Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 179 (3561. - 3580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3580. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:47:28
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:47:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
*Két morcos lány nem biztos, hogy olyan jó, mintha csak egy lenne közülük az. Nori szerencséjére Mai-t már teljesen hidegen hagyja, amikor éppen ilyen kedvében van a másik. Neki csak egy ébredés utáni méreg-rituálé volt ez, mintha csak megszokta volna, hogy rosszul kell ébredni. De ez egy szép nap és nem árnyékolhatja be ez a fekete haragos kis démon sem. Mikor kimászik végre az ágyból, s méregeti a lányt, egy vérbeli nemes szemforgatással fűszerezett lekicsinylő szájbiggyesztéssel reagál, de utána rendeződik is az arca és bele is kezd a csiripelésbe.*
- Nemrég még úgy aludtál, mint egy édes kiscica, most mi bajod lett hirtelen? Nem simogattalak meg?
*Neveti el magát és készülődik tovább. Ha az ébresztő sem volt elég arra, hogy tönkretegye a szabadulásának idilli pillanatait, akkor néhány rosszalló mondat sem fogja.*
- Édes vagy, de nem fáj. Bár, ha eltünteti... Áh, mindegy. Elmúlik. *Nem szereti túlzottan, ha valami hiba van rajta, de talán nem tart sokáig és eltűnik róla ez a csúfság magától is.
Időközben elkészül végre, de ha attól jobb kedve lesz tényleg a lánynak, akkor megmutatja neki a termet, amit minden bizonnyal nem fedezett fel.*
- Gyere! Dobd ki inkább a kenyeret, mégis mit keres nálad száraz kenyér? *Ragadja karon és húzza magával, mintha csak a boldogság szigetére tartanának. Nori biztos nagyon fog örülni annak a sok finom ételnek, Mai pedig majd nézi, vagy ilyesmi. Utána úgy sem állíthatja meg őket semmi, lovagolhatnak vissza a városba.
Nem telik el sok idő, máris eléjük tárul a sok íncsiklandozó fogás.*
- Na, mit szólsz? Szerintem ess neki, aztán indulhatunk. *Ő mit sem törődve a kínálattal elsétál az asztalig és leül, hogy még egy kicsit elidőzzön a tekintete a helyen, ahová csak kényszerből fog legközelebb visszajönni.*
*Két morcos lány nem biztos, hogy olyan jó, mintha csak egy lenne közülük az. Nori szerencséjére Mai-t már teljesen hidegen hagyja, amikor éppen ilyen kedvében van a másik. Neki csak egy ébredés utáni méreg-rituálé volt ez, mintha csak megszokta volna, hogy rosszul kell ébredni. De ez egy szép nap és nem árnyékolhatja be ez a fekete haragos kis démon sem. Mikor kimászik végre az ágyból, s méregeti a lányt, egy vérbeli nemes szemforgatással fűszerezett lekicsinylő szájbiggyesztéssel reagál, de utána rendeződik is az arca és bele is kezd a csiripelésbe.*
- Nemrég még úgy aludtál, mint egy édes kiscica, most mi bajod lett hirtelen? Nem simogattalak meg?
*Neveti el magát és készülődik tovább. Ha az ébresztő sem volt elég arra, hogy tönkretegye a szabadulásának idilli pillanatait, akkor néhány rosszalló mondat sem fogja.*
- Édes vagy, de nem fáj. Bár, ha eltünteti... Áh, mindegy. Elmúlik. *Nem szereti túlzottan, ha valami hiba van rajta, de talán nem tart sokáig és eltűnik róla ez a csúfság magától is.
Időközben elkészül végre, de ha attól jobb kedve lesz tényleg a lánynak, akkor megmutatja neki a termet, amit minden bizonnyal nem fedezett fel.*
- Gyere! Dobd ki inkább a kenyeret, mégis mit keres nálad száraz kenyér? *Ragadja karon és húzza magával, mintha csak a boldogság szigetére tartanának. Nori biztos nagyon fog örülni annak a sok finom ételnek, Mai pedig majd nézi, vagy ilyesmi. Utána úgy sem állíthatja meg őket semmi, lovagolhatnak vissza a városba.
Nem telik el sok idő, máris eléjük tárul a sok íncsiklandozó fogás.*
- Na, mit szólsz? Szerintem ess neki, aztán indulhatunk. *Ő mit sem törődve a kínálattal elsétál az asztalig és leül, hogy még egy kicsit elidőzzön a tekintete a helyen, ahová csak kényszerből fog legközelebb visszajönni.*
3579. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:19:27
Üzenet elküldve: 2024-04-29 20:19:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira, de annyira jó játéknak tűnik most visszaadni neki azt a szenvedést, amit akkor kapott, mikor ráordított a szoba mellett, hogy egészen elkomorul a tekintete, amikor a várt vicces ijedtség helyett egy végtelenül morcos Mai-t kap ajándékba. Abba is hagyja rögtön a motivációs különórát is, és karba tett kezekkel, hideg tekintettel bámulja a lányt.*
- Szerintem ne akard, hogy az ellenséged legyek! *Morogja, és most nem is kell mágia ahhoz, hogy lángok villogjanak a szemeiben.*
- Fel, de siess, ha lehet! Anyád meg nem érdekel, elmegyünk. *Úgy látszik, hogy még sincs olyan jó kedve, mint ahogy elsőre tűnhetett, de nála az sem meglepő, ha ez egyik percről a másikra változik meg. Már épp dühösen teszi karba a kezeit, és megfogadja magában, hogy ha most azt fogja neki előadni Mai, hogy még itt akarja tartani az a nemes picsa, akkor most már tényleg szálanként tépi ki a haját. Szerencsére nem így történik, ami valamelyest meg is nyugtatja a feketeséget.*
- Remek. Végre mondhatom azt, hogy ügyes voltál! *A szokásosnál erősebb sminkjére tett megjegyzés hallatán halványan elmosolyodik, majd csak vállat ránt.*
- Most épp így tetszik. *Továbbra is feszült pózban ácsorog, és várja, hogy Mai magára aggasson valami göncöt, de helyette inkább a lováról áradozva húzza az időt, meg a saját hülyeségének eredményeképp szerzett lila foltját mutogatja úgy, mintha a gyereke lenne.*
- El. Fáj? Adjak rá löttyöt? Azonnal eltüntetné. Nem akarom, hogy az úton azon hisztizz, hogy fáj a térded. *Az már valamiféle reménnyel kecsegteti, mikor Mai megjegyzi, hogy mindjárt elkészül. Az evés gondolatára ő is elmereng, mert az egyébként nem rossz ötlet. Üres hassal nem lehet utazni még lóháton sem.*
- Na jó, az evésben igazad van. Talán még akad némi száraz kenyér a zsákomban. *Ezzel egyértelmű, hogy nem talált még rá a torony különös kis svédasztalára.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Annyira, de annyira jó játéknak tűnik most visszaadni neki azt a szenvedést, amit akkor kapott, mikor ráordított a szoba mellett, hogy egészen elkomorul a tekintete, amikor a várt vicces ijedtség helyett egy végtelenül morcos Mai-t kap ajándékba. Abba is hagyja rögtön a motivációs különórát is, és karba tett kezekkel, hideg tekintettel bámulja a lányt.*
- Szerintem ne akard, hogy az ellenséged legyek! *Morogja, és most nem is kell mágia ahhoz, hogy lángok villogjanak a szemeiben.*
- Fel, de siess, ha lehet! Anyád meg nem érdekel, elmegyünk. *Úgy látszik, hogy még sincs olyan jó kedve, mint ahogy elsőre tűnhetett, de nála az sem meglepő, ha ez egyik percről a másikra változik meg. Már épp dühösen teszi karba a kezeit, és megfogadja magában, hogy ha most azt fogja neki előadni Mai, hogy még itt akarja tartani az a nemes picsa, akkor most már tényleg szálanként tépi ki a haját. Szerencsére nem így történik, ami valamelyest meg is nyugtatja a feketeséget.*
- Remek. Végre mondhatom azt, hogy ügyes voltál! *A szokásosnál erősebb sminkjére tett megjegyzés hallatán halványan elmosolyodik, majd csak vállat ránt.*
- Most épp így tetszik. *Továbbra is feszült pózban ácsorog, és várja, hogy Mai magára aggasson valami göncöt, de helyette inkább a lováról áradozva húzza az időt, meg a saját hülyeségének eredményeképp szerzett lila foltját mutogatja úgy, mintha a gyereke lenne.*
- El. Fáj? Adjak rá löttyöt? Azonnal eltüntetné. Nem akarom, hogy az úton azon hisztizz, hogy fáj a térded. *Az már valamiféle reménnyel kecsegteti, mikor Mai megjegyzi, hogy mindjárt elkészül. Az evés gondolatára ő is elmereng, mert az egyébként nem rossz ötlet. Üres hassal nem lehet utazni még lóháton sem.*
- Na jó, az evésben igazad van. Talán még akad némi száraz kenyér a zsákomban. *Ezzel egyértelmű, hogy nem talált még rá a torony különös kis svédasztalára.*
3578. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 18:43:18
Üzenet elküldve: 2024-04-29 18:43:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Vár az otthon//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rémálmai békén hagyják többnyire a torony falai között, így hát megnyugodva, hogy reggel távozhat ebből a pokolból, ezen az éjjelen is jót alszik.
A rémségek helyett, most édes képzelgések szöknek be oly terhelt elméjébe. A nyugalom szinte szivárog belőle, ahogy halkan szuszogja ki a levegőt. Fehér fellegen ringatózik, elengedve minden búját és baját. Soha nem érezte még magát ilyen nyugodtnak és gondtalannak. Arcát csiklandozza napfény, körötte boldogság és jólét, s csak bámulja az édes homályt, amibe belefeledkezhet. Tökéletes idilli állapotban leledzik, amilyet még soha nem tapasztalt. Egészen addig, míg a felhőcske le nem hajítja magáról és éberségbe zuhan, hogy szembetalálkozhasson a valósággal: Nori-val.*
- Minek ide ellenség. *Dörmögi rekedtes ébredező hangján, majd a párnát a fejére húzza, s onnan sziszegi.* - Ezt most muszáj volt elbasznod, mi? *Sírni tudna, ahogy véget vetett ennek a csodálatos képnek. És még csak nem is hagyja békén a másik, aki már menetkészen várja, hogy Mai is felöltözzön végre*
- Nori, az ég áldjon meg, felöltözhetek esetleg? *Úgy kászálódik ki, mint akit agyonvertek, a pihentető alvás mit sem ér, ha robajra kell felkelnie. Lassan de biztosan áll föl és nézi végig a feketeséget, aki olyan biztos abban, hogy egyáltalán mehetnek.*
- És, ha nem sikerült tegnap dűlőre jutni anyámmal? *Morcosan méregeti, majd tudatosul benne, hogy neki áll a legnagyobb érdekében elmenni innen a lehető leggyorsabban és legmesszebbre.* - De nyugi, sikerült. Jó vagyok. Ah, nagyon jó vagyok! *Már vigyorog, s végre magához tért annyira, hogy elkezdhessen készülődni.*
- A szemeid feketébbek, mint szoktak. *Jegyzi meg, miközben a saját tükörképét nézi, ami most még egyáltalán nem tűnik életképesnek, de hamar megoldja egy kis hűvös víz segítségével, hogy azzá váljon. *
- Megsimogatom végre Bors kis kusza sörényét. Remélem jól van. Jaj, nézd már! *Nevet fel és sétál oda a tegnapihoz hasonlóan egy szál ingben, mutogatva a térdének liláskék játékát. * - Jól elintéztem magam. *Így hát tanulva önnön hibájából, most úgy veszi fel a nadrágot, hogy közben nem sétál fel-alá, mint egy infantilis.*
- Mindjárt készen vagyok. Akarsz enni az út előtt? *Érdekes kérdés pont tőle, de fogalma sincs, hogy sikerült-e a másiknak megtalálnia azt a varázsbirodalmat, ahol az asztal szinte magát tölti fel étellel.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Rémálmai békén hagyják többnyire a torony falai között, így hát megnyugodva, hogy reggel távozhat ebből a pokolból, ezen az éjjelen is jót alszik.
