Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-04 00:13:05
Üzenet elküldve: 2019-10-04 00:13:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Kapunál//
*A férfinak megmutatják a szálláshelyét. Egy sátort, amiben azelőtt egy elf család élhetett. Grarilnak ez is megfelel.*
- Köszönöm.*-mondja a férfi, és be is lépett a sátorba. Kicsi a hely, de otthonos. Le is fekszik egy időre, és miközben elgondolkodik azon, hogy milyen dolgokat kell elvégeznie otthon, de a nagy gondolkodásban elaludt. Nem tudja, hogy meddig aludt, de eléggé kipihentnek érezte magát. Még nem érkezett számára étel ezért türelmesen vár tehát. Nem aludhatott sokáig, mert az elf vissza is tér egy adag étellel.*
- Köszönöm barátom!*-szól és elveszi az ételt.*
- Holnap hajnalban indulnék, addigra visszakaphatom a fegyverem a kapunál?*-kérdezi kedvesen a férfi.*
//Kapunál//
*A férfinak megmutatják a szálláshelyét. Egy sátort, amiben azelőtt egy elf család élhetett. Grarilnak ez is megfelel.*
- Köszönöm.*-mondja a férfi, és be is lépett a sátorba. Kicsi a hely, de otthonos. Le is fekszik egy időre, és miközben elgondolkodik azon, hogy milyen dolgokat kell elvégeznie otthon, de a nagy gondolkodásban elaludt. Nem tudja, hogy meddig aludt, de eléggé kipihentnek érezte magát. Még nem érkezett számára étel ezért türelmesen vár tehát. Nem aludhatott sokáig, mert az elf vissza is tér egy adag étellel.*
- Köszönöm barátom!*-szól és elveszi az ételt.*
- Holnap hajnalban indulnék, addigra visszakaphatom a fegyverem a kapunál?*-kérdezi kedvesen a férfi.*
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-03 13:00:23
Üzenet elküldve: 2019-10-03 13:00:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Az oltárnál - Nievesha, Vieljana//
*Hamar elfárad a próbálkozásban, ezért egy idő után leül és nem is hajlandó moccanni. Viszont egy fűszálat nagyon érdekesnek talál, letépni, hogy közelebbről is megnézhesse. Persze nem egy fűszálat tép le, hanem két egész marokkal. Elmélyül a dologban, komoly arccal nézegeti a zsákmányt. Fújtat is a komolyságban. Mindent jól meg kell természetesen nézni, minden egyes kitépett fűszálat. És legalább egy fél marokkal meg is kell kóstolni. Ez utóbbi olyan gyorsan következik be, mint a villámlás. Pillanattal később pedig elfintorodva ki is köpi, illetve megpróbálja kiköpni, ez prüszkölésben és fokozott nyáladzásban nyilvánul meg.*
//Az oltárnál - Nievesha, Vieljana//
*Hamar elfárad a próbálkozásban, ezért egy idő után leül és nem is hajlandó moccanni. Viszont egy fűszálat nagyon érdekesnek talál, letépni, hogy közelebbről is megnézhesse. Persze nem egy fűszálat tép le, hanem két egész marokkal. Elmélyül a dologban, komoly arccal nézegeti a zsákmányt. Fújtat is a komolyságban. Mindent jól meg kell természetesen nézni, minden egyes kitépett fűszálat. És legalább egy fél marokkal meg is kell kóstolni. Ez utóbbi olyan gyorsan következik be, mint a villámlás. Pillanattal később pedig elfintorodva ki is köpi, illetve megpróbálja kiköpni, ez prüszkölésben és fokozott nyáladzásban nyilvánul meg.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-03 12:52:02
Üzenet elküldve: 2019-10-03 12:52:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Araiven//
//Később: Nyílt//
*Álmában is tudja mit akar. Kimerülten ájultmély álomban is érz ahogy az erős karok felkapják, és a mogorva paskó megfeszült karizmai felemelik. Az említett karokban a szégyentenelün udvariatlan férfi felé fordul, és édesen belefúrja arcát annak vállába, csak mintha párna lenne. Eztán tudatlan testét sátorba teszik. Kicsit kényelmesebb mint a fűcsomó, és jobb álmokat is biztosít. Az adonisz ott hagyja, és egy leányt küld be ellenőrizni.*
//Sátrak//
*A lány aki időszakonként ellenőrzi csak forgolódni láthatja, aztán egy kis idő elteltével Ryen mintha feljönne a pincéből. Az a fokozatos érzés ahogy egyre jobban kivilágosodik az ember elmélye, kényelmesen és lassan ébred fel. Kinyitva a szemét nem a poros föld fogadja amit vár.*
~Vajon meddig voltam kiütve?~
*Kérdi magától, és lenyújtja elgémberedett tagjait. Közben eszébe jut Araiven. Hirtelen egészen más testrészeit is megigazítja a ruhájában, csak a biztonság kedvéért.*
~Bizonyára a mogorva herceg cipelt be ide.~
*Mosolyodik el, és feláll a sátorban. Amilyen kicsi össze is jön a dolog. A lányka éppen nincs itt aki figyelte így fogalma sem sok van hogy mit is kéne tennie.*
~Mi a f...~
*Gondolja magában amikor észrevétele, oldalát nem húzza fegyvere súlya. Mérgesen összeráncolja a szemöldökét és keresi azt a sátorban, de természetesen nincs ott.*
~Az a pasas volt mi?~
*Gondolja, és alig várja, hogy megbüntethesse őt ezért. Ahogy kidugja a fejét a sátorból, hogy körbenézzen csodás arcába esik haja, amit egy kellemes szellő lefúj a vállára omolva. Noha nem zavarja. Ő még kócosan is szép. Felméri a környezetet, és megállapítás hogy az szép. Nagyon is. Nem tudja mi ez a hely, de szeretni fog itt mindent ha teheti. Lassan kimászik a sátorból, és macskaszerűen megnyújtja lábait, miközben keleti magát hátha az elf ott van valahol. Fajához, és korához képest igencsak domborodó teste újra teleszalad vérrel, és lassan elkezdi körbe sétálni a területet. Mosolyogva, kislányosan hátra vetett kézzel galoppozik, és édesen rácsodálkozik mindenre. De ahogy így sétálgat bárki rátalálhat.*
//Később: Nyílt//
*Álmában is tudja mit akar. Kimerülten ájultmély álomban is érz ahogy az erős karok felkapják, és a mogorva paskó megfeszült karizmai felemelik. Az említett karokban a szégyentenelün udvariatlan férfi felé fordul, és édesen belefúrja arcát annak vállába, csak mintha párna lenne. Eztán tudatlan testét sátorba teszik. Kicsit kényelmesebb mint a fűcsomó, és jobb álmokat is biztosít. Az adonisz ott hagyja, és egy leányt küld be ellenőrizni.*
//Sátrak//
*A lány aki időszakonként ellenőrzi csak forgolódni láthatja, aztán egy kis idő elteltével Ryen mintha feljönne a pincéből. Az a fokozatos érzés ahogy egyre jobban kivilágosodik az ember elmélye, kényelmesen és lassan ébred fel. Kinyitva a szemét nem a poros föld fogadja amit vár.*
~Vajon meddig voltam kiütve?~
*Kérdi magától, és lenyújtja elgémberedett tagjait. Közben eszébe jut Araiven. Hirtelen egészen más testrészeit is megigazítja a ruhájában, csak a biztonság kedvéért.*
~Bizonyára a mogorva herceg cipelt be ide.~
*Mosolyodik el, és feláll a sátorban. Amilyen kicsi össze is jön a dolog. A lányka éppen nincs itt aki figyelte így fogalma sem sok van hogy mit is kéne tennie.*
~Mi a f...~
*Gondolja magában amikor észrevétele, oldalát nem húzza fegyvere súlya. Mérgesen összeráncolja a szemöldökét és keresi azt a sátorban, de természetesen nincs ott.*
~Az a pasas volt mi?~
*Gondolja, és alig várja, hogy megbüntethesse őt ezért. Ahogy kidugja a fejét a sátorból, hogy körbenézzen csodás arcába esik haja, amit egy kellemes szellő lefúj a vállára omolva. Noha nem zavarja. Ő még kócosan is szép. Felméri a környezetet, és megállapítás hogy az szép. Nagyon is. Nem tudja mi ez a hely, de szeretni fog itt mindent ha teheti. Lassan kimászik a sátorból, és macskaszerűen megnyújtja lábait, miközben keleti magát hátha az elf ott van valahol. Fajához, és korához képest igencsak domborodó teste újra teleszalad vérrel, és lassan elkezdi körbe sétálni a területet. Mosolyogva, kislányosan hátra vetett kézzel galoppozik, és édesen rácsodálkozik mindenre. De ahogy így sétálgat bárki rátalálhat.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:26:51
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:26:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Az oltárnál - Nievesha, Vieljana//
*Nem tud megszólalni az örömtől, amikor Nievesha apának szólítja. Ez olyan érzés, amelyről azt gondolta, sosem lesz része benne. Különösen azóta nem gondolt ilyesmivel, hogy kiderült, neki nem az a sorsa, hogy boldog családban, békében élje le az életét. Az Erdő Szíve bármikor magához szólíthatja újra, hogy katonájaként állítsa csatasorba az ellene törőkkel szemben, ám most, hogy ilyen szülői élményekben is volt része, nehezen szakadna el a kislánytól.
