Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 13 (241. - 260. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
260. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:49:28
Üzenet elküldve: 2019-10-25 21:49:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Arraele, Pycta//
*Arra papa lehet, hogy kezdeti gondolataiban cseppet félre tévedett elméleti síkján, ugyan is Gwaandril mindennek képzeli magát, csak nem egy jó alapanyagnak Mil'Ochass közösségéhez. Sorra véve, Dhorrynt már elkönyvelte egy intrikusnak, Lyzendrát egy őt gyűlölő, s a tündérrel szövetkező vezetőnek, Pyctába, Nieveshába és Vielbe, no meg Árnyékba veti csak a hitét a beszélgetés ezen szakaszánál. A minx is kifejezetten tetszett neki, bár amint Lyzhez tartozik az is, úgy a legkevésbé sem szeretné megközelíteni, főként, hogy a smaragdszemű hosszúéletű a saját szokásainak alkalmazásával fenyegette meg egyszer, ami ugyan úgy felmorajlik benne, mintha a köszöntés megmutatása és ezen része a történetnek meg sem történt volna. Igen, Gwaandril egyáltalán nem bízik itt senkiben az öregen és talán Vielkén kívül, kiszámíthatatlanoknak és kétszínűeknek képzeli el őket, ami falakat nála nagyon nehéz leverni, főként, hogy azoknak felfedezése is hosszas megpróbáltatások árán derülhet ki, hiszen az északi, bármilyen bolond gondolatot vesz kész ténynek koponyájában, semmilyen körülmények között nem mutatja ki, ha nagyon zavarja már, legfeljebb utal rá. Igen, az ittenieknek sajnos ezzel a borzalommal kell megküzdeniük, hacsak a szőke vezető nem gondolja meg magát és dobja ki valamilyen oknál fogva az elfet, vagy próbálják meg átformálni, sokkal szája rágósabban, rámenősebben. Legalábbis _itt_ még ilyen eszmék csaponganak Gwaandril agyában, amiből az idős tündér zökkenti ki, ismételten.*
-Köszönöm, azt hiszem. *Válaszolja szörnyen bizonytalanul, hiszen nem tudja, erre mit mondhat. A név az az ő szemében csak egy név. Egy jelző. Az általa ismert erdei csoportoknál persze volt olyan, nem is egyszer (hiszen ilyen téren ő is ezek közé tartozik), hogy a nevek sorrendje és a hangok valójában jelöltek valamit, mind rangról, mind habitusról, nemről és egyebekről árulkodtak, ugyanakkor nem teljesen tudatlan a városi és a többi területeken megjelenő kultúrákkal szemben sem. Többször járt már Lihanechben, s ismeri azt, hogy a nemeseken kívül a legtöbb helyi nem rendelkezett ilyen összetett kódrendszerrel, mi több, sehol máshol nem jelöltek meg neki hasonlót, persze lehet, hogy Pycta, Lyzendra, Nievesha vagy bármely másik itteni rendelkezik az övékhez hasonló szabályzattal ehhez kapcsolódóan, de ő még erről nem szerzett tudomást. Ki tudja. Talán. Arraele viszont tesz egy olyan megjegyzést, ami nem tetszik az ifjú északinak. Kedves hangon, de összevont szemöldökkel beszél.*
-De Arra papa, a parasztok sem buták! Az egyszerűség rengetegszer inkább áldás, mint sem átok, s nem egy ilyen származású embert, vagy egyéb népből származót ismerek, aki többre vitte, mint akármelyik nemes! *Jegyzi meg a tényt, amit tapasztalt, s valós, szóval ideillősége mellett még hasznos is. Azzal viszont egyet ért, hogy a neve így érhetőbb, sőt, büszke magára, hogy le tudta fordítani az emberek nyelvére, plusz még tetszik is neki. Mikor megértését fejezi ki az apóka, Gwaandril úgy dönt, mesél egy kicsit arról a fajtáról, melyet maga az orbitális eb is képvisel.*
-Nem biztos, Arra papa, hogy jó lenne ide egy ilyen fajta, főként azok után, amit Lyzendra is mondott. ~ Plusz utál is, szóval alapból féltem ezt a társamat, nemhogy tenyésszük is az északi juhászokat! ~ A fajtát tekintve juhászkutya, de vadászatra kiváló társ! Mi kifejezetten szarvas, medve, vaddisznó és irbisz ellen használtuk őket. Vadul harcol, ha nem is látszik, ráadásként nagyon hamar el is tud bánni, akár egy, az értelmesek valamelyik fajából származó harcosával is. Sajnos tapasztalnom kellett. *Emlékszik vissza azokra a borzalmas napokra. Vagy talán éjszakákra? Vagy egy napról lenne csak szó? Esetleg egyetlen éjszakáról, reggelről, délutánról, valamiről? A Viltheriel fiú nem tudja, a borzalmakat agya még nem teljesen tudta feldolgozni, kifejezetten blokkolja azokat, így az időérzéke, ha egyáltalán a cselekmény alatt volt, akkor a tragédia hatására csődöt mondani látszik. Most kifejezetten szüksége lehet egy olyan szellemi vezetőre, mint a koros tündér. Hátha tudna majd valamikor, valaki a későbbiekben segíteni neki, feldolgozni a borzalmakat. Persze maga az elf még nem erre gondol, ő tökéletesen megilletődik az öreg következő mondatán.*
-Hogy tessék? Aranyhaj Lyzendra lenne, Arra papa? *Próbálja összerakni a képet, hiszen mégsem erre a válaszra számított. Azt hitte az öreg majd megerősíti azt a feltevését, miszerint Lyzendra vasmarkú vezető és jobban teszi, ha most kikéri a fegyvereit Araivennél és távozik, mielőtt álmában leszúrják őt és a csahost. Mivel egy romlott világ omlott össze benne, így hangosan fog gondolkozni, továbbra is meglepett arccal, de a földet nézve. A kutya meg még mindig boldogan csahol mellettük.*
-De, ahogyan Dhorrynnak visszaszóltam... ahogyan rám nézett. Utál. Bár, talán majd meglátom, az ellenkezőjét... *Akadoznak a szavai. Tökéletesen kitaszítottnak érzi már magát, bár lehet, csak a traumát próbálja feldolgozni így. A suttogásra lejjebb hajol, hogy tökéletesen hallja az alacsony öreget, mire Juhar a gazdáját utánozva, Arraele másik oldalára siet, hasonlóan. Nem mintha bármelyiküknek szüksége lenne erre, csupán megtiszteli ennyire az öreget. Ezek újabb elgondolkodtató részletek, amikre újra beindulnak a Gida fogaskerekei. ~ Esetleg Pyctára gondolna? Vagy van itt valami másik elf is? ~ Bár mielőtt megkérdezhetné, Juhar felkapja a fejét és barátian, de mély hangján vakkant. Gwaandril a hang irányába kapja a fejét, de mellette Arra papa már szokatlanul vigyorog, így, ha még nem is biztos benne, hogy a Ventus hosszúéletűre gondolt a virágbanszületett, azért elővigyázatos lesz, kifejezetten azért, ahogyan az fordul feléjük. Megmutatja előtte azt, amit Lyztől tanult.*
-Me'Ochass, Pycta! *Azzal bólint egyet, igenlően és várja, hogy vajon mi sül majd ki ebből. Megpróbál azért fejben minden eshetőségre felkészülni és úgy látszik, hogy a vakkantás ellenére az eb is a helyén marad, így a jólnevelt viselkedést is észre veheti a szerzetes. Így állnak hát meg előtte, hagyja, hogy először a másik kettő beszélgessen, felmérve a viszonyokat, már amennyire tudja, majd ha valaki kifejezetten felé intézne esetleg kérdést, úgy persze válaszol. Közben egy cseppet ideges, így barátságosan vakargatja, simogatja a bundás fülét, aki láthatóan élvezi ezt, így határozottabb arcot tud vágni. Nincs valami jó előérzete, ami talán téves, de ez még a jövő zenéje.*
//Arraele, Pycta//
*Arra papa lehet, hogy kezdeti gondolataiban cseppet félre tévedett elméleti síkján, ugyan is Gwaandril mindennek képzeli magát, csak nem egy jó alapanyagnak Mil'Ochass közösségéhez. Sorra véve, Dhorrynt már elkönyvelte egy intrikusnak, Lyzendrát egy őt gyűlölő, s a tündérrel szövetkező vezetőnek, Pyctába, Nieveshába és Vielbe, no meg Árnyékba veti csak a hitét a beszélgetés ezen szakaszánál. A minx is kifejezetten tetszett neki, bár amint Lyzhez tartozik az is, úgy a legkevésbé sem szeretné megközelíteni, főként, hogy a smaragdszemű hosszúéletű a saját szokásainak alkalmazásával fenyegette meg egyszer, ami ugyan úgy felmorajlik benne, mintha a köszöntés megmutatása és ezen része a történetnek meg sem történt volna. Igen, Gwaandril egyáltalán nem bízik itt senkiben az öregen és talán Vielkén kívül, kiszámíthatatlanoknak és kétszínűeknek képzeli el őket, ami falakat nála nagyon nehéz leverni, főként, hogy azoknak felfedezése is hosszas megpróbáltatások árán derülhet ki, hiszen az északi, bármilyen bolond gondolatot vesz kész ténynek koponyájában, semmilyen körülmények között nem mutatja ki, ha nagyon zavarja már, legfeljebb utal rá. Igen, az ittenieknek sajnos ezzel a borzalommal kell megküzdeniük, hacsak a szőke vezető nem gondolja meg magát és dobja ki valamilyen oknál fogva az elfet, vagy próbálják meg átformálni, sokkal szája rágósabban, rámenősebben. Legalábbis _itt_ még ilyen eszmék csaponganak Gwaandril agyában, amiből az idős tündér zökkenti ki, ismételten.*
-Köszönöm, azt hiszem. *Válaszolja szörnyen bizonytalanul, hiszen nem tudja, erre mit mondhat. A név az az ő szemében csak egy név. Egy jelző. Az általa ismert erdei csoportoknál persze volt olyan, nem is egyszer (hiszen ilyen téren ő is ezek közé tartozik), hogy a nevek sorrendje és a hangok valójában jelöltek valamit, mind rangról, mind habitusról, nemről és egyebekről árulkodtak, ugyanakkor nem teljesen tudatlan a városi és a többi területeken megjelenő kultúrákkal szemben sem. Többször járt már Lihanechben, s ismeri azt, hogy a nemeseken kívül a legtöbb helyi nem rendelkezett ilyen összetett kódrendszerrel, mi több, sehol máshol nem jelöltek meg neki hasonlót, persze lehet, hogy Pycta, Lyzendra, Nievesha vagy bármely másik itteni rendelkezik az övékhez hasonló szabályzattal ehhez kapcsolódóan, de ő még erről nem szerzett tudomást. Ki tudja. Talán. Arraele viszont tesz egy olyan megjegyzést, ami nem tetszik az ifjú északinak. Kedves hangon, de összevont szemöldökkel beszél.*
-De Arra papa, a parasztok sem buták! Az egyszerűség rengetegszer inkább áldás, mint sem átok, s nem egy ilyen származású embert, vagy egyéb népből származót ismerek, aki többre vitte, mint akármelyik nemes! *Jegyzi meg a tényt, amit tapasztalt, s valós, szóval ideillősége mellett még hasznos is. Azzal viszont egyet ért, hogy a neve így érhetőbb, sőt, büszke magára, hogy le tudta fordítani az emberek nyelvére, plusz még tetszik is neki. Mikor megértését fejezi ki az apóka, Gwaandril úgy dönt, mesél egy kicsit arról a fajtáról, melyet maga az orbitális eb is képvisel.*
-Nem biztos, Arra papa, hogy jó lenne ide egy ilyen fajta, főként azok után, amit Lyzendra is mondott. ~ Plusz utál is, szóval alapból féltem ezt a társamat, nemhogy tenyésszük is az északi juhászokat! ~ A fajtát tekintve juhászkutya, de vadászatra kiváló társ! Mi kifejezetten szarvas, medve, vaddisznó és irbisz ellen használtuk őket. Vadul harcol, ha nem is látszik, ráadásként nagyon hamar el is tud bánni, akár egy, az értelmesek valamelyik fajából származó harcosával is. Sajnos tapasztalnom kellett. *Emlékszik vissza azokra a borzalmas napokra. Vagy talán éjszakákra? Vagy egy napról lenne csak szó? Esetleg egyetlen éjszakáról, reggelről, délutánról, valamiről? A Viltheriel fiú nem tudja, a borzalmakat agya még nem teljesen tudta feldolgozni, kifejezetten blokkolja azokat, így az időérzéke, ha egyáltalán a cselekmény alatt volt, akkor a tragédia hatására csődöt mondani látszik. Most kifejezetten szüksége lehet egy olyan szellemi vezetőre, mint a koros tündér. Hátha tudna majd valamikor, valaki a későbbiekben segíteni neki, feldolgozni a borzalmakat. Persze maga az elf még nem erre gondol, ő tökéletesen megilletődik az öreg következő mondatán.*
-Hogy tessék? Aranyhaj Lyzendra lenne, Arra papa? *Próbálja összerakni a képet, hiszen mégsem erre a válaszra számított. Azt hitte az öreg majd megerősíti azt a feltevését, miszerint Lyzendra vasmarkú vezető és jobban teszi, ha most kikéri a fegyvereit Araivennél és távozik, mielőtt álmában leszúrják őt és a csahost. Mivel egy romlott világ omlott össze benne, így hangosan fog gondolkozni, továbbra is meglepett arccal, de a földet nézve. A kutya meg még mindig boldogan csahol mellettük.*
-De, ahogyan Dhorrynnak visszaszóltam... ahogyan rám nézett. Utál. Bár, talán majd meglátom, az ellenkezőjét... *Akadoznak a szavai. Tökéletesen kitaszítottnak érzi már magát, bár lehet, csak a traumát próbálja feldolgozni így. A suttogásra lejjebb hajol, hogy tökéletesen hallja az alacsony öreget, mire Juhar a gazdáját utánozva, Arraele másik oldalára siet, hasonlóan. Nem mintha bármelyiküknek szüksége lenne erre, csupán megtiszteli ennyire az öreget. Ezek újabb elgondolkodtató részletek, amikre újra beindulnak a Gida fogaskerekei. ~ Esetleg Pyctára gondolna? Vagy van itt valami másik elf is? ~ Bár mielőtt megkérdezhetné, Juhar felkapja a fejét és barátian, de mély hangján vakkant. Gwaandril a hang irányába kapja a fejét, de mellette Arra papa már szokatlanul vigyorog, így, ha még nem is biztos benne, hogy a Ventus hosszúéletűre gondolt a virágbanszületett, azért elővigyázatos lesz, kifejezetten azért, ahogyan az fordul feléjük. Megmutatja előtte azt, amit Lyztől tanult.*
-Me'Ochass, Pycta! *Azzal bólint egyet, igenlően és várja, hogy vajon mi sül majd ki ebből. Megpróbál azért fejben minden eshetőségre felkészülni és úgy látszik, hogy a vakkantás ellenére az eb is a helyén marad, így a jólnevelt viselkedést is észre veheti a szerzetes. Így állnak hát meg előtte, hagyja, hogy először a másik kettő beszélgessen, felmérve a viszonyokat, már amennyire tudja, majd ha valaki kifejezetten felé intézne esetleg kérdést, úgy persze válaszol. Közben egy cseppet ideges, így barátságosan vakargatja, simogatja a bundás fülét, aki láthatóan élvezi ezt, így határozottabb arcot tud vágni. Nincs valami jó előérzete, ami talán téves, de ez még a jövő zenéje.*
259. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-24 20:59:49
Üzenet elküldve: 2019-10-24 20:59:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer levél alatt//
//Gwaandril, Pycta//
*Az ifjú elf igencsak belevaló legény és annál lelkesebb Arra papa szemében. Jó alany egy közösséghez formáláshoz. Nincs mit tenni, ez Arra papa kötelessége mint amolyan közösségi szellemi pásztornak amiként gondolkodik ugyebár.*
- Nofene, a Gida az már mingyán érthetőbb fijjjam!
*Lelkesen felkurjant az öreg mert hát ez mégis csak érthetőbb név mint az előbbi egész hosszú. Az öreg tündér nyájasan mosolyog midőn megvan, hogy hogyan hívja az ifjonc elfet.*
- Szép hosszú neved van he. Ezt nem is bírnám megjegyezni hehe.
*Valaha tucatnyi nyelven tudott és egész ódákat megjegyzett első hallatra, de ennek már annyi kb 50-60 éve.*
- Az Ezüstszínű Gida má mingyá érthetőbb a hétköznapi parasztoknak is.
*Megerősíti saját előbbi gondolatát, mert hát miért is ne. Az öregnek Juharról is szép gondolatai támadnak, a juharszirup után.*
- Ez igen igen sajnálatos, pedig derík eb, ebbűl kíne fajítani jó sokat.
