Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:10:47
Üzenet elküldve: 2019-07-30 18:10:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*Törökülésben várja, hogy barátja helyet foglaljon, majd mosolyogva hanyattdől. Hamar feltápászkodik azonban, amint Umon megszólal. Hevesen bólogat, amint az evésre terelődik a szó, és ő is szétnéz, hátha megpillant valakit, akinél étel van. Ahogy visszaterelődik a szó a fára, ő is visszafordul, és figyelmesen hallgat. Megrázza a fejét, nem hallott még Vadvédről. Elvigyorodik ahogy meghallja régi barátja, Pyr nevét.*
-Megérte bizony. *válaszol* Remek hely, azt meg kell hagyni, no meg itt akad társaság is. *egy röpke pillanatra elhallgat* Bár nem szokásom sokat locsogni. *érdeklődve bámulja a tüzet, mintha attól várna megerősítést, de szerencsére Umon eltereli a témát.*
-Az remek lenne! *Emeli fel tekintetét, s közben eszébe jut Pyr házikója is, amibe ő annak idején oly gyanútlanul bemászott. Elmosolyodik, s úgy dönt megosztja gondolatait Umonnal.*
-Egyszer már összefutottam vele. *kezdi* Eltulajdonítottam a kunyhóját, amíg ő nem volt otthon. Cserébe bezárt. *vigyorog*
//Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*Törökülésben várja, hogy barátja helyet foglaljon, majd mosolyogva hanyattdől. Hamar feltápászkodik azonban, amint Umon megszólal. Hevesen bólogat, amint az evésre terelődik a szó, és ő is szétnéz, hátha megpillant valakit, akinél étel van. Ahogy visszaterelődik a szó a fára, ő is visszafordul, és figyelmesen hallgat. Megrázza a fejét, nem hallott még Vadvédről. Elvigyorodik ahogy meghallja régi barátja, Pyr nevét.*
-Megérte bizony. *válaszol* Remek hely, azt meg kell hagyni, no meg itt akad társaság is. *egy röpke pillanatra elhallgat* Bár nem szokásom sokat locsogni. *érdeklődve bámulja a tüzet, mintha attól várna megerősítést, de szerencsére Umon eltereli a témát.*
-Az remek lenne! *Emeli fel tekintetét, s közben eszébe jut Pyr házikója is, amibe ő annak idején oly gyanútlanul bemászott. Elmosolyodik, s úgy dönt megosztja gondolatait Umonnal.*
-Egyszer már összefutottam vele. *kezdi* Eltulajdonítottam a kunyhóját, amíg ő nem volt otthon. Cserébe bezárt. *vigyorog*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-24 20:37:15
Üzenet elküldve: 2019-07-24 20:37:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*Egy kissé elmereng gondolataiban, lábait maga alatt összefűzve mindkét kezét térdein pihentetve, bár nem meditál, mégis megtisztulást érez. A levegő, a föld, a készülő tűz, a fák, s a csend. Míg Datvinoolv készülődik, békésen szemléli, kíváncsi rá, hogyan boldogul, ezúttal önző módon nem veszi ki részét a munkából. Szokásához híven, amint egy-két lefekvéshez készülődő elf gyermek a közelébe él, huncutul rájuk ijeszt, szeretik őt... a torzonborz, mogorva favágót. Legalábbis úgy tartják, hogy ő az. Dat gyorsan összekészíti a tüzet, s szólítására mosolyogva emeli rá tekintetét gondolataiból.*
- Remek! *Biccentve támaszkodik a földre, s áll fel, majd közelebb sétál. A fa immár biztonságban van, vigyáznak rá.*
- Tudod kisember... *Kezdi, pedig jóval magasabb nála, cingár kissé és vékony, bár izmokat is sejtet a tunika.* azt gondolom egészen jól összehoztuk ezt a napot. *Támaszkodik meg két kezén hátradőlve.*
- A nap lement... most már csak enni kéne valamit, nem tudom az a druida merre jár... *Forgatja körbe fejét a táborban.* Vajon a karámosok hogy állnak? *Pillant el a tábor túloldala felé, ahol olybá tűnik az a csapat is remekül haladt. Visszaillant a valaha volt, s most lombos csemete fal felé.*
- Tudod, ezt a fát, melyet őriznünk kell, az Erdőszellem fájának neveztük és barátom, Pycta ültette még Vadvédben. Hallottál már Vadvédről? *Kérdezi visszafordulva a férfi felé.*
- Vadregényes, patakokkal és zuhatagokkal tarkított hely, erdővel körbevéve, mélyen Erdőmélye rejtekén. Egykoron ott éltünk, Lyzendra, Pycta, Leon, Seles, Xotara, Isqueha, Pyr. Az égre, hogy milyen nagy szája volt annak a tollas tündérnek. *Nevet fel jóízűen, majd hangosan kordul a gyomra.*
- Ott mindenünk megvolt, csak a kezdet nem, itt legalább az is megvan. *Pillant a tábor felé.* Mert mindent elkezdeni nagyon jó érzés, látni, ahogy készül... te mit gondolsz, Dat, megérte nálunk maradni? *Kérdezi csendesen, fürkésző, mélybarna tekintetét a férfin pihentetve.*
- Holnap csinálunk neked lombházat, bár, ha az a tündér itt lenne pikk-pakk megoldaná. *Sóhajt fel.* Csak ne lenne olyan idegesítő! *Kapja el megint a nevetés.*
-
//Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*Egy kissé elmereng gondolataiban, lábait maga alatt összefűzve mindkét kezét térdein pihentetve, bár nem meditál, mégis megtisztulást érez. A levegő, a föld, a készülő tűz, a fák, s a csend. Míg Datvinoolv készülődik, békésen szemléli, kíváncsi rá, hogyan boldogul, ezúttal önző módon nem veszi ki részét a munkából. Szokásához híven, amint egy-két lefekvéshez készülődő elf gyermek a közelébe él, huncutul rájuk ijeszt, szeretik őt... a torzonborz, mogorva favágót. Legalábbis úgy tartják, hogy ő az. Dat gyorsan összekészíti a tüzet, s szólítására mosolyogva emeli rá tekintetét gondolataiból.*
- Remek! *Biccentve támaszkodik a földre, s áll fel, majd közelebb sétál. A fa immár biztonságban van, vigyáznak rá.*
- Tudod kisember... *Kezdi, pedig jóval magasabb nála, cingár kissé és vékony, bár izmokat is sejtet a tunika.* azt gondolom egészen jól összehoztuk ezt a napot. *Támaszkodik meg két kezén hátradőlve.*
- A nap lement... most már csak enni kéne valamit, nem tudom az a druida merre jár... *Forgatja körbe fejét a táborban.* Vajon a karámosok hogy állnak? *Pillant el a tábor túloldala felé, ahol olybá tűnik az a csapat is remekül haladt. Visszaillant a valaha volt, s most lombos csemete fal felé.*
- Tudod, ezt a fát, melyet őriznünk kell, az Erdőszellem fájának neveztük és barátom, Pycta ültette még Vadvédben. Hallottál már Vadvédről? *Kérdezi visszafordulva a férfi felé.*
- Vadregényes, patakokkal és zuhatagokkal tarkított hely, erdővel körbevéve, mélyen Erdőmélye rejtekén. Egykoron ott éltünk, Lyzendra, Pycta, Leon, Seles, Xotara, Isqueha, Pyr. Az égre, hogy milyen nagy szája volt annak a tollas tündérnek. *Nevet fel jóízűen, majd hangosan kordul a gyomra.*
- Ott mindenünk megvolt, csak a kezdet nem, itt legalább az is megvan. *Pillant a tábor felé.* Mert mindent elkezdeni nagyon jó érzés, látni, ahogy készül... te mit gondolsz, Dat, megérte nálunk maradni? *Kérdezi csendesen, fürkésző, mélybarna tekintetét a férfin pihentetve.*
- Holnap csinálunk neked lombházat, bár, ha az a tündér itt lenne pikk-pakk megoldaná. *Sóhajt fel.* Csak ne lenne olyan idegesítő! *Kapja el megint a nevetés.*
-
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-24 15:05:04
Üzenet elküldve: 2019-07-24 15:05:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*Jól haladnak a munkálatokkal, a falazást is sikerül megoldani, és Dat is kénytelen beismerni magának, hogy jól ment. Most csípőre tett kézzel szemléli az épület belsejét, ekkor lép mellé Umon. Az elismerés hallatán elmosolyodik, pláne amikor még egy vállszorítást is kap, és gyorsan válaszol is, a maga szószátyár módján.*
-Kösz Umon.
*Biccent is mellé, de ezt a félhomályban valószínűleg egyikük sem látta. Umon kimegy, és int neki is, így követi. Odakint nagy büszkén nézegeti közösen készített művüket, fejét társa felé fordítja, amikor beszél.*
-Bódét még úgy-ahogy tudok is. Egyszer építettem egy kis lombházikót a húgomnak. *nevet fel halkan az emlékek felidézésekor* Majd meglátjuk. *Egy kicsit mereng még, bámulva maga elé, talán az emlékei miatt. Csak akkor ocsúdik fel, mikor Umon már a szekéren ül, így hát ő is felmászik.*
//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
*Amint beérnek a táborba, Roth azonnal elszalad, bizonyára sürgős dolga akadt, Datnak nem feladata megkérdőjelezni, hová tart, mint ahogy kedve sincs rákérdezni. Umon hívására lekászálódik -bár sokkal inkább lepottyan- a szekérről, majd leporolja ruházatát, felkapja felszerelését, és követi barátját a fa alá, amit már látott, de még nem nagyon nézte meg közelebbről. Kivéve persze amikor elültették, csak akkor még kisebb volt.*
-Valóban csodás. *erősíti meg, amint tátott szájjal felfele bámul.* Mm-hhm. *teszi hozzá, majd feltápászkodik, és elindul tűzrevalóért. Kicsit később visszatér, és gondosan ügyelve a távolságra nekiáll tüzet rakni.*
-Gyere Umon, kész a tűz. *Invitálja barátját, majd leül a lobogó lángok túloldalára.*
//Roth, Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*Jól haladnak a munkálatokkal, a falazást is sikerül megoldani, és Dat is kénytelen beismerni magának, hogy jól ment. Most csípőre tett kézzel szemléli az épület belsejét, ekkor lép mellé Umon. Az elismerés hallatán elmosolyodik, pláne amikor még egy vállszorítást is kap, és gyorsan válaszol is, a maga szószátyár módján.*
-Kösz Umon.
