Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:49:08
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:49:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*~Az ősök poraira!~ Egy Morwonnál is együgyűbb teremtést már nem bírna ki, őszintén reméli hogy az óriás nem akkor találja meg Rolkóékat mikor még együtt vannak. Ő egyébként nem tanítaná meg olvasni a nagyfiút, nyilvánvalóan túlságosan megerőltető feladat ez egy ilyen valaki számára. De Taitos túlbuzgó tanár, ez meglátszik abban is ahogyan a tanoncokat ápolgatja. Persze ezek a tanoncok mind fiatal lányok, még ha nem is a szebbik fajtából. (Lokát kivéve.) Nem pedig nagy, büdös oktalan óriások.*
- Azonban megtanulhatok felemelni három téglát ha gyakorlással és erősítéssel. Ehhez a fojtáshoz is, ahogyan mondtad gyakorlat kell csupán. És koncentráció. Ám egy egyszerűbb feladat végrehajtásához elviekben nem.
*Nem arról van szó, hogy Loka ne értené a lényeget, épp csak úgy érzi a hasonlat nem egészen fedi a jelenlegi helyzetet.
A következő hasonlat még elvontabb, így a nő inkább annyiban hagyja a kérdést. Ha nem lehet, hát nem lehet, de ha mégis, arra rá fog jönni magától anélkül, hogy Taitos kacifántos magyarázatai kelljenek hozzá.*
- Nos, rendben.
*Ha a fiúnak jól esne a lövedék, Lokának eszébe sem jutna rá célozni vele -ő ilyen. És épp ezért könnyen megeshet, hogy akármennyire koncentrál is valóban nem sikerül neki úgy, ahogyan azt a mesterke szeretné. Egy mana lövedék csupán kellemetlen kis csípés, zsibbasztó trükk mellyel komoly kárt nem lehet tenni senkiben, ugyanakkor ez az egyetlen hatás amelyre az elf gondolni tud. Ha csak fény volna, semmi értelme nem lenne. Lokában még az a kevéske ártás iránt érzett vonzalom is túlságosan erős ahhoz, hogy ki tudja zárni elméjéből.
Önmagát azonban valóban nem szereti bántani, így ez lehet a kulcs a sikerhez.
És azt sem szereti ha őt bántják, még ha jogosan is kapja vissza a csipkelődést. Zöldjei vészesen villannak Taitos felé, szája vékony vonallá préselődik. Keze ökölbe szorulna, ha nem épp karján találta volna a támadás és nem zsibbadna. Grimaszolva próbálja másikjával masszírozni, hogy minél gyorsabban elmúljon a hatás.*
- Nagyon látványos. *A szavakat odaköpi a fiúnak, aztán mosolyt erőltet magára.*
- Úgy hiszem most nekem is be kéne szereznem egy hasonló botot. *~És jól elverni vele.~
Az új vendéget csak messzi motozásként hallja, mivel Taitossal az emeleten vannak. Akár Krestvir vagy Daniira is lehet aki az ajtót nyitogatja miközben sétára indul.*
*~Az ősök poraira!~ Egy Morwonnál is együgyűbb teremtést már nem bírna ki, őszintén reméli hogy az óriás nem akkor találja meg Rolkóékat mikor még együtt vannak. Ő egyébként nem tanítaná meg olvasni a nagyfiút, nyilvánvalóan túlságosan megerőltető feladat ez egy ilyen valaki számára. De Taitos túlbuzgó tanár, ez meglátszik abban is ahogyan a tanoncokat ápolgatja. Persze ezek a tanoncok mind fiatal lányok, még ha nem is a szebbik fajtából. (Lokát kivéve.) Nem pedig nagy, büdös oktalan óriások.*
- Azonban megtanulhatok felemelni három téglát ha gyakorlással és erősítéssel. Ehhez a fojtáshoz is, ahogyan mondtad gyakorlat kell csupán. És koncentráció. Ám egy egyszerűbb feladat végrehajtásához elviekben nem.
*Nem arról van szó, hogy Loka ne értené a lényeget, épp csak úgy érzi a hasonlat nem egészen fedi a jelenlegi helyzetet.
A következő hasonlat még elvontabb, így a nő inkább annyiban hagyja a kérdést. Ha nem lehet, hát nem lehet, de ha mégis, arra rá fog jönni magától anélkül, hogy Taitos kacifántos magyarázatai kelljenek hozzá.*
- Nos, rendben.
*Ha a fiúnak jól esne a lövedék, Lokának eszébe sem jutna rá célozni vele -ő ilyen. És épp ezért könnyen megeshet, hogy akármennyire koncentrál is valóban nem sikerül neki úgy, ahogyan azt a mesterke szeretné. Egy mana lövedék csupán kellemetlen kis csípés, zsibbasztó trükk mellyel komoly kárt nem lehet tenni senkiben, ugyanakkor ez az egyetlen hatás amelyre az elf gondolni tud. Ha csak fény volna, semmi értelme nem lenne. Lokában még az a kevéske ártás iránt érzett vonzalom is túlságosan erős ahhoz, hogy ki tudja zárni elméjéből.
Önmagát azonban valóban nem szereti bántani, így ez lehet a kulcs a sikerhez.
És azt sem szereti ha őt bántják, még ha jogosan is kapja vissza a csipkelődést. Zöldjei vészesen villannak Taitos felé, szája vékony vonallá préselődik. Keze ökölbe szorulna, ha nem épp karján találta volna a támadás és nem zsibbadna. Grimaszolva próbálja másikjával masszírozni, hogy minél gyorsabban elmúljon a hatás.*
- Nagyon látványos. *A szavakat odaköpi a fiúnak, aztán mosolyt erőltet magára.*
- Úgy hiszem most nekem is be kéne szereznem egy hasonló botot. *~És jól elverni vele.~
Az új vendéget csak messzi motozásként hallja, mivel Taitossal az emeleten vannak. Akár Krestvir vagy Daniira is lehet aki az ajtót nyitogatja miközben sétára indul.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:17:44
Üzenet elküldve: 2016-05-17 21:17:44
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Egy sötételf lány érkezik valahonnan a kikötő felől. Igazából nem tudja, hogy merre megy, csak megy az orra után. Ahogy kikeveredik a fák rengetegéből szinte leesett állal bámulja meg a hatalmas Mágustornyot. Nem tudja, hogy mi az, vagy hogy laknak-e benne, de Donemy'lagn-ot annyira lenyűgözi, hogy belülről úgy érzi közelebbről is meg kell néznie. Amúgy sincs semmi dolga, hát akkor miért ne bóklászhatna el egy kicsit? Nem olyan rossz az, ha valakinek a vérében ott van a felfedezés, na meg az, hogy mindent megnézzen magának.
Ahogy közelebb ér egyre jobban elmélyed benne a gondolat, hogy ezen a helyen bizony nem lakik senki. A borostyán sűrűn benőtte, alig látszik ki alóla, ahol mégis, az csak azért van, mert már a fal-itt ott leesett és földre potyogott. Bár ha Donemy'lagn jobban belegondol a növény majd egy idő után úgyis végleg megfolytja ezt az építményt, így hát addig akar bemenni körülnézni, amíg csak tud. Ki tudja, lehet, hogy jövőre már nem áll itt.
Lassan közelíti meg a Mágustornyot és ugyan ilyen óvatosságal nyit is be. Ám amit bent lát az teljesen az ellentéte annak, mint amit kint elképzelt. Nemhogy egy ember sincs bent, hirtelen olyan sok alakot lát, hogy meg sem tudja számolni. Csak áll ott, nyitott ajtónál és sűrűn pislog, azt sem tudja, hogy mi van.*
- Ne haragudjanak, én tényleg nem tudtam, hogy bárki is van itt.
*Egy sötételf lány érkezik valahonnan a kikötő felől. Igazából nem tudja, hogy merre megy, csak megy az orra után. Ahogy kikeveredik a fák rengetegéből szinte leesett állal bámulja meg a hatalmas Mágustornyot. Nem tudja, hogy mi az, vagy hogy laknak-e benne, de Donemy'lagn-ot annyira lenyűgözi, hogy belülről úgy érzi közelebbről is meg kell néznie. Amúgy sincs semmi dolga, hát akkor miért ne bóklászhatna el egy kicsit? Nem olyan rossz az, ha valakinek a vérében ott van a felfedezés, na meg az, hogy mindent megnézzen magának.
Ahogy közelebb ér egyre jobban elmélyed benne a gondolat, hogy ezen a helyen bizony nem lakik senki. A borostyán sűrűn benőtte, alig látszik ki alóla, ahol mégis, az csak azért van, mert már a fal-itt ott leesett és földre potyogott. Bár ha Donemy'lagn jobban belegondol a növény majd egy idő után úgyis végleg megfolytja ezt az építményt, így hát addig akar bemenni körülnézni, amíg csak tud. Ki tudja, lehet, hogy jövőre már nem áll itt.
Lassan közelíti meg a Mágustornyot és ugyan ilyen óvatosságal nyit is be. Ám amit bent lát az teljesen az ellentéte annak, mint amit kint elképzelt. Nemhogy egy ember sincs bent, hirtelen olyan sok alakot lát, hogy meg sem tudja számolni. Csak áll ott, nyitott ajtónál és sűrűn pislog, azt sem tudja, hogy mi van.*
- Ne haragudjanak, én tényleg nem tudtam, hogy bárki is van itt.
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-17 18:46:09
Üzenet elküldve: 2016-05-17 18:46:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
- Rolkó! Nagy orjás, mint én, csak hülye. * Írja körül Rolkó személyét. El lehet képzelni, hogy milyen, hogyha még Morwonnál is butább valaki.
A meditálás valóságos kínzás, de mikor végez, sokkal jobb érzés menni, mint eddig. Ez volt a kutyakaki, amit meg kellett enni, mielőtt megkapta volna a tortát. Na jó, ez a példa talán egy kicsit túlzás, de valami ilyesmi áll fenn most.
Végül megérkeznek, és Taitos szavaira értetlenül pislog. *
- Ugyan má'! Akkora tábort tudok ütni, hogy... * Nem is tudja, mihez hasonlítsa a méretet, úgyhogy csak kezeit tárja szét, és jól kinyújtott karjaival "szárnycsapásokat" tesz, mutatva a területet, amiből tábort tud faragni, ha arra van szükség. *
- Olvasni is. Tudod, megtanítottad nekem a maradékot, még múltkor a dombon. * Legalábbis Morwon azt hiszi. Pedig még most is alig tud többet, mint az ábécé fele. *
- De az mi, ami ilyen izé, hogy... * És most megint a vizuális ábrázolás legjobb módját - a mutogatást - veszi igénybe. Egy függőlegeset hasít, amolyan "I" formában. Lehet, hogy csak egy egyest látott, de lehet, hogy az I betűt nem ismeri. Majd most már fogja ismerni.
Ezt követően pedig ledobja a felesleges cuccokat - ami csak a félig üres (vagy félig teli?) kulacsa. Minden mást visz magával, mert a mágustorony tanulói biztosan örülnek egy kis csörgésnek. Időközben pedig azt is meglesi, hogy a többiek miként lövöldöznek egymásra furcsa fényeket. Maga is próbálkozik vele párszor, de mivel sikerrel nem jár, ezért legjobbnak látja, hogyha tovább folytatja a bújócskáját, méghozzá a Mágustoronyban. Tanulni tutira nem fog semmit, mivel semmi kedve nincs olvasni. Tehát csak itt téblábol majd egész nap. Az is izgalmas, nemde? De. Na ugye! *
- Rolkó! Nagy orjás, mint én, csak hülye. * Írja körül Rolkó személyét. El lehet képzelni, hogy milyen, hogyha még Morwonnál is butább valaki.
A meditálás valóságos kínzás, de mikor végez, sokkal jobb érzés menni, mint eddig. Ez volt a kutyakaki, amit meg kellett enni, mielőtt megkapta volna a tortát. Na jó, ez a példa talán egy kicsit túlzás, de valami ilyesmi áll fenn most.
