Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
Mostani oldal: 1 (1. - 20. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
20. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-30 13:45:38
Üzenet elküldve: 2019-06-30 13:45:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*Denzack és Monsotor elmerülve a munkálatokban nem válaszolnak Ahseelának, és mivel a sötételf nem figyel, így a fejszét sem dobja oda neki, csak leteszi az egyik karámoszlop mellé. Az óriáshoz sem szól, hagyja dolgozni. Az elf lány magához vesz egy maréknyi szeget, majd a bőrszütyőt is odateszi a baltához.
Hirtelenjében felélénkül az éteri légnyomás, valami csörren és egy közeli félkész lombháznál a szél rácsapja az ablakra a zsalugátert. Ahseela a csattanás irányába kapja a fejét, majd zsebre vágva a szögeket, felmászik a kötélhágcsón, a folyamatosan zörögve csapódó ajtós redőnyhöz. A szél kitépte az akasztópecket a deszkafalból. Az elf lány rácsukja az ablakra a zsalugátert. Lehajol és felveszi az akasztó kallantyút.*
- Hmm.
~ Lehet, írok majd egy listát a megjavítandó dolgokról is a faluban. ~
*Az ablakpárkányra teszi a pecket, majd lecsúszik a kötélzeten és visszasétál folytatni a munkát. Szótlanul átmegy a készülő karám túloldalára és nekiáll felszegezni a keresztrúdakat. Szájába vesz néhány szöget, egy megfaragott karámfa végét odailleszti az egyik oszlophoz, a másik vége a földön, térddel alá támaszt, majd a baltával felkalapálja egy szöggel. Ahseela fogja és tartja oda a következő szeget, lendíti a fejszét.*
*Denzack és Monsotor elmerülve a munkálatokban nem válaszolnak Ahseelának, és mivel a sötételf nem figyel, így a fejszét sem dobja oda neki, csak leteszi az egyik karámoszlop mellé. Az óriáshoz sem szól, hagyja dolgozni. Az elf lány magához vesz egy maréknyi szeget, majd a bőrszütyőt is odateszi a baltához.
Hirtelenjében felélénkül az éteri légnyomás, valami csörren és egy közeli félkész lombháznál a szél rácsapja az ablakra a zsalugátert. Ahseela a csattanás irányába kapja a fejét, majd zsebre vágva a szögeket, felmászik a kötélhágcsón, a folyamatosan zörögve csapódó ajtós redőnyhöz. A szél kitépte az akasztópecket a deszkafalból. Az elf lány rácsukja az ablakra a zsalugátert. Lehajol és felveszi az akasztó kallantyút.*
- Hmm.
~ Lehet, írok majd egy listát a megjavítandó dolgokról is a faluban. ~
*Az ablakpárkányra teszi a pecket, majd lecsúszik a kötélzeten és visszasétál folytatni a munkát. Szótlanul átmegy a készülő karám túloldalára és nekiáll felszegezni a keresztrúdakat. Szájába vesz néhány szöget, egy megfaragott karámfa végét odailleszti az egyik oszlophoz, a másik vége a földön, térddel alá támaszt, majd a baltával felkalapálja egy szöggel. Ahseela fogja és tartja oda a következő szeget, lendíti a fejszét.*
19. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-29 17:12:42
Üzenet elküldve: 2019-06-29 17:12:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Dat a szokásosabbnál is csendesebb, talán csak a fáradtság miatt, de ezt igyekszik nem a többiek tudtára adni. Umon kocsmája láttán elmosolyodik, valami hasonlóra számított, habár több elf-szerű építészeti elemet képzeld bele. Szótlanul követi Umont az épületbe, ahol a kérésére ki is nyitja az összes ablakot. Némán biccent feladata hallatán, majd visszamászik a szekérre, miután a többiek is végeztek. Menet közben már hallani véli a folyó zúgását, ami később fel is erősödik, de nem nagyon, hisz ezen a szakaszon kifejezetten lassú. Most először szólal meg, mikor elkezdik a vagdalkozást.*
-Rendben. *Reagálja arra, hogy álljon középre. Egyelőre némán rakosgatja a nádat a szekérre.*
//Roth, Dat, Umon//
*Dat a szokásosabbnál is csendesebb, talán csak a fáradtság miatt, de ezt igyekszik nem a többiek tudtára adni. Umon kocsmája láttán elmosolyodik, valami hasonlóra számított, habár több elf-szerű építészeti elemet képzeld bele. Szótlanul követi Umont az épületbe, ahol a kérésére ki is nyitja az összes ablakot. Némán biccent feladata hallatán, majd visszamászik a szekérre, miután a többiek is végeztek. Menet közben már hallani véli a folyó zúgását, ami később fel is erősödik, de nem nagyon, hisz ezen a szakaszon kifejezetten lassú. Most először szólal meg, mikor elkezdik a vagdalkozást.*
-Rendben. *Reagálja arra, hogy álljon középre. Egyelőre némán rakosgatja a nádat a szekérre.*
18. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-28 20:32:13
Üzenet elküldve: 2019-06-28 20:32:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Umon, Dat//
*Dat csendesebb, de Umon kezdi megszokni már, vélhetően ezért is szeret annyira vándorolni. Jóllehet maga is kedveli a magányt, mint már korábban ezen gondolkodott is, most mégis úgy adta a sors, hogy társakkal vág neki egy komplett épületfelújításnak.*
- Helyes. *Biccent elégedetten, mikor mindnyájan lekászálódnak.* A folyó nincs messze. Csak arra a fák mögött. De várjatok... visszük a szekeret is. Csak elébb pakoljunk fel. *Mondja, s miközben lekászálódik, int a többieknek is. Ha követik a házba lép, hol megcsapja a hűvös dohos szag azonnal.*
- Az ablakokat nyissátok ki kérlek, szellőztetni kell. Addig megyek a szerszámokért, valahova ide raktam őket. *Lép beljebb a kemence mellé, majd egy egyszerű pallost vesz elő és Rothnak adja.*
- Inkább ezzel vágj, mint a sajátoddal. Az elég rövidke. *Mosolyog a férfira.* Dat, ha nem bánod, a te feladatod lesz a kévézés és a szekérre pakolás. *Osztja le a feladatokat, majd kifelé indul a házból. A bakra ülve, bevárja a többieket, aztán ismét léptékre sarkallja lovát, hogy tovább induljanak a ház mögötti kis ösvényen. Hamarosan már hallani a folyó csendes csobogását, ami ezen a szakaszon nem túl széles és nem túl gyors. Azonban pontosan emiatt jócskán akad nád, mit vághatnak.*
- Itt jó lesz. *Mondja, s lassan húzza elő szablyáját. Valamiért tétovázik, s a pengén visszatükröződő fénybe néz, ahonnan saját gonoszan vigyorgó tükörképe tekint vissza rá. Szomorúan csóválja meg fejét, majd felsóhajtva mutat jobb oldalra.*
- Roth, onnan kezd, én kezdem innen. Dat, ha közénk állnál, könnyen tudnád a mögöttünk lévő szekérre pakolni. *Talán az első csapás, sokkal nagyobbra sikerült, mint amekkorára tervezte, a következő megint és megint és megint. A nád úgy fekszik el csapásai nyomán, akárha gyenge kóró lenne. Fogait összeszorítja, s hirtelen csendesedik el. Olykor még mindig látja magát a szablya pengéjén, s amit ott lát... nem tetszik neki.*
//Roth, Umon, Dat//
*Dat csendesebb, de Umon kezdi megszokni már, vélhetően ezért is szeret annyira vándorolni. Jóllehet maga is kedveli a magányt, mint már korábban ezen gondolkodott is, most mégis úgy adta a sors, hogy társakkal vág neki egy komplett épületfelújításnak.*
- Helyes. *Biccent elégedetten, mikor mindnyájan lekászálódnak.* A folyó nincs messze. Csak arra a fák mögött. De várjatok... visszük a szekeret is. Csak elébb pakoljunk fel. *Mondja, s miközben lekászálódik, int a többieknek is. Ha követik a házba lép, hol megcsapja a hűvös dohos szag azonnal.*
- Az ablakokat nyissátok ki kérlek, szellőztetni kell. Addig megyek a szerszámokért, valahova ide raktam őket. *Lép beljebb a kemence mellé, majd egy egyszerű pallost vesz elő és Rothnak adja.*
- Inkább ezzel vágj, mint a sajátoddal. Az elég rövidke. *Mosolyog a férfira.* Dat, ha nem bánod, a te feladatod lesz a kévézés és a szekérre pakolás. *Osztja le a feladatokat, majd kifelé indul a házból. A bakra ülve, bevárja a többieket, aztán ismét léptékre sarkallja lovát, hogy tovább induljanak a ház mögötti kis ösvényen. Hamarosan már hallani a folyó csendes csobogását, ami ezen a szakaszon nem túl széles és nem túl gyors. Azonban pontosan emiatt jócskán akad nád, mit vághatnak.*
- Itt jó lesz. *Mondja, s lassan húzza elő szablyáját. Valamiért tétovázik, s a pengén visszatükröződő fénybe néz, ahonnan saját gonoszan vigyorgó tükörképe tekint vissza rá. Szomorúan csóválja meg fejét, majd felsóhajtva mutat jobb oldalra.*
- Roth, onnan kezd, én kezdem innen. Dat, ha közénk állnál, könnyen tudnád a mögöttünk lévő szekérre pakolni. *Talán az első csapás, sokkal nagyobbra sikerült, mint amekkorára tervezte, a következő megint és megint és megint. A nád úgy fekszik el csapásai nyomán, akárha gyenge kóró lenne. Fogait összeszorítja, s hirtelen csendesedik el. Olykor még mindig látja magát a szablya pengéjén, s amit ott lát... nem tetszik neki.*
17. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:55:02
Üzenet elküldve: 2019-06-28 02:55:02
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Monsotor is szótlanul, elgondolkozva dolgozik, csak a mágikus iránytűk ellen ad hangot gondolatainak, a mélységi véleményére ráerősítve. A druida lány pedig nem folytatja a témát, hiszen már le is tett az ötletéről. Várakozón pillant Jayzionra, de az ásóforgató sötételf úgy tűnik, nem szándékozik válaszolni neki. Ahseela megjártatja tekintetét a két munkatársán.*
~ Hát, ahogy gondolják… akkor beszélgetnünk sem kell. ~
*A karámfafaragó óriástól is csak egy vállrándítást kap válaszul.*
- Na, mindjárt jövök. Aztán, még a vacsorafőzésre is sort kell kerítenem. – *Persze, ez utóbbit inkább csak magának mondja, mint aki a napi teendőket sorolja fel, hogy ne felejtse el. Amit mond, érzékelhetően úgy sem érdekli Denzackot és Monsotort.
Az elf lány azzal fordul is, hogy felkeresse a raktárnak kijelölt sátrat a faluban. Nem tudja hova lett felállítva, de egy öregebb pásztort megkérdez, aki szívesen válaszol neki.*
- Köszönöm, itt minden sátor olyan egyforma. – *Jegyzi meg Ahseela enyhe törzsdöntéssel, majd a raktárhoz tartó sétája közben elmereng az óriás szerzetes szavain. A druida lány nem tudja pontosan mit jelent az a kifejezés, hogy kukkoló. Nyilván, mert messzi vidékről jött és feléjük nem használatos ez a szó, de a szövegkörnyezetet értelmezve, a figyelem egyfajta negatív értelmezése lehet. Valahol nem érti, hogy itt Mil'Ochass-ben miért nem akarnak egymásra figyelni a falusiak, persze nem von le messzemenő következtetéseket, lehet csak Denzack és Monsotor ilyenek.
Erről eszébe jut Azera főpapnő tükre. Aki Testvériség egyik fejeként, mindig a szívén viselte a rendház tagjainak az életét, még akkor is, ha időlegesen elhagyta valaki a kolostort. Azerának volt egy tükre, aminek ha megmondta, hogy kit akar látni, az megmutatta neki. A varázs holmi a jó szolgálatára volt. Mindenki tudott erről. Ahseela mindig álmélkodott, ha csak látta a tükröt. Sose értette, hogy működik, de nagyon érdekelte. Azonban, történt még jóval azelőtt, hogy a druida lány a száz esztendős útjára indult volna, amikor egyik alkalomkor, a rendház főnökasszony szobájában takarítva, leverte a varázstükröt az asztalról, ami ripityára tört. Azera nagyon mérges volt rá és több ízben is megrótta ezért, hiszen a mágikus tükör pótolhatatlan darab volt. A főpapnő a későbbiekben próbálkozott több igével, ráolvasással, melyektől látását úgy tudta használni, hogy valamelyest figyelemmel kísérhesse a rendház tagjait, de már nem látott olyan részletekben és olyan messzire sem. Sőt, ezek a mágia módszerek, idővel nagyon manaemésztővé és fájdalmassá váltak, majdnem teljesen el is vették a druida főpapnő szeme világát, ezért felhagyott vele, hogy figyelmét így kiterjessze a Testvériség tagjaira. Emlékezik vissza magában az elf lány. Azera manapság is, hályogos szemeivel, éles hallásával, már jószerével csak a környezetét és a környéken terjengő fél fülel hallott híreket kíséri figyelemmel.
Ahseela közben megleli a raktárt, megáll a sátor előtt, éppen félrevonja a ponyvát és fejét lehajtva bújna be, amikor egyszeribe szél kerekedik. A langyos szellő megjártatja a levegőt a faluban, belekap a kiteregetett ruhákba, összekócolja a labdázó gyerekek haját, kis porörvényt kavar a közeli ugróiskola fölött, a fák levelei pedig úgy susognak, mintha pusmognának valamit.*
~ Laxaaaa… ~
*Ahseela megtorpan, körbepillant.*
- Ki szólt? – *Kérdezi, de aztán csak megrázza a fejét, mivel nem lát maga körül senkit, aki szólhatott volna hozzá. Betér a sátorba, ami furcsa mód valahogy belülről tágasabbnak tűnik, mint kívülről, még fel is tud egyenesedni.*
~ De fura ez sátorraktár. ~
*Törpreng el a druida lány a körülményen kontyánál a tarkóját vakargatva. Olvasott helységtágító rúnákról, de nem gondolná, hogy ismernének vagy használnának itt a faluban ilyesmit. Megrázza a fejét, mert vissza kell mennie a munkatársaihoz. Talál egy jó bőrszütyőnyi szeget, magához vesz két fejszét, kötelet, gondolván, hogy az is jól jöhet még az építésnél. Viszont, lámpaolajat, hordót, dunsztosüveget, azt nem lát sehol.*
- Hmm.
~ Azt hiszem, írok egy listát, hogy mi nincs a faluban. Ne kelljen állandóan valamelyik városba futkosni, mert lemarad valami. Lehet, majd bemegyek én és bevásárolok. Nem hiszem el, ott voltam és elfelejtettem elmenni a piacra. ~
*Rója fel magának a feledékenységét az elf lány, közben kibújik a sátorból és visszasétál a tevékenyen munkatársaihoz.*
- Na, hogy haladtok? Jayzion elkapod? – *Szól a sötételfhez és többször lendíti meg felé az egyik baltát. Ha mélységi figyel, akkor odadobja neki. Ha elkapta, akkor állhatnak is neki felszegelni a keresztfákat.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.28 03:06:03
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Monsotor is szótlanul, elgondolkozva dolgozik, csak a mágikus iránytűk ellen ad hangot gondolatainak, a mélységi véleményére ráerősítve. A druida lány pedig nem folytatja a témát, hiszen már le is tett az ötletéről. Várakozón pillant Jayzionra, de az ásóforgató sötételf úgy tűnik, nem szándékozik válaszolni neki. Ahseela megjártatja tekintetét a két munkatársán.*
~ Hát, ahogy gondolják… akkor beszélgetnünk sem kell. ~
*A karámfafaragó óriástól is csak egy vállrándítást kap válaszul.*
- Na, mindjárt jövök. Aztán, még a vacsorafőzésre is sort kell kerítenem. – *Persze, ez utóbbit inkább csak magának mondja, mint aki a napi teendőket sorolja fel, hogy ne felejtse el. Amit mond, érzékelhetően úgy sem érdekli Denzackot és Monsotort.
