Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 48 (941. - 960. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
960. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-03 21:06:10
Üzenet elküldve: 2016-06-03 21:06:10
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
//Két csillag az égen//
- Rendben! Akkor halljuk a te válaszodat! - *veti fel, mert most már igazán kíváncsi rá, hogy a fiú mit gondol erről, ha még Daniira válaszát sem fogadja el. Vagyis elfogadja, csak érezhetően nem ért vele egyet.*
- Én nem... aggódom. - *mondja kínlódva.*
- Én épp próbálok eszemnél maradni. Tudod, milyen érzés? Mintha óriási tömegben igyekeznél tudomást sem venni a ricsajról, és meghallani a suttogó szavát! - *ami azt illeti, - ugyan fojtott hangú, de - vehemens, tiltakozó, egy kicsit sértett hozzáállása megint csak segít, hogy arról a "tömegről" kevésbé vegyen tudomást, mert most épp a saját hangját hallja, és bosszúságát éli meg, ezáltal elnyomva a többi "zajt".
Majd mikor Taitos integetni kezd az arca előtt, kizökkenti a hold bámulásából, ezzel ismét picit felbosszantva. Aztán mikor megérzi a "menetszelet", kinyúl, és elkapja a fiú kezét. Saját karjait egyenesen kifeszítve a feje fölött tartja a magasban mestere tenyerét, ha amaz nem húzza el, és mint valami kisded játszik vele, a szélső ujjait fogva, a kéz formáját figyelve. Valóban egész jól ki tudja venni a vonalait, szeme hozzászokott a sötétséghez.
Később oldalra fordítja fejét, és Taitos arcára néz. Fancsali mosolyra húzódna ajka a mágusos "tréfa" hallatán, mikor megérti, hogy mestere az egyes mágiaágakat figurázza ki a felsorolt igékkel. Ám arcára már nem ül ki a reakció, ahhoz túlságosan koncentrál, meg meg is ragadja a látvány: a fiú külleme holdfénynél: a furcsa mágusé, aki egy wargot használ párna gyanánt. Különleges. Más, mint napfénynél.*
- Más. - *mondja, mert ezt a szót kapta el, és ez az egyetlen, ami eszébe jut.*
- Csak... csak maradj így! - *szól aztán, majd lassan és óvatosan, hogy tekintete el ne szakadjon a fiútól, felül, és szembefordul Taitossal.*
- Nem tudom, miért, de most jó. Most olyan, mintha nappal lenne. Látom az arcodat, el tudom képzelni, hogy világos van. - *magyarázza halkan, amivel lehetséges, hogy lehangolja mesterét, mert hátráltatja a tanulást. Ám valójában azért villanyozza ez fel, mert végre szabadul egy kicsit a hallucinációitól és a megmagyarázhatatlan veszélyérzetétől. Avagy most tud egy kicsit figyelni.*
- Rendben! Akkor halljuk a te válaszodat! - *veti fel, mert most már igazán kíváncsi rá, hogy a fiú mit gondol erről, ha még Daniira válaszát sem fogadja el. Vagyis elfogadja, csak érezhetően nem ért vele egyet.*
- Én nem... aggódom. - *mondja kínlódva.*
- Én épp próbálok eszemnél maradni. Tudod, milyen érzés? Mintha óriási tömegben igyekeznél tudomást sem venni a ricsajról, és meghallani a suttogó szavát! - *ami azt illeti, - ugyan fojtott hangú, de - vehemens, tiltakozó, egy kicsit sértett hozzáállása megint csak segít, hogy arról a "tömegről" kevésbé vegyen tudomást, mert most épp a saját hangját hallja, és bosszúságát éli meg, ezáltal elnyomva a többi "zajt".
Majd mikor Taitos integetni kezd az arca előtt, kizökkenti a hold bámulásából, ezzel ismét picit felbosszantva. Aztán mikor megérzi a "menetszelet", kinyúl, és elkapja a fiú kezét. Saját karjait egyenesen kifeszítve a feje fölött tartja a magasban mestere tenyerét, ha amaz nem húzza el, és mint valami kisded játszik vele, a szélső ujjait fogva, a kéz formáját figyelve. Valóban egész jól ki tudja venni a vonalait, szeme hozzászokott a sötétséghez.
Később oldalra fordítja fejét, és Taitos arcára néz. Fancsali mosolyra húzódna ajka a mágusos "tréfa" hallatán, mikor megérti, hogy mestere az egyes mágiaágakat figurázza ki a felsorolt igékkel. Ám arcára már nem ül ki a reakció, ahhoz túlságosan koncentrál, meg meg is ragadja a látvány: a fiú külleme holdfénynél: a furcsa mágusé, aki egy wargot használ párna gyanánt. Különleges. Más, mint napfénynél.*
- Más. - *mondja, mert ezt a szót kapta el, és ez az egyetlen, ami eszébe jut.*
- Csak... csak maradj így! - *szól aztán, majd lassan és óvatosan, hogy tekintete el ne szakadjon a fiútól, felül, és szembefordul Taitossal.*
- Nem tudom, miért, de most jó. Most olyan, mintha nappal lenne. Látom az arcodat, el tudom képzelni, hogy világos van. - *magyarázza halkan, amivel lehetséges, hogy lehangolja mesterét, mert hátráltatja a tanulást. Ám valójában azért villanyozza ez fel, mert végre szabadul egy kicsit a hallucinációitól és a megmagyarázhatatlan veszélyérzetétől. Avagy most tud egy kicsit figyelni.*
959. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-03 21:05:01
Üzenet elküldve: 2016-06-03 21:05:01
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Anor Adal//
//A torony előtt//
*Bent még megvárja, hogy a férfi visszategye a tekercseket, majd követi őt kifelé. Eleget tanult már a mai nap folyamán, úgy érzi, hogy most jót tesz a friss levegő. Nagyokat szippant belőle, mint aki még nem érzett soha életében ilyesmit, de csak addig, még a rögtönzött társa el nem kezd nevetni, hangosan, vidáman, úgy, hogy Nellarának is rögtön megjön a jókedve. Vele együtt nevet, az arca egészen kipirul tőle.*
- Igen ez vicces.
*Megvárja, még a férfi abbahagyja a kacagást, csak utána szólal meg.*
- Nem gondolod, hogy csúnya így kigúnyolni az időseket. Mégis csak öregebbek, mint mi.
*Bár azt nem tudja, hogy a vele szemben álló hány éves. Vajon megkérdezhetné?*
//A torony előtt//
*Bent még megvárja, hogy a férfi visszategye a tekercseket, majd követi őt kifelé. Eleget tanult már a mai nap folyamán, úgy érzi, hogy most jót tesz a friss levegő. Nagyokat szippant belőle, mint aki még nem érzett soha életében ilyesmit, de csak addig, még a rögtönzött társa el nem kezd nevetni, hangosan, vidáman, úgy, hogy Nellarának is rögtön megjön a jókedve. Vele együtt nevet, az arca egészen kipirul tőle.*
- Igen ez vicces.
*Megvárja, még a férfi abbahagyja a kacagást, csak utána szólal meg.*
- Nem gondolod, hogy csúnya így kigúnyolni az időseket. Mégis csak öregebbek, mint mi.
*Bár azt nem tudja, hogy a vele szemben álló hány éves. Vajon megkérdezhetné?*
958. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-03 20:32:37
Üzenet elküldve: 2016-06-03 20:32:37
Rang: Játékos
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 394
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Végül Krestvir az, aki megosztja ételét a sötét bőrűvel. Úgy kell neki, majd hiányolja másnap azt a keveset, ha épp nem lesz idejük élelemről gondoskodni.
Az elf nemtörődöm osztja az utasításokat, ezért csak akkor pillant az agybajos óriás felé, mikor Daniira felhívja rá a figyelmét.*
- Nagyfiú! *Szól rá erélyesen, haragos arckifejezéssel -vagy akár aggódóval, ha valaki úgy ítéli meg az arcára kiült grimaszt.
Morwon valószínűleg nem hallja meg, furcsán dülöngél meg a fejét, fülét szorongatja, úgyhogy Loka csak legyint. Talán az lesz a legjobb ha úgy csinálják ahogyan a gnóm mondja és hagyják, hadd aludjon. Lehet az éhségtől, de lehet a fáradtságtól tébolyult meg. Márpedig Loka nem szeretne arra ébredni, hogy átszúrták a gyomrát csak mert az őr túlontúl kimerültnek találtatott.
~Elfogadhatatlan ez az inkompetencia.~ Ha valóban ő lenne Kagan… Nem úsznák meg a léhűtők és az őrültek.
A távozóknak egy főhajtás jár, Daniirának pedig még néhány utolsó szó.*
- Ha bármi történne, ébressz fel.
*A tűz és a kevéske meleg közelében kucorodik össze úgy, hogy Done ne kerüljön ki a látómezejéből egykönnyen, amennyiben a nő éjszakára is velük marad. Feje alá táskáját rakja, köpenyét annyira összehúzza magán amennyire csak tudja. ~Alig várom, hogy vége legyen ennek a kalandnak...~ A földön alvás sosem lesz egy nemes kisasszony kedvence ki hófehér, puha dunyhákhoz szokott. Miközben elszenderedik arra gondol mégis miért ne mehetnének be a mágus tornyába, hogy legalább a csípős hajnali szellőtől megmenekülnének.*
*Végül Krestvir az, aki megosztja ételét a sötét bőrűvel. Úgy kell neki, majd hiányolja másnap azt a keveset, ha épp nem lesz idejük élelemről gondoskodni.
Az elf nemtörődöm osztja az utasításokat, ezért csak akkor pillant az agybajos óriás felé, mikor Daniira felhívja rá a figyelmét.*
- Nagyfiú! *Szól rá erélyesen, haragos arckifejezéssel -vagy akár aggódóval, ha valaki úgy ítéli meg az arcára kiült grimaszt.
