Külső területek - Mágustorony
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 96 (1901. - 1920. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1920. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-06 11:13:44
Üzenet elküldve: 2018-06-06 11:13:44
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//A mágia színe//
*Kissé elbágyadva néz Nairada után, majd Lapura sunyít.*
- Mi? Ja, persze. Királyul. *aztán újra az elegánsan távozó lányt képzeli el lelki szemei előtt. Ettől kicsit rosszul lesz és majdnem le kell ülnie. Teljesen sápadt is, nincs vér az arcában.*
- Huh. A meleg. *Nell kérdésére csak legyint, majd elintézik otthon a dolgot. Szól Taitosnak, azért van.*
- Tényleg? *gyanakodva nézegeti Avaliját, mert a lány szinte már szarkasztikus, ami nagyon nem jellemző rá.*
- Haha. Nem vicces. *morog maga elé, de aztán vigyorog.*
- Na jó, egy kicsit!
*Nem jutnak messzire, mert Nairada közelébe érve belefutnak Taitosba.*
- Dikk, mester! Hátte? *az utolsó igazi mágusmester Synmirán, mióta Isurii elment, Worenth pedig... tudja a fene, mi is történt.*
- Baaaa... *kerekedik el a szeme, majd gőzerővel próbálja legyűrni magában a pánikot.*
- Feketemágus lett? Nemá'! *ez rosszat jelent. Egyrészt azt, hogy tényleg Kriyon lett a harmadik legerősebb varázsló a klánban, másrészt ez bizonyosan frontvonalba helyezi a teljes Szövetséget.*
~ Na csá gyíkok, éééén leléptem! ~ *pánikol magában.*
- Elfogtátok?! Az jó. Oké. Huh! *Taitos átad neki némi lóvét, Kriyon pedig rásandít az adományra.*
- Hát az már igaz, hogy egy keveset. *morogja, majd 100 aranyat továbbpasszol Avalija Taldan részére.
Nehéz napja volt a lánynak, megérdemel egy kis kedveskedést, még Kriyontól is.*
- Ó, a bicskááám! *kerekedik el a szeme, de aztán rájön, hogy ez nem az ő régi dikicse, mert az Taitos hülye csajozási módszerei miatt elveszítette.*
- Hát... ez is jó. Kösz. Már majdnem egálban vagyunk. *méregeti Taitost, de persze túl gyáva és még nem elég képzett.*
- Egy bekómázással még jövök. Lehet, hogy féltégla lesz. *vigyorodik el.*
~ De király dikics! ~ *méregeti a tőrt, aztán ahogy Taitos Nairada felé fordul, felfújja magát, mint valami pulyka. Ez a Taitos már megint a botja után menne.*
- Öhöm, kösz, mester, de csak akkor nyálazok, mikor orvul elvarázsolsz, de azért kösz. ~ Anyád. ~ Mi kísérjük a hölgyet a vashegyre, amíg a városban cirkusz van. *Taitos onnan jött, de Kriyon nem akarja, hogy a mester témázni tudjon Nairadával, így ezt nem említi.*
- Épp indulunk, meg minden. Szóval viszlát.
//A mágia színe//
*Kissé elbágyadva néz Nairada után, majd Lapura sunyít.*
- Mi? Ja, persze. Királyul. *aztán újra az elegánsan távozó lányt képzeli el lelki szemei előtt. Ettől kicsit rosszul lesz és majdnem le kell ülnie. Teljesen sápadt is, nincs vér az arcában.*
- Huh. A meleg. *Nell kérdésére csak legyint, majd elintézik otthon a dolgot. Szól Taitosnak, azért van.*
- Tényleg? *gyanakodva nézegeti Avaliját, mert a lány szinte már szarkasztikus, ami nagyon nem jellemző rá.*
- Haha. Nem vicces. *morog maga elé, de aztán vigyorog.*
- Na jó, egy kicsit!
*Nem jutnak messzire, mert Nairada közelébe érve belefutnak Taitosba.*
- Dikk, mester! Hátte? *az utolsó igazi mágusmester Synmirán, mióta Isurii elment, Worenth pedig... tudja a fene, mi is történt.*
- Baaaa... *kerekedik el a szeme, majd gőzerővel próbálja legyűrni magában a pánikot.*
- Feketemágus lett? Nemá'! *ez rosszat jelent. Egyrészt azt, hogy tényleg Kriyon lett a harmadik legerősebb varázsló a klánban, másrészt ez bizonyosan frontvonalba helyezi a teljes Szövetséget.*
~ Na csá gyíkok, éééén leléptem! ~ *pánikol magában.*
- Elfogtátok?! Az jó. Oké. Huh! *Taitos átad neki némi lóvét, Kriyon pedig rásandít az adományra.*
- Hát az már igaz, hogy egy keveset. *morogja, majd 100 aranyat továbbpasszol Avalija Taldan részére.
Nehéz napja volt a lánynak, megérdemel egy kis kedveskedést, még Kriyontól is.*- Ó, a bicskááám! *kerekedik el a szeme, de aztán rájön, hogy ez nem az ő régi dikicse, mert az Taitos hülye csajozási módszerei miatt elveszítette.*
- Hát... ez is jó. Kösz. Már majdnem egálban vagyunk. *méregeti Taitost, de persze túl gyáva és még nem elég képzett.*
- Egy bekómázással még jövök. Lehet, hogy féltégla lesz. *vigyorodik el.*
~ De király dikics! ~ *méregeti a tőrt, aztán ahogy Taitos Nairada felé fordul, felfújja magát, mint valami pulyka. Ez a Taitos már megint a botja után menne.*
- Öhöm, kösz, mester, de csak akkor nyálazok, mikor orvul elvarázsolsz, de azért kösz. ~ Anyád. ~ Mi kísérjük a hölgyet a vashegyre, amíg a városban cirkusz van. *Taitos onnan jött, de Kriyon nem akarja, hogy a mester témázni tudjon Nairadával, így ezt nem említi.*
- Épp indulunk, meg minden. Szóval viszlát.
1919. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:07:26
Üzenet elküldve: 2018-06-05 22:07:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az arra érdemes//
-Nem. A tudás hatalom. Ez a hatalom különböztet minket meg az állattól.
*Válaszol nem kevésbé kifejezéstelen ábrázattal. Talán mindketten eleget gyakorolták ezt életük során. Bólint az öreg mágus szavaira, érti, Abogr mire gondolhat.
Némán nyúl a levélért, majd átvéve azt belső zsebébe süllyeszti.*
-Pegazus. Fogadós.
*Bólint nagyot, jelezvén, hogy megértette a feladatot. Na nem, mintha túl bonyolult lenne, de veszélyes az út, amennyiben még mindig azok az áldatlan állapotok uralkodnak a városban.
Sarkon fordul és az ajtó felé siet. Mielőtt kinyitná, még visszanéz a mágusra.*
-Ez nem a jó és a rossz mérlege.
*Ismétli meg magát.*
-De kinek a feladata egyensúlyban tartani a mérleget? Ha nem adjuk tovább az ősi tudást, csak vak erők munkálkodnak majd a világon.
*Véletlenül sem bocsájtkozna teológiai vitába Abogrral, de gyűlölné magában tartani mondandóját. Megvárja, hátha az öreg mágus még kíván valamit szólni, majd a kilincsért nyúl.*
-Mester.
*Biccent hátra válla felett, majd kilép a szobából és óvatosan behajtja maga mögött az ajtót.
Sietve indul lefelé a lépcsőn, a város előtt mindenképp útba akarja ejteni a Vashegyet. Nagy kár, hogy nem esik éppenséggel útba.*
-Nem. A tudás hatalom. Ez a hatalom különböztet minket meg az állattól.
*Válaszol nem kevésbé kifejezéstelen ábrázattal. Talán mindketten eleget gyakorolták ezt életük során. Bólint az öreg mágus szavaira, érti, Abogr mire gondolhat.
Némán nyúl a levélért, majd átvéve azt belső zsebébe süllyeszti.*
-Pegazus. Fogadós.
*Bólint nagyot, jelezvén, hogy megértette a feladatot. Na nem, mintha túl bonyolult lenne, de veszélyes az út, amennyiben még mindig azok az áldatlan állapotok uralkodnak a városban.
Sarkon fordul és az ajtó felé siet. Mielőtt kinyitná, még visszanéz a mágusra.*
-Ez nem a jó és a rossz mérlege.
*Ismétli meg magát.*
-De kinek a feladata egyensúlyban tartani a mérleget? Ha nem adjuk tovább az ősi tudást, csak vak erők munkálkodnak majd a világon.
*Véletlenül sem bocsájtkozna teológiai vitába Abogrral, de gyűlölné magában tartani mondandóját. Megvárja, hátha az öreg mágus még kíván valamit szólni, majd a kilincsért nyúl.*
-Mester.
*Biccent hátra válla felett, majd kilép a szobából és óvatosan behajtja maga mögött az ajtót.