Az elf lány azzal fordul is, hogy felkeresse a raktárnak kijelölt sátrat a faluban. Nem tudja hova lett felállítva, de egy öregebb pásztort megkérdez, aki szívesen válaszol neki.*
- Köszönöm, itt minden sátor olyan egyforma. – *Jegyzi meg Ahseela enyhe törzsdöntéssel, majd a raktárhoz tartó sétája közben elmereng az óriás szerzetes szavain. A druida lány nem tudja pontosan mit jelent az a kifejezés, hogy kukkoló. Nyilván, mert messzi vidékről jött és feléjük nem használatos ez a szó, de a szövegkörnyezetet értelmezve, a figyelem egyfajta negatív értelmezése lehet. Valahol nem érti, hogy itt Mil'Ochass-ben miért nem akarnak egymásra figyelni a falusiak, persze nem von le messzemenő következtetéseket, lehet csak Denzack és Monsotor ilyenek.
Erről eszébe jut Azera főpapnő tükre. Aki Testvériség egyik fejeként, mindig a szívén viselte a rendház tagjainak az életét, még akkor is, ha időlegesen elhagyta valaki a kolostort. Azerának volt egy tükre, aminek ha megmondta, hogy kit akar látni, az megmutatta neki. A varázs holmi a jó szolgálatára volt. Mindenki tudott erről. Ahseela mindig álmélkodott, ha csak látta a tükröt. Sose értette, hogy működik, de nagyon érdekelte. Azonban, történt még jóval azelőtt, hogy a druida lány a száz esztendős útjára indult volna, amikor egyik alkalomkor, a rendház főnökasszony szobájában takarítva, leverte a varázstükröt az asztalról, ami ripityára tört. Azera nagyon mérges volt rá és több ízben is megrótta ezért, hiszen a mágikus tükör pótolhatatlan darab volt. A főpapnő a későbbiekben próbálkozott több igével, ráolvasással, melyektől látását úgy tudta használni, hogy valamelyest figyelemmel kísérhesse a rendház tagjait, de már nem látott olyan részletekben és olyan messzire sem. Sőt, ezek a mágia módszerek, idővel nagyon manaemésztővé és fájdalmassá váltak, majdnem teljesen el is vették a druida főpapnő szeme világát, ezért felhagyott vele, hogy figyelmét így kiterjessze a Testvériség tagjaira. Emlékezik vissza magában az elf lány. Azera manapság is, hályogos szemeivel, éles hallásával, már jószerével csak a környezetét és a környéken terjengő fél fülel hallott híreket kíséri figyelemmel.
Ahseela közben megleli a raktárt, megáll a sátor előtt, éppen félrevonja a ponyvát és fejét lehajtva bújna be, amikor egyszeribe szél kerekedik. A langyos szellő megjártatja a levegőt a faluban, belekap a kiteregetett ruhákba, összekócolja a labdázó gyerekek haját, kis porörvényt kavar a közeli ugróiskola fölött, a fák levelei pedig úgy susognak, mintha pusmognának valamit.*
~ Laxaaaa… ~
*Ahseela megtorpan, körbepillant.*
- Ki szólt? – *Kérdezi, de aztán csak megrázza a fejét, mivel nem lát maga körül senkit, aki szólhatott volna hozzá. Betér a sátorba, ami furcsa mód valahogy belülről tágasabbnak tűnik, mint kívülről, még fel is tud egyenesedni.*
~ De fura ez sátorraktár. ~
*Törpreng el a druida lány a körülményen kontyánál a tarkóját vakargatva. Olvasott helységtágító rúnákról, de nem gondolná, hogy ismernének vagy használnának itt a faluban ilyesmit. Megrázza a fejét, mert vissza kell mennie a munkatársaihoz. Talál egy jó bőrszütyőnyi szeget, magához vesz két fejszét, kötelet, gondolván, hogy az is jól jöhet még az építésnél. Viszont, lámpaolajat, hordót, dunsztosüveget, azt nem lát sehol.*
- Hmm.
~ Azt hiszem, írok egy listát, hogy mi nincs a faluban. Ne kelljen állandóan valamelyik városba futkosni, mert lemarad valami. Lehet, majd bemegyek én és bevásárolok. Nem hiszem el, ott voltam és elfelejtettem elmenni a piacra. ~
*Rója fel magának a feledékenységét az elf lány, közben kibújik a sátorból és visszasétál a tevékenyen munkatársaihoz.*
- Na, hogy haladtok? Jayzion elkapod? – *Szól a sötételfhez és többször lendíti meg felé az egyik baltát. Ha mélységi figyel, akkor odadobja neki. Ha elkapta, akkor állhatnak is neki felszegelni a keresztfákat.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.28 03:06:03
16. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-26 11:11:56
Üzenet elküldve: 2019-06-26 11:11:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*A gyors bemutatkozás után, Roth az utat és a tájat veszi alaposan szemügyre. Gondosan megjegyzi Umon eligazítását a tölgyekről, majd igyekszik kapaszkodni, mivel az út járatlanná válik, csupán rövid ideig.
~Oh.~ Jajdul fel magában, ahogy egy nagyobb bukkanónál megüti alsó tájékát, de nem okoz ez neki különösebb gondot, könnyen átsiklik felette. Csak hamar megérkeznek a helyre, ahol Roth egy fehérre meszelt házikót lát, melynek nád teteje elég foghíjás.
~Ezt mindenképp ki kell cserélni.~ Vélekedik magában, majd figyelmesen hallgatja Umon terveit a házról, a leendő lugasról és az oda vezető ösvényről. Miután Umon végez a tervek felsorolásával, röpkén Datra néz és bólint egyet, végül így szól.*
-Ami azt illeti, elképzelésem sem volt a helyről, de meg kell hagyni, hogy a tetőt leszámítva a házikó elég jó állapotban van. Én azt mondom lássunk hozzá és ahogy mondtad, kezdjük a tetővel. Dat?
*Fejezi be mondókáját és arra vár, hogy Dat is beleegyezését adja a tető javításához. Bár lehet, hogy a férfinak más elképzelése van, ezt ki is fejtheti, bármilyen ellenérzés nélkül. Közben Roth a tanyán nyugtatja tekintetét és próbálja elképzelni a végkifejletet.*
//Roth, Dat, Umon//
*A gyors bemutatkozás után, Roth az utat és a tájat veszi alaposan szemügyre. Gondosan megjegyzi Umon eligazítását a tölgyekről, majd igyekszik kapaszkodni, mivel az út járatlanná válik, csupán rövid ideig.
~Oh.~ Jajdul fel magában, ahogy egy nagyobb bukkanónál megüti alsó tájékát, de nem okoz ez neki különösebb gondot, könnyen átsiklik felette. Csak hamar megérkeznek a helyre, ahol Roth egy fehérre meszelt házikót lát, melynek nád teteje elég foghíjás.
~Ezt mindenképp ki kell cserélni.~ Vélekedik magában, majd figyelmesen hallgatja Umon terveit a házról, a leendő lugasról és az oda vezető ösvényről. Miután Umon végez a tervek felsorolásával, röpkén Datra néz és bólint egyet, végül így szól.*
-Ami azt illeti, elképzelésem sem volt a helyről, de meg kell hagyni, hogy a tetőt leszámítva a házikó elég jó állapotban van. Én azt mondom lássunk hozzá és ahogy mondtad, kezdjük a tetővel. Dat?
*Fejezi be mondókáját és arra vár, hogy Dat is beleegyezését adja a tető javításához. Bár lehet, hogy a férfinak más elképzelése van, ezt ki is fejtheti, bármilyen ellenérzés nélkül. Közben Roth a tanyán nyugtatja tekintetét és próbálja elképzelni a végkifejletet.*
15. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-25 19:24:26
Üzenet elküldve: 2019-06-25 19:24:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Jayzion és Ahseela az amnéziát tárgyalják, pontosabban Ahseela magyarázza Jayzionnak, valamint az óriásnak is, hogy az bizony micsoda. Ahogy az elf lány magyarázza a fogalmat, abból kiderülhet, hogy ez nem valami ragály, inkább egy hatás után jelentkező dolog. A sötételf még egy kis előtörténetet is mesél nekik. A mélységi a kis dialógus után mondja, hogy a "kiüldözés" az ottaniak érdekében történt meg. Denzack elmélete szerint ez a közelgő dögvész miatt történhetett meg. A magyarázatra szükség volt, mivel Monsotor számára nem volt világos az ok és az okozat. Az óriás úgy hiszi, hogy az Erdőszelleme egy jót akaró istenség, ezért sem értette először, hogy miért kergetne ki valakiket a saját otthonukból. Monsotor közben a karámfának valót gallyazza, és ezután elkezdi azokat feldarabolni, a feldarabolt fákból meg karámfákat kialakítani. A munka közben Ahseela mesél egy történetet egy sárkányról, ki fele szívét odaadta egy fiúnak. Ezen történetek hitelessége kérdőjeles, de vannak igazságokat tartalmazóak is.*
~Vajon lehetséges odaadni valakinek a szíved egyik felét?~
*Ezután arról is szó esik, hogy Ahseela és Jayzion is megtapasztalták többször is azt, mikor a társaság, amiben eddig bent voltak, szétszéled, és bár nem tudja, hogy ez mégis milyen érzés, de ezt inkább kihagyná, hisz vannak dolgok, amiket jobb nem megtapasztalni, és ez is egy olyan dolog. Szóba jön a hosszúéletű lány ötlete az emberkereső iránytűkről, amely ellen Denzack nyilatkozik. A szerzetes is beavatja őket személyi meglátásába.*
-Jayzionnak igaza van. Nem lenne jó, ha állandóan a nyakunkban lenne egy kukkoló vagy ilyesmi.
*Ahseelát elkezdi érdekelni a kiűzés utáni eseménysorozat. Monsotor nem tudna erre válaszolni, és nem is neki szól a kérdés, úgy hogy inkább hagyja a mélységit beszélni. Az óriás még elgondolkodik közben az elf lány iránytűs ötletéről, és a mélységi érveléséről az iránytű ellen.*
~Ha az iránytű segít egymást megtalálni, akkor senki nem fog elveszni, de mi van, ha valaki ezt elveszti? Lesz így privát terünk? Attól, hogy most már van olyanom, attól még nekem nem lenne nagy gond, hogyha nem lenne, hisz a kolostorban sem volt belőle sok. És mi van, ha valaki rosszra használja az iránytűt? Ha valaki ölni, lopni, vagy bármi mást akar, akkor könnyű dolga lenne. De ezt a helyet falak és őrök védik, így nem tudnának itt megölni minket, de kívül nincsenek falak, így ott veszélyben lennénk mind. De nem tudnának minket megölni, mivel többen is harcképesek közülünk.~
*Ahseelát el kezdi érdekelni az erdei kaland, de itt is inkább a sötételfet hagyja, hogy beszéljen. A munkálatok után az elf lány a keresztfákat szegné fel, de ötlete nincs, hogy hoztak-e szöget Pyctáék az amoni piacról. Monsotor információhiányát egy vállvonással jelzi.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Jayzion és Ahseela az amnéziát tárgyalják, pontosabban Ahseela magyarázza Jayzionnak, valamint az óriásnak is, hogy az bizony micsoda. Ahogy az elf lány magyarázza a fogalmat, abból kiderülhet, hogy ez nem valami ragály, inkább egy hatás után jelentkező dolog. A sötételf még egy kis előtörténetet is mesél nekik. A mélységi a kis dialógus után mondja, hogy a "kiüldözés" az ottaniak érdekében történt meg. Denzack elmélete szerint ez a közelgő dögvész miatt történhetett meg. A magyarázatra szükség volt, mivel Monsotor számára nem volt világos az ok és az okozat. Az óriás úgy hiszi, hogy az Erdőszelleme egy jót akaró istenség, ezért sem értette először, hogy miért kergetne ki valakiket a saját otthonukból. Monsotor közben a karámfának valót gallyazza, és ezután elkezdi azokat feldarabolni, a feldarabolt fákból meg karámfákat kialakítani. A munka közben Ahseela mesél egy történetet egy sárkányról, ki fele szívét odaadta egy fiúnak. Ezen történetek hitelessége kérdőjeles, de vannak igazságokat tartalmazóak is.*
~Vajon lehetséges odaadni valakinek a szíved egyik felét?~
*Ezután arról is szó esik, hogy Ahseela és Jayzion is megtapasztalták többször is azt, mikor a társaság, amiben eddig bent voltak, szétszéled, és bár nem tudja, hogy ez mégis milyen érzés, de ezt inkább kihagyná, hisz vannak dolgok, amiket jobb nem megtapasztalni, és ez is egy olyan dolog. Szóba jön a hosszúéletű lány ötlete az emberkereső iránytűkről, amely ellen Denzack nyilatkozik. A szerzetes is beavatja őket személyi meglátásába.*
-Jayzionnak igaza van. Nem lenne jó, ha állandóan a nyakunkban lenne egy kukkoló vagy ilyesmi.
*Ahseelát elkezdi érdekelni a kiűzés utáni eseménysorozat. Monsotor nem tudna erre válaszolni, és nem is neki szól a kérdés, úgy hogy inkább hagyja a mélységit beszélni. Az óriás még elgondolkodik közben az elf lány iránytűs ötletéről, és a mélységi érveléséről az iránytű ellen.*
~Ha az iránytű segít egymást megtalálni, akkor senki nem fog elveszni, de mi van, ha valaki ezt elveszti? Lesz így privát terünk? Attól, hogy most már van olyanom, attól még nekem nem lenne nagy gond, hogyha nem lenne, hisz a kolostorban sem volt belőle sok. És mi van, ha valaki rosszra használja az iránytűt? Ha valaki ölni, lopni, vagy bármi mást akar, akkor könnyű dolga lenne. De ezt a helyet falak és őrök védik, így nem tudnának itt megölni minket, de kívül nincsenek falak, így ott veszélyben lennénk mind. De nem tudnának minket megölni, mivel többen is harcképesek közülünk.~
*Ahseelát el kezdi érdekelni az erdei kaland, de itt is inkább a sötételfet hagyja, hogy beszéljen. A munkálatok után az elf lány a keresztfákat szegné fel, de ötlete nincs, hogy hoztak-e szöget Pyctáék az amoni piacról. Monsotor információhiányát egy vállvonással jelzi.*
14. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-25 02:42:29
Üzenet elküldve: 2019-06-25 02:42:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*A sötételf azon állítására, miszerint nem szenved emlékezetkieséstől, Ahseela csak hallgat és kurtán biccent. Nem tudja megmondani Denzackról, hogy hazudik-e neki vagy sem, és azt sem tudja, hogy mi oka lenne erre a mélységinek. Különben is a rendházban való nevelkedése és világjárása során is már annyiszor hazudtak neki, hogy valószínűleg, ezért sem tűnik fel számára.*
- Értem. – *Ahseela csak ennyit felel.