Morwon valószínűleg nem hallja meg, furcsán dülöngél meg a fejét, fülét szorongatja, úgyhogy Loka csak legyint. Talán az lesz a legjobb ha úgy csinálják ahogyan a gnóm mondja és hagyják, hadd aludjon. Lehet az éhségtől, de lehet a fáradtságtól tébolyult meg. Márpedig Loka nem szeretne arra ébredni, hogy átszúrták a gyomrát csak mert az őr túlontúl kimerültnek találtatott.
~Elfogadhatatlan ez az inkompetencia.~ Ha valóban ő lenne Kagan… Nem úsznák meg a léhűtők és az őrültek.
A távozóknak egy főhajtás jár, Daniirának pedig még néhány utolsó szó.*
- Ha bármi történne, ébressz fel.
*A tűz és a kevéske meleg közelében kucorodik össze úgy, hogy Done ne kerüljön ki a látómezejéből egykönnyen, amennyiben a nő éjszakára is velük marad. Feje alá táskáját rakja, köpenyét annyira összehúzza magán amennyire csak tudja. ~Alig várom, hogy vége legyen ennek a kalandnak...~ A földön alvás sosem lesz egy nemes kisasszony kedvence ki hófehér, puha dunyhákhoz szokott. Miközben elszenderedik arra gondol mégis miért ne mehetnének be a mágus tornyába, hogy legalább a csípős hajnali szellőtől megmenekülnének.*
957. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-03 19:45:23
Üzenet elküldve: 2016-06-03 19:45:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Két csillag az égen//
-Igen, még nem értitek.
*Mosolyodik el. Annyiban füllentett ugyanis, hogy mégsem felesleges, s csupán csak a reakcióra kimenő kérdés ez.*
-Igen, Daniira válasza már jó úton járt. Legalább nem azt mondta, hogy lehetetlen, viszont tévedett.
*Hiszen két egyenlő egymás ellen kioltja egymást, ezt Taitos is tudja. A hullámok a tengerben. Igen, ezek adták neki az ötletet még Ragron előtt.*
-Na, nem kell annyira aggódni.
*Dől el maga is, bár csak félig. Ragronon kényelmesebb fekvés esik.*
-Ha kinyitod a szemed látni fogod, hogy nincs teljes sötét. Soha.
*Hiszen a borús éjszakákon is szürke az ég alja, ha csak nagyon kicsit is.*
-Látod. Keresd meg a tenyeredet!
*Emeli fel a kezét belátva, hogy érdemesebb előbb megismertetni Krestvirt a sötéttel, mint a mágiába belevágni.*
-Ha nem látod... akkor pedig érezd.
*Hevesen integetni kezd a lány arca előtt ő maga is, olyannyira, hogy "menetszele" biztosan van.*
-És igazad van. Maga a sötétség is természetes. Ez az alapállapot. Hideg és ősin lüktet. Nem olyan, mint a fény. Nem lobog, nem dobog, nem locsog, sőt, még csak nem is szelel.
*Mosolyodik el kissé büszkén. Hisz ebben a világban ő már otthon van.*
-Sőt. A sötétség nem a holdmágia egyedüli alapja. A hold... maga a hold fénye nem olyan, mint a napé. Beleolvad a sötétbe... nem locsog, nem lobog, meg ilyenek.
*Nem ismétli el, de azért folytatja.*
-Ősi, hűvös, és segít neked, akinek ugyebár szerves része a fény, mert a fény maga az élet, na, neked is segít ennek az ősi sötétségnek a részévé válni. Érted?
*Fordítja oldalra a fejét Ragron csomós bundájába dörgölve fejét.*
-Ezek után. Vajon egy ilyen holdfényes tisztásból... tényleg hiányzik valami? Vagy netán csak más? Vagy több?
*Találgat költőien. Erre Krestvirnek kell felelnie.*
-Igen, még nem értitek.
*Mosolyodik el. Annyiban füllentett ugyanis, hogy mégsem felesleges, s csupán csak a reakcióra kimenő kérdés ez.*
-Igen, Daniira válasza már jó úton járt. Legalább nem azt mondta, hogy lehetetlen, viszont tévedett.
*Hiszen két egyenlő egymás ellen kioltja egymást, ezt Taitos is tudja. A hullámok a tengerben. Igen, ezek adták neki az ötletet még Ragron előtt.*
-Na, nem kell annyira aggódni.
*Dől el maga is, bár csak félig. Ragronon kényelmesebb fekvés esik.*
-Ha kinyitod a szemed látni fogod, hogy nincs teljes sötét. Soha.
*Hiszen a borús éjszakákon is szürke az ég alja, ha csak nagyon kicsit is.*
-Látod. Keresd meg a tenyeredet!
*Emeli fel a kezét belátva, hogy érdemesebb előbb megismertetni Krestvirt a sötéttel, mint a mágiába belevágni.*
-Ha nem látod... akkor pedig érezd.
*Hevesen integetni kezd a lány arca előtt ő maga is, olyannyira, hogy "menetszele" biztosan van.*
-És igazad van. Maga a sötétség is természetes. Ez az alapállapot. Hideg és ősin lüktet. Nem olyan, mint a fény. Nem lobog, nem dobog, nem locsog, sőt, még csak nem is szelel.
*Mosolyodik el kissé büszkén. Hisz ebben a világban ő már otthon van.*
-Sőt. A sötétség nem a holdmágia egyedüli alapja. A hold... maga a hold fénye nem olyan, mint a napé. Beleolvad a sötétbe... nem locsog, nem lobog, meg ilyenek.
*Nem ismétli el, de azért folytatja.*
-Ősi, hűvös, és segít neked, akinek ugyebár szerves része a fény, mert a fény maga az élet, na, neked is segít ennek az ősi sötétségnek a részévé válni. Érted?
*Fordítja oldalra a fejét Ragron csomós bundájába dörgölve fejét.*
-Ezek után. Vajon egy ilyen holdfényes tisztásból... tényleg hiányzik valami? Vagy netán csak más? Vagy több?
*Találgat költőien. Erre Krestvirnek kell felelnie.*
956. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-03 16:41:04
Üzenet elküldve: 2016-06-03 16:41:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia//
*Maga sem gondolta volna, hogy sikerül a varázslat. De ténylegesen ment. Ez alapos lelkesedéssel tölti el, mivel ez élete első varázslata. Azonban a lelkesedést leszámítva, jó trükk, de azért nem kell tőle hasra esni. A lelkesedésen és a kiértékelésen túl máris tovább kell haladni. Ewangel azonnal bele is vág a következő varázslat bemutatására. Azonban ez a varázslat nem nyeri el Achim tetszését.*
- Nem hiszem, hogy az élelemgyűjtés varázs az én asztalom lenne, vagy a munkám során erre szükségem lenne. Azonban értékelem, hogy gondolt erre így szívesen megtekintem, ha bemutatja nekem. Azonban szeretném, ha a további lehetőségeket is megismertetné vele. Csak akad még valami amely segíthet. *Majd kérdően tekint az elfre és várja, hogy esetleg előhúz valamit a kalapjából. Jó dolog az élelemgyűjtő varázs, de ő egy titkár, és ilyen módon van némi önérzete, hogy mi az amit megtehet és mi az amit nem. Habár az éhség nagyúr, de nem minden. Ameddig pedig nem érzi magát veszélyben és nem érzi szükségét annak, hogy ez a birtokában legyen, addig nem is erőltetné. Az egész arra hasonlít számára, mintha Kagan vadászni vinné, amihez semmi kedve. Nem vérezné össze a kezét. Az ő keze a tintához tapad.*
*Maga sem gondolta volna, hogy sikerül a varázslat. De ténylegesen ment. Ez alapos lelkesedéssel tölti el, mivel ez élete első varázslata. Azonban a lelkesedést leszámítva, jó trükk, de azért nem kell tőle hasra esni. A lelkesedésen és a kiértékelésen túl máris tovább kell haladni. Ewangel azonnal bele is vág a következő varázslat bemutatására. Azonban ez a varázslat nem nyeri el Achim tetszését.*
- Nem hiszem, hogy az élelemgyűjtés varázs az én asztalom lenne, vagy a munkám során erre szükségem lenne. Azonban értékelem, hogy gondolt erre így szívesen megtekintem, ha bemutatja nekem. Azonban szeretném, ha a további lehetőségeket is megismertetné vele. Csak akad még valami amely segíthet. *Majd kérdően tekint az elfre és várja, hogy esetleg előhúz valamit a kalapjából. Jó dolog az élelemgyűjtő varázs, de ő egy titkár, és ilyen módon van némi önérzete, hogy mi az amit megtehet és mi az amit nem. Habár az éhség nagyúr, de nem minden. Ameddig pedig nem érzi magát veszélyben és nem érzi szükségét annak, hogy ez a birtokában legyen, addig nem is erőltetné. Az egész arra hasonlít számára, mintha Kagan vadászni vinné, amihez semmi kedve. Nem vérezné össze a kezét. Az ő keze a tintához tapad.*
955. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-02 22:12:57
Üzenet elküldve: 2016-06-02 22:12:57
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
*Anor sunyi mosollyal az arcán szintén visszateszi a tekercset a helyére, majd a lányra néz és ismét int a fejével a kijárat felé. El is indul sietős léptekkel, remélve, hogy a tündér követi őt.
Bár a fekete apró termetű szépség kicsit bátortalannak tűnik, Anor megpróbálja legbarátságosabb arcát elővenni, hisz akár érdekes dolog is keletkezhet a megismerkedésükből.*
~Ért a mágiához, ez jó jel! Ha van kedve, még a könyvtáramba is meghívnám, az néma tündérlánynak is tetszett, ameddig egyszer csak fel nem kapta a vizet és otthagyott.~
//A torony előtt//
*Amint sietősen kiér a friss levegőre, hangos nevetésben tör ki, majd hátranéz, hogy ellenőrizze, a lány követte őt, vagy sem.*
- Láttad az arcát? Hahaha! *kacag* - A hallásom pedig kitűnő! *utánozza az öreg mester mély hangját, majd tovább nevet, s közben már lassan térdére támaszkodik.