*Biccent is mellé, de ezt a félhomályban valószínűleg egyikük sem látta. Umon kimegy, és int neki is, így követi. Odakint nagy büszkén nézegeti közösen készített művüket, fejét társa felé fordítja, amikor beszél.*
-Bódét még úgy-ahogy tudok is. Egyszer építettem egy kis lombházikót a húgomnak. *nevet fel halkan az emlékek felidézésekor* Majd meglátjuk. *Egy kicsit mereng még, bámulva maga elé, talán az emlékei miatt. Csak akkor ocsúdik fel, mikor Umon már a szekéren ül, így hát ő is felmászik.*
//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
*Amint beérnek a táborba, Roth azonnal elszalad, bizonyára sürgős dolga akadt, Datnak nem feladata megkérdőjelezni, hová tart, mint ahogy kedve sincs rákérdezni. Umon hívására lekászálódik -bár sokkal inkább lepottyan- a szekérről, majd leporolja ruházatát, felkapja felszerelését, és követi barátját a fa alá, amit már látott, de még nem nagyon nézte meg közelebbről. Kivéve persze amikor elültették, csak akkor még kisebb volt.*
-Valóban csodás. *erősíti meg, amint tátott szájjal felfele bámul.* Mm-hhm. *teszi hozzá, majd feltápászkodik, és elindul tűzrevalóért. Kicsit később visszatér, és gondosan ügyelve a távolságra nekiáll tüzet rakni.*
-Gyere Umon, kész a tűz. *Invitálja barátját, majd leül a lobogó lángok túloldalára.*
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-23 19:34:13
Üzenet elküldve: 2019-07-23 19:34:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*Monsotor elesése után nekiáll új karámfának valókat faragni, közben észreveszi, hogy sötételf társa szerényen kiröhögi. Legalább nevet egy jót, szóval nem bosszantja fel magát ezen, hanem folytatja a munkát. Közben Jayzion közli vele, hogy ezt biza nem az óriás súlyára, amire jön a kérdés:*
-Akkor hogy nézzem meg, hogy stabil-e?
*Az óriás a karámfának valók kifaragása után felvesz néhány szöget és a keresztfát a helyére rögzíti, úgy hogy a szöget a baltával beleüti a fába. Monsotor nem túl ügyes, így neki viszonylag sokáig tart ez a művelet is, főképp hogy nagy óvatossággal kalapál, hogy alapos legyen. Munka közben a mélységi rákérdez az óriásra, hogy járt-e már a városban. Bár van fogalma róla, hogy mi az a város, de még egy városban sem járt az óriás.*
-Nem jártam még a városban.
*Monsotor elesése után nekiáll új karámfának valókat faragni, közben észreveszi, hogy sötételf társa szerényen kiröhögi. Legalább nevet egy jót, szóval nem bosszantja fel magát ezen, hanem folytatja a munkát. Közben Jayzion közli vele, hogy ezt biza nem az óriás súlyára, amire jön a kérdés:*
-Akkor hogy nézzem meg, hogy stabil-e?
*Az óriás a karámfának valók kifaragása után felvesz néhány szöget és a keresztfát a helyére rögzíti, úgy hogy a szöget a baltával beleüti a fába. Monsotor nem túl ügyes, így neki viszonylag sokáig tart ez a művelet is, főképp hogy nagy óvatossággal kalapál, hogy alapos legyen. Munka közben a mélységi rákérdez az óriásra, hogy járt-e már a városban. Bár van fogalma róla, hogy mi az a város, de még egy városban sem járt az óriás.*
-Nem jártam még a városban.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-20 18:53:00
Üzenet elküldve: 2019-07-20 18:53:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*A munka jól halad, s időközben besötétedik. A tető kész, a belső teret kipakolták, kitakarították, a szükséges részeken pedig sárral feljavították. Vélhetően az egészet le fogják majd fedni még egy réteggel, de nem ma és nem most. Függetlenül attól, hogy Dat azt állította nem ért hozzá, a szerzetes rendben nevelkedett Umon iránymutatásával mégis megoldják és nem is lesz olyan rossz a végeredmény. Ennek hangot is ad.*
- Ahhoz képest, hogy azt mondtad nem értesz hozzá, ügyesen segédkeztél, Datvinoolv! *Ha teheti vállára is teszi a kezét, s megszorítja, elismerése jeléül. Kiballag a ház elé, s maga mellé inti a férfit is.*
- Nézd meg, ezt együtt csináltuk. *Bólint ismét, s halvány csillogás jelenik meg tekintetében.*
- Holnap bepakolunk mindent, s berendezzük, aztán rendbe rakjuk az udvart és elkészültünk. A többit már folyamatában is megcsinálhatjuk, például a szeszfőzőbódét is. Ahhoz értesz? *Pillant Datra, s közben tekintetével a szekér felé jelez.*
- Otthon majd megmosdunk, de gondoskodnunk kell a fáról is, őrizni kell, időközben elmesélek mindent róla, mit tudnod kell. *Mosolyodik el, s, ha mindhárman felültek a szekérre, egyet csettintve nyelvével jelzi Híjasnak az indulást.*
//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
*Hamar odaérnek a táborhoz, s a lemenő nap fényében zötykölődő szekéren ülő, munkától elfáradt, s koszos társaság minden bizonnyal nem túl bizalomgerjesztő látvány. Roth időközben leszáll, talán tisztálkodni megy, talán másfelé van dolga, de nem Umon tiszte, hogy ennyi munka után újabb feladat szabjon. Anni bizonyos, hogy a férfi kapcsán néhány elfnek tájékoztatást nyújt, hogy tartsák szemmel. Még nem töltött itt egy napot sem, nem ismerik. Ha bármi olyat tenne, ami nem illő a tábor miliőjéhez, azonnal szólnak neki.*
- Menjünk a fához, Dat! *Mondja a férfinak, s leszállnak a szekérről, majd a terebélyesedő fa alá ülnek. Sértetlen és méltóságteljes.*
- Gyönyörű, nem igaz? A nap hátralévő részében felváltva vigyázunk rá. Ha gondolod, kissé messzebb rakj egy kis tüzet, míg a vacsora elkészül, beszélgessünk, te sem vagy az a szószátyár fajta. *Nevet fel csendesen.*
//Roth, Dat, Umon//
//Néhány órával később naplemente után//
*A munka jól halad, s időközben besötétedik. A tető kész, a belső teret kipakolták, kitakarították, a szükséges részeken pedig sárral feljavították. Vélhetően az egészet le fogják majd fedni még egy réteggel, de nem ma és nem most. Függetlenül attól, hogy Dat azt állította nem ért hozzá, a szerzetes rendben nevelkedett Umon iránymutatásával mégis megoldják és nem is lesz olyan rossz a végeredmény. Ennek hangot is ad.*
- Ahhoz képest, hogy azt mondtad nem értesz hozzá, ügyesen segédkeztél, Datvinoolv! *Ha teheti vállára is teszi a kezét, s megszorítja, elismerése jeléül. Kiballag a ház elé, s maga mellé inti a férfit is.*
- Nézd meg, ezt együtt csináltuk. *Bólint ismét, s halvány csillogás jelenik meg tekintetében.*
- Holnap bepakolunk mindent, s berendezzük, aztán rendbe rakjuk az udvart és elkészültünk. A többit már folyamatában is megcsinálhatjuk, például a szeszfőzőbódét is. Ahhoz értesz? *Pillant Datra, s közben tekintetével a szekér felé jelez.*
- Otthon majd megmosdunk, de gondoskodnunk kell a fáról is, őrizni kell, időközben elmesélek mindent róla, mit tudnod kell. *Mosolyodik el, s, ha mindhárman felültek a szekérre, egyet csettintve nyelvével jelzi Híjasnak az indulást.*
//Eeyr fájának őrzői//
//Dat, Umon//
*Hamar odaérnek a táborhoz, s a lemenő nap fényében zötykölődő szekéren ülő, munkától elfáradt, s koszos társaság minden bizonnyal nem túl bizalomgerjesztő látvány. Roth időközben leszáll, talán tisztálkodni megy, talán másfelé van dolga, de nem Umon tiszte, hogy ennyi munka után újabb feladat szabjon. Anni bizonyos, hogy a férfi kapcsán néhány elfnek tájékoztatást nyújt, hogy tartsák szemmel. Még nem töltött itt egy napot sem, nem ismerik. Ha bármi olyat tenne, ami nem illő a tábor miliőjéhez, azonnal szólnak neki.*
- Menjünk a fához, Dat! *Mondja a férfinak, s leszállnak a szekérről, majd a terebélyesedő fa alá ülnek. Sértetlen és méltóságteljes.*
- Gyönyörű, nem igaz? A nap hátralévő részében felváltva vigyázunk rá. Ha gondolod, kissé messzebb rakj egy kis tüzet, míg a vacsora elkészül, beszélgessünk, te sem vagy az a szószátyár fajta. *Nevet fel csendesen.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-19 15:11:16
Üzenet elküldve: 2019-07-19 15:11:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Dat újabb széket kap fel, közben folytatja a beszélgetést.*
-Nem egészen település, egyedül élünk. Illetve éltünk. *javítja ki* De még Lihanechnél is északabbra van. *közben leteszi az újonnan kihozott széket, megáll, hogy kifújja magát, majd visszafordul egy másikért, de úgy tűnik az volt az utolsó*
-Hmm. *hümmög Umon visszaemlékezése hallatán és egy pillanat erejéig maga elé bámulva elmélkedik, de Umon tapsa azonnal visszarázza a valóságba, csendben ballag át a másik szobába*
-Ahhoz sajnos nem értek. *tárja szét karjait mintegy bocsánatkérően*
-De megpróbálom. *teszi hozzá gyorsan*
//Roth, Dat, Umon//
*Dat újabb széket kap fel, közben folytatja a beszélgetést.*