Végül megérkeznek, és Taitos szavaira értetlenül pislog. *
- Ugyan má'! Akkora tábort tudok ütni, hogy... * Nem is tudja, mihez hasonlítsa a méretet, úgyhogy csak kezeit tárja szét, és jól kinyújtott karjaival "szárnycsapásokat" tesz, mutatva a területet, amiből tábort tud faragni, ha arra van szükség. *
- Olvasni is. Tudod, megtanítottad nekem a maradékot, még múltkor a dombon. * Legalábbis Morwon azt hiszi. Pedig még most is alig tud többet, mint az ábécé fele. *
- De az mi, ami ilyen izé, hogy... * És most megint a vizuális ábrázolás legjobb módját - a mutogatást - veszi igénybe. Egy függőlegeset hasít, amolyan "I" formában. Lehet, hogy csak egy egyest látott, de lehet, hogy az I betűt nem ismeri. Majd most már fogja ismerni.
Ezt követően pedig ledobja a felesleges cuccokat - ami csak a félig üres (vagy félig teli?) kulacsa. Minden mást visz magával, mert a mágustorony tanulói biztosan örülnek egy kis csörgésnek. Időközben pedig azt is meglesi, hogy a többiek miként lövöldöznek egymásra furcsa fényeket. Maga is próbálkozik vele párszor, de mivel sikerrel nem jár, ezért legjobbnak látja, hogyha tovább folytatja a bújócskáját, méghozzá a Mágustoronyban. Tanulni tutira nem fog semmit, mivel semmi kedve nincs olvasni. Tehát csak itt téblábol majd egész nap. Az is izgalmas, nemde? De. Na ugye! *
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-17 13:39:12
Üzenet elküldve: 2016-05-17 13:39:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Loka kérdése igen helyénvaló, és Taitos többek között ezért is jött ide ma.*
-Az az igazság, hogy ezek jól kidolgozott formulák, melyekkel te megtanulod irányítani a valóság szövevényét, hívjuk most bárhogy is ezt. Egyszerűbb feladatot végrehajtani nyilván képes lehetsz bármikor. Ha fel tudsz emelni két téglát, akkor egyet is, de hármat már nem biztosan.
*Hoz egy hasonlatot a dolgok működésére remélve, hogy Loka így megérti a lényeget.*
-Lehetni lehet, csak nagyon sokadjára fog menni. Az előbbi példámnál talán jobb egy labirintus példája. Ha a bejárattól viszel egy fonalat visszafele fogod tudni azt követni, de előre soha nem fogod tudni, hogy hol fog futni az a fonál, ha a célig mész el.
*Mond ismét nagyokat, de aztán tovább már nem érdemes Taitos szerint sem fejtegetni, ideje inkább kipróbálni.
Loka balsikerére talán valahol belül számít is. Mindenesetre azért nem esik jól neki az, hogy eltalája egy lövedék.*
-Ha lehet magadon gyakorolj!
*Szól határozottan szinte béna karját átmozgatva, hogy egy kis életet leheljen bele.*
-Csak a feladat azon részére koncentrálj, amit meg akarsz jeleníteni, a másikat amennyire csak lehet pedig gátold!
*Ad gyakorlati tanácsokat most Lokának, végül pedig hagyja gyakorolni. Utoljára még rákérdez, hogy van-e még kérdése?*
-Ha nincs kérdésed mutatok még valamit, bár ezt lehet, hogy tudtad. Ha a papírformától nem tér el a végrehajtás módszere... akkor nem tart sokból beletenni egy kis látványelemet.
*Suhint egyet botjával, mire, ha most nem kell kétszer megpróbálnia, mint az előbb, abból kirepül egy sercegő lövedék Loka irányába.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
*Loka kérdése igen helyénvaló, és Taitos többek között ezért is jött ide ma.*
-Az az igazság, hogy ezek jól kidolgozott formulák, melyekkel te megtanulod irányítani a valóság szövevényét, hívjuk most bárhogy is ezt. Egyszerűbb feladatot végrehajtani nyilván képes lehetsz bármikor. Ha fel tudsz emelni két téglát, akkor egyet is, de hármat már nem biztosan.
*Hoz egy hasonlatot a dolgok működésére remélve, hogy Loka így megérti a lényeget.*
-Lehetni lehet, csak nagyon sokadjára fog menni. Az előbbi példámnál talán jobb egy labirintus példája. Ha a bejárattól viszel egy fonalat visszafele fogod tudni azt követni, de előre soha nem fogod tudni, hogy hol fog futni az a fonál, ha a célig mész el.
*Mond ismét nagyokat, de aztán tovább már nem érdemes Taitos szerint sem fejtegetni, ideje inkább kipróbálni.
Loka balsikerére talán valahol belül számít is. Mindenesetre azért nem esik jól neki az, hogy eltalája egy lövedék.*
-Ha lehet magadon gyakorolj!
*Szól határozottan szinte béna karját átmozgatva, hogy egy kis életet leheljen bele.*
-Csak a feladat azon részére koncentrálj, amit meg akarsz jeleníteni, a másikat amennyire csak lehet pedig gátold!
*Ad gyakorlati tanácsokat most Lokának, végül pedig hagyja gyakorolni. Utoljára még rákérdez, hogy van-e még kérdése?*
-Ha nincs kérdésed mutatok még valamit, bár ezt lehet, hogy tudtad. Ha a papírformától nem tér el a végrehajtás módszere... akkor nem tart sokból beletenni egy kis látványelemet.
*Suhint egyet botjával, mire, ha most nem kell kétszer megpróbálnia, mint az előbb, abból kirepül egy sercegő lövedék Loka irányába.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 23:06:36
Üzenet elküldve: 2016-05-16 23:06:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Talán jót tenne az az ölelés, de mivel túl zárkózott ilyen téren, valóban nehéz lenne kikövetkeztetni, hogy a zavarba jövetele mellett előnyösen is hatna rá egy kis szeretgetés. Hisz már maga az állandó csuklyaviselete azt sugallja, „rám se nézz!”, „hozzám ne érj!”. De azért akadt már egy – történetesen éppen gnóm –, akinek ez nem jelentett gondot (már’ Taitost leszámítva), ám Farincnál kevés gátlástalanabb teremtmény élhet Lanawinon. Tehát nem csoda, hogy Daniira nem meri megölelni.*
- Szívesen! Ha tudok még segíteni, szólj nyugodtan! *viszonozza a meghajlást, majd biccent, mikor Daniira közli a további terveit, és utat enged neki kifelé.
Hirtelen kicsit magányosnak is érzi magát az előbbi nagy vidámság, a közös öröm után, mégsem mer a nő után menni, mert úgy véli, oka van annak, hogy most sétálni megy. Bizonyára most egyedül szeretne lenni…
A rá ereszkedő csöndben a torony egyik ablakához sétál, odahúz egy széket, majd hátát a falnak vetve, csuklyáját kissé hátrahúzva ül le, hogy a napfény az arcát érje.
Hátraveti fejét, azt is a falnak döntve, lehunyja szemét, s úgy pihen, gondolkodik kicsit. Az eljövendő estén, a találkozón mesterével, a tanultakon… Kicsit talán el is bóbiskol benne, majd a visszatérő Daniira neszeire ébred fel.
Körülnéz, majd gyorsan vissza is ül az asztalhoz, hogy folytassa a tanulást. Ha már ily messzire eljöttek, nincs nagyon vesztegetni való idejük.*
*Talán jót tenne az az ölelés, de mivel túl zárkózott ilyen téren, valóban nehéz lenne kikövetkeztetni, hogy a zavarba jövetele mellett előnyösen is hatna rá egy kis szeretgetés. Hisz már maga az állandó csuklyaviselete azt sugallja, „rám se nézz!”, „hozzám ne érj!”. De azért akadt már egy – történetesen éppen gnóm –, akinek ez nem jelentett gondot (már’ Taitost leszámítva), ám Farincnál kevés gátlástalanabb teremtmény élhet Lanawinon. Tehát nem csoda, hogy Daniira nem meri megölelni.*
- Szívesen! Ha tudok még segíteni, szólj nyugodtan! *viszonozza a meghajlást, majd biccent, mikor Daniira közli a további terveit, és utat enged neki kifelé.
Hirtelen kicsit magányosnak is érzi magát az előbbi nagy vidámság, a közös öröm után, mégsem mer a nő után menni, mert úgy véli, oka van annak, hogy most sétálni megy. Bizonyára most egyedül szeretne lenni…
A rá ereszkedő csöndben a torony egyik ablakához sétál, odahúz egy széket, majd hátát a falnak vetve, csuklyáját kissé hátrahúzva ül le, hogy a napfény az arcát érje.
Hátraveti fejét, azt is a falnak döntve, lehunyja szemét, s úgy pihen, gondolkodik kicsit. Az eljövendő estén, a találkozón mesterével, a tanultakon… Kicsit talán el is bóbiskol benne, majd a visszatérő Daniira neszeire ébred fel.
Körülnéz, majd gyorsan vissza is ül az asztalhoz, hogy folytassa a tanulást. Ha már ily messzire eljöttek, nincs nagyon vesztegetni való idejük.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:41:59
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:41:59
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Meghajol egy kicsit a segítője felé, meg is ölelné, de fél egy kicsit attól, hogyan reagálna erre a szeretetkitörés elszenvedője, így erről a szándékáról letesz.*
-Köszönöm! *Folytatja az örömködést és a Krestvir felé mosolygást, mert igen, ez az első sikeres varázslata és az, hogy büszke magára, az enyhe kifejezés. Aztán sikerül lenyugodnia, vesz egy nagy levegőt, visszaviszi a tekercshalmot, amit vissza is pakol pontosan oda, ahol találta őket.*
-Kimegyek sétálniegyet, aztán jövök vissza. *Mondja, mielőtt elindulna a Torony bejárata felé.
Amint kiér, a táskájához sétál, ahonnan kiemeli a kulacsát, és iszik néhány kortyot, majd elindul kiszellőztetni a fejét. Valami véletlenszerűen választott népdalt dúdolgat, miközben tesz egy kört, szem előtt tartva, hogy ne menjen messze a Mágustoronytól.
Talán tíz perccel távozása után tér vissza, hogy még a korábbiaknál is nagyobb lelkesedéssel vesse bele magát a tanulásba. Újabb tekercseket és könyveket gyűjt be, amikkel visszaegyensúlyoz a korábbi asztalához, rámosolyog a másik tanoncra, hacsak nem állt odébb időközben, és visszatemetkezik a mágikus szöveg tanulmányozásába és a jegyzetkészítésbe.
Valahol az egyik olvasmánya kellős közepén elkezd ábrándozni, hogy milyen is lenne, ha egyszer olyan jó mágussá válhatna, hogy saját varázslatot dolgozzon ki...
Amikor észreveszi magát, sürgősen kiveri a gondolatot a fejéből, majd folytatja az olvasást. Illetve, csak akarja, de szembesülnie kell azzal, hogy valahol elvesztette a fonalat és kezdheti az egészet elölről. Ráadásul, ebből még semmi jegyzete nincs. Grimaszolva lát neki a tanulmányainak újra.*
*Meghajol egy kicsit a segítője felé, meg is ölelné, de fél egy kicsit attól, hogyan reagálna erre a szeretetkitörés elszenvedője, így erről a szándékáról letesz.*
-Köszönöm! *Folytatja az örömködést és a Krestvir felé mosolygást, mert igen, ez az első sikeres varázslata és az, hogy büszke magára, az enyhe kifejezés. Aztán sikerül lenyugodnia, vesz egy nagy levegőt, visszaviszi a tekercshalmot, amit vissza is pakol pontosan oda, ahol találta őket.*
-Kimegyek sétálniegyet, aztán jövök vissza. *Mondja, mielőtt elindulna a Torony bejárata felé.
Amint kiér, a táskájához sétál, ahonnan kiemeli a kulacsát, és iszik néhány kortyot, majd elindul kiszellőztetni a fejét. Valami véletlenszerűen választott népdalt dúdolgat, miközben tesz egy kört, szem előtt tartva, hogy ne menjen messze a Mágustoronytól.
Talán tíz perccel távozása után tér vissza, hogy még a korábbiaknál is nagyobb lelkesedéssel vesse bele magát a tanulásba. Újabb tekercseket és könyveket gyűjt be, amikkel visszaegyensúlyoz a korábbi asztalához, rámosolyog a másik tanoncra, hacsak nem állt odébb időközben, és visszatemetkezik a mágikus szöveg tanulmányozásába és a jegyzetkészítésbe.
Valahol az egyik olvasmánya kellős közepén elkezd ábrándozni, hogy milyen is lenne, ha egyszer olyan jó mágussá válhatna, hogy saját varázslatot dolgozzon ki...
