Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 176 (3501. - 3520. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3520. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-19 17:52:12
Üzenet elküldve: 2024-04-19 17:52:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A hold vezet ki innen//
*Hogy órák teltek-e el, vagy csak percek, azt nem tudná megmondani. Gondolataiba és saját szenvedésébe zárkózva tölt el egy kis időt, majd csak felnéz, s szinte megkönnyebbüléssel hat rá, hogy Nori-t épp nem látja sehol. Persze biztos odament volna hozzá, ha ilyen állapotban látja, de mindenkinek jobb így, hogy nem kell magyarázkodnia. Vontatott, lassú mozdulattal áll fel és lép oda a tükörhöz, amiben nézi a saját mását. Szomorú, ahogy belenéz és konstatálja, milyen meggyötörtté is tud válni. Csak bámulja saját kékjeit, olyan közel hajolva, hogy a lehelete langyos párája végül elhomályosítja arcképét. Úgy törli le az üvegről, mintha azt akarná eltörölni, ahogy érzi magát. Nagy levegőt vesz, majd úgy dönt összeszedi magát és minél előbb belevág az anyja által rámért büntetés elszenvedésére. Mert neki mágiát tanulni az ellenmegy mindennel, amit valaha is akart.
Meg kell próbálni másként tekinteni a helyzetre, s úgy formálja át a saját javára az elkövetkezendő időszakot, hogy megtalálja benne az értéket. Az érték pedig nem más, mint az új ismeretek megszerzése, amik mindig is fontosak voltak neki. Tanulni.
Elindul hát, nem néz körbe, hogy látja-e bárki merre veszi az irányt, s talán maga sem tudja pontosan hogyan, de ott köt ki, ahol talán a hozzá legközelebb álló ág tudását szívhatja magába, s bele is veti magát a holdvarázs rejtelmeibe.
Úgy falja a könyveket, hogy azon kapja magát, hogy már egy egész kupac van előtte. Érdekes olvasmányok, s bár nem érez vágyat arra, hogy elsajátítson belőle bármit is, muszáj. Ha pedig muszáj, akkor az vonzó legyen, legalább egy egészen kicsit.
Annyira ellenáll, hogy bár az elmélet egészen könnyen vet magvakat fejében, a gyakorlat már nem ilyen egyszerű, de nem is várta, hogy azonnal sikeres műveleteket hajtson végre. Illetve de, igazából várta. Mindig minden olyan tökéletesen megy, akkor ez mégis miért olyan végtelenül nehéz? A gondolatait viszont lefoglalja, átültetve haragját a sikertelenségbe. Végül meggyalázva a könyv szentségét, ellöki magától amit épp olvas és úgy dől hátra zaklatottan, mintha pontosan tudná, hogy soha nem fogja tudni teljesíteni a feladatát. Már-már sértődötten néz maga elé, hogy képtelen valamire, amire neki már csak azon okból is képesnek kéne lennie, hogy a Faensa nevet viseli.*
*Hogy órák teltek-e el, vagy csak percek, azt nem tudná megmondani. Gondolataiba és saját szenvedésébe zárkózva tölt el egy kis időt, majd csak felnéz, s szinte megkönnyebbüléssel hat rá, hogy Nori-t épp nem látja sehol. Persze biztos odament volna hozzá, ha ilyen állapotban látja, de mindenkinek jobb így, hogy nem kell magyarázkodnia. Vontatott, lassú mozdulattal áll fel és lép oda a tükörhöz, amiben nézi a saját mását. Szomorú, ahogy belenéz és konstatálja, milyen meggyötörtté is tud válni. Csak bámulja saját kékjeit, olyan közel hajolva, hogy a lehelete langyos párája végül elhomályosítja arcképét. Úgy törli le az üvegről, mintha azt akarná eltörölni, ahogy érzi magát. Nagy levegőt vesz, majd úgy dönt összeszedi magát és minél előbb belevág az anyja által rámért büntetés elszenvedésére. Mert neki mágiát tanulni az ellenmegy mindennel, amit valaha is akart.
Meg kell próbálni másként tekinteni a helyzetre, s úgy formálja át a saját javára az elkövetkezendő időszakot, hogy megtalálja benne az értéket. Az érték pedig nem más, mint az új ismeretek megszerzése, amik mindig is fontosak voltak neki. Tanulni.
Elindul hát, nem néz körbe, hogy látja-e bárki merre veszi az irányt, s talán maga sem tudja pontosan hogyan, de ott köt ki, ahol talán a hozzá legközelebb álló ág tudását szívhatja magába, s bele is veti magát a holdvarázs rejtelmeibe.
Úgy falja a könyveket, hogy azon kapja magát, hogy már egy egész kupac van előtte. Érdekes olvasmányok, s bár nem érez vágyat arra, hogy elsajátítson belőle bármit is, muszáj. Ha pedig muszáj, akkor az vonzó legyen, legalább egy egészen kicsit.
Annyira ellenáll, hogy bár az elmélet egészen könnyen vet magvakat fejében, a gyakorlat már nem ilyen egyszerű, de nem is várta, hogy azonnal sikeres műveleteket hajtson végre. Illetve de, igazából várta. Mindig minden olyan tökéletesen megy, akkor ez mégis miért olyan végtelenül nehéz? A gondolatait viszont lefoglalja, átültetve haragját a sikertelenségbe. Végül meggyalázva a könyv szentségét, ellöki magától amit épp olvas és úgy dől hátra zaklatottan, mintha pontosan tudná, hogy soha nem fogja tudni teljesíteni a feladatát. Már-már sértődötten néz maga elé, hogy képtelen valamire, amire neki már csak azon okból is képesnek kéne lennie, hogy a Faensa nevet viseli.*
3519. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-19 14:02:04
Üzenet elküldve: 2024-04-19 14:02:04
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé - zárás//
*Nem is jut el a tudatáig, hogy lánya elhagyja a szobát, csak üveges tekintettel mered a távolba, és igyekszik összeszedni magát. Valami ilyesmi lehet, mikor az ősellenségek olyan ádáz harcot vívnak egymással, hogy végül egyikük sem állhat büszkén és győztesen a másik erőtlen teste felett, hanem mindketten a porba hullanak. Most belül egy kicsit ő is meghalt, mert bármennyire is tagadja, a lelke legmélyén fáj neki, hogy egy ilyesféle, győztesek nélküli háború megtörténhet anya és lánya között. Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd ilyen kemény szavakhoz kell folyamodnia, hogy kordában tartsa Mai-t. Soha, de soha nem engedheti őt közel magához, mert az azt jelentené, hogy megadta magát a múltban elkövetett hibája által táplált szenvedésnek. Bármennyire is nem ez volt a célja, talán így lesz a legjobb. Talán azzal, amit mondott neki, sikerült végleg eltaszítania magától a lányt.
A helyzetnél azonban Mai viselkedése még ijesztőbb. Elképesztő, hogy mennyit fejlődött és mennyit tanult. Tőle is. Olyannyira sokat, hogy ha szükséges, ahhoz, hogy megvédje magát, tűpontosan képes leutánozni anyja viselkedését. Shaerrya nagyon vigyázott rá, hogy ez ne történhessen meg, és mégis megtörtént. A kis Mai gyerekkorától figyelhetett minden jelre, minden apró mozdulatra, megjegyezte, elemezte őket, majd a saját képére formálva megtanulta alkalmazni őket, ha szükséges.*
~Valóban felnőttél, drága lányom… Hihetetlen vagy, és csodálatra méltó…~
*Valahol büszke rá, és most, hogy megtapasztalta, mennyi lehetőség és erő lakozik a gyenge kis lelke mélyén, szinte már akarja szeretni őt. Akarja, de nem tudja addig, amíg nem sikerül elszámolnia magában azzal, hogy az ő saját gyengesége és hűtlensége miatt születhetett meg egyáltalán.
Bánja már, hogy ilyen rosszul zárult a beszélgetésük, de szerencsére tudja, hogy Mai itt lesz még egy darabig, hisz a mágia elsajátítása még a legjobbakon is kifog, így lesz idejük még együtt teázni.
Addig is reméli, hogy tényleg képes lesz magában tartani a kis fekete barátnőjével kapcsolatos titkokat. Nem akar intézkedni ez ügyben, de muszáj lesz, ha Mai nem képes csendben maradni.*
*Nem is jut el a tudatáig, hogy lánya elhagyja a szobát, csak üveges tekintettel mered a távolba, és igyekszik összeszedni magát. Valami ilyesmi lehet, mikor az ősellenségek olyan ádáz harcot vívnak egymással, hogy végül egyikük sem állhat büszkén és győztesen a másik erőtlen teste felett, hanem mindketten a porba hullanak. Most belül egy kicsit ő is meghalt, mert bármennyire is tagadja, a lelke legmélyén fáj neki, hogy egy ilyesféle, győztesek nélküli háború megtörténhet anya és lánya között. Sosem gondolta volna, hogy egyszer majd ilyen kemény szavakhoz kell folyamodnia, hogy kordában tartsa Mai-t. Soha, de soha nem engedheti őt közel magához, mert az azt jelentené, hogy megadta magát a múltban elkövetett hibája által táplált szenvedésnek. Bármennyire is nem ez volt a célja, talán így lesz a legjobb. Talán azzal, amit mondott neki, sikerült végleg eltaszítania magától a lányt.
A helyzetnél azonban Mai viselkedése még ijesztőbb. Elképesztő, hogy mennyit fejlődött és mennyit tanult. Tőle is. Olyannyira sokat, hogy ha szükséges, ahhoz, hogy megvédje magát, tűpontosan képes leutánozni anyja viselkedését. Shaerrya nagyon vigyázott rá, hogy ez ne történhessen meg, és mégis megtörtént. A kis Mai gyerekkorától figyelhetett minden jelre, minden apró mozdulatra, megjegyezte, elemezte őket, majd a saját képére formálva megtanulta alkalmazni őket, ha szükséges.*
~Valóban felnőttél, drága lányom… Hihetetlen vagy, és csodálatra méltó…~
*Valahol büszke rá, és most, hogy megtapasztalta, mennyi lehetőség és erő lakozik a gyenge kis lelke mélyén, szinte már akarja szeretni őt. Akarja, de nem tudja addig, amíg nem sikerül elszámolnia magában azzal, hogy az ő saját gyengesége és hűtlensége miatt születhetett meg egyáltalán.
Bánja már, hogy ilyen rosszul zárult a beszélgetésük, de szerencsére tudja, hogy Mai itt lesz még egy darabig, hisz a mágia elsajátítása még a legjobbakon is kifog, így lesz idejük még együtt teázni.
Addig is reméli, hogy tényleg képes lesz magában tartani a kis fekete barátnőjével kapcsolatos titkokat. Nem akar intézkedni ez ügyben, de muszáj lesz, ha Mai nem képes csendben maradni.*
3518. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:33:02
Üzenet elküldve: 2024-04-17 20:33:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Valami tényleg meghalt benne. Persze ez nem könnyű, a játék nem könnyű, mindössze mesterien űzi. Volt kitől tanulnia és meg is ijed, hogy önmagát látja visszatükröződni a hazug merev vonásokból. Két tükörkép nézi egymást érzelemmentesre polírozott álarcban. A takarás mögött pedig mindenki önnön harcát vívja, s szúródik egyre mélyebbre az egymás szívébe olyan gondosan belenyomott Faensa címerrel dekorált hullámos tőr.
Viszont Mai csak eljátssza az évek alatt összelopott tulajdonságokat és szavakat. Nem belőle származnak, csak megtanulta, hogy neki mi fáj a legjobban, s azt irányítja vissza. A mai sebek okozta károk pedig olyan élénkek a tudatában, hogy szinte a pontos mását szórja vissza átokként arra, akitől a legnagyobb szeretetet kellene kapnia.
Most győzött, ezt tudja. Győzött és csak kilátástalanságból származó kapálózás az, amit az anyja csinál, mégis miért nem elégíti ki akkor a tudat, hogy leigázta? Miért nem áll győztesen, igazi önelégült vigyorral a képén és néz lesújtó pillantással a földön fekvőre, aki épp azt próbálja elhitetni, hogy egyenesen áll?
Talán most érkezett el tudatáig a legnagyobb fájdalom. Bár játék csupán, megtanult sebezni, pedig őt egész éltében csak a szeretet és a naiv vágy a tudásra hajtotta, amivel majd mindenkit kisegít a nyomor bűzös mocsarából. Ehelyett itt áll, kifogástalan és drága ruhában, gyönyörűen, de pökhendin, mint az, amit nevelni akart belőle az anyja. Túl jól sikerült hát a példamutatás, ilyen az, amikor valaki felülmúlja az elvárásokat.
De ő nem akar ilyen lenni. Mesterfegyvert kapott az élettől, ami a sajt színjátéka, s karizmája. Könnyedén tud gyilkolni vele, de belül mindig csak magából szel ki egy darabot. Nem akarja kiirtani azt, aki benne lakozik. A kislánynak már vége, de az ártatlanságot elhagyva még lakozik benne jócskán érték. Be akarja fejezni a játszmát, de csak egy egészen enyhét enged belőle, mert attól fél, hogy a színdarab hevében még ő is elhiszi, hogy ez a valóság.
Nézi, ahogy a szépséges anyja hátat fordít és úgy bámul ki az ablakon, mint amikor megérkezett, mégis teljesen máshogy hat a látvány.*
- Ahogy óhajtod.
*Maga sem tudja, hogyan került az ajtó túloldalára, de mikor az anyja megfordul, már nem észlelheti azt, hogy egy légtérben vannak. Tudja jól, hogy innen nincs menekvése, de mára elég ebből a maró kínból. Eleget fog tenni a kívánságnak, de hogy ezt félelemből cselekszi-e, vagy csak be akarja bizonyítani, hogy mire képes, az még tisztázatlan. Hamar a szobájába ér, s azt sem nézi, hogy barátnője bent van e, bezárja az ajtót, s úgy dől neki háttal, hogy még a nyomvonalát se lássa annak, hol is jött be. Lassan kúszik végig a fa domború faragása mentén, s guggol le továbbra is annak támaszkodva. A könnyek úgy törnek elő belőle, mintha száz éve gyűjtötte volna az esővizet a hatalmas gallonban, ami végül túlcsordult a peremén. De hangtalanul szenved, mintha be akarná zárni mégis saját magába a az érzéseket. Ó, minek neki a vérmágia és az álmok legrosszabbika, hiszen most élte át, ettől rosszabb már nem jöhet.
Zokog csendességben és össze sem akarja rakni magát, hadd hulljon darabjaira, hogy aztán ha végre elfogyott a fájdalom, majd újra eggyé épülhessen.*
*Valami tényleg meghalt benne. Persze ez nem könnyű, a játék nem könnyű, mindössze mesterien űzi. Volt kitől tanulnia és meg is ijed, hogy önmagát látja visszatükröződni a hazug merev vonásokból. Két tükörkép nézi egymást érzelemmentesre polírozott álarcban. A takarás mögött pedig mindenki önnön harcát vívja, s szúródik egyre mélyebbre az egymás szívébe olyan gondosan belenyomott Faensa címerrel dekorált hullámos tőr.
Viszont Mai csak eljátssza az évek alatt összelopott tulajdonságokat és szavakat. Nem belőle származnak, csak megtanulta, hogy neki mi fáj a legjobban, s azt irányítja vissza. A mai sebek okozta károk pedig olyan élénkek a tudatában, hogy szinte a pontos mását szórja vissza átokként arra, akitől a legnagyobb szeretetet kellene kapnia.
Most győzött, ezt tudja. Győzött és csak kilátástalanságból származó kapálózás az, amit az anyja csinál, mégis miért nem elégíti ki akkor a tudat, hogy leigázta? Miért nem áll győztesen, igazi önelégült vigyorral a képén és néz lesújtó pillantással a földön fekvőre, aki épp azt próbálja elhitetni, hogy egyenesen áll?
Talán most érkezett el tudatáig a legnagyobb fájdalom. Bár játék csupán, megtanult sebezni, pedig őt egész éltében csak a szeretet és a naiv vágy a tudásra hajtotta, amivel majd mindenkit kisegít a nyomor bűzös mocsarából. Ehelyett itt áll, kifogástalan és drága ruhában, gyönyörűen, de pökhendin, mint az, amit nevelni akart belőle az anyja. Túl jól sikerült hát a példamutatás, ilyen az, amikor valaki felülmúlja az elvárásokat.
