//Hét év, hét gyertya//
//A Tápmágus -1-//
*Jezabiel szép kényelmesen olvasgat a mágustorony egyik nyugalmas szobájában. Ezt tette legalábbis eddig, és ezt is szeretné tenni továbbra is, de odakint ketten nagy vitatkozásba kezdenek valamin.
”Vidd el ha mondom!
- Itt biztonságban van!
- De én voltam itt előbb, és nem bölcs dolog többet ugyanott rejtegetni!
- Szerinted keresnek egyáltalán?
- A szerencse és gazdagság tortájának elbájolt gyertyáit? Hogy ne keresnék?!
- Nem egyszerűbb kifizetniük a váltságdíjat?
- Reméljük úgy lesz, de nem árt az óvatosság, vidd el ha mondom!
- Jól van jól van…
*Éppen ekkorra dugja ki a fejét a kíváncsi kis gnóm az ajtón, és még pont lát egy köpenyt ellibbenni a lépcső felé vezető ajtón át, a távozó ismeretlen után pedig egy ősz hajú, hosszú szakállú öregember néz fejét csóválva, majd elindul az ellenkező irányba, éppen Jezabiel felé. A kis vörös gyorsan behúzza a fejét még mielőtt észrevennék, aztán óvatosan követi az elhaladó mágust, aki meg sem áll a szobájáig, betéve maga mögött az ajtót.*
~ Ez nincs így rendben. ~
*Az ajtó előtt töpreng, arra már nincs idő hogy értesítse Artheniort, neki kell cselekednie, lesz ami lesz. Nagy lendülettel be is nyit az ajtón, az öreg megriad a váratlan vendég láttán, és egy pillanatig csak nézik egymást tanácstalanul. Jezabiel nem tudja nem észrevenni a sarokba támasztott táblát az „Ölhetsz, lophatsz!” felirattal, de csak a homlokát ráncolja értetlenségében, inkább kinyitja végre a száját.*
- Mennyit ér magának az a gyertya?
*A mágustoronyban van, és valaki olyannal beszél aki valószínűleg itt él, ráadásul ránézésre elég régóta. Fenyegetőzéssel nem sokra menne, feltételezi hogy egy-két pillanat alatt elvarázsolná őt az öreg, így marad a megvesztegetés. Hosszas győzködés, töprengés és tanakodás után végül sikerül megegyezniük, Jezabiel viszont háromszor is visszakérdez, mert nem igazán talál benne logikát, értelmet, vagy bármi hasonlót.*
~ Vén bolond… ~
*Talán sosem fogja megérteni az öreg szakállas varázslók hóbortjait. Nem tudja miféle perverz örömet találhat ez a fickó abban, hogy ő itt előtte megiszik hét különböző varázsitalt, sokkal szívesebben adná egyszerűen oda, de ha ezt akarja a gyertyáért cserébe, akkor legyen. Megiszik hét különböző bájitalt… Még így is rettentő nagy szerencse hogy egy ilyen különös bolond fickóval kell egyezkednie és hogy van is nála elegendő varázsital.*
- Hát rendben.
*Vállat von. Ennyi bájitalt még soha nem nyakalt be egymás után, de mi baja lehetne? Lerakja a hátáról a táskáját, beletúr, és előhúzza az első fiolát. A magasba is emeli hogy jól láthassa az öreg.-
- Az első, egy fehér bájital.
*Csak hogy ne maradjon kétség, be is jelenti amit elfogyasztani készül, aztán már bontja is fel, és gyorsan lekortyolja az egészet.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli a karizmát a következő két körre.