Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 63 (1241. - 1260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1260. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:44:56
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:44:56
ÚJ
![>Myna Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/767_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
// Visszatérés //
//Ryrros//
*Ahogy megindul felé Ryrros kirázza a hideg, félelmét nem is tudná leplezni, hiszen volt már a torkához szegezve tőr, amivel a bőrét épp csak felsebezte.*
-Már hogy tudnál megvédeni? Szinte majd megőrültem és te is láttad biztos annak a jeleit. *Kezd bele és bal szeme sarkában meg is jelenik egy könnycsepp, ami még ott tanyázik egy darabig.*
-A vérmágia teremtette azokat a halott élő szörnyeket is, hogy lehetnénk biztonságban? A sötét mágiáddal védesz meg? *Lehet kicsit erős kérdés, de amióta kiderült a dolog csak jobban fél a félvértől.*
-Hogy lehetnék biztonságban olyan mellett, aki csak úgy megtalál... *Tart egy kis szünetet, de addigra már felé tornyosul a magas férfi, de a fejét elhajtja Myna. Tudja, hogy eljött érte, na de ez is felvetett benne pár dolgot.*
-Amúgy hogy a fészkes fenébe találtál rám Kalácsfalván? Még ideje sem volt a madárkáidnak arra, hogy hírül vigyék hova érkeztem meg, arról nem is beszélve, hogy még én se tudtam hol vagyok, amíg meg nem érkeztem. *Érdeklődik hisztisen.*
-Nem tudom mit akarok. *Sírja el magát, teljesen kétségbeesetten, tényleg nem tudja már mit akar és mit nem.*
-Amióta megnyitottam a szívem, túl sok érzés szabadult fel és nem tudok mit tenni, engem kikészít. *Megöleli Ryrrost és hozzábújik, mint egy kisgyerek.*
//Ryrros//
*Ahogy megindul felé Ryrros kirázza a hideg, félelmét nem is tudná leplezni, hiszen volt már a torkához szegezve tőr, amivel a bőrét épp csak felsebezte.*
-Már hogy tudnál megvédeni? Szinte majd megőrültem és te is láttad biztos annak a jeleit. *Kezd bele és bal szeme sarkában meg is jelenik egy könnycsepp, ami még ott tanyázik egy darabig.*
-A vérmágia teremtette azokat a halott élő szörnyeket is, hogy lehetnénk biztonságban? A sötét mágiáddal védesz meg? *Lehet kicsit erős kérdés, de amióta kiderült a dolog csak jobban fél a félvértől.*
-Hogy lehetnék biztonságban olyan mellett, aki csak úgy megtalál... *Tart egy kis szünetet, de addigra már felé tornyosul a magas férfi, de a fejét elhajtja Myna. Tudja, hogy eljött érte, na de ez is felvetett benne pár dolgot.*
-Amúgy hogy a fészkes fenébe találtál rám Kalácsfalván? Még ideje sem volt a madárkáidnak arra, hogy hírül vigyék hova érkeztem meg, arról nem is beszélve, hogy még én se tudtam hol vagyok, amíg meg nem érkeztem. *Érdeklődik hisztisen.*
-Nem tudom mit akarok. *Sírja el magát, teljesen kétségbeesetten, tényleg nem tudja már mit akar és mit nem.*
-Amióta megnyitottam a szívem, túl sok érzés szabadult fel és nem tudok mit tenni, engem kikészít. *Megöleli Ryrrost és hozzábújik, mint egy kisgyerek.*
1259. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:40:43
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:40:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Visszatérés //
//Mynácska//
*Ryrros egy ideig csak nézi Mynát, ugyanolyan szomorú szemekkel, de nem mond semmit.
Arra, hogy Myna visszatért a régi életéhez, csak halkan felsóhajt. Aztán lassan indul el a lány felé, és szelíden kezd el beszélni.*
- Én buta kis Mynácskám... *fog bele, miközben lassan közeledik a lány felé.*
- Azt gondoltad nem tudlak megvédeni? *kérdezi őszinte bánattal a hangjában.*- Azért tetted mindazt, amit tettél, mert menekülni akartál a süllyedő hajóról?
*Megáll a lány előtt, és lassan emeli fel hosszú, szürke ujjait. Halkan beszél, és nincs a hangjában szemernyi harag sem.*
- Van más mód is. *mondja.*- Azt gondoltad, nincs más tervem, ha ez balul sülne el? A legfontosabb számomra, hogy biztonságban légy. Hát nem körülötted forog most is minden? Nem érted jöttem vissza?
*A lány felé tornyosul szikár, vékony alakjával és közelebb hajol ajkaihoz, de ne csókolja meg. Csak az arcán simít végig hideg kezével.*
- Ne beszélj ilyen csacsiságokat. *mondja lágyan.*
- Azt mondtam elhozlak, és megvédelek másoktól, nem igaz? Ez így is lett. Mondd... akarod azt még, amiért velem jöttél? *kérdezi csöndesen, és mélyen a lány szemeibe néz. Íriszei akár két sötét és mély kút, melyekben örökre el lehet veszni.*
//Mynácska//
*Ryrros egy ideig csak nézi Mynát, ugyanolyan szomorú szemekkel, de nem mond semmit.
Arra, hogy Myna visszatért a régi életéhez, csak halkan felsóhajt. Aztán lassan indul el a lány felé, és szelíden kezd el beszélni.*
- Én buta kis Mynácskám... *fog bele, miközben lassan közeledik a lány felé.*
- Azt gondoltad nem tudlak megvédeni? *kérdezi őszinte bánattal a hangjában.*- Azért tetted mindazt, amit tettél, mert menekülni akartál a süllyedő hajóról?
*Megáll a lány előtt, és lassan emeli fel hosszú, szürke ujjait. Halkan beszél, és nincs a hangjában szemernyi harag sem.*
- Van más mód is. *mondja.*- Azt gondoltad, nincs más tervem, ha ez balul sülne el? A legfontosabb számomra, hogy biztonságban légy. Hát nem körülötted forog most is minden? Nem érted jöttem vissza?
*A lány felé tornyosul szikár, vékony alakjával és közelebb hajol ajkaihoz, de ne csókolja meg. Csak az arcán simít végig hideg kezével.*
- Ne beszélj ilyen csacsiságokat. *mondja lágyan.*
- Azt mondtam elhozlak, és megvédelek másoktól, nem igaz? Ez így is lett. Mondd... akarod azt még, amiért velem jöttél? *kérdezi csöndesen, és mélyen a lány szemeibe néz. Íriszei akár két sötét és mély kút, melyekben örökre el lehet veszni.*
1258. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:35:31
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:35:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1050
OOC üzenetek: 138
Játékstílus: Vakmerő
// Visszatérés //
//Ryrros//
*Szerencsétlenül alakulnak a dolgok és mindig egymást elkerülve Myna teljesen elhanyagolva érzi magát. Ryrros még nem lépett le, mire visszaér a toronyhoz, de bizonyára nem fog repdesni az örömtől, ha megtudja miket tett a lány szabadidejében. Ráadásul mikor ideértek még vörös volt, most meg már ismét szőke.
