Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 183 (3641. - 3660. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3660. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-29 02:16:40
Üzenet elküldve: 2024-08-29 02:16:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Békés beszélgetés két tudósfő között. Aborath szereti az ilyesmit. Méghozzá tea is van mellé. A férfi se siet az elfogyasztásával. Kiélvezi annak a kortynak az ízét és ahogy belülről átmelengeti a testét. Közben persze hallgatja a nő válaszait és bólint azokra. Korábban is érteni vélte mire gondolhat a másik a tanítvány befolyásolásával kapcsolatban.*
-Valóban nem szükséges az ismeretek elsajátításához. Viszont ha maradunk annál a feltételezésnél, hogy a mágia alapja nemcsak a világ megismerése hanem annak a befolyásolására való szándékunk, akkor az általunk már elsajátított ismeretek továbbadása nem számít továbbra is annak befolyásolásának? Volt lehetőségem beszélgetni egy igencsak különc kollégával, aki kifejtette számomra, hogy egy tanítványát annak előtte ismertette meg veszélyes mágiákkal, hogy kellő tapasztalatot vagy érettséget sikerült volna belé nevelnie. Ennek utána az a bizonyos tanítvány egy túl nagy kockázatvállalás miatt életét vesztette. A különc kolléga magát hibáztatta ezért. Ön mit gondol erről?
*Néz kíváncsian a magiszterre. Viszont a nő se marad adós a kérdések feltevésében. Aborath pedig legalább annyira szeret válaszokat osztogatni ahogy érdeklődni. Nem véletlen, hogy tanítóként foglalatoskodott.*
-Előbbi megállapítást annak ellenére, hogy teljesen nem zárnám ki, de azért gondolom kevésbé valószínűnek mivel a mester mind megjelenésében, mind viselkedésében, de még otthonának megválasztása során se érzékelteti, hogy több volna másoknál. Egyszerű, de közvetlen. Különleges tornya pedig az emberektől távol található, hogy még figyelemfelketőnek is minél kevésbé lehessen hívni. Arra gondoltam eddig, hogy megválogatja kinek és mit tanít, de valóban érdekes gondolat az is, hogy túl sokat gondoltunk ebbe bele. Valójában ez a tudás már előttünk van csak nem jó helyen keressük. Ez... Izgalmas lenne. Végső soron valahonnan a Thenior családnak is hozzá kelhetett jutnia ehhez a tudáshoz. Viszont, hogy miért kéri meg az árát, azt csak sejteni vélem. Véleményem szerint akkor tudnánk meg a választ ha tisztában lennénk milyen titkokat rejthetnek a torony lezárt ajtajai.
*Békés beszélgetés két tudósfő között. Aborath szereti az ilyesmit. Méghozzá tea is van mellé. A férfi se siet az elfogyasztásával. Kiélvezi annak a kortynak az ízét és ahogy belülről átmelengeti a testét. Közben persze hallgatja a nő válaszait és bólint azokra. Korábban is érteni vélte mire gondolhat a másik a tanítvány befolyásolásával kapcsolatban.*
-Valóban nem szükséges az ismeretek elsajátításához. Viszont ha maradunk annál a feltételezésnél, hogy a mágia alapja nemcsak a világ megismerése hanem annak a befolyásolására való szándékunk, akkor az általunk már elsajátított ismeretek továbbadása nem számít továbbra is annak befolyásolásának? Volt lehetőségem beszélgetni egy igencsak különc kollégával, aki kifejtette számomra, hogy egy tanítványát annak előtte ismertette meg veszélyes mágiákkal, hogy kellő tapasztalatot vagy érettséget sikerült volna belé nevelnie. Ennek utána az a bizonyos tanítvány egy túl nagy kockázatvállalás miatt életét vesztette. A különc kolléga magát hibáztatta ezért. Ön mit gondol erről?
*Néz kíváncsian a magiszterre. Viszont a nő se marad adós a kérdések feltevésében. Aborath pedig legalább annyira szeret válaszokat osztogatni ahogy érdeklődni. Nem véletlen, hogy tanítóként foglalatoskodott.*
-Előbbi megállapítást annak ellenére, hogy teljesen nem zárnám ki, de azért gondolom kevésbé valószínűnek mivel a mester mind megjelenésében, mind viselkedésében, de még otthonának megválasztása során se érzékelteti, hogy több volna másoknál. Egyszerű, de közvetlen. Különleges tornya pedig az emberektől távol található, hogy még figyelemfelketőnek is minél kevésbé lehessen hívni. Arra gondoltam eddig, hogy megválogatja kinek és mit tanít, de valóban érdekes gondolat az is, hogy túl sokat gondoltunk ebbe bele. Valójában ez a tudás már előttünk van csak nem jó helyen keressük. Ez... Izgalmas lenne. Végső soron valahonnan a Thenior családnak is hozzá kelhetett jutnia ehhez a tudáshoz. Viszont, hogy miért kéri meg az árát, azt csak sejteni vélem. Véleményem szerint akkor tudnánk meg a választ ha tisztában lennénk milyen titkokat rejthetnek a torony lezárt ajtajai.
3659. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:23:20
Üzenet elküldve: 2024-08-27 21:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Mm... Értem. - *Feleli egyszerűen, még a teáról szólva. Majd észlelve, hogy Aborath a teába kortyol, ő is megkockáztatja, de épp csak beleér az ajka a forró italba, s már engedi is vissza a bögrét. Jobb szereti langyosan.
Akár fel is gyorsíthatná varázslattal a tea hűlését, de nem tartja olyan fontosnak, hogy erre pazarolja az erejét. Meg valahol kellemes illatos gőzét éreznie az arcán.
Aborath aztán egymás után több kérdéssel fordul hozzá, ő pedig igyekszik szépen sorban válaszolni.*
- De, egyetértek. - *Bólint a mágia alapjára.*
- Úgy értettem, hogy aki bizonyos értékekhez köti a mágia oktatását, az nem azért teszi ezt, mert erre szükség volna a mágiával kapcsolatos tudás elsajátításához, hanem mert a tanítványát szeretné befolyásolni. Feltehetően azt, hogy mire használja fel a megszerzett tudást. De elementáris mágia tanulásához nem fontos, hogy milyen szándékaink vannak; rombolni, vagy építeni akarunk? A szakrális mágiában fontos ez, bár sok ismeretem nincs ennek kapcsán... - *Magyarázza, amit félreértésnek vél még az előbbi válaszát illetően.
Majd tart egy kis szünetet, míg a következő kérdéseken töpreng.*
- Nem tudom. Mert szeret hatalmasabb lenni mindenkinél és nem kívánja megosztani a tudását egy bizonyos szint fölött? Mert nem akarja, hogy ez a tudás olyasvalaki birtokába jusson, aki nagy kárt tehetne általa? Vagy lehet, valójában mind hozzáférhető, csak nem tudjuk a nyitját? Bármelyik lehet. - *Vonja vállát.*
- Maga szerint?
Az is egy érdekes kérdés, hogy vajon miért kéri meg ennyire az árát annak is, amit hozzáférhetővé tesz.
- Mm... Értem. - *Feleli egyszerűen, még a teáról szólva. Majd észlelve, hogy Aborath a teába kortyol, ő is megkockáztatja, de épp csak beleér az ajka a forró italba, s már engedi is vissza a bögrét. Jobb szereti langyosan.
Akár fel is gyorsíthatná varázslattal a tea hűlését, de nem tartja olyan fontosnak, hogy erre pazarolja az erejét. Meg valahol kellemes illatos gőzét éreznie az arcán.
Aborath aztán egymás után több kérdéssel fordul hozzá, ő pedig igyekszik szépen sorban válaszolni.*
- De, egyetértek. - *Bólint a mágia alapjára.*
- Úgy értettem, hogy aki bizonyos értékekhez köti a mágia oktatását, az nem azért teszi ezt, mert erre szükség volna a mágiával kapcsolatos tudás elsajátításához, hanem mert a tanítványát szeretné befolyásolni. Feltehetően azt, hogy mire használja fel a megszerzett tudást. De elementáris mágia tanulásához nem fontos, hogy milyen szándékaink vannak; rombolni, vagy építeni akarunk? A szakrális mágiában fontos ez, bár sok ismeretem nincs ennek kapcsán... - *Magyarázza, amit félreértésnek vél még az előbbi válaszát illetően.
Majd tart egy kis szünetet, míg a következő kérdéseken töpreng.*
- Nem tudom. Mert szeret hatalmasabb lenni mindenkinél és nem kívánja megosztani a tudását egy bizonyos szint fölött? Mert nem akarja, hogy ez a tudás olyasvalaki birtokába jusson, aki nagy kárt tehetne általa? Vagy lehet, valójában mind hozzáférhető, csak nem tudjuk a nyitját? Bármelyik lehet. - *Vonja vállát.*
- Maga szerint?
Az is egy érdekes kérdés, hogy vajon miért kéri meg ennyire az árát annak is, amit hozzáférhetővé tesz.
3658. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-26 04:04:41
Üzenet elküldve: 2024-08-26 04:04:41
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Aborath egy klasszikus mágus annak legtöbb ismérvével együtt. Ehhez hozzátartozik a sokak által kevésbé szeretett képes beszéd is, amit tökéletesnek tart, hogy beszélgetőpartnere gondolataiba könnyebben belelásson. A magiszter kérdésére mosolyogva megrázza a fejét.*
-Alkalmas rá természetesen. Viszont nem erre gondolt a mesterem. A lélek véleményem szerint nem pusztán az átmeneti érzelmeinkből áll. Hozzá tartoznak azok is viszont, az csupán a felszíne. A mesterem úgy gondolta, persze nem azonnali hatással, de megfelelő teák fogyasztásával lelkünk tengerének felszíni hullámain túl, a mélyebb örvényekre is lehet hatni.
*Kockáztatja meg, hogy óvatosan belekortyoljon a teájába és megnyugvással tölti el, hogy jó ízű lett. Következő kérdésével sikerül gondolkozóba ejtenie a másikat. Ezek után érdeklődve hallgatja annak válaszát. Elgondolkozik az elhangzottakon.*
-Ön mit gondol mi a mágia alapja? Nem pont, hogy a világ megismerése és a szándék annak befolyásolására? Egy toronyban beszélgetünk, ami megannyi titkot rejt és a természet szabályaival szembemenve a lebeg a levegőben. Ön szerint milyen titkok lehetnek a Abogr mester lezárt ajtajai mögött és miért titkolja azokat mások elől?
*Tereli vissza a témát oda ahol már Meira kisasszonnyal is jártak. De most más is érdekli a férfit. Elvontság. Ez is a klasszikus mágusokra jellemző tulajdonság, amit a legtöbb átlagember furcsáll bennük.*
*Aborath egy klasszikus mágus annak legtöbb ismérvével együtt. Ehhez hozzátartozik a sokak által kevésbé szeretett képes beszéd is, amit tökéletesnek tart, hogy beszélgetőpartnere gondolataiba könnyebben belelásson. A magiszter kérdésére mosolyogva megrázza a fejét.*
-Alkalmas rá természetesen. Viszont nem erre gondolt a mesterem. A lélek véleményem szerint nem pusztán az átmeneti érzelmeinkből áll. Hozzá tartoznak azok is viszont, az csupán a felszíne. A mesterem úgy gondolta, persze nem azonnali hatással, de megfelelő teák fogyasztásával lelkünk tengerének felszíni hullámain túl, a mélyebb örvényekre is lehet hatni.
*Kockáztatja meg, hogy óvatosan belekortyoljon a teájába és megnyugvással tölti el, hogy jó ízű lett. Következő kérdésével sikerül gondolkozóba ejtenie a másikat. Ezek után érdeklődve hallgatja annak válaszát. Elgondolkozik az elhangzottakon.*
-Ön mit gondol mi a mágia alapja? Nem pont, hogy a világ megismerése és a szándék annak befolyásolására? Egy toronyban beszélgetünk, ami megannyi titkot rejt és a természet szabályaival szembemenve a lebeg a levegőben. Ön szerint milyen titkok lehetnek a Abogr mester lezárt ajtajai mögött és miért titkolja azokat mások elől?
*Tereli vissza a témát oda ahol már Meira kisasszonnyal is jártak. De most más is érdekli a férfit. Elvontság. Ez is a klasszikus mágusokra jellemző tulajdonság, amit a legtöbb átlagember furcsáll bennük.*
3657. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:59:37
Üzenet elküldve: 2024-08-25 14:59:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Halkan felsóhajt, önkéntelen és leplezetlen, Aborath válaszát hallgatva. Az utóbbi időben elszokott már az ilyesfajta beszédtől, a szimbolikus leírásoktól...*
- Úgy érti, hogy mondjuk nyugtatóan, vagy épp vidítóan hathat egy tea? - *Foglalja össze, mit olvasott ki a szavakból.
A neki címzett kérdésre aztán eltöpreng. Nincsenek emlékei róla, hogy az ő képzése mivel kezdődött, minden más emlékével együtt ez is hozzáférhetetlen a számára. Így csak a saját eszére hagyatkozva tud hirtelen véleményt alkotni.*
- Az alapműveltség fontos. Ismeretek a világról, annak működéséről... Szerintem egy mágus képzése is ott kezdődik, mint bármely más tudományos mesterségé. Az értékek... Erre nehéz válaszolni. Ez már inkább a nevelésről szól, nem a mágiáról. Mágiát tanulhat valaki pusztán a tanulás öröméért, azért, hogy mások javára váljon, de azért is, hogy ártson. A mágia tanulásához nem kellenek erkölcsi értékek, ha valaki ehhez köti a tanítást, az nem a mágiáról szól, hanem a saját befolyásolási szándékáról.
