Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 182 (3621. - 3640. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3640. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-08 19:54:51
Üzenet elküldve: 2024-07-08 19:54:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Illem azért szorult belé annyi a szószátyár stílusa mellé, hogy mikor nem róla szól a beszélgetés témája, akkor továbbra sem vág közbe teljesen felesleges félmondatokat, hagyja, hogy Aborath és Krestvir megvitassák egymással a levegőmágiával kapcsolatos ismereteiket.
Aztán újra rajta a célkereszt, és bár nagyon örülne, ha tanulhatna egy nála tapasztaltabb varázslótól, de hamar be tudja bizonyítani, hogy anyagilag nem áll készen rá, hogy belevághassanak.
Most kifejezetten nem esik jól neki, hogy a manó gúnyt űz belőle, így fejét felkapva, lila szemeiből villámokat szórva néz Kilencedikre.*
- Téged foglak megenni, ha nem fogod be! Megtaníthatott volna a gazdád arra, hogy mikor jobb csendben maradni.
*Még ha jószándék vezérli is a kis lényt, ezért most nem tud hálás lenni, sőt, helyette puffogva küldi el majdnem melegebb éghajlatra szegény Kilencediket, hogy utána egy sóhaj kíséretében fordítsa tekintetét Aborath felé, mikor ő is intéz hozzá néhány aggodalmas megjegyzést.*
- Én… én nem tudom, nem gondoltam erre, csak, arra hogy minél többet tanulhassak. Remélem, hogy azért nem dobnak ki innen, ha néhány napig nem tudok fizetni. Ugye nem?! *Kérdezi már lassan kétségbeesve. Nem gondolt eddig bele abba, hogy a pénz hiánya milyen további problémákat szülhet.*
- Nekem nincs már otthonom, és senkim sem, akihez mehetnék. Voltak, de már nincsenek. *Kipislogja az apró könnyeket a szeméből, mielőtt újra Krestvir-re figyelne, aki felajánl neki még egy lehetőséget, Meira tekintetén pedig végtelen szomorúság jelenik meg annak hallatán.*
- Nem ismerem őket, egyiket sem. Tudom, hogy tehetséges vagyok, és képes lennék megtanulni azokat a nehéz varázslatokat is, amiket Kilencediknek említettem, de… egyszerűen nincs rá pénzem. Néhány alap varázslatot tudok csak, meg a Jégesőt, Jégbörtönt és a Sebforrasztást. Illetve a hold ágról még párat… *Látszik, hogy szerencsétlen lánynak igazából mennyire nehéz dolga is van ott, ahol a pénz beszél, és a tehetség senkit nem érdekel igazán. Árvaként sajnos elég nagy hátránnyal indul az életben, mégis képes szinte mindig boldog lenni, még ha most kicsit meg is szakad ez a pozitivizmus.*
- Legyünk inkább tényleg csak barátok, azért cserébe én is oda tudom adni a szeretetemet, mert az soha nem fogy el. *Ezt is már szégyenkezve mondja, és úgy tűnik, Krestvir a következő kérdésével bele is kezd az ismerkedésbe, bár a hangszíne nem túl bizalomgerjesztő.*
- A barátaim hívtak így. Élőhalottakkal és orkokkal harcoltunk, és a Jégesőm segítségével sikerült legyőznünk őket. Amúgy már ők sincsenek. Arthenior-ban éltem, a Namos házban, de azt lerombolták, és fogalmam sincs, hogy a barátaim élnek-e még egyáltalán… *Meséli az újabb szomorú történetet, de aztán elhallgat, mert ennyi szomorúság neki túl sok is egy egész napra, nemhogy erre a rövidke időszakra, mióta hármasban ücsörögnek egy asztalnál.*
*Illem azért szorult belé annyi a szószátyár stílusa mellé, hogy mikor nem róla szól a beszélgetés témája, akkor továbbra sem vág közbe teljesen felesleges félmondatokat, hagyja, hogy Aborath és Krestvir megvitassák egymással a levegőmágiával kapcsolatos ismereteiket.
Aztán újra rajta a célkereszt, és bár nagyon örülne, ha tanulhatna egy nála tapasztaltabb varázslótól, de hamar be tudja bizonyítani, hogy anyagilag nem áll készen rá, hogy belevághassanak.
Most kifejezetten nem esik jól neki, hogy a manó gúnyt űz belőle, így fejét felkapva, lila szemeiből villámokat szórva néz Kilencedikre.*
- Téged foglak megenni, ha nem fogod be! Megtaníthatott volna a gazdád arra, hogy mikor jobb csendben maradni.
*Még ha jószándék vezérli is a kis lényt, ezért most nem tud hálás lenni, sőt, helyette puffogva küldi el majdnem melegebb éghajlatra szegény Kilencediket, hogy utána egy sóhaj kíséretében fordítsa tekintetét Aborath felé, mikor ő is intéz hozzá néhány aggodalmas megjegyzést.*
- Én… én nem tudom, nem gondoltam erre, csak, arra hogy minél többet tanulhassak. Remélem, hogy azért nem dobnak ki innen, ha néhány napig nem tudok fizetni. Ugye nem?! *Kérdezi már lassan kétségbeesve. Nem gondolt eddig bele abba, hogy a pénz hiánya milyen további problémákat szülhet.*
- Nekem nincs már otthonom, és senkim sem, akihez mehetnék. Voltak, de már nincsenek. *Kipislogja az apró könnyeket a szeméből, mielőtt újra Krestvir-re figyelne, aki felajánl neki még egy lehetőséget, Meira tekintetén pedig végtelen szomorúság jelenik meg annak hallatán.*
- Nem ismerem őket, egyiket sem. Tudom, hogy tehetséges vagyok, és képes lennék megtanulni azokat a nehéz varázslatokat is, amiket Kilencediknek említettem, de… egyszerűen nincs rá pénzem. Néhány alap varázslatot tudok csak, meg a Jégesőt, Jégbörtönt és a Sebforrasztást. Illetve a hold ágról még párat… *Látszik, hogy szerencsétlen lánynak igazából mennyire nehéz dolga is van ott, ahol a pénz beszél, és a tehetség senkit nem érdekel igazán. Árvaként sajnos elég nagy hátránnyal indul az életben, mégis képes szinte mindig boldog lenni, még ha most kicsit meg is szakad ez a pozitivizmus.*
- Legyünk inkább tényleg csak barátok, azért cserébe én is oda tudom adni a szeretetemet, mert az soha nem fogy el. *Ezt is már szégyenkezve mondja, és úgy tűnik, Krestvir a következő kérdésével bele is kezd az ismerkedésbe, bár a hangszíne nem túl bizalomgerjesztő.*
- A barátaim hívtak így. Élőhalottakkal és orkokkal harcoltunk, és a Jégesőm segítségével sikerült legyőznünk őket. Amúgy már ők sincsenek. Arthenior-ban éltem, a Namos házban, de azt lerombolták, és fogalmam sincs, hogy a barátaim élnek-e még egyáltalán… *Meséli az újabb szomorú történetet, de aztán elhallgat, mert ennyi szomorúság neki túl sok is egy egész napra, nemhogy erre a rövidke időszakra, mióta hármasban ücsörögnek egy asztalnál.*
3639. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-06 03:25:29
Üzenet elküldve: 2024-07-06 03:25:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Krestvir magiszter szavaira helyeslőn bólogat.*
-Egyet értek. Felelőtlen dolog volna a testünk épségét kockáztatni. Viszont a tapasztalataimat szívesen megoszthatom. Mikor használnom kellett akkor a légtalp varázslattal kissé megnövelve a fürgeségem és port az ellenfeleim szemébe fújva ha támadásra nem is, de védekezésre jól tudtam alkalmazni a levegőmágia valóban nem túl offenzív repertoárját.
*Habár nem mondja ki hangosan a gondolatait, de a nő egyébként jól gondolkozik. Aborath célja valóban az lenne, hogy egyszerre csak egy mágiaágban merüljön el és csak mikor, azt olyan alaposan elsajátította, hogy a tudását biztosnak érzi akkor fedezné fel a többi ágat is. A lány szerencsésebb nála. Vagy csak annak tűnik ugyanis hamar kiderül, hogy habár volna mit tanulnia, de kicsit gyorsan a fenekére nézett az aranyainak. Aborath fejében is pont az fordul meg mint a manóéban. Korábbi aggodalma a másik naivitása miatt ismét felhorgad benne.*
-Én azért remélem ennyire nem rossz a helyzet és nem keverted magad kellemetlen szituációba. A szállással vagy az étellel kapcsolatban remélem nem kell nélkülözni. Fontosak a tanulmányok, de fiatal vagy az éhezéshez. Nem is szabad. Árt a testnek is, de az elmének is.
*Éhesen nem forog úgy az ember, de az elf agy se. Mikor Krestvir magiszter varázslatokat sorol akkor azért felvonja a szemöldökét. Főleg mert az Élet és Halál italáról úgy tudja igencsak magasfokú tudást igényel az elkészítésük. Aztán kiderül, hogy ezeket még nem sajátította el a nő. Akkor is komoly tudással rendelkezhet a férfi szerint. Majd ismét visszatérnek a barátkozáshoz. Aborath elmosolyodik a lány kedvességén. Krestvir magiszter pedig egyből a lényegre tér. A férfi egyre biztosabb benne, hogy a nőnek csak ilyen a természete és nem olyan ellenséges mint amilyennek első látásra és hallásra tűnt.*
*Krestvir magiszter szavaira helyeslőn bólogat.*
-Egyet értek. Felelőtlen dolog volna a testünk épségét kockáztatni. Viszont a tapasztalataimat szívesen megoszthatom. Mikor használnom kellett akkor a légtalp varázslattal kissé megnövelve a fürgeségem és port az ellenfeleim szemébe fújva ha támadásra nem is, de védekezésre jól tudtam alkalmazni a levegőmágia valóban nem túl offenzív repertoárját.
*Habár nem mondja ki hangosan a gondolatait, de a nő egyébként jól gondolkozik. Aborath célja valóban az lenne, hogy egyszerre csak egy mágiaágban merüljön el és csak mikor, azt olyan alaposan elsajátította, hogy a tudását biztosnak érzi akkor fedezné fel a többi ágat is. A lány szerencsésebb nála. Vagy csak annak tűnik ugyanis hamar kiderül, hogy habár volna mit tanulnia, de kicsit gyorsan a fenekére nézett az aranyainak. Aborath fejében is pont az fordul meg mint a manóéban. Korábbi aggodalma a másik naivitása miatt ismét felhorgad benne.*
-Én azért remélem ennyire nem rossz a helyzet és nem keverted magad kellemetlen szituációba. A szállással vagy az étellel kapcsolatban remélem nem kell nélkülözni. Fontosak a tanulmányok, de fiatal vagy az éhezéshez. Nem is szabad. Árt a testnek is, de az elmének is.
*Éhesen nem forog úgy az ember, de az elf agy se. Mikor Krestvir magiszter varázslatokat sorol akkor azért felvonja a szemöldökét. Főleg mert az Élet és Halál italáról úgy tudja igencsak magasfokú tudást igényel az elkészítésük. Aztán kiderül, hogy ezeket még nem sajátította el a nő. Akkor is komoly tudással rendelkezhet a férfi szerint. Majd ismét visszatérnek a barátkozáshoz. Aborath elmosolyodik a lány kedvességén. Krestvir magiszter pedig egyből a lényegre tér. A férfi egyre biztosabb benne, hogy a nőnek csak ilyen a természete és nem olyan ellenséges mint amilyennek első látásra és hallásra tűnt.*
3638. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-29 21:35:47
Üzenet elküldve: 2024-06-29 21:35:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Ilyen irányú képzést én sem kaptam, így legfeljebb közös gyakorlással tudnánk egymást segíteni. Ám ezt sem egyszerű biztonságosan megoldani, különösen az általam előnyben részesített ágak esetén. - *Feleli Aborathnak elgondolkodva.*
- Viszont szívesen látnám, a levegő mágia miként használható egy összetűzés során. - *Teszi hozzá, hogy ez számára is érdekes volna.
Nincs teljesen vakon a levegő ág terén, tisztában van vele, hogy ugyanúgy része néhány olyan varázslat, ami támadásra és védekezésre is megfelel, ám nem gondolja, hogy elsősorban ehhez az ághoz fordulna harchelyzetben.
Azt a tényt, hogy a férfi választott ágában nem tud támogatást nyújtani, később szintén közli. Mivel Aborath nem mutat érdeklődést a többi ág iránt, amelyekről beszélt, így él a feltételezéssel, hogy a férfi vagy nem is óhajt mással foglalkozni a levegő ágon kívül, vagy pedig előbb szeretne abban teljesen elmerülni, s elsajátítani minden varázslatát, s csak utána fordulna más ágak felé. Ez utóbbit Krestvir bölcs döntésnek tartja, neki is úgy tanították még, hogy így érdemes haladni a mágiatanulással.