-Nem egészen település, egyedül élünk. Illetve éltünk. *javítja ki* De még Lihanechnél is északabbra van. *közben leteszi az újonnan kihozott széket, megáll, hogy kifújja magát, majd visszafordul egy másikért, de úgy tűnik az volt az utolsó*
-Hmm. *hümmög Umon visszaemlékezése hallatán és egy pillanat erejéig maga elé bámulva elmélkedik, de Umon tapsa azonnal visszarázza a valóságba, csendben ballag át a másik szobába*
-Ahhoz sajnos nem értek. *tárja szét karjait mintegy bocsánatkérően*
-De megpróbálom. *teszi hozzá gyorsan*
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-17 08:31:10
Üzenet elküldve: 2019-07-17 08:31:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 183
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*Nem sok kedve van beszélni a történtekről Denzacknak, hiszen már így is többet mondott, mint kellett volna. Úgy hiszi, hogy Lyz, majd megossza mindenkivel a fontos információkat, így nem szándékozik ebbe beleavatni az elfet, akit csak az imént ismert meg. Közben egész jól halad a saját feladatával. Azonban, mikor felmerül a mágikus iránytűk témája, a sötételf és az óriás egyetértenek abban, hogy ez jelentősen le szűkítené a privát terüket, illetve akár veszélybe is sodorhatná őket. Azonban az elf válaszában, hogy talán nem veszítette volna el Denzack ismerőseit, ha van ilyen iránytűje, csak egy vállrándítással felel. Kissé sértődöttnek érzi az eflet, viszont ezután mély hallgatásba kezd, ezzel kifejezve nemtetszését az elf vádaskodása ellen, még ha nem is annak szánta, a mélységi mégis így értelmezte. Ezután Ahseela elmegy, hogy hozzon néhány szeget és szerszámot a keresztfák felszegeléséhez. Denzack továbbra is némán dolgozik, hisz már elment a kedve a társalgástól. A nő visszatérte után nem sokkal a sötételf is nekilát a keresztfák felszegeléséhez, ahogyan az óriás is. Denzack egészen elfogadható kézügyességgel bír, így viszonylag gyorsan tud haladni. A munka közben néha az elfre, illetve az óriásra pillant, hogy ellesse hogyan is kell csinálni az ilyet, hiszen még sohasem kellett építenie semmit. A szeme sarkából észreveszi, hogy az óriás nekidől fának, amely nemes egyszerűséggel elreccsen a nagy súly alatt. Monsotor a porba pottyan, mely láttán a sötételf visszafogott nevetésben tör ki.*
- Monsotor, ezek nem te súlyodra vannak szabva ám!
*Ezután folytatja a munkát, mellyel rövidesen készen is lesz, s ezután az elf mutatja meg, hogy merre hány láb legyen az itató, illetve, hogy mivel béleljék ki az óriással. A piac kérdését illetően Denzack csak a fejét rázza, hiszen egyelőre semmire sincs szüksége. Azonban nem igazán van ínyére, hogy az elf elmegy, habár nem mintha különösebben szükségesnek érezné a jelenlétét, csak azért mégiscsak úgy van rendben, ha mindenki dolgozik, de nem teszi szóvá. Inkább munkára igyekszik összpontosítani.*
- Monsotor, te jártál már a városban?
*Kíváncsiskodik a sötételf, mert annak hallatán, hogy az elf odamegy, sok gondolat szabadult fel Denzack fejében.*
*Nem sok kedve van beszélni a történtekről Denzacknak, hiszen már így is többet mondott, mint kellett volna. Úgy hiszi, hogy Lyz, majd megossza mindenkivel a fontos információkat, így nem szándékozik ebbe beleavatni az elfet, akit csak az imént ismert meg. Közben egész jól halad a saját feladatával. Azonban, mikor felmerül a mágikus iránytűk témája, a sötételf és az óriás egyetértenek abban, hogy ez jelentősen le szűkítené a privát terüket, illetve akár veszélybe is sodorhatná őket. Azonban az elf válaszában, hogy talán nem veszítette volna el Denzack ismerőseit, ha van ilyen iránytűje, csak egy vállrándítással felel. Kissé sértődöttnek érzi az eflet, viszont ezután mély hallgatásba kezd, ezzel kifejezve nemtetszését az elf vádaskodása ellen, még ha nem is annak szánta, a mélységi mégis így értelmezte. Ezután Ahseela elmegy, hogy hozzon néhány szeget és szerszámot a keresztfák felszegeléséhez. Denzack továbbra is némán dolgozik, hisz már elment a kedve a társalgástól. A nő visszatérte után nem sokkal a sötételf is nekilát a keresztfák felszegeléséhez, ahogyan az óriás is. Denzack egészen elfogadható kézügyességgel bír, így viszonylag gyorsan tud haladni. A munka közben néha az elfre, illetve az óriásra pillant, hogy ellesse hogyan is kell csinálni az ilyet, hiszen még sohasem kellett építenie semmit. A szeme sarkából észreveszi, hogy az óriás nekidől fának, amely nemes egyszerűséggel elreccsen a nagy súly alatt. Monsotor a porba pottyan, mely láttán a sötételf visszafogott nevetésben tör ki.*
- Monsotor, ezek nem te súlyodra vannak szabva ám!
*Ezután folytatja a munkát, mellyel rövidesen készen is lesz, s ezután az elf mutatja meg, hogy merre hány láb legyen az itató, illetve, hogy mivel béleljék ki az óriással. A piac kérdését illetően Denzack csak a fejét rázza, hiszen egyelőre semmire sincs szüksége. Azonban nem igazán van ínyére, hogy az elf elmegy, habár nem mintha különösebben szükségesnek érezné a jelenlétét, csak azért mégiscsak úgy van rendben, ha mindenki dolgozik, de nem teszi szóvá. Inkább munkára igyekszik összpontosítani.*
- Monsotor, te jártál már a városban?
*Kíváncsiskodik a sötételf, mert annak hallatán, hogy az elf odamegy, sok gondolat szabadult fel Denzack fejében.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-16 20:49:24
Üzenet elküldve: 2019-07-16 20:49:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Dat, Umon//
*Elégedetten biccent, aztán maga is folytatja.*
- Köszönöm Dat, nélkületek valóban sokkal lassabban menne. *Amilyen nehezen indult a kocsmaépítés valójában már jól állnak. A tető készen van, véd az esőtől, s óvja a falakat és a beltért. A belső helyiséget hamarosan teljesen kipakolják, nekiállhatnak a javítási munkálatoknak, kitakaríthatnak, újra berendezhetik, aztán már csak néhány teendő és akár indulhatnak is.*
- Magány... *Hümmög.* Ismerős, magam is sokat éltem vele. *Mosolyodik el orra alatt.*
- Északon? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, bár térképészeti ismeretei nem túl bővek, nagyjából sejti hol helyezkedhet el.*
- Mi a település neve? *Kérdezi, majd ismét egy széket ragad meg és kiviszi az udvarra.* Az már majdnem Lihanech, nem? *Fordul egy pillanatra Dat felé, majd immár a kemencébe próbál benézni, s kezével simítja végig oldalát, hogy érezze, milyen állapotban lehet.*
- Én egy kolostorban nevelkedtem, de fogalmam sincs hol van... bekötötték a szemem, mikor a városba hoztak. *Nevet fel halkan, talán egy kissé az emlék miatt szomorkásabban.*
- Nézzük meg a másik helyiséget, talán ott nem lesz ennyi munka. *Csapja össze tenyerét, szinte kong a hangja az üres helyiségben.*
- Értesz a falazáshoz? *Kérdezi bizonytalanul, mert ebbéli ismeretei sem túl bőségesek, lehet mégiscsak szükség lett volna egy szakemberre.*
- Csak sárral és egy kis szénával, semmi több. *Vonja meg a vállát.* Legalábbis azt hiszem az jó lesz.
//Dat, Umon//
*Elégedetten biccent, aztán maga is folytatja.*
- Köszönöm Dat, nélkületek valóban sokkal lassabban menne. *Amilyen nehezen indult a kocsmaépítés valójában már jól állnak. A tető készen van, véd az esőtől, s óvja a falakat és a beltért. A belső helyiséget hamarosan teljesen kipakolják, nekiállhatnak a javítási munkálatoknak, kitakaríthatnak, újra berendezhetik, aztán már csak néhány teendő és akár indulhatnak is.*
- Magány... *Hümmög.* Ismerős, magam is sokat éltem vele. *Mosolyodik el orra alatt.*
- Északon? *Kérdezi felhúzott szemöldökkel, bár térképészeti ismeretei nem túl bővek, nagyjából sejti hol helyezkedhet el.*
- Mi a település neve? *Kérdezi, majd ismét egy széket ragad meg és kiviszi az udvarra.* Az már majdnem Lihanech, nem? *Fordul egy pillanatra Dat felé, majd immár a kemencébe próbál benézni, s kezével simítja végig oldalát, hogy érezze, milyen állapotban lehet.*
- Én egy kolostorban nevelkedtem, de fogalmam sincs hol van... bekötötték a szemem, mikor a városba hoztak. *Nevet fel halkan, talán egy kissé az emlék miatt szomorkásabban.*
- Nézzük meg a másik helyiséget, talán ott nem lesz ennyi munka. *Csapja össze tenyerét, szinte kong a hangja az üres helyiségben.*
- Értesz a falazáshoz? *Kérdezi bizonytalanul, mert ebbéli ismeretei sem túl bőségesek, lehet mégiscsak szükség lett volna egy szakemberre.*
- Csak sárral és egy kis szénával, semmi több. *Vonja meg a vállát.* Legalábbis azt hiszem az jó lesz.