*Halkan felsóhajt, önkéntelen és leplezetlen, Aborath válaszát hallgatva. Az utóbbi időben elszokott már az ilyesfajta beszédtől, a szimbolikus leírásoktól...*
- Úgy érti, hogy mondjuk nyugtatóan, vagy épp vidítóan hathat egy tea? - *Foglalja össze, mit olvasott ki a szavakból.
A neki címzett kérdésre aztán eltöpreng. Nincsenek emlékei róla, hogy az ő képzése mivel kezdődött, minden más emlékével együtt ez is hozzáférhetetlen a számára. Így csak a saját eszére hagyatkozva tud hirtelen véleményt alkotni.*
- Az alapműveltség fontos. Ismeretek a világról, annak működéséről... Szerintem egy mágus képzése is ott kezdődik, mint bármely más tudományos mesterségé. Az értékek... Erre nehéz válaszolni. Ez már inkább a nevelésről szól, nem a mágiáról. Mágiát tanulhat valaki pusztán a tanulás öröméért, azért, hogy mások javára váljon, de azért is, hogy ártson. A mágia tanulásához nem kellenek erkölcsi értékek, ha valaki ehhez köti a tanítást, az nem a mágiáról szól, hanem a saját befolyásolási szándékáról.
3656. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-17 01:45:45
Üzenet elküldve: 2024-08-17 01:45:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*A bögrék megtelnek a férfi pedig leül az asztalhoz. Figyelmét nem kerüli el ahogy a magiszter ezek után tölt a manónak is. Saját kis történetére a nő visszakérdez.*
-Igen. Bár a lélek mélyebb mint a tenger és hullámait szabályozni nem lebecsülendő kihívás viszont a mesterem úgy vélte, hogy egy ügyesen megválasztott tea segíthet ápolni azt.
*Maga se kortyol még bele a teába csak a a kezét melengeti rajta. De ez is megnyugtatja őt. A következő kérdés hallatán jót mosolyog.*
-Nem. Nagyon sokáig nem tanultam a mágia tudományát. Előbb filozófiát tanítottak és a világ működését kellett valamilyen mélységben megértenem. Apám úgy vélte ez a megfelelő módszer egy felelős mágus kinevelésére. Magam is így vallom. Aglanthol mester nagy tudású és éles eszű tanítóm volt. A hosszúéletűek népének egy bölcse. Ön mit gondol követendő értéknek ha valaki a mágia ösvényére kíván lépni?
*A bögrék megtelnek a férfi pedig leül az asztalhoz. Figyelmét nem kerüli el ahogy a magiszter ezek után tölt a manónak is. Saját kis történetére a nő visszakérdez.*
-Igen. Bár a lélek mélyebb mint a tenger és hullámait szabályozni nem lebecsülendő kihívás viszont a mesterem úgy vélte, hogy egy ügyesen megválasztott tea segíthet ápolni azt.
*Maga se kortyol még bele a teába csak a a kezét melengeti rajta. De ez is megnyugtatja őt. A következő kérdés hallatán jót mosolyog.*
-Nem. Nagyon sokáig nem tanultam a mágia tudományát. Előbb filozófiát tanítottak és a világ működését kellett valamilyen mélységben megértenem. Apám úgy vélte ez a megfelelő módszer egy felelős mágus kinevelésére. Magam is így vallom. Aglanthol mester nagy tudású és éles eszű tanítóm volt. A hosszúéletűek népének egy bölcse. Ön mit gondol követendő értéknek ha valaki a mágia ösvényére kíván lépni?
3655. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-15 18:02:17
Üzenet elküldve: 2024-08-15 18:02:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Aborath pillantását a manó viszonozza ugyan, de hallgatag marad, nem lehet nem észrevenni a rossz kedvét.
Krestvir ugyancsak hallgat, ám közben elmerült figyelemmel követi végig, ahogy a tea bögrékbe kerül.*
- Köszönjük! - *Hajt fejet mélyen, majd meglepve nézi, ahogy egy harmadik bögre is megtelik, és Aborath végül helyet foglal az asztalnál. Azt gondolta, a férfi majd Meira után megy, nem az ő társaságukban marad, úgyhogy meglepetése tetten is érhető, ahogy szokásával ellentétben most fölpillant az asztallapról Aborathra.
Aztán már süti is vissza tekintetét, s míg a férfit hallgatja, a zsákjába túr, ahonnan egy aprócska csuprot kotor elő. Ezt meríti bele az egyik bögrébe, majd már törli is kendőbe a külsejét, nehogy lecsöpögtessen valamit, amit nem kellene.
Kilencedik lecsusszan a válláról az asztalra, ott törökülésbe helyezkedik és látszólag Aborathot mímelve veszi két keze közé a kis csuprot, mintha hideg volna idebent.*
- Köszönöm. - *Csipogja ő is, de a beszélgetésbe nem csatlakozik be.
Ezt Krestvir is észleli, úgyhogy erőt vesz magán és igyekszik ő megfelelni a társalgás szabályainak. De legalább adja magát a kérdés, s még érdekli is a válasz...*
- A lélekre? - *Kérdez vissza, pontosítást kérve, hogy mit is ért ez alatt a férfi. Közben óvatosan fölveszi a saját bögréjét is, de vissza is teszi, miután megállapította, hogy számára ez még percekig nem lesz alkalmas fogyasztásra.*
- Ő is mágus volt? A mestere... Mágusmestere volt?
*Aborath pillantását a manó viszonozza ugyan, de hallgatag marad, nem lehet nem észrevenni a rossz kedvét.
Krestvir ugyancsak hallgat, ám közben elmerült figyelemmel követi végig, ahogy a tea bögrékbe kerül.*
- Köszönjük! - *Hajt fejet mélyen, majd meglepve nézi, ahogy egy harmadik bögre is megtelik, és Aborath végül helyet foglal az asztalnál. Azt gondolta, a férfi majd Meira után megy, nem az ő társaságukban marad, úgyhogy meglepetése tetten is érhető, ahogy szokásával ellentétben most fölpillant az asztallapról Aborathra.
Aztán már süti is vissza tekintetét, s míg a férfit hallgatja, a zsákjába túr, ahonnan egy aprócska csuprot kotor elő. Ezt meríti bele az egyik bögrébe, majd már törli is kendőbe a külsejét, nehogy lecsöpögtessen valamit, amit nem kellene.
Kilencedik lecsusszan a válláról az asztalra, ott törökülésbe helyezkedik és látszólag Aborathot mímelve veszi két keze közé a kis csuprot, mintha hideg volna idebent.*
- Köszönöm. - *Csipogja ő is, de a beszélgetésbe nem csatlakozik be.
Ezt Krestvir is észleli, úgyhogy erőt vesz magán és igyekszik ő megfelelni a társalgás szabályainak. De legalább adja magát a kérdés, s még érdekli is a válasz...*
- A lélekre? - *Kérdez vissza, pontosítást kérve, hogy mit is ért ez alatt a férfi. Közben óvatosan fölveszi a saját bögréjét is, de vissza is teszi, miután megállapította, hogy számára ez még percekig nem lesz alkalmas fogyasztásra.*
- Ő is mágus volt? A mestere... Mágusmestere volt?
3654. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-14 22:23:48
Üzenet elküldve: 2024-08-14 22:23:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Mindig is szerette nézni ahogy a teafű vízbe tétele után megváltozik annak a színe. Ez a folyamat távol áll az alkímiától, de valami hasonló. Ahogy az egyszerű vízből valami több lesz. Két anyagból egy harmadik. Szép lenne belelátni mégis milyen folyamatok felelősek ezért és hogyan működik a világ. Kicsit gondolkozóba esik azon miképp oldja meg a következő lépést, de hamar kitalálja mi lenne a legkényelmesebb megoldás. Fog négy bögrét az egyik kezében, a teli teás kancsót a másikban majd nyugodt léptekkel elindul le a hölgyekhez és a manóhoz. Ahol viszont három helyett már csak ketten várják. Meglepetten emelkednek a szemöldökei, de Krestvir magiszter már közli is a lány üzenetét. Ez után a férfi a manóra néz és értőn bólint.*
-Vagy úgy!*Azzal tölt három bögrébe. Az elsőt a nőnek adja, a másodikat a manónak...*Óvatosan vele. Nagyon forró.
*A harmadikat pedig magának. Majd leül és elkezdi rajta a kezét melengetni.*
-Tudják Aglanthol mester tanított a teafőzésre. Úgy vélte, hogy a megfelelő füvek használatával nemcsak a testre, de a lélekre is lehet hatni.
*Mindig is szerette nézni ahogy a teafű vízbe tétele után megváltozik annak a színe. Ez a folyamat távol áll az alkímiától, de valami hasonló. Ahogy az egyszerű vízből valami több lesz. Két anyagból egy harmadik. Szép lenne belelátni mégis milyen folyamatok felelősek ezért és hogyan működik a világ. Kicsit gondolkozóba esik azon miképp oldja meg a következő lépést, de hamar kitalálja mi lenne a legkényelmesebb megoldás. Fog négy bögrét az egyik kezében, a teli teás kancsót a másikban majd nyugodt léptekkel elindul le a hölgyekhez és a manóhoz. Ahol viszont három helyett már csak ketten várják. Meglepetten emelkednek a szemöldökei, de Krestvir magiszter már közli is a lány üzenetét. Ez után a férfi a manóra néz és értőn bólint.*
-Vagy úgy!*Azzal tölt három bögrébe. Az elsőt a nőnek adja, a másodikat a manónak...*Óvatosan vele. Nagyon forró.
*A harmadikat pedig magának. Majd leül és elkezdi rajta a kezét melengetni.*
-Tudják Aglanthol mester tanított a teafőzésre. Úgy vélte, hogy a megfelelő füvek használatával nemcsak a testre, de a lélekre is lehet hatni.
3653. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:12:17
Üzenet elküldve: 2024-08-14 21:12:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Kilencedik megbántott érzésekkel várja a lány válaszát, mert noha szavai keménynek tűnhettek, nem az volt a szándéka, hogy sárba tiporja a másikat, hanem hogy kifejezze, mi az, amit ő igazán a szívére vett és Meira viselkedése hol okozott számára fájdalmas csalódást. Mondhatnák azt is, hogy szeretné a lány tudomására hozni, hogy miben hibázott, hogy építse a jellemét. Nagy szavakkal dobálózni bárki tud, de mit sem ér ez, ha az első adandó alkalommal a barátság és szeretet helyét a fennhéjázó ellenségesség veszi át.
Ám a manó meglepetésére nem további bocsánatkérést kap, hanem a lány egyszerűen megsértődik.*
- A bocsánatkérés nem így működik. Vagy azt mondod, bármit tehetek, ha utána bocsánatot kérek, és a másik nem bocsájt meg, akkor egyen sünt, mert én már bocsánatot kértem, ezzel minden sima liba kell legyen? - *Felel Kili maga is sértetten.
Krestvir nem szól közbe, inkább nem is néz egyikre sem, a csendes megfigyelő szerepébe helyezkedik. Egyrészt mert számára kellemetlen ez a helyzet, másrészt mert tanulni igyekszik belőle, hogy hogyan is lehet egy efféle konfliktust rendezni.
Viszont nagyon úgy tűnik, hogy sehogy... Mire észbe kap, Meira már búcsúzik.
Ekkor zavartan azért már fölpillant rá, majd főhajtással válaszol. Ha pedig a lányt Kilencedik felelete sem állította meg, és tényleg távozik, egy jó darabig csak ül némán, emésztve a történteket.*
- Ez nem sikerült túl jól. - *Jegyzi meg aztán halkan.*
- Hagyjál! - *Feleli Kilencedik rosszkedvűen.*
- Utána mész?
- Miért mennék?
- Nem tudom...
- Amúgy sem tudom, hol van a szobája.
- Én azt sem tudtam, hogy itt vannak szobák. Mi sosem kaptunk...
*A kedélyesnek cseppet sem nevezhető beszélgetést feltehetően Aborath visszatérte szakítja félbe.*
- Meira azt mondta, a szobájában találja, ha keresné. - *Közli Krestvir rögtön, miközben a gőzölgő bögrékre pillant. Többet nem mond, nem magyarázza a helyzetet.*
*Kilencedik megbántott érzésekkel várja a lány válaszát, mert noha szavai keménynek tűnhettek, nem az volt a szándéka, hogy sárba tiporja a másikat, hanem hogy kifejezze, mi az, amit ő igazán a szívére vett és Meira viselkedése hol okozott számára fájdalmas csalódást. Mondhatnák azt is, hogy szeretné a lány tudomására hozni, hogy miben hibázott, hogy építse a jellemét. Nagy szavakkal dobálózni bárki tud, de mit sem ér ez, ha az első adandó alkalommal a barátság és szeretet helyét a fennhéjázó ellenségesség veszi át.
Ám a manó meglepetésére nem további bocsánatkérést kap, hanem a lány egyszerűen megsértődik.*
- A bocsánatkérés nem így működik. Vagy azt mondod, bármit tehetek, ha utána bocsánatot kérek, és a másik nem bocsájt meg, akkor egyen sünt, mert én már bocsánatot kértem, ezzel minden sima liba kell legyen? - *Felel Kili maga is sértetten.
Krestvir nem szól közbe, inkább nem is néz egyikre sem, a csendes megfigyelő szerepébe helyezkedik. Egyrészt mert számára kellemetlen ez a helyzet, másrészt mert tanulni igyekszik belőle, hogy hogyan is lehet egy efféle konfliktust rendezni.
Viszont nagyon úgy tűnik, hogy sehogy... Mire észbe kap, Meira már búcsúzik.