Kicsit úgy érzi magát, mint egy csíntalan gyerek. Talán évek óta nem kacagott így.*
*Anor sunyi mosollyal az arcán szintén visszateszi a tekercset a helyére, majd a lányra néz és ismét int a fejével a kijárat felé. El is indul sietős léptekkel, remélve, hogy a tündér követi őt.
Bár a fekete apró termetű szépség kicsit bátortalannak tűnik, Anor megpróbálja legbarátságosabb arcát elővenni, hisz akár érdekes dolog is keletkezhet a megismerkedésükből.*
~Ért a mágiához, ez jó jel! Ha van kedve, még a könyvtáramba is meghívnám, az néma tündérlánynak is tetszett, ameddig egyszer csak fel nem kapta a vizet és otthagyott.~
//A torony előtt//
*Amint sietősen kiér a friss levegőre, hangos nevetésben tör ki, majd hátranéz, hogy ellenőrizze, a lány követte őt, vagy sem.*
- Láttad az arcát? Hahaha! *kacag* - A hallásom pedig kitűnő! *utánozza az öreg mester mély hangját, majd tovább nevet, s közben már lassan térdére támaszkodik.
Kicsit úgy érzi magát, mint egy csíntalan gyerek. Talán évek óta nem kacagott így.*
954. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-02 20:52:48
Üzenet elküldve: 2016-06-02 20:52:48
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 995
OOC üzenetek: 49
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Megérezte Donemy’lagn tekintetét magán, így fel is pillantott rá, de csak épphogy. Utána folytatta a munkát, úgy téve, mintha mi sem történt volna, pedig kicsit zavarta, hogy figyelik, főleg, hogy nem értette, miért.
Mikor a sötételf nő megkérdezi, szeretik-e a halat, a maga részéről biccent, és nagyon reménykedik benne, hogy ez a kérdés azért hangzik el, mert Done halat szándékozik szerezni a számukra. Jól esne egy kis változatosság.
Az étkezés végén még bekanalazza a maradék zöld pépet, ami úgy tűnik, nem aratott túl nagy sikert a többiek körében, ami ránézésre érthető, de ízre azért nem olyan rossz az étel, ráadásul laktató…
~ Én meg attól félek, így is felesleges lesz. ~ válaszol magában Taitosnak, arra gondolva, hogy a sötétben úgysem tud majd koncentrálni, de… azért leteszi a lámpást.*
//Két csillag az égen//
*Alig indulnak el, a – hold és a csillagok fényét leszámítva – lassan teljessé váló sötétségben, máris kezdi a „műsort”. Nagyokat lélegzik, és igyekszik elméjét tisztán tartani, meg a torkában megszorult képzeletbeli gombócot is lenyelni.
Mikor neszt hall a közelből, ez voltaképpen még meg is könnyíti a dolgát, hisz az a képzeletbeli veszély helyett valósat ígér, így segít elvonatkoztatnia a hallucinációktól.
Taitosra néz jelzésértékűen, s kérdőn, hogy ő is hallja-e, mire a fiú rögtön közli, hogy csak Ragron érkezik. Tehát nincs veszély…
Szótlan sétájukat aztán ismét mestere töri meg egy kérdéssel.*
- Hát, úgy látom, erre mindannyian hasonlóan válaszolunk: nem látjuk sok értelmét! - *kicsit még el is mosolyodik, ahogy eszébe jut Loka felmordulása, egyúttal utal rá, hogy ő maga is és voltaképpen Dannira is ugyanerre a következtetésre jutottak. Ugyanakkor…*
- Daniira válasza nagyon tetszett. Mert tényleg: azt kérdezted, ki nyerne? És ha magaddal harcolsz, mindenképpen te nyersz, ez kézenfekvő! - *emeli ki a gnóm nő válaszát, mert hiába kézenfekvő, neki mégsem jutott eszébe erről az oldalról megközelíteni a kérdést, mikor őt állították szembe vele, és nagyon szórakoztatónak találta ezt a feleletet.
Aztán rövidesen kiérnek a tisztásra, s mestere ünnepélyességével szemben Krestvir alighanem lehangolóan savanyú ismét.*
- Jó, csak… várj még egy kicsit! - *kéri Taitost, s ha már kétértelműség- az ő szavai sem javítanak sokat a kifordítható helyzeten. Különösen, hogy ezt követően nem pusztán leül a fiú mellé, hanem a bozótost kilapogatva hátradől és lefekszik. Még szerencse, hogy egymást értik.
Eltakarja a szemeit néhány pillanatra, és hallgatja az erdő neszeit, a tenger távoli zúgását is hallani véli. Azon van, hogy a valóság töltse ki minél teljesebben az érzékeit, s elnyomja a nem létező hangokat. Majd mestere kérdez, ő pedig elemeli kezeit a szeme elől, és kinyitja.
Először kicsit megrémíti, és hirtelen éri, hogy „idekint”, a kezei fedése nélkül is sötét van, mert hiába tudott róla, az imént pont az ebből fakadó félelmét igyekezett kizárni, tehát a tényt is, hogy beesteledett. Ám az előbbi összpontosítás eredménye, hogy sikerül megnyugtatnia magát, és a kezdeti ijedtség után felfedezi a holdat és a csillagokat az égen. Ezeken az éjjeli fénypontokon tartja tekintetét, és ez most segít. Ideges ugyan, és képzelgései ostromolják az elméjét, ennek következtében kicsit gyorsabban szedi a levegőt, de sikerül a valóságban maradnia. Ezután megpróbálkozik gondolatai összeszedésével, a kérdésre való válaszadással is.*
- A sötétség a… fény hiánya? - *mondja – kérdi? – nem túl magabiztosan.*
- Hogy miért van?... Nem… nem tudom. - *folytatja, valószínűleg ismét nem túl kielégítően.*
- Ha nem lennének a fényes égitestek, vagy a tűz, mindenhol sötét lenne. Lehet nagyobb kérdés az, hogy miért van fény? Talán alapvetően a sötétség lenne inkább a természetes. Fény nélkül nem ismernénk, mi az a sötétség, mert nem különböztetnénk meg a fényt sem. - *miközben beszél, nem néz félre, a holdat bámulja megrögzötten, s ettől még Ragron motozása sem tudja eltéríteni.*
*Megérezte Donemy’lagn tekintetét magán, így fel is pillantott rá, de csak épphogy. Utána folytatta a munkát, úgy téve, mintha mi sem történt volna, pedig kicsit zavarta, hogy figyelik, főleg, hogy nem értette, miért.
Mikor a sötételf nő megkérdezi, szeretik-e a halat, a maga részéről biccent, és nagyon reménykedik benne, hogy ez a kérdés azért hangzik el, mert Done halat szándékozik szerezni a számukra. Jól esne egy kis változatosság.
Az étkezés végén még bekanalazza a maradék zöld pépet, ami úgy tűnik, nem aratott túl nagy sikert a többiek körében, ami ránézésre érthető, de ízre azért nem olyan rossz az étel, ráadásul laktató…
~ Én meg attól félek, így is felesleges lesz. ~ válaszol magában Taitosnak, arra gondolva, hogy a sötétben úgysem tud majd koncentrálni, de… azért leteszi a lámpást.*
//Két csillag az égen//
*Alig indulnak el, a – hold és a csillagok fényét leszámítva – lassan teljessé váló sötétségben, máris kezdi a „műsort”. Nagyokat lélegzik, és igyekszik elméjét tisztán tartani, meg a torkában megszorult képzeletbeli gombócot is lenyelni.
Mikor neszt hall a közelből, ez voltaképpen még meg is könnyíti a dolgát, hisz az a képzeletbeli veszély helyett valósat ígér, így segít elvonatkoztatnia a hallucinációktól.
Taitosra néz jelzésértékűen, s kérdőn, hogy ő is hallja-e, mire a fiú rögtön közli, hogy csak Ragron érkezik. Tehát nincs veszély…
Szótlan sétájukat aztán ismét mestere töri meg egy kérdéssel.*
- Hát, úgy látom, erre mindannyian hasonlóan válaszolunk: nem látjuk sok értelmét! - *kicsit még el is mosolyodik, ahogy eszébe jut Loka felmordulása, egyúttal utal rá, hogy ő maga is és voltaképpen Dannira is ugyanerre a következtetésre jutottak. Ugyanakkor…*
- Daniira válasza nagyon tetszett. Mert tényleg: azt kérdezted, ki nyerne? És ha magaddal harcolsz, mindenképpen te nyersz, ez kézenfekvő! - *emeli ki a gnóm nő válaszát, mert hiába kézenfekvő, neki mégsem jutott eszébe erről az oldalról megközelíteni a kérdést, mikor őt állították szembe vele, és nagyon szórakoztatónak találta ezt a feleletet.
Aztán rövidesen kiérnek a tisztásra, s mestere ünnepélyességével szemben Krestvir alighanem lehangolóan savanyú ismét.*
- Jó, csak… várj még egy kicsit! - *kéri Taitost, s ha már kétértelműség- az ő szavai sem javítanak sokat a kifordítható helyzeten. Különösen, hogy ezt követően nem pusztán leül a fiú mellé, hanem a bozótost kilapogatva hátradől és lefekszik. Még szerencse, hogy egymást értik.
