// Egy Maroknyi Mágus Mágikus Missziója - Mágustoronyba Menetelés Meg Meditálás Majd Mágia Magolása //
//Bóklászás Taitos-al//
*Megmosolyogja Taitos tiltakozását, hisz nem is gondolta komolyan. Nem szeretne magára haragítani egy hatalmas mágust!
Aztán tovább szélesedik mosolya a kacsintáskor.*
- Hát még az egy éves szolgálat alatt! *kacsint vissza, és próbál komolynak tűnni, de szándéka ellenére elnevetgéli a dolgot. Pedig történetesen pont ez jutott eszébe még odafent a toronyban: hogy annyira talán nem is járna rosszul mestere. Sok mindent elleshetne az alatt az egy év alatt. Feltéve, hogy nem egyszerű szolgálónak használná az öreg.
Büszkén néz végig a hídján, majd lassú lépésekben felkaptat rá. Nem szívesen pillant le, amíg fel nem értek, inkább fölfelé szegezi tekintetét. Ám mikor elérik az egyik ágat, és meg tud kapaszkodni, már fölbátorodik, és szabad utat enged a szemének. Annak engedhet is! Egészen különleges innen a kilátás, messzire ellátni, egészen a toronyig, sőt, a tenger csillogása is a szemébe tűnik!
Hosszasan elnézi, aztán végül mégis Taitoson nyugszik meg tekintete. Figyeli őt, ahogy szintén elmerül a kilátásban, ahogy játszik a hajával a szél… Van valami megkapó a látványban, a szemnek, és a léleknek is.
Krestvirt kissé zavarba is hozza, mikor a fiú felé fordul. Mintha ilyesmi történt volna az éjszaka is. Aztán elindul lefelé, ahogy jöttek. Azaz… az első pár lépés után Taitos kezéért nyúl, csak úgy, kérdezés nélkül, és jó erősen belekapaszkodik, hacsak a fiú nem tesz ellene. Aztán ahogy lejjebb érnek, gyengül a szorítása, avagy sejthető, hogy csak a magasság ijesztette meg. A híd végére érve aztán el is engedi Taitost, hogy előre tudjon menni, majd utána lelép ő is a hídról, s az semmivé foszlik.*
- Köszönöm. *mosolyodik el, bár részéről abban kicsit kételkedne, hogy mikor nehezebb ez a varázslat. Nappal talán nincs meg a megfelelő környezet, esetében mégis ugyanannyira megfelelő, hisz az éjszaka meg az hátráltatja, hogy figyelmének egy részét arra kell összpontosítania, hogy tévképzeteit háttérbe szorítsa. Remélhetőleg az idővel ez könnyebb lesz, hisz már most nagyon sokat fejlődött benne.
Reflexből kapja el a felé nyújtott erszényt, majd mikor felfogja, mi van benne, első reakcióként visszaadná, ám aztán mégis elteszi. Taitos a mestere, tudja, mit csinál. Ha szerinte megér ennyit, hogy még itt és most tanulni tudjon, mielőtt továbbállnának, akkor tanulni fog.*
- Úgy lesz. Köszönöm. *hálálkodik röviden, aztán fölzárkózik a fiú mellé. Majd visszatéríti, amint tudja.*