Ekkor zavartan azért már fölpillant rá, majd főhajtással válaszol. Ha pedig a lányt Kilencedik felelete sem állította meg, és tényleg távozik, egy jó darabig csak ül némán, emésztve a történteket.*
- Ez nem sikerült túl jól. - *Jegyzi meg aztán halkan.*
- Hagyjál! - *Feleli Kilencedik rosszkedvűen.*
- Utána mész?
- Miért mennék?
- Nem tudom...
- Amúgy sem tudom, hol van a szobája.
- Én azt sem tudtam, hogy itt vannak szobák. Mi sosem kaptunk...
*A kedélyesnek cseppet sem nevezhető beszélgetést feltehetően Aborath visszatérte szakítja félbe.*
- Meira azt mondta, a szobájában találja, ha keresné. - *Közli Krestvir rögtön, miközben a gőzölgő bögrékre pillant. Többet nem mond, nem magyarázza a helyzetet.*
3652. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-14 20:22:00
Üzenet elküldve: 2024-08-14 20:22:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Aborath szavai valamelyest megnyugtatják Meirá-t. Annyira legalábbis biztosan, hogy a sírást abba tudja hagyni, és lila szemeivel ártatlanul pislogjon asztaltársaságára. Általában szereti, ha minden szempár rá figyel, de ez a szituáció most felettébb kényelmetlen a számára, és még az sem segít, hogy egyszerűen csak megpróbál kilépni a kínos témából, ugyanis a mágus mester szóval tartja.*
- Persze, persze, tudom. *Ennyit válaszol, de így sem beszél többet a problémájáról. Majd valahogy megoldja. Árvaként volt ő már sokkal rosszabb helyzetben is némi pénztelenségnél, nem kell ennyire felfújni ezt a dolgot. Mondja ő, aki szintén hisztériát rendezett belőle, de hát ő már csak ilyen.
Aborath közben hármasban hagyja őket Krestvir-rel és Kilencedikkel. Meira megpróbálja kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy bocsánatot kérjen a korábbi szavaiért, merthogy hiába magyarázta meg mire gondolt, sem a manó, sem pedig a gazdája… társa nem érti meg, és továbbra is a rossz szándékot vélik látni az ártatlan, szerencsétlenül megfogalmazott szavak mögött, hiába bizonygatja, hogy semmi rosszra nem gondolt.
Bocsánatot kér, de nem az történik, amire számított. Azt hitte, hogy a bocsánatkérésnek most is hatalmasabb ereje lesz, mint bármilyen varázslatnak, és helyre tudja állítani vele a békét, de nem. A manó a fejéhez vágja, hogy egyáltalán nem azon erények szerint viselkedik, amiket ő értékesnek tart, és hogy nem is jó barát. Eszébe jut a csúnya összeveszése is Nolie-val. Az nagyon rossz volt. Márpedig ő többet nem akarja, hogy olyan rossz legyen. Szomorúan bámul maga elé a szidást hallgatva, s csak kicsit rezzen össze, minden egyes kemény szó hallatán.*
- Nem vagyok… jó barát? *Ez üti szíven a legjobban. Talán megérdemli, de akkor is nagyon fáj ez a kicsi, gyermeki, valóban ártatlan lelkének. Pár másodpercig gondolkodik, majd hirtelen feláll az asztaltól, és még utoljára egyenesen a kis manó szemeibe néz.*
- Bocsánatot kértem tőled, mert rájöttem, hogy igazad van, és csúnyán viselkedtem veled. Tudod, a jó barátok pont ezt csinálják, mikor megbántják a barátjukat. Bocsánatot kérnek, és tudod mit tesznek még a jó barátok? Elfogadják a bocsánatkérést, és nem duzzognak tovább. Lehet, hogy én nem vagyok jó barát, de te sem vagy az. *Mondja el őszintén a véleményét Kilencediknek, majd végül tekintete Krestvir-re vándorol.*
- Még egyszer sajnálom, ami történt. Én tényleg nem akartam semmi rosszat. Remélem, hogy te megérted. Ha Aborath Mester keresne, a szobámban leszek, már ha pénz hiányában nem dobnak ki onnan.
*Ha nem marasztalja tovább senki, akkor meg sem várja, hogy a férfi visszaérjen a teával, sarkon fordul, és el is vonul az említett szobába. Ez a mai nap túl sok volt neki. Túl sokat hibázott ő is, és nagyon bántja minden szó, amit végül a manótól kapott. Nem akar tovább olyan társaságban maradni, ahol nem tartják jó barátnak.*
*Aborath szavai valamelyest megnyugtatják Meirá-t. Annyira legalábbis biztosan, hogy a sírást abba tudja hagyni, és lila szemeivel ártatlanul pislogjon asztaltársaságára. Általában szereti, ha minden szempár rá figyel, de ez a szituáció most felettébb kényelmetlen a számára, és még az sem segít, hogy egyszerűen csak megpróbál kilépni a kínos témából, ugyanis a mágus mester szóval tartja.*
- Persze, persze, tudom. *Ennyit válaszol, de így sem beszél többet a problémájáról. Majd valahogy megoldja. Árvaként volt ő már sokkal rosszabb helyzetben is némi pénztelenségnél, nem kell ennyire felfújni ezt a dolgot. Mondja ő, aki szintén hisztériát rendezett belőle, de hát ő már csak ilyen.
Aborath közben hármasban hagyja őket Krestvir-rel és Kilencedikkel. Meira megpróbálja kihasználni ezt az alkalmat arra, hogy bocsánatot kérjen a korábbi szavaiért, merthogy hiába magyarázta meg mire gondolt, sem a manó, sem pedig a gazdája… társa nem érti meg, és továbbra is a rossz szándékot vélik látni az ártatlan, szerencsétlenül megfogalmazott szavak mögött, hiába bizonygatja, hogy semmi rosszra nem gondolt.
Bocsánatot kér, de nem az történik, amire számított. Azt hitte, hogy a bocsánatkérésnek most is hatalmasabb ereje lesz, mint bármilyen varázslatnak, és helyre tudja állítani vele a békét, de nem. A manó a fejéhez vágja, hogy egyáltalán nem azon erények szerint viselkedik, amiket ő értékesnek tart, és hogy nem is jó barát. Eszébe jut a csúnya összeveszése is Nolie-val. Az nagyon rossz volt. Márpedig ő többet nem akarja, hogy olyan rossz legyen. Szomorúan bámul maga elé a szidást hallgatva, s csak kicsit rezzen össze, minden egyes kemény szó hallatán.*
- Nem vagyok… jó barát? *Ez üti szíven a legjobban. Talán megérdemli, de akkor is nagyon fáj ez a kicsi, gyermeki, valóban ártatlan lelkének. Pár másodpercig gondolkodik, majd hirtelen feláll az asztaltól, és még utoljára egyenesen a kis manó szemeibe néz.*
- Bocsánatot kértem tőled, mert rájöttem, hogy igazad van, és csúnyán viselkedtem veled. Tudod, a jó barátok pont ezt csinálják, mikor megbántják a barátjukat. Bocsánatot kérnek, és tudod mit tesznek még a jó barátok? Elfogadják a bocsánatkérést, és nem duzzognak tovább. Lehet, hogy én nem vagyok jó barát, de te sem vagy az. *Mondja el őszintén a véleményét Kilencediknek, majd végül tekintete Krestvir-re vándorol.*
- Még egyszer sajnálom, ami történt. Én tényleg nem akartam semmi rosszat. Remélem, hogy te megérted. Ha Aborath Mester keresne, a szobámban leszek, már ha pénz hiányában nem dobnak ki onnan.
*Ha nem marasztalja tovább senki, akkor meg sem várja, hogy a férfi visszaérjen a teával, sarkon fordul, és el is vonul az említett szobába. Ez a mai nap túl sok volt neki. Túl sokat hibázott ő is, és nagyon bántja minden szó, amit végül a manótól kapott. Nem akar tovább olyan társaságban maradni, ahol nem tartják jó barátnak.*
3651. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-14 15:39:43
Üzenet elküldve: 2024-08-14 15:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*A lány mellett nem is meglepő, hogy a férfiből előjönnek a régi tanítói szokások. Jó pár évet letagadhatna a viselkedése alapján. Mikor sértődötten közli, hogy felejtsék el a növényekkel kapcsolatos megjegyzését akkor is a férfi nyugodtan, sajátjával a másik szemeit keresve szól hozzá.*
-No! Ha nem mondod el nekünk akkor nem fogjuk tudni mire gondolsz.
*Ha már a lány nem átallt sértegetni valakit akkor tessék ki is mondani, hogy mi volt a probléma. Ezek után pedig ahogy a férfi kifejti mégis milyen szituációban van a fiatal hölgy az el is sírja magát. Ezt már az eddig ridegnek tűnő magiszter se bírja és elég félszegen, de megpróbálja vigasztalni Meira kisasszonyt. A férfi is kedvesebb hangon folytatja.*
-Ugye tudod, hogy nem bántani szeretnénk és nem azért mondjuk ezt? Pont fordítva. Nem szeretnénk, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülj. Nincs ezen mit szégyellni. Vagy szomorkodni. Vagy mérgelődni miatta. Ha engeded közösen talán ki is találunk valamit.
*Ami meg is történik. Mármint Aborath-nak támad egy ötlete. Magára nem szívesen hagyná a lányt, hogy mások kihasználják a naivitását. Mikor kicsit csillapodtak a hangulatok akkor kicsit különválik a hölgyektől és Kilencedik úrtól. Felsétál a lépcsőkön és a megfelelő ajtón bekopogva beengedik őt a konyhába. Tesz fel egy kis vizet és közben jót mosolyog magában ezen a helyzeten. Nem ez a legérdekesebb találkozás, ami itt a toronyban érte, de emlékezetes lesz az biztos. Méghozzá úgy néz ki útitársat is kapott. Egy igencsak problémás kis hölgy társaságában. Milyen érdekes alakulása ez a sorsnak. Gondolataiból a teafőző sípolása ragadja ki. Remélhetőleg ott lent nyugodt maradt a hangulat.*
*A lány mellett nem is meglepő, hogy a férfiből előjönnek a régi tanítói szokások. Jó pár évet letagadhatna a viselkedése alapján. Mikor sértődötten közli, hogy felejtsék el a növényekkel kapcsolatos megjegyzését akkor is a férfi nyugodtan, sajátjával a másik szemeit keresve szól hozzá.*
-No! Ha nem mondod el nekünk akkor nem fogjuk tudni mire gondolsz.
*Ha már a lány nem átallt sértegetni valakit akkor tessék ki is mondani, hogy mi volt a probléma. Ezek után pedig ahogy a férfi kifejti mégis milyen szituációban van a fiatal hölgy az el is sírja magát. Ezt már az eddig ridegnek tűnő magiszter se bírja és elég félszegen, de megpróbálja vigasztalni Meira kisasszonyt. A férfi is kedvesebb hangon folytatja.*
-Ugye tudod, hogy nem bántani szeretnénk és nem azért mondjuk ezt? Pont fordítva. Nem szeretnénk, hogy kiszolgáltatott helyzetbe kerülj. Nincs ezen mit szégyellni. Vagy szomorkodni. Vagy mérgelődni miatta. Ha engeded közösen talán ki is találunk valamit.
*Ami meg is történik. Mármint Aborath-nak támad egy ötlete. Magára nem szívesen hagyná a lányt, hogy mások kihasználják a naivitását. Mikor kicsit csillapodtak a hangulatok akkor kicsit különválik a hölgyektől és Kilencedik úrtól. Felsétál a lépcsőkön és a megfelelő ajtón bekopogva beengedik őt a konyhába. Tesz fel egy kis vizet és közben jót mosolyog magában ezen a helyzeten. Nem ez a legérdekesebb találkozás, ami itt a toronyban érte, de emlékezetes lesz az biztos. Méghozzá úgy néz ki útitársat is kapott. Egy igencsak problémás kis hölgy társaságában. Milyen érdekes alakulása ez a sorsnak. Gondolataiból a teafőző sípolása ragadja ki. Remélhetőleg ott lent nyugodt maradt a hangulat.*
3650. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-08-05 12:54:07
Üzenet elküldve: 2024-08-05 12:54:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Kíváncsian hallgatja a beszélgetést, majd mikor a lány Aborath jogos kérdéseire sírva fakad, kényelmetlenül helyezkedik a székén. Továbbra is számít rá, hogy a férfi kezeli a helyzetet, legalábbis ami a beszédet illeti, mégis benne is megmozdul valami, ami arra készteti, hogy az asztal fölött átnyúlva Meira fejére helyezze a kezét, s ha a lány nem ijed meg, vagy húzódik el előle, akkor finoman megpaskolja-simogatja a fejét egy-két pillanatra, ám a tekintetét elkerüli. A vigasztalónak szánt érintés után pedig visszaül, s feltehetően igyekszik úgy tenni, mintha 'mi sem történt volna, ha van erre lehetősége.
Magában pedig reméli, hogy a lány nem csak elkeseredett, de a véleménye is változott Aborath jól célzott kérdései után, és már belátja, hogy a szükség nagy úr, s nem hagy esélyt a kényeskedésre. S legfőképpen, hogy így Kilencedik ajánlata sem sértő, hanem segítő szándékú volt.
A manót azonban egy más témában is a védelmébe kell vegye.*
- "Megtaníthatott volna a gazdád arra, hogy mikor jobb csendben maradni." - *Idézi vissza szó szerint Meira korábbi fölcsattanását.*
- A szavaid nem egyenrangú viszonyt feltételeznek. De lehet, hogy tévedek... - *Általában szó szerint értelmez dolgokat, és így a lány megjegyzését is lehetne ártatlannak tekinteni, ám itt még ő is érzékelte, hogy barátjával feltehetően méltatlanul bántak. Ezért igyekezne tisztázni a helyzetet, s leginkább elérni egy bocsánatkérést, mert azt komolyan gondolja, hogy amennyiben Kilencedik ilyen mértékben nem érzi itt jól magát, ő sem kíván tovább maradni.