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:40:43
Üzenet elküldve: 2019-07-16 16:40:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Dat hozzászokott már a keményebb munkához, otthonában sem volt ritka az efféle építkezés.*
-Rendben.
*Válaszolja kurtán Umon utasítására, majd elkezd a kemence mellől pakolászni.*
-Hmm? *kapja fel a fejét neve hallatán, miközben épp egy széket kap fel.*
-A magány, legfőképp. *válaszol ismét egyszerűen, de csak szünetet tart, és kifejti bővebben*
Tudod, túlságosan is kedvelem az erdőket, s azt terveztem, hogy ott is lakom majd egy kis ideig. A városhoz ez volt a legközelebb, így hát erre jöttem. A többit meg már tudod. *napok óta nem beszélt ennyit, kicsit szusszan egyet* Nem mellesleg fent Északon van az otthonom. *sóhajt fel*
-Apám foglalkozik ilyesmikkel, viszont legalább egy heti járóföldre lakunk innen. *majd egy kis számítgatás után hozzáteszi* Asszem. De inkább több.
*Umon terveinek hallatára csak bólint egyet, jelezvén, hogy tetszik neki az ötlet, majd a földre helyezi a széket, és visszafordul egy másikért.*
//Roth, Dat, Umon//
*Dat hozzászokott már a keményebb munkához, otthonában sem volt ritka az efféle építkezés.*
-Rendben.
*Válaszolja kurtán Umon utasítására, majd elkezd a kemence mellől pakolászni.*
-Hmm? *kapja fel a fejét neve hallatán, miközben épp egy széket kap fel.*
-A magány, legfőképp. *válaszol ismét egyszerűen, de csak szünetet tart, és kifejti bővebben*
Tudod, túlságosan is kedvelem az erdőket, s azt terveztem, hogy ott is lakom majd egy kis ideig. A városhoz ez volt a legközelebb, így hát erre jöttem. A többit meg már tudod. *napok óta nem beszélt ennyit, kicsit szusszan egyet* Nem mellesleg fent Északon van az otthonom. *sóhajt fel*
-Apám foglalkozik ilyesmikkel, viszont legalább egy heti járóföldre lakunk innen. *majd egy kis számítgatás után hozzáteszi* Asszem. De inkább több.
*Umon terveinek hallatára csak bólint egyet, jelezvén, hogy tetszik neki az ötlet, majd a földre helyezi a széket, és visszafordul egy másikért.*
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:33:58
Üzenet elküldve: 2019-07-13 19:33:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*A druida lány éppen egy alsó keresztrudat illeszt fel a karámoszlopokra, amikor a túloldalról hangos reccsenést követően, ahogy a természet törvényei szerint megjósolta, Monsotor a földre kerül. Csak egy pillantást vet az óriásra, de ezen elmosolyodik, az elf lány nem aggódik, hiszen nem esett nagyot és nem üthette túlságosan meg magát. Ahseela látja, hogy fel is kel és folytatja a karámépítést, és nem úgy tűnik, hogy két munkatársának szándékában állna, holmi őrködéssel félbehagyni munkálatokat.
Közben kivesz a szájából egy szeget és bekalapálja.*
~ Remek, jó, hogy ilyen dolgosak. ~
*Végignéz a karámon.*
- Hmm.
~ Nem soká kész. Azt az oldalt befejezik ők. Én mindjárt megcsinálom a kaput. ~
- Hmm.
*Halad tovább és emeli a következő karámfát is, hogy felülre felillessze, közben gondolja tovább a teendőket.*
~ Az itatót nélkülem is be tudják fejezni, majd megmutatom, hogy hol ássanak még és elmondom nekik, hogy Rubiliánban, hogy alakítottunk ki ilyeneket. ~
*Szegel, kalapál.*
~ Aztán szerintem bemegyek a városba, a piacra. A gombapörkölthöz sincs meg minden, amire szükségem van. Összeírom a bevásárlólistát, mielőtt kiszalad a fejemből, lehet olyan sok lesz, hogy egyedül nem is bírom majd haza hozni. Úgy is végig akarom kérdezni a falubelieket, hogy hátha kell valakinek valami, majd akkor megkérdezem azt is, hogy bejön-e velem valaki Artheniorba. Igen, így jó lesz. ~
*Ahseela oldalán felkerült az utolsó karámfa is a helyére, elégedetten biccent és nekifog a kapunak. Monsotor által levágott vastagabb ágakból felvesz kettőt és a fejszével megfelelő méretre hasítja szét és faragja meg, hogy négy tartópillért kapjon. A tartófákat 'v' alakban illeszti a cölöpökhöz. Mindegyiket megszögeli. Aztán fogja a két keresztrúdat és felrakja.*
~ Kész! Befejeztem. El se hiszem, mindjárt sírok. ~
*Örömködik magában az elf lány. Hátrébb tolat pár lépéssel, hogy úgy szemlélje meg a karámot. Elnéz Monsotor és Denzack felé, talán ők is már a karámépítés végén járnak. Közben eszébe jut a háti zsákjában lévő halomnyi gomba.*
~ Ebben a melegben még beleaszalódik a táskába és mind meg kell pucolni. ~
*Leteszi a baltát és elsiet a hálókörletébe a hátizsákjáért. Az egyik pásztor cserfes kislánya éppen megint arra sétál.*
- Sorlotta! – *Szólítja meg a lánykát.* – Ezeket a gombákat megpucolnád, kérlek? Nincs rá úgy időm.
- Én Arolita vagyok, hányszor mondjam még, a kis húgom Sorlotta. – *Válaszolja, kissé sértve a leány.*
- Jaj, ne haragudj… rémes az arcmemóriám, valahogy mindig összekeverlek a testvéreddel. – *Szabadkozik Ahseela, mire Arolita megenyhül és elveszi gombákat.*
- Persze, megcsináljuk Sorlival. – *Feleli bólintva.*
- Köszönöm, Ari. – *Azzal a lány elszalad, kiönti egy tálba a gombákat, visszaadja a druida lánynak a hátizsákot, majd előkeríti a kishúgát, hogy hozzálássanak a gombapucolásnak.
Ahseela összecihelődik, összeírja egy darab papirosra a bevásárlólistát, aztán visszasétál a karámhoz.
Visszamenet azt nézi, hogy az ideiglenes rongykötél karámot el is lehet bontani, ha a fiúk is befejezték a karámot az oldalukon. Éppen már menne oda Denzack és Monsotorhoz, amikor éles csivitelisre lesz figyelmes. A kis napos csibe az, a kotlós anyja vértócsájánál csiporászik és kapirgál, a vércsík mellett totyog végig, elkószál a többi baromfitól.*
~ Hát ez meg mit csinál? Mintha a menyét után menne. Az nem lehet, mert akkor tök hülye ez a csibe. ~
*Ahseela elnézi a jelenséget, de nem avatkozik bele a természet törvényeibe, ha a csibe vakmerősége miatt elpusztul, hát akkor nem életképes.*
~ Lehet a menyét még a közelben van? Hú, mi lesz ebből? ~
*Ahseela a karámhoz lépve leguggol és egy alsó karámfára ráfogva rádől és úgy figyeli, hogy mi lesz a napos csibével.*
*A druida lány éppen egy alsó keresztrudat illeszt fel a karámoszlopokra, amikor a túloldalról hangos reccsenést követően, ahogy a természet törvényei szerint megjósolta, Monsotor a földre kerül. Csak egy pillantást vet az óriásra, de ezen elmosolyodik, az elf lány nem aggódik, hiszen nem esett nagyot és nem üthette túlságosan meg magát. Ahseela látja, hogy fel is kel és folytatja a karámépítést, és nem úgy tűnik, hogy két munkatársának szándékában állna, holmi őrködéssel félbehagyni munkálatokat.
Közben kivesz a szájából egy szeget és bekalapálja.*
~ Remek, jó, hogy ilyen dolgosak. ~
*Végignéz a karámon.*
- Hmm.
~ Nem soká kész. Azt az oldalt befejezik ők. Én mindjárt megcsinálom a kaput. ~
- Hmm.
*Halad tovább és emeli a következő karámfát is, hogy felülre felillessze, közben gondolja tovább a teendőket.*
~ Az itatót nélkülem is be tudják fejezni, majd megmutatom, hogy hol ássanak még és elmondom nekik, hogy Rubiliánban, hogy alakítottunk ki ilyeneket. ~
*Szegel, kalapál.*
~ Aztán szerintem bemegyek a városba, a piacra. A gombapörkölthöz sincs meg minden, amire szükségem van. Összeírom a bevásárlólistát, mielőtt kiszalad a fejemből, lehet olyan sok lesz, hogy egyedül nem is bírom majd haza hozni. Úgy is végig akarom kérdezni a falubelieket, hogy hátha kell valakinek valami, majd akkor megkérdezem azt is, hogy bejön-e velem valaki Artheniorba. Igen, így jó lesz. ~
*Ahseela oldalán felkerült az utolsó karámfa is a helyére, elégedetten biccent és nekifog a kapunak. Monsotor által levágott vastagabb ágakból felvesz kettőt és a fejszével megfelelő méretre hasítja szét és faragja meg, hogy négy tartópillért kapjon. A tartófákat 'v' alakban illeszti a cölöpökhöz. Mindegyiket megszögeli. Aztán fogja a két keresztrúdat és felrakja.*
~ Kész! Befejeztem. El se hiszem, mindjárt sírok. ~
*Örömködik magában az elf lány. Hátrébb tolat pár lépéssel, hogy úgy szemlélje meg a karámot. Elnéz Monsotor és Denzack felé, talán ők is már a karámépítés végén járnak. Közben eszébe jut a háti zsákjában lévő halomnyi gomba.*
~ Ebben a melegben még beleaszalódik a táskába és mind meg kell pucolni. ~
*Leteszi a baltát és elsiet a hálókörletébe a hátizsákjáért. Az egyik pásztor cserfes kislánya éppen megint arra sétál.*
- Sorlotta! – *Szólítja meg a lánykát.* – Ezeket a gombákat megpucolnád, kérlek? Nincs rá úgy időm.
