Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 40 (781. - 800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
800. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-26 15:04:29
Üzenet elküldve: 2015-10-26 15:04:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Egy féloldalas mosoly jelzi, mennyi esélyt ad az újoncnak a fán maradásra. Ha ez bekövetkezik, annyi vigasz talán akad, hogy az alsóbb ágak majd megfogják, de a páncél alatt azok is hamar meg fogják adni magukat. Akkor viszont máris jöhetne a hátra arc, hogy a sérültet visszavégy Amon Ruadhra. Rosszabbik esetben kezdhetnek ásni.
Ám amíg Thenyn felől is érkezik a sejtéseket beigazoló válasz, merre is járnak, társaságuk máris bővül egy fővel. Nem szól bele a beszélgetés menetébe, ezt Khanra bízza, ám a nyulak és egyéb ételnek való jószágok kardos nyúzásánál igen magasra szöknek szemöldökei. Azt a mutatványt azért megnézné.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.26 20:39:08, a következő indokkal:
Második szál szabályinak betartatása.
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Egy féloldalas mosoly jelzi, mennyi esélyt ad az újoncnak a fán maradásra. Ha ez bekövetkezik, annyi vigasz talán akad, hogy az alsóbb ágak majd megfogják, de a páncél alatt azok is hamar meg fogják adni magukat. Akkor viszont máris jöhetne a hátra arc, hogy a sérültet visszavégy Amon Ruadhra. Rosszabbik esetben kezdhetnek ásni.
Ám amíg Thenyn felől is érkezik a sejtéseket beigazoló válasz, merre is járnak, társaságuk máris bővül egy fővel. Nem szól bele a beszélgetés menetébe, ezt Khanra bízza, ám a nyulak és egyéb ételnek való jószágok kardos nyúzásánál igen magasra szöknek szemöldökei. Azt a mutatványt azért megnézné.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.26 20:39:08, a következő indokkal:
Második szál szabályinak betartatása.
799. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-26 14:43:51
Üzenet elküldve: 2015-10-26 14:43:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Vadászni, mi? 'szem most már két mérföldes körben semmilyen vadat nem találnánk, amilyen ricsajt csap az a legény. - *Tenyerét szemellenzőként használva a fa felé fordul, amit épp Thenyn hódít meg, de ez még nem vonja el figyelmét Amederről és a kérdésre adott válaszától.*
- Káromlás, milyen borzalmas káromlás. Azért remélem, hogy nem mindig csak arra használtad azt a pompás acélt, hogy nyúlbőrt hámozz vele. - *Nincsen tapasztalata pallossal vagy fattyúkarddal végzett nyúzásban, legalábbis állatokat érintően nem. Humanoid teremtményekkel is csak elvétve próbálkozott és nem teljesen akaratlagosan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.26 20:38:11, a következő indokkal:
Második szál szabályinak betartatása.
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Vadászni, mi? 'szem most már két mérföldes körben semmilyen vadat nem találnánk, amilyen ricsajt csap az a legény. - *Tenyerét szemellenzőként használva a fa felé fordul, amit épp Thenyn hódít meg, de ez még nem vonja el figyelmét Amederről és a kérdésre adott válaszától.*
- Káromlás, milyen borzalmas káromlás. Azért remélem, hogy nem mindig csak arra használtad azt a pompás acélt, hogy nyúlbőrt hámozz vele. - *Nincsen tapasztalata pallossal vagy fattyúkarddal végzett nyúzásban, legalábbis állatokat érintően nem. Humanoid teremtményekkel is csak elvétve próbálkozott és nem teljesen akaratlagosan.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2015.10.26 20:38:11, a következő indokkal:
Második szál szabályinak betartatása.
798. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-26 14:41:11
Üzenet elküldve: 2015-10-26 14:41:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*Nem csak Dryrron az, aki belefeledkezett a könyvébe, de a kis tündér is hasonlóan elmélyülten olvassa saját kis könyvét. Jóval vékonyabb, mint azok, amelyeket a félelf választ, de ő nem is válogat, hanem hangtalan olvasva azt az egyet.
A vén mágus nem véletlen adhatta a kezébe, mert elég részletes, de mégsem bonyolult, azokkal a varázslatokkal és alapjaival foglalkozik, melyek még érthetőek egy kezdő varázslótanonc számára. De álljunk csak meg! A kis tündér sohasem akart varázsló lenni, most mégis egy ilyen könyvet búj. Észre sem veszi, ahogy repül az idő, csak akkor néz fel, amikor Dryrron kimegy a konyhába vízért és kenyérért. Akkor mosolyogva félreteszi a könyvet, gondosan ügyelve arra, hogy ne veszítse el az oldalt, ahol tartott, majd kiszalad a konyhába, teafüvet keres, vizet forral és máris fordul vissza, hogy az illatozó teából mérjen a mágusnak és a félvérnek, no meg persze magának is. Ha talál valami ételt, kenyeret, kalácsot, bármit akkor visz abból is, majd visszamászik a fotelbe és újra ölébe veszi a könyvet.
Már éppen újra belefeledkezne az olvasásba, amikor az ablakon át különös neszeket hall, újra lemászik és az ablakhoz megy, hogy lábujjhegyre állva kilessen. Odakint lovasok és különféle fajok állnak a torony körüli kis tisztáson. Békésnek tűnnek, de ezeknél az alakoknál sohasem tudni. Däl a vén varázsló felé fordítja felemás tekintetét, szemeiben aggodalom és félelem csillan, de a mágus csak nyugodtan bólint egyet. Valószínűleg meg tudja védeni magát és a tornyát, különben valami hataloméhes diktátor már rég elfoglalta volna magának.
Mosolyogva visszaszalad a foteléhez és leül, hogy újra a kezébe vegye a könyvet, amit eddig olvasott. Valamikor ekkor fogan meg Dryrron mágiája és csattan el a csettintés, amire a kis tündér ijedten kapja fel a fejét és csaknem kiejti a kezéből a könyvet.*
- Ez te voltál?
*Kérdi kiegyenesedve ültében, majd az ijedtséget felváltja az öröm. Hisz ez varázslat volt a javából!*
*Nem csak Dryrron az, aki belefeledkezett a könyvébe, de a kis tündér is hasonlóan elmélyülten olvassa saját kis könyvét. Jóval vékonyabb, mint azok, amelyeket a félelf választ, de ő nem is válogat, hanem hangtalan olvasva azt az egyet.
A vén mágus nem véletlen adhatta a kezébe, mert elég részletes, de mégsem bonyolult, azokkal a varázslatokkal és alapjaival foglalkozik, melyek még érthetőek egy kezdő varázslótanonc számára. De álljunk csak meg! A kis tündér sohasem akart varázsló lenni, most mégis egy ilyen könyvet búj. Észre sem veszi, ahogy repül az idő, csak akkor néz fel, amikor Dryrron kimegy a konyhába vízért és kenyérért. Akkor mosolyogva félreteszi a könyvet, gondosan ügyelve arra, hogy ne veszítse el az oldalt, ahol tartott, majd kiszalad a konyhába, teafüvet keres, vizet forral és máris fordul vissza, hogy az illatozó teából mérjen a mágusnak és a félvérnek, no meg persze magának is. Ha talál valami ételt, kenyeret, kalácsot, bármit akkor visz abból is, majd visszamászik a fotelbe és újra ölébe veszi a könyvet.
Már éppen újra belefeledkezne az olvasásba, amikor az ablakon át különös neszeket hall, újra lemászik és az ablakhoz megy, hogy lábujjhegyre állva kilessen. Odakint lovasok és különféle fajok állnak a torony körüli kis tisztáson. Békésnek tűnnek, de ezeknél az alakoknál sohasem tudni. Däl a vén varázsló felé fordítja felemás tekintetét, szemeiben aggodalom és félelem csillan, de a mágus csak nyugodtan bólint egyet. Valószínűleg meg tudja védeni magát és a tornyát, különben valami hataloméhes diktátor már rég elfoglalta volna magának.
Mosolyogva visszaszalad a foteléhez és leül, hogy újra a kezébe vegye a könyvet, amit eddig olvasott. Valamikor ekkor fogan meg Dryrron mágiája és csattan el a csettintés, amire a kis tündér ijedten kapja fel a fejét és csaknem kiejti a kezéből a könyvet.*
- Ez te voltál?
*Kérdi kiegyenesedve ültében, majd az ijedtséget felváltja az öröm. Hisz ez varázslat volt a javából!*
797. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:40:22
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:40:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Éppen vadászni akartam amikor rátok bukkantam. Nem szolgálok semmilyen urat, és kardom is csak arra használom hogy megnyúzzam vele az állatokat. Ne tudd meg milyen rossz karddal állatot nyúzni! Szóval örömmel csatlakozok hozzátok, mert már meguntam az egyedüllétet
* Már megbízik a szemfedős alakban. Kicsit fura szerzetek, hogy itt esnek le a szeme előtt egymás után a fáról, de ez nem baj. Nagyon örül hogy végre vannak társai.*
A hozzászólás írója (Ameder Loven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.26 09:45:41
//Tharg lobogó alatt utazva//
- Éppen vadászni akartam amikor rátok bukkantam. Nem szolgálok semmilyen urat, és kardom is csak arra használom hogy megnyúzzam vele az állatokat. Ne tudd meg milyen rossz karddal állatot nyúzni! Szóval örömmel csatlakozok hozzátok, mert már meguntam az egyedüllétet
* Már megbízik a szemfedős alakban. Kicsit fura szerzetek, hogy itt esnek le a szeme előtt egymás után a fáról, de ez nem baj. Nagyon örül hogy végre vannak társai.*
A hozzászólás írója (Ameder Loven) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.10.26 09:45:41
796. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:23:51
Üzenet elküldve: 2015-10-26 09:23:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Engedélyező mozdulatot tesz kezével: csinálja csak Thenyn, ha biztos abban, hogy nem töri nyakát a fára mászással. Moranshéhoz hasonlóan ő is jobban szeret a szilárd talajon állni, bár szól néhány vérmes elképzelése arról, hogy vízre száll, amikor már megengedheti magának, hogy saját hajó tulajdonosa legyen. Vet néhány gondolatot annak, hogy a mostani útjuk során esetleg végez némi személyes indíttatású látogatást a környező kisebb falvak egyikébe, kiegészítendő "fizetését". Nem visz el semmi olyat, ami kellemetlenül érinthetne bárkit, csak éppen annyit, amit még nélkülözni tudnak az emberek. Gazember ő, de a tisztességesebb fajtából azért.
Miután Thenyn a fára mászik, Moranshéhoz szól.*
- Szerinted is leesik? - *Vigyorral az arcán nézi végig új társuk mutatványát és bár rohadtul reméli, hogy nem kell egy sebesülttel a hordágyon hazatérniük, valahol biztosan mulattatná azt látni, ha a tettrekész újonc lezúgna az ágról.