*Áldásos jószág ez Arra papa véleménye szerint.*
- Ugyan mán fijjam ne beszélj bodóságokat! Aranyhaj nem olyan szigorú elf jány. Lehetsíges, hoogy elsűre bakot lű a tündér vagy az elfje de attúl még nem vagy rosszabb senkiníl se. Az előítélet itten anynira nem burjángszik azt níztem meg. Szóval legyíl nyugodt fijjam.
*Bátorítani próbálja az önbizalomhiányos elfet mert elnézegetve igencsak ráfér. Mogrimot említve elszorul a szíve mégis Gida kedves szavakat mond amik lenyugosztalják az öreg lelkületét.*
- Hát, hogy ne gondolník rád fijjam, derík legíny vagy, ritka dógos lelkületű.
- Jó jó csináljad csak ha azt ígérted a nőstíny elfnek. Majd utána bekapcsolódasz az ípítkezísbe.
- A tervek igencsak jó szolgálatot tesznek majdan. El ne felejsd űket fijjam!
~Igen jó tagot szereztünk ín úgy vílem, derík gyerek ez.~
- Mondom neked, hogy az aranyhajú elf jánytúl ne fíllj. Az a sovány kípű, az mán alamuszibb pár fokkal. Azzal legyíl óvatos!
*Még jó, hogy ezt halkan súgja mert lépteket hall, mintha valaki követné őket. Aztán a sovány képű elf jelenik meg. Arra papa előhúzza a százfogas mosolyát.*
- Ugyan mán, hogy zavarnál, mongyad csak fijjam, mit szeretníl tűlünk!
~Biztos valami ártányságon dógozik mán megint, na majd meglátjuk. Szerencsíre itt van Gida, ez jó gyerek, írtelmes, tán a leginlkább az itteni fajtársaitúl.~
//Gwaandril, Pycta//
*Az ifjú elf igencsak belevaló legény és annál lelkesebb Arra papa szemében. Jó alany egy közösséghez formáláshoz. Nincs mit tenni, ez Arra papa kötelessége mint amolyan közösségi szellemi pásztornak amiként gondolkodik ugyebár.*
- Nofene, a Gida az már mingyán érthetőbb fijjjam!
*Lelkesen felkurjant az öreg mert hát ez mégis csak érthetőbb név mint az előbbi egész hosszú. Az öreg tündér nyájasan mosolyog midőn megvan, hogy hogyan hívja az ifjonc elfet.*
- Szép hosszú neved van he. Ezt nem is bírnám megjegyezni hehe.
*Valaha tucatnyi nyelven tudott és egész ódákat megjegyzett első hallatra, de ennek már annyi kb 50-60 éve.*
- Az Ezüstszínű Gida má mingyá érthetőbb a hétköznapi parasztoknak is.
*Megerősíti saját előbbi gondolatát, mert hát miért is ne. Az öregnek Juharról is szép gondolatai támadnak, a juharszirup után.*
- Ez igen igen sajnálatos, pedig derík eb, ebbűl kíne fajítani jó sokat.
*Áldásos jószág ez Arra papa véleménye szerint.*
- Ugyan mán fijjam ne beszélj bodóságokat! Aranyhaj nem olyan szigorú elf jány. Lehetsíges, hoogy elsűre bakot lű a tündér vagy az elfje de attúl még nem vagy rosszabb senkiníl se. Az előítélet itten anynira nem burjángszik azt níztem meg. Szóval legyíl nyugodt fijjam.
*Bátorítani próbálja az önbizalomhiányos elfet mert elnézegetve igencsak ráfér. Mogrimot említve elszorul a szíve mégis Gida kedves szavakat mond amik lenyugosztalják az öreg lelkületét.*
- Hát, hogy ne gondolník rád fijjam, derík legíny vagy, ritka dógos lelkületű.
- Jó jó csináljad csak ha azt ígérted a nőstíny elfnek. Majd utána bekapcsolódasz az ípítkezísbe.
- A tervek igencsak jó szolgálatot tesznek majdan. El ne felejsd űket fijjam!
~Igen jó tagot szereztünk ín úgy vílem, derík gyerek ez.~
- Mondom neked, hogy az aranyhajú elf jánytúl ne fíllj. Az a sovány kípű, az mán alamuszibb pár fokkal. Azzal legyíl óvatos!
*Még jó, hogy ezt halkan súgja mert lépteket hall, mintha valaki követné őket. Aztán a sovány képű elf jelenik meg. Arra papa előhúzza a százfogas mosolyát.*
- Ugyan mán, hogy zavarnál, mongyad csak fijjam, mit szeretníl tűlünk!
~Biztos valami ártányságon dógozik mán megint, na majd meglátjuk. Szerencsíre itt van Gida, ez jó gyerek, írtelmes, tán a leginlkább az itteni fajtársaitúl.~
258. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-23 13:23:29
Üzenet elküldve: 2019-10-23 13:23:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*A lombházba felérve eszményi látvány fogadja. Lyzendra a kislány előtt térdel és Nieveshával a kislány ruhájában gyönyörködnek. A cipő felvételének firtatására csak egy sejtelmes vállvonást kap, de ez semmit sem csorbít a siker tényén. A kislányra olyan cipőt adni, mintha Xauzurra akarna lábbelit erőltetni.
A vallomásra elmosolyodik. A minxen való közlekedés ígérete lehetett a kulcs, ami rávette Nieveshát, hogy cipőt húzzon. Kár, hogy az a tapasztalat, hogy ez egy idő után már kevésnek bizonyul. Az újdonség ereje most még nagy, de egyrészt nem szeretné mindig ilyenekkel engedelmességre szorítani. De persze Lyzre nem tud haragudni emiatt sem.*
- Remek terv. *Mosolyog a szőke elf lányra.
Az átadott virág apró zavart szül Lzendrában, de az hamar múlik.*
- De azért remélem, tetszik. *Mondja halkan. Az arcára kapott csókot természetesen engedi. A félresikerült csók, amely a száján landolt, már nem jön zavarba ilyenektől.
Türelmesen vár, míg a két lány elkészülődik és indulhatnak. Kezeit összefogja maga mögött, gyönyörködik a két szőkeségben. Az örökké friss csokor, amelyet a tündérversenyen kapott, kitüntetett helyen áll Lyzendra szobájában, elmosolyodik, amikor ránéz.*
- Persze, segítek. *Lép előre, hogy segítsen Lyznek a hajába illeszteni a virágszálat.*
- Te is nagyon szép vagy. *Súgja oda halkan az elf lánynak.
A kis Nievesha szépségének teljes tudatában forog körbe maga körül, hogy az erdőmélyi elf megcsodálhassa a ruháját és gyönyörűen font haját.*
- Rendben, de ha hideg lesz este, akkor fel kell venned, mert megfázol és az senkinek sem lesz jó. *Guggol le a kicsihez, amikor a cipőre terelődik a szó. Nem kívánja korlátozni és az sem zavarja, ha a kislány mezítláb szaladgál. Csak ne törje össze magát és ha tényleg hideg lesz, akkor már fel kell vennie.*
- Szívesen, kincsem. *Nem is tagadja, mennyire rá tudja venni bármire a lány. Minél nagyobbra nő, annál jobban szereti és jelenleg úgy érzi, hogy ez a végtelenségig fokozódhat.
A bújást, az ölelést és a cuppanóst viszonozza, majd Lyz után Nievesha hajába is kerül egy szál virág.*
- Mindenki engem fog irigyelni, hogy két ilyen gyönyörűség kísér. *Dicsekszik büszkén, ahogy végignéz magukon.*
- Induljunk, ne késsünk el nagyon. *Mondja végszóként, s ha Lyz és a kislány Hajnal hátán indulnak, ő Éjvihar nyergébe lendül, hogy tartsa a tempót. Xauzur nem jöhet velük, nem szívesen vinne egy irbiszt vendégségbe.*
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*A lombházba felérve eszményi látvány fogadja. Lyzendra a kislány előtt térdel és Nieveshával a kislány ruhájában gyönyörködnek. A cipő felvételének firtatására csak egy sejtelmes vállvonást kap, de ez semmit sem csorbít a siker tényén. A kislányra olyan cipőt adni, mintha Xauzurra akarna lábbelit erőltetni.
A vallomásra elmosolyodik. A minxen való közlekedés ígérete lehetett a kulcs, ami rávette Nieveshát, hogy cipőt húzzon. Kár, hogy az a tapasztalat, hogy ez egy idő után már kevésnek bizonyul. Az újdonség ereje most még nagy, de egyrészt nem szeretné mindig ilyenekkel engedelmességre szorítani. De persze Lyzre nem tud haragudni emiatt sem.*
- Remek terv. *Mosolyog a szőke elf lányra.
Az átadott virág apró zavart szül Lzendrában, de az hamar múlik.*
- De azért remélem, tetszik. *Mondja halkan. Az arcára kapott csókot természetesen engedi. A félresikerült csók, amely a száján landolt, már nem jön zavarba ilyenektől.
Türelmesen vár, míg a két lány elkészülődik és indulhatnak. Kezeit összefogja maga mögött, gyönyörködik a két szőkeségben. Az örökké friss csokor, amelyet a tündérversenyen kapott, kitüntetett helyen áll Lyzendra szobájában, elmosolyodik, amikor ránéz.*
- Persze, segítek. *Lép előre, hogy segítsen Lyznek a hajába illeszteni a virágszálat.*
- Te is nagyon szép vagy. *Súgja oda halkan az elf lánynak.
A kis Nievesha szépségének teljes tudatában forog körbe maga körül, hogy az erdőmélyi elf megcsodálhassa a ruháját és gyönyörűen font haját.*
- Rendben, de ha hideg lesz este, akkor fel kell venned, mert megfázol és az senkinek sem lesz jó. *Guggol le a kicsihez, amikor a cipőre terelődik a szó. Nem kívánja korlátozni és az sem zavarja, ha a kislány mezítláb szaladgál. Csak ne törje össze magát és ha tényleg hideg lesz, akkor már fel kell vennie.*
- Szívesen, kincsem. *Nem is tagadja, mennyire rá tudja venni bármire a lány. Minél nagyobbra nő, annál jobban szereti és jelenleg úgy érzi, hogy ez a végtelenségig fokozódhat.
A bújást, az ölelést és a cuppanóst viszonozza, majd Lyz után Nievesha hajába is kerül egy szál virág.*
- Mindenki engem fog irigyelni, hogy két ilyen gyönyörűség kísér. *Dicsekszik büszkén, ahogy végignéz magukon.*
- Induljunk, ne késsünk el nagyon. *Mondja végszóként, s ha Lyz és a kislány Hajnal hátán indulnak, ő Éjvihar nyergébe lendül, hogy tartsa a tempót. Xauzur nem jöhet velük, nem szívesen vinne egy irbiszt vendégségbe.*
257. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:33:12
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:33:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*A ruhácska igazán csinos, a kislány térde alá ér, szegélyét finom hímzéssel látták el a nyakán, a mandzsettán és a szoknya alján is. A lányka igazán elégedett, szoknyáját két oldal felcsippenti, így illegeti magát. Mindezt akkora mosollyal, hogy ha nem lenne füle, akkor körbeérne a szája. Egyértelműen tisztában van azzal, hogy mennyire szép gyerek és, hogy mennyire szeretik őt. Tulajdon cukiságával simán visszaél, olyan szinten tudja mórikálni magát, hogy annak senki nem tud ellenállni.*
- Néééézzűűűűűűk!
*Hiába elfek között él, nem tud olyan türelmes és nyugodt lenni, mint ők, bár egy korabeli gyerektől ezt aligha várják el.*
- Apaaaa!
*Riszál oda Pycta elé, háromszor is körbeperdül a tengelye körül, hogy a férfi megcsodálhassa a ruhácskáját.*
- Ha odaérünk leveszeeeeem maaajd!
*Nem szereti a cipőt, ez nem titok, bár ahogy hűl az idő úgy egyre többször kényszerítik rá. A lábbeli kicsit fékezi a szélvészségét, ő meg nem szereti ha bármi fékezi.*
- Kösziapaaaa!
*A virágért cserébe jár az odabújás, a nagy ölelés és a nagy-nagy cuppanós is. Aztán már nagy szemeket meresztve áll Lyz előtt, hogy az ő hajába is rakjon belőle. Természetesen ezt is topogva, folyton zsizsegve viseli.*
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*A ruhácska igazán csinos, a kislány térde alá ér, szegélyét finom hímzéssel látták el a nyakán, a mandzsettán és a szoknya alján is. A lányka igazán elégedett, szoknyáját két oldal felcsippenti, így illegeti magát. Mindezt akkora mosollyal, hogy ha nem lenne füle, akkor körbeérne a szája. Egyértelműen tisztában van azzal, hogy mennyire szép gyerek és, hogy mennyire szeretik őt. Tulajdon cukiságával simán visszaél, olyan szinten tudja mórikálni magát, hogy annak senki nem tud ellenállni.*
- Néééézzűűűűűűk!
*Hiába elfek között él, nem tud olyan türelmes és nyugodt lenni, mint ők, bár egy korabeli gyerektől ezt aligha várják el.*
- Apaaaa!
*Riszál oda Pycta elé, háromszor is körbeperdül a tengelye körül, hogy a férfi megcsodálhassa a ruhácskáját.*
- Ha odaérünk leveszeeeeem maaajd!
*Nem szereti a cipőt, ez nem titok, bár ahogy hűl az idő úgy egyre többször kényszerítik rá. A lábbeli kicsit fékezi a szélvészségét, ő meg nem szereti ha bármi fékezi.*
- Kösziapaaaa!
*A virágért cserébe jár az odabújás, a nagy ölelés és a nagy-nagy cuppanós is. Aztán már nagy szemeket meresztve áll Lyz előtt, hogy az ő hajába is rakjon belőle. Természetesen ezt is topogva, folyton zsizsegve viseli.*
256. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:04:36
Üzenet elküldve: 2019-10-23 12:04:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
*A korlátnál állva Lyz lentről odainteget neki, amitől kisimulnak a ráncok az erdőmélyi elf arcán. Vieljana mellé áll a korláthoz, így mindketten részesülhetnek Mil'Ochass gyönyörű látványában.*
- Azt mondod? *Kérdi a sátorra tett megjegyzésre. Halovány mosolyt csalnak arcára a tündér szavai. Igazából sosem élt sokat házban, az erdőmélyi erőd volt az első, amikor fedél alatt aludt, mióta szerzetesi útra lépett. Emlékszik, milyen nehezen szokta meg az ágyat és a zárt szobát.*
- Igazad lehet. *Mondja helyeselve és a sátra felé tekint, amelyet nem titkoltan a fa közelében állított fel.
A korábbi, sötétebb téma talán a feledés homályába vész, ami nem is baj. Az oltár és a közösség védelme a legfontosabb és a fenyegetés sajnos valós. Viel jókedve valóban ragadós, segít feledni a sötét dolgokat.
Lyzendra említése fokozza derűjét, maga sem tudja és szeretné már tagadni, hogy van valami kialakuló közte és a közösség vezére, a szőke íjász lány között. Korábban, Aenae után nem gondolta, hogy történhet ilyen, de magában örül a történteknek.*
- Igen, Lyz nagyon szereti Nieveshát. *Ért egyet a tündér szavaival, mert ez tagadhatatlan.*
- Itt kényelmesebben alszik, mint a sátramban. *Mintha magyarázkodna, pedig nem szeretne.
A kicsi anyjának dolgára nem tér ki. Egyrészt nem is mondta még senkinek, csak Lyz tudja, ki Nievesha igazi anyja, másrészt Aenaenek sem szeretne kellemetlenséget.
A lent folyó események említésére csak sóhajt. Igen, rengetegen jöttek-mentek és mintha ez a vándorlás nem akarna megállni. Vannak rossz érzések benne emiatt, de türelemmel vár, míg megoldást talál rájuk. Azelőtt pedig pár új érkezővel el kell beszélgetnie.
Amikor Vieljana a távozását említi és megérinti a karját, elszégyelli magát. Lesüti lombzöld tekintetét, úgy szólal meg.*
- Ne haragudj, Viel, nem gondoltam, hogy ilyen sűrű lesz ez a nap. *Vallja be. Szerette volna teljese egészében megmutatni a tündérnek Mil'Ochasst, körbejárni minden szegletét és békében beszélgetni, mint annak idején az erdőben. De ezt olyan sok minden beárnyékolta és emiatt szomorú kissé.*
- Köszönöm, hogy itt voltál és köszönöm a dalt is. *Mosolyodik el kedvesen.*
- Kikísérlek. *Sóhajtja.
Nievesha alszik még, lesétálva megkéri Feyennt, hogy vigyázzon a kicsire, míg ő kikíséri Vieljanát. Árnyékkal karöltve valószínűleg a kapuba mennek, ahol az erdőmélyi elf megöleli a tündért, ha hagyja és mosolyogva búcsúzik el tőle.*
- Az Erdő Szíve vigyázzon rád és az otthonodra. Vigyázz hazafelé! Örülök, hogy itt voltál. *Mondja mosolyogva, mert valóban örült annak, hogy a tündér meglátogatta őket és megmutathatta neki az otthonát.*
- Alkalomadtán mi is meglátogatunk benneteket. *Ígéri meg, majd ha Viel elindul, végigkíséri, míg el nem tűnik a szeme elől, majd visszatér Mil'Ochassba.*
//Ezer levél alatt//
//Arraele, Gwaandril//
*Még Lyzendra lomnházának magasából látta, hogy a tündér és az újonnan érkezett elf a kutyával elsétáltak, így utánuk indul, mert mindkettővel beszélnie kellene.