Hagyja, hogy a kicsi négykézláb találja fel magát, ha meg is üti magát, leküzdi az érzést, hogy azonnal felkapja, de egyelőre beéri annyival, hogy odafigyel, ne essen túlságosan nagyot a kislány. Amikor pedig fel szeretne állni, hogy két lábon folytassa a haladást, akkor kezeit tartja segít neki, hogy ráérezzen a mozdulatokra. Eközben persze atyai mosollyal, lélegzetvisszafojtva figyel és örül minden egyes pillanatnak, amikor gyermeke mellett lehet.
Lyzendrára hagyja a kapuban maradók intézését, ahogy ismeri, többekkel is elbírt már szervezés terén, nem lesz probléma. Ha mégis, ott van az őr és Monsotor is a közelben volt korábban. Lyz biztosan utánuk jön majd, ha végzett, legalábbis erre engedett következtetni a kurta biccentés, amellyel az invitálásra felelt.
Félúton Vieljana is beéri őket, nem csoda, hisz lassan haladnak Nieveshával, ahogy járni tanulgat. Az erdőmélyi elf mosolyogva köszönti a megérkező tündért és vele Árnyékot.
Viel rákérdez a fára. Lombzöld tekintete a Fákban Lakó oltárává szentelt, mostanra már jókorára terebélyesedő fára siklik.*
- Én ültettem, még Erdőmélyén, Vadvédben. *Egészen az elején kezdi a történetet.*
- Azelőtt egy évig folytattam aszkézist a vadonban, kerestem magamat és az Erdő Szívét. Azt hiszem, ő vezetett az erődhöz, mely később az otthonom lett. Elültettük a magot, amelyből előbb facsemete, később növendék fa lett. Már akkor éreztem, hogy több, mint egyszerű fa az erdőben. *Mosolyog, ahogy közben persze figyel a kislányra, ahogy lépked.*
- Sokszor imádkoztam előtte, télen parázstartókkal melegítettük, hogy ne fagyjon el. Aztán Vadvéd feloszlott, engem harcba szólított az Erdő Szíve Sa'Tereth ellen. *Nagyon ugrik, de nem kívánja a tündér előtt kifejteni Vadvéd hanyatlását.*
- A fát Lyzendra és társai szabadították ki egy sötét entitás karmai és az erőd romjai közül és ide hozták. *Megáll az alacsony kerítés mellett, elengedi a kicsi kezeit, hátha megpróbálkozna már egyedül lépegetni, de a közelben marad.*
- Lyz azt mondta, a fa haza akart jönni és mivel Mil'Ochass lett az otthonunk, így haza is tért. *Mosolyog Vieljanára.*
- A templom ostroma és felszabadítása után úgy gondolom, történt valami, ajándékot kaptam a Fákban Lakótól, így oltárrá szenteltül a fát, hogy a közösség központja és hitünk bástyája legyen. *Fejezi be a kurta, de a fontos mérföldköveket tartalmazó történetet a különleges és fontos fáról, amely most a falu központjában áll.
Az oltár köré virágokat ültettek, az ágakra apró ajándékat, színes szalagokat fűztek díszként. Egy elf íjász vagy őr mindig strázsál a közelében.*
//Az oltárnál - Nievesha, Vieljana//
*Nem tud megszólalni az örömtől, amikor Nievesha apának szólítja. Ez olyan érzés, amelyről azt gondolta, sosem lesz része benne. Különösen azóta nem gondolt ilyesmivel, hogy kiderült, neki nem az a sorsa, hogy boldog családban, békében élje le az életét. Az Erdő Szíve bármikor magához szólíthatja újra, hogy katonájaként állítsa csatasorba az ellene törőkkel szemben, ám most, hogy ilyen szülői élményekben is volt része, nehezen szakadna el a kislánytól.
Hagyja, hogy a kicsi négykézláb találja fel magát, ha meg is üti magát, leküzdi az érzést, hogy azonnal felkapja, de egyelőre beéri annyival, hogy odafigyel, ne essen túlságosan nagyot a kislány. Amikor pedig fel szeretne állni, hogy két lábon folytassa a haladást, akkor kezeit tartja segít neki, hogy ráérezzen a mozdulatokra. Eközben persze atyai mosollyal, lélegzetvisszafojtva figyel és örül minden egyes pillanatnak, amikor gyermeke mellett lehet.
Lyzendrára hagyja a kapuban maradók intézését, ahogy ismeri, többekkel is elbírt már szervezés terén, nem lesz probléma. Ha mégis, ott van az őr és Monsotor is a közelben volt korábban. Lyz biztosan utánuk jön majd, ha végzett, legalábbis erre engedett következtetni a kurta biccentés, amellyel az invitálásra felelt.
Félúton Vieljana is beéri őket, nem csoda, hisz lassan haladnak Nieveshával, ahogy járni tanulgat. Az erdőmélyi elf mosolyogva köszönti a megérkező tündért és vele Árnyékot.
Viel rákérdez a fára. Lombzöld tekintete a Fákban Lakó oltárává szentelt, mostanra már jókorára terebélyesedő fára siklik.*
- Én ültettem, még Erdőmélyén, Vadvédben. *Egészen az elején kezdi a történetet.*
- Azelőtt egy évig folytattam aszkézist a vadonban, kerestem magamat és az Erdő Szívét. Azt hiszem, ő vezetett az erődhöz, mely később az otthonom lett. Elültettük a magot, amelyből előbb facsemete, később növendék fa lett. Már akkor éreztem, hogy több, mint egyszerű fa az erdőben. *Mosolyog, ahogy közben persze figyel a kislányra, ahogy lépked.*
- Sokszor imádkoztam előtte, télen parázstartókkal melegítettük, hogy ne fagyjon el. Aztán Vadvéd feloszlott, engem harcba szólított az Erdő Szíve Sa'Tereth ellen. *Nagyon ugrik, de nem kívánja a tündér előtt kifejteni Vadvéd hanyatlását.*
- A fát Lyzendra és társai szabadították ki egy sötét entitás karmai és az erőd romjai közül és ide hozták. *Megáll az alacsony kerítés mellett, elengedi a kicsi kezeit, hátha megpróbálkozna már egyedül lépegetni, de a közelben marad.*
- Lyz azt mondta, a fa haza akart jönni és mivel Mil'Ochass lett az otthonunk, így haza is tért. *Mosolyog Vieljanára.*
- A templom ostroma és felszabadítása után úgy gondolom, történt valami, ajándékot kaptam a Fákban Lakótól, így oltárrá szenteltül a fát, hogy a közösség központja és hitünk bástyája legyen. *Fejezi be a kurta, de a fontos mérföldköveket tartalmazó történetet a különleges és fontos fáról, amely most a falu központjában áll.
Az oltár köré virágokat ültettek, az ágakra apró ajándékat, színes szalagokat fűztek díszként. Egy elf íjász vagy őr mindig strázsál a közelében.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-02 21:22:51
Üzenet elküldve: 2019-10-02 21:22:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Kapunál//
*Graril fegyvereit a kiszögellésből elpakolja, mint ahogyan a tündér lánytól elvett tőrt is, és már indulhatnak is a sátrak felé.
Arraele távoztakor épp csak annyi ideig tárja a kaput, míg kifut az öreg, de aztán zárja is vissza.
Mielőtt elindulnának, még féltérdre ereszkedik, hogy közel hajolva ellenőrizze a tündér leány szuszogását.*
~Ez aztán kidőlt.~
*Gondolatai is tényként kezelik Dhori állapotát, csak abban azért reménykedik, hogy a tündérszép hamarosan felébred, és nem marad így hónapokig. Ki tudja ezek a tündér fehérnépek mennyit szeretnek aludni. Arról sincs tudomása, vajon milyen régen bolyonghatott, hogy így kimerült. Felnyalábolja, majd karjaiban viszi tovább egy kisebb sátor felé.
Néhány családnak már elkészült a lombháza, de a sátrukat, melyben addig laktak nem bontották le. Átmenetileg jól jönnek ezek a kiürült sátrak olyan alkalmakra, amikor vendég érkezik.
Graril is egy ilyen, gondosan kitakarított két fekhellyel rendelkező sátrat kap, melyben elalhat az éjszaka.*
- Ez lehet a tiéd *szól szűkszavúan a hírhozónak, egy sátor előtt megállva.*
- Kosztot is hoznak hamarosan *Nem egészen a szavak elfje, de tudja a dolgát, és rendben el is végzi, ahogy tőle telik.