Az üldöző Erdőszellem témához sem fűz egyebet a korábbi véleményénél, bár a dögveszély említésénél felvonja a szemöldökeit.*
- Mi történt? – *Kérdez rá, mivel nem tud erről részleteiben és az erdőmélyi forgószélről sem, csak a hírüket hallotta, amit rosszmájú, riogató pletykának vélt a nép számára.
Azonban, abban a druida lány biztos, hogy rengeteg félreértésnek lehetett volna elejét venni, megszüntetni, ha a lanawiniak nem úgy értelmezik, formálják a természeti jelenségeket, ahogy ők gondolják, elnyomva a természetet, meg sem hallva a szél szavát, gátolva a folyók folyását, betemetve a vulkánokat, beomlasztva a barlangokat. A természet nem ellensége senkinek, még is, Lanawin arculata nagyon megváltozott.
Jayzion buzdító munkakedvére, Ahseela szintén csak bólint, egy-két gödörbe beleállít egy-egy karámfát, kiszórja a kavicsot, aztán kezdi betemetni lábbal, kézzel, csákánnyal, ahogy éppen éri a karámoszlopokat.
Közben, látja Denzackon, hogy nem hiszi el a sárkány és az ember fiú mítoszát, de nem akarja meggyőzni, sem pedig ráerőszakolni a véleményét, főleg anélkül, hogy meghallgatná, hogy mit is gondol a témáról a másik fél. Ha a sötételf férfi szóban is hangot adott volna a véleményének, Ahseela elfogadta volna, ahogy szótlanul is elfogadja, attól, hogy nem egyezik az övével. Csak így szemtől-szemben egyszerűbb és egyértelműbb lett volna.
A mélységi elbeszélését az eltűnések kapcsán, az elf lány figyelmesen hallgatja hegyes füleivel. Nem tudja, hogy milyen kalandra gondolhat korábbi társaival Denzack, rosszra nem gondol, mivel a hanglejtése nem sugall búskomorságot. Az meg eszébe se jut, hogy valami élvezetes törvénytelenség lehet a dologban.
Ahseelába, a rendházban, a világot járva is szó szerint és átvitt értelemben is beleverték, nevelték a törvények, szabályok betartását, tiszteletét. Ne árulkodjon, lopjon, öljön, csaljon, hazudjon, ne legyen tiszteletlen. Amíg Arthenior templomában is időzött, többször emlékeztették erre, de a nagy tónál átélt tóparti égi jelenséget is ilyen nevelő célzattal könyveli el magában.*
- Mi volt azon az erdei kalandon? – *Kérdez rá, erre is szemrebbenés nélkül Ahseela, hátha kiderülnek más dolgok is, amik fényt deríthetnek a különös eltűnésekre.
Az elf lány szereti a szabályokat és soha nem tudná elképzelni, hogy bárki, bárkik miatt képes lenne szabályokat, törvényeket felrúgva tűzön-vízen, hegyen-völgyön át, akár egymagában szembeszállni az egész világgal is, anélkül, hogy visszaélne képességeivel és ártana bárkinek is, hogy bizonyítsa érzéseit. Különben is, valószínűleg a külvilág nem is érzékelné, sőt csak támadó arcátlanságnak vennék, és előbb veszítené el kedvét és döglene bele mindebbe, mielőtt értelmet, teret nyerhetnének elgondolásai. A druida lány már kedvetlen, a levegőt is csak halkan meri venni és elfásult udvari bolondnak. Ezért is, Ahseelának nincsenek nagyra törő tervei, álmai, vágyai. Jelenleg csak ez az egy nagyobb volumenű, a nyomkövetős iránytűkkel, de Denzack erre is rávilágít, hogy igazából nincs értelme, amit az elf lány sejtett is és valahogy a következő mondás jut az eszébe; a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.*
~ Privát tért. ~
*Gondolkozik el Ahseela a mélységi szavain, ő már nem is tudja milyen az, hiszen puritán körülményekhez, magán tulajdon nélküli élethez szokott hozzá, és ezt nem csak azért érzi így, mert utazásai során többször kiforgatták mindenéből, hanem mert a rendházban is minden közös volt. Csoda, hogy nem alakult ki nála üldözési mánia.*
- Talán, az elf és a sötételf nő barátodat is nem veszítetted volna el, ha lettek volna ilyen iránytűk hozzájuk. – *Jegyzi meg, azért félhangosan az orra alatt ötletével kapcsolatban, de Ahseela jelenleg erősen kétségesnek véli, hogy itt kialakulhat olyan közösség, aminek ilyen iránytűkre szüksége lenne, így már magában vissza is tette a polcra az ötletet. Maradnak az egyszerűbb dolgok. A munka és a személyes kis céljai, amik nem fognak sok vizet zavarni. Reméli, az idő és a sors is engedi ezeket megvalósítania.*
Lassan temetődnek a karámoszlopok, keretet adva a készülő fakarámnak.*
- Ha megvagyunk szeghetjük fel a keresztfákat. Elkérek még két baltát a raktárból. Nem tudjátok, Pyctáék hoztak szeget az amoni piacról? – *Vonja kérdőre Denzackot és Monsotort.*
~ Vajon lámpaolajat? ~
*Mondjuk, ha belegondol, hogy az eddig elkészült lombházakhoz is biztos felhasználtak szeget, megnyugszik, hogy a raktárban csak talál azt is.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 02:50:00
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*A sötételf azon állítására, miszerint nem szenved emlékezetkieséstől, Ahseela csak hallgat és kurtán biccent. Nem tudja megmondani Denzackról, hogy hazudik-e neki vagy sem, és azt sem tudja, hogy mi oka lenne erre a mélységinek. Különben is a rendházban való nevelkedése és világjárása során is már annyiszor hazudtak neki, hogy valószínűleg, ezért sem tűnik fel számára.*
- Értem. – *Ahseela csak ennyit felel.
Az üldöző Erdőszellem témához sem fűz egyebet a korábbi véleményénél, bár a dögveszély említésénél felvonja a szemöldökeit.*
- Mi történt? – *Kérdez rá, mivel nem tud erről részleteiben és az erdőmélyi forgószélről sem, csak a hírüket hallotta, amit rosszmájú, riogató pletykának vélt a nép számára.
Azonban, abban a druida lány biztos, hogy rengeteg félreértésnek lehetett volna elejét venni, megszüntetni, ha a lanawiniak nem úgy értelmezik, formálják a természeti jelenségeket, ahogy ők gondolják, elnyomva a természetet, meg sem hallva a szél szavát, gátolva a folyók folyását, betemetve a vulkánokat, beomlasztva a barlangokat. A természet nem ellensége senkinek, még is, Lanawin arculata nagyon megváltozott.
Jayzion buzdító munkakedvére, Ahseela szintén csak bólint, egy-két gödörbe beleállít egy-egy karámfát, kiszórja a kavicsot, aztán kezdi betemetni lábbal, kézzel, csákánnyal, ahogy éppen éri a karámoszlopokat.
Közben, látja Denzackon, hogy nem hiszi el a sárkány és az ember fiú mítoszát, de nem akarja meggyőzni, sem pedig ráerőszakolni a véleményét, főleg anélkül, hogy meghallgatná, hogy mit is gondol a témáról a másik fél. Ha a sötételf férfi szóban is hangot adott volna a véleményének, Ahseela elfogadta volna, ahogy szótlanul is elfogadja, attól, hogy nem egyezik az övével. Csak így szemtől-szemben egyszerűbb és egyértelműbb lett volna.
A mélységi elbeszélését az eltűnések kapcsán, az elf lány figyelmesen hallgatja hegyes füleivel. Nem tudja, hogy milyen kalandra gondolhat korábbi társaival Denzack, rosszra nem gondol, mivel a hanglejtése nem sugall búskomorságot. Az meg eszébe se jut, hogy valami élvezetes törvénytelenség lehet a dologban.
Ahseelába, a rendházban, a világot járva is szó szerint és átvitt értelemben is beleverték, nevelték a törvények, szabályok betartását, tiszteletét. Ne árulkodjon, lopjon, öljön, csaljon, hazudjon, ne legyen tiszteletlen. Amíg Arthenior templomában is időzött, többször emlékeztették erre, de a nagy tónál átélt tóparti égi jelenséget is ilyen nevelő célzattal könyveli el magában.*
- Mi volt azon az erdei kalandon? – *Kérdez rá, erre is szemrebbenés nélkül Ahseela, hátha kiderülnek más dolgok is, amik fényt deríthetnek a különös eltűnésekre.
Az elf lány szereti a szabályokat és soha nem tudná elképzelni, hogy bárki, bárkik miatt képes lenne szabályokat, törvényeket felrúgva tűzön-vízen, hegyen-völgyön át, akár egymagában szembeszállni az egész világgal is, anélkül, hogy visszaélne képességeivel és ártana bárkinek is, hogy bizonyítsa érzéseit. Különben is, valószínűleg a külvilág nem is érzékelné, sőt csak támadó arcátlanságnak vennék, és előbb veszítené el kedvét és döglene bele mindebbe, mielőtt értelmet, teret nyerhetnének elgondolásai. A druida lány már kedvetlen, a levegőt is csak halkan meri venni és elfásult udvari bolondnak. Ezért is, Ahseelának nincsenek nagyra törő tervei, álmai, vágyai. Jelenleg csak ez az egy nagyobb volumenű, a nyomkövetős iránytűkkel, de Denzack erre is rávilágít, hogy igazából nincs értelme, amit az elf lány sejtett is és valahogy a következő mondás jut az eszébe; a pokolba vezető út is jó szándékkal van kikövezve.*
~ Privát tért. ~
*Gondolkozik el Ahseela a mélységi szavain, ő már nem is tudja milyen az, hiszen puritán körülményekhez, magán tulajdon nélküli élethez szokott hozzá, és ezt nem csak azért érzi így, mert utazásai során többször kiforgatták mindenéből, hanem mert a rendházban is minden közös volt. Csoda, hogy nem alakult ki nála üldözési mánia.*
- Talán, az elf és a sötételf nő barátodat is nem veszítetted volna el, ha lettek volna ilyen iránytűk hozzájuk. – *Jegyzi meg, azért félhangosan az orra alatt ötletével kapcsolatban, de Ahseela jelenleg erősen kétségesnek véli, hogy itt kialakulhat olyan közösség, aminek ilyen iránytűkre szüksége lenne, így már magában vissza is tette a polcra az ötletet. Maradnak az egyszerűbb dolgok. A munka és a személyes kis céljai, amik nem fognak sok vizet zavarni. Reméli, az idő és a sors is engedi ezeket megvalósítania.*
Lassan temetődnek a karámoszlopok, keretet adva a készülő fakarámnak.*
- Ha megvagyunk szeghetjük fel a keresztfákat. Elkérek még két baltát a raktárból. Nem tudjátok, Pyctáék hoztak szeget az amoni piacról? – *Vonja kérdőre Denzackot és Monsotort.*
~ Vajon lámpaolajat? ~
*Mondjuk, ha belegondol, hogy az eddig elkészült lombházakhoz is biztos felhasználtak szeget, megnyugszik, hogy a raktárban csak talál azt is.*
A hozzászólás írója (Ahseelaxa Scyranna) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.25 02:50:00
13. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-24 18:16:24
Üzenet elküldve: 2019-06-24 18:16:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Mikor végre megérti a férfi, hogy mit is jelent az amnézia, azonnal összeráncolja homlokát, s hevesen tiltakozni kezd.*
- Nincs nekem semmi ilyenem, úgy értettem, hogy csecsemő koromból nincsenek emlékeim, s halottam, hogy a szüleim arról beszéltek, hogy születésem után nem sokkal mentünk el Artheniorba, csupán ezért jegyeztem meg. Ráadásul teljesen biztos nem is lehetek a történetben.
*Az elf következő kérdésére ezért is felel egy határozott nemmel. Habár megesik, hogy egyes szavai ellent mondanak egymásnak, ez a gyakori hazudozás ára, hogy gyakran maga sem tudja eldönteni, mi igaz, s mi nem. Mint ahogy a Jayzion nevet is inkább magáénak érzi már, mint a Denzackot, mintha újjá született volna.*
- Nem, nem szoktam úgy érezni.
*A történet mesélése közben az elf nő hangot ad nem tetszésének azzal kapcsolatban, hogy az erdő szelleme elüldözte a venárokat. Denzack tehát neki is áll elmagyarázni, illetve elmesélni a saját álláspontját, hogy miért is fogalmazott így.*
- Az elüldözés szó alatt nem kell feltétlenül rosszra gondolni, s bár nem értek a szellemekhez és hasonló dolgokhoz, viszont véleményem szerint a közelgő dögveszély, miatt lettünk kitessékelve az erődből. Bár még mindig nem teljesen értem, hogy mi, miért és hogyan történt?
*A hármassal történt kis kaland, valóban titokzatos Denzack számára, s inkább tűnik számára egy rossz álomnak, mint valóságnak. Kellemetlen helyzetbe kerültek, de győztek, viszont nem érti, hogy ha valóban emiatt kergette el őket az erdő szelleme, akkor miért nem maradhattak volna inkább a fát őrizné. Bár ekkor hamar eszébe is jut, hogy a tornádó, ami emlékei szerint pont az erőd felett tombolt, bizonyára mindnyájukkal végzett volna. Közben haladnak a munkával, s mikor minden már minden gödör ki van ásva, az elf megszólal, hogy mivel is kéne tovább haladniuk.*
- Rendben, lássunk neki!
*A munka közben Ahseela egy érdekes sárkány mesével áll elő, amit kíváncsian hallgat a sötételf, bár igazán nem fogja meg a történet, csupán jól esik beszélgetni, illetve hallgatni valamit, amivel gyorsabban telik a munka idő. A történet végén meg is jegyzi magában véleményét.*
~Badarság, ha valaki kivehetné a szívét, annak azonnal vége lenne, én már csak tudhatom. A szív egy tökéletes, ám gyakran nehezen elérhető célpont, mely szinte azonnali halált okoz.~
*Az elf megemlíti, hogy neki is van tapasztalata a lemorzsolódással kapcsolatban. Bár bizonyára őt jobban érinti ez érzelmileg, mint Denzackot.*
- Hát igen, például volt egy elf férfi is, aki velem egy napon érkezett, illetve egy sötételf nő is, akikkel volt egy kis kalandom az erdőben, már ha nem értitek félre.
*Boldog emlékként él benne, mikor együtt betörtek abba a borospincébe, s kissé sajnálja, hogy nem alakított velük szorosabb barátságot, de végül is mindketten elmentek. S Asheela elő is áll egy érdekes gondolattal, ami akár hasznos is lehet, azonban Denzack ebben is először a rosszat látja meg.*
- Hát... nem volna rossz, viszont ha rossz kezekbe kerül, akkor bárkit levadászhatnak közülünk úgymond. Illetve némileg mindenkit megfosztanánk a privát tértől, s azt hiszem nem mindenki örülne neki folyamatosan nyomon lehetne követni a helyzetét, legalábbis engem kifejezetten irritálni. Persze megértem az álláspontodat, s bizonyos esetekben valóban hasznos lehet.