Amikor észreveszi magát, sürgősen kiveri a gondolatot a fejéből, majd folytatja az olvasást. Illetve, csak akarja, de szembesülnie kell azzal, hogy valahol elvesztette a fonalat és kezdheti az egészet elölről. Ráadásul, ebből még semmi jegyzete nincs. Grimaszolva lát neki a tanulmányainak újra.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:25:18
Üzenet elküldve: 2016-05-16 22:25:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Még Taitosnak sem sikerülhet minden elsőre, mely feletti kárörömét csupán egy apró rándulás jelzi szája szegletében mikor a fiú nem rá figyel.*
- Ha ez igaz, ennek fordítva is kellene működnie. Több energiát koncentrálni és ezzel megnövelni a lövedék erejét Nem, csak hogy szórakoztató fényhatás legyen és nem, csak hogy zsibbasszon. Nemde?
*~Vagy esetleg létezik egy „plafon”, melyet az ige elsajátításakor határozunk meg? Értelmetlen és rendkívül korlátolt volna.~
Ugyan sok varázsige nem ilyen egyszerű, minthogy lehet erősebb vagy gyengébb. Loka érdeklődve várja a mester válaszát. Nem gondolja, hogy ezzel a kérdéssel titkokat feszegetne. Egyébként sincs itt senki rajtuk meg az öreg varázslón kívül. Aki ki tudja miből él. Talán azokból a pletykákból, melyeket a négy fal közé betérő tanulni vágyóktól hall.*
- Rendben, megpróbálom.
*Kezeit teste mellé ereszti le, majd mély levegőt vesz és a megannyiszor elgyakorolt kis trükk mozdulataira emeli kezét. És Taitos felé lő. Csak nem gondolta a mester, hogy majd saját magán fog gyakorolni?
Sőt mi több első körben meg sem próbálkozik az oszlatás művészetével. Szánt szándékkal csak úgy tesz, mintha erősen koncentrálna a varázslat erejének csökkentésére. Ehelyett azonban egy teljes értékű lövedéket küld a fiú combjába.*
- Elnézést, valamit rosszul csinálhattam. *Mondja alig hallhatóan miközben magában jót szórakozik.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
*Még Taitosnak sem sikerülhet minden elsőre, mely feletti kárörömét csupán egy apró rándulás jelzi szája szegletében mikor a fiú nem rá figyel.*
- Ha ez igaz, ennek fordítva is kellene működnie. Több energiát koncentrálni és ezzel megnövelni a lövedék erejét Nem, csak hogy szórakoztató fényhatás legyen és nem, csak hogy zsibbasszon. Nemde?
*~Vagy esetleg létezik egy „plafon”, melyet az ige elsajátításakor határozunk meg? Értelmetlen és rendkívül korlátolt volna.~
Ugyan sok varázsige nem ilyen egyszerű, minthogy lehet erősebb vagy gyengébb. Loka érdeklődve várja a mester válaszát. Nem gondolja, hogy ezzel a kérdéssel titkokat feszegetne. Egyébként sincs itt senki rajtuk meg az öreg varázslón kívül. Aki ki tudja miből él. Talán azokból a pletykákból, melyeket a négy fal közé betérő tanulni vágyóktól hall.*
- Rendben, megpróbálom.
*Kezeit teste mellé ereszti le, majd mély levegőt vesz és a megannyiszor elgyakorolt kis trükk mozdulataira emeli kezét. És Taitos felé lő. Csak nem gondolta a mester, hogy majd saját magán fog gyakorolni?
Sőt mi több első körben meg sem próbálkozik az oszlatás művészetével. Szánt szándékkal csak úgy tesz, mintha erősen koncentrálna a varázslat erejének csökkentésére. Ehelyett azonban egy teljes értékű lövedéket küld a fiú combjába.*
- Elnézést, valamit rosszul csinálhattam. *Mondja alig hallhatóan miközben magában jót szórakozik.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:53:43
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:53:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Cseppet megzavarodva veszi észre, hogy olyan jól sikerül az oszlatás, hogy nem is sikerül, végül aztán csak ismétel, hogy ténylegesen meg tudja mutatni a dolgot, így persze az ugrálós mutatvány is csak későbbre marad, hiszen azt siker esetén tenné csak meg.*
-Elnézésedet kérem, ezt elnéztem, na most!
*Néz fel Lokára, és megismétli előbbi terveit. Akár sikerül, akár nem, végül csak elkezdi mondani a hátterét a dolgoknak.*
//Oszlatás//
-Szóvaaal, az egész azon alapul, hogyha már jó ideje ismersz egy technikát, akkor el tudsz tőle vonatkoztatni. Tudod koncentrálni a lövedék energiáját annyira, hogy zsibbasszon, most pusztán annyi a feladatod, hogy a létezését megteremted, de nem akarod neki a zsibbasztó erőt összeszedni, csak kevesebbet.
Ugyanezt megteheted az összes többi varázslattal, ha kell. Ha nem szereted a gombát, minek teremts százat, hívod csak a rágcsálókat, és le van tudva a gond.
*Beszél leginkább alap varázslatokról, bár ennek a technikának sokkal veszedelmesebb alkalmazásait is fel tudná sorolni.*
-A többire biztos vagyok benne, hogy magadtól is rájössz, azért csak próbálkozz előbb ezzel.
*Mosolyog, mert nem akarja szóban kifecsegni az összes titkot, ki tudja ki figyeli őket, meg amúgy is, akkor nincs meg a tanulás, és ráébredés öröme, ami Taitos szerint mindenkinek joga.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
*Cseppet megzavarodva veszi észre, hogy olyan jól sikerül az oszlatás, hogy nem is sikerül, végül aztán csak ismétel, hogy ténylegesen meg tudja mutatni a dolgot, így persze az ugrálós mutatvány is csak későbbre marad, hiszen azt siker esetén tenné csak meg.*
-Elnézésedet kérem, ezt elnéztem, na most!
*Néz fel Lokára, és megismétli előbbi terveit. Akár sikerül, akár nem, végül csak elkezdi mondani a hátterét a dolgoknak.*
//Oszlatás//
-Szóvaaal, az egész azon alapul, hogyha már jó ideje ismersz egy technikát, akkor el tudsz tőle vonatkoztatni. Tudod koncentrálni a lövedék energiáját annyira, hogy zsibbasszon, most pusztán annyi a feladatod, hogy a létezését megteremted, de nem akarod neki a zsibbasztó erőt összeszedni, csak kevesebbet.
Ugyanezt megteheted az összes többi varázslattal, ha kell. Ha nem szereted a gombát, minek teremts százat, hívod csak a rágcsálókat, és le van tudva a gond.
*Beszél leginkább alap varázslatokról, bár ennek a technikának sokkal veszedelmesebb alkalmazásait is fel tudná sorolni.*
-A többire biztos vagyok benne, hogy magadtól is rájössz, azért csak próbálkozz előbb ezzel.
*Mosolyog, mert nem akarja szóban kifecsegni az összes titkot, ki tudja ki figyeli őket, meg amúgy is, akkor nincs meg a tanulás, és ráébredés öröme, ami Taitos szerint mindenkinek joga.*
A varázsló egy határozott karlendítéssel rámutat egy célszemélyre, melynek hatására kis energialövedék indul meg az általa kijelölt célpontra, találat esetén enyhe lassító, bénító hatása van.
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:40:49
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:40:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
- Na és kik azok a Rolkóék? A barátaid?
*Az óriás logikája hibátlan. És szórakoztató. Nem úgy szórakoztató, ahogyan Loka szereti, vérrel és kegyetlenül, inkább olyan bájos a maga együgyűségében. Ez számára is meglepő, mert a nőt általában inkább idegesítik az oktalan népek.
Sokáig senki nem szólal meg, csak esznek, aztán Morwon mint derült égből villámcsapás kezdi el hozzátenni a magáét.*
- Talán elég, ha csak húzunk egy vödröt a fejedre, nagyfiú. *~Akkor is sötét lesz.~
A meditáció a többieknek sem megy, Loka pedig jót derül az óriás szenvedésén.
Akire meglepődve tekint, mikor hisztizni kezd a torony mellett. Maga sem érti miért ne lehetne bemenni, de azért ez egy kicsit túlzás.
Talán akad egy tűzhely, illetve kényelmes bútorok, ha már egyszer lakik benne valaki. Még ha csak egy öreg mágus is. Semmi értelmét nem látja annak, hogy kint kelljen tábort verniük. De Taitos a főnök, így csak megrántja vállát egy fájdalmas grimasz kíséretében és segít elrendezkedni.*
- Talán elboldogulok pár betűvel. *Villantja meg fogait a fiú felé, mivel a nő természetesen személyes sértésnek veszi az óriásnak célzott megjegyzést olvasni tudásukról.
A torony környékéről összeszed pár száraz gallyat, tessék-lássék egy kupacba rakja őket hogy aki akar meggyújtva azon főzhessen ebédet. Ezzel letudta a munkát az maga részéről, ha valami kell a fiatal mesternek majd szól. Azért van az a lepcses szája. Az elf is besétál a toronyba, kiválaszt néhány tekercset és elmélyülten tanulmányozni kezdi őket távol a többiektől.
A nő rengeteg elméleti értekezést és különleges varázslatok leírását áttanulmányozza a nap folyamán, de egy idő után még ő is elfárad. Egy kisebb sétára indul a torony körül, hogy kiszellőztesse fejét. Mikor visszatér, hogy folytassa a munkát a Zöldfülűvel találja magát szemben.*
- Ahogy óhajtod. *Hajt fejet és követi Taitost egy alkalmas zugba.
Loka összefonja karjait háta mögött, és felhúzott szemöldökkel figyeli a fiú ténykedését.*
- Egy mana lövedék? Mégis mire volt ez jó? *Puszta kíváncsiság hallatszik halk hangjából.*
- Na és kik azok a Rolkóék? A barátaid?
*Az óriás logikája hibátlan. És szórakoztató. Nem úgy szórakoztató, ahogyan Loka szereti, vérrel és kegyetlenül, inkább olyan bájos a maga együgyűségében. Ez számára is meglepő, mert a nőt általában inkább idegesítik az oktalan népek.
Sokáig senki nem szólal meg, csak esznek, aztán Morwon mint derült égből villámcsapás kezdi el hozzátenni a magáét.*
- Talán elég, ha csak húzunk egy vödröt a fejedre, nagyfiú. *~Akkor is sötét lesz.~
A meditáció a többieknek sem megy, Loka pedig jót derül az óriás szenvedésén.
Akire meglepődve tekint, mikor hisztizni kezd a torony mellett. Maga sem érti miért ne lehetne bemenni, de azért ez egy kicsit túlzás.
Talán akad egy tűzhely, illetve kényelmes bútorok, ha már egyszer lakik benne valaki. Még ha csak egy öreg mágus is. Semmi értelmét nem látja annak, hogy kint kelljen tábort verniük. De Taitos a főnök, így csak megrántja vállát egy fájdalmas grimasz kíséretében és segít elrendezkedni.*
- Talán elboldogulok pár betűvel. *Villantja meg fogait a fiú felé, mivel a nő természetesen személyes sértésnek veszi az óriásnak célzott megjegyzést olvasni tudásukról.
A torony környékéről összeszed pár száraz gallyat, tessék-lássék egy kupacba rakja őket hogy aki akar meggyújtva azon főzhessen ebédet. Ezzel letudta a munkát az maga részéről, ha valami kell a fiatal mesternek majd szól. Azért van az a lepcses szája. Az elf is besétál a toronyba, kiválaszt néhány tekercset és elmélyülten tanulmányozni kezdi őket távol a többiektől.
A nő rengeteg elméleti értekezést és különleges varázslatok leírását áttanulmányozza a nap folyamán, de egy idő után még ő is elfárad. Egy kisebb sétára indul a torony körül, hogy kiszellőztesse fejét. Mikor visszatér, hogy folytassa a munkát a Zöldfülűvel találja magát szemben.*
- Ahogy óhajtod. *Hajt fejet és követi Taitost egy alkalmas zugba.
Loka összefonja karjait háta mögött, és felhúzott szemöldökkel figyeli a fiú ténykedését.*
- Egy mana lövedék? Mégis mire volt ez jó? *Puszta kíváncsiság hallatszik halk hangjából.*
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:33:41
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Izgatott várakozással figyeli Daniira kísérletét, nagyon szeretné, ha sikerülne.
És lám, a simítás nyomán megtörténik a „csoda”!
