//Tábor a torony előtt//
*Taitos már evés előtt tud csak válaszolni Zaras újabb kérdéseire.*
-Az ember nem mindig járhat jól.
*Válaszol a harcos aggályaira.*
-Ha pedig kardodat ellenem fordítod, hát, akkor kiderül ki tanult többet. A hátbaszúrás ellen pedig senki sem tud védekezni.
*Mondja ki a régi bölcsességet, és tovább tömi az almáját. Hagyja a többieket is enni, illetve beszélgetni.*
-Nos, ha jóllaktunk, és megmutattam, amit akartam, akkor nekem még kéne egy picit kutatnom a Torony rejtekében.
És mivel mind messze lakunk, legjobb lenne ha itt éjszakáznánk, én személy szerint nem irtózom a szabadégtől, de talán odabent is lehet szállást kapni. Utánajárhattok, míg én kutatok.
*Mondja, aztán feláll az étkező helytől, és arrébb vonul.*
-Gyertek!
*Invitálja a többieket.*
-Zaras te is jöhetsz, ha kedved tartja.
*Mondja, és bevezeti őket egy fa alá, nekidől a fának, és körbe leülteti a többieket.*
-Mint tudjuk, a mana mindent körülvesz. Hullámzása egyfajta alapzaj, amit mindannyian hallunk. Körbevesz minket, átjár. Viszont akár a légy zümmögése is képes elnyomni. Ezért most kiürítjük elménket, és meditációba fogunk. Ha ezt sikerül elérnetek, akkor rá fogtok érezni a mágia alapjára. A mana sűrítésére. De ezt majd máskor, egyelőre csak próbáljatok semmire se, vagy csak egy valamire, az energiára koncentrálni, és ne feledjétek, fő a légzés.
*Mondja, és behunyja a szemét. Megjelennek a szokásos szem által okozott vörös táncoló foltok, lassan elenyésznek, helyükbe a környezet hangja jönnek, aztán ezek is elhalnak, míg végül Taitos kavargó gondolatai jönnek, melyek mesterén, és Manurin járnak.*
~Vajon él még?~
*Morfondírozik, miközben nem tud mit tenni, félre kell tennie az ilyen gondolatokat. Végül jön a legmélyebb állapot. Apró bizsergéssel kezdődik gerinctájt, majd a Zöldfülű egész teste megborzong, ahogy felismeri a mindenhol egy ütemre verő manát, és ebből töltekezik, pihen. Próbálja érzékelni a többiek jelenlétét is egy pont ma elsajátított varázslattal, és reméli, hogy ezzel sikerrel jár, majd még jó negyed órán át így marad, aztán egy nagy levegővel kinyitja a szemét, és figyeli, hogy a többiek mit csinálnak.*
~Láttam már olyat, akinek ebből 5 perc kínzással ért fel.~
*Mosolyog magában régi társaira gondolva, aztán jobb híján vár, míg minden szempár ki nem nyílik. Ha valaki ezt megtette Taitos szája elé emeli ujjait, csendre intve az éppen végzett meditálót, hogy ne zavarja a többieket.*
A varázsló becsukja szemét és elmormol egy rövid igét, melynek hatására bármely harminc lépésnél közelebb található élőlény jelenlétét érzékeli, annak pontos helye és faja nélkül. Az érzékelés megszűnik, amint a mágus kinyitja szemét.