//A név kötelez//
* Az öreg átszámolja a kétszázötven aranyat, majd a négyszázat is. Egész jó ajánlat, hogy közel a kétszeresét adja, mint amiben megegyeztek, s egyelőre nem is kér érte semmi extrát. Jó bevételt hoz ez a nap.
Szórakozottan, s egyúttal hátradőlve figyeli, ahogy Taitos rágódik a szöveggel, s bár eltart egy ideig, de végül kibök egy-két nevet. Az öreg megvakarja állát, majd egy ideig elnézve a távolba, mintha valakit vagy valamit keresne, de valójában csak gondolataiban kutat. Aztán végre megszólal. *
- Ismered már az idézőmágiákat, vagy előbb csak a neveket akarod megtudni? * Kérdi, majd visszatér a jelenlegi fontosabb kérdésre. *
- Sok mágus használ trükköket, kódokat, hogy csak azok férhessenek hozzá a nevekhez, akik megérdemlik.
- A legjobb és legbiztosabb, ha te magad deríted ki, hogy megy-e? * Arcán huncut mosoly villan, s amennyiben visszaadta volna már a papírt, úgy ismét a fiú kezébe nyomja. *
- Most menj pihenni, majd reggel folytatjuk a tanulást. * Kezével elhessegeti a fiút a bejárat irányába. *
- Persze ki is próbálhatod, hogy sikerül-e, csak ha sikerül ne küldd be ide a toronyba!
//Hajnal - Reggel//
* Még alig csillannak meg a nap első vörösszín sugarai a horizonton, a torony ajtaja némi nyikorgással kitárul, majd léptek nesze, néhány gally recsegése és egy halk dúdolás rázza meg a hajnali csendet, majd néhány másodpercen belül elhalkulnak, miután néhány faág visszacsapódva zárja el az utat a fák közé vezető úthoz. A tegnapi tanító az, ki ilyen korán felkelt már, s percekig, na meg, ha kell órákig hallgatja a fák suhogását, majd az első emberi lépteket hallva kiindul a fák árnyékából, s köszönti Taitost, vagy, ha más jön előbb, hát azt, de megvárja a tegnapi tanítványát is mindenféleképpen. *