- Én Arolita vagyok, hányszor mondjam még, a kis húgom Sorlotta. – *Válaszolja, kissé sértve a leány.*
- Jaj, ne haragudj… rémes az arcmemóriám, valahogy mindig összekeverlek a testvéreddel. – *Szabadkozik Ahseela, mire Arolita megenyhül és elveszi gombákat.*
- Persze, megcsináljuk Sorlival. – *Feleli bólintva.*
- Köszönöm, Ari. – *Azzal a lány elszalad, kiönti egy tálba a gombákat, visszaadja a druida lánynak a hátizsákot, majd előkeríti a kishúgát, hogy hozzálássanak a gombapucolásnak.
Ahseela összecihelődik, összeírja egy darab papirosra a bevásárlólistát, aztán visszasétál a karámhoz.
Visszamenet azt nézi, hogy az ideiglenes rongykötél karámot el is lehet bontani, ha a fiúk is befejezték a karámot az oldalukon. Éppen már menne oda Denzack és Monsotorhoz, amikor éles csivitelisre lesz figyelmes. A kis napos csibe az, a kotlós anyja vértócsájánál csiporászik és kapirgál, a vércsík mellett totyog végig, elkószál a többi baromfitól.*
~ Hát ez meg mit csinál? Mintha a menyét után menne. Az nem lehet, mert akkor tök hülye ez a csibe. ~
*Ahseela elnézi a jelenséget, de nem avatkozik bele a természet törvényeibe, ha a csibe vakmerősége miatt elpusztul, hát akkor nem életképes.*
~ Lehet a menyét még a közelben van? Hú, mi lesz ebből? ~
*Ahseela a karámhoz lépve leguggol és egy alsó karámfára ráfogva rádől és úgy figyeli, hogy mi lesz a napos csibével.*
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-13 16:50:50
Üzenet elküldve: 2019-07-13 16:50:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Jól halad a munka, a sártapasztás ugyan megterhelő, de Umon kemény tempót diktál. Egyrészt ez egy jó példa arra is, hogy bizonyítsanak, ki, mennyire bírja a gyűrődést, ki, mennyire aktív.*
- Dat! A kemence környékéről is kérlek! *Szól a férfinak, aki eddig is szorgos volt, s ezt a tevékenységét most is folytatja. Korábbi lázálma kissé csökken, a kunyhó és a csend megnyugtatja, így immár képes már mosolyogni is.*
- Dat, mond csak, a kalandon kívül mi szél hozott erre a vidékre és honnan jöttél? *Kérdezi mosolyogva, a legjobb alkalom az ismerkedésre, a közös munka, melyben mindenki kiveheti a részét. Indultában szól, mindkét kezében egy-egy kisebb szék háttámlája, nem nehezek, s az udvaron rájuk fér egy alapos tisztítás.*
- Székeket is kell majd vennünk. *Morfondírozik, majd ismét felpillant, s Datra néz.*
- Nem tudsz egy jó asztalost a városban? *Vakarja meg állát, mert ami szék van, ahhoz nem árt még legalább ennyi. Persze kint megoldják fatuskókkal, belül azonban még szükség lesz két asztalra és legalább nyolc székre.*
- Belül csak három asztal lesz, ahová le lehet ülni, úgysem lesz erre tömegnyomor. Az ételek háziasak és táplálók lesznek, az italok frissítőek és üdék. Kellenek a székek és az asztalok. *Biccent, majd visszafordul egy újabb bútordarabért.*
//Roth, Dat, Umon//
*Jól halad a munka, a sártapasztás ugyan megterhelő, de Umon kemény tempót diktál. Egyrészt ez egy jó példa arra is, hogy bizonyítsanak, ki, mennyire bírja a gyűrődést, ki, mennyire aktív.*
- Dat! A kemence környékéről is kérlek! *Szól a férfinak, aki eddig is szorgos volt, s ezt a tevékenységét most is folytatja. Korábbi lázálma kissé csökken, a kunyhó és a csend megnyugtatja, így immár képes már mosolyogni is.*
- Dat, mond csak, a kalandon kívül mi szél hozott erre a vidékre és honnan jöttél? *Kérdezi mosolyogva, a legjobb alkalom az ismerkedésre, a közös munka, melyben mindenki kiveheti a részét. Indultában szól, mindkét kezében egy-egy kisebb szék háttámlája, nem nehezek, s az udvaron rájuk fér egy alapos tisztítás.*
- Székeket is kell majd vennünk. *Morfondírozik, majd ismét felpillant, s Datra néz.*
- Nem tudsz egy jó asztalost a városban? *Vakarja meg állát, mert ami szék van, ahhoz nem árt még legalább ennyi. Persze kint megoldják fatuskókkal, belül azonban még szükség lesz két asztalra és legalább nyolc székre.*
- Belül csak három asztal lesz, ahová le lehet ülni, úgysem lesz erre tömegnyomor. Az ételek háziasak és táplálók lesznek, az italok frissítőek és üdék. Kellenek a székek és az asztalok. *Biccent, majd visszafordul egy újabb bútordarabért.*
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-13 11:29:19
Üzenet elküldve: 2019-07-13 11:29:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Három barát//
//Roth, Dat, Umon//
*Továbbra is magában elmélkedve, csendesen dolgozik, csak néha üti meg a fülét egy-egy szófoszlány. Amint Umon bejelenti, hogy ezzel végeztek, fáradtan sóhajt fel, majd Umon után felmászik a szekérre. A visszaúton pihen, de amikor visszaérnek a kunyhóhoz ismét megembereli magát, és segít ahogy csak tud. A sárbeszerzésben is aktívan kiveszi a részét, bár továbbra is csendben. Miután a tapasztással végeznek, leugrik az állványzatról, hogy csípőre tett kézzel szemügyre vegye művüket. Umon felé fordítja fejét, miután megszólal. Az újabb feladat hallatán csak biccent egyet, majd megtörli homlokát, és bemegy a házikóba, hogy segítsen társának.*
//Roth, Dat, Umon//
*Továbbra is magában elmélkedve, csendesen dolgozik, csak néha üti meg a fülét egy-egy szófoszlány. Amint Umon bejelenti, hogy ezzel végeztek, fáradtan sóhajt fel, majd Umon után felmászik a szekérre. A visszaúton pihen, de amikor visszaérnek a kunyhóhoz ismét megembereli magát, és segít ahogy csak tud. A sárbeszerzésben is aktívan kiveszi a részét, bár továbbra is csendben. Miután a tapasztással végeznek, leugrik az állványzatról, hogy csípőre tett kézzel szemügyre vegye művüket. Umon felé fordítja fejét, miután megszólal. Az újabb feladat hallatán csak biccent egyet, majd megtörli homlokát, és bemegy a házikóba, hogy segítsen társának.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-12 16:14:28
Üzenet elküldve: 2019-07-12 16:14:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*Az óriás rádől a keresztrúdra, hogy meggyőződjön róla, hogy jól szegelte-e fel a keresztrudat, de mivel az óriás nagy súllyal rendelkezik, így eltörik alatt a karámfa. Az óriás, miután feltápászkodik az esésből, jobban szemügyre veszi az eltörött karámfát és nem pontosan érti, hogy miért törött el, de úgy hiszi, hogy rosszul csinálhatott valamit, és most új karámfát kell csinálni a törött helyére. Monsotor megfogja a baltát, majd elmegy először feldarabolj egy fát, majd karámfának valót farag belőle. Ha ez megvan, újra felszögeli keresztfának a törött helyére.*
*Az óriás rádől a keresztrúdra, hogy meggyőződjön róla, hogy jól szegelte-e fel a keresztrudat, de mivel az óriás nagy súllyal rendelkezik, így eltörik alatt a karámfa. Az óriás, miután feltápászkodik az esésből, jobban szemügyre veszi az eltörött karámfát és nem pontosan érti, hogy miért törött el, de úgy hiszi, hogy rosszul csinálhatott valamit, és most új karámfát kell csinálni a törött helyére. Monsotor megfogja a baltát, majd elmegy először feldarabolj egy fát, majd karámfának valót farag belőle. Ha ez megvan, újra felszögeli keresztfának a törött helyére.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-10 19:30:26
Üzenet elküldve: 2019-07-10 19:30:26
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Umon//
//Dat munka közben//
*Szokatlanul csendes a két fickó, jóllehet Umont ez nem zavarja. Hozzászokott már a magányhoz, gondolatai különben is zavarosak és sötétek. Hanloren jár az eszében, a lány, akivé változott a korábbi szende elfből. Titkon persze tetszik neki a vadsága, mi felváltotta a szelídséget, Umon kapcsán a múltból felrángatta, azonban jelenlegi egyedülléte alkalmat szolgáltat a sötétség megjelenésének is. Jól haladnak. Kezük alatt mondhatni ég a munka, persze képletesen. A szekér tetején szépen gyűlik a nád, Dat ügyesen halmozza fel, Umon és Riht pedig a vágásról gondoskodik, mígnem a volt szerzetes elégnek találja a mennyiséget.*
- Rendben van. Elég lesz. *Sóhajt fel fáradtan, majd meghúzza vizes butykosát. Körbekínálja, hátha valaki inna belőle, majd felül a bakra, s int a többieknek, hogy kövessék. A sarat beszerzik az erdőből, mivel a nádat majd összetapasztják.*