De ő nem akar ilyen lenni. Mesterfegyvert kapott az élettől, ami a sajt színjátéka, s karizmája. Könnyedén tud gyilkolni vele, de belül mindig csak magából szel ki egy darabot. Nem akarja kiirtani azt, aki benne lakozik. A kislánynak már vége, de az ártatlanságot elhagyva még lakozik benne jócskán érték. Be akarja fejezni a játszmát, de csak egy egészen enyhét enged belőle, mert attól fél, hogy a színdarab hevében még ő is elhiszi, hogy ez a valóság.
Nézi, ahogy a szépséges anyja hátat fordít és úgy bámul ki az ablakon, mint amikor megérkezett, mégis teljesen máshogy hat a látvány.*
- Ahogy óhajtod.
*Maga sem tudja, hogyan került az ajtó túloldalára, de mikor az anyja megfordul, már nem észlelheti azt, hogy egy légtérben vannak. Tudja jól, hogy innen nincs menekvése, de mára elég ebből a maró kínból. Eleget fog tenni a kívánságnak, de hogy ezt félelemből cselekszi-e, vagy csak be akarja bizonyítani, hogy mire képes, az még tisztázatlan. Hamar a szobájába ér, s azt sem nézi, hogy barátnője bent van e, bezárja az ajtót, s úgy dől neki háttal, hogy még a nyomvonalát se lássa annak, hol is jött be. Lassan kúszik végig a fa domború faragása mentén, s guggol le továbbra is annak támaszkodva. A könnyek úgy törnek elő belőle, mintha száz éve gyűjtötte volna az esővizet a hatalmas gallonban, ami végül túlcsordult a peremén. De hangtalanul szenved, mintha be akarná zárni mégis saját magába a az érzéseket. Ó, minek neki a vérmágia és az álmok legrosszabbika, hiszen most élte át, ettől rosszabb már nem jöhet.
Zokog csendességben és össze sem akarja rakni magát, hadd hulljon darabjaira, hogy aztán ha végre elfogyott a fájdalom, majd újra eggyé épülhessen.*
3517. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-17 19:49:37
Üzenet elküldve: 2024-04-17 19:49:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Az eredmény mégsem annyira tetszetős, mint ahogy várta. Arra számított, hogy ha itt és most összetöri a lánya lelkét, akkor az élet apró írmagját kiirtva belőle csak egy engedelmes bábut kap majd, akit kedvére irányíthat. Nem ez történt. Mai egyre bátrabb, egyre szemtelenebb, és a legfélelmetesebb az, hogy gondolkoznia kell azon, mit is válaszoljon neki. Nem, az nem lehet, hogy a kis buta, fattyú lánya átvegye a beszélgetés irányítását. Merthogy buta, hát pont ezért nem hagyta tanulni. Azért, hogy szellemileg képtelen legyen felvenni vele a versenyt, erre most úgy forgatja a szavakat, hogy még ő érzi magát sarokba szorítva. Persze Shaerrya arcán semmi nem látszik ebből a belső feszültségből.*
- Büntetés… azt sem tudod, miket beszélsz. *Védekezik tőle nem megszokott módon puszta tagadással, merthogy el is kezd benne dolgozni az a rothadó rész azon, hogy ő is ugyanolyan rosszul érezze magát a történtek után, mint az áldozat. Megijeszti, hogy valamiféle megbánást kezd érezni amiatt, amit Mai-nak mondott. Nem véletlenül mondják, hogy a legerősebb mágia üthet vissza a legnagyobbat, igaz ez a szavakra is. Az, amivel a legnagyobb fájdalmat volt képes okozni a lányának elkezdett neki is fájni, ami borzalmas érzés. Fájni… Neki. Nem, az nem lehet. Lehetetlen.*
- Igen, tudja. *Hirtelen rávágja a választ Mai utolsó kérdésére csak azért, hogy hagyja már abba a fecsegést. Kezd szétesni az az elegáns álca, helyette a düh, a félelem a megbánás és a tehetetlenség érzéseinek keveréke tükröződik a szemeiből.*
- Mindig is tudta. Bár, ne tudta volna. *Nem csak Mai az, akit a saját anyja büntet a puszta létezéséért születése óta, ő maga is megkapta a maga büntetését a ballépéséért a férjétől, de erről aztán már tényleg soha senkinek nem beszélt, így Mai sem tudhat róla. Csupán csak annyit, hogy kettejük közül mindig is a mostohaapja volt vele kedvesebb.
A lány hallatlanul szemtelen és végtelenül hálátlan mondataira ő már nem is válaszol semmit. Nem tud. Nincs értelme. Ő nem fog lesüllyedni erre az alattomos szintre, és persze azt sem fogja beismerni, hogy pont az előbb süllyedt annál is mélyebbre. Megrökönyödik azon, hogy a tulajdon lánya ilyen szavakkal meri illetni őt. Kifejezetten rosszul esik neki, mikor a saját fegyverét használják ellene. Mindez annyira felzaklatja, hogy hirtelen feláll a székéből, visszasétál kedvenc helyére az ablak elé, és merev tartással, pislogás nélkül bámul a távolba.*
- Nagyon helyes. Akkor ideje nekilátnod. Nem szabadulsz innen, amíg azt nem mondom. Könyveket és tudást akartál, hát akkor most ez a torony lesz a börtönöd addig, amíg úgy óhajtom.
*Mondja mindezt Mai-nak háttal, mert most nem akarja többet látni azokat a kékeket. Nem akar a szemeibe nézni. Legalábbis ő azt mutatja, hogy nem akar, igazából csak nem mer…*
*Az eredmény mégsem annyira tetszetős, mint ahogy várta. Arra számított, hogy ha itt és most összetöri a lánya lelkét, akkor az élet apró írmagját kiirtva belőle csak egy engedelmes bábut kap majd, akit kedvére irányíthat. Nem ez történt. Mai egyre bátrabb, egyre szemtelenebb, és a legfélelmetesebb az, hogy gondolkoznia kell azon, mit is válaszoljon neki. Nem, az nem lehet, hogy a kis buta, fattyú lánya átvegye a beszélgetés irányítását. Merthogy buta, hát pont ezért nem hagyta tanulni. Azért, hogy szellemileg képtelen legyen felvenni vele a versenyt, erre most úgy forgatja a szavakat, hogy még ő érzi magát sarokba szorítva. Persze Shaerrya arcán semmi nem látszik ebből a belső feszültségből.*
- Büntetés… azt sem tudod, miket beszélsz. *Védekezik tőle nem megszokott módon puszta tagadással, merthogy el is kezd benne dolgozni az a rothadó rész azon, hogy ő is ugyanolyan rosszul érezze magát a történtek után, mint az áldozat. Megijeszti, hogy valamiféle megbánást kezd érezni amiatt, amit Mai-nak mondott. Nem véletlenül mondják, hogy a legerősebb mágia üthet vissza a legnagyobbat, igaz ez a szavakra is. Az, amivel a legnagyobb fájdalmat volt képes okozni a lányának elkezdett neki is fájni, ami borzalmas érzés. Fájni… Neki. Nem, az nem lehet. Lehetetlen.*
- Igen, tudja. *Hirtelen rávágja a választ Mai utolsó kérdésére csak azért, hogy hagyja már abba a fecsegést. Kezd szétesni az az elegáns álca, helyette a düh, a félelem a megbánás és a tehetetlenség érzéseinek keveréke tükröződik a szemeiből.*
- Mindig is tudta. Bár, ne tudta volna. *Nem csak Mai az, akit a saját anyja büntet a puszta létezéséért születése óta, ő maga is megkapta a maga büntetését a ballépéséért a férjétől, de erről aztán már tényleg soha senkinek nem beszélt, így Mai sem tudhat róla. Csupán csak annyit, hogy kettejük közül mindig is a mostohaapja volt vele kedvesebb.
A lány hallatlanul szemtelen és végtelenül hálátlan mondataira ő már nem is válaszol semmit. Nem tud. Nincs értelme. Ő nem fog lesüllyedni erre az alattomos szintre, és persze azt sem fogja beismerni, hogy pont az előbb süllyedt annál is mélyebbre. Megrökönyödik azon, hogy a tulajdon lánya ilyen szavakkal meri illetni őt. Kifejezetten rosszul esik neki, mikor a saját fegyverét használják ellene. Mindez annyira felzaklatja, hogy hirtelen feláll a székéből, visszasétál kedvenc helyére az ablak elé, és merev tartással, pislogás nélkül bámul a távolba.*
- Nagyon helyes. Akkor ideje nekilátnod. Nem szabadulsz innen, amíg azt nem mondom. Könyveket és tudást akartál, hát akkor most ez a torony lesz a börtönöd addig, amíg úgy óhajtom.
*Mondja mindezt Mai-nak háttal, mert most nem akarja többet látni azokat a kékeket. Nem akar a szemeibe nézni. Legalábbis ő azt mutatja, hogy nem akar, igazából csak nem mer…*
3516. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-17 18:06:03
Üzenet elküldve: 2024-04-17 18:06:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Pontosan az történik vele, mint minden egyes nap. A gondolatai cikáznak az elméjében, megállíthatatlanul kapcsolódnak össze a régmúlt tapasztalatok az új meglátásokkal, hoznak létre új terveket, vagy éppen jön rá az addigiak haszontalanságára. A gondolkodás és tanulás művészete vele van még az álmaiban is, nyugtot nem hagy neki. Most is eszeveszett gyorsasággal próbálkozik legbelül, hogy valami olyan elfogadható eredményt produkáljon, ami nem töri össze teljesen. Valami, ami hasznos, amivel tud mit kezdeni, de nem annyira mély, hogy magával rántsa a végtelenbe. A tekintete van csak kiüresedve, belül szinte lángol, hogy olyan valóságot teremtsen, amiben ezek után még tud létezni. *
- Nos, ha egymagad vagy, minden bizonnyal megkapod a büntetésed saját magadtól.
*Néz végig a nőn, tetőtől talpig. Az ilyen tettek és mondatok nem maradnak következmény nélkül, s ha más a félelmek okán soha nem merne bántani egy nagy tudású mágust, a belül rothadó lénye magával fogja rántani minden szervét és a végén egyedül fog elsorvadni úgy, hogy senki nem fog rá szeretettel gondolni, csak örül, hogy elment. Ez a gondolat, ami kissé nyugtatja. Számára nem létezik olyan, hogy valaki ne ostorozza magát, akkor sem, ha velejéig romlott. Mosolya, ami most költözik arcára, már-már betegesen kedves, s még mindig méri a másik minden egyes rezdülését. Megtalálta az egyetlen elfogadhatót az elfogadhatatlanban.*
- Nem hiányzik "Apám", aki otthon várja szerető feleségét? *Mosolya, ha lehet még szélesebb, játssza az aggódót, nyilvánvaló hazugságban.* - Mégis hogyan éli majd túl a napokat nélküled, amíg a fattyára vigyázol? Ó, tényleg. Ő tudja? Persze, hogy tudja. Minden pillantásában láttam.
*Elkuncogja magát, Mai-hoz nem mérten, talán már infantilisnek hat, de hogyan máshogy is lehet feldolgozni ezt az egészet másként?*
- Csak nehogy addig feszítse a fájdalom, hogy megöljön álmodban. A temetéseden épp olyan feketében leszek, mint most. Arra hazalátogatok.
*Most nem remeg meg a keze, mikor újabb adagot tölt ő is a poharából. Milyen kellemes tudat lehet az édesanyjának, hogy ott ül saját magával szemben. Ha játszani kell, akkor hát Mai szívesen játszik. Tudja, hogy nem könnycseppeket kap majd válaszul, de biztos benne, hogy az ő szavai is épp úgy örökké a másik gondolataiba égnek, ahogy neki. Hátradől, majd végre eltűnik arcáról a mosoly.*
- Persze, hogy maradok tanulni. Érted Anyám, bármit.
*Pontosan az történik vele, mint minden egyes nap. A gondolatai cikáznak az elméjében, megállíthatatlanul kapcsolódnak össze a régmúlt tapasztalatok az új meglátásokkal, hoznak létre új terveket, vagy éppen jön rá az addigiak haszontalanságára. A gondolkodás és tanulás művészete vele van még az álmaiban is, nyugtot nem hagy neki. Most is eszeveszett gyorsasággal próbálkozik legbelül, hogy valami olyan elfogadható eredményt produkáljon, ami nem töri össze teljesen. Valami, ami hasznos, amivel tud mit kezdeni, de nem annyira mély, hogy magával rántsa a végtelenbe. A tekintete van csak kiüresedve, belül szinte lángol, hogy olyan valóságot teremtsen, amiben ezek után még tud létezni. *
- Nos, ha egymagad vagy, minden bizonnyal megkapod a büntetésed saját magadtól.
*Néz végig a nőn, tetőtől talpig. Az ilyen tettek és mondatok nem maradnak következmény nélkül, s ha más a félelmek okán soha nem merne bántani egy nagy tudású mágust, a belül rothadó lénye magával fogja rántani minden szervét és a végén egyedül fog elsorvadni úgy, hogy senki nem fog rá szeretettel gondolni, csak örül, hogy elment. Ez a gondolat, ami kissé nyugtatja. Számára nem létezik olyan, hogy valaki ne ostorozza magát, akkor sem, ha velejéig romlott. Mosolya, ami most költözik arcára, már-már betegesen kedves, s még mindig méri a másik minden egyes rezdülését. Megtalálta az egyetlen elfogadhatót az elfogadhatatlanban.*
- Nem hiányzik "Apám", aki otthon várja szerető feleségét? *Mosolya, ha lehet még szélesebb, játssza az aggódót, nyilvánvaló hazugságban.* - Mégis hogyan éli majd túl a napokat nélküled, amíg a fattyára vigyázol? Ó, tényleg. Ő tudja? Persze, hogy tudja. Minden pillantásában láttam.
*Elkuncogja magát, Mai-hoz nem mérten, talán már infantilisnek hat, de hogyan máshogy is lehet feldolgozni ezt az egészet másként?*
- Csak nehogy addig feszítse a fájdalom, hogy megöljön álmodban. A temetéseden épp olyan feketében leszek, mint most. Arra hazalátogatok.
*Most nem remeg meg a keze, mikor újabb adagot tölt ő is a poharából. Milyen kellemes tudat lehet az édesanyjának, hogy ott ül saját magával szemben. Ha játszani kell, akkor hát Mai szívesen játszik. Tudja, hogy nem könnycseppeket kap majd válaszul, de biztos benne, hogy az ő szavai is épp úgy örökké a másik gondolataiba égnek, ahogy neki. Hátradől, majd végre eltűnik arcáról a mosoly.*
- Persze, hogy maradok tanulni. Érted Anyám, bármit.
3515. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-17 16:21:49
Üzenet elküldve: 2024-04-17 16:21:49
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Mindennek megvan a maga ára. Ha Mai úgy érzi, feleselhet, dacoskodhat, követelőzhet, akkor neki minden joga megvan ahhoz, hogy úgy fossza meg az egyébként nemlétező szarvaitól, hogy olyannyira szilánkosra törje szét a kicsi szívét, mint ahogy az a pohár végezte a fogadó falán pont a drága lánya keze által. Mindezt végtelenül közönyösen teszi, még akkor is, ha belül ő is tudja, hogy anya ilyet nem mond a lányának. Nem tehetett mást. Mai-nak kellett volna vigyáznia, és előre gondolnia arra, hogy az a tűz, amit felszított, egyszer majd heves lángokkal lobban fel, és akkor bizony megégetheti magát. Ez történt most.
Apró, elégedett, alig látható mosoly húzódik a szájára, mikor a lány elhallgat. Ezt már jobban szereti, amikor ő csak ilyen szépen, csendben, megtörten figyeli őt azokkal az időközben szürkévé változott kék szemeivel. Azt már nem tudja eldönteni, hogy melyik ténnyel sikerült ebbe az állapotba taszítania őt, talán mindkettővel, de ez így teljesen rendjén van.