Biccent aztán a lovagnő megállapítására is, volt egy olyan sejtelme, hogy valahol a Mágustorony környékén járhatnak, de térképészeti ismeretei enyhén szólva is hiányosak, ezért jobbnak látta mástól is megerősíteni gyanúját.*
- Nem probléma, rég láttam már ezt a helyet is, hagyjuk meg Thenynnek, hogy szétnézzen. - *Utóbb oda is kiált a fickónak, lát-e valamit-valakit.
Hogy végül ő fedezi-e fel vagy magától bukkant társaságukra Ameder, már nem számít.*
- Mármint úgy érted, mit csinálunk? - *Moranshéra és a fára kapaszkodott Thenynre mutat. Összesen hárman vannak, akik a félszemű lovának nyergébe akasztott lobogó alatt utaznak. A Thargok állatkoponyás címere kérdőn pillant vissza a vadászni indulóra.*
- Üdv neked is. Ha nem tudnám biztosra azt hinném, hogy atyámmal találkoztam újra. Ő imádott arról kérdezni, hogy "mit csinálok". De most jó kedvemben találtál idegen, ezért válaszolok: társaimmal a vidéket járjuk olyan harcosokat keresve, akiknek a kardja éppen nem szolgál semmilyen célt vagy urat. Van egy város, nem messz innét: Amon Ruadhnak hívják és ott szívesen látnánk most ilyen férfiakat és nőket. - *Elgondolkozik rajta, mit tehetne még hozzá, aztán inkább visszadobja a férfi saját kérdését.*
- És te, mit csinálsz a Mágustorony közelében?
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Engedélyező mozdulatot tesz kezével: csinálja csak Thenyn, ha biztos abban, hogy nem töri nyakát a fára mászással. Moranshéhoz hasonlóan ő is jobban szeret a szilárd talajon állni, bár szól néhány vérmes elképzelése arról, hogy vízre száll, amikor már megengedheti magának, hogy saját hajó tulajdonosa legyen. Vet néhány gondolatot annak, hogy a mostani útjuk során esetleg végez némi személyes indíttatású látogatást a környező kisebb falvak egyikébe, kiegészítendő "fizetését". Nem visz el semmi olyat, ami kellemetlenül érinthetne bárkit, csak éppen annyit, amit még nélkülözni tudnak az emberek. Gazember ő, de a tisztességesebb fajtából azért.
Miután Thenyn a fára mászik, Moranshéhoz szól.*
- Szerinted is leesik? - *Vigyorral az arcán nézi végig új társuk mutatványát és bár rohadtul reméli, hogy nem kell egy sebesülttel a hordágyon hazatérniük, valahol biztosan mulattatná azt látni, ha a tettrekész újonc lezúgna az ágról.
Biccent aztán a lovagnő megállapítására is, volt egy olyan sejtelme, hogy valahol a Mágustorony környékén járhatnak, de térképészeti ismeretei enyhén szólva is hiányosak, ezért jobbnak látta mástól is megerősíteni gyanúját.*
- Nem probléma, rég láttam már ezt a helyet is, hagyjuk meg Thenynnek, hogy szétnézzen. - *Utóbb oda is kiált a fickónak, lát-e valamit-valakit.
Hogy végül ő fedezi-e fel vagy magától bukkant társaságukra Ameder, már nem számít.*
- Mármint úgy érted, mit csinálunk? - *Moranshéra és a fára kapaszkodott Thenynre mutat. Összesen hárman vannak, akik a félszemű lovának nyergébe akasztott lobogó alatt utaznak. A Thargok állatkoponyás címere kérdőn pillant vissza a vadászni indulóra.*
- Üdv neked is. Ha nem tudnám biztosra azt hinném, hogy atyámmal találkoztam újra. Ő imádott arról kérdezni, hogy "mit csinálok". De most jó kedvemben találtál idegen, ezért válaszolok: társaimmal a vidéket járjuk olyan harcosokat keresve, akiknek a kardja éppen nem szolgál semmilyen célt vagy urat. Van egy város, nem messz innét: Amon Ruadhnak hívják és ott szívesen látnánk most ilyen férfiakat és nőket. - *Elgondolkozik rajta, mit tehetne még hozzá, aztán inkább visszadobja a férfi saját kérdését.*
- És te, mit csinálsz a Mágustorony közelében?
795. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-24 20:27:38
Üzenet elküldve: 2015-10-24 20:27:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Tharg lobogó alatt utazva//
* Magányosan elindul vadászni kis erdőszéli vadászházából. Jó lenne egy kis nyúlpörkölt, de a vaddisznó sem lenne rossz. Csendben, fülelve sétál az erdőben. Egy tisztásra érve megpillant egy szemfedős embert két lovat fogva. Nem tűnik banditának. Valószínűleg van egy társa is van. Úgy gondolja megszólítja.*
- Üdv, mit csinálsz itt?
* Magányosan elindul vadászni kis erdőszéli vadászházából. Jó lenne egy kis nyúlpörkölt, de a vaddisznó sem lenne rossz. Csendben, fülelve sétál az erdőben. Egy tisztásra érve megpillant egy szemfedős embert két lovat fogva. Nem tűnik banditának. Valószínűleg van egy társa is van. Úgy gondolja megszólítja.*
- Üdv, mit csinálsz itt?
794. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-24 07:29:02
Üzenet elküldve: 2015-10-24 07:29:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 190
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Tharg lobogó alatt utazva//
*Az a kettő igazából három, ugyanis kis lemaradással befut a trió harmadik tagja, a "hátvéd", avagy a lovaglány.
Lemaradásának oka nem más, mint megbizonyosodni afelől, merre is járnak pontosan. A Kikötő és környékén járt már elégszer, de kívülről azért még nem fújja, mi merre van. Itt volt akkor is, mikor a Thargok kis kiruccanásuk előtt a toronynál beszéltek meg találkozót valakivel, aminek nem lett túl eredményes vége, így van egy sejtése, hol lehetnek. A mágia sosem vonzotta, így az épületet sem nézte meg magának nagyon anno. Ellenben van egy olyan feltételezése, hogy nincs sok hasonló ember alkotta mű a közelben, így egyedi helyzetjelzőként is funkcionálhat a magányos mágus otthona.
Thenyn mutatványát rezzenéstelen arccal figyeli, miközben bőszen fohászkodik, hogy ne törje ki a nyakát közben újdonsült társuk. Ezt a hajmeresztő mutatványt, bármennyire is hasznos legyen, nem ismétli meg. Nem mintha nem tudna fára mászni, ám nehéz acélvértjében kissé nehezebben megy az efféle mozgás. Arról nem is beszélve, hogy a vértezet jelentette plusz nem csekély súly miatt talán még a legalsó, legvastagabb ágak sem bírnák el, és hangos reccsenéssel törnének le Moranshe alatt.
Az idegent egy kurta biccentéssel fogadja, nem nyúlkál a lány a kardja után. Egyrészt pont valami toborzás félét folytatnak, így nem kellene minden szembejövőre kardot rántani, másrészt, csak nem olyan bolond az illető, hogy három vértes, felfegyverzett lovasra akarjon támadni.*
- Ha jól sejtem, a Mágustorony környékén lehetünk. Persze az is lehet, hogy tévedek. *Osztja meg azért következtetését Khannal halkan, lovával mellé léptetve. Azért mégse kellene rögtön az idegen orrára kötni, hogy küldetésük kissé nehézkesen indul.*
*Az a kettő igazából három, ugyanis kis lemaradással befut a trió harmadik tagja, a "hátvéd", avagy a lovaglány.
Lemaradásának oka nem más, mint megbizonyosodni afelől, merre is járnak pontosan. A Kikötő és környékén járt már elégszer, de kívülről azért még nem fújja, mi merre van. Itt volt akkor is, mikor a Thargok kis kiruccanásuk előtt a toronynál beszéltek meg találkozót valakivel, aminek nem lett túl eredményes vége, így van egy sejtése, hol lehetnek. A mágia sosem vonzotta, így az épületet sem nézte meg magának nagyon anno. Ellenben van egy olyan feltételezése, hogy nincs sok hasonló ember alkotta mű a közelben, így egyedi helyzetjelzőként is funkcionálhat a magányos mágus otthona.
Thenyn mutatványát rezzenéstelen arccal figyeli, miközben bőszen fohászkodik, hogy ne törje ki a nyakát közben újdonsült társuk. Ezt a hajmeresztő mutatványt, bármennyire is hasznos legyen, nem ismétli meg. Nem mintha nem tudna fára mászni, ám nehéz acélvértjében kissé nehezebben megy az efféle mozgás. Arról nem is beszélve, hogy a vértezet jelentette plusz nem csekély súly miatt talán még a legalsó, legvastagabb ágak sem bírnák el, és hangos reccsenéssel törnének le Moranshe alatt.
Az idegent egy kurta biccentéssel fogadja, nem nyúlkál a lány a kardja után. Egyrészt pont valami toborzás félét folytatnak, így nem kellene minden szembejövőre kardot rántani, másrészt, csak nem olyan bolond az illető, hogy három vértes, felfegyverzett lovasra akarjon támadni.*
- Ha jól sejtem, a Mágustorony környékén lehetünk. Persze az is lehet, hogy tévedek. *Osztja meg azért következtetését Khannal halkan, lovával mellé léptetve. Azért mégse kellene rögtön az idegen orrára kötni, hogy küldetésük kissé nehézkesen indul.*
793. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-23 14:27:37
Üzenet elküldve: 2015-10-23 14:27:37
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*Dryrron teljességgel belefeledkezik az olvasásba. Több könyvet is az asztalra pakol, különböző oldalakon felütve őket. Igaz, hogy egy kis faluban nőtt föl, de mivel nemesi származású, jól ki lett tanítva. A bonyolult szerkezetek és ismeretlen eredetű szavak nem okoznak számára különösebb problémát. A mágia eredete, Mágiaaffinitás, Ág-független varázslatok... Mindet tudni akar, és mindent egyszerre, szeme ide-oda jár a papírlapok között. A legtöbb könyv, amit levesz a polcokról, haladó, vagy magasabb szintű mágusok számára íródott, de a férfi nem csügged, összecsapja a bonyolult ábrákat tartalmazó köteteket és újabb felé nyúl. Pár óra múlva meglehetős rendetlenséget kelt maga körül, melyet az öreg mágus rosszalló pillantással nyugtat. Dryrron a számára nem érthető könyveket visszarakja a helyükre (már ha jól emlékszik, honnan vette le őket), és tovább kutat. Vajon melyik mágia-ág volna számára a megfelelő? Honnan tudja, melyiket válassza?
Egy, a nap-ágról szóló kötetet tartva a kezében föl-alá járkál. Ebédidő már jócskán elmúlhatott, ő pedig csak egy szelet kenyeret meg némi vizet vett magához a konyhából a buzgó olvasás közepette. Tanulásnak, na annak nehezen lehet nevezni amit csinál, hiszen semmiben sem mélyed el eléggé, de igyekszik mindent amit olvas, megérteni.