A rémségek helyett, most édes képzelgések szöknek be oly terhelt elméjébe. A nyugalom szinte szivárog belőle, ahogy halkan szuszogja ki a levegőt. Fehér fellegen ringatózik, elengedve minden búját és baját. Soha nem érezte még magát ilyen nyugodtnak és gondtalannak. Arcát csiklandozza napfény, körötte boldogság és jólét, s csak bámulja az édes homályt, amibe belefeledkezhet. Tökéletes idilli állapotban leledzik, amilyet még soha nem tapasztalt. Egészen addig, míg a felhőcske le nem hajítja magáról és éberségbe zuhan, hogy szembetalálkozhasson a valósággal: Nori-val.*
- Minek ide ellenség. *Dörmögi rekedtes ébredező hangján, majd a párnát a fejére húzza, s onnan sziszegi.* - Ezt most muszáj volt elbasznod, mi? *Sírni tudna, ahogy véget vetett ennek a csodálatos képnek. És még csak nem is hagyja békén a másik, aki már menetkészen várja, hogy Mai is felöltözzön végre*
- Nori, az ég áldjon meg, felöltözhetek esetleg? *Úgy kászálódik ki, mint akit agyonvertek, a pihentető alvás mit sem ér, ha robajra kell felkelnie. Lassan de biztosan áll föl és nézi végig a feketeséget, aki olyan biztos abban, hogy egyáltalán mehetnek.*
- És, ha nem sikerült tegnap dűlőre jutni anyámmal? *Morcosan méregeti, majd tudatosul benne, hogy neki áll a legnagyobb érdekében elmenni innen a lehető leggyorsabban és legmesszebbre.* - De nyugi, sikerült. Jó vagyok. Ah, nagyon jó vagyok! *Már vigyorog, s végre magához tért annyira, hogy elkezdhessen készülődni.*
- A szemeid feketébbek, mint szoktak. *Jegyzi meg, miközben a saját tükörképét nézi, ami most még egyáltalán nem tűnik életképesnek, de hamar megoldja egy kis hűvös víz segítségével, hogy azzá váljon. *
- Megsimogatom végre Bors kis kusza sörényét. Remélem jól van. Jaj, nézd már! *Nevet fel és sétál oda a tegnapihoz hasonlóan egy szál ingben, mutogatva a térdének liláskék játékát. * - Jól elintéztem magam. *Így hát tanulva önnön hibájából, most úgy veszi fel a nadrágot, hogy közben nem sétál fel-alá, mint egy infantilis.*
- Mindjárt készen vagyok. Akarsz enni az út előtt? *Érdekes kérdés pont tőle, de fogalma sincs, hogy sikerült-e a másiknak megtalálnia azt a varázsbirodalmat, ahol az asztal szinte magát tölti fel étellel.*
3577. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-29 17:58:59
Üzenet elküldve: 2024-04-29 17:58:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Vár az otthon//
*Nori mélyen alszik, mikor Mai kismacska módra mellé kucorodik. Fel sem tűnik neki, hogy megérkezett, annyira elnyomta az álom, de nem is csoda azok után, hogy két napja nem aludt már rendesen. A hátulütője azonban annak, hogy késő délután feküdt le aludni az, hogy reggel nagyon korán ébred. Még a nap első sugarai is alig látszódnak keleten, mikor egy rövid nyújtózkodás után kimászik az ágyából.
~Hümm…~ Bámulja egy ideig az édesen alvó Mai-t, majd úgy dönt, hogy egy rövid ideig még megkíméli őt, és nem rángatja ki az ágyból.
Először elmegy mosakodni, majd félig felöltözik a fekete blúzába, bőrnadrágjába és a bakancsba, aztán leül, és ma kifejezetten erősen festi ki magát feketére, haját lófarokba fogja, aztán nekiáll összepakolni a cuccait. Nem sokkal később már a bőrvértje is rákerül, amire a fegyvereit is gondosan felaggatja. Hamarosan már az utolsó holmijai, kacatjai is a hátizsákban landolnak, úgyhogy ő gyakorlatilag indulásra kész. Merthogy fel sem merül benne az a lehetőség, hogy most nem távozhatnak. Ha Mai megfogadta a tegnapi tanácsát, akkor biztosan elmehetnek.
Mikor nem marad több dolga, akkor pillant újra a takaró alatt rejtőzködő barátnőjére, szája szélén pedig gonosz vigyor jelenik meg. Odalépked hozzá, és ismét bámulni kezdi egy kicsit.*
~Azt hiszem, hogy tartozok neked valamivel…~ *Egészen közel hajol a füléhez, vesz egy nagy levegőt, majd hangosan elkiáltja magát.*
- ÉÉÉBREEESZTŐŐŐ!! *Valószínűleg ennél nem is kell több, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, vagyis a fél-elfet az ágyból, úgyhogy dolga végezetével elégedetten lép hátra kettőt, mielőtt egy hatalmas pofont kapna ezért.*
- Na, komolyan mondom! Gyerünk, felkelni! Egy-kettő! *tapsol is hozzá.* Indulunk haza, szóval készülődj mááár! *Direkt csap hatalmas lármát és pofázik folyamatosan, hogy biztosan kiverje az álmot a lány szeméből. Őt aztán nem érdekli, hogy még hajnal van, legalább lesz esélyük arra, hogy lóháton haladva a város közelében érje őket az éjszaka, így talán nem kell majd letáborozniuk, hanem haladhatnak tovább, hisz nem lesznek már olyan veszélyes környéken.*
*Nori mélyen alszik, mikor Mai kismacska módra mellé kucorodik. Fel sem tűnik neki, hogy megérkezett, annyira elnyomta az álom, de nem is csoda azok után, hogy két napja nem aludt már rendesen. A hátulütője azonban annak, hogy késő délután feküdt le aludni az, hogy reggel nagyon korán ébred. Még a nap első sugarai is alig látszódnak keleten, mikor egy rövid nyújtózkodás után kimászik az ágyából.
~Hümm…~ Bámulja egy ideig az édesen alvó Mai-t, majd úgy dönt, hogy egy rövid ideig még megkíméli őt, és nem rángatja ki az ágyból.
Először elmegy mosakodni, majd félig felöltözik a fekete blúzába, bőrnadrágjába és a bakancsba, aztán leül, és ma kifejezetten erősen festi ki magát feketére, haját lófarokba fogja, aztán nekiáll összepakolni a cuccait. Nem sokkal később már a bőrvértje is rákerül, amire a fegyvereit is gondosan felaggatja. Hamarosan már az utolsó holmijai, kacatjai is a hátizsákban landolnak, úgyhogy ő gyakorlatilag indulásra kész. Merthogy fel sem merül benne az a lehetőség, hogy most nem távozhatnak. Ha Mai megfogadta a tegnapi tanácsát, akkor biztosan elmehetnek.
Mikor nem marad több dolga, akkor pillant újra a takaró alatt rejtőzködő barátnőjére, szája szélén pedig gonosz vigyor jelenik meg. Odalépked hozzá, és ismét bámulni kezdi egy kicsit.*
~Azt hiszem, hogy tartozok neked valamivel…~ *Egészen közel hajol a füléhez, vesz egy nagy levegőt, majd hangosan elkiáltja magát.*
- ÉÉÉBREEESZTŐŐŐ!! *Valószínűleg ennél nem is kell több, hogy kiugrassza a nyulat a bokorból, vagyis a fél-elfet az ágyból, úgyhogy dolga végezetével elégedetten lép hátra kettőt, mielőtt egy hatalmas pofont kapna ezért.*
- Na, komolyan mondom! Gyerünk, felkelni! Egy-kettő! *tapsol is hozzá.* Indulunk haza, szóval készülődj mááár! *Direkt csap hatalmas lármát és pofázik folyamatosan, hogy biztosan kiverje az álmot a lány szeméből. Őt aztán nem érdekli, hogy még hajnal van, legalább lesz esélyük arra, hogy lóháton haladva a város közelében érje őket az éjszaka, így talán nem kell majd letáborozniuk, hanem haladhatnak tovább, hisz nem lesznek már olyan veszélyes környéken.*
3576. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:38:28
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:38:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok - Zárás//
*A következő mondat kissé helyrebillenti a benne tomboló ismeretlen rosszat. De nem múlik el.*
- Figyelek, nem lesz bajom. Hidd el, nagyon jól tudom kezelni, őt is és mást is. *Kissé a távolba réved, amikor átsuhannak a gondolatok az elméjében. Olyannyira bizonygatná, hogy milyen jól csinálja, amit csinál, közben pedig a lehető legveszélyesebb alakokkal sodorta össze az élet. Sőt mi több, néha a karjukba is. Meg is csóválja a fejét és örül neki, hogy a gondolatait nem lehet kihallani.
Szemei kissé bepárásodnak amikor a család többi tagjáról hall. Olyan távolinak tűnik most az, hogy oka volt annak, hogy elköltözött. Talán túl drasztikus módját választotta, de végtére is, ha nem teszi meg, most nagyon sivár élete lenne. *
- Örülök, hogy jól vannak. Ha megtennéd... nyugtass meg mindenkit, hogy én is.
*Nem szeretne hosszabb üzenetet hagyni nekik, az csak fájna. Neki mindenképpen. Az apa szó természetesen nyomot hagyott, annyival másabbul hangzik így, hogy tudja, ki is az igazi. Illetve ki volt. Még mindig hátában érzi a szúró és lenéző tekintetet, a gyanakvást és az utálatot. De való igaz, hogy ezen felülemelkedve igyekezett róla gondoskodni a Fanesa családfő, amennyire azt lelke engedte. Talán kéne egy kevés hálát is éreznie, de nem tud. Most még nem.*
- Ha megtennéd, hogy nem minden lépésemet figyelteted, akkor lennék igazán szabad. Hidd el, nem hozok szégyent senkire. Legalábbis igyekszem. A saját hibáimat pedig el kell követnem, ahogy neked. *Vigyorodik el, maga sem tudja miért, de cinkosan. Tudja, hogy hazudhat is neki a nő, de szeretne úgy létezni a világban, hogy nem érez a hátán gnóm szemeket. Megüti hegyes fülét, hogy meglátogatná őt Arthenior-ban, erre inkább nem is mond semmit. Most ugyan nem búcsúznak el egymástól haraggal, de ami sok, az sok.*
- Viszlát Anyám.
*Nézi a másikat egy röpke ideig, majd sarkon fordul és egy egészen kicsit megkönnyebbülve tér vissza a szobájába, ahol Nori valóban az igazak álmát alussza. Levetkőzik, s a reggelihez hasonlóan, csak úgy ingben dől be az ágyba, egészen közel húzódva a feketeséghez, akit hátulról átölel, hogy úgy aludhassanak el, ahogy hatok óta mindig.*
*A következő mondat kissé helyrebillenti a benne tomboló ismeretlen rosszat. De nem múlik el.*
- Figyelek, nem lesz bajom. Hidd el, nagyon jól tudom kezelni, őt is és mást is. *Kissé a távolba réved, amikor átsuhannak a gondolatok az elméjében. Olyannyira bizonygatná, hogy milyen jól csinálja, amit csinál, közben pedig a lehető legveszélyesebb alakokkal sodorta össze az élet. Sőt mi több, néha a karjukba is. Meg is csóválja a fejét és örül neki, hogy a gondolatait nem lehet kihallani.
Szemei kissé bepárásodnak amikor a család többi tagjáról hall. Olyan távolinak tűnik most az, hogy oka volt annak, hogy elköltözött. Talán túl drasztikus módját választotta, de végtére is, ha nem teszi meg, most nagyon sivár élete lenne. *
- Örülök, hogy jól vannak. Ha megtennéd... nyugtass meg mindenkit, hogy én is.
*Nem szeretne hosszabb üzenetet hagyni nekik, az csak fájna. Neki mindenképpen. Az apa szó természetesen nyomot hagyott, annyival másabbul hangzik így, hogy tudja, ki is az igazi. Illetve ki volt. Még mindig hátában érzi a szúró és lenéző tekintetet, a gyanakvást és az utálatot. De való igaz, hogy ezen felülemelkedve igyekezett róla gondoskodni a Fanesa családfő, amennyire azt lelke engedte. Talán kéne egy kevés hálát is éreznie, de nem tud. Most még nem.*
- Ha megtennéd, hogy nem minden lépésemet figyelteted, akkor lennék igazán szabad. Hidd el, nem hozok szégyent senkire. Legalábbis igyekszem. A saját hibáimat pedig el kell követnem, ahogy neked. *Vigyorodik el, maga sem tudja miért, de cinkosan. Tudja, hogy hazudhat is neki a nő, de szeretne úgy létezni a világban, hogy nem érez a hátán gnóm szemeket. Megüti hegyes fülét, hogy meglátogatná őt Arthenior-ban, erre inkább nem is mond semmit. Most ugyan nem búcsúznak el egymástól haraggal, de ami sok, az sok.*
- Viszlát Anyám.
*Nézi a másikat egy röpke ideig, majd sarkon fordul és egy egészen kicsit megkönnyebbülve tér vissza a szobájába, ahol Nori valóban az igazak álmát alussza. Levetkőzik, s a reggelihez hasonlóan, csak úgy ingben dől be az ágyba, egészen közel húzódva a feketeséghez, akit hátulról átölel, hogy úgy aludhassanak el, ahogy hatok óta mindig.*
3575. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:09:05
Üzenet elküldve: 2024-04-28 21:09:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Nem részletezi, hogy miért tud ennyi mindent, de az elmúlt közel harminc év elegendő volt ahhoz, hogy megtudja, amit meg akart tudni.*
- Remélem, hogy így lesz. Mai! Ő egy szörnyeteg, nem akarom, hogy bajod essen miatta.
*Mondja ki újra azt, ami talán eddig nem hangzott el. Tényleg nagyon megbánta már, hogy tegnap úgy eltaszította magától a saját lányát. Ez a néhány kellemesen együtt töltött perc valamiféle vigasz lehet az élettől, de azt pontosan tudja, hogy a kimondott szó nem válik semmissé, így soha nem tekintheti meg nem történtnek azt, ami megtörtént.
Neki is ez az első, hogy életében úgy beszélgethet a lányával, mint ahogy az egy normális anya-lánya kapcsolatban szokás. Majd, amikor ismét merengve bámulhat kifelé az ablakon, biztos megpróbálja megérteni, hogy miért kellett ehhez az, hogy először megutálják egymást, majd elszakadjanak egymástól, és miért tűnik úgy, hogy Mai engedelmessége varázsütésre helyrebillentett mindent.
A pontot az i-re az teszi fel, mikor Mai még a családjáról is érdeklődni kezd.*
- Jól vannak. Igazából sokszor érdeklődnek felőled, és kérdezik, hogy mikor jössz haza. Nem áltattam őket, mindig azt mondom nekik, hogy valószínűleg soha. Apád… khm… nos, apád is hiányol. Ő mindig azon aggódik, hogy vajon elég melegben és elég puha ágyban hajtod-e nyugalomra a fejed. Tudod, hogy ő állandóan a gyermekei biztonságáért aggódik. Azért, ha úgy adódik, majd látogasd meg őket!