Mikor Mai percek után végre megszólal, Shaerrya először nem válaszol, csak tölt magának egy újabb adag teát a csészébe, kortyol, majd felnéz. Mintha minden kezdődne újra előlről.*
- Vannak, akik még nálad is többet fecsegnek. Ahogy mondtam, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Apád esetében lettek is. *Most sem válaszol egyenesen, pont csak annyit mond, amiből kikövetkeztethető, hogy mi is történhetett szerencsétlen férfivel. Szerencsétlen sors a fekete özvegy szeretőjének lenni.*
- Tudom, mire gondolsz most, lányom. Eszedbe ne jusson hátat fordítani nekem és megtagadni engem! *Közli ugyanazzal a fenyegető közönyösséggel. Mai egyszerre tapasztalhatja meg a vérkötelék nyújtotta áldást és átkot is. Megkapta ajándékba azt, akiről soha nem gondolta volna, hogy létezik, és közben nem szabadulhat attól, akitől minden áron akarna. Shaerrya is jól tudja ezt. A vérkötelék egy életre szól, de talán még az utánra is. Mai örök engedelmességgel tartozik neki azért, amiért megszülte, és örök hálával azért, amiért felnevelte őt. Azt tesz vele, amit csak akar, mert ez a kis fattyú az ő tulajdona. Az övé.*
- Itt maradsz a toronyban, amíg úgy nem gondolom, hogy összeszedted magad. Addig maradsz, amíg úgy nem döntök, hogy egy időre eleget tanultál a mágiáról. Addig pedig elvárom tőled, hogy pont ilyen tökéletes maradjon a megjelenésed, amilyen most is. *Az utolsó mondatot akár még dicséretnek is vehetné szegény pára, de valószínű, hogy mindezek után ez már túl kevés vigasz lesz az ő boldogságához.*
*Mindennek megvan a maga ára. Ha Mai úgy érzi, feleselhet, dacoskodhat, követelőzhet, akkor neki minden joga megvan ahhoz, hogy úgy fossza meg az egyébként nemlétező szarvaitól, hogy olyannyira szilánkosra törje szét a kicsi szívét, mint ahogy az a pohár végezte a fogadó falán pont a drága lánya keze által. Mindezt végtelenül közönyösen teszi, még akkor is, ha belül ő is tudja, hogy anya ilyet nem mond a lányának. Nem tehetett mást. Mai-nak kellett volna vigyáznia, és előre gondolnia arra, hogy az a tűz, amit felszított, egyszer majd heves lángokkal lobban fel, és akkor bizony megégetheti magát. Ez történt most.
Apró, elégedett, alig látható mosoly húzódik a szájára, mikor a lány elhallgat. Ezt már jobban szereti, amikor ő csak ilyen szépen, csendben, megtörten figyeli őt azokkal az időközben szürkévé változott kék szemeivel. Azt már nem tudja eldönteni, hogy melyik ténnyel sikerült ebbe az állapotba taszítania őt, talán mindkettővel, de ez így teljesen rendjén van.
Mikor Mai percek után végre megszólal, Shaerrya először nem válaszol, csak tölt magának egy újabb adag teát a csészébe, kortyol, majd felnéz. Mintha minden kezdődne újra előlről.*
- Vannak, akik még nálad is többet fecsegnek. Ahogy mondtam, annak pedig beláthatatlan következményei lehetnek. Apád esetében lettek is. *Most sem válaszol egyenesen, pont csak annyit mond, amiből kikövetkeztethető, hogy mi is történhetett szerencsétlen férfivel. Szerencsétlen sors a fekete özvegy szeretőjének lenni.*
- Tudom, mire gondolsz most, lányom. Eszedbe ne jusson hátat fordítani nekem és megtagadni engem! *Közli ugyanazzal a fenyegető közönyösséggel. Mai egyszerre tapasztalhatja meg a vérkötelék nyújtotta áldást és átkot is. Megkapta ajándékba azt, akiről soha nem gondolta volna, hogy létezik, és közben nem szabadulhat attól, akitől minden áron akarna. Shaerrya is jól tudja ezt. A vérkötelék egy életre szól, de talán még az utánra is. Mai örök engedelmességgel tartozik neki azért, amiért megszülte, és örök hálával azért, amiért felnevelte őt. Azt tesz vele, amit csak akar, mert ez a kis fattyú az ő tulajdona. Az övé.*
- Itt maradsz a toronyban, amíg úgy nem gondolom, hogy összeszedted magad. Addig maradsz, amíg úgy nem döntök, hogy egy időre eleget tanultál a mágiáról. Addig pedig elvárom tőled, hogy pont ilyen tökéletes maradjon a megjelenésed, amilyen most is. *Az utolsó mondatot akár még dicséretnek is vehetné szegény pára, de valószínű, hogy mindezek után ez már túl kevés vigasz lesz az ő boldogságához.*
3514. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:26:23
Üzenet elküldve: 2024-04-16 19:26:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*A szavak olyan rettentő fájdalmat okoznak, hogy szinte érzi, hogy a benne lévő gyermek, a kis Mai megállíthatatlan zokogásba kezd, s kis finoman dobogó szíve ezer apró darabora törik mellkasa zárjában, majd úgy rogy térdre, hogy többé már fel sem tud állni. Elvérzik csendben, úgy, hogy senki nem segít rajta. Az a kislány most végleg eltűnt. Tekintete elsötétül, a jeges íriszekből kihuny a fény és bármily abszurd is az érzés, ezek voltak azok a mondatok, amik mindent helyretesznek benne. Egész életében érezte, hogy egy nem kívánt személy, hogy nem való oda, ahová született, s hogy számára nem jut béke és szeretet, nem adatik meg a megbecsülés, az odaadás, az ölelés. Szótlanul nézi a nőt, aki talán ettől a perctől nem az anyja többé és még csak a lényeget sem tudta meg. Nézi és merev vonásokkal hallgatja végig a szavakat, amik megölték végre a belül szenvedőt, s végre kihangosodtak abból a kegyetlen ajakból, végre közölte vele azt az egészen egyszerű tényt, hogy valóban soha nem is szerette őt. Minden nehézség közepette ez talán inkább feloldozás. Nem értett félre semmit, nem ostoba volt, nem különc, hanem egyszerűen csak tudta mindvégig a sejtjei legmélyén. A szeretetlenség olyan űrt hagyott benne, amit semmi nem tudott soha betölteni, s annyira vágyott elmenekülni a helyről, ahol csak tovább ásták a sötét árkot lelkében, hogy Arthenior-ban talált magára, ahol legalább néhány szem homokot beleszórtak, hogy mégis adjon magának lehetőséget az életre.
Nem válaszol, csak íriszeivel követi a nő mozdulatait, majd várja az utolsó döfést, mert tudja, hogy az következik, mindössze azt nem sejti, hogy milyen ajándékot kap. Olyan csodás ajándékot, amit a legerősebb lánccal kell körbevonni, s feltörhetetlen zárral illetni, majd a tenger legsötétebb pontjára hajítani, hogy csak ő tudjon a létezéséről. Mekkora terhet rótt most rá büntetésül. Nagyobbat tán nem is lehetett volna. Nem csak a terem visszhangzik, hanem a fejében is a név. Percekig csak ül és olyan kőszoborrá válik, mint mikor megkapta a levelet, hogy itt fogja őt várni. Pörögnek a képek, minden esemény, ami Nori-hoz vezetett, minden szó és érzés. *
- Hogyan halt meg?
*Talán millió szóra lenne szükség, talán hatalmas érzelmek előtörésére, vádaskodásra és kiabálásra, de Mai csak ezt az egyetlen kérdést teszi fel. A választ pontosan tudja, de hallania kell.*
*A szavak olyan rettentő fájdalmat okoznak, hogy szinte érzi, hogy a benne lévő gyermek, a kis Mai megállíthatatlan zokogásba kezd, s kis finoman dobogó szíve ezer apró darabora törik mellkasa zárjában, majd úgy rogy térdre, hogy többé már fel sem tud állni. Elvérzik csendben, úgy, hogy senki nem segít rajta. Az a kislány most végleg eltűnt. Tekintete elsötétül, a jeges íriszekből kihuny a fény és bármily abszurd is az érzés, ezek voltak azok a mondatok, amik mindent helyretesznek benne. Egész életében érezte, hogy egy nem kívánt személy, hogy nem való oda, ahová született, s hogy számára nem jut béke és szeretet, nem adatik meg a megbecsülés, az odaadás, az ölelés. Szótlanul nézi a nőt, aki talán ettől a perctől nem az anyja többé és még csak a lényeget sem tudta meg. Nézi és merev vonásokkal hallgatja végig a szavakat, amik megölték végre a belül szenvedőt, s végre kihangosodtak abból a kegyetlen ajakból, végre közölte vele azt az egészen egyszerű tényt, hogy valóban soha nem is szerette őt. Minden nehézség közepette ez talán inkább feloldozás. Nem értett félre semmit, nem ostoba volt, nem különc, hanem egyszerűen csak tudta mindvégig a sejtjei legmélyén. A szeretetlenség olyan űrt hagyott benne, amit semmi nem tudott soha betölteni, s annyira vágyott elmenekülni a helyről, ahol csak tovább ásták a sötét árkot lelkében, hogy Arthenior-ban talált magára, ahol legalább néhány szem homokot beleszórtak, hogy mégis adjon magának lehetőséget az életre.
Nem válaszol, csak íriszeivel követi a nő mozdulatait, majd várja az utolsó döfést, mert tudja, hogy az következik, mindössze azt nem sejti, hogy milyen ajándékot kap. Olyan csodás ajándékot, amit a legerősebb lánccal kell körbevonni, s feltörhetetlen zárral illetni, majd a tenger legsötétebb pontjára hajítani, hogy csak ő tudjon a létezéséről. Mekkora terhet rótt most rá büntetésül. Nagyobbat tán nem is lehetett volna. Nem csak a terem visszhangzik, hanem a fejében is a név. Percekig csak ül és olyan kőszoborrá válik, mint mikor megkapta a levelet, hogy itt fogja őt várni. Pörögnek a képek, minden esemény, ami Nori-hoz vezetett, minden szó és érzés. *
- Hogyan halt meg?
*Talán millió szóra lenne szükség, talán hatalmas érzelmek előtörésére, vádaskodásra és kiabálásra, de Mai csak ezt az egyetlen kérdést teszi fel. A választ pontosan tudja, de hallania kell.*
3513. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:56:01
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:56:01
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Csak azért tudja ennyire hidegvérrel közölni az apja halálának tényét, mert valóban nem az a lényeg. Egyáltalán nem. Semmit sem számít, hogy az a férfi él-e vagy halott. A lényeget viszont nem akaródzik neki olyan egyszerűen kimondani, sikerül is vele lánya idegein táncolni, de ez egy cseppet sem hatja meg. Csak a saját, belső, a külvilágnak soha meg nem mutatott gyengeségét kell legyőznie ahhoz, hogy azt az egyetlen nevet, amitől majd a kirakós összeáll is ugyanezzel a rezzenéstelen arccal tudja közölni.*
- Soha nem kínoztalak Mai! Csak a javadat akartam. Azt vártam el tőled, ami méltóvá tesz arra, hogy a Faensa nevet viselhesd, még akkor is, ha csak életem legnagyobb baklövésének az emléke vagy. Egy fattyú, aki ameddig csak él, emlékeztet engem arra, hogy mennyire ostoba voltam. Szóval maradj csendben, és köszönd meg, hogy egyáltalán elfogadtalak és életben hagytalak! Másnak nem volt ekkora szerencséje.
*Nem szokása ennyire nyíltan megsérteni Mai-t, akinek az egyetlen bűne csupán annyi, hogy megszületett. Azonban Shaerrya számára ez elegendő ahhoz, hogy soha ne tudja félretenni az iránta érzett ellenszenvét. Mai-nak kell megbűnhődnie tulajdon anyjának bűneiért.
Most igazán elszakadt nála a cérna, talán azért is, mert ő is ideges, nem csak a lány, de miután szemeiből eltűnik a szikrázó düh, mintha mi sem történt volna, egy sóhajjal az érzés tovaszáll, ő pedig ismételten kifinomult eleganciával dől hátra a székében, és pár apró bólintás után rászánja magát, hogy most már egyértelműen rávezesse Mai-t arra, amit ma meg kell tudnia.*
- Ahogy kívánod. Elmondok neked mindent, de valójában te magad is tudod már a választ minden kérdésedre. Az előbb mondtad ki, még ha nem is vetted észre. Egy dolog viszont nagyon fontos, jól jegyezd meg! Amit most elmondok neked, és annak minden vonzata a mi kettőnk titka marad. Ha rajtad és rajtam kívül bárki más tudomást szerez akár csak egy apró pici részletéről is, annak beláthatatlan következményei lesznek. Érthető voltam? Mondd, hogy megértetted! Hallani akarom!
*Visszatér szemeibe a fenyegetés, és nem is szól többet, míg nem látja Mai-n azt, hogy valóban felfogta a helyzet súlyát. Végül kiissza az utolsó csepp teát is a pohárból, a csésze most már hangosan csattan a tálcán, csoda, hogy el nem törik, Shaerrya pedig ismét Mai-ra néz, és megszólal.*
- Egyetlen név. Egyetlen nevet mondok most neked, az édesapád nevét. Találkoztál már vele, legalábbis az emlékével mindenképp… Őt úgy hívták, hogy… Balthier Vylrien… *A nevet nem mondja ki hangosan, de mégis olyan, mintha az egész terem visszhangozna tőle. Legalábbis Shaerrya elméje biztosan. Nem mond mást, mert nincs rá szükség. Tudja jól, hogy ezzel az egészen apró információval minden a helyére kerül, lánya számára pedig így már minden világos lesz.*
A hozzászólás írója (Shaerrya Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.16 18:57:28
*Csak azért tudja ennyire hidegvérrel közölni az apja halálának tényét, mert valóban nem az a lényeg. Egyáltalán nem. Semmit sem számít, hogy az a férfi él-e vagy halott. A lényeget viszont nem akaródzik neki olyan egyszerűen kimondani, sikerül is vele lánya idegein táncolni, de ez egy cseppet sem hatja meg. Csak a saját, belső, a külvilágnak soha meg nem mutatott gyengeségét kell legyőznie ahhoz, hogy azt az egyetlen nevet, amitől majd a kirakós összeáll is ugyanezzel a rezzenéstelen arccal tudja közölni.*
- Soha nem kínoztalak Mai! Csak a javadat akartam. Azt vártam el tőled, ami méltóvá tesz arra, hogy a Faensa nevet viselhesd, még akkor is, ha csak életem legnagyobb baklövésének az emléke vagy. Egy fattyú, aki ameddig csak él, emlékeztet engem arra, hogy mennyire ostoba voltam. Szóval maradj csendben, és köszönd meg, hogy egyáltalán elfogadtalak és életben hagytalak! Másnak nem volt ekkora szerencséje.
*Nem szokása ennyire nyíltan megsérteni Mai-t, akinek az egyetlen bűne csupán annyi, hogy megszületett. Azonban Shaerrya számára ez elegendő ahhoz, hogy soha ne tudja félretenni az iránta érzett ellenszenvét. Mai-nak kell megbűnhődnie tulajdon anyjának bűneiért.
Most igazán elszakadt nála a cérna, talán azért is, mert ő is ideges, nem csak a lány, de miután szemeiből eltűnik a szikrázó düh, mintha mi sem történt volna, egy sóhajjal az érzés tovaszáll, ő pedig ismételten kifinomult eleganciával dől hátra a székében, és pár apró bólintás után rászánja magát, hogy most már egyértelműen rávezesse Mai-t arra, amit ma meg kell tudnia.*
- Ahogy kívánod. Elmondok neked mindent, de valójában te magad is tudod már a választ minden kérdésedre. Az előbb mondtad ki, még ha nem is vetted észre. Egy dolog viszont nagyon fontos, jól jegyezd meg! Amit most elmondok neked, és annak minden vonzata a mi kettőnk titka marad. Ha rajtad és rajtam kívül bárki más tudomást szerez akár csak egy apró pici részletéről is, annak beláthatatlan következményei lesznek. Érthető voltam? Mondd, hogy megértetted! Hallani akarom!