Sietve indul lefelé a lépcsőn, a város előtt mindenképp útba akarja ejteni a Vashegyet. Nagy kár, hogy nem esik éppenséggel útba.*
1918. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-05 09:55:09
Üzenet elküldve: 2018-06-05 09:55:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*A mester türelmesen hallgatja a férfi szavait, láthatóan annak minden reakciójára és kézmozdulatára összpontosít. Elégedettnek tűnhet a válasszal, bár ezt beszéd közben Kilvard csak abból tudja kikövetkeztetni, hogy nem fordítja el a fejét és szemeivel őt nézi.*
- Szép válasz! *Dicséri meg végül elismerően bólogatva.* Gondolod, hogy a tudás tartja egyensúlyban a világot? Hogy a toronynak ekkora szerepe lenne? *Kissé elhúzza a száját.* Motivációnak nem rossz, de sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek. Pedig maguk is boldogulnának, ha akarnának. *Körbenéz a helyiségben, majd látványosan széttárja kezeit.*
- Nézz körbe, fiam! Hosszú és kitartó évek munkáját látod. Szerinted nekem a torony és egy öreg mágus válaszai hozták ezt össze? Nem. Én értem el. *Mondja csendesen, s közben hüvelykujjával magára bök, majd hangosan felsóhajt.* A tudás egy eszköz, mit felhasználva a mérleg nyelve bármerre billenhet, felborítva minden egyensúlyt. Viszont tisztelem a hozzáállásod és a törekvésed! *Hogy ez egészen pontosan mit jelent, vagy jelent-e bármit is, azt Abogr nem kívánja elmondani. Láthatóan egyébként is fáradt és megviselt, s miközben ismét megdörgöli halántékát, immár az asztalon fekvő levélre fókuszál.*
- Legyen hát! Amire most kérlek, nem jelent semmit, ismétlem semmit. Nem vagy a torony alkalmazottja és nem vagy hű szolgálóm, ahogy tanítványom sem. Hogy az leszel-e valaha, egyáltalán gondolkodom-e a dolgon, az legyen az én dolgom. *Mutat Kilvardra csontos mutatóujjával hirtelen, majd megfogja az összetekert pergament és Kilvard felé nyújtja.*
- Vidd el ezt a levelet a Pegazusba és add át a fogadósnak. Időd van. A feladat előtt, vagy után, rád van bízva mit csinálsz és hová mész. Akkor térsz vissza, amikor akarsz. Persze mondhatsz nemet is, ez rajtad áll. *Mondja csendesen és kiismerhetetlen arccal a férfinak, de az összetekert, pecsétes pergament kitartóan tartja maga előtt.*
*A mester türelmesen hallgatja a férfi szavait, láthatóan annak minden reakciójára és kézmozdulatára összpontosít. Elégedettnek tűnhet a válasszal, bár ezt beszéd közben Kilvard csak abból tudja kikövetkeztetni, hogy nem fordítja el a fejét és szemeivel őt nézi.*
- Szép válasz! *Dicséri meg végül elismerően bólogatva.* Gondolod, hogy a tudás tartja egyensúlyban a világot? Hogy a toronynak ekkora szerepe lenne? *Kissé elhúzza a száját.* Motivációnak nem rossz, de sokan túl nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek. Pedig maguk is boldogulnának, ha akarnának. *Körbenéz a helyiségben, majd látványosan széttárja kezeit.*
- Nézz körbe, fiam! Hosszú és kitartó évek munkáját látod. Szerinted nekem a torony és egy öreg mágus válaszai hozták ezt össze? Nem. Én értem el. *Mondja csendesen, s közben hüvelykujjával magára bök, majd hangosan felsóhajt.* A tudás egy eszköz, mit felhasználva a mérleg nyelve bármerre billenhet, felborítva minden egyensúlyt. Viszont tisztelem a hozzáállásod és a törekvésed! *Hogy ez egészen pontosan mit jelent, vagy jelent-e bármit is, azt Abogr nem kívánja elmondani. Láthatóan egyébként is fáradt és megviselt, s miközben ismét megdörgöli halántékát, immár az asztalon fekvő levélre fókuszál.*
- Legyen hát! Amire most kérlek, nem jelent semmit, ismétlem semmit. Nem vagy a torony alkalmazottja és nem vagy hű szolgálóm, ahogy tanítványom sem. Hogy az leszel-e valaha, egyáltalán gondolkodom-e a dolgon, az legyen az én dolgom. *Mutat Kilvardra csontos mutatóujjával hirtelen, majd megfogja az összetekert pergament és Kilvard felé nyújtja.*
- Vidd el ezt a levelet a Pegazusba és add át a fogadósnak. Időd van. A feladat előtt, vagy után, rád van bízva mit csinálsz és hová mész. Akkor térsz vissza, amikor akarsz. Persze mondhatsz nemet is, ez rajtad áll. *Mondja csendesen és kiismerhetetlen arccal a férfinak, de az összetekert, pecsétes pergament kitartóan tartja maga előtt.*
1917. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-04 07:52:18
Üzenet elküldve: 2018-06-04 07:52:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//A mágia színe//
*Biccentvén a férfi szavaira Taitos elindul egy vödröt keríteni.*
~Igen, van ami egyáltalán nem hiányzik. Mondjuk ezeket hívta Zordon mindig gyengeségnek, vagy koloncnak. Mindenkinek van, de senki sem örül neki.~
*Taitos végül vödörrel gázol a tóig, és vissza, így aztán mire visszatér nem is lepi meg, hogy kissé mások vannak a torony egyik alacsonyabb emeletén, ismerős arcok. Ki innen, ki onnan.*
~Hát ők meg?~
*Pillant a Lapu-Kriyon párosra, ami minden, csak nem megszokott. Ha már cókmókja is ott van, arra kanyarodik, előveszi a kést, ezután köszön a csapatnak, így pedig van egy pillanata végigmérni a másik hölgyet is.*
~Na, ez szép lesz.~
*Odalépve szólal meg.*
-Üdv!
*Néz Lapura és Kriyonra, majd a fekete nemeshölgyre tekint.*
-Elnézését kell, hogy kérjem. Mint ahogyan az látszik is, nem tudtam visszatérni önökhöz.
*Az, hogy ehhez miért kellett felmosóvödör, az egy jó kérdés.*
-Feketemágust találtunk a városban.
*A többiekre néz, nyel egyet.*
-Worenth mester átadta a testét egy démonnak. Elfogtuk.
*Fátyolosan tekintetében még mindig látszik a mérhetetlen csalódás.*
-A torony mesteréhez kellett jönnöm, de nem szolgált olyan válasszal, amivel elejét lehetne venni az ilyen eseteknek.
*Persze a gyorsaságot leszámítva, az pedig nehéz, ha az ember fia nem tud mindenről.*
-Fel kell még mosnom a padlót, egy ígéret köt, azután pedig indulok haza, gyorsan.
*Ismerteti terveit.*
-Gondolom tanulni vagytok itt, mesterem adott egy kis ajándékot, egy kevés jut belőle nektek is.
*Veszi elő aranyát, aminek nagyja ugyan kell a Vaskorsó leendő felújítására, de egy keveset tud belőle adni az ifjoncoknak is.
Így Kriyon con Althabarad 500 arannyal gazdagodik, míg Avalija Taldan 300 aranypénzt kap tanulmányaira.
Ezután jön a kés.*
-Kriyon, ezzel pedig még Isurii mester északi útja óta tartozom.
*Előveszi a kést, ami a kovács mestermunkája. Ében karcolatokkal pengéje a vérnél kissé élénkebb színben pompázik, markolata vörösfenyő, a pengében pedig tűzgolyó és az "Egy út mindig átvág a hegyen." felirat díszeleg egyik és másik oldalon.*
-A tiéd. Jóra használd!
*Ezzel el is mondta, amit akart, szokásos stílusában, így kérdez.*
-És ti ketten mit csináltok itt?
*Kérdezősködik, hiszen nem gondolta volna, hogy Lapu bárhová is elindulna a bajkeverővel.*
-Főleg egy nemes hölgy társaságában.
*A fekete hölgyeményre néz.*
-Ugye nem robbantott fel semmit? Nem nyáladzott magára?
*Kérdezgeti aggodalmasan, mert ugye csak egy fingmágiát kell bemutatnia, hogy egy hölgy sikítozása után az egész szövetség jó híre odalegyen a toronyban.*
//A mágia színe//
*Biccentvén a férfi szavaira Taitos elindul egy vödröt keríteni.*
~Igen, van ami egyáltalán nem hiányzik. Mondjuk ezeket hívta Zordon mindig gyengeségnek, vagy koloncnak. Mindenkinek van, de senki sem örül neki.~
*Taitos végül vödörrel gázol a tóig, és vissza, így aztán mire visszatér nem is lepi meg, hogy kissé mások vannak a torony egyik alacsonyabb emeletén, ismerős arcok. Ki innen, ki onnan.*
~Hát ők meg?~
*Pillant a Lapu-Kriyon párosra, ami minden, csak nem megszokott. Ha már cókmókja is ott van, arra kanyarodik, előveszi a kést, ezután köszön a csapatnak, így pedig van egy pillanata végigmérni a másik hölgyet is.*
~Na, ez szép lesz.~
*Odalépve szólal meg.*
-Üdv!
*Néz Lapura és Kriyonra, majd a fekete nemeshölgyre tekint.*
-Elnézését kell, hogy kérjem. Mint ahogyan az látszik is, nem tudtam visszatérni önökhöz.
*Az, hogy ehhez miért kellett felmosóvödör, az egy jó kérdés.*
-Feketemágust találtunk a városban.
*A többiekre néz, nyel egyet.*
-Worenth mester átadta a testét egy démonnak. Elfogtuk.
*Fátyolosan tekintetében még mindig látszik a mérhetetlen csalódás.*
-A torony mesteréhez kellett jönnöm, de nem szolgált olyan válasszal, amivel elejét lehetne venni az ilyen eseteknek.
*Persze a gyorsaságot leszámítva, az pedig nehéz, ha az ember fia nem tud mindenről.*
-Fel kell még mosnom a padlót, egy ígéret köt, azután pedig indulok haza, gyorsan.
*Ismerteti terveit.*
-Gondolom tanulni vagytok itt, mesterem adott egy kis ajándékot, egy kevés jut belőle nektek is.
*Veszi elő aranyát, aminek nagyja ugyan kell a Vaskorsó leendő felújítására, de egy keveset tud belőle adni az ifjoncoknak is.
Így Kriyon con Althabarad 500 arannyal gazdagodik,
míg Avalija Taldan 300 aranypénzt kap tanulmányaira. Ezután jön a kés.*
-Kriyon, ezzel pedig még Isurii mester északi útja óta tartozom.