Sajnos Taitos-al kapcsolatban nem kap jó híreket, s ezután Aborath távozik is, hogy teáért menjen. Ami úgy tűnik, megfelelő alkalmat kínál Meirának, hogy szűkebb körben essen túl a bocsánatkérésen.
Krestvir "háttérbe húzódik", hisz nem hozzá beszélnek. Hagyja, hogy a manó és a lány egymás között rendezzék le a dolgot.
Kilencedik Meira szavaira hátra néz a válla fölött és láthatóan gondolkodik, mielőtt válaszolna.*
- Nem vagy kedves. Szeretetről, meg barátságról hadoválsz, de amint olyasmit hallasz, ami nem tetszik, úgy bánsz a másikkal, mint a... mint a... - *Keresi a megfelelő szót a manó, de nem találja.* - Mint velem! - *Vágja ki.*
- Nem kedves. Egyáltalán nem kedves. Nem vagy jó barát! - *Önti ki szíve bánatát az apró lény.*
*Kíváncsian hallgatja a beszélgetést, majd mikor a lány Aborath jogos kérdéseire sírva fakad, kényelmetlenül helyezkedik a székén. Továbbra is számít rá, hogy a férfi kezeli a helyzetet, legalábbis ami a beszédet illeti, mégis benne is megmozdul valami, ami arra készteti, hogy az asztal fölött átnyúlva Meira fejére helyezze a kezét, s ha a lány nem ijed meg, vagy húzódik el előle, akkor finoman megpaskolja-simogatja a fejét egy-két pillanatra, ám a tekintetét elkerüli. A vigasztalónak szánt érintés után pedig visszaül, s feltehetően igyekszik úgy tenni, mintha 'mi sem történt volna, ha van erre lehetősége.
Magában pedig reméli, hogy a lány nem csak elkeseredett, de a véleménye is változott Aborath jól célzott kérdései után, és már belátja, hogy a szükség nagy úr, s nem hagy esélyt a kényeskedésre. S legfőképpen, hogy így Kilencedik ajánlata sem sértő, hanem segítő szándékú volt.
A manót azonban egy más témában is a védelmébe kell vegye.*
- "Megtaníthatott volna a gazdád arra, hogy mikor jobb csendben maradni." - *Idézi vissza szó szerint Meira korábbi fölcsattanását.*
- A szavaid nem egyenrangú viszonyt feltételeznek. De lehet, hogy tévedek... - *Általában szó szerint értelmez dolgokat, és így a lány megjegyzését is lehetne ártatlannak tekinteni, ám itt még ő is érzékelte, hogy barátjával feltehetően méltatlanul bántak. Ezért igyekezne tisztázni a helyzetet, s leginkább elérni egy bocsánatkérést, mert azt komolyan gondolja, hogy amennyiben Kilencedik ilyen mértékben nem érzi itt jól magát, ő sem kíván tovább maradni.
Sajnos Taitos-al kapcsolatban nem kap jó híreket, s ezután Aborath távozik is, hogy teáért menjen. Ami úgy tűnik, megfelelő alkalmat kínál Meirának, hogy szűkebb körben essen túl a bocsánatkérésen.
Krestvir "háttérbe húzódik", hisz nem hozzá beszélnek. Hagyja, hogy a manó és a lány egymás között rendezzék le a dolgot.
Kilencedik Meira szavaira hátra néz a válla fölött és láthatóan gondolkodik, mielőtt válaszolna.*
- Nem vagy kedves. Szeretetről, meg barátságról hadoválsz, de amint olyasmit hallasz, ami nem tetszik, úgy bánsz a másikkal, mint a... mint a... - *Keresi a megfelelő szót a manó, de nem találja.* - Mint velem! - *Vágja ki.*
- Nem kedves. Egyáltalán nem kedves. Nem vagy jó barát! - *Önti ki szíve bánatát az apró lény.*
3649. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:03:29
Üzenet elküldve: 2024-07-28 19:03:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Úgy látszik, mindketten félreértik őt. Talán neki sem sikerült jó magyarázatot adni azok után, hogy neki szegezték a kérdéseket, de nem a természetben megtalálható, ehető finomságok miatt haragudott meg Kilencedik ötletére, hanem amiatt, hogy pont a gombákat és a bogyókat emelte ki a választékból. Azok legtöbbje még az ő tudomása szerint is mérgező, és amúgy is fujj. Egy finom, lédús almával, gyönyörű, vörös paradicsommal már semmi baj nem lenne. Gyümölcsökön és zöldségeken el tudna élni hatokig.*
- Sosem volt jó életem. Nem is a földről felszedéssel van a baj, hanem… áh, mindegy, felejtsétek el! *Maga is rájön, hogy mennyire elszúrta ezt a beszélgetést. Szeretne inkább kihátrálni belőle, de most már biztos benne, hogy az asztaltársaságának mindkét tagja egy finnyás úrikisasszonynak nézik őt.*
- Nem tudom, fogalmam sincs! Nem tévedsz, Aborath úr… *Fakad ki most már könnyezve Aborath újabb, fájdalmasan jogos kérdésére. Nem azért kezd sírni, mert azt hiszi, nincs igaza a többieknek, hanem pont azért, mert most már maga is tudja, hogy mennyire az van.
Az egész helyzetet csak tetézi, hogy Krestvir a gazda szót is kikéri magának, pedig azt sem úgy értette, ahogy valószínűleg a manó és a nő értelmezte.*
- De miért? Mi a baj ezzel? Nekem régen… volt egy cicám. Kis tarka volt, nagyon szerettem őt. Én voltam a gazdája, ő pedig a cicám, és egyben a legjobb barátom. Azt hittem, hogy köztetek is ilyen viszony van. Egy szóval sem gondoltam arra, hogy a szolgád lenne.
*Azt most már mindketten láthatják, hogy Meira nehézkes teremtés. Amire épp gondol, azt ki is mondja, nem feltétlenül foglalkozva azzal, hogy kit és mennyire bánt meg azzal, ha a hallgatósága esetleg nem pont úgy érti a kimondott szavakat, ahogy ő szeretné. Azonban sosem akar rosszat, csak amennyire naiv lány ő, annyira meggondolatlan is.*
- Köszönöm szépen! *A hangulata valóban egy fokkal jobb irányba változik ismét, mikor eldől, hogy Aborath oldalán mehet vissza a városba, ahol esetleg munkát is találhat. Nem is sír már, csak Kilencediket bámulja pusztán azért, mert próbálja rávenni magát egy bocsánatkérésre, de egyelőre még nem akaródzik kiférni a száján. Talán majd nemsokára. Addig is hallgatja a számára továbbra is semmitmondó beszélgetést, míg Aborath fel nem áll az asztaltól, és hagyja kettesben őt Krestvir-rel, illetve hármasban a manóval. Ez lesz a megfelelő alkalom.*
- Umm, izé… én… bocsánatot szeretnék kérni tőled, Kilencedik úr. Ha csak segíteni akartál, akkor félreértettelek, a gazda szót pedig tényleg nem úgy értettem… *pislog nagyokat, reménykedve, hogy nem fog rá haragudni sem a manó, sem a gazdája… mármint társa.*
*Úgy látszik, mindketten félreértik őt. Talán neki sem sikerült jó magyarázatot adni azok után, hogy neki szegezték a kérdéseket, de nem a természetben megtalálható, ehető finomságok miatt haragudott meg Kilencedik ötletére, hanem amiatt, hogy pont a gombákat és a bogyókat emelte ki a választékból. Azok legtöbbje még az ő tudomása szerint is mérgező, és amúgy is fujj. Egy finom, lédús almával, gyönyörű, vörös paradicsommal már semmi baj nem lenne. Gyümölcsökön és zöldségeken el tudna élni hatokig.*
- Sosem volt jó életem. Nem is a földről felszedéssel van a baj, hanem… áh, mindegy, felejtsétek el! *Maga is rájön, hogy mennyire elszúrta ezt a beszélgetést. Szeretne inkább kihátrálni belőle, de most már biztos benne, hogy az asztaltársaságának mindkét tagja egy finnyás úrikisasszonynak nézik őt.*
- Nem tudom, fogalmam sincs! Nem tévedsz, Aborath úr… *Fakad ki most már könnyezve Aborath újabb, fájdalmasan jogos kérdésére. Nem azért kezd sírni, mert azt hiszi, nincs igaza a többieknek, hanem pont azért, mert most már maga is tudja, hogy mennyire az van.
Az egész helyzetet csak tetézi, hogy Krestvir a gazda szót is kikéri magának, pedig azt sem úgy értette, ahogy valószínűleg a manó és a nő értelmezte.*
- De miért? Mi a baj ezzel? Nekem régen… volt egy cicám. Kis tarka volt, nagyon szerettem őt. Én voltam a gazdája, ő pedig a cicám, és egyben a legjobb barátom. Azt hittem, hogy köztetek is ilyen viszony van. Egy szóval sem gondoltam arra, hogy a szolgád lenne.
*Azt most már mindketten láthatják, hogy Meira nehézkes teremtés. Amire épp gondol, azt ki is mondja, nem feltétlenül foglalkozva azzal, hogy kit és mennyire bánt meg azzal, ha a hallgatósága esetleg nem pont úgy érti a kimondott szavakat, ahogy ő szeretné. Azonban sosem akar rosszat, csak amennyire naiv lány ő, annyira meggondolatlan is.*
- Köszönöm szépen! *A hangulata valóban egy fokkal jobb irányba változik ismét, mikor eldől, hogy Aborath oldalán mehet vissza a városba, ahol esetleg munkát is találhat. Nem is sír már, csak Kilencediket bámulja pusztán azért, mert próbálja rávenni magát egy bocsánatkérésre, de egyelőre még nem akaródzik kiférni a száján. Talán majd nemsokára. Addig is hallgatja a számára továbbra is semmitmondó beszélgetést, míg Aborath fel nem áll az asztaltól, és hagyja kettesben őt Krestvir-rel, illetve hármasban a manóval. Ez lesz a megfelelő alkalom.*
- Umm, izé… én… bocsánatot szeretnék kérni tőled, Kilencedik úr. Ha csak segíteni akartál, akkor félreértettelek, a gazda szót pedig tényleg nem úgy értettem… *pislog nagyokat, reménykedve, hogy nem fog rá haragudni sem a manó, sem a gazdája… mármint társa.*
3648. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-26 19:57:35
Üzenet elküldve: 2024-07-26 19:57:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
-Oh, értem.
*Bólogat a szakállát simogatva. Érdekes varázslat meg kell hagyni. Ha valaki ismeri a működési elvét akkor lehet vele bonyolítani annak a helyzetét is aki elvarázsolt minket. Bár erre valószínűleg fel van készülve az a varázsló, aki használni tervezi ezt a mágiát. Az étel kapcsán a lány látszólag nem gondolt bele a helyzetébe. Aborath színleg elgondolkozik a szavain és bólogat.*
-És, hogyan kívánod ezt kivitelezni? A toronytól legalább fél napi járóföldre van a legközelebbi lakott település. Elismerem fél napig ki lehet bírni étel nélkül. Viszont ki leszel merülve mire a városba vagy egy faluba megérkezel. Szükséged lesz szállásra és ételre, kimerült vagy mert fél napja gyalogolsz éhesen és üres a zsebed. Milyen munkát és hol keresel amire azonnal felvesznek és este ki is fizetnek úgy, hogy abból tudod fizetni mind a szállásod mind a vacsorád? Ha ilyet nem találsz hol alszol és mit eszel? Ha semmit akkor egy napja nem ettél semmit és úgy kell még legalább egy napot ledolgoznod, hogy legyen miből. És ez az a szerencsés kimenetel mikor azonnal találsz magadnak munkát. Vagy tévednék?
*Kérdez rá a lánytól teljesen ártatlanul. Szegény nagyon el van tévedve. Azt, a lehetőséget még fel se vetette a férfi, hogy ha rossz embert talál meg azzal, hogy pénzre van szüksége annak milyen kimenetele lehet. A manó kapcsán Krestvir magiszter is helyre teszi a dolgokat. Kimérten, de kellően szigorúan ahhoz, hogy egyértelmű legyen, hogy nem tűri el, hogy bárki sértegesse a barátját. Aborath bólint az elhangzottakra. Kicsit jobb lesz a hangulat mikor meg lesz oldva az elf kisasszony anyagi problémája a levegőmágus által.*
-Semmi akadálya.
*Arról a Szilánk szövetségről is hall egy keveset a férfi. Sajnos Krestvir magiszter számára nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni. Synmiráról se hallott még korábban.*
-Taitos magiszter nevét már hallottam. Nem meglepő az ön pallérozott tudása ha ilyen neves mestertől volt lehetősége tanulni.
*Aztán mivel mindenki kér teát így távozik is. Remélhetőleg míg távol van addig nem vesznek össze a hölgyek egymással vagy a manóval.*
-Oh, értem.