*Nem véletlenül akad meg az „apa” szónál. Reméli, hogy attól függetlenül, hogy Mai tudja már az igazságot, még mindig az ő férjét tekinti majd az igazi apjának, hisz mégis csak ő nevelte fel a lányt.
Megissza a maradék teáját, majd feláll az asztaltól.*
- Menj csak lányom! Szabad vagy, és az is maradhatsz, amíg a kedvemért továbbra is foglalkozol a mágiával. Nemsokára talán még Arthenior-ban is meglátogatlak.
*Most már ő is azt akarja, hogy Mai távozzon, mert olyannyira abszurdnak tűnik kettejük között ez a bájcsevej, hogy ő is azt várja, mikor törik újra darabokra minden, és mikor dől össze a ketten együtt gondosan felépített kártyavár.*
*Nem részletezi, hogy miért tud ennyi mindent, de az elmúlt közel harminc év elegendő volt ahhoz, hogy megtudja, amit meg akart tudni.*
- Remélem, hogy így lesz. Mai! Ő egy szörnyeteg, nem akarom, hogy bajod essen miatta.
*Mondja ki újra azt, ami talán eddig nem hangzott el. Tényleg nagyon megbánta már, hogy tegnap úgy eltaszította magától a saját lányát. Ez a néhány kellemesen együtt töltött perc valamiféle vigasz lehet az élettől, de azt pontosan tudja, hogy a kimondott szó nem válik semmissé, így soha nem tekintheti meg nem történtnek azt, ami megtörtént.
Neki is ez az első, hogy életében úgy beszélgethet a lányával, mint ahogy az egy normális anya-lánya kapcsolatban szokás. Majd, amikor ismét merengve bámulhat kifelé az ablakon, biztos megpróbálja megérteni, hogy miért kellett ehhez az, hogy először megutálják egymást, majd elszakadjanak egymástól, és miért tűnik úgy, hogy Mai engedelmessége varázsütésre helyrebillentett mindent.
A pontot az i-re az teszi fel, mikor Mai még a családjáról is érdeklődni kezd.*
- Jól vannak. Igazából sokszor érdeklődnek felőled, és kérdezik, hogy mikor jössz haza. Nem áltattam őket, mindig azt mondom nekik, hogy valószínűleg soha. Apád… khm… nos, apád is hiányol. Ő mindig azon aggódik, hogy vajon elég melegben és elég puha ágyban hajtod-e nyugalomra a fejed. Tudod, hogy ő állandóan a gyermekei biztonságáért aggódik. Azért, ha úgy adódik, majd látogasd meg őket!
*Nem véletlenül akad meg az „apa” szónál. Reméli, hogy attól függetlenül, hogy Mai tudja már az igazságot, még mindig az ő férjét tekinti majd az igazi apjának, hisz mégis csak ő nevelte fel a lányt.
Megissza a maradék teáját, majd feláll az asztaltól.*
- Menj csak lányom! Szabad vagy, és az is maradhatsz, amíg a kedvemért továbbra is foglalkozol a mágiával. Nemsokára talán még Arthenior-ban is meglátogatlak.
*Most már ő is azt akarja, hogy Mai távozzon, mert olyannyira abszurdnak tűnik kettejük között ez a bájcsevej, hogy ő is azt várja, mikor törik újra darabokra minden, és mikor dől össze a ketten együtt gondosan felépített kártyavár.*
3574. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:45:11
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:45:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Kicsit megint a mocsárban érzi magát, s ingoványos talajon jár, s kel. Túl akar jutni rajta, odafigyel, de bármikor megtörténhet a baj és elnyeli a bűzös láp, majd megfullad a sártól, ami elveszi a levegő helyét a tüdejében. Pontosan ezt érzi, amikor elkezd beszélgetni az anyjával, mert veszélyes és egyben ismeretlen terep ez neki. Végül kiderül, hogy fölösleges volt tartania tőle, hiszen minden lábnyom a megfelelő helyen landolt.
Leül, ugyan úgy, mint tegnap, mégis ijesztően más az egész. Anyja sokat beszél és egészen érdekes mondatokkal hall tőle, csak az a furcsa érzés ne kerítené hatalmába, amit még megmagyarázni sem tud igazán.
Szereti Norit, mondhatni mindennél jobban. De a nő, aki tegnap mondta a szemébe hogy ő csak egy hiba, éppen annak a lelkét próbálja védeni, akihez gyakorlatilag semmi köze. Ez mintha fájna. Egy ideig állja a másik tekintetét, fürkészik benne ő is, majd hamar a kezébe került csésze csillogásán időzik inkább, elmerengve. Csak akkor szólal meg, amikor mér megkapja rá az engedélyt, amit a szemek jeleznek.*
- Úgy látom többet vélsz tudni róla, mint én magam. *A megjegyzést pusztán arra vonatkozik, hogy most már teljesen biztos abban, hogy minden egyes léptük meg volt figyelve, elég nagy csoda, hogy ő maga nem kapott rosszallást a viselkedésére, többek között a kikötőre vonatkozóan. Nem bánja, de ilyen szögből nézve egészen érdekes.* - De be kell látnom, hogy igazad van, erre nincs felkészülve, nos megnyugodhatsz. Nem fogja megtudni.
*Mosolyodik el, szépen álcázva, hogy bármilyen neheztelés, vagy sértettség dolgozna benne. Olyan jól játssza, hogy szeretné elhinni, hogy tényleg így érez.*
- Mesélj kérlek, hogy vannak a nővéreim? Tudod az, hogy eljöttem nem jelenti azt, hogy nem gondolok rájuk. Rátok.
*Ennyit még szeretne megtudni, aztán távozáshoz készülne. Éppen elég volt ennyi egymásból, minél több "idilli" pillanat jut neki, annál nagyobbat bukhat, ha ez elromlik.*
*Kicsit megint a mocsárban érzi magát, s ingoványos talajon jár, s kel. Túl akar jutni rajta, odafigyel, de bármikor megtörténhet a baj és elnyeli a bűzös láp, majd megfullad a sártól, ami elveszi a levegő helyét a tüdejében. Pontosan ezt érzi, amikor elkezd beszélgetni az anyjával, mert veszélyes és egyben ismeretlen terep ez neki. Végül kiderül, hogy fölösleges volt tartania tőle, hiszen minden lábnyom a megfelelő helyen landolt.
Leül, ugyan úgy, mint tegnap, mégis ijesztően más az egész. Anyja sokat beszél és egészen érdekes mondatokkal hall tőle, csak az a furcsa érzés ne kerítené hatalmába, amit még megmagyarázni sem tud igazán.
Szereti Norit, mondhatni mindennél jobban. De a nő, aki tegnap mondta a szemébe hogy ő csak egy hiba, éppen annak a lelkét próbálja védeni, akihez gyakorlatilag semmi köze. Ez mintha fájna. Egy ideig állja a másik tekintetét, fürkészik benne ő is, majd hamar a kezébe került csésze csillogásán időzik inkább, elmerengve. Csak akkor szólal meg, amikor mér megkapja rá az engedélyt, amit a szemek jeleznek.*
- Úgy látom többet vélsz tudni róla, mint én magam. *A megjegyzést pusztán arra vonatkozik, hogy most már teljesen biztos abban, hogy minden egyes léptük meg volt figyelve, elég nagy csoda, hogy ő maga nem kapott rosszallást a viselkedésére, többek között a kikötőre vonatkozóan. Nem bánja, de ilyen szögből nézve egészen érdekes.* - De be kell látnom, hogy igazad van, erre nincs felkészülve, nos megnyugodhatsz. Nem fogja megtudni.
*Mosolyodik el, szépen álcázva, hogy bármilyen neheztelés, vagy sértettség dolgozna benne. Olyan jól játssza, hogy szeretné elhinni, hogy tényleg így érez.*
- Mesélj kérlek, hogy vannak a nővéreim? Tudod az, hogy eljöttem nem jelenti azt, hogy nem gondolok rájuk. Rátok.
*Ennyit még szeretne megtudni, aztán távozáshoz készülne. Éppen elég volt ennyi egymásból, minél több "idilli" pillanat jut neki, annál nagyobbat bukhat, ha ez elromlik.*
3573. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:10:02
Üzenet elküldve: 2024-04-28 20:10:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Türelmesen hallgatja végig lánya minden szavát. Nem szól közbe, megvárja, míg minden mondandójának és minden kérdésének a végére ér. Nem válaszol rögtön, sőt, kifejezetten hosszan tűnődik, míg végül a teázóasztalra pillant, és egy elegáns mozdulattal mutatja Mai-nak, hogy foglaljon helyett, pont ugyanúgy, ahogy az előző alkalommal, csak ezúttal nem bántani, hanem segíteni akarja.*
- Foglalj helyet, kérlek! *Ő is így tesz.* Elmagyarázom, és meg fogod érteni. *A szokásos beszélgetés előtti rituáléja szerint tölt is a teából két csészébe, az egyiket magához veszi, belekortyol a forrón gőzölgő italba, visszahelyezi a csészét a tálcára, felnéz Mai-ra, ha közben helyet foglalt, és így szól.*
- Először is hadd szögezzem le, hogy ezzel az egésszel egyáltalán nem célom kínozni téged. A lényeg az, hogy míg te már fel vagy készülve arra, hogy ezt tudd, ő még nincs. Gondolom már tudod, hogy az ő elméje mennyire labilis, ahogy azt is tudod, hogy milyen sors jutott szerencsétlennek. Azt most ne feszegessük, hogy kinek a hibájából történt mindez így, de azt is tudnod kell, hogy mindenkit hibáztat azért, ami vele történt. Az apját, az anyját, mindenkit. Most én kérdezek tőled. Szerinted mi történne, ha megtudná, hogy van egy féltestvére?
*A válaszadás előtt tart egy pici hatásszünetet, de nem várja meg, míg Mai felel, hanem folytatja.*
- Hirtelen téged is hibáztatna, még akkor is, ha egyáltalán nem tehetsz semmiről, mert te sem tudtál erről. Azzal pedig örökre elveszítenél mindenféle kontrollt felette. Most tudod, hogy mit csinálsz, de ha megtudná, hogy a testvére vagy, akkor már teljesen mindegy volna, hogy mit csinálsz. Amikor azt mondtam, hogy beláthatatlan következményei lesznek annak, ha elmondod, nem magamra céloztam. Általa várhatók beláthatatlan következmények. Ezt akarjuk elkerülni, ezzel megvédve téged, engem, őt és mindenki mást is a környezetében.
*A jégkék szemeket fürkészi, jeleket keresve benne, hogy érti-e a másik, amit mond neki. Mai valóban jól bánik mások elméjével, de a tapasztalat még hiányzik belőle. Ezért is magyaráz most neki ilyen készségesen.*
- Neked elmondtam a titkot, mert tudom, hogy te képes vagy felkészíteni őt arra, hogy egy napon majd megtudhassa az igazságot. Ez a nap azonban még nagyon messze van. Addig is vigyázz rá, hogy ne csinálhasson semmi meggondolatlanságot! MINDEN eszközt bevethetsz.
*Sóhajt egyet, majd hosszabb szünetet tartva néz bele ismét mélyen Mai szemeibe, ezzel jelezve, hogy mondandója végére ért, és most már szólhat, ha szeretne.*
*Türelmesen hallgatja végig lánya minden szavát. Nem szól közbe, megvárja, míg minden mondandójának és minden kérdésének a végére ér. Nem válaszol rögtön, sőt, kifejezetten hosszan tűnődik, míg végül a teázóasztalra pillant, és egy elegáns mozdulattal mutatja Mai-nak, hogy foglaljon helyett, pont ugyanúgy, ahogy az előző alkalommal, csak ezúttal nem bántani, hanem segíteni akarja.*
- Foglalj helyet, kérlek! *Ő is így tesz.* Elmagyarázom, és meg fogod érteni. *A szokásos beszélgetés előtti rituáléja szerint tölt is a teából két csészébe, az egyiket magához veszi, belekortyol a forrón gőzölgő italba, visszahelyezi a csészét a tálcára, felnéz Mai-ra, ha közben helyet foglalt, és így szól.*
- Először is hadd szögezzem le, hogy ezzel az egésszel egyáltalán nem célom kínozni téged. A lényeg az, hogy míg te már fel vagy készülve arra, hogy ezt tudd, ő még nincs. Gondolom már tudod, hogy az ő elméje mennyire labilis, ahogy azt is tudod, hogy milyen sors jutott szerencsétlennek. Azt most ne feszegessük, hogy kinek a hibájából történt mindez így, de azt is tudnod kell, hogy mindenkit hibáztat azért, ami vele történt. Az apját, az anyját, mindenkit. Most én kérdezek tőled. Szerinted mi történne, ha megtudná, hogy van egy féltestvére?
*A válaszadás előtt tart egy pici hatásszünetet, de nem várja meg, míg Mai felel, hanem folytatja.*
- Hirtelen téged is hibáztatna, még akkor is, ha egyáltalán nem tehetsz semmiről, mert te sem tudtál erről. Azzal pedig örökre elveszítenél mindenféle kontrollt felette. Most tudod, hogy mit csinálsz, de ha megtudná, hogy a testvére vagy, akkor már teljesen mindegy volna, hogy mit csinálsz. Amikor azt mondtam, hogy beláthatatlan következményei lesznek annak, ha elmondod, nem magamra céloztam. Általa várhatók beláthatatlan következmények. Ezt akarjuk elkerülni, ezzel megvédve téged, engem, őt és mindenki mást is a környezetében.