Az ősz mágus rajtakapja, hogy megint túlságosan előre haladt, és karosszékéből fölállva az egyik polchoz megy. Levesz egy vékonyabb kötetet, majd Dryrronhoz sétál. Elveszi a nála lévő könyvet, s helyette a kezébe nyomja a vékonyabbikat egy fejcsóválás kíséretében.*
- Próbáld az alapoktól. *teszi hozzá, miközben visszamegy a helyére, folytatva saját munkáját.
Dryrron zavarba is jön. Hiszen ő csak szeretett volna minél többet megtudni arról, mi várhat rá! De igaza van a bölcs varázslónak, túl sokat akar egyszerre. Visszaül hát az asztalhoz, és belemélyed abba a kötetbe, amit a mágus adott. Az ág-független, egyszerű varázslatokat tartalmaz. A férfi magában mosolyog. Azért adta volna az öreg, hogy bele is kezdjen a gyakorlatba?
Nem tudhatja, hogy a mágus tényleg azt akarta, próbálja ki magát, azzal a rejtett szándékkal, hogy ez majd lecsillapítja buzgóságát.
Dryrron mohón választ ki egy varázslatot, melynek „Csettintés” a neve. Szemöldökét összevonva olvassa, milyen hatása van ennek a kis „trükknek”. Úgy, hogy a többiek ne lássák, az asztal alatt finoman csettintgetni kezd, követve a könyvben leírtakat. Egy csendes szobában, ha csettint az ember, így is-úgy is minden szem rá szegeződik, így fogalma sincs, honnan tudja meg, valóban sikerül-e a varázslat. Mindenesetre, kezdetnek jó próba.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
*Dryrron teljességgel belefeledkezik az olvasásba. Több könyvet is az asztalra pakol, különböző oldalakon felütve őket. Igaz, hogy egy kis faluban nőtt föl, de mivel nemesi származású, jól ki lett tanítva. A bonyolult szerkezetek és ismeretlen eredetű szavak nem okoznak számára különösebb problémát. A mágia eredete, Mágiaaffinitás, Ág-független varázslatok... Mindet tudni akar, és mindent egyszerre, szeme ide-oda jár a papírlapok között. A legtöbb könyv, amit levesz a polcokról, haladó, vagy magasabb szintű mágusok számára íródott, de a férfi nem csügged, összecsapja a bonyolult ábrákat tartalmazó köteteket és újabb felé nyúl. Pár óra múlva meglehetős rendetlenséget kelt maga körül, melyet az öreg mágus rosszalló pillantással nyugtat. Dryrron a számára nem érthető könyveket visszarakja a helyükre (már ha jól emlékszik, honnan vette le őket), és tovább kutat. Vajon melyik mágia-ág volna számára a megfelelő? Honnan tudja, melyiket válassza?
Egy, a nap-ágról szóló kötetet tartva a kezében föl-alá járkál. Ebédidő már jócskán elmúlhatott, ő pedig csak egy szelet kenyeret meg némi vizet vett magához a konyhából a buzgó olvasás közepette. Tanulásnak, na annak nehezen lehet nevezni amit csinál, hiszen semmiben sem mélyed el eléggé, de igyekszik mindent amit olvas, megérteni.
Az ősz mágus rajtakapja, hogy megint túlságosan előre haladt, és karosszékéből fölállva az egyik polchoz megy. Levesz egy vékonyabb kötetet, majd Dryrronhoz sétál. Elveszi a nála lévő könyvet, s helyette a kezébe nyomja a vékonyabbikat egy fejcsóválás kíséretében.*
- Próbáld az alapoktól. *teszi hozzá, miközben visszamegy a helyére, folytatva saját munkáját.
Dryrron zavarba is jön. Hiszen ő csak szeretett volna minél többet megtudni arról, mi várhat rá! De igaza van a bölcs varázslónak, túl sokat akar egyszerre. Visszaül hát az asztalhoz, és belemélyed abba a kötetbe, amit a mágus adott. Az ág-független, egyszerű varázslatokat tartalmaz. A férfi magában mosolyog. Azért adta volna az öreg, hogy bele is kezdjen a gyakorlatba?
Nem tudhatja, hogy a mágus tényleg azt akarta, próbálja ki magát, azzal a rejtett szándékkal, hogy ez majd lecsillapítja buzgóságát.
Dryrron mohón választ ki egy varázslatot, melynek „Csettintés” a neve. Szemöldökét összevonva olvassa, milyen hatása van ennek a kis „trükknek”. Úgy, hogy a többiek ne lássák, az asztal alatt finoman csettintgetni kezd, követve a könyvben leírtakat. Egy csendes szobában, ha csettint az ember, így is-úgy is minden szem rá szegeződik, így fogalma sincs, honnan tudja meg, valóban sikerül-e a varázslat. Mindenesetre, kezdetnek jó próba.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
792. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-22 21:50:41
Üzenet elküldve: 2015-10-22 21:50:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
// Tharg lobogó alatt utazva //
* Fogalma sincs hova kerültek. Erdő, meg egy elhagyatott torony. Khan bizonytalansága majdhogynem ösztökéli egy vezető pozíció felvételére, ám de letesz az ötletről. Egy ilyen esetben a tájékozódás egyszerű. nap, csillagok, vagy egy magaslati hely ahonnan több mindent belátni. Pláne egy ilyen erdős területen.*
-Talán egy magaslati pont segít felfedni hollétünk.
Megengeded?
*Ha minden oké, akkor leszáll a lóról, kiköti. Felmászik az egyik fára, és körbenéz.*
No! Hova is tartunk? Mert így már más a helyzet. Belátni mindent!
* Fogalma sincs hova kerültek. Erdő, meg egy elhagyatott torony. Khan bizonytalansága majdhogynem ösztökéli egy vezető pozíció felvételére, ám de letesz az ötletről. Egy ilyen esetben a tájékozódás egyszerű. nap, csillagok, vagy egy magaslati hely ahonnan több mindent belátni. Pláne egy ilyen erdős területen.*
-Talán egy magaslati pont segít felfedni hollétünk.
Megengeded?
*Ha minden oké, akkor leszáll a lóról, kiköti. Felmászik az egyik fára, és körbenéz.*
No! Hova is tartunk? Mert így már más a helyzet. Belátni mindent!
791. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-22 12:10:20
Üzenet elküldve: 2015-10-22 12:10:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Tharg lobogó alatt utazva //
~ Már megint fordítva olvastam volna a térképet? ~
*Hm. A csontos gebe nyergében himbálózva azon töri a fejét, hogy vajon melyik ösvényt tévesztette el, amiért Synmirára bukkantak, hanem valami másik, nem kevésbé hasonló objektumra. Csak errefelé kevesebb Thargot lát, amiből arra következtet, hogy rohadtul eltévedt. Csak tudná, hogy miért ilyen bonyolultak azok a térképek, miért nem lehet mondjuk hatalmas piros pöttyökkel jelezni, hogy: "itt állsz, paraszt".
Ingerülten felsóhajt.*
- Van ötletek rá, hogy hol a rohadásban járunk? - *Thenyn ugyan újoncnak számít közöttük, de attól a terepet még ismerheti. Nem mintha Khan ne járt volna a Kikötő felé legalább féltucatszor már az elmúlt évben, de nem mindenre emlékezhet ugyanolyan precízen az ember, no!*
~ Már megint fordítva olvastam volna a térképet? ~
*Hm. A csontos gebe nyergében himbálózva azon töri a fejét, hogy vajon melyik ösvényt tévesztette el, amiért Synmirára bukkantak, hanem valami másik, nem kevésbé hasonló objektumra. Csak errefelé kevesebb Thargot lát, amiből arra következtet, hogy rohadtul eltévedt. Csak tudná, hogy miért ilyen bonyolultak azok a térképek, miért nem lehet mondjuk hatalmas piros pöttyökkel jelezni, hogy: "itt állsz, paraszt".
Ingerülten felsóhajt.*
- Van ötletek rá, hogy hol a rohadásban járunk? - *Thenyn ugyan újoncnak számít közöttük, de attól a terepet még ismerheti. Nem mintha Khan ne járt volna a Kikötő felé legalább féltucatszor már az elmúlt évben, de nem mindenre emlékezhet ugyanolyan precízen az ember, no!*
790. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-22 08:56:37
Üzenet elküldve: 2015-10-22 08:56:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*A kis tündér tényleg nehezen érti a szóvirágokat, de talán csak azért, mert feléjük nem igazán dívott az efféle beszéd. A kis faluban, ahol eddig élt, egyszerű tündérek éltek, csak a mesemondó aggastyán számított különcnek, de róla is azt tartották, hogy csak nagy hantás, meséit nem a valóság, csupán a képzelet szülte.
Däl mennyire szeretné most az igazságot a kételkedők orra alá dörgölni! Bizony, az erdő közepén ott áll a torony, amiben a mágus lakik és ők egy asztalnál ettek, beszéltek vele és meghallgatták bölcs tanácsaikat. Ha majd egyszer visszatér a faluba, elmond mindent!
A csattanásnál, amikor Dryrron keze az asztalhoz ér, kicsit összerezzen, mert nem számított ilyen reakcióra. Kezéből kicsúszik a vizes tál és visszapottyan a dézsába, habos vízzel terítve be a kis tündér bakancsát. Ám nem lesz bosszús ettől, szélesen mosolyog a lelkes félvérre, örül neki, hogy sikerült megerősítenie tetteiben.*
- Persze. Megyek mindjárt én is, csak ezt a párat még befejezem.
*Bólint Dryrron szavaira. Az indulást sem gondolja korainak, örül neki, hogy már másnap útra kelnek. Valahogy úgy érzi, hogy jó lesz nekik, ha hallgatnak a varázslóra és nyakukba veszik a világot és felkeresik azt az iskolát Artheniorban.
Miután a félelf kilépett a konyhából, gyorsan befejezi azt a pár tányért és tálat, szépen lecsöpögtetni őket, kiönti a dézsából a vizet, felmos maga után és maga is visszatér a könyvtárba, ahol Dryrron és a mágus már mindketten csenden ülnek és valami könyvet bújnak.
Egy pár pillanatig zavartan téblábol, amikor a kedves mágus, rápillantva okuláréja felett, vékony szárú pipájával az egyik könyvre bök maga előtt az asztalon. Däl zavart mosollyal bólint és elveszi a könyvet az asztalról, hogy az egyik fotelbe helyezkedjen el. Bakancsát ledobva, lábait maga alá húzva, ölébe fekteti a könyvet és belelapoz a könyvbe.*
- A mágia alapjai - A független ág.
*Olvassa fel halkan, szinte csak magának. Széles mosollyal néz fel a mágusra, aki csak egy kacsintást ereszt meg felé, majd visszafordítja bölcsességtől csillogó tekintetét a hatalmas könyv lapjaira, melyet eddig olvasott.