Nem rontja el a pillanatot, vagy a meglepetést a nőnek, ha már egyszer lecsukta a szemét. Hagyja, hogy maga fedezze fel a sikerét, addig eredeti fapofával álldogál mellette.
Aztán mikor már látja szétterülni a boldog mosolyt Daniira arcán, ő is elvigyorodik, s kicsit még hátra is tántorodik a gnóm hirtelen felpattanásától.*
- Mint aki bálra készült! *jegyzi meg gunyorosan mormogva, de a mosoly még mindig ott ül a képén, úgy figyeli Daniira örömködését. Úgy emlékszik, a nő azt mondta, még nem varázsolt ezelőtt, akkor pedig… ez most az első sikeres varázslata? Krestvir fel sem tudja igazán fogni ennek jelentőségét – vagyis dehogynem, ha a maga első varázslatára gondol, de neki az könnyen ment –, mindenesetre ez a vidámság mindenképpen üdítő és ragályos.*
- Gratulálok! *teszi még azért hozzá, hogy komolyan is dicsérje a szép teljesítményt.*
*Izgatott várakozással figyeli Daniira kísérletét, nagyon szeretné, ha sikerülne.
És lám, a simítás nyomán megtörténik a „csoda”!
Nem rontja el a pillanatot, vagy a meglepetést a nőnek, ha már egyszer lecsukta a szemét. Hagyja, hogy maga fedezze fel a sikerét, addig eredeti fapofával álldogál mellette.
Aztán mikor már látja szétterülni a boldog mosolyt Daniira arcán, ő is elvigyorodik, s kicsit még hátra is tántorodik a gnóm hirtelen felpattanásától.*
- Mint aki bálra készült! *jegyzi meg gunyorosan mormogva, de a mosoly még mindig ott ül a képén, úgy figyeli Daniira örömködését. Úgy emlékszik, a nő azt mondta, még nem varázsolt ezelőtt, akkor pedig… ez most az első sikeres varázslata? Krestvir fel sem tudja igazán fogni ennek jelentőségét – vagyis dehogynem, ha a maga első varázslatára gondol, de neki az könnyen ment –, mindenesetre ez a vidámság mindenképpen üdítő és ragályos.*
- Gratulálok! *teszi még azért hozzá, hogy komolyan is dicsérje a szép teljesítményt.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:18:43
Üzenet elküldve: 2016-05-16 21:18:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Valóban túlbonyolít ezt-azt. Hiszen Eireniről beszélünk. Nem is ő lenne, ha nem tenné. Azonban az elképzelésével nem tévedett olyan sokat. A lányról lerí, hogy félre lett vezetve, teljesen máshogy kezel egy olyan személyt, aki nem érdemli meg. Legalábbis annak szerény véleménye szerint.
Eireni hitetlenkedve néz maga elé.*
~Miféle felfogás ez? Mit tettem én, hogy így kezeljen engem? Jobban fogalmazva: mit tettem én, hogy azt hiszi, velem ilyen módon kell viselkedni?~
*Mert úgy tűnik, itt már nem csak a magázó formáról van szó. Pedig valójában tényleg csak az lehet.*
-Nem... *Mondja először, bár nincs nagyon ideje folytatni, mivel Lapu szinte megállíthatatlanul nyomul mind térben, mind szóban.*
-Nem, várj... *Utasítja vissza a teát.*
~Mégis miért kellene engem kiszolgálnia?! Egek, csak tisztázzam már ezt! Még a végén azt hiszik, megbabonáztam.~
*Persze ez nem kicsit erős túlzás. De az egyre beljebb és beljebb merészkedő lány, azzal a periodikus tempójával és listázott segítségnyújtási lehetőségeivel együtt hihetetlenül rémisztően hatnak Eirenire.*
-Nem, nem, nem! *Mondja szinte hadarva a zavarodottságtól, nyugalmát pedig már végképp elvesztette. Lapu minden egyes ajánlatával egyre csak sápadtabbá válik a már egyébként is tejfehér bőrű elf arca.
Mikor a lány befejezte (talán), Eireni egy kicsit vár, hátha még jön valami onnan, ahonnan a többi is jött. Majd közelebb lép a lányhoz, kezeit maga elé emeli, mint aki mentegetőzik és kicsit meghajol, hogy a lánynak ne kelljen annyira felfelé néznie, miközben ő maga magyaráz.*
-Figyelj! Nagyra becsülöm a segédkészségedet, tényleg. *Muszáj nyomatékosítania, úgy hamarabb megérti a másik. Nem mellesleg - elvileg - sokkal bizalomgerjesztőbb és hitelesebb.* De semmi szükség minderre. Csak egy tanonc vagyok, mint te magad is.
*Igaz, intéző is a klánban, aki irodamunkát meg néhai adminisztrációt végez, de ezt ez úttal inkább kihagyja. Nem akarja elveszteni korábbi szavainak hitelképességét. Nem is tartja nagy munkának vagy nagy posztnak a magáét. Bárki el tudná végezni, aki tud írni-olvasni.*
-Szóval, kérlek ne kezelj... magasabb rendűnek! *Nem igazán tudja, hogyan fogalmazhatná meg jobban. Jelenleg legalábbis nem. A zavartól szinte botlik a nyelve is. Ez pedig korántsem jellemző rá.
Lehajtja fejét és megtörli orrnyergét, miközben nagyot sóhajt. Igyekszik lerázni magáról a rajta eluralkodott érzelmeket.*
-Gyere csak, ülj le... *Mondja, azaz mondaná, míg időközben mélyebbre süllyedt hajlongásából vissza akar egyenesedni. Mondanivalója pedig félbeszakad, mikor eme folyamatába becsúszik egy szokványos hiba: hatalmas roppanással jelzi gerince, hogy nem éppen kedveli gazdatestét. Eireni ezt folytott nyögéssel és kidülledő szemekkel díjazza. Azonnal elfordul Laputól és megkísérli manuálisan visszaroppantani a háborgó csigolyákat.
Lapu nem tudhatja, de Eireni egykori rabszolgasága igen ferde módosulást ajándékozott a gerincoszlopára. Ezért igyekszik mindig drótegyenesen járni...*
*Valóban túlbonyolít ezt-azt. Hiszen Eireniről beszélünk. Nem is ő lenne, ha nem tenné. Azonban az elképzelésével nem tévedett olyan sokat. A lányról lerí, hogy félre lett vezetve, teljesen máshogy kezel egy olyan személyt, aki nem érdemli meg. Legalábbis annak szerény véleménye szerint.
Eireni hitetlenkedve néz maga elé.*
~Miféle felfogás ez? Mit tettem én, hogy így kezeljen engem? Jobban fogalmazva: mit tettem én, hogy azt hiszi, velem ilyen módon kell viselkedni?~
*Mert úgy tűnik, itt már nem csak a magázó formáról van szó. Pedig valójában tényleg csak az lehet.*
-Nem... *Mondja először, bár nincs nagyon ideje folytatni, mivel Lapu szinte megállíthatatlanul nyomul mind térben, mind szóban.*
-Nem, várj... *Utasítja vissza a teát.*
~Mégis miért kellene engem kiszolgálnia?! Egek, csak tisztázzam már ezt! Még a végén azt hiszik, megbabonáztam.~
*Persze ez nem kicsit erős túlzás. De az egyre beljebb és beljebb merészkedő lány, azzal a periodikus tempójával és listázott segítségnyújtási lehetőségeivel együtt hihetetlenül rémisztően hatnak Eirenire.*
-Nem, nem, nem! *Mondja szinte hadarva a zavarodottságtól, nyugalmát pedig már végképp elvesztette. Lapu minden egyes ajánlatával egyre csak sápadtabbá válik a már egyébként is tejfehér bőrű elf arca.
Mikor a lány befejezte (talán), Eireni egy kicsit vár, hátha még jön valami onnan, ahonnan a többi is jött. Majd közelebb lép a lányhoz, kezeit maga elé emeli, mint aki mentegetőzik és kicsit meghajol, hogy a lánynak ne kelljen annyira felfelé néznie, miközben ő maga magyaráz.*
-Figyelj! Nagyra becsülöm a segédkészségedet, tényleg. *Muszáj nyomatékosítania, úgy hamarabb megérti a másik. Nem mellesleg - elvileg - sokkal bizalomgerjesztőbb és hitelesebb.* De semmi szükség minderre. Csak egy tanonc vagyok, mint te magad is.
*Igaz, intéző is a klánban, aki irodamunkát meg néhai adminisztrációt végez, de ezt ez úttal inkább kihagyja. Nem akarja elveszteni korábbi szavainak hitelképességét. Nem is tartja nagy munkának vagy nagy posztnak a magáét. Bárki el tudná végezni, aki tud írni-olvasni.*
-Szóval, kérlek ne kezelj... magasabb rendűnek! *Nem igazán tudja, hogyan fogalmazhatná meg jobban. Jelenleg legalábbis nem. A zavartól szinte botlik a nyelve is. Ez pedig korántsem jellemző rá.
Lehajtja fejét és megtörli orrnyergét, miközben nagyot sóhajt. Igyekszik lerázni magáról a rajta eluralkodott érzelmeket.*
-Gyere csak, ülj le... *Mondja, azaz mondaná, míg időközben mélyebbre süllyedt hajlongásából vissza akar egyenesedni. Mondanivalója pedig félbeszakad, mikor eme folyamatába becsúszik egy szokványos hiba: hatalmas roppanással jelzi gerince, hogy nem éppen kedveli gazdatestét. Eireni ezt folytott nyögéssel és kidülledő szemekkel díjazza. Azonnal elfordul Laputól és megkísérli manuálisan visszaroppantani a háborgó csigolyákat.
Lapu nem tudhatja, de Eireni egykori rabszolgasága igen ferde módosulást ajándékozott a gerincoszlopára. Ezért igyekszik mindig drótegyenesen járni...*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 20:33:25
Üzenet elküldve: 2016-05-16 20:33:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Ahogy Krestvir helyet foglal mellette, és a jegyzeteibe néz, Daniira szinte tűkön ül. Még kap is egy fintor-mosolyt, ami úgy fest a tanonc saját jellegzetessége és a hagyományos mosoly megfelelője.*
-Megtanultam! *Jelenti ki büszkén, és már mondja is fel az igét, annak ellenére, hogy elég ha csak gondolatban ki tudja mondani.
Értékeli a másik segítségét, és meg is próbálja elképzelni, ahogy minden kosz távozik a ruháiból, meg maguktól vasalt állapotot vesznek fel. Biccent, egyrészt, hogy jelezze, érti mire gondol Krestvir, másrészt, mert sikerült a fejében megjelenítenie a várható eredményt.
Figyeli, ahogy a nő elvégzi a varázslatot, így már látja, hogy nagyjából jól sikeredett elképzelnie a folyamatot.
Erősen koncentrál a korábban elképzelt képre, ahogy végighúzza a kezét a saját ruháin, reménykedve, hogy sikerülni fog a varázslat. Igyekszik úgy csinálni, ahogy azt az imént látta.
Szorosan csukva tartja a szemét, és csak a varázslat végén hajlandó kinyitni őket, hogy lássa mit is művelt.
Siker esetén széles mosoly terül el az arcán, felugrik a helyéről, és halkan, de annál nagyobb örömmel kezdi el kántálni, hogy sikerült.
Ha mégsem jönne össze, megereszt egy szomorú mosolyt, megvonja a vállát, és újra átnézi a tekercset, meg a jegyzeteit, hátha ott van a hiba.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
*Ahogy Krestvir helyet foglal mellette, és a jegyzeteibe néz, Daniira szinte tűkön ül. Még kap is egy fintor-mosolyt, ami úgy fest a tanonc saját jellegzetessége és a hagyományos mosoly megfelelője.*
-Megtanultam! *Jelenti ki büszkén, és már mondja is fel az igét, annak ellenére, hogy elég ha csak gondolatban ki tudja mondani.
Értékeli a másik segítségét, és meg is próbálja elképzelni, ahogy minden kosz távozik a ruháiból, meg maguktól vasalt állapotot vesznek fel. Biccent, egyrészt, hogy jelezze, érti mire gondol Krestvir, másrészt, mert sikerült a fejében megjelenítenie a várható eredményt.
Figyeli, ahogy a nő elvégzi a varázslatot, így már látja, hogy nagyjából jól sikeredett elképzelnie a folyamatot.