*Előveszi a kést, ami a kovács mestermunkája. Ében karcolatokkal pengéje a vérnél kissé élénkebb színben pompázik, markolata vörösfenyő, a pengében pedig tűzgolyó és az "Egy út mindig átvág a hegyen." felirat díszeleg egyik és másik oldalon.*
-A tiéd. Jóra használd!
*Ezzel el is mondta, amit akart, szokásos stílusában, így kérdez.*
-És ti ketten mit csináltok itt?
*Kérdezősködik, hiszen nem gondolta volna, hogy Lapu bárhová is elindulna a bajkeverővel.*
-Főleg egy nemes hölgy társaságában.
*A fekete hölgyeményre néz.*
-Ugye nem robbantott fel semmit? Nem nyáladzott magára?
*Kérdezgeti aggodalmasan, mert ugye csak egy fingmágiát kell bemutatnia, hogy egy hölgy sikítozása után az egész szövetség jó híre odalegyen a toronyban.*
1916. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:39:29
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:39:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az arra érdemes//
*Türelmesen megvárja, míg a mágus befejezi a levelet. Kezét várakozóan összekulcsolja maga előtt, mint holmi szerzetes.
Abogr kérdése nem éri váratlanul, számított rá. Ezúttal elmaradnak a rejtvények és a talányok, nincs sokértelmű bölcsesség sem.*
-Fél emberöltő már mögöttem van.
*Kezd neki lassan. Nem akarja bő lére ereszteni, így össze kell szednie a gondolatait.*
-Nagy részét azzal töltöttem, hogy urak aranyát számolgattam és hagyatékiratokat készítettem.
*Nyel egy nagyot, mielőtt folytatná.*
-Minden múló, ahogy az élet is az. Ennek ez a rendje. Azonban ennek a toronynak és az ősi tudásnak, amit őriz.
*Mutat körbe karjával.*
-Annak nem szabad elvesznie. Amikor hallottam erről a toronyról... Nagymester.
*Lép közelebb az asztalhoz.*
-A fél életem már az elmúlásnak szenteltem, ezt a pazarlást igyekszem behozni. A toronynak állnia kell az idők végéig, hogy továbbadhassa a tudást, mely egyensúlyban tartja a világot. Ez nem a jó és a rossz mérlege. Óvnom kell az itt felhalmozott tudást és ennek szentelni életem. Ezért jöttem.
*Egyenes kérdés, egyenes válasz. Igyekezett rövidre fogni, talán több-kevesebb sikerrel sikerült is.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.03 21:45:30
*Türelmesen megvárja, míg a mágus befejezi a levelet. Kezét várakozóan összekulcsolja maga előtt, mint holmi szerzetes.
Abogr kérdése nem éri váratlanul, számított rá. Ezúttal elmaradnak a rejtvények és a talányok, nincs sokértelmű bölcsesség sem.*
-Fél emberöltő már mögöttem van.
*Kezd neki lassan. Nem akarja bő lére ereszteni, így össze kell szednie a gondolatait.*
-Nagy részét azzal töltöttem, hogy urak aranyát számolgattam és hagyatékiratokat készítettem.
*Nyel egy nagyot, mielőtt folytatná.*
-Minden múló, ahogy az élet is az. Ennek ez a rendje. Azonban ennek a toronynak és az ősi tudásnak, amit őriz.
*Mutat körbe karjával.*
-Annak nem szabad elvesznie. Amikor hallottam erről a toronyról... Nagymester.
*Lép közelebb az asztalhoz.*
-A fél életem már az elmúlásnak szenteltem, ezt a pazarlást igyekszem behozni. A toronynak állnia kell az idők végéig, hogy továbbadhassa a tudást, mely egyensúlyban tartja a világot. Ez nem a jó és a rossz mérlege. Óvnom kell az itt felhalmozott tudást és ennek szentelni életem. Ezért jöttem.
*Egyenes kérdés, egyenes válasz. Igyekezett rövidre fogni, talán több-kevesebb sikerrel sikerült is.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.03 21:45:30
1915. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:14:20
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:14:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*Az ifjúnak hosszú idejébe kerül a feladat, de minden bizonnyal büszkeséggel töltheti el. Az ajtó immár tiszta, s következő áldozatát majdan talán újabb felirattal várja. Ahogy Kilvard belép a szobába, Abogrot az íróasztala mögött ülve találhatja, fáradt és nyúzott arccal. Egy pillanatig még dolgozik. Mielőtt felnéz az éppen befejezett tekercset komótos mozdulatokkal tekeri fel. Sötétkék viaszt vesz egy kis dobozkából, majd a gyertya fölé tartva hagyja hogy az megolvadjon. Lassan jellegzetes gyertyaillat tölti be a helyiséget, de Abogr még nem végez. Az olvadó viaszból a tekercs összetekert lapjaira cseppent annak lezárásaként, s azt fehér színű zsineggel tekeri körbe, hogy biztosabb legyen. Majd szintén az asztaláról pecsétjét veszi fel, melyet még az olvadt pacába nyom. Ahogy az megszilárdul, immár egy zsineggel körbetekert, Abogr pecsétjével ellátott dokumentumot helyez az asztalra. Két kezével szemét dörgölve néz fel, s immár tudomást vesz az eddig vélhetően türelmesen álló ifjúról. Lassan hátradől karosszékében, s két kezét maga előtt ujjainál összetéve szólítja meg:*
- Miért akarod a tornyot szolgálni? *A kérdés egyszerű, a válasz rá, talán már nehezebb, azonban Abogr kíváncsi természet és akárkinek nem enged betekintést a torony és magánélete titkaiba. Mert függetlenül az általános látogatottságtól, a tornyot bizony önmagáénak érzi.*
*Az ifjúnak hosszú idejébe kerül a feladat, de minden bizonnyal büszkeséggel töltheti el. Az ajtó immár tiszta, s következő áldozatát majdan talán újabb felirattal várja. Ahogy Kilvard belép a szobába, Abogrot az íróasztala mögött ülve találhatja, fáradt és nyúzott arccal. Egy pillanatig még dolgozik. Mielőtt felnéz az éppen befejezett tekercset komótos mozdulatokkal tekeri fel. Sötétkék viaszt vesz egy kis dobozkából, majd a gyertya fölé tartva hagyja hogy az megolvadjon. Lassan jellegzetes gyertyaillat tölti be a helyiséget, de Abogr még nem végez. Az olvadó viaszból a tekercs összetekert lapjaira cseppent annak lezárásaként, s azt fehér színű zsineggel tekeri körbe, hogy biztosabb legyen. Majd szintén az asztaláról pecsétjét veszi fel, melyet még az olvadt pacába nyom. Ahogy az megszilárdul, immár egy zsineggel körbetekert, Abogr pecsétjével ellátott dokumentumot helyez az asztalra. Két kezével szemét dörgölve néz fel, s immár tudomást vesz az eddig vélhetően türelmesen álló ifjúról. Lassan hátradől karosszékében, s két kezét maga előtt ujjainál összetéve szólítja meg:*
- Miért akarod a tornyot szolgálni? *A kérdés egyszerű, a válasz rá, talán már nehezebb, azonban Abogr kíváncsi természet és akárkinek nem enged betekintést a torony és magánélete titkaiba. Mert függetlenül az általános látogatottságtól, a tornyot bizony önmagáénak érzi.*
1914. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:03:48
Üzenet elküldve: 2018-06-03 21:03:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az arra érdemes//
*Nagyot fúj, bizony jó időbe telt a dolog. Mindenesetre a feliratnak már nyoma sincs és ez, bármily csekély jelentőségű feladat is, jóérzéssel tölti el.
Éppen csak végez feladatával, mikor Abogr mester szól az ajtó túloldaláról, ő pedig megragadva a kilincset óvatosan nyitja ki az ajtót.*
-Igen nagymester?
*Lép az öreg mágus asztalához. Csak egy pillantás erejéig néz körbe a helyiségben, nem szeretne illetlenül kíváncsinak tűnni. Őszintén érdekli Abogr mondandójára, annyit már tapasztalt, hogy az öreg mesternek minden szavát érdemes alaposan megrágni. Ennek ellenére kifejezéstelen arccal fürkészi a mágust várva annak szavait.*
*Nagyot fúj, bizony jó időbe telt a dolog. Mindenesetre a feliratnak már nyoma sincs és ez, bármily csekély jelentőségű feladat is, jóérzéssel tölti el.
Éppen csak végez feladatával, mikor Abogr mester szól az ajtó túloldaláról, ő pedig megragadva a kilincset óvatosan nyitja ki az ajtót.*
-Igen nagymester?