Megvárja míg a férfi bemegy, hogy elfoglalja a helyét, majd tovább is halad, hogy a lányt is eltegye. Hasonló méretű sátorba bújik, ahol a szalmával tömött fekhelyre fekteti őt.
Innen az első dolga a N'othrymba menni s ott szólni valakinek, hogy kapjanak ételt a vendégek.
Hamarosan megérkezik Grarilhoz egy adag egytálétel, egy kupa vízzel, és egy kis gyümölcs is.
A tündér mellett ott marad egy darabig az ifjonc leány, de ha nem ébred meg, nem sokkal később vissza is megy a főépületbe. Pár óránként tér vissza csupán, hátha magához tér.*
//Kapunál//
*Graril fegyvereit a kiszögellésből elpakolja, mint ahogyan a tündér lánytól elvett tőrt is, és már indulhatnak is a sátrak felé.
Arraele távoztakor épp csak annyi ideig tárja a kaput, míg kifut az öreg, de aztán zárja is vissza.
Mielőtt elindulnának, még féltérdre ereszkedik, hogy közel hajolva ellenőrizze a tündér leány szuszogását.*
~Ez aztán kidőlt.~
*Gondolatai is tényként kezelik Dhori állapotát, csak abban azért reménykedik, hogy a tündérszép hamarosan felébred, és nem marad így hónapokig. Ki tudja ezek a tündér fehérnépek mennyit szeretnek aludni. Arról sincs tudomása, vajon milyen régen bolyonghatott, hogy így kimerült. Felnyalábolja, majd karjaiban viszi tovább egy kisebb sátor felé.
Néhány családnak már elkészült a lombháza, de a sátrukat, melyben addig laktak nem bontották le. Átmenetileg jól jönnek ezek a kiürült sátrak olyan alkalmakra, amikor vendég érkezik.
Graril is egy ilyen, gondosan kitakarított két fekhellyel rendelkező sátrat kap, melyben elalhat az éjszaka.*
- Ez lehet a tiéd *szól szűkszavúan a hírhozónak, egy sátor előtt megállva.*
- Kosztot is hoznak hamarosan *Nem egészen a szavak elfje, de tudja a dolgát, és rendben el is végzi, ahogy tőle telik.
Megvárja míg a férfi bemegy, hogy elfoglalja a helyét, majd tovább is halad, hogy a lányt is eltegye. Hasonló méretű sátorba bújik, ahol a szalmával tömött fekhelyre fekteti őt.
Innen az első dolga a N'othrymba menni s ott szólni valakinek, hogy kapjanak ételt a vendégek.
Hamarosan megérkezik Grarilhoz egy adag egytálétel, egy kupa vízzel, és egy kis gyümölcs is.
A tündér mellett ott marad egy darabig az ifjonc leány, de ha nem ébred meg, nem sokkal később vissza is megy a főépületbe. Pár óránként tér vissza csupán, hátha magához tér.*
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:05:53
Üzenet elküldve: 2019-10-02 19:05:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Dologban, majd tovább a kereséshez//
*Az elf alaposabban odarögzíti a lépcsőfokot, ellenőrzi, hogy jól odarögzítette-e a lécet, miután megvan ezzel a hosszúéletű, Monsotor és a másik személy lemennek a talajszintre.*
-Köszönöm szépen, hogy rögzítetted a lécet!
*Az óriás ezt mondja neki, mikor leértek, de a köszöneten kívül még egy kérdéssel fordulna az ifjúhoz.*
-Nem láttad errefelé Jayziont? Ő egy sötételf, vékony testalkattal, kissé hosszúkás arccal és hegyes füllel rendelkezik.
*Az elf egy kicsit gondolkodik, de nem jut eszébe, hogy látta volna ma a leírt mélységit, egy fejrázással erősíti meg nemleges válaszát, majd az égimeszelő köszönetére is válaszol egy halvány mosollyal az arcán.*
-Sajnos nem láttam őt még ma a faluban. Egyébként szívesen csináltam.
*Az ifjú elf ezután elhagyja az óriást, hogy a többi elffel dolgozzanak tovább a házakon. Ami a szerzetest illeti, ő a állatkarámhoz indul, hogy ott nézzen utána sötételf barátja hollétének.*
*Az elf alaposabban odarögzíti a lépcsőfokot, ellenőrzi, hogy jól odarögzítette-e a lécet, miután megvan ezzel a hosszúéletű, Monsotor és a másik személy lemennek a talajszintre.*
-Köszönöm szépen, hogy rögzítetted a lécet!
*Az óriás ezt mondja neki, mikor leértek, de a köszöneten kívül még egy kérdéssel fordulna az ifjúhoz.*
-Nem láttad errefelé Jayziont? Ő egy sötételf, vékony testalkattal, kissé hosszúkás arccal és hegyes füllel rendelkezik.
*Az elf egy kicsit gondolkodik, de nem jut eszébe, hogy látta volna ma a leírt mélységit, egy fejrázással erősíti meg nemleges válaszát, majd az égimeszelő köszönetére is válaszol egy halvány mosollyal az arcán.*
-Sajnos nem láttam őt még ma a faluban. Egyébként szívesen csináltam.
*Az ifjú elf ezután elhagyja az óriást, hogy a többi elffel dolgozzanak tovább a házakon. Ami a szerzetest illeti, ő a állatkarámhoz indul, hogy ott nézzen utána sötételf barátja hollétének.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-02 13:48:31
Üzenet elküldve: 2019-10-02 13:48:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Kapunál//
*Graril készségesen átadja a fegyvereit a másik elfnek.*
-Mil'Ochass törvényeit tiszteletben tartom. Megbízom önökben.*-szól a férfi ,és úgy lép be a településre. Valóban csodálatos az a kis békesziget, amit az elfek alkottak meg itt. Egy különleges miliőjű érzés járja át Graril testét. Egyelőre csak letelepszik a fűre és várja, hogy a felverjék számára a sátrat, vagy esetleg valamilyen más szállást készítenek a számára. Az ételről sem kérdezősködik, valószínűleg arra is lesz majd gondja a településnek, hogy nehogy üres hassal keljen lefeküdnie.*
//Kapunál//
*Graril készségesen átadja a fegyvereit a másik elfnek.*
-Mil'Ochass törvényeit tiszteletben tartom. Megbízom önökben.*-szól a férfi ,és úgy lép be a településre. Valóban csodálatos az a kis békesziget, amit az elfek alkottak meg itt. Egy különleges miliőjű érzés járja át Graril testét. Egyelőre csak letelepszik a fűre és várja, hogy a felverjék számára a sátrat, vagy esetleg valamilyen más szállást készítenek a számára. Az ételről sem kérdezősködik, valószínűleg arra is lesz majd gondja a településnek, hogy nehogy üres hassal keljen lefeküdnie.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:24:54
Üzenet elküldve: 2019-10-02 08:24:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapunál//
//Arraele kifut - közjáték//
*Aranyhaj megérti az öreg aggodalmaskodását. Eltűnt a fia és ez nagy probléma. Kire fog most szorulni öreg korára? Egyszer majd csak humusz lesz belőle és akkor nem foglalkoztatják már ilyen aggódások öreg ketyegőjét odabent.*
- Megköszönöm, ha körbesandítanátok itt a környéken. Talán rosszul lett, nem tudom.
*Mielőtt elmenne felkapaszkodik Mogrim pónijára és Aranyhaj parancsának megfelelően kinyitjáka kapukat előtte, hogy mehessen.*
- Én vigyázok! Nehíz egy rafinált, sokalt élt tündírt átvágni a kerítísen. Eír meg veletek legyík kedves míg meggyüvök drágaság!
*Arra papa megsarkantyúzza a lócsökevényt és elindul Mogrim után. A környéket az elfek átkutatják, a másik hely ahol lehet a mágustorony, ezért odafelé igyekszik megnézni, hátha valami oknál fogva oda ment, vagy oda vezette az a csudálatos ereje.*
//Arraele kifut - közjáték//
*Aranyhaj megérti az öreg aggodalmaskodását. Eltűnt a fia és ez nagy probléma. Kire fog most szorulni öreg korára? Egyszer majd csak humusz lesz belőle és akkor nem foglalkoztatják már ilyen aggódások öreg ketyegőjét odabent.*
- Megköszönöm, ha körbesandítanátok itt a környéken. Talán rosszul lett, nem tudom.
*Mielőtt elmenne felkapaszkodik Mogrim pónijára és Aranyhaj parancsának megfelelően kinyitjáka kapukat előtte, hogy mehessen.*
- Én vigyázok! Nehíz egy rafinált, sokalt élt tündírt átvágni a kerítísen. Eír meg veletek legyík kedves míg meggyüvök drágaság!