Erősen koncentrál a korábban elképzelt képre, ahogy végighúzza a kezét a saját ruháin, reménykedve, hogy sikerülni fog a varázslat. Igyekszik úgy csinálni, ahogy azt az imént látta.
Szorosan csukva tartja a szemét, és csak a varázslat végén hajlandó kinyitni őket, hogy lássa mit is művelt.
Siker esetén széles mosoly terül el az arcán, felugrik a helyéről, és halkan, de annál nagyobb örömmel kezdi el kántálni, hogy sikerült.
Ha mégsem jönne össze, megereszt egy szomorú mosolyt, megvonja a vállát, és újra átnézi a tekercset, meg a jegyzeteit, hátha ott van a hiba.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 17:04:56
Üzenet elküldve: 2016-05-16 17:04:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Már elnézést kérőn motyogna valamit, hogy aztán visszamenjen a maga tekercseihez, mert úgy látszik, mégiscsak zavarja Daniirát, aki láthatóan nagyon összpontosít épp… mikor a nő végül felpillant rá és elengedi neki ezt a kis jószándékú helytelenkedést az asztalánál. Sőt, még a segítségét is elfogadja!*
- Igen, tényleg elég hasznos. A mosást, tisztálkodást is kiváltja, ami télen nem túl kellemes itt kint. *húzza száját mosolygós fintorra. Pedig épp ő volt az, aki nem is olyan régen megmártózott a még alig olvadt medencéjük vizében Synmirán.
Kis nyújtózkodást követően leül Daniira mellé és megnézi a jegyzeteit.*
- A varázsigét már megtanultad? Ha igen, akkor mondd csak, meghallgatom, hibátlan-e! *vállalkozik feleltetésre. Saját tapasztalata, hogy olykor a fejében ugyan ki tud mondani egy-egy varázsszót, mikor azonban hangosan kiejtené, észreveszi a hibákat. Ez pedig pont egy olyan varázslat, aminél a varázsige csak gondolatban hangzik el, a többi a kézmozdulaton múlik és az akarat valóra váltásán.
Ha már megy a varázsige, mutatja a mozdulatot is. S ha már az is…*
- Nekem segít, ha elképzelem, hogyan történik mindez… *Valószínűleg ez nem valami nagy segítség, de sajnos többet nem tud nyújtani. Valamit úgy fog fel az elme, hogy azt szavakba nem is képes önteni. Erre mondják azt, hogy rá kell érezni, noha ez nem fest túl jó képet, mert azt a benyomást kelti, mintha valami tudománytalan dologról lenne szó, pedig épphogy olyan magas szintjén van ez az értelemnek, ahol már nem rendelkezik megfelelő szókinccsel, kifejező eszköztárral a nyelv.*
- Figyeld meg jól, aztán próbáld meg! *a szokottól lassabban végez mindent, végigsimít a köpönyegén, s ha nem hibázza el a varázslatot, az megszabadul az út során összeszedett piszoktól, mintha elpárologna róla, szinte látni is a szemcséket, akárha kitaszítaná magából a szövet a koszt, s egyúttal kifeszül egy pillanatra az anyag, majd ráncok nélkül, mint a frissen vasalt ruha hullámzik, körülölelve alakját.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
*Már elnézést kérőn motyogna valamit, hogy aztán visszamenjen a maga tekercseihez, mert úgy látszik, mégiscsak zavarja Daniirát, aki láthatóan nagyon összpontosít épp… mikor a nő végül felpillant rá és elengedi neki ezt a kis jószándékú helytelenkedést az asztalánál. Sőt, még a segítségét is elfogadja!*
- Igen, tényleg elég hasznos. A mosást, tisztálkodást is kiváltja, ami télen nem túl kellemes itt kint. *húzza száját mosolygós fintorra. Pedig épp ő volt az, aki nem is olyan régen megmártózott a még alig olvadt medencéjük vizében Synmirán.
Kis nyújtózkodást követően leül Daniira mellé és megnézi a jegyzeteit.*
- A varázsigét már megtanultad? Ha igen, akkor mondd csak, meghallgatom, hibátlan-e! *vállalkozik feleltetésre. Saját tapasztalata, hogy olykor a fejében ugyan ki tud mondani egy-egy varázsszót, mikor azonban hangosan kiejtené, észreveszi a hibákat. Ez pedig pont egy olyan varázslat, aminél a varázsige csak gondolatban hangzik el, a többi a kézmozdulaton múlik és az akarat valóra váltásán.
Ha már megy a varázsige, mutatja a mozdulatot is. S ha már az is…*
- Nekem segít, ha elképzelem, hogyan történik mindez… *Valószínűleg ez nem valami nagy segítség, de sajnos többet nem tud nyújtani. Valamit úgy fog fel az elme, hogy azt szavakba nem is képes önteni. Erre mondják azt, hogy rá kell érezni, noha ez nem fest túl jó képet, mert azt a benyomást kelti, mintha valami tudománytalan dologról lenne szó, pedig épphogy olyan magas szintjén van ez az értelemnek, ahol már nem rendelkezik megfelelő szókinccsel, kifejező eszköztárral a nyelv.*
- Figyeld meg jól, aztán próbáld meg! *a szokottól lassabban végez mindent, végigsimít a köpönyegén, s ha nem hibázza el a varázslatot, az megszabadul az út során összeszedett piszoktól, mintha elpárologna róla, szinte látni is a szemcséket, akárha kitaszítaná magából a szövet a koszt, s egyúttal kifeszül egy pillanatra az anyag, majd ráncok nélkül, mint a frissen vasalt ruha hullámzik, körülölelve alakját.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 16:27:23
Üzenet elküldve: 2016-05-16 16:27:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Már a könyveket és tekercseket bújja egy ideje, amikor valamilyen hangot hall. Kicsit megzavarodik, amikor rájön, hogy ez a valaki tulajdonképpen beszélt hozzá. Felkapja a fejét, és keresni kezdi a hangforrását. Elég gyorsan észreveszi Krestvirt, és rámosolyog. Egy kicsit meg kell erőltetnie a fejét, hogy rájöjjön, mit is kérdezett a lány, de aztán eljut odáig is, hogy feleljen.*
-Dehogy zavarsz! Eddig elsősorban mindenféle alap dolgot tanultam, de aztán találtam ezt. *Rábök az előtte fekvő tekercsre, amin a Makulátlan elegancia varázslat szerepel.* -Ez elég hasznosnak tűnik, ha valaki utazik. Nem annyira, mint az az ételgyűjtögetős varázslat, amit Taitos mester mutatott reggel, de attól még hasznos.
*Lelkesen magyaráz, látszik, hogy élvezi a tanulást, és már el is felejtette, hogy ő tulajdonképpen fáradt.*
-Ha ismered a varázslatot, akkor örülnék a segítségednek. *Bólint rá, aztán kicsit megdörzsöli a halántékát. Nagyon úgy érzi, hogy nem tudja, mennyi ideig ült itt. Lehet, hogy kicsit sokat erőltette az agyát?*
*Már a könyveket és tekercseket bújja egy ideje, amikor valamilyen hangot hall. Kicsit megzavarodik, amikor rájön, hogy ez a valaki tulajdonképpen beszélt hozzá. Felkapja a fejét, és keresni kezdi a hangforrását. Elég gyorsan észreveszi Krestvirt, és rámosolyog. Egy kicsit meg kell erőltetnie a fejét, hogy rájöjjön, mit is kérdezett a lány, de aztán eljut odáig is, hogy feleljen.*
-Dehogy zavarsz! Eddig elsősorban mindenféle alap dolgot tanultam, de aztán találtam ezt. *Rábök az előtte fekvő tekercsre, amin a Makulátlan elegancia varázslat szerepel.* -Ez elég hasznosnak tűnik, ha valaki utazik. Nem annyira, mint az az ételgyűjtögetős varázslat, amit Taitos mester mutatott reggel, de attól még hasznos.
*Lelkesen magyaráz, látszik, hogy élvezi a tanulást, és már el is felejtette, hogy ő tulajdonképpen fáradt.*
-Ha ismered a varázslatot, akkor örülnék a segítségednek. *Bólint rá, aztán kicsit megdörzsöli a halántékát. Nagyon úgy érzi, hogy nem tudja, mennyi ideig ült itt. Lehet, hogy kicsit sokat erőltette az agyát?*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 15:29:02
Üzenet elküldve: 2016-05-16 15:29:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás, Majd Magolás //
*Nem merné biztosra mondani, hogy mestere nem egy nagy széltoló, ha hölgyekről van szó, mert ilyen szempontból még kicsit sem ismeri, nem látta még ehhez megfelelő helyzetben. Lehetne akár, hogy csak a klántársakkal szemben tartja magát, és nem akarja megzavarni a rájuk bízott feladat menetét azzal, hogy udvarol a lányoknak. Vagy csak egyikük sem a kedvére való. Végül is, mind más fajból valóak, ő maga pedig… hát, magáról eszébe sem jutna, hogy szemet vetne rá a fiú, s valahol ott van benne az is, hogy tudat alatt túl fiatalnak véli még magát, vagyis arra alapoz, ha őt nem mozgatja még meg különösebben a téma, akkor hozzá is így viszonyulnak. Márpedig őt egyelőre egészen más dolgok kötik le, a tanulástól nehezen vonja el bármi is a figyelmét.
Mindent összevetve azonban valóban csak tréfának szánja azt a megjegyzést, és természetesen rosszat sem gondol a fiúról. Különben nem is bízna meg benne és keresné a védelmét olyan sokszor.
Fürkészőn pillant fel Taitos arcára, mikor a fiú megjegyzi, hogy majd este elmondhat… valamit. Ezek szerint észrevette, hogy zavarja valami? Más nem lehet, másképp nincs értelme ezeknek a szavaknak.
Biccent hát, majd zavartan visszahajtja a fejét, s bandukol tovább.*
*Miután kicsit lepihent és felfrissítette magát, az utasításnak megfelelően követi Daniirát a toronyba. Ha találkozik az idős tanítóval, illendően köszönti őt, és kissé szégyenlősen kezd neki eleinte a keresgélésnek, nem tudván, mennyire szabad itt kutakodnia önállóan, ám ha senki nem szól rá, egy idő után feloldódik, s már bátran lát neki a tekercsek felkeresésének, válogatásának.
Nagy izgalommal és látható beleéléssel olvas és jegyzetel hosszú-hosszú ideig, mint aki nem is akar már soha mással foglalkozni. Néha egészen halkan még motyorászik is magában, vagy furcsa mozdulatokat tesz, aztán újra csak jegyzetel…
Ám néhány óra múltán, mikor nyúlna egy újabb tekercsért, kicsit megszédül, s ez jelzi számára, hogy ideje egy kicsit megpihenni.
Homlokát dörgölve ül le, majd iszik néhány kortyot, s néz el Daniira felé, aki szintén szorgosan olvas. Feláll, és közelebb sétál hozzá.*
- Nem zavarlak?... Hogy haladsz? *szólítja meg halkan, mert úgy dönt, esetleg segíthetne kicsit, ha épp olyasmiről tanul a nő, amit maga már ismer.*
- Ha szeretnéd, segíthetek, csak szólj! *ajánlja fel nem túl tolakodón, miközben lopva belepillant a Daniiránál lévő tekercsbe, s látja, hogy épp az egyik egyszerűbb, független ági varázslatról olvas a nő.*
*Nem merné biztosra mondani, hogy mestere nem egy nagy széltoló, ha hölgyekről van szó, mert ilyen szempontból még kicsit sem ismeri, nem látta még ehhez megfelelő helyzetben. Lehetne akár, hogy csak a klántársakkal szemben tartja magát, és nem akarja megzavarni a rájuk bízott feladat menetét azzal, hogy udvarol a lányoknak. Vagy csak egyikük sem a kedvére való. Végül is, mind más fajból valóak, ő maga pedig… hát, magáról eszébe sem jutna, hogy szemet vetne rá a fiú, s valahol ott van benne az is, hogy tudat alatt túl fiatalnak véli még magát, vagyis arra alapoz, ha őt nem mozgatja még meg különösebben a téma, akkor hozzá is így viszonyulnak. Márpedig őt egyelőre egészen más dolgok kötik le, a tanulástól nehezen vonja el bármi is a figyelmét.
Mindent összevetve azonban valóban csak tréfának szánja azt a megjegyzést, és természetesen rosszat sem gondol a fiúról. Különben nem is bízna meg benne és keresné a védelmét olyan sokszor.