*Lép az öreg mágus asztalához. Csak egy pillantás erejéig néz körbe a helyiségben, nem szeretne illetlenül kíváncsinak tűnni. Őszintén érdekli Abogr mondandójára, annyit már tapasztalt, hogy az öreg mesternek minden szavát érdemes alaposan megrágni. Ennek ellenére kifejezéstelen arccal fürkészi a mágust várva annak szavait.*
1913. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 20:48:53
Üzenet elküldve: 2018-06-03 20:48:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*Abogr hallja, ahogy elkezdődik az ajtó súrolása, de egyelőre nem szól semmit. Hagyni kell, hogy a fiatalság megtalálja a maga útját még, ha egyes kanyarulat meglehetősen vesződséges és fáradtságos munkával is jár. Nem tudja, hogy mindketten dolgoznak-e, ha akarná, minden bizonnyal azért meg tudná állapítani, de esze ágában sincs. A szoba, melyben tartózkodik nem túl tágas, de nem is kicsi, pont célnak megfelel. Az ajtóval szemben íróasztal, rajta megannyi pergamen rendezett sorokban, írótoll, tintatartó, apró szivacs a törléshez. A szobát régi és megsárgult iratok illata lengi be. Abogr dolgozószobája, hálószobája is egyben, ágy a falnál, előtte bolyhos és színes puha szőnyeg. Mellette polcok, mi tele van pergamenekkel, valamint egy kisebb ruhásszekrény, vélhetően talárjainak. Ablak, mely a tóra néz, kellő világosságot juttatva a szobába. Miután Abogr úgy hallja a súrolás hangjai alábbhagynak, kiszól az ifjúnak:*
- Kilvard! Ha végeztél, kérlek gyere beljebb! *Hangjában némi rejtett feszültség is bujkál, nem oly vidám és felszabadult, mint amikor belépett az ajtón.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.03 20:51:08
*Abogr hallja, ahogy elkezdődik az ajtó súrolása, de egyelőre nem szól semmit. Hagyni kell, hogy a fiatalság megtalálja a maga útját még, ha egyes kanyarulat meglehetősen vesződséges és fáradtságos munkával is jár. Nem tudja, hogy mindketten dolgoznak-e, ha akarná, minden bizonnyal azért meg tudná állapítani, de esze ágában sincs. A szoba, melyben tartózkodik nem túl tágas, de nem is kicsi, pont célnak megfelel. Az ajtóval szemben íróasztal, rajta megannyi pergamen rendezett sorokban, írótoll, tintatartó, apró szivacs a törléshez. A szobát régi és megsárgult iratok illata lengi be. Abogr dolgozószobája, hálószobája is egyben, ágy a falnál, előtte bolyhos és színes puha szőnyeg. Mellette polcok, mi tele van pergamenekkel, valamint egy kisebb ruhásszekrény, vélhetően talárjainak. Ablak, mely a tóra néz, kellő világosságot juttatva a szobába. Miután Abogr úgy hallja a súrolás hangjai alábbhagynak, kiszól az ifjúnak:*
- Kilvard! Ha végeztél, kérlek gyere beljebb! *Hangjában némi rejtett feszültség is bujkál, nem oly vidám és felszabadult, mint amikor belépett az ajtón.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.03 20:51:08
1912. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 17:51:53
Üzenet elküldve: 2018-06-03 17:51:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
-Hisz nem vagyunk ellenségek.
*Fordul a férfi felé a ruhakupac mögül némi kíváncsisággal az arcán, bár mimikája többnyire cserbenhagyja.*
-De a kérdésemre választ adtál.
*Néz a lábai elé, miközben visszafelé tartanak a toronyba.*
-A titkok találgatásokat szülnek, a találgatás pedig már hazugság. Szeretem a dolgok igazi arcát látni.
*Maga is nekilát kifeszíteni a ruhákat. A verőfényes napon bizonyára hamar megfognak száradni.
Taitos búcsúzik, neki pedig ez egyáltalán nincs ellenére. Na nem, mintha nem kedvelné a fiatal, egyúttal meglepően bölcs mágust, csupán le kell vakarnia még Abogr ajtajáról a festéket.
Mélyet bólint Taitos utolsó szavaira.*
-Valaminek a hiánya magunkban nem mindig hátrány.
*Térül maga is és indul el felfelé a torony lépcsőin. Több, mint valószínű, hogy látják még egymást, habár ezt senki sem tudhatja, még az öreg Abogr sem képes látni a világ alakulását.
Nem felejtette el a Vasbank aranyát sem. Még a mai, esetleg a holnapi napon el kellene indulnia, nem kis túra lesz. Mindenesetre nem árt majd a Nagymesternek is szólni róla, nehogy léhűtőnek tűnjön.
Magához vesz az az első emeleten egy ósdi vödröt és egy rongyot, majd visszasiet a tóhoz, hogy vizet merhessen a vödörbe.
Miután felért az emeletre, sóhajtva rogy le az ajtó előtt, hogy a rongyot alaposan a vödörbe mártva elkezdje sikálni az ajtót.*
~Kellene lennie erre is valami varázslatnak.~
*Morfondírozik, miközben a "lovak" szót igyekszik épp levakarni az ajtóról. Nem könnyű feladat, valóban nem tűnik friss festéknek.
~A fa sem hajt ki egy nap alatt magjából.~ *Jut eszébe egy régi mondás, mely akár Abogr mestertől is származhatna. Erős mozdulatokkal sikálja tovább az ajtót, melyről szép lassan le kell kopnia a rébusznak.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.03 18:53:23
//Az arra érdemes//
-Hisz nem vagyunk ellenségek.
*Fordul a férfi felé a ruhakupac mögül némi kíváncsisággal az arcán, bár mimikája többnyire cserbenhagyja.*
-De a kérdésemre választ adtál.
*Néz a lábai elé, miközben visszafelé tartanak a toronyba.*
-A titkok találgatásokat szülnek, a találgatás pedig már hazugság. Szeretem a dolgok igazi arcát látni.
*Maga is nekilát kifeszíteni a ruhákat. A verőfényes napon bizonyára hamar megfognak száradni.
Taitos búcsúzik, neki pedig ez egyáltalán nincs ellenére. Na nem, mintha nem kedvelné a fiatal, egyúttal meglepően bölcs mágust, csupán le kell vakarnia még Abogr ajtajáról a festéket.
Mélyet bólint Taitos utolsó szavaira.*
-Valaminek a hiánya magunkban nem mindig hátrány.
*Térül maga is és indul el felfelé a torony lépcsőin. Több, mint valószínű, hogy látják még egymást, habár ezt senki sem tudhatja, még az öreg Abogr sem képes látni a világ alakulását.
Nem felejtette el a Vasbank aranyát sem. Még a mai, esetleg a holnapi napon el kellene indulnia, nem kis túra lesz. Mindenesetre nem árt majd a Nagymesternek is szólni róla, nehogy léhűtőnek tűnjön.
Magához vesz az az első emeleten egy ósdi vödröt és egy rongyot, majd visszasiet a tóhoz, hogy vizet merhessen a vödörbe.
Miután felért az emeletre, sóhajtva rogy le az ajtó előtt, hogy a rongyot alaposan a vödörbe mártva elkezdje sikálni az ajtót.*
~Kellene lennie erre is valami varázslatnak.~
*Morfondírozik, miközben a "lovak" szót igyekszik épp levakarni az ajtóról. Nem könnyű feladat, valóban nem tűnik friss festéknek.
~A fa sem hajt ki egy nap alatt magjából.~ *Jut eszébe egy régi mondás, mely akár Abogr mestertől is származhatna. Erős mozdulatokkal sikálja tovább az ajtót, melyről szép lassan le kell kopnia a rébusznak.*
A hozzászólás írója (Kilvard Guldraen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.06.03 18:53:23
1911. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 16:43:36
Üzenet elküldve: 2018-06-03 16:43:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*Taitos örömmel látja szeme sarkából, hogy ideiglenes tanítványa bizony komolyan magába próbálja olvasztani szavait, ez pedig bizakodással tölti el.*
~Helyes. Aki komolyan veszi, annak mindig lesz tanára.~
*No persze Taitosra nézve bárki tudhatja, hogy ez a komolyság messze áll egy robbanóport kezelő alkimistáétól. Kérdésből pedig inkább személyes jut a Zöldfülűnek, mint szakmai.*
~Látszik, hogy új még itt.~
*A nedves ruhák halma mögül kiszűrődő hanggal világosítja fel a férfit.*
-Mágusok között az ilyen kérdés nem illő.
*Kezdi, hiszen talán ez egy mágus legnagyobb ereje, legféltettebb titka, hogy nem tudhatja meg más, hogy mire képes, ezt még Mesterétől tanulta, mielőtt a nő remeteségbe vonult volna.*
-Aki tudja a mágus igazi nevét, vagy erejével pontosan tisztában van, az talán magával a mágussal is rendelkezik. Hiszen egy ismert, kiismert erő kihasználásában jeleskedünk, nem de?
*Nevet fel. A mágia sem más, mint egy mágus irányítása, tőrbecsalása, ha ismerik minden titkát, akkor bizony nem nagy dolog.*
-Ezért pontosan én sem fogom neked elmondani soha egyiket se, míg az életemet nem merem rád bízni.
*Itt kicsit gondolkodik, hogy honnan is közelítse meg az egészet, végül úgy dönt, nincs oka egy-két elejtett morzsán aggódni.*
-Pontosan annyit tudok, amennyit három év vándorlás alatt ember meg tud tanulni.
*Kezd bele.*
-Öltem már lidércet, és az erdő királya is társamul szegődött, de erőm nem nagyobb, mint a tiéd. Csupán megtanultam használni.
*Zárja szavait szenvtelen vigyorral, hiszen tényleg nem történt más. Felérve a torony tövébe Lerakja a kupacot a legalsó, amúgy is szőnyegnek titulált valamire.*
-Nos Kilvard
*Ahogy beszél felnyújtózik az ajtóhoz, hogy elkezdje rádobni és ráhúzni az első megfogott lepedőt, így talán csak a mormolás árulkodhat arról, hogy a másik csinál valamit, míg ő másra figyelne.*
-Azt hiszem én most nem fogok már felmenni az ajtóig, míg ezek meg nem száradnak.
*Kezd búcsút venni, már amennyire lehet úgy, hogy utána egy épületben maradnak.*
-Szóval sok sikert addig, jó úton haladsz, és ha megfogadod tanácsomat. A mesterek úgy kérnek, hogy adnak is valamit. Ha itt szeretnél szolgálni keresd meg mi hiányzik belőled a legjobban.
*Mosolyodik el, aztán csak tereget tovább.*
-Oh igen, és szép munka.
*Szól, hiszen a mormolás után nem jött fintorgás, vagy szentségelés, így talán sikerrel is járt ilyen rövid idő után.*
~Egy újabb Krestvir, huh?~
*Emlékszik vissza, hogy tanítványának sem tartottak addig a dolgok, mint neki, miközben szórakozottan fütyörészni kezd, most már csak magára és gondolatainak rendezésére koncentrál.*
~Nekem takarításból volt odabent mindig kevés.~
//Az arra érdemes//
*Taitos örömmel látja szeme sarkából, hogy ideiglenes tanítványa bizony komolyan magába próbálja olvasztani szavait, ez pedig bizakodással tölti el.*
~Helyes. Aki komolyan veszi, annak mindig lesz tanára.~
*No persze Taitosra nézve bárki tudhatja, hogy ez a komolyság messze áll egy robbanóport kezelő alkimistáétól. Kérdésből pedig inkább személyes jut a Zöldfülűnek, mint szakmai.*
~Látszik, hogy új még itt.~
*A nedves ruhák halma mögül kiszűrődő hanggal világosítja fel a férfit.*
-Mágusok között az ilyen kérdés nem illő.