A kis tündér elmélyülten kezd el olvasni, s a szobában sokáig nem is hallatszik más, csak a könyvek lapjainak halk surrogása, ahogy a tudást szomjazók lapozgatnak bennük.*
*A kis tündér tényleg nehezen érti a szóvirágokat, de talán csak azért, mert feléjük nem igazán dívott az efféle beszéd. A kis faluban, ahol eddig élt, egyszerű tündérek éltek, csak a mesemondó aggastyán számított különcnek, de róla is azt tartották, hogy csak nagy hantás, meséit nem a valóság, csupán a képzelet szülte.
Däl mennyire szeretné most az igazságot a kételkedők orra alá dörgölni! Bizony, az erdő közepén ott áll a torony, amiben a mágus lakik és ők egy asztalnál ettek, beszéltek vele és meghallgatták bölcs tanácsaikat. Ha majd egyszer visszatér a faluba, elmond mindent!
A csattanásnál, amikor Dryrron keze az asztalhoz ér, kicsit összerezzen, mert nem számított ilyen reakcióra. Kezéből kicsúszik a vizes tál és visszapottyan a dézsába, habos vízzel terítve be a kis tündér bakancsát. Ám nem lesz bosszús ettől, szélesen mosolyog a lelkes félvérre, örül neki, hogy sikerült megerősítenie tetteiben.*
- Persze. Megyek mindjárt én is, csak ezt a párat még befejezem.
*Bólint Dryrron szavaira. Az indulást sem gondolja korainak, örül neki, hogy már másnap útra kelnek. Valahogy úgy érzi, hogy jó lesz nekik, ha hallgatnak a varázslóra és nyakukba veszik a világot és felkeresik azt az iskolát Artheniorban.
Miután a félelf kilépett a konyhából, gyorsan befejezi azt a pár tányért és tálat, szépen lecsöpögtetni őket, kiönti a dézsából a vizet, felmos maga után és maga is visszatér a könyvtárba, ahol Dryrron és a mágus már mindketten csenden ülnek és valami könyvet bújnak.
Egy pár pillanatig zavartan téblábol, amikor a kedves mágus, rápillantva okuláréja felett, vékony szárú pipájával az egyik könyvre bök maga előtt az asztalon. Däl zavart mosollyal bólint és elveszi a könyvet az asztalról, hogy az egyik fotelbe helyezkedjen el. Bakancsát ledobva, lábait maga alá húzva, ölébe fekteti a könyvet és belelapoz a könyvbe.*
- A mágia alapjai - A független ág.
*Olvassa fel halkan, szinte csak magának. Széles mosollyal néz fel a mágusra, aki csak egy kacsintást ereszt meg felé, majd visszafordítja bölcsességtől csillogó tekintetét a hatalmas könyv lapjaira, melyet eddig olvasott.
A kis tündér elmélyülten kezd el olvasni, s a szobában sokáig nem is hallatszik más, csak a könyvek lapjainak halk surrogása, ahogy a tudást szomjazók lapozgatnak bennük.*
789. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-20 13:22:27
Üzenet elküldve: 2015-10-20 13:22:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*Ahhoz képest, hogy a kis tündér láthatóan nehezen érti a szövevényes beszédet, mégis milyen bölcs dolgokat tud mondani! A férfi az asztalon támaszkodva, apró mosollyal néz Dälre. Tudja ő, nagyon is tudja milyen igazak az öreg mesemondó szavai. Hiszen ő is útnak indult. Útnak indult úgy, hogy nem is tudta, mit keres, vagy hová tart. Persze, homályos elképzelései voltak arról, hogy a mágia útján szeretne haladni, de eddigi kalandjai során valahogy mindig elkerülték egymást. Visszagondolva, nem is érti miért habozik! Hiszen mit számít egy úttal több, vagy kevesebb. Hálás a sorsnak, hogy összehozta a kis tündérrel, és így tudomást szerzett a mágus tornyáról. Hálás, hogy találkozhatott a bölcs varázslóval, aki fontos információkat -és tudást- ad nekik. Előre kell tekintenie és tovább haladnia, hogy még több dologban legyen része, és jobban megértse a világot. Hirtelen sokkal pozitívabban és várakozással telve látja a jövőt.
Az asztalra csap.*
- Igazad van. *Menjenek hát el Artheniorba! Nézzék meg maguknak ezt a társaságot, amely nem egy vagy két, de több nagy hatalmú mágust tudhat a köreiben, az öreg elmondása szerint. A fiú dicsérő szavai jól esnek neki, de hogy valóban így lesz-e, azt csak a jövő mondhatja meg. Ha viszont itt maradnak, sosem fogják megtudni.
Kinéz az ablakon. Egy kósza kismadár száll el, közvetlenül a torony mellett.*
- Szeretnék még néhány könyvbe belenézni. *mondja végül, egy kis szünet után. Rögtön indulni korai volna, ráadásul pár napba biztosan beletelik, míg teljesen fölépül a vaddisznóval történt csatázás után. Az itt felhalmozott tudás mellett sem akar csak úgy elmenni. Igaz, az öreg biztosította róla, hogy amennyiben úgy döntenek elhagyják a tornyot, ő bármikor szívesen látja viszont a párost. *
- Holnap. Induljunk holnap, ha Neked is jó úgy. *indul ki a konyha ajtaján, de még visszafordul, hogy meghallgassa a tündér válaszát, legyen az beleegyezés, vagy egy újabb tanács. Amennyiben az nem mond mást, úgy Dryrron visszamegy a könyvtárszobába, az egyik polcról kikeres egy könyvet. Belelapoz, és úgy ítéli meg, ebben kevésbé bonyolultak az ábrák, mint a többiben. Leül hát az asztalhoz, még azzal sem törődve, hogy rendesen maga alá húzza a széket, és tanulásba kezd.*
*Ahhoz képest, hogy a kis tündér láthatóan nehezen érti a szövevényes beszédet, mégis milyen bölcs dolgokat tud mondani! A férfi az asztalon támaszkodva, apró mosollyal néz Dälre. Tudja ő, nagyon is tudja milyen igazak az öreg mesemondó szavai. Hiszen ő is útnak indult. Útnak indult úgy, hogy nem is tudta, mit keres, vagy hová tart. Persze, homályos elképzelései voltak arról, hogy a mágia útján szeretne haladni, de eddigi kalandjai során valahogy mindig elkerülték egymást. Visszagondolva, nem is érti miért habozik! Hiszen mit számít egy úttal több, vagy kevesebb. Hálás a sorsnak, hogy összehozta a kis tündérrel, és így tudomást szerzett a mágus tornyáról. Hálás, hogy találkozhatott a bölcs varázslóval, aki fontos információkat -és tudást- ad nekik. Előre kell tekintenie és tovább haladnia, hogy még több dologban legyen része, és jobban megértse a világot. Hirtelen sokkal pozitívabban és várakozással telve látja a jövőt.
Az asztalra csap.*
- Igazad van. *Menjenek hát el Artheniorba! Nézzék meg maguknak ezt a társaságot, amely nem egy vagy két, de több nagy hatalmú mágust tudhat a köreiben, az öreg elmondása szerint. A fiú dicsérő szavai jól esnek neki, de hogy valóban így lesz-e, azt csak a jövő mondhatja meg. Ha viszont itt maradnak, sosem fogják megtudni.
Kinéz az ablakon. Egy kósza kismadár száll el, közvetlenül a torony mellett.*
- Szeretnék még néhány könyvbe belenézni. *mondja végül, egy kis szünet után. Rögtön indulni korai volna, ráadásul pár napba biztosan beletelik, míg teljesen fölépül a vaddisznóval történt csatázás után. Az itt felhalmozott tudás mellett sem akar csak úgy elmenni. Igaz, az öreg biztosította róla, hogy amennyiben úgy döntenek elhagyják a tornyot, ő bármikor szívesen látja viszont a párost. *
- Holnap. Induljunk holnap, ha Neked is jó úgy. *indul ki a konyha ajtaján, de még visszafordul, hogy meghallgassa a tündér válaszát, legyen az beleegyezés, vagy egy újabb tanács. Amennyiben az nem mond mást, úgy Dryrron visszamegy a könyvtárszobába, az egyik polcról kikeres egy könyvet. Belelapoz, és úgy ítéli meg, ebben kevésbé bonyolultak az ábrák, mint a többiben. Leül hát az asztalhoz, még azzal sem törődve, hogy rendesen maga alá húzza a széket, és tanulásba kezd.*
788. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-19 20:33:17
Üzenet elküldve: 2015-10-19 20:33:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*Amikor Dryrron arra kéri, csendben marad. Megilletődve hallgat el és inkább maga is a varázslóra figyel, annak ellenére is, hogy néha nem érti, miről is szól a beszélgetés. A kis tündér egyszerű teremtés, a vidéki élet teljesen más volt, mint az, amit most él. Ott nem voltak efféle szinonimák, a dolgoknak csak egy jelentése volt, és az sem volt valami titokzatos. Ám most egy valódi mágus tornyában van, vele beszélget és az asztalánál eszik.
Amikor eldöntötte, hogy elindul, sokan csak nevettek rajta. Azt mondták, sírva fog visszaszaladni a faluba, hogy a következő településig se jut el, mert megeszik a farkasok. Most mit nem adna, ha csúfolói láthatnák, meddig jutott?
Amíg a félvér és a mágus beszélgetnek, csendben lóbálja a lábát, majd elkezd elpakolni a vacsora végeztével. Amikor Dryrron is segíteni kezd neki, már a konyhában van és egy lefelé fordított tálon áll, hogy felérje a mosogatót és az edényeket, tányérokat mossa. Ingujját felgyűrte, hogy ne legyen nedves, kidugott nyelvvel kapargat egy makacs foltot az egyik edény alján.
A felemás szemű félelf kérdésére abbahagyja az elmélyült tisztogatást és mosolyogva fordul társa felé.*
- Tudod, mit mondott nekem az öreg mesemondó, amikor megkérdeztem tőle, hogy elinduljak-e megkeresni ezt a helyet?
*Teszi fel a kérdést mosolyogva, a kezében fogott rongyból vízcseppek csepegnek a lába elé, halkan kopogva a dézsa fáján. Nem várja meg a választ, kérdése csupán költői.*
- Azt mondta: nagy dolgokat nem lehet kis helyeken véghezvinni!
*Megvárja, míg Dryrron elméjében értelmet találnak a szavai, aztán folytatja.*
- Ha a kis falunkban maradtam volna, sohasem találom meg azt a varázslatos szigetet, ahogy ezt a helyet sem, és veled se találkozom. Szerintem a varázsló úgy értette, nekünk kell utánajárnunk, ha meg akarjuk ismerni a varázslatok világát. Szívesen elkísérlek Artheniorba. Szeretném látni azt az iskolát.