*A jégkék szemeket fürkészi, jeleket keresve benne, hogy érti-e a másik, amit mond neki. Mai valóban jól bánik mások elméjével, de a tapasztalat még hiányzik belőle. Ezért is magyaráz most neki ilyen készségesen.*
- Neked elmondtam a titkot, mert tudom, hogy te képes vagy felkészíteni őt arra, hogy egy napon majd megtudhassa az igazságot. Ez a nap azonban még nagyon messze van. Addig is vigyázz rá, hogy ne csinálhasson semmi meggondolatlanságot! MINDEN eszközt bevethetsz.
*Sóhajt egyet, majd hosszabb szünetet tartva néz bele ismét mélyen Mai szemeibe, ezzel jelezve, hogy mondandója végére ért, és most már szólhat, ha szeretne.*
3572. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 19:21:06
Üzenet elküldve: 2024-04-28 19:21:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Szimpla beszélgetés anya és lánya között. Ez új. Nincs dac, ami megmérgez minden gondolatot. Valahogy elmúlt belőle, talán tényleg azért, mert felnőtt. És semmi értelme nincs ráadásul, hiszen csak önmagát kötötte gúzsba. Ettől még nem lobbant fel benne a tisztelet. Nem tartja igazi anyának azt, aki ott áll vele szemben, főleg, hogy meg kell dolgoznia a másik szeretetéért, elismeréséért. Ennek nem így kéne történnie.*
- Úgy lesz Anyám. *Bólint, de persze nem gondolja komolyan. Úgyis úgy fog cselekedni továbbra is, ahogy jónak látja.
A várva várt választ megkapta hát, némi intelemmel. Furcsa érzés olyat hallani a másik szájából, ami már-már hasonlít a védelmezésre. Nincs ehhez hozzászokva. Talán tényleg segít, ha nem áll ellen mindennek. Réges-régen rájöhetett volna erre, akkor nem mérgezte volna oly sokáig ez az érzés.*
- Azt azért elárulhatnád, hogy miért kell titkolnom. Neked nem tudna ártani. Akarna ugyan, de nem tudna. Gyötrésem a célod ezzel, vagy mitől tartsz Anyám? *Nem érti miért kell ezt a titkot őriznie. Ki lehet színezni is akár, képes lenne hazudni annak érdekében, hogy tudhassa Nori azt, hogy kik ők egymásnak. *
- Nyitva tartom a szemem, de tudom kezelni. Tudom, hogy naivnak tűnök, de tudom mit csinálok.
*Szentül meg van győződve arról, hogy jól irányítja a feketeséget, és abban is biztos, hogy ezt a kontrollt néha el fogja veszíteni. És azzal sem lesz baj, mert mindig sikerülni fog végül a jó mederbe terelni a dolgokat. Ha pedig ebbe halna bele mégis? Akkor ez volt neki szánva.*
- Ma még itt maradunk a toronyban, de reggel visszamegyünk a városba. Keresni foglak, de most kell egy kis idő, hogy rendezzek magamban mindent. Ha van még mit mondanod, akkor kérlek most tedd meg.
*Nem gondol semmire, de bármit kinéz a nőből, s nem kíván újabb levelet kapni, hogy hanyatt-homlok rohannia kelljen vissza. És titkokat sem akar, ami felemészti az amúgy is hadilábon álló kapcsolatukat. Most ad egy utolsó lehetőséget a másiknak, hogy ha az anyja kíván lenni, akkor lehessen. Egy próbát megér.*
*Szimpla beszélgetés anya és lánya között. Ez új. Nincs dac, ami megmérgez minden gondolatot. Valahogy elmúlt belőle, talán tényleg azért, mert felnőtt. És semmi értelme nincs ráadásul, hiszen csak önmagát kötötte gúzsba. Ettől még nem lobbant fel benne a tisztelet. Nem tartja igazi anyának azt, aki ott áll vele szemben, főleg, hogy meg kell dolgoznia a másik szeretetéért, elismeréséért. Ennek nem így kéne történnie.*
- Úgy lesz Anyám. *Bólint, de persze nem gondolja komolyan. Úgyis úgy fog cselekedni továbbra is, ahogy jónak látja.
A várva várt választ megkapta hát, némi intelemmel. Furcsa érzés olyat hallani a másik szájából, ami már-már hasonlít a védelmezésre. Nincs ehhez hozzászokva. Talán tényleg segít, ha nem áll ellen mindennek. Réges-régen rájöhetett volna erre, akkor nem mérgezte volna oly sokáig ez az érzés.*
- Azt azért elárulhatnád, hogy miért kell titkolnom. Neked nem tudna ártani. Akarna ugyan, de nem tudna. Gyötrésem a célod ezzel, vagy mitől tartsz Anyám? *Nem érti miért kell ezt a titkot őriznie. Ki lehet színezni is akár, képes lenne hazudni annak érdekében, hogy tudhassa Nori azt, hogy kik ők egymásnak. *
- Nyitva tartom a szemem, de tudom kezelni. Tudom, hogy naivnak tűnök, de tudom mit csinálok.
*Szentül meg van győződve arról, hogy jól irányítja a feketeséget, és abban is biztos, hogy ezt a kontrollt néha el fogja veszíteni. És azzal sem lesz baj, mert mindig sikerülni fog végül a jó mederbe terelni a dolgokat. Ha pedig ebbe halna bele mégis? Akkor ez volt neki szánva.*
- Ma még itt maradunk a toronyban, de reggel visszamegyünk a városba. Keresni foglak, de most kell egy kis idő, hogy rendezzek magamban mindent. Ha van még mit mondanod, akkor kérlek most tedd meg.
*Nem gondol semmire, de bármit kinéz a nőből, s nem kíván újabb levelet kapni, hogy hanyatt-homlok rohannia kelljen vissza. És titkokat sem akar, ami felemészti az amúgy is hadilábon álló kapcsolatukat. Most ad egy utolsó lehetőséget a másiknak, hogy ha az anyja kíván lenni, akkor lehessen. Egy próbát megér.*
3571. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 18:51:35
Üzenet elküldve: 2024-04-28 18:51:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Nem gondolta volna, hogy az előző beszélgetésük után ilyen kevés idővel később ennyire elégedett lehet majd a lányával. Kivéve az öltözékét, de az most majdnem, hogy mellékes. Mai tisztelettudóan viselkedik, biztosítja őt arról, hogy figyel a fontos dolgokra, mágiát tanul, ahogy kérte tőle, és magától jön hozzá bemutatni, hogy mire jutott. Ez az, amit mindig is elvárt tőle, de a makacssága és az önfejűsége általában legyőzte szegényt.
A kérdésére kapott választ már közben bólogatva hallgatja, tetszik neki Mai megfejtése azt illetően, hogy vajon miért is pont a holdvarázslatok mellett kötött ki.*
- Jól van, helyes. Hagytad, hogy a mágia mutassa meg az utat, melyre lépned kell. A holdak kiválasztottak téged, te pedig elfogadtad, ez így van rendjén. Örülök, hogy végre a helyes úton jársz, lányom. Folytasd, ahogy elkezdted, és arra kérlek, használd ezt az áldást, amikor szükséged van rá! Ne tagadd meg a saját véred, és hidd el, meghálálja majd!
*Valamiféle megnyugvással tölti el őt is, hogy Mai végre nem harcol foggal-körömmel a családjának minden porcikájában csörgedező mágia ellen. Legbelül ő úgy érzi, mintha a lány csak most érkezett volna meg igazán a családba.
Ezek után nem fogja tovább büntetni őt, hisz az egyáltalán nem lenne elegáns. Mai most dicséretet érdemel, nem büntetést. Úgyhogy rá is tér lánya eredeti kérésének megválaszolására.*
- Elmehetsz. A korábban megbeszélt szabályok azonban továbbra is érvényesek. Egy szót sem szólsz arról, amiről tilos szólnod, és legközelebb te keresel engem, ne nekem kelljen a lányom után menni. Időnként látni akarom, hogy jól vagy és fejlődsz.
*Mai bebizonyította, hogy felnőtt és tud vigyázni magára, így felesleges minden lépését irányítani. Hadd tanuljon a saját kárán. A férj kérdés felett is egyelőre szemet huny, megvárja, hogy esetleg a lány maga beállít-e potenciális jelöltekkel hozzá.*
- Ó, és még egy dolgot ne felejts el! Bármennyire is örülsz neki, bármennyire is idilli most a kép, a húgod legbelül továbbra is egy szörnyeteg. Mindig tartsd nyitva a szemed, ha mellette vagy!
*Halálkomolyan néz a jégkék szemekbe, mert ezzel nem viccel. A múltjából adódóan pontosan tudja, hogy mire képes az a fekete démon, és azt is tudja, hogy Mai-ra is veszélyt jelent.*
*Nem gondolta volna, hogy az előző beszélgetésük után ilyen kevés idővel később ennyire elégedett lehet majd a lányával. Kivéve az öltözékét, de az most majdnem, hogy mellékes. Mai tisztelettudóan viselkedik, biztosítja őt arról, hogy figyel a fontos dolgokra, mágiát tanul, ahogy kérte tőle, és magától jön hozzá bemutatni, hogy mire jutott. Ez az, amit mindig is elvárt tőle, de a makacssága és az önfejűsége általában legyőzte szegényt.
A kérdésére kapott választ már közben bólogatva hallgatja, tetszik neki Mai megfejtése azt illetően, hogy vajon miért is pont a holdvarázslatok mellett kötött ki.*
- Jól van, helyes. Hagytad, hogy a mágia mutassa meg az utat, melyre lépned kell. A holdak kiválasztottak téged, te pedig elfogadtad, ez így van rendjén. Örülök, hogy végre a helyes úton jársz, lányom. Folytasd, ahogy elkezdted, és arra kérlek, használd ezt az áldást, amikor szükséged van rá! Ne tagadd meg a saját véred, és hidd el, meghálálja majd!
*Valamiféle megnyugvással tölti el őt is, hogy Mai végre nem harcol foggal-körömmel a családjának minden porcikájában csörgedező mágia ellen. Legbelül ő úgy érzi, mintha a lány csak most érkezett volna meg igazán a családba.
Ezek után nem fogja tovább büntetni őt, hisz az egyáltalán nem lenne elegáns. Mai most dicséretet érdemel, nem büntetést. Úgyhogy rá is tér lánya eredeti kérésének megválaszolására.*
- Elmehetsz. A korábban megbeszélt szabályok azonban továbbra is érvényesek. Egy szót sem szólsz arról, amiről tilos szólnod, és legközelebb te keresel engem, ne nekem kelljen a lányom után menni. Időnként látni akarom, hogy jól vagy és fejlődsz.
*Mai bebizonyította, hogy felnőtt és tud vigyázni magára, így felesleges minden lépését irányítani. Hadd tanuljon a saját kárán. A férj kérdés felett is egyelőre szemet huny, megvárja, hogy esetleg a lány maga beállít-e potenciális jelöltekkel hozzá.*
- Ó, és még egy dolgot ne felejts el! Bármennyire is örülsz neki, bármennyire is idilli most a kép, a húgod legbelül továbbra is egy szörnyeteg. Mindig tartsd nyitva a szemed, ha mellette vagy!
*Halálkomolyan néz a jégkék szemekbe, mert ezzel nem viccel. A múltjából adódóan pontosan tudja, hogy mire képes az a fekete démon, és azt is tudja, hogy Mai-ra is veszélyt jelent.*
3570. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 17:45:39
Üzenet elküldve: 2024-04-28 17:45:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Elfojtja magában a széles mosolyt, ami annak nyomán ülne ki arcára, hogy sikerült magukat be, a gnómot pedig kizárni a szobából. Büszke rá, hogy ilyen gyorsan megy ez neki, bár nem volt kérdés, hogy csörgedezik-e az ereiben mágia. Nem lesz a mindennapjai része, hiszen azzal maga ellen menne, de megpróbál megbékélni a lehetőséggel, ami anyja révén a kezébe került.*
- Figyelek, elhiheted. Minden percben. *Mintha semmi mást nem hallott volna meg a mondatból, csak azt a részt, ami az evésre vonatkozik. Akaratlanul érinti meg magát, mintha érezni kívánná tenyere alatt a csontjait. Elhessegeti a rátörő rossz érzést, mert most fontosabb dolga van, mint pánikba esni.
Valahogy érezte, hogy szavai csengenek annyira jól, hogy még az anyja is elfogadja annak tartalmát, bár a válasz várat magára. Ehelyett megkapja a tegnap történtek felelősségének terhét, de ez már olyan megszokott az anyjától, hogy szinte simogatásként fogható fel. Bocsánatot ő sem tervez kérni, de nincs is miért. Kellett minden szó, ami végiggördült a nyelvén.*
- Hát persze, hogy tudod. *Kínjában mosolyodik el, majd megrázza a fejét. Egyáltalán nem lepődött meg, azon, hogy tudja a másik, kivel is töltötte a napját. A lényeg az most, hogy sikerült, aminek sikerülnie kellett, ami talán egy kulcs lehet a szabadságához.*
- De köszönöm az elismerést.