Majd úgy tűnik Meira esetén sem adottak a feltételek ahhoz, hogy megoszthassák egymással a tudást.*
- Fuh, hát azt hiszem, pár napig te is csak gombákon meg bogyókon fogsz élni. - *Szól közbe Kilencedik együttérzőn-szánakozón, ahogy a lány a markába veszi és megmutatja szerény kis vagyonát.*
- Majd megmutathatom, melyiknek van jobb íze, mint egy nyers csigának. - *Ajánlja készségesen, s szavaiból talán kitűnik, hogy ő és Krestvir is lehettek már hasonlóan szorult helyzetben. Mondjuk az épp már Krestvir kopottas ruházatából, felszereléséből, s alapvetően a külleméből is kivehető, hogy nem éppen vetheti föl a pénz. Persze az is lehet, hogy csak nem érdeklik a külsőségek...*
- Értem. Úgy egy másik alkalommal. - *Feleli ezt meg Krestvir nyugodtan, szárazon, megtoldva egy biccentéssel. Ám mikor Meira folytatja, az általa elsajátított varázslatokról szólva, mégis hozzáteszi még azt, ami releváns.*
- Buzgár, Köd, a mesterfegyverek áldására szolgáló varázslatok, s az Élet és halál itala... - *Magyarázza az asztalnak, minden pontnál egyszer leütve a mutatóujját.*
- Ezeket a varázslatokat nem sajátítottam még el. - *Teszi nyilvánvalóvá, miről szólt a felsorolás, s ekkor egy pillanatra még föl is néz Meirára, a reakcióját lesve. Hátha mégis egyezségre tudnak jutni.
Az ismerkedést szorgalmazva aztán a részéről biccent, s mivel ezt egy teljesítendő feladatnak értelmezi, rögtön kezdi is.*
- Kik neveztek a Jegek Úrnőjének? - *Szegezi a kérdést a lánynak, inkább vallató hangnemben, semmint ismerkedő színnel, de tekintve, hogy eddig is elég egykedvűen beszélt, nem nagy a kontraszt.*
- Ilyen irányú képzést én sem kaptam, így legfeljebb közös gyakorlással tudnánk egymást segíteni. Ám ezt sem egyszerű biztonságosan megoldani, különösen az általam előnyben részesített ágak esetén. - *Feleli Aborathnak elgondolkodva.*
- Viszont szívesen látnám, a levegő mágia miként használható egy összetűzés során. - *Teszi hozzá, hogy ez számára is érdekes volna.
Nincs teljesen vakon a levegő ág terén, tisztában van vele, hogy ugyanúgy része néhány olyan varázslat, ami támadásra és védekezésre is megfelel, ám nem gondolja, hogy elsősorban ehhez az ághoz fordulna harchelyzetben.
Azt a tényt, hogy a férfi választott ágában nem tud támogatást nyújtani, később szintén közli. Mivel Aborath nem mutat érdeklődést a többi ág iránt, amelyekről beszélt, így él a feltételezéssel, hogy a férfi vagy nem is óhajt mással foglalkozni a levegő ágon kívül, vagy pedig előbb szeretne abban teljesen elmerülni, s elsajátítani minden varázslatát, s csak utána fordulna más ágak felé. Ez utóbbit Krestvir bölcs döntésnek tartja, neki is úgy tanították még, hogy így érdemes haladni a mágiatanulással.
Majd úgy tűnik Meira esetén sem adottak a feltételek ahhoz, hogy megoszthassák egymással a tudást.*
- Fuh, hát azt hiszem, pár napig te is csak gombákon meg bogyókon fogsz élni. - *Szól közbe Kilencedik együttérzőn-szánakozón, ahogy a lány a markába veszi és megmutatja szerény kis vagyonát.*
- Majd megmutathatom, melyiknek van jobb íze, mint egy nyers csigának. - *Ajánlja készségesen, s szavaiból talán kitűnik, hogy ő és Krestvir is lehettek már hasonlóan szorult helyzetben. Mondjuk az épp már Krestvir kopottas ruházatából, felszereléséből, s alapvetően a külleméből is kivehető, hogy nem éppen vetheti föl a pénz. Persze az is lehet, hogy csak nem érdeklik a külsőségek...*
- Értem. Úgy egy másik alkalommal. - *Feleli ezt meg Krestvir nyugodtan, szárazon, megtoldva egy biccentéssel. Ám mikor Meira folytatja, az általa elsajátított varázslatokról szólva, mégis hozzáteszi még azt, ami releváns.*
- Buzgár, Köd, a mesterfegyverek áldására szolgáló varázslatok, s az Élet és halál itala... - *Magyarázza az asztalnak, minden pontnál egyszer leütve a mutatóujját.*
- Ezeket a varázslatokat nem sajátítottam még el. - *Teszi nyilvánvalóvá, miről szólt a felsorolás, s ekkor egy pillanatra még föl is néz Meirára, a reakcióját lesve. Hátha mégis egyezségre tudnak jutni.
Az ismerkedést szorgalmazva aztán a részéről biccent, s mivel ezt egy teljesítendő feladatnak értelmezi, rögtön kezdi is.*
- Kik neveztek a Jegek Úrnőjének? - *Szegezi a kérdést a lánynak, inkább vallató hangnemben, semmint ismerkedő színnel, de tekintve, hogy eddig is elég egykedvűen beszélt, nem nagy a kontraszt.*
3637. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-28 22:05:24
Üzenet elküldve: 2024-06-28 22:05:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Egészen ügyesen képes csendben maradni, és csak a tudásvágytól fűtve figyelni addig, amíg Krestvir és Aborath egymással beszélgetnek.
Szemei boldogan csillannak fel, mikor megtudja, hogy Krestvir ugyanúgy a hold- és a vízmágiában utazik, bár együttérzően szomorkodik is egy rövidet, mikor kiderül, hogy Aborath-nak már nincs ekkora szerencséje.
A nő szavait hallgatva Meira egyre lelkesebb lesz, mikor lassan biztossá válik, hogy lesz valaki, aki segít neki kilábalni abból a tanulmányi válságból, amibe belekeveredett. Csak aztán sajnos rögtön jön a fekete leves is, ugyanis Krestvir sem tekint el teljesen attól az aprócska részlettől, aminek következtében Meira csapdába esett abban a bizonyos válságot jelképező lyukban. Elfogyott a pénze, éppen ezért a torony és Abogr mester épp nem segítenek neki, magától pedig lehetetlenség felfedezni azokat a részleteket, melyek elsajátítására szüksége van, főleg a magas szintű varázslatokat illetően.*
- Nagyon örülnék neki, ha segítenél, de sajnos nincs pénzem. Ez minden, amim maradt. *Kotorja elő nadrágja zsebéből azt az öt darab aranyérmét, amit nem koboztak el tőle a mágusmesterek azért, hogy tanítsák őt.*
- Azt meg nem tudom, hogy ismerek-e olyan varázslatokat, amiket te nem. Keveset tudok még, mert eddig inkább az elmélettel foglalkoztam, és nem a gyakorlattal.
*Meira még mindig naiv, és túl szép volt mindez ahhoz, hogy igaz legyen. Ahogy a sültgalamb nem repül a fél-elf szájába, úgy az ingyen tanulás sem, de nem hibáztatja emiatt Krestvir-t.*
- Az ismerkedés viszont ingyen van. Barátkozni arany nélkül is lehet, szóval szerintem kezdjünk azzal, mit szóltok? *Mosolyog szélesen. Kérdése ezúttal nem csak a lánynak, hanem Aborath-nak, sőt még Kilencediknek is szól. Új embereket megismerni mindig jó móka, és ha valóban kedvelni fogják egymást, akkor még az előbb felajánlott lehetőséget sem szalasztja el örökre, valószínűleg visszajöhet majd Krestvir-hez, ha lesz elég pénze tanulni tőle.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.28 22:07:23
*Egészen ügyesen képes csendben maradni, és csak a tudásvágytól fűtve figyelni addig, amíg Krestvir és Aborath egymással beszélgetnek.
Szemei boldogan csillannak fel, mikor megtudja, hogy Krestvir ugyanúgy a hold- és a vízmágiában utazik, bár együttérzően szomorkodik is egy rövidet, mikor kiderül, hogy Aborath-nak már nincs ekkora szerencséje.
A nő szavait hallgatva Meira egyre lelkesebb lesz, mikor lassan biztossá válik, hogy lesz valaki, aki segít neki kilábalni abból a tanulmányi válságból, amibe belekeveredett. Csak aztán sajnos rögtön jön a fekete leves is, ugyanis Krestvir sem tekint el teljesen attól az aprócska részlettől, aminek következtében Meira csapdába esett abban a bizonyos válságot jelképező lyukban. Elfogyott a pénze, éppen ezért a torony és Abogr mester épp nem segítenek neki, magától pedig lehetetlenség felfedezni azokat a részleteket, melyek elsajátítására szüksége van, főleg a magas szintű varázslatokat illetően.*
- Nagyon örülnék neki, ha segítenél, de sajnos nincs pénzem. Ez minden, amim maradt. *Kotorja elő nadrágja zsebéből azt az öt darab aranyérmét, amit nem koboztak el tőle a mágusmesterek azért, hogy tanítsák őt.*
- Azt meg nem tudom, hogy ismerek-e olyan varázslatokat, amiket te nem. Keveset tudok még, mert eddig inkább az elmélettel foglalkoztam, és nem a gyakorlattal.
*Meira még mindig naiv, és túl szép volt mindez ahhoz, hogy igaz legyen. Ahogy a sültgalamb nem repül a fél-elf szájába, úgy az ingyen tanulás sem, de nem hibáztatja emiatt Krestvir-t.*
- Az ismerkedés viszont ingyen van. Barátkozni arany nélkül is lehet, szóval szerintem kezdjünk azzal, mit szóltok? *Mosolyog szélesen. Kérdése ezúttal nem csak a lánynak, hanem Aborath-nak, sőt még Kilencediknek is szól. Új embereket megismerni mindig jó móka, és ha valóban kedvelni fogják egymást, akkor még az előbb felajánlott lehetőséget sem szalasztja el örökre, valószínűleg visszajöhet majd Krestvir-hez, ha lesz elég pénze tanulni tőle.*
A hozzászólás írója (Meira Sylvaris) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2024.06.28 22:07:23
3636. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-27 16:26:17
Üzenet elküldve: 2024-06-27 16:26:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Hogy úgy beszél, hogy a hallgatóság közben oda se figyel akár megszokott is lehetne Aborath számára abból az időből mikor a nemesi csemetéket tanította, de egy másik magisztertől azért más érzés ez. Viszont nem teszi szóvá a dolgot. A visszakérdezés hallatán lassan, mosolyogva a teájába kortyol és utána válaszol.*
-A levegő ágban volna a leghasznosabb ha tudna segíteni jobban elmélyedni, de persze ha vannak tanácsai az ilyen összetűzések minél effektívebb megoldására, azt is megköszönném.
*Nem tudja hova tenni a nőt. Teljesen véletlenül volna ilyen nehéz természet? Aborath nem érti. Ezek után az elf kisasszony is kifejti miben kérné a nő segítségét. A titulusa hallatán a levegő mágus bár elgondolkozik, de nem tűnik egyáltalán ismerősnek. Lehet nem Arthenior közelében kapta ezt a címet. Ezek után az embernő is elmondja, hogy tőle mire számíthatnak. Úgy néz ki levegőmágiára nem. Aborath egy biccentéssel veszi tudomásul.*
-Oh!
*Valójában nem tűnik elkeseredettnek. Kicsit inkább mintha ezt várta volna. Kevesen vannak akik a levegőmágia tanulmányozásának szentelnék az idejüket. Ami, ahhoz képest, hogy annak városa van hozzájuk a legközelebb elég hihetetlen dolognak számít. Viszont az elf kisasszony szerencsésebbnek nála. Azt, a konkrét varázslatot amit ő szeretett volna elsajátítani nemcsak, hogy ismeri a magiszter, de hajlandó lenne meg is tanítani neki. Természetesen megfelelő díjazás ellenében. A férfi csendesen kivárja míg ezt megbeszélik egymás közt, de aztán a kisasszony visszahozza a barátkozás témáját az egyébként közvetlennek számító Aborath számára is kissé túlzottan nyílt formában. Ezt követően mind ő, mind pedig Krestvir magiszter sikeresen enyhítik a barátságkötést ismerkedésre. Nagyon bájos és kedves gondolat, hogy ennyi elég lenne egy barátsághoz, de legalább annyira naiv is. Aborath nem tud eltekinteni attól a gondolattól, hogy egy náluk önzőbb személy milyen egyszerűen ki tudná használni ezt az ártatlan lányt.*
*Hogy úgy beszél, hogy a hallgatóság közben oda se figyel akár megszokott is lehetne Aborath számára abból az időből mikor a nemesi csemetéket tanította, de egy másik magisztertől azért más érzés ez. Viszont nem teszi szóvá a dolgot. A visszakérdezés hallatán lassan, mosolyogva a teájába kortyol és utána válaszol.*
-A levegő ágban volna a leghasznosabb ha tudna segíteni jobban elmélyedni, de persze ha vannak tanácsai az ilyen összetűzések minél effektívebb megoldására, azt is megköszönném.