- Gyí, Híjas! *Kiált a lónak, s hamarosan zötykölődnek visszafelé a kunyhóhoz. Ott további feladatok akadnak, a régi tetőt, a rossz helyeken megbontják, náddal helyettesítik, feldúcolják, összekötözik a szükséges helyeken, míg mindenhol el nem éri a legalább két kéz vastagságot. Persze ez még nem elegendő, le is kell tapasztani, ez egyfajta szigetelő rétegül is szolgál, továbbá a tűz ellen is véd, emellett persze azt a parasztias jelleget is megadja az épületnek, amit Umon szeretne elérni.*
- Induljunk sárért. *Pakol fel jó néhány vedret. Visszafelé Híjasnak nem lesz egyszerű dolga, de megoldja. Ismét néhány forduló, s a sarat is hordhatják felfelé. Egy kezdetleges állványzatot is összetákolnak, amin könnyű a haladás. Sokat nem bír, de e rövid célnak megteszi, néhány óra múlva pedig megcsodálhatják a végeredményt.*
- Jó lesz. *Mondja szűkszavúan.* Most pakoljuk ki az épületet, ahol kell a falat feljavítjuk, letisztítjuk. * ~ Hanloren virágot is ígért. ~ Csalódottan sóhajt fel, a lányt nem tudja kiverni fejéből. ~ Sötét lett, elragadta Sa'Thereth. ~ A hangot nem tudja fejéből kiverni, de sikeresen elnyomja egy legyintéssel. Nem fog rajta már úrrá lenni, abból elég volt. Erős lett. Az átlagosnál jóval erősebb, mint mentálisan és fizikálisan is.*
- Induljunk. *Lép be az épületbe, majd elkezdi kihordani a régi, elavult berendezést.*
//Roth, Umon//
//Dat munka közben//
*Szokatlanul csendes a két fickó, jóllehet Umont ez nem zavarja. Hozzászokott már a magányhoz, gondolatai különben is zavarosak és sötétek. Hanloren jár az eszében, a lány, akivé változott a korábbi szende elfből. Titkon persze tetszik neki a vadsága, mi felváltotta a szelídséget, Umon kapcsán a múltból felrángatta, azonban jelenlegi egyedülléte alkalmat szolgáltat a sötétség megjelenésének is. Jól haladnak. Kezük alatt mondhatni ég a munka, persze képletesen. A szekér tetején szépen gyűlik a nád, Dat ügyesen halmozza fel, Umon és Riht pedig a vágásról gondoskodik, mígnem a volt szerzetes elégnek találja a mennyiséget.*
- Rendben van. Elég lesz. *Sóhajt fel fáradtan, majd meghúzza vizes butykosát. Körbekínálja, hátha valaki inna belőle, majd felül a bakra, s int a többieknek, hogy kövessék. A sarat beszerzik az erdőből, mivel a nádat majd összetapasztják.*
- Gyí, Híjas! *Kiált a lónak, s hamarosan zötykölődnek visszafelé a kunyhóhoz. Ott további feladatok akadnak, a régi tetőt, a rossz helyeken megbontják, náddal helyettesítik, feldúcolják, összekötözik a szükséges helyeken, míg mindenhol el nem éri a legalább két kéz vastagságot. Persze ez még nem elegendő, le is kell tapasztani, ez egyfajta szigetelő rétegül is szolgál, továbbá a tűz ellen is véd, emellett persze azt a parasztias jelleget is megadja az épületnek, amit Umon szeretne elérni.*
- Induljunk sárért. *Pakol fel jó néhány vedret. Visszafelé Híjasnak nem lesz egyszerű dolga, de megoldja. Ismét néhány forduló, s a sarat is hordhatják felfelé. Egy kezdetleges állványzatot is összetákolnak, amin könnyű a haladás. Sokat nem bír, de e rövid célnak megteszi, néhány óra múlva pedig megcsodálhatják a végeredményt.*
- Jó lesz. *Mondja szűkszavúan.* Most pakoljuk ki az épületet, ahol kell a falat feljavítjuk, letisztítjuk. * ~ Hanloren virágot is ígért. ~ Csalódottan sóhajt fel, a lányt nem tudja kiverni fejéből. ~ Sötét lett, elragadta Sa'Thereth. ~ A hangot nem tudja fejéből kiverni, de sikeresen elnyomja egy legyintéssel. Nem fog rajta már úrrá lenni, abból elég volt. Erős lett. Az átlagosnál jóval erősebb, mint mentálisan és fizikálisan is.*
- Induljunk. *Lép be az épületbe, majd elkezdi kihordani a régi, elavult berendezést.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:39:38
Üzenet elküldve: 2019-07-10 11:39:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*Ahseela, ahogy lábolgatva üldögél a karámon, elnéz a túloldalra Monsotor és Denzack felé, hogy ők, hogy haladnak a munkával. Látja, a két munkatársa elégé vergődik a karámépítéssel. Az óriáson látszik, hogy unja is magát. Azonban, még szerencse, hogy mindhárman a sajátmunkatempójukban dolgozhatnak, úgy ahogy kedvük, képességeik, idejük engedi. Nem akadályozza, tartja fel egyiküket se semmilyen körülmény és kapkodniuk sem kell, hiszen előttünk áll még az egész nap. A druida lány látja, hogy Monsotor éppen végez egy keresztrúd felszegezésével, amire rá is dől. Ahseela nem szól az óriásnak, hogy minden bizonnyal el fog alatta törni a karámfa. Nem akarja kioktatni, hiszen az elf lány vasággyal együtt is nem lehet több 70 Kg-nál, míg az óriás jóval egy mázsa fölött lehet. Meg aztán mindenki tanuljon a saját kárán.* ~ Monsotor, majd farag magának egy másikat. ~ *Felpillant még a bezárt zsalugáteres lombházra, majd lehuppan ültéből, hogy folytassa a karámépítést. Ahseela éppen hajol le a baltáért, amikor az állatok felől nagy vircsaftot hall, a baromfiudvarból. Szállnak a tollak, rohangálnak a csirkék. Hörgés, morgás, hangos kotkodácsolás hallható. A druida lány berohan a karámba, arrébb tessékeli a jószágokat, megragad egy seprűt. Látja, egy menyét kapta el az egyik tyúkot, és éppen harapja át a torkát.*
- Ereszd! – *Kiáltja el magát az elf lány, majd jó nagyot rásóz a seprűvel a menyétre, de az a torkon fogott döglött csirkével elszalad.*
- Szegény pára. ~ Jaj, de hát ilyen a természet. ~
*Ahseela ekkor veszi észre, hogy a lábai körül szaladgál, csipogva egy napos csibe.*
- Nah, magadra maradtál csibém. – *Lehajol, felveszi a kis sárga pelyhest, megcirógatja a fejét.*
- Hát, találd fel magad! – *Cseveg a druida lány a kis csőrössel együttérzőn, észre sem véve, hogy már megint úgy társalog az állatokkal, mintha ez teljesen normális lenne. Nyilván, az óriás és a sötételf érthetetlenül néznek is rá, de nem zavartatja magát emiatt, megszokta. Leteszi a csibét a földre és visszamegy dolgozni, szegelni tovább a karámfákat. Közben vet még egy pillantást Monsotorra és Denzackra, elgondolkodik, hogy a két munkatársa akár mehetnek őrködni a kis fához is, mert úgy rémlik, mintha kaptak volna egy ilyen feladatot is Pyctától.*
*Ahseela, ahogy lábolgatva üldögél a karámon, elnéz a túloldalra Monsotor és Denzack felé, hogy ők, hogy haladnak a munkával. Látja, a két munkatársa elégé vergődik a karámépítéssel. Az óriáson látszik, hogy unja is magát. Azonban, még szerencse, hogy mindhárman a sajátmunkatempójukban dolgozhatnak, úgy ahogy kedvük, képességeik, idejük engedi. Nem akadályozza, tartja fel egyiküket se semmilyen körülmény és kapkodniuk sem kell, hiszen előttünk áll még az egész nap. A druida lány látja, hogy Monsotor éppen végez egy keresztrúd felszegezésével, amire rá is dől. Ahseela nem szól az óriásnak, hogy minden bizonnyal el fog alatta törni a karámfa. Nem akarja kioktatni, hiszen az elf lány vasággyal együtt is nem lehet több 70 Kg-nál, míg az óriás jóval egy mázsa fölött lehet. Meg aztán mindenki tanuljon a saját kárán.* ~ Monsotor, majd farag magának egy másikat. ~ *Felpillant még a bezárt zsalugáteres lombházra, majd lehuppan ültéből, hogy folytassa a karámépítést. Ahseela éppen hajol le a baltáért, amikor az állatok felől nagy vircsaftot hall, a baromfiudvarból. Szállnak a tollak, rohangálnak a csirkék. Hörgés, morgás, hangos kotkodácsolás hallható. A druida lány berohan a karámba, arrébb tessékeli a jószágokat, megragad egy seprűt. Látja, egy menyét kapta el az egyik tyúkot, és éppen harapja át a torkát.*
- Ereszd! – *Kiáltja el magát az elf lány, majd jó nagyot rásóz a seprűvel a menyétre, de az a torkon fogott döglött csirkével elszalad.*
- Szegény pára. ~ Jaj, de hát ilyen a természet. ~
*Ahseela ekkor veszi észre, hogy a lábai körül szaladgál, csipogva egy napos csibe.*
- Nah, magadra maradtál csibém. – *Lehajol, felveszi a kis sárga pelyhest, megcirógatja a fejét.*
- Hát, találd fel magad! – *Cseveg a druida lány a kis csőrössel együttérzőn, észre sem véve, hogy már megint úgy társalog az állatokkal, mintha ez teljesen normális lenne. Nyilván, az óriás és a sötételf érthetetlenül néznek is rá, de nem zavartatja magát emiatt, megszokta. Leteszi a csibét a földre és visszamegy dolgozni, szegelni tovább a karámfákat. Közben vet még egy pillantást Monsotorra és Denzackra, elgondolkodik, hogy a két munkatársa akár mehetnek őrködni a kis fához is, mert úgy rémlik, mintha kaptak volna egy ilyen feladatot is Pyctától.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-08 15:28:19