*Fejezi be mosolyogva és visszafordul a mosogatódézsa fölé, hogy elöblítse az edényeket és utána egy száraz rongyra tegye őket lecsöpögni.*
- Te nagyon bátor félelf vagy, biztos vagyok benne, hogy szívesen látnak majd az iskolában. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy van tehetséged a varázsláshoz.
*Amikor Dryrron arra kéri, csendben marad. Megilletődve hallgat el és inkább maga is a varázslóra figyel, annak ellenére is, hogy néha nem érti, miről is szól a beszélgetés. A kis tündér egyszerű teremtés, a vidéki élet teljesen más volt, mint az, amit most él. Ott nem voltak efféle szinonimák, a dolgoknak csak egy jelentése volt, és az sem volt valami titokzatos. Ám most egy valódi mágus tornyában van, vele beszélget és az asztalánál eszik.
Amikor eldöntötte, hogy elindul, sokan csak nevettek rajta. Azt mondták, sírva fog visszaszaladni a faluba, hogy a következő településig se jut el, mert megeszik a farkasok. Most mit nem adna, ha csúfolói láthatnák, meddig jutott?
Amíg a félvér és a mágus beszélgetnek, csendben lóbálja a lábát, majd elkezd elpakolni a vacsora végeztével. Amikor Dryrron is segíteni kezd neki, már a konyhában van és egy lefelé fordított tálon áll, hogy felérje a mosogatót és az edényeket, tányérokat mossa. Ingujját felgyűrte, hogy ne legyen nedves, kidugott nyelvvel kapargat egy makacs foltot az egyik edény alján.
A felemás szemű félelf kérdésére abbahagyja az elmélyült tisztogatást és mosolyogva fordul társa felé.*
- Tudod, mit mondott nekem az öreg mesemondó, amikor megkérdeztem tőle, hogy elinduljak-e megkeresni ezt a helyet?
*Teszi fel a kérdést mosolyogva, a kezében fogott rongyból vízcseppek csepegnek a lába elé, halkan kopogva a dézsa fáján. Nem várja meg a választ, kérdése csupán költői.*
- Azt mondta: nagy dolgokat nem lehet kis helyeken véghezvinni!
*Megvárja, míg Dryrron elméjében értelmet találnak a szavai, aztán folytatja.*
- Ha a kis falunkban maradtam volna, sohasem találom meg azt a varázslatos szigetet, ahogy ezt a helyet sem, és veled se találkozom. Szerintem a varázsló úgy értette, nekünk kell utánajárnunk, ha meg akarjuk ismerni a varázslatok világát. Szívesen elkísérlek Artheniorba. Szeretném látni azt az iskolát.
*Fejezi be mosolyogva és visszafordul a mosogatódézsa fölé, hogy elöblítse az edényeket és utána egy száraz rongyra tegye őket lecsöpögni.*
- Te nagyon bátor félelf vagy, biztos vagyok benne, hogy szívesen látnak majd az iskolában. Ahogy abban is biztos vagyok, hogy van tehetséged a varázsláshoz.
787. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-17 19:59:42
Üzenet elküldve: 2015-10-17 19:59:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*A kis tündér láthatóan elveszett a mágus szövevényes szóvirágaiban. Mikor odasúg Dryrronnak, az csak felemelt mutatóujját a szájához illesztvén inti csendre a fiút. Feszülten hallgatja a mágust, ahogyan beszél, de megjegyzi, hogy később meg kell majd magyarázni a tündérnek néhány apróságot.
A férfi felemás tekintetével maga elé mered. Meg kell eméssze az elhangzott információkat. Mikor a tündér rákérdez, mikor indulnak, ő csak oldalra fordítja fejét és rámosolyog. Vajon valóban ez a legjobb megoldás? Még sosem járt Artheniorban, és habár a mágus bölcs és kedves, az általa elmondottak kevésnek tűnnek ahhoz, hogy belevágjon ebbe az ismeretlen útba. A toronyban rengeteg a könyv, és a varázsló is bizonyosan hatalmas tudással rendelkezik. Miért kéne hát továbbállnia, mikor most végre megtalálta, amit keresett? Karba tett kézzel hátradől. Däl láthatóan nagyon lelkes, pedig elmondása szerint ő nem akar mágiát tanulni. Mindezek ellenére jóleső érzéssel tölti el, hogy a tündér csatlakozna hozzá a továbbiakban. Megkedvelte az apró, jámbor teremtést.
A mágus, miközben a tündér nekikezd a pakolásnak, a szék karfájára támaszkodva vizslatja Dryrront és biztosítja róla, hogy nem kell elhamarkodott döntést hoznia. Kisvártatva egy másik asztalhoz invitálja, s magyarázni kezd a mágia használatáról. Arról beszél, hogyan lehet a környezetből energiát meríteni, s az ehhez szükséges koncentrációról. Hogy ez a képesség hogyan tanulható, fejleszthető. *
- Tehát akkor is lehet belőlem mágus, ha nincs hozzá tehetségem? *bukik ki Dryrronból a kérdés, de az öreg varázsló leinti.*
- Lehet valakinek tehetsége a mágiához, ám ez nem garantálja, hogy nagyobb, vagy jobb mágus lesz belőle. Talán a kezdeteket könnyebbé teszi... *köhécsel az öreg, bizonyára már a korral jár. ~Vajon hány éves lehet?~ Kezét a férfi vállára teszi, majd útjára bocsájtja, mondván, hogy gondolkodjon el a hallottakon, s a lépcsőn át egy könyvvel a kezében az emeletre megy. Dryrron hosszan néz utána, majd észbe kap, hogy az elpakolást szinte teljesen Dälre hagyta. Utána siet a konyhába és ő is rendezkedni kezd.*
- Bocsáss meg. *mondja félszegen a kis tündérnek. Próbál a tennivalókra koncentrálni. ~Talán el kéne mosogatni...~ De a gondolatok sűrűn kavarognak a fejében.*
- Komolyan azt hiszed el kellene mennünk Artheniorba? *néz végül a fiúra. Ha már ennyit utazott, valóban nem nagy áldozat megtennie még a városba vezető utat, ha ez a javára válik. A javukra.*
*A kis tündér láthatóan elveszett a mágus szövevényes szóvirágaiban. Mikor odasúg Dryrronnak, az csak felemelt mutatóujját a szájához illesztvén inti csendre a fiút. Feszülten hallgatja a mágust, ahogyan beszél, de megjegyzi, hogy később meg kell majd magyarázni a tündérnek néhány apróságot.
A férfi felemás tekintetével maga elé mered. Meg kell eméssze az elhangzott információkat. Mikor a tündér rákérdez, mikor indulnak, ő csak oldalra fordítja fejét és rámosolyog. Vajon valóban ez a legjobb megoldás? Még sosem járt Artheniorban, és habár a mágus bölcs és kedves, az általa elmondottak kevésnek tűnnek ahhoz, hogy belevágjon ebbe az ismeretlen útba. A toronyban rengeteg a könyv, és a varázsló is bizonyosan hatalmas tudással rendelkezik. Miért kéne hát továbbállnia, mikor most végre megtalálta, amit keresett? Karba tett kézzel hátradől. Däl láthatóan nagyon lelkes, pedig elmondása szerint ő nem akar mágiát tanulni. Mindezek ellenére jóleső érzéssel tölti el, hogy a tündér csatlakozna hozzá a továbbiakban. Megkedvelte az apró, jámbor teremtést.
A mágus, miközben a tündér nekikezd a pakolásnak, a szék karfájára támaszkodva vizslatja Dryrront és biztosítja róla, hogy nem kell elhamarkodott döntést hoznia. Kisvártatva egy másik asztalhoz invitálja, s magyarázni kezd a mágia használatáról. Arról beszél, hogyan lehet a környezetből energiát meríteni, s az ehhez szükséges koncentrációról. Hogy ez a képesség hogyan tanulható, fejleszthető. *
- Tehát akkor is lehet belőlem mágus, ha nincs hozzá tehetségem? *bukik ki Dryrronból a kérdés, de az öreg varázsló leinti.*
- Lehet valakinek tehetsége a mágiához, ám ez nem garantálja, hogy nagyobb, vagy jobb mágus lesz belőle. Talán a kezdeteket könnyebbé teszi... *köhécsel az öreg, bizonyára már a korral jár. ~Vajon hány éves lehet?~ Kezét a férfi vállára teszi, majd útjára bocsájtja, mondván, hogy gondolkodjon el a hallottakon, s a lépcsőn át egy könyvvel a kezében az emeletre megy. Dryrron hosszan néz utána, majd észbe kap, hogy az elpakolást szinte teljesen Dälre hagyta. Utána siet a konyhába és ő is rendezkedni kezd.*
- Bocsáss meg. *mondja félszegen a kis tündérnek. Próbál a tennivalókra koncentrálni. ~Talán el kéne mosogatni...~ De a gondolatok sűrűn kavarognak a fejében.*
- Komolyan azt hiszed el kellene mennünk Artheniorba? *néz végül a fiúra. Ha már ennyit utazott, valóban nem nagy áldozat megtennie még a városba vezető utat, ha ez a javára válik. A javukra.*
786. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-16 23:18:00
Üzenet elküldve: 2015-10-16 23:18:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*Nem marad a kis tündér előtt észrevétlen, hogy társát mennyire meglepte az iskoláról szóló hír, de mivel Dryrron valószínűleg félreértette, ezért azonnal megpróbál javítani a mondatán, mert lehet, hogy ő mondta rosszul. Hiába, reggel van még.*
- Úgy értem, azt is mondta, hogy tőle is tudsz tanulni, de csak az alapokat, a többi választ magadban kell keresned.
*Teszi hozzá nagy hévvel magyarázva, pedig valójában csak szavakat ismétel, de fogalma sincs róla, hogy a mágus miféle alapokról beszélt.
Aztán megjelenik a varázsló és ők az asztalhoz ülnek, hogy reggelizzenek. Däl mohón szemez a frissen sült reggelivel, lábát gyermekmód lóbálja a számára nagy széken, arcán halovány mosollyal várja, hogy mind asztalhoz üljenek és belekezdjenek az evésbe.
Nem is nagyon szólal meg míg jól tele nem tömi a bendőjét, ami tekintve, hogy egy tündérről beszélünk, nem jelent túl sok ételt.
Amikor Dryrron megszólal, hogy köszönetét fejezze ki a segítségért, egyetértően bólogatni kezd, de a varázsló szavaira csak lesüti tekintetét, nincs ő hozzászokva, hogy dicsérjék.*
- Milyen ösvény? Megint az erdőben kell kóborolnunk?
*Suttogja oda Dryrronnak, mert a varázsló megint egy csomó olyan dolgot mond, amit nem ért meg.
Miféle ösvényt akar megmutatni nekik, hova kell menniük? Azt hitte, az az iskola a városban van.