*Nem tudja hova tenni a nőt. Teljesen véletlenül volna ilyen nehéz természet? Aborath nem érti. Ezek után az elf kisasszony is kifejti miben kérné a nő segítségét. A titulusa hallatán a levegő mágus bár elgondolkozik, de nem tűnik egyáltalán ismerősnek. Lehet nem Arthenior közelében kapta ezt a címet. Ezek után az embernő is elmondja, hogy tőle mire számíthatnak. Úgy néz ki levegőmágiára nem. Aborath egy biccentéssel veszi tudomásul.*
-Oh!
*Valójában nem tűnik elkeseredettnek. Kicsit inkább mintha ezt várta volna. Kevesen vannak akik a levegőmágia tanulmányozásának szentelnék az idejüket. Ami, ahhoz képest, hogy annak városa van hozzájuk a legközelebb elég hihetetlen dolognak számít. Viszont az elf kisasszony szerencsésebbnek nála. Azt, a konkrét varázslatot amit ő szeretett volna elsajátítani nemcsak, hogy ismeri a magiszter, de hajlandó lenne meg is tanítani neki. Természetesen megfelelő díjazás ellenében. A férfi csendesen kivárja míg ezt megbeszélik egymás közt, de aztán a kisasszony visszahozza a barátkozás témáját az egyébként közvetlennek számító Aborath számára is kissé túlzottan nyílt formában. Ezt követően mind ő, mind pedig Krestvir magiszter sikeresen enyhítik a barátságkötést ismerkedésre. Nagyon bájos és kedves gondolat, hogy ennyi elég lenne egy barátsághoz, de legalább annyira naiv is. Aborath nem tud eltekinteni attól a gondolattól, hogy egy náluk önzőbb személy milyen egyszerűen ki tudná használni ezt az ártatlan lányt.*
3635. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:02:48
Üzenet elküldve: 2024-06-26 19:02:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Érdeklődve hallgatja Aborath válaszát, közben melléktevékenységként, s hogy ne tűnjön olyan furcsának, hogy nem a férfira néz, míg amaz beszél, a pipáját babrálja-forgatja a kezei között.
Szemöldöke aztán némi értetlenséggel húzódik össze, mikor a másik elhallgat.*
- Mármint miben pontosan? A levegő mágiában, vagy hogy hogyan nyerhetne egy ilyen "összetűzésben", esetleg más ágakban szeretne fejlődni, mert a levegő mágia magában nem elégíti ki az igényeit? - *Mondja is ki, hogy hol veszett el a szavak között. Meglehet, nem ő a legegyszerűbb beszélgetőpartner, mert nem erőssége a szavak között olvasás.
Végighallgatja aztán Meirát is. Kíváncsi volna, kik szólították őt a "Jegek Úrnőjének", milyen körökben mozog a lány, de egyelőre nem tartja olyan fontosnak, hogy rákérdezzen.*
- Én a hold- és víz ágban vagyok leginkább jártas, de valamennyit elsajátítottam már a nap- és tűz ág elméletéből és igéiből is. - *Osztja meg ő is a saját jártasságát, hogy immár mindannyian tudják, mire számíthatnak e téren a másiktól. Azt nem mondja, hogy bármelyik ágnak is a mestere volna, noha egykoron szólították mágusmesternek, de az rég volt már, s nem is azonosult ennek teljes jelentésével.*
- A föld és a levegő ággal még nem foglalkoztam. - *Teszi hozzá tájékoztatón, fölpillantva Aborathra, mert ez a kellemetlen hír őt érinti.*
- A Vízenjárás varázslatot ismerem. Vannak hozzá jegyzeteim, tudok segíteni a gyakorlásban is, ha szükséges. - *Fordul át pillantása Meirára, mert ez a jó hír pedig neki szól.*
- Ingyen nem adhatom át a tudást, de szívesen adom feleannyiért, mint amennyit a torony kér tőled. Vagy pedig más, általad ismert varázslatokért cserébe, melyeket én még nem sajátítottam el. - *Szögezi le a feltételeit is. Nem mintha sajnálná másoktól a tudást, de meg kellett tanulnia a saját érdekeit is figyelembe venni. Támogatók híján nem sok lehetősége van, a mágia tanulása rendkívül drága.
Később, már a barátság témájában elmerülve kialakul egy egyesek szerint akár kínosnak is nevezhető beszélgetés és helyzet. Krestvir nem tudná megmondani, hogy Aborath válasza ennek megfelelően kényszerű-e, vagy őszinte, mindenesetre ő elég kényelmetlenül érzi magát, amin Meira összefoglalója sem segít.*
- Én mondtam! - *Erősíti meg Kilencedik a lány szavait, melyek megerősítették mindazt, amit ő már jó ideje állít Krestvirnek. Kétségtelen, hogy Meira rokonszenve kölcsönös a manó részéről. Bár ezen nincs semmi csodálnivaló, mert talán elmondható, hogy mintha elég hasonló lelkülettel bírna a lány és a furcsa kis lény.*
- Az ismerkedés nekem sincs ellenemre. - *Válaszol diplomatikusan, szertartásos főhajtással a másik kettő felé.
És valóban örül a lehetőségnek, illetve értékeli a tapasztalt baráti hozzáállást a személye felé, de jobban érezné magát, ha nem mindjárt barátságról beszélnének elhamarkodottan, miközben még nem is ismerik egymást, s így aligha lehet meg köztük az ehhez szükséges bizalom. Persze, ezért a helyzetért Kilit hibáztatja. Már nem az első alkalom, hogy hasonló húzással próbálja őt rábírni a társasági életre.*
*Érdeklődve hallgatja Aborath válaszát, közben melléktevékenységként, s hogy ne tűnjön olyan furcsának, hogy nem a férfira néz, míg amaz beszél, a pipáját babrálja-forgatja a kezei között.
Szemöldöke aztán némi értetlenséggel húzódik össze, mikor a másik elhallgat.*
- Mármint miben pontosan? A levegő mágiában, vagy hogy hogyan nyerhetne egy ilyen "összetűzésben", esetleg más ágakban szeretne fejlődni, mert a levegő mágia magában nem elégíti ki az igényeit? - *Mondja is ki, hogy hol veszett el a szavak között. Meglehet, nem ő a legegyszerűbb beszélgetőpartner, mert nem erőssége a szavak között olvasás.
Végighallgatja aztán Meirát is. Kíváncsi volna, kik szólították őt a "Jegek Úrnőjének", milyen körökben mozog a lány, de egyelőre nem tartja olyan fontosnak, hogy rákérdezzen.*
- Én a hold- és víz ágban vagyok leginkább jártas, de valamennyit elsajátítottam már a nap- és tűz ág elméletéből és igéiből is. - *Osztja meg ő is a saját jártasságát, hogy immár mindannyian tudják, mire számíthatnak e téren a másiktól. Azt nem mondja, hogy bármelyik ágnak is a mestere volna, noha egykoron szólították mágusmesternek, de az rég volt már, s nem is azonosult ennek teljes jelentésével.*
- A föld és a levegő ággal még nem foglalkoztam. - *Teszi hozzá tájékoztatón, fölpillantva Aborathra, mert ez a kellemetlen hír őt érinti.*
- A Vízenjárás varázslatot ismerem. Vannak hozzá jegyzeteim, tudok segíteni a gyakorlásban is, ha szükséges. - *Fordul át pillantása Meirára, mert ez a jó hír pedig neki szól.*
- Ingyen nem adhatom át a tudást, de szívesen adom feleannyiért, mint amennyit a torony kér tőled. Vagy pedig más, általad ismert varázslatokért cserébe, melyeket én még nem sajátítottam el. - *Szögezi le a feltételeit is. Nem mintha sajnálná másoktól a tudást, de meg kellett tanulnia a saját érdekeit is figyelembe venni. Támogatók híján nem sok lehetősége van, a mágia tanulása rendkívül drága.
Később, már a barátság témájában elmerülve kialakul egy egyesek szerint akár kínosnak is nevezhető beszélgetés és helyzet. Krestvir nem tudná megmondani, hogy Aborath válasza ennek megfelelően kényszerű-e, vagy őszinte, mindenesetre ő elég kényelmetlenül érzi magát, amin Meira összefoglalója sem segít.*
- Én mondtam! - *Erősíti meg Kilencedik a lány szavait, melyek megerősítették mindazt, amit ő már jó ideje állít Krestvirnek. Kétségtelen, hogy Meira rokonszenve kölcsönös a manó részéről. Bár ezen nincs semmi csodálnivaló, mert talán elmondható, hogy mintha elég hasonló lelkülettel bírna a lány és a furcsa kis lény.*
- Az ismerkedés nekem sincs ellenemre. - *Válaszol diplomatikusan, szertartásos főhajtással a másik kettő felé.
És valóban örül a lehetőségnek, illetve értékeli a tapasztalt baráti hozzáállást a személye felé, de jobban érezné magát, ha nem mindjárt barátságról beszélnének elhamarkodottan, miközben még nem is ismerik egymást, s így aligha lehet meg köztük az ehhez szükséges bizalom. Persze, ezért a helyzetért Kilit hibáztatja. Már nem az első alkalom, hogy hasonló húzással próbálja őt rábírni a társasági életre.*
3634. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:42:14
Üzenet elküldve: 2024-06-22 21:42:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Aborath is helyet foglal hát mellettük, Krestvir pedig részletesebben szeretné tudni, hogy miben is tudna segíteni a két mágusnak. A férfi magához is veszi a kezdeményezést, és elmondja, hogy személyében levegőmágusról van szó, Meira pedig kíváncsian hallgatja őt. Nem gondolta volna, hogy ma három új barátot is szerez, beleértve persze Kilencediket is, aki nem is annyira idegesítő, mint gondolta. Igaz a mondás, hogy soha ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján vagy akár egy manót a viselkedése szerint.*
- Én pedig víz- és holdmágiát tanulok, az előbbiben egyelőre sokkal jobb vagyok. Volt, hogy a Jegek Úrnőjének is hívtak engem, amit nagyon szerettem, de ez a titulus azért szerintem túlzás, annyira nem vagyok még jó. Elméletben azonban már azt kell mondjam, egész mesterien elsajátítottam, amit lehet, most már csak gyakorlatban kéne. Például a Vízenjárás varázslatot terveztem ma megtanulni, de a pénzem elfogyott, így az a mufurc Abogr Mester nem segít, magamtól pedig nem találtam semmi hasznosat.
*Fejti ki a problémájának forrását a tőle telhető leghosszabban, s csak azért hagyja abba a beszédet, mert elfogyott a levegője, de így legalább Krestvir részletesen megtudhatja, miként is alakult úgy ez a mai nap, hogy Meira és az ő manó társa egymásba botlottak.
A barátság témáját is elkezdik kivesézni közben, Meira pedig ebbe a beszélgetésbe is igyekszik bevonni Aborath-ot is, hisz ha ketten mondják az igazságot Krestvir-nek, akkor talán könnyebb lesz meggyőzni őt.*
- Na ugye! Látod, Krestvir? Mi mindketten szívesen leszünk a barátaid, és semmi különöset nem kell hozzá csinálnod, csak beszélgetünk sokat, megismerjük egymást, aztán már mondhatjuk is, hogy barátok vagyunk. Tényleg ennyi az egész *mosolyog őszintén, szemeiben pedig az látszik, hogy ő teljesen komolyan gondolja ezeket a jóhiszemű, már-már naiv szavakat.*
*Aborath is helyet foglal hát mellettük, Krestvir pedig részletesebben szeretné tudni, hogy miben is tudna segíteni a két mágusnak. A férfi magához is veszi a kezdeményezést, és elmondja, hogy személyében levegőmágusról van szó, Meira pedig kíváncsian hallgatja őt. Nem gondolta volna, hogy ma három új barátot is szerez, beleértve persze Kilencediket is, aki nem is annyira idegesítő, mint gondolta. Igaz a mondás, hogy soha ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján vagy akár egy manót a viselkedése szerint.*
- Én pedig víz- és holdmágiát tanulok, az előbbiben egyelőre sokkal jobb vagyok. Volt, hogy a Jegek Úrnőjének is hívtak engem, amit nagyon szerettem, de ez a titulus azért szerintem túlzás, annyira nem vagyok még jó. Elméletben azonban már azt kell mondjam, egész mesterien elsajátítottam, amit lehet, most már csak gyakorlatban kéne. Például a Vízenjárás varázslatot terveztem ma megtanulni, de a pénzem elfogyott, így az a mufurc Abogr Mester nem segít, magamtól pedig nem találtam semmi hasznosat.