*Arra papa megsarkantyúzza a lócsökevényt és elindul Mogrim után. A környéket az elfek átkutatják, a másik hely ahol lehet a mágustorony, ezért odafelé igyekszik megnézni, hátha valami oknál fogva oda ment, vagy oda vezette az a csudálatos ereje.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-02 00:16:21
Üzenet elküldve: 2019-10-02 00:16:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy régi barátság//
*Vielnek nem kerüli el a figyelmét az az odaadás, amellyel Pycta a kis Nieveshával bánik, főleg, miután olyan ügyesen utánozta édesapja és Lyz nevét. Az említett hármas nagyon bájos együtt, még itt, a hirtelen vásárivá nőtt forgalomban is. Úgy tűnik, nem a tündér az egyetlen, aki úgy döntött, hogy meglátogatja Pyctáék vidékét, s a lány alig lát ki a nála jóval magasabb alakok közül. Helyette figyelme hűséges kutyájára, Árnyékra összpontosul, aki elindul felfedező körútjára, és mit ad Eeyr, egyből össze is barátkozik a különleges, kristálykék szemű állattal. Mikor letudják a kutyaudvariasság köreit, az eb visszatér Vielhez, nem tartózkodásból, mert kedveli az elfeket, csupán úgy érzi, az új helyen a lány védelme az elsődleges feladata. A tündér arcán bájos mosoly jelenik meg a jelenet láttán, és Gwaandril megnyugtató szavai is meggyőző erővel hatnak rá.*
- Árnyék nemkülönben nem bántana senkit, aki engem se akar bántani. *Mosolyog vidáman, látszik rajta, hogy már önként arra a következtetésre jutott, az elf nem tartozik a rá nézve veszélyes kategóriába.
Viel szívesen segítene másokon, beszélgetne az érkezőkkel, de emlékeztetnie kell magát, hogy ezen a vidéken ő maga is vendég csupán, és úgy gondolja, érdemes Pycta javaslatát követnie. Egy kicsit nehézkes az út, mert Nievesha két lábára pattan, de ez épp elég, hogy Viel és Árnyék beérje őket. A hatalmas kutya kifejezett ámulattal csodálja a csöpp gyermeket, de Viel ügyesen kettejük közé áll, nehogy eszébe jusson fellökni.*
- Mesélsz róla? *Érdeklődik kíváncsian Pyctától, persze a figyelmét az oltárra fordítva. Szereti meghallgatni a hely történetét, és titkon ő sem vetné meg, ha egy oltár volna náluk, Szarvasligetben, ahol mindig leróhatja a kegyeletét a Fény Úrnőjének.*
*Vielnek nem kerüli el a figyelmét az az odaadás, amellyel Pycta a kis Nieveshával bánik, főleg, miután olyan ügyesen utánozta édesapja és Lyz nevét. Az említett hármas nagyon bájos együtt, még itt, a hirtelen vásárivá nőtt forgalomban is. Úgy tűnik, nem a tündér az egyetlen, aki úgy döntött, hogy meglátogatja Pyctáék vidékét, s a lány alig lát ki a nála jóval magasabb alakok közül. Helyette figyelme hűséges kutyájára, Árnyékra összpontosul, aki elindul felfedező körútjára, és mit ad Eeyr, egyből össze is barátkozik a különleges, kristálykék szemű állattal. Mikor letudják a kutyaudvariasság köreit, az eb visszatér Vielhez, nem tartózkodásból, mert kedveli az elfeket, csupán úgy érzi, az új helyen a lány védelme az elsődleges feladata. A tündér arcán bájos mosoly jelenik meg a jelenet láttán, és Gwaandril megnyugtató szavai is meggyőző erővel hatnak rá.*
- Árnyék nemkülönben nem bántana senkit, aki engem se akar bántani. *Mosolyog vidáman, látszik rajta, hogy már önként arra a következtetésre jutott, az elf nem tartozik a rá nézve veszélyes kategóriába.
Viel szívesen segítene másokon, beszélgetne az érkezőkkel, de emlékeztetnie kell magát, hogy ezen a vidéken ő maga is vendég csupán, és úgy gondolja, érdemes Pycta javaslatát követnie. Egy kicsit nehézkes az út, mert Nievesha két lábára pattan, de ez épp elég, hogy Viel és Árnyék beérje őket. A hatalmas kutya kifejezett ámulattal csodálja a csöpp gyermeket, de Viel ügyesen kettejük közé áll, nehogy eszébe jusson fellökni.*
- Mesélsz róla? *Érdeklődik kíváncsian Pyctától, persze a figyelmét az oltárra fordítva. Szereti meghallgatni a hely történetét, és titkon ő sem vetné meg, ha egy oltár volna náluk, Szarvasligetben, ahol mindig leróhatja a kegyeletét a Fény Úrnőjének.*
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:08:52
Üzenet elküldve: 2019-10-01 20:08:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kapunál//
//Arraele kifut - közjáték//
*Lyz válaszra várna az idős tündértől, bár elgondolása szerint biztosan a fajtárs felé húzna a szíve, ám olyan választ kap, ami meglepi az elf lányt. Illetve azt látta korábban is, hogy nagyon gondolataiba van merülve, így inkább mondhatni összeáll a kép.*
- Megértem, hogy aggódsz. Menj csak, de vigyázz magadra. Addig idebent is körbeküldök valakit.
*Mil'Ochass nem börtön, a falai védelmet szolgálnak, így Lyz nem tartja fel az öreget. Legfeljebb ellátmányt ajánlana, vagy valakit aki ért a nyomolvasáshoz, mert egyedül keresgélni mégsem túl szerencsés, de láthatóan az öreg nagyon menne. Lyz aggódva ugyan, de visszanyittatja a kaput csupán annyi időre, hogy kiengedjék őt.*
- Vigyázz magadra!
//Arraele kifut - közjáték//
*Lyz válaszra várna az idős tündértől, bár elgondolása szerint biztosan a fajtárs felé húzna a szíve, ám olyan választ kap, ami meglepi az elf lányt. Illetve azt látta korábban is, hogy nagyon gondolataiba van merülve, így inkább mondhatni összeáll a kép.*
- Megértem, hogy aggódsz. Menj csak, de vigyázz magadra. Addig idebent is körbeküldök valakit.
*Mil'Ochass nem börtön, a falai védelmet szolgálnak, így Lyz nem tartja fel az öreget. Legfeljebb ellátmányt ajánlana, vagy valakit aki ért a nyomolvasáshoz, mert egyedül keresgélni mégsem túl szerencsés, de láthatóan az öreg nagyon menne. Lyz aggódva ugyan, de visszanyittatja a kaput csupán annyi időre, hogy kiengedjék őt.*
- Vigyázz magadra!