Eltakarja a szemeit néhány pillanatra, és hallgatja az erdő neszeit, a tenger távoli zúgását is hallani véli. Azon van, hogy a valóság töltse ki minél teljesebben az érzékeit, s elnyomja a nem létező hangokat. Majd mestere kérdez, ő pedig elemeli kezeit a szeme elől, és kinyitja.
Először kicsit megrémíti, és hirtelen éri, hogy „idekint”, a kezei fedése nélkül is sötét van, mert hiába tudott róla, az imént pont az ebből fakadó félelmét igyekezett kizárni, tehát a tényt is, hogy beesteledett. Ám az előbbi összpontosítás eredménye, hogy sikerül megnyugtatnia magát, és a kezdeti ijedtség után felfedezi a holdat és a csillagokat az égen. Ezeken az éjjeli fénypontokon tartja tekintetét, és ez most segít. Ideges ugyan, és képzelgései ostromolják az elméjét, ennek következtében kicsit gyorsabban szedi a levegőt, de sikerül a valóságban maradnia. Ezután megpróbálkozik gondolatai összeszedésével, a kérdésre való válaszadással is.*
- A sötétség a… fény hiánya? - *mondja – kérdi? – nem túl magabiztosan.*
- Hogy miért van?... Nem… nem tudom. - *folytatja, valószínűleg ismét nem túl kielégítően.*
- Ha nem lennének a fényes égitestek, vagy a tűz, mindenhol sötét lenne. Lehet nagyobb kérdés az, hogy miért van fény? Talán alapvetően a sötétség lenne inkább a természetes. Fény nélkül nem ismernénk, mi az a sötétség, mert nem különböztetnénk meg a fényt sem. - *miközben beszél, nem néz félre, a holdat bámulja megrögzötten, s ettől még Ragron motozása sem tudja eltéríteni.*
953. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:42:59
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:42:59
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Mindent rendben hagyhat hát itt. Int mindenkinek, innentől majd megoldják ők a dolgaikat, viszont Morwonnal nem nagyon tudnak majd mit kezdeni.*
-Morwon!
*Csattan rá a fiú az óriásra.*
-Betűket jöttél tanulni, hogy ne csak a legerősebb, de a legokosabb óriás is lehess a környéken.
*Taglalja nem túl gyorsan a dolgokat.*
-De sötétedik, menj aludni inkább. Amíg nem vagyok itt Loka.
*Mutat az elfre.*
-Lesz Kagan.
*Próbál minél egyértelműbben asszociatív szavakat, neveket használni, hogy hamar megoldódjanak a dolgok. Egy hóddal lehet mit kezdeni, de egy amnéziás óriás már rosszabb.*
//Két csillag az égen//
*Hamarosan elhagyják a tornyot, és bevetik magukat a sűrűbe. Ragron is előkerül pár perc után.*
-Hagyd a lámpást, akkor felesleges most gyakorolni. Ketten megyünk, nem sok meglepi érhet.
*Feleli Krestvir kérdésére. Persze téved. Az odaúton máris egy warg lepi meg őket.*
-Ragron az, nyugalom!
*Szól időben, mert felismeri a motozást, szuszogást. Kicsit aztán hármasban mennek, hisz a rémfarkas is portyázva ugyan, de követi őket.*
-Na, mit gondolsz a többiek válaszairól?
*Teszi fel a bemelegítő kérdést. Nem siet persze túlságosan, mert az leszakadáshoz vezetne, ami pedig Krestvir pánikolásához. Persze arról nem is beszélve, hogy a sötét, csupán csillag és holdfényes erdő sem a legkönnyebb éjjeli útvonal. Tíz perces menetelésük alig pár száz lépést eredményez, és így bukkannak rá a fényes tisztásra.*
-Itt is volnánk, itt fogod megtanulni a lényeget. Valami újat mutatok neked most, amire egész életedben emlékezni fogsz.
*Persze sokan félreérthetnék ezt, de most nem úgy mondja, és ünnepélyesen mozogva, ám mégis otthonosan, mint aki hazatért királyi otthonába, leül.*
-Kezdetnek mondd el nekem, szerinted mit jelent a sötétség, mi az oka annak, hogy van?
*Ominózus, filozofikus kérdések ezek, de talán pont az apróságokból indul ki az egész, ami végül nagy egésszé válik. Közben Ragron is befut. Bár alig látni a homályban, csupán körvonalakat, a barackok méretével vetekedő szemek most visszaverik a fényt, csak úgy, mint égre tekintő gazdája szeméből. Pont, mint két csillag.*
*Mindent rendben hagyhat hát itt. Int mindenkinek, innentől majd megoldják ők a dolgaikat, viszont Morwonnal nem nagyon tudnak majd mit kezdeni.*
-Morwon!
*Csattan rá a fiú az óriásra.*
-Betűket jöttél tanulni, hogy ne csak a legerősebb, de a legokosabb óriás is lehess a környéken.
*Taglalja nem túl gyorsan a dolgokat.*
-De sötétedik, menj aludni inkább. Amíg nem vagyok itt Loka.
*Mutat az elfre.*
-Lesz Kagan.
*Próbál minél egyértelműbben asszociatív szavakat, neveket használni, hogy hamar megoldódjanak a dolgok. Egy hóddal lehet mit kezdeni, de egy amnéziás óriás már rosszabb.*
//Két csillag az égen//
*Hamarosan elhagyják a tornyot, és bevetik magukat a sűrűbe. Ragron is előkerül pár perc után.*
-Hagyd a lámpást, akkor felesleges most gyakorolni. Ketten megyünk, nem sok meglepi érhet.
*Feleli Krestvir kérdésére. Persze téved. Az odaúton máris egy warg lepi meg őket.*
-Ragron az, nyugalom!
*Szól időben, mert felismeri a motozást, szuszogást. Kicsit aztán hármasban mennek, hisz a rémfarkas is portyázva ugyan, de követi őket.*
-Na, mit gondolsz a többiek válaszairól?
*Teszi fel a bemelegítő kérdést. Nem siet persze túlságosan, mert az leszakadáshoz vezetne, ami pedig Krestvir pánikolásához. Persze arról nem is beszélve, hogy a sötét, csupán csillag és holdfényes erdő sem a legkönnyebb éjjeli útvonal. Tíz perces menetelésük alig pár száz lépést eredményez, és így bukkannak rá a fényes tisztásra.*
-Itt is volnánk, itt fogod megtanulni a lényeget. Valami újat mutatok neked most, amire egész életedben emlékezni fogsz.
*Persze sokan félreérthetnék ezt, de most nem úgy mondja, és ünnepélyesen mozogva, ám mégis otthonosan, mint aki hazatért királyi otthonába, leül.*
-Kezdetnek mondd el nekem, szerinted mit jelent a sötétség, mi az oka annak, hogy van?
*Ominózus, filozofikus kérdések ezek, de talán pont az apróságokból indul ki az egész, ami végül nagy egésszé válik. Közben Ragron is befut. Bár alig látni a homályban, csupán körvonalakat, a barackok méretével vetekedő szemek most visszaverik a fényt, csak úgy, mint égre tekintő gazdája szeméből. Pont, mint két csillag.*
952. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:19:10
Üzenet elküldve: 2016-06-02 19:19:10
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Nézi, hogy Krestvir nekiáll a dolgának, annyira figyel, hogy talán még a lány is észreveheti. Jó látnia, hogy végre nem ő szenved a vacsorával, még akkor, ha nem kap belőle. Egyszerűen csak élvezni, hogy végre más dolgát nézheti, nem pedig fordítva történik ez.*
- Majd rájövök, hogy mit keresek.
*Válaszolja futólag Taitosnak. A családja elvesztésért ért sajnálkozásra nem reagál, sokszor megkapta már ezt, na meg már nem is érdemes szomorkodni miatta. A mára kell gondolni, a jelenre, nem pedig a szomorú, hátrahagyott múltra.*
- Jobb, mintha nem lenne és mindegyikőtök éhen maradna.
*Csupa igazságot mond. Inkább eszik magokat, mint füvet, vagy homokot. Bár véleménye szerint egyikkel sem menne túl sokra.*
- Egy személyre bizony sok, de ennyire.
*Rázza a faját.*
- Van a közelben folyó vagy tó? Halakkal. Szeretitek a halat? Az utam során nagyon sokszor halásztam, mikor rákényszerültem, eléggé belejöttem.
*Donemy'lagn kezd rájönni, hogyha szívességet szeretni ezektől az alakoktól akkor neki is kell adnia cserébe valamit. Halászni még szeret is, kevés alvással is beéri, így talán meglepheti a csapatot reggel egy jó nagy adag sült hallal. De ezt nem kedvességből, csupán csak érdekből tenné.
Hogy ezek a gondolatok, vagy csupán csak a puszta véletlen vett rá Taitost, vagy azt a parancsot adja ki, hogy a sötételfnek is adjanak vacsorát azt nem tudja, de őszintén meglepődik. Bárki, aki lát, észreveheti az arcán.*
- Minden hálám a tiéd.
*Mosolyog a férfira kedvesen.
Még végighallgatja a kérdésre adott választ, meg hogy kié volt a legjobb, de nem igazán érdekli, nem is figyel oda. Csakis az étel jár a fejében, még ha nem is finom, ha nem is szereti legalább lesz valami az üres gyomrában. Ha nem is sok, de legalább lesz.*
- Jó gyakorlást!
*Mondja csupán csak udvariasságból.
Észreveszi az elf nőn, hogy élvezi a gnóm kínlódását, és Donemy'lagn egy kicsit magát véli felfedezni benne. Na, persze! Ő nem hasonlíthat holnapi nagyképű elf nőkre! Többet nem is foglalkozik vele, ilyen személyek nem érdemlik meg az ő figyelmét.
Amikor végre megkapja a vacsoráját egy széles, vidám mosollyal megköszöni, elveszi, és rögtön beleharap. Nem találja kifejezetten ízlatesnek, inkább csak elviselhetőnek, de az arcán az látszódik, hogy neki mennyire, de mennyire ízlik. Fontos a fellépés.*
- Nem kérek, köszönöm.