*Nagyon nehezen mondta ki ezt a pár szót, de megtette. Kinek ne esne jól az anyai elismerés? Valahol mindenki arra vágyik, hogy a neki életet adó büszkén tekintsen rá. Bár Mai beérné annyival is jelenleg, hogy elengedi.*
- Talán a hold választott engem. Valahogy azon az emeleten találtam magam és bele is merültem, nem is gondolkodtam, de azt hiszem jól tettem. Erős és nemes. És az a kedves lány tényleg sokat segített. *Ismeri el, s ha nem beszélne olyan rettentően sokat, úgy lehet meg is kellene keresnie, hogy még egyszer megköszönje neki.
Ez után mélyen anyja szemébe néz, nem fogja sürgetni, de érzékelteti, hogy szeretne választ kapni. Nem akar tovább gyötrődni ezen a helyen. Kicsit olyan, mintha nem kapna elég levegőt, de ez nem is csoda. *
*Elfojtja magában a széles mosolyt, ami annak nyomán ülne ki arcára, hogy sikerült magukat be, a gnómot pedig kizárni a szobából. Büszke rá, hogy ilyen gyorsan megy ez neki, bár nem volt kérdés, hogy csörgedezik-e az ereiben mágia. Nem lesz a mindennapjai része, hiszen azzal maga ellen menne, de megpróbál megbékélni a lehetőséggel, ami anyja révén a kezébe került.*
- Figyelek, elhiheted. Minden percben. *Mintha semmi mást nem hallott volna meg a mondatból, csak azt a részt, ami az evésre vonatkozik. Akaratlanul érinti meg magát, mintha érezni kívánná tenyere alatt a csontjait. Elhessegeti a rátörő rossz érzést, mert most fontosabb dolga van, mint pánikba esni.
Valahogy érezte, hogy szavai csengenek annyira jól, hogy még az anyja is elfogadja annak tartalmát, bár a válasz várat magára. Ehelyett megkapja a tegnap történtek felelősségének terhét, de ez már olyan megszokott az anyjától, hogy szinte simogatásként fogható fel. Bocsánatot ő sem tervez kérni, de nincs is miért. Kellett minden szó, ami végiggördült a nyelvén.*
- Hát persze, hogy tudod. *Kínjában mosolyodik el, majd megrázza a fejét. Egyáltalán nem lepődött meg, azon, hogy tudja a másik, kivel is töltötte a napját. A lényeg az most, hogy sikerült, aminek sikerülnie kellett, ami talán egy kulcs lehet a szabadságához.*
- De köszönöm az elismerést.
*Nagyon nehezen mondta ki ezt a pár szót, de megtette. Kinek ne esne jól az anyai elismerés? Valahol mindenki arra vágyik, hogy a neki életet adó büszkén tekintsen rá. Bár Mai beérné annyival is jelenleg, hogy elengedi.*
- Talán a hold választott engem. Valahogy azon az emeleten találtam magam és bele is merültem, nem is gondolkodtam, de azt hiszem jól tettem. Erős és nemes. És az a kedves lány tényleg sokat segített. *Ismeri el, s ha nem beszélne olyan rettentően sokat, úgy lehet meg is kellene keresnie, hogy még egyszer megköszönje neki.
Ez után mélyen anyja szemébe néz, nem fogja sürgetni, de érzékelteti, hogy szeretne választ kapni. Nem akar tovább gyötrődni ezen a helyen. Kicsit olyan, mintha nem kapna elég levegőt, de ez nem is csoda. *
3569. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 17:08:32
Üzenet elküldve: 2024-04-28 17:08:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ha elengedsz, maradok//
*Az elmúlt körülbelül huszonnégy óra elég volt arra, hogy átgondolja a történteket. Talán nem lett volna szabad annyira igazságtalanul kemény szavakkal illetnie szerencsétlen lányt. Hisz mégis csak a lánya, arról pedig tényleg nem tehet, hogy megszületett. Bocsánatot ugyan nem tervez kérni, de ahhoz, hogy ne marja lelkét a bűntudat, magában muszáj elsimítania az érzéseit. Hibázott, de ezután nem fog, ennyi az egész.*
- Szervusz Mai! *Üdvözli a lányt ezúttal az ablaktól rögtön felé fordulva, és tekintetével végigkíséri, ahogy Golvyr távozik, közben pedig a fejét csóválja. Mégsem lehet annyira okos az a félkegyelmű gnóm, ha most már Mai-tól is úgy retteg, mint a tűztől, és egyetlen parancsára azonnal el is hagyja a termet.*
- Nadrágban, drágám? Nem túl nőies *csóválja a fejét ismét nem tetszően.* Fűző sincs rajtad, ami önmagában nem probléma, de akkor még jobban oda kell figyelned, hogy mit és mennyit eszel!
*Ezzel a neki szánt elmaradhatatlan kritikákat letudva, most már érdeklődve hallgatja végig lánya mondandóját. Nem rejti véka alá meglepettségét, szemöldökeit kérdőn ráncolja össze. Váratlanul éri az engedelmes, kompromisszumokat kereső, pozitív hozzáállású Mai.*
- Nocsak, tudsz te szépen kérni, ha akarsz. Így sokkalta valószínűbb, hogy nem hozol ki a sodromból, és nem mondok neked olyat, amit később magam is megbánok.
*Ezzel ő le is tudta azt a bizonyos bocsánatkérést anélkül, hogy valóban megtette volna. A lány kérésére még nem felel, sokkal inkább a tökéletesen kivitelezett holdfényrácsot tanulmányozza, aminek segítségével Mai kizárta a nemkívánatos személyeket a teremből.*
- Hibátlan varázsige, kiváló manadinamika és tökéletes eredmény. Ugye, hogy nem is volt vészes? Külön megdicsérlek, amiért hajlandó voltál segítséget kérni. *Ezzel jelzi is, hogy bizony a torony falain belül is tudja, mikor mi történt épp a lányával.*
- Miért pont a Holdág? *Kérdezi kíváncsian. Ez a kérdés már régóta érdekli, hogy vajon az elemi mágia mely ága áll majd legközelebb Mai-hoz, és most erre úgy néz ki, választ kaphat végre.*
*Az elmúlt körülbelül huszonnégy óra elég volt arra, hogy átgondolja a történteket. Talán nem lett volna szabad annyira igazságtalanul kemény szavakkal illetnie szerencsétlen lányt. Hisz mégis csak a lánya, arról pedig tényleg nem tehet, hogy megszületett. Bocsánatot ugyan nem tervez kérni, de ahhoz, hogy ne marja lelkét a bűntudat, magában muszáj elsimítania az érzéseit. Hibázott, de ezután nem fog, ennyi az egész.*
- Szervusz Mai! *Üdvözli a lányt ezúttal az ablaktól rögtön felé fordulva, és tekintetével végigkíséri, ahogy Golvyr távozik, közben pedig a fejét csóválja. Mégsem lehet annyira okos az a félkegyelmű gnóm, ha most már Mai-tól is úgy retteg, mint a tűztől, és egyetlen parancsára azonnal el is hagyja a termet.*
- Nadrágban, drágám? Nem túl nőies *csóválja a fejét ismét nem tetszően.* Fűző sincs rajtad, ami önmagában nem probléma, de akkor még jobban oda kell figyelned, hogy mit és mennyit eszel!
*Ezzel a neki szánt elmaradhatatlan kritikákat letudva, most már érdeklődve hallgatja végig lánya mondandóját. Nem rejti véka alá meglepettségét, szemöldökeit kérdőn ráncolja össze. Váratlanul éri az engedelmes, kompromisszumokat kereső, pozitív hozzáállású Mai.*
- Nocsak, tudsz te szépen kérni, ha akarsz. Így sokkalta valószínűbb, hogy nem hozol ki a sodromból, és nem mondok neked olyat, amit később magam is megbánok.
*Ezzel ő le is tudta azt a bizonyos bocsánatkérést anélkül, hogy valóban megtette volna. A lány kérésére még nem felel, sokkal inkább a tökéletesen kivitelezett holdfényrácsot tanulmányozza, aminek segítségével Mai kizárta a nemkívánatos személyeket a teremből.*
- Hibátlan varázsige, kiváló manadinamika és tökéletes eredmény. Ugye, hogy nem is volt vészes? Külön megdicsérlek, amiért hajlandó voltál segítséget kérni. *Ezzel jelzi is, hogy bizony a torony falain belül is tudja, mikor mi történt épp a lányával.*
- Miért pont a Holdág? *Kérdezi kíváncsian. Ez a kérdés már régóta érdekli, hogy vajon az elemi mágia mely ága áll majd legközelebb Mai-hoz, és most erre úgy néz ki, választ kaphat végre.*
3568. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 16:11:31
Üzenet elküldve: 2024-04-28 16:11:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa - zárás//
*Úgy tűnik előtört belőle valami szigorú tanárdémon, de azért büszke magára, hogy jól csinálja. Persze ehhez kellenek a másik képességei is, de Mai keze is masszívan benne van a sikerben. Jót nevet a tényen, hogy fenyegetésnek tűnt az, ami igazából csak egy ártatlan jelzés volt.
Amit viszont Nori kérdez, az elgondolkodtató, lehet hogy az a gnóm, akit úgy utál nem is érdemli meg ezt a haragot, hiszen csak a munkáját végzi. De mégis ki az aki ilyen alantas foglalkozást választ magának, hogy önként legyen más kutyája? *
- Észre? Hát nem vetted észre akkor sem, amikor figyeltetett, vagy épp ő maga loholt utánunk az apró görbe lábaival. *Igazából ez nem is lényeg, csak kezd megint feldúlt lenni, ahogy közeledik az újratalálkozás.*
- Nem idézek én semmit, később találkozunk. *Búcsúzik el, majd még egy kis ideig vár, hogy erőt gyűjtsön az induláshoz.*
// Ha elengedsz, maradok. //
*Nem telik el sok idő és útra is kel a toronyban, hogy megtalálja a szobát, ahol tegnap megváltozott az élete. Mai sem ugyan az, mint a látogatása előtt, szíve pedig megrepedt, de még egyben tartja a saját ereje, mert szüksége van rá, már két ember helyett is dobognia kell. Most már olyasvalakinek a testvére, akiről gondoskodni akar. Bár most azt tervezi egy időre el kell menekülnie előle is, hogy rendbe tegye magában ezt az egészet.
Gondolatai miatt az útvonalat nem is figyelte, egyszer csak ott terem az ajtó előtt, amin kopogtat, de nem várva válaszra be is lép rajta. Öltözete ugyan nem hercegnőt megszégyenítő, de így is csinos, teljesen mindegy mi van rajta, úgyis bele tud kötni a másik, ha szeretne.*
- Anyám. *Hajtja meg a fejét köszönésképpen, majd a csúfságra tekint.* - Hagyj magunkra. *Mutat fejével az ajtó irányába, majd, ha a gnóm elhagyta a szobát, egy rövid igével megpróbálja a varázslatot, ami nemrég már sikerült neki és magukra zárja egy ezüstös fényű ráccsal a szobát, megmutatva, hogy fejlődött. Ha nem jönne össze sem esik kétségbe, próbálta úgy álcázni, mintha csak alig hallhatóan szidta volna a kis teremtményt.*
- Tudom, még nem telt el sok idő, de megtettem amit kértél és folytatni is fogom. De kérlek engedj elmennem, nagyon terhes így itt lennem. *Vallja be őszintén, taktikát váltva cseppet sem olyan gonoszul használva képességeit, mint legutóbb.* - Szeretném, ha másként gondolhatnék rád, és nem érezném azt az égető érzést, hogy távol kívánok lenni tőletek. Ha megadod nekem ezt a szabadságot, talán lesz olyan, hogy önként teszek látogatást. *Ez nem ígéret, de jól hangzik. S valóban így van, hiszen bármi is hangzott el, nem szeretne haragot táplálni, hanem elfogadni kívánja a helyzetet. Talán nővéreire még lehet kíváncsi is. Figyeli anyját, hogy miként reagál, nem gondolkodott előre, hogy mit fog mondani, kivételesen csak előtört belőle.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
*Úgy tűnik előtört belőle valami szigorú tanárdémon, de azért büszke magára, hogy jól csinálja. Persze ehhez kellenek a másik képességei is, de Mai keze is masszívan benne van a sikerben. Jót nevet a tényen, hogy fenyegetésnek tűnt az, ami igazából csak egy ártatlan jelzés volt.
Amit viszont Nori kérdez, az elgondolkodtató, lehet hogy az a gnóm, akit úgy utál nem is érdemli meg ezt a haragot, hiszen csak a munkáját végzi. De mégis ki az aki ilyen alantas foglalkozást választ magának, hogy önként legyen más kutyája? *
- Észre? Hát nem vetted észre akkor sem, amikor figyeltetett, vagy épp ő maga loholt utánunk az apró görbe lábaival. *Igazából ez nem is lényeg, csak kezd megint feldúlt lenni, ahogy közeledik az újratalálkozás.*
- Nem idézek én semmit, később találkozunk. *Búcsúzik el, majd még egy kis ideig vár, hogy erőt gyűjtsön az induláshoz.*
// Ha elengedsz, maradok. //
*Nem telik el sok idő és útra is kel a toronyban, hogy megtalálja a szobát, ahol tegnap megváltozott az élete. Mai sem ugyan az, mint a látogatása előtt, szíve pedig megrepedt, de még egyben tartja a saját ereje, mert szüksége van rá, már két ember helyett is dobognia kell. Most már olyasvalakinek a testvére, akiről gondoskodni akar. Bár most azt tervezi egy időre el kell menekülnie előle is, hogy rendbe tegye magában ezt az egészet.