*Visszatér szemeibe a fenyegetés, és nem is szól többet, míg nem látja Mai-n azt, hogy valóban felfogta a helyzet súlyát. Végül kiissza az utolsó csepp teát is a pohárból, a csésze most már hangosan csattan a tálcán, csoda, hogy el nem törik, Shaerrya pedig ismét Mai-ra néz, és megszólal.*
- Egyetlen név. Egyetlen nevet mondok most neked, az édesapád nevét. Találkoztál már vele, legalábbis az emlékével mindenképp… Őt úgy hívták, hogy… Balthier Vylrien… *A nevet nem mondja ki hangosan, de mégis olyan, mintha az egész terem visszhangozna tőle. Legalábbis Shaerrya elméje biztosan. Nem mond mást, mert nincs rá szükség. Tudja jól, hogy ezzel az egészen apró információval minden a helyére kerül, lánya számára pedig így már minden világos lesz.*
A hozzászólás írója (Shaerrya Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.16 18:57:28
3512. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:23:49
Üzenet elküldve: 2024-04-16 18:23:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Hogy mire mehet ki ez az egész, azt még nem tudja, de nagyon szeretne hinni abban, hogy értő figyelem is van a feltehetően rossz szándék mögött. Azt nem feltételezi, hogy óvó szeretetből kereste fel őt a nő, de azért annyi ösztön talán még belé is szorult, hogy szeresse annyira, hogy érdekelje amit összehord neki. Amint befejezi a szavakat már szinte meg is bánta, de túl nagy korholást nem kap a szóáradatért, így megnyugszik, s ő is kortyol egyet a teából, amíg amaz elkezdi végre kifejteni, hogy mi is a szabadságának az ára.
Tudja, hogy a mondandónak nincs vége, ezért bármennyire is kikívánkozna belőle az újabb mondatok hada, megvárja, míg a másik befejezi, amit akart.
Mai megrázza a fejét. Nem rosszallóan, hanem beletörődően. Persze nem a sorsába törődött bele, hanem abba, hogy az anyjának a legfontosabb a családi hagyomány, na meg hogy távollétében is gyötörni tudja azzal, hogy olyasvalamit kell művelnie, amit egyáltalán nem akar. Bár nem nagy ár azért, hogy békén hagyja végre.
Viszont amikor az apjára terelődik a szó, kicsit még el is tátja a száját. Hogyan lehet ilyen hidegvérrel közölni ezt az egész históriát? Nagyot nyel, majd bármennyire is el akarta ezt kerülni a kezében megremeg a csésze.*
- Szóval idejöttél, hogy érvényesítsd az akaratodat. Igazán csekély ár azért, hogy ne kelljen látnom téged és hagynom, hogy akkor kínozz, amikor kedved van hozzá.
*Nagy levegőt vesz, mert nem tudja, hogyan folytassa. Neki nem áll össze a kép, bármennyire is gondolja azt a másik, hogy most valami támpontot adott neki és összefüggéseket tud láttatni vele a vérkötelék és az apja között. Egyre csak dúl a harag, ami már olyan mélyen gyökeredzik, hogy talán bármit mesélt volna és bárhogy, ő gyűlölné.*
- Talán ha nem írnál körül valamit, amit meg akarsz velem értetni, hanem végre egyszer egyenes lennél, akkor tudnálak tisztelni. Ismerlek, nem egy szomorú történetet akartál megosztani velem. És nem is a bűntudatod ébredt fel a titkod miatt. Érett voltam én már eléggé ahhoz, hogy ezt elmesélhesd nekem, valami más van mindez mögött. Áruld. El. *Hangsúlyozza az utolsó szavakat, mert elege lett a játszmákból. Nem azért jött ide, hogy órákon át találgathasson. Megint szilánkokra tört benne valami. Úgy tudja meg, hogy az apja, aki talán az egyik szülője közül még akár értékes is lehetett, meghalt, hogy cseppet sem az a fontos a másiknak, hogy helyére kerüljenek a dolgok, hanem valamiféle terve van. *
- Hallgatlak Anyám.
*Hogy mire mehet ki ez az egész, azt még nem tudja, de nagyon szeretne hinni abban, hogy értő figyelem is van a feltehetően rossz szándék mögött. Azt nem feltételezi, hogy óvó szeretetből kereste fel őt a nő, de azért annyi ösztön talán még belé is szorult, hogy szeresse annyira, hogy érdekelje amit összehord neki. Amint befejezi a szavakat már szinte meg is bánta, de túl nagy korholást nem kap a szóáradatért, így megnyugszik, s ő is kortyol egyet a teából, amíg amaz elkezdi végre kifejteni, hogy mi is a szabadságának az ára.
Tudja, hogy a mondandónak nincs vége, ezért bármennyire is kikívánkozna belőle az újabb mondatok hada, megvárja, míg a másik befejezi, amit akart.
Mai megrázza a fejét. Nem rosszallóan, hanem beletörődően. Persze nem a sorsába törődött bele, hanem abba, hogy az anyjának a legfontosabb a családi hagyomány, na meg hogy távollétében is gyötörni tudja azzal, hogy olyasvalamit kell művelnie, amit egyáltalán nem akar. Bár nem nagy ár azért, hogy békén hagyja végre.
Viszont amikor az apjára terelődik a szó, kicsit még el is tátja a száját. Hogyan lehet ilyen hidegvérrel közölni ezt az egész históriát? Nagyot nyel, majd bármennyire is el akarta ezt kerülni a kezében megremeg a csésze.*
- Szóval idejöttél, hogy érvényesítsd az akaratodat. Igazán csekély ár azért, hogy ne kelljen látnom téged és hagynom, hogy akkor kínozz, amikor kedved van hozzá.
*Nagy levegőt vesz, mert nem tudja, hogyan folytassa. Neki nem áll össze a kép, bármennyire is gondolja azt a másik, hogy most valami támpontot adott neki és összefüggéseket tud láttatni vele a vérkötelék és az apja között. Egyre csak dúl a harag, ami már olyan mélyen gyökeredzik, hogy talán bármit mesélt volna és bárhogy, ő gyűlölné.*
- Talán ha nem írnál körül valamit, amit meg akarsz velem értetni, hanem végre egyszer egyenes lennél, akkor tudnálak tisztelni. Ismerlek, nem egy szomorú történetet akartál megosztani velem. És nem is a bűntudatod ébredt fel a titkod miatt. Érett voltam én már eléggé ahhoz, hogy ezt elmesélhesd nekem, valami más van mindez mögött. Áruld. El. *Hangsúlyozza az utolsó szavakat, mert elege lett a játszmákból. Nem azért jött ide, hogy órákon át találgathasson. Megint szilánkokra tört benne valami. Úgy tudja meg, hogy az apja, aki talán az egyik szülője közül még akár értékes is lehetett, meghalt, hogy cseppet sem az a fontos a másiknak, hogy helyére kerüljenek a dolgok, hanem valamiféle terve van. *
- Hallgatlak Anyám.
3511. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-16 17:14:10
Üzenet elküldve: 2024-04-16 17:14:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
- Aki miatt jöttél… *Látszólag eltűnődik lánya megjegyzésén. Mai maga is megerősíti, hogy talán nem őt kereste, akit most említ. Ebben Shaerrya is egészen biztos. Aztán a lány valami olyasmiről kezd mesélni, amivel kapcsolatban nem gondolta volna, hogy ennyire megered majd a nyelve, de hüvelykujjával az állát megtámasztva, amolyan gondolkodóba esve hallgatja végig a kis történetet. Mintha most tényleg figyelne Mai-ra, mintha minden egyes szónak jelentősége lenne, amit kimond, és Shaerrya egy felett sem akar elsiklani. Lánya ki is mondja a lényeget, de ő mindezt egyelőre hideg, közömbös tekintettel hallgatja végig.*
- Valóban túl sokat fecsegsz. Ettől félek én is, de próbáljuk ki, mi történik, ha bizalmat szavazok neked! Nézzük meg, megérdemled-e! Tegyük fel, hogy megengedem neked, hogy folytasd az új életedet, amit elkezdtél, és talán még támogatlak is benne… Örülnél neki, igaz, lányom? Nos, mindez valósággá válhat, ha teljesíted két kérésemet. Két aprócska feltétel, és szabad maradhatsz. *Beszéd közben továbbra is kíváncsian fürkészi a lány tőle örökölt, gyönyörűen és oly ártatlanul csillogó jégkék szemeit.*
- Kezdjük az egyszerűbbel. Nem hagyom, hogy teljesen hátat fordíts a családunk értékeinek. Mágiát fogsz tanulni, és bizonyos időközönként beszámolsz nekem a haladásodról. Ha nem megy magadtól, és nem leszek veled elégedett, akkor hazaköltözöl, és én fogom kiválasztani a tanáraidat. Nem akarok kifogásokat hallani. A mágia a te javadra is válik, meglátod. A kinti világ veszélyesebb, mint hinnéd.
*Ezt követően egy látványosan nagyot sóhajt, mintha nehezére esne folytatni a mondandóját. Rövid ideig nem szól, megköszörüli a torkát egy kicsit, a teából is jó hosszan kortyolgat. Olyan, mintha direkt húzná az időt, de végül újra Mai-ra szegezi tekintetét, és folytatja.*
- A másik dolog már egy kicsit bonyolultabb. Mai drágám, egyszer el kellett jönnie ennek a napnak. Elég idős vagy már ahhoz, hogy meséljek neked az édesapádról. Az igaziról. Ő Arthenior-ban élt. Egy szeszélyes, kiszámíthatatlan és olykor gátlástalan ember volt, de hatalmas szívvel. Kár, hogy sohasem sikerült a jó oldalra állnia. Az életében nem én voltam az első nő, és nem is az utolsó. Ami azt illeti, pontosan tudom, hogy ki volt az utolsó, mert édesapád meghalt. Körülbelül huszonhét esztendővel ezelőtt, amikor te még nagyon kicsi voltál. Sajnálom, hogy ilyen sok idő után kell megtudnod, hogy nem találkozhatsz vele már soha többé.
*Itt ismét hirtelen félbeszakítja az esti mesét. Nem mondja még el, hogy mi köze van az apjának és a halálának ahhoz, hogy Mai Arthenior-ban maradhasson, egyelőre csak annyi összefüggést árul el, hogy lánya valamilyen furcsa módon, talán a sors által vezérelve, szintén ott kötött ki, miután elhagyta a családi fészket. Most viszont úgy tesz, mintha csak hagyná Mai-t szóhoz jutni, pedig legbelül még ő maga is retteg attól, hogy kimondja azt, amit elodázhat ugyan, de el nem kerülhet.*
- Aki miatt jöttél… *Látszólag eltűnődik lánya megjegyzésén. Mai maga is megerősíti, hogy talán nem őt kereste, akit most említ. Ebben Shaerrya is egészen biztos. Aztán a lány valami olyasmiről kezd mesélni, amivel kapcsolatban nem gondolta volna, hogy ennyire megered majd a nyelve, de hüvelykujjával az állát megtámasztva, amolyan gondolkodóba esve hallgatja végig a kis történetet. Mintha most tényleg figyelne Mai-ra, mintha minden egyes szónak jelentősége lenne, amit kimond, és Shaerrya egy felett sem akar elsiklani. Lánya ki is mondja a lényeget, de ő mindezt egyelőre hideg, közömbös tekintettel hallgatja végig.*
- Valóban túl sokat fecsegsz. Ettől félek én is, de próbáljuk ki, mi történik, ha bizalmat szavazok neked! Nézzük meg, megérdemled-e! Tegyük fel, hogy megengedem neked, hogy folytasd az új életedet, amit elkezdtél, és talán még támogatlak is benne… Örülnél neki, igaz, lányom? Nos, mindez valósággá válhat, ha teljesíted két kérésemet. Két aprócska feltétel, és szabad maradhatsz. *Beszéd közben továbbra is kíváncsian fürkészi a lány tőle örökölt, gyönyörűen és oly ártatlanul csillogó jégkék szemeit.*
- Kezdjük az egyszerűbbel. Nem hagyom, hogy teljesen hátat fordíts a családunk értékeinek. Mágiát fogsz tanulni, és bizonyos időközönként beszámolsz nekem a haladásodról. Ha nem megy magadtól, és nem leszek veled elégedett, akkor hazaköltözöl, és én fogom kiválasztani a tanáraidat. Nem akarok kifogásokat hallani. A mágia a te javadra is válik, meglátod. A kinti világ veszélyesebb, mint hinnéd.
*Ezt követően egy látványosan nagyot sóhajt, mintha nehezére esne folytatni a mondandóját. Rövid ideig nem szól, megköszörüli a torkát egy kicsit, a teából is jó hosszan kortyolgat. Olyan, mintha direkt húzná az időt, de végül újra Mai-ra szegezi tekintetét, és folytatja.*
- A másik dolog már egy kicsit bonyolultabb. Mai drágám, egyszer el kellett jönnie ennek a napnak. Elég idős vagy már ahhoz, hogy meséljek neked az édesapádról. Az igaziról. Ő Arthenior-ban élt. Egy szeszélyes, kiszámíthatatlan és olykor gátlástalan ember volt, de hatalmas szívvel. Kár, hogy sohasem sikerült a jó oldalra állnia. Az életében nem én voltam az első nő, és nem is az utolsó. Ami azt illeti, pontosan tudom, hogy ki volt az utolsó, mert édesapád meghalt. Körülbelül huszonhét esztendővel ezelőtt, amikor te még nagyon kicsi voltál. Sajnálom, hogy ilyen sok idő után kell megtudnod, hogy nem találkozhatsz vele már soha többé.
*Itt ismét hirtelen félbeszakítja az esti mesét. Nem mondja még el, hogy mi köze van az apjának és a halálának ahhoz, hogy Mai Arthenior-ban maradhasson, egyelőre csak annyi összefüggést árul el, hogy lánya valamilyen furcsa módon, talán a sors által vezérelve, szintén ott kötött ki, miután elhagyta a családi fészket. Most viszont úgy tesz, mintha csak hagyná Mai-t szóhoz jutni, pedig legbelül még ő maga is retteg attól, hogy kimondja azt, amit elodázhat ugyan, de el nem kerülhet.*
3510. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-15 19:23:49
Üzenet elküldve: 2024-04-15 19:23:49
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Milyen szép is ez. Néhány órával ezelőtt az a kép sejlett fel benne, hogy az anyjával teázni a rémálommal egyenlő. Most pedig egy kis ráhatással ugyan, de önként nyújtja a kezét a langyos tapintású csésze apró füléért, s veszi kézbe ezzel egyetemben a saját sorsát. Talán most tudja irányítani az álmait, s majd úgy teheti le a porcelánt, hogy szabad lehet.
Most sem, mint soha, nem kap egyértelmű választ, neki kell kibogoznia mit is akar az anyja. Támpontokat ugyan mintha megpróbálna adni, hogy merre felé gondolkozzon, de az ő összetett agya először jobban túlgondolja, majd lassan strukturálja, ahogy az emlékei előtörnek. Vérkötelék. Tervezett magáról beszélni, de nem így. Valahogy annyira szeretné, hogy megértse minden gondolatát a másik, s jóváhagyja azt, hogy járhassa a saját útját.*
- Azt jelenti, amit szeretnék érezni. De talán nem létezik... *Tűnődik el, s még mindig küzd a hatok történéseivel. Lassan kezdi el formálni a szavait.*
- Valami Arthenior-ba húzott, el tőletek. Az első napomon rátaláltam valakire, aki azt hittem az, aki miatt jöttem, de... nem így lett.
*Annyira akarta. Annyira kereste azt a köteléket, hogy az első jöttmentbe beleszeretett, s bár már tudja jól, hogy nem igazi volt, hanem csak egy vízió a kettejük közti kapcsolat, még mindig fáj. De nem a másik elvesztése, hanem az, hogy nem talált meg valamit, amit hitt, hogy meg fog.
Aztán eszébe jut Nori, aki most is itt van vele, ugyan nem egy szobában, de támogatja a puszta jelenlétével akkor is, hogyha nem az empátiájáról híres. Ezen a gondolatmeneten elmosolyodik, s egy apró nevető hang is előbújik ajkai réséből.* - Gondolom nem egy hosszú beszámolót akartál, de el kell meséljem. *Talán egyszer megpróbálhat ő is hinni abban, hogy érdekli a másikat amit mond. Keserű lesz a csalódás, ha nem, de nem meglepő. Mindenesetre tovább folytatja.* - Aztán mellém ült egy lány a padon, aki olyan végtelenül idegen a személyemtől, mégis, mintha a részem lenne. Az első perctől. Nem hagytuk egymást elveszni, pedig mindketten tettünk érte eleget, hogy megtörténhessen. Aztán megpróbált minket összekötni vérmágiával, én pedig nem is kételkedtem, nem kérdőjeleztem meg, hogy szükség van-e erre, de végül nem sikerült. Akkor azt mondtam neki, miután feleszméltünk, hogy nem is lett volna erre szükség, mert ez meg van köztünk.