*Fejti ki a problémájának forrását a tőle telhető leghosszabban, s csak azért hagyja abba a beszédet, mert elfogyott a levegője, de így legalább Krestvir részletesen megtudhatja, miként is alakult úgy ez a mai nap, hogy Meira és az ő manó társa egymásba botlottak.
A barátság témáját is elkezdik kivesézni közben, Meira pedig ebbe a beszélgetésbe is igyekszik bevonni Aborath-ot is, hisz ha ketten mondják az igazságot Krestvir-nek, akkor talán könnyebb lesz meggyőzni őt.*
- Na ugye! Látod, Krestvir? Mi mindketten szívesen leszünk a barátaid, és semmi különöset nem kell hozzá csinálnod, csak beszélgetünk sokat, megismerjük egymást, aztán már mondhatjuk is, hogy barátok vagyunk. Tényleg ennyi az egész *mosolyog őszintén, szemeiben pedig az látszik, hogy ő teljesen komolyan gondolja ezeket a jóhiszemű, már-már naiv szavakat.*
3633. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:46:13
Üzenet elküldve: 2024-06-21 20:46:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*A manó és a mágusnő váratlan vitáját sikerül Aborath-nak elzárnia a megállapításával amit mindkét fél igazol. Még a nő is egy biccentéssel. Ezen a férfi csak mosolyog. Aztán mikor hellyel kínálják őket akkor el is fogadják és a magiszter egyből a lényegre tér. Aborath a teájába kortyol és nyugodt megfontolt stílusban kezd el mesélni.*
-Én magam eddig a levegőmágia kutatásának szenteltem az időmet. Ezért is érkeztem eredetileg Arthenior-ba, de mikor a levegő templomát a tudás szolgái helyett az istenek papjai foglalták el akkor ide a toronyba költöztem át a tanulmányaimat folytatni. Az elmúlt időszakban hála néhány kolléga és kolléganővel történő rettentő tanulságos, barátságos összetűzésnek szomorúan és egyben izgatottan tapasztaltam, hogy van még hova fejlődnöm. Ebben jó lenne ha segítségemre tudna lenni.
*Az elf kisasszony is előadja nagyjából ugyan, azt mint Aborath. Hát igen. A mágia rögös útja mindig újabb és újabb felfedezésekkel van tele és egy jó mágusmester sírig tanul. Egyesek még tovább. Viszont hirtelen a lány visszatér a manó barátkozással kapcsolatos témájára, ami a férfit is meglepi. Annál inkább mert ő is meg lesz szólítva. Ritka alkalmak egyike, hogy zavarba tudják őt hozni, de hamar túllendül rajta.*
-Öhm... Persze. Az új ismeretségek sosem voltak ellenemre főleg ha más mágusokról van szó akikkel amúgy is megvan a közös téma.
*A manó és a mágusnő váratlan vitáját sikerül Aborath-nak elzárnia a megállapításával amit mindkét fél igazol. Még a nő is egy biccentéssel. Ezen a férfi csak mosolyog. Aztán mikor hellyel kínálják őket akkor el is fogadják és a magiszter egyből a lényegre tér. Aborath a teájába kortyol és nyugodt megfontolt stílusban kezd el mesélni.*
-Én magam eddig a levegőmágia kutatásának szenteltem az időmet. Ezért is érkeztem eredetileg Arthenior-ba, de mikor a levegő templomát a tudás szolgái helyett az istenek papjai foglalták el akkor ide a toronyba költöztem át a tanulmányaimat folytatni. Az elmúlt időszakban hála néhány kolléga és kolléganővel történő rettentő tanulságos, barátságos összetűzésnek szomorúan és egyben izgatottan tapasztaltam, hogy van még hova fejlődnöm. Ebben jó lenne ha segítségemre tudna lenni.
*Az elf kisasszony is előadja nagyjából ugyan, azt mint Aborath. Hát igen. A mágia rögös útja mindig újabb és újabb felfedezésekkel van tele és egy jó mágusmester sírig tanul. Egyesek még tovább. Viszont hirtelen a lány visszatér a manó barátkozással kapcsolatos témájára, ami a férfit is meglepi. Annál inkább mert ő is meg lesz szólítva. Ritka alkalmak egyike, hogy zavarba tudják őt hozni, de hamar túllendül rajta.*
-Öhm... Persze. Az új ismeretségek sosem voltak ellenemre főleg ha más mágusokról van szó akikkel amúgy is megvan a közös téma.
3632. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-21 14:04:40
Üzenet elküldve: 2024-06-21 14:04:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Mondtam, mint a borsó, meg a héja! - *Felel Kilencedik kettejük helyett is Aborath megjegyzésére, ábrázatán büszke mosollyal. Krestvir csak zavartan biccent, miközben azon töpreng, vajon mi mindenről is beszélhetett Kilencedik ennek a két idegennek?
Végül aztán eljutnak odáig, hogy hellyel kínálja ezt a bizonyos két idegent, amit ők el is fogadnak...*
- Miről volna szó pontosan? Hátha tényleg tudnék segíteni. Ismerjük a torony árait. - *Tart egy szünetet, mint egy két pillanatnyi néma csönd, tisztelegve a temérdek arany emlékének, amit itt oly sokan elköltöttek már.*
- Szerintem meg tudunk úgy egyezni, hogy mindenki jól járjon. - *Teszi hozzá, s ugyan nem mondja ki, de ajánlatát a szintén jelenlévő Aborath is magára veheti. Főként, hogy Krestvir továbbra is mintha kerülné a páros tekintetét, csak egy-egy pillantásra néz föl rájuk: vagy mikor hozzá szólnak, vagy mikor ő kezd beszélni.
Mikor már mindenki az asztalnál ül, a Meiraként bemutatott ifjú máguslány Krestvir meglepetésére visszatér a Kilencedik által fölvetett barátkozás témájához. Mielőtt pedig válaszolhatna az első két kérdésre, a lány már folytatja is, egy egész érdekes útmutatóval arról, hogy szerinte hogyan keletkeznek a barátságok. Legalábbis Krestvir számára érdekesek és tanulságosak Meira meglátásai. Mondjuk csalóka vonásai még mindig nem ezt sugallhatják, inkább mintha lenéző mosollyal hallgatná az elhangzottakat, de talán a két jövevény is eljutott már a megfigyelésig, hogy ez a fizimiska állandó sajátja az egykori Szilánknak. Vagy nem...
A feleletig ezúttal sem jut el, mert Meira most meg Aborathot szólítja meg, akire Krestvir idegesen pillant föl. Szívesen közbevágna, de elvész a dilemmában, hogy legyen udvariatlan, elvéve a férfitől a szót, vagy épphogy szólnia kellene, hogy megakadályozzon egy kényelmetlen helyzetet. Habozása mindenesetre épp elég időt adhat Aborathnak, hogy válaszoljon.*
- Mondtam, mint a borsó, meg a héja! - *Felel Kilencedik kettejük helyett is Aborath megjegyzésére, ábrázatán büszke mosollyal. Krestvir csak zavartan biccent, miközben azon töpreng, vajon mi mindenről is beszélhetett Kilencedik ennek a két idegennek?
Végül aztán eljutnak odáig, hogy hellyel kínálja ezt a bizonyos két idegent, amit ők el is fogadnak...*
- Miről volna szó pontosan? Hátha tényleg tudnék segíteni. Ismerjük a torony árait. - *Tart egy szünetet, mint egy két pillanatnyi néma csönd, tisztelegve a temérdek arany emlékének, amit itt oly sokan elköltöttek már.*
- Szerintem meg tudunk úgy egyezni, hogy mindenki jól járjon. - *Teszi hozzá, s ugyan nem mondja ki, de ajánlatát a szintén jelenlévő Aborath is magára veheti. Főként, hogy Krestvir továbbra is mintha kerülné a páros tekintetét, csak egy-egy pillantásra néz föl rájuk: vagy mikor hozzá szólnak, vagy mikor ő kezd beszélni.
Mikor már mindenki az asztalnál ül, a Meiraként bemutatott ifjú máguslány Krestvir meglepetésére visszatér a Kilencedik által fölvetett barátkozás témájához. Mielőtt pedig válaszolhatna az első két kérdésre, a lány már folytatja is, egy egész érdekes útmutatóval arról, hogy szerinte hogyan keletkeznek a barátságok. Legalábbis Krestvir számára érdekesek és tanulságosak Meira meglátásai. Mondjuk csalóka vonásai még mindig nem ezt sugallhatják, inkább mintha lenéző mosollyal hallgatná az elhangzottakat, de talán a két jövevény is eljutott már a megfigyelésig, hogy ez a fizimiska állandó sajátja az egykori Szilánknak. Vagy nem...
A feleletig ezúttal sem jut el, mert Meira most meg Aborathot szólítja meg, akire Krestvir idegesen pillant föl. Szívesen közbevágna, de elvész a dilemmában, hogy legyen udvariatlan, elvéve a férfitől a szót, vagy épphogy szólnia kellene, hogy megakadályozzon egy kényelmetlen helyzetet. Habozása mindenesetre épp elég időt adhat Aborathnak, hogy válaszoljon.*
3631. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-20 20:52:22
Üzenet elküldve: 2024-06-20 20:52:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Megnyugszik, mikor elfogadják a bocsánatkérést. Így, hogy nem esik külön szó arról, hogy Krestvir igazából nem is tudja, mi rosszat tettek, Meirá-nak sem fordul meg a fejében, hogy esetleg nem is hibásak.
Kilencedik következő mondatára azonban elmosolyodik, most nyer igazán értelmet az, amit a kis manó mondott a gazdájáról, aki nem is a gazdája, mert ugyebár neki olyan nincs is, pont azért, amiért a fél-elf lánynak sincs.*
- Oh, szóval erről van szó! *Csapná is össze a két tenyerét, hogy hát akkor kezdjenek el barátkozni, de a jelenet ehelyett egy furcsa vitába torkollik Kilencedik és Krestvir között, amit Meira úgy hallgat, hogy azt sem tudja, melyiküket figyelje. Ide-oda rángatja a fejét, pedig a manót nem is látja rendesen úgy, hogy még a vállán ül. Végül inkább úgy dönt, hogy jobb lesz, ha ideiglenes kis társaságát visszaszolgáltatja a jogos tulajdonosának, de az sem olyan egyszerű művelet, mint gondolta.*
- Hé, na! Maradj már veszteg! Csak visszaadlak a barátodnak.
*Hamarosan már Krestvir-nél is van a manó, ő pedig jogosan kérdezi meg, hogy miben is segíthetne neki. Válaszolna, de a vicces kedvében lévő kis társaságuk ismét közbeszól. Létezik ezen a világon valaki, aki képes Meirá-ba fojtani a szót. Ezért piedesztálra kéne őt emelni és istenként tisztelni legalább, de talán jobb is, ha erről a jutalomról magát Kilencediket nem tájékoztatják.*
- Igen, a mágiában, azt hiszem. Kicsit megakadtam a tanulmányaimban, ezért is kerestem konkrét könyveket, de nehezebb őket megtalálni a sorok között, mint gondoltam.
*Sikerül végül elmondania, amit el akart, aztán egy rövid ideig Aborath-ra pillant, hogy illik-e elfogadniuk a helyet, amit a lány kínál nekik, és miután úgy látszik, hogy a bölcs mágusmester boldogan fogadja el, ő is leül az asztalhoz Krestvir-rel szemben.*
- Igaz, amit a manócska mond? Tényleg barátokat szeretnél? *Meira figyelmét azért nem tudta elkerülni ez az aprócska részlet.*
- Ha igen, akkor az tényleg nem olyan nehéz ám. Megpróbálhatjuk, ha szeretnéd. Kezdjünk el beszélgetni, kiderül, hogy milyen sok közös van bennünk, ha meg nem, akkor megszerettethetjük a másikkal, amit mi szeretünk, segíthetünk egymásnak, és akkor lehetünk barátok! Én szívesen leszek a barátod. Aborath Mester, ugye Ön is?
*Sikerült a kis zöld szörnyecskének a legjobb fél-elfet megtalálni Meira személyében, ha a titkolt célja az volt, hogy barátokat szerezzen hű társának, ugyanis Meira még magával az ördöggel is szívesen barátkozna, annyira jóhiszemű mindenkivel szemben.*
*Megnyugszik, mikor elfogadják a bocsánatkérést. Így, hogy nem esik külön szó arról, hogy Krestvir igazából nem is tudja, mi rosszat tettek, Meirá-nak sem fordul meg a fejében, hogy esetleg nem is hibásak.
