// Mordék bevetésen //
- Mondd csak, merre ütöttek lovaggá, s ki tette ezt? Amolyan "kóborlovag", vagy hivatalosabb a cím?
*Kérdi érdeklődve, s ezen a ponton különböznek is, hiszen Mordach inkább magányos farkas ezen a téren, nem éppen az a típus, ki más szolgálatába állna, más életéért harcolna. Persze, egy Mordokhaihoz hasonló társaság esetében ez a vélemény természetesen megváltozna részéről, de egy Mordachhoz és Mordokhaihoz hasonló ember igazi "kincs", mely nem leledzik mindenhol.*
- Igen, emlékszek, nagyon is jól... De ez igen hosszú történet... Talán majd egyszer elmesélem.
*Kacsint rá, egy apró zavart talán fel is lehet fedezni a szavaiban, ami még elgondolkodtató is lehet, főleg mert nem válaszolt konkrétan. Ha csatában ölt volna először, akkor azt könnyedén elmondaná, ám ez nem így történt. Koránt sem.. Egyes emberekben lappang mélyen valami sötét köd, mely olykor elhatalmasodik az elmén, s a lélek nyugodtságát csak bizonyos tettek teszik lehetővé. Nem túlságosan büszke rá, de nem is okolja magát, hiszen tudja jól, hogy mindennek oka van, márpedig az ő néhanapján feltörő sötétségének is. Mordokhainak pedig már csak azért nem szeretné elmondani a történetet, mert nem tudja, hogy reagálna rá. Talán majd a szigeten, ha nagyon kérdezősködik, ám most nem éppen a legmegfelelőbb a pillanat.*
- Igazából az enyém se különleges. Az teszi különlegessé számomra, hogy sokat használtam, sokat volt velem, és mondhatni a lelkemnek egy apró darabkája ott van benne. *felkacag* Tudom, hogy hülyeség, de én eléggé tárgy centrikus vagyok, amint észrevetted. A vallatáshoz pedig valóban értek! Sok mindent nem tudsz még rólam! *kacsint* A térkép nincsen náluk, mert az itt lapul a zsebemben! Még véletlenül sem akartam a többi holmi közé rakni.
*Megcsapkodja büszkén a zsebét, majd felmászik a ládára. Pár pillanatra fordítja el csak fejét, mikor is meghallja Mordokhai szitkozódását. Tekintetét rögtön odakapja, mire észre is veszi, hogy társa ökle pont a piros sapkást találta el, aki nem számítva a nagy válaszütésre, hangosan felkiált. Természetesen rögtön rohanni kezd, ám Mordach megragadja az alkalmat, s egy mellette pihenő öreg fémpoharat kézbe vesz, céloz, s dob! Egy kicsivel megy odébb, és a fejét találná el a távolban, ám amaz csak a vállát éri, ahonnan lepattan, s hangos csörömpölés közepette a deszkákra hullik.*
- Franc! Utánuk!
*Mondja a hóhajú felé, majd lepattan a ládáról, s már utánuk is ered. Persze, most kell egy nagyobb tömegnek átkelnie előttük, így hamar a nyomukat vesztik. A Vörös még egy ideig rohan, de mivel nem látja őket, így egy pillanatra megáll.*
- Jól vagy? *pillant társa felé* Szerintem induljunk meg a torony felé, hátha arra rohantak tényleg, ahogy a fogadós mondta. Talán azt hiszik, hogy arra úgyse keresnénk őket, gyorsan túl adnak a tekercseken, és ennyi volt.
*Ha beleegyezik, akkor Mordach meg is indul gyors tempóban, bár nem teljesen az úton halad a torony felé, hiszen így kevésbé veszik őket észre, ha kezdik beérni őket. Viszont ez nem így sikerül, s már az építmény előtt sétálnak, ám még mindig senkit nem látnak. A Vörös megáll előtte, karba teszi kezeit, majd végignéz rajta.*
- Na, most mi legyen?