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Mikor végre megérti a férfi, hogy mit is jelent az amnézia, azonnal összeráncolja homlokát, s hevesen tiltakozni kezd.*
- Nincs nekem semmi ilyenem, úgy értettem, hogy csecsemő koromból nincsenek emlékeim, s halottam, hogy a szüleim arról beszéltek, hogy születésem után nem sokkal mentünk el Artheniorba, csupán ezért jegyeztem meg. Ráadásul teljesen biztos nem is lehetek a történetben.
*Az elf következő kérdésére ezért is felel egy határozott nemmel. Habár megesik, hogy egyes szavai ellent mondanak egymásnak, ez a gyakori hazudozás ára, hogy gyakran maga sem tudja eldönteni, mi igaz, s mi nem. Mint ahogy a Jayzion nevet is inkább magáénak érzi már, mint a Denzackot, mintha újjá született volna.*
- Nem, nem szoktam úgy érezni.
*A történet mesélése közben az elf nő hangot ad nem tetszésének azzal kapcsolatban, hogy az erdő szelleme elüldözte a venárokat. Denzack tehát neki is áll elmagyarázni, illetve elmesélni a saját álláspontját, hogy miért is fogalmazott így.*
- Az elüldözés szó alatt nem kell feltétlenül rosszra gondolni, s bár nem értek a szellemekhez és hasonló dolgokhoz, viszont véleményem szerint a közelgő dögveszély, miatt lettünk kitessékelve az erődből. Bár még mindig nem teljesen értem, hogy mi, miért és hogyan történt?
*A hármassal történt kis kaland, valóban titokzatos Denzack számára, s inkább tűnik számára egy rossz álomnak, mint valóságnak. Kellemetlen helyzetbe kerültek, de győztek, viszont nem érti, hogy ha valóban emiatt kergette el őket az erdő szelleme, akkor miért nem maradhattak volna inkább a fát őrizné. Bár ekkor hamar eszébe is jut, hogy a tornádó, ami emlékei szerint pont az erőd felett tombolt, bizonyára mindnyájukkal végzett volna. Közben haladnak a munkával, s mikor minden már minden gödör ki van ásva, az elf megszólal, hogy mivel is kéne tovább haladniuk.*
- Rendben, lássunk neki!
*A munka közben Ahseela egy érdekes sárkány mesével áll elő, amit kíváncsian hallgat a sötételf, bár igazán nem fogja meg a történet, csupán jól esik beszélgetni, illetve hallgatni valamit, amivel gyorsabban telik a munka idő. A történet végén meg is jegyzi magában véleményét.*
~Badarság, ha valaki kivehetné a szívét, annak azonnal vége lenne, én már csak tudhatom. A szív egy tökéletes, ám gyakran nehezen elérhető célpont, mely szinte azonnali halált okoz.~
*Az elf megemlíti, hogy neki is van tapasztalata a lemorzsolódással kapcsolatban. Bár bizonyára őt jobban érinti ez érzelmileg, mint Denzackot.*
- Hát igen, például volt egy elf férfi is, aki velem egy napon érkezett, illetve egy sötételf nő is, akikkel volt egy kis kalandom az erdőben, már ha nem értitek félre.
*Boldog emlékként él benne, mikor együtt betörtek abba a borospincébe, s kissé sajnálja, hogy nem alakított velük szorosabb barátságot, de végül is mindketten elmentek. S Asheela elő is áll egy érdekes gondolattal, ami akár hasznos is lehet, azonban Denzack ebben is először a rosszat látja meg.*
- Hát... nem volna rossz, viszont ha rossz kezekbe kerül, akkor bárkit levadászhatnak közülünk úgymond. Illetve némileg mindenkit megfosztanánk a privát tértől, s azt hiszem nem mindenki örülne neki folyamatosan nyomon lehetne követni a helyzetét, legalábbis engem kifejezetten irritálni. Persze megértem az álláspontodat, s bizonyos esetekben valóban hasznos lehet.
12. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-23 13:04:13
Üzenet elküldve: 2019-06-23 13:04:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Szerencsére egyiküket sem kell nógatni, s immár a szekéren, Híjas mögött zötykölődnek. Ugyan nem egész nap tervez itt lenni, hiszen a karámnál folyó munkát is ellenőriznie kell, ha már ezt a feladatot rátestálták. A kényszer nagy úr, de még nem ismerik az érkezőket annyira, hogy minden téren megbízzanak bennük, a régi csapatból pedig csak Umon maradt a táborban. Halványan mosolyodik el, mikor eszébe jut az a terve, hogy távol tartja magát a társaságtól, s csendes magányában kezd szeszfőzésbe. Nem jött össze. Miután a két férfi egymásnak is bemutatkozik, hosszan előremutat, hogy a másik kettő is jól lássa.*
- Ott annál a sávnál, ahol azok a hatalmas tölgyek húzódnak, alatta helyezkedik el, pont az út mellett. *Magyarázza, majd kissé hevesebb léptékre nógatja a lovat. Az út hamarost járatlan lesz, így alaposan zötykölődnek.*
- Kapaszkodjatok, ez a rész kissé rázós. *De hamar túlélik ezt is, s Umon néhány hosszabb perc múlva biztonságosan fordul be a tanya elé. Ha Roth és Dat körbenéz, egy egyszerű, fehérre meszelt parasztházat láthat, apró, takarosa ablakokkal, régi nádtetővel, melyben már nagy kárt tett az időjárás. A házhoz keskeny út vezet, s egy előkerten keresztül lehet a gangra jutni.*
- Erre az útra zúzalékot terveztem és kiszélesítjük, az előkert fölé a szőlőt felfuttatjuk, hogy lugas legyen, de elébb meg kell hozzá metszeni. Találtam már pár kisebb asztallapot, amit rönkökre téve, s rönkökkel körberakva kiválóan lehet a lugas alatt használni. *Bemutat az előkerten befelé vezető vékony téglaúton.*
- Az ajtón belépve juttok a központi helyiségbe. Balra és jobbra asztalokat tervezek, a bal oldaliak mögött nagy kemence, azt sárral kellene néhány helyen betapasztani. Jobbra pedig egy fellépő lesz, színpad, ha úgy tetszik, de csak ideiglenes fellépőknek, ha épp olyan adódik. *Vonja meg a vállát, míg lassan lekászálódik.*
- De az első a tető. Azt kellene kicserélni, ahhoz pedig nád kell a folyóról. Hozzunk ide előbb azt, ha ti is úgy látjátok. *Biccent mosolyogva.*
- Nos, Dat? Roth? Olyan, mint amilyennek elképzeltétek? *Vágja csípőre a kezét, fontosnak tartja társai véleményét.*
//Roth, Dat, Umon//
*Szerencsére egyiküket sem kell nógatni, s immár a szekéren, Híjas mögött zötykölődnek. Ugyan nem egész nap tervez itt lenni, hiszen a karámnál folyó munkát is ellenőriznie kell, ha már ezt a feladatot rátestálták. A kényszer nagy úr, de még nem ismerik az érkezőket annyira, hogy minden téren megbízzanak bennük, a régi csapatból pedig csak Umon maradt a táborban. Halványan mosolyodik el, mikor eszébe jut az a terve, hogy távol tartja magát a társaságtól, s csendes magányában kezd szeszfőzésbe. Nem jött össze. Miután a két férfi egymásnak is bemutatkozik, hosszan előremutat, hogy a másik kettő is jól lássa.*
- Ott annál a sávnál, ahol azok a hatalmas tölgyek húzódnak, alatta helyezkedik el, pont az út mellett. *Magyarázza, majd kissé hevesebb léptékre nógatja a lovat. Az út hamarost járatlan lesz, így alaposan zötykölődnek.*
- Kapaszkodjatok, ez a rész kissé rázós. *De hamar túlélik ezt is, s Umon néhány hosszabb perc múlva biztonságosan fordul be a tanya elé. Ha Roth és Dat körbenéz, egy egyszerű, fehérre meszelt parasztházat láthat, apró, takarosa ablakokkal, régi nádtetővel, melyben már nagy kárt tett az időjárás. A házhoz keskeny út vezet, s egy előkerten keresztül lehet a gangra jutni.*
- Erre az útra zúzalékot terveztem és kiszélesítjük, az előkert fölé a szőlőt felfuttatjuk, hogy lugas legyen, de elébb meg kell hozzá metszeni. Találtam már pár kisebb asztallapot, amit rönkökre téve, s rönkökkel körberakva kiválóan lehet a lugas alatt használni. *Bemutat az előkerten befelé vezető vékony téglaúton.*
- Az ajtón belépve juttok a központi helyiségbe. Balra és jobbra asztalokat tervezek, a bal oldaliak mögött nagy kemence, azt sárral kellene néhány helyen betapasztani. Jobbra pedig egy fellépő lesz, színpad, ha úgy tetszik, de csak ideiglenes fellépőknek, ha épp olyan adódik. *Vonja meg a vállát, míg lassan lekászálódik.*
- De az első a tető. Azt kellene kicserélni, ahhoz pedig nád kell a folyóról. Hozzunk ide előbb azt, ha ti is úgy látjátok. *Biccent mosolyogva.*
- Nos, Dat? Roth? Olyan, mint amilyennek elképzeltétek? *Vágja csípőre a kezét, fontosnak tartja társai véleményét.*
11. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-23 11:58:46
Üzenet elküldve: 2019-06-23 11:58:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Datnak nem kell kétszer mondani, vidáman ugrik fel a szekérre két társa mellé. Szintúgy hátul foglal helyet, egyrészt, hogy nézelődhessen, másrészt, hogy megismerhesse az új jövevényt, ám megelőzték, pedig már éppen megszólalt volna. Barátságosan megszoríttja a neki nyújtott kezet, majd ő is bemutatkozik.*
-A nevem Datvinoolv Nyarneldurki, de inkább szólíts csak Datnak. *mosolyog Rothra, és sejti, hogy a másik is ezt teszi, bár a maszkjától nem látja* Bizony érdekes munka lesz, főleg, hogy aztán nekünk is lesz lakhelyünk. *néz itt vissza Umonra*
-De először a kocsma jön.
*mondja el már sokadjára, majd elnéz a messzeségbe, elmélyült arckifejezéssel*
//Roth, Dat, Umon//
*Datnak nem kell kétszer mondani, vidáman ugrik fel a szekérre két társa mellé. Szintúgy hátul foglal helyet, egyrészt, hogy nézelődhessen, másrészt, hogy megismerhesse az új jövevényt, ám megelőzték, pedig már éppen megszólalt volna. Barátságosan megszoríttja a neki nyújtott kezet, majd ő is bemutatkozik.*
-A nevem Datvinoolv Nyarneldurki, de inkább szólíts csak Datnak. *mosolyog Rothra, és sejti, hogy a másik is ezt teszi, bár a maszkjától nem látja* Bizony érdekes munka lesz, főleg, hogy aztán nekünk is lesz lakhelyünk. *néz itt vissza Umonra*
-De először a kocsma jön.
*mondja el már sokadjára, majd elnéz a messzeségbe, elmélyült arckifejezéssel*
10. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-22 03:42:12
Üzenet elküldve: 2019-06-22 03:42:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseelaxa félbehagyja a munkát, az egyik rongykötéllel körbetekert fának dőlve hallgat, hallgatja Monsotor és Denzack véleményét, megcsóválja a fejét, majd felemás szemeit a karámban lévő jószágokon hordozza végig. A juhokon, a disznókon, a tehénen, a kecskén, a csirkéken, a szamáron. Eszébe jut Linera és Xonar is, hiányoznak neki a társállatai, mind a kettőt más miatt szerette, de nem akarja egyiket sem egy-egy hasonló állattal pótolni és másik jószágot sem akar még, egyik helyett sem. Jó neki egyedül.*
~ Egyedül. ~
*Akad meg itt a gondolatmenete. Azera főpapnő a Testvériségből megmondta Ahseelának, hogy akárhová is vezérelje az élet a sorsútjain, másként gondolkodása miatt valószínűleg sosem fog beilleszkedni sehová, de igyekeznie kell, hogy amennyire lehet ezt elérje, mert csak így lelhet nyugalmat és őrizheti meg a környezete békéjét. Az elf lány észreveszi, hogy elfogyott a jószágok elől a takarmány.
~ Adok. ~ *Ahseelaxát elrévedéséből, Jayzion visszakérdezése zökkenti ki.*
- Megfázás? Ugyan. Hát ez egy olyan betegségi állapot, ami csak úgy van. Emlékezetvesztés. Általában a fej környékét ért traumatikus behatásoktól alakulhat ki. – *Felei Ahseela a sötételf férfinak, de látva az óriás szerzetes kérdő pillantását, neki is.
- Jayzion, nem szoktad úgy érezni néha magad, mint a mondásban; nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? – *Toldja meg még egy kérdéssel a témát, aztán csendesen hallgatja a munkatársakat. Fának támasztja csákányát, az egyik vödörből kiszórja a karámfás gödrökbe a kavicsot, majd így szól: *
- Egy pillanat. Szavatok ne feledjétek. – *Int várakozásra jobb kezével.* – Mindjárt jövök. – *Ahseela azzal elsétál az üres vödörrel a kezében, majd némi idő elteltével, visszasétálva, egyik karjára akasztott csörgő vödörrel, egy nagy vasvillányi szénát ad az állatoknak és a vödörből kukoricát szór a sertéseknek, baromfiknak. Ezután szótlan lép vissza a mélységihez és az óriáshoz, hogy folytassák a munkát.
A sötételf eleget téve az elf lány kérésének, beszélni kezd a Vadvéd nevezetű helyről. Közbeszólás nélkül hallgatja végig, hegyes füleit az elüldözés szó üti meg, amit Jayzion az Erdőszellemnek tulajdonít. Monsotor bár nem szól semmit, de az arcáról szintén leolvasható némi neheztelés. A druida lány képtelenségnek véli az egészet, persze minden nézőpont kérdése és nem vonja kétségbe Denzack és az óriás érzéseit, de ha így lenne akkor az Erdőszellem természeti katasztrófák sorába átfordulva pusztítana mindenhol, hogy megtisztítsa a földfelszínét a lanawiaktól. Ennek a gondolatának hangot is ad.*
- Nem hiszem, hogy az Erdőszellem bárkit is elüldözött volna, bár ezt csak hitem szerint mondhatom, hiszen nem voltam ott, de úgy vélem sokkal inkább a földmélységébe szállva, maga hagyta el az erdőt. Persze, azt nem tudom megmondani, hogy miért történhetett így. – *Ismerteti a véleményét a sötételffel és az óriással.
Azon, hogy Pycta és Lyzendra már korábban is vezetői szerepet vállaltak, nem okoz neki meglepetést, hiszen itt a faluban is érezte és tapasztalta is ezt a viselkedést tőlük, amit a druida lány nem bán, sokkal jobban szeret hátvédi csapatjátékosként támogató szerepben tevékenykedni.