A kérdést hallva a szíve is összeszorul, nem hallotta még ilyen csalódottnak és szomorúnak. Tudja, hogy jobban jár, ha mindent elmond, mert ha később derül ki vagy esetleg már tud mindenről, akkor oda a bizalom.*
-Én... hát kicsit ő... visszatértem régi életemhez, de nem lettem boldogabb tőle. *Ezzel még nem árult el túl sok dolgot, fél Ryrrostól és nem is mer a szemébe se nézni, ezért fordul a lova felé és simogatja azt.*
-Nem tudunk már elhajózni, mert tegnap már evakuáltak és mindenkit elzavartak onnan. *Nem sok dolog maradt ott, talán csak a fosztogatók tűnnek fel, na de ez mindegy is, a lényeg, hogy nem tudnak már elutazni elvileg.*
-Én meg próbáltam menteni magam és egy nevesebb mágus mellé menekültem, de rájöttem, hogy az nem én vagyok, hanem a múltam, aki vele volt. Hiányzik, hogy nem udvarolnak körbe és nem minden körülöttem forog, még ha látszat is a dolog. *Nem enyhe szereplési vágya van és szeretetéhsége sem kicsi. Ezeket idegenektől pár pillanatra meg is kaphatja bármikor, de ahhoz Pille stílusban kell csábítania, aminek a vége mindig egy forró éjszaka.*
-Néha tényleg jobb lenne, ha nem léteznék tovább vagy pedig jól jönne egy tartós emlékezetvesztés, hogy saját magam lehessek utána. *Myna hangja is szomorú és saját magában is nagyon csalódott, de mégis visszajött ahhoz az egyénhez, akitől a legjobban fél, de valamiért a legjobban is ragaszkodik.*
//Ryrros//
*Szerencsétlenül alakulnak a dolgok és mindig egymást elkerülve Myna teljesen elhanyagolva érzi magát. Ryrros még nem lépett le, mire visszaér a toronyhoz, de bizonyára nem fog repdesni az örömtől, ha megtudja miket tett a lány szabadidejében. Ráadásul mikor ideértek még vörös volt, most meg már ismét szőke.
A kérdést hallva a szíve is összeszorul, nem hallotta még ilyen csalódottnak és szomorúnak. Tudja, hogy jobban jár, ha mindent elmond, mert ha később derül ki vagy esetleg már tud mindenről, akkor oda a bizalom.*
-Én... hát kicsit ő... visszatértem régi életemhez, de nem lettem boldogabb tőle. *Ezzel még nem árult el túl sok dolgot, fél Ryrrostól és nem is mer a szemébe se nézni, ezért fordul a lova felé és simogatja azt.*
-Nem tudunk már elhajózni, mert tegnap már evakuáltak és mindenkit elzavartak onnan. *Nem sok dolog maradt ott, talán csak a fosztogatók tűnnek fel, na de ez mindegy is, a lényeg, hogy nem tudnak már elutazni elvileg.*
-Én meg próbáltam menteni magam és egy nevesebb mágus mellé menekültem, de rájöttem, hogy az nem én vagyok, hanem a múltam, aki vele volt. Hiányzik, hogy nem udvarolnak körbe és nem minden körülöttem forog, még ha látszat is a dolog. *Nem enyhe szereplési vágya van és szeretetéhsége sem kicsi. Ezeket idegenektől pár pillanatra meg is kaphatja bármikor, de ahhoz Pille stílusban kell csábítania, aminek a vége mindig egy forró éjszaka.*
-Néha tényleg jobb lenne, ha nem léteznék tovább vagy pedig jól jönne egy tartós emlékezetvesztés, hogy saját magam lehessek utána. *Myna hangja is szomorú és saját magában is nagyon csalódott, de mégis visszajött ahhoz az egyénhez, akitől a legjobban fél, de valamiért a legjobban is ragaszkodik.*
1257. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:30:39
Üzenet elküldve: 2016-08-30 13:30:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 385
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Megfontolt
// Visszatérés //
//Mynácska//
*Hogy az érkezésüket követő estén mi történt?
nem mondhatni, hogy sok minden. Myna elment a toronyba, Ryrros pedig addig felállította a sátrat. Majd elkészült a vacsora, a lovat is kellően kikötötték, és viszonylag csendbe, meglepő békében telt el az este.
Aztán Myna mégis úgy döntött, hogy vele marad. De talán a lány legnagyobb csodálatára a fél mélységi nem tett semmiféle közeledést. Vagy legalábbis arra nem utalt, hogy bármit is akarna Mynától, amit ő még nem szeretne, s mivel nem olyan régen még valami kikötés szerű dolog volt, hogy ehhez a lánynak több bizalom kell... Ryrros különös mód tiszteletben tartotta ezt a döntését. Így inkább csak egymás mellet aludtak. S habár Myna azt hihette, hogy a férfi hamar álomba szenderült, ez közel sem volt így.
A lány szuszogott már mélyen, amikor a férfi felé fordult, és ezüstösen megvillantak sötét szemei a sátor nyílásán beszűrődő, vékonyka holdfényben. Nem csinált semmit, nem ért hozzá, nem mozdult, még a szeme se rebbent, csak nézte. Jó ideig nézte. Aztán így zárultak le lassan fekete szempillákkal keretezett szemei.
Amilyen későn aludt el, olyan korán ébredt. Myna akkor még mélyen aludt, így elintézte reggeli teendőit, majd benézett a mágus toronyba, aztán pedig bevette magát az erdőbe.
Azt gondolta, hogy mire visszaér, Myna már ébren lesz, és készít a lánynak meg magának reggelit. Végül pedig nem árt sort keríteniük egy beszélgetésre. De addigra a sátor már üres volt.
Ryrroshvar nem indult Myna keresésére. Remélte, hogy amaz nem fogja magát és hagyja el ismét csak úgy, főként, hogy a lova még ott legelészik a sátor mellett. Talán csak magányra van szüksége - gondolta.
Ismét tiszteletben tartotta a döntését.
Reggelit készített, és egyedül ette meg. Szabadon engedte Azzut a bokrok alá, aztán pakolászott egy kissé, és elrendezte a sátrat.
Újra bement az erdőbe, aztán ismét vissza, és megebédelt. Végül végig simított magán, s hirtelen olyan tiszta és rendezetté változott a külseje, hogy olyan már nagyon régen nem volt. Nem is érti miért nem használja ezt a varázslatot többet mostanában.
Végül ismét csak várt... várt és várt... majd elaludt... aztán felkelt, olvasott... tüzet rakott... és eddigre már az első csillagok is felbukkannak a még napos, de kelet felé már szürkülő égen.
Most pedig már esteledik. A tücskök őrült zenéjükbe fognak, a madarak elcsendesednek, s átadják helyüket az éjszakai kórusnak, a baglyok, denevérek és távoli farkasok éji dalainak.
Amennyire nagy volt itt a forgalom mostanában, annyira üres és magányos most a mágustorony melletti kis tisztás.
Ryrros is annyira üresnek és magányosnak tűnik a fák árnyékában... magányosnak, aki talán éppen most mond le valamiről.
Feláll, és a sátor felé fordul. Rendezkedik még egy kissé, amikor meghallja az oly ismerős, apró lépteket. Abbahagyja a mozdulatot és lehunyja a szemét, de nem mozdul meg. Megvárja, amíg az apró talpak tulajdonosa odaér hozzá és megszólítja. Meg is történik... a férfi pedig lassan sóhajt fel. Nem nyitja még ki a szemét, csak jobban kiegyenesedik. Aztán résnyire nyitja csak fel, miközben oldalra fordul a lány felé, s lassan pillant rá. Valahogy különösen, végtelenül szomorúnak tűnő szemekkel.*
- Mit tettél, Myna?
*A kérdés sokkal inkább csalódott, sőt mi több, talán fájdalmas, és halk, mint, hogy követelőző vagy számon kérő, vagy akár dühös lenne. Az egész talán furcsább, mint amilyen eddig volt. Ryrros pedig... szomorú?
Ha így van, ha nem... az biztos, hogy valahogy egészen szívet tépő látványt nyújt most. Újra az aranyszegélyes zöld köpenyében... gondosan hátrafésült fekete hajával... és annyira szomorúnak ható sötét szemeivel.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
//Mynácska//
*Hogy az érkezésüket követő estén mi történt?
nem mondhatni, hogy sok minden. Myna elment a toronyba, Ryrros pedig addig felállította a sátrat. Majd elkészült a vacsora, a lovat is kellően kikötötték, és viszonylag csendbe, meglepő békében telt el az este.