Fürkészőn pillant fel Taitos arcára, mikor a fiú megjegyzi, hogy majd este elmondhat… valamit. Ezek szerint észrevette, hogy zavarja valami? Más nem lehet, másképp nincs értelme ezeknek a szavaknak.
Biccent hát, majd zavartan visszahajtja a fejét, s bandukol tovább.*
*Miután kicsit lepihent és felfrissítette magát, az utasításnak megfelelően követi Daniirát a toronyba. Ha találkozik az idős tanítóval, illendően köszönti őt, és kissé szégyenlősen kezd neki eleinte a keresgélésnek, nem tudván, mennyire szabad itt kutakodnia önállóan, ám ha senki nem szól rá, egy idő után feloldódik, s már bátran lát neki a tekercsek felkeresésének, válogatásának.
Nagy izgalommal és látható beleéléssel olvas és jegyzetel hosszú-hosszú ideig, mint aki nem is akar már soha mással foglalkozni. Néha egészen halkan még motyorászik is magában, vagy furcsa mozdulatokat tesz, aztán újra csak jegyzetel…
Ám néhány óra múltán, mikor nyúlna egy újabb tekercsért, kicsit megszédül, s ez jelzi számára, hogy ideje egy kicsit megpihenni.
Homlokát dörgölve ül le, majd iszik néhány kortyot, s néz el Daniira felé, aki szintén szorgosan olvas. Feláll, és közelebb sétál hozzá.*
- Nem zavarlak?... Hogy haladsz? *szólítja meg halkan, mert úgy dönt, esetleg segíthetne kicsit, ha épp olyasmiről tanul a nő, amit maga már ismer.*
- Ha szeretnéd, segíthetek, csak szólj! *ajánlja fel nem túl tolakodón, miközben lopva belepillant a Daniiránál lévő tekercsbe, s látja, hogy épp az egyik egyszerűbb, független ági varázslatról olvas a nő.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 09:48:06
Üzenet elküldve: 2016-05-16 09:48:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Már félig meddig szunyókálna is, amikor mindenféle kérdések és hasonlók rázzák vissza a valóságba. Mondjuk, igazán rácsodálkozni sem lehet a dologra, elvégre, nincs hozzászokva Taitos tempójához, alacsony, rövid lábbakkal, és becsülettel tartotta a tempót. A fáradságnak meg szokása előbb-utóbb jelentkeznie, még a nagyon lelkes gnómoknál is.
A táborozás ügye nem aggasztja, elvégre is, eljutott valahogy Pirtianestől Artheniorig... Az ebéd azonban nem hangzik rosszul. De az még odébb van.*
-Iggenisértettem. *Motyogja, amikor a mágus elküldi őket tanulni, összeszedi magát, megdörzsöli a szemét, hunyorog egy sort a mesterre, a wargra, aztán mindenkire sorban. Majd engedelmesen eltűnik a toronyban.
Ha belefutott, akkor biztos köszönt a hely állandó lakosának, de ez még egy kicsit homályos számára. Aztán körbenéz, és nekilát előkeresni azokat a tekercseket, amiket Taitos említett. Azokkal, meg néhány könyvvel, amik csak érdekesnek tűnnek keres egy asztalt, ahol nekiláthat a tanulásnak.
Amikor megunja, és végez a tekercsekkel, nekilát átfutni a könyveket, elvégre, Isurii mondta, hogy el kell döntenie, milyen ágat szándékozik tanulni. Ezeket a könyveket direkt úgy választotta, hogy ebben segítsék.
Sikeresen végigolvassa az összeset, majd visszaviszi őket, és ugyanígy folytatja.*
*Már félig meddig szunyókálna is, amikor mindenféle kérdések és hasonlók rázzák vissza a valóságba. Mondjuk, igazán rácsodálkozni sem lehet a dologra, elvégre, nincs hozzászokva Taitos tempójához, alacsony, rövid lábbakkal, és becsülettel tartotta a tempót. A fáradságnak meg szokása előbb-utóbb jelentkeznie, még a nagyon lelkes gnómoknál is.
A táborozás ügye nem aggasztja, elvégre is, eljutott valahogy Pirtianestől Artheniorig... Az ebéd azonban nem hangzik rosszul. De az még odébb van.*
-Iggenisértettem. *Motyogja, amikor a mágus elküldi őket tanulni, összeszedi magát, megdörzsöli a szemét, hunyorog egy sort a mesterre, a wargra, aztán mindenkire sorban. Majd engedelmesen eltűnik a toronyban.
Ha belefutott, akkor biztos köszönt a hely állandó lakosának, de ez még egy kicsit homályos számára. Aztán körbenéz, és nekilát előkeresni azokat a tekercseket, amiket Taitos említett. Azokkal, meg néhány könyvvel, amik csak érdekesnek tűnnek keres egy asztalt, ahol nekiláthat a tanulásnak.
Amikor megunja, és végez a tekercsekkel, nekilát átfutni a könyveket, elvégre, Isurii mondta, hogy el kell döntenie, milyen ágat szándékozik tanulni. Ezeket a könyveket direkt úgy választotta, hogy ebben segítsék.
Sikeresen végigolvassa az összeset, majd visszaviszi őket, és ugyanígy folytatja.*
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-16 09:20:23
Üzenet elküldve: 2016-05-16 09:20:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Taitos nem igen gondolkodik azon, hogy Morwon most vajon tilosban, vagy tényleg szabadon jár-e, együgyűsége miatt úgysem lehet, legfeljebb megdorgálni.*
~Szóval az egész világ egy nagy bújócska... érdekes ötlet.~
*Néz fel a bozontos óriásra, majd meghallgatja Loka szavait is.*
-Hát, ha nem tudnám, hogy egész jó dolga van ott a rabszolgáknak, még jobb is, mint a gazdagnegyedieknek én magam is megpróbálnám. De így, hogy gyakorlatilag megvédenek, a legegyszerűbb munkákat végezve kapok ételt, italt, rossz időben fedelet... semmi kivetnivaló nincs ebben.
*Vélekedik az Amon Ruadhon eltöltött hónapjainak fényében. Akkor még nagyjából minden törzstagnak olyan dolga volt, mint a fent felvázolt, az erkölcsi tekintélyt leszámítva, na meg azt, hogy nekik húzni is kellett az igát, nem csak lótni, futni, takarítgatni.*
-Na, jól van! Nyugalom, Morwon velünk jön, ha újabb keresőket is küldenek nem itt fogják keresni, majd ha lesz kedvem hazaszólok.
*Dönti el végül.*
*Taitos maga jó tanító módjára a többiek előtt meditál. Ez leginkább azért hasznos, mert így mindenki azt csinál mögötte, amit akar, biztosítva ezzel azt, hogy mindenki magához híven fejlődhessen, mert hát. Nem kényszer, még ha Morwon így is érzi.*
-Egyszerű gondolati gyakorlat, hasonlít a varázsláshoz.
*Felel a meláknak röviden.
Krestvir szavaira csak számára is hasonlóan életteli válasz jut eszébe.*
-Na... most lebuktam.
*Lógatja már ő is az orrát, és bár tagadhatatlanul szereti néha csapni a szelet különböző nőknek, lányoknak... a nagy átlaghoz képest talán látszik Taitoson is, hogy nem az az igazán nőbolondító fajta. Kezdve ott, hogy Krestvir védtelenségét akár fizikailag, akár szellemileg kihasználhatta volna, de nem tette, így végül csak a vállára teszi jobbját.*
-Majd este elmondod.
*Szól, mert szinte biztos benne, hogy nyomja valami a szívét.*
*Odaérvén a torony mohás, romos, repkénnyel átfutott tövében Taitost az ültében elrévedésbe Loka és Morwon szavai zavarják meg.*
-Egyrészt odabent nem verhetünk tábort, hogy akarsz ebédet főzni?
*Néz Lokára, bár ha netán tud jó érvet adni erre, az mindenképpen jobb, mint itt kint, ám a másodikra sajnos nem fog tudni.*
-Másrészt pedig. Tanulni jöttünk el, tudnotok kell tábort verni. Ragron jelenléte elijeszti a vadakat, így ez már meg is van oldva, ezzel még törődnötök sem kell, a többit meg... oldjátok meg.
*Adja ki máris az első, igen hosszútávú feladatot.*
-De, ami azt illeti, ha lepakoltatok mehettek, főleg, ha már mindketten tudtok olvasni.
*Fejezi be az elmélkedést erről.*
-Sőt, mindjárt megyek én is.
*Még mielőtt Daniira és Krestvir túlságosan szétszélednének, vagy elszunnyadnának Taitos szól nekik is két szót.*
-Lányok, pihenjétek ki magatokat, és kezdjétek el átnézni a mágia elméletét és begyakorlását célzó tekercseket, van vagy két-három tucat belőlük, csak kényelmesen, ameddig juttok, van időnk itt.
*Daniirától visszaveszi a bumerángját, majd táskája tetejére teszi.*
-Ha kell még, csak nyugodtan.
*Szól azért, majd végignéz a lányokon, figyeli a tekintetüket, kissé elgyötörtek, már a két tanonc. Azért egy lehangolt mosolyt még dob feléjük, amolyan "sajnálom, de ezt egyszer meg kell csináni" jellegűt, majd fogja könyvét, írószereit, és eltűnik a toronyban. Útközben köszön a jelenleg elfoglalt mesternek, jó egészséget, és munkát kíván, de azért megkéri, hogy mindenképpen szóljon, ha van ideje pár kevéssé bölcs kérdésre. Végül benéz még a könyvtár leghátsó zugaiba, hogy elolvashassa mindazokat, amiket még nem tud.*
*Később Loka felkutatására indul, mikor a nap már lemenőben van, és a feje már kellőképpen zsong a sok új tudástól. Szerencsére mindezt lemásolta későbbre is, így, ha még nem is az eredetit hordozza, elfelejteni nem fogja a tekercsek tudásanyagát.*
-Üdv Loka!
*Köszön az elfre, ha megtalálja.*
-Most ráérek.
*Kezdi a tanulgatásra utalva, és kiszemel maguknak egy aránylag üres teret, valamelyik szinten, ahova még besüt a lemenő nap. *
-Nos, tőlem kezdhetjük is. Azt fogom neked megmutatni, hogy hogyan térj el a papírformától. Felejtsd el azt, hogy mit írnak a tekercsek!
*Lovalja bele magát kissé az új tudomány előadásába.*
-Kezdjük... valami egyszerűvel.
*Dönt végül, és kiteszi előre a lábát, és ha sikerül egy sercegő lövedéket küld bele, azzal a különbséggel, hogy az ő lövedéke most csak szép, de nem fáj, nem szúr, nem zsibbaszt.
//Oszlatás//
Ennek örömére, és bemutatására sikere esetén ugrál, guggol, mozgolódik egy kört, és felhúzott szemöldökkel néz Lokára.*
-Nem én vagyok ám ilyen harcedzett.
*Teszi még hozzá.*
*Taitos nem igen gondolkodik azon, hogy Morwon most vajon tilosban, vagy tényleg szabadon jár-e, együgyűsége miatt úgysem lehet, legfeljebb megdorgálni.*
~Szóval az egész világ egy nagy bújócska... érdekes ötlet.~
*Néz fel a bozontos óriásra, majd meghallgatja Loka szavait is.*
-Hát, ha nem tudnám, hogy egész jó dolga van ott a rabszolgáknak, még jobb is, mint a gazdagnegyedieknek én magam is megpróbálnám. De így, hogy gyakorlatilag megvédenek, a legegyszerűbb munkákat végezve kapok ételt, italt, rossz időben fedelet... semmi kivetnivaló nincs ebben.
*Vélekedik az Amon Ruadhon eltöltött hónapjainak fényében. Akkor még nagyjából minden törzstagnak olyan dolga volt, mint a fent felvázolt, az erkölcsi tekintélyt leszámítva, na meg azt, hogy nekik húzni is kellett az igát, nem csak lótni, futni, takarítgatni.*
-Na, jól van! Nyugalom, Morwon velünk jön, ha újabb keresőket is küldenek nem itt fogják keresni, majd ha lesz kedvem hazaszólok.
*Dönti el végül.*
*Taitos maga jó tanító módjára a többiek előtt meditál. Ez leginkább azért hasznos, mert így mindenki azt csinál mögötte, amit akar, biztosítva ezzel azt, hogy mindenki magához híven fejlődhessen, mert hát. Nem kényszer, még ha Morwon így is érzi.*
-Egyszerű gondolati gyakorlat, hasonlít a varázsláshoz.