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:54:57
Üzenet elküldve: 2019-10-01 19:54:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
*Gwaandril meglepődik, hiszen az elfnek is a keze ügyében van az íja. Ennek ellenére engedelmeskedik, a kiváltságot vezetői előjognak betudva. Viszont mivel ezek a fegyverek szerves részét kézepik életének és ha Lyzendra vagy Araiven jobban megszemléli a tiszafa fegyvert és az edzett acélt, fellelhetik a kifinomult munka, értő kezek és ősi rúnák jelenlétét. Miután odaadta az őrnek a tegezt, az íjat és a rövidkardot, a nő felé fordul.*
-Azért még valaha visszakaphatom őket? *Hangjában kétség és aggodalom keveredik egymással. Ahogy becsukódik a kapu, máris elkezdődik a kikérdezése. Nem hagyják nyugodni a múltját, így vesz egy nagy levegőt, összeszedi magát és beszélni kezd.*
-Ha esetleg mond neked valamit... *Itt megakad. ~ Itt is tegezhetek mindekit? Említette, hogy mások a szokások. ~ Hangnemet vált.* Önnek, Önnek valamit, akkor Lihanechtől északra, a hegység melletti erdőből, egy Lombvár nezű lombfaluból-és erődből érkeztem. Talán az idomított wargjainkról hallhatott esetleg. *Jegyzi meg. A legtöbb lihanechi így tudta bemérni őt, talán itt is beválik.* Ez egyfajta szokás volt nálunk és harmóniában éltünk a természettel. *Elmosolyodik keserédes arcával a szép emlékek emlegetése végett.* Ha akarná, mesélek a társadalmunkról. Apám volt a nemzetségfő, szóval egy erdei faluhoz mérten, jó oktatásban volt részem. *Juhar közben szimatolni kezdi a hosszúéletű nő kezét, amire visszahívja a másik, átellenes oldalára Gwaandril.*
-Bocsásson meg, túlságosan kedveli a jónak tűnő személyeket. *Kér elnézést, elsápadva. Fegyvertelenül még inkább kiszolgáltatottnak érzi magát. Folytatja a történetet.*
-Visszatérve: hasonlóan teltek napjaim, mikor a szomszédos erdő klánja, valami Teysus imádó fanatista szekta hatására, wegtoreni zsoldosokat bérelve, letámadott minket. *Juhar morogni kezd a városnév hallatán. A gazdája fejének simogatásával próbálja csillapítani, egyelőre sikeresen.*
-Megöltek mindenkit, akit tudtak. Az egész erdőt felgyújtották. A wargok sem jelentettek semmit. A számszeríjak előtt csak úgy hullottak. *Arca érdekes módon nem torzul el, könnyei úgy hullanak róla, akár egy szoborról. Hangjában sincs változás. Látszik, mennyire kikészült.*
-Apám utolsó perceiben felkészített az útra, míg az ő bestiája feltartotta a betörőket. Mindketten halottak, akár anyám. Öcsémről semmit sem tudok, csupán Juhar szöktem el. *Kitér itt a részletekre is.*
-A kutya hozzám nagyon hűséges, a jó személyeket kedveli, mint látja. Néha azért hajlamos önállósodni. *Bevallja a bűnöknek nevezhető tetteit.*
-Azt tudni kell róla, hogy annak ellenére, hogy juhászeb, vadászatra képeztem ki. Sajnos öltünk is már, méghozzá önvédelemből. Az egyik fejvadász volt az áldozat. *A trauma pereg a szemei előtt. Nem szívesen beszél ezekről.*
-Azt tudnia kell, hogy csak nekem engedelmeskedik. Nagyon vad volt, így érthető. Ha kedves is mással, parancsot nem fog teljesíteni. Ennek ellenére, ha őt nem látják itt szívesen, vele fogok tartani, elhagyva a falut. *Tántoríthatatlan, de nem ellenséges hangnemű. Talán az elf megértheti, hogy Gwaandril csupán a kutyára támaszkodhatott az eddigiek során, ő volt és lesz a társa.*
-Hasznosítani úgy tudtok, ahogyan szeretnétek. Elsősorban druida vagyok, de segíthetek gyógyítani, vagy kétkezi munkát végezni. Írni, táncot és zenét tanítani, vagy a csöppség mellet felvigyázó is szívesen lennék. *Mosolyodik el Nieveshára gondolva.*
-Erdőmélyén át jutottam el idáig és jómagam a szellemekben hiszek. *Egészíti még ki a kritikusnak tűnhető tényezőt, azzal várja a választ, idegesen, de azt nem kimutatva.*
*Gwaandril meglepődik, hiszen az elfnek is a keze ügyében van az íja. Ennek ellenére engedelmeskedik, a kiváltságot vezetői előjognak betudva. Viszont mivel ezek a fegyverek szerves részét kézepik életének és ha Lyzendra vagy Araiven jobban megszemléli a tiszafa fegyvert és az edzett acélt, fellelhetik a kifinomult munka, értő kezek és ősi rúnák jelenlétét. Miután odaadta az őrnek a tegezt, az íjat és a rövidkardot, a nő felé fordul.*
-Azért még valaha visszakaphatom őket? *Hangjában kétség és aggodalom keveredik egymással. Ahogy becsukódik a kapu, máris elkezdődik a kikérdezése. Nem hagyják nyugodni a múltját, így vesz egy nagy levegőt, összeszedi magát és beszélni kezd.*
-Ha esetleg mond neked valamit... *Itt megakad. ~ Itt is tegezhetek mindekit? Említette, hogy mások a szokások. ~ Hangnemet vált.* Önnek, Önnek valamit, akkor Lihanechtől északra, a hegység melletti erdőből, egy Lombvár nezű lombfaluból-és erődből érkeztem. Talán az idomított wargjainkról hallhatott esetleg. *Jegyzi meg. A legtöbb lihanechi így tudta bemérni őt, talán itt is beválik.* Ez egyfajta szokás volt nálunk és harmóniában éltünk a természettel. *Elmosolyodik keserédes arcával a szép emlékek emlegetése végett.* Ha akarná, mesélek a társadalmunkról. Apám volt a nemzetségfő, szóval egy erdei faluhoz mérten, jó oktatásban volt részem. *Juhar közben szimatolni kezdi a hosszúéletű nő kezét, amire visszahívja a másik, átellenes oldalára Gwaandril.*
-Bocsásson meg, túlságosan kedveli a jónak tűnő személyeket. *Kér elnézést, elsápadva. Fegyvertelenül még inkább kiszolgáltatottnak érzi magát. Folytatja a történetet.*
-Visszatérve: hasonlóan teltek napjaim, mikor a szomszédos erdő klánja, valami Teysus imádó fanatista szekta hatására, wegtoreni zsoldosokat bérelve, letámadott minket. *Juhar morogni kezd a városnév hallatán. A gazdája fejének simogatásával próbálja csillapítani, egyelőre sikeresen.*
-Megöltek mindenkit, akit tudtak. Az egész erdőt felgyújtották. A wargok sem jelentettek semmit. A számszeríjak előtt csak úgy hullottak. *Arca érdekes módon nem torzul el, könnyei úgy hullanak róla, akár egy szoborról. Hangjában sincs változás. Látszik, mennyire kikészült.*
-Apám utolsó perceiben felkészített az útra, míg az ő bestiája feltartotta a betörőket. Mindketten halottak, akár anyám. Öcsémről semmit sem tudok, csupán Juhar szöktem el. *Kitér itt a részletekre is.*
-A kutya hozzám nagyon hűséges, a jó személyeket kedveli, mint látja. Néha azért hajlamos önállósodni. *Bevallja a bűnöknek nevezhető tetteit.*
-Azt tudni kell róla, hogy annak ellenére, hogy juhászeb, vadászatra képeztem ki. Sajnos öltünk is már, méghozzá önvédelemből. Az egyik fejvadász volt az áldozat. *A trauma pereg a szemei előtt. Nem szívesen beszél ezekről.*
-Azt tudnia kell, hogy csak nekem engedelmeskedik. Nagyon vad volt, így érthető. Ha kedves is mással, parancsot nem fog teljesíteni. Ennek ellenére, ha őt nem látják itt szívesen, vele fogok tartani, elhagyva a falut. *Tántoríthatatlan, de nem ellenséges hangnemű. Talán az elf megértheti, hogy Gwaandril csupán a kutyára támaszkodhatott az eddigiek során, ő volt és lesz a társa.*
-Hasznosítani úgy tudtok, ahogyan szeretnétek. Elsősorban druida vagyok, de segíthetek gyógyítani, vagy kétkezi munkát végezni. Írni, táncot és zenét tanítani, vagy a csöppség mellet felvigyázó is szívesen lennék. *Mosolyodik el Nieveshára gondolva.*
-Erdőmélyén át jutottam el idáig és jómagam a szellemekben hiszek. *Egészíti még ki a kritikusnak tűnhető tényezőt, azzal várja a választ, idegesen, de azt nem kimutatva.*
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-01 10:07:31
Üzenet elküldve: 2019-10-01 10:07:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kapunál//
*Az öreg elmélálkodik a tönkön ahol megtelepedett. Olyannyira mereng, hogy szinte semmi sem tudja kizökkenteni. Tőle akár még hurrikán is körözhetne mellette, tán azt sem venné észre. Mogrim jár a fejében. Elment valahova, de az nem szokása, hogy eltűnjön.*
~Nem jó ez így, nagyon nem jó… Meg kell keressem a kölyköt mert biztos történt vele valami. Hasogat a májam és az sosem jelent jót.~
*Aranyhaj kérdésére már felocsúdik a mélsyégből.*
- Drágaságom én most elmegyek egy kicsit. Meg kell keressem Mogrimot. Mégiscsak a fogadott gyermekem, nem tűnhetett el csak úgy!
*Ritkát tesz ilyet az öreg, de könnybe lábad már amúgy is táskás és ráncos szemei. Sosem nagyon sírt korábban, nem jellemző rá. A halál gondolata viszont úgy felkavarja, hogy még ez is megesik.*
- Vigyázzatok magatokra míg vissza nem térek!
*Támaszkodó botját előkapja aztán a kapun keresztül elhagyja Milőcsegyházát, már ha senki sem akadályozza. Az bizonyosan igaz, hogy elhatározásában csak egy felbőszült harci gwuff tudná megállítani, aki mellesleg egy életre szóló lelki sérült kapna arra papa dühétől.*
*Az öreg elmélálkodik a tönkön ahol megtelepedett. Olyannyira mereng, hogy szinte semmi sem tudja kizökkenteni. Tőle akár még hurrikán is körözhetne mellette, tán azt sem venné észre. Mogrim jár a fejében. Elment valahova, de az nem szokása, hogy eltűnjön.*
~Nem jó ez így, nagyon nem jó… Meg kell keressem a kölyköt mert biztos történt vele valami. Hasogat a májam és az sosem jelent jót.~
*Aranyhaj kérdésére már felocsúdik a mélsyégből.*
- Drágaságom én most elmegyek egy kicsit. Meg kell keressem Mogrimot. Mégiscsak a fogadott gyermekem, nem tűnhetett el csak úgy!