Denzack nyomatékos véleményére, hogy nem szándékozza elkapkodni a munkát, Ahseela bólint, és akkor efelől már egybehangzóan mind biztosak lehetnek. Ha Denzack kiásott minden gödröt, és minden gödörbe kerül Monsotor gallyazta karámfakból, az elf lány, a sötételffel kiszórhatják a maradék kavicsot is.*
- Ha ezzel megvagyunk, betemethetjük a karámoszlopokat. – *Jegyzi meg szóban is, hogy a munkatársai is tudják, hogy gondolta el a munkamenetet.*
- A sárkányokra visszatérve. Van egy másik mítosz is. Nem tudom, ismeritek-e? Egy fiatal sárkányról szól, aki odaadta a félszívét egy ember fiúnak, aki azt állította segítségre van szüksége, a sárkányszív erejére és oltalmára, hogy ne eméssze el a sötétség. Azonban, sárkány ereje és a fiúban rejlő sötétség nemhogy kioltották egymást, hanem lassan felemésztették mindkettejüket. Az egykori védősárkány, dühödt, vérmes bestiává vált és minden lovagnak, aki csak a közelébe merészkedett nekirontott és egy hegy gyomrában vonult el a világ elől. Az ember fiú kétségbe vonva elfeledte a sárkányszív erejét, de önhitt bizonyítási, önmegvalósítása során nagy királlyá vált. A sárkányt nem látta többé senki. A király pedig, olykor levéve koronáját, álruhában járt a nép között, de a sárkány félszíve már elhalt benne. A rege szerint, sárkány elpusztult és csontjai ott porladnak a hegy gyomrában. – *Ahseela elhallgat a mese végén. Szótlan dolgozva tovább, a gödrökbe öntve a kavicsokat. Pillantását a karámban abrakoló jószágokon jártatja végig, majd így szól: *
- Jayzion, azt mondtad sokan megfordultak nálatok ott az erődben, majd szétszakadtatok a vadvédi társaitokkal, szétszéledtetek új otthont találni. Ha jól értem mindenki ment, amerre látott és sokan eltűntek közületek. Nos, utazásaim során sok ilyet tapasztaltam én is. Mióta idejöttem a táborba, itt is többször találkoztam ezzel a jelenséggel, sajnos. – *Ahseelának megfordul a fejében, hogy lehet csak ő ilyen szentimentális és ragaszkodó típus, de nem bánja, ha bolondnak nézik emiatt, el van ő magában, ahogy eddig is el volt. Szóval, folytatja és elmondja, hogy mire gondolt a jövőre nézve, egyik tervét tekintve.*
- Tudjátok, egy régi kódexben olvastam valami olyasmit, hogy iránytűket meglehet varázslattal úgy bűvölni, hogy az mindig egy adott személyre mutasson. Nos, arra gondoltam, ha itt úgy kialakulna egy olyan közösség, akkor, hogy senkit ne veszítsünk szem elől, a falu minden tagjára lehet készíteni egy ilyen iránytűt. Aztán valamibe beépítenénk ezeket a mágikus iránytűket. Én utána járnék, olvasnék és kitanulnám, megcsinálnám. – *Az elf lány elhallgat, kérdőn jártatja meg tekintetét a sötételfen és az óriáson.* – Mit gondoltok, van ennek értelme?
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseelaxa félbehagyja a munkát, az egyik rongykötéllel körbetekert fának dőlve hallgat, hallgatja Monsotor és Denzack véleményét, megcsóválja a fejét, majd felemás szemeit a karámban lévő jószágokon hordozza végig. A juhokon, a disznókon, a tehénen, a kecskén, a csirkéken, a szamáron. Eszébe jut Linera és Xonar is, hiányoznak neki a társállatai, mind a kettőt más miatt szerette, de nem akarja egyiket sem egy-egy hasonló állattal pótolni és másik jószágot sem akar még, egyik helyett sem. Jó neki egyedül.*
~ Egyedül. ~
*Akad meg itt a gondolatmenete. Azera főpapnő a Testvériségből megmondta Ahseelának, hogy akárhová is vezérelje az élet a sorsútjain, másként gondolkodása miatt valószínűleg sosem fog beilleszkedni sehová, de igyekeznie kell, hogy amennyire lehet ezt elérje, mert csak így lelhet nyugalmat és őrizheti meg a környezete békéjét. Az elf lány észreveszi, hogy elfogyott a jószágok elől a takarmány.
~ Adok. ~ *Ahseelaxát elrévedéséből, Jayzion visszakérdezése zökkenti ki.*
- Megfázás? Ugyan. Hát ez egy olyan betegségi állapot, ami csak úgy van. Emlékezetvesztés. Általában a fej környékét ért traumatikus behatásoktól alakulhat ki. – *Felei Ahseela a sötételf férfinak, de látva az óriás szerzetes kérdő pillantását, neki is.
- Jayzion, nem szoktad úgy érezni néha magad, mint a mondásban; nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal? – *Toldja meg még egy kérdéssel a témát, aztán csendesen hallgatja a munkatársakat. Fának támasztja csákányát, az egyik vödörből kiszórja a karámfás gödrökbe a kavicsot, majd így szól: *
- Egy pillanat. Szavatok ne feledjétek. – *Int várakozásra jobb kezével.* – Mindjárt jövök. – *Ahseela azzal elsétál az üres vödörrel a kezében, majd némi idő elteltével, visszasétálva, egyik karjára akasztott csörgő vödörrel, egy nagy vasvillányi szénát ad az állatoknak és a vödörből kukoricát szór a sertéseknek, baromfiknak. Ezután szótlan lép vissza a mélységihez és az óriáshoz, hogy folytassák a munkát.
A sötételf eleget téve az elf lány kérésének, beszélni kezd a Vadvéd nevezetű helyről. Közbeszólás nélkül hallgatja végig, hegyes füleit az elüldözés szó üti meg, amit Jayzion az Erdőszellemnek tulajdonít. Monsotor bár nem szól semmit, de az arcáról szintén leolvasható némi neheztelés. A druida lány képtelenségnek véli az egészet, persze minden nézőpont kérdése és nem vonja kétségbe Denzack és az óriás érzéseit, de ha így lenne akkor az Erdőszellem természeti katasztrófák sorába átfordulva pusztítana mindenhol, hogy megtisztítsa a földfelszínét a lanawiaktól. Ennek a gondolatának hangot is ad.*
- Nem hiszem, hogy az Erdőszellem bárkit is elüldözött volna, bár ezt csak hitem szerint mondhatom, hiszen nem voltam ott, de úgy vélem sokkal inkább a földmélységébe szállva, maga hagyta el az erdőt. Persze, azt nem tudom megmondani, hogy miért történhetett így. – *Ismerteti a véleményét a sötételffel és az óriással.
Azon, hogy Pycta és Lyzendra már korábban is vezetői szerepet vállaltak, nem okoz neki meglepetést, hiszen itt a faluban is érezte és tapasztalta is ezt a viselkedést tőlük, amit a druida lány nem bán, sokkal jobban szeret hátvédi csapatjátékosként támogató szerepben tevékenykedni.
Denzack nyomatékos véleményére, hogy nem szándékozza elkapkodni a munkát, Ahseela bólint, és akkor efelől már egybehangzóan mind biztosak lehetnek. Ha Denzack kiásott minden gödröt, és minden gödörbe kerül Monsotor gallyazta karámfakból, az elf lány, a sötételffel kiszórhatják a maradék kavicsot is.*
- Ha ezzel megvagyunk, betemethetjük a karámoszlopokat. – *Jegyzi meg szóban is, hogy a munkatársai is tudják, hogy gondolta el a munkamenetet.*
- A sárkányokra visszatérve. Van egy másik mítosz is. Nem tudom, ismeritek-e? Egy fiatal sárkányról szól, aki odaadta a félszívét egy ember fiúnak, aki azt állította segítségre van szüksége, a sárkányszív erejére és oltalmára, hogy ne eméssze el a sötétség. Azonban, sárkány ereje és a fiúban rejlő sötétség nemhogy kioltották egymást, hanem lassan felemésztették mindkettejüket. Az egykori védősárkány, dühödt, vérmes bestiává vált és minden lovagnak, aki csak a közelébe merészkedett nekirontott és egy hegy gyomrában vonult el a világ elől. Az ember fiú kétségbe vonva elfeledte a sárkányszív erejét, de önhitt bizonyítási, önmegvalósítása során nagy királlyá vált. A sárkányt nem látta többé senki. A király pedig, olykor levéve koronáját, álruhában járt a nép között, de a sárkány félszíve már elhalt benne. A rege szerint, sárkány elpusztult és csontjai ott porladnak a hegy gyomrában. – *Ahseela elhallgat a mese végén. Szótlan dolgozva tovább, a gödrökbe öntve a kavicsokat. Pillantását a karámban abrakoló jószágokon jártatja végig, majd így szól: *
- Jayzion, azt mondtad sokan megfordultak nálatok ott az erődben, majd szétszakadtatok a vadvédi társaitokkal, szétszéledtetek új otthont találni. Ha jól értem mindenki ment, amerre látott és sokan eltűntek közületek. Nos, utazásaim során sok ilyet tapasztaltam én is. Mióta idejöttem a táborba, itt is többször találkoztam ezzel a jelenséggel, sajnos. – *Ahseelának megfordul a fejében, hogy lehet csak ő ilyen szentimentális és ragaszkodó típus, de nem bánja, ha bolondnak nézik emiatt, el van ő magában, ahogy eddig is el volt. Szóval, folytatja és elmondja, hogy mire gondolt a jövőre nézve, egyik tervét tekintve.*
- Tudjátok, egy régi kódexben olvastam valami olyasmit, hogy iránytűket meglehet varázslattal úgy bűvölni, hogy az mindig egy adott személyre mutasson. Nos, arra gondoltam, ha itt úgy kialakulna egy olyan közösség, akkor, hogy senkit ne veszítsünk szem elől, a falu minden tagjára lehet készíteni egy ilyen iránytűt. Aztán valamibe beépítenénk ezeket a mágikus iránytűket. Én utána járnék, olvasnék és kitanulnám, megcsinálnám. – *Az elf lány elhallgat, kérdőn jártatja meg tekintetét a sötételfen és az óriáson.* – Mit gondoltok, van ennek értelme?
9. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-21 18:04:15
Üzenet elküldve: 2019-06-21 18:04:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseela elismeri tájékozatlanságát a kolostoráról és rendjéről illetően, valamint azt is megjegyzi, hogy tetszik neki a rend neve és eszméi. Az, hogy az elf lány le is írja, hogy Jayzion milyen viselettel is rendelkezik Erdőmélye fűszoknyás tündérhercegnőjeként, még viccesebbé teszi neki a már alapból humoros kijelentést. Aztán a hosszúéletű megkérdi tőlük, hogy hallottak-e sárkány csillagképről, melyre ő csak a fejét rázza. A mítoszt már érdekfeszítően hallgatja, hisz még nem hallott erről. Ahseela érdeklődik afelől, hogy hogyan is érti azt, hogy nem jó a tanításban. Felsóhajt egyet, majd egy-két másodperccel utána mondja is a válaszát.*
-Egy tanító sokat tud arról, miről tanít. Belőlem viszont hiányzik valami, ami szinte mindenhez kell, csak nem tudom mi az.
*Az elf lány rákérdez a mélységire, hogy amnéziája van-e vagy sem. A sötételf nem tudja mi az, még is kérdi mi az. De mivel Monsotor sem tudja, mi az, ezért nem is tudna a kérdésre válaszolni. Az rendben van, hogy betegség, de miféle betegség? Netán fertőző, mert ha igen, lehet, hogy ő is elfogja kapni ezt a fertőzést. Bár ha ragályos lenne, akkor már neki is amnéziája lenne, sőt a hosszúéletűnek is lenne amnéziája. Ezek után Denzack mesél kicsit Vadvédről, ahonnan a fát is hozták. Megtudja, hogy az erdei elfek erdei elfe volt ottan a vezér, de később Lyz vált a vezetővé, de csak a szétszakadáskor. Furcsa számára, hogy Eeyr kipaterol személyeket egy nagyobb erdei épületből, de ezt inkább nem feszegetné. Egyébiránt a szerzetesnek az is kérdőjeles, hogy miért váltak szét. A gallyazást folytatván az óriás csak rábólint Jayzion gondolatmenetére, miszerint hogy inkább később legyenek kész, mint hogy előbb, de alaptalanul. Egy-két dolgot meg tudott tanulni az óriás az építkezésekről, de inkább a többiekre hagyná annak levezetését.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseela elismeri tájékozatlanságát a kolostoráról és rendjéről illetően, valamint azt is megjegyzi, hogy tetszik neki a rend neve és eszméi. Az, hogy az elf lány le is írja, hogy Jayzion milyen viselettel is rendelkezik Erdőmélye fűszoknyás tündérhercegnőjeként, még viccesebbé teszi neki a már alapból humoros kijelentést. Aztán a hosszúéletű megkérdi tőlük, hogy hallottak-e sárkány csillagképről, melyre ő csak a fejét rázza. A mítoszt már érdekfeszítően hallgatja, hisz még nem hallott erről. Ahseela érdeklődik afelől, hogy hogyan is érti azt, hogy nem jó a tanításban. Felsóhajt egyet, majd egy-két másodperccel utána mondja is a válaszát.*
-Egy tanító sokat tud arról, miről tanít. Belőlem viszont hiányzik valami, ami szinte mindenhez kell, csak nem tudom mi az.
*Az elf lány rákérdez a mélységire, hogy amnéziája van-e vagy sem. A sötételf nem tudja mi az, még is kérdi mi az. De mivel Monsotor sem tudja, mi az, ezért nem is tudna a kérdésre válaszolni. Az rendben van, hogy betegség, de miféle betegség? Netán fertőző, mert ha igen, lehet, hogy ő is elfogja kapni ezt a fertőzést. Bár ha ragályos lenne, akkor már neki is amnéziája lenne, sőt a hosszúéletűnek is lenne amnéziája. Ezek után Denzack mesél kicsit Vadvédről, ahonnan a fát is hozták. Megtudja, hogy az erdei elfek erdei elfe volt ottan a vezér, de később Lyz vált a vezetővé, de csak a szétszakadáskor. Furcsa számára, hogy Eeyr kipaterol személyeket egy nagyobb erdei épületből, de ezt inkább nem feszegetné. Egyébiránt a szerzetesnek az is kérdőjeles, hogy miért váltak szét. A gallyazást folytatván az óriás csak rábólint Jayzion gondolatmenetére, miszerint hogy inkább később legyenek kész, mint hogy előbb, de alaptalanul. Egy-két dolgot meg tudott tanulni az óriás az építkezésekről, de inkább a többiekre hagyná annak levezetését.*
8. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-21 16:27:12
Üzenet elküldve: 2019-06-21 16:27:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Igazából nem sokat tud Denzack a kolostorokról, ezért nem is érdeklődik róla túlzottan lázasan, hiszen nem tudja mire is kérdezhetne rá. Fogalma sincs, miként élhetnek ott a szerzetesek, vagy akárhogy is hívják őket, s tulajdonképpen nem is nagyon izgatja a sötételfet a létezésük. Mintha csak egy pékségre gondolna, létezik és jó, de az életére akkor sincs tartós hatással, ráadásul ott se tudja, hogy miként készítik elő a cipókat, csupán annyit tud, hogy egy nagy kemencében sütik a pékárukat általában. Azonban, ha vissza térünk a beszélgetéshez, akkor Monsotor megcáfolja a tanításra való képességét. A férfi nem igazán érti a gondolat menetet, vagyis inkább az, hogy miként kapcsolódik Monsotor kijelentéséhez. Hiszen azt mondta, hogy tanítani nem tud, azt nem hangoztatta, hogy semmihez sem ért. Azonban nem mindenki születik tanítónak, vagy akármi másnak, hiszen bizonyára Lyz sem egy íjjal mászott ki édesanyja hasából. Persze vannak olyanok, akik valamire fogékonyabbak, de szinte mindent meg lehet tanulni, csupán erőfeszítés és idő kérdése. Miután a sötételf elmondja, hogy legkorábbi emlékei a fővárosból vannak, az elf nő egy furcsa, Denzack számára ismeretlen jelentésű szóval reagál.*
- Amnézia?! Az meg miféle betegség? Olyan mint a megfázás?