De aztán jobbnak látja csendben maradni, mert úgy tűnik, hogy a félvér érti, miről beszél a mágus. Akkor majd megkérdezi tőle. Aztán az artheniori iskoláról is szó esik, amit a kis tündér kerek szemekkel hallgat. Egy iskola tele varázslókkal. Milyen érdekes is lehet, jó lenne Dryrronnal tartani és megnézni magának. Mennyit mesélhetne otthon!*
- El kell mennünk oda!
*Lelkesedik, lábát kétszer összeütve az asztal alatt. Ki gondolta volna, hogy az a vaddisznó ilyen jó szolgálatot tesz nekik. Dryrront ugyan megsebesítette, de hozzájárult ahhoz, hogy most egy valódi mágussal reggelizzenek együtt és a félvér végre megtalálta azt a helyet, ahol megtanulhat varázsolni.*
- Mikor indulunk?
*Kérdi széles mosollyal miután befejezték a beszélgetést és a reggelit. Däl nekikezd leszedni a tányérokat és behordani a konyhába, hogy elmoshassa őket. Ha Dryrron készítette el a reggelit, ez a legkevesebb, amit tehet.*
*Nem marad a kis tündér előtt észrevétlen, hogy társát mennyire meglepte az iskoláról szóló hír, de mivel Dryrron valószínűleg félreértette, ezért azonnal megpróbál javítani a mondatán, mert lehet, hogy ő mondta rosszul. Hiába, reggel van még.*
- Úgy értem, azt is mondta, hogy tőle is tudsz tanulni, de csak az alapokat, a többi választ magadban kell keresned.
*Teszi hozzá nagy hévvel magyarázva, pedig valójában csak szavakat ismétel, de fogalma sincs róla, hogy a mágus miféle alapokról beszélt.
Aztán megjelenik a varázsló és ők az asztalhoz ülnek, hogy reggelizzenek. Däl mohón szemez a frissen sült reggelivel, lábát gyermekmód lóbálja a számára nagy széken, arcán halovány mosollyal várja, hogy mind asztalhoz üljenek és belekezdjenek az evésbe.
Nem is nagyon szólal meg míg jól tele nem tömi a bendőjét, ami tekintve, hogy egy tündérről beszélünk, nem jelent túl sok ételt.
Amikor Dryrron megszólal, hogy köszönetét fejezze ki a segítségért, egyetértően bólogatni kezd, de a varázsló szavaira csak lesüti tekintetét, nincs ő hozzászokva, hogy dicsérjék.*
- Milyen ösvény? Megint az erdőben kell kóborolnunk?
*Suttogja oda Dryrronnak, mert a varázsló megint egy csomó olyan dolgot mond, amit nem ért meg.
Miféle ösvényt akar megmutatni nekik, hova kell menniük? Azt hitte, az az iskola a városban van.
De aztán jobbnak látja csendben maradni, mert úgy tűnik, hogy a félvér érti, miről beszél a mágus. Akkor majd megkérdezi tőle. Aztán az artheniori iskoláról is szó esik, amit a kis tündér kerek szemekkel hallgat. Egy iskola tele varázslókkal. Milyen érdekes is lehet, jó lenne Dryrronnal tartani és megnézni magának. Mennyit mesélhetne otthon!*
- El kell mennünk oda!
*Lelkesedik, lábát kétszer összeütve az asztal alatt. Ki gondolta volna, hogy az a vaddisznó ilyen jó szolgálatot tesz nekik. Dryrront ugyan megsebesítette, de hozzájárult ahhoz, hogy most egy valódi mágussal reggelizzenek együtt és a félvér végre megtalálta azt a helyet, ahol megtanulhat varázsolni.*
- Mikor indulunk?
*Kérdi széles mosollyal miután befejezték a beszélgetést és a reggelit. Däl nekikezd leszedni a tányérokat és behordani a konyhába, hogy elmoshassa őket. Ha Dryrron készítette el a reggelit, ez a legkevesebb, amit tehet.*
785. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-15 14:45:35
Üzenet elküldve: 2015-10-15 14:45:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*Teljesen más reakcióra számított a tündértől a zúzódást látván, ám ennek ellenére enyhe büszkeséggel tölti el, hogy csodálatot válthatott ki belőle. Félszeg mosolyát próbálja elrejteni.
Csendben, figyelmesen hallgatja a fiút, elgondolkodva a szavakon.*
- Egy iskola? *bukik ki belőle. Ő abban reménykedett, hogy a mágus meg tud neki tanítani néhány dolgot. A hírt vegyes érzelmekkel fogadja. Elgondolkodva néz maga elé, miközben szakállát vakargatja. Keze a kecskeszakállról az arcára csúszik, már napok óta nem látott borotvát, így a borosta kellemetlenül dörzsöli a tenyerét.
Ahogy a mágus benyit, ő hirtelen pördül meg. Tudomásul veszi a tájékoztatást és összeszedi az elkészült reggelit. Egy kosárban letakarva kenyeret talál, azt is próbálja egyensúlyozva a másik szobába átvinni. Szerencsére a tündér segít neki, így elkerüli, hogy kipotyogjon a kezéből az étel. Egy biztos, fogadós nem lenne belőle.
Mielőtt leülne, hirtelen tudatosul benne hogy fedetlen felsőtesttel nem volna illő a reggelizőasztalhoz ülnie. Kurtán elnézést kér és sietős léptekkel indul ki, hogy megkeresse az ingét hátul a farakáson. Remélhetőleg már megszáradt. Nem is telik bele sok, épp csak egy pillanatra hagyja kettesben a tündért meg a mágust, már vissza is ér, sietősen gombolkozva, karján a mellényével melyet hanyagul az egyik szék háttámlájára terít. Megvárja, míg a mágus leül és szed magának az ételből. Az a legtermészetesebb higgadtsággal lát neki a reggelinek, miközben Dryrron is leül és szed magának, illetve a tündérnek is. Ahogy az első falatokat a szájába veszi, Dälre sandít. Ha jól sejti, a fiú is régen evett friss húst, ráadásul a vad ízén még javít is a tudat, hogy ők maguk küzdöttek meg az állattal. Éhesen és büszkén lapátolja a reggelit.
Hosszú idő telik így el, és ő nem szólal meg, amíg nem végeznek. A mágus jóllakottan tolja el magától a tányért, és hátradőlve kettejükre néz. Dryrron várja, hogy megszólaljon, ám az öreg szintén várakozó állásponton van.*
- Szeretnénk megköszönni... *kezd bele, de a mágus gyorsan leinti.*
- Nem szükséges rá szavakat pazarolnod. Az én otthonom nyitva áll bárki előtt. Nélkületek nem jutottam volna ily bőséges étekhez, s a vadhús is biztosan elég lesz jó darabig.
*Dryrron sietve a tündérre pislog, majd megnyalja az ajkát. Itt a lehetőség, hogy előhozakodjon a kérésével. Már nyitná is szólásra a száját, de a mágus ismét megelőzi.*
- Ha jól sejtem, szeretnétek mágiát tanulni. A legtöbben akik erre járnak, szeretnének... Ahogy az este már említettem a barátodnak *int fejével Däl felé*, én el tudlak indítani az ösvényen. Mint láthatjátok, rengeteg könyv van itt. *Tárja szét kezeit, a szobában körbe mutatva.* Meg tudom mutatni Nektek az utat, ha valóban hajlandóak vagytok elindulni rajta. *Dryrron tágra nyílt szemekkel figyeli az öreget, és határozottan bólint. Ez az! Végre itt a lehetőség, hogy megtudja, van-e tehetsége a mágiához. Hogy magába szívja a tudást.* De a mágia útja hosszú és rögös. *Folytatja a mágus, közben fölállva az asztaltól. Lassan körözni kezd a szobában.* Sokan éveket, évtizedeket töltenek a tanulmányozásával. Jómagam... rengeteg időt szenteltem Neki, s még mindig akadnak számomra is elérhetetlen területek. *A varázsló visszafordul, bölcs szemei a két vendég között járnak ide-oda.* Azt tanácsolom, szerezzetek tapasztalatokat. Minél többet! *magyarázza, majd hosszú szónoklatba kezd a mágia különböző útjairól. Dryrron feszülten hallgat. Úgy tűnik, a mágus arra biztatja őket, utazzanak, ismerjenek meg más varázstudókat, hogy a tudást minél több helyről gyűjtsék be. Idő és tapasztalat kell a megértéshez -ezt silabizálja ki az öreg szavaiból.*
- Az iskolára gondol? *bukik ki belőle, a Däl által mondottakra utalva.*
- Igen... és nem. *int kezével az öreg, majd hosszan beszél különböző mágikus rendekről és gyülekezetekről. Nagy mágusokról, akik egész Lanawin-szerte ismertek. Majd beszél egy, Az Ellentétek Rendje nevű társaságról, amelynek székhelye Artheniorban található. A mágus utazók által hallott történetek alapján festi le egy, a mágia tanítására, átadására szolgáló rend képét.*
*Teljesen más reakcióra számított a tündértől a zúzódást látván, ám ennek ellenére enyhe büszkeséggel tölti el, hogy csodálatot válthatott ki belőle. Félszeg mosolyát próbálja elrejteni.
Csendben, figyelmesen hallgatja a fiút, elgondolkodva a szavakon.*
- Egy iskola? *bukik ki belőle. Ő abban reménykedett, hogy a mágus meg tud neki tanítani néhány dolgot. A hírt vegyes érzelmekkel fogadja. Elgondolkodva néz maga elé, miközben szakállát vakargatja. Keze a kecskeszakállról az arcára csúszik, már napok óta nem látott borotvát, így a borosta kellemetlenül dörzsöli a tenyerét.
Ahogy a mágus benyit, ő hirtelen pördül meg. Tudomásul veszi a tájékoztatást és összeszedi az elkészült reggelit. Egy kosárban letakarva kenyeret talál, azt is próbálja egyensúlyozva a másik szobába átvinni. Szerencsére a tündér segít neki, így elkerüli, hogy kipotyogjon a kezéből az étel. Egy biztos, fogadós nem lenne belőle.
Mielőtt leülne, hirtelen tudatosul benne hogy fedetlen felsőtesttel nem volna illő a reggelizőasztalhoz ülnie. Kurtán elnézést kér és sietős léptekkel indul ki, hogy megkeresse az ingét hátul a farakáson. Remélhetőleg már megszáradt. Nem is telik bele sok, épp csak egy pillanatra hagyja kettesben a tündért meg a mágust, már vissza is ér, sietősen gombolkozva, karján a mellényével melyet hanyagul az egyik szék háttámlájára terít. Megvárja, míg a mágus leül és szed magának az ételből. Az a legtermészetesebb higgadtsággal lát neki a reggelinek, miközben Dryrron is leül és szed magának, illetve a tündérnek is. Ahogy az első falatokat a szájába veszi, Dälre sandít. Ha jól sejti, a fiú is régen evett friss húst, ráadásul a vad ízén még javít is a tudat, hogy ők maguk küzdöttek meg az állattal. Éhesen és büszkén lapátolja a reggelit.