A vén tündérrel a kijelentéseiről és a terveiről, Gwaandrillel pedig ismerkedés szempontjából. Az elf furcsán viselkedett a kapuban és kíváncsi, hogy ez a szokásaik közti különbség mennyire hathat ki a közösségbeli életére.
Nem siet, komótos léptekkel jár körbe, akár kérdez is, hogy látták-e őket, majd ha megtudja, akkor sietség nélkül indul utánuk.
A tündér és az elf már messziről megláthatja, esetleg a kutya jelzi majd nekik érkezését, de biztosan megtalálja őket és ha megtette, akkor a kettőst figyelve tart feléjük.*
- Remélem, nem zavarok. *Szólal meg, ahogy hallótávolságba ér. Kezeit összefogja a háta mögött, nyílt, tiszta pillantással nézve a kettősre. Juhar jelenléte nem zavarja.*
- Beszélni szeretnék mindkettőtökkel. *Nem köntörfalaz, sosem szokott, nyíltan kimondja, miért érkezett.*
*A korlátnál állva Lyz lentről odainteget neki, amitől kisimulnak a ráncok az erdőmélyi elf arcán. Vieljana mellé áll a korláthoz, így mindketten részesülhetnek Mil'Ochass gyönyörű látványában.*
- Azt mondod? *Kérdi a sátorra tett megjegyzésre. Halovány mosolyt csalnak arcára a tündér szavai. Igazából sosem élt sokat házban, az erdőmélyi erőd volt az első, amikor fedél alatt aludt, mióta szerzetesi útra lépett. Emlékszik, milyen nehezen szokta meg az ágyat és a zárt szobát.*
- Igazad lehet. *Mondja helyeselve és a sátra felé tekint, amelyet nem titkoltan a fa közelében állított fel.
A korábbi, sötétebb téma talán a feledés homályába vész, ami nem is baj. Az oltár és a közösség védelme a legfontosabb és a fenyegetés sajnos valós. Viel jókedve valóban ragadós, segít feledni a sötét dolgokat.
Lyzendra említése fokozza derűjét, maga sem tudja és szeretné már tagadni, hogy van valami kialakuló közte és a közösség vezére, a szőke íjász lány között. Korábban, Aenae után nem gondolta, hogy történhet ilyen, de magában örül a történteknek.*
- Igen, Lyz nagyon szereti Nieveshát. *Ért egyet a tündér szavaival, mert ez tagadhatatlan.*
- Itt kényelmesebben alszik, mint a sátramban. *Mintha magyarázkodna, pedig nem szeretne.
A kicsi anyjának dolgára nem tér ki. Egyrészt nem is mondta még senkinek, csak Lyz tudja, ki Nievesha igazi anyja, másrészt Aenaenek sem szeretne kellemetlenséget.
A lent folyó események említésére csak sóhajt. Igen, rengetegen jöttek-mentek és mintha ez a vándorlás nem akarna megállni. Vannak rossz érzések benne emiatt, de türelemmel vár, míg megoldást talál rájuk. Azelőtt pedig pár új érkezővel el kell beszélgetnie.
Amikor Vieljana a távozását említi és megérinti a karját, elszégyelli magát. Lesüti lombzöld tekintetét, úgy szólal meg.*
- Ne haragudj, Viel, nem gondoltam, hogy ilyen sűrű lesz ez a nap. *Vallja be. Szerette volna teljese egészében megmutatni a tündérnek Mil'Ochasst, körbejárni minden szegletét és békében beszélgetni, mint annak idején az erdőben. De ezt olyan sok minden beárnyékolta és emiatt szomorú kissé.*
- Köszönöm, hogy itt voltál és köszönöm a dalt is. *Mosolyodik el kedvesen.*
- Kikísérlek. *Sóhajtja.
Nievesha alszik még, lesétálva megkéri Feyennt, hogy vigyázzon a kicsire, míg ő kikíséri Vieljanát. Árnyékkal karöltve valószínűleg a kapuba mennek, ahol az erdőmélyi elf megöleli a tündért, ha hagyja és mosolyogva búcsúzik el tőle.*
- Az Erdő Szíve vigyázzon rád és az otthonodra. Vigyázz hazafelé! Örülök, hogy itt voltál. *Mondja mosolyogva, mert valóban örült annak, hogy a tündér meglátogatta őket és megmutathatta neki az otthonát.*
- Alkalomadtán mi is meglátogatunk benneteket. *Ígéri meg, majd ha Viel elindul, végigkíséri, míg el nem tűnik a szeme elől, majd visszatér Mil'Ochassba.*
//Ezer levél alatt//
//Arraele, Gwaandril//
*Még Lyzendra lomnházának magasából látta, hogy a tündér és az újonnan érkezett elf a kutyával elsétáltak, így utánuk indul, mert mindkettővel beszélnie kellene.
A vén tündérrel a kijelentéseiről és a terveiről, Gwaandrillel pedig ismerkedés szempontjából. Az elf furcsán viselkedett a kapuban és kíváncsi, hogy ez a szokásaik közti különbség mennyire hathat ki a közösségbeli életére.
Nem siet, komótos léptekkel jár körbe, akár kérdez is, hogy látták-e őket, majd ha megtudja, akkor sietség nélkül indul utánuk.
A tündér és az elf már messziről megláthatja, esetleg a kutya jelzi majd nekik érkezését, de biztosan megtalálja őket és ha megtette, akkor a kettőst figyelve tart feléjük.*
- Remélem, nem zavarok. *Szólal meg, ahogy hallótávolságba ér. Kezeit összefogja a háta mögött, nyílt, tiszta pillantással nézve a kettősre. Juhar jelenléte nem zavarja.*
- Beszélni szeretnék mindkettőtökkel. *Nem köntörfalaz, sosem szokott, nyíltan kimondja, miért érkezett.*
255. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-23 09:14:37
Üzenet elküldve: 2019-10-23 09:14:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*Lyz ismeri már Nieveshát, tudja, hogy a dézsában jól elpancsol, és azt is hogy a neheze a cipőfelvétel lesz.*
- Most megvagy, te kis csibész *lendül s ragadja magához a tarandáló szökdöső gyermeket. Ölébe vonja, arcát simítja ahova egy anyainak beillő puszit is hint. Feladja rá a ruhácskát, s ígéretek tömkelege után a cipellőt is.*
- Gyönyörű vagy Nievesha *engedi ki öléből, bár nem akarattal, mikor a ruha utolsó kis madzagmasniját is megkötötte. Fürge, mint a gyík, de azért Lyzen nem fog ki. Újra elhalássza, hogy a szépséges bongyor fürtöket fonatba rendezze. Lyz nagyon türelmes, de néha eszébe jut, hogy Aenae milyen makrancos tudott lenni az íjászatkor, s hogy a kicsi lány alkalmanként tükrözi ezt a vérmérsékletet. Az emlékre halovány szomorkás mosoly fut át az arcán, tán kicsit meg is szorul a szíve. Néha eszébe jut, hogy a gyermek voltaképpen másé. Olyankor viszont el is szomorodik, hogy nem a sajátja. Most ezen viszont nincs idő merengeni. Úgy érzi évszázad telik el míg azok a tincsek a helyükre kerülnek a ficergések okán. Nagyban javít a minx emlegetése, így nem is felejti el újra megjegyezni.*
- Látod, milyen ügyes vagy?! *dicséri meg a kislányt, mikor a vékony zöld bőrzsineggel masnit köt a fonat végére.* Kész is. Gyönyörű vagy. Megnézzük a víztükörben, jó?
*Még mindig a szoba közepén sarkain ülve gyönyörködik a magát illegető kislányban, mikor nyílik az ajtó. Szíve nagyot dobban, s térdeit sebtiben porolva áll fel a különösen ünnepinek tűnő Pycta érkezésére. Meg kell állapítania, hogy szokatlan az ujjatlan öltözet, mégsem lehetne ennél pyctásabb, ünnepibb és szívmelengetőbb látvány.
A cipő kérdésére mint minden titkok őrizője sejtelmesen elmosolyodik, s lassan felhúzza majd leereszt a vállait, mintha olyan semmiség volna.*
- Hajnal hátán jöhet velem a Szarvasligetbe *vallja be töredelmesen, hogy milyen ígéretekkel könnyítette meg saját dolgát. A mondat végén lesüti szemét, mert a csillagokat is leígérte volna, csak vegyen fel cipőt, és tart tőle, hogy ez esetleg Pyctának nem tetszene.
Végül a felajánlott virágért lép.*
- Igazán nem kellett volna. *Szavaival ellentétben azonban szemei csillognak.* Vagyis... köszönöm.
*Az elf arcához hajol, szabad kezének tenyerét túlsó orcájára simítaná míg a felőle lévőre gyengéd csókot lehelne, aztán mosolyodva húzódna el, hogy Nieveshának is adjon egyet útravalónak.*
- Igen, máris készen vagyunk *hátrál el, néz végig a lánykán, megigazítva rajta egy kósza tincset, majd magán is széttárva karjait, a kicsit idegen érzéssel, hogy még ha a szoknya földig is ér, lábai szabadabbak mint általában. Mielőtt azonban indulna, egy nagyobb kupába vizet tölt, s csokrát egyetlen szál kivételével abba állítja.
Az örök virág, melyet először kapott még mindig ott díszeleg egy külön neki fenntartott agyagvázában, különös becsben. Ezt az apró virágot is legalább ilyen óvva teszi helyére.*
- A te virágodat is ide tegyük Nievesha? * kérdezi, míg azt a szálat hajába próbálja tűzni.*
- Segítenél... kérlek? *kéri Pyctát, mert ujjai sehogy nem találják az utat a tincs közé. S ha kell, Nievesha hajába is kihagy egy szálat, a többit szívesen a sajátja mellé teszi a vízbe.*
- Most már tényleg kész *jelenti be, s az ajtó mellől leakasztja kapucnis pelerinjeiket és tarisznyáját, melyet indulásra készen vet át vállán.*
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*Lyz ismeri már Nieveshát, tudja, hogy a dézsában jól elpancsol, és azt is hogy a neheze a cipőfelvétel lesz.*
- Most megvagy, te kis csibész *lendül s ragadja magához a tarandáló szökdöső gyermeket. Ölébe vonja, arcát simítja ahova egy anyainak beillő puszit is hint. Feladja rá a ruhácskát, s ígéretek tömkelege után a cipellőt is.*
- Gyönyörű vagy Nievesha *engedi ki öléből, bár nem akarattal, mikor a ruha utolsó kis madzagmasniját is megkötötte. Fürge, mint a gyík, de azért Lyzen nem fog ki. Újra elhalássza, hogy a szépséges bongyor fürtöket fonatba rendezze. Lyz nagyon türelmes, de néha eszébe jut, hogy Aenae milyen makrancos tudott lenni az íjászatkor, s hogy a kicsi lány alkalmanként tükrözi ezt a vérmérsékletet. Az emlékre halovány szomorkás mosoly fut át az arcán, tán kicsit meg is szorul a szíve. Néha eszébe jut, hogy a gyermek voltaképpen másé. Olyankor viszont el is szomorodik, hogy nem a sajátja. Most ezen viszont nincs idő merengeni. Úgy érzi évszázad telik el míg azok a tincsek a helyükre kerülnek a ficergések okán. Nagyban javít a minx emlegetése, így nem is felejti el újra megjegyezni.*
- Látod, milyen ügyes vagy?! *dicséri meg a kislányt, mikor a vékony zöld bőrzsineggel masnit köt a fonat végére.* Kész is. Gyönyörű vagy. Megnézzük a víztükörben, jó?
*Még mindig a szoba közepén sarkain ülve gyönyörködik a magát illegető kislányban, mikor nyílik az ajtó. Szíve nagyot dobban, s térdeit sebtiben porolva áll fel a különösen ünnepinek tűnő Pycta érkezésére. Meg kell állapítania, hogy szokatlan az ujjatlan öltözet, mégsem lehetne ennél pyctásabb, ünnepibb és szívmelengetőbb látvány.
A cipő kérdésére mint minden titkok őrizője sejtelmesen elmosolyodik, s lassan felhúzza majd leereszt a vállait, mintha olyan semmiség volna.*
- Hajnal hátán jöhet velem a Szarvasligetbe *vallja be töredelmesen, hogy milyen ígéretekkel könnyítette meg saját dolgát. A mondat végén lesüti szemét, mert a csillagokat is leígérte volna, csak vegyen fel cipőt, és tart tőle, hogy ez esetleg Pyctának nem tetszene.
Végül a felajánlott virágért lép.*
- Igazán nem kellett volna. *Szavaival ellentétben azonban szemei csillognak.* Vagyis... köszönöm.
*Az elf arcához hajol, szabad kezének tenyerét túlsó orcájára simítaná míg a felőle lévőre gyengéd csókot lehelne, aztán mosolyodva húzódna el, hogy Nieveshának is adjon egyet útravalónak.*
- Igen, máris készen vagyunk *hátrál el, néz végig a lánykán, megigazítva rajta egy kósza tincset, majd magán is széttárva karjait, a kicsit idegen érzéssel, hogy még ha a szoknya földig is ér, lábai szabadabbak mint általában. Mielőtt azonban indulna, egy nagyobb kupába vizet tölt, s csokrát egyetlen szál kivételével abba állítja.
Az örök virág, melyet először kapott még mindig ott díszeleg egy külön neki fenntartott agyagvázában, különös becsben. Ezt az apró virágot is legalább ilyen óvva teszi helyére.*
- A te virágodat is ide tegyük Nievesha? * kérdezi, míg azt a szálat hajába próbálja tűzni.*
- Segítenél... kérlek? *kéri Pyctát, mert ujjai sehogy nem találják az utat a tincs közé. S ha kell, Nievesha hajába is kihagy egy szálat, a többit szívesen a sajátja mellé teszi a vízbe.*
- Most már tényleg kész *jelenti be, s az ajtó mellől leakasztja kapucnis pelerinjeiket és tarisznyáját, melyet indulásra készen vet át vállán.*
254. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-23 01:33:18
Üzenet elküldve: 2019-10-23 01:33:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Egy régi barátság//
*Persze Vielnek semmi fenntartása nincsen azzal kapcsolatban, hogy a kicsi érdekeit előbbre vegyék, ő maga is szeret másokról gondoskodni, és ezzel együtt azt is vállalja, hogy alkalmazkodjon hozzájuk. Közben arra is fény derül, hogy a hely nem Pyctáé, hanem Lyzendráé, de ez mit sem változtat a tényen, hogy nagyon szép. A tündér követi, amerre az elf mutat.*
- Hozzád valahogy jobban illik egy sátor a földön, mint egy panorámás ház a fán. *Mondja ki Viel a leplezetlen véleményét, mert úgy gondolja, talán vannak olyan jó viszonyban, hogy ezt megtehesse.* Az annyival egyszerűbb, letisztultabb. De ennek is megvan itt a maga haszna. *Körbemutat, hogy a jó kilátásra utaljon, ami nem utolsó szempont, ha az elf meg akarja óvni a közösséget. Valahol, messze, a fákon túl pedig ott van Szarvasliget is, az ő saját otthona. Most azonban nem ez a lényeg, a lány arra figyel kíváncsian, amit Pycta készül mondani, de mintha a nagy vonakodásában elkerülné a témát. Viel nem haragszik ezért, úgy gondolja, hogy ha szeretné, biztosan elmondja majd.