*Beharapja ajkát, s átjárja az a szeretet amit egyébként mindig érez a kis barátnője iránt, de sosem tud megmagyarázni.* - Sokat fecsegek. Létezik vérkötelék. De nem kell hozzá vér, csak ez az érzés.
*Most úgy tekint anyja íriszeibe, mintha várna valami megváltást tőle. Persze, hogy egy pillanat alatt elfojtotta benne azt a fene nagy dacolást és ki is vallatta úgy, hogy meg sem kellett magát erőltetnie. Nagyot sóhajt, ebből már nem tudja hogyan jön ki, de a cél még mindig ugyan az.*
- Kérlek, most már mondd el, mit akartál ezzel. Tudom, hogy a mágia ezen ága, nos... nincs az ínyedre. Nem gondolkodtam tisztán. Most már nem hagynám. ~Nem miattad, magam miatt.~
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.15 19:50:00
*Milyen szép is ez. Néhány órával ezelőtt az a kép sejlett fel benne, hogy az anyjával teázni a rémálommal egyenlő. Most pedig egy kis ráhatással ugyan, de önként nyújtja a kezét a langyos tapintású csésze apró füléért, s veszi kézbe ezzel egyetemben a saját sorsát. Talán most tudja irányítani az álmait, s majd úgy teheti le a porcelánt, hogy szabad lehet.
Most sem, mint soha, nem kap egyértelmű választ, neki kell kibogoznia mit is akar az anyja. Támpontokat ugyan mintha megpróbálna adni, hogy merre felé gondolkozzon, de az ő összetett agya először jobban túlgondolja, majd lassan strukturálja, ahogy az emlékei előtörnek. Vérkötelék. Tervezett magáról beszélni, de nem így. Valahogy annyira szeretné, hogy megértse minden gondolatát a másik, s jóváhagyja azt, hogy járhassa a saját útját.*
- Azt jelenti, amit szeretnék érezni. De talán nem létezik... *Tűnődik el, s még mindig küzd a hatok történéseivel. Lassan kezdi el formálni a szavait.*
- Valami Arthenior-ba húzott, el tőletek. Az első napomon rátaláltam valakire, aki azt hittem az, aki miatt jöttem, de... nem így lett.
*Annyira akarta. Annyira kereste azt a köteléket, hogy az első jöttmentbe beleszeretett, s bár már tudja jól, hogy nem igazi volt, hanem csak egy vízió a kettejük közti kapcsolat, még mindig fáj. De nem a másik elvesztése, hanem az, hogy nem talált meg valamit, amit hitt, hogy meg fog.
Aztán eszébe jut Nori, aki most is itt van vele, ugyan nem egy szobában, de támogatja a puszta jelenlétével akkor is, hogyha nem az empátiájáról híres. Ezen a gondolatmeneten elmosolyodik, s egy apró nevető hang is előbújik ajkai réséből.* - Gondolom nem egy hosszú beszámolót akartál, de el kell meséljem. *Talán egyszer megpróbálhat ő is hinni abban, hogy érdekli a másikat amit mond. Keserű lesz a csalódás, ha nem, de nem meglepő. Mindenesetre tovább folytatja.* - Aztán mellém ült egy lány a padon, aki olyan végtelenül idegen a személyemtől, mégis, mintha a részem lenne. Az első perctől. Nem hagytuk egymást elveszni, pedig mindketten tettünk érte eleget, hogy megtörténhessen. Aztán megpróbált minket összekötni vérmágiával, én pedig nem is kételkedtem, nem kérdőjeleztem meg, hogy szükség van-e erre, de végül nem sikerült. Akkor azt mondtam neki, miután feleszméltünk, hogy nem is lett volna erre szükség, mert ez meg van köztünk.
*Beharapja ajkát, s átjárja az a szeretet amit egyébként mindig érez a kis barátnője iránt, de sosem tud megmagyarázni.* - Sokat fecsegek. Létezik vérkötelék. De nem kell hozzá vér, csak ez az érzés.
*Most úgy tekint anyja íriszeibe, mintha várna valami megváltást tőle. Persze, hogy egy pillanat alatt elfojtotta benne azt a fene nagy dacolást és ki is vallatta úgy, hogy meg sem kellett magát erőltetnie. Nagyot sóhajt, ebből már nem tudja hogyan jön ki, de a cél még mindig ugyan az.*
- Kérlek, most már mondd el, mit akartál ezzel. Tudom, hogy a mágia ezen ága, nos... nincs az ínyedre. Nem gondolkodtam tisztán. Most már nem hagynám. ~Nem miattad, magam miatt.~
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.15 19:50:00
3509. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:55:16
Üzenet elküldve: 2024-04-15 18:55:16
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Teljesen közömbösen fogadja Mai minden próbálkozását, mikor igyekszik nagylány módjára visszaszólni neki. Sokszor ugyanis az tudja a másikat a leginkább őrületbe kergetni, ha nem válaszol semmit. Nem lesz ideges, nem kezdi el sértegetni őt, de még csak meg sem rezdül az arca a pimasz és felettébb udvariatlan megjegyzések hallatán.*
- Egy percig sem kételkedtem abban, hogy el fogsz jönni. Örülök, hogy itt vagy. *Mondja pont annyira kimért és manipulatív hangon, amilyet Mai a levelet olvasva elképzelhetett hozzá. Kezével elegánsan a finom, forró teával megtöltött csésze irányába mutat, jelezve a lánynak, hogy azt neki szánta, vegye csak el, közben pedig el is kezdi egyelőre homályosan felvezetni a találkozás egyik fontos témáját. Igazából a legfontosabb kérdéssel kezdte, ami ezek után mindent meg fog határozni. Az égvilágon mindent. Mai életét, a jelenét, a jövőjét, de mindez igaz saját magára is. Éppen ezért is igyekszik viszonylag kedvesen bánni a lányával, mert rettentő fontos lesz, hogyan reagál majd mindarra, amit mondani készül neki.
A kapott válasz nem lepi meg, de, hogy komolyra fordítsa a szót, kortyol egyet a teából, majd halk koccanás kíséretében helyezi azt vissza az ezüsttálcára, és mélyen Mai szemeibe néz.*
- Gondold át kérlek, még egyszer a választ! Gondolj végig mindent, ami történt veled, mióta elhagytál minket! Mindent! Az eseményeket, az érzéseidet, azokat, akikkel találkoztál az utad során. S miután úgy érzed, hogy mindent kristálytisztán látsz, próbálj meg újra válaszolni a kérdésemre!
*Direkt nem ad neki semmi támpontot, először azt akarja megtudni, hogy Mai hogy élte meg az elmúlt hatokat. Ugyan Golvyr munkájára nem lehet panasz, de a lánya fejébe még a gnóm sem láthat bele, így a gondolatait neki kell feltérképeznie itt és most. Na meg persze, ha bizonytalanságot tud kelteni Mai ártatlan lelkében, azzal betörnie is könnyebb lesz őt.*
- Segítek neked egy kicsit, felteszem máshogy a kérdést. Mit jelent számodra a vérkötelék? *Így már biztos, hogy nem az az igazi kérdés, hogy mit hisz Mai az egészről. Shaerrya egy konkrét dologra kíváncsi, és legfőképp arra, hogy mi tűnt fel eddig lánya számára azzal a dologgal kapcsolatban. Nem tervezi sokáig a homályban tartani szegényt, de sosem volt az egyértelmű kijelentések híve, mindig is szeretett rávezetni mindenkit, köztük Mai-t is a helyes megoldásra.*
A hozzászólás írója (Shaerrya Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.15 18:55:43
*Teljesen közömbösen fogadja Mai minden próbálkozását, mikor igyekszik nagylány módjára visszaszólni neki. Sokszor ugyanis az tudja a másikat a leginkább őrületbe kergetni, ha nem válaszol semmit. Nem lesz ideges, nem kezdi el sértegetni őt, de még csak meg sem rezdül az arca a pimasz és felettébb udvariatlan megjegyzések hallatán.*
- Egy percig sem kételkedtem abban, hogy el fogsz jönni. Örülök, hogy itt vagy. *Mondja pont annyira kimért és manipulatív hangon, amilyet Mai a levelet olvasva elképzelhetett hozzá. Kezével elegánsan a finom, forró teával megtöltött csésze irányába mutat, jelezve a lánynak, hogy azt neki szánta, vegye csak el, közben pedig el is kezdi egyelőre homályosan felvezetni a találkozás egyik fontos témáját. Igazából a legfontosabb kérdéssel kezdte, ami ezek után mindent meg fog határozni. Az égvilágon mindent. Mai életét, a jelenét, a jövőjét, de mindez igaz saját magára is. Éppen ezért is igyekszik viszonylag kedvesen bánni a lányával, mert rettentő fontos lesz, hogyan reagál majd mindarra, amit mondani készül neki.
A kapott válasz nem lepi meg, de, hogy komolyra fordítsa a szót, kortyol egyet a teából, majd halk koccanás kíséretében helyezi azt vissza az ezüsttálcára, és mélyen Mai szemeibe néz.*
- Gondold át kérlek, még egyszer a választ! Gondolj végig mindent, ami történt veled, mióta elhagytál minket! Mindent! Az eseményeket, az érzéseidet, azokat, akikkel találkoztál az utad során. S miután úgy érzed, hogy mindent kristálytisztán látsz, próbálj meg újra válaszolni a kérdésemre!
*Direkt nem ad neki semmi támpontot, először azt akarja megtudni, hogy Mai hogy élte meg az elmúlt hatokat. Ugyan Golvyr munkájára nem lehet panasz, de a lánya fejébe még a gnóm sem láthat bele, így a gondolatait neki kell feltérképeznie itt és most. Na meg persze, ha bizonytalanságot tud kelteni Mai ártatlan lelkében, azzal betörnie is könnyebb lesz őt.*
- Segítek neked egy kicsit, felteszem máshogy a kérdést. Mit jelent számodra a vérkötelék? *Így már biztos, hogy nem az az igazi kérdés, hogy mit hisz Mai az egészről. Shaerrya egy konkrét dologra kíváncsi, és legfőképp arra, hogy mi tűnt fel eddig lánya számára azzal a dologgal kapcsolatban. Nem tervezi sokáig a homályban tartani szegényt, de sosem volt az egyértelmű kijelentések híve, mindig is szeretett rávezetni mindenkit, köztük Mai-t is a helyes megoldásra.*
A hozzászólás írója (Shaerrya Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.15 18:55:43
3508. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-15 16:37:46
Üzenet elküldve: 2024-04-15 16:37:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Mai viszont furcsállná, ha tudná, hogy az anyja meg van lepődve. Sosem a szófogadásáról volt híres, legalábbis amióta van önálló gondolata, azóta ezt így van. Való igaz, hogy most könnyebben meri kinyitni a száját, és nyíltabban megy szembe, mint akkor, amikor teljesen a családjára volt utalva.*
- Helyen vagyunk, Anyám. *Húzódik sötét mosolyra az ajka.* - Éppen azt teszem most is, amit olyan gondosan el szerettél volna venni tőlem. Keresem hogyan válhatok még jobbá.
*Kissé enyhül a dacból, mikor felismeri, hogy megpróbál vele már-már egyenlő félként társalogni a másik, de tudja jól, hogy teljesen sosem fogja annak tekinteni. A gnómot is kitessékeli a kérésére, aki olyan szánalmasan viselkedik most is, mint egész életében. Nem tud jobb szemmel nézni arra, aki folyton a nyomában jár, hogy jelentsen róla. Semmi keresnivalója a közelében, figyelje csak bujdokolva, mint máskor.
A következő szavakra, csak is azért nem forgatja a szemeit, mert talán ennyi tisztelet még belé is szorult. Persze, hogy nem érdekli Shaerryá-t, hogy mit is ront el, hogy mi lehet az öröme, vagy esetleg bánata. Csak is saját maga és a becses neve érdekli, nem a tulajdon lánya. Helyet foglal viszont, s így ülve is olyan tartást kölcsönöz magának, hogy ne lehessen azonnal azt feltételezni róla, hogy meg fog hajolni anyja előtt. Az ugyan is nem fog megtörténni.*
- Minden szavadról sütött a hazugság és a manipuláció. De itt vagyok, elérted, amit akartál.
*Halkan mondja, mert nincs kedve mindenbe belekötni, erőt vesz magán és tényleg megpróbál felnőtt lenni. Ha megengedi magának, hogy minden szavát átsüsse a sértettség, akkor nem fognak előre jutni semmiben. *
- A vérkötelékben? *Talán most mégis megdöbbent. Nem azért, mert ezt kérdezi a másik, hanem mert tudja, hogy nem kifejezetten az elbaltázott varázslatra gondol, hiszen ha arra gondolna, pontosan tudná, hogy nem valósult meg, és nem is próbálták újra. Na meg talán azt is, hogy miket mondott erről Nori-nak. Szörnyű érzés, hogy minden lépéséről tud a nő és egy percet sem volt igazán egyedül hagyva. Eljátszik a gondolattal viszont egy kicsit. Volt egy félresikerült mágikus kötés, s van egy családja, aki vele szemben hírből sem ismeri a vér erejét. Még az apja sem az apja, a másik szülő pedig mindent mutatott egész életében, csak azt nem, hogy számít amire vágyik. Az pedig nem kötelék.* - Nem. Nem hiszek. Mire akarsz kilyukadni, Anyám?
*Tényleg lágyult a hangja is és a viselkedéséből sem sugárzik, hogy fel van vértezve a támadások ellen. Megpróbál beszélgetni, egészen addig, amíg ez normális keretek között lehetséges.*
*Mai viszont furcsállná, ha tudná, hogy az anyja meg van lepődve. Sosem a szófogadásáról volt híres, legalábbis amióta van önálló gondolata, azóta ezt így van. Való igaz, hogy most könnyebben meri kinyitni a száját, és nyíltabban megy szembe, mint akkor, amikor teljesen a családjára volt utalva.*
- Helyen vagyunk, Anyám. *Húzódik sötét mosolyra az ajka.* - Éppen azt teszem most is, amit olyan gondosan el szerettél volna venni tőlem. Keresem hogyan válhatok még jobbá.
*Kissé enyhül a dacból, mikor felismeri, hogy megpróbál vele már-már egyenlő félként társalogni a másik, de tudja jól, hogy teljesen sosem fogja annak tekinteni. A gnómot is kitessékeli a kérésére, aki olyan szánalmasan viselkedik most is, mint egész életében. Nem tud jobb szemmel nézni arra, aki folyton a nyomában jár, hogy jelentsen róla. Semmi keresnivalója a közelében, figyelje csak bujdokolva, mint máskor.
A következő szavakra, csak is azért nem forgatja a szemeit, mert talán ennyi tisztelet még belé is szorult. Persze, hogy nem érdekli Shaerryá-t, hogy mit is ront el, hogy mi lehet az öröme, vagy esetleg bánata. Csak is saját maga és a becses neve érdekli, nem a tulajdon lánya. Helyet foglal viszont, s így ülve is olyan tartást kölcsönöz magának, hogy ne lehessen azonnal azt feltételezni róla, hogy meg fog hajolni anyja előtt. Az ugyan is nem fog megtörténni.*
- Minden szavadról sütött a hazugság és a manipuláció. De itt vagyok, elérted, amit akartál.
*Halkan mondja, mert nincs kedve mindenbe belekötni, erőt vesz magán és tényleg megpróbál felnőtt lenni. Ha megengedi magának, hogy minden szavát átsüsse a sértettség, akkor nem fognak előre jutni semmiben. *
- A vérkötelékben? *Talán most mégis megdöbbent. Nem azért, mert ezt kérdezi a másik, hanem mert tudja, hogy nem kifejezetten az elbaltázott varázslatra gondol, hiszen ha arra gondolna, pontosan tudná, hogy nem valósult meg, és nem is próbálták újra. Na meg talán azt is, hogy miket mondott erről Nori-nak. Szörnyű érzés, hogy minden lépéséről tud a nő és egy percet sem volt igazán egyedül hagyva. Eljátszik a gondolattal viszont egy kicsit. Volt egy félresikerült mágikus kötés, s van egy családja, aki vele szemben hírből sem ismeri a vér erejét. Még az apja sem az apja, a másik szülő pedig mindent mutatott egész életében, csak azt nem, hogy számít amire vágyik. Az pedig nem kötelék.* - Nem. Nem hiszek. Mire akarsz kilyukadni, Anyám?