Hosszú idő telik így el, és ő nem szólal meg, amíg nem végeznek. A mágus jóllakottan tolja el magától a tányért, és hátradőlve kettejükre néz. Dryrron várja, hogy megszólaljon, ám az öreg szintén várakozó állásponton van.*
- Szeretnénk megköszönni... *kezd bele, de a mágus gyorsan leinti.*
- Nem szükséges rá szavakat pazarolnod. Az én otthonom nyitva áll bárki előtt. Nélkületek nem jutottam volna ily bőséges étekhez, s a vadhús is biztosan elég lesz jó darabig.
*Dryrron sietve a tündérre pislog, majd megnyalja az ajkát. Itt a lehetőség, hogy előhozakodjon a kérésével. Már nyitná is szólásra a száját, de a mágus ismét megelőzi.*
- Ha jól sejtem, szeretnétek mágiát tanulni. A legtöbben akik erre járnak, szeretnének... Ahogy az este már említettem a barátodnak *int fejével Däl felé*, én el tudlak indítani az ösvényen. Mint láthatjátok, rengeteg könyv van itt. *Tárja szét kezeit, a szobában körbe mutatva.* Meg tudom mutatni Nektek az utat, ha valóban hajlandóak vagytok elindulni rajta. *Dryrron tágra nyílt szemekkel figyeli az öreget, és határozottan bólint. Ez az! Végre itt a lehetőség, hogy megtudja, van-e tehetsége a mágiához. Hogy magába szívja a tudást.* De a mágia útja hosszú és rögös. *Folytatja a mágus, közben fölállva az asztaltól. Lassan körözni kezd a szobában.* Sokan éveket, évtizedeket töltenek a tanulmányozásával. Jómagam... rengeteg időt szenteltem Neki, s még mindig akadnak számomra is elérhetetlen területek. *A varázsló visszafordul, bölcs szemei a két vendég között járnak ide-oda.* Azt tanácsolom, szerezzetek tapasztalatokat. Minél többet! *magyarázza, majd hosszú szónoklatba kezd a mágia különböző útjairól. Dryrron feszülten hallgat. Úgy tűnik, a mágus arra biztatja őket, utazzanak, ismerjenek meg más varázstudókat, hogy a tudást minél több helyről gyűjtsék be. Idő és tapasztalat kell a megértéshez -ezt silabizálja ki az öreg szavaiból.*
- Az iskolára gondol? *bukik ki belőle, a Däl által mondottakra utalva.*
- Igen... és nem. *int kezével az öreg, majd hosszan beszél különböző mágikus rendekről és gyülekezetekről. Nagy mágusokról, akik egész Lanawin-szerte ismertek. Majd beszél egy, Az Ellentétek Rendje nevű társaságról, amelynek székhelye Artheniorban található. A mágus utazók által hallott történetek alapján festi le egy, a mágia tanítására, átadására szolgáló rend képét.*
784. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-15 08:55:31
Üzenet elküldve: 2015-10-15 08:55:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*Valóban elég álomittas még, hisz olyan jót álmodott, ami aztán kiderült, hogy nem is volt álom, hanem valóság. Még mindig nehéz elhinnie, hogy egy valódi mágus látja vendégül őket, még akkor is, ha igazából kissé kéretlenül jelentek meg nála az éjjel.
A jókora zúzódást látva közelebb somfordál és elkerekedett szemekkel figyeli a számára súlyos sérülést. Ő lehet, hogy túl sem élte volna.*
- Úúúú... de király!
*Hüledezik, mindig úgy gondolt a sérülésekre, mint valami kitüntetésre, legalábbis az öreg tündér lovagmeséi alapján úgy gondolja, hogy a hegeke és a sebesülések csak férfiasabbá teszik a viselőjüket, akinek illik a fájdalom legkisebb jele nélkül tűrniük őket.
Persze, ha az ő oldalán volna egy ilyen sebesülés, valószínűleg ki se tudna kelni az ágyból, nem hogy főzzön vagy bármi.*
- Bocsánat.
*Kapja össze magát, hisz nem illik így bámulni valakit, főleg nem, ha az illető nincs a legjobb állapotban.
Az elkészülő reggeli illatára nagyot kordul a gyomra újra, szájában összefut a nyál, ahogy az illatozó sült felé tekintget felemás szemeivel.*
- Nem láttam kint.
*Felel a ki nem mondott kérdésre, majd szélesen elmosolyodik.*
- Igen, tegnap éjjel egy csomót beszélgettünk. Azt mondta, hogy szívesen segít, de valami ajtóról beszélt, amit meg tud mutatni, de nekünk kell belépni rajta. Vagy valami ilyesmi, de nem értettem, hogy pontosan mire gondolt.
*Magyarázza lelkesen, de a végére elhúzza a száját. Az öreg varázsló kedves volt, de néha olyanokat mondott, amit nem értett igazán, de nem mert rákérdezni, hogy ne tűnjön ostobának. Ő úgyis csak vendég Dryrron mellett, a félvér szeretne varászló lenni, nem a kis tündér.*
- Azt is mondta, hogy a városban van valami iskola, ahol lehet tanulni.
*Teszi hozzá újra fellelkesülve, hisz ez egy nagyszerű hír Dryrron számára. Däl pedig szívesen elkísérné oda is, már ha a félvér benne van, hogy magával viszi.
Míg beszélgetnek, odakint ajtó nyikordul és kisvártatva megjelenik a mágus is. Kurtán biccent az elkészült reggelit látván, majd elmondja, hogy a könyvtár mellett fognak reggelizni és kifordul a konyhából.*
- Segítek megteríteni.
*Suttogja a kis tündér, majd tányért és evőeszközöket kerít gyorsan és kihordja őket az asztalhoz. Utána kancsót és friss vizet hoz három pohárral, amit csakugyan az asztalra tesz és visszatér a konyhába, hogy segítsen Dryrronnak kivinni az ételt.*
*Valóban elég álomittas még, hisz olyan jót álmodott, ami aztán kiderült, hogy nem is volt álom, hanem valóság. Még mindig nehéz elhinnie, hogy egy valódi mágus látja vendégül őket, még akkor is, ha igazából kissé kéretlenül jelentek meg nála az éjjel.
A jókora zúzódást látva közelebb somfordál és elkerekedett szemekkel figyeli a számára súlyos sérülést. Ő lehet, hogy túl sem élte volna.*
- Úúúú... de király!
*Hüledezik, mindig úgy gondolt a sérülésekre, mint valami kitüntetésre, legalábbis az öreg tündér lovagmeséi alapján úgy gondolja, hogy a hegeke és a sebesülések csak férfiasabbá teszik a viselőjüket, akinek illik a fájdalom legkisebb jele nélkül tűrniük őket.
Persze, ha az ő oldalán volna egy ilyen sebesülés, valószínűleg ki se tudna kelni az ágyból, nem hogy főzzön vagy bármi.*
- Bocsánat.
*Kapja össze magát, hisz nem illik így bámulni valakit, főleg nem, ha az illető nincs a legjobb állapotban.
Az elkészülő reggeli illatára nagyot kordul a gyomra újra, szájában összefut a nyál, ahogy az illatozó sült felé tekintget felemás szemeivel.*
- Nem láttam kint.
*Felel a ki nem mondott kérdésre, majd szélesen elmosolyodik.*
- Igen, tegnap éjjel egy csomót beszélgettünk. Azt mondta, hogy szívesen segít, de valami ajtóról beszélt, amit meg tud mutatni, de nekünk kell belépni rajta. Vagy valami ilyesmi, de nem értettem, hogy pontosan mire gondolt.
*Magyarázza lelkesen, de a végére elhúzza a száját. Az öreg varázsló kedves volt, de néha olyanokat mondott, amit nem értett igazán, de nem mert rákérdezni, hogy ne tűnjön ostobának. Ő úgyis csak vendég Dryrron mellett, a félvér szeretne varászló lenni, nem a kis tündér.*
- Azt is mondta, hogy a városban van valami iskola, ahol lehet tanulni.
*Teszi hozzá újra fellelkesülve, hisz ez egy nagyszerű hír Dryrron számára. Däl pedig szívesen elkísérné oda is, már ha a félvér benne van, hogy magával viszi.
Míg beszélgetnek, odakint ajtó nyikordul és kisvártatva megjelenik a mágus is. Kurtán biccent az elkészült reggelit látván, majd elmondja, hogy a könyvtár mellett fognak reggelizni és kifordul a konyhából.*
- Segítek megteríteni.
*Suttogja a kis tündér, majd tányért és evőeszközöket kerít gyorsan és kihordja őket az asztalhoz. Utána kancsót és friss vizet hoz három pohárral, amit csakugyan az asztalra tesz és visszatér a konyhába, hogy segítsen Dryrronnak kivinni az ételt.*
783. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-14 15:19:10
Üzenet elküldve: 2015-10-14 15:19:10
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 264
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Toronyiránt //
*A hús és a tojás sercegését dübörgő hangok szakítják meg föntről. Ezek szerint a tündér fölébredt. Ám hogy mivel csaphat ilyen zajt, arról fogalma sincs a férfinek, aki továbbra is a reggeli készítésével van elfoglalva. Kisvártatva meg is érkezik Däl, láthatóan még az ébrenlét határán. Dryrron a köszönést csak hümmögéssel viszonozza, miközben a másik felé biccent. Mikor az a hogyléte felől érdeklődik, leteszi kezéből a fából készült kis spatulát és felé fordul, mutatva az oldalán éktelenkedő lila zúzódást.*
- Már sokkal jobb, bár elég csúnya. *ujjaival finoman (és rendkívül optimistán) megnyomja a véraláfutást, de rögtön el is húzza a száját a fájdalomtól.* Ha nem érek hozzá, nincs gond.
*Elzárja a tűzhelyet és a kész ételt a kis asztalra teszi. Vajon a mágus a konyhában szokott enni vagy a nagyobbik szobában? A nap vidáman süt be az ablakon, szinte nyoma sincs a reggeli szürke csípősségnek. Karjait összefonva fordul meg és dől neki az asztal szélének, úgy válaszol a feltett kérdésre.*
- Igen, bejött korábban. *mondja. Mivel nem különösebben beszélgettek, nincs miről beszámolnia. Remélhetőleg a varázsló hamar visszajön, mielőtt kihűlne a reggeli. Dryrron úgy ítéli a tündér hanghordozásából, az nem találkozott vele lefelé jövet. De akkor vajon hol kószál a mágus? Nem mintha bármi köze volna hozzá... *
- És Te? Tudtál vele tegnap beszélni? *érdeklődik. Ő elég korán elaludt, de talán a tündérnek volt alkalma az öreggel társalogni.*
*A hús és a tojás sercegését dübörgő hangok szakítják meg föntről. Ezek szerint a tündér fölébredt. Ám hogy mivel csaphat ilyen zajt, arról fogalma sincs a férfinek, aki továbbra is a reggeli készítésével van elfoglalva. Kisvártatva meg is érkezik Däl, láthatóan még az ébrenlét határán. Dryrron a köszönést csak hümmögéssel viszonozza, miközben a másik felé biccent. Mikor az a hogyléte felől érdeklődik, leteszi kezéből a fából készült kis spatulát és felé fordul, mutatva az oldalán éktelenkedő lila zúzódást.*
- Már sokkal jobb, bár elég csúnya. *ujjaival finoman (és rendkívül optimistán) megnyomja a véraláfutást, de rögtön el is húzza a száját a fájdalomtól.* Ha nem érek hozzá, nincs gond.