A lány pocakjában hamar eltűnik egy sütemény, a sok utazás meghozta már hozzá az étvágyát. Egy apró mozdulattal leporolgatja kezét. Jókedvű, bár nem tud róla, hogy ez az állapot ragályos, és segít abban, hogy Pycta ne a szomorú gondolataival legyen elfoglalva. Azt azonban nagyon nehéz eltitkolnia, hogy egy darabig azt hitte, Pycta és Lyzendra férj és feleség. Inkább, ha nehezen is, de bölcsen hallgat, csak egy letörölhetetlen vidám mosoly jelenik meg az arcán a férfi arcpírját látva. Sajnos ez is árulkodó jel, hogy látott valamit, amit nem kellett volna, de már nincs mit tenni.*
- Árnyék már csak ilyen. Lyzendra nagyon aranyosan bánt a babával, egy darabig abban sem voltam biztos, hogy nem az övé a kicsi. Ezek szerint azért sem haragszik meg, hogy nála alszik. *Kíváncsi, komolyabb pillantással fürkészi Pyctát, hátha elárulja, hogy hol az anyuka, ha egyáltalán itt van – ha egyáltalán van. De ez egy olyan kérdés, amelyet feltenni már tényleg tapintatlan lenne.*
- Odalent csak úgy folynak az események. *Próbálja megtörni a feszültséget. Ő is a korláthoz ér, bár neki egyértelműen nehezebb rajta átesni, mint Pyctának lenne. A lány nem tériszonyos a legkevésbé sem, bátran veszi szemügyre a terepet. Mivel Arra papa is odalent van, okkal feltételezi, hogy még mindig miatta morcos az elf.*
- Menj csak, Pycta, biztosan rengeteg teendőd van még. *Mondja neki barátságosan megérintve a férfi karját.* Eszemben sincs feltartani. Igazság szerint… Hamarosan indulnom is kellene, hogy még napnyugta előtt hazaérjek. *Véli az égre pislogva. Senki se szeretné a ligetben, hogy világutazót játsszon egy szál magában, biztosan aggódnának, ha másnap reggelig kimaradna.*
*Persze Vielnek semmi fenntartása nincsen azzal kapcsolatban, hogy a kicsi érdekeit előbbre vegyék, ő maga is szeret másokról gondoskodni, és ezzel együtt azt is vállalja, hogy alkalmazkodjon hozzájuk. Közben arra is fény derül, hogy a hely nem Pyctáé, hanem Lyzendráé, de ez mit sem változtat a tényen, hogy nagyon szép. A tündér követi, amerre az elf mutat.*
- Hozzád valahogy jobban illik egy sátor a földön, mint egy panorámás ház a fán. *Mondja ki Viel a leplezetlen véleményét, mert úgy gondolja, talán vannak olyan jó viszonyban, hogy ezt megtehesse.* Az annyival egyszerűbb, letisztultabb. De ennek is megvan itt a maga haszna. *Körbemutat, hogy a jó kilátásra utaljon, ami nem utolsó szempont, ha az elf meg akarja óvni a közösséget. Valahol, messze, a fákon túl pedig ott van Szarvasliget is, az ő saját otthona. Most azonban nem ez a lényeg, a lány arra figyel kíváncsian, amit Pycta készül mondani, de mintha a nagy vonakodásában elkerülné a témát. Viel nem haragszik ezért, úgy gondolja, hogy ha szeretné, biztosan elmondja majd.
A lány pocakjában hamar eltűnik egy sütemény, a sok utazás meghozta már hozzá az étvágyát. Egy apró mozdulattal leporolgatja kezét. Jókedvű, bár nem tud róla, hogy ez az állapot ragályos, és segít abban, hogy Pycta ne a szomorú gondolataival legyen elfoglalva. Azt azonban nagyon nehéz eltitkolnia, hogy egy darabig azt hitte, Pycta és Lyzendra férj és feleség. Inkább, ha nehezen is, de bölcsen hallgat, csak egy letörölhetetlen vidám mosoly jelenik meg az arcán a férfi arcpírját látva. Sajnos ez is árulkodó jel, hogy látott valamit, amit nem kellett volna, de már nincs mit tenni.*
- Árnyék már csak ilyen. Lyzendra nagyon aranyosan bánt a babával, egy darabig abban sem voltam biztos, hogy nem az övé a kicsi. Ezek szerint azért sem haragszik meg, hogy nála alszik. *Kíváncsi, komolyabb pillantással fürkészi Pyctát, hátha elárulja, hogy hol az anyuka, ha egyáltalán itt van – ha egyáltalán van. De ez egy olyan kérdés, amelyet feltenni már tényleg tapintatlan lenne.*
- Odalent csak úgy folynak az események. *Próbálja megtörni a feszültséget. Ő is a korláthoz ér, bár neki egyértelműen nehezebb rajta átesni, mint Pyctának lenne. A lány nem tériszonyos a legkevésbé sem, bátran veszi szemügyre a terepet. Mivel Arra papa is odalent van, okkal feltételezi, hogy még mindig miatta morcos az elf.*
- Menj csak, Pycta, biztosan rengeteg teendőd van még. *Mondja neki barátságosan megérintve a férfi karját.* Eszemben sincs feltartani. Igazság szerint… Hamarosan indulnom is kellene, hogy még napnyugta előtt hazaérjek. *Véli az égre pislogva. Senki se szeretné a ligetben, hogy világutazót játsszon egy szál magában, biztosan aggódnának, ha másnap reggelig kimaradna.*
253. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-23 00:57:11
Üzenet elküldve: 2019-10-23 00:57:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
- Azt hittem, egy kismalacot hallok. *Érkezik meg Lyzendra és Nievesha mellé a lombház magasába az erdőmélyi elf. A szomszédok meglátogatására maga is a megszokottól eltérő ruhát vett magára.
Kényelmes sötét nadrágot húzott és egy ujjatlan, fehér inget, amelyek szabadon hagyják karjait. Nem is gombolta be az összes gombot, így láthatóak a mellkasán és a karjain futó fekete vonalak, egy madár, amelynek szárnyai a vállára és a karjára is felfutnak. Minderre egy hosszú szárú, zöld kabátot vett fel, ami ugyancsak ujjatlan, de neki így kényelmes. Ezúttal semmiféle vért nincs rajta, még alkarvédők sem, pedig sosem lehet azok nélkül látni. A lábbelije könnyű nemezcsizma. Ezüstszín haját csak könnyedén hátrafogta, eléggé megnőtt már oldalt, hogy ne üssön el, de még mindig kitűnik, hogy valaha igen rövid volt.*
- Ki ez a csinos kisasszony? *Mosolyog Nieveshára, amint meglátja, milyen kis büszke a szép ruhájára.*
- És még cipőt is húztál? *Lepődik meg és Lyzendra felé fordítja lombzöld tekintetét.*
- Mivel vetted rá? *Kérdi halkan, ahogy felemeli és ölébe veszi a kislányt.*
- Nagyon szép vagy, kincsem. *Apai szeretettel néz végig lassan cseperedő kislányán. Büszke és egyszerre féltő pillantás az, amit egy halk sóhaj zár le.
Nem nagyon mozdultak még ki Mil'Ochassból a kislánnyal, valójában ez az első alkalom, hogy vendégségbe mennek. De bízik Nieveshában és az eddig gyakorolt apai szigorban. Persze azt is tudja, elég egy csücsöri száj vagy könnycsepp és apa elolvad, mint a napon felejtett vaj.*
- Ezt neked hoztam. *Húz elő a köpenye alól egy apró kis csokrot, amit Lyznek ad át, de nem követ el hibákat.*
- És neked is. *Csiklandozza meg a kicsi orrocskáját és egy ugyanolyan apróságot ad a kislánynak is.*
- Így lesztek a legszebbek. *Mosolyog a két lányra.*
- Indulhatunk, készen vagytok? *Kérdi még Lyzt.*
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
- Azt hittem, egy kismalacot hallok. *Érkezik meg Lyzendra és Nievesha mellé a lombház magasába az erdőmélyi elf. A szomszédok meglátogatására maga is a megszokottól eltérő ruhát vett magára.
Kényelmes sötét nadrágot húzott és egy ujjatlan, fehér inget, amelyek szabadon hagyják karjait. Nem is gombolta be az összes gombot, így láthatóak a mellkasán és a karjain futó fekete vonalak, egy madár, amelynek szárnyai a vállára és a karjára is felfutnak. Minderre egy hosszú szárú, zöld kabátot vett fel, ami ugyancsak ujjatlan, de neki így kényelmes. Ezúttal semmiféle vért nincs rajta, még alkarvédők sem, pedig sosem lehet azok nélkül látni. A lábbelije könnyű nemezcsizma. Ezüstszín haját csak könnyedén hátrafogta, eléggé megnőtt már oldalt, hogy ne üssön el, de még mindig kitűnik, hogy valaha igen rövid volt.*
- Ki ez a csinos kisasszony? *Mosolyog Nieveshára, amint meglátja, milyen kis büszke a szép ruhájára.*
- És még cipőt is húztál? *Lepődik meg és Lyzendra felé fordítja lombzöld tekintetét.*
- Mivel vetted rá? *Kérdi halkan, ahogy felemeli és ölébe veszi a kislányt.*
- Nagyon szép vagy, kincsem. *Apai szeretettel néz végig lassan cseperedő kislányán. Büszke és egyszerre féltő pillantás az, amit egy halk sóhaj zár le.
Nem nagyon mozdultak még ki Mil'Ochassból a kislánnyal, valójában ez az első alkalom, hogy vendégségbe mennek. De bízik Nieveshában és az eddig gyakorolt apai szigorban. Persze azt is tudja, elég egy csücsöri száj vagy könnycsepp és apa elolvad, mint a napon felejtett vaj.*
- Ezt neked hoztam. *Húz elő a köpenye alól egy apró kis csokrot, amit Lyznek ad át, de nem követ el hibákat.*
- És neked is. *Csiklandozza meg a kicsi orrocskáját és egy ugyanolyan apróságot ad a kislánynak is.*
- Így lesztek a legszebbek. *Mosolyog a két lányra.*
- Indulhatunk, készen vagytok? *Kérdi még Lyzt.*
252. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:47:28
Üzenet elküldve: 2019-10-22 21:47:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Arraele//
//Említés szintjén Lyzendra, Dhorryn//
*Ropog az avar a lábuk alatt, s a kellemesen nedves fatörzsek nyomós, mégis finom illata lengi be az erdei közösséget. Kedves helynek találja eddig az Ezer Levél honát, bár a vezetői réteg... mordnak tűnik. Legalábbis Gwaandril nézőpontja szerint. Pyctával szimpatizál egyedül, meg esetleg Vielkével. Arra papa azért nem kerül a listára, mivel az idős tündér különleges helyet foglalt el a Viltheriel kölyök szívében. Ő tényleg a régi emlékek és egyben az új megtestesülése egyben. Egyfajta őrként, kedves, tapasztalt nagyapóként vélekedik róla, aki sokkal inkább érett lehetne a vezetői posztra, mint bárki más. Vagyis, pontosítva a szellemi vezetőjére. Ő még mindig kettős rendszerben gondolkozik, majd mikor a lombvári hagyományok fekete kórságát újfent észleli magán, a röpkén szárnyaló gondolatok biharfellegeit egy aprócska, viszont annál fontosabb, monumentálisabb mozdulattal heseegeti el maga körül. ~ Te most Mil'Ochassban vagy! Ez az új otthonod! Nézz magadra: van melletted egy Juhar, s jó pár ruha, régi vadász eszközök. A fegyvereidet elvették, magát a vezetőt is magadra haragítottad! Semmid sincs, Viltheriel! Neked most a semmi a mindened, úgyhogy tartsd be azokat a dogmákat, amiket a vezérelf mond neked! ~ Hangzik el az önerősítő, belső monológ. Valóban, a hosszúéletű érzelmi alulfejlettségéből kifolyólag úgy látja, hogy a smaragdszemű íjász gyűlöli. Mi több, kifejezetten a lány pártját fogja. A múlt sebei feltépődnek önkéntelenül benne, elgondolkozva azon, hogy ezek után soha nem lesz nála a tiszafa íj, a tegez és az edzett, magashegyi acélpenge. Mikor ez a felismerés tudatosul benne, újabb, egyre borúsabb gondolatok kezdenek a fejébe fészkelődni. ~ A thargokhoz kellett volna mennem. A Morla is említette őket, Kagan biztosan jó ember lehet. Helyem is lett volna és a hierarchiájuk is jobban hasonul a miénkhez! ~ Persze rengeteg téves elképzelés van ezen gondolatmorzsák közt elrejtve. Például az, hogy a vándoroktól csupán pletykák útján, legendás mivoltja miatt megemlített és ismert Thargodar nemes, akiről ráadásul Drann mesélt neki, névvel illetve a hőst, valójában már nem is él. Pontosabban van, de szobor képében. A másik meg az, hogy tökéletesen halvány lila gőze sincs a thargok valódi társadalmáról és életformájáról. Ezek csupán talányok, amiket Gwaandril a jelenlegi helyzetéből való menekülése végett színez ki. Most azonban Arra papára terelődnek újra az elméjében megbújó fogaskerekek sokaságai. A kedves öreg az egyetlen mentsvár számára jelenleg itt. Talán el fog menni, talán nem. Ki tudja. Mindenesetre az újonc miatti kíváncsiság és a szinte változatlan életstílusban lapuló vonzerő is dolgozik testében és szellemében. Nagyot sóhajt, persze mosolyogva, kedvesen, a virágbanszületett tréfás beceneveire, majd megszólal.*
-Hívjon akkor Gidának, Arra papa. A nevem ezt jelenti. *Reméli, így hamarabb a szájára állnak a hangok. ~ Gida és Juhar. Milyen furcsa ez így! ~ Gondolkozik magában, miután tudatosul benne az emberi nyelvre való lefordítása a nevének. Persze az elsővel nem tud megállni: kíváncsi természete miatt a második is emberiesítésre kerül.*
-A teljes nevem, a Gwaandril Viltheriel pedig ezt jelenti: Ezüstszín Gida. *Itt már hatalmas a vigyor az arcán, sőt, keserédes helyett a szemekben csupa boldogság bújik meg. Mintha egy új célt nyert volna el ezzel az egyszerű kis dologgal.*
-Juhar és Ezüstszín Gida. *Ízlelgeti halkan mormogva egymás után a neveket, most már együttesen, teljes alakban kimondva. Ha Lyzendrával biztosan nem is lesznek barátok, a szükséges hűség és kedvesség mellett, természetesen; ha Dhorrynt szíve mélyén máris utálja, s ha Vielt, Árnyékot és Pyctát, no meg persze azt a mosolygó kis Nieveshát nem is látja, valamint ha az új érkezőről is lekésett, ezeket mind nem bánja. Életcélja jelenleg a saját ön újraértékelésben teljesedik ki. Valamint itt van ez a kedves kis apóka, aki annyira a szívéhez nőtt. Annak meg kiváltképp örül, hogy a papa nem veszi rossz néven az eb közeledését. Jólesik neki ez is, a sok apróság mellett, amiket, mint megannyi magot, akár önkéntelenül is elejtett a csevejben Arraele.*
-Sajnos a fajtája nagyrésze is a tűzben veszett, Arra papa. *Válik cseppet keserűvé az a tekintet.* De aggodalomra semmi ok: tervezgetem a vadonjáró utamat és szeretnék egy irbiszt megszelídíteni. A wargokat még nem kockáztatnám meg, hiszen ahhoz rengeteg, harcképzett társra és méregdrága felszerelésekre lenne szükség. *Vakarja a fejét, belegondolva az anyagi vonzatába is a dolognak. A vigyor viszont teljesen lefagy a hófehér bőrről, mikor békét jósol neki a vén bölcs. Úgy gondolja, megejthet egy cseppnyi őszinteséget, akár a vezetőről is.*
-Lyzendra gyűlöl szerintem. Elítél és... másnak néz. Kevesebbnek, mert a "vad északiak" közül jöttem. *Csuklik el középen a hangja, hiszen fájt ezt neki kimondani. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy igaza is van. Ő mindenesetre már kirekesztve érzi magát legalább a vezető, s a hebrencsnek elkönyvlet tündéren elmélkedve, valószínűleg lassan az egész közösség által. Egyáltalán nincs meg a bizalma az itteniek felé, senkiben. Talán pont Arraele felé kezd nyitni valamennyire, plusz szimpatikusnak az ezüstös tincsekkel tarkított tündérkét és az apaelfet gyermekestül nevezné meg. Mondjuk az őr sem volt valami gonosz vele. De ő mégiscsak egy őr, semmi több. Ekkor azonban a téma kezd a papus felé terelődni, pontosabban a fiára, valami Morgrimra.*
-Igazán sajnálom, hogy elveszett. Egyetértek, reménykedjünk hát, hogy mihamarabb hazatér! *Nem kedveli a túl sok negatív gondolatot, leginkább az ilyen eldöntendő, számára kétesnek vélt dolog kapcsán. Azt a Morgrimet meg szívesen megismerné, egyesítve szinte azzal a jellemmel, amit Arraele is képvisel. ~ Ráadásként még mágus is. ~ Ekkor elhangzik egy rövidke nosztalgia a nyelvismeretről, majd egy felkérés is. Gwaandril először nem tudja hová tenni, hogy a kedves apóka máris ilyen hamar megbízza valamivel, náluk ugyanis ez a leginkább és legkésőbb kiérdemelt dolgok közé tartozott. ~ De most Artheniorban vagy, fogd már fel! ~ Szidja magát meg megint a félre vezető ösvény okán. Természetesen elfogadja a megbízást, de sajnos már van egy sorrend, amit illedelmesen meg is oszt az öreggel, egy kurta, de igen mély meghajlás elővezetésével, kifejezve az idősebbik társ felé a tiszteletét. Ezalatt Juhar nyugodtan ül és csahol az elf melett, hűséges eb, mint mindig (kivéve a bebocsátásukat és azt a sokezer magánakciót, mikor megelégelte az értelmesek pepecselését).*