*Tényleg lágyult a hangja is és a viselkedéséből sem sugárzik, hogy fel van vértezve a támadások ellen. Megpróbál beszélgetni, egészen addig, amíg ez normális keretek között lehetséges.*
3507. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-14 22:44:13
Üzenet elküldve: 2024-04-14 22:44:13
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem lepődik meg Mai viselkedésén. Több félelmet, több alázatot, meghunyászkodást és engedelmességet várt tőle. Ebből a félelmet érzi is rajta, de határozottsággal, daccal és valamiféle őserővel párosul mindez. Most, jelen pillanatban tényleg büszke a lányára. Kár, hogy nem ilyen a hétköznapokban, mert akkor jól megértenék egymást.*
- Közel a tökéleteshez, de azt soha nem érheted el. Addig élsz, amíg keresed, hogyan válhatsz még jobbá. Abban a pillanatban, hogy tökéletesnek hiszed magadat, meghaltál.
*Mindezt csak azért mondja, hogy ne bízza el magát. Találna ő még bőven hibát, ha jobban elkezdené keresni, de van most ennél jobb dolguk is. Az idilli társalgást az szakítja félbe, amikor Golvyr fájdalmasan felnyüszítve próbálja visszatartani, hogy visítson, miközben magában mindennek elhordja a hercegnőcskét. Shaerrya erre csak a fejét csóválja, és még neki sül le a bőr a képéről, amiért a gnómja ilyen szerencsétlen idióta.*
- Sok mindenről tudok még mesélni neked, ha hajlandó vagy meghallgatni. *Ő kész egy fokkal egyenlőbb félként kezelni a lányát, mint eddig, csupán abból kifolyólag, hogy az egyedül töltött hatok alatt bizonyította neki, hogy többre képes, mint amire számított. Magának ezzel magyarázza azt, hogy miért kell elérnie, hogy Mai hallgasson rá. A valódi indok mögötte teljesen más. Meg kell védenie a családja, és legfőképp a saját becsületét, na meg a titkait.*
- Golvyr, kifelé, most! *Kísértetiesen hasonlóan tudnak ők ketten parancsolgatni, le sem tagadhatják, hogy anya-lányáról van szó. A gnóm végül dühösen, megalázva távozik, Shaerrya pedig az asztalhoz sétál, miközben lánya kérdéseit hallgatja.*
- Milyen kedves tőled, hogy így gondolod *viszonozza azt a bájos mosolyt pontosan ugyanúgy.*
Édesen hangzott, nem igaz? Mármint a levél. Engem ugyan nem érdekel, hol teszed tönkre a saját életed, de van, amit nem engedhetek meg. Teát? *Kérdezi az asztalon várakozó bögrékre mutatva. A kérdés nem egy illedelmes gesztus, hanem egy célzás arra, hogy foglaljanak helyet, és a tea elfogyasztása közben vitassák meg a találkozó témáját. Ha Mai veszi a lapot, és leül az egyik székre, akkor ő vele szemben foglal helyet és bele is kezd bele sejtelmesen a mondandójába.*
- Mondd csak, lányom, te hiszel a vérkötelékben? *Direkt kérdezi ilyen homályosan, mert azt is tudja, hogy milyen kontárkodásban próbált részt venni az ő Mai-ja, amivel gyakorlatilag szembe köpte a valódi, színtiszta mágiát, és még rá is taposott kétszer a családja örökségére, de ő talán most mégsem Sa'Tereth szánalmas varázslatára gondol. Határozott, várakozó tekintettel várja hát a választ, mindvégig azokat a gyönyörű, kék íriszeket vizslatva.*
*Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem lepődik meg Mai viselkedésén. Több félelmet, több alázatot, meghunyászkodást és engedelmességet várt tőle. Ebből a félelmet érzi is rajta, de határozottsággal, daccal és valamiféle őserővel párosul mindez. Most, jelen pillanatban tényleg büszke a lányára. Kár, hogy nem ilyen a hétköznapokban, mert akkor jól megértenék egymást.*
- Közel a tökéleteshez, de azt soha nem érheted el. Addig élsz, amíg keresed, hogyan válhatsz még jobbá. Abban a pillanatban, hogy tökéletesnek hiszed magadat, meghaltál.
*Mindezt csak azért mondja, hogy ne bízza el magát. Találna ő még bőven hibát, ha jobban elkezdené keresni, de van most ennél jobb dolguk is. Az idilli társalgást az szakítja félbe, amikor Golvyr fájdalmasan felnyüszítve próbálja visszatartani, hogy visítson, miközben magában mindennek elhordja a hercegnőcskét. Shaerrya erre csak a fejét csóválja, és még neki sül le a bőr a képéről, amiért a gnómja ilyen szerencsétlen idióta.*
- Sok mindenről tudok még mesélni neked, ha hajlandó vagy meghallgatni. *Ő kész egy fokkal egyenlőbb félként kezelni a lányát, mint eddig, csupán abból kifolyólag, hogy az egyedül töltött hatok alatt bizonyította neki, hogy többre képes, mint amire számított. Magának ezzel magyarázza azt, hogy miért kell elérnie, hogy Mai hallgasson rá. A valódi indok mögötte teljesen más. Meg kell védenie a családja, és legfőképp a saját becsületét, na meg a titkait.*
- Golvyr, kifelé, most! *Kísértetiesen hasonlóan tudnak ők ketten parancsolgatni, le sem tagadhatják, hogy anya-lányáról van szó. A gnóm végül dühösen, megalázva távozik, Shaerrya pedig az asztalhoz sétál, miközben lánya kérdéseit hallgatja.*
- Milyen kedves tőled, hogy így gondolod *viszonozza azt a bájos mosolyt pontosan ugyanúgy.*
Édesen hangzott, nem igaz? Mármint a levél. Engem ugyan nem érdekel, hol teszed tönkre a saját életed, de van, amit nem engedhetek meg. Teát? *Kérdezi az asztalon várakozó bögrékre mutatva. A kérdés nem egy illedelmes gesztus, hanem egy célzás arra, hogy foglaljanak helyet, és a tea elfogyasztása közben vitassák meg a találkozó témáját. Ha Mai veszi a lapot, és leül az egyik székre, akkor ő vele szemben foglal helyet és bele is kezd bele sejtelmesen a mondandójába.*
- Mondd csak, lányom, te hiszel a vérkötelékben? *Direkt kérdezi ilyen homályosan, mert azt is tudja, hogy milyen kontárkodásban próbált részt venni az ő Mai-ja, amivel gyakorlatilag szembe köpte a valódi, színtiszta mágiát, és még rá is taposott kétszer a családja örökségére, de ő talán most mégsem Sa'Tereth szánalmas varázslatára gondol. Határozott, várakozó tekintettel várja hát a választ, mindvégig azokat a gyönyörű, kék íriszeket vizslatva.*
3506. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-14 22:06:36
Üzenet elküldve: 2024-04-14 22:06:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
*Nagy kő esik le a szívéről, hogy Nori nem haragudott meg, sőt még örült is annak, hogy távozhat. Nem néz utána, most más dolga van.
Nyílik az ajtó, a kép pedig ugyan az, mint mindig. Áll az ő tökéletes küllemű anyja, hátat fordítva mindenkinek, hiszen a saját gondolatai fontosabbak, mint holmi földi halandó. Szinte az is csodálatra méltó, hogy egyáltalán időben megfordult, hogy megnézze magának a saját lányát. És elkezdődött. a kimért hangnem, a félelmetes elegancia. Minden szó a szájból megdermeszti a világot körülötte, s a növények is csak akkor indulnak növekedésnek, ha Shaerrya azt mondja, hogy szabad nekik. Ez az aura köré szövődik, de nem hagyja, hogy gúzsba kösse, hiszen akkor azonnal elvesztene mindent.*
- Én is üdvözöllek Anyám. *Hagyja figyelmen kívül a tényt, hogy máris leteremtette őt. Amivel a legjobban tudta mindig bosszantani, az pontosan az, hogy egyáltalán nem mutatta, hogy érdekli a nő véleménye. Persze a méregfogból kilövellő ártó anyag a szöveteiben kifejtette minduntalan a hatását és végül teljesen összetörte.*
- Ez a szádból már-már azt jelenti, hogy tökéletes vagyok, köszönöm Anyám, te tanítottál mindenre.
*Mosolyodik el, de abban a mosolyban engedi láttatni, hogy mennyire undorodik attól, amit most csinál.
Érti a célzást. Mit is gondolt? Hogy majd nem követik vigyázó szemek, csak azért, mert másik városban van? Mennyire naiv volt. Milyen végtelenül, ostoba. Válaszként közel lép az anyjához, és egy megszokott hazug-kedves csókot nyom az arcára, vagy inkább a levegőbe, hogy ne kelljen hozzáérnie. Tartása nélkülöz minden félelmet, csak belül forr a bizonyítani vágyás és el is hiszi, hogy sikerülni fog. Már attól sem kell tartania, hogy Nori majd nem tudja türtőztetni magát.
Ahogy az anyja közelében van, úgy lesz közel az ocsmány kis gnómhoz is, és egészen "véletlenül" a tűsarkával annak lábára lép, hogy tudassa vele, el fogja taposni. Pontosan tudja, hogy ki tartotta szemmel. Szóval, de még nézéssel sem méltatja viszont.*
- Erről tudnál mesélni sokat, ugye Anyám?
*Hiszen ő sem más. Bár nemes és hatalmas tudású, róla tartja inkább, hogy belül rohad. Büszkén védi meg barátnőjét.*
- Előbb takarítsd el ezt innen. *Mutat egy hanyag mozdulattal Golvyr felé. Tudja, hogy ez mind kevés lesz a nőnek, de lassan kezdi élvezni a játékot. Csak ne tudná, hogy milyen hamar le akarja majd törni a szarvát.*
- Mert hívattál. És ki mondana nemet az édesanyjának, aki a világra hozta oly nagy kínok között?
*Erőlteti arcára a bájos mosolyt, szemeivel pedig figyeli minden rezdülését a másiknak. Aztán egy színpadias sóhaj után kezd bele a beszédébe.*
- Elengedtél. Illetve nem tartottál vissza. Most mégis miért fáj hirtelen annyira a hiányom? Biztosan tudod, hogy jól érzem itt magam. Félsz, hogy szégyent hozok a nevünkre? Mondd el mit akarsz.
*Nagy kő esik le a szívéről, hogy Nori nem haragudott meg, sőt még örült is annak, hogy távozhat. Nem néz utána, most más dolga van.
Nyílik az ajtó, a kép pedig ugyan az, mint mindig. Áll az ő tökéletes küllemű anyja, hátat fordítva mindenkinek, hiszen a saját gondolatai fontosabbak, mint holmi földi halandó. Szinte az is csodálatra méltó, hogy egyáltalán időben megfordult, hogy megnézze magának a saját lányát. És elkezdődött. a kimért hangnem, a félelmetes elegancia. Minden szó a szájból megdermeszti a világot körülötte, s a növények is csak akkor indulnak növekedésnek, ha Shaerrya azt mondja, hogy szabad nekik. Ez az aura köré szövődik, de nem hagyja, hogy gúzsba kösse, hiszen akkor azonnal elvesztene mindent.*
- Én is üdvözöllek Anyám. *Hagyja figyelmen kívül a tényt, hogy máris leteremtette őt. Amivel a legjobban tudta mindig bosszantani, az pontosan az, hogy egyáltalán nem mutatta, hogy érdekli a nő véleménye. Persze a méregfogból kilövellő ártó anyag a szöveteiben kifejtette minduntalan a hatását és végül teljesen összetörte.*
- Ez a szádból már-már azt jelenti, hogy tökéletes vagyok, köszönöm Anyám, te tanítottál mindenre.
*Mosolyodik el, de abban a mosolyban engedi láttatni, hogy mennyire undorodik attól, amit most csinál.
Érti a célzást. Mit is gondolt? Hogy majd nem követik vigyázó szemek, csak azért, mert másik városban van? Mennyire naiv volt. Milyen végtelenül, ostoba. Válaszként közel lép az anyjához, és egy megszokott hazug-kedves csókot nyom az arcára, vagy inkább a levegőbe, hogy ne kelljen hozzáérnie. Tartása nélkülöz minden félelmet, csak belül forr a bizonyítani vágyás és el is hiszi, hogy sikerülni fog. Már attól sem kell tartania, hogy Nori majd nem tudja türtőztetni magát.
Ahogy az anyja közelében van, úgy lesz közel az ocsmány kis gnómhoz is, és egészen "véletlenül" a tűsarkával annak lábára lép, hogy tudassa vele, el fogja taposni. Pontosan tudja, hogy ki tartotta szemmel. Szóval, de még nézéssel sem méltatja viszont.*
- Erről tudnál mesélni sokat, ugye Anyám?
*Hiszen ő sem más. Bár nemes és hatalmas tudású, róla tartja inkább, hogy belül rohad. Büszkén védi meg barátnőjét.*
- Előbb takarítsd el ezt innen. *Mutat egy hanyag mozdulattal Golvyr felé. Tudja, hogy ez mind kevés lesz a nőnek, de lassan kezdi élvezni a játékot. Csak ne tudná, hogy milyen hamar le akarja majd törni a szarvát.*
- Mert hívattál. És ki mondana nemet az édesanyjának, aki a világra hozta oly nagy kínok között?
*Erőlteti arcára a bájos mosolyt, szemeivel pedig figyeli minden rezdülését a másiknak. Aztán egy színpadias sóhaj után kezd bele a beszédébe.*
- Elengedtél. Illetve nem tartottál vissza. Most mégis miért fáj hirtelen annyira a hiányom? Biztosan tudod, hogy jól érzem itt magam. Félsz, hogy szégyent hozok a nevünkre? Mondd el mit akarsz.
3505. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-14 21:49:36
Üzenet elküldve: 2024-04-14 21:49:36
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Így válik a vér vízzé//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy nyílik az ajtó, Shaerrya-t a rá jellemző módon, az ablak felé fordulva, azon keresztül a távolba meredve áll. Akkor fordul csak az érkező felé, mikor meghallja lánya hangját, és a cipője kopogásának megszűnéséből meg tudja állapítani, hogy megállt.
Shaerrya mozgása most is, mint mindig, kimért és elegáns, tartása nyílegyenes, egész megjelenése tekintélyt parancsoló, ahogyan még hozzá nem értőknek is feltűnhet, hogy egész lényét átjárja a mágia. Mellette ott áll Golvyr, az örökké hűséges gnóm szolgája, aki most erősen igyekszik úrnőjéhez hasonló szúrós, de koránt sem olyan ijesztő tekintettel megfélemlíteni a vendéget.*
- Mai drágám, épp ideje volt. *Szólal meg Shaerrya, de nem mond többet, csak amennyit szükséges. Ebben az egy mondatban benne van minden dühe, amit azért érez, mert több, mint egy hatja vár már Mai-ra, lánya pedig azt hiszi, hogy jó játék megvárakoztatni őt. Nem, nem az.