*Ritkát tesz ilyet az öreg, de könnybe lábad már amúgy is táskás és ráncos szemei. Sosem nagyon sírt korábban, nem jellemző rá. A halál gondolata viszont úgy felkavarja, hogy még ez is megesik.*
- Vigyázzatok magatokra míg vissza nem térek!
*Támaszkodó botját előkapja aztán a kapun keresztül elhagyja Milőcsegyházát, már ha senki sem akadályozza. Az bizonyosan igaz, hogy elhatározásában csak egy felbőszült harci gwuff tudná megállítani, aki mellesleg egy életre szóló lelki sérült kapna arra papa dühétől.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:34:15
Üzenet elküldve: 2019-09-30 22:34:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Kapunál//
*Csodás pillanatok ezek, amikor Nievesha első szavait ejti ki. Főleg mikor neveiket próbálgatja. Lyz szíve repes.
Bólogat, mikor Pycta invitálja, s ha teheti, biztosan meglátogatja őket.
Visszafordulva egy keveset Gwaandrillal tud beszélni, de aztán főleg Grarillal egyeztet.*
- Igazán nincs mit. Akkor kérlek, ide tedd a fegyvereidet *mutat a kapu melletti torony aljának kiszögellésére.* Araiven majd elpakolja, holnap pedig visszakapod.
*Azzal a másik jövevényhez fordul, míg a futár lefegyverzi önmagát.*
- Gwaandril Viltheriel, ha szeretnél a kapun beljebb kerülni, bárminemű fegyvered van, oda tedd le te is. Kényelmesebb volna a N'othrymban beszélnünk. *Válla fölött hátra pillant Araivenre, aki még a tündért élesztgeti. Lyz aggodalmas pillantással időzik a tündér lányon, úgy tűnik nem jár sok sikerrel az idősebb elf. A lánynak is sürgősen szoba kellene. Araiven néhány pillanattal későbbi suttogó szavai megerősítik ebben. *
- Rendben, köszönöm. Elsőként kérlek keríts sátrat Graril úrnak és a leánynak *mutat a futárra, majd a leány felé.*
- Graril csupán alszik, reggel korán indul. Tedd most el a fegyvereket *mondani sem kellene, mert Araiven tudja mit kell csinálni, de Lyz így nyugodt.* de reggel gondoskodj róla, hogy távoztakor megkaphassa. *Amikor az elf bólint, Lyz köszönetet mond, majd indulásra készen várja a fegyvertelen Gwaandrilt, s ha minden rendben ment, még végignézi, ahogy mögöttük becsukódik a kapu.*
- Arraele úr? Kivel tart? *kérdezi az idős félrevonultan üldögélő tündért. Tarthat fajtársával s a futárral is, ám Lyzzel és a különös elffel is, akit Lyznek feltett szándéka kicsit kikérdezni. A kicsiny tündér jó kezekben van, akárcsak a futár úr. Egy-egy üres sátrat kaphatnak, egyszerű fekhellyel és vacsorával, melyet a helyi asszonyok egyike szolgál fel egy kacsó vízzel. Dhory esetében egy üres ládára kerül a koszt a fekhelye mellett.*
- Mi járatban felénk? *kérdezi a különös elfet.* Különös szokás szerint köszöntöttél. Felénk nem szokás földre borulni, ebből gondolom, hogy messziről jöhetsz... Honnan? Illetve a kutyád, mennyire szófogadó? *Látta hogy egészen szófodgadó, és jámbor, azért erről szeretne gazdájának szavaiból is megbizonyosodni.*
//Kapunál//
*Csodás pillanatok ezek, amikor Nievesha első szavait ejti ki. Főleg mikor neveiket próbálgatja. Lyz szíve repes.
Bólogat, mikor Pycta invitálja, s ha teheti, biztosan meglátogatja őket.
Visszafordulva egy keveset Gwaandrillal tud beszélni, de aztán főleg Grarillal egyeztet.*
- Igazán nincs mit. Akkor kérlek, ide tedd a fegyvereidet *mutat a kapu melletti torony aljának kiszögellésére.* Araiven majd elpakolja, holnap pedig visszakapod.
*Azzal a másik jövevényhez fordul, míg a futár lefegyverzi önmagát.*
- Gwaandril Viltheriel, ha szeretnél a kapun beljebb kerülni, bárminemű fegyvered van, oda tedd le te is. Kényelmesebb volna a N'othrymban beszélnünk. *Válla fölött hátra pillant Araivenre, aki még a tündért élesztgeti. Lyz aggodalmas pillantással időzik a tündér lányon, úgy tűnik nem jár sok sikerrel az idősebb elf. A lánynak is sürgősen szoba kellene. Araiven néhány pillanattal későbbi suttogó szavai megerősítik ebben. *
- Rendben, köszönöm. Elsőként kérlek keríts sátrat Graril úrnak és a leánynak *mutat a futárra, majd a leány felé.*
- Graril csupán alszik, reggel korán indul. Tedd most el a fegyvereket *mondani sem kellene, mert Araiven tudja mit kell csinálni, de Lyz így nyugodt.* de reggel gondoskodj róla, hogy távoztakor megkaphassa. *Amikor az elf bólint, Lyz köszönetet mond, majd indulásra készen várja a fegyvertelen Gwaandrilt, s ha minden rendben ment, még végignézi, ahogy mögöttük becsukódik a kapu.*
- Arraele úr? Kivel tart? *kérdezi az idős félrevonultan üldögélő tündért. Tarthat fajtársával s a futárral is, ám Lyzzel és a különös elffel is, akit Lyznek feltett szándéka kicsit kikérdezni. A kicsiny tündér jó kezekben van, akárcsak a futár úr. Egy-egy üres sátrat kaphatnak, egyszerű fekhellyel és vacsorával, melyet a helyi asszonyok egyike szolgál fel egy kacsó vízzel. Dhory esetében egy üres ládára kerül a koszt a fekhelye mellett.*
- Mi járatban felénk? *kérdezi a különös elfet.* Különös szokás szerint köszöntöttél. Felénk nem szokás földre borulni, ebből gondolom, hogy messziről jöhetsz... Honnan? Illetve a kutyád, mennyire szófogadó? *Látta hogy egészen szófodgadó, és jámbor, azért erről szeretne gazdájának szavaiból is megbizonyosodni.*
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-30 21:38:06
Üzenet elküldve: 2019-09-30 21:38:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Kapunál//
*A tündér egyetlen tőrét magához veszi, noha nem hinné, hogy azzal bárkinek is ártani szeretne, de Mil'Ochass védelme számára is az első, azon túl, pedig az Eeyrben hisz, másban pedig már csalatkozott. Lehet apró leány hasonló tőrrel is veszélyes.
Mive a nedves kezű paskolgatásra az ébredezés egyetlen szikráját sem látja, úgy gondolja, Lyznek tudnia kellene. Féltérdről felegyenesedik, majd egy alkalmas pillanatban az aranyszőke elf lányhoz lép, s a fülébe dörmögi a tényállást.*
- A leány nem ébred... *Lyz bárminemű válaszára bólint, s aszerint tesz, ahogy kéri.*
- Rendben Lyzendra.
*Grariltól átveszi a fegyvereket, s mindenki mástól is, aki be kíván lépni a területre.*
//Kapunál//
*A tündér egyetlen tőrét magához veszi, noha nem hinné, hogy azzal bárkinek is ártani szeretne, de Mil'Ochass védelme számára is az első, azon túl, pedig az Eeyrben hisz, másban pedig már csalatkozott. Lehet apró leány hasonló tőrrel is veszélyes.
Mive a nedves kezű paskolgatásra az ébredezés egyetlen szikráját sem látja, úgy gondolja, Lyznek tudnia kellene. Féltérdről felegyenesedik, majd egy alkalmas pillanatban az aranyszőke elf lányhoz lép, s a fülébe dörmögi a tényállást.*
- A leány nem ébred... *Lyz bárminemű válaszára bólint, s aszerint tesz, ahogy kéri.*
- Rendben Lyzendra.