Üzenet elküldve: 2019-07-08 15:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 76
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
//Ahseela, Monsotor, Denzack//
*Ahseela visszatérve szögeket és egy plusz baltát hoz Denzacknak. A karámfák elkészítése után a keresztfák felszegezése lenne a feladat. Egy marék szöget ő is elvesz, majd az elf lányt figyelve szerez információt arról, hogy hogyan lásson hozzá munkához. Az óriásnak természetesen ez a karámfa illesztéses szögeléses munkálat lassú, mivel hogy egyrészt alaposan és jól akarja munkáját elvégezni, másrészt nem akar munkahelyi balesetet elszenvedni, bár azt még kibírná. Az óriás közben elgondolkodik még egyszer Ahseela iránytűs ötletén, mert végül is hasznos lehet, csak az óriás nem túl okos ahhoz, hogy minden előnyt és hátrányt felfedezzen ebben az ötletben. Meg még ezen kívül a kocsmán is gondolkodik, mármint egy erdei népségnek kik körbe ölelik a természetet minek alkohol, minek pia. Miután végzett az egyik keresztrúddal, megvizsgálja, hogy elég stabil-e, méghozzá úgy, ahogy Ahseela is tette. Ez pedig annyit takar, hogy rádől a keresztrúdra.*
//Ahseela, Monsotor, Denzack//
*Ahseela visszatérve szögeket és egy plusz baltát hoz Denzacknak. A karámfák elkészítése után a keresztfák felszegezése lenne a feladat. Egy marék szöget ő is elvesz, majd az elf lányt figyelve szerez információt arról, hogy hogyan lásson hozzá munkához. Az óriásnak természetesen ez a karámfa illesztéses szögeléses munkálat lassú, mivel hogy egyrészt alaposan és jól akarja munkáját elvégezni, másrészt nem akar munkahelyi balesetet elszenvedni, bár azt még kibírná. Az óriás közben elgondolkodik még egyszer Ahseela iránytűs ötletén, mert végül is hasznos lehet, csak az óriás nem túl okos ahhoz, hogy minden előnyt és hátrányt felfedezzen ebben az ötletben. Meg még ezen kívül a kocsmán is gondolkodik, mármint egy erdei népségnek kik körbe ölelik a természetet minek alkohol, minek pia. Miután végzett az egyik keresztrúddal, megvizsgálja, hogy elég stabil-e, méghozzá úgy, ahogy Ahseela is tette. Ez pedig annyit takar, hogy rádől a keresztrúdra.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-02 04:23:33
Üzenet elküldve: 2019-07-02 04:23:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*Ahseela beveri a szöget, emelve illeszti a karámfát és tovább szegelve _rögzíti a másik felét is_, bólint és így ismétli a műveletsort a következő karámoszlopoknál is. Ütés közben az egyik szegről lecsúszik a fejsze és rávág a hüvelykujjára. A druida lány elkapja a kezét, kicsit megrázza, majd lehúzza róla a bőrkesztyűt, ami érezhetően felfogta az ütés nagyját, így nem sérült meg az ujja. Felemás pillantása elmereng a hegtetoválásán. Az elf lány pontosan emlékszik, kislány volt még, amikor Azera főpapnő a bőrébe égette a szimbólumot. Feljebb gyűri a felsőjének az ujját, ami alól az alkarján egy cikk-cakkos hosszú heg tűnik elő. Végigsimítja a cakkos forradást. A hegeknek más-más a története, de Ahseelát az egyik mindig a másikra emlékezteti és fordítva.
Lehúzza a bőrruha ujját, visszahúzza a kezére a kesztyűt és folytatja a munkát. Közben megelevenednek előtte a hegeihez fűződő történetek.
Rubiliánban a családok az első szülött gyermeküket Eeyr és Teysus szentségére a Holdfényes Unikornis Testvériség szolgálatába adják, mely örömmel és büszkeséggel tölti el a városiakat. Azonban, Ahseela nem egy szeretetteljes családból került a rendházba. A kamaszlány anyját, Kszorát, aki éppen akkor volt vele viselős, a saját apja, Ivor, hurcolta be a Testvériségbe, hogy a kolostor falai között adjon életet a kis Ahseelának, akit aztán ott is hagytak, a rubiliáni szokás szerint, de persze nemcsak ennyi a történet, mert a kis elf lány nagyapja egy személyben az apja is. Ivor érzéketlen, kegyetlen apa volt, Kszorát rendszeresen verte és vérfertőzve hált együtt saját lányával. Ahseela nagyanyját, Mirelát egy éjszakai lebujban megkéselték, így maradt magára Kszora és Ivor. A szülés után, Kszora, apja tiltása ellenére is, időről-időre meglátogatta a gyermekét a kolostorban. Érthető módon Ivor a legkevésbé sem akarta, hogy kiderüljön, Ahseela tőle van. Kszora ügyelt is, hogy nehogy apja tudomást szerezzen az anyai légyottokról. A kis Ahseela szépen cseperedett a Testvériségben és örömmel fogadta édesanyja olykori látogatásait, mit sem tudva arról, hogy ki lehet az apja. A leányanya azt hazudta gyermekének, hogy papája egy katona és harcban veszett oda. Viszont, egy napon Ivor megneszelte, hogy lánya a rubiliáni kolostorba jár, akkor már majdnem hét éves gyerekükhöz. Irtózatos haragjában, nyomban lányáért indult, hogy még aznap elhagyják Rubiliánt is. Ivor a kolostor kertjében találta lányát és unokáját. Kszora természetesen nem akart apjával menni, kislányával akart maradni a Testvériségben. Dulakodásba kezdtek, Ivor erőfölényével könnyedén legyűrte Kszorát. Azonban, a kis Ahseela rugdosódva, Ivornak támadt, hogy anyjának segítsen, ami idő elég is volt arra, hogy a férfi derékszíjából kirántsa annak tőrét és a hasa felé szúrjon vele. Ivor elkapta a csuklóját és Kszora arca felé kezdte nyomni a pengét. Ahseelát a dulakodás közben eltaszították, de a kis elf lány felkelve, ökleivel oldalról csépelve apját segítségért kezdett kiáltozni, mire Ivor kicsavarta Kszora kezéből a tőrt és nagy karlendítéssel oldalra vágott. Azonban, a penge tompa és néhol csorbult is volt, így a vágás helyett inkább egy ütéssel tépett egy cakkos sebet a kislány alkarján. A kis Ahseela a földre rogyva, sírva szorította sérülését. A perpatvarra a Testvériség tagjai is megjelentek az udvaron, mire Ivor megragadta Kszora karját, majd elvonszolva lányát távoztak a rendház területéről és Rubiliánból. Azóta nem látta őket senki. A kis Ahseelát és sérülését ellátták, aztán pár hónap múlva, a Testvériség szokásai szerint, a hetedik életesztendejét betöltve, megkapta a hegtetoválását is, beavatva druida növendéknek.
A druida lány éppen bekalapálva egy szöget, rögzít fel egy újabb alsó karámfát. Sóhajt az emlékekre. Még a mai napig nem tudja, hogy Ivor az ő apja is. Bár a Testvériségben hallott mindenfélét, de a történtek után nem igen beszélt erről senkivel sem. A rendházban nem is kérdezték, firtatták nála a családi hátterét. A természetet, az állatvilágot és a Testvériséget szívesebben is nevezi már a családjának.
Ahseelaxa pedig már tudja, ahogy túlzott figyelme, rátelepedő gondoskodása megterhelő a környezetében lévőknek, olyan nehéz és megterhelők az olyan velős élettörténetek is, mint az övé. Csak megfekszi mindenkinek a gyomrát, vagy kifigurázzák, ezért is az elf lány, hallgat előéleti dolgairól és próbál a közjavára lenni és túllépni múltja árnyain, magában jellem fejlődni és megvalósítani a kis és nagyobb céljait. Mint például a karámépítést, a gombapörkölt főzést és a talán, hogy egy nap lovasíjász lesz. Nem szándékozik más terhére lenni, tudja más világ. Ezt az eltelt idő és a helyzete is igazolja, neki is nehéz belátnia.
Illeszti fel a következő keresztrúdat a cölöposzlopokra, lendíti a baltát, beüt még egy szeget. Ahseela ledobja a fejszét és ismét megnézi, az építmény stabilitását, de most még elrugaszkodva fel is lendül az egyik felső karámfára. Ücsörögve felemás szemeivel elnéz a csukott zsalugáteres lombház felé.*
*Ahseela beveri a szöget, emelve illeszti a karámfát és tovább szegelve _rögzíti a másik felét is_, bólint és így ismétli a műveletsort a következő karámoszlopoknál is. Ütés közben az egyik szegről lecsúszik a fejsze és rávág a hüvelykujjára. A druida lány elkapja a kezét, kicsit megrázza, majd lehúzza róla a bőrkesztyűt, ami érezhetően felfogta az ütés nagyját, így nem sérült meg az ujja. Felemás pillantása elmereng a hegtetoválásán. Az elf lány pontosan emlékszik, kislány volt még, amikor Azera főpapnő a bőrébe égette a szimbólumot. Feljebb gyűri a felsőjének az ujját, ami alól az alkarján egy cikk-cakkos hosszú heg tűnik elő. Végigsimítja a cakkos forradást. A hegeknek más-más a története, de Ahseelát az egyik mindig a másikra emlékezteti és fordítva.