*Bólogat a szakállát simogatva. Érdekes varázslat meg kell hagyni. Ha valaki ismeri a működési elvét akkor lehet vele bonyolítani annak a helyzetét is aki elvarázsolt minket. Bár erre valószínűleg fel van készülve az a varázsló, aki használni tervezi ezt a mágiát. Az étel kapcsán a lány látszólag nem gondolt bele a helyzetébe. Aborath színleg elgondolkozik a szavain és bólogat.*
-És, hogyan kívánod ezt kivitelezni? A toronytól legalább fél napi járóföldre van a legközelebbi lakott település. Elismerem fél napig ki lehet bírni étel nélkül. Viszont ki leszel merülve mire a városba vagy egy faluba megérkezel. Szükséged lesz szállásra és ételre, kimerült vagy mert fél napja gyalogolsz éhesen és üres a zsebed. Milyen munkát és hol keresel amire azonnal felvesznek és este ki is fizetnek úgy, hogy abból tudod fizetni mind a szállásod mind a vacsorád? Ha ilyet nem találsz hol alszol és mit eszel? Ha semmit akkor egy napja nem ettél semmit és úgy kell még legalább egy napot ledolgoznod, hogy legyen miből. És ez az a szerencsés kimenetel mikor azonnal találsz magadnak munkát. Vagy tévednék?
*Kérdez rá a lánytól teljesen ártatlanul. Szegény nagyon el van tévedve. Azt, a lehetőséget még fel se vetette a férfi, hogy ha rossz embert talál meg azzal, hogy pénzre van szüksége annak milyen kimenetele lehet. A manó kapcsán Krestvir magiszter is helyre teszi a dolgokat. Kimérten, de kellően szigorúan ahhoz, hogy egyértelmű legyen, hogy nem tűri el, hogy bárki sértegesse a barátját. Aborath bólint az elhangzottakra. Kicsit jobb lesz a hangulat mikor meg lesz oldva az elf kisasszony anyagi problémája a levegőmágus által.*
-Semmi akadálya.
*Arról a Szilánk szövetségről is hall egy keveset a férfi. Sajnos Krestvir magiszter számára nem tud megnyugtató hírekkel szolgálni. Synmiráról se hallott még korábban.*
-Taitos magiszter nevét már hallottam. Nem meglepő az ön pallérozott tudása ha ilyen neves mestertől volt lehetősége tanulni.
*Aztán mivel mindenki kér teát így távozik is. Remélhetőleg míg távol van addig nem vesznek össze a hölgyek egymással vagy a manóval.*
3647. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:18:44
Üzenet elküldve: 2024-07-25 19:18:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Igen, bár ezt is nehezíti, hogy a fal takarhatja az ellenfeleket, így a célpontot célzó varázslatok nem igazán kivitelezhetőek, hacsak nem mozdul ki a célpont a fal takarásából, vagy sikerül magának a Holdfal elszenvedőjének úgy eltávolodnia, hogy rálátása legyen az ellenfelekre. - *Válaszol még a felmerülő kérdésre. Valóban sok érdekes részletet rejt egy-egy varázslat, s talán ez is teszi még kiszámíthatatlanabbá a mágiahasználókat: hogy nem mindig egyértelmű, hogy egy varázslat mit is csinál pontosan, milyen tulajdonságokkal bír. Nagy előnnyel indul az, aki ismeri az ellene használt varázslatok jellemzőit.*
- Milyen életed volt, hogy megalázónak tartod, hogy magad szedd föl a föld terményeit, ahelyett, hogy más rakná a tányérodra? - *Kérdi Krestvir a lány magyarázatát követően, pontosan ugyanolyan egykedvűen, mint ahogy minden másról is beszélt, így nem lehet megállapítani, hogy vannak-e mögöttes gondolatai, esetleg sértésnek szánja-e szavait, vagy puszta érdeklődésnek.*
- A gazdája? - *Kérdez aztán vissza, Kilencedikről szólva, s mintha elgondolkodna, mert hallgat pár pillanatig.*
- Összetartozunk, de Kilencedik nem a szolgám, ha így gondoltad volna. - *Jut végül magában arra, hogy feltehetően egy egykori nemes kisasszonnyal van dolga, ezért vélekedhet így a lány.*
- Kilencedik a barátom, a társam, visszautasítom, hogy a gazdájának nevezz. - *Beszél még mindig teljesen higgadtan, látványos hangulatváltozás nélkül.*
- És így megkérnélek, hogy ne is beszélj róla úgy, mintha bárkinek is a szolgája volna, mintha feltétlen engedelmességgel tartozna. - *Teszi hozzá.*
- Legfeljebb kívánom néha, hogy tartsa csukva inkább a száját... - *Sejlik fel itt egy gunyoros mosoly, megtörve az egykedvű ábrázatot.* - ... de Kili szabad akarattal rendelkezik, mint mi mindannyian. Ha nem tetszik, amit mond, még mindig lehetsz dühös, de nem kezelheted alantasabb lényként, különben úgy vélem, nem vagyunk egymásnak való társaság. - *Zárja végül szavait.
Ha ezt sikerült tisztázniuk, kíváncsian pillant föl az asztalról Aborathra, de a kérdésre végül a fejét rázza.*
- Azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szövetség már feloszlott, legalábbis rég nem láttam már a tagjait, és hírt sem hallottam felőlük. Haza szoktam látogatni Synmirára, mindig hagyok üzenetet is, de eddig mindig üresen találtam az otthonunkat. A mesteremről sem tudok semmit már évek óta. - *Arca, s hangja nem árulják el, a testbeszéde azonban, ahogy az ujjait tördeli, sejtethetik, hogy olyasmi ez, ami fájdalmasan érinti. E tekintetben mondhatni, hogy egy csónakban eveznek Meirával, hisz mindketten elveszítették szem elől a barátaikat.*
- Taitos... a mesterem. Ha esetleg találkoztak már vele. - *Teszi hozzá bizakodón. Bárhol járjon is, rá szokott kérdezni, hallottak-e már a férfiről a környéken, hátha egyszer szerencséje lesz.
Az élőholtak témájához egyelőre nem szól hozzá, bár az ő története valahol épp ott és akkor kezdődött, s bizonyos módon azóta is az akkori események határozták meg az elmúlt éveit, mégis inkább maradna csendes megfigyelő.
Kicsit meglepi, mikor Aborath föláll az asztaltól, de már nem visszakozik. Ha a férfi maga ajánlotta, talán tényleg nem nagy fáradtság a számára, hogy italt hozzon nekik.*
- Igen, bár ezt is nehezíti, hogy a fal takarhatja az ellenfeleket, így a célpontot célzó varázslatok nem igazán kivitelezhetőek, hacsak nem mozdul ki a célpont a fal takarásából, vagy sikerül magának a Holdfal elszenvedőjének úgy eltávolodnia, hogy rálátása legyen az ellenfelekre. - *Válaszol még a felmerülő kérdésre. Valóban sok érdekes részletet rejt egy-egy varázslat, s talán ez is teszi még kiszámíthatatlanabbá a mágiahasználókat: hogy nem mindig egyértelmű, hogy egy varázslat mit is csinál pontosan, milyen tulajdonságokkal bír. Nagy előnnyel indul az, aki ismeri az ellene használt varázslatok jellemzőit.*
- Milyen életed volt, hogy megalázónak tartod, hogy magad szedd föl a föld terményeit, ahelyett, hogy más rakná a tányérodra? - *Kérdi Krestvir a lány magyarázatát követően, pontosan ugyanolyan egykedvűen, mint ahogy minden másról is beszélt, így nem lehet megállapítani, hogy vannak-e mögöttes gondolatai, esetleg sértésnek szánja-e szavait, vagy puszta érdeklődésnek.*
- A gazdája? - *Kérdez aztán vissza, Kilencedikről szólva, s mintha elgondolkodna, mert hallgat pár pillanatig.*
- Összetartozunk, de Kilencedik nem a szolgám, ha így gondoltad volna. - *Jut végül magában arra, hogy feltehetően egy egykori nemes kisasszonnyal van dolga, ezért vélekedhet így a lány.*
- Kilencedik a barátom, a társam, visszautasítom, hogy a gazdájának nevezz. - *Beszél még mindig teljesen higgadtan, látványos hangulatváltozás nélkül.*
- És így megkérnélek, hogy ne is beszélj róla úgy, mintha bárkinek is a szolgája volna, mintha feltétlen engedelmességgel tartozna. - *Teszi hozzá.*
- Legfeljebb kívánom néha, hogy tartsa csukva inkább a száját... - *Sejlik fel itt egy gunyoros mosoly, megtörve az egykedvű ábrázatot.* - ... de Kili szabad akarattal rendelkezik, mint mi mindannyian. Ha nem tetszik, amit mond, még mindig lehetsz dühös, de nem kezelheted alantasabb lényként, különben úgy vélem, nem vagyunk egymásnak való társaság. - *Zárja végül szavait.
Ha ezt sikerült tisztázniuk, kíváncsian pillant föl az asztalról Aborathra, de a kérdésre végül a fejét rázza.*
- Azt hiszem, elmondhatom, hogy a Szövetség már feloszlott, legalábbis rég nem láttam már a tagjait, és hírt sem hallottam felőlük. Haza szoktam látogatni Synmirára, mindig hagyok üzenetet is, de eddig mindig üresen találtam az otthonunkat. A mesteremről sem tudok semmit már évek óta. - *Arca, s hangja nem árulják el, a testbeszéde azonban, ahogy az ujjait tördeli, sejtethetik, hogy olyasmi ez, ami fájdalmasan érinti. E tekintetben mondhatni, hogy egy csónakban eveznek Meirával, hisz mindketten elveszítették szem elől a barátaikat.*
- Taitos... a mesterem. Ha esetleg találkoztak már vele. - *Teszi hozzá bizakodón. Bárhol járjon is, rá szokott kérdezni, hallottak-e már a férfiről a környéken, hátha egyszer szerencséje lesz.
Az élőholtak témájához egyelőre nem szól hozzá, bár az ő története valahol épp ott és akkor kezdődött, s bizonyos módon azóta is az akkori események határozták meg az elmúlt éveit, mégis inkább maradna csendes megfigyelő.
Kicsit meglepi, mikor Aborath föláll az asztaltól, de már nem visszakozik. Ha a férfi maga ajánlotta, talán tényleg nem nagy fáradtság a számára, hogy italt hozzon nekik.*
3646. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-23 11:51:52
Üzenet elküldve: 2024-07-23 11:51:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*A Holdfalról szóló diskurzusba továbbra sem folyik bele. Nem látja értelmét elismételni azt, amit Krestvir tökéletesen pontosan ad elő róla. Jobb kedvében talán megtenné, hogy elmondja ugyanazt csak azért, hogy járjon a szája, de most a pénztelenség miatti szégyenérzet és a manóval való nézeteltérés visszahúzódásra készteti, érzi, hogy ő a gyenge láncszem ebben a társaságban.*
- Azért, mert az olyan… megalázó dolog nekem. Nem vagyok nyúl, hogy a földről legeljek. Nem az étkezés kérdését kell megoldanom, hanem a pénzkeresését, és abból tudok venni olyan ételt, amit szívesen megeszek. Szóval semmit, amihez nem kell aranyat költeni, kivéve talán a gyümölcsöket.
*Válaszolja meg egyúttal Aborath kérdését is. Voltaképp csak finnyás is a fél-elf lány, de ezt nem fogja beismerni sem magának, sem senki másnak. Amikor a gazda vita szóba kerül, Meira felpillant Kilencedikre, és halványan elmosolyodik azon, amilyen tökéletesen a duzzogó szobrot játssza a manó.*
- Igazából én sem tudom, Kilencediket kérdezd, miért vitatkozik azzal, hogy te vagy a gazdája, mert láthatóan tényleg te vagy.
*Azt nem fogja fel a fiatal kis agyával, hogy Kilencedik valószínűleg annak nem örül, hogy Meira inkább nézi őt egy házikedvencnek, mint velük egyenrangú élőlénynek, de mentségére szóljon, sokat nem tud még a világról, így a manók társadalmi szerepéről sem.
A pénz problémájára pedig hamar érkezik is a megoldás a mágus úr részéről, Meira pedig lelkesen fel is ajánlja magát az ügyesen eljátszott monológ után a kísérő szerepének betöltésére.*
- Éljen! Akkor veled tartok, Aborath úr! *mosolyog lelkesen.* De valóban maradjunk még, Krestvir kisasszony és Kilencedik rendkívül szórakoztató társaság. Pont olyanok vagytok, mint amilyennek a barátoknak lenni kell.
*Jegyzi meg, aztán ismét hallgat egy ideig, ugyanis a szövetségekről és a történelmi tényekről ő ismételten keveset tud, úgyhogy a szövegelés helyett továbbra is a manót szuggerálja, hátha ki tudja billenteni a sértődött szerepből.
A teát persze közben boldogan elfogadja, hisz az ingyen lesz, és finom is, meg még gombászni sem kell érte.*
- Nem aggódom, csak nem illik a barátokat faképnél hagyni *mondja még Krestvir szabadkozására kedvesen mosolyogva.*
*A Holdfalról szóló diskurzusba továbbra sem folyik bele. Nem látja értelmét elismételni azt, amit Krestvir tökéletesen pontosan ad elő róla. Jobb kedvében talán megtenné, hogy elmondja ugyanazt csak azért, hogy járjon a szája, de most a pénztelenség miatti szégyenérzet és a manóval való nézeteltérés visszahúzódásra készteti, érzi, hogy ő a gyenge láncszem ebben a társaságban.*
- Azért, mert az olyan… megalázó dolog nekem. Nem vagyok nyúl, hogy a földről legeljek. Nem az étkezés kérdését kell megoldanom, hanem a pénzkeresését, és abból tudok venni olyan ételt, amit szívesen megeszek. Szóval semmit, amihez nem kell aranyat költeni, kivéve talán a gyümölcsöket.