*Kezdi, hiszen talán ez egy mágus legnagyobb ereje, legféltettebb titka, hogy nem tudhatja meg más, hogy mire képes, ezt még Mesterétől tanulta, mielőtt a nő remeteségbe vonult volna.*
-Aki tudja a mágus igazi nevét, vagy erejével pontosan tisztában van, az talán magával a mágussal is rendelkezik. Hiszen egy ismert, kiismert erő kihasználásában jeleskedünk, nem de?
*Nevet fel. A mágia sem más, mint egy mágus irányítása, tőrbecsalása, ha ismerik minden titkát, akkor bizony nem nagy dolog.*
-Ezért pontosan én sem fogom neked elmondani soha egyiket se, míg az életemet nem merem rád bízni.
*Itt kicsit gondolkodik, hogy honnan is közelítse meg az egészet, végül úgy dönt, nincs oka egy-két elejtett morzsán aggódni.*
-Pontosan annyit tudok, amennyit három év vándorlás alatt ember meg tud tanulni.
*Kezd bele.*
-Öltem már lidércet, és az erdő királya is társamul szegődött, de erőm nem nagyobb, mint a tiéd. Csupán megtanultam használni.
*Zárja szavait szenvtelen vigyorral, hiszen tényleg nem történt más. Felérve a torony tövébe Lerakja a kupacot a legalsó, amúgy is szőnyegnek titulált valamire.*
-Nos Kilvard
*Ahogy beszél felnyújtózik az ajtóhoz, hogy elkezdje rádobni és ráhúzni az első megfogott lepedőt, így talán csak a mormolás árulkodhat arról, hogy a másik csinál valamit, míg ő másra figyelne.*
-Azt hiszem én most nem fogok már felmenni az ajtóig, míg ezek meg nem száradnak.
*Kezd búcsút venni, már amennyire lehet úgy, hogy utána egy épületben maradnak.*
-Szóval sok sikert addig, jó úton haladsz, és ha megfogadod tanácsomat. A mesterek úgy kérnek, hogy adnak is valamit. Ha itt szeretnél szolgálni keresd meg mi hiányzik belőled a legjobban.
*Mosolyodik el, aztán csak tereget tovább.*
-Oh igen, és szép munka.
*Szól, hiszen a mormolás után nem jött fintorgás, vagy szentségelés, így talán sikerrel is járt ilyen rövid idő után.*
~Egy újabb Krestvir, huh?~
*Emlékszik vissza, hogy tanítványának sem tartottak addig a dolgok, mint neki, miközben szórakozottan fütyörészni kezd, most már csak magára és gondolatainak rendezésére koncentrál.*
~Nekem takarításból volt odabent mindig kevés.~
1910. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 13:34:00
Üzenet elküldve: 2018-06-03 13:34:00
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*Még akkor is kuncog, mikor behajtja maga mögött az ajtót. Persze ezt a két távozó már nem igen hallja. Abogr szándékai nem sokszor világosak mindenki számára, de tettei nyilván általában okkal, olykor pedig pusztán szórakozásból történnek. Kérdés persze, hogy a szórakozás, vagy szórakoztatás, vajon okkal történik-e? Senkitől sem lehet megvonni a humor és a vidámság élvezetét, még egy ilyen vén mágustól sem. A szobában minden bizonnyal munkába áll, míg amazok ketten a tornyot csinosítják. Gondolatai lehet, hogy ekörül is forognak. Taitos és Kilvard, kik találkozása talán a véletlen műve csupán, a Lichanechi-tó partján gyakorolnak és fejlődnek. Hogy a tanulás a későbbiekben milyen hasznot hoz magával, azt csak az öreg istenek tudják. De Abogr, napjait általában kitölti, s mindig foglalatoskodik mindennel, nem lehet, hogy pusztán az élet dolgaival való törődés tegye ki a hosszú órákat. Meg hát, másnak is problémákat kellene megoldania, mert ő bizony már öreg, nagyon öreg. Most még tud tanáccsal szolgálni, de vajon mi lesz később, majd egyszer? Ki fogja átvenni tőle a stafétabotot? Mert eddig egy méltó ember, vagy egyéb szerzet sem tűnt fel, ki szóba jöhetne.*
*Még akkor is kuncog, mikor behajtja maga mögött az ajtót. Persze ezt a két távozó már nem igen hallja. Abogr szándékai nem sokszor világosak mindenki számára, de tettei nyilván általában okkal, olykor pedig pusztán szórakozásból történnek. Kérdés persze, hogy a szórakozás, vagy szórakoztatás, vajon okkal történik-e? Senkitől sem lehet megvonni a humor és a vidámság élvezetét, még egy ilyen vén mágustól sem. A szobában minden bizonnyal munkába áll, míg amazok ketten a tornyot csinosítják. Gondolatai lehet, hogy ekörül is forognak. Taitos és Kilvard, kik találkozása talán a véletlen műve csupán, a Lichanechi-tó partján gyakorolnak és fejlődnek. Hogy a tanulás a későbbiekben milyen hasznot hoz magával, azt csak az öreg istenek tudják. De Abogr, napjait általában kitölti, s mindig foglalatoskodik mindennel, nem lehet, hogy pusztán az élet dolgaival való törődés tegye ki a hosszú órákat. Meg hát, másnak is problémákat kellene megoldania, mert ő bizony már öreg, nagyon öreg. Most még tud tanáccsal szolgálni, de vajon mi lesz később, majd egyszer? Ki fogja átvenni tőle a stafétabotot? Mert eddig egy méltó ember, vagy egyéb szerzet sem tűnt fel, ki szóba jöhetne.*
1909. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-03 12:50:00
Üzenet elküldve: 2018-06-03 12:50:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*Behunyt szemmel, sóhajtva veszi tudomásul, mikor az öreg mester kinyitja az ajtót. Hogy lehet, hogy meg sem próbálták?*
-Így lesz.
*Biccent Abogr felé, és elindul Taitos után.
Egy kőre ül a vízparton, miközben figyelmesen hallgatja Taitost. Sokat tanult és olvasott a földmágiáról és noha Taitos mondatai között vannak magától értetődő tézisek, a mágiához és a földhöz, mint olyanhoz való hozzáállása bámulatba ejti.
Felmarkol némi földet, és miközben a fiatal mágust hallgatja, maga is érezni kezdi, miről is beszél a másik.
A halált, melyből élet születik, a talpaik alatt az őrjítő mélységet és a végtelen energiát, melybe szinte beleszédül.
Kissé homlokráncolva néz a másikra, de érzi, hogy Taitos nem tréfál. Ami azt illeti, magában is elég biztos. Felvesz egy kavicsot a tó partjáról, de egyelőre csak a zsebébe csúsztatja. Követi a mágust a torony felé és maga is felnyalábol a nedves ruhából.*
-Mekkora erő birtokában vagy?
*Néz komolyan a fiúra. A mágus kora ellenére igen csak bölcs, ráadásul eddig nagyon úgy fest, hogy nem akármilyen hatalom birtokosa. Számtalan mágus van a világon, de legtöbbjük alig lép át az egyszerű szemfényvesztésen. Taitos azonban más és noha úgy tűnik, helyén kezeli a dolgokat, a nagy hatalom nagy felelősséggel jár.
Tekint révetegen a tó felé, az utóbbi szólást mintha hallotta volna már valahonnan. Előkotorja a kavicsot a zsebéből és ráharap.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
//Az arra érdemes//
*Behunyt szemmel, sóhajtva veszi tudomásul, mikor az öreg mester kinyitja az ajtót. Hogy lehet, hogy meg sem próbálták?*
-Így lesz.
*Biccent Abogr felé, és elindul Taitos után.
Egy kőre ül a vízparton, miközben figyelmesen hallgatja Taitost. Sokat tanult és olvasott a földmágiáról és noha Taitos mondatai között vannak magától értetődő tézisek, a mágiához és a földhöz, mint olyanhoz való hozzáállása bámulatba ejti.
Felmarkol némi földet, és miközben a fiatal mágust hallgatja, maga is érezni kezdi, miről is beszél a másik.
A halált, melyből élet születik, a talpaik alatt az őrjítő mélységet és a végtelen energiát, melybe szinte beleszédül.
Kissé homlokráncolva néz a másikra, de érzi, hogy Taitos nem tréfál. Ami azt illeti, magában is elég biztos. Felvesz egy kavicsot a tó partjáról, de egyelőre csak a zsebébe csúsztatja. Követi a mágust a torony felé és maga is felnyalábol a nedves ruhából.*
-Mekkora erő birtokában vagy?
*Néz komolyan a fiúra. A mágus kora ellenére igen csak bölcs, ráadásul eddig nagyon úgy fest, hogy nem akármilyen hatalom birtokosa. Számtalan mágus van a világon, de legtöbbjük alig lép át az egyszerű szemfényvesztésen. Taitos azonban más és noha úgy tűnik, helyén kezeli a dolgokat, a nagy hatalom nagy felelősséggel jár.
Tekint révetegen a tó felé, az utóbbi szólást mintha hallotta volna már valahonnan. Előkotorja a kavicsot a zsebéből és ráharap.*
A varázsló hasára teszi kezét, és elmormol egy rövid igét, melynek hatására képessé válik kövek, sziklák vagy akár egész fák megevésével csillapítani éhségét. Testalkata nem változik, az ételek elfogyasztása nem tesz benne kárt, és emésztőrendszerének olyan, mintha bármilyen hétköznapi ételt evett volna. Hatóideje egy kör.