-Nagyon szépen köszönöm, Arra papa, hogy gondolt rám és el is fogadnám a munkát, viszont Lyzendra kötelezett már egy sorrendre, mely szerint először házat kell magamnak építenem, majd egy hollódúcot. Képzelje el, egy madárposta kiépítésén gondokozok, hogy Mil'Ochass lakói számára könnyebb legyen a kapcsolattartás egymással. *Mosolyodik el, hogy a terve valóban ilyen "összetett" rendszeren alapszik, valamint szeretné, ha az öreg is helyeselné a javaslatot, szóval több okkal is indokolt számára ez a magyarázat.*
-Ezek után pedig szívesen elvállalom a templomot is, sőt, már egyfajta terv is kezd kirajzolódni a fejemben! *Ötletelget magában és kimutatja, hogy valóban elgondolkozik ezen a munkán, nem csupán a levegőbe beszél. Reméli, hamarosan a sátrakhoz érnek, hogy megnézhesse a Juharnak szánt karámot is, valamint amiért ő maga is eléggé fáradt már. Talán egy kiadós pihenés, holmijai lepakkolása és egy gazdag vacsora, esetleg ha még belefér, egy, az ebbel való szórakozás után már el is kezdené a saját kunyhó megépítését. Otthoni mintára tervezi, Levegő Városa és annak környéke ide, vagy oda. Kétszintes, cseréptetős, a tetőre moha telepítve, ezek mellé pedi nem kifejezetten csak a fára, hanem a fa köré, mint egy azt körül ölelő, erdei tornyot képzeli el, előtte külön a befogadni kívánt állatoknak kialakított hellyel. Az emelet össze lehetne kötve a többi lombházzal, de akár magányosan is állhatna az épület. Úgy talán otthonosabb lenne: távol mindenkitől, akiket jelenleg nem igazán szeretne állandó társaságában látni. Csak az állatvilág, a természet, ha látni akarja, pár falusi, valamint Juhar és Gida. Jelenleg ez jelenti a Viltheriel fantáziájanak mozgató rugóját és a megtalált, hosszútávú célját. Mármint az ezer közül az egyet, a főt. A fa törzsét, a levelek által eltakarva, a dús rengetegben.*
//Arraele//
//Említés szintjén Lyzendra, Dhorryn//
*Ropog az avar a lábuk alatt, s a kellemesen nedves fatörzsek nyomós, mégis finom illata lengi be az erdei közösséget. Kedves helynek találja eddig az Ezer Levél honát, bár a vezetői réteg... mordnak tűnik. Legalábbis Gwaandril nézőpontja szerint. Pyctával szimpatizál egyedül, meg esetleg Vielkével. Arra papa azért nem kerül a listára, mivel az idős tündér különleges helyet foglalt el a Viltheriel kölyök szívében. Ő tényleg a régi emlékek és egyben az új megtestesülése egyben. Egyfajta őrként, kedves, tapasztalt nagyapóként vélekedik róla, aki sokkal inkább érett lehetne a vezetői posztra, mint bárki más. Vagyis, pontosítva a szellemi vezetőjére. Ő még mindig kettős rendszerben gondolkozik, majd mikor a lombvári hagyományok fekete kórságát újfent észleli magán, a röpkén szárnyaló gondolatok biharfellegeit egy aprócska, viszont annál fontosabb, monumentálisabb mozdulattal heseegeti el maga körül. ~ Te most Mil'Ochassban vagy! Ez az új otthonod! Nézz magadra: van melletted egy Juhar, s jó pár ruha, régi vadász eszközök. A fegyvereidet elvették, magát a vezetőt is magadra haragítottad! Semmid sincs, Viltheriel! Neked most a semmi a mindened, úgyhogy tartsd be azokat a dogmákat, amiket a vezérelf mond neked! ~ Hangzik el az önerősítő, belső monológ. Valóban, a hosszúéletű érzelmi alulfejlettségéből kifolyólag úgy látja, hogy a smaragdszemű íjász gyűlöli. Mi több, kifejezetten a lány pártját fogja. A múlt sebei feltépődnek önkéntelenül benne, elgondolkozva azon, hogy ezek után soha nem lesz nála a tiszafa íj, a tegez és az edzett, magashegyi acélpenge. Mikor ez a felismerés tudatosul benne, újabb, egyre borúsabb gondolatok kezdenek a fejébe fészkelődni. ~ A thargokhoz kellett volna mennem. A Morla is említette őket, Kagan biztosan jó ember lehet. Helyem is lett volna és a hierarchiájuk is jobban hasonul a miénkhez! ~ Persze rengeteg téves elképzelés van ezen gondolatmorzsák közt elrejtve. Például az, hogy a vándoroktól csupán pletykák útján, legendás mivoltja miatt megemlített és ismert Thargodar nemes, akiről ráadásul Drann mesélt neki, névvel illetve a hőst, valójában már nem is él. Pontosabban van, de szobor képében. A másik meg az, hogy tökéletesen halvány lila gőze sincs a thargok valódi társadalmáról és életformájáról. Ezek csupán talányok, amiket Gwaandril a jelenlegi helyzetéből való menekülése végett színez ki. Most azonban Arra papára terelődnek újra az elméjében megbújó fogaskerekek sokaságai. A kedves öreg az egyetlen mentsvár számára jelenleg itt. Talán el fog menni, talán nem. Ki tudja. Mindenesetre az újonc miatti kíváncsiság és a szinte változatlan életstílusban lapuló vonzerő is dolgozik testében és szellemében. Nagyot sóhajt, persze mosolyogva, kedvesen, a virágbanszületett tréfás beceneveire, majd megszólal.*
-Hívjon akkor Gidának, Arra papa. A nevem ezt jelenti. *Reméli, így hamarabb a szájára állnak a hangok. ~ Gida és Juhar. Milyen furcsa ez így! ~ Gondolkozik magában, miután tudatosul benne az emberi nyelvre való lefordítása a nevének. Persze az elsővel nem tud megállni: kíváncsi természete miatt a második is emberiesítésre kerül.*
-A teljes nevem, a Gwaandril Viltheriel pedig ezt jelenti: Ezüstszín Gida. *Itt már hatalmas a vigyor az arcán, sőt, keserédes helyett a szemekben csupa boldogság bújik meg. Mintha egy új célt nyert volna el ezzel az egyszerű kis dologgal.*
-Juhar és Ezüstszín Gida. *Ízlelgeti halkan mormogva egymás után a neveket, most már együttesen, teljes alakban kimondva. Ha Lyzendrával biztosan nem is lesznek barátok, a szükséges hűség és kedvesség mellett, természetesen; ha Dhorrynt szíve mélyén máris utálja, s ha Vielt, Árnyékot és Pyctát, no meg persze azt a mosolygó kis Nieveshát nem is látja, valamint ha az új érkezőről is lekésett, ezeket mind nem bánja. Életcélja jelenleg a saját ön újraértékelésben teljesedik ki. Valamint itt van ez a kedves kis apóka, aki annyira a szívéhez nőtt. Annak meg kiváltképp örül, hogy a papa nem veszi rossz néven az eb közeledését. Jólesik neki ez is, a sok apróság mellett, amiket, mint megannyi magot, akár önkéntelenül is elejtett a csevejben Arraele.*
-Sajnos a fajtája nagyrésze is a tűzben veszett, Arra papa. *Válik cseppet keserűvé az a tekintet.* De aggodalomra semmi ok: tervezgetem a vadonjáró utamat és szeretnék egy irbiszt megszelídíteni. A wargokat még nem kockáztatnám meg, hiszen ahhoz rengeteg, harcképzett társra és méregdrága felszerelésekre lenne szükség. *Vakarja a fejét, belegondolva az anyagi vonzatába is a dolognak. A vigyor viszont teljesen lefagy a hófehér bőrről, mikor békét jósol neki a vén bölcs. Úgy gondolja, megejthet egy cseppnyi őszinteséget, akár a vezetőről is.*
-Lyzendra gyűlöl szerintem. Elítél és... másnak néz. Kevesebbnek, mert a "vad északiak" közül jöttem. *Csuklik el középen a hangja, hiszen fájt ezt neki kimondani. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy igaza is van. Ő mindenesetre már kirekesztve érzi magát legalább a vezető, s a hebrencsnek elkönyvlet tündéren elmélkedve, valószínűleg lassan az egész közösség által. Egyáltalán nincs meg a bizalma az itteniek felé, senkiben. Talán pont Arraele felé kezd nyitni valamennyire, plusz szimpatikusnak az ezüstös tincsekkel tarkított tündérkét és az apaelfet gyermekestül nevezné meg. Mondjuk az őr sem volt valami gonosz vele. De ő mégiscsak egy őr, semmi több. Ekkor azonban a téma kezd a papus felé terelődni, pontosabban a fiára, valami Morgrimra.*
-Igazán sajnálom, hogy elveszett. Egyetértek, reménykedjünk hát, hogy mihamarabb hazatér! *Nem kedveli a túl sok negatív gondolatot, leginkább az ilyen eldöntendő, számára kétesnek vélt dolog kapcsán. Azt a Morgrimet meg szívesen megismerné, egyesítve szinte azzal a jellemmel, amit Arraele is képvisel. ~ Ráadásként még mágus is. ~ Ekkor elhangzik egy rövidke nosztalgia a nyelvismeretről, majd egy felkérés is. Gwaandril először nem tudja hová tenni, hogy a kedves apóka máris ilyen hamar megbízza valamivel, náluk ugyanis ez a leginkább és legkésőbb kiérdemelt dolgok közé tartozott. ~ De most Artheniorban vagy, fogd már fel! ~ Szidja magát meg megint a félre vezető ösvény okán. Természetesen elfogadja a megbízást, de sajnos már van egy sorrend, amit illedelmesen meg is oszt az öreggel, egy kurta, de igen mély meghajlás elővezetésével, kifejezve az idősebbik társ felé a tiszteletét. Ezalatt Juhar nyugodtan ül és csahol az elf melett, hűséges eb, mint mindig (kivéve a bebocsátásukat és azt a sokezer magánakciót, mikor megelégelte az értelmesek pepecselését).*
-Nagyon szépen köszönöm, Arra papa, hogy gondolt rám és el is fogadnám a munkát, viszont Lyzendra kötelezett már egy sorrendre, mely szerint először házat kell magamnak építenem, majd egy hollódúcot. Képzelje el, egy madárposta kiépítésén gondokozok, hogy Mil'Ochass lakói számára könnyebb legyen a kapcsolattartás egymással. *Mosolyodik el, hogy a terve valóban ilyen "összetett" rendszeren alapszik, valamint szeretné, ha az öreg is helyeselné a javaslatot, szóval több okkal is indokolt számára ez a magyarázat.*
-Ezek után pedig szívesen elvállalom a templomot is, sőt, már egyfajta terv is kezd kirajzolódni a fejemben! *Ötletelget magában és kimutatja, hogy valóban elgondolkozik ezen a munkán, nem csupán a levegőbe beszél. Reméli, hamarosan a sátrakhoz érnek, hogy megnézhesse a Juharnak szánt karámot is, valamint amiért ő maga is eléggé fáradt már. Talán egy kiadós pihenés, holmijai lepakkolása és egy gazdag vacsora, esetleg ha még belefér, egy, az ebbel való szórakozás után már el is kezdené a saját kunyhó megépítését. Otthoni mintára tervezi, Levegő Városa és annak környéke ide, vagy oda. Kétszintes, cseréptetős, a tetőre moha telepítve, ezek mellé pedi nem kifejezetten csak a fára, hanem a fa köré, mint egy azt körül ölelő, erdei tornyot képzeli el, előtte külön a befogadni kívánt állatoknak kialakított hellyel. Az emelet össze lehetne kötve a többi lombházzal, de akár magányosan is állhatna az épület. Úgy talán otthonosabb lenne: távol mindenkitől, akiket jelenleg nem igazán szeretne állandó társaságában látni. Csak az állatvilág, a természet, ha látni akarja, pár falusi, valamint Juhar és Gida. Jelenleg ez jelenti a Viltheriel fantáziájanak mozgató rugóját és a megtalált, hosszútávú célját. Mármint az ezer közül az egyet, a főt. A fa törzsét, a levelek által eltakarva, a dús rengetegben.*
251. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-22 17:12:59
Üzenet elküldve: 2019-10-22 17:12:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*Nievesha mindenhol is ott akar lenni, mindenbe bele szeretné ütni a kis orrocskáját, ezért aztán kénytelen szélvész módjára rohangálni. Ezt csak addig teheti, míg Lyz fülön nem csípi. Ünnepségre mennek, ami azt jelenti, hogy a kislányt meg kell füröszteni és hosszasan könyörögni neki, hogy cipőt húzzon. A cipő a legkritikusabb szegmense a dolognak, mert a fürdővízben elücsörög addig míg egészen el nem hűl, öltözködni meg egyenesen imád. De a cipő...*
- Lyyyyyzzz! Húúúzóóóóóóód!!!! ÁÚÚÚ!
*Nyafog hajfonás közben, ami ugyan nem egy fájdalmas művelet, de ő sajtkukac módjára tekereg, így az egész művelet sokkal több időt vesz igénybe, mintha képes lenne pár percre megülni nyugodtan. Lyz részéről végtelen türelemre van szükség ahhoz, hogy lányka haját elrendezze. Fésülködni legalább annyira utál, mint cipőt húzni, ha választani lehetne, akkor ezerszer inkább a fésülést és frizurázkodást választaná. Viszont nem lehet választani. A Hajnal hátán való lovaglás (minxegelés?) azonban kecsegteti annyira, hogy viszonylag simán menjen minden. Beletörődő nyafogással tűri a dolgot, bár a ruhácska igazán nagyon tetszik neki. A zöld kiemeli szeme színét, rajongva illegeti magát, mikor végeznek mindennel.*
//Készülődés a sütögetésre//
//Lyz, Pycta, Nievesha//
*Nievesha mindenhol is ott akar lenni, mindenbe bele szeretné ütni a kis orrocskáját, ezért aztán kénytelen szélvész módjára rohangálni. Ezt csak addig teheti, míg Lyz fülön nem csípi. Ünnepségre mennek, ami azt jelenti, hogy a kislányt meg kell füröszteni és hosszasan könyörögni neki, hogy cipőt húzzon. A cipő a legkritikusabb szegmense a dolognak, mert a fürdővízben elücsörög addig míg egészen el nem hűl, öltözködni meg egyenesen imád. De a cipő...*
- Lyyyyyzzz! Húúúzóóóóóóód!!!! ÁÚÚÚ!
*Nyafog hajfonás közben, ami ugyan nem egy fájdalmas művelet, de ő sajtkukac módjára tekereg, így az egész művelet sokkal több időt vesz igénybe, mintha képes lenne pár percre megülni nyugodtan. Lyz részéről végtelen türelemre van szükség ahhoz, hogy lányka haját elrendezze. Fésülködni legalább annyira utál, mint cipőt húzni, ha választani lehetne, akkor ezerszer inkább a fésülést és frizurázkodást választaná. Viszont nem lehet választani. A Hajnal hátán való lovaglás (minxegelés?) azonban kecsegteti annyira, hogy viszonylag simán menjen minden. Beletörődő nyafogással tűri a dolgot, bár a ruhácska igazán nagyon tetszik neki. A zöld kiemeli szeme színét, rajongva illegeti magát, mikor végeznek mindennel.*
250. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-22 16:02:47
Üzenet elküldve: 2019-10-22 16:02:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Készülődés a sütögetésre//
//Pycta, Nievesha//
*Lyz korán ébredt ma reggel, hogy minden készen álljon az indulásra, s mire a hátasokat elkészítik a nagy kosár pogácsa, saját termésből összecsomagolt gyümölcskosár is a szekérre kerüljön. Mivel többen jelezték, hogy a szomszédos ünnepségre eljönnének, ám saját hátassal nem rendelkeznek, Lyz jobbnak látta szekeret készíttetni.
Ezek után nem maradt más, csak a gyermeket illő ruhába öltöztetni, s szépen befonni a haját.*
- Gyere, Drágám, nézd, milyen szép ruhát varrt neked Feyenne. Aztán befonom a hajad. Olyan lesz, mint az enyém *mutatja a kicsiny lánykának saját szőke tincseire, mely elf ünnepi szokás szerint font, s mely alól csak füleinek vége kandikál ki. Az is csak azért mert felnőtt már. Nieveshának nem látszana ki, vagy ha mégis, akkor is úgy igazítaná, hogy takarva legyen az egyetlen árulkodó pont a származása felől.*
- Ülhetsz Hajnal hátán a Szarvasligetig, ha ügyes leszel. *Bízik benne, hogy hamar elkészülnek, és hogy Pycta is hamarosan betoppan.
Ő maga ritkaság számba menően nem nadrágot, hanem a szokásos fehér inge fölé elf motívumokkal arany-hímzett mélyzöld mellényt és hozzá tartozó szegélyén hímzett szoknyát öltött. Kicsit szokatlan neki a lengeség, és még Hajnal hátán is meg kell majd igazítania, de olyan ritkán van ünnep, hogy ez egy alkalommal meg szerette volna adni a módját.