Gondolatai miatt az útvonalat nem is figyelte, egyszer csak ott terem az ajtó előtt, amin kopogtat, de nem várva válaszra be is lép rajta. Öltözete ugyan nem hercegnőt megszégyenítő, de így is csinos, teljesen mindegy mi van rajta, úgyis bele tud kötni a másik, ha szeretne.*
- Anyám. *Hajtja meg a fejét köszönésképpen, majd a csúfságra tekint.* - Hagyj magunkra. *Mutat fejével az ajtó irányába, majd, ha a gnóm elhagyta a szobát, egy rövid igével megpróbálja a varázslatot, ami nemrég már sikerült neki és magukra zárja egy ezüstös fényű ráccsal a szobát, megmutatva, hogy fejlődött. Ha nem jönne össze sem esik kétségbe, próbálta úgy álcázni, mintha csak alig hallhatóan szidta volna a kis teremtményt.*
- Tudom, még nem telt el sok idő, de megtettem amit kértél és folytatni is fogom. De kérlek engedj elmennem, nagyon terhes így itt lennem. *Vallja be őszintén, taktikát váltva cseppet sem olyan gonoszul használva képességeit, mint legutóbb.* - Szeretném, ha másként gondolhatnék rád, és nem érezném azt az égető érzést, hogy távol kívánok lenni tőletek. Ha megadod nekem ezt a szabadságot, talán lesz olyan, hogy önként teszek látogatást. *Ez nem ígéret, de jól hangzik. S valóban így van, hiszen bármi is hangzott el, nem szeretne haragot táplálni, hanem elfogadni kívánja a helyzetet. Talán nővéreire még lehet kíváncsi is. Figyeli anyját, hogy miként reagál, nem gondolkodott előre, hogy mit fog mondani, kivételesen csak előtört belőle.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására az előtte lévő maximum nála kétszer nagyobb nyílás ezüstös színű ráccsal záródik el. Hatása három körig tart.
3567. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 14:17:33
Üzenet elküldve: 2024-04-28 14:17:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa - zárás//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért kíváncsi lenne azokra az izgalmakra Mai lelkében, de nem most fogja belőle kiszedni őket. Már épp eleget csesztette, és ahogy az anyja ismét szóba kerül, már ő is úgy érzi, hogy most kell meghúznia a határt.*
- Ó de szép fenyegetően mondtad ezt. *Nem bírja ki, hogy ne nevessen legalább egy kicsit a feladatokkal kapcsolatos megfogalmazáson, mert tényleg úgy hangzott az egész, mint valami figyelmeztetés, hogy nagyon vigyázzon, mert ezzel még koránt sincs vége a szenvedésnek. Mindenesetre ő élvezte a tanulást, és egyáltalán nincs ellene, hogy majd folytassák.
Most azonban fontosabb dolguk van, vagyis Mai-nak annak érdekében, hogy végre elmehessenek innen, ha el akarnak. Nori-nak határozott véleménye van az egészről, és belül el is várja a lánytól, hogy hallgasson rá, de ezt a csatát neki kell megvívnia. Egyedül.*
- Most a gnóm zavar, vagy anyád? Amúgy meg egyszerű, legközelebb úgy lépj rá, hogy darabokra töröd az összes csontját annyira, hogy azt se mágia, se varázsital ne hozza helyre. És ne ordibálj, nincs itt! Azt észrevenném.
*Legalábbis ő így gondolja. Fogalma sincs arról, hogy a gnómoknak sokkal több eszük van, mint amilyen magasak. Alábecsüli a kis „szemétláda” képességeit, de nem is ő lenne Norileina, ha nem így lenne.*
- Jól van. Én meg azt ígérem, hogy ma este nem szökök meg, ha nem idézel körém agresszív holdakat. Ott leszek a szobában, és alszom, mert lassan két és fél napja nem aludtam kényelmes helyen. *Azzal feláll az asztaltól, és távozni készül, de előtte még egyszer mélyen Mai kékjeibe néz.*
- Határozottan és keményen! Ha kell, köpd szemközt! *Mosolyog halványan, aztán ha Mai nem állítja meg, ő távozik, és elindul vissza a szobájukba. Reményei szerint a torony nem akarja megtréfálni, és nem kell megküzdeni még a hely szeszélyességével is ahhoz, hogy végre puha ágyban alhasson.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Azért kíváncsi lenne azokra az izgalmakra Mai lelkében, de nem most fogja belőle kiszedni őket. Már épp eleget csesztette, és ahogy az anyja ismét szóba kerül, már ő is úgy érzi, hogy most kell meghúznia a határt.*
- Ó de szép fenyegetően mondtad ezt. *Nem bírja ki, hogy ne nevessen legalább egy kicsit a feladatokkal kapcsolatos megfogalmazáson, mert tényleg úgy hangzott az egész, mint valami figyelmeztetés, hogy nagyon vigyázzon, mert ezzel még koránt sincs vége a szenvedésnek. Mindenesetre ő élvezte a tanulást, és egyáltalán nincs ellene, hogy majd folytassák.
Most azonban fontosabb dolguk van, vagyis Mai-nak annak érdekében, hogy végre elmehessenek innen, ha el akarnak. Nori-nak határozott véleménye van az egészről, és belül el is várja a lánytól, hogy hallgasson rá, de ezt a csatát neki kell megvívnia. Egyedül.*
- Most a gnóm zavar, vagy anyád? Amúgy meg egyszerű, legközelebb úgy lépj rá, hogy darabokra töröd az összes csontját annyira, hogy azt se mágia, se varázsital ne hozza helyre. És ne ordibálj, nincs itt! Azt észrevenném.
*Legalábbis ő így gondolja. Fogalma sincs arról, hogy a gnómoknak sokkal több eszük van, mint amilyen magasak. Alábecsüli a kis „szemétláda” képességeit, de nem is ő lenne Norileina, ha nem így lenne.*
- Jól van. Én meg azt ígérem, hogy ma este nem szökök meg, ha nem idézel körém agresszív holdakat. Ott leszek a szobában, és alszom, mert lassan két és fél napja nem aludtam kényelmes helyen. *Azzal feláll az asztaltól, és távozni készül, de előtte még egyszer mélyen Mai kékjeibe néz.*
- Határozottan és keményen! Ha kell, köpd szemközt! *Mosolyog halványan, aztán ha Mai nem állítja meg, ő távozik, és elindul vissza a szobájukba. Reményei szerint a torony nem akarja megtréfálni, és nem kell megküzdeni még a hely szeszélyességével is ahhoz, hogy végre puha ágyban alhasson.*
3566. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-28 13:16:58
Üzenet elküldve: 2024-04-28 13:16:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Nori talán tényleg élvezi, hogy ugrathatja, de gyenge pontra tapintott. Vágyja azt az érzést, amit feltételezni vél a másik, de megtanulta, hogy annak csak rossz vége lehet. Nem akar többé vágyódni, hinni és elveszíteni az eszét csak azért, mert valaki hamis ígéretekkel elhúzza előle a mézesmadzagot, a lehetőséget arra, hogy valakinek fontos legyen. Még szerencse, hogy a Doki nem az a fajta, aki ámítja, sokkal inkább csak elvették egymásból azt, ami kellett. Kiélvezni egymás társaságát a legjobb egység lehetne kettejük között, és ez így épp elég. Talán tényleg meg kéne keresni.*
- Milyen szerencsére, hogy nem látsz belém. Csalódnál, hogy nem szerelmet, hanem valami sokkal izgalmasabbat látnál. *Neveti el végül magát, miért is kéne ezen mást tennie?
Azzal is kiegyezik, hogy a lány végül jól és hatékonyan oldotta meg a rászabott feladatot, eleget dolgozott ma így is, de ennek koránt sincsen vége. Feladatok tömkelege van már a fejében, amit ki fog osztani neki, ha nem is ma, de az elkövetkezendő napokban biztosan.*
- Na jó, tényleg ügyesen megoldottad. De ezzel nincs vége.
*Fogalma sincs, hogy mit csináljon. Túl korai lenne megmutatni, hogy mennyit haladt egy nap leforgása alatt, de már így is régebb óta van itt, mint szeretne. Nori bármily nyersen is fogalmaz, igaza van, de ő nem tudhatja, hogy ez cseppet sem ilyen egyszerű. Mai lenne a legboldogabb, ha megtehetné azt, amit a feketeség szerint meg kéne tennie. De most mindkettejükre vigyáz titokban. Óvja testvére és a saját életét is, még ha ezt el sem árulhatja.*
- Nem akarok a hátamban érezni egy gnómszemet sem. Így is hátborzongató, hogy mindenhol ott volt az a kis szemétláda. Ha tehetném rálépnék még egyszer. JÓL HALLOD! *Beszél hangosabban, hogy ha tényleg az ajtó mögött sertepertél akkor azt is tudja csak, hogy még mindig szívből gyűlöli.*
- Veled alszok ma, ígérem. De most azt hiszem meg kell látogassam anyám. Remélem holnap pedig visszamehetünk a városba. Majd utánad megyek a szobába, jó?
*Nori talán tényleg élvezi, hogy ugrathatja, de gyenge pontra tapintott. Vágyja azt az érzést, amit feltételezni vél a másik, de megtanulta, hogy annak csak rossz vége lehet. Nem akar többé vágyódni, hinni és elveszíteni az eszét csak azért, mert valaki hamis ígéretekkel elhúzza előle a mézesmadzagot, a lehetőséget arra, hogy valakinek fontos legyen. Még szerencse, hogy a Doki nem az a fajta, aki ámítja, sokkal inkább csak elvették egymásból azt, ami kellett. Kiélvezni egymás társaságát a legjobb egység lehetne kettejük között, és ez így épp elég. Talán tényleg meg kéne keresni.*
- Milyen szerencsére, hogy nem látsz belém. Csalódnál, hogy nem szerelmet, hanem valami sokkal izgalmasabbat látnál. *Neveti el végül magát, miért is kéne ezen mást tennie?
Azzal is kiegyezik, hogy a lány végül jól és hatékonyan oldotta meg a rászabott feladatot, eleget dolgozott ma így is, de ennek koránt sincsen vége. Feladatok tömkelege van már a fejében, amit ki fog osztani neki, ha nem is ma, de az elkövetkezendő napokban biztosan.*
- Na jó, tényleg ügyesen megoldottad. De ezzel nincs vége.
*Fogalma sincs, hogy mit csináljon. Túl korai lenne megmutatni, hogy mennyit haladt egy nap leforgása alatt, de már így is régebb óta van itt, mint szeretne. Nori bármily nyersen is fogalmaz, igaza van, de ő nem tudhatja, hogy ez cseppet sem ilyen egyszerű. Mai lenne a legboldogabb, ha megtehetné azt, amit a feketeség szerint meg kéne tennie. De most mindkettejükre vigyáz titokban. Óvja testvére és a saját életét is, még ha ezt el sem árulhatja.*
- Nem akarok a hátamban érezni egy gnómszemet sem. Így is hátborzongató, hogy mindenhol ott volt az a kis szemétláda. Ha tehetném rálépnék még egyszer. JÓL HALLOD! *Beszél hangosabban, hogy ha tényleg az ajtó mögött sertepertél akkor azt is tudja csak, hogy még mindig szívből gyűlöli.*
- Veled alszok ma, ígérem. De most azt hiszem meg kell látogassam anyám. Remélem holnap pedig visszamehetünk a városba. Majd utánad megyek a szobába, jó?
3565. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-27 17:48:39
Üzenet elküldve: 2024-04-27 17:48:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori kifejezetten élvezi, hogy látszólag sikerült megfognia Mai-t a kis szőke szerelmével. Jelen pillanatban ritka mód tetszik neki, hogy vele csesztetheti, és nem is tervez egyhamar leszállni a témáról.*
- Ugyan mááár! Akárhányszor megemlítem vagy szóba kerül, még a szavad is eláll. Tuti, hogy bele vagy zúgva. Ne is tagadd, úgysem hallom!
*Még dúdolgat is magában pimaszul, ezzel is jelezve, hogy nem fogad el több kifogást ezzel kapcsolatban. Ő már elkönyvelte magában, hogy Mai drága szerelmes, még akkor is, ha tényleg nem igaz. Testvérek között meg amúgy is szabad egymás agyát húzni, és ő most megengedi ezt magának.
A feladatot is frappáns módon ússza meg, ami miatt szintén büszke magára. Egyetlen mondat, amivel letudta az összes szót. Egyszerűen zseniális ötlet, de úgy látszik, a tanárnőnek mégsem tetszik annyira.*
- Én csak hatékonyan dolgoztam, ahogy szoktam. A feladatot megoldottam, nem? Minden szóval írjak egy mondatot. Az összes szóra jó ez az egy mondat.
*Vigyorog diadalittasan, mert ezt a csatát bizony most ő nyerte. Mindezek ellenére hálás Mai erőfeszítéseinek, így talán már nem fogják eladni őt, ha el kell olvasnia valamilyen dokumentumot, vagy le kell írnia néhány szót egy papírra, de az tény, hogy még sokat kell gyakorolnia, hogy ösztönösen menjen neki az írás-olvasás.