*Felel a meláknak röviden.
Krestvir szavaira csak számára is hasonlóan életteli válasz jut eszébe.*
-Na... most lebuktam.
*Lógatja már ő is az orrát, és bár tagadhatatlanul szereti néha csapni a szelet különböző nőknek, lányoknak... a nagy átlaghoz képest talán látszik Taitoson is, hogy nem az az igazán nőbolondító fajta. Kezdve ott, hogy Krestvir védtelenségét akár fizikailag, akár szellemileg kihasználhatta volna, de nem tette, így végül csak a vállára teszi jobbját.*
-Majd este elmondod.
*Szól, mert szinte biztos benne, hogy nyomja valami a szívét.*
*Odaérvén a torony mohás, romos, repkénnyel átfutott tövében Taitost az ültében elrévedésbe Loka és Morwon szavai zavarják meg.*
-Egyrészt odabent nem verhetünk tábort, hogy akarsz ebédet főzni?
*Néz Lokára, bár ha netán tud jó érvet adni erre, az mindenképpen jobb, mint itt kint, ám a másodikra sajnos nem fog tudni.*
-Másrészt pedig. Tanulni jöttünk el, tudnotok kell tábort verni. Ragron jelenléte elijeszti a vadakat, így ez már meg is van oldva, ezzel még törődnötök sem kell, a többit meg... oldjátok meg.
*Adja ki máris az első, igen hosszútávú feladatot.*
-De, ami azt illeti, ha lepakoltatok mehettek, főleg, ha már mindketten tudtok olvasni.
*Fejezi be az elmélkedést erről.*
-Sőt, mindjárt megyek én is.
*Még mielőtt Daniira és Krestvir túlságosan szétszélednének, vagy elszunnyadnának Taitos szól nekik is két szót.*
-Lányok, pihenjétek ki magatokat, és kezdjétek el átnézni a mágia elméletét és begyakorlását célzó tekercseket, van vagy két-három tucat belőlük, csak kényelmesen, ameddig juttok, van időnk itt.
*Daniirától visszaveszi a bumerángját, majd táskája tetejére teszi.*
-Ha kell még, csak nyugodtan.
*Szól azért, majd végignéz a lányokon, figyeli a tekintetüket, kissé elgyötörtek, már a két tanonc. Azért egy lehangolt mosolyt még dob feléjük, amolyan "sajnálom, de ezt egyszer meg kell csináni" jellegűt, majd fogja könyvét, írószereit, és eltűnik a toronyban. Útközben köszön a jelenleg elfoglalt mesternek, jó egészséget, és munkát kíván, de azért megkéri, hogy mindenképpen szóljon, ha van ideje pár kevéssé bölcs kérdésre. Végül benéz még a könyvtár leghátsó zugaiba, hogy elolvashassa mindazokat, amiket még nem tud.*
*Később Loka felkutatására indul, mikor a nap már lemenőben van, és a feje már kellőképpen zsong a sok új tudástól. Szerencsére mindezt lemásolta későbbre is, így, ha még nem is az eredetit hordozza, elfelejteni nem fogja a tekercsek tudásanyagát.*
-Üdv Loka!
*Köszön az elfre, ha megtalálja.*
-Most ráérek.
*Kezdi a tanulgatásra utalva, és kiszemel maguknak egy aránylag üres teret, valamelyik szinten, ahova még besüt a lemenő nap. *
-Nos, tőlem kezdhetjük is. Azt fogom neked megmutatni, hogy hogyan térj el a papírformától. Felejtsd el azt, hogy mit írnak a tekercsek!
*Lovalja bele magát kissé az új tudomány előadásába.*
-Kezdjük... valami egyszerűvel.
*Dönt végül, és kiteszi előre a lábát, és ha sikerül egy sercegő lövedéket küld bele, azzal a különbséggel, hogy az ő lövedéke most csak szép, de nem fáj, nem szúr, nem zsibbaszt.
//Oszlatás//
Ennek örömére, és bemutatására sikere esetén ugrál, guggol, mozgolódik egy kört, és felhúzott szemöldökkel néz Lokára.*
-Nem én vagyok ám ilyen harcedzett.
*Teszi még hozzá.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-15 22:22:09
Üzenet elküldve: 2016-05-15 22:22:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
* Ami azt illeti, Morwon szereti a rabszolgatartást. Mármint nem azért, mert így uralkodhat mások felett - ő csak egy egyszerű, jámbor lélek, aki meglenne rabszolgák nélkül is, de ha már kitalálta ezt valami nagyokos, akkor nem is ellenzi. Jó miden úgy, ahogy most van. Vannak olyanok, akik egészen egyszerűen élvezik, hogy másokat kiszolgálhatnak, és ezért még tök jó dolgokat is élvezhetnek. Miért fosztani meg őket ettől az élménytől?
Úgy tűnik, ezúttal Loka a legaktívabb beszélőpartnere. Válaszol is a kérdésekre. A legtöbbre. *
- Elbújni. * Ismétli meg magát. *
- Mint Rolkóék. Ők is elbújnak, és nincsenek meg. Szóval, ha én is elbújok, mint ők, meglesznek. ~ Vagy akkor én sem leszek meg? De, én megvagyok, itt vagyok. Mondjuk most a Vashegyen nem vagyok, szóval mégis eltűntem. ~ * Vélekedik hagosan, majd magában. Aztán végül utóbbit is feladja, mert csak nyolcasokat rajzol a gondolatmenetével. Vagy inkább nullásokat. *
- A sötételfek látnak a sötétben. * Mondja hangosan, mivel bár már az előbb hallotta, de csak úgy fél perc múlva jut eszébe - ekkora ugyanis a legtöbben már elhallgatnak, így tud gondolkodni is. *
- Mert ők sokat voltak a bányákban és a pincékben. Szóval... * Hogyha. * Ha sokáig éjszaka van, sokáig sötét van. * Következtetésképpen. * Kell egy olyan varázslat, ami sötétet csinál, sokáig. Amíg meg nem tanulunk látni benne. * Húzza ki magát büszkén, miután közli az ötletet.
Aztán mennek tovább, egy ponton megállnak és Taitos azt várja el tőle, hogy üljön egy helyben. Értetlenül pislog, de mivel ritkán kap ilyen egyszerű feladatot, ezért leül, és úgy tesz, mint máskor, csupán csukott szemmel. A semmire nem nehéz gondolni, Morwonnak mindig sikerül. Az elalvással viszont sokkal nehezebben küzd meg. Végül azonban azt is legyőzi, öt perc múlva pedig már vígan horkol, mígnem azt követően fél perc múlva fel nem riad, és nem folytatja az ülést. Míg a többiek mindezt nyugodalmasan teszik, addig Morwon izeg-mozog. Vakarózik, próbálja kiszedni az ételmaradékot a fogai közül, valamint néha kinyitja a szemét, és megállapítja: ezek a hülyék komolyan egy helyben ülnek.
Ezt követően szerencsére vége szakad a meditáció elnevezésű kínzásnak, és mennek tovább. Morwonban csupán egyetlen kérdés merül fel ezúttal. *
- És ez mi a frászra volt jó?
* Mennek tovább, ekkor már sokkal nyugodtabban, és csendesebbe közlekedik az óriás is. Hamarosan már látni véli a nagy zöld tornyot, végül mikor már majdnem odaérnek, Taitos értelmetlen hülyeségeket kezd beszélni, melyek közül szerencsére összesen egy mondat jut Morwonnak. Legalábbis közvetlenül, csak Morwonnak. *
- Már több betűt tudok ám, mint ameddig számolni tudok. * És már különbséget tud tenni a számok és a betűk fogalma között. Nem úgy, mint amikor a tanítás kezdetét vette.
Persze azt nem köti mestere orrára, hogy kettőnél tovább nemigen tud számolni, így legalább Taitos is büszke lehet rá, esetleg.
Aztán mikor már majdnem megérkeznek, a zöldfülű bizonyítja zöldfülűségét, és azt javasolja, álljanak meg piknikezni a torony küszöbén. Azt már nem! *
- Mennyűűűnk! * Harsan hangja, majd pontosítás végett hozzáteszi. *
- Be. * Nehogy még azt higgyék, hogy máris megunta a tornyot. Nem unta meg, kíváncsi rá. Biztosan tök izgalmas hely, és most már ő is fog tudni olyan menő dolgokat varázsolni, mint Taitosék. *
* Ami azt illeti, Morwon szereti a rabszolgatartást. Mármint nem azért, mert így uralkodhat mások felett - ő csak egy egyszerű, jámbor lélek, aki meglenne rabszolgák nélkül is, de ha már kitalálta ezt valami nagyokos, akkor nem is ellenzi. Jó miden úgy, ahogy most van. Vannak olyanok, akik egészen egyszerűen élvezik, hogy másokat kiszolgálhatnak, és ezért még tök jó dolgokat is élvezhetnek. Miért fosztani meg őket ettől az élménytől?
Úgy tűnik, ezúttal Loka a legaktívabb beszélőpartnere. Válaszol is a kérdésekre. A legtöbbre. *
- Elbújni. * Ismétli meg magát. *
- Mint Rolkóék. Ők is elbújnak, és nincsenek meg. Szóval, ha én is elbújok, mint ők, meglesznek. ~ Vagy akkor én sem leszek meg? De, én megvagyok, itt vagyok. Mondjuk most a Vashegyen nem vagyok, szóval mégis eltűntem. ~ * Vélekedik hagosan, majd magában. Aztán végül utóbbit is feladja, mert csak nyolcasokat rajzol a gondolatmenetével. Vagy inkább nullásokat. *
- A sötételfek látnak a sötétben. * Mondja hangosan, mivel bár már az előbb hallotta, de csak úgy fél perc múlva jut eszébe - ekkora ugyanis a legtöbben már elhallgatnak, így tud gondolkodni is. *
- Mert ők sokat voltak a bányákban és a pincékben. Szóval... * Hogyha. * Ha sokáig éjszaka van, sokáig sötét van. * Következtetésképpen. * Kell egy olyan varázslat, ami sötétet csinál, sokáig. Amíg meg nem tanulunk látni benne. * Húzza ki magát büszkén, miután közli az ötletet.
Aztán mennek tovább, egy ponton megállnak és Taitos azt várja el tőle, hogy üljön egy helyben. Értetlenül pislog, de mivel ritkán kap ilyen egyszerű feladatot, ezért leül, és úgy tesz, mint máskor, csupán csukott szemmel. A semmire nem nehéz gondolni, Morwonnak mindig sikerül. Az elalvással viszont sokkal nehezebben küzd meg. Végül azonban azt is legyőzi, öt perc múlva pedig már vígan horkol, mígnem azt követően fél perc múlva fel nem riad, és nem folytatja az ülést. Míg a többiek mindezt nyugodalmasan teszik, addig Morwon izeg-mozog. Vakarózik, próbálja kiszedni az ételmaradékot a fogai közül, valamint néha kinyitja a szemét, és megállapítja: ezek a hülyék komolyan egy helyben ülnek.
Ezt követően szerencsére vége szakad a meditáció elnevezésű kínzásnak, és mennek tovább. Morwonban csupán egyetlen kérdés merül fel ezúttal. *
- És ez mi a frászra volt jó?
* Mennek tovább, ekkor már sokkal nyugodtabban, és csendesebbe közlekedik az óriás is. Hamarosan már látni véli a nagy zöld tornyot, végül mikor már majdnem odaérnek, Taitos értelmetlen hülyeségeket kezd beszélni, melyek közül szerencsére összesen egy mondat jut Morwonnak. Legalábbis közvetlenül, csak Morwonnak. *
- Már több betűt tudok ám, mint ameddig számolni tudok. * És már különbséget tud tenni a számok és a betűk fogalma között. Nem úgy, mint amikor a tanítás kezdetét vette.
Persze azt nem köti mestere orrára, hogy kettőnél tovább nemigen tud számolni, így legalább Taitos is büszke lehet rá, esetleg.
Aztán mikor már majdnem megérkeznek, a zöldfülű bizonyítja zöldfülűségét, és azt javasolja, álljanak meg piknikezni a torony küszöbén. Azt már nem! *
- Mennyűűűnk! * Harsan hangja, majd pontosítás végett hozzáteszi. *
- Be. * Nehogy még azt higgyék, hogy máris megunta a tornyot. Nem unta meg, kíváncsi rá. Biztosan tök izgalmas hely, és most már ő is fog tudni olyan menő dolgokat varázsolni, mint Taitosék. *
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-15 21:04:05
Üzenet elküldve: 2016-05-15 21:04:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon //
*Morwon szavai hallatán csengő hangon kacag fel.*
- Jó messzire jöttél, teljesítetted a feladatot.