A maga részéről készen, kezeit kinyújtva térdepel a lombház padlóján, ölében a Feyenne által varrt erdei mivoltukhoz hű egyszerű, mégis ünnepi ruhácska, s úgy hívja magához a kicsiny leányt.*
//Készülődés a sütögetésre//
//Pycta, Nievesha//
*Lyz korán ébredt ma reggel, hogy minden készen álljon az indulásra, s mire a hátasokat elkészítik a nagy kosár pogácsa, saját termésből összecsomagolt gyümölcskosár is a szekérre kerüljön. Mivel többen jelezték, hogy a szomszédos ünnepségre eljönnének, ám saját hátassal nem rendelkeznek, Lyz jobbnak látta szekeret készíttetni.
Ezek után nem maradt más, csak a gyermeket illő ruhába öltöztetni, s szépen befonni a haját.*
- Gyere, Drágám, nézd, milyen szép ruhát varrt neked Feyenne. Aztán befonom a hajad. Olyan lesz, mint az enyém *mutatja a kicsiny lánykának saját szőke tincseire, mely elf ünnepi szokás szerint font, s mely alól csak füleinek vége kandikál ki. Az is csak azért mert felnőtt már. Nieveshának nem látszana ki, vagy ha mégis, akkor is úgy igazítaná, hogy takarva legyen az egyetlen árulkodó pont a származása felől.*
- Ülhetsz Hajnal hátán a Szarvasligetig, ha ügyes leszel. *Bízik benne, hogy hamar elkészülnek, és hogy Pycta is hamarosan betoppan.
Ő maga ritkaság számba menően nem nadrágot, hanem a szokásos fehér inge fölé elf motívumokkal arany-hímzett mélyzöld mellényt és hozzá tartozó szegélyén hímzett szoknyát öltött. Kicsit szokatlan neki a lengeség, és még Hajnal hátán is meg kell majd igazítania, de olyan ritkán van ünnep, hogy ez egy alkalommal meg szerette volna adni a módját.
A maga részéről készen, kezeit kinyújtva térdepel a lombház padlóján, ölében a Feyenne által varrt erdei mivoltukhoz hű egyszerű, mégis ünnepi ruhácska, s úgy hívja magához a kicsiny leányt.*
249. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-22 14:45:05
Üzenet elküldve: 2019-10-22 14:45:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril, Ara papa//
//Később: Araiven, Dronrin//
*Az elffel, és a leánnyal folytatott beszélgetés közben, ahogy a fácskát bemutatja, felfelé kalandozik tekintete. A titkon keresett Pyctát pillantja meg lombházának erkélyén. Önfeledt mosoly, s egy rövidke intéssel köszön neki fel, majd jól láthatóan a tündér leány felé is, aki szintén a teraszon üldögél. Csak a gyermeket nem látja, pedig keresi tekintete Nieveshát is. Mielőtt azonban megfogalmazódhatna, fülét megüti a szócsata következő eleme. Nem igazán szívleli a csatározásokat, míg fű alatti óvatos csípésekként testesül meg, addig nem zavarja. Míg határkijelölés szintjén testesül meg, hisz erre is szükség lehet, de leszarozni egy tündér leányt, kicsit erős Lyz mércéjével. *
- Kérlek *néz Gwandrilra szemernyi elismerés nélkül, inkább komorabb. Hím létére Lyz szerint több tisztelettel tartozna a nőstények felé, bármilyen fajhoz is tartoznak azok. Egy szigorú pillantást a tündér lány is kap, megelőzendő a visszavágást.* ez a közösség békés. Próbáljátok meg ti is.
*Mellesleg elég nagy a terület, elférnek majd messzebb is egymástól. Mindenkinek szíve joga ellenérzéseket táplálni a másik iránt.
Arraele úr érkezése egészen jó pillanatban történik, Lyz nem is bánja, hogy Gwaandrilt a gondjaira tudja bízni. Az öreg máris kap az alkalmon, hogy egy kis mulatozás kerül kilátásba. Úgy érzi, nagyobb lesz a keletje, mint ahogyan hitte. Mosolyogva bólint a kérésre.*
- Hogyne, az indulásról majd értesítelek *Megérti, ha Gwaandril elfoglalt. Arraele végül elsétál az említett elffel, látszólag nagy egyetértésben, aminek Lyzendra nagyon is örül. Ellenben Araiven pont befut egy eddig ismeretlen leánnyal.*
- Me'Ochass Araiven *mosolyog az őrre kedvesen, majd a lány felé fordul.*
- Köszöntelek Mil'Ochassban. Lyzendra vagyok *mosolyog barátságosan, mindeközben a tündér lány már az elf őr mellett is terem. Lyz a jövevényre koncentrál, így mire újra a tündér lányra pillant, az már Araiven mellett áll. Nem szeretné elrontani azt, ami még el sem kezdődött, így leginkább úgy tesz, mintha nem látná, hogy ez amolyan női praktika, másnak pedig talán eszébe sem jut.*
- Mondd hát, miért keresel? *kérdezi a kék szemű leánytól.*
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril, Ara papa//
//Később: Araiven, Dronrin//
*Az elffel, és a leánnyal folytatott beszélgetés közben, ahogy a fácskát bemutatja, felfelé kalandozik tekintete. A titkon keresett Pyctát pillantja meg lombházának erkélyén. Önfeledt mosoly, s egy rövidke intéssel köszön neki fel, majd jól láthatóan a tündér leány felé is, aki szintén a teraszon üldögél. Csak a gyermeket nem látja, pedig keresi tekintete Nieveshát is. Mielőtt azonban megfogalmazódhatna, fülét megüti a szócsata következő eleme. Nem igazán szívleli a csatározásokat, míg fű alatti óvatos csípésekként testesül meg, addig nem zavarja. Míg határkijelölés szintjén testesül meg, hisz erre is szükség lehet, de leszarozni egy tündér leányt, kicsit erős Lyz mércéjével. *
- Kérlek *néz Gwandrilra szemernyi elismerés nélkül, inkább komorabb. Hím létére Lyz szerint több tisztelettel tartozna a nőstények felé, bármilyen fajhoz is tartoznak azok. Egy szigorú pillantást a tündér lány is kap, megelőzendő a visszavágást.* ez a közösség békés. Próbáljátok meg ti is.
*Mellesleg elég nagy a terület, elférnek majd messzebb is egymástól. Mindenkinek szíve joga ellenérzéseket táplálni a másik iránt.
Arraele úr érkezése egészen jó pillanatban történik, Lyz nem is bánja, hogy Gwaandrilt a gondjaira tudja bízni. Az öreg máris kap az alkalmon, hogy egy kis mulatozás kerül kilátásba. Úgy érzi, nagyobb lesz a keletje, mint ahogyan hitte. Mosolyogva bólint a kérésre.*
- Hogyne, az indulásról majd értesítelek *Megérti, ha Gwaandril elfoglalt. Arraele végül elsétál az említett elffel, látszólag nagy egyetértésben, aminek Lyzendra nagyon is örül. Ellenben Araiven pont befut egy eddig ismeretlen leánnyal.*
- Me'Ochass Araiven *mosolyog az őrre kedvesen, majd a lány felé fordul.*
- Köszöntelek Mil'Ochassban. Lyzendra vagyok *mosolyog barátságosan, mindeközben a tündér lány már az elf őr mellett is terem. Lyz a jövevényre koncentrál, így mire újra a tündér lányra pillant, az már Araiven mellett áll. Nem szeretné elrontani azt, ami még el sem kezdődött, így leginkább úgy tesz, mintha nem látná, hogy ez amolyan női praktika, másnak pedig talán eszébe sem jut.*
- Mondd hát, miért keresel? *kérdezi a kék szemű leánytól.*
248. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-22 07:58:32
Üzenet elküldve: 2019-10-22 07:58:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer levél alatt//
//Gwaandril//
*Komótosan megindulnak a cingár elffel, aki a becézésén csak mosolyog. Mennek mendegélnek tovább majd az elf előhúz egy új nevet, amin az öreg szólíthatja.*
- Gwandzsi? Ez így jó fijjam? Nem fog mán nekem az agyam a kacifikántos nevekre. Valamit egyszerűbbet fijjam.
*Főleg az elf nyelvet tördeli mostanság, pedig elég sok itt a bennszülött hegyesfülű. Menet közben a neki majdcsak fejéig érő jószág odalép az öreghez majd a kezébe és a fejéhez bújtatja a nagy buksi fejét az orrával előre.*
- Ejj de barátságos jószág vagy te. Jer ide, Arra papa szereti a jószágokat.
*Nem bánja, hogy a jószág odabujkált hozzá, még meg is simogatja a buksifejet.*
- Ugyan mán fijjam ne sopánkodjá. Jószágok közt nevelkedtem föl, mint egyszerű parasztember.
*Kedvére van az óriás csaholó.*
- Juhar, ez végre kimondható. Ne aggódjá nem mondom én senkinek. Tűlem, hozhatnál még párat, mert megvídenek bennünket. Főleg egy orktámadás esetín, amire vót már példa, igaz nem errefeli de vót.
*Az öreg keblébe zárta a jószágot, így menetelnek tovább.*
- Jó sok mindehe értessz te fijjam. Hozzá még ilyen jószágot, ami megvíd minket, ín ezt ajánlanám.
*Tehetséges egy elf, jó hasznát lehet majdan venni ha beilleszkedte magát. Lehorgolt bajusszal hallgatja végig a gyilkos históriét.*
- Sajnálom a törtínteket fijjam. Itt majd bíkíre lesz, möglátod.
*Bátorítgatja a pillanatra elszontyolodott elfet.*
- Hogy én? Az bezony hosszú história. A fijammal érkeztem Mogrimmal. Nagy elementarista vót a lelkem, olyannyira, hogy egyesült az erűvel, ahogy ő mondotta volt korábban. Aszondta, hogy van egy erű ami mindenen átmegy, meg átjár, míg a belemen is hehe. Osztán amíg itt beszílgettünk egyszer csak nem vót sehol. Bejártam hatodhat fődet de sehun nem vót. Nem gyászolom mert nem halt meg. Megemlíkezünk róla egyik este egy szerestartás keretíben. Várom, hogy kinyúljon abbúl az erűbűl, oszt újra megjelenjen, mert el fog jönni, ebbe biztos vagyok.
*Erőt kell vennie magán az öregnek mert ez fájó pont az életében. Lelki ereje és hite viszont töretlen, így Mogrim újbóli eljövetelét várja és hírdeti.*
- Vanamikor tudtam ín nyóc nyelven meg tizenkít nyelvjárásot is megírtettem. Ennek mán vagy százharminc esztendeje, osztán azóta sokat felejtettem hehe.
- Jó erőbe vagy te fijjam. Majd segítenél Arra nagyapádnak egy kápolnát emelni, amolyan közösségi lelki terelő helyet?
*Kellenek az új hívek és az új erő, Arra papa pedig toboroz.*
//Gwaandril//
*Komótosan megindulnak a cingár elffel, aki a becézésén csak mosolyog. Mennek mendegélnek tovább majd az elf előhúz egy új nevet, amin az öreg szólíthatja.*
- Gwandzsi? Ez így jó fijjam? Nem fog mán nekem az agyam a kacifikántos nevekre. Valamit egyszerűbbet fijjam.
*Főleg az elf nyelvet tördeli mostanság, pedig elég sok itt a bennszülött hegyesfülű. Menet közben a neki majdcsak fejéig érő jószág odalép az öreghez majd a kezébe és a fejéhez bújtatja a nagy buksi fejét az orrával előre.*
- Ejj de barátságos jószág vagy te. Jer ide, Arra papa szereti a jószágokat.
*Nem bánja, hogy a jószág odabujkált hozzá, még meg is simogatja a buksifejet.*
- Ugyan mán fijjam ne sopánkodjá. Jószágok közt nevelkedtem föl, mint egyszerű parasztember.
*Kedvére van az óriás csaholó.*
- Juhar, ez végre kimondható. Ne aggódjá nem mondom én senkinek. Tűlem, hozhatnál még párat, mert megvídenek bennünket. Főleg egy orktámadás esetín, amire vót már példa, igaz nem errefeli de vót.
*Az öreg keblébe zárta a jószágot, így menetelnek tovább.*
- Jó sok mindehe értessz te fijjam. Hozzá még ilyen jószágot, ami megvíd minket, ín ezt ajánlanám.
*Tehetséges egy elf, jó hasznát lehet majdan venni ha beilleszkedte magát. Lehorgolt bajusszal hallgatja végig a gyilkos históriét.*
- Sajnálom a törtínteket fijjam. Itt majd bíkíre lesz, möglátod.
*Bátorítgatja a pillanatra elszontyolodott elfet.*
- Hogy én? Az bezony hosszú história. A fijammal érkeztem Mogrimmal. Nagy elementarista vót a lelkem, olyannyira, hogy egyesült az erűvel, ahogy ő mondotta volt korábban. Aszondta, hogy van egy erű ami mindenen átmegy, meg átjár, míg a belemen is hehe. Osztán amíg itt beszílgettünk egyszer csak nem vót sehol. Bejártam hatodhat fődet de sehun nem vót. Nem gyászolom mert nem halt meg. Megemlíkezünk róla egyik este egy szerestartás keretíben. Várom, hogy kinyúljon abbúl az erűbűl, oszt újra megjelenjen, mert el fog jönni, ebbe biztos vagyok.
*Erőt kell vennie magán az öregnek mert ez fájó pont az életében. Lelki ereje és hite viszont töretlen, így Mogrim újbóli eljövetelét várja és hírdeti.*
- Vanamikor tudtam ín nyóc nyelven meg tizenkít nyelvjárásot is megírtettem. Ennek mán vagy százharminc esztendeje, osztán azóta sokat felejtettem hehe.
- Jó erőbe vagy te fijjam. Majd segítenél Arra nagyapádnak egy kápolnát emelni, amolyan közösségi lelki terelő helyet?
*Kellenek az új hívek és az új erő, Arra papa pedig toboroz.*
247. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-21 23:39:23
Üzenet elküldve: 2019-10-21 23:39:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril, Ara papa//
//Később: Araiven, Dronrin//
*Kicsit megszaporodott az élet a kis hármasukban. Kicsit cseverészik Lyzzel, de ez mind eltörpül az elf férfi neveletlensége mellett. A hölgyemény fortyogna a dühtől régen, de immáron egy kellemes nemtörődömsséggel veti oda.*
-Az tiéd csak téged jelenthet. Akkor már maradok a szarnál. Köszönöm.
*Mondja és olyan szemeket villant a férfire, amik az undort keverik valami megvetés szerűséggel. Nem ő lesz itt a legjobb barátja. ~Nem is baj.~ Vonja meg lelki vállait, és ekkor érkezik egy kellemesen aranyos öregúr. Mivel magasabb mása már bemutatta, így csak egy szende mosollyal integet az öregúrnak mosolyogva, akit el is küld Lyz a sértegetőssel sátrat nézni. ~Vannak istenek.~ De kis megkönyebbülése nem tart soká. A szőke hős, a morcos manus, pompás pasas, a jóképű jófiú, lovagias lovag, és a fantasztikus férfi megérkezett egy hölggyel az oldalán ha Ryennek is jól rémlik amit lát. Nem tetszik neki a dolog, de az egyhangú szavakból kihallva, amit a tündérlány csak úgy iszik mintha édes igazság volna, Ryennek nem tűnne ki úgy az ismeretlen nő, mintha Araivenhez közel állna. Ő is bemutatásra kerül. ~Mennyi idegen van itt hirtelen.~ Gondolja magában a kislány, és alig várja, hogy Araivennel esetleg össze akadjon a tekintete. Ha így alakulna, akkor szépen integet neki is, amit egy kicsi pukedlivel is megtold. Ekkor eszébe jut hogyan lehetne kicsit kettesben. Lassan a beszélgetések alatt odaoldalaz Araiven közelébe, és éppen csak annyira viszi végbe a tervét feltűnően, hogy nőtársa Lyz érthesse a dolgot.*
-Jajj! *Kap a homlokához, és hunyorítani kezd. Szemeit sokat sejtetően a vezérre emeli.* Azt hiszem még nem vagyok teljesen jól.
*Mondja erőtlen hangján és olyan lassan kezd el Araiven felé dőlni, hogy az csak akkor nem kapja el ha nem akarja. Reméli sikerül a kis terve. Ha nem akkor kis botlásnak tűnik a dolog, mint akit nem bír el a lába. Akkor zavartan visszatántorog Lyz mellé. A nagy kavalkádban ő az egyetlen biztos pont.*
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril, Ara papa//
//Később: Araiven, Dronrin//
*Kicsit megszaporodott az élet a kis hármasukban. Kicsit cseverészik Lyzzel, de ez mind eltörpül az elf férfi neveletlensége mellett. A hölgyemény fortyogna a dühtől régen, de immáron egy kellemes nemtörődömsséggel veti oda.*
-Az tiéd csak téged jelenthet. Akkor már maradok a szarnál. Köszönöm.