Kilencedik következő mondatára azonban elmosolyodik, most nyer igazán értelmet az, amit a kis manó mondott a gazdájáról, aki nem is a gazdája, mert ugyebár neki olyan nincs is, pont azért, amiért a fél-elf lánynak sincs.*
- Oh, szóval erről van szó! *Csapná is össze a két tenyerét, hogy hát akkor kezdjenek el barátkozni, de a jelenet ehelyett egy furcsa vitába torkollik Kilencedik és Krestvir között, amit Meira úgy hallgat, hogy azt sem tudja, melyiküket figyelje. Ide-oda rángatja a fejét, pedig a manót nem is látja rendesen úgy, hogy még a vállán ül. Végül inkább úgy dönt, hogy jobb lesz, ha ideiglenes kis társaságát visszaszolgáltatja a jogos tulajdonosának, de az sem olyan egyszerű művelet, mint gondolta.*
- Hé, na! Maradj már veszteg! Csak visszaadlak a barátodnak.
*Hamarosan már Krestvir-nél is van a manó, ő pedig jogosan kérdezi meg, hogy miben is segíthetne neki. Válaszolna, de a vicces kedvében lévő kis társaságuk ismét közbeszól. Létezik ezen a világon valaki, aki képes Meirá-ba fojtani a szót. Ezért piedesztálra kéne őt emelni és istenként tisztelni legalább, de talán jobb is, ha erről a jutalomról magát Kilencediket nem tájékoztatják.*
- Igen, a mágiában, azt hiszem. Kicsit megakadtam a tanulmányaimban, ezért is kerestem konkrét könyveket, de nehezebb őket megtalálni a sorok között, mint gondoltam.
*Sikerül végül elmondania, amit el akart, aztán egy rövid ideig Aborath-ra pillant, hogy illik-e elfogadniuk a helyet, amit a lány kínál nekik, és miután úgy látszik, hogy a bölcs mágusmester boldogan fogadja el, ő is leül az asztalhoz Krestvir-rel szemben.*
- Igaz, amit a manócska mond? Tényleg barátokat szeretnél? *Meira figyelmét azért nem tudta elkerülni ez az aprócska részlet.*
- Ha igen, akkor az tényleg nem olyan nehéz ám. Megpróbálhatjuk, ha szeretnéd. Kezdjünk el beszélgetni, kiderül, hogy milyen sok közös van bennünk, ha meg nem, akkor megszerettethetjük a másikkal, amit mi szeretünk, segíthetünk egymásnak, és akkor lehetünk barátok! Én szívesen leszek a barátod. Aborath Mester, ugye Ön is?
*Sikerült a kis zöld szörnyecskének a legjobb fél-elfet megtalálni Meira személyében, ha a titkolt célja az volt, hogy barátokat szerezzen hű társának, ugyanis Meira még magával az ördöggel is szívesen barátkozna, annyira jóhiszemű mindenkivel szemben.*
3630. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-19 21:50:37
Üzenet elküldve: 2024-06-19 21:50:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Ahogy Aborath észleli, hogy zavarják a magisztert és ezért elnézést kér az elf hölgy is követi a példáját. Az eddigiek alapján jól mérte fel őt a levegőmágus. Ha korban nem is biztos, de érettség szempontjából nagyon fiatalnak számít. Jó szándékú, de kell még pár év mire a népére jellemző nyugalom megtalálja. A magiszter mindenesetre nem sértődött meg rájuk a zavarásért. Vagy nem nagyon. Ennyiben is maradhatna ez a kis közjáték ha a manó nem szólna megint közbe. Aborath természetesen csak egy újabb tréfának gondolja ezt, de Krestvir magiszter válasza hallatán kicsit elbizonytalanodik. Érdekes személy az a nő. Mikor meg lesznek szólítva, hogy adjanak igazat Kilencediknek ő egy kitérő válasszal reagál.*
-Látom önök ketten nagyon közeli barátoknak számítanak.
*Az, hogy elviseli az egyelőre nem rossz szándékúnak tűnő, de kis komolytalan lényt a nő és hogy az így ki tudja csalni a mágusokra egyébként is jellemző hivatalosságból a másikat ezt sugallja Aborath számára. A lány megnyugtatja a nőt, hogy nem sérült meg és szól még pár szót a manó érdekében aztán vissza is adja őt a magiszternek. Persze a kis lény ezt a folyamatot nem bírja megállni mocorgás és kacagás nélkül. Aztán mikor ismét csitulnak a hangulatok meg lesz kérdezve, hogy miben is lett megígérve a nő segítsége amire Kilencedik világosítja fel őt elég szabatos stílusban. Ő nem sértődik meg ezen sőt, most már teljesen átlátva a szituációt hellyel is kínálja őket.*
-Persze. Megköszönöm.
*Ahogy Aborath észleli, hogy zavarják a magisztert és ezért elnézést kér az elf hölgy is követi a példáját. Az eddigiek alapján jól mérte fel őt a levegőmágus. Ha korban nem is biztos, de érettség szempontjából nagyon fiatalnak számít. Jó szándékú, de kell még pár év mire a népére jellemző nyugalom megtalálja. A magiszter mindenesetre nem sértődött meg rájuk a zavarásért. Vagy nem nagyon. Ennyiben is maradhatna ez a kis közjáték ha a manó nem szólna megint közbe. Aborath természetesen csak egy újabb tréfának gondolja ezt, de Krestvir magiszter válasza hallatán kicsit elbizonytalanodik. Érdekes személy az a nő. Mikor meg lesznek szólítva, hogy adjanak igazat Kilencediknek ő egy kitérő válasszal reagál.*
-Látom önök ketten nagyon közeli barátoknak számítanak.
*Az, hogy elviseli az egyelőre nem rossz szándékúnak tűnő, de kis komolytalan lényt a nő és hogy az így ki tudja csalni a mágusokra egyébként is jellemző hivatalosságból a másikat ezt sugallja Aborath számára. A lány megnyugtatja a nőt, hogy nem sérült meg és szól még pár szót a manó érdekében aztán vissza is adja őt a magiszternek. Persze a kis lény ezt a folyamatot nem bírja megállni mocorgás és kacagás nélkül. Aztán mikor ismét csitulnak a hangulatok meg lesz kérdezve, hogy miben is lett megígérve a nő segítsége amire Kilencedik világosítja fel őt elég szabatos stílusban. Ő nem sértődik meg ezen sőt, most már teljesen átlátva a szituációt hellyel is kínálja őket.*
-Persze. Megköszönöm.
3629. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-17 00:27:51
Üzenet elküldve: 2024-06-17 00:27:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Krestvir arcáról ugyan nem ez olvasható le, talán csak összehúzódó szemöldöke árulkodik róla, de meglehetősen összezavarja őt a másik kettő. Nem egészen érti a reakcióikat. Az említett illemszabályokat, vagy hogy miért is kérnek most elnézést, miféle illetlenség történt?
Nem is tudja, mit feleljen. Tanácstalanságában aztán a hasonló helyzetben általában működő szófordulathoz nyúl...*
- Semmi gond, nincs miért elnézést kérni. - *Biccent engedékenyen, s azt megőrzi titoknak, hogy fogalma sincs, milyen vétséget engedett el éppen.
A társas kapcsolatok, s minden, ami velük jár, szerfelett bonyolult a számára.*
- Így van! Nem zavarjátok! Éppen új barátokat keres, nagyon jóban lesztek. - *Szól közbe Kilencedik, lelkesen bólogatva.*
- Mondtam, hogy egy kicsit szégyenlős tud lenni. - *Jegyzi ezt meg egészen halkan, csak Meirának meg Aborathnak címezve, hogy bátorítsa őket. Mert ő persze egyből kiszúrja, hogy mi a páros gondja, s hogy miként értelmezik Krestvir viselkedését. Ha a lány nem így viselkedne, nem is volna szükség az ő közbenjárására, hogy társaságba "csalja".*
- Kili, mondtam már: a barátságok nem így működnek. - *Közli Krestvir, látszólag továbbra is teljesen egykedvűen.*
- De!
- Nem.
- De!
- Nem.
- De! Csak beszélgetned kell. Megkedvelitek egymást és kész is a barátság! Ugye hogy?! - *Néz a rendkívül érett vita után a manó a szerencsétlen hallgatóságra támogatásért.
Krestvir aztán figyel, ahogy Meira tovább meséli a történteket, ügyesen kimentve a manót, miszerint ő nem haragszik rá, így pedig Krestvirnek sincs miért megszidnia a szemtelen kis lényt. Legalábbis nem a másik kettő előtt. Mert ha a máguslány nem is neheztel Kilencedikre, Krestvir azért még úgy véli, a manó őt is kényelmetlen helyzetbe hozta a viselkedésével. Ha legalább nem vezette volna őket ide és fedte volna föl, hogy ők ketten összetartoznak, nem is kellene tudnia róla, hogy mi történt... Apropó! Ha a lány nem sérült meg, akkor milyen segítséget ígért nekik Kilencedik?*
- Naaa! Hé! Hahaha! Ez csikis! Na! Hahaha! Hagyd abba! Nem vagyok én játékbaba. Ne csikizz már! - *Ficereg a manó összevissza a lány kezében, mikor az átfogja a derekát, hogy Krestvirhez vigye és átadja őt. Vékony hangú nevetése csak úgy csilingel. Aztán ha végre Krestvir érte nyúl, rögtön megkapaszkodik a karjában és fölmászik a vállára, hogy ott fáradtan pihegve megpihenjen a tortúra után.*
- Köszönöm. - *Köszöni meg Krestvir, hogy a barátját visszaszállították, vagy még inkább, hogy elviselték.*
- Ha nem sérültél meg, miben tudnék segíteni? - *Érdeklődik aztán rögtön, feltéve a korábban fölmerült kérdést.*
- Miben? Hát a mágiában, tökfej! - *Kotyog közbe Kilencedik vigyorogva, olyan közvetlen, barátságos hangnemben, ami kétséget sem hagy annak, hogy ők ketten a lánnyal összetartoznak és ismerik egymást, máskülönben elég sértő lehetne a megjegyzés. Főleg, hogy még a lány fülét is megpöccinti tréfásan-dorgálón.*
- Oh. - *Gyúl fény Krestvir elméjében erre, bár óvatosan fölpillant, előbb Meirára, majd Aborathra, valamiféle megerősítést remélve fölfedezni rajtuk.*
- Leülnek? - *Kérdi aztán, az asztal felé intve sután, ami utalhat rá, hogy voltaképpen nincs kifogása az ellen, hogy a mágiáról beszéljenek. Azt mondjuk még nem tudja, hogy pontosan miről is volna szó. Valami konkrét kérdésük van, vagy jegyzeteket szeretnének kapni, esetleg cserélni?*
*Krestvir arcáról ugyan nem ez olvasható le, talán csak összehúzódó szemöldöke árulkodik róla, de meglehetősen összezavarja őt a másik kettő. Nem egészen érti a reakcióikat. Az említett illemszabályokat, vagy hogy miért is kérnek most elnézést, miféle illetlenség történt?
Nem is tudja, mit feleljen. Tanácstalanságában aztán a hasonló helyzetben általában működő szófordulathoz nyúl...*
- Semmi gond, nincs miért elnézést kérni. - *Biccent engedékenyen, s azt megőrzi titoknak, hogy fogalma sincs, milyen vétséget engedett el éppen.
A társas kapcsolatok, s minden, ami velük jár, szerfelett bonyolult a számára.*
- Így van! Nem zavarjátok! Éppen új barátokat keres, nagyon jóban lesztek. - *Szól közbe Kilencedik, lelkesen bólogatva.*
- Mondtam, hogy egy kicsit szégyenlős tud lenni. - *Jegyzi ezt meg egészen halkan, csak Meirának meg Aborathnak címezve, hogy bátorítsa őket. Mert ő persze egyből kiszúrja, hogy mi a páros gondja, s hogy miként értelmezik Krestvir viselkedését. Ha a lány nem így viselkedne, nem is volna szükség az ő közbenjárására, hogy társaságba "csalja".*
- Kili, mondtam már: a barátságok nem így működnek. - *Közli Krestvir, látszólag továbbra is teljesen egykedvűen.*
- De!
- Nem.
- De!
- Nem.
- De! Csak beszélgetned kell. Megkedvelitek egymást és kész is a barátság! Ugye hogy?! - *Néz a rendkívül érett vita után a manó a szerencsétlen hallgatóságra támogatásért.