*Int a lánynak, hogy nyugodtan vegye el tőle azt a zöld trutyiszerű valamit, ő ugyan meg nem fogja kóstolni.
Mikor bejezte elteszi a botot, amire az étel fel volt tűzve, majd alaposan körbenéz - még csak egy helyben állva - hátha van itt valamilyen víz, ahol vannak halak.*
*Nézi, hogy Krestvir nekiáll a dolgának, annyira figyel, hogy talán még a lány is észreveheti. Jó látnia, hogy végre nem ő szenved a vacsorával, még akkor, ha nem kap belőle. Egyszerűen csak élvezni, hogy végre más dolgát nézheti, nem pedig fordítva történik ez.*
- Majd rájövök, hogy mit keresek.
*Válaszolja futólag Taitosnak. A családja elvesztésért ért sajnálkozásra nem reagál, sokszor megkapta már ezt, na meg már nem is érdemes szomorkodni miatta. A mára kell gondolni, a jelenre, nem pedig a szomorú, hátrahagyott múltra.*
- Jobb, mintha nem lenne és mindegyikőtök éhen maradna.
*Csupa igazságot mond. Inkább eszik magokat, mint füvet, vagy homokot. Bár véleménye szerint egyikkel sem menne túl sokra.*
- Egy személyre bizony sok, de ennyire.
*Rázza a faját.*
- Van a közelben folyó vagy tó? Halakkal. Szeretitek a halat? Az utam során nagyon sokszor halásztam, mikor rákényszerültem, eléggé belejöttem.
*Donemy'lagn kezd rájönni, hogyha szívességet szeretni ezektől az alakoktól akkor neki is kell adnia cserébe valamit. Halászni még szeret is, kevés alvással is beéri, így talán meglepheti a csapatot reggel egy jó nagy adag sült hallal. De ezt nem kedvességből, csupán csak érdekből tenné.
Hogy ezek a gondolatok, vagy csupán csak a puszta véletlen vett rá Taitost, vagy azt a parancsot adja ki, hogy a sötételfnek is adjanak vacsorát azt nem tudja, de őszintén meglepődik. Bárki, aki lát, észreveheti az arcán.*
- Minden hálám a tiéd.
*Mosolyog a férfira kedvesen.
Még végighallgatja a kérdésre adott választ, meg hogy kié volt a legjobb, de nem igazán érdekli, nem is figyel oda. Csakis az étel jár a fejében, még ha nem is finom, ha nem is szereti legalább lesz valami az üres gyomrában. Ha nem is sok, de legalább lesz.*
- Jó gyakorlást!
*Mondja csupán csak udvariasságból.
Észreveszi az elf nőn, hogy élvezi a gnóm kínlódását, és Donemy'lagn egy kicsit magát véli felfedezni benne. Na, persze! Ő nem hasonlíthat holnapi nagyképű elf nőkre! Többet nem is foglalkozik vele, ilyen személyek nem érdemlik meg az ő figyelmét.
Amikor végre megkapja a vacsoráját egy széles, vidám mosollyal megköszöni, elveszi, és rögtön beleharap. Nem találja kifejezetten ízlatesnek, inkább csak elviselhetőnek, de az arcán az látszódik, hogy neki mennyire, de mennyire ízlik. Fontos a fellépés.*
- Nem kérek, köszönöm.
*Int a lánynak, hogy nyugodtan vegye el tőle azt a zöld trutyiszerű valamit, ő ugyan meg nem fogja kóstolni.
Mikor bejezte elteszi a botot, amire az étel fel volt tűzve, majd alaposan körbenéz - még csak egy helyben állva - hátha van itt valamilyen víz, ahol vannak halak.*
951. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-02 18:51:15
Üzenet elküldve: 2016-06-02 18:51:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Anor Adal//
*A köhintés teljesen megzavarja, és egy kicsit fel is rázza a tündért az ő kis álomvilágából. Rögtön észreveszi az öreg varázslót, akitől nemrég segítséget kért. Olyan szúrós szemmel néz rá, és a férfira, hogy rögtön elszégyelli magát. Mondjuk lelke mélyén nem érti, hogy ez miért baj az öregúrnak. De hát nem volt még öreg, nem értheti.
Válaszolni akar a férfinak, de miután a mágus még a halk suttogást is meghallotta Nellara már nem mer. Óvatosan felkel és visszateszi az összes tekercset és papírt, amit elvett, majd visszasétál a férfihoz, de nem ül le, arra vár, hogy ő mit mond, tesz vagy reagál.*
*A köhintés teljesen megzavarja, és egy kicsit fel is rázza a tündért az ő kis álomvilágából. Rögtön észreveszi az öreg varázslót, akitől nemrég segítséget kért. Olyan szúrós szemmel néz rá, és a férfira, hogy rögtön elszégyelli magát. Mondjuk lelke mélyén nem érti, hogy ez miért baj az öregúrnak. De hát nem volt még öreg, nem értheti.
Válaszolni akar a férfinak, de miután a mágus még a halk suttogást is meghallotta Nellara már nem mer. Óvatosan felkel és visszateszi az összes tekercset és papírt, amit elvett, majd visszasétál a férfihoz, de nem ül le, arra vár, hogy ő mit mond, tesz vagy reagál.*
950. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-02 17:38:04
Üzenet elküldve: 2016-06-02 17:38:04
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia//
* Ewangel valóban nagyon türelmes. A hősszúéletűek nyugalmával van megáldva és azok derűjével figyeli a percéletűek kapkodását, sietségét mindenben amit csak el kel végezniük. Talán leginkább a mágiában tudja kihasználni azt, hogy több mint kétszer annyit él mint az emberek. Az út rögös és nehéz de jó esélye van, hogy céljait véghezvigye és valóban mindent megtanuljon amit szeretne.
Figyeli mozdulatát és teljesen biztos abban, hogy sikerülni fog a varázslat. Aprócska szemfényvesztés ez a komoly varázslatok tárházából.*
- Szép volt. *szól örömmel amikor látja, hogy Achim köpenye is ismét tisztán fogja körbe az írnokot, nadrágján sem látszik már az út pora avagy az esetleges esőzések sara, foltjai.
Az imént említett varázslatról hirtelen vált át egy jobbra, az írnok számára fontosabbra.*
- Az élelemszerzés is nagyon fontos de szerintem téged a Vezér vagy a beszélő levélért vagy pedig a fáradhatatlan írnokért küldött ide. *mondja kacsintva játékosan a felismerés miatt. Valóban fölösleges egy tanult embert a mágia mindenféle színeivel traktálni, főleg ha azokat talán nem is fogja sohasem használni. Az is eszébe jut, hogy személyesen kérdezi meg a Vezért mit is kell az írnoknak megtanulni de ezt végül elveti. Idegesítő lehet ha valaki a fejében turkálhat bármely pillanatban, akár olyan alkalomkor is amikor kimondottan magányra vágyik.*
* Ewangel valóban nagyon türelmes. A hősszúéletűek nyugalmával van megáldva és azok derűjével figyeli a percéletűek kapkodását, sietségét mindenben amit csak el kel végezniük. Talán leginkább a mágiában tudja kihasználni azt, hogy több mint kétszer annyit él mint az emberek. Az út rögös és nehéz de jó esélye van, hogy céljait véghezvigye és valóban mindent megtanuljon amit szeretne.
Figyeli mozdulatát és teljesen biztos abban, hogy sikerülni fog a varázslat. Aprócska szemfényvesztés ez a komoly varázslatok tárházából.*
- Szép volt. *szól örömmel amikor látja, hogy Achim köpenye is ismét tisztán fogja körbe az írnokot, nadrágján sem látszik már az út pora avagy az esetleges esőzések sara, foltjai.
Az imént említett varázslatról hirtelen vált át egy jobbra, az írnok számára fontosabbra.*
- Az élelemszerzés is nagyon fontos de szerintem téged a Vezér vagy a beszélő levélért vagy pedig a fáradhatatlan írnokért küldött ide. *mondja kacsintva játékosan a felismerés miatt. Valóban fölösleges egy tanult embert a mágia mindenféle színeivel traktálni, főleg ha azokat talán nem is fogja sohasem használni. Az is eszébe jut, hogy személyesen kérdezi meg a Vezért mit is kell az írnoknak megtanulni de ezt végül elveti. Idegesítő lehet ha valaki a fejében turkálhat bármely pillanatban, akár olyan alkalomkor is amikor kimondottan magányra vágyik.*
949. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-02 13:47:30
Üzenet elküldve: 2016-06-02 13:47:30
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia//
*Figyelmesen hallgatja az elbűvölő és hihetetlen türelemmel megáldott Ewangelt. Nézi, ahogy végig simítja a ruháját. A kézmozdulatok az újak finom mozgását mind mind memorizálja, hiszen alapvetően új az egész számára. A tinta a toll az írás voltak eddigi kezének alapvetése. Ezt kell most átalakítania. Talán menni fog talán nem, meglátjuk. Mindenesetre tesz egy próbát.*
- Megpróbálom én is. Habár úgy vélem megtanulni a varázst kissé egyszerűbb mint alkalmazni. De mint van mit tenni, ki kell próbálni. *Megigazítja ruháit, amely neki is elvásódott az utazás alatt. Majd felemeli kezeit és összeförzsöli a tenyerét. Még utoljára belenéz az elf szemébe és elmosolyodva megszólal.*
- Akkor lássuk. *majd kezeivel pontosan elismétli látottakat és bizakodik a sikerben. Ha sikerül akkor ruhái kisimulttá és rendezetté válnak.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
*Figyelmesen hallgatja az elbűvölő és hihetetlen türelemmel megáldott Ewangelt. Nézi, ahogy végig simítja a ruháját. A kézmozdulatok az újak finom mozgását mind mind memorizálja, hiszen alapvetően új az egész számára. A tinta a toll az írás voltak eddigi kezének alapvetése. Ezt kell most átalakítania. Talán menni fog talán nem, meglátjuk. Mindenesetre tesz egy próbát.*
- Megpróbálom én is. Habár úgy vélem megtanulni a varázst kissé egyszerűbb mint alkalmazni. De mint van mit tenni, ki kell próbálni. *Megigazítja ruháit, amely neki is elvásódott az utazás alatt. Majd felemeli kezeit és összeförzsöli a tenyerét. Még utoljára belenéz az elf szemébe és elmosolyodva megszólal.*
- Akkor lássuk. *majd kezeivel pontosan elismétli látottakat és bizakodik a sikerben. Ha sikerül akkor ruhái kisimulttá és rendezetté válnak.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
948. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-01 16:19:29
Üzenet elküldve: 2016-06-01 16:19:29
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
*Anor és tündér kezd belemerülni a jókedvű szórakozásba, a lány meg is próbálná visszahíni a tucatnyi, tehát mindössze tizenkettő kis bogarat, ám ebben a pillanatban egy mogorva köhintés rázza meg a levegőt.