Tetőtől talpig végigméri a lányt, hogy megtalálja külsőjében a hibákat, ahogy azt tette minden áldott nap éveken át, és meg is találja, de a szigorúságának köszönhetően csak néhány egészen apró problémát tud szóvá tenni.*
- Igazán kitettél magadért, lányom, bár úgy nézel ki, mint aki temetésre készül, és hiányolom a tiarát. Azt viszont nem tudom megérteni, miből feltételezed, hogy az, ami belül velejéig rohadt, egy szép csomagolástól majd tisztának és gyönyörűnek látszik. *Érti az utóbbi, koránt sem kedves szavakat már lánya fekete kis barátnőjére. Célzásai alapján egyértelmű, hogy tud már egyet s mást róla, de hogy mégis mennyit, azt egyelőre még homály fedi.*
- Akkor hát, hallgatlak, Mai drágám. Mesélj, miért jöttél? *Nem, nem felejtette el, hogy ő rendelte ide a lányt. Ez is csak egyike annak a valószínűleg mindenki által utált módszereinek, amit mindig is alkalmazni szokott. Tálcán nyújtja a beszélgetés irányításának lehetőségét, hogy a másik fél úgy érezze, még azelőtt megvédheti magát, hogy bármivel vádolnák. Ez azonban csak a látszat. Célja az, hogy ezzel is minél inkább elbizonytalanítsa őt, és rákényszerítsen olyan felelősséget is, ami soha nem is volt az övé.*
A hozzászólás írója (Shaerrya Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 21:53:17
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Ahogy nyílik az ajtó, Shaerrya-t a rá jellemző módon, az ablak felé fordulva, azon keresztül a távolba meredve áll. Akkor fordul csak az érkező felé, mikor meghallja lánya hangját, és a cipője kopogásának megszűnéséből meg tudja állapítani, hogy megállt.
Shaerrya mozgása most is, mint mindig, kimért és elegáns, tartása nyílegyenes, egész megjelenése tekintélyt parancsoló, ahogyan még hozzá nem értőknek is feltűnhet, hogy egész lényét átjárja a mágia. Mellette ott áll Golvyr, az örökké hűséges gnóm szolgája, aki most erősen igyekszik úrnőjéhez hasonló szúrós, de koránt sem olyan ijesztő tekintettel megfélemlíteni a vendéget.*
- Mai drágám, épp ideje volt. *Szólal meg Shaerrya, de nem mond többet, csak amennyit szükséges. Ebben az egy mondatban benne van minden dühe, amit azért érez, mert több, mint egy hatja vár már Mai-ra, lánya pedig azt hiszi, hogy jó játék megvárakoztatni őt. Nem, nem az.
Tetőtől talpig végigméri a lányt, hogy megtalálja külsőjében a hibákat, ahogy azt tette minden áldott nap éveken át, és meg is találja, de a szigorúságának köszönhetően csak néhány egészen apró problémát tud szóvá tenni.*
- Igazán kitettél magadért, lányom, bár úgy nézel ki, mint aki temetésre készül, és hiányolom a tiarát. Azt viszont nem tudom megérteni, miből feltételezed, hogy az, ami belül velejéig rohadt, egy szép csomagolástól majd tisztának és gyönyörűnek látszik. *Érti az utóbbi, koránt sem kedves szavakat már lánya fekete kis barátnőjére. Célzásai alapján egyértelmű, hogy tud már egyet s mást róla, de hogy mégis mennyit, azt egyelőre még homály fedi.*
- Akkor hát, hallgatlak, Mai drágám. Mesélj, miért jöttél? *Nem, nem felejtette el, hogy ő rendelte ide a lányt. Ez is csak egyike annak a valószínűleg mindenki által utált módszereinek, amit mindig is alkalmazni szokott. Tálcán nyújtja a beszélgetés irányításának lehetőségét, hogy a másik fél úgy érezze, még azelőtt megvédheti magát, hogy bármivel vádolnák. Ez azonban csak a látszat. Célja az, hogy ezzel is minél inkább elbizonytalanítsa őt, és rákényszerítsen olyan felelősséget is, ami soha nem is volt az övé.*
A hozzászólás írója (Shaerrya Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 21:53:17
3504. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-14 21:38:48
Üzenet elküldve: 2024-04-14 21:38:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vér kötelez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nekem aztán halvány fogalmam sincs már, hogy mit akarsz. *Ha körülötte idegesek, és ráadásul azt rá vetítik ki, akkor előbb utóbb az ő türelme is el fog fogyni. Egyelőre még jól tűri, de nem kell sok, hogy ő is robbanjon. Talán a benne is ébredező feszültség miatt tudja olyan hirtelen és erősen meghúzni Mai fűzőjét, hogy utána olyan egészségtelenül szorosan álljon rajta az egész.*
- Mi ez az elég vékony vagy-e téma? Minek kérdezgeted ezt folyton? Mondtam, hogy a fűző nélkül is az vagy! *Feltűnt neki, hogy az elmúlt pár perc fő témája ez, csak egyáltalán nem érti. Igazából semmit sem ért már. Mikor a romvárosból cipelte haza Mai-t, már akkor is érezte, hogy milyen kis könnyű, talán könnyebb is, mint amilyennek egészségesen lennie kéne, most meg azon aggódik, hogy elég vékony-e? Furcsa…
Nincs ideje tovább gondolkodni ezen, mert Mai rámorran, hogy neki is készülődnie kéne, de erre a parancsolgató hangnemre már az ő barna szemei is fenyegetően kezdenek villogni.*
- Mivel eddig veled, meg a fűződdel foglalkozta, így nehéz lett volna bármit is elővennem. Tudod, a lelkem talán darabokban van, de testből nekem is csak egy van, kezeimből meg kettő.
*Morcosan elfordul Mai-tól, és elkezdi előpakolni az ő hasonlóan gyönyörű, fűzős, hosszú szoknyás ruhakölteményét. Barátnőjének fel is tűnik rögtön, hogy Nori megsértődött, érkezik is a bocsánatkérés.*
- Igen, tényleg az vagy, de mindegy, megértem. Azt mondtam, hogy nem megyek be veled, most meg mégis berángatsz hozzá? Csodás. Akkor segíts! *Arra inkább nem mond semmit, hogy már Mai is itt cseszteti, és még azt is kéri mellé, hogy jópofizzon az anyjával. Annyit magában megígér, hogy inkább egy szót sem fog szólni, de ezt sem mondja ki hangosan.
Nem sokkal később már ő is fekete hercegnőként tündököl, ujjaira felkerültek az ezüstgyűrűk, füleibe a fülbevalók, lábaira a magasított sarkú cipők. Végül megfésülködik, és a sminkjét is megigazítja. Így már ő is készen áll.*
- Menjünk akkor. *Sóhajt egy nagyot, majd elindul Mai oldalán. Igazi hercegnőnek néz ki ugyan, de a mozgása továbbra sem olyan, mint kéne. Most már nem esik orra a cipőkben, de léptei bizonytalanok, rövidek és lassúak, így Mai-nak vissza kell fognia a tempót, ha nem akarja, hogy lemaradjon tőle.
Az ajtó előtt állva kicsit meglepődik Mai hirtelen döntésén, de igazából nagy kő esik le a szívéről.*
- Tudod, ahelyett, hogy utálnálak, most imádlak. Azt hiszem, hogy jobb lesz így. Nem vagyok benne biztos, hogy odabent vissza tudnám fogni magam. Menni fog Mai, erős vagy! *Ennyit mond még a lánynak, majd hátat fordít az ajtónak, és egyedül hagyva Mai-t sietősen távozik. Már attól kezdett rettegni, hogy mit fog művelni, ha elborul az agya, de így ez a probléma egycsapásra megoldódott, és nem is örülhetne most másnak ennél jobban.
Mivel fogalma sincs, hogyan kell kiszabadulni ebből a ruhából, így aludni biztosan nem fog tudni, szóval, ha már itt van, ideje kicsit körbenézni a könyvek között, na meg kipróbálni a legújabb főzetét. Ha minden igaz, nagyon okos lesz tőle, és talán még a mágiáról szóló könyveket is el tudja majd olvasni. Egy próbát megér, szóval először visszamegy a szobába, hogy magához vegye a furcsa, kék színű főzetét, megissza, és ha beválik, akkor valószínűleg hosszú órákra elveszik a könyvek között.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Nekem aztán halvány fogalmam sincs már, hogy mit akarsz. *Ha körülötte idegesek, és ráadásul azt rá vetítik ki, akkor előbb utóbb az ő türelme is el fog fogyni. Egyelőre még jól tűri, de nem kell sok, hogy ő is robbanjon. Talán a benne is ébredező feszültség miatt tudja olyan hirtelen és erősen meghúzni Mai fűzőjét, hogy utána olyan egészségtelenül szorosan álljon rajta az egész.*
- Mi ez az elég vékony vagy-e téma? Minek kérdezgeted ezt folyton? Mondtam, hogy a fűző nélkül is az vagy! *Feltűnt neki, hogy az elmúlt pár perc fő témája ez, csak egyáltalán nem érti. Igazából semmit sem ért már. Mikor a romvárosból cipelte haza Mai-t, már akkor is érezte, hogy milyen kis könnyű, talán könnyebb is, mint amilyennek egészségesen lennie kéne, most meg azon aggódik, hogy elég vékony-e? Furcsa…
Nincs ideje tovább gondolkodni ezen, mert Mai rámorran, hogy neki is készülődnie kéne, de erre a parancsolgató hangnemre már az ő barna szemei is fenyegetően kezdenek villogni.*
- Mivel eddig veled, meg a fűződdel foglalkozta, így nehéz lett volna bármit is elővennem. Tudod, a lelkem talán darabokban van, de testből nekem is csak egy van, kezeimből meg kettő.
*Morcosan elfordul Mai-tól, és elkezdi előpakolni az ő hasonlóan gyönyörű, fűzős, hosszú szoknyás ruhakölteményét. Barátnőjének fel is tűnik rögtön, hogy Nori megsértődött, érkezik is a bocsánatkérés.*
- Igen, tényleg az vagy, de mindegy, megértem. Azt mondtam, hogy nem megyek be veled, most meg mégis berángatsz hozzá? Csodás. Akkor segíts! *Arra inkább nem mond semmit, hogy már Mai is itt cseszteti, és még azt is kéri mellé, hogy jópofizzon az anyjával. Annyit magában megígér, hogy inkább egy szót sem fog szólni, de ezt sem mondja ki hangosan.
Nem sokkal később már ő is fekete hercegnőként tündököl, ujjaira felkerültek az ezüstgyűrűk, füleibe a fülbevalók, lábaira a magasított sarkú cipők. Végül megfésülködik, és a sminkjét is megigazítja. Így már ő is készen áll.*
- Menjünk akkor. *Sóhajt egy nagyot, majd elindul Mai oldalán. Igazi hercegnőnek néz ki ugyan, de a mozgása továbbra sem olyan, mint kéne. Most már nem esik orra a cipőkben, de léptei bizonytalanok, rövidek és lassúak, így Mai-nak vissza kell fognia a tempót, ha nem akarja, hogy lemaradjon tőle.
Az ajtó előtt állva kicsit meglepődik Mai hirtelen döntésén, de igazából nagy kő esik le a szívéről.*
- Tudod, ahelyett, hogy utálnálak, most imádlak. Azt hiszem, hogy jobb lesz így. Nem vagyok benne biztos, hogy odabent vissza tudnám fogni magam. Menni fog Mai, erős vagy! *Ennyit mond még a lánynak, majd hátat fordít az ajtónak, és egyedül hagyva Mai-t sietősen távozik. Már attól kezdett rettegni, hogy mit fog művelni, ha elborul az agya, de így ez a probléma egycsapásra megoldódott, és nem is örülhetne most másnak ennél jobban.
Mivel fogalma sincs, hogyan kell kiszabadulni ebből a ruhából, így aludni biztosan nem fog tudni, szóval, ha már itt van, ideje kicsit körbenézni a könyvek között, na meg kipróbálni a legújabb főzetét. Ha minden igaz, nagyon okos lesz tőle, és talán még a mágiáról szóló könyveket is el tudja majd olvasni. Egy próbát megér, szóval először visszamegy a szobába, hogy magához vegye a furcsa, kék színű főzetét, megissza, és ha beválik, akkor valószínűleg hosszú órákra elveszik a könyvek között.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán néggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
3503. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-14 19:39:08
Üzenet elküldve: 2024-04-14 19:39:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A vér kötelez//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szerinted tudok most szórakozni? *Szinte villog körülötte a tér, annyira ideges. Ő is tud ám ijesztő lenni. A pillesúlyú veszedelem.
Már felkészült arra, hogy fájni fog, arra is, hogy összeesik attól, hogy nem kap levegőt, de nem így történik. Az erős rántás hatására egyszeriben valami átkattan benne, s mintha a régi életében találná magát. Ilyenek szoktak lenni az álmai. Nem tart sokáig, de amíg a fűzőt megköti rajta a feketeség, addig biztosan. Érzi, ahogy öleli a merev darab, cseppet sem lazább, de nem is szorosabb, mint akkoriban, amikor a bálokra kellett járni. Neki ez teljesen megszokott volt és most újra azzá válik. Behunyja a szemét és próbál magához térni, levegőt ugyan tényleg alig kap, de ez ezzel jár.*
- Biztosan elég vékony vagyok? Jó, ez volt a cél. Így marad, persze, hogy így.
*Megfordul és ismét a parancsokat osztogató nemes képében tündököl, s úgy ripakodik rá Nori-ra.*
- Még elő sem vetted a ruhád, egy óránk van, gyerünk, készülődj már! Kérlek, nem csinálhatod ezt velem, szedd össze magad és induljunk. *Megáll egy pillanatra és ha nem a barátnője vágja arcon, akkor képzeletben magával teszi meg.* -Bocs, megint... Nem vagyok ilyen picsa. Illetve de, de befejezem. Nori, bemutatlak anyámnak. Ugye tudod? Segítek felöltözni és ne aggódj, neked nem kell így kinézned, te elég, ha csak gyönyörű vagy. Rád talán nem tesz megjegyzést majd. De ha igen, ne vedd magadra jó? Ne azonnal kelj ki magadból.
*Azzal várja, hogy eleget tegyen a másik a kérésének és természetesen minden segítséget megad neki abban, hogy újra hercegnőként tündököljön az új ruhában. Kicsit tényleg megpróbál kevésbé idegesítő lenni, de muszáj kihisztizni magát.*
- Így ni. Most már mehetünk. *Belebújik a magasított sarkú gyönyörű cipőjébe, még egy pillantást vet a tükörképére, hogy nyakláncát is megigazítsa, valamint a haját is rendbe tegye.*
- Megkeressük a mestert és odaállunk anyám elé.
*Nyílik a szoba ajtó, túl sokat ismételten nem kell kutatni máris a mester áll mellettük. Most felveszi álarcát és sugárzó magabiztosságot varázsolva magára lépked, mintha tényleg a régi életében volna. Nori-ra is nagyon büszke, hogy milyen szép társat tud felmutatni.*
- Köszönöm a fáradozásait Uram, készen állunk a találkozóra.
*Azzal elkíséri őket a teremhez, ahol az anyja már várja. Ekkor Nori-hoz fordul.*
- Most utálni fogsz, de ezt mégis egyedül kell megtegyem. Felkereslek, ha végeztem, ígérem.
*Nincs ideje bűntudatra, hogy felöltöztette a lányt és most ott hagyja az ajtó előtt. Még megenged magának néhány pillanatnyi belső pánikot, de amikor nyílik a hatalmas ajtó, s meglátja a neki életet adót, valahogy megint minden megváltozik. Eltűnik a félelem, valami dac lesz rajta úrrá, amit megfűszerez a harag, s mégis a világ legpuhább és kellemesebb hangján szólal meg, de mégis hideg éllel.*
- Anyám.
*Néz végig a nőn résnyire nyitott ajkakkal, s várja az első mondatot, ami minden bizonnyal fenekestül felforgat benne mindent.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 21:25:50
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Szerinted tudok most szórakozni? *Szinte villog körülötte a tér, annyira ideges. Ő is tud ám ijesztő lenni. A pillesúlyú veszedelem.
Már felkészült arra, hogy fájni fog, arra is, hogy összeesik attól, hogy nem kap levegőt, de nem így történik. Az erős rántás hatására egyszeriben valami átkattan benne, s mintha a régi életében találná magát. Ilyenek szoktak lenni az álmai. Nem tart sokáig, de amíg a fűzőt megköti rajta a feketeség, addig biztosan. Érzi, ahogy öleli a merev darab, cseppet sem lazább, de nem is szorosabb, mint akkoriban, amikor a bálokra kellett járni. Neki ez teljesen megszokott volt és most újra azzá válik. Behunyja a szemét és próbál magához térni, levegőt ugyan tényleg alig kap, de ez ezzel jár.*
- Biztosan elég vékony vagyok? Jó, ez volt a cél. Így marad, persze, hogy így.
