*Miután a Derengő Fa és annak legendája Achrad tudtára adta azt a tényt, hogy még nincs itt az ideje annak, hogy a gnóm, ki fél életét a megtalálásának szentelte, most egyelőre mégsem találhatja meg, lábai a mágustorony felé viszik. Akárhányszor a kosfejes bot talpát a földre koppintja, egy tompa puffanás kíséretében a kos szeme kékes fénnyel felragyog. Ilyenkor eszébe jut Argus, és a tanításai; a Szív és az Elme útja. A két szó olyan, mint az ég és föld kapcsolata, az eget mindig is nemesebbnek tartották a földnél. Itt a Szív az ég, az Elme a föld, és a sok balga mind a nemesnek tűnő szívet választja. Olyan dolog ez, mintha az ösztönt választanák a tudat helyett. És minden mágus a Szív útjára lép. Ösztönös varázshasználók mind, tudat alatt ösztönösen hozzák létre az erőt, azt az erőt, melyet a világ erejéből merítenek, és nem gondolkoznak azon, hogy ennek milyen hatásai vannak. Azok, akik tudatosan használják a mágiát, mint Argus, nem elveszi a világ energiáit. Nem elveszi, és ennyit tud egyelőre. De vajon mit tesz akkor? A gnóm úgy töri a fejét, akár egy mozsár a borsot.
Mindeközben a Mágustorony öregjéhez igyekszik, furdalja a kíváncsiság afelől, hogy az Öreg Mágus vajon melyik utat járhatja? Járt már itt, így hamar megtalálja az ajtót, a kanyargós, rozoga lépcsőfokok pedig már ismerősek számára. Eleinte megalázónak találta a dolgot, hiszen régen Lihanech egyik legnevesebb vízmágusa volt ő, és ahhoz képest holmi mezei mágusokhoz jár régi új varázslatokért. Ámbátor miután jobban belegondolt, sem az ő, sem a mágus hibája nem volt az, hogy elkapta ama betegséget, melytől elvesztette varázserejét. Egyedül az ősi könyvet okolhatja emiatt, az ősi könyv miatt, ami a Derengő Fa titkait rejtette. És itt összefutnak a szálak. A fánál van az az erő, melyet évekkel ezelőtt elvesztett, az a hatalmas erő, melytől érezte, hogy él. Mégis... Mintha azóta jobban érezné az életet. Talán nincs is szüksége arra az erőre. Talán arra akarta megtanítani a fa, hogy önerőből is el lehet érni ezt, nem pedig csak úgy, hogy mágusgyermekként születsz.
Belép a torony felső szintjébe, ahol máris mosolyt csal arcára az öreg méretes szakálla. Amaz is egy kedves mosollyal köszönti, úgy tűnik, nem felejtette el Achrad személyét.
Néhány napot tölt itt, a toronyban, hogy újabb varázslatokkal bővüljön a repertoár. És ezen idő alatt van ideje kifigyelni a mágus varázslási szokásait.
És ahogy ez a néhány nap letelt, meg is találja a választ a kérdéseire.
~Az Elme útját járók nem elveszik az erőt a világból. Nem elveszik, hanem kérik...~*