A bölcs mágus, a torony egyetlen állandó lakója szúrós szemmel néz a tündérre és a férfira. Felemeli mutatóujját, amire a katicák megfagynak a levegőben, majd következő mozdulata leginkább egy polc lesöpréséhez hasonlít, amire az összes bogár egy rajban repül ki a résnyire nyitott ajtón, és szanaszét száll a szabadban.
Anor félrehúzza a száját, majd lehajtja a fejét.
Az öreg mágus azonban még nem végzett, néhány szóval megerősíti iménti gesztusát.*
- Odakint! Ott lehet játszani a gyerekeknek!
*A férfi a lányra néz, reméli, hogy ő is viszonozza, majd halkan a bajsza alatt jegyzi csak meg:*
- Valaki rossz lábbal mászott ma ki az ágyából, ugye?
*Kellemesen mosolyog, mint egy csíntalan gyerek mikor megviccel tanítóját.*
- A hallásom pedig kitűnő! *dördül fel ismét az öreg hangja.
Anor majd elsüllyed szégyenében, felvont szemöldökkel néz a lányra, majd fejével int az ajtó felé, célozva arra, hogy tényleg kimehetnének a toronyból.*
*Anor és tündér kezd belemerülni a jókedvű szórakozásba, a lány meg is próbálná visszahíni a tucatnyi, tehát mindössze tizenkettő kis bogarat, ám ebben a pillanatban egy mogorva köhintés rázza meg a levegőt.
A bölcs mágus, a torony egyetlen állandó lakója szúrós szemmel néz a tündérre és a férfira. Felemeli mutatóujját, amire a katicák megfagynak a levegőben, majd következő mozdulata leginkább egy polc lesöpréséhez hasonlít, amire az összes bogár egy rajban repül ki a résnyire nyitott ajtón, és szanaszét száll a szabadban.
Anor félrehúzza a száját, majd lehajtja a fejét.
Az öreg mágus azonban még nem végzett, néhány szóval megerősíti iménti gesztusát.*
- Odakint! Ott lehet játszani a gyerekeknek!
*A férfi a lányra néz, reméli, hogy ő is viszonozza, majd halkan a bajsza alatt jegyzi csak meg:*
- Valaki rossz lábbal mászott ma ki az ágyából, ugye?
*Kellemesen mosolyog, mint egy csíntalan gyerek mikor megviccel tanítóját.*
- A hallásom pedig kitűnő! *dördül fel ismét az öreg hangja.
Anor majd elsüllyed szégyenében, felvont szemöldökkel néz a lányra, majd fejével int az ajtó felé, célozva arra, hogy tényleg kimehetnének a toronyból.*
947. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-01 10:56:12
Üzenet elküldve: 2016-06-01 10:56:12
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 136
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
*Nem igazán érti, miféle vizsga is volt az, amit Taitos eléjük állított kérdés formájában, azt meg még annyira sem, hogy mi olyan mulatságos az ő válaszában. Bár megfordul a fejében, hogy nem a válasz maga, csak a megfogalmazás sikerült szórakoztatóra. Mindenesetre nyugtázza azt, amit a mester magyaráz, és azt is, amit Loka hozzátesz, még bólint is rá egyet. Mondjuk, azon túl, hogy tudomásul veszi, a mágus szobás példázatával nem nagyon tud mit kezdeni, azonban odáig kezd eljutni, hogy ez valószínűleg a lényéhez tartozik hozzá. Esetleg az is elképzelhető, hogy Daniira egyszer, valamikor még rá is jön, miért is így adja elő a dolgokat.
Neki eszébe sem jutott, hogy másoknak is lehetne ennivalót készíteni, de szerencsére Krestvir nála körültekintőbb, így ő nem is foglalkozik vele, inkább a saját adagjáról szedi le a már kész gombákat, és hamarosan a szintén kész húst is.
Int egyet a távozni készülőknek, aztán figyelmesen hallgatja végig azt, ahogy Loka beosztja az őrséget, a szeme sarkából már ekkor is látja, hogy Morwonnal valami lehet, hogy nincs rendben, ugyanis fészkelődik meg befogja a fülét, mintha valami kellemetlen zajt hallana.*
-Azt hiszem, lesz egy kis gond ezzel. *Jegyzi meg, bár nem igazán van kedve belekötni bármibe is. Most viszont kénytelen lesz.*
-Úgy néz ki, hogy az óriásnak valami baja van. *Int az említett személy felé, aki még mindig mocorog.*
-Átveszem tőle az első őrséget, a másodikat meg vedd át kérlek te, vagy bízzuk Krestvirék közül valakire, ha még időben visszaérnek. *Adja az ötletet, hátha ez így elfogadható az elf számára. Attól, hogy udvariasan és kedvesen viselkedik vele, ő sem fog megbízni a sötételfben. A klántársaiban bízik, a csuklyás lányt még kedveli is, Morwonról még nem döntött, de látszólag Taitos és Loka ismerik, és nem úgy tűnik, mintha problémájuk lenne vele. Done viszont teljesen idegen.
Ő ezzel meg is kezdi az őrségét. Ami gyakorlatilag csak abból áll, hogy befejezi az étkezést, előkeríti a botját, leül a tűz közelébe, és hol az erdőt, hol az ismeretlent figyeli, időnként egy-egy pillantást vetve az óriásra az elején, hogy lássa minden rendben van-e. Onnantól kezdve, hogy egyszer azt látja, hogy alszik, már csak az első két irányba figyel. Közben igyekszik átismételni azokat a varázslatokat, amiket nap közben tanult, és fejben átnéz minden egyebet is. Időnként ránéz a tűzre, nem hagyja, hogy teljesen parázsig égjen, de nem tesz rá sokat, neki az is elég, ha alig, de még pislákol.*
*Nem igazán érti, miféle vizsga is volt az, amit Taitos eléjük állított kérdés formájában, azt meg még annyira sem, hogy mi olyan mulatságos az ő válaszában. Bár megfordul a fejében, hogy nem a válasz maga, csak a megfogalmazás sikerült szórakoztatóra. Mindenesetre nyugtázza azt, amit a mester magyaráz, és azt is, amit Loka hozzátesz, még bólint is rá egyet. Mondjuk, azon túl, hogy tudomásul veszi, a mágus szobás példázatával nem nagyon tud mit kezdeni, azonban odáig kezd eljutni, hogy ez valószínűleg a lényéhez tartozik hozzá. Esetleg az is elképzelhető, hogy Daniira egyszer, valamikor még rá is jön, miért is így adja elő a dolgokat.
Neki eszébe sem jutott, hogy másoknak is lehetne ennivalót készíteni, de szerencsére Krestvir nála körültekintőbb, így ő nem is foglalkozik vele, inkább a saját adagjáról szedi le a már kész gombákat, és hamarosan a szintén kész húst is.
Int egyet a távozni készülőknek, aztán figyelmesen hallgatja végig azt, ahogy Loka beosztja az őrséget, a szeme sarkából már ekkor is látja, hogy Morwonnal valami lehet, hogy nincs rendben, ugyanis fészkelődik meg befogja a fülét, mintha valami kellemetlen zajt hallana.*
-Azt hiszem, lesz egy kis gond ezzel. *Jegyzi meg, bár nem igazán van kedve belekötni bármibe is. Most viszont kénytelen lesz.*
-Úgy néz ki, hogy az óriásnak valami baja van. *Int az említett személy felé, aki még mindig mocorog.*
-Átveszem tőle az első őrséget, a másodikat meg vedd át kérlek te, vagy bízzuk Krestvirék közül valakire, ha még időben visszaérnek. *Adja az ötletet, hátha ez így elfogadható az elf számára. Attól, hogy udvariasan és kedvesen viselkedik vele, ő sem fog megbízni a sötételfben. A klántársaiban bízik, a csuklyás lányt még kedveli is, Morwonról még nem döntött, de látszólag Taitos és Loka ismerik, és nem úgy tűnik, mintha problémájuk lenne vele. Done viszont teljesen idegen.