*Megfordul és ismét a parancsokat osztogató nemes képében tündököl, s úgy ripakodik rá Nori-ra.*
- Még elő sem vetted a ruhád, egy óránk van, gyerünk, készülődj már! Kérlek, nem csinálhatod ezt velem, szedd össze magad és induljunk. *Megáll egy pillanatra és ha nem a barátnője vágja arcon, akkor képzeletben magával teszi meg.* -Bocs, megint... Nem vagyok ilyen picsa. Illetve de, de befejezem. Nori, bemutatlak anyámnak. Ugye tudod? Segítek felöltözni és ne aggódj, neked nem kell így kinézned, te elég, ha csak gyönyörű vagy. Rád talán nem tesz megjegyzést majd. De ha igen, ne vedd magadra jó? Ne azonnal kelj ki magadból.
*Azzal várja, hogy eleget tegyen a másik a kérésének és természetesen minden segítséget megad neki abban, hogy újra hercegnőként tündököljön az új ruhában. Kicsit tényleg megpróbál kevésbé idegesítő lenni, de muszáj kihisztizni magát.*
- Így ni. Most már mehetünk. *Belebújik a magasított sarkú gyönyörű cipőjébe, még egy pillantást vet a tükörképére, hogy nyakláncát is megigazítsa, valamint a haját is rendbe tegye.*
- Megkeressük a mestert és odaállunk anyám elé.
*Nyílik a szoba ajtó, túl sokat ismételten nem kell kutatni máris a mester áll mellettük. Most felveszi álarcát és sugárzó magabiztosságot varázsolva magára lépked, mintha tényleg a régi életében volna. Nori-ra is nagyon büszke, hogy milyen szép társat tud felmutatni.*
- Köszönöm a fáradozásait Uram, készen állunk a találkozóra.
*Azzal elkíséri őket a teremhez, ahol az anyja már várja. Ekkor Nori-hoz fordul.*
- Most utálni fogsz, de ezt mégis egyedül kell megtegyem. Felkereslek, ha végeztem, ígérem.
*Nincs ideje bűntudatra, hogy felöltöztette a lányt és most ott hagyja az ajtó előtt. Még megenged magának néhány pillanatnyi belső pánikot, de amikor nyílik a hatalmas ajtó, s meglátja a neki életet adót, valahogy megint minden megváltozik. Eltűnik a félelem, valami dac lesz rajta úrrá, amit megfűszerez a harag, s mégis a világ legpuhább és kellemesebb hangján szólal meg, de mégis hideg éllel.*
- Anyám.
*Néz végig a nőn résnyire nyitott ajkakkal, s várja az első mondatot, ami minden bizonnyal fenekestül felforgat benne mindent.*
A hozzászólás írója (Mai Faensa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.14 21:25:50
3502. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-14 18:58:22
Üzenet elküldve: 2024-04-14 18:58:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 761
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A vér kötelez//
- Jó, bocs! *Válaszolja rögtön, aztán már nem sietteti tovább Mai-t. Sőt, nem is igazán szól onnantól kezdve, hogy belépnek a toronyba. Tudja, hogy most neki ismét ideje a háttérbe vonulnia, és innentől Mai-ra kell bíznia a további teendőket. Mivel Nori egyáltalán nem ideges, így ő továbbra is ámuldozva bámészkodik mindenfelé. Sosem járt még ennyire varázslatos helyen. Olyan, mintha csak egy másik világba keveredett volna.
Mikor megtalálják Abogr mestert, Nori csak biccent, mert érzi a varázsló iránta tanúsított ellenszenvét, ami abból eredhet, hogy Sa'Tereth fattya mert megjelenni a Mágustoronyban. A torony bizonyára teszi is majd a dolgát, és elzárja Nori elől a magas szintű elemi mágiát taglaló írásokat. Mai-t viszont már várta, így készségesen el is kíséri a két lányt a neki fenntartott szobába. A mester ott magukra hagyja őket, Mai pedig azonnal bele is fog a készülődésbe. Nori szinte követni sem bírja a szemeivel, ahogy a lány fel-alá rohangál abban a kicsi szobában.*
- Van bármi, amit én jobban meg tudok oldani egy ruhával, mint te? *Teszi karba a kezeit, és értetlenül figyeli tovább a rettegéstől, bizonyítási vágytól vagy fene tudja mitől túlbuzgó barátnőjét. Hamar megtudja azt is, hogy neki miben kell segítenie, de először csak kételkedve húzza fel a szemöldökeit.*
- Most szórakozol? *Nem igazán tudja hova tenni a kérést, de gyorsan rájön, hogy Mai egyáltalán nem viccel, komolyan gondolja ezt a felettébb abszurd ötletet.*
- Hát jó. Te mondtad. *Megfogja a fűző zsinórjait, és egészen hirtelen olyan szorosra húzza őket, amennyire csak tudja. Az tény, hogy ennek hatására Mai tökéletes darázsderékkal büszkélkedhet, de hogy a légzésének nem tesz mindez jót, és a bordatöréstől is csak néhány extra centiméter választja el, az is biztos.*
- Most tényleg így hagyjuk? Miért jó ez? Fűző nélkül is tök vékony vagy… *Szerinte ez így kegyetlenül szoros, és egyáltalán nem érti, hogy miért akar Mai direkt szenvedni. Ha a válasz az első kérdésére igen, és tényleg ezt akarja-e a másik, akkor meg is köti neki a masnit a hátán. Így, hogy neki kell ezt csinálnia más fűzőjével, és nem a saját hátán kell matatnia, már egész könnyedén megoldja ő is a feladatot.*
- Remélem, hogy az enyémmel nem akarjuk ezt csinálni… *Azért, mikor elkészült, végignéz Mai-n, és mosolyogva, elismerően bólogat párat.*
- Így tényleg igazi hercegnő vagy. Anyád büszke lesz rád, de ha nem, akkor… ~Akkor őt tényleg megfojtom a fűzőjével…~ *Mindig csak az ehhez hasonló mondatok felénél jut eszébe, hogy nem szabad ilyet mondania, így mindig csak a végét tudja magában tartani, szóval Mai valószínűleg pontosan tudja, hogy mit akart volna mondani.*
- Jó, bocs! *Válaszolja rögtön, aztán már nem sietteti tovább Mai-t. Sőt, nem is igazán szól onnantól kezdve, hogy belépnek a toronyba. Tudja, hogy most neki ismét ideje a háttérbe vonulnia, és innentől Mai-ra kell bíznia a további teendőket. Mivel Nori egyáltalán nem ideges, így ő továbbra is ámuldozva bámészkodik mindenfelé. Sosem járt még ennyire varázslatos helyen. Olyan, mintha csak egy másik világba keveredett volna.
Mikor megtalálják Abogr mestert, Nori csak biccent, mert érzi a varázsló iránta tanúsított ellenszenvét, ami abból eredhet, hogy Sa'Tereth fattya mert megjelenni a Mágustoronyban. A torony bizonyára teszi is majd a dolgát, és elzárja Nori elől a magas szintű elemi mágiát taglaló írásokat. Mai-t viszont már várta, így készségesen el is kíséri a két lányt a neki fenntartott szobába. A mester ott magukra hagyja őket, Mai pedig azonnal bele is fog a készülődésbe. Nori szinte követni sem bírja a szemeivel, ahogy a lány fel-alá rohangál abban a kicsi szobában.*
- Van bármi, amit én jobban meg tudok oldani egy ruhával, mint te? *Teszi karba a kezeit, és értetlenül figyeli tovább a rettegéstől, bizonyítási vágytól vagy fene tudja mitől túlbuzgó barátnőjét. Hamar megtudja azt is, hogy neki miben kell segítenie, de először csak kételkedve húzza fel a szemöldökeit.*
- Most szórakozol? *Nem igazán tudja hova tenni a kérést, de gyorsan rájön, hogy Mai egyáltalán nem viccel, komolyan gondolja ezt a felettébb abszurd ötletet.*
- Hát jó. Te mondtad. *Megfogja a fűző zsinórjait, és egészen hirtelen olyan szorosra húzza őket, amennyire csak tudja. Az tény, hogy ennek hatására Mai tökéletes darázsderékkal büszkélkedhet, de hogy a légzésének nem tesz mindez jót, és a bordatöréstől is csak néhány extra centiméter választja el, az is biztos.*
- Most tényleg így hagyjuk? Miért jó ez? Fűző nélkül is tök vékony vagy… *Szerinte ez így kegyetlenül szoros, és egyáltalán nem érti, hogy miért akar Mai direkt szenvedni. Ha a válasz az első kérdésére igen, és tényleg ezt akarja-e a másik, akkor meg is köti neki a masnit a hátán. Így, hogy neki kell ezt csinálnia más fűzőjével, és nem a saját hátán kell matatnia, már egész könnyedén megoldja ő is a feladatot.*
- Remélem, hogy az enyémmel nem akarjuk ezt csinálni… *Azért, mikor elkészült, végignéz Mai-n, és mosolyogva, elismerően bólogat párat.*
- Így tényleg igazi hercegnő vagy. Anyád büszke lesz rád, de ha nem, akkor… ~Akkor őt tényleg megfojtom a fűzőjével…~ *Mindig csak az ehhez hasonló mondatok felénél jut eszébe, hogy nem szabad ilyet mondania, így mindig csak a végét tudja magában tartani, szóval Mai valószínűleg pontosan tudja, hogy mit akart volna mondani.*
3501. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-14 18:22:01
Üzenet elküldve: 2024-04-14 18:22:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 709
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A vér kötelez//
*Megnyugtató, hogy van terve a másiknak, mit is fog csinálni, amíg Mai éppen az első számú rémálmába fog belehelyezkedni. Az anyjával teázás épp olyan hátborzongatónak hat, mint amikor azt álmodta, hogy kivégezte az egész családját. Most szívesen tenné ezt magával is, így az idő nagy részében ismét csak csendben morog, egészen addig, amíg oda nem érnek a torony varázslatos aurájába. Tényleg lenyűgöző, s bármennyire nem akar most itt lenni, az azért hívogatja, hogy egy ilyen helyre bukkant. Felhők viszik fel őket a toronyba, ami mesébe illő. Kár, hogy rémmese az egész.*
- Ez egyszerre gyönyörű és félelmetes. Jól van, ne siettess. Nagyon ideges vagyok.
*Az első lépéseket remegő lábbal teszi meg, de erőt vesz magán és eleget tesz teste az elméje kérésének, hogy legalább látszatra nyugodjon meg. Az út hosszúnak tűnik, mert az idő számára lelassult.
Az első amire szüksége lesz, az egy szoba, ahol átöltözhet és fenségessé teheti magát. Lehet jobb lenne megjelenni az út porától mocskosan, de most nem kívánja eljátszani édesanyjának a lázadót, legalábbis nem így. Büszke arra, ahogy kinéz, és arra, ami nélkülük történt vele.
Abogr mester előkerítése is egy varázslathoz hasonló. Pontosan ott van, ahol lennie kell és akkor, amikor szükség van rá. Vagy tudták már, hogy itt vannak, vagy a mágia tényleg olyan hatalmas, hogy előteremti nekik azt, amit kell. Pontosan tudja, hogy kihez szól, bemutatkoznia sem kell a mágusnak.*
- Jó napot! Ha nem tévedek Ön Abogr mester. Mai Faensa vagyok, ő pedig Norileina barátnőm. Az anyám hivatott ide, de erről nyilvánvalóan tud. Tiszteletteljes kérésem lenne egy szoba, ahol előkészülhetek a találkozóra. Egy órára még szükségünk lenne, hogy felfrissítsem magam és méltó megjelenéssel köszönthessem őt, de utána kérem a segítségét a megtalálásához. Hálás vagyok a kedvességéért.
*Hangja lágy és minden rettegés ellenére úgy formálja a szavakat, hogy magabiztosság sugározzon belőle. Szerencséjükre megkapják az egyik szobát, ahol megszállhatnak itt tartózkodásuk ideje alatt, amit el is foglalnak hamar. Nincs sok idő a készülődésre, így hát Nori-ra néz kérlelően.*
- Segíts kérlek felöltözni. Tudok egyedül is, de... de van amit mégsem tudok olyan jól megoldani.
*Nincs ideje nagyon nézelődni egyszerűen csak kibújik az utazóruhájából, s a mosdótálhoz siet, hogy némileg rendbe szedje magát. A fekete újonnan vásárolt csodás ruhája várja, hogy végre körülölelje a testét, de nem akárhogy. Belebújik, majd odasétál a feketeséghez.*
- Úgy húzd meg a fűzőt, hogy elkezdj azon aggódni, nem-e törik össze minden bordám. Komolyan mondom. Éppen annyi levegőt kapjak, ami az életben maradáshoz kell. *Nagy levegőt vesz, talán az utolsó normálisat. Csodálatosan kell fessen, és most ezt muszáj a lányra bíznia.* - Olyan vékony kell legyek, mint még soha, érted? Szorítsd meg rajtam, mintha csak meg akarnál ölni. Most kiélheted magad.
*Megnyugtató, hogy van terve a másiknak, mit is fog csinálni, amíg Mai éppen az első számú rémálmába fog belehelyezkedni. Az anyjával teázás épp olyan hátborzongatónak hat, mint amikor azt álmodta, hogy kivégezte az egész családját. Most szívesen tenné ezt magával is, így az idő nagy részében ismét csak csendben morog, egészen addig, amíg oda nem érnek a torony varázslatos aurájába. Tényleg lenyűgöző, s bármennyire nem akar most itt lenni, az azért hívogatja, hogy egy ilyen helyre bukkant. Felhők viszik fel őket a toronyba, ami mesébe illő. Kár, hogy rémmese az egész.*
- Ez egyszerre gyönyörű és félelmetes. Jól van, ne siettess. Nagyon ideges vagyok.
*Az első lépéseket remegő lábbal teszi meg, de erőt vesz magán és eleget tesz teste az elméje kérésének, hogy legalább látszatra nyugodjon meg. Az út hosszúnak tűnik, mert az idő számára lelassult.
Az első amire szüksége lesz, az egy szoba, ahol átöltözhet és fenségessé teheti magát. Lehet jobb lenne megjelenni az út porától mocskosan, de most nem kívánja eljátszani édesanyjának a lázadót, legalábbis nem így. Büszke arra, ahogy kinéz, és arra, ami nélkülük történt vele.
Abogr mester előkerítése is egy varázslathoz hasonló. Pontosan ott van, ahol lennie kell és akkor, amikor szükség van rá. Vagy tudták már, hogy itt vannak, vagy a mágia tényleg olyan hatalmas, hogy előteremti nekik azt, amit kell. Pontosan tudja, hogy kihez szól, bemutatkoznia sem kell a mágusnak.*
- Jó napot! Ha nem tévedek Ön Abogr mester. Mai Faensa vagyok, ő pedig Norileina barátnőm. Az anyám hivatott ide, de erről nyilvánvalóan tud. Tiszteletteljes kérésem lenne egy szoba, ahol előkészülhetek a találkozóra. Egy órára még szükségünk lenne, hogy felfrissítsem magam és méltó megjelenéssel köszönthessem őt, de utána kérem a segítségét a megtalálásához. Hálás vagyok a kedvességéért.
*Hangja lágy és minden rettegés ellenére úgy formálja a szavakat, hogy magabiztosság sugározzon belőle. Szerencséjükre megkapják az egyik szobát, ahol megszállhatnak itt tartózkodásuk ideje alatt, amit el is foglalnak hamar. Nincs sok idő a készülődésre, így hát Nori-ra néz kérlelően.*
- Segíts kérlek felöltözni. Tudok egyedül is, de... de van amit mégsem tudok olyan jól megoldani.
*Nincs ideje nagyon nézelődni egyszerűen csak kibújik az utazóruhájából, s a mosdótálhoz siet, hogy némileg rendbe szedje magát. A fekete újonnan vásárolt csodás ruhája várja, hogy végre körülölelje a testét, de nem akárhogy. Belebújik, majd odasétál a feketeséghez.*
- Úgy húzd meg a fűzőt, hogy elkezdj azon aggódni, nem-e törik össze minden bordám. Komolyan mondom. Éppen annyi levegőt kapjak, ami az életben maradáshoz kell. *Nagy levegőt vesz, talán az utolsó normálisat. Csodálatosan kell fessen, és most ezt muszáj a lányra bíznia.* - Olyan vékony kell legyek, mint még soha, érted? Szorítsd meg rajtam, mintha csak meg akarnál ölni. Most kiélheted magad.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741