*Mondja és olyan szemeket villant a férfire, amik az undort keverik valami megvetés szerűséggel. Nem ő lesz itt a legjobb barátja. ~Nem is baj.~ Vonja meg lelki vállait, és ekkor érkezik egy kellemesen aranyos öregúr. Mivel magasabb mása már bemutatta, így csak egy szende mosollyal integet az öregúrnak mosolyogva, akit el is küld Lyz a sértegetőssel sátrat nézni. ~Vannak istenek.~ De kis megkönyebbülése nem tart soká. A szőke hős, a morcos manus, pompás pasas, a jóképű jófiú, lovagias lovag, és a fantasztikus férfi megérkezett egy hölggyel az oldalán ha Ryennek is jól rémlik amit lát. Nem tetszik neki a dolog, de az egyhangú szavakból kihallva, amit a tündérlány csak úgy iszik mintha édes igazság volna, Ryennek nem tűnne ki úgy az ismeretlen nő, mintha Araivenhez közel állna. Ő is bemutatásra kerül. ~Mennyi idegen van itt hirtelen.~ Gondolja magában a kislány, és alig várja, hogy Araivennel esetleg össze akadjon a tekintete. Ha így alakulna, akkor szépen integet neki is, amit egy kicsi pukedlivel is megtold. Ekkor eszébe jut hogyan lehetne kicsit kettesben. Lassan a beszélgetések alatt odaoldalaz Araiven közelébe, és éppen csak annyira viszi végbe a tervét feltűnően, hogy nőtársa Lyz érthesse a dolgot.*
-Jajj! *Kap a homlokához, és hunyorítani kezd. Szemeit sokat sejtetően a vezérre emeli.* Azt hiszem még nem vagyok teljesen jól.
*Mondja erőtlen hangján és olyan lassan kezd el Araiven felé dőlni, hogy az csak akkor nem kapja el ha nem akarja. Reméli sikerül a kis terve. Ha nem akkor kis botlásnak tűnik a dolog, mint akit nem bír el a lába. Akkor zavartan visszatántorog Lyz mellé. A nagy kavalkádban ő az egyetlen biztos pont.*
246. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:25:42
Üzenet elküldve: 2019-10-21 20:25:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Arraele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idős tündérrel halad tovább az úton, aki valamiért ismerős vonásokkal rendelkezik a nyurga hosszúéletű számára. ~ Nem, biztosan nem láttam. De vajon honnan lehet annyira... óh! ~ A falu tudósa, a lihanechi alkimista nézett ki hasonlóan, mint a jámbornak elkönyvelt Arra papa. Gwaandril egészen kicsiny korától kezdve odavolt a férfiért, így kifejezetten jó benyomással indul nála az ifjú elméjében, gombához hasonlított virágbanszületett is.*
-Köszönöm, Arra papa! *Elmosolyodik a becézésen. ~ Gwaa. Szegény, biztosan ismeretlen neki a nevem. ~ Valószínűleg a Gwaandril nem valami elterjedt név Artheniorban és környékén, legalábbis a hosszúéletű, erdőlaki északi erre következtet. Úgy gondolja, érdemes lenne megadni egy rendes becézési formát a szegény tündérnek, hiszen véleménye szerint Arra papa elveszett lehet ilyen téren belül.*
-Szólítson csak Gwaandrilnak, Arra papa! *Mosolyodik el. Nagyon tetszik neki az apróság, aki méretével és beszédstílusával, a férfi szerint teljesen homlokegyenest rajzolva, vélhetően nagy tudások és tudományok büszke birtokosa lehet. Kedveli az ilyen figurákat: kívülről egyszerű, belül azonban annál összetettebb lényeo, akik kincseiket ténylegesen csak az arra méltóak ak szolgáltatják ki. Ez a kincs pedig nem kevesebb a bölcsességnél. A sárguló levelek megzörögnek fejük felett, apró szélre lesz figyelmes az elf. Amíg a Viltheriel ezt figyeli, Juhar önálló akcióba kezd, s a tündérrel majdhogynem egymagas kutya, egyenesen az arcába, majd a kezébe igyekszik bele dugni nedves orrát, Arra papánál. Amikor erre végre gazdája is felfigyel, elsápad, hiszen nem hiszi, hogy ez itt... elfogadott lenne. Füttyent a kutyának, aki mellette terem, majd jöhet a meghajlást kísérő, szóbeli bocsánatkérés.*
-Jaj, kérem, ne haragudjon, csupán eléggé izgága és kotnyeles egy jószág. Higgye el, nem bántotta volna! Sajnálom, hogy nem figyeltem oda azonnal, elkalandoztam és... és ez az én hibám! Kérem, ne haragudjék Juharra, ő semmi rosszat nem akart! Lyzendrának meg főként, legyen szíves, ne tessék semmi rosszat mondani. *Fakad ki, hiszen félti szegény ebet. Ahogy az a vezetőnél is elhangzott: Juhar jelenti számára a családot, barátot és örök társat, egyben. Ez eléggé elszomorító gondolat lehetne, ha belegondolunk, hogy Gwaandril kimentette, már felnőtten az ebet a mocsárból, így ki tudja, a bundásnak hany éve van még hátra, mindenesetre az biztos, hogy sokkal kevesebb, mint a gazdájának. Persze ebbe az elf bele sem bír gondolni: neki jelenleg a csahos a mindene. Arra csatlakozni kíván a mulatsághoz, ami elgondolkodásra sarkallja az elfet. ~ Vajon marad itt valaki, akivel elüthetném az időt? És nem Dhorryn... ~ Persze nem, mintha Araivennel többre menne. A mordon őr sem tűnt valami jó csevejpartnernek. Most viszont a pillanatban van. Abban a pillanatban, amelyben kérdéseket szegezett hozzá a virágbanszületett, s meg is válaszolja őket.*
-Vigyázhatok gyerekekre, vadászhatok, írnoki, könyvtárosi, esetleg építészi munkát végezhetek, Arra papa. Persze a szívem csücske még mindig az állatvilág és annak a gyógyítása. Lyzendrával már megállapodtam egy madárposta kiépítésében. Remélem hasznukra lesz! *Mosolyodik el, keserédes karakterével, mikor jön az a kérdés, amitől a legjobban félt. Fel kell újra elevenítenie a múltat. Napjában harmadjára. Talán szerencséjére, de kezd immunissá válni a traumára. Már nem sír, csupán az arcára fagyott, szomorkásba átmenő mosoly és szemek árulkodnak őszinte érzelmeiről.*
-Menekültem, Arra papa. Lihanech és a hegység mellől, egy Lombvár nevezetű faluból érkeztem, lehet ismeri az idomított wargokat, amiket ide, Artheniorba is szállítunk. Pontosabban, szállítottunk. A nemzetségfő fia vagyok és egy Teysus hívő fanatikus csoport, számos wegtoreni óriás zsoldossal, felgyújtotta az egész erdőt. Az emberek mind ott vesztek, apámat és a wargját előttem ölték meg. Öcsémről semmit sem tudok, anyám viszont úgy szintén halott. Sokan kínhalált haltak a tűzben, nem csak a fegyverek által. De én legalább megmenekülhettem. Az Erdőszellem segítségével leráztam üldözőimet és Erdőmélyén át eljutottam ide. *Itt tényleges mosoly kerül vissza az arcára. Örül neki, hogy itt lehet, a többiek között. Persze nem úszhatja meg az öreg, hogy csak ő kérdezzen. Egy rövid ideig az erős fákat és a falusiakat nézi a gyerek, majd oldalán csaholó kutyája fülét vakargatja. Eztán jöhetnek a kérdések.*
-És Arra papa? Ön hogyan került ide, vagyis Mil'Ochassba? Esetleg tud elf nyelven, vagy van valamilyen szerepe a szellemi vezetőségen kívül itt? *Teszi fel először a legfontosabbakat, újra keserédes, de érdeklődéssel vegyülő tekintettel.*
//Arraele//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az idős tündérrel halad tovább az úton, aki valamiért ismerős vonásokkal rendelkezik a nyurga hosszúéletű számára. ~ Nem, biztosan nem láttam. De vajon honnan lehet annyira... óh! ~ A falu tudósa, a lihanechi alkimista nézett ki hasonlóan, mint a jámbornak elkönyvelt Arra papa. Gwaandril egészen kicsiny korától kezdve odavolt a férfiért, így kifejezetten jó benyomással indul nála az ifjú elméjében, gombához hasonlított virágbanszületett is.*
-Köszönöm, Arra papa! *Elmosolyodik a becézésen. ~ Gwaa. Szegény, biztosan ismeretlen neki a nevem. ~ Valószínűleg a Gwaandril nem valami elterjedt név Artheniorban és környékén, legalábbis a hosszúéletű, erdőlaki északi erre következtet. Úgy gondolja, érdemes lenne megadni egy rendes becézési formát a szegény tündérnek, hiszen véleménye szerint Arra papa elveszett lehet ilyen téren belül.*
-Szólítson csak Gwaandrilnak, Arra papa! *Mosolyodik el. Nagyon tetszik neki az apróság, aki méretével és beszédstílusával, a férfi szerint teljesen homlokegyenest rajzolva, vélhetően nagy tudások és tudományok büszke birtokosa lehet. Kedveli az ilyen figurákat: kívülről egyszerű, belül azonban annál összetettebb lényeo, akik kincseiket ténylegesen csak az arra méltóak ak szolgáltatják ki. Ez a kincs pedig nem kevesebb a bölcsességnél. A sárguló levelek megzörögnek fejük felett, apró szélre lesz figyelmes az elf. Amíg a Viltheriel ezt figyeli, Juhar önálló akcióba kezd, s a tündérrel majdhogynem egymagas kutya, egyenesen az arcába, majd a kezébe igyekszik bele dugni nedves orrát, Arra papánál. Amikor erre végre gazdája is felfigyel, elsápad, hiszen nem hiszi, hogy ez itt... elfogadott lenne. Füttyent a kutyának, aki mellette terem, majd jöhet a meghajlást kísérő, szóbeli bocsánatkérés.*
-Jaj, kérem, ne haragudjon, csupán eléggé izgága és kotnyeles egy jószág. Higgye el, nem bántotta volna! Sajnálom, hogy nem figyeltem oda azonnal, elkalandoztam és... és ez az én hibám! Kérem, ne haragudjék Juharra, ő semmi rosszat nem akart! Lyzendrának meg főként, legyen szíves, ne tessék semmi rosszat mondani. *Fakad ki, hiszen félti szegény ebet. Ahogy az a vezetőnél is elhangzott: Juhar jelenti számára a családot, barátot és örök társat, egyben. Ez eléggé elszomorító gondolat lehetne, ha belegondolunk, hogy Gwaandril kimentette, már felnőtten az ebet a mocsárból, így ki tudja, a bundásnak hany éve van még hátra, mindenesetre az biztos, hogy sokkal kevesebb, mint a gazdájának. Persze ebbe az elf bele sem bír gondolni: neki jelenleg a csahos a mindene. Arra csatlakozni kíván a mulatsághoz, ami elgondolkodásra sarkallja az elfet. ~ Vajon marad itt valaki, akivel elüthetném az időt? És nem Dhorryn... ~ Persze nem, mintha Araivennel többre menne. A mordon őr sem tűnt valami jó csevejpartnernek. Most viszont a pillanatban van. Abban a pillanatban, amelyben kérdéseket szegezett hozzá a virágbanszületett, s meg is válaszolja őket.*
-Vigyázhatok gyerekekre, vadászhatok, írnoki, könyvtárosi, esetleg építészi munkát végezhetek, Arra papa. Persze a szívem csücske még mindig az állatvilág és annak a gyógyítása. Lyzendrával már megállapodtam egy madárposta kiépítésében. Remélem hasznukra lesz! *Mosolyodik el, keserédes karakterével, mikor jön az a kérdés, amitől a legjobban félt. Fel kell újra elevenítenie a múltat. Napjában harmadjára. Talán szerencséjére, de kezd immunissá válni a traumára. Már nem sír, csupán az arcára fagyott, szomorkásba átmenő mosoly és szemek árulkodnak őszinte érzelmeiről.*
-Menekültem, Arra papa. Lihanech és a hegység mellől, egy Lombvár nevezetű faluból érkeztem, lehet ismeri az idomított wargokat, amiket ide, Artheniorba is szállítunk. Pontosabban, szállítottunk. A nemzetségfő fia vagyok és egy Teysus hívő fanatikus csoport, számos wegtoreni óriás zsoldossal, felgyújtotta az egész erdőt. Az emberek mind ott vesztek, apámat és a wargját előttem ölték meg. Öcsémről semmit sem tudok, anyám viszont úgy szintén halott. Sokan kínhalált haltak a tűzben, nem csak a fegyverek által. De én legalább megmenekülhettem. Az Erdőszellem segítségével leráztam üldözőimet és Erdőmélyén át eljutottam ide. *Itt tényleges mosoly kerül vissza az arcára. Örül neki, hogy itt lehet, a többiek között. Persze nem úszhatja meg az öreg, hogy csak ő kérdezzen. Egy rövid ideig az erős fákat és a falusiakat nézi a gyerek, majd oldalán csaholó kutyája fülét vakargatja. Eztán jöhetnek a kérdések.*
-És Arra papa? Ön hogyan került ide, vagyis Mil'Ochassba? Esetleg tud elf nyelven, vagy van valamilyen szerepe a szellemi vezetőségen kívül itt? *Teszi fel először a legfontosabbakat, újra keserédes, de érdeklődéssel vegyülő tekintettel.*
245. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-21 18:54:59
Üzenet elküldve: 2019-10-21 18:54:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Araiven, Dronrin, Lyzendra csapata felé tartva//
*Monsotor sajnálattal veszi, hogy mélységi társa elhagyta a helyet, és az őr visszatérni sem látta őt, ami annyit jelent számára, hogy végleg elhagyta a helyet. A szerzetes egy lassú bólintással jelzi, hogy megértette, amit mondott Araiven.*
-Köszönöm szépen, hogy válaszoltál.
*Ezek után félreáll az elf férfi és a fél-elf leány útjából, és utána egy-két lépés távolságot tartva követi őket, hisz érdekli, hogy merre is tartanak. Valamint ha út közben találkozik Lyzendrával, akkor közölné vele a tényeket. Amint meglátja a csoportot, meglepetésként éri, hogy megint ismeretleneket lát Mil'Ochasson belül. Egy tündér lányt, egy embert, akinek ráadásul egy kutyája is van, valamint az Araiven által kísért fél-elfet. Egyelőre kivárja, hogy mindenki végigmondja a magáét, aztán ős is megosztaná Lyzzel, hogy Jayzion már elment, és hogy a lépcsőfok már nem inog.*
//Araiven, Dronrin, Lyzendra csapata felé tartva//
*Monsotor sajnálattal veszi, hogy mélységi társa elhagyta a helyet, és az őr visszatérni sem látta őt, ami annyit jelent számára, hogy végleg elhagyta a helyet. A szerzetes egy lassú bólintással jelzi, hogy megértette, amit mondott Araiven.*
-Köszönöm szépen, hogy válaszoltál.
*Ezek után félreáll az elf férfi és a fél-elf leány útjából, és utána egy-két lépés távolságot tartva követi őket, hisz érdekli, hogy merre is tartanak. Valamint ha út közben találkozik Lyzendrával, akkor közölné vele a tényeket. Amint meglátja a csoportot, meglepetésként éri, hogy megint ismeretleneket lát Mil'Ochasson belül. Egy tündér lányt, egy embert, akinek ráadásul egy kutyája is van, valamint az Araiven által kísért fél-elfet. Egyelőre kivárja, hogy mindenki végigmondja a magáét, aztán ős is megosztaná Lyzzel, hogy Jayzion már elment, és hogy a lépcsőfok már nem inog.*
244. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-21 14:32:47
Üzenet elküldve: 2019-10-21 14:32:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 310
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ezer levél alatt//
//Lyzendra, Gwaandril//
*Aranyhaj köszönti a társaságban hiszen már ő ismeri Arra papát valamelyest, vagyis hát volt dolguk egyszer kétszer szöcskézni. Az elf nőstény bemutat neki két újoncot.*
- Örvendek gyermekeim! Eír hozzon fínyt a szívetekbe!
*Az egyik egy nagyon nyúlánk elf akinek a feje lassan a lombokat verdesi. A másik meg olyan pici tündér, hogy olyat még nem is látott. Arra papa meg hát egy elég termetes tündér létére, nagydarab mint egy öblös tuskó.*
- Jó van jányom. No akkor jer velem Gwaa komám. Nézünk níked valami ólat, ahun meghúzhatod magad.
*Mielőtt az égimeszelőt elvezetné valami sátorhoz na azelőtt aranyhaj valami érdekeset mond.*
- Esti mulatság? Ej jányom vísd fel az öreg Arra papát mert bezony ott lesz a helyem.
*Lyz jányának leadta a jelentkezést, most már vezeti az égig érő elfet.*
- Gyere komám! Osztán miféle dógohzo értesz. Meg, hogy lyukadtál ki itt az erdő közepín?
*Arra papa elindul az elffel, hogy aludni való helyet kutassanak neki. Út közbe faggatja, hogy megtudjon pár dolgot róla.*
//Lyzendra, Gwaandril//
*Aranyhaj köszönti a társaságban hiszen már ő ismeri Arra papát valamelyest, vagyis hát volt dolguk egyszer kétszer szöcskézni. Az elf nőstény bemutat neki két újoncot.*
- Örvendek gyermekeim! Eír hozzon fínyt a szívetekbe!