*Grariltól átveszi a fegyvereket, s mindenki mástól is, aki be kíván lépni a területre.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:31:00
Üzenet elküldve: 2019-09-30 19:31:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Kapunál//
*Utolsó gondolataiban csak annyi merül fel, hogy nagyon tetszik neki a mogorva elf aki útbaigazítota.*
~Illemre nevelném a goromba, szemtelen íjjászpaskót, ha nem lennék álmos.~
*Ha ébren lenne, mikor karba viszik a fűcsomóra, biztos elejtene, nem egy két megjegyzést a férfinak. Egyébként sötét éjszaka. Elájult, ehhez se hozzátenni se elvenni nem tud a helyes fickó tettei. A pofozkodásra nem kel fel. Gyakorlatilag a halál, és az alvás között lóg egy hajszálon. Ha hagyják aludni, egy nap alatt rendbejöhet. Közben virágokról álmodozik. És kényelmesnek találja a fűcsomót.*
//Kapunál//
*Utolsó gondolataiban csak annyi merül fel, hogy nagyon tetszik neki a mogorva elf aki útbaigazítota.*
~Illemre nevelném a goromba, szemtelen íjjászpaskót, ha nem lennék álmos.~
*Ha ébren lenne, mikor karba viszik a fűcsomóra, biztos elejtene, nem egy két megjegyzést a férfinak. Egyébként sötét éjszaka. Elájult, ehhez se hozzátenni se elvenni nem tud a helyes fickó tettei. A pofozkodásra nem kel fel. Gyakorlatilag a halál, és az alvás között lóg egy hajszálon. Ha hagyják aludni, egy nap alatt rendbejöhet. Közben virágokról álmodozik. És kényelmesnek találja a fűcsomót.*
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:51:12
Üzenet elküldve: 2019-09-30 18:51:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Lyz, Pycta, Nievesha és Viel//
*Gwaandrilt meglepetés éri meglepetés hátán. A vezetőnek titulált nő felszólítja, hogy álljon fel. Most már teljesen megbizonyosodott arról, hogy itt fikarcnyi szokás sincs érvényben az otthoniakból. Ezt pozitív élményként is megélhetné, de az északiban másfajta érzelmek dolgoznak. Egyre inkább elveszettnek érzi magát, mint aki alatt leszakadt a híd és kiálló ágak után kapaszkodik. Az idillinek tűnő kép, amely egy szerető családban jelenik meg szeme előtt Lyzendra, Nievesha és Pycta személyében, mosolyra csalja őt. Ez addig tart, amíg a tündér kutyája előre nem lép. Először öröm tölti el és kíváncsiság, a csodaszép állatot látva, majd viszonozza a virágbanszületett köszöntését, mélyen meghajolva.*
-Gwaandril Viltheriel. Örülök a találkozásnak! *Majd mosolyra hajlik valamennyire a szája. Az esetleges aggódással teli tekintet nem tetszik neki. Nem akarja, hogy bárki is féljen tőle, vagy a kutyájától. Főként itt. Juhar nyugodtan közeledik Árnyék felé, s ha a másik is hasonlóan reagál, letudják az állatok az ismerkedést, majd visszatér a gazdájához a kékszemű eb. Vielt még nem meri megszagolni: humanoidokhoz engedély dukál a gazdájától.*
-Nyugodj meg; Juhar nem fog sem Téged, sem az ebedet bántani. Hűséges vadásztárs, de barátnak haja szálát sem görbíti. *Közben Pycta meginvitálja a tündért és a vezető hosszúéletűt valami Fához. Gwaandril egy oltárt tud elképzelni, bár sejtése téves is lehet. A saját kegyhelyeihez, a Tiszafa Szűzéhez és hasonlóakhoz társítja. Mivel ő nem kapott invitálást, nem hiszi, hogy jogosult lenne. Elvégre nem tudhatja, mit szabad itt és mit nem. Eleve neki kihez kéne fordulnia? Mi lesz itt a szerepe? Ezeregy kérdés repked a fejében, s egyelőre mind megválaszolatlan. Jobb híján társához fordul, az állat személyében.*
-Üljünk le ide, pajti. *Vakarja meg a fejét keserédes arca kíséretében és kicsit elmerül a falu belátható panorámájában.*
//Lyz, Pycta, Nievesha és Viel//
*Gwaandrilt meglepetés éri meglepetés hátán. A vezetőnek titulált nő felszólítja, hogy álljon fel. Most már teljesen megbizonyosodott arról, hogy itt fikarcnyi szokás sincs érvényben az otthoniakból. Ezt pozitív élményként is megélhetné, de az északiban másfajta érzelmek dolgoznak. Egyre inkább elveszettnek érzi magát, mint aki alatt leszakadt a híd és kiálló ágak után kapaszkodik. Az idillinek tűnő kép, amely egy szerető családban jelenik meg szeme előtt Lyzendra, Nievesha és Pycta személyében, mosolyra csalja őt. Ez addig tart, amíg a tündér kutyája előre nem lép. Először öröm tölti el és kíváncsiság, a csodaszép állatot látva, majd viszonozza a virágbanszületett köszöntését, mélyen meghajolva.*
-Gwaandril Viltheriel. Örülök a találkozásnak! *Majd mosolyra hajlik valamennyire a szája. Az esetleges aggódással teli tekintet nem tetszik neki. Nem akarja, hogy bárki is féljen tőle, vagy a kutyájától. Főként itt. Juhar nyugodtan közeledik Árnyék felé, s ha a másik is hasonlóan reagál, letudják az állatok az ismerkedést, majd visszatér a gazdájához a kékszemű eb. Vielt még nem meri megszagolni: humanoidokhoz engedély dukál a gazdájától.*
-Nyugodj meg; Juhar nem fog sem Téged, sem az ebedet bántani. Hűséges vadásztárs, de barátnak haja szálát sem görbíti. *Közben Pycta meginvitálja a tündért és a vezető hosszúéletűt valami Fához. Gwaandril egy oltárt tud elképzelni, bár sejtése téves is lehet. A saját kegyhelyeihez, a Tiszafa Szűzéhez és hasonlóakhoz társítja. Mivel ő nem kapott invitálást, nem hiszi, hogy jogosult lenne. Elvégre nem tudhatja, mit szabad itt és mit nem. Eleve neki kihez kéne fordulnia? Mi lesz itt a szerepe? Ezeregy kérdés repked a fejében, s egyelőre mind megválaszolatlan. Jobb híján társához fordul, az állat személyében.*
-Üljünk le ide, pajti. *Vakarja meg a fejét keserédes arca kíséretében és kicsit elmerül a falu belátható panorámájában.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-30 08:19:22
Üzenet elküldve: 2019-09-30 08:19:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Karmoknál reggel//
*A beszélgetésükbe valami halk nyavalygás vegyül. Különösebben nem foglalkoztatja a háttérzaj, amolyan macskanyávogásnak érzékeli. Lehet már a hallása is közrejátszik az öregnek. Közbe már valami futár is érkezik.*
~A cefre vigye el, mán azt hittem csendes kis falu el, osztán úgy nyüzsög mint egy hangyaboly.~
*Lohol Aranyhaj árnyékában, mert az elf a kapuban mást hall, mint amit Arra papa. Érkezik már egy új jövevény is a változatosság kedvéért.*
- Jó van jányom, intézzed csak a dógókat, úgy látom van mit.
*Aranyhajat lefoglalják így egy nyugodt tönkön megpihen és figyeli az eseményeket. Nincsen most kedve jópofát vágni a rengeteg idegenhez meg nyüzsgéshez, nem szereti ezt. A hát is valahova fel építteti a fákra, hogy ne háborgassa majd senki öreg napjaira csak az, aki fontos neki.*
*A beszélgetésükbe valami halk nyavalygás vegyül. Különösebben nem foglalkoztatja a háttérzaj, amolyan macskanyávogásnak érzékeli. Lehet már a hallása is közrejátszik az öregnek. Közbe már valami futár is érkezik.*
~A cefre vigye el, mán azt hittem csendes kis falu el, osztán úgy nyüzsög mint egy hangyaboly.~
*Lohol Aranyhaj árnyékában, mert az elf a kapuban mást hall, mint amit Arra papa. Érkezik már egy új jövevény is a változatosság kedvéért.*
- Jó van jányom, intézzed csak a dógókat, úgy látom van mit.
*Aranyhajat lefoglalják így egy nyugodt tönkön megpihen és figyeli az eseményeket. Nincsen most kedve jópofát vágni a rengeteg idegenhez meg nyüzsgéshez, nem szereti ezt. A hát is valahova fel építteti a fákra, hogy ne háborgassa majd senki öreg napjaira csak az, aki fontos neki.*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-30 07:56:40
Üzenet elküldve: 2019-09-30 07:56:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
// Mindenki - majd el az oltár felé//
*Bár a nyelvi eszköztára még igen fejletlen, de a gesztusok felismerésére azért képes. Márpedig azt rögtön megérti, hogy a felnőttek, különösen a szőke Lyz és az ezüsthajú Pycta, elolvadnak tőle. Ez a felismerés az, amitől egyből tudja, hogy kivel is kell kokettálni. Ez a kokettálás egyelőre széles mosolyban és nyálas, cuppanósokban nyilvánul meg, utóbbiakból Pycta feje búbjának jut elsősorban. Amikor pedig a férfi leveszi a nyakából és magához öleli, akkor apró karok viszonozzák az ölelést.*
- Apapapapapaaaaaa!