A könyv becsukódik, Mai szorongása pedig újra megnyílik, és kételyekkel teli kérdéseket intéz felé.*
- Szerintem magasról szard le, hogy sikerül-e vagy sem. Az volt a kérés, hogy tanulj, hát tanultál. Ha az a törpe vagy gnóm vagy akármicsoda tényleg állandóan figyel téged, akkor ezt pontosan tudja is az anyád. Szóval, ha tényleg érdekel, hogy szerintem mit csinálj, akkor menj be anyádhoz, és közöld vele, hogy holnap reggel távozunk, csak előtte még bepótolod azt az együtt alvást velem, ami múlt éjszaka elmaradt! *Az utolsó mondat előtt egy kicsit azért elgondolkozik, de végül csak kimondja.* Szerintem mutasd meg neki, hogy nem irányíthat többé. Eljöttél a családtól, feladtál mindent, amit ők kínálnak neked. Már nincs, amivel zsarolhatnak téged, úgyhogy köpd csak szemközt, aztán húzzunk innen!
*Mivel a részletekről ő semmit sem tud, ezért könnyen javasol barátnőjének ilyen drasztikus megoldást, de hát tényleg nem érti, hogy miért akar Mai továbbra is az anyja csicskája maradni.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori kifejezetten élvezi, hogy látszólag sikerült megfognia Mai-t a kis szőke szerelmével. Jelen pillanatban ritka mód tetszik neki, hogy vele csesztetheti, és nem is tervez egyhamar leszállni a témáról.*
- Ugyan mááár! Akárhányszor megemlítem vagy szóba kerül, még a szavad is eláll. Tuti, hogy bele vagy zúgva. Ne is tagadd, úgysem hallom!
*Még dúdolgat is magában pimaszul, ezzel is jelezve, hogy nem fogad el több kifogást ezzel kapcsolatban. Ő már elkönyvelte magában, hogy Mai drága szerelmes, még akkor is, ha tényleg nem igaz. Testvérek között meg amúgy is szabad egymás agyát húzni, és ő most megengedi ezt magának.
A feladatot is frappáns módon ússza meg, ami miatt szintén büszke magára. Egyetlen mondat, amivel letudta az összes szót. Egyszerűen zseniális ötlet, de úgy látszik, a tanárnőnek mégsem tetszik annyira.*
- Én csak hatékonyan dolgoztam, ahogy szoktam. A feladatot megoldottam, nem? Minden szóval írjak egy mondatot. Az összes szóra jó ez az egy mondat.
*Vigyorog diadalittasan, mert ezt a csatát bizony most ő nyerte. Mindezek ellenére hálás Mai erőfeszítéseinek, így talán már nem fogják eladni őt, ha el kell olvasnia valamilyen dokumentumot, vagy le kell írnia néhány szót egy papírra, de az tény, hogy még sokat kell gyakorolnia, hogy ösztönösen menjen neki az írás-olvasás.
A könyv becsukódik, Mai szorongása pedig újra megnyílik, és kételyekkel teli kérdéseket intéz felé.*
- Szerintem magasról szard le, hogy sikerül-e vagy sem. Az volt a kérés, hogy tanulj, hát tanultál. Ha az a törpe vagy gnóm vagy akármicsoda tényleg állandóan figyel téged, akkor ezt pontosan tudja is az anyád. Szóval, ha tényleg érdekel, hogy szerintem mit csinálj, akkor menj be anyádhoz, és közöld vele, hogy holnap reggel távozunk, csak előtte még bepótolod azt az együtt alvást velem, ami múlt éjszaka elmaradt! *Az utolsó mondat előtt egy kicsit azért elgondolkozik, de végül csak kimondja.* Szerintem mutasd meg neki, hogy nem irányíthat többé. Eljöttél a családtól, feladtál mindent, amit ők kínálnak neked. Már nincs, amivel zsarolhatnak téged, úgyhogy köpd csak szemközt, aztán húzzunk innen!
*Mivel a részletekről ő semmit sem tud, ezért könnyen javasol barátnőjének ilyen drasztikus megoldást, de hát tényleg nem érti, hogy miért akar Mai továbbra is az anyja csicskája maradni.*
3564. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-27 17:26:45
Üzenet elküldve: 2024-04-27 17:26:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mindennek az okát keresi, másban. Így lenne a helyes megfogalmazás. De annyira mérges lett a kis fekete, hogy inkább nem fűz tovább hozzá semmit, hátha hamar elpárolog belőle. Na nem lenne rossz végre magán is elgondolkodni, főleg, hogy élből utasítja el a következő gondolatot. Ugyanis a Dokival való találkozás előtti napon ígérte meg szentül egy pillangónak, hogy ő ugyan soha nem lesz többé szerelmes. Ezt az ígéretet pedig nem törheti meg holmi elf, szép zöld szemekkel. Nagyot sóhajt.*
- Te hülye vagy. Az időt múlatni tökéletes, dehogy én fülig belezúgtam volna? Hah! Miket nem gondolsz.
*Többé kevésbé komolyan is gondolja ugyebár, de azért nem bánná, ha végül megtalálná, hogy elárulja azt a nevet, amit már rég kideríthetett volna, ha annyira akarná. De miért rontaná el a saját játékát? * - Esküvőről meg ne is álmodozz, az elől futottam el. *Még mindig undorral tölti el az összes próbálkozó és az anyja közbenjárásai. Milyen nagy szerencse, hogy most éppen ugyan abban a világban érzi magát így, hogy éppen egy szülőnek kell megfelelnie, s kiutat keresni közben.*
- Talán egyszer, ha nagy szükség lesz rá és cserben hagy a vonzerőm. *Vonja meg vállát, majd hagyja a másikat gyakorolni, aki túl korán végez, amire fel is vonja a szemöldökét.*
- Kész? De hát... *Húzódik közelebb leellenőrizni a feladatot, majd tenyerébe temeti homlokát a látottaktól.* - Igazán kreatív vagy. Minden téren Nori, de a gyakorlás a kulcsa mindennek, nem pedig a megúszás. De be kell vallanom, gyorsan fejlődsz. *Az már csak hab a tortán, hogy a mondat az annyira hű a lányhoz, mint még semmi. Ha így tud tanulni, hát legyen.*
- Jó, akkor mára ennyi. *Ő is összecsapja a könyvét, mintha neki is elég lenne egy időre. Valamiért nem akaródzik a reggeli tervét megvalósítani.* - Szerinted mit csináljunk? Menjek anyámhoz, bűvöljem el és akkor talán elenged? És, ha pont nem sikerül? Akkor biztos maradnunk kell még egy ideig.
*Már megint visszakúszott rá a szorongás, nagyon jó lenne már maga mögött hagyni ezt a rémálmot.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Mindennek az okát keresi, másban. Így lenne a helyes megfogalmazás. De annyira mérges lett a kis fekete, hogy inkább nem fűz tovább hozzá semmit, hátha hamar elpárolog belőle. Na nem lenne rossz végre magán is elgondolkodni, főleg, hogy élből utasítja el a következő gondolatot. Ugyanis a Dokival való találkozás előtti napon ígérte meg szentül egy pillangónak, hogy ő ugyan soha nem lesz többé szerelmes. Ezt az ígéretet pedig nem törheti meg holmi elf, szép zöld szemekkel. Nagyot sóhajt.*
- Te hülye vagy. Az időt múlatni tökéletes, dehogy én fülig belezúgtam volna? Hah! Miket nem gondolsz.
*Többé kevésbé komolyan is gondolja ugyebár, de azért nem bánná, ha végül megtalálná, hogy elárulja azt a nevet, amit már rég kideríthetett volna, ha annyira akarná. De miért rontaná el a saját játékát? * - Esküvőről meg ne is álmodozz, az elől futottam el. *Még mindig undorral tölti el az összes próbálkozó és az anyja közbenjárásai. Milyen nagy szerencse, hogy most éppen ugyan abban a világban érzi magát így, hogy éppen egy szülőnek kell megfelelnie, s kiutat keresni közben.*
- Talán egyszer, ha nagy szükség lesz rá és cserben hagy a vonzerőm. *Vonja meg vállát, majd hagyja a másikat gyakorolni, aki túl korán végez, amire fel is vonja a szemöldökét.*
- Kész? De hát... *Húzódik közelebb leellenőrizni a feladatot, majd tenyerébe temeti homlokát a látottaktól.* - Igazán kreatív vagy. Minden téren Nori, de a gyakorlás a kulcsa mindennek, nem pedig a megúszás. De be kell vallanom, gyorsan fejlődsz. *Az már csak hab a tortán, hogy a mondat az annyira hű a lányhoz, mint még semmi. Ha így tud tanulni, hát legyen.*
- Jó, akkor mára ennyi. *Ő is összecsapja a könyvét, mintha neki is elég lenne egy időre. Valamiért nem akaródzik a reggeli tervét megvalósítani.* - Szerinted mit csináljunk? Menjek anyámhoz, bűvöljem el és akkor talán elenged? És, ha pont nem sikerül? Akkor biztos maradnunk kell még egy ideig.
*Már megint visszakúszott rá a szorongás, nagyon jó lenne már maga mögött hagyni ezt a rémálmot.*
3563. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-27 16:43:53
Üzenet elküldve: 2024-04-27 16:43:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Továbbra is nagyon furcsa tekintettel bámulja Mai-t a madarakkal kapcsolatos félelme miatt. A válasz, amit kap, főleg nem győzi meg arról, hogy jogosan retteg tőlük.*
- Nem, nincs. Miért kéne, hogy legyen? Miért van neked ilyen? Pont te, aki mindennek az okát keresi, azt mondod, hogy van, ami ok nélkül történik? Na ne!
*Fel is húzza magát ezen az abszurd hülyeségen, még a fejét is csóválja miatta bőszen, majd inkább be is rekeszti a témát, mert a végén még olyat mond, amit ő sem akar.*
~Indokolatlanul félni… ekkora marhaságot…~
*Forrong magában, amíg Mai varázskönyveket olvas. Azért elgondolkozik azon, hogy van-e valami, amitől ő csak úgy megmagyarázhatatlanul fél, de bárhogy is kutakodik abban a szilánkosra tört kis elméjében, nem talál semmi ilyesmit. Főleg nem olyan kézzelfogható dolgot, mint a madár, a kígyó vagy bármi más élőlény.
Ezekből a gondolatokból a Szerelemhold említése rángatja ki. Egész aranyos kis varázslat, és a maga módján gonosz is.*
- Mai, te fülig bele vagy zúgva abba a Dokiba. Mikor lesz esküvő? Lehetek koszorús boszorkánylány feketében? Az még úgysem voltam. *Nevet gonoszkásan az egészen. Mai következő szavaira reménytelenül sóhajt. Valahogy úgy érzi, sosem fogja megtanulni, hogyan kell a saját céljai elérésének érdekében egy kicsikét rosszul viselkedni.*
- Úgy, hogy míg a célpontodat elvakítja a szerelem, te nem hagyod. Attól, hogy szerelmes vagy, a céljaid még nem változnak, csak akaraterő kell hozzá. Vagy valami ilyesmi…
*Jobb magyarázatot ő sem tud adni, de nem is folytatják tovább erről a diskurzust, mert Mai előveszi a szigorú tanárnő énjét, és noszogatja, hogy folytassa a tanulást, pedig azt hitte, hogy elsunnyoghatja azokat a mondatokat.*
- Oké, oké… a mondatok. *Bele is kezd a munkába, de szokatlanul hamar felnéz a papírról, és megszólal.* Kész is vagyok. *Ő átértelmezte a feladatot, vagyis inkább a hatékonyságra törekedett. A papíron ennyi áll: „Titokban, mint a villám, úgy ástam el a mama bolond fekete macskáját.” Minek is írna mindegyik szóval egy mondatot, ha belesűrítheti őket egybe, és úgy gyorsabban végez?*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.27 16:45:34
*Továbbra is nagyon furcsa tekintettel bámulja Mai-t a madarakkal kapcsolatos félelme miatt. A válasz, amit kap, főleg nem győzi meg arról, hogy jogosan retteg tőlük.*
- Nem, nincs. Miért kéne, hogy legyen? Miért van neked ilyen? Pont te, aki mindennek az okát keresi, azt mondod, hogy van, ami ok nélkül történik? Na ne!
*Fel is húzza magát ezen az abszurd hülyeségen, még a fejét is csóválja miatta bőszen, majd inkább be is rekeszti a témát, mert a végén még olyat mond, amit ő sem akar.*
~Indokolatlanul félni… ekkora marhaságot…~
*Forrong magában, amíg Mai varázskönyveket olvas. Azért elgondolkozik azon, hogy van-e valami, amitől ő csak úgy megmagyarázhatatlanul fél, de bárhogy is kutakodik abban a szilánkosra tört kis elméjében, nem talál semmi ilyesmit. Főleg nem olyan kézzelfogható dolgot, mint a madár, a kígyó vagy bármi más élőlény.