Krestvir aztán figyel, ahogy Meira tovább meséli a történteket, ügyesen kimentve a manót, miszerint ő nem haragszik rá, így pedig Krestvirnek sincs miért megszidnia a szemtelen kis lényt. Legalábbis nem a másik kettő előtt. Mert ha a máguslány nem is neheztel Kilencedikre, Krestvir azért még úgy véli, a manó őt is kényelmetlen helyzetbe hozta a viselkedésével. Ha legalább nem vezette volna őket ide és fedte volna föl, hogy ők ketten összetartoznak, nem is kellene tudnia róla, hogy mi történt... Apropó! Ha a lány nem sérült meg, akkor milyen segítséget ígért nekik Kilencedik?*
- Naaa! Hé! Hahaha! Ez csikis! Na! Hahaha! Hagyd abba! Nem vagyok én játékbaba. Ne csikizz már! - *Ficereg a manó összevissza a lány kezében, mikor az átfogja a derekát, hogy Krestvirhez vigye és átadja őt. Vékony hangú nevetése csak úgy csilingel. Aztán ha végre Krestvir érte nyúl, rögtön megkapaszkodik a karjában és fölmászik a vállára, hogy ott fáradtan pihegve megpihenjen a tortúra után.*
- Köszönöm. - *Köszöni meg Krestvir, hogy a barátját visszaszállították, vagy még inkább, hogy elviselték.*
- Ha nem sérültél meg, miben tudnék segíteni? - *Érdeklődik aztán rögtön, feltéve a korábban fölmerült kérdést.*
- Miben? Hát a mágiában, tökfej! - *Kotyog közbe Kilencedik vigyorogva, olyan közvetlen, barátságos hangnemben, ami kétséget sem hagy annak, hogy ők ketten a lánnyal összetartoznak és ismerik egymást, máskülönben elég sértő lehetne a megjegyzés. Főleg, hogy még a lány fülét is megpöccinti tréfásan-dorgálón.*
- Oh. - *Gyúl fény Krestvir elméjében erre, bár óvatosan fölpillant, előbb Meirára, majd Aborathra, valamiféle megerősítést remélve fölfedezni rajtuk.*
- Leülnek? - *Kérdi aztán, az asztal felé intve sután, ami utalhat rá, hogy voltaképpen nincs kifogása az ellen, hogy a mágiáról beszéljenek. Azt mondjuk még nem tudja, hogy pontosan miről is volna szó. Valami konkrét kérdésük van, vagy jegyzeteket szeretnének kapni, esetleg cserélni?*
3628. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-16 21:13:58
Üzenet elküldve: 2024-06-16 21:13:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Meira egy felettébb barátságos lány, és a legtöbbször nem foglalkozik azzal, hogy míg ő mindig is akarja mindenki társaságát, más talán nem annyira nyitott a körülötte lévőkre. Most azonban két visszajelzést is kap, hogy illetlenséget csinált. Az egyiket Krestvir-től, miszerint nem őt kérdezték. Nem értett félre semmit, tudta, hogy nem neki szegezték a kérdéseket, de azt nem, hogy nem is válaszolhat rájuk a manó helyett. A másik jel pedig Aborath szájából hangzik el, hisz elnézést kér az állítólagos udvariatlanságukért, és Meira valamiért ezt úgy értelmezi, hogy helyette is megtette.*
- Oh, én… nem akartam ám illetlen lenni, csak lelkes vagyok, mint mindig. Meg kíváncsi, ahogy Aborath mester is mondja. Bocsánat, ha rosszat csináltam, nem állt szándékomban. Sajnálom.
*Kér bocsánatot ő is inkább kétszer, mint egyszer sem arcán őszinte megbánást mutatva. Aztán ezt a gesztust ő is megkapja viszonzásul Krestvir-től, ebben az esetben Kilencedik helyett.*
- Semmi baj nem történt, nem sérültem meg. Azt hiszem, hogy Kilencedik is csak egy kis játékra vágyott, és hát engem talált meg hozzá. Az igazat megvallva, így utólag azt kell mondjam, egész vicces volt. *Jótét lélek ez a félvér lány, nem haragszik ő senkire hosszú ideig, és még fiatalka annyira, hogy minden hülyeséget játéknak fogjon fel, így hát semmi tüske nem maradt benne a történteket illetően.*
- Viszont szerintem ő hozzád tartozik, úgyhogy jobb helyen lesz nálad, mint az én vállamon. *Azzal a derekánál fogva a markába kapja a manót, és átnyújtja őt Krestvir-nek, hogy visszajuttassa őt a jogos tulajdonosának. Egész érdekes élmény volt, hogy Kilencedik a vállán utazott, de azért valljuk be, jobb nélküle, mert akkor legalább senki nem piszkálja állandóan a haját.*
*Meira egy felettébb barátságos lány, és a legtöbbször nem foglalkozik azzal, hogy míg ő mindig is akarja mindenki társaságát, más talán nem annyira nyitott a körülötte lévőkre. Most azonban két visszajelzést is kap, hogy illetlenséget csinált. Az egyiket Krestvir-től, miszerint nem őt kérdezték. Nem értett félre semmit, tudta, hogy nem neki szegezték a kérdéseket, de azt nem, hogy nem is válaszolhat rájuk a manó helyett. A másik jel pedig Aborath szájából hangzik el, hisz elnézést kér az állítólagos udvariatlanságukért, és Meira valamiért ezt úgy értelmezi, hogy helyette is megtette.*
- Oh, én… nem akartam ám illetlen lenni, csak lelkes vagyok, mint mindig. Meg kíváncsi, ahogy Aborath mester is mondja. Bocsánat, ha rosszat csináltam, nem állt szándékomban. Sajnálom.
*Kér bocsánatot ő is inkább kétszer, mint egyszer sem arcán őszinte megbánást mutatva. Aztán ezt a gesztust ő is megkapja viszonzásul Krestvir-től, ebben az esetben Kilencedik helyett.*
- Semmi baj nem történt, nem sérültem meg. Azt hiszem, hogy Kilencedik is csak egy kis játékra vágyott, és hát engem talált meg hozzá. Az igazat megvallva, így utólag azt kell mondjam, egész vicces volt. *Jótét lélek ez a félvér lány, nem haragszik ő senkire hosszú ideig, és még fiatalka annyira, hogy minden hülyeséget játéknak fogjon fel, így hát semmi tüske nem maradt benne a történteket illetően.*
- Viszont szerintem ő hozzád tartozik, úgyhogy jobb helyen lesz nálad, mint az én vállamon. *Azzal a derekánál fogva a markába kapja a manót, és átnyújtja őt Krestvir-nek, hogy visszajuttassa őt a jogos tulajdonosának. Egész érdekes élmény volt, hogy Kilencedik a vállán utazott, de azért valljuk be, jobb nélküle, mert akkor legalább senki nem piszkálja állandóan a haját.*
3627. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-16 02:51:31
Üzenet elküldve: 2024-06-16 02:51:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Az elf kisasszony valószínűleg az érzelmei által elragadva, de magához veszi a beszéd fonalát és szinte ledarálja a történteket a nőnek. Ebből Aborath-nak is teljesen összeáll, hogy mi is történhetett. A sejtései beigazolódtak. Egy újabb rejtély megoldva. A mágusnő azzal a hűvösséggel fogadja a kisasszony lelkesedését amivel eddig is viszonyult hozzájuk. A bemutatkozás résznél Aborath is fejet hajt.*
-Tiszteletem Drelm magiszter.
*Lehet azért mert tanító volt és így magára szedett egy kis empátiát, lehet azért mert teljesen egyértelműnek tűnik, de a férfi úgy érzékeli, hogy terhére vannak a másiknak.*
-Pusztán a szakmai kíváncsiság és a kollegiális viszonyhoz fűződő illemszabályok, miatt éreztük szükségét bemutatkozni, de nem kívántuk zavarni a kutatásában. Elnézését kérjük.
*Közli kimért udvariassággal. Persze nem volna ellenére hallani, arról a szövetségről vagy beszélgetni egy másik mágussal, főleg mivel itt a toronyban nem túl gyakran találkozni másokkal, de távol álljon tőle, hogy udvariatlanul feltartsa a nőt a tanulmányaiban.*
*Az elf kisasszony valószínűleg az érzelmei által elragadva, de magához veszi a beszéd fonalát és szinte ledarálja a történteket a nőnek. Ebből Aborath-nak is teljesen összeáll, hogy mi is történhetett. A sejtései beigazolódtak. Egy újabb rejtély megoldva. A mágusnő azzal a hűvösséggel fogadja a kisasszony lelkesedését amivel eddig is viszonyult hozzájuk. A bemutatkozás résznél Aborath is fejet hajt.*
-Tiszteletem Drelm magiszter.
*Lehet azért mert tanító volt és így magára szedett egy kis empátiát, lehet azért mert teljesen egyértelműnek tűnik, de a férfi úgy érzékeli, hogy terhére vannak a másiknak.*
-Pusztán a szakmai kíváncsiság és a kollegiális viszonyhoz fűződő illemszabályok, miatt éreztük szükségét bemutatkozni, de nem kívántuk zavarni a kutatásában. Elnézését kérjük.
*Közli kimért udvariassággal. Persze nem volna ellenére hallani, arról a szövetségről vagy beszélgetni egy másik mágussal, főleg mivel itt a toronyban nem túl gyakran találkozni másokkal, de távol álljon tőle, hogy udvariatlanul feltartsa a nőt a tanulmányaiban.*
3626. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-12 00:17:09
Üzenet elküldve: 2024-06-12 00:17:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Ha az előbb ellágyult, most meg egyből összekapja magát a manó a határozott, utasító hangnem hallatán, mint a csintalan gyerek, mikor ráripakodnak. Füleit idegesen húzza hátra, majd pedig bocsánatkérőn húzza be a nyakát.*
- Jó-jó, bicsi-bocsi. - *Csiripeli, s hogy jóvá tegye a böködést, most kézháttal simítja meg gyengéden a sértett pontot.
Aztán elérkeznek egyszer csak Krestvirhez. Aki egyébként maga nem volt eltűnőben, pusztán a kezében tartott pipán gyakorolta a fénytörést befolyásoló mágiát, a mágusokra jellemző tehetséggel módosítva a varázslaton. Hogy e módosítás miatt nem sikerült azt tökéletesen végrehajtania, vagy pusztán csak nem sajátította még el kellő mértékben az alapvarázslatot sem, azt talán még ő sem tudja. De most nem is ez a lényeg. Az érkezőkre felfigyelve ugyanis félbehagyja a tanulást, s mikor meglátja a társaságukban Kilencediket, megtörténik az a bizonyos kérdőre vonás.
Ám a válasz nem a manótól érkezik, hanem a jelenlegi hordozójától. Kilencedik ugyan már nyitná a száját, ám az áradattal, ami a varázslólány ajkain kizúdul, még ő sem szállhat szembe, inkább utat enged neki. Amúgy sincs ellenére a dolog, hogy nem neki kell magyarázkodnia, ez látszódhat is rajta, ahogy elégedetten és csodálattal vigyorog Meirára. Neki kétségkívül tetszik ez a szószátyárság, de hát épp neki ne tetszene?
Krestvir ezzel szemben nem mutat sok érzelmet. Mikor Meira beszélni kezd, rá pillant, utána már azonban inkább a két idegen között néz el, mintha mindkettőjüket egyszerre akarná nézni, s közben egyiküket sem.
Végighallgatja a lányt, majd mikor amaz bemutatja magát és a férfit is, csak akkor érkezik tőle reakció.
Föláll, majd meghajol.*
- Krestvir Drelm. Az Ezüstszilánk Szövetségtől. - *Viszonozza a bemutatkozást szárazon. Ez utóbbi ugyan már aligha jelent bárkinek is bármit, a Szövetség már rég feloszlott, de ő még őrzi az emlékét.
A bemutatkozó után ismét meghajol, majd hellyel-közzel Meirára emeli tekintetét egy pillanatra, mielőtt ismét félrenézne.*
- A kérdésem nem hozzád szólt, Meira. - *Tisztázza azt, amit ő félreértésnek vél.*
- De a választ így is megkaptam. - *Teszi hozzá egy légvétel után, és ezúttal elég nyilvánvalóan vetül tekintete Kilencedikre. A manó rajtakapottan vakarja meg a füle tövét, de közben somolyog, mint aki nem bánja igazán a rosszalkodását.*
- Elnézést kérek Kilencedik viselkedéséért. Remélem, sérülést nem okozott az esés. Ha mégis, szívesen ellátom, amennyire módomban áll. - *Hangja és viselkedése még mindig elég érzéketlennek hathat, ezért pedig hamisnak a szándék, de az ajánlat után kutatón néz végig még egyszer a máguslányon, a sérülését keresve, mert úgy értelmezi, a manó ilyesféle segítséget ígért nekik.
Kilencediket meg azért láthatóan egy kissé megzavarta, hogy elvették tőle a szót és a beszélgetés irányításának lehetőségét, mert most hirtelen nem talál vissza a szerepébe és csak ül kukán, kivárva, hogy mi lesz ennek a vége.*
*Ha az előbb ellágyult, most meg egyből összekapja magát a manó a határozott, utasító hangnem hallatán, mint a csintalan gyerek, mikor ráripakodnak. Füleit idegesen húzza hátra, majd pedig bocsánatkérőn húzza be a nyakát.*
- Jó-jó, bicsi-bocsi. - *Csiripeli, s hogy jóvá tegye a böködést, most kézháttal simítja meg gyengéden a sértett pontot.