1908. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-06-02 16:42:27
Üzenet elküldve: 2018-06-02 16:42:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*Lefelemenet elbúcsúznak a mestertől, aki mintegy megemlíti, hogy az egész felirat csak átverés volt.*
~Felejteni, mi?~
*Somolyog magában. Taitos mindig szerette a tréfákat. Talán csak mostani ideggyenge helyzete miatt nem nevet hangosan az egészen. A mester kérdsére csak röhögve biccent, aztán Kilvarddal odakint folytatják a diskurálást.*
-Nagy kópé az öreg.
*Jegyzi meg, aztán ahogy a tó partjára érnek ledobja a szennyest, felvesz egy lepedőt, vagy talán köpenyt, netán terítőt, nem lehet tudni, a tóhoz lép vele.*
-Szóval az egész földmágia nem szól másról, mint a nyers, anyagban rejlő erő felszabadításáról. Rá kell érezned, hogy mi van belül, és azt a felszínre hozni.
*Végez az első darabbal.*
-A föld alapvetően szemcsés. Ezeknek a szemcséknek szilárd helyzete adja az erejét. Ha kicsik a szemek homokot kapunk, ha közéjük víz fér, az a sár.
*Okítja a férfit valószínűleg egyértelmű dolgokról.*
~Az alapok ilyenek.~
*Kicsit még mesél erről míg mos.*
-Ezek a szemcsék értékesek. Nem azért, mert aranyból vannak, hanem azért, mert ezekben gyökerezik az élet. Ezekből táplálkoznak a növények és ezekből mi, többiek.
*Így folytatja, az élet nagy dolgairól beszél, ezután jön el a konkrét mágiai elemzéshez.*
-Mindenbizonnyal tudsz egy keveset a manáról. A mana a tartalom, az akarat pedig a forma. Ezt is hallanod kellett már, ha nem, hát most.
*Az utolsó ruhadarabhoz ért majdnem órás monológja alatt.*
-A föld mágiáját sok módon ki lehet használni. Az első lépés az éltető erő kihasználása. Vegyél fel egy marok földet, egy kavicsot, hunyd le a szemedet, érezd benne az életet. Ezernyi apró lárvát, tucatnyi fűmagot. Ha eljutottál eddig, akkor a tartalom már megvan, csak a forma hiányzik. Találd meg a kihasználatlan lehetőségeket a rögben, elmédet járasd azon, hogy hány...
*Itt nyögve facsargatja az utolsó lepedőt.*
-Hogy hány facsemete nőhetne még ebből, vagy hány éhező lakhatna jól.
*Zárja szavait és magára gyűri a nedves kupacot.*
-Ha pedig úgy érzed megy, kezdj el próbálkozni magadba olvasztani ezt az erőt. Kiégetni a fatörzsből, sziklából, hogy téged éltessen. Itt van hát az ige, Lothorrem, elti, epssum!
*Mondja ki az igének azt a formáját, amit ő ismer az ősi rúnanyelven.*
-Ha ezek után megharapsz egy követ, és nem recseg bele a fogad, akkor végére értél a leckémnek.
*Ezzel be is fejezi az oktatást.*
-Menjünk, terítsük ki a kapura, ablakokba.
*Int a torony felé.*
-Kérdésed van?
*Kérdezi mialatt megteszi az első lépéseket vissza.*
//Az arra érdemes//
*Lefelemenet elbúcsúznak a mestertől, aki mintegy megemlíti, hogy az egész felirat csak átverés volt.*
~Felejteni, mi?~
*Somolyog magában. Taitos mindig szerette a tréfákat. Talán csak mostani ideggyenge helyzete miatt nem nevet hangosan az egészen. A mester kérdsére csak röhögve biccent, aztán Kilvarddal odakint folytatják a diskurálást.*
-Nagy kópé az öreg.
*Jegyzi meg, aztán ahogy a tó partjára érnek ledobja a szennyest, felvesz egy lepedőt, vagy talán köpenyt, netán terítőt, nem lehet tudni, a tóhoz lép vele.*
-Szóval az egész földmágia nem szól másról, mint a nyers, anyagban rejlő erő felszabadításáról. Rá kell érezned, hogy mi van belül, és azt a felszínre hozni.
*Végez az első darabbal.*
-A föld alapvetően szemcsés. Ezeknek a szemcséknek szilárd helyzete adja az erejét. Ha kicsik a szemek homokot kapunk, ha közéjük víz fér, az a sár.
*Okítja a férfit valószínűleg egyértelmű dolgokról.*
~Az alapok ilyenek.~
*Kicsit még mesél erről míg mos.*
-Ezek a szemcsék értékesek. Nem azért, mert aranyból vannak, hanem azért, mert ezekben gyökerezik az élet. Ezekből táplálkoznak a növények és ezekből mi, többiek.
*Így folytatja, az élet nagy dolgairól beszél, ezután jön el a konkrét mágiai elemzéshez.*
-Mindenbizonnyal tudsz egy keveset a manáról. A mana a tartalom, az akarat pedig a forma. Ezt is hallanod kellett már, ha nem, hát most.
*Az utolsó ruhadarabhoz ért majdnem órás monológja alatt.*
-A föld mágiáját sok módon ki lehet használni. Az első lépés az éltető erő kihasználása. Vegyél fel egy marok földet, egy kavicsot, hunyd le a szemedet, érezd benne az életet. Ezernyi apró lárvát, tucatnyi fűmagot. Ha eljutottál eddig, akkor a tartalom már megvan, csak a forma hiányzik. Találd meg a kihasználatlan lehetőségeket a rögben, elmédet járasd azon, hogy hány...
*Itt nyögve facsargatja az utolsó lepedőt.*
-Hogy hány facsemete nőhetne még ebből, vagy hány éhező lakhatna jól.
*Zárja szavait és magára gyűri a nedves kupacot.*
-Ha pedig úgy érzed megy, kezdj el próbálkozni magadba olvasztani ezt az erőt. Kiégetni a fatörzsből, sziklából, hogy téged éltessen. Itt van hát az ige, Lothorrem, elti, epssum!
*Mondja ki az igének azt a formáját, amit ő ismer az ősi rúnanyelven.*
-Ha ezek után megharapsz egy követ, és nem recseg bele a fogad, akkor végére értél a leckémnek.
*Ezzel be is fejezi az oktatást.*
-Menjünk, terítsük ki a kapura, ablakokba.
*Int a torony felé.*
-Kérdésed van?
*Kérdezi mialatt megteszi az első lépéseket vissza.*
1907. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-31 20:30:59
Üzenet elküldve: 2018-05-31 20:30:59
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*A szorgos segítség mindig jól jön, s Abogr elégedetten állapítja meg, hogy vélhetően egyik férfi sem lusta, nem büdös nekik a munka. No meg a szennyes sem, ha már ennyire cipelik. Láthatóan nagyon sietnek, Abogr mester, kérdésére csak rövid választ kap, de azonnal megért belőle mindent:*
- Áá... a tegnapi! *Mosolyog Taitosra.* Nagyszerű Taitos, látom figyeltél! *Dicséri meg bólogatva a varázslót, majd az ajtó felé fordul, aztán egy pillanatra mégis visszanéz a két ember felé, akik bármennyire is sietnek, vélhetően nem tiszteletlenek és megvárják, mit akar még a mester.*
- De, azt ugye nem mondtam, hogy ne gondolkodj előtte? *Kérdezi hirtelen, majd egész egyszerűen elfordítja a kilincset és belép a szobájába. Mindenféle varázslat, vagy kulcs nélkül. A két távozó még hallhatja, ahogy Kilvardnak is odaszól:*
-Remek, Kilvard, remek! Nagyon derék! Ha végeztél mosd le kérlek az ajtómról a feliratot. Ott maradt egy régebbi kiképzés során. Ahogy öregszem úgy felejtek. *Talán még azt is hallhatják, ahogy amolyan öregesen, apósan kuncog, egészen addig, míg be nem csukja maga mögött az ajtót, hogy a két segítő, tovább folytathassa szorgos munkáját.*
//Az arra érdemes//
*A szorgos segítség mindig jól jön, s Abogr elégedetten állapítja meg, hogy vélhetően egyik férfi sem lusta, nem büdös nekik a munka. No meg a szennyes sem, ha már ennyire cipelik. Láthatóan nagyon sietnek, Abogr mester, kérdésére csak rövid választ kap, de azonnal megért belőle mindent:*
- Áá... a tegnapi! *Mosolyog Taitosra.* Nagyszerű Taitos, látom figyeltél! *Dicséri meg bólogatva a varázslót, majd az ajtó felé fordul, aztán egy pillanatra mégis visszanéz a két ember felé, akik bármennyire is sietnek, vélhetően nem tiszteletlenek és megvárják, mit akar még a mester.*
- De, azt ugye nem mondtam, hogy ne gondolkodj előtte? *Kérdezi hirtelen, majd egész egyszerűen elfordítja a kilincset és belép a szobájába. Mindenféle varázslat, vagy kulcs nélkül. A két távozó még hallhatja, ahogy Kilvardnak is odaszól:*
-Remek, Kilvard, remek! Nagyon derék! Ha végeztél mosd le kérlek az ajtómról a feliratot. Ott maradt egy régebbi kiképzés során. Ahogy öregszem úgy felejtek. *Talán még azt is hallhatják, ahogy amolyan öregesen, apósan kuncog, egészen addig, míg be nem csukja maga mögött az ajtót, hogy a két segítő, tovább folytathassa szorgos munkáját.*
1906. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-30 23:37:25
Üzenet elküldve: 2018-05-30 23:37:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
-Hamarosan visszatérek Nagymester.
*Hajt fejet kissé Abogrnak komolyan, miközben elhaladnak mellette a szennyessel. Szeretné nyomatékosítani az öregben, hogy számíthat rá, bármennyi rébuszt is var majd a nyakába.