*A felmerülő Vadvéd hallatán az elf nőt is érdekelni kezdi a dolog, illetve Monsotor is rákérdez, hogy be tudja tájolni a helyet.*
- Igen, onnan hoztuk a fát, az oltárhoz.
*Nosztalgikus érzés visszagondolni az erődre, s hogy miket éltek meg ódon falai közt, illetve azon kívül. Nem szívesen hagyta ott Vadvédet a mélységi, hiszen az volt számára az egyetlen hely, amit bátran otthonának nevezett volna. Rengeteg mindent mesélhetne a helyről, de csupán a legfontosabbakat mondja el, ami alapján mindannyian el tudják majd képzelni talán, hogy miként is festhetett Vadvéd és lakói.*
- Nos, ez egy erdőmélyi kő erődítmény, azt viszont nem tudom ki építette, viszont ez szolgált lakóhelyünkül. Mára már úgy néz ki, mintha ezer év telt volna ott el, de hát az erdő szelleme visszahódította magának, miután "elüldözött" minket. Sokan megfordultunk ott, sötételfek, emberek, elfek és még tündérek is. Pycta volt a vezérünk, nos... legalábbis egy darabig, mert később Lyzt tette meg vezetővé, bár ez már a szétszakadásunkkor történt, mikor csapatokra szakadva indultunk útnak, hogy új otthonra leljünk. Ez után botlottunk Monsotorba is. Tehát dióhéjban ennyi.
*Persze együtt is egy kiadós volt részük, amit talán el sem hinne az elf nő, ha elmondaná Denzack, de az óriás, illetve Lyz is meg tudná erősíteni, hogy igaz a történet. A sötételf sem rest dolgozni, s ássa tovább a gödröket, illetve, ha kell, akkor segít a kavicsok szórásában is.*
- Nem is terveztem összecsapni... semmi kedvem újból kezdeni az egészet. Inkább legyen kész később, de akkor stabilan álljon, mint egy törp csákánya a sziklafalban.
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Igazából nem sokat tud Denzack a kolostorokról, ezért nem is érdeklődik róla túlzottan lázasan, hiszen nem tudja mire is kérdezhetne rá. Fogalma sincs, miként élhetnek ott a szerzetesek, vagy akárhogy is hívják őket, s tulajdonképpen nem is nagyon izgatja a sötételfet a létezésük. Mintha csak egy pékségre gondolna, létezik és jó, de az életére akkor sincs tartós hatással, ráadásul ott se tudja, hogy miként készítik elő a cipókat, csupán annyit tud, hogy egy nagy kemencében sütik a pékárukat általában. Azonban, ha vissza térünk a beszélgetéshez, akkor Monsotor megcáfolja a tanításra való képességét. A férfi nem igazán érti a gondolat menetet, vagyis inkább az, hogy miként kapcsolódik Monsotor kijelentéséhez. Hiszen azt mondta, hogy tanítani nem tud, azt nem hangoztatta, hogy semmihez sem ért. Azonban nem mindenki születik tanítónak, vagy akármi másnak, hiszen bizonyára Lyz sem egy íjjal mászott ki édesanyja hasából. Persze vannak olyanok, akik valamire fogékonyabbak, de szinte mindent meg lehet tanulni, csupán erőfeszítés és idő kérdése. Miután a sötételf elmondja, hogy legkorábbi emlékei a fővárosból vannak, az elf nő egy furcsa, Denzack számára ismeretlen jelentésű szóval reagál.*
- Amnézia?! Az meg miféle betegség? Olyan mint a megfázás?
*A felmerülő Vadvéd hallatán az elf nőt is érdekelni kezdi a dolog, illetve Monsotor is rákérdez, hogy be tudja tájolni a helyet.*
- Igen, onnan hoztuk a fát, az oltárhoz.
*Nosztalgikus érzés visszagondolni az erődre, s hogy miket éltek meg ódon falai közt, illetve azon kívül. Nem szívesen hagyta ott Vadvédet a mélységi, hiszen az volt számára az egyetlen hely, amit bátran otthonának nevezett volna. Rengeteg mindent mesélhetne a helyről, de csupán a legfontosabbakat mondja el, ami alapján mindannyian el tudják majd képzelni talán, hogy miként is festhetett Vadvéd és lakói.*
- Nos, ez egy erdőmélyi kő erődítmény, azt viszont nem tudom ki építette, viszont ez szolgált lakóhelyünkül. Mára már úgy néz ki, mintha ezer év telt volna ott el, de hát az erdő szelleme visszahódította magának, miután "elüldözött" minket. Sokan megfordultunk ott, sötételfek, emberek, elfek és még tündérek is. Pycta volt a vezérünk, nos... legalábbis egy darabig, mert később Lyzt tette meg vezetővé, bár ez már a szétszakadásunkkor történt, mikor csapatokra szakadva indultunk útnak, hogy új otthonra leljünk. Ez után botlottunk Monsotorba is. Tehát dióhéjban ennyi.
*Persze együtt is egy kiadós volt részük, amit talán el sem hinne az elf nő, ha elmondaná Denzack, de az óriás, illetve Lyz is meg tudná erősíteni, hogy igaz a történet. A sötételf sem rest dolgozni, s ássa tovább a gödröket, illetve, ha kell, akkor segít a kavicsok szórásában is.*
- Nem is terveztem összecsapni... semmi kedvem újból kezdeni az egészet. Inkább legyen kész később, de akkor stabilan álljon, mint egy törp csákánya a sziklafalban.
7. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-21 12:28:22
Üzenet elküldve: 2019-06-21 12:28:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Három Barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Miután gyolcsait és maszkját leveszi, kicsit megilletődve nyugtázza magában, hogy mégsem kelt borzadályt a kicsiny társaságban. Pár pillanatig bólogat Umon szavaira, majd poharát kiissza és a már árnyékba helyezett hordóra teszi, ahol Dat pohara is van.*
-Köszönöm az italt és hogy nem üldöztetek el. Nagyon barátságosak vagytok!
*Hálálkodik Roth, álcáját visszahelyezi, majd Umon munkára hívó felszólítására, a másik, fiatalabbnak tűnő ember felé fordul és pajtásos modorral int neki, hogy pattanjon fel ő is a szekérre. Roth is felkászálódik, no nem Umon mellé, hanem hátra, de úgy ül le, hogy jól szemügyre tudja venni a tájat és az utat, amin végig mennek. Rothnak vándorként jó emlékező és tájékozó tehetsége van, ezért ha legközelebb egyedül is kell mennie, biztosan nem fog eltévedni.
Amikor már a másik férfi is a szekéren ül, akinek még nem tudja a nevét, bár mintha hallotta volna, amint Umon a nevén szólítja, megfogadva Umon tanácsát, hogy ismerkedjen össze, barátságosan hozzáfordul, most már gyolcsba kötött kezét nyújtva, így szól.*
-Rothawdar Arskeliss. Szólíts csak Rothnak. Izgalmas munka vár ránk.
*Maszkja alatt mosolyogva néz a férfira, amiből persze semmi sem látszik, csak a kifejezéstelen maszk.
A lombházak említésén csak elgondolkodik, hogy az elfek kitűnő építészi tudással bírhatnak, ha fákon, egyben megmaradó házakat képesek eszkábálni. Sajnos ő vajmi keveset tud a ház építésről, de majd figyelemmel fogja kísérni, sőt még részt is fog benne venni, egy ilyen építkezést.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.21 12:36:34
//Roth, Dat, Umon//
*Miután gyolcsait és maszkját leveszi, kicsit megilletődve nyugtázza magában, hogy mégsem kelt borzadályt a kicsiny társaságban. Pár pillanatig bólogat Umon szavaira, majd poharát kiissza és a már árnyékba helyezett hordóra teszi, ahol Dat pohara is van.*
-Köszönöm az italt és hogy nem üldöztetek el. Nagyon barátságosak vagytok!
*Hálálkodik Roth, álcáját visszahelyezi, majd Umon munkára hívó felszólítására, a másik, fiatalabbnak tűnő ember felé fordul és pajtásos modorral int neki, hogy pattanjon fel ő is a szekérre. Roth is felkászálódik, no nem Umon mellé, hanem hátra, de úgy ül le, hogy jól szemügyre tudja venni a tájat és az utat, amin végig mennek. Rothnak vándorként jó emlékező és tájékozó tehetsége van, ezért ha legközelebb egyedül is kell mennie, biztosan nem fog eltévedni.
Amikor már a másik férfi is a szekéren ül, akinek még nem tudja a nevét, bár mintha hallotta volna, amint Umon a nevén szólítja, megfogadva Umon tanácsát, hogy ismerkedjen össze, barátságosan hozzáfordul, most már gyolcsba kötött kezét nyújtva, így szól.*
-Rothawdar Arskeliss. Szólíts csak Rothnak. Izgalmas munka vár ránk.
*Maszkja alatt mosolyogva néz a férfira, amiből persze semmi sem látszik, csak a kifejezéstelen maszk.
A lombházak említésén csak elgondolkodik, hogy az elfek kitűnő építészi tudással bírhatnak, ha fákon, egyben megmaradó házakat képesek eszkábálni. Sajnos ő vajmi keveset tud a ház építésről, de majd figyelemmel fogja kísérni, sőt még részt is fog benne venni, egy ilyen építkezést.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.21 12:36:34
6. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-21 01:38:28
Üzenet elküldve: 2019-06-21 01:38:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Figyelmesen hallgatja, amit Monsotor a szerzetesi rendjéről elmond.*
- Sose hallottam erről a kolostorról. – *Ismeri el a tájékozatlanságát az elf lány. Persze, tisztában van vele, hogy ha valamiről nem tud, attól még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Nyitottság, hit és ismeretszerzés kérdése az egész.*
- Szép neve van a rendnek, illő egy hegyi kolostorhoz. Nemesek az eszméitek is. – *Fűzi véleményét elhangzottakhoz.
A sötételf férfi válaszán egy pillanatra meghökken, majd szélesen elmosolyodva látványosan néz végig csókaszemivel rajta.*
- Fűszoknyás? Alatta női bugyi van rajtad, és kókuszhéjjal feded el a melleidet? Már értem, miért jársz ilyenkor is talpig csuklyás köpenyben. – *Feleli szenvtelen ábrázattal az orra alatt mosolyogva és folytatva a munkát. Aztán persze, amikor Jayzion és Monsotor is nevetésben törnek ki a fűszoknyás-sárkányos dolgon, akkor Ahseela már velük kacag, megtámaszkodva a csákány nyelén felpillant a nappali égboltra.*
- Viccet félretéve. A sárkány csillagképről hallottatok? A mítoszok szerint, régen léteztek sárkányok. Úgy tartják, hogy ezek a csillagok alkotják a sárkány mennyországot. – *Elhallgatva néz a mélységire és az óriásra, aztán emeli a feje fölé, majd vájja a földbe a csákányt.*
- Monsotor, hogy érted, hogy a tanítás nem az erősséged? Mindenki jó valamiben. Olyan nincs, hogy semmiben. Lehet több dologban is, csak egyikben sem kifejezetten. – *Vonja érdeklődve kérdőre a gallyakkal ügyködő óriást.
Denzack is bemutatkozik, folytatva az ismerkedést, aminek a druida lány nagyon örül.*
- A legkorábbi emlékeid? Csaknem amnéziád van? Olvastam erről a betegségről... ~ szörnyű állapot. ~ *Kezdi magyarázni tudálékos hangon, aztán megint észreveszi magát, mert bizonyára ez kellemetlen téma lehet a mélységinek. Az elf lányt többször szidták meg tapintatlan okoskodásai miatt, és nem szeretne fájdalmasan vájkálni a másik lelkében. Főleg, hogy nem tudja mi történhetett a sötételffel. Olvasott róla, hogy sokszor végérvényes és soha nem térnek vissza az emlékek, az állapot elszenvedője pedig, tehetetlen ezzel szemben és meg kell tanulnia ezzel együtt élni. Viszont, a beszélgetés, mint sok esetben, ezt is tudja valamennyire orvosolni.
Jayzion tovább beszélve, említ egy helyet, amiről szintén nem hallott még.*
- Vadvéd? Érdekes neve van. – *A druida lány azon gondolkozik, hogy vajon valami állatvédő rezervátum lehet, vagy a vadaktól védelmező helyiség. Persze, ez már megint olyan gondolatrészlet, amiben elveszik egy pillanatra, de aztán figyelme újra Jayzioné. Monsotor közbeszólására az elf lány felvonja a szemöldökeit.*
- Onnan hoztátok a fát, az oltárra gondoltok? – *Megjártatja felemás szemeit rajtuk és sötételfet kérdezi.* – Beszélnél még erről az erődről? Kíváncsivá tettél. – *Közben a keze is tovább jár. Ahogy a csákánnyal egy részen fellazítja az ásáshoz a talajt, utána sétál arrébb, hogy a következő karámfának is előkészítse a helyét. Erdős, folyópart lévén néhol nagyobb kövek és gyökerek nehezítik a munkát. Az elf lány többször meg is áll pihenni, de lassan körbe sétálja a karámot. Megtámaszkodva a csákányon, kesztyűs kezével letörli a verítéket a homlokáról. Denzack is megjegyzi, hogy egész gyorsan haladnak.*
- Igen, de nem szabad összecsapni. Az alap nélküli házak is hamar összedőlnek. Ezért, kellenek a kavicsok. – *Magyarázza a két munkatársának.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Figyelmesen hallgatja, amit Monsotor a szerzetesi rendjéről elmond.*
- Sose hallottam erről a kolostorról. – *Ismeri el a tájékozatlanságát az elf lány. Persze, tisztában van vele, hogy ha valamiről nem tud, attól még nem jelenti azt, hogy nem is létezik. Nyitottság, hit és ismeretszerzés kérdése az egész.*
- Szép neve van a rendnek, illő egy hegyi kolostorhoz. Nemesek az eszméitek is. – *Fűzi véleményét elhangzottakhoz.
A sötételf férfi válaszán egy pillanatra meghökken, majd szélesen elmosolyodva látványosan néz végig csókaszemivel rajta.*
- Fűszoknyás? Alatta női bugyi van rajtad, és kókuszhéjjal feded el a melleidet? Már értem, miért jársz ilyenkor is talpig csuklyás köpenyben. – *Feleli szenvtelen ábrázattal az orra alatt mosolyogva és folytatva a munkát. Aztán persze, amikor Jayzion és Monsotor is nevetésben törnek ki a fűszoknyás-sárkányos dolgon, akkor Ahseela már velük kacag, megtámaszkodva a csákány nyelén felpillant a nappali égboltra.*
- Viccet félretéve. A sárkány csillagképről hallottatok? A mítoszok szerint, régen léteztek sárkányok. Úgy tartják, hogy ezek a csillagok alkotják a sárkány mennyországot. – *Elhallgatva néz a mélységire és az óriásra, aztán emeli a feje fölé, majd vájja a földbe a csákányt.*
- Monsotor, hogy érted, hogy a tanítás nem az erősséged? Mindenki jó valamiben. Olyan nincs, hogy semmiben. Lehet több dologban is, csak egyikben sem kifejezetten. – *Vonja érdeklődve kérdőre a gallyakkal ügyködő óriást.