*Válaszolja meg egyúttal Aborath kérdését is. Voltaképp csak finnyás is a fél-elf lány, de ezt nem fogja beismerni sem magának, sem senki másnak. Amikor a gazda vita szóba kerül, Meira felpillant Kilencedikre, és halványan elmosolyodik azon, amilyen tökéletesen a duzzogó szobrot játssza a manó.*
- Igazából én sem tudom, Kilencediket kérdezd, miért vitatkozik azzal, hogy te vagy a gazdája, mert láthatóan tényleg te vagy.
*Azt nem fogja fel a fiatal kis agyával, hogy Kilencedik valószínűleg annak nem örül, hogy Meira inkább nézi őt egy házikedvencnek, mint velük egyenrangú élőlénynek, de mentségére szóljon, sokat nem tud még a világról, így a manók társadalmi szerepéről sem.
A pénz problémájára pedig hamar érkezik is a megoldás a mágus úr részéről, Meira pedig lelkesen fel is ajánlja magát az ügyesen eljátszott monológ után a kísérő szerepének betöltésére.*
- Éljen! Akkor veled tartok, Aborath úr! *mosolyog lelkesen.* De valóban maradjunk még, Krestvir kisasszony és Kilencedik rendkívül szórakoztató társaság. Pont olyanok vagytok, mint amilyennek a barátoknak lenni kell.
*Jegyzi meg, aztán ismét hallgat egy ideig, ugyanis a szövetségekről és a történelmi tényekről ő ismételten keveset tud, úgyhogy a szövegelés helyett továbbra is a manót szuggerálja, hátha ki tudja billenteni a sértődött szerepből.
A teát persze közben boldogan elfogadja, hisz az ingyen lesz, és finom is, meg még gombászni sem kell érte.*
- Nem aggódom, csak nem illik a barátokat faképnél hagyni *mondja még Krestvir szabadkozására kedvesen mosolyogva.*
3645. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-21 15:57:08
Üzenet elküldve: 2024-07-21 15:57:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Aborath a szakállát simogatva hallgatja Krestvir magiszter magyarázatát. Igaz, hogy saját bőrén tapasztalta annak a mágiának a hatását, de pontos megállapításokat nem tudott tenni közben a működéséről. Főleg az alkalmazó szempontjából, ami hasznos számára. Az előadás végeztével értőn bólint.*
-Oh! Így már világosabb. Meg kell hagyni igencsak kellemetlen volt mikor rajtam használták és nem tudtam hova menni mert mindig elállta az utamat. Még fedezékbe vonulni se volt lehetőségem. Ügyesen le lehet választani valakit vele másoktól vagy pont csapdába zárni. Amennyiben nem ismeri a mágia működését. De ezek szerint a saját varázslataim is áthatoltak volna azon a falon.
*Kellemetlen élmény volt az áldozatnak lenni és továbbra is egy veszélyes mágiának tartja, de így, hogy ismeri a működését lesz már elképzelése arra mit tesz akkor ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülne. A kis vita gyerekes és az elf hölgy igencsak előnytelen képet mutat magáról közben. Aborath viszont jámbor türelemmel továbbra is annak szemeibe. Krestvir magiszter kérdéseit kiegészíti ő is.*
-És mit szeretnél enni? Amihez arany költése nélkül is hozzá tudsz jutni?
*Teszi fel a kérdését úgy mintha tényleg kíváncsi lenne a válaszra. Ha kapna egy értelmeset az meglepné ugyanis úgy vette észre a lányon, hogy hiányzik még belőle az egyébként fajára jellemző sztoikus nyugalom és megfontoltság. Kérdése is inkább rávezetés kívánt lenni a problémára. A gazda kérdést pedig túl illetlennek és sértőnek találja a férfi, így jobb is ha maga a magiszter tisztázza azt. A Namos ház sorsa valóban kellemetlen. Aborath bár nem sok szót váltott Eralil úrral, de egy jó modorú, a tudást és annak minden formáját fontosnak tartó szimpatikus alaknak gondolta. Remélni meri, hogy jól van és a tiszta szándékait nem döntötte romba a lázadás. A sok kellemetlen téma után a férfi ajánlata el lesz fogadva. Mosolyog az elf lány szavaira akiből elkezdenek ömleni a szavak és igencsak váratlan irányban köt ki. A magiszter szavaira Aborath is pozitív választ ad.*
-Megnyugodtam, hogy nem egyedül kell mennem, sőt kellemes társaságom lesz. Annyira viszont nem sürgős számomra a dohányzacskóm feltöltése, hogy ne maradhatnánk még beszélgetni. Főleg mivel arról a bizonyos Szilánk szövetségről se esett még szó amiről szívesen hallanék jómagam is. Gondolom egyébként ön az ő köreikben található meg.
*Kérdez rá és reméli nem találja a nő illetlennek a kíváncsiságát. De ez a tulajdonság amúgy is jellemző a mágusokra. Az élőholtak kapcsán se tudja könnyedén elengedni a témát.*
-Akkortájt történt mikor a karavánpihenő is elpusztult?
*Ahogy hallotta akkoriban igencsak aktív volt a halálisten serege. A kikötőt is ezért hagyták el a város katonái. Mikor mindketten kérnek teát akkor biccent és feláll a maga majdnem üres bögréjével.*
-Rendben akkor hamarosan hozom őket.
*A férfi teájának titka mögött habár a mágia tudományának kutatói mind és Lanawin földjének egyik legnagyobb mágusának tornyában vannak, de igencsak földhözragadt megoldás van. Nem kis időt töltött már itt Aborath és meg szokták engedni neki, hogy főzhessen magának és más állandó vagy csak ide látogató lakóknak egy kis élénkítő teát, ami segíti a tanulmányaikat. Még ha nem is olyan mértékben mint egy kék varázsital, de kellemes tud lenni. Ezért tervez elmenni és magukra hagyni a hölgyeket és a manót. Bár az elf kisasszony és Kilencedik úr viszonya nem volt túl rózsás, de talán egy finom tea azon is segíthet.*
*Aborath a szakállát simogatva hallgatja Krestvir magiszter magyarázatát. Igaz, hogy saját bőrén tapasztalta annak a mágiának a hatását, de pontos megállapításokat nem tudott tenni közben a működéséről. Főleg az alkalmazó szempontjából, ami hasznos számára. Az előadás végeztével értőn bólint.*
-Oh! Így már világosabb. Meg kell hagyni igencsak kellemetlen volt mikor rajtam használták és nem tudtam hova menni mert mindig elállta az utamat. Még fedezékbe vonulni se volt lehetőségem. Ügyesen le lehet választani valakit vele másoktól vagy pont csapdába zárni. Amennyiben nem ismeri a mágia működését. De ezek szerint a saját varázslataim is áthatoltak volna azon a falon.
*Kellemetlen élmény volt az áldozatnak lenni és továbbra is egy veszélyes mágiának tartja, de így, hogy ismeri a működését lesz már elképzelése arra mit tesz akkor ha legközelebb hasonló helyzetbe kerülne. A kis vita gyerekes és az elf hölgy igencsak előnytelen képet mutat magáról közben. Aborath viszont jámbor türelemmel továbbra is annak szemeibe. Krestvir magiszter kérdéseit kiegészíti ő is.*
-És mit szeretnél enni? Amihez arany költése nélkül is hozzá tudsz jutni?
*Teszi fel a kérdését úgy mintha tényleg kíváncsi lenne a válaszra. Ha kapna egy értelmeset az meglepné ugyanis úgy vette észre a lányon, hogy hiányzik még belőle az egyébként fajára jellemző sztoikus nyugalom és megfontoltság. Kérdése is inkább rávezetés kívánt lenni a problémára. A gazda kérdést pedig túl illetlennek és sértőnek találja a férfi, így jobb is ha maga a magiszter tisztázza azt. A Namos ház sorsa valóban kellemetlen. Aborath bár nem sok szót váltott Eralil úrral, de egy jó modorú, a tudást és annak minden formáját fontosnak tartó szimpatikus alaknak gondolta. Remélni meri, hogy jól van és a tiszta szándékait nem döntötte romba a lázadás. A sok kellemetlen téma után a férfi ajánlata el lesz fogadva. Mosolyog az elf lány szavaira akiből elkezdenek ömleni a szavak és igencsak váratlan irányban köt ki. A magiszter szavaira Aborath is pozitív választ ad.*
-Megnyugodtam, hogy nem egyedül kell mennem, sőt kellemes társaságom lesz. Annyira viszont nem sürgős számomra a dohányzacskóm feltöltése, hogy ne maradhatnánk még beszélgetni. Főleg mivel arról a bizonyos Szilánk szövetségről se esett még szó amiről szívesen hallanék jómagam is. Gondolom egyébként ön az ő köreikben található meg.
*Kérdez rá és reméli nem találja a nő illetlennek a kíváncsiságát. De ez a tulajdonság amúgy is jellemző a mágusokra. Az élőholtak kapcsán se tudja könnyedén elengedni a témát.*
-Akkortájt történt mikor a karavánpihenő is elpusztult?
*Ahogy hallotta akkoriban igencsak aktív volt a halálisten serege. A kikötőt is ezért hagyták el a város katonái. Mikor mindketten kérnek teát akkor biccent és feláll a maga majdnem üres bögréjével.*
-Rendben akkor hamarosan hozom őket.
*A férfi teájának titka mögött habár a mágia tudományának kutatói mind és Lanawin földjének egyik legnagyobb mágusának tornyában vannak, de igencsak földhözragadt megoldás van. Nem kis időt töltött már itt Aborath és meg szokták engedni neki, hogy főzhessen magának és más állandó vagy csak ide látogató lakóknak egy kis élénkítő teát, ami segíti a tanulmányaikat. Még ha nem is olyan mértékben mint egy kék varázsital, de kellemes tud lenni. Ezért tervez elmenni és magukra hagyni a hölgyeket és a manót. Bár az elf kisasszony és Kilencedik úr viszonya nem volt túl rózsás, de talán egy finom tea azon is segíthet.*
3644. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-17 14:54:21
Üzenet elküldve: 2024-07-17 14:54:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
- Ez így nem egészen pontos. A társakat is akadályozhatja annyiban, hogy ahol a fal megjelenik, ott ők sem képesek áthatolni azon, erre csakis mágia képes. Ez voltaképpen egy fal, ami követi a célpont mozgását. - *Veszi föl a könyvét az asztalról, fölállítva a lapjára, hogy ezzel reprezentálja az említett falat. A varázslatnak áldozatul esett célpontnak pedig a pipáját állítja.*
- Mintha a térből leszakítanánk egy darabot egy egyenes vonalban, mely vonalat nem lépheti át a célpont, mert mikor a falat kikerülné, az továbbcsúszik ezen a láthatatlan vonalon. - *Mutatja be segédeszközeivel és kézmozdulataival a fölvázolt helyzetet.*
- A vonal mögötti területen viszont szabadon mozoghat továbbra is, bár ez nem feltétlenül nyilvánvaló a célpontnak. És itt jön a meglepetés része... Mert mások viszont átléphetnek azon a képzeletbeli vonalon, tehát a fal mellett belépve intézhetnek támadást a célpont ellen, s könnyen vissza is hátrálhatnak tőle, mert nem képes követni őket. - *Magyaráz, s magyarázata végén fölpillant, hogy érthető volt-e, de valójában ha nem érkezik kérdés, úgy veszi, kielégítő volt a szemléltetése.
Krestvir hálás érte, hogy Aborath kezeli a manó és a lány között kialakult nézeteltérést, bár az még kétséges, hogy mekkora sikerrel.
Kilencedik maga is hátranéz egy kissé a válla fölött, lesve a lány reakcióját az okos szavakra, de mikor meghallja, Meira miként válaszol azokra, rögtön duzzogva vissza is fordul.*
- Miért? - *Kérdez vissza Krestvir érdeklődve.* - Miért nem szeretnél ilyeneket enni? - *Pontosít. Őszintén nem érti a dolgot. Ha az embernek nincs pénze, csak természetes, hogy addig is igyekszik valamivel megtölteni korgó gyomrát, míg talál valami munkát amivel megfizetheti a "rendes ételt". Kíváncsi, vajon a lánynak milyen más megoldása van a helyzetre.*
- Egyébként... mi ez a... gazda... vita köztetek? - *Kérdi később, mert ez sem teljesen tiszta előtte. Kilencedik továbbra is morcosan hallgat, bár mintha kezdene nehezére esni a hallgatás és a mozdulatlanság, mert a duzzogó karba font kezű testtartást a késeivel való játékra-babrálásra cserélte.
A Namos-házról és a lázadásról szólva Krestvir csak értőn biccent. Nem számol be róla, hogy aznap ő is ott volt a városban, a thargokat kísérve, mert annyit még ő is tud, hogy az az esemény elég sok érzelmet képes felkorbácsolni és nem is egyértelmű a jó és a rossz szerepe abban a történetben. Sokáig tért vissza rémálmaiban mindaz a vérengzés, amit ott látott, az egyszer biztos.
Viszont a kellemetlen téma látszólag örömteli végeredményt hoz, mert mintha Aborath ismerné Meira barátainak sorsát, s ad okot a reménységre.
Aztán, mikor Aborath előadja nyílt utalgatásokkal teli monológját, Krestvir teljesen zavarba jön, hogy a férfi számára hogyan nem nyilvánvaló, hogy a megoldás a problémájára itt ül mellette? A sorok között olvasás ugyanis nem erőssége a lánynak, így nem érti, hogy Aborath éppenhogy Meirának tesz ajánlatot, csak egy kis kerülőúton küldve azt.