Taitos válaszára csak hümmög. Sosem tartotta magát jó csapatjátékosnak és önmaga sorsát sem szívesen helyezné mások kezébe. Bárhogy is, megnyugtató, hogy ezen a földön is van a mágusoknak egy szövetsége, kik egyensúlyban tarthatják e veszélyes világot.*
-Remek!
*Lelkesül fel és siet az asztalhoz, hogy magához vegyen egy nagyobb, üres pergament és egy pennát. A gyorsírás jól megy, ezzel nem lesz probléma. Talán egyszerűbb folyamat is lesz a Taitos által nyújtott magyarázat, mint a megannyi könyv. Nem mintha gondja lenne a könyvek bújásával, de a rövidebb út nem feltétlen a rosszabbik.*
-Legyen hát. Lekötelezel.
*Bólint nagyot, miközben a tó partjára érnek. Nem kis pénz ez az erszényéhez, de a titkoknak valóban ára van, ezt volt ideje megtanulnia élete során.
Ha kezet nem is fognak aktuális tevékenységükből kifolyólag, elő veszi erszényét, majd egy piros kendőt. Kiszámolja a a 450 aranyat és átnyújtja Taitos, a Zöldfülűnek a vörös posztóból képzett erszényt.*
//Az arra érdemes//
-Hamarosan visszatérek Nagymester.
*Hajt fejet kissé Abogrnak komolyan, miközben elhaladnak mellette a szennyessel. Szeretné nyomatékosítani az öregben, hogy számíthat rá, bármennyi rébuszt is var majd a nyakába.
Taitos válaszára csak hümmög. Sosem tartotta magát jó csapatjátékosnak és önmaga sorsát sem szívesen helyezné mások kezébe. Bárhogy is, megnyugtató, hogy ezen a földön is van a mágusoknak egy szövetsége, kik egyensúlyban tarthatják e veszélyes világot.*
-Remek!
*Lelkesül fel és siet az asztalhoz, hogy magához vegyen egy nagyobb, üres pergament és egy pennát. A gyorsírás jól megy, ezzel nem lesz probléma. Talán egyszerűbb folyamat is lesz a Taitos által nyújtott magyarázat, mint a megannyi könyv. Nem mintha gondja lenne a könyvek bújásával, de a rövidebb út nem feltétlen a rosszabbik.*
-Legyen hát. Lekötelezel.
*Bólint nagyot, miközben a tó partjára érnek. Nem kis pénz ez az erszényéhez, de a titkoknak valóban ára van, ezt volt ideje megtanulnia élete során.
Ha kezet nem is fognak aktuális tevékenységükből kifolyólag, elő veszi erszényét, majd egy piros kendőt. Kiszámolja a a 450 aranyat és átnyújtja Taitos, a Zöldfülűnek
a vörös posztóból képzett erszényt.*
1905. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-30 22:37:33
Üzenet elküldve: 2018-05-30 22:37:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1853
OOC üzenetek: 355
Játékstílus: Vakmerő
//Az utolsó mentsvár//
//Az arra érdemes//
*Taitos kisétál hát a szennyessel. Odabent úgysem látott semmi érdekeset, csak a szokásos szoba. Az elismerő szavakra csak biccent.*
-Gyakorlás.
*Ad egy kicsit a ruhákból. Ekkor toppan be a torony öregje is, de Taitos nyilvánvalóan nem akar beszélgetni, míg a megoldásról kérdeznék.*
-Igen, igen!
*Örül Taitos is, de aztán jön a nehezebb kérdés.*
~Hogy mit csináltunk?~
*Somolyog magában.*
-Kihoztam a szennyest. A tegnapiak alapján.
*Felel egyszerűen, ahogy éppen csak az illendő pillanatra torpan meg lefelé. Amikor hallótávon kívül vannak, vagyis már nem lenne illetlen témát váltani újabb kérdések merülnek fel.*
-A szövetség maroknyi mágus összetartó köteléke a Vashegy mellett.
*Magyarázza el az egészet egy mondatban az ifjú mágus.*
-Célunk a mágia megértése és a világ felemelése mágia útján. Elmélet és gyakorlat, hm?
*Néz a férfira kérdőn. Ezzel pedig eljutnak a tanulásig.*
-Ami a föld mágiáját illeti csak kevés igét tudok. Amíg mosok lediktálhatom mindet.
*Int az asztalok felé, ahol talán írószer is akadhat, de ha nincs, legfeljebb Taitos kölcsönöz egy keveset holmijából.*
-Aztán csak gyakorlás.
*Mondja, hiszen nem öt perc ez az egész, még ha nem is egy hat. Mire kiérnek már csak az árban kell megegyezniük.*
-Minden titoknak ára van. Négyszáz és ötven aranyért megtanítom azt, hogy hogyan is állj neki a föld varázslatainak. A többiről egyezkedünk utána. Áll az alku?
*Kérdezi, hiszen tudja, hogy így is jócskán olcsóbb, mint a torony öregje lenne. Kezet pedig nem nyújt, hiszen éppen egy enyhén bűzlő kupaccal lépdel le a tó partjára.*
//Az arra érdemes//
*Taitos kisétál hát a szennyessel. Odabent úgysem látott semmi érdekeset, csak a szokásos szoba. Az elismerő szavakra csak biccent.*
-Gyakorlás.
*Ad egy kicsit a ruhákból. Ekkor toppan be a torony öregje is, de Taitos nyilvánvalóan nem akar beszélgetni, míg a megoldásról kérdeznék.*
-Igen, igen!
*Örül Taitos is, de aztán jön a nehezebb kérdés.*
~Hogy mit csináltunk?~
*Somolyog magában.*
-Kihoztam a szennyest. A tegnapiak alapján.
*Felel egyszerűen, ahogy éppen csak az illendő pillanatra torpan meg lefelé. Amikor hallótávon kívül vannak, vagyis már nem lenne illetlen témát váltani újabb kérdések merülnek fel.*
-A szövetség maroknyi mágus összetartó köteléke a Vashegy mellett.
*Magyarázza el az egészet egy mondatban az ifjú mágus.*
-Célunk a mágia megértése és a világ felemelése mágia útján. Elmélet és gyakorlat, hm?
*Néz a férfira kérdőn. Ezzel pedig eljutnak a tanulásig.*
-Ami a föld mágiáját illeti csak kevés igét tudok. Amíg mosok lediktálhatom mindet.
*Int az asztalok felé, ahol talán írószer is akadhat, de ha nincs, legfeljebb Taitos kölcsönöz egy keveset holmijából.*
-Aztán csak gyakorlás.
*Mondja, hiszen nem öt perc ez az egész, még ha nem is egy hat. Mire kiérnek már csak az árban kell megegyezniük.*
-Minden titoknak ára van. Négyszáz és ötven aranyért megtanítom azt, hogy hogyan is állj neki a föld varázslatainak. A többiről egyezkedünk utána. Áll az alku?
*Kérdezi, hiszen tudja, hogy így is jócskán olcsóbb, mint a torony öregje lenne. Kezet pedig nem nyújt, hiszen éppen egy enyhén bűzlő kupaccal lépdel le a tó partjára.*
1904. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-29 23:34:41
Üzenet elküldve: 2018-05-29 23:34:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//A mágia színe//
*Bár Nairada nagyon türelmesen vár, ellenben hátasa már toporzékol, forgolódik. A lány sokéves tapasztalata miatt ügyesen kordában tudja tartani az állatot, de hogy még ennyivel se kelljen fáradnia, egyik testőre fogja meg a kanca kantárját és az próbálja lenyugtatni. Habár maga is elboldogult volna, egyáltalán nem bánja az őr segítségét. Jelen pillanatban annyi minden jár a fejében, a legkevésbé egy ilyen ló hiányzik neki. Például hogy gyakorlatilag mindenki, aki fontos neki most a lázadás közepén van, vagy éppen oda tart, de furcsamód egyáltalán nem szomorú. Idegesíti, hogy tehetetlen ez ügyben, hogy ezt egy tollvonással és bájos mosolyokkal nem tudja elintézni.
Lassan megérkezik Kriyon és Lapu is a torony elé.*
- Akkor ha nem jelent problémát, egy ideig önökkel tartok. Pontosabban a szántóföldekig, onnantól én megyek tovább Arthenior felé, legalábbis ez a terv. Illetve... Ha valóban olyan káosz uralkodik a városban, mint ahogy azt állítják, úgy az is lehetséges, hogy élnék a felajánlásukkal, és Thargarod várnám ki, míg lecseng a dolog.
*Hangjában fel lehet fedezni egy kis csalódottságot, bár erősen próbálja palástolni. Nem szívesen hagy hátra mindent és mindenkit, mikor nem is biztos, hogy látja még őket. Vagy hogy lesz-e hová hazamennie. Egyelőre azonban nem is akar inkább ezeken gondolkodni, a legjobbakat reméli vagy legalábbis próbálja.*
*Bár Nairada nagyon türelmesen vár, ellenben hátasa már toporzékol, forgolódik. A lány sokéves tapasztalata miatt ügyesen kordában tudja tartani az állatot, de hogy még ennyivel se kelljen fáradnia, egyik testőre fogja meg a kanca kantárját és az próbálja lenyugtatni. Habár maga is elboldogult volna, egyáltalán nem bánja az őr segítségét. Jelen pillanatban annyi minden jár a fejében, a legkevésbé egy ilyen ló hiányzik neki. Például hogy gyakorlatilag mindenki, aki fontos neki most a lázadás közepén van, vagy éppen oda tart, de furcsamód egyáltalán nem szomorú. Idegesíti, hogy tehetetlen ez ügyben, hogy ezt egy tollvonással és bájos mosolyokkal nem tudja elintézni.