Ezekből a gondolatokból a Szerelemhold említése rángatja ki. Egész aranyos kis varázslat, és a maga módján gonosz is.*
- Mai, te fülig bele vagy zúgva abba a Dokiba. Mikor lesz esküvő? Lehetek koszorús boszorkánylány feketében? Az még úgysem voltam. *Nevet gonoszkásan az egészen. Mai következő szavaira reménytelenül sóhajt. Valahogy úgy érzi, sosem fogja megtanulni, hogyan kell a saját céljai elérésének érdekében egy kicsikét rosszul viselkedni.*
- Úgy, hogy míg a célpontodat elvakítja a szerelem, te nem hagyod. Attól, hogy szerelmes vagy, a céljaid még nem változnak, csak akaraterő kell hozzá. Vagy valami ilyesmi…
*Jobb magyarázatot ő sem tud adni, de nem is folytatják tovább erről a diskurzust, mert Mai előveszi a szigorú tanárnő énjét, és noszogatja, hogy folytassa a tanulást, pedig azt hitte, hogy elsunnyoghatja azokat a mondatokat.*
- Oké, oké… a mondatok. *Bele is kezd a munkába, de szokatlanul hamar felnéz a papírról, és megszólal.* Kész is vagyok. *Ő átértelmezte a feladatot, vagyis inkább a hatékonyságra törekedett. A papíron ennyi áll: „Titokban, mint a villám, úgy ástam el a mama bolond fekete macskáját.” Minek is írna mindegyik szóval egy mondatot, ha belesűrítheti őket egybe, és úgy gyorsabban végez?*
A hozzászólás írója (Norileina Vylrien) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.04.27 16:45:34
3562. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-27 14:50:40
Üzenet elküldve: 2024-04-27 14:50:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 465
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
*Sokkal jobb, hogy azt hiszi a másik, hogy a tollas jószág most a fő félelme. Meg is hagyja ebben a nem túl békés tudatlanságban. Jól le is teremti a maga módján. *
- Jól van már. Tényleg semmi nincs, amitől indokolatlanul félsz? *Pislog párat, szerinte még mókás is, hogy semmi alapja nincs annak, hogy retteg.* - De tényleg szívesen megismerném a te Clion bátyádat. *Nem biztos benne, hogy jó élmény lesz, hiszen eddig szinte bárkiről mesélt a feketeség, az egészen veszélyesnek tűnt. Na nem mintha Mai olyan bizalomgerjesztő egyedekkel venné magát körül Arthenior-ba való érkezése óta. De igyekszik nem ítélkezni, majd az élet bizonyít, vagy pont, hogy nem. Ettől szép a világ.
Kezd eluralkodni rajta a pánik, s nem tud mit kezdeni azzal, hogy akaratlanul is bajba kezdi sodorni őt a lány. Így hát csak egy széles vigyorral jelzi, hogy milyen jó is nekik a testvér lét, mert ha még egyszer ki kell mondania ezt a szót, vagy hallani a másik fekete kis ajkai közül, akkor menten elájul.
Mindkettejük eredményeire büszke, úgy tűnik nagyon megy ez nekik. Talán egyszer hozzászokik, hogy mi csörgedezik az ereiben, de most még csak valami szükséges rossznak titulálja, ami jelenleg mulatságos fordulatot vesz.*
- Jaj a Doki! *Jut eszébe az éhes zöld szempár, ahogy végigméri, s egy pillanatra még a kellemes borzongás is átjárja minden apró porcikáját, de csak legyint egyet.* - Az nem lenne túl kedves vele szemben, túl sokat segített. Na meg kevésbé izgalmas, ha tudom a kimenetelt. Bár, talán így is tudom. *Kuncog, de már gondolatban teljesen máshol is jár, s veszi sorra a lehetőségeit. Nori ébreszti fel, hogy ez nem csak móka lehet, hanem akár hasznos is. Igen ám, de nem neki.*
- Nem kell ahhoz mágia, anélkül is sikerülni szokott. Elképzelésem sincs mennyire haragudnék, ha valaki ezt használná ellenem, már ha tényleg valami célja van vele. De szórakozásnak kitűnő! Viszont... nem értem. Hogyan befolyásolhatnék valakit, ha én épp olyan szerelmet érzek? Akkor nem tenném meg vele, ah, látod, lehet semmi értelme az egésznek.
*Nézegeti még egy kicsit az írást, majd szünetelteti az ezen való gondolkodást. *
- Na jöhetnek a mondatok, eleget pihentél, nem? *Néz szigorúan a másikra. Eltelt legalább öt perc, nincs több idő a lazsálásra.* - Amiket felsoroltál hat betűs szavakat eddig, azokkal kérek egy-egy mondatot. Aztán mára elég. A túl sok információ némely lények agyát fel tudja robbantani. Nem tetszene a látvány. *Nevet megint, mikor hagyja elillanni a szigort a tekintetéről. Ő addig folytatná a varázsvilág beszívását csodás kis elméjébe.*
*Sokkal jobb, hogy azt hiszi a másik, hogy a tollas jószág most a fő félelme. Meg is hagyja ebben a nem túl békés tudatlanságban. Jól le is teremti a maga módján. *
- Jól van már. Tényleg semmi nincs, amitől indokolatlanul félsz? *Pislog párat, szerinte még mókás is, hogy semmi alapja nincs annak, hogy retteg.* - De tényleg szívesen megismerném a te Clion bátyádat. *Nem biztos benne, hogy jó élmény lesz, hiszen eddig szinte bárkiről mesélt a feketeség, az egészen veszélyesnek tűnt. Na nem mintha Mai olyan bizalomgerjesztő egyedekkel venné magát körül Arthenior-ba való érkezése óta. De igyekszik nem ítélkezni, majd az élet bizonyít, vagy pont, hogy nem. Ettől szép a világ.
Kezd eluralkodni rajta a pánik, s nem tud mit kezdeni azzal, hogy akaratlanul is bajba kezdi sodorni őt a lány. Így hát csak egy széles vigyorral jelzi, hogy milyen jó is nekik a testvér lét, mert ha még egyszer ki kell mondania ezt a szót, vagy hallani a másik fekete kis ajkai közül, akkor menten elájul.
Mindkettejük eredményeire büszke, úgy tűnik nagyon megy ez nekik. Talán egyszer hozzászokik, hogy mi csörgedezik az ereiben, de most még csak valami szükséges rossznak titulálja, ami jelenleg mulatságos fordulatot vesz.*
- Jaj a Doki! *Jut eszébe az éhes zöld szempár, ahogy végigméri, s egy pillanatra még a kellemes borzongás is átjárja minden apró porcikáját, de csak legyint egyet.* - Az nem lenne túl kedves vele szemben, túl sokat segített. Na meg kevésbé izgalmas, ha tudom a kimenetelt. Bár, talán így is tudom. *Kuncog, de már gondolatban teljesen máshol is jár, s veszi sorra a lehetőségeit. Nori ébreszti fel, hogy ez nem csak móka lehet, hanem akár hasznos is. Igen ám, de nem neki.*
- Nem kell ahhoz mágia, anélkül is sikerülni szokott. Elképzelésem sincs mennyire haragudnék, ha valaki ezt használná ellenem, már ha tényleg valami célja van vele. De szórakozásnak kitűnő! Viszont... nem értem. Hogyan befolyásolhatnék valakit, ha én épp olyan szerelmet érzek? Akkor nem tenném meg vele, ah, látod, lehet semmi értelme az egésznek.
*Nézegeti még egy kicsit az írást, majd szünetelteti az ezen való gondolkodást. *
- Na jöhetnek a mondatok, eleget pihentél, nem? *Néz szigorúan a másikra. Eltelt legalább öt perc, nincs több idő a lazsálásra.* - Amiket felsoroltál hat betűs szavakat eddig, azokkal kérek egy-egy mondatot. Aztán mára elég. A túl sok információ némely lények agyát fel tudja robbantani. Nem tetszene a látvány. *Nevet megint, mikor hagyja elillanni a szigort a tekintetéről. Ő addig folytatná a varázsvilág beszívását csodás kis elméjébe.*
3561. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:09:44
Üzenet elküldve: 2024-04-27 11:09:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 650
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//A tudatlanság elbűvölő varázsa//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori látványosan forgatja a szemeit, mikor kedvenc barátnője madárfóbiája újra terítékre kerül. Úgy látszik, ez már elkerülhetetlen, ha Clion is témája valamely beszélgetésüknek.*
- Nem, sosem hagyja otthon. Ahj, Mai basszus, ne legyél már ilyen beszari! Túlélted már a vadont egyedül, elviseltél engem a temetőben, ahol kedvem lett volna átvágni a csinos kis nyakadat, ha nem kötözöd hátra a kezeim, tegnap meg szembenéztél a számodra leghátborzongatóbb lénnyel a világon, az anyáddal. Nehogy már egy tollas bestia fogjon ki rajtad!
*Legszívesebben addig rázná a lányt, amíg észhez nem tér. Annyi félelmével megküzdött már, és le is győzte őket, nevetséges volna, ha pont a legkönnyebb fogna ki rajta.*
- Igen, tényleg az, de Mai, az előbb mondtam. Csak rá kellett jönnöm az igazságra. Azért szeretlek úgy, mint a testvéremet, mert az vagy, ahogy Clion is. Nem kell tovább tagadnod!
*Fogalma sincs arról, hogy Mai épp egy szerepet játszik azért, hogy biztosan ne jusson rossz fülekbe a félreértés, ezért akaratlanul is keresztbe tesz az alakításnak. Ami a szívén, az a száján, és ő most épp végleg a testvéreivé fogadta Mai-t és a hollós barátját is.
Az írása közben valóban egész elfogadhatóvá válik, mert időközben rájött, hogy nem is olyan nehéz, csak eddig nem gyakorolta egyáltalán. Viszont azt nem kell neki kétszer mondani, hogy pihenjen egy kicsit. Rögtön le is teszi a tollat, hátra dől a székében, de nem csak pihen, hanem szó szerint játszik egy kicsit a tűzzel, hogy demonstrálja a tudományát a másiknak.*
- Köszi! A boszorkánysághoz értek, igen *vigyorog játékosan. Nori ezután elmélyedne a semmittevésben, de helyette Mai nevetésére lesz figyelmes. Kíváncsian pillant rá, hogy mi miatt lett hirtelen ennyire szórakozott.*
- Vicces? Mindig az. Mit találtál? *Kérdez vissza, és miközben Mai magyaráz a varázslatról, ő meg is próbálja elolvasni a nevét a könyvben, ezúttal mindenféle csalás és varázsital nélkül.*
- Sze-re-lem… hold.. csók-ja? Ez arra való, amire gondolom, hogy való? *Mai válasza szerint igen, arra.* Hmm, nyilván az első tippem a szőke herceged, a Doki. Úgyis elmúlt a vörös folt a nyakadról. Kéne másik, nem? *Ölt nyelvet játékosan, majd kicsit komolyabbra fordítja a szót.*
- Szerintem ez nem csak játszani jó. Egészen új szintre emelheted vele azt a művészetet, amit már így is mesterien űzöl, mikor valakit rá kell venni valamire. Hasznosnak tűnik. *Nyilván Nori nem az ártatlan tréfát keresi a varázslatokban sem, hanem a hasznot, és azt, hogy a segítségével hogyan lehet másokat kihasználni. Ez a varázslat pedig tökéletes ilyesfajta célokra.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Nori látványosan forgatja a szemeit, mikor kedvenc barátnője madárfóbiája újra terítékre kerül. Úgy látszik, ez már elkerülhetetlen, ha Clion is témája valamely beszélgetésüknek.*
- Nem, sosem hagyja otthon. Ahj, Mai basszus, ne legyél már ilyen beszari! Túlélted már a vadont egyedül, elviseltél engem a temetőben, ahol kedvem lett volna átvágni a csinos kis nyakadat, ha nem kötözöd hátra a kezeim, tegnap meg szembenéztél a számodra leghátborzongatóbb lénnyel a világon, az anyáddal. Nehogy már egy tollas bestia fogjon ki rajtad!
*Legszívesebben addig rázná a lányt, amíg észhez nem tér. Annyi félelmével megküzdött már, és le is győzte őket, nevetséges volna, ha pont a legkönnyebb fogna ki rajta.*
- Igen, tényleg az, de Mai, az előbb mondtam. Csak rá kellett jönnöm az igazságra. Azért szeretlek úgy, mint a testvéremet, mert az vagy, ahogy Clion is. Nem kell tovább tagadnod!
*Fogalma sincs arról, hogy Mai épp egy szerepet játszik azért, hogy biztosan ne jusson rossz fülekbe a félreértés, ezért akaratlanul is keresztbe tesz az alakításnak. Ami a szívén, az a száján, és ő most épp végleg a testvéreivé fogadta Mai-t és a hollós barátját is.
Az írása közben valóban egész elfogadhatóvá válik, mert időközben rájött, hogy nem is olyan nehéz, csak eddig nem gyakorolta egyáltalán. Viszont azt nem kell neki kétszer mondani, hogy pihenjen egy kicsit. Rögtön le is teszi a tollat, hátra dől a székében, de nem csak pihen, hanem szó szerint játszik egy kicsit a tűzzel, hogy demonstrálja a tudományát a másiknak.*
- Köszi! A boszorkánysághoz értek, igen *vigyorog játékosan. Nori ezután elmélyedne a semmittevésben, de helyette Mai nevetésére lesz figyelmes. Kíváncsian pillant rá, hogy mi miatt lett hirtelen ennyire szórakozott.*
- Vicces? Mindig az. Mit találtál? *Kérdez vissza, és miközben Mai magyaráz a varázslatról, ő meg is próbálja elolvasni a nevét a könyvben, ezúttal mindenféle csalás és varázsital nélkül.*
- Sze-re-lem… hold.. csók-ja? Ez arra való, amire gondolom, hogy való? *Mai válasza szerint igen, arra.* Hmm, nyilván az első tippem a szőke herceged, a Doki. Úgyis elmúlt a vörös folt a nyakadról. Kéne másik, nem? *Ölt nyelvet játékosan, majd kicsit komolyabbra fordítja a szót.*
- Szerintem ez nem csak játszani jó. Egészen új szintre emelheted vele azt a művészetet, amit már így is mesterien űzöl, mikor valakit rá kell venni valamire. Hasznosnak tűnik. *Nyilván Nori nem az ártatlan tréfát keresi a varázslatokban sem, hanem a hasznot, és azt, hogy a segítségével hogyan lehet másokat kihasználni. Ez a varázslat pedig tökéletes ilyesfajta célokra.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3650-3669