Denzack is bemutatkozik, folytatva az ismerkedést, aminek a druida lány nagyon örül.*
- A legkorábbi emlékeid? Csaknem amnéziád van? Olvastam erről a betegségről... ~ szörnyű állapot. ~ *Kezdi magyarázni tudálékos hangon, aztán megint észreveszi magát, mert bizonyára ez kellemetlen téma lehet a mélységinek. Az elf lányt többször szidták meg tapintatlan okoskodásai miatt, és nem szeretne fájdalmasan vájkálni a másik lelkében. Főleg, hogy nem tudja mi történhetett a sötételffel. Olvasott róla, hogy sokszor végérvényes és soha nem térnek vissza az emlékek, az állapot elszenvedője pedig, tehetetlen ezzel szemben és meg kell tanulnia ezzel együtt élni. Viszont, a beszélgetés, mint sok esetben, ezt is tudja valamennyire orvosolni.
Jayzion tovább beszélve, említ egy helyet, amiről szintén nem hallott még.*
- Vadvéd? Érdekes neve van. – *A druida lány azon gondolkozik, hogy vajon valami állatvédő rezervátum lehet, vagy a vadaktól védelmező helyiség. Persze, ez már megint olyan gondolatrészlet, amiben elveszik egy pillanatra, de aztán figyelme újra Jayzioné. Monsotor közbeszólására az elf lány felvonja a szemöldökeit.*
- Onnan hoztátok a fát, az oltárra gondoltok? – *Megjártatja felemás szemeit rajtuk és sötételfet kérdezi.* – Beszélnél még erről az erődről? Kíváncsivá tettél. – *Közben a keze is tovább jár. Ahogy a csákánnyal egy részen fellazítja az ásáshoz a talajt, utána sétál arrébb, hogy a következő karámfának is előkészítse a helyét. Erdős, folyópart lévén néhol nagyobb kövek és gyökerek nehezítik a munkát. Az elf lány többször meg is áll pihenni, de lassan körbe sétálja a karámot. Megtámaszkodva a csákányon, kesztyűs kezével letörli a verítéket a homlokáról. Denzack is megjegyzi, hogy egész gyorsan haladnak.*
- Igen, de nem szabad összecsapni. Az alap nélküli házak is hamar összedőlnek. Ezért, kellenek a kavicsok. – *Magyarázza a két munkatársának.*
5. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-20 18:42:14
Üzenet elküldve: 2019-06-20 18:42:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Úgy néz ki, hogy mindenki kíváncsi a másik származására, és ez az óriást jól érinti, hiszen így a távolság is csökken köztük és a bizalom is kiépül. Ezen kívül gyorsabban telik az idő, és a munka se válik oly hosszadalmassá. Monsotor úgy érzi, hogy jól haladnak a munkálatokkal annak ellenére hogy még csak az elején vannak. Az elf kissé meglepődik azon, hogy van a Lihanechi-tónál, de ez várható volt, mivel nem egy közismert rendről van szó. A szerzetes örömmel megválaszolja a lány kérdését meg is válaszolja.*
-Hajnali Sólyom a rend neve. A hegy tetején helyezkedik el a kolostor. Rólunk annyit, hogy harcolunk, segítünk és tanítunk ott, ahová megyünk. Bár az utóbbi rám nem igaz.
~Azért hagytam el az otthonom, hogy tanuljak a világról, hogy bölcsebb legyek. És nem akarok teher lenni az ottaniak számára, és mesterem számára.~
*Válasza után Asheela elmondja neki, hogy őt sárkányok sárkányok nevelték és sárkanyháton érkezett ide. Ezen az óriás elcsodálkozik, de Jayzion is közli, hogy ő Erdőmélye fűszoknyás tündérhercegnője. Elég ezt elképzelnie, és máris felkacag az óriás. Olyan jót kacag, hogy egy pillanatra még a munkáját is abbahagyja, de miután nevetett egy jót, folytatja a gallyazást. Az elf közli, hogy sárkányok nincsenek, ami egy picit lehangolja, mert már elhitte hogy vannak sárkányok. A hosszú életű elmondja, hogy honnan is jött igazából. A szerzetest meglepi, hogy van olyan nevű rend, hogy Holdfényes Unikornis, és ahogy az elf mondja, a Füvek városában van ez a rend. A Testvériség nevű monostor is kérdőjeles számára. Megkapta azt az információt is, hogy hol is helyezkedik el ez a rend. Denzack is elmondja, hogy Artheniori, illetve, hogy legkorábbi emlékei onnan valók. Valamint Vadvéd is megemlítésre kerül.*
-Ahonnan a fát is hoztuk?
*Kérdez rá az óriás, hisz nem biztos benne, hogy arra gondol-e a mélységi, Monsotor részéről ez csak egy tipp. Mindenesetre mindenki szorgosan dolgozik, és ha így haladnak, viszonylag hamar végezhetnek a karámmal.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Úgy néz ki, hogy mindenki kíváncsi a másik származására, és ez az óriást jól érinti, hiszen így a távolság is csökken köztük és a bizalom is kiépül. Ezen kívül gyorsabban telik az idő, és a munka se válik oly hosszadalmassá. Monsotor úgy érzi, hogy jól haladnak a munkálatokkal annak ellenére hogy még csak az elején vannak. Az elf kissé meglepődik azon, hogy van a Lihanechi-tónál, de ez várható volt, mivel nem egy közismert rendről van szó. A szerzetes örömmel megválaszolja a lány kérdését meg is válaszolja.*
-Hajnali Sólyom a rend neve. A hegy tetején helyezkedik el a kolostor. Rólunk annyit, hogy harcolunk, segítünk és tanítunk ott, ahová megyünk. Bár az utóbbi rám nem igaz.
~Azért hagytam el az otthonom, hogy tanuljak a világról, hogy bölcsebb legyek. És nem akarok teher lenni az ottaniak számára, és mesterem számára.~
*Válasza után Asheela elmondja neki, hogy őt sárkányok sárkányok nevelték és sárkanyháton érkezett ide. Ezen az óriás elcsodálkozik, de Jayzion is közli, hogy ő Erdőmélye fűszoknyás tündérhercegnője. Elég ezt elképzelnie, és máris felkacag az óriás. Olyan jót kacag, hogy egy pillanatra még a munkáját is abbahagyja, de miután nevetett egy jót, folytatja a gallyazást. Az elf közli, hogy sárkányok nincsenek, ami egy picit lehangolja, mert már elhitte hogy vannak sárkányok. A hosszú életű elmondja, hogy honnan is jött igazából. A szerzetest meglepi, hogy van olyan nevű rend, hogy Holdfényes Unikornis, és ahogy az elf mondja, a Füvek városában van ez a rend. A Testvériség nevű monostor is kérdőjeles számára. Megkapta azt az információt is, hogy hol is helyezkedik el ez a rend. Denzack is elmondja, hogy Artheniori, illetve, hogy legkorábbi emlékei onnan valók. Valamint Vadvéd is megemlítésre kerül.*
-Ahonnan a fát is hoztuk?
*Kérdez rá az óriás, hisz nem biztos benne, hogy arra gondol-e a mélységi, Monsotor részéről ez csak egy tipp. Mindenesetre mindenki szorgosan dolgozik, és ha így haladnak, viszonylag hamar végezhetnek a karámmal.*
4. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-19 17:59:58
Üzenet elküldve: 2019-06-19 17:59:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nappal később//
//Roth, Dat//
//érintőlegesen Lyz, Pycta, Ahseelaxa//
*Szótlan fürkészi a férfit, s mi elé tárul, az több, mint meglepő, bár arcára nem ül ki sem a rettenet, sem pedig az undor jele.*
- Sohasem láttam hasonlót. *Szalad fel szemöldöke.* Így vagy úgy, nem ez alapján ítéltetsz barátom és lesz időd mesélni. *Üt meg barátságosabb hangnemet.*
- Ha maradni szeretnél, ma velem dolgozol, sajnos nincs időnk pihenni. Igyál még egy kortyot nyugodtan, aztán kövess.
*Biccent halványan mosolyogva a férfinak. Lassan indul el, persze feszíti a láz, hogy végre dolgozhasson, mostanában inkább azt élvezi, hogyha van tennivaló, akkor nicns ideje gondolkodni. Szerencsére a megfelelő helyre és társaságba érkezett, vagy talán a társaság zöme érkezett hozzájuk? Nem tudja és nem is foglalkozik vele. A könyvek kérdését magában nyugtázza, amint létrehozták a központi épület végleges verzióját, hozza a könyveket is, persze az érdeklődőknek természetesen már most is tud adni, csak szólni kell neki. Mikor Lyz szólítja, megtorpan, s természetesen megvárja, majd csak egy enyhe biccentéssel veszi tudomásul, mit a lány mond.*
- A kocsma építésénél megtaláltok. *Mondja csendesen, a karámhoz indulóknak, de még úgy, hogy mindenki hallhassa.* Arrafelé, nem messze az erdőben. Nektek is jó munkát, este megbeszéljük az őrséget. *Közben mutatja a kocsmához vezető utat, s bár innen annyira tán nem látható, mindenki meg fogja találni. Csak egy pillantást tesz a kapu felé, hol a hordó bor árválkodik, s kissé arrébb is gurítja visszalépve, egy árnyékos helyre, vissza a szekér mellé. Úgy látszik a rövid ünneplésnek egy pohár után vége szakad, hisz mindenki menne dolgára. Ide teszi a Dat által furcsa mód kezébe nyomt üres poharat is, s a hozzá szóló Pyctának is válaszol.*
- Úgy lesz, Pycta, ne aggódj. Ma este én őrködöm, úgysem tudnék aludni az izgalomtól.
*Mosolyodik el szélesen, majd méltó módon búcsúzik el barátaitól, aztán még mielőtt a szekérhez lép, a körött dolgozó elf öregekhez szól.*
- Kérlek benneteket, a tornyokat és a fát, ne hagyjátok őrizetlenül. *Hajtja meg magát kellő tisztelettel.* Az éjszakáról majd gondoskodom.
//Három Barát//
//Roth, Dat, Umon//
- Gyertek! Csak a szekérre! *Int a többieknek, majd maga is felugrik a bakra.* Nagy munka lesz, meglátjátok, de igazán szép a hely! *Jelenti ki somolyogva, majd megvárja, míg Roth és Dat felugrik, majd Híjasnak nyelvével csettint.*
- Gyáá! *Meglódul a szekér, s hamarosan immár kissé járatlan utakon haladva közelednek céljuk felé.*
- Itt van, nem messze, hamarosan már látni fogjátok. Ismerkedjetek addig össze. *Kuncog fel magában, mert nyakába kapta a két újuncot, akik talán még nem is tudják, hogy mire vállalkoztak.*
- És igen, Dat, mindkettőtöknek megmutatom és közösen felhúzzuk azokat a lombházakat, egy szép helyre. Magam a kocsmában fogok lakni... tudjátok... annyira nem bírom a tömeget. *~ És nem bízom még magamban. ~ Sóhajt fel csendesen, majd kanyarint egyet a kantáron, mert fordulnak.*
//Roth, Dat//
//érintőlegesen Lyz, Pycta, Ahseelaxa//
*Szótlan fürkészi a férfit, s mi elé tárul, az több, mint meglepő, bár arcára nem ül ki sem a rettenet, sem pedig az undor jele.*
- Sohasem láttam hasonlót. *Szalad fel szemöldöke.* Így vagy úgy, nem ez alapján ítéltetsz barátom és lesz időd mesélni. *Üt meg barátságosabb hangnemet.*
- Ha maradni szeretnél, ma velem dolgozol, sajnos nincs időnk pihenni. Igyál még egy kortyot nyugodtan, aztán kövess.
*Biccent halványan mosolyogva a férfinak. Lassan indul el, persze feszíti a láz, hogy végre dolgozhasson, mostanában inkább azt élvezi, hogyha van tennivaló, akkor nicns ideje gondolkodni. Szerencsére a megfelelő helyre és társaságba érkezett, vagy talán a társaság zöme érkezett hozzájuk? Nem tudja és nem is foglalkozik vele. A könyvek kérdését magában nyugtázza, amint létrehozták a központi épület végleges verzióját, hozza a könyveket is, persze az érdeklődőknek természetesen már most is tud adni, csak szólni kell neki. Mikor Lyz szólítja, megtorpan, s természetesen megvárja, majd csak egy enyhe biccentéssel veszi tudomásul, mit a lány mond.*
- A kocsma építésénél megtaláltok. *Mondja csendesen, a karámhoz indulóknak, de még úgy, hogy mindenki hallhassa.* Arrafelé, nem messze az erdőben. Nektek is jó munkát, este megbeszéljük az őrséget. *Közben mutatja a kocsmához vezető utat, s bár innen annyira tán nem látható, mindenki meg fogja találni. Csak egy pillantást tesz a kapu felé, hol a hordó bor árválkodik, s kissé arrébb is gurítja visszalépve, egy árnyékos helyre, vissza a szekér mellé. Úgy látszik a rövid ünneplésnek egy pohár után vége szakad, hisz mindenki menne dolgára. Ide teszi a Dat által furcsa mód kezébe nyomt üres poharat is, s a hozzá szóló Pyctának is válaszol.*
- Úgy lesz, Pycta, ne aggódj. Ma este én őrködöm, úgysem tudnék aludni az izgalomtól.
*Mosolyodik el szélesen, majd méltó módon búcsúzik el barátaitól, aztán még mielőtt a szekérhez lép, a körött dolgozó elf öregekhez szól.*
- Kérlek benneteket, a tornyokat és a fát, ne hagyjátok őrizetlenül. *Hajtja meg magát kellő tisztelettel.* Az éjszakáról majd gondoskodom.
//Három Barát//
//Roth, Dat, Umon//
- Gyertek! Csak a szekérre! *Int a többieknek, majd maga is felugrik a bakra.* Nagy munka lesz, meglátjátok, de igazán szép a hely! *Jelenti ki somolyogva, majd megvárja, míg Roth és Dat felugrik, majd Híjasnak nyelvével csettint.*
- Gyáá! *Meglódul a szekér, s hamarosan immár kissé járatlan utakon haladva közelednek céljuk felé.*
- Itt van, nem messze, hamarosan már látni fogjátok. Ismerkedjetek addig össze. *Kuncog fel magában, mert nyakába kapta a két újuncot, akik talán még nem is tudják, hogy mire vállalkoztak.*
- És igen, Dat, mindkettőtöknek megmutatom és közösen felhúzzuk azokat a lombházakat, egy szép helyre. Magam a kocsmában fogok lakni... tudjátok... annyira nem bírom a tömeget. *~ És nem bízom még magamban. ~ Sóhajt fel csendesen, majd kanyarint egyet a kantáron, mert fordulnak.*
3. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-19 13:30:12
Üzenet elküldve: 2019-06-19 13:30:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Megtörténik a bemutatkozás, majd a sötételf Monsotorra fordítja tekintetét, aki éppen egy kolostorról beszél, ahonnan érkezett. Denzack igazán meglepődik, hiszen előítéleteihez híven, az óriásokat mindig is agyatlan harcosoknak képzelte, habár még egyel sem találkozott korábban, azonban hallott történeteket, pletykákat óriásokról, viszont sohasem képzelte volna, hogy vannak értelmes óriások, mint Monsotort, azt meg végképp nem, hogy szerzetesnek is állnak. Ahseela meséjén először elképed a sötételf, majd gyanakvó tekintettel bámulja az elf nőt, ugyanis lehetetlennek tartja, s bár az elmúlt időszakban sok olyan dolgot tapasztalt, amit szintén lehetetlennek hitt, most mégis kételkednie kell a sárkányos történetben, hiszen azért ő sem bolond.*
- Persze, én meg Erdőmélye fűszoknyás tündérhercegnője vagyok.