Aztán elérkeznek egyszer csak Krestvirhez. Aki egyébként maga nem volt eltűnőben, pusztán a kezében tartott pipán gyakorolta a fénytörést befolyásoló mágiát, a mágusokra jellemző tehetséggel módosítva a varázslaton. Hogy e módosítás miatt nem sikerült azt tökéletesen végrehajtania, vagy pusztán csak nem sajátította még el kellő mértékben az alapvarázslatot sem, azt talán még ő sem tudja. De most nem is ez a lényeg. Az érkezőkre felfigyelve ugyanis félbehagyja a tanulást, s mikor meglátja a társaságukban Kilencediket, megtörténik az a bizonyos kérdőre vonás.
Ám a válasz nem a manótól érkezik, hanem a jelenlegi hordozójától. Kilencedik ugyan már nyitná a száját, ám az áradattal, ami a varázslólány ajkain kizúdul, még ő sem szállhat szembe, inkább utat enged neki. Amúgy sincs ellenére a dolog, hogy nem neki kell magyarázkodnia, ez látszódhat is rajta, ahogy elégedetten és csodálattal vigyorog Meirára. Neki kétségkívül tetszik ez a szószátyárság, de hát épp neki ne tetszene?
Krestvir ezzel szemben nem mutat sok érzelmet. Mikor Meira beszélni kezd, rá pillant, utána már azonban inkább a két idegen között néz el, mintha mindkettőjüket egyszerre akarná nézni, s közben egyiküket sem.
Végighallgatja a lányt, majd mikor amaz bemutatja magát és a férfit is, csak akkor érkezik tőle reakció.
Föláll, majd meghajol.*
- Krestvir Drelm. Az Ezüstszilánk Szövetségtől. - *Viszonozza a bemutatkozást szárazon. Ez utóbbi ugyan már aligha jelent bárkinek is bármit, a Szövetség már rég feloszlott, de ő még őrzi az emlékét.
A bemutatkozó után ismét meghajol, majd hellyel-közzel Meirára emeli tekintetét egy pillanatra, mielőtt ismét félrenézne.*
- A kérdésem nem hozzád szólt, Meira. - *Tisztázza azt, amit ő félreértésnek vél.*
- De a választ így is megkaptam. - *Teszi hozzá egy légvétel után, és ezúttal elég nyilvánvalóan vetül tekintete Kilencedikre. A manó rajtakapottan vakarja meg a füle tövét, de közben somolyog, mint aki nem bánja igazán a rosszalkodását.*
- Elnézést kérek Kilencedik viselkedéséért. Remélem, sérülést nem okozott az esés. Ha mégis, szívesen ellátom, amennyire módomban áll. - *Hangja és viselkedése még mindig elég érzéketlennek hathat, ezért pedig hamisnak a szándék, de az ajánlat után kutatón néz végig még egyszer a máguslányon, a sérülését keresve, mert úgy értelmezi, a manó ilyesféle segítséget ígért nekik.
Kilencediket meg azért láthatóan egy kissé megzavarta, hogy elvették tőle a szót és a beszélgetés irányításának lehetőségét, mert most hirtelen nem talál vissza a szerepébe és csak ül kukán, kivárva, hogy mi lesz ennek a vége.*
3625. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-11 22:15:12
Üzenet elküldve: 2024-06-11 22:15:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Tény és való, hogy a bizonyos ellágyulás közepette Kilencedik még aranyosabbá válik, de Meira lehet, hogy ezúttal nem így gondolja. Duzzogva ciccegni kezd, és morcosan pillant potyautasa felé, mikor az a felettébb hegyesnek érződő körmével megböki az arcát. Persze valószínű, hogy csak a lány túl kényes, de neki akkor is kellemetlen volt.*
- Éppen ezért ne bökdösd a puha bőrömet! *Utasítja a manót, s nem sokkal később már meg is pillantják Krestvir-t az egyik sarokban ücsörögve. A nő egyébként elsőre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, ráadásul túl sok furcsaság tűnik körülötte egyszerre. Először, mintha őt magát sem látná jól, mintha csak beleolvadna a környezetébe, utána pedig a kezében lát valami furcsa derengést, amiről csak később tudja megállapítani, hogy valami pipaszerű tárgy lehet az.
A számonkérésre azonban Meira azonnal bemutatkozik, ugyanis nem hagyja, hogy Kilencedik maga válaszoljon úrnője vagy akárkije kérdésére, a fél-elf lány rögtön fecsegni kezd.*
- Én csak könyveket kerestem. Nem találtam őket, sem könyvet, sem létrát. Dühömben azt mondtam, hogy az egész torony ellenem van, erre ez a kis mitugrász úgy döntött, hogy a bolondját járatja velem, és úgy tett, mintha ő lenne a Mágustorony. Aztán megtaláltam, de megijedtem tőle, és leestem a székről, amire előtte felmásztam. Eléggé fájt. Utána azt mondta a manó, hogy tud nekünk segíteni, és téged említett. Ó, és egyébként szia! Meira vagyok.
*Még az is hihető volna, hogy az is valamiféle varázslat eredménye, hogy Meira mindezt képes volt egy levegővel elmondani, de nem erről van szó. Csupán egy istenadta, veleszületett tehetség ez, amit olyan ösztönösen használ, mintha csak a lénye része lenne, hogy semmire sem tud röviden válaszolni.*
- Ja, és ő itt Aborath Mester! Azért van velünk, mert megnézte, hogy minden rendben van-e. Elég hangos volt az esés… *Mutatja be a mágust is, szintén helyette, ezzel úgy tűnik magához is ragadta a kis csoport szószóló szereplét.*
*Tény és való, hogy a bizonyos ellágyulás közepette Kilencedik még aranyosabbá válik, de Meira lehet, hogy ezúttal nem így gondolja. Duzzogva ciccegni kezd, és morcosan pillant potyautasa felé, mikor az a felettébb hegyesnek érződő körmével megböki az arcát. Persze valószínű, hogy csak a lány túl kényes, de neki akkor is kellemetlen volt.*
- Éppen ezért ne bökdösd a puha bőrömet! *Utasítja a manót, s nem sokkal később már meg is pillantják Krestvir-t az egyik sarokban ücsörögve. A nő egyébként elsőre nem tűnik túl bizalomgerjesztőnek, ráadásul túl sok furcsaság tűnik körülötte egyszerre. Először, mintha őt magát sem látná jól, mintha csak beleolvadna a környezetébe, utána pedig a kezében lát valami furcsa derengést, amiről csak később tudja megállapítani, hogy valami pipaszerű tárgy lehet az.
A számonkérésre azonban Meira azonnal bemutatkozik, ugyanis nem hagyja, hogy Kilencedik maga válaszoljon úrnője vagy akárkije kérdésére, a fél-elf lány rögtön fecsegni kezd.*
- Én csak könyveket kerestem. Nem találtam őket, sem könyvet, sem létrát. Dühömben azt mondtam, hogy az egész torony ellenem van, erre ez a kis mitugrász úgy döntött, hogy a bolondját járatja velem, és úgy tett, mintha ő lenne a Mágustorony. Aztán megtaláltam, de megijedtem tőle, és leestem a székről, amire előtte felmásztam. Eléggé fájt. Utána azt mondta a manó, hogy tud nekünk segíteni, és téged említett. Ó, és egyébként szia! Meira vagyok.
*Még az is hihető volna, hogy az is valamiféle varázslat eredménye, hogy Meira mindezt képes volt egy levegővel elmondani, de nem erről van szó. Csupán egy istenadta, veleszületett tehetség ez, amit olyan ösztönösen használ, mintha csak a lénye része lenne, hogy semmire sem tud röviden válaszolni.*
- Ja, és ő itt Aborath Mester! Azért van velünk, mert megnézte, hogy minden rendben van-e. Elég hangos volt az esés… *Mutatja be a mágust is, szintén helyette, ezzel úgy tűnik magához is ragadta a kis csoport szószóló szereplét.*
3624. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:40:56
Üzenet elküldve: 2024-06-11 21:40:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*A lány szinte teljes egészében felsorolja mik azok az elképzelések amik Abroath fejében is megfordultak az ajtók kapcsán. Ezt persze a mágusmester nem fogja csak úgy szóvá tenni. Helyette csupán mindenttudó mosollyal néz rá.*
-Érdekes elképzelések.
*A manó tiszteletlen közeledése az elf kisasszonyhoz olyan gyorsan célt ér, hogy Aborath-nak közbe lépni sincs ideje és már ott ül annak vállán. Ha nem lett volna a kezében az a bögre tea valószínűleg gyorsabban reagál. Viszont mivel a kishölgy megelégszik a helyzetével így nem teszi a földre Kilenvediket és szólítja fel a bocsánatkérésre. Ezek után megindulnak az említett mágusmesterhez, aki mint kiderül nem is olyan volt tőlük. Így hogy látja is most már egészen biztos benne Aborath, hogy jól emlékezett rá. Ezek szerint nem valami tréfát akar űzni velük a kis lény. Bár teljesen még nem zárná ki ennek a lehetőségét. Az említett illető mindenesetre látszólag épp valami kísérletet folytat amit a levegőmágus is érdeklődve néz, de nem szól közbe.*
~Valamiféle fénymágia lehet.~
*A magiszter egyértelműen nem örül a jelenlétüknek. Aborath egy biccentéssel köszönti a nőt akinek első dolga kérdőre vonni Kilencediket. A férfi nem tervezi megmagyarázni a dolgot. Ahogy eddig észrevette nem kell félteni a manót és mégis csak ő kívánta bemutatni őket a barátjának.*
*A lány szinte teljes egészében felsorolja mik azok az elképzelések amik Abroath fejében is megfordultak az ajtók kapcsán. Ezt persze a mágusmester nem fogja csak úgy szóvá tenni. Helyette csupán mindenttudó mosollyal néz rá.*
-Érdekes elképzelések.
*A manó tiszteletlen közeledése az elf kisasszonyhoz olyan gyorsan célt ér, hogy Aborath-nak közbe lépni sincs ideje és már ott ül annak vállán. Ha nem lett volna a kezében az a bögre tea valószínűleg gyorsabban reagál. Viszont mivel a kishölgy megelégszik a helyzetével így nem teszi a földre Kilenvediket és szólítja fel a bocsánatkérésre. Ezek után megindulnak az említett mágusmesterhez, aki mint kiderül nem is olyan volt tőlük. Így hogy látja is most már egészen biztos benne Aborath, hogy jól emlékezett rá. Ezek szerint nem valami tréfát akar űzni velük a kis lény. Bár teljesen még nem zárná ki ennek a lehetőségét. Az említett illető mindenesetre látszólag épp valami kísérletet folytat amit a levegőmágus is érdeklődve néz, de nem szól közbe.*
~Valamiféle fénymágia lehet.~
*A magiszter egyértelműen nem örül a jelenlétüknek. Aborath egy biccentéssel köszönti a nőt akinek első dolga kérdőre vonni Kilencediket. A férfi nem tervezi megmagyarázni a dolgot. Ahogy eddig észrevette nem kell félteni a manót és mégis csak ő kívánta bemutatni őket a barátjának.*
3623. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:33:16
Üzenet elküldve: 2024-06-07 22:33:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Kilencedik szerint mindannyian egyetértenek az ajtókat illetően, úgyhogy ő már nem is fűz hozzá semmit a témához, csak mindentudó hallgatagsággal somolyog.
Aztán rövidesen már Meira vállán üldögél, noha azért tapasztal némi tiltakozást, miközben fölmászik, de közbe nem lép senki és le sem lökik "trónjáról", úgyhogy kényelmesen elhelyezkedik ott.
Meira dicséretére, miszerint ő aranyos, látványosan ellágyul, fülei kissé kétoldalt konyulnak, miközben zavartan a nő arcába böki vékony kis ujját.*
- Te meg puha. - *Jegyzi meg, majd visszahúzza ujját, s ha Meira el is vette tőle a tincset, ő azért lopva még bele-belesimít menet közben a hajába, mintha roppant érdekesnek találná.*
- Ott van, ő az! - *Szólal meg már előre, mikor Krestvir közelébe érnek. A szintet nem kellett elhagyniuk, de egészen a széléig kellett jönniük, egy félreeső kis "sarokba". Mivel itt csak egyetlen személy ül épp az asztalnál, nem kell találgatni, hogy kiről beszél a manó.*
- Előre szólok, egy kicsit szégyenlős tud lenni... - *Mondja mintegy mellékesen, félszegen.
A másik kettő egy elég alacsony termetű, fekete köpönyeges alakot pillanthat meg, ahogy az asztal fölé görnyedve mintha valamiben nagyon el volna merülve éppen. Hosszú sötét haja kissé gondozatlan benyomást kelthet, ahogy kibontva vállaira omlik.