*Elzárja a tűzhelyet és a kész ételt a kis asztalra teszi. Vajon a mágus a konyhában szokott enni vagy a nagyobbik szobában? A nap vidáman süt be az ablakon, szinte nyoma sincs a reggeli szürke csípősségnek. Karjait összefonva fordul meg és dől neki az asztal szélének, úgy válaszol a feltett kérdésre.*
- Igen, bejött korábban. *mondja. Mivel nem különösebben beszélgettek, nincs miről beszámolnia. Remélhetőleg a varázsló hamar visszajön, mielőtt kihűlne a reggeli. Dryrron úgy ítéli a tündér hanghordozásából, az nem találkozott vele lefelé jövet. De akkor vajon hol kószál a mágus? Nem mintha bármi köze volna hozzá... *
- És Te? Tudtál vele tegnap beszélni? *érdeklődik. Ő elég korán elaludt, de talán a tündérnek volt alkalma az öreggel társalogni.*
782. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-12 08:54:59
Üzenet elküldve: 2015-10-12 08:54:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 47
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
// Toronyiránt //
*Mivel előző este jócskán fent maradtak a mágussal, ezért a reggel lassacskán el is telik, amikor a kis tündér végre ébredezni kezd. Amikor Dryrron felébredt és lement a lakószintről, Däl még olyan mélyen aludt, hogy semmit sem vett észre az egészből. Bár valószínűleg akkor sem ébredt volna fel, ha egy egész ork horda kezdte volna ostromolni a tornyot.
Ha valami figyelmetlenebb szemlélő nézve végig a szobán, azt hihetné, hogy az egyik ágyon valami rendetlen szerzet otthagyta gombócba gyűrve az egyik takarót, ám az a gombóc nem más, mint a tündér, aki összegömbölyödve, magzatpózban alussza az igazak álmát. Sosem volt az az éberen alvó típus, a falusi életben nem volt szüksége rá, hogy olyan érzékeket és éberséget fejlesszen ki, amely akkor is jelezne neki, ha alszik.
Így hát a nap már egészen magasan jár, amikor Däl végre kinyitja szemeit. A takarót egészen a fejére húzta, mindig így alszik, így szemét először bántja az ablakon beszűrődő napfény, homályos látással néz körbe a szobába, miközben hatalmasat ásít és nyújtózik egyet.
Sajnálja, hogy felébredt, hisz azt álmodta, hogy egy hatalmas szörnyeteg üldözte, de végül sikerült megtalálnia a varázsló tornyát és a varázsló elkergette a bestiát. De várjunk csak! Hisz ez nem is volt álom! Hirtelen eszébe ötlik, hogy hol is van, azonnal Dryrron ágya felé kapja felemást tekintetét, de a félelf már nincs ott. Kapkodva lekászálódik az ágyról, a takaró rátekeredik a lábára, amitől jókorát zakózik az ágy mellé, de gyorsan fölpattan és megigazítja magán gyűrött ruháit. Előző este annyira fáradt volt már a mágussal való társalgás után, hogy ruhástól zuhant az ágyba.
Kicsit összerendezi az ágyát, meg Dryrronét is, majd lassan elindul lefelé. Lentről sülő hús és tojás illata csapja meg az orrát, amitől hatalmasat kordul a gyomra, jelezve, hogy elég régóta nem ettek semmi rendeset.
Leérve az alsó szintre lopakodva szedi a lábait, majd a hangok felé indul, melyek valószínűleg a konyhából érkezhetnek. Óvatosan benyit a helyiségbe, bedugja kócos fejét, majd amikor megpillantja a serpenyők között sürgő félelfet, belép a konyhába.*
- Jó reggelt!
*Köszönti Dryrront széles mosollyal, mellé lépve, hogy láthassa, mit készít. Ahogy körbenéz, felfedezi a besózott húst és a darabolás jeleit, amitől kicsit elszontyolodik. Nem szabadott volna ilyen sokáig aludnia, akkor ő is segíthetett volna.*
- Sajnálom, hogy elaludtam. Jobban vagy?
*Érdeklődik, majd elkezdi összeszedni a késeket, vágódeszkákat, bármit, amit elmoshat, eltehet, szeretne ő is segíteni valamit.*
- Találkoztál a mágussal?
*Súgja oda Dryrronnak, ahogy tálakat pakol a mosóteknőbe. Előző este egész jót beszélgettek, de azért még mindig félelemmel vegyes tisztelettel gondol az ősz mágiatudorra.*
*Mivel előző este jócskán fent maradtak a mágussal, ezért a reggel lassacskán el is telik, amikor a kis tündér végre ébredezni kezd. Amikor Dryrron felébredt és lement a lakószintről, Däl még olyan mélyen aludt, hogy semmit sem vett észre az egészből. Bár valószínűleg akkor sem ébredt volna fel, ha egy egész ork horda kezdte volna ostromolni a tornyot.
Ha valami figyelmetlenebb szemlélő nézve végig a szobán, azt hihetné, hogy az egyik ágyon valami rendetlen szerzet otthagyta gombócba gyűrve az egyik takarót, ám az a gombóc nem más, mint a tündér, aki összegömbölyödve, magzatpózban alussza az igazak álmát. Sosem volt az az éberen alvó típus, a falusi életben nem volt szüksége rá, hogy olyan érzékeket és éberséget fejlesszen ki, amely akkor is jelezne neki, ha alszik.
Így hát a nap már egészen magasan jár, amikor Däl végre kinyitja szemeit. A takarót egészen a fejére húzta, mindig így alszik, így szemét először bántja az ablakon beszűrődő napfény, homályos látással néz körbe a szobába, miközben hatalmasat ásít és nyújtózik egyet.
Sajnálja, hogy felébredt, hisz azt álmodta, hogy egy hatalmas szörnyeteg üldözte, de végül sikerült megtalálnia a varázsló tornyát és a varázsló elkergette a bestiát. De várjunk csak! Hisz ez nem is volt álom! Hirtelen eszébe ötlik, hogy hol is van, azonnal Dryrron ágya felé kapja felemást tekintetét, de a félelf már nincs ott. Kapkodva lekászálódik az ágyról, a takaró rátekeredik a lábára, amitől jókorát zakózik az ágy mellé, de gyorsan fölpattan és megigazítja magán gyűrött ruháit. Előző este annyira fáradt volt már a mágussal való társalgás után, hogy ruhástól zuhant az ágyba.
Kicsit összerendezi az ágyát, meg Dryrronét is, majd lassan elindul lefelé. Lentről sülő hús és tojás illata csapja meg az orrát, amitől hatalmasat kordul a gyomra, jelezve, hogy elég régóta nem ettek semmi rendeset.
Leérve az alsó szintre lopakodva szedi a lábait, majd a hangok felé indul, melyek valószínűleg a konyhából érkezhetnek. Óvatosan benyit a helyiségbe, bedugja kócos fejét, majd amikor megpillantja a serpenyők között sürgő félelfet, belép a konyhába.*
- Jó reggelt!
*Köszönti Dryrront széles mosollyal, mellé lépve, hogy láthassa, mit készít. Ahogy körbenéz, felfedezi a besózott húst és a darabolás jeleit, amitől kicsit elszontyolodik. Nem szabadott volna ilyen sokáig aludnia, akkor ő is segíthetett volna.*
- Sajnálom, hogy elaludtam. Jobban vagy?
*Érdeklődik, majd elkezdi összeszedni a késeket, vágódeszkákat, bármit, amit elmoshat, eltehet, szeretne ő is segíteni valamit.*
- Találkoztál a mágussal?
*Súgja oda Dryrronnak, ahogy tálakat pakol a mosóteknőbe. Előző este egész jót beszélgettek, de azért még mindig félelemmel vegyes tisztelettel gondol az ősz mágiatudorra.*
781. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2015-10-05 12:46:14
Üzenet elküldve: 2015-10-05 12:46:14
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rossz hírekből áll az élete. Eggyel több, vagy kevesebb már igazán nem számít. Bár amit a kis boszi vázolt az nem épp újdonság. Hisz az egész élete nem más, mint egy hosszú, kellemetlen utazás. Göröngyös tájon, viharban, rozoga szekéren, makacs lovakkal, rablótámadás esélyével.
A mesét szótlanul, rezzenéstelen arccal hallgatja, figyelmesen fürkészve a lányt. Túl sok a láb benne. És kevés a vér. Jobbja automatikusan nyúl kabátja belsőzsebe felé, pipáját húzva elő, füst adó láng híján csak szárát rágcsálja. Majd a mese végeztével bólint aprócskát.*
-Tanulságos.
*Vakarja meg borostát állát, miközben végig méri Viát még egyszer alaposan.*
-És most kisasszony, ha lenne oly kedves, és mutatná az utat.
*Kimért hang, élettelen pillantások. Magával viszi a felcser barátnőjét, nem biztonságos egyedül kószálnia ilyen naiv léleknek. Még hogy lábak! Ezt a butaságot.*
*Rossz hírekből áll az élete. Eggyel több, vagy kevesebb már igazán nem számít. Bár amit a kis boszi vázolt az nem épp újdonság. Hisz az egész élete nem más, mint egy hosszú, kellemetlen utazás. Göröngyös tájon, viharban, rozoga szekéren, makacs lovakkal, rablótámadás esélyével.
A mesét szótlanul, rezzenéstelen arccal hallgatja, figyelmesen fürkészve a lányt. Túl sok a láb benne. És kevés a vér. Jobbja automatikusan nyúl kabátja belsőzsebe felé, pipáját húzva elő, füst adó láng híján csak szárát rágcsálja. Majd a mese végeztével bólint aprócskát.*
-Tanulságos.
*Vakarja meg borostát állát, miközben végig méri Viát még egyszer alaposan.*
-És most kisasszony, ha lenne oly kedves, és mutatná az utat.
*Kimért hang, élettelen pillantások. Magával viszi a felcser barátnőjét, nem biztonságos egyedül kószálnia ilyen naiv léleknek. Még hogy lábak! Ezt a butaságot.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741