Ő ezzel meg is kezdi az őrségét. Ami gyakorlatilag csak abból áll, hogy befejezi az étkezést, előkeríti a botját, leül a tűz közelébe, és hol az erdőt, hol az ismeretlent figyeli, időnként egy-egy pillantást vetve az óriásra az elején, hogy lássa minden rendben van-e. Onnantól kezdve, hogy egyszer azt látja, hogy alszik, már csak az első két irányba figyel. Közben igyekszik átismételni azokat a varázslatokat, amiket nap közben tanult, és fejben átnéz minden egyebet is. Időnként ránéz a tűzre, nem hagyja, hogy teljesen parázsig égjen, de nem tesz rá sokat, neki az is elég, ha alig, de még pislákol.*
946. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-06-01 09:15:12
Üzenet elküldve: 2016-06-01 09:15:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A segítőszándéka új családja, klántársai felé szinte már határtalan, és bizony van is mit pótolnia ezen a téren, annyi ostoba önzésben tengetett év után. Olyan kemény büntetések elviselése miatt, melyeken már jó ideje túl van, és melyek reméli nem érik el újra. A puszta tény, hogy szándéka, legyen bár ezúttal jó, még mindig bugyuta és átgondolatlan nem is jut el piciny agyáig. Az már annál inkább, hogy az anyai szigor itt mit sem ér. Az elf úgy gubózik be tőle, mint egy ijedt kisgyerek, nem kevés meglepetést okozva ezzel, és teljes tanácstalanságba taszítva a szöszkét.
Rogy le egy székre a másikkal szemben, és csak némán pislog fel rá, amolyan "Most mit kezdjek veled?" közlendőt továbbítva.
Pedig biztos benne, hogy Eireninek szüksége van a kencére, még abban is, hogy hatásos lenne, épp csak itt elakadt a tovább lépés mikéntjének kitalálásában.*
-De mi?
*Kérdezi halkan, mintha misztikus titkok felfedését várná.*
*A segítőszándéka új családja, klántársai felé szinte már határtalan, és bizony van is mit pótolnia ezen a téren, annyi ostoba önzésben tengetett év után. Olyan kemény büntetések elviselése miatt, melyeken már jó ideje túl van, és melyek reméli nem érik el újra. A puszta tény, hogy szándéka, legyen bár ezúttal jó, még mindig bugyuta és átgondolatlan nem is jut el piciny agyáig. Az már annál inkább, hogy az anyai szigor itt mit sem ér. Az elf úgy gubózik be tőle, mint egy ijedt kisgyerek, nem kevés meglepetést okozva ezzel, és teljes tanácstalanságba taszítva a szöszkét.
Rogy le egy székre a másikkal szemben, és csak némán pislog fel rá, amolyan "Most mit kezdjek veled?" közlendőt továbbítva.
Pedig biztos benne, hogy Eireninek szüksége van a kencére, még abban is, hogy hatásos lenne, épp csak itt elakadt a tovább lépés mikéntjének kitalálásában.*
-De mi?
*Kérdezi halkan, mintha misztikus titkok felfedését várná.*
945. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-31 20:53:53
Üzenet elküldve: 2016-05-31 20:53:53
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Anor Adal//
- Ö, rendben, próbáljuk. Kárt nem okozhatunk vele.
*Legalábbis reménykedik benne, mert ha igen, akkor visszaszívja az egészet.
Kicsit elhúzódik, mikor a férfi a fajához kezd nyúlkálni, úgy van vele, hogy őt idegenek ne fogdossák! Amikor meglátja, hogy valójában csak egy katicabogarat vettek ki a hajából kicsit megnyugszik, de azon nem, hogy az idegen a markában szorongatja a szerencsétlen állatot.*
- Jajj, ne bántsd!
*Ugrik egy kicsit közelebb, de mire kimondja a két marok már el is engedte az állatot. Az idegen ezután elmormolja a varázsigét, csendben, hogy Nellara alig hallja. A következő percben mintha a kis állatka megsokszorozódott volna millió számba repül fel elárasztva a levegőt. Szinte leesett állal bámul utánuk, közben pedig őszintén mosolyog.*
- Hát ez fantasztikus!
*Kiált fel, de hiába, az állatok szertefoszlanak. Eszébe jut egy varázslat, amivel talán visszahívhatja őket, így hát gyorsan elmond egy varázsigét. Ha jól számítja és tényleg működik ez a dolog, akkor a katicabogarak visszatérnek hozzájuk. Legalábbis a lelke mélyén ebben reményked.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
- Ö, rendben, próbáljuk. Kárt nem okozhatunk vele.
*Legalábbis reménykedik benne, mert ha igen, akkor visszaszívja az egészet.
Kicsit elhúzódik, mikor a férfi a fajához kezd nyúlkálni, úgy van vele, hogy őt idegenek ne fogdossák! Amikor meglátja, hogy valójában csak egy katicabogarat vettek ki a hajából kicsit megnyugszik, de azon nem, hogy az idegen a markában szorongatja a szerencsétlen állatot.*
- Jajj, ne bántsd!
*Ugrik egy kicsit közelebb, de mire kimondja a két marok már el is engedte az állatot. Az idegen ezután elmormolja a varázsigét, csendben, hogy Nellara alig hallja. A következő percben mintha a kis állatka megsokszorozódott volna millió számba repül fel elárasztva a levegőt. Szinte leesett állal bámul utánuk, közben pedig őszintén mosolyog.*
- Hát ez fantasztikus!
*Kiált fel, de hiába, az állatok szertefoszlanak. Eszébe jut egy varázslat, amivel talán visszahívhatja őket, így hát gyorsan elmond egy varázsigét. Ha jól számítja és tényleg működik ez a dolog, akkor a katicabogarak visszatérnek hozzájuk. Legalábbis a lelke mélyén ebben reményked.*
A varázsló egy csettintéssel húsz lépés környezetben minden élőlény figyelmét önkéntelenül is magára vonja.
944. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-31 18:34:51
Üzenet elküldve: 2016-05-31 18:34:51
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 719
OOC üzenetek: 51
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia//
* Azonnal rábólint a kérésre. Ez a varázslat az elf nő szerint valóban hasznos és ráadásul az egész egy tökéletesen betanult mozdulaton múlik. Ewa fel is áll, hogy Achim is láthassa miként tartja kecsesen kezét és simít végi ruháján az inge bal oldalától egészen a nadrágja közepéig, egészen olyan combközépig. Tulajdonképpen nem az a legfontosabb, hogy miként érinti ruháit hanem inkább az, hogy tenyerével minden tisztításra szánt ruhadarabon végig simíthasson.*
- A fontos, hogy a tenyered érintse az ingedet és a nadrágodat is.* mondja bár az is megeshet, hogy efféle óvatoskodás nélkül is működne az összes ruházatra a varázslat.
Mondhatni szerencsés egybeesés, hogy most tanítja erre a tisztán tartási módszerre, mert őszintén szólva Ewa ruháinak eléggé megártott a két-három napos út, na meg az út felverődő pora is beleette magát egy cseppet.*
- Most próbáld te. *javasolja hisz az írnok a manacsalogatás alapjait már megtanulta tehát ha csak a mágusok balszerencséje bele nem szól akkor már képes végrehajtani a feladatot.
Ha a varázslat létrejön mindkettejük részére akkor már frissen illatozó ruhában hajol le egy újabb, ismét igen könnyű de nagyon is hasznos varázslat leírásáért.*
- Nekem ez volt még igen fontos. *mutatja is be.*
- Az élelemgyűjtés. Bárhol légy, a kisállatok a barátaid. Az éhhaláltól nem kell tartanod. *mondja el röviden a hasznát is.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
* Azonnal rábólint a kérésre. Ez a varázslat az elf nő szerint valóban hasznos és ráadásul az egész egy tökéletesen betanult mozdulaton múlik. Ewa fel is áll, hogy Achim is láthassa miként tartja kecsesen kezét és simít végi ruháján az inge bal oldalától egészen a nadrágja közepéig, egészen olyan combközépig. Tulajdonképpen nem az a legfontosabb, hogy miként érinti ruháit hanem inkább az, hogy tenyerével minden tisztításra szánt ruhadarabon végig simíthasson.*
- A fontos, hogy a tenyered érintse az ingedet és a nadrágodat is.* mondja bár az is megeshet, hogy efféle óvatoskodás nélkül is működne az összes ruházatra a varázslat.
Mondhatni szerencsés egybeesés, hogy most tanítja erre a tisztán tartási módszerre, mert őszintén szólva Ewa ruháinak eléggé megártott a két-három napos út, na meg az út felverődő pora is beleette magát egy cseppet.*
- Most próbáld te. *javasolja hisz az írnok a manacsalogatás alapjait már megtanulta tehát ha csak a mágusok balszerencséje bele nem szól akkor már képes végrehajtani a feladatot.