*Amikor Pycta lerakja a fűbe, akkor egy percben előadja a "partra vetett hal" című performanszot, hogy aztán jöjjön az, amit ellesett Xauzurtól és a kutyáktól: a négykézlábazás. De ez sem tart túl sokáig, éppen csak pár köröcskét "fut", mikor megpróbálkozik azzal, hogy lábra álljon. Az első pár kísérletre ennek csúfos kudarc a vége, még az is lehet, hogy megüti magát. Viszont hamar ráérez. Négykézláb indul, majd térdeit kinyújtja, így lépdel tovább, aztán az első fogódzót - Pycta nadrágját - megragadva már két lábon is van. Hangos sikongatással örül ennek az igazán remek eredménynek, széles mosollyal nézve az elfre és vasmarokkal szorítva annak kezeit, hiszen jelenleg csak az a biztonságos pont. Lépései kezedben tétovák, de hamar ügyesedik.*
// Mindenki - majd el az oltár felé//
*Bár a nyelvi eszköztára még igen fejletlen, de a gesztusok felismerésére azért képes. Márpedig azt rögtön megérti, hogy a felnőttek, különösen a szőke Lyz és az ezüsthajú Pycta, elolvadnak tőle. Ez a felismerés az, amitől egyből tudja, hogy kivel is kell kokettálni. Ez a kokettálás egyelőre széles mosolyban és nyálas, cuppanósokban nyilvánul meg, utóbbiakból Pycta feje búbjának jut elsősorban. Amikor pedig a férfi leveszi a nyakából és magához öleli, akkor apró karok viszonozzák az ölelést.*
- Apapapapapaaaaaa!
*Amikor Pycta lerakja a fűbe, akkor egy percben előadja a "partra vetett hal" című performanszot, hogy aztán jöjjön az, amit ellesett Xauzurtól és a kutyáktól: a négykézlábazás. De ez sem tart túl sokáig, éppen csak pár köröcskét "fut", mikor megpróbálkozik azzal, hogy lábra álljon. Az első pár kísérletre ennek csúfos kudarc a vége, még az is lehet, hogy megüti magát. Viszont hamar ráérez. Négykézláb indul, majd térdeit kinyújtja, így lépdel tovább, aztán az első fogódzót - Pycta nadrágját - megragadva már két lábon is van. Hangos sikongatással örül ennek az igazán remek eredménynek, széles mosollyal nézve az elfre és vasmarokkal szorítva annak kezeit, hiszen jelenleg csak az a biztonságos pont. Lépései kezedben tétovák, de hamar ügyesedik.*
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-29 23:30:39
Üzenet elküldve: 2019-09-29 23:30:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Graril//
*A férfi egy bólintással válaszol.*
- Köszönöm a kedvességét Lyzendra úrnő.*-szól a férfi. Nem tudja, hogy az elfeknél mi a helyes megszólítása egy település vezetőjének ezért hívja őt úrnőnek. Graril reméli, hogy nem sérti meg vele.
Amikor a fegyveréről esik szó a férfi készségesnek bizonyul.*
- Megértem az aggodalmát, viszont ez csekély ár a pihenésért, elvégre a település védve van, így biztonságban leszek.*-szól és meghajol.*
- Még egyszer köszönöm a kedvességét.*-mondja, majd megvárja az utasítást, hogy hová teheti le a fegyverét, és hol lesz a szállása és az étkezése.*
*A férfi egy bólintással válaszol.*
- Köszönöm a kedvességét Lyzendra úrnő.*-szól a férfi. Nem tudja, hogy az elfeknél mi a helyes megszólítása egy település vezetőjének ezért hívja őt úrnőnek. Graril reméli, hogy nem sérti meg vele.
Amikor a fegyveréről esik szó a férfi készségesnek bizonyul.*
- Megértem az aggodalmát, viszont ez csekély ár a pihenésért, elvégre a település védve van, így biztonságban leszek.*-szól és meghajol.*
- Még egyszer köszönöm a kedvességét.*-mondja, majd megvárja az utasítást, hogy hová teheti le a fegyverét, és hol lesz a szállása és az étkezése.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:33:00
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:33:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
// Mindenki - majd el az oltár felé//
*Nievesha kacagása bearanyozza a kapuban történő eseményeket. Az erdőmélyi elf csak hallgatja és kedve támad mosolyogni. Főleg akkor, amikor meghallja a saját nevét a kicsi nyálas kis szájából.*
- Hát nagyon ügyes itt valaki. *Veszi le a nyakából a kislányt és ölelgeti meg kedvesen. Sajnálja, hogy Aenae nem lehet tanúja az ilyen pillanatoknak, amikor a kislánya kimondja első szavait. De a topázszemű lemondott róla és ezek a fontos események neki jutnak. És persze Lyznek.*
- Igen, azt is mondta, hogy "lísszendlaaa". *Utánozza a kicsit, amikor a szőke elf lány is meghallja a saját nevét. Visszafogottan széles mosollyal, ragyogó szemmel néz Lyzre. Kicsit sajnálja, hogy nem csak hárman vannak, hanem a kapuban egy kisebb tumultus közepén.
Még hallja a küldött üzenetét, fél füllel figyel csak rá, de ez is elég, hogy felfogja a lényegét.
Gwaandril a sűrű tincsektől nehezen állapíthatja meg, hogy a kicsi fülei milyen formájúak, de ha velük marad, türelemmel kiderülhet ez is.
Lyzendra titulusának említésére újra a földre veti magát, de fel is kel onnan. Ezek a szigorú szabályok biztosan a vérében vannak, nem is kíván pálcát törni felette.
Közben az egyik őr elfnek is dolga akad, egy elgyengült tündér lány személyében, de az íjász kezeli a helyzetet, a csuhátlan csuhás csak egy kurta biccentéssel veszi tudomásul a dolgot.*
- Mi elmegyünk Vieljanával az Fához. Gyere te is, ha végeztél és van kedved. *Válaszolja halovány mosollyal Lyznek, de már így is tovább tette próbára vendégük türelmét, mint azt szükséges volna.
Vielnek is akad dolga, Árnyék ugyanis szeretné megismerni Gwaandril termetes kutyáját.*
- Gyere, menjünk az oltárhoz, ott talán megnyugszik. *Mondja a tündér felé és maga el is indul, mert úgy tűnik, csak egyre többen és többen lesznek a kapuban. Lyzendra és Araiven biztosan tudja majd kezelni a helyzetet.*
- Sétálunk, kincsem? *Kérdi Nieveshát, majd leteszi a kicsit a fűre, hogy két kezét fogva segítsen sétálgatni a kicsinek. Így elég lassúak lesznek ahhoz, hogy majd Vieljana beérje őket az oltár felé tartva.*
// Mindenki - majd el az oltár felé//
*Nievesha kacagása bearanyozza a kapuban történő eseményeket. Az erdőmélyi elf csak hallgatja és kedve támad mosolyogni. Főleg akkor, amikor meghallja a saját nevét a kicsi nyálas kis szájából.*
- Hát nagyon ügyes itt valaki. *Veszi le a nyakából a kislányt és ölelgeti meg kedvesen. Sajnálja, hogy Aenae nem lehet tanúja az ilyen pillanatoknak, amikor a kislánya kimondja első szavait. De a topázszemű lemondott róla és ezek a fontos események neki jutnak. És persze Lyznek.*
- Igen, azt is mondta, hogy "lísszendlaaa". *Utánozza a kicsit, amikor a szőke elf lány is meghallja a saját nevét. Visszafogottan széles mosollyal, ragyogó szemmel néz Lyzre. Kicsit sajnálja, hogy nem csak hárman vannak, hanem a kapuban egy kisebb tumultus közepén.
Még hallja a küldött üzenetét, fél füllel figyel csak rá, de ez is elég, hogy felfogja a lényegét.
Gwaandril a sűrű tincsektől nehezen állapíthatja meg, hogy a kicsi fülei milyen formájúak, de ha velük marad, türelemmel kiderülhet ez is.
Lyzendra titulusának említésére újra a földre veti magát, de fel is kel onnan. Ezek a szigorú szabályok biztosan a vérében vannak, nem is kíván pálcát törni felette.
Közben az egyik őr elfnek is dolga akad, egy elgyengült tündér lány személyében, de az íjász kezeli a helyzetet, a csuhátlan csuhás csak egy kurta biccentéssel veszi tudomásul a dolgot.*
- Mi elmegyünk Vieljanával az Fához. Gyere te is, ha végeztél és van kedved. *Válaszolja halovány mosollyal Lyznek, de már így is tovább tette próbára vendégük türelmét, mint azt szükséges volna.
Vielnek is akad dolga, Árnyék ugyanis szeretné megismerni Gwaandril termetes kutyáját.*
- Gyere, menjünk az oltárhoz, ott talán megnyugszik. *Mondja a tündér felé és maga el is indul, mert úgy tűnik, csak egyre többen és többen lesznek a kapuban. Lyzendra és Araiven biztosan tudja majd kezelni a helyzetet.*
- Sétálunk, kincsem? *Kérdi Nieveshát, majd leteszi a kicsit a fűre, hogy két kezét fogva segítsen sétálgatni a kicsinek. Így elég lassúak lesznek ahhoz, hogy majd Vieljana beérje őket az oltár felé tartva.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927