//Az utolsó mentsvár//
*Éjszaka van, sűrű cseppsereg zavarja fel a Lihanechi-tó vizét. Tükrére vészterhes fényt vet egy-egy villám. A parttól alig egy lépésre azonban egy aprócska, talán kisebb medencényi rész egy pillanatra rezzenéstelenné válik, kisimul. Aztán átesik rajta egy ember talppal előre, a parton pedig a latyakba csapódik. Arccal. Kezében egy bot és egy csizma, hátán hátizsák, oldalán fegyver, arcában pedig sáros fűszálak. Kiköp.*
-Arh, ezt még gyakorolni. *Megint köp.* -Kell.
*Feltápászkodik, leporolja magát, miközben nyugtázza, hogy fején halkan kopog az eső.
Visszacuppog a vízig.*
~De azért sikerült.~
*Örvend először ennek a napnak a végén. Balját a tóba dugja, meglötyköli a hideg vízben, majd a törölközőbe törli, amit úgy tűnik, most lenyúlt a fürdőházból.*
~Majd visszakapják.~
*Vásárol mindig tisztesen a Pegazusban, egy törölközőt csak tudnak már nélkülözni addig. Megismétli jobb lábával is, majd csizmában arcot, kezet mos. Sóhajt egyet, ahogy egy villám kirajzolja a torony alakját. Most bizony dolgozni jött. Felejteni és tanulni. A lépcső felé veszi az irányt.
Csatakosan ér fel a toronyba, ahol az ajtó előtt, de már a tető védelmében állapodik meg. A lépcsőzés után kissé emelkedett pulzussal kezd légzőgyakorlatokba, majd mikor már kellően tág a tüdeje leveti eddigre teljesen átázott köpenyét és végigfúj rajta.*
-Máris jobb.
*Mormolja magának és belép így, valamivel szárazabban a tudás kincsestárába. Ma már nem tervez dolgozni. Sőt, nagyon semmit csinálni, így csak letesz egy pár aranyat oda, ahol a mester mostanság gyűjti őket, majd elvesz egy tekercset. Ősi rúnák sorozatát tanulmányozza.*
~Háhh, pedig magamtól is rájöhettem volna!~
*Csodálkozik rá egy újabb csodára, ami a nap és a hold lovagjait illeti. Persze az egész nem csak ennyi. Bonyolult maga a koncentráció is. Majdhogynem ellentétes. Aztán ott van az igék másféle ragozása, valamint egy-két szócsere is.*
~Jó, talán mégsem.~
*Bár kellő számú balsiker után megfelelően mágikus helyen megoldható is lett volna a dolog, azért mégsem okolja magát ezért. Későre jár, így bizros, ami biztos elfújja a gyertyát. Kár lenne, ha leégne a tudás tornya, főleg, ha a mágikus tekercsek égése valami olyasmit hoz magával, mint a Karavánpihenő.*
~A pihenő.~
*Komorul el az asztalon pihentetve fejét, míg búslakodik.*
~Ahol Worenthen felülkerekedett a gonosz hatalma.~
*Gondol első utukra.*
~És ahol nem veti majd meg...~
*A többit már álmodja.*
A hozzászólás írója (Taitos, a Zöldfülű) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.02 22:36:13
A varázsló célpontjára lehel, melynek hatására izzó kemencék forróságát közvetíti a másikra. Könnyebb égési sérüléseket okozhat (2), illetve erősen olvasztó hatású. A hatás addig érvényesül, míg a varázsló ki nem fogy a lehelendő levegőből.