*Aztán hallgatja a történetet arról mi lett a szolgálóval. Vagyis rabszolgával. Nem gondolta, hogy még dívik Lanawinon a rabszolgatartás, de így mindjárt egyértelműbb a helyzet. Nem mintha Loka ellenezné. Vannak olyanok, akik egyenesen arra születtek, hogy másokat kiszolgáljanak és ha kell, a sárba tiporják őket -vagy egy számszeríjjal lyuggassák ki a mellkasuk.*
- Ki volna oly balga, hogy fusson a vashegyiek elől?
*Mosolyogva csak ennyit fűz hozzá, ezt is csak amolyan költői kérdésként. Mondhatná, hogy rendkívül sajnálja, hogy Morwon végül nem süthette el a fegyverét és életben maradt a lány. De annyi önuralom még belé is szorult, hogy hangosan ne tegyen ilyen kijelentéseket.
Aztán valami csak megakasztja a gondolatmenetét és értetlenül tekint a nagyfiúra.*
- Elbújni? Ez meg mit jelentsen?
*Persze, hogy Krestvir számára nem világos mire célozgat szeretett mestere, hisz csak Loka tudja, hogy a dolmen-körüli kis szemezésről lehet szó. Úgy látszik a fiatal mester kétes értelmű célzásokban leli örömét, meg az érzelgős nagy szavakban, Az elf pedig levesébe forgatja szemeit.
~Egy varázslat mellyel láthatnánk a sötétben?~ Rendkívül hasznos volna.
A nő nem kínozza tovább Krestvirt, inkább maga is megreggelizik aztán szedelőzködni kezd, hogy a torony felé vehessék útjukat.
Félúton nekiállnak meditálni, amit Loka örömmel fogad, ugyanis ez pihenést jelent. A meditáció meg a fenét érdekli. Csak csendben ücsörög, pillái résén át szemlélve a többieket akik szintén elmélyülést mímelnek. Gondolatai pedig egészen másfelé járnak. Vérről, és két, kétes tartalmú tégelyről mereng.
Az út további részében már inkább az öreg mágus jár a fejében, illetve a torony iránt érzett kíváncsiság veszi át az uralmat felette. A fiú meg mellé sorol és még van pofája kioktatni.*
- Ugyan, Taitos mester. Bízhatsz bennem. Tehetséges lányok, hamar elsajátítják majd ami kell. *~Kis idegesítő csitrik.~* Köszönöm, megtisztelsz.
*Mikor pedig Taitos továbbáll, hogy először Morwonnal beszéljen majd, hogy Krestvirnek tegyen pajzán ajánlatokat csak egy sunyi pillantást küld utána a nő.
Kis idő múlva végre-valahára elérkeznek a zarándoklat céljához; a Mágustoronyhoz. Loka felpillant az épületre, alaposan megszemléli.*
- Tessék? De hát miért nem megyünk be?
*Le merné fogadni, hogy odabent sokkalta kényelmesebb volna a további szócséplés mint idekint hadakozni a bogarakkal.*
*Morwon szavai hallatán csengő hangon kacag fel.*
- Jó messzire jöttél, teljesítetted a feladatot.
*Aztán hallgatja a történetet arról mi lett a szolgálóval. Vagyis rabszolgával. Nem gondolta, hogy még dívik Lanawinon a rabszolgatartás, de így mindjárt egyértelműbb a helyzet. Nem mintha Loka ellenezné. Vannak olyanok, akik egyenesen arra születtek, hogy másokat kiszolgáljanak és ha kell, a sárba tiporják őket -vagy egy számszeríjjal lyuggassák ki a mellkasuk.*
- Ki volna oly balga, hogy fusson a vashegyiek elől?
*Mosolyogva csak ennyit fűz hozzá, ezt is csak amolyan költői kérdésként. Mondhatná, hogy rendkívül sajnálja, hogy Morwon végül nem süthette el a fegyverét és életben maradt a lány. De annyi önuralom még belé is szorult, hogy hangosan ne tegyen ilyen kijelentéseket.
Aztán valami csak megakasztja a gondolatmenetét és értetlenül tekint a nagyfiúra.*
- Elbújni? Ez meg mit jelentsen?
*Persze, hogy Krestvir számára nem világos mire célozgat szeretett mestere, hisz csak Loka tudja, hogy a dolmen-körüli kis szemezésről lehet szó. Úgy látszik a fiatal mester kétes értelmű célzásokban leli örömét, meg az érzelgős nagy szavakban, Az elf pedig levesébe forgatja szemeit.
~Egy varázslat mellyel láthatnánk a sötétben?~ Rendkívül hasznos volna.
A nő nem kínozza tovább Krestvirt, inkább maga is megreggelizik aztán szedelőzködni kezd, hogy a torony felé vehessék útjukat.
Félúton nekiállnak meditálni, amit Loka örömmel fogad, ugyanis ez pihenést jelent. A meditáció meg a fenét érdekli. Csak csendben ücsörög, pillái résén át szemlélve a többieket akik szintén elmélyülést mímelnek. Gondolatai pedig egészen másfelé járnak. Vérről, és két, kétes tartalmú tégelyről mereng.
Az út további részében már inkább az öreg mágus jár a fejében, illetve a torony iránt érzett kíváncsiság veszi át az uralmat felette. A fiú meg mellé sorol és még van pofája kioktatni.*
- Ugyan, Taitos mester. Bízhatsz bennem. Tehetséges lányok, hamar elsajátítják majd ami kell. *~Kis idegesítő csitrik.~* Köszönöm, megtisztelsz.
*Mikor pedig Taitos továbbáll, hogy először Morwonnal beszéljen majd, hogy Krestvirnek tegyen pajzán ajánlatokat csak egy sunyi pillantást küld utána a nő.
Kis idő múlva végre-valahára elérkeznek a zarándoklat céljához; a Mágustoronyhoz. Loka felpillant az épületre, alaposan megszemléli.*
- Tessék? De hát miért nem megyünk be?
*Le merné fogadni, hogy odabent sokkalta kényelmesebb volna a további szócséplés mint idekint hadakozni a bogarakkal.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-15 02:01:54
Üzenet elküldve: 2016-05-15 02:01:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon//
*A mellékelt ábra alapján lehet, hogy van mitől tartaniuk, mármint az óriás jelenlétével kapcsolatban. És nem, őt nem az aggasztja, hogy lelőtt volna egy rabszolgát, hanem az, hogy mennyire haragíthatta magára a Vashegy urát.*
-Hogy mi? *Tátog egy kicsit az óriás válaszán, mert ezt ő nem érti. Bár lehet, hogy csak nem ártana neki egy tolmács, aki beszél Morwonul.*
-Na jó, hagyjuk, biztos úgy van, ahogy mondod. *Mosolyog végül lemondóan.*
*A meditálás vicces dolog, már csak azért is, mert Daniirának nagyon nem megy. Azért engedelmesen letelepszik, amikor Taitos azt mondja, talált egy megfelelő helyet, és nagyon igyekszik kiüríteni az agyát. Csak éppen nem sikerül.
Úgyhogy csendben ücsörög, a reggeli, meg a korábbi, Synmirában látott varázslaton gondolkodik, meg a fényes gömbökön, azon, hogy mégis mi vezette az óriást pont a tengerhez, azon, hogy mi lehet a sötétben, ami figyel. Szóval, sok mindenen, lehetőleg egyszerre.*
*Ahogy tovább indulnak, a mágus elég derűsen igyekszik neki segíteni.*
-Őőő... Biztos, hogy ez segíteni fog? Mármint, a szél is simán leviheti a fűszálat... *Fogadja el kistányér méretűre nyílt szemekkel a bumerángot meg a fűszálat. Nem biztos benne, hogy a mesternek ez azért sikerült, mert annyira koncentrált, hogy a valóság szót fogadott neki, vagy azért, mert valami kis szellő megsegítette. Azért, úgy csinál, mintha próbálkozna.
Fél füllel figyel, hátha hall valamit, ami rá is vonatkozik, de azért elsősorban folytatja az ál-koncentrálást. Aztán, amikor nagyon elege lett, kis levegőt enged ki az orrán, amivel sikerül megoldania a feladatot. Magában meg nyugtázza, hogy a fiú igen furcsa tanár.
Időközben megérkeznek a Mágustoronyhoz, és újabb táborozás következik.*
-Visszaadom. Sikerült. *Sétál oda Taitoshoz, a bumerángot a tulajdonosa felé nyújtva.*
-Él, egy mágus. Legalábbis, erősen gyanítom, hogy egy mágusról van szó. *Fordul oda Krestvirhez.* -Furcsa alak, de igazából szívesen segít, ha keresel valamit.
*Meséli a tapasztalatait, ahogy ledobja a csomagját (finoman, hogy ne törje össze a varázsital üvegét), meg a botot, amit eddig a hátán viselt. Majd ő maga is leül és ezzel ő meg is van. Ellenőrzi, hogy még van-e esetleg egy soknapos alma a csomagjában, és vidáman elnyammog azon, amit talál, majd, ha nincs kérdés, kérés, mondanivaló számára, szépen lassan elalszik, hátát a torony falának vetve.*
*A mellékelt ábra alapján lehet, hogy van mitől tartaniuk, mármint az óriás jelenlétével kapcsolatban. És nem, őt nem az aggasztja, hogy lelőtt volna egy rabszolgát, hanem az, hogy mennyire haragíthatta magára a Vashegy urát.*
-Hogy mi? *Tátog egy kicsit az óriás válaszán, mert ezt ő nem érti. Bár lehet, hogy csak nem ártana neki egy tolmács, aki beszél Morwonul.*
-Na jó, hagyjuk, biztos úgy van, ahogy mondod. *Mosolyog végül lemondóan.*
*A meditálás vicces dolog, már csak azért is, mert Daniirának nagyon nem megy. Azért engedelmesen letelepszik, amikor Taitos azt mondja, talált egy megfelelő helyet, és nagyon igyekszik kiüríteni az agyát. Csak éppen nem sikerül.
Úgyhogy csendben ücsörög, a reggeli, meg a korábbi, Synmirában látott varázslaton gondolkodik, meg a fényes gömbökön, azon, hogy mégis mi vezette az óriást pont a tengerhez, azon, hogy mi lehet a sötétben, ami figyel. Szóval, sok mindenen, lehetőleg egyszerre.*
*Ahogy tovább indulnak, a mágus elég derűsen igyekszik neki segíteni.*
-Őőő... Biztos, hogy ez segíteni fog? Mármint, a szél is simán leviheti a fűszálat... *Fogadja el kistányér méretűre nyílt szemekkel a bumerángot meg a fűszálat. Nem biztos benne, hogy a mesternek ez azért sikerült, mert annyira koncentrált, hogy a valóság szót fogadott neki, vagy azért, mert valami kis szellő megsegítette. Azért, úgy csinál, mintha próbálkozna.
Fél füllel figyel, hátha hall valamit, ami rá is vonatkozik, de azért elsősorban folytatja az ál-koncentrálást. Aztán, amikor nagyon elege lett, kis levegőt enged ki az orrán, amivel sikerül megoldania a feladatot. Magában meg nyugtázza, hogy a fiú igen furcsa tanár.
Időközben megérkeznek a Mágustoronyhoz, és újabb táborozás következik.*
-Visszaadom. Sikerült. *Sétál oda Taitoshoz, a bumerángot a tulajdonosa felé nyújtva.*
-Él, egy mágus. Legalábbis, erősen gyanítom, hogy egy mágusról van szó. *Fordul oda Krestvirhez.* -Furcsa alak, de igazából szívesen segít, ha keresel valamit.
*Meséli a tapasztalatait, ahogy ledobja a csomagját (finoman, hogy ne törje össze a varázsital üvegét), meg a botot, amit eddig a hátán viselt. Majd ő maga is leül és ezzel ő meg is van. Ellenőrzi, hogy még van-e esetleg egy soknapos alma a csomagjában, és vidáman elnyammog azon, amit talál, majd, ha nincs kérdés, kérés, mondanivaló számára, szépen lassan elalszik, hátát a torony falának vetve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741