*Azonban miután a nő bevallja, hogy csak tréfált, a sötételfnek is kacagnia kell. Jóízűt nevet a tréfán, majd meghallgatja a valódi, vagy legalábbis egy valódibb történetet az előzőhöz képest. Végül már csak Denzack marad, akinek meg kéne osztania a többiekkel saját történetét. Nehéz megfogalmaznia, hiszen oly sok minden történt már vele, azonban nem akar hosszasan mesélni, legalábbis egyelőre nem, hiszen akkor még holnap is itt lennének, de *
- Én Artheniori vagyok, legalábbis a legkorábbi emlékeim onnan származnak, viszont sokáig éltem egy erődben, Vadvédben. Talán mesélt már neked róla Lyzendra vagy valaki.
*Ha többet akarna valamelyikőjük megtudni az erődről vagy csak beszélgetni akarnak, akkor a sötételf készséggel áll a csapat rendelkezésére. Azonban serényen ássa közben a gödröket, hogy minél hamarabb kész legyenek, s külön jól esik neki a dicséret szerűség, hogy jól haladnak. Illetve, hogy Ahseela fellazítja a talajt, így Denzack is hamarabb kilapátolja a földet, hogy aztán belerakják a fát, majd követ szórjanak köré. S már Denzack is úgy érzi, hogy igencsak gyorsan haladnak.*
- Ha ilyen tempóval dolgozunk, akkor pikk-pakk készen leszünk az egésszel.
*Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy pár órányi munka után már áll is az épület, hiszen ahhoz már tényleg egy kisebb csoda kéne, de mégis emberi időben kész lesznek talán, bár a lényeg úgyis az, hogy stabilon álljon az építmény.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Megtörténik a bemutatkozás, majd a sötételf Monsotorra fordítja tekintetét, aki éppen egy kolostorról beszél, ahonnan érkezett. Denzack igazán meglepődik, hiszen előítéleteihez híven, az óriásokat mindig is agyatlan harcosoknak képzelte, habár még egyel sem találkozott korábban, azonban hallott történeteket, pletykákat óriásokról, viszont sohasem képzelte volna, hogy vannak értelmes óriások, mint Monsotort, azt meg végképp nem, hogy szerzetesnek is állnak. Ahseela meséjén először elképed a sötételf, majd gyanakvó tekintettel bámulja az elf nőt, ugyanis lehetetlennek tartja, s bár az elmúlt időszakban sok olyan dolgot tapasztalt, amit szintén lehetetlennek hitt, most mégis kételkednie kell a sárkányos történetben, hiszen azért ő sem bolond.*
- Persze, én meg Erdőmélye fűszoknyás tündérhercegnője vagyok.
*Azonban miután a nő bevallja, hogy csak tréfált, a sötételfnek is kacagnia kell. Jóízűt nevet a tréfán, majd meghallgatja a valódi, vagy legalábbis egy valódibb történetet az előzőhöz képest. Végül már csak Denzack marad, akinek meg kéne osztania a többiekkel saját történetét. Nehéz megfogalmaznia, hiszen oly sok minden történt már vele, azonban nem akar hosszasan mesélni, legalábbis egyelőre nem, hiszen akkor még holnap is itt lennének, de *
- Én Artheniori vagyok, legalábbis a legkorábbi emlékeim onnan származnak, viszont sokáig éltem egy erődben, Vadvédben. Talán mesélt már neked róla Lyzendra vagy valaki.
*Ha többet akarna valamelyikőjük megtudni az erődről vagy csak beszélgetni akarnak, akkor a sötételf készséggel áll a csapat rendelkezésére. Azonban serényen ássa közben a gödröket, hogy minél hamarabb kész legyenek, s külön jól esik neki a dicséret szerűség, hogy jól haladnak. Illetve, hogy Ahseela fellazítja a talajt, így Denzack is hamarabb kilapátolja a földet, hogy aztán belerakják a fát, majd követ szórjanak köré. S már Denzack is úgy érzi, hogy igencsak gyorsan haladnak.*
- Ha ilyen tempóval dolgozunk, akkor pikk-pakk készen leszünk az egésszel.
*Persze ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy pár órányi munka után már áll is az épület, hiszen ahhoz már tényleg egy kisebb csoda kéne, de mégis emberi időben kész lesznek talán, bár a lényeg úgyis az, hogy stabilon álljon az építmény.*
2. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-19 03:13:08
Üzenet elküldve: 2019-06-19 03:13:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseela nem veszi észre a sötételf zavarát, ahogy a sértettségét sem a testvéri megszólítás miatt. Jóllehet ennek nemcsak a csuklya az oka, ami elfedi előle a másik arcmimikáját, hanem az is, hogy neki ez természetes, hogy így szólít meg másokat. Az elf lány egészen más dolgokon szokott megsértődni.
Nagy a különbség a két, hajdani rokon faj között, de az elf lánynak nincsenek beskatulyázó előítéletei a sötételfekkel szemben.
Rubiliánban szinte minden faj arányosan képviselteti magát a városi népességet tekintve, ahogy a rendházban is élt nem egy mélységivel és orkkal is. A Testvériség hitvallása szerint, mindenki, fajtól függetlenül Eeyr és Teysus teremtménye, így minden élőlény valahol testvériségben áll egymással. Sa'Terethről pedig azt vallják, hogy a Semmi istene, és mivel a semmiből nem keletkezik semmi, így egyszerre anyja és atyja a diszharmóniának. A druida lány ennek a hitének a szellemiségében szólít testvérnek vagy nővérnek másokat. Eeyrt sok névvel illetik, ahány hit és faj, annyiféleképpen; Természet Anya, Erdőszellem, Fákban Lakó, Erdő Szíve, Wylnurana, Föld Őrzője, Mélységi Tárnák Védőszelleme, Barmadhúr. Ahogy Teysust is; Keth, Fák Őrzője, Azgad'rhelion, Figyelő, Amor, Gurgothaar.*
- Örvendek Jayzion! – *Fogadja mélyen bólintva a bemutatkozást, amit meg is mosolyog, mert Denzack szintén Asheelának ejti a nevét, persze ezt csak az elf lány hegyes elffülei hallják ki a beszédéből, de nem szólja meg ezért a mélységit, hiszen gondolta, hogy így lesz és megérti.
Jayzion a munkalehetőségekből bevállalja a cölöpgödör ásást, amíg Monsotor a tölgyfát hasogatja, Ahseela pedig rámolja a kavicsot. Közben a kopasz óriás válaszol a származását illető kérdésre.*
- Egy hegyi kolostorból, a Lihanechi-tónál? – *Kérdez vissza kissé meglepetten a druida lány.*
- Nem is tudtam, hogy ott a környéken van szerzetesi kolostor. Mi a rend neve? Mesélj egy kicsit magatokról. Persze, ha nem egy titkos szekta vagytok, és nem vagyok túl tolakodó. – *Kérdi a kopasz óriást, egy biztató, barátságos mosollyal és egy kis tréfával.
Ahseela éppen felrakja a kordélyra az egyik teli szedett vödröt, amikor Denzack az ő származásáról érdeklődik, Monsotor is hasonlóan visszakérdezve kettejük honnan érkezésére.*
- Oh, engem sárkányok neveltek, szóval sárkány háton érkeztem messzi vidékről. Sárkányszív berkeiből. – *Szól elmélyített, fátyolos, komolyan csengő hangon, mintha csak hegyi beszédet tartana, aztán kéz legyintve elkacagja magát.*
- Dehogyis. Sárkányok nem is léteznek. – *Legalább is Lanawin földjén még soha nem látott senki egyet sem.
Közben már ismét a folyóba kuporodva rámolja a köveket egy következő vödörbe.*
- Amúgy, a Füvek városából, egy Holdfényes Unikornis nevezetű Testvériség monostorából, mely a nagy tavon és a hegyláncolaton túl terül el. – *Elhallgatva Denzackra pillant, hiszen Monsotor a sötételfet is kérdezte.
Ahseela felrámolja a teli vödröket a kordélyra, amit odatol a munkatársakhoz, hogy a kavicsokat, majd a gödrökbe állított karámfák köré szórják, mielőtt betemetnék azokat. Már csak azért is ilyen tájékozott, hogyan kell karámot építeni, mivel a rubiliáni ménesben nem egyszer segédkezett ilyen munkálatokban.
Megáll a kordéllyal a kopasz óriás és a csuklyás mélységi mellett, aztán körbe nézve, így szól.*
- Hát halljátok, még egy karámfát se szegeltünk fel, de már úgy érzem, hogy sokat haladtunk a munkával, pedig csak most kezdtük el, de furcsa.
~ Ej, hogy röpül az idő. ~
*Ahseela a felhúzza a vastag bőrkesztyűket, majd fogja a csákányt, hogy lazítsa a talajt az ásó Jayzionnak.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*Ahseela nem veszi észre a sötételf zavarát, ahogy a sértettségét sem a testvéri megszólítás miatt. Jóllehet ennek nemcsak a csuklya az oka, ami elfedi előle a másik arcmimikáját, hanem az is, hogy neki ez természetes, hogy így szólít meg másokat. Az elf lány egészen más dolgokon szokott megsértődni.
Nagy a különbség a két, hajdani rokon faj között, de az elf lánynak nincsenek beskatulyázó előítéletei a sötételfekkel szemben.
Rubiliánban szinte minden faj arányosan képviselteti magát a városi népességet tekintve, ahogy a rendházban is élt nem egy mélységivel és orkkal is. A Testvériség hitvallása szerint, mindenki, fajtól függetlenül Eeyr és Teysus teremtménye, így minden élőlény valahol testvériségben áll egymással. Sa'Terethről pedig azt vallják, hogy a Semmi istene, és mivel a semmiből nem keletkezik semmi, így egyszerre anyja és atyja a diszharmóniának. A druida lány ennek a hitének a szellemiségében szólít testvérnek vagy nővérnek másokat. Eeyrt sok névvel illetik, ahány hit és faj, annyiféleképpen; Természet Anya, Erdőszellem, Fákban Lakó, Erdő Szíve, Wylnurana, Föld Őrzője, Mélységi Tárnák Védőszelleme, Barmadhúr. Ahogy Teysust is; Keth, Fák Őrzője, Azgad'rhelion, Figyelő, Amor, Gurgothaar.*
- Örvendek Jayzion! – *Fogadja mélyen bólintva a bemutatkozást, amit meg is mosolyog, mert Denzack szintén Asheelának ejti a nevét, persze ezt csak az elf lány hegyes elffülei hallják ki a beszédéből, de nem szólja meg ezért a mélységit, hiszen gondolta, hogy így lesz és megérti.
Jayzion a munkalehetőségekből bevállalja a cölöpgödör ásást, amíg Monsotor a tölgyfát hasogatja, Ahseela pedig rámolja a kavicsot. Közben a kopasz óriás válaszol a származását illető kérdésre.*
- Egy hegyi kolostorból, a Lihanechi-tónál? – *Kérdez vissza kissé meglepetten a druida lány.*
- Nem is tudtam, hogy ott a környéken van szerzetesi kolostor. Mi a rend neve? Mesélj egy kicsit magatokról. Persze, ha nem egy titkos szekta vagytok, és nem vagyok túl tolakodó. – *Kérdi a kopasz óriást, egy biztató, barátságos mosollyal és egy kis tréfával.
Ahseela éppen felrakja a kordélyra az egyik teli szedett vödröt, amikor Denzack az ő származásáról érdeklődik, Monsotor is hasonlóan visszakérdezve kettejük honnan érkezésére.*
- Oh, engem sárkányok neveltek, szóval sárkány háton érkeztem messzi vidékről. Sárkányszív berkeiből. – *Szól elmélyített, fátyolos, komolyan csengő hangon, mintha csak hegyi beszédet tartana, aztán kéz legyintve elkacagja magát.*
- Dehogyis. Sárkányok nem is léteznek. – *Legalább is Lanawin földjén még soha nem látott senki egyet sem.
Közben már ismét a folyóba kuporodva rámolja a köveket egy következő vödörbe.*
- Amúgy, a Füvek városából, egy Holdfényes Unikornis nevezetű Testvériség monostorából, mely a nagy tavon és a hegyláncolaton túl terül el. – *Elhallgatva Denzackra pillant, hiszen Monsotor a sötételfet is kérdezte.
Ahseela felrámolja a teli vödröket a kordélyra, amit odatol a munkatársakhoz, hogy a kavicsokat, majd a gödrökbe állított karámfák köré szórják, mielőtt betemetnék azokat. Már csak azért is ilyen tájékozott, hogyan kell karámot építeni, mivel a rubiliáni ménesben nem egyszer segédkezett ilyen munkálatokban.
Megáll a kordéllyal a kopasz óriás és a csuklyás mélységi mellett, aztán körbe nézve, így szól.*
- Hát halljátok, még egy karámfát se szegeltünk fel, de már úgy érzem, hogy sokat haladtunk a munkával, pedig csak most kezdtük el, de furcsa.
~ Ej, hogy röpül az idő. ~
*Ahseela a felhúzza a vastag bőrkesztyűket, majd fogja a csákányt, hogy lazítsa a talajt az ásó Jayzionnak.*
1. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:37:35
Üzenet elküldve: 2019-06-18 20:37:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*A baltával vágja ki a fát, miközben az elf lány leteszi fegyvereit, majd egy ásóval és egy csákánnyal tér vissza, melyet a fának támaszt. Az elf és a mélységi is kíváncsi lesz arra, hogy az égimeszelő mégis honnan jött. A munkáját folytatva válaszol az érdeklődőknek:*
-Van egy hegység a Lihanechi tó mellett. A hegységen egy kolostor, és onnan jöttem én. És ti hogy jutottatok el ideáig?
*Monsotor egy rövid ideig rájuk néz, majd folytatja a dolgát, közben válaszra várva. Ahogy az észrevehető, Jayzion is dologhoz lát. A mélységi megfogja az ásót, hogy kiáshassa a gödröt. A szerzetes miután letudta a fa kivágását, legallyazná azt, még mielőtt feldarabolná. Ha már itt összegyűltek, talán többet is megtudhat a többiekről, és jobban összekovácsolódhatnak.*
//Denzack, Monsotor, Ahseela//
*A baltával vágja ki a fát, miközben az elf lány leteszi fegyvereit, majd egy ásóval és egy csákánnyal tér vissza, melyet a fának támaszt. Az elf és a mélységi is kíváncsi lesz arra, hogy az égimeszelő mégis honnan jött. A munkáját folytatva válaszol az érdeklődőknek:*
-Van egy hegység a Lihanechi tó mellett. A hegységen egy kolostor, és onnan jöttem én. És ti hogy jutottatok el ideáig?
*Monsotor egy rövid ideig rájuk néz, majd folytatja a dolgát, közben válaszra várva. Ahogy az észrevehető, Jayzion is dologhoz lát. A mélységi megfogja az ásót, hogy kiáshassa a gödröt. A szerzetes miután letudta a fa kivágását, legallyazná azt, még mielőtt feldarabolná. Ha már itt összegyűltek, talán többet is megtudhat a többiekről, és jobban összekovácsolódhatnak.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927