Aztán Myna mégis úgy döntött, hogy vele marad. De talán a lány legnagyobb csodálatára a fél mélységi nem tett semmiféle közeledést. Vagy legalábbis arra nem utalt, hogy bármit is akarna Mynától, amit ő még nem szeretne, s mivel nem olyan régen még valami kikötés szerű dolog volt, hogy ehhez a lánynak több bizalom kell... Ryrros különös mód tiszteletben tartotta ezt a döntését. Így inkább csak egymás mellet aludtak. S habár Myna azt hihette, hogy a férfi hamar álomba szenderült, ez közel sem volt így.
A lány szuszogott már mélyen, amikor a férfi felé fordult, és ezüstösen megvillantak sötét szemei a sátor nyílásán beszűrődő, vékonyka holdfényben. Nem csinált semmit, nem ért hozzá, nem mozdult, még a szeme se rebbent, csak nézte. Jó ideig nézte. Aztán így zárultak le lassan fekete szempillákkal keretezett szemei.
Amilyen későn aludt el, olyan korán ébredt. Myna akkor még mélyen aludt, így elintézte reggeli teendőit, majd benézett a mágus toronyba, aztán pedig bevette magát az erdőbe.
Azt gondolta, hogy mire visszaér, Myna már ébren lesz, és készít a lánynak meg magának reggelit. Végül pedig nem árt sort keríteniük egy beszélgetésre. De addigra a sátor már üres volt.
Ryrroshvar nem indult Myna keresésére. Remélte, hogy amaz nem fogja magát és hagyja el ismét csak úgy, főként, hogy a lova még ott legelészik a sátor mellett. Talán csak magányra van szüksége - gondolta.
Ismét tiszteletben tartotta a döntését.
Reggelit készített, és egyedül ette meg. Szabadon engedte Azzut a bokrok alá, aztán pakolászott egy kissé, és elrendezte a sátrat.
Újra bement az erdőbe, aztán ismét vissza, és megebédelt. Végül végig simított magán, s hirtelen olyan tiszta és rendezetté változott a külseje, hogy olyan már nagyon régen nem volt. Nem is érti miért nem használja ezt a varázslatot többet mostanában.
Végül ismét csak várt... várt és várt... majd elaludt... aztán felkelt, olvasott... tüzet rakott... és eddigre már az első csillagok is felbukkannak a még napos, de kelet felé már szürkülő égen.
Most pedig már esteledik. A tücskök őrült zenéjükbe fognak, a madarak elcsendesednek, s átadják helyüket az éjszakai kórusnak, a baglyok, denevérek és távoli farkasok éji dalainak.
Amennyire nagy volt itt a forgalom mostanában, annyira üres és magányos most a mágustorony melletti kis tisztás.
Ryrros is annyira üresnek és magányosnak tűnik a fák árnyékában... magányosnak, aki talán éppen most mond le valamiről.
Feláll, és a sátor felé fordul. Rendezkedik még egy kissé, amikor meghallja az oly ismerős, apró lépteket. Abbahagyja a mozdulatot és lehunyja a szemét, de nem mozdul meg. Megvárja, amíg az apró talpak tulajdonosa odaér hozzá és megszólítja. Meg is történik... a férfi pedig lassan sóhajt fel. Nem nyitja még ki a szemét, csak jobban kiegyenesedik. Aztán résnyire nyitja csak fel, miközben oldalra fordul a lány felé, s lassan pillant rá. Valahogy különösen, végtelenül szomorúnak tűnő szemekkel.*
- Mit tettél, Myna?
*A kérdés sokkal inkább csalódott, sőt mi több, talán fájdalmas, és halk, mint, hogy követelőző vagy számon kérő, vagy akár dühös lenne. Az egész talán furcsább, mint amilyen eddig volt. Ryrros pedig... szomorú?
Ha így van, ha nem... az biztos, hogy valahogy egészen szívet tépő látványt nyújt most. Újra az aranyszegélyes zöld köpenyében... gondosan hátrafésült fekete hajával... és annyira szomorúnak ható sötét szemeivel.*
A varázsló végigsimít ruháján, melynek hatására róla és felszereléséről minden nem mágikus szennyeződés eltűnik, haja és szakálla rendezett formát ölt.
1256. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:55:55
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:55:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Még ez is borzalmas fájdalom, ahogy a nyeregbe segítik, és nincsenek kétségei afelől, hogy Aldnek sem épp kellemes.*
-Vissza a kikötőbe.
*Leheli az útvonalat egyre erőtlenebbül, az alvás hiány, és a sérülése sokat kivett belőle.*
-Hajtsd a lovat.
*Támasztja meg arcának azon oldalát mely kevésbé fáj az őrmester hátán.*
-A folyón feljebb valahol pihenünk.
*Fáj minden szó, torkát égeti, közben teste még mindig mintha lángolna.*
-Vizet kell.
*Nyel nagyot, próbálja égett ajkait nedvesíteni.*
-Szereznünk.
*Majd kapaszkodik meg az őrmester derekában, érezhetően nem oly erővel, mint idefelé, és némán igyekszik tűrni a lovaglás okozta további kínokat.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Még ez is borzalmas fájdalom, ahogy a nyeregbe segítik, és nincsenek kétségei afelől, hogy Aldnek sem épp kellemes.*
-Vissza a kikötőbe.
*Leheli az útvonalat egyre erőtlenebbül, az alvás hiány, és a sérülése sokat kivett belőle.*
-Hajtsd a lovat.
*Támasztja meg arcának azon oldalát mely kevésbé fáj az őrmester hátán.*
-A folyón feljebb valahol pihenünk.
*Fáj minden szó, torkát égeti, közben teste még mindig mintha lángolna.*
-Vizet kell.
*Nyel nagyot, próbálja égett ajkait nedvesíteni.*
-Szereznünk.
*Majd kapaszkodik meg az őrmester derekában, érezhetően nem oly erővel, mint idefelé, és némán igyekszik tűrni a lovaglás okozta további kínokat.*
1255. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:48:35
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:48:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Nem mondhatni, hogy ugyanolyan viharos tempóban távozik a félvér a toronyból, ahogy érkezett. Sőt! Ziana kacsintását egy bágyadt mosollyal honorálja. Az udvaron a fekete csatamén közeledtükre ijedten kapja fel a fejét. Cotys nem tudja eldönteni, hogy a látványuk vagy a szaguk rémítette meg szegény párát, de szerencsére nem szalad el. Felveszi a földről a hadnagykisasszony holmiját és felpakol mindent a nyeregbe majd nem kis erőfeszítések árán felül ő maga is. Sikerül elkerülnie, hogy közben síró görcsöt kapjon. Megragadja a nő kinyújtott kezét és őt is maga mögé segíti a lóra. Indulás előtt még végig nézik ahogy a vén mágus magasba emeli a tornyot.*
-Minden esetre látványosnak látványos. Hogyan tovább hadnagy?
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Nem mondhatni, hogy ugyanolyan viharos tempóban távozik a félvér a toronyból, ahogy érkezett. Sőt! Ziana kacsintását egy bágyadt mosollyal honorálja. Az udvaron a fekete csatamén közeledtükre ijedten kapja fel a fejét. Cotys nem tudja eldönteni, hogy a látványuk vagy a szaguk rémítette meg szegény párát, de szerencsére nem szalad el. Felveszi a földről a hadnagykisasszony holmiját és felpakol mindent a nyeregbe majd nem kis erőfeszítések árán felül ő maga is. Sikerül elkerülnie, hogy közben síró görcsöt kapjon. Megragadja a nő kinyújtott kezét és őt is maga mögé segíti a lóra. Indulás előtt még végig nézik ahogy a vén mágus magasba emeli a tornyot.*
-Minden esetre látványosnak látványos. Hogyan tovább hadnagy?
