//A szépség és a szörnyeteg//
- Á, értem! Ork tájszólás. *Bólogat okosan, így legalább ma is tanult valamit. Ha valaki valamit tud, azt vágja. Megjegyzi, és ezentúl minimum az ork berkekben ezt fogja használni. Na, nem, mintha gyakran járna ilyen helyen, de ki tudja.*
- Szóval igen, vágom a Jégbörtönt. *Használja is fel rögtön a friss tudást.* De, hogy milyen nehéz, azt már nem vágom.
*Kíváncsian figyeli, hogy mit kutat Wruzto a táskájában. Aztán, mikor előhúzza a varázsitalt, majd az üvegcsébe beletömködi a szenet, akkor már teljesen elveszíti a fonalat, hogy mi is fog történni.*
- Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet szenet gyömöszölni a bájitalos üvegekbe. Mi van, ha felrobban? Amúgy meg a vízformálás az külön varázslat, de a Jégbörtönről írtak szerint a tárgy köré formálja a jeget, így nem hiszem, hogy mindenképp kocka lesz, de igazad van, próbáljuk ki!
*Azzal felveszi a Meira féle, komoly mágus pózt, ami abból áll, hogy karjait maga előtt kinyújtja, tenyereit pedig feszesen kinyitja, aminek valószínűleg a varázsláshoz semmi köze, de így sokkal teátrálisabbnak hat az egész.*
- Elolvad vagy széttörik, de nem marad rajta örökre, ez biztos.
*Mondja még, mielőtt belekezd a varázsigébe, hogy szerencsétlen bájitalos üvegcse szörnyű kínokat éljen majd át a jégbe zárva. Már, ha sikerül neki a varázslat. Semmi nem indokolja, hogy ne sikerüljön, mert az utóbbi időben rengeteget gyakorolta az igézést, de nyilván, minden tipikusan akkor fogja cserben hagyni a fél-elf lányát, mikor bizonyítani kellene. Ha a varázslat befuccsol, akkor Meira csak zavartan kezdi a vörös tincseit túrni, de ha sikerül, akkor érdeklődve vizslatja, hogy mi történik Wruzto fiolájával.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy kisebb (max. egy köbméteres) jégburkot hoz létre a kívánt tárgy köré, mely fizikailag nem eltörhető. Hatása három körig tart.