Úgyhogy már éppen nyitná a száját, hogy kimondja a nyilvánvalót, mikor Meira megelőzi, és megelégedésére éppen úgy felel, ahogy ő is javasolni akarta.*
- Miattam nem szükséges aggódni. - *Mond csak ennyit Meira visszakozására, bár kétségtelen, hogy sajnálná, ha máris indulnának, de nem töltené el különösebb veszteségérzet, óvatosabban bánik annál kötődéssel.
Mikor Aborath teával kínálja őket, kutatón pillant a férfira, hogy honnan varázsolná elő az italt, de fejet hajt.*
- Én is szívesen venném, köszönöm.
- És én is. - *Válaszol a manó is, nyíltan hátrafordulva Aborathoz, de Meira tekintetét dacosan kerüli.*
- Ez így nem egészen pontos. A társakat is akadályozhatja annyiban, hogy ahol a fal megjelenik, ott ők sem képesek áthatolni azon, erre csakis mágia képes. Ez voltaképpen egy fal, ami követi a célpont mozgását. - *Veszi föl a könyvét az asztalról, fölállítva a lapjára, hogy ezzel reprezentálja az említett falat. A varázslatnak áldozatul esett célpontnak pedig a pipáját állítja.*
- Mintha a térből leszakítanánk egy darabot egy egyenes vonalban, mely vonalat nem lépheti át a célpont, mert mikor a falat kikerülné, az továbbcsúszik ezen a láthatatlan vonalon. - *Mutatja be segédeszközeivel és kézmozdulataival a fölvázolt helyzetet.*
- A vonal mögötti területen viszont szabadon mozoghat továbbra is, bár ez nem feltétlenül nyilvánvaló a célpontnak. És itt jön a meglepetés része... Mert mások viszont átléphetnek azon a képzeletbeli vonalon, tehát a fal mellett belépve intézhetnek támadást a célpont ellen, s könnyen vissza is hátrálhatnak tőle, mert nem képes követni őket. - *Magyaráz, s magyarázata végén fölpillant, hogy érthető volt-e, de valójában ha nem érkezik kérdés, úgy veszi, kielégítő volt a szemléltetése.
Krestvir hálás érte, hogy Aborath kezeli a manó és a lány között kialakult nézeteltérést, bár az még kétséges, hogy mekkora sikerrel.
Kilencedik maga is hátranéz egy kissé a válla fölött, lesve a lány reakcióját az okos szavakra, de mikor meghallja, Meira miként válaszol azokra, rögtön duzzogva vissza is fordul.*
- Miért? - *Kérdez vissza Krestvir érdeklődve.* - Miért nem szeretnél ilyeneket enni? - *Pontosít. Őszintén nem érti a dolgot. Ha az embernek nincs pénze, csak természetes, hogy addig is igyekszik valamivel megtölteni korgó gyomrát, míg talál valami munkát amivel megfizetheti a "rendes ételt". Kíváncsi, vajon a lánynak milyen más megoldása van a helyzetre.*
- Egyébként... mi ez a... gazda... vita köztetek? - *Kérdi később, mert ez sem teljesen tiszta előtte. Kilencedik továbbra is morcosan hallgat, bár mintha kezdene nehezére esni a hallgatás és a mozdulatlanság, mert a duzzogó karba font kezű testtartást a késeivel való játékra-babrálásra cserélte.
A Namos-házról és a lázadásról szólva Krestvir csak értőn biccent. Nem számol be róla, hogy aznap ő is ott volt a városban, a thargokat kísérve, mert annyit még ő is tud, hogy az az esemény elég sok érzelmet képes felkorbácsolni és nem is egyértelmű a jó és a rossz szerepe abban a történetben. Sokáig tért vissza rémálmaiban mindaz a vérengzés, amit ott látott, az egyszer biztos.
Viszont a kellemetlen téma látszólag örömteli végeredményt hoz, mert mintha Aborath ismerné Meira barátainak sorsát, s ad okot a reménységre.
Aztán, mikor Aborath előadja nyílt utalgatásokkal teli monológját, Krestvir teljesen zavarba jön, hogy a férfi számára hogyan nem nyilvánvaló, hogy a megoldás a problémájára itt ül mellette? A sorok között olvasás ugyanis nem erőssége a lánynak, így nem érti, hogy Aborath éppenhogy Meirának tesz ajánlatot, csak egy kis kerülőúton küldve azt.
Úgyhogy már éppen nyitná a száját, hogy kimondja a nyilvánvalót, mikor Meira megelőzi, és megelégedésére éppen úgy felel, ahogy ő is javasolni akarta.*
- Miattam nem szükséges aggódni. - *Mond csak ennyit Meira visszakozására, bár kétségtelen, hogy sajnálná, ha máris indulnának, de nem töltené el különösebb veszteségérzet, óvatosabban bánik annál kötődéssel.
Mikor Aborath teával kínálja őket, kutatón pillant a férfira, hogy honnan varázsolná elő az italt, de fejet hajt.*
- Én is szívesen venném, köszönöm.
- És én is. - *Válaszol a manó is, nyíltan hátrafordulva Aborathoz, de Meira tekintetét dacosan kerüli.*
3643. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-17 12:30:47
Üzenet elküldve: 2024-07-17 12:30:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Az újabb kis vitájuk Kilencedikkel valószínűleg senkinek nem hiányzott, de Meirá-nak sajnos nem csak akkor nagy a szája, mikor épp kedves és barátkozni próbál, hanem akkor is, mikor valami nem tetszik neki. Akadt már nem is egy nézeteltérése emiatt.*
- Igen, gazdád van! Ha tetszik, ha nem. A gombáidat meg edd csak meg magad, nekem nem kell!
*Teszi karba a kezeit duzzogva, márpedig most nem fog bocsánatot kérni, hisz nem ő szólt rosszkor rosszat, erről teljes mértékben meg is van győződve. Csupán az bizonytalanítja el, mikor Aborath is igazából Kilencedik védelmében szólal meg. Meira szája újra szóra nyílna, de a „tudod” szó elhangzása után meggondolja magát, így fecsegés helyett tátott szájjal hallgatja a mesét. Persze, pár másodperccel később becsukja, de addig bizonyára viccesen festhetett, mint egy hal.*
- Ez mind-mind érdekesen hangzik Aborath úr, de én akkor sem hiszem, hogy szeretnék bogyókat és gombákat enni, főleg nem úgy, hogy nekem kell összeszednem őket a földről, úgyhogy továbbra sem gondolnám, hogy hasznos ez a tudás a számomra.
*Magyarázza nem felfogva azt, hogy a kényszer nagy úr, és mikor pénz hiányában mindenhol máshol megtagadják majd tőle az élelmet, akár még kénytelen is lehet a szóban forgó módszerhez folyamodni, ha nem akar éhen halni.*
- Olyasmi ház volt, igen. Ott voltam, mikor a lázadás közben rátámadtak. Még állt, mikor elmenekültünk belőle, de most már összedőlt. Bizonyára akkor pusztulhatott el, igen.
*Válaszolja meg Krestvir kérdését, még mielőtt Aborath hirtelen felsejlő ötletét hallgatja végig. Nagy, gyermeki tekintettel pislogva hallgatja őt végig, majd mikor a rögtönzött előadás végére ér a férfi, Meira szemei boldogan csillannak fel.*
- De, de! Én tudok írni és olvasni is, és az aranyam is elfogyott, úgyhogy szívesen veled mennék, Aborath mester. Olyan lenne az egész, mint mikor Shaiá-t kísértem el a kikötőbe, az is nagyon muris és élvezetes volt, biztos, hogy ezt az utat is szeretném. Persze, csak akkor, ha Ön is szeretné, hogy Önnel tartsak, de ha mi elmegyünk, akkor mi lesz Krestvir-rel? *Kérdezi aggódva.*Most lettünk csak a barátai, és máris magára fogjuk hagyni? *Már most a szívén viseli a lány sorsát. Még Kilencedikét is, még akkor is, ha most épp nem kedvelik egymást.
A következőkben egy kicsit csendben marad, míg ismét Namos úrra terelődik a szó. Akkor sóhajt csak fel megkönnyebbülten, mikor hallja, hogy Aborath szerint a barátai még életben vannak.*
- Kérek szépen teát, igen… ha… ingyen van *pirul el szégyenkezve.* Nem tudom, honnan jöttek azok az élőholtak, vagy kit szolgáltak, csak azt, hogy csúnyák voltak, ijesztőek és meg akartak minket enni. *meséli a kellemesnek nem éppen mondható élményt.*
*Az újabb kis vitájuk Kilencedikkel valószínűleg senkinek nem hiányzott, de Meirá-nak sajnos nem csak akkor nagy a szája, mikor épp kedves és barátkozni próbál, hanem akkor is, mikor valami nem tetszik neki. Akadt már nem is egy nézeteltérése emiatt.*
- Igen, gazdád van! Ha tetszik, ha nem. A gombáidat meg edd csak meg magad, nekem nem kell!
*Teszi karba a kezeit duzzogva, márpedig most nem fog bocsánatot kérni, hisz nem ő szólt rosszkor rosszat, erről teljes mértékben meg is van győződve. Csupán az bizonytalanítja el, mikor Aborath is igazából Kilencedik védelmében szólal meg. Meira szája újra szóra nyílna, de a „tudod” szó elhangzása után meggondolja magát, így fecsegés helyett tátott szájjal hallgatja a mesét. Persze, pár másodperccel később becsukja, de addig bizonyára viccesen festhetett, mint egy hal.*
- Ez mind-mind érdekesen hangzik Aborath úr, de én akkor sem hiszem, hogy szeretnék bogyókat és gombákat enni, főleg nem úgy, hogy nekem kell összeszednem őket a földről, úgyhogy továbbra sem gondolnám, hogy hasznos ez a tudás a számomra.
*Magyarázza nem felfogva azt, hogy a kényszer nagy úr, és mikor pénz hiányában mindenhol máshol megtagadják majd tőle az élelmet, akár még kénytelen is lehet a szóban forgó módszerhez folyamodni, ha nem akar éhen halni.*
- Olyasmi ház volt, igen. Ott voltam, mikor a lázadás közben rátámadtak. Még állt, mikor elmenekültünk belőle, de most már összedőlt. Bizonyára akkor pusztulhatott el, igen.
*Válaszolja meg Krestvir kérdését, még mielőtt Aborath hirtelen felsejlő ötletét hallgatja végig. Nagy, gyermeki tekintettel pislogva hallgatja őt végig, majd mikor a rögtönzött előadás végére ér a férfi, Meira szemei boldogan csillannak fel.*
- De, de! Én tudok írni és olvasni is, és az aranyam is elfogyott, úgyhogy szívesen veled mennék, Aborath mester. Olyan lenne az egész, mint mikor Shaiá-t kísértem el a kikötőbe, az is nagyon muris és élvezetes volt, biztos, hogy ezt az utat is szeretném. Persze, csak akkor, ha Ön is szeretné, hogy Önnel tartsak, de ha mi elmegyünk, akkor mi lesz Krestvir-rel? *Kérdezi aggódva.*Most lettünk csak a barátai, és máris magára fogjuk hagyni? *Már most a szívén viseli a lány sorsát. Még Kilencedikét is, még akkor is, ha most épp nem kedvelik egymást.
A következőkben egy kicsit csendben marad, míg ismét Namos úrra terelődik a szó. Akkor sóhajt csak fel megkönnyebbülten, mikor hallja, hogy Aborath szerint a barátai még életben vannak.*
- Kérek szépen teát, igen… ha… ingyen van *pirul el szégyenkezve.* Nem tudom, honnan jöttek azok az élőholtak, vagy kit szolgáltak, csak azt, hogy csúnyák voltak, ijesztőek és meg akartak minket enni. *meséli a kellemesnek nem éppen mondható élményt.*
3642. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-15 06:22:46
Üzenet elküldve: 2024-07-15 06:22:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Tanulmányi válság//
*Fejből nem tudná Aborath visszaidézni, hogy a holdmágia azon két varázslata mire is képes még ha korábban lehet olvasott is róluk, így hasznos, hogy a magiszter kifejti azokat. A holdfal varázslatot fel is ismeri a leírás alapján. A férfi bólogatva hallgatja.*
-Előbbit használták is ellenem és valóban kellemetlen szituációba kerültem általa. Ezekkel ha jól értem jól lehet irányítanunk egy harci szituációt. Nem kell attól tartani, hogy varázslataink kellemetlenséget okoznak a saját társainknak ugyanis kizárólag, közvetlenül a célpontra hatnak.
*Éles harcban ő nem szívesen használná a képességeit, de a tudás bármikor hasznos lehet. Ha más nem arra, hogy ő is tovább adja egyszer egy olyan személynek akinek szüksége van rá. A két "fiatal" összeszólására ő csak megrázza a fejét és lassan nyugodtan szólítja meg a lányt miközben tekintetével azét keresi.*
-Ejnye, ejnye! Nem gondolnám, hogy Kilencedik úr gúnyolódásból tette volna meg ezt az ajánlatát. Tudod*Kezd mesélni.*az istenek megjelenése előtt könnyű volt elsajátítani egy varázslatot amivel ehető bogyókat vagy gombákat teremtett a mágus, de mióta ez eltűnt biztos sokan voltak már hasonlóan kellemetlen helyzetben mint te most. Jómagam szerencsés vagyok, hogy enélkül is meg tudom különböztetni az ehető gombákat és bogyókat a mérgezőektől. De ha te nem ismered őket akkor nagy segítség ha valaki elmondja mire kell odafigyelned. Vagy nincs igazam?