Ha közelebb érnek hozzá, már az is megállapítható, hogy úgy Meirával nagyjából egykorúan fest a fiatal nő. Illetve az is láthatóvá válik, hogy nyitott bal tenyerében tart valamit. Viszont nehéz a szemnek megállapítania, hogy mi is az. Halványan látni lehet ott valamit, de szinte képtelenség ráfókuszálni.
Krestvir látszólag ügyet sem vet a közeledő hármasra, még akkor sem, ha már a közvetlen közelébe értek. Legalábbis nem azonnal... Néhány pillanat múltán azonban fölhagy az összpontosítással, s ahogy fejét az érkezők felé fordítja, a kezében is láthatóvá válik egy pipa, most már teljes élességében.
Úgy tűnhet, hogy nem éppen boldog, hogy megzavarták, ugyanis ábrázatán olyasféle kifejezés ül, mintha valami alantas lényekre nézne szánakozó mosollyal. Persze ez mindössze arcvonásainak állandó és szerencsétlen összjátékából fakad, valójában egyszerű érdeklődéssel pillant föl, hogy mi ez a mozgolódás.
Előbb azt gondolja, csak más varázslótanoncoknak is éppen itt van dolga, ám amikor meglátja Kilencediket az egyikük vállán, már változik a feltételezése.*
- Mit csináltál? - *Szegezi a kérdést rögtön a manónak, s e "vallatástól" talán csak még inkább kelletlennek tűnhet az arckifejezése.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
*Kilencedik szerint mindannyian egyetértenek az ajtókat illetően, úgyhogy ő már nem is fűz hozzá semmit a témához, csak mindentudó hallgatagsággal somolyog.
Aztán rövidesen már Meira vállán üldögél, noha azért tapasztal némi tiltakozást, miközben fölmászik, de közbe nem lép senki és le sem lökik "trónjáról", úgyhogy kényelmesen elhelyezkedik ott.
Meira dicséretére, miszerint ő aranyos, látványosan ellágyul, fülei kissé kétoldalt konyulnak, miközben zavartan a nő arcába böki vékony kis ujját.*
- Te meg puha. - *Jegyzi meg, majd visszahúzza ujját, s ha Meira el is vette tőle a tincset, ő azért lopva még bele-belesimít menet közben a hajába, mintha roppant érdekesnek találná.*
- Ott van, ő az! - *Szólal meg már előre, mikor Krestvir közelébe érnek. A szintet nem kellett elhagyniuk, de egészen a széléig kellett jönniük, egy félreeső kis "sarokba". Mivel itt csak egyetlen személy ül épp az asztalnál, nem kell találgatni, hogy kiről beszél a manó.*
- Előre szólok, egy kicsit szégyenlős tud lenni... - *Mondja mintegy mellékesen, félszegen.
A másik kettő egy elég alacsony termetű, fekete köpönyeges alakot pillanthat meg, ahogy az asztal fölé görnyedve mintha valamiben nagyon el volna merülve éppen. Hosszú sötét haja kissé gondozatlan benyomást kelthet, ahogy kibontva vállaira omlik.
Ha közelebb érnek hozzá, már az is megállapítható, hogy úgy Meirával nagyjából egykorúan fest a fiatal nő. Illetve az is láthatóvá válik, hogy nyitott bal tenyerében tart valamit. Viszont nehéz a szemnek megállapítania, hogy mi is az. Halványan látni lehet ott valamit, de szinte képtelenség ráfókuszálni.
Krestvir látszólag ügyet sem vet a közeledő hármasra, még akkor sem, ha már a közvetlen közelébe értek. Legalábbis nem azonnal... Néhány pillanat múltán azonban fölhagy az összpontosítással, s ahogy fejét az érkezők felé fordítja, a kezében is láthatóvá válik egy pipa, most már teljes élességében.
Úgy tűnhet, hogy nem éppen boldog, hogy megzavarták, ugyanis ábrázatán olyasféle kifejezés ül, mintha valami alantas lényekre nézne szánakozó mosollyal. Persze ez mindössze arcvonásainak állandó és szerencsétlen összjátékából fakad, valójában egyszerű érdeklődéssel pillant föl, hogy mi ez a mozgolódás.
Előbb azt gondolja, csak más varázslótanoncoknak is éppen itt van dolga, ám amikor meglátja Kilencediket az egyikük vállán, már változik a feltételezése.*
- Mit csináltál? - *Szegezi a kérdést rögtön a manónak, s e "vallatástól" talán csak még inkább kelletlennek tűnhet az arckifejezése.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására úgy téríti el a fénysugarakat, hogy teste és összes felszerelése láthatatlan lesz minden külső szemlélő számára. A hatás megszűnik éjszaka, illetve mágikus sötétség hatására.
3622. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-07 09:20:57
Üzenet elküldve: 2024-06-07 09:20:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Azt ő is el tudja képzelni, hogy az ajtók mögött a rendetlenség az úr, de azt már erősen kétli, hogy az volna a szobák fő rendeltetése. Ebben a témában sokkal inkább Aborath-tal ért egyet. Valamit el akarnak rejteni a kíváncsi szemek elől, de, hogy pontosan mit, azt mindmáig a homály fedi. Meira meg merne esküdni rá, hogy nagyon kevesek vannak, akik tudják, mit rejtenek azok az ajtók.*
- Szerintem tiltott mágiák, veszélyes szörnyetegek, átjárók egy másik világba vagy olyan titkok, ami miatt bajba kerülnének azok, akik tudják, mi van mögöttük, s ezért nem mutatják meg senkinek. Szerintem ilyesmik lehetnek azokban a termekben.
*Fejti ki a maga véleményét a témával kapcsolatban, de tény és való, hogy Krestvir személye továbbra is jobban furdalja a kíváncsiságát, mint a titkos ajtók, úgyhogy felgyorsítva az eseményeket Meira meg is próbálja noszogatni a manót, hogy menjenek már hozzá. Mondjuk ő úgy gondolta, hogy mind a hármán a saját lábán.*
- Hé, hé, hé! Mit csinááálsz?! *Össze-vissza vonaglik, mocorog, míg a manó seperc alatt felmászik rajta, mert annyira fura érzés, ahogy néhol megérzi a kis kezeit és tappancsait a ruháján keresztül, ahogy őt tapogatja. Akkor nyugszik csak meg, mikor Kilencedik úr elhelyezkedik a vállán, hogy potyautasként folytassa az útját.*
- Hjaj, na jó, maradhatsz… *Pillant rá szeme sarkából.* Ilyen közelről egész aranyos vagy. *Azért a hajtincsét visszalopja a manótól, mert az az övé. Növesszen magának sajátot, ha ilyen gyönyörű frizurát szeretne magának. Utána pedig nincs más hátra, mint előre, Kilencedik és Aborath társaságában megindul abba az irányba, amerre az „arra” található.*
*Azt ő is el tudja képzelni, hogy az ajtók mögött a rendetlenség az úr, de azt már erősen kétli, hogy az volna a szobák fő rendeltetése. Ebben a témában sokkal inkább Aborath-tal ért egyet. Valamit el akarnak rejteni a kíváncsi szemek elől, de, hogy pontosan mit, azt mindmáig a homály fedi. Meira meg merne esküdni rá, hogy nagyon kevesek vannak, akik tudják, mit rejtenek azok az ajtók.*
- Szerintem tiltott mágiák, veszélyes szörnyetegek, átjárók egy másik világba vagy olyan titkok, ami miatt bajba kerülnének azok, akik tudják, mi van mögöttük, s ezért nem mutatják meg senkinek. Szerintem ilyesmik lehetnek azokban a termekben.
*Fejti ki a maga véleményét a témával kapcsolatban, de tény és való, hogy Krestvir személye továbbra is jobban furdalja a kíváncsiságát, mint a titkos ajtók, úgyhogy felgyorsítva az eseményeket Meira meg is próbálja noszogatni a manót, hogy menjenek már hozzá. Mondjuk ő úgy gondolta, hogy mind a hármán a saját lábán.*
- Hé, hé, hé! Mit csinááálsz?! *Össze-vissza vonaglik, mocorog, míg a manó seperc alatt felmászik rajta, mert annyira fura érzés, ahogy néhol megérzi a kis kezeit és tappancsait a ruháján keresztül, ahogy őt tapogatja. Akkor nyugszik csak meg, mikor Kilencedik úr elhelyezkedik a vállán, hogy potyautasként folytassa az útját.*
- Hjaj, na jó, maradhatsz… *Pillant rá szeme sarkából.* Ilyen közelről egész aranyos vagy. *Azért a hajtincsét visszalopja a manótól, mert az az övé. Növesszen magának sajátot, ha ilyen gyönyörű frizurát szeretne magának. Utána pedig nincs más hátra, mint előre, Kilencedik és Aborath társaságában megindul abba az irányba, amerre az „arra” található.*
3621. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-06-07 01:04:50
Üzenet elküldve: 2024-06-07 01:04:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Hát igen. A bohóckodásra ha nincs, aki reagáljon akkor a tréfamester szerepe nem lesz túl kívánatos. Így jár Szegény Kilencedik is akinek csupán az elf kisasszony reagál a történetére. Az említett ajtók kérdésének kapcsán Aborath is arra felé fordul amerre az egyiket tudja ugyanis azok felettébb borzolják a férfi fantáziáját is. Nem egyszer próbálta már a titkukat megfejteni, de nem került közelebb a megfejtéshez csak újabb és újabb teóriákkal állt elő. A torony lebegésének titka, olyan mágiák amiket akárkinek nem tanítanak meg, mágikus tárgyak, valami aminek köze lehet ahhoz, hogy mire használ a mester annyi aranyat amennyit itt hagynak nála, de az is lehet, hogy valami veszélyes dolog. Nem lehet véletlen, hogy a torony mindig távol állt a sűrűbben lakott területektől. A kikötőnek is a szélén volt. A manó kissé földhözragadtabb elképzelése azért belőle is kicsal egy mosolyt.*
-Ahhoz kissé sok van belőle. De az én véleményem Kilencedik úréval azonos. Valamit elrejteni hivatottak azok az ajtók.
*Végül a nem túl szerencsés kérdésből, hogy miért szeretik a manót nem lesz sértődés. Sőt, el is vezetné őket a barátjához? Társához? Aborath egy érett mágusmesterhez méltó kimért nyugalommal fogadja a dolgot. Valószínűleg mikor Meira felé fordul még a teájába is belekortyol, hogy magában megállapítsa, hogy kezd hűlni. A kis lény mozgása valamilyen szinten lenyűgöző ahogy azokon a polcokon mászik le. Majd gyorsan fel próbál az elf kisasszonyra, aki ha ellenkezik akkor a levegőmágus is igyekszik közbe lépni a támadóval szemben. De ha nem akkor olyan gyorsan történt a dolog, hogy reagálni se tudott.*
*Hát igen. A bohóckodásra ha nincs, aki reagáljon akkor a tréfamester szerepe nem lesz túl kívánatos. Így jár Szegény Kilencedik is akinek csupán az elf kisasszony reagál a történetére. Az említett ajtók kérdésének kapcsán Aborath is arra felé fordul amerre az egyiket tudja ugyanis azok felettébb borzolják a férfi fantáziáját is. Nem egyszer próbálta már a titkukat megfejteni, de nem került közelebb a megfejtéshez csak újabb és újabb teóriákkal állt elő. A torony lebegésének titka, olyan mágiák amiket akárkinek nem tanítanak meg, mágikus tárgyak, valami aminek köze lehet ahhoz, hogy mire használ a mester annyi aranyat amennyit itt hagynak nála, de az is lehet, hogy valami veszélyes dolog. Nem lehet véletlen, hogy a torony mindig távol állt a sűrűbben lakott területektől. A kikötőnek is a szélén volt. A manó kissé földhözragadtabb elképzelése azért belőle is kicsal egy mosolyt.*
-Ahhoz kissé sok van belőle. De az én véleményem Kilencedik úréval azonos. Valamit elrejteni hivatottak azok az ajtók.
*Végül a nem túl szerencsés kérdésből, hogy miért szeretik a manót nem lesz sértődés. Sőt, el is vezetné őket a barátjához? Társához? Aborath egy érett mágusmesterhez méltó kimért nyugalommal fogadja a dolgot. Valószínűleg mikor Meira felé fordul még a teájába is belekortyol, hogy magában megállapítsa, hogy kezd hűlni. A kis lény mozgása valamilyen szinten lenyűgöző ahogy azokon a polcokon mászik le. Majd gyorsan fel próbál az elf kisasszonyra, aki ha ellenkezik akkor a levegőmágus is igyekszik közbe lépni a támadóval szemben. De ha nem akkor olyan gyorsan történt a dolog, hogy reagálni se tudott.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741