Ha a varázslat létrejön mindkettejük részére akkor már frissen illatozó ruhában hajol le egy újabb, ismét igen könnyű de nagyon is hasznos varázslat leírásáért.*
- Nekem ez volt még igen fontos. *mutatja is be.*
- Az élelemgyűjtés. Bárhol légy, a kisállatok a barátaid. Az éhhaláltól nem kell tartanod. *mondja el röviden a hasznát is.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
943. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-30 20:52:06
Üzenet elküldve: 2016-05-30 20:52:06
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 219
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia//
*Követi Ewangelt és próbál mindenre odafigyelni. Hallgatja, hogy ezek az egyszerűbb varázslatok milyenek és, hogy ő nem fektetne beléjük aranyat. Achim ezen részét meg is érti, de mivel ő egész életét olvasással és számolással töltötte így kissé fellengzősen le vesz egy tekercset és megnézi, vajon milyen nehéz is lehet megtanulni. Amit benne talál az nem, hogy egy kezdő mágusnak, de talán egy hollónak is menne. Ezzel a felismerésével fordul az elfhez.*
- Úgy véle az egyszerűbb varázslatokkal nem lesz gond, annyira könnyűek a szavak és mozdulatok, hogy még aranyat sem kell pazarolnom rá. Úgy vélem ezeket még magamtól is megtanulom. *Mosolyog az elfere és tovább hallgatja.* ~ Hm. Új és szép ruha. Nem kell többé vasalnom és hajtogatnom. Nem hangzik rosszul.~ *Habár a ruhák rendezgetése és hajtogatását szokta élvezni és kedveli is csinálni, mivel a rendszerezés és a rendbentartás, valamint a rendalapú élet híve és ezért szeret bíbelődni a dologgal.*
- Ezt a varázslatot megtanítod nekem? Akár most is, ha van időd, szerintem nem lesz gond az elsajátításával. Büszke leszel rám. *Bólogat a titkár, aki egyszer már szívesen kiszámolná hány évtized lehet közöttük, mivel az elfeknél ez olyan nehéz kisakkozni. Nem mellesleg Ewangel valóban szemrevaló teremtés.*
*Követi Ewangelt és próbál mindenre odafigyelni. Hallgatja, hogy ezek az egyszerűbb varázslatok milyenek és, hogy ő nem fektetne beléjük aranyat. Achim ezen részét meg is érti, de mivel ő egész életét olvasással és számolással töltötte így kissé fellengzősen le vesz egy tekercset és megnézi, vajon milyen nehéz is lehet megtanulni. Amit benne talál az nem, hogy egy kezdő mágusnak, de talán egy hollónak is menne. Ezzel a felismerésével fordul az elfhez.*
- Úgy véle az egyszerűbb varázslatokkal nem lesz gond, annyira könnyűek a szavak és mozdulatok, hogy még aranyat sem kell pazarolnom rá. Úgy vélem ezeket még magamtól is megtanulom. *Mosolyog az elfere és tovább hallgatja.* ~ Hm. Új és szép ruha. Nem kell többé vasalnom és hajtogatnom. Nem hangzik rosszul.~ *Habár a ruhák rendezgetése és hajtogatását szokta élvezni és kedveli is csinálni, mivel a rendszerezés és a rendbentartás, valamint a rendalapú élet híve és ezért szeret bíbelődni a dologgal.*
- Ezt a varázslatot megtanítod nekem? Akár most is, ha van időd, szerintem nem lesz gond az elsajátításával. Büszke leszel rám. *Bólogat a titkár, aki egyszer már szívesen kiszámolná hány évtized lehet közöttük, mivel az elfeknél ez olyan nehéz kisakkozni. Nem mellesleg Ewangel valóban szemrevaló teremtés.*
942. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-30 18:25:26
Üzenet elküldve: 2016-05-30 18:25:26
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 861
OOC üzenetek: 1429
Játékstílus: Vakmerő
// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója Meg Morwon - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás //
* Valamilyen okból kifolyólag Morwon teljesen magán kívül van, mintha nem is lenne teljes mértékben Morwon. Pedig akárhogy néz maga elé, semmi más név nem jut eszébe, ami illene rá, legfeljebb a Loree és a Dedion, de az ugyebár szintén a Morwonhoz tartozik. Tehát csak ül és néz ki a fejéből, azt sem veszi észre, hogy azt a feladatot kapja, hogy Morwon. Ez az első igazán Morwonikus dolog, amit csinál, mióta ül ott. Mármint, hogy nem hallja meg a feladatot. *
- Na. * Szólal meg végül, mikor Taitos abbahagyja az éneklést. Mert, hogy csak most tér vissza a földre és meg, mert azt gondolja, hogy ettől a hangosn megszólalásától kevésbé fog csengeni a füle. De nem. Csak gondolta. Egyből rájön, hogy ugyanúgy cseng, ha nem jobban. Kezével is próbál végetvetni a szörnyűségnek, de csak nem jön össze, úgyhogy végül feladja, megpróbál beletörődni. Úgy próbál ülni, mint ahogy meditálás közben kellett volna, és ahogy nem ült természetesen, csak a többiek. Aztán ezt is feladja. Némi töprengést követően arra jut, hogy reggel van. Nem, mégsem. Vagy mégis? Valami nem stimmel. Este... Elaludt. Szóval... Mégis? Igen. Világos van, ezt látja. De az előbb még este, most meg... Reggel? Tényleg az lehet. *
- Ki ez? Mi ez? Hol vagyok? * Kiált fel hirtelen, mikor körbenéz a helyen. Úgy tűnik az erdei manók egy éjszaka alatt elvitték a Vashegyről erre a furcsa helyre, és furcsa emberekkel szórták körbe. *
* Valamilyen okból kifolyólag Morwon teljesen magán kívül van, mintha nem is lenne teljes mértékben Morwon. Pedig akárhogy néz maga elé, semmi más név nem jut eszébe, ami illene rá, legfeljebb a Loree és a Dedion, de az ugyebár szintén a Morwonhoz tartozik. Tehát csak ül és néz ki a fejéből, azt sem veszi észre, hogy azt a feladatot kapja, hogy Morwon. Ez az első igazán Morwonikus dolog, amit csinál, mióta ül ott. Mármint, hogy nem hallja meg a feladatot. *
- Na. * Szólal meg végül, mikor Taitos abbahagyja az éneklést. Mert, hogy csak most tér vissza a földre és meg, mert azt gondolja, hogy ettől a hangosn megszólalásától kevésbé fog csengeni a füle. De nem. Csak gondolta. Egyből rájön, hogy ugyanúgy cseng, ha nem jobban. Kezével is próbál végetvetni a szörnyűségnek, de csak nem jön össze, úgyhogy végül feladja, megpróbál beletörődni. Úgy próbál ülni, mint ahogy meditálás közben kellett volna, és ahogy nem ült természetesen, csak a többiek. Aztán ezt is feladja. Némi töprengést követően arra jut, hogy reggel van. Nem, mégsem. Vagy mégis? Valami nem stimmel. Este... Elaludt. Szóval... Mégis? Igen. Világos van, ezt látja. De az előbb még este, most meg... Reggel? Tényleg az lehet. *
- Ki ez? Mi ez? Hol vagyok? * Kiált fel hirtelen, mikor körbenéz a helyen. Úgy tűnik az erdei manók egy éjszaka alatt elvitték a Vashegyről erre a furcsa helyre, és furcsa emberekkel szórták körbe. *
941. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-05-30 18:07:20
Üzenet elküldve: 2016-05-30 18:07:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 103
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem haragtartó, valóban nem. Eleve haragossá tenni nehéz. Igen könnyen megbocsát, ha a másik is komolyan gondolja. Ez azonban nem azt jelenti, hogy könnyű kihasználni. Előfordult ez már egyszer-kétszer korábban, de mindezektől eltekintve is felettébb gyanakvó személy. A bizalmát elnyerni meg... keveseknek sikerült eddig.
Lényeg a lényeg: észreveszi Lapu szégyenét, de nem jelzi ennek jelentőségét. Tudja, milyen az, ha csúnyán melléfog valaki. Érzett már ő is ilyet nem egyszer.
Ami rendkívül meglepi, az a lány hirtelen hangnemváltása. Mármint... váratlanul hirtelen. Ha jobban ismerné a lányt, talán egy pillanatra még az ütő is megállt volna benne. De így "csak" egy megszeppent arcot, enyhén kiugró szemeket és behúzott nyakat vélhet Lapu felfedezni Eirenin.*
~Hirtelen mi ütött ebbe a lányba? Mintha csak anyámat hallanám, amikor... valahányszor meg akarta itatni velem a gnóm retekből készült gyógyíreit.~
*Még tán mindig érzi annak a borzalmas löttynek az ízét. Nem egy finnyás alkat, ha ételekről van szó, de ezzel a növénnyel soha nem békélt meg.
Semmi kétsége nincs afelől, hogy nem lesz kellemetlen. Mármint fizikailag. De helyzetrajzi szempontból igenis kínos neki. Alighanem egy publikus helyen vannak. Nemcsak hogy szégellős úgy általánosságban, még mutogassa magát az esetleges erre tévedőknek is? Nem-nem!*
-D-de... *Nem igazán tud többet mondani. Leszegi fejét és zavarában oldalra pislog, miközben mindkét karjával lefedi mellkasát és hasát; mintha attól félne, hogy ellenkezésére Lapu letépi róla mellényét.*
*Nem haragtartó, valóban nem. Eleve haragossá tenni nehéz. Igen könnyen megbocsát, ha a másik is komolyan gondolja. Ez azonban nem azt jelenti, hogy könnyű kihasználni. Előfordult ez már egyszer-kétszer korábban, de mindezektől eltekintve is felettébb gyanakvó személy. A bizalmát elnyerni meg... keveseknek sikerült eddig.
Lényeg a lényeg: észreveszi Lapu szégyenét, de nem jelzi ennek jelentőségét. Tudja, milyen az, ha csúnyán melléfog valaki. Érzett már ő is ilyet nem egyszer.
Ami rendkívül meglepi, az a lány hirtelen hangnemváltása. Mármint... váratlanul hirtelen. Ha jobban ismerné a lányt, talán egy pillanatra még az ütő is megállt volna benne. De így "csak" egy megszeppent arcot, enyhén kiugró szemeket és behúzott nyakat vélhet Lapu felfedezni Eirenin.*
~Hirtelen mi ütött ebbe a lányba? Mintha csak anyámat hallanám, amikor... valahányszor meg akarta itatni velem a gnóm retekből készült gyógyíreit.~
*Még tán mindig érzi annak a borzalmas löttynek az ízét. Nem egy finnyás alkat, ha ételekről van szó, de ezzel a növénnyel soha nem békélt meg.
Semmi kétsége nincs afelől, hogy nem lesz kellemetlen. Mármint fizikailag. De helyzetrajzi szempontból igenis kínos neki. Alighanem egy publikus helyen vannak. Nemcsak hogy szégellős úgy általánosságban, még mutogassa magát az esetleges erre tévedőknek is? Nem-nem!*
-D-de... *Nem igazán tud többet mondani. Leszegi fejét és zavarában oldalra pislog, miközben mindkét karjával lefedi mellkasát és hasát; mintha attól félne, hogy ellenkezésére Lapu letépi róla mellényét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741