*Néz egy kedves mosollyal az elf lány szemeibe. Nem egy még ennél is gyerekesebb vitát kellett kezelnie mikor még a nemesi porontyokat tanította. Nincs egyikükben se rossz szándék csak harag. A lányban talán félelem és elveszettség is. Ezért is kérdez rá Aborath mekkora a baj és nem lesz megnyugtatva. A kérdésre, hogy ugye nem dobják-e ki innen a férfi a fejét rázza.*
-Egy darabig biztos nem fognak, de mindenképp érdemes elgondolkozni valami megoldáson és a jövőben jobban odafigyelni, hogy ilyesmi ne történhessen.
*Arra, hogy a másiknak nincs senkije akihez mehetne a férfi szomorúan sóhajt.*
-Jaj, jaj kedveském.
*Egy kicsit nézi a teája felszínén a hullámokat, majd leteszi a bögrét az asztalra a köpenye egyik zsebébe nyúl, hogy elkerekedett szemekkel egy üres dohányzacskót vegyen ki onnan.*
-Nézzenek oda! Elfogyott a pipadohányom. Ez nagyon kellemetlen. Nagyon, nagyon kellemetlen.*Komorul el.*Ezek szerint el kell hagynom a tornyot egy kis időre míg a városba megyek. Jaj, jaj! Egyedül ez nagyon hosszú út lenne. Kéne társaság. Sőt, attól tartok, hogy ha a városban járok muszáj leszek felkeresni néhány régi ismerőst akik csak további bonyodalmakat okoznak, majd nekem. Tudják én gyakran segítettem ki őket azzal, hogy egy-egy tehetséges diákomat beajánlottam írnoknak vagy hosszabb rövidebb távú értelmiségi feladatokra. Most mit tegyek. El kell hagynom a tornyot egyedül és lehet, hogy a városban néhány ismerősömmel összetalálkozva nem tudok nekik ajánlani egy írni-olvasni tudó személyt akinek pár aranyra lenne szüksége. Tudnak erre egy megoldást?
*Néz monológja végén játékosan csillogó szemmel az elf hölgyre, aki remélhetőleg érti a nyílt utalást. Ha a férfinek amúgy is el kéne hagynia a tornyot kis időre mert a maga aranykészletei is megcsappantak nem árthat vele ha a városban maga mellett tudja ezt a veszélyesen naiv leányzót és vigyáz rá egy kicsit. Mert az egyértelműnek tűnik, hogy ráfér. Minden pénzét elkölteni és nem tudni mit egyen... Ej, ej... Ezek után természetes, hogy a varázslatokért se tudna fizetni. Majd megpróbálnak vidámabb témák felé hajózni, de nem sikerül. Viszont lehet Aborath meg tudja menteni ezt a helyzetet.*
-Eralil Namos úrral a korábbi mágustusa győztessel egyszer volt szerencsém beszélni. Nekem, azt mesélte, hogy célja egy a tudás különböző formáit patronáló szervezet létrehozása amit a várostól fél napra egy Zöldzug nevezetű helyen tervezett megvalósítani. Mikor még én beszéltem vele azt, mondta, hogy a városi Namos házat lehet üresen találom ha mindenki átköltözött már oda. Nem kizárt, hogy Meira kisasszony barátai megúszták a lázadást.
*Mosolyog a lányra bátorítón.*
A hölgyek és Kilencedik úr kérnek teát? Jómagam szívesen hallanék még azokról az élőholtakról akik ellen küzdöttek. A halálisten szolgái voltak?
*Fejből nem tudná Aborath visszaidézni, hogy a holdmágia azon két varázslata mire is képes még ha korábban lehet olvasott is róluk, így hasznos, hogy a magiszter kifejti azokat. A holdfal varázslatot fel is ismeri a leírás alapján. A férfi bólogatva hallgatja.*
-Előbbit használták is ellenem és valóban kellemetlen szituációba kerültem általa. Ezekkel ha jól értem jól lehet irányítanunk egy harci szituációt. Nem kell attól tartani, hogy varázslataink kellemetlenséget okoznak a saját társainknak ugyanis kizárólag, közvetlenül a célpontra hatnak.
*Éles harcban ő nem szívesen használná a képességeit, de a tudás bármikor hasznos lehet. Ha más nem arra, hogy ő is tovább adja egyszer egy olyan személynek akinek szüksége van rá. A két "fiatal" összeszólására ő csak megrázza a fejét és lassan nyugodtan szólítja meg a lányt miközben tekintetével azét keresi.*
-Ejnye, ejnye! Nem gondolnám, hogy Kilencedik úr gúnyolódásból tette volna meg ezt az ajánlatát. Tudod*Kezd mesélni.*az istenek megjelenése előtt könnyű volt elsajátítani egy varázslatot amivel ehető bogyókat vagy gombákat teremtett a mágus, de mióta ez eltűnt biztos sokan voltak már hasonlóan kellemetlen helyzetben mint te most. Jómagam szerencsés vagyok, hogy enélkül is meg tudom különböztetni az ehető gombákat és bogyókat a mérgezőektől. De ha te nem ismered őket akkor nagy segítség ha valaki elmondja mire kell odafigyelned. Vagy nincs igazam?
*Néz egy kedves mosollyal az elf lány szemeibe. Nem egy még ennél is gyerekesebb vitát kellett kezelnie mikor még a nemesi porontyokat tanította. Nincs egyikükben se rossz szándék csak harag. A lányban talán félelem és elveszettség is. Ezért is kérdez rá Aborath mekkora a baj és nem lesz megnyugtatva. A kérdésre, hogy ugye nem dobják-e ki innen a férfi a fejét rázza.*
-Egy darabig biztos nem fognak, de mindenképp érdemes elgondolkozni valami megoldáson és a jövőben jobban odafigyelni, hogy ilyesmi ne történhessen.
*Arra, hogy a másiknak nincs senkije akihez mehetne a férfi szomorúan sóhajt.*
-Jaj, jaj kedveském.
*Egy kicsit nézi a teája felszínén a hullámokat, majd leteszi a bögrét az asztalra a köpenye egyik zsebébe nyúl, hogy elkerekedett szemekkel egy üres dohányzacskót vegyen ki onnan.*
-Nézzenek oda! Elfogyott a pipadohányom. Ez nagyon kellemetlen. Nagyon, nagyon kellemetlen.*Komorul el.*Ezek szerint el kell hagynom a tornyot egy kis időre míg a városba megyek. Jaj, jaj! Egyedül ez nagyon hosszú út lenne. Kéne társaság. Sőt, attól tartok, hogy ha a városban járok muszáj leszek felkeresni néhány régi ismerőst akik csak további bonyodalmakat okoznak, majd nekem. Tudják én gyakran segítettem ki őket azzal, hogy egy-egy tehetséges diákomat beajánlottam írnoknak vagy hosszabb rövidebb távú értelmiségi feladatokra. Most mit tegyek. El kell hagynom a tornyot egyedül és lehet, hogy a városban néhány ismerősömmel összetalálkozva nem tudok nekik ajánlani egy írni-olvasni tudó személyt akinek pár aranyra lenne szüksége. Tudnak erre egy megoldást?
*Néz monológja végén játékosan csillogó szemmel az elf hölgyre, aki remélhetőleg érti a nyílt utalást. Ha a férfinek amúgy is el kéne hagynia a tornyot kis időre mert a maga aranykészletei is megcsappantak nem árthat vele ha a városban maga mellett tudja ezt a veszélyesen naiv leányzót és vigyáz rá egy kicsit. Mert az egyértelműnek tűnik, hogy ráfér. Minden pénzét elkölteni és nem tudni mit egyen... Ej, ej... Ezek után természetes, hogy a varázslatokért se tudna fizetni. Majd megpróbálnak vidámabb témák felé hajózni, de nem sikerül. Viszont lehet Aborath meg tudja menteni ezt a helyzetet.*
-Eralil Namos úrral a korábbi mágustusa győztessel egyszer volt szerencsém beszélni. Nekem, azt mesélte, hogy célja egy a tudás különböző formáit patronáló szervezet létrehozása amit a várostól fél napra egy Zöldzug nevezetű helyen tervezett megvalósítani. Mikor még én beszéltem vele azt, mondta, hogy a városi Namos házat lehet üresen találom ha mindenki átköltözött már oda. Nem kizárt, hogy Meira kisasszony barátai megúszták a lázadást.
*Mosolyog a lányra bátorítón.*
A hölgyek és Kilencedik úr kérnek teát? Jómagam szívesen hallanék még azokról az élőholtakról akik ellen küzdöttek. A halálisten szolgái voltak?
3641. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2024-07-11 18:42:24
Üzenet elküldve: 2024-07-11 18:42:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Tanulmányi válság//
*Köszönet gyanánt biccent Aborathnak azért, amit megosztott a módszereiből. Ő maga nem is tudja, mit mesélhetne el viszonzásul. Elég sokféle harci helyzetbe keveredett már, viszont...*
- Más mágusok ellen még nem harcoltam, s többnyire mindig harcosok társaságában kerültem harchelyzetbe. Velük együttműködve a Holdfal és a Holdroham varázslatokat találtam eddig a leghasznosabbnak. A Holdfallal korlátozható az ellenfél mozgása, s ha nem ismeri a varázslat működését, a társak viszont igen, úgy a meglepetést is ki lehet használni. A Holdrohamnak pedig az utóhatása tud hasznos lenni, ugyanis a végletekig kimeríti és elgyengíti a célpontot. - *Mondja, ami épp eszébe jut. Ez talán nevezhető az ő egyik fogásának.
Később, Meira anyagi helyzetét firtatva a hangulat hirtelen lesz elég paprikás. A heves érzelmi reakciókkal szemben tehetetlen Krestvir vissza is húzódik, testtartása merevebbé válik.*
- Te morogsz a semmiért, de nekem van gazdám?! Ha nem kell a segítségem, nem is kapsz belőle! - *Kilencedik nem várat a válasszal, azonnal visszafelesel. Majd nyelvét ölti a lányra és a levegőt zárt ajkai között berregőn kifújva nyomatékosítja a véleményét és sértettségét. De ha ez nem volna elég, meg is fordul Krestvir vállán, a hátát mutatva a társaságnak, és jól láthatóan, morcosan karba fonja a kezeit.
Mivel Krestvir még mindig eléggé a jelenet hatása alatt van, zavara miatt alighanem Aborath lesz az, aki Meira kétségbeesett kérdésére választ ad majd.
De azért figyelni Krestvir is figyel, míg a lány elárul ezt-azt a körülményeiről, otthontalanságáról. Ahogy fölpillant rá, látja, hogy mintha könnyezne, ám bízik benne, hogy a férfi majd ezt a helyzetet is kezeli.
Végül ő is választ kap a lánytól a varázslatokat illetően, ám sajnos nem kedvezőt, ami elősegíthetné köztük az egyezséget. Mikor Meira ehelyett újfent a barátságát kínálja, Krestvir főhajtással felel, mire Kilencedik felől egy egészen halk, puffogó hang hallatszik.*
- Nemesi ház volt? A lázadásban pusztult el? - *Érdeklődik Krestvir, miután végighallgatta a lányt. Akár részvétlennek is tűnhet, amiért továbbra is csak kérdez, s nem mond semmit, vagy fejezi ki együttérzését.*
*Köszönet gyanánt biccent Aborathnak azért, amit megosztott a módszereiből. Ő maga nem is tudja, mit mesélhetne el viszonzásul. Elég sokféle harci helyzetbe keveredett már, viszont...*
- Más mágusok ellen még nem harcoltam, s többnyire mindig harcosok társaságában kerültem harchelyzetbe. Velük együttműködve a Holdfal és a Holdroham varázslatokat találtam eddig a leghasznosabbnak. A Holdfallal korlátozható az ellenfél mozgása, s ha nem ismeri a varázslat működését, a társak viszont igen, úgy a meglepetést is ki lehet használni. A Holdrohamnak pedig az utóhatása tud hasznos lenni, ugyanis a végletekig kimeríti és elgyengíti a célpontot. - *Mondja, ami épp eszébe jut. Ez talán nevezhető az ő egyik fogásának.
Később, Meira anyagi helyzetét firtatva a hangulat hirtelen lesz elég paprikás. A heves érzelmi reakciókkal szemben tehetetlen Krestvir vissza is húzódik, testtartása merevebbé válik.*
- Te morogsz a semmiért, de nekem van gazdám?! Ha nem kell a segítségem, nem is kapsz belőle! - *Kilencedik nem várat a válasszal, azonnal visszafelesel. Majd nyelvét ölti a lányra és a levegőt zárt ajkai között berregőn kifújva nyomatékosítja a véleményét és sértettségét. De ha ez nem volna elég, meg is fordul Krestvir vállán, a hátát mutatva a társaságnak, és jól láthatóan, morcosan karba fonja a kezeit.
Mivel Krestvir még mindig eléggé a jelenet hatása alatt van, zavara miatt alighanem Aborath lesz az, aki Meira kétségbeesett kérdésére választ ad majd.
De azért figyelni Krestvir is figyel, míg a lány elárul ezt-azt a körülményeiről, otthontalanságáról. Ahogy fölpillant rá, látja, hogy mintha könnyezne, ám bízik benne, hogy a férfi majd ezt a helyzetet is kezeli.
Végül ő is választ kap a lánytól a varázslatokat illetően, ám sajnos nem kedvezőt, ami elősegíthetné köztük az egyezséget. Mikor Meira ehelyett újfent a barátságát kínálja, Krestvir főhajtással felel, mire Kilencedik felől egy egészen halk, puffogó hang hallatszik.*
- Nemesi ház volt? A lázadásban pusztult el? - *Érdeklődik Krestvir, miután végighallgatta a lányt. Akár részvétlennek is tűnhet, amiért továbbra is csak kérdez, s nem mond semmit, vagy fejezi ki együttérzését.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741