*Az egyik egy nagyon nyúlánk elf akinek a feje lassan a lombokat verdesi. A másik meg olyan pici tündér, hogy olyat még nem is látott. Arra papa meg hát egy elég termetes tündér létére, nagydarab mint egy öblös tuskó.*
- Jó van jányom. No akkor jer velem Gwaa komám. Nézünk níked valami ólat, ahun meghúzhatod magad.
*Mielőtt az égimeszelőt elvezetné valami sátorhoz na azelőtt aranyhaj valami érdekeset mond.*
- Esti mulatság? Ej jányom vísd fel az öreg Arra papát mert bezony ott lesz a helyem.
*Lyz jányának leadta a jelentkezést, most már vezeti az égig érő elfet.*
- Gyere komám! Osztán miféle dógohzo értesz. Meg, hogy lyukadtál ki itt az erdő közepín?
*Arra papa elindul az elffel, hogy aludni való helyet kutassanak neki. Út közbe faggatja, hogy megtudjon pár dolgot róla.*
243. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:41:48
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:41:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Monsotor, Dronrin és Lyzendra csapata//
- Igen, mindenki a saját lombházát építette fel. De mindenki segített a közösség többi lakójának. *Válaszol tömören a lombházak felé intézett kérdésre, ahogy végigpillant maga is a lombszintre épített házakon.
Az elismerő füttyszóra a lányra néz, amikor látja, hogy csak a fa nyűgözte le ennyire, haloványan elmosolyodik.*
- Szép, igaz? *Kérdi halkan.
Monostor feléjük tart és kérdést is intéz hozzá. A mélységi felől érdeklődik, akivel érkezett annak idején.*
- Semmi baj. Kérdezz csak. *Áll meg az őr íjász az óriás kérdésére.*
- Hüm, de pár nappal korábban távozott, ha jól emlékszem. Nem mondta, merre. *Először el kell gondolkodnia, de aztán beugrik neki és válaszol. Személyleírásra nincs is szükség. Lyzendrával és az óriással ők hozták el a szent fát Erdőmélyéről.*
- És nem is láttam visszatérni. Sajnálom. *Teszi hozzá. Tényleg nem látta őt visszatérni, de biztosan tud magára vigyázni.
Ha Monsotor nem kérdez mást, akkor röviden elköszön tőle és elindul a felé intő Lyzendráék felé.*
- Me'ochass, Lyzendra, ő Dronrin Vertthe, nemrég érkezett Mil'Ochass kapujába, veled szeretne beszélni. *Mutatja be kis meghajlás után a lányt és ha nincs rá szükség a továbbiakban, akkor mindenkinek odabiccent és elindul vissza a posztjára, hisz neki őrködnie kell a közösség nyugalma felett.*
//Monsotor, Dronrin és Lyzendra csapata//
- Igen, mindenki a saját lombházát építette fel. De mindenki segített a közösség többi lakójának. *Válaszol tömören a lombházak felé intézett kérdésre, ahogy végigpillant maga is a lombszintre épített házakon.
Az elismerő füttyszóra a lányra néz, amikor látja, hogy csak a fa nyűgözte le ennyire, haloványan elmosolyodik.*
- Szép, igaz? *Kérdi halkan.
Monostor feléjük tart és kérdést is intéz hozzá. A mélységi felől érdeklődik, akivel érkezett annak idején.*
- Semmi baj. Kérdezz csak. *Áll meg az őr íjász az óriás kérdésére.*
- Hüm, de pár nappal korábban távozott, ha jól emlékszem. Nem mondta, merre. *Először el kell gondolkodnia, de aztán beugrik neki és válaszol. Személyleírásra nincs is szükség. Lyzendrával és az óriással ők hozták el a szent fát Erdőmélyéről.*
- És nem is láttam visszatérni. Sajnálom. *Teszi hozzá. Tényleg nem látta őt visszatérni, de biztosan tud magára vigyázni.
Ha Monsotor nem kérdez mást, akkor röviden elköszön tőle és elindul a felé intő Lyzendráék felé.*
- Me'ochass, Lyzendra, ő Dronrin Vertthe, nemrég érkezett Mil'Ochass kapujába, veled szeretne beszélni. *Mutatja be kis meghajlás után a lányt és ha nincs rá szükség a továbbiakban, akkor mindenkinek odabiccent és elindul vissza a posztjára, hisz neki őrködnie kell a közösség nyugalma felett.*
242. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:21:53
Üzenet elküldve: 2019-10-20 20:21:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Egy régi barátság//
//Ezer levél alatt//
*Lyzendra lombházának magasából megpillantja a csoportot a szőke íjásszal. Felkel Vieljana mellől és a korláthoz sétál, hogy két kézzel az alacsony kerítésre támaszkodjon és onnan nézzen le az alant mozgó alakokra.
A különösen viselkedő elf a kutyával, ismerősök és ismeretlenek, és a vén tündér, aki szellemi vezetőnek titulálta magát a vendégek előtt. Nem kíván senkivel összetűzésbe kerülni, de vannak dolgok, amelyeket tisztáznia kell mindenkivel. Lyzendra Mil'Ochass vezetője, ezt mindenki tudja, az erődmélyi elf pedig... nos, még maga sem tudja, hogy micsoda, de mint az oltár felszentelője, közelebb áll ehhez a titulushoz, mint bárki más.
Nem, nem fél attól, hogy bárki elveszi ezt a helyet tőle, egyszerűen csak nála nem a szavak, hanem a tettek beszélnek és jelölnek ki utakat.
Szúrós tekintettel néz le, bár mindezzel maga sincs tisztában, fürkészi a társaságot, lombzöld tekintete Lyzendráét keresi.
Ha Lyz felé néz, akkor rövid fejmozdulattal köszön neki. A szavakat nem hallja, túl sok a zaj, a folyó zúgása és a távolság is nagy. De nem is kell hallania, minden kérdésére választ fog kapni idővel és türelemmel.*
//Ezer levél alatt//
*Lyzendra lombházának magasából megpillantja a csoportot a szőke íjásszal. Felkel Vieljana mellől és a korláthoz sétál, hogy két kézzel az alacsony kerítésre támaszkodjon és onnan nézzen le az alant mozgó alakokra.
A különösen viselkedő elf a kutyával, ismerősök és ismeretlenek, és a vén tündér, aki szellemi vezetőnek titulálta magát a vendégek előtt. Nem kíván senkivel összetűzésbe kerülni, de vannak dolgok, amelyeket tisztáznia kell mindenkivel. Lyzendra Mil'Ochass vezetője, ezt mindenki tudja, az erődmélyi elf pedig... nos, még maga sem tudja, hogy micsoda, de mint az oltár felszentelője, közelebb áll ehhez a titulushoz, mint bárki más.
Nem, nem fél attól, hogy bárki elveszi ezt a helyet tőle, egyszerűen csak nála nem a szavak, hanem a tettek beszélnek és jelölnek ki utakat.
Szúrós tekintettel néz le, bár mindezzel maga sincs tisztában, fürkészi a társaságot, lombzöld tekintete Lyzendráét keresi.
Ha Lyz felé néz, akkor rövid fejmozdulattal köszön neki. A szavakat nem hallja, túl sok a zaj, a folyó zúgása és a távolság is nagy. De nem is kell hallania, minden kérdésére választ fog kapni idővel és türelemmel.*
241. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-10-20 17:54:18
Üzenet elküldve: 2019-10-20 17:54:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 134
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Ezer levél alatt//
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
//Érintőlegesen Dronrin Vertthe//
//Arraele, talán érintőlegesen Araiven//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Friss, sárguló levelekkel tarkított erdő nedves illata elegyedik a száraz fák kérgével a levegőben, a varázslatosnak minden további nélkül nevezhető, különleges elf faluban, s ezzel együtt beáramlik Gwaandril orrába is, átjárva és erővel bőven megtöltve az ifjú északit. Az ilyen apró mozzanatok jelentik számára az élet apró örömeit, amelyekből egy fárasztó nap után, egy gondterhelt pillanatában, egy gonosz, szipolyozó gondolat hálójából kiszakadva, esetleg egy hosszú, fárasztó esemény végére érve, mint a nap, mikor nyugovóra tér a horizont mögött, halvány sugaraival felfestve az eget, hogy a holdak csupán fényének végső sugarait meghazudtoló tündökléssel vegyék át a stafétát, megpihenhessen, erőt gyűjthessen. Erre most szüksége lesz, hiszen egy vezetővel beszélget, főként egy érzékeny, számára még gyógyuló félben lévő témáról. Az Erdőszellemnek hála, nem a Gwaandril számára rossz irányba terelődik a csevej, így kicsit bátrabb, hétköznapibb hangsúlyban fog megszólalni, miután kiitta Lyzendra csengő szavait. Nagy levegőt vesz és mindenre, legalábbis minden olyanra, ami a fejében opcióként felvonult, kezdve a vezér szerepétől egészen Juhar kérdéséig, próbál megfelelően, de ugyanakkor kifejezetten őszintén beszélni.*
-Köszönöm, természetesen az eb a megbeszéltek alapján lesz kezelve. *Közben a Lyz kezénél szaglászó, barátságos attitűdöt mutató kutya felé néz.*
-Persze egymagam fogom megépíteni a dúcot, de a kérdésem most az általad említett egyénre vonatkozna. Ki az a... Monsotor? *Ejti ki bizonytalanul újra a nevet.*
-Szerintem jó vezető lehetsz. Én már tisztellek. Remélem kiérdemeljük a bizalmadat és mihamarabb hordhatunk idebent is fegyvert. *Jelenti ki a levegőbe, csupán a saját kútfőjéből kigondolva és beszéddé formálva a szavakat. A tündér meg... Gwaandrilnál elásta magát, bár ez valószínűleg nem is zavarja a virágbanszületettet. Juhar távolabb húzódik a másiktól, de gazdájához közelebb, s még a várható morgás előtt vakarja meg a hosszúéletű csillapítás végett a kutya fültövét, mivel feltehetően megérzi idegességét. Ezután jöhet a visszavágás.*
-Hát, a Dhorryn sem valami csodaszép név. Az elf nyelvben a dh'roynra emlékeztet. Azt hiszem szart jelent. *Kuncog egy kicsit magában, remélve, Lyzendra is díjazza az észrevételt. Szemében a tündér olyan, akár egy koporsó: kívülről szép, talán díszes is, de érezhető a bensejéből fakadó, romlott és korhadt esszencia. Emiatt közönyös ezzel a fajjal: bármelyik, Gwaandril számára jónak tartható képviselője jelenik meg, mint Viel, egy Dhorrynhoz hasonló kioltja őt. De valaki új érkezik, egy újabb, bár sokkal öregebb és férfiasabb tündér képében. ~ És én még azt hittem, ez egy elf falu! Mennyien élnek ezek itt! ~ De úgy néz ki, kedves az öreg, akit Arra papa névem ismerhet meg. Kedves teremtés, igen jó első benyomást tesz a Viltherielre nézve.*
-Gwaandril Viltheriel és Juhar a szolgálatára, Arra papa! *Mosolyodik el és egy pillanatig visszatartja a csaholó, boldogságtól és érdeklődéstől majd kicsattanó ebet.*
-Csak estére, Arra papa, izgatott jószág, de a légynek sem árt, ha nem mondom neki. Bennem pedig megbízhat, higgye csak el! *Mosolyog és tartja vissza az ebet. Lyzendra határozatára az öreggel tart, így valószínűleg lekési Araiven és a lány érkezését, ami miatt kissé csalódott, hiszen kíváncsi lett volna arra, miféle jószág érkezik még az állatotthonnak is lassan nevezhető Mil'Ochassba. Persze távozása pillanatában Lyz meginvitálja őket, amit Gwaandril jelenlegi belátása szerint kénytelen visszautasítani.*
-Bocsássatok meg, de ezt most el kell utasítanom, viszont köszönöm! Jelenleg a környéket szeretném felderíteni és minél hamarabb be szeretnék illeszkedni. No meg ki kéne építeni a madárpostát is, házat felhúzni, minxet befogni... sok a teendőm. *Látja be, majd valóban távozik.*
A hozzászólás írója (Gwaandril Viltheriel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 18:24:52
//Dhorryn, Lyzendra, Gwaandril//
//Érintőlegesen Dronrin Vertthe//
//Arraele, talán érintőlegesen Araiven//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Friss, sárguló levelekkel tarkított erdő nedves illata elegyedik a száraz fák kérgével a levegőben, a varázslatosnak minden további nélkül nevezhető, különleges elf faluban, s ezzel együtt beáramlik Gwaandril orrába is, átjárva és erővel bőven megtöltve az ifjú északit. Az ilyen apró mozzanatok jelentik számára az élet apró örömeit, amelyekből egy fárasztó nap után, egy gondterhelt pillanatában, egy gonosz, szipolyozó gondolat hálójából kiszakadva, esetleg egy hosszú, fárasztó esemény végére érve, mint a nap, mikor nyugovóra tér a horizont mögött, halvány sugaraival felfestve az eget, hogy a holdak csupán fényének végső sugarait meghazudtoló tündökléssel vegyék át a stafétát, megpihenhessen, erőt gyűjthessen. Erre most szüksége lesz, hiszen egy vezetővel beszélget, főként egy érzékeny, számára még gyógyuló félben lévő témáról. Az Erdőszellemnek hála, nem a Gwaandril számára rossz irányba terelődik a csevej, így kicsit bátrabb, hétköznapibb hangsúlyban fog megszólalni, miután kiitta Lyzendra csengő szavait. Nagy levegőt vesz és mindenre, legalábbis minden olyanra, ami a fejében opcióként felvonult, kezdve a vezér szerepétől egészen Juhar kérdéséig, próbál megfelelően, de ugyanakkor kifejezetten őszintén beszélni.*
-Köszönöm, természetesen az eb a megbeszéltek alapján lesz kezelve. *Közben a Lyz kezénél szaglászó, barátságos attitűdöt mutató kutya felé néz.*
-Persze egymagam fogom megépíteni a dúcot, de a kérdésem most az általad említett egyénre vonatkozna. Ki az a... Monsotor? *Ejti ki bizonytalanul újra a nevet.*
-Szerintem jó vezető lehetsz. Én már tisztellek. Remélem kiérdemeljük a bizalmadat és mihamarabb hordhatunk idebent is fegyvert. *Jelenti ki a levegőbe, csupán a saját kútfőjéből kigondolva és beszéddé formálva a szavakat. A tündér meg... Gwaandrilnál elásta magát, bár ez valószínűleg nem is zavarja a virágbanszületettet. Juhar távolabb húzódik a másiktól, de gazdájához közelebb, s még a várható morgás előtt vakarja meg a hosszúéletű csillapítás végett a kutya fültövét, mivel feltehetően megérzi idegességét. Ezután jöhet a visszavágás.*
-Hát, a Dhorryn sem valami csodaszép név. Az elf nyelvben a dh'roynra emlékeztet. Azt hiszem szart jelent. *Kuncog egy kicsit magában, remélve, Lyzendra is díjazza az észrevételt. Szemében a tündér olyan, akár egy koporsó: kívülről szép, talán díszes is, de érezhető a bensejéből fakadó, romlott és korhadt esszencia. Emiatt közönyös ezzel a fajjal: bármelyik, Gwaandril számára jónak tartható képviselője jelenik meg, mint Viel, egy Dhorrynhoz hasonló kioltja őt. De valaki új érkezik, egy újabb, bár sokkal öregebb és férfiasabb tündér képében. ~ És én még azt hittem, ez egy elf falu! Mennyien élnek ezek itt! ~ De úgy néz ki, kedves az öreg, akit Arra papa névem ismerhet meg. Kedves teremtés, igen jó első benyomást tesz a Viltherielre nézve.*
-Gwaandril Viltheriel és Juhar a szolgálatára, Arra papa! *Mosolyodik el és egy pillanatig visszatartja a csaholó, boldogságtól és érdeklődéstől majd kicsattanó ebet.*
-Csak estére, Arra papa, izgatott jószág, de a légynek sem árt, ha nem mondom neki. Bennem pedig megbízhat, higgye csak el! *Mosolyog és tartja vissza az ebet. Lyzendra határozatára az öreggel tart, így valószínűleg lekési Araiven és a lány érkezését, ami miatt kissé csalódott, hiszen kíváncsi lett volna arra, miféle jószág érkezik még az állatotthonnak is lassan nevezhető Mil'Ochassba. Persze távozása pillanatában Lyz meginvitálja őket, amit Gwaandril jelenlegi belátása szerint kénytelen visszautasítani.*
-Bocsássatok meg, de ezt most el kell utasítanom, viszont köszönöm! Jelenleg a környéket szeretném felderíteni és minél hamarabb be szeretnék illeszkedni. No meg ki kéne építeni a madárpostát is, házat felhúzni, minxet befogni... sok a teendőm. *Látja be, majd valóban távozik.*
A hozzászólás írója (Gwaandril Viltheriel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.20 18:24:52
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927