Lehúzza a bőrruha ujját, visszahúzza a kezére a kesztyűt és folytatja a munkát. Közben megelevenednek előtte a hegeihez fűződő történetek.
Rubiliánban a családok az első szülött gyermeküket Eeyr és Teysus szentségére a Holdfényes Unikornis Testvériség szolgálatába adják, mely örömmel és büszkeséggel tölti el a városiakat. Azonban, Ahseela nem egy szeretetteljes családból került a rendházba. A kamaszlány anyját, Kszorát, aki éppen akkor volt vele viselős, a saját apja, Ivor, hurcolta be a Testvériségbe, hogy a kolostor falai között adjon életet a kis Ahseelának, akit aztán ott is hagytak, a rubiliáni szokás szerint, de persze nemcsak ennyi a történet, mert a kis elf lány nagyapja egy személyben az apja is. Ivor érzéketlen, kegyetlen apa volt, Kszorát rendszeresen verte és vérfertőzve hált együtt saját lányával. Ahseela nagyanyját, Mirelát egy éjszakai lebujban megkéselték, így maradt magára Kszora és Ivor. A szülés után, Kszora, apja tiltása ellenére is, időről-időre meglátogatta a gyermekét a kolostorban. Érthető módon Ivor a legkevésbé sem akarta, hogy kiderüljön, Ahseela tőle van. Kszora ügyelt is, hogy nehogy apja tudomást szerezzen az anyai légyottokról. A kis Ahseela szépen cseperedett a Testvériségben és örömmel fogadta édesanyja olykori látogatásait, mit sem tudva arról, hogy ki lehet az apja. A leányanya azt hazudta gyermekének, hogy papája egy katona és harcban veszett oda. Viszont, egy napon Ivor megneszelte, hogy lánya a rubiliáni kolostorba jár, akkor már majdnem hét éves gyerekükhöz. Irtózatos haragjában, nyomban lányáért indult, hogy még aznap elhagyják Rubiliánt is. Ivor a kolostor kertjében találta lányát és unokáját. Kszora természetesen nem akart apjával menni, kislányával akart maradni a Testvériségben. Dulakodásba kezdtek, Ivor erőfölényével könnyedén legyűrte Kszorát. Azonban, a kis Ahseela rugdosódva, Ivornak támadt, hogy anyjának segítsen, ami idő elég is volt arra, hogy a férfi derékszíjából kirántsa annak tőrét és a hasa felé szúrjon vele. Ivor elkapta a csuklóját és Kszora arca felé kezdte nyomni a pengét. Ahseelát a dulakodás közben eltaszították, de a kis elf lány felkelve, ökleivel oldalról csépelve apját segítségért kezdett kiáltozni, mire Ivor kicsavarta Kszora kezéből a tőrt és nagy karlendítéssel oldalra vágott. Azonban, a penge tompa és néhol csorbult is volt, így a vágás helyett inkább egy ütéssel tépett egy cakkos sebet a kislány alkarján. A kis Ahseela a földre rogyva, sírva szorította sérülését. A perpatvarra a Testvériség tagjai is megjelentek az udvaron, mire Ivor megragadta Kszora karját, majd elvonszolva lányát távoztak a rendház területéről és Rubiliánból. Azóta nem látta őket senki. A kis Ahseelát és sérülését ellátták, aztán pár hónap múlva, a Testvériség szokásai szerint, a hetedik életesztendejét betöltve, megkapta a hegtetoválását is, beavatva druida növendéknek.
A druida lány éppen bekalapálva egy szöget, rögzít fel egy újabb alsó karámfát. Sóhajt az emlékekre. Még a mai napig nem tudja, hogy Ivor az ő apja is. Bár a Testvériségben hallott mindenfélét, de a történtek után nem igen beszélt erről senkivel sem. A rendházban nem is kérdezték, firtatták nála a családi hátterét. A természetet, az állatvilágot és a Testvériséget szívesebben is nevezi már a családjának.
Ahseelaxa pedig már tudja, ahogy túlzott figyelme, rátelepedő gondoskodása megterhelő a környezetében lévőknek, olyan nehéz és megterhelők az olyan velős élettörténetek is, mint az övé. Csak megfekszi mindenkinek a gyomrát, vagy kifigurázzák, ezért is az elf lány, hallgat előéleti dolgairól és próbál a közjavára lenni és túllépni múltja árnyain, magában jellem fejlődni és megvalósítani a kis és nagyobb céljait. Mint például a karámépítést, a gombapörkölt főzést és a talán, hogy egy nap lovasíjász lesz. Nem szándékozik más terhére lenni, tudja más világ. Ezt az eltelt idő és a helyzete is igazolja, neki is nehéz belátnia.
Illeszti fel a következő keresztrúdat a cölöposzlopokra, lendíti a baltát, beüt még egy szeget. Ahseela ledobja a fejszét és ismét megnézi, az építmény stabilitását, de most még elrugaszkodva fel is lendül az egyik felső karámfára. Ücsörögve felemás szemeivel elnéz a csukott zsalugáteres lombház felé.*
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-01 20:07:51
Üzenet elküldve: 2019-07-01 20:07:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Umon//
//Dat munka közben//
*Kissé gondolataiba merülve végzi az egyik csapást a másik után, szép rendben haladnak, a folyó erre nem oly széles, s a partvonala sekély. Más helyeken vélhetően csak a hideg évszakban tudnák így vágni, mikor befagy a mederig, most azonban így is megfelelő. Nem akar a fémpengére nézni, így inkább elfordítja tekintetét, pontosan érzi, hogy hová kell vágnia. Merengéséből Roth kérdése rázza fel, aki tökéletes érzékkel veszi észre a csendességet.*
- Sohasem gondoltam volna, hogy társaságban fogok újra élni. Tudod hosszú ideig magányos voltam. *Mondja halkan, anélkül, hogy felnézne. Egy újabb csapás után egy köteget megfogva hajít kijjebb, hogy Dat a szekérre hajigálhassa. Umon nem bánja, hogy a férfi hallgatagabb, kicsit magára is emlékezteti, persze az első időkből.*
- Pyctát és Lyzendrát még Vadvédben ismertem meg. Akkoriban voltak problémáim a hordókkal. *Szusszan egyet egy félmosoly erejéig felpillantva.* Mindig átestem rajtuk. Mondd... te hiszel valamilyen istenben, Roth? *Kérdezi megállva és felegyenesedve, szablyával a kezében a férfira meredve, komolyan. Aztán anélkül, hogy megvárná a választ, tovább folytatja.*
- Tudod én több istenben is hittem, de egyik sem nyújtotta azt, amit szerettem volna... valahogy nem dűlőztünk. *Kuncog fel mélyen.* Nem bírták a pofámat. *Nevet fel, jóízűen, aztán csípőre téve kezét, szablyástól közelebb sétál.*
- Azt gondoltam a kocsmában egyedül leszek, hogy a kutya nem fog majd velem foglalkozni. *Hirtelen két lépés távolságra állva Rothtól széttárja kezeit.*
- Aztán a fene gondolta, hogy végül ilyen jó társaságom lesz! *Nevet fel ismét, közben a földet nézi végig.*
- Még egy ilyen adag és meg is leszünk. *Biccent.* Derék! Jó, hogy segítetek Roth, aztán mondd csak... a bőröd... azt is az istenek csinálták? *Kérdezi most meg karba fonva kezét, a szablya csak lengedezik arca előtt, minek pengéjében ismét meglátja saját tükörképét.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.01 20:08:16
//Roth, Umon//
//Dat munka közben//
*Kissé gondolataiba merülve végzi az egyik csapást a másik után, szép rendben haladnak, a folyó erre nem oly széles, s a partvonala sekély. Más helyeken vélhetően csak a hideg évszakban tudnák így vágni, mikor befagy a mederig, most azonban így is megfelelő. Nem akar a fémpengére nézni, így inkább elfordítja tekintetét, pontosan érzi, hogy hová kell vágnia. Merengéséből Roth kérdése rázza fel, aki tökéletes érzékkel veszi észre a csendességet.*
- Sohasem gondoltam volna, hogy társaságban fogok újra élni. Tudod hosszú ideig magányos voltam. *Mondja halkan, anélkül, hogy felnézne. Egy újabb csapás után egy köteget megfogva hajít kijjebb, hogy Dat a szekérre hajigálhassa. Umon nem bánja, hogy a férfi hallgatagabb, kicsit magára is emlékezteti, persze az első időkből.*
- Pyctát és Lyzendrát még Vadvédben ismertem meg. Akkoriban voltak problémáim a hordókkal. *Szusszan egyet egy félmosoly erejéig felpillantva.* Mindig átestem rajtuk. Mondd... te hiszel valamilyen istenben, Roth? *Kérdezi megállva és felegyenesedve, szablyával a kezében a férfira meredve, komolyan. Aztán anélkül, hogy megvárná a választ, tovább folytatja.*
- Tudod én több istenben is hittem, de egyik sem nyújtotta azt, amit szerettem volna... valahogy nem dűlőztünk. *Kuncog fel mélyen.* Nem bírták a pofámat. *Nevet fel, jóízűen, aztán csípőre téve kezét, szablyástól közelebb sétál.*
- Azt gondoltam a kocsmában egyedül leszek, hogy a kutya nem fog majd velem foglalkozni. *Hirtelen két lépés távolságra állva Rothtól széttárja kezeit.*
- Aztán a fene gondolta, hogy végül ilyen jó társaságom lesz! *Nevet fel ismét, közben a földet nézi végig.*
- Még egy ilyen adag és meg is leszünk. *Biccent.* Derék! Jó, hogy segítetek Roth, aztán mondd csak... a bőröd... azt is az