Lassan megérkezik Kriyon és Lapu is a torony elé.*
- Akkor ha nem jelent problémát, egy ideig önökkel tartok. Pontosabban a szántóföldekig, onnantól én megyek tovább Arthenior felé, legalábbis ez a terv. Illetve... Ha valóban olyan káosz uralkodik a városban, mint ahogy azt állítják, úgy az is lehetséges, hogy élnék a felajánlásukkal, és Thargarod várnám ki, míg lecseng a dolog.
*Hangjában fel lehet fedezni egy kis csalódottságot, bár erősen próbálja palástolni. Nem szívesen hagy hátra mindent és mindenkit, mikor nem is biztos, hogy látja még őket. Vagy hogy lesz-e hová hazamennie. Egyelőre azonban nem is akar inkább ezeken gondolkodni, a legjobbakat reméli vagy legalábbis próbálja.*
1903. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-29 11:01:35
Üzenet elküldve: 2018-05-29 11:01:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia színe//
*Ha Kriyon büszke rá, ő bizony kihúzza magát. Elvégre oly kevés dologgal büszkélkedhet.*
-Jó.
*Biccent a távozás javaslatára megadóan, ahogy amúgy szokott a félvér javaslataira.*
-Te jobban vagy?
*Gondol itt a legény sértettségére, mellyel még elindultak otthonról.
Egy vak kisfiú szívatását igen elítélendő ügyletnek tartaná, ám egy vakszimuláns kisfiú próbatételit jogosnak gondolja.*
-De ennek a tündérnek én nem tanítok egy varázslatot se. Boruljon fel.
*A nemes hölgyet túlzottan nem volt ideje megfigyelni, ennek ellenére, mint minden nemes hölgyről van véleménye.*
-Az, és nagyon előkelő is, finom kisasszonyka, és kedvesebb, sokkal, mint az átlag.
*Rajong maga is Nairadáért picit, mint az olyan cselédek, kik csak öntelt, gonoszkodó nemesekkel futottak össze eddig.
Kuncog fel mikor a fél-elf megbotlik.*
-A falusi vénasszonyok szerint ez azt jelenti, itt lesz a következő randevúd.
*Túl sok következtetést ebből nem von le, csak megosztja az egyszerű népek hiedelmeit, mert azok épp eszébe jutottak.*
-Vagy itt találod meg az igaz szerelmet.
*Vihog tovább, miközben bátyján gúnyolódik, vagyis véleménye szerint azt csinálja.
A poénban nincs ennél több, úgy hogy immár némán követi Kriyont le, a felhőgrádicson, a kedves nemes felé.*
*Ha Kriyon büszke rá, ő bizony kihúzza magát. Elvégre oly kevés dologgal büszkélkedhet.*
-Jó.
*Biccent a távozás javaslatára megadóan, ahogy amúgy szokott a félvér javaslataira.*
-Te jobban vagy?
*Gondol itt a legény sértettségére, mellyel még elindultak otthonról.
Egy vak kisfiú szívatását igen elítélendő ügyletnek tartaná, ám egy vakszimuláns kisfiú próbatételit jogosnak gondolja.*
-De ennek a tündérnek én nem tanítok egy varázslatot se. Boruljon fel.
*A nemes hölgyet túlzottan nem volt ideje megfigyelni, ennek ellenére, mint minden nemes hölgyről van véleménye.*
-Az, és nagyon előkelő is, finom kisasszonyka, és kedvesebb, sokkal, mint az átlag.
*Rajong maga is Nairadáért picit, mint az olyan cselédek, kik csak öntelt, gonoszkodó nemesekkel futottak össze eddig.
Kuncog fel mikor a fél-elf megbotlik.*
-A falusi vénasszonyok szerint ez azt jelenti, itt lesz a következő randevúd.
*Túl sok következtetést ebből nem von le, csak megosztja az egyszerű népek hiedelmeit, mert azok épp eszébe jutottak.*
-Vagy itt találod meg az igaz szerelmet.
*Vihog tovább, miközben bátyján gúnyolódik, vagyis véleménye szerint azt csinálja.
A poénban nincs ennél több, úgy hogy immár némán követi Kriyont le, a felhőgrádicson, a kedves nemes felé.*
1902. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 20:25:31
Üzenet elküldve: 2018-05-28 20:25:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 932
OOC üzenetek: 97
Játékstílus: Szelíd
//Az arra érdemes//
*Miközben a két csaló... illetve a két leleményes a feladat megoldásán dolgozik, Abogr komótos mozdulatokkal, magában elmélkedve, közben dudorászva halad felfelé a lépcsőn. Nem lehet tudni, hogy min gondolkodik, de annyi bizonyos, hogy nem a két "szellemes" falakon áthatoló szennyes kosár cipelő figurán. Taitos tündéri csillogása már-már megszűnik, mire a mester felér, így még ha Abogr látja is bozontos szemöldökei alatt, nem mutatja annak jelét. Arca továbbra is komor és gondolkodó. Bár Kilvard lelkiismerete korábban megszólal, a feladat megoldásának most mégis örül, hisz valójában hosszú út várt volna rájuk, ha nem ily leleményes a két lókötő. Az egyikük már szolgálatba állt, a másikuk, talán arra érdemes. Ez majd kiderül, de bizony még nem most. Kilvard és Taitos, beszélgetésük kellős közepén találkoznak szembe Abogral, de még a torony tetején, a lépcsőn lefelé indulás előtt.*
- Á. Látom, sikerült. Derék, derék! *Mondja szórakozottan a négy dolgos kézre tekintve, láthatóan mindketten kitesznek magukért, hisz jó sok szennyes ruhát és ágyneműt cipelnek.* Derék, derék! *Ismétli meg, majd hátratett kézzel ajtaja felé indul, azonban láthatóan kissé elgondolkodik, mert összeszaladt szemöldökkel és fiatalos lendülettel hirtelen fordul vissza Kilvard és Taitos felé.*
- Ti... mit csináltatok? *Kérdezi, s közben jelentőségteljesen maga mögé mutat, arckifejezése változatlanul kiismerhetetlen.*
*Miközben a két csaló... illetve a két leleményes a feladat megoldásán dolgozik, Abogr komótos mozdulatokkal, magában elmélkedve, közben dudorászva halad felfelé a lépcsőn. Nem lehet tudni, hogy min gondolkodik, de annyi bizonyos, hogy nem a két "szellemes" falakon áthatoló szennyes kosár cipelő figurán. Taitos tündéri csillogása már-már megszűnik, mire a mester felér, így még ha Abogr látja is bozontos szemöldökei alatt, nem mutatja annak jelét. Arca továbbra is komor és gondolkodó. Bár Kilvard lelkiismerete korábban megszólal, a feladat megoldásának most mégis örül, hisz valójában hosszú út várt volna rájuk, ha nem ily leleményes a két lókötő. Az egyikük már szolgálatba állt, a másikuk, talán arra érdemes. Ez majd kiderül, de bizony még nem most. Kilvard és Taitos, beszélgetésük kellős közepén találkoznak szembe Abogral, de még a torony tetején, a lépcsőn lefelé indulás előtt.*
- Á. Látom, sikerült. Derék, derék! *Mondja szórakozottan a négy dolgos kézre tekintve, láthatóan mindketten kitesznek magukért, hisz jó sok szennyes ruhát és ágyneműt cipelnek.* Derék, derék! *Ismétli meg, majd hátratett kézzel ajtaja felé indul, azonban láthatóan kissé elgondolkodik, mert összeszaladt szemöldökkel és fiatalos lendülettel hirtelen fordul vissza Kilvard és Taitos felé.*
- Ti... mit csináltatok? *Kérdezi, s közben jelentőségteljesen maga mögé mutat, arckifejezése változatlanul kiismerhetetlen.*
1901. hozzászólás ezen a helyszínen: Mágustorony
Üzenet elküldve: 2018-05-28 17:59:01
Üzenet elküldve: 2018-05-28 17:59:01
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A mágia színe//
*Bizonytalanul toporog, amolyan mindenbajavan kifejezéssel a képén. Félrehajtott fejjel és bizonyos távolságból vizslatja Laput, nagy békaszemeiben enyhe idegességgel.*
~ Tisztára, mint a Nyusziszemű, mikor kattant. ~ *aztán persze halkan kibuggyan belőle a rötyögés, mikor Avalijna Nellara után rikolt.*
- Ja, kemény voltál, mint a fagyott kutyaláb! Büszke vagyok rád. Gyere... megyünk haza. *kissé kifogytak a gubából, így nem sok értelme van maradniuk.*
- Otthon jó lesz. Szívathatjuk kicsit a vak csávót, na? *ábrándos kifejezés költözik az arcára.*
- Csinos lány ez a Nairada, nem? Úgy... van benne valami. *követi el a taktikai hibák egyik alapvetését, és majdnem elhasal a lépcsőn.*
- A büdös pi... *ugrál sziszegve, majd kifelé indul.*
- Rák egye ki! *odakint csatlakoznak Nairadához, vagy legalábbis ez a terv.*
*Bizonytalanul toporog, amolyan mindenbajavan kifejezéssel a képén. Félrehajtott fejjel és bizonyos távolságból vizslatja Laput, nagy békaszemeiben enyhe idegességgel.*
~ Tisztára, mint a Nyusziszemű, mikor kattant. ~ *aztán persze halkan kibuggyan belőle a rötyögés, mikor Avalijna Nellara után rikolt.*
- Ja, kemény voltál, mint a fagyott kutyaláb! Büszke vagyok rád. Gyere... megyünk haza. *kissé kifogytak a gubából, így nem sok értelme van maradniuk.*
- Otthon jó lesz. Szívathatjuk kicsit a vak csávót, na? *ábrándos kifejezés költözik az arcára.*
- Csinos lány ez a Nairada, nem? Úgy... van benne valami. *követi el a taktikai hibák egyik alapvetését, és majdnem elhasal a lépcsőn.*
- A büdös pi... *ugrál sziszegve, majd kifelé indul.*
- Rák egye ki! *odakint csatlakoznak Nairadához, vagy legalábbis ez a terv.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3722-3741