1254. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:11:10
Üzenet elküldve: 2016-08-28 17:11:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 88
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//A Kutatás vége//
*Nem is biztos, hogy egyáltalán kellene neki azzal foglalkozni, amivel eddig foglalkozott. Lehet, hogy teljesen másra lenne szüksége. Nem csak személetváltásra, hanem egyenesen témaváltásra is. Mivel már minden érdekeset elolvasott és megtanult arról, ami érdekelte, ezért most valami egészen másba kéne belevágnia. Egy kicsit elhagyja a tornyot és sétálni indul a fás ligetes környékre. Most nem távolodik el olyan messzire, mint annak előtte. De egy kiadós sétára azért futja az idejéből. Egyelőre a holtaknak híre hamva sincsen és így igen ráérősen képes sétálgatni, vagy boldogulni. A séta igen jót tesz Grem elméjének, aki most már sokadszorra huzalozza át az agytekervényeit. Ismét belemerül a saját álmaiba és megint előjönnek azok a képek, amelyek egy jobb, szebb és dicsőbb korról adnak képet számára. Ebben az idősíkban Grem már rég megépítette, megtervezte és megalkotta azokat a találmányokat, amelyekről most még csak álmodott. Az új orvosi eszközeivel és a mágia segítségével olyan szörnyetegek kerülnek ki a kezei közül, amelyek bizonyára jobbá tehetik a világot. Vagyis az övét bizonyosan. Ez felettébb megnyugtató volt, hiszen ki ne örülne, ha megtalálná a lelki békéjét. Ezért amikor visszatér, a toronyba máris felkeresi a könyvtárat és egy apró vigyor társaságába végre belevetheti magát azon részletek tanulmányozásába, amelyek a tervének részleteit rejtik. Alaposan végig nézi a könyvtár minden szegletét és azokat a könyveket emeli le a polcról, amelyek a megfelelő tudást kínálják a számára. Most már nincs is szüksége másra, mint, hogy a mechanika világába elmerülve minduntalan csak azt a témát kutassa, amely ehhez közel áll. A mechanika a gnómok egy jó nagy hányadának igaz szerelme. Amit szerelni, bütykölni, vagy szétszedni lehet, azt meg is teszik. Mindenhez érdemes hozzá kontárkodni és ha lehet saját ötletekkel kiegészíteni feljavítani, vagy épp átépíteni. Volt is belőle sok próbálna még a városi élete során. A gnóm közösségek irigy fukar kis társaságok, akik egy egy találmányt oly mohón óvtak a riválisok szeme elől, hogy a világnak meg sem mutatták. Minden nap és nap, mint nap törtek be egymáshoz, hogy titkokat és újításokat lopjanak. Grem vigyorogva nézte mind ezt, hiszen ő maga sem volt más. Ha valamit nem értett, ha valamit nem tudott, ott volt a másé, amit csak el kellett vennie. Végül is sokkalta könnyebb volt, mint fáradságos kutatómunkával magának kitalálnia. Természetesen itt csak olyan alapvető apróságokról volt szó, amiket egy halandó és hozzá nem értő kontár fel sem ismer. Ilyen például egy apró fogaskerék vagy hajtókar átmérőjének pontos mérete, vagy a fém csiszolásának szögben meghatározható dőlésfoka. Minden apróság számít a gnómok világában. Ahogyan ez a nap is számít, hiszen minden ilyen napnak van valami tanulsága. Így a mostaninak is. Ezért amikor az elmélkedéssel és az aznapra kitűzött céllal végez, akkor egy kis szabadidőt csinál magának estére. Nem egy nagy iszákos, de most jól esne neki egy kis bor, vagy valami más itóka. Esetleg egy nyugodtabb kocsma is beleférne, ha van rá lehetőség. Azonban ő itt van a világ végén és mint olyan helyen nem lehetséges a kívánsága. Nem is baj, talán ez is egy intő jel arra, hogy végre pontot tegyen a tanulmányaira.*
*Nem is biztos, hogy egyáltalán kellene neki azzal foglalkozni, amivel eddig foglalkozott. Lehet, hogy teljesen másra lenne szüksége. Nem csak személetváltásra, hanem egyenesen témaváltásra is. Mivel már minden érdekeset elolvasott és megtanult arról, ami érdekelte, ezért most valami egészen másba kéne belevágnia. Egy kicsit elhagyja a tornyot és sétálni indul a fás ligetes környékre. Most nem távolodik el olyan messzire, mint annak előtte. De egy kiadós sétára azért futja az idejéből. Egyelőre a holtaknak híre hamva sincsen és így igen ráérősen képes sétálgatni, vagy boldogulni. A séta igen jót tesz Grem elméjének, aki most már sokadszorra huzalozza át az agytekervényeit. Ismét belemerül a saját álmaiba és megint előjönnek azok a képek, amelyek egy jobb, szebb és dicsőbb korról adnak képet számára. Ebben az idősíkban Grem már rég megépítette, megtervezte és megalkotta azokat a találmányokat, amelyekről most még csak álmodott. Az új orvosi eszközeivel és a mágia segítségével olyan szörnyetegek kerülnek ki a kezei közül, amelyek bizonyára jobbá tehetik a világot. Vagyis az övét bizonyosan. Ez felettébb megnyugtató volt, hiszen ki ne örülne, ha megtalálná a lelki békéjét. Ezért amikor visszatér, a toronyba máris felkeresi a könyvtárat és egy apró vigyor társaságába végre belevetheti magát azon részletek tanulmányozásába, amelyek a tervének részleteit rejtik. Alaposan végig nézi a könyvtár minden szegletét és azokat a könyveket emeli le a polcról, amelyek a megfelelő tudást kínálják a számára. Most már nincs is szüksége másra, mint, hogy a mechanika világába elmerülve minduntalan csak azt a témát kutassa, amely ehhez közel áll. A mechanika a gnómok egy jó nagy hányadának igaz szerelme. Amit szerelni, bütykölni, vagy szétszedni lehet, azt meg is teszik. Mindenhez érdemes hozzá kontárkodni és ha lehet saját ötletekkel kiegészíteni feljavítani, vagy épp átépíteni. Volt is belőle sok próbálna még a városi élete során. A gnóm közösségek irigy fukar kis társaságok, akik egy egy találmányt oly mohón óvtak a riválisok szeme elől, hogy a világnak meg sem mutatták. Minden nap és nap, mint nap törtek be egymáshoz, hogy titkokat és újításokat lopjanak. Grem vigyorogva nézte mind ezt, hiszen ő maga sem volt más. Ha valamit nem értett, ha valamit nem tudott, ott volt a másé, amit csak el kellett vennie. Végül is sokkalta könnyebb volt, mint fáradságos kutatómunkával magának kitalálnia. Természetesen itt csak olyan alapvető apróságokról volt szó, amiket egy halandó és hozzá nem értő kontár fel sem ismer. Ilyen például egy apró fogaskerék vagy hajtókar átmérőjének pontos mérete, vagy a fém csiszolásának szögben meghatározható dőlésfoka. Minden apróság számít a gnómok világában. Ahogyan ez a nap is számít, hiszen minden ilyen napnak van valami tanulsága. Így a mostaninak is. Ezért amikor az elmélkedéssel és az aznapra kitűzött céllal végez, akkor egy kis szabadidőt csinál magának estére. Nem egy nagy iszákos, de most jól esne neki egy kis bor, vagy valami más itóka. Esetleg egy nyugodtabb kocsma is beleférne, ha van rá lehetőség. Azonban ő itt van a világ végén és mint olyan helyen nem lehetséges a kívánsága. Nem is baj, talán ez is egy intő jel arra, hogy végre pontot tegyen a tanulmányaira.*
1253. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 16:52:04
Üzenet elküldve: 2016-08-28 16:52:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Végső soron elégedett. Ha a nő tényleg Amost segíti, akkor ott lesz a kastélynál. Vagyis sikeresen hadba hívta, ellenben nem kell elviselnie őket vissza a Vashegyig, és még tovább.
Ha tényleg Amost segíti. De mágusban ő sosem fog bízni.
Mondjuk jobb lett volna ép bőrrel megúszni, de még így sem nagy ár ez, ha csatlakoznak a végső ütközethez.
Az ajtó felé botorkálva, azért még erőtlenül rákacsint Aldasra, majd vánszorog le a lépcsőn, hogy odakinn egy újabb akadállyal találja szembe magát. Lóra kell szállnia.
Ejti minden holmiját a földre, az őrmesterre bízva a felmálházás nemes küzdelmét, maga pedig csak áll, fájdalmak között, és a tornyot szemléli.*
-Gyáva szarok.
*Nyugtázza az eseményeket tömören, nagyot nyelve, majd ha már indulásra készek karját nyújtva segítségért Alnak kapaszkodik fel maga is a lóra.*
-Mielőbb hagyjuk el a Kikötőt.
*Érkezik sóhajszerűen parancsa, miközben a kín könnyei újra forrón buzognak elő szeméből, és csípve szántják végig összeégett arcát.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Végső soron elégedett. Ha a nő tényleg Amost segíti, akkor ott lesz a kastélynál. Vagyis sikeresen hadba hívta, ellenben nem kell elviselnie őket vissza a Vashegyig, és még tovább.
Ha tényleg Amost segíti. De mágusban ő sosem fog bízni.
Mondjuk jobb lett volna ép bőrrel megúszni, de még így sem nagy ár ez, ha csatlakoznak a végső ütközethez.
Az ajtó felé botorkálva, azért még erőtlenül rákacsint Aldasra, majd vánszorog le a lépcsőn, hogy odakinn egy újabb akadállyal találja szembe magát. Lóra kell szállnia.
Ejti minden holmiját a földre, az őrmesterre bízva a felmálházás nemes küzdelmét, maga pedig csak áll, fájdalmak között, és a tornyot szemléli.*
-Gyáva szarok.
*Nyugtázza az eseményeket tömören, nagyot nyelve, majd ha már indulásra készek karját nyújtva segítségért Alnak kapaszkodik fel maga is a lóra.*
-Mielőbb hagyjuk el a Kikötőt.
*Érkezik sóhajszerűen parancsa, miközben a kín könnyei újra forrón buzognak elő szeméből, és csípve szántják végig összeégett arcát.*
1252. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 16:38:42
Üzenet elküldve: 2016-08-28 16:38:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A nő csak áll ott továbbra is. Jó szokása ez a mágusoknak, passzív, elfojtott agresszió.*
-Viszlát.
*Szól utánuk, és ahogy a páros kilép a kertbe valami furcsa dolog szemtanúja lehet, ha már indulóban vannak.*
//A torony védelme//
*Az öreg mágusmester egy kristálykővel kopogtatja körbe a tornyot, itt-ott egy okkult jelet vés a mohás téglákba, valamint furcsa derengő jelet húz a porba az ajtó elé.*
-Na ezt nézzétek!
*Nyög, ahogy a jelbe ül, majd becsukja szemét, elkezd egy igen bonyolult igézést kántálni. Mikor újra kinyitja a szemét az már fehéren izzik. Ujjait furcsa szögekben keresztezi, mire a torony falait fehérség futja át, mely védelmezően tekeredik köré. A földön egy sárgás kör izzik fel, a falakon pedig a kristály nyomán rúnák izzanak fel.*
-Távozzatok innen másvilági lények, mágia, ártó szándék, el véled!
*Rikkant az öreg megfiatalodott hangon. Úgy tűnik sikerrel járt egy igen bonyolult mágia megfogantatásában.
Ekkor mindkét kezét az ég felé emeli. Borzalmas recsegés és surrogás kerekedik, ahogyan a torony egy jó három lépéses peremmel kiszakad "gyökerestül" környezetéből, és emelkedni kezd.
Lassan, picit mintha forogna is, az óra mutatójárásával megegyezően indul el lassú séta tempóban pörögve, nagyjából húsz méter magasba emelkedve. Ott pedig megállapodik.
A mester arca belső vívódásokat tükröz, ezt mindazon verebek és galambok tisztán láthatják, akik ilyen magasan szoktak repülni. Végül sóhajt egy akkorát, hogy minden maradék ősz szőrzete beleremeg, majd alkarjainak furcsa táncával, és egy hosszabb igézéssel elkezd egy apró alagutat felhúzni egy a földön maradt misztikus jelekből álló körből egészen a lassan forgó toronyig.
Így az eredmény egy húsz méter magasan lebegő torony, mellette három lépéses föld peremmel, melyet fehér burok vesz körül. Erre cuppan rá a ferde alagút, mely a föld és a torony közti átjárást biztosítja. A mester szavai szerint pedig láthatatlan, ám annál fontosabb változás is bekövetkezett, a toronyba ugyanis idézett lény nem léphet, illetve odabent se varázsolni, se harcolni nem lehet, hiszen a mágiája megállítja ezen események létrejöttét. Az öreg mester pedig a kapuban ülve csendben mormolva koncentrál, kizökkenteni szinte lehetetlen.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A nő csak áll ott továbbra is. Jó szokása ez a mágusoknak, passzív, elfojtott agresszió.*
-Viszlát.
*Szól utánuk, és ahogy a páros kilép a kertbe valami furcsa dolog szemtanúja lehet, ha már indulóban vannak.*
//A torony védelme//
*Az öreg mágusmester egy kristálykővel kopogtatja körbe a tornyot, itt-ott egy okkult jelet vés a mohás téglákba, valamint furcsa derengő jelet húz a porba az ajtó elé.*
-Na ezt nézzétek!
*Nyög, ahogy a jelbe ül, majd becsukja szemét, elkezd egy igen bonyolult igézést kántálni. Mikor újra kinyitja a szemét az már fehéren izzik. Ujjait furcsa szögekben keresztezi, mire a torony falait fehérség futja át, mely védelmezően tekeredik köré. A földön egy sárgás kör izzik fel, a falakon pedig a kristály nyomán rúnák izzanak fel.*
-Távozzatok innen másvilági lények, mágia, ártó szándék, el véled!
*Rikkant az öreg megfiatalodott hangon. Úgy tűnik sikerrel járt egy igen bonyolult mágia megfogantatásában.
Ekkor mindkét kezét az ég felé emeli. Borzalmas recsegés és surrogás kerekedik, ahogyan a torony egy jó három lépéses peremmel kiszakad "gyökerestül" környezetéből, és emelkedni kezd.
Lassan, picit mintha forogna is, az óra mutatójárásával megegyezően indul el lassú séta tempóban pörögve, nagyjából húsz méter magasba emelkedve. Ott pedig megállapodik.
A mester arca belső vívódásokat tükröz, ezt mindazon verebek és galambok tisztán láthatják, akik ilyen magasan szoktak repülni. Végül sóhajt egy akkorát, hogy minden maradék ősz szőrzete beleremeg, majd alkarjainak furcsa táncával, és egy hosszabb igézéssel elkezd egy apró alagutat felhúzni egy a földön maradt misztikus jelekből álló körből egészen a lassan forgó toronyig.
Így az eredmény egy húsz méter magasan lebegő torony, mellette három lépéses föld peremmel, melyet fehér burok vesz körül. Erre cuppan rá a ferde alagút, mely a föld és a torony közti átjárást biztosítja. A mester szavai szerint pedig láthatatlan, ám annál fontosabb változás is bekövetkezett, a toronyba ugyanis idézett lény nem léphet, illetve odabent se varázsolni, se harcolni nem lehet, hiszen a mágiája megállítja ezen események létrejöttét. Az öreg mester pedig a kapuban ülve csendben mormolva koncentrál, kizökkenteni szinte lehetetlen.*
1251. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 15:12:22
Üzenet elküldve: 2016-08-28 15:12:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Nagy kínok közepette felmálházza magát. Amit akart elmondta. Csendben várja ki, hogy Ziana is útra kész legyen. Nem szól bele kettejük szóváltásába sem. Felettese szavaiból újfent kiderül, hogy a pikírt humora nem égett oda. De Cotyst már ez sem zavarja. A felszólításnak engedelmeskedve ő is elindul kifelé. Azért egy mosoly elnyom magában mikor azt látja, hogy a rekvirált füstölt oldalast is magához veszi. Menet közben megtapintja tarisznyáját, hogy ellenőrizze a benne lapuló italoknak nem esett baja.*
~Nyomoroncok!~
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Nagy kínok közepette felmálházza magát. Amit akart elmondta. Csendben várja ki, hogy Ziana is útra kész legyen. Nem szól bele kettejük szóváltásába sem. Felettese szavaiból újfent kiderül, hogy a pikírt humora nem égett oda. De Cotyst már ez sem zavarja. A felszólításnak engedelmeskedve ő is elindul kifelé. Azért egy mosoly elnyom magában mikor azt látja, hogy a rekvirált füstölt oldalast is magához veszi. Menet közben megtapintja tarisznyáját, hogy ellenőrizze a benne lapuló italoknak nem esett baja.*
~Nyomoroncok!~
1250. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:58:54
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:58:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Úgy fest Ald beszélőkéje nem sérült olyan nagyon. Vagy edzettebb a rendszeres dohányzástól, vagy ügyesen nem slukkolta be a lángokat, mint Zia.
Magában most nagyon hálás az őrmesternek, legszívesebben sírva ölelné meg szavaiért. De csak áll komor, és kormos fapofával, farkasszemet nézve a mágusnővel.
Marad még így, tartva a percet, magában latolgatva a másik vörös válaszát, mert most mégis ez mi rossebbet akar jelenteni.
Majd bólint maga is, és fordul el, hogy vissza csoszogva az asztalhoz összeszedje ott maradt holmiját, nyomja kalapját fejébe, és kibírja, hogy ne szisszenjen fel az újabb fájdalomtól, a bőrvértet inkább nem erőltetné most magára. Pofátlanul azért csak felmarkolja még a zsákot is, melybe Ald a rekvirált élelmet pakolta. A kijárathoz indulva torpan meg még a tetovált arcú előtt.*
-Akkor találkozunk a Grombarnál.
*Szól rekedten, lassan tagolva a szavakat.*
-Étvágyat a reggelihez. Gyerünk Al!
*Azzal lépne is ki, hogy elhagyja végre az átkos tornyot, ha nem marasztalják.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Úgy fest Ald beszélőkéje nem sérült olyan nagyon. Vagy edzettebb a rendszeres dohányzástól, vagy ügyesen nem slukkolta be a lángokat, mint Zia.
Magában most nagyon hálás az őrmesternek, legszívesebben sírva ölelné meg szavaiért. De csak áll komor, és kormos fapofával, farkasszemet nézve a mágusnővel.
Marad még így, tartva a percet, magában latolgatva a másik vörös válaszát, mert most mégis ez mi rossebbet akar jelenteni.
Majd bólint maga is, és fordul el, hogy vissza csoszogva az asztalhoz összeszedje ott maradt holmiját, nyomja kalapját fejébe, és kibírja, hogy ne szisszenjen fel az újabb fájdalomtól, a bőrvértet inkább nem erőltetné most magára. Pofátlanul azért csak felmarkolja még a zsákot is, melybe Ald a rekvirált élelmet pakolta. A kijárathoz indulva torpan meg még a tetovált arcú előtt.*
-Akkor találkozunk a Grombarnál.
*Szól rekedten, lassan tagolva a szavakat.*
-Étvágyat a reggelihez. Gyerünk Al!
*Azzal lépne is ki, hogy elhagyja végre az átkos tornyot, ha nem marasztalják.*
1249. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:40:43
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:40:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A konyha, ami amúgy az első emeleten van, kijárata mellett a vörös mágusnő, "Irénke", továbbra is igen szigorúan nézve követi a dolgok alakulásá szemét a városőrség tagjain tartva. Egyedül Ziana szavai bírják válaszra.*
-Ez a dolgom, igen.
*Biccent egyszerűen felelve elismerve a nő igazát, de többet nem szól, igazából úgy néz ki, mint aki pontosan tudja mit akar, vagy mit csinál. Innentől viszont csak mereven tekint Zianára, és néha Aldra is, akik reményei szerint hamarosan már a tornyon kívül fognak állomásozni.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A konyha, ami amúgy az első emeleten van, kijárata mellett a vörös mágusnő, "Irénke", továbbra is igen szigorúan nézve követi a dolgok alakulásá szemét a városőrség tagjain tartva. Egyedül Ziana szavai bírják válaszra.*
-Ez a dolgom, igen.
*Biccent egyszerűen felelve elismerve a nő igazát, de többet nem szól, igazából úgy néz ki, mint aki pontosan tudja mit akar, vagy mit csinál. Innentől viszont csak mereven tekint Zianára, és néha Aldra is, akik reményei szerint hamarosan már a tornyon kívül fognak állomásozni.*
1248. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:24:44
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:24:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
-Rosszul teszi. Ha mi bele bukunk, mi marad nektek? Ez a nyüves torony. Itt fogtok megdögleni egyedül. Aztán majd beálltok ti is közéjük. És akkor ők győztek.
~Na akkor ki is itt az agyatlan?~
*Nehézkesen tápászkodik fel a félvér is beszéd közben. Szedi össze a holmiját. Nagy sziszegések, nyögések közepette akasztja vissza a vállára fegyver övét tarisznyáját, veszi fel sisakját. A wegtoreni pengét azonban nem akasztja az övébe, hanem kezében tartva azt csoszog a kijárat felé hajából és ruhájából felszálló keserű aromájú füst csíkokat eregetve.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
-Rosszul teszi. Ha mi bele bukunk, mi marad nektek? Ez a nyüves torony. Itt fogtok megdögleni egyedül. Aztán majd beálltok ti is közéjük. És akkor ők győztek.
~Na akkor ki is itt az agyatlan?~
*Nehézkesen tápászkodik fel a félvér is beszéd közben. Szedi össze a holmiját. Nagy sziszegések, nyögések közepette akasztja vissza a vállára fegyver övét tarisznyáját, veszi fel sisakját. A wegtoreni pengét azonban nem akasztja az övébe, hanem kezében tartva azt csoszog a kijárat felé hajából és ruhájából felszálló keserű aromájú füst csíkokat eregetve.*
1247. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:14:17
Üzenet elküldve: 2016-08-28 14:14:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Utálja a mágusokat, továbbra is, és egyre jobban. Kínlódva emelkedik fel, és támaszkodik az asztalhoz, hallgatva a másik nő szavait. És haragja érdekes módon csak növekszik.*
-Kifogások.
*Leheli halkan, dühösen, majd köp egy nagyot a padlóra, némi vér, nyál, és savó. Mintha torka, légcsöve is megégett volna. Így túl hosszú monológokba inkább nem menne bele. Holott szívesen vágná a nő pofájába ki itt az agyatlan, hogy kikkel nem voltak kénytelenek ők maguk szövetkezni félretéve nézeteltéréseiket. Érintőlegesen megemlítené azt is, hogy nem annyira tartja bármiben is jelentős munkának, azt, hogy a torony népe gyáván elbújik.
Máskülönben számára ennyi elég is volt a demonstrációból, túl veszélyesek, sértődékenyek, és figyelmetlenek ezek ahhoz, hogy komolyan számítani lehessen rájuk.
Sántikál tőréhez, összeszorított fogakkal, fájdalomtól olykor görcsösen megránduló arccal, majd hajol le érte cseppet sem kecsesen, frissen, vagy üdén. Szíve szerint egyből beleállítaná a nőbe, de inkább övébe fűzni, és makacsul csak azért is folytatja.*
-Akkor segíts Amosnak.
*Szűri fogai között, és marad a nővel szembe fordulva, olyan dacosan állva, amennyire csak állapotától kitelik.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Utálja a mágusokat, továbbra is, és egyre jobban. Kínlódva emelkedik fel, és támaszkodik az asztalhoz, hallgatva a másik nő szavait. És haragja érdekes módon csak növekszik.*
-Kifogások.
*Leheli halkan, dühösen, majd köp egy nagyot a padlóra, némi vér, nyál, és savó. Mintha torka, légcsöve is megégett volna. Így túl hosszú monológokba inkább nem menne bele. Holott szívesen vágná a nő pofájába ki itt az agyatlan, hogy kikkel nem voltak kénytelenek ők maguk szövetkezni félretéve nézeteltéréseiket. Érintőlegesen megemlítené azt is, hogy nem annyira tartja bármiben is jelentős munkának, azt, hogy a torony népe gyáván elbújik.
Máskülönben számára ennyi elég is volt a demonstrációból, túl veszélyesek, sértődékenyek, és figyelmetlenek ezek ahhoz, hogy komolyan számítani lehessen rájuk.
Sántikál tőréhez, összeszorított fogakkal, fájdalomtól olykor görcsösen megránduló arccal, majd hajol le érte cseppet sem kecsesen, frissen, vagy üdén. Szíve szerint egyből beleállítaná a nőbe, de inkább övébe fűzni, és makacsul csak azért is folytatja.*
-Akkor segíts Amosnak.
*Szűri fogai között, és marad a nővel szembe fordulva, olyan dacosan állva, amennyire csak állapotától kitelik.*
1246. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:58:57
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:58:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A vörös nő felhúzza a szemöldökét, habár ezt lehet, hogy a még mindig lobogó lángok eltakarják hőseink szeme elől. Ziana szavai semmiképpen nem javítanak a helyzeten. Gyakorlatilag ezzel el is vesztették minden esélyüket a nőnél, Ald szavai pedig ki tudja mit érnek el, de az egésznek mormolás lesz a vége.
Egy aprócska esőfelhő jelenik meg, mely a lángoszlop fölé kúszik, és elkezdi eloltani azt.*
-Értem.
*Nyugtázza az őrmester szavait.*
-Hallottam a beszélgetéseteket Abogr mesterrel.
*Kezdi a legelején.*
-Nem vagyok hajlandó segíteni nektek.
*Szögezi le egyből és határozottan. Szeme rosszallóan nézi a gyakorlatilag nyomorékként vergődő tiszteket.*
-Menjetek haza, ápoljátok magatokat, védjétek otthonotokat, agyatlanokkal nem fogok lepaktálni, még ha jó célt is szolgálnak, inkább dolgozom egyedül.
*Fejezi ki szépen gyakorlatilag azt, hogy nem igazán érdekli a nép sorsa a követei láttán. Eközben a tűz a kis esőfelhő hatására teljesen kialszik.*
-A tőr a tietek. Abba vágd bele, akit másodszor is végleg holtan akarsz tudni.
*Ezzel újra karba fonja kezét, és némaságba bújva a sarokból figyeli a két őrt feszélyező tekintetével, jelezve, hogy ő addig is figyeli őket, míg el nem mennek.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A vörös nő felhúzza a szemöldökét, habár ezt lehet, hogy a még mindig lobogó lángok eltakarják hőseink szeme elől. Ziana szavai semmiképpen nem javítanak a helyzeten. Gyakorlatilag ezzel el is vesztették minden esélyüket a nőnél, Ald szavai pedig ki tudja mit érnek el, de az egésznek mormolás lesz a vége.
Egy aprócska esőfelhő jelenik meg, mely a lángoszlop fölé kúszik, és elkezdi eloltani azt.*
-Értem.
*Nyugtázza az őrmester szavait.*
-Hallottam a beszélgetéseteket Abogr mesterrel.
*Kezdi a legelején.*
-Nem vagyok hajlandó segíteni nektek.
*Szögezi le egyből és határozottan. Szeme rosszallóan nézi a gyakorlatilag nyomorékként vergődő tiszteket.*
-Menjetek haza, ápoljátok magatokat, védjétek otthonotokat, agyatlanokkal nem fogok lepaktálni, még ha jó célt is szolgálnak, inkább dolgozom egyedül.
*Fejezi ki szépen gyakorlatilag azt, hogy nem igazán érdekli a nép sorsa a követei láttán. Eközben a tűz a kis esőfelhő hatására teljesen kialszik.*
-A tőr a tietek. Abba vágd bele, akit másodszor is végleg holtan akarsz tudni.
*Ezzel újra karba fonja kezét, és némaságba bújva a sarokból figyeli a két őrt feszélyező tekintetével, jelezve, hogy ő addig is figyeli őket, míg el nem mennek.*
1245. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:41:58
Üzenet elküldve: 2016-08-28 13:41:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A félvér nagy nehezen ülő helyzetbe tornázza magát. A konyha levegőjében eddig terjengő finom étel, ital és dohány illatot most felváltja az égett hús és haj szaga. Cotyst az sem igazán deríti fel, hogy a saját bűzét érzi. Ekkor látja, hogy nem a mágus, hanem egy nő áll előttük. Gyorsan ráébred, hogy őt keresték eddig. Róla beszélt Zia. Helyzetükön az sem javít amit a hadnagykisasszony felel a hozzá intézett kérdésre. Csak egyetlen pillanatig gondolkodik el rajta, hogy a Városőrségbe való felvételnek vajon követelménye- e a diplomáciai érzék tökéletes hiánya. Úgy dönt ennek a kérdéskörnek később jár a végére.*
-A felettesünktől kaptuk. Lefoglalta. De, hogy kitől azt nem tudjuk.
*Válaszol ő, a hadnagy helyett csak kisebb részben a helyzet felett érzet dühe okán, sokkal inkább a fájdalom miatt fogai között szűrve a szavakat.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A félvér nagy nehezen ülő helyzetbe tornázza magát. A konyha levegőjében eddig terjengő finom étel, ital és dohány illatot most felváltja az égett hús és haj szaga. Cotyst az sem igazán deríti fel, hogy a saját bűzét érzi. Ekkor látja, hogy nem a mágus, hanem egy nő áll előttük. Gyorsan ráébred, hogy őt keresték eddig. Róla beszélt Zia. Helyzetükön az sem javít amit a hadnagykisasszony felel a hozzá intézett kérdésre. Csak egyetlen pillanatig gondolkodik el rajta, hogy a Városőrségbe való felvételnek vajon követelménye- e a diplomáciai érzék tökéletes hiánya. Úgy dönt ennek a kérdéskörnek később jár a végére.*
-A felettesünktől kaptuk. Lefoglalta. De, hogy kitől azt nem tudjuk.
*Válaszol ő, a hadnagy helyett csak kisebb részben a helyzet felett érzet dühe okán, sokkal inkább a fájdalom miatt fogai között szűrve a szavakat.*
1244. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:19:25
Üzenet elküldve: 2016-08-28 12:19:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fekszik, nyugodna, de nem tud. Az hogy már nem lángol a legkevésbé sem vigasztalja, hiszen a fájdalom ettől még megmaradt. Lehet humánusabb lett volna a szirtről ledobás.
Vergődik és jajong, dajkálgatná fájó testrészét, épp csak momentán annyi van belőlük, hogy választani sem tud.
Próbál azért oldalára fordulni, feltérdelni, csak még több kín, a felszakadó hólyagok, megrepedt üszkös sebek miatt, és hát nem is túl hősies, ahogy sűrűn omló könnyein át, hangosan nyögdécselve próbálkozik.*
-Baszódj meg.
*Suttogja, hörgi válaszát a nőnek, cseppet sem hazudtolva meg önmagát.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmaz//
*Fekszik, nyugodna, de nem tud. Az hogy már nem lángol a legkevésbé sem vigasztalja, hiszen a fájdalom ettől még megmaradt. Lehet humánusabb lett volna a szirtről ledobás.
Vergődik és jajong, dajkálgatná fájó testrészét, épp csak momentán annyi van belőlük, hogy választani sem tud.
Próbál azért oldalára fordulni, feltérdelni, csak még több kín, a felszakadó hólyagok, megrepedt üszkös sebek miatt, és hát nem is túl hősies, ahogy sűrűn omló könnyein át, hangosan nyögdécselve próbálkozik.*
-Baszódj meg.
*Suttogja, hörgi válaszát a nőnek, cseppet sem hazudtolva meg önmagát.*
1243. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:38:54
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:38:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A tüzes veszedelemből tényleg a kiugrás az egyetlen jó módszer. Oda a lángok ugyanis nem követik a párost, azonban előző ülőhelyeiket összekötve lobognak még mindig embernyi magasan. Alaposan összeégtek mindketten, és mint az égések nagyja, iszonyatosan fájnak akkor, de sokkal veszélyesebbek később. Kezelni kell őket majd. Szerencsére fontosabb szervüket nem érte az égés. Akár a szemük is kisülhetett volna azonnal. Ez most nem történik meg. Felületi égéseik viszont annál nagyobbak. Jó sok hólyag önti el mindenüket, és bőrük is le fog hámlani, amilyen szenes most. Igazából simán beférnének az ellenség soraiba ilyen kinézettel.
Miközben a csillagokat számlálják, és a kezdeti sokktól remegnek a vörös nő belép a szobába. Csendben álldogál a sarokban, és szeme azt tükrözi, hogy teljes mértékben egyetért a látottakkal.*
-Na halljam, honnan szereztétek a Mester tőrét?
*Tesz fel egy keresztkérdést elsőre, az "élsz még egyáltalán?"-t teljesen kihagyva a menetrendből.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A tüzes veszedelemből tényleg a kiugrás az egyetlen jó módszer. Oda a lángok ugyanis nem követik a párost, azonban előző ülőhelyeiket összekötve lobognak még mindig embernyi magasan. Alaposan összeégtek mindketten, és mint az égések nagyja, iszonyatosan fájnak akkor, de sokkal veszélyesebbek később. Kezelni kell őket majd. Szerencsére fontosabb szervüket nem érte az égés. Akár a szemük is kisülhetett volna azonnal. Ez most nem történik meg. Felületi égéseik viszont annál nagyobbak. Jó sok hólyag önti el mindenüket, és bőrük is le fog hámlani, amilyen szenes most. Igazából simán beférnének az ellenség soraiba ilyen kinézettel.
Miközben a csillagokat számlálják, és a kezdeti sokktól remegnek a vörös nő belép a szobába. Csendben álldogál a sarokban, és szeme azt tükrözi, hogy teljes mértékben egyetért a látottakkal.*
-Na halljam, honnan szereztétek a Mester tőrét?
*Tesz fel egy keresztkérdést elsőre, az "élsz még egyáltalán?"-t teljesen kihagyva a menetrendből.*
1242. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:18:17
Üzenet elküldve: 2016-08-28 11:18:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 586
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*A szűk szavú válaszra a félvér egy kurta bólintással felel.*
~Köszi. Ezt eddig is gondoltam.~
*A kardokkal kapcsolatosan meg a vállát vonogatja.*
-Az csak így megy? Gondolod? Csak kérek szépen egyet és adnak? Úgy legyen!
*Csap az asztal lapjára egy nagyot. Ekkor pedig feltűnik neki, hogy Zia nem is rá figyel, hanem valahová Cotys háta mögé. Sőt beszélni arra felé kezd. Az őrmester is megfordul, kivéve szájából a pipát, hogy lássa mi a helyzet. A következő pillanatban rászakad a a pokol. Irtózatos fájdalom hasít a testébe, mintha lángra kapott volna. És tényleg. Hanyatt esik székestől, és fetreng a földön. Kezeivel a testét csapkodva próbálja elhessegetni a kínt. Hasztalan. A fájdalom ködén át halványan érzékeli, hogy valaki beszél, de csak sejti, hogy a vén mágus lehet az.*
1241. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2016-08-28 10:37:05
Üzenet elküldve: 2016-08-28 10:37:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Kiürítési parancs//
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Valóban nem maradt más hátra, mint várakozni. Zia ezt immár csendesen intézi, kákicslé ide vagy oda, a több napi alváshiány sokat kivesz belőle is.
A tervekre is csak félszavas választ ad.*
-Támadunk.
*A többi majd kiderül, miként, és hogyan, ez már nem egyedül rajta múlik. Mesterkard ügyben azonban lenne ötlete.*
-Esetleg megpróbálhatsz kölcsönkérni egyet a Thargoktól, vagy elcserélni a zsákmányolt fegyvered.
*Kósza ötletek csupán, de még akár be is válhat. Kortyol újra a fekete italból, majd fordul hirtelen az ajtó, és a várva várt felé.*
-Én.
*Már kezdené is vigyorogva, hogy felsorolja milyen drága volt, mennyit serénykedett, még az öreg eltűnt, hogy még reggelit is készített neki, de erre nem jut ideje.
Pattan fel máris, mint aki alá parazsat tettek, és tényleg. Sikít, üvölt, és csapkod, mintha az olthatná kínjait. Lehet persze szövegelne vissza, vágna sértéseket az öreg fejéhez, de a fájdalom szinte kibírhatatlan, nem is hallja a mágus szavait, és épp fontosabb dolga is van, mint környezetével törődni. Például összeesni, térdre rogyni, szenvedni, vergődni, miközben tudata mélyén valahol érzékeli az égett bőr, haj szagát, és a fájdalmon túl sejti, ezek komoly sebek lesznek.*
//Grombar után - 5. nap reggel//
*Valóban nem maradt más hátra, mint várakozni. Zia ezt immár csendesen intézi, kákicslé ide vagy oda, a több napi alváshiány sokat kivesz belőle is.
A tervekre is csak félszavas választ ad.*
-Támadunk.
*A többi majd kiderül, miként, és hogyan, ez már nem egyedül rajta múlik. Mesterkard ügyben azonban lenne ötlete.*
-Esetleg megpróbálhatsz kölcsönkérni egyet a Thargoktól, vagy elcserélni a zsákmányolt fegyvered.
*Kósza ötletek csupán, de még akár be is válhat. Kortyol újra a fekete italból, majd fordul hirtelen az ajtó, és a várva várt felé.*
-Én.
*Már kezdené is vigyorogva, hogy felsorolja milyen drága volt, mennyit serénykedett, még az öreg eltűnt, hogy még reggelit is készített neki, de erre nem jut ideje.
Pattan fel máris, mint aki alá parazsat tettek, és tényleg. Sikít, üvölt, és csapkod, mintha az olthatná kínjait. Lehet persze szövegelne vissza, vágna sértéseket az öreg fejéhez, de a fájdalom szinte kibírhatatlan, nem is hallja a mágus szavait, és épp fontosabb dolga is van, mint környezetével törődni. Például összeesni, térdre rogyni, szenvedni, vergődni, miközben tudata mélyén valahol érzékeli az égett bőr, haj szagát, és a fájdalmon túl sejti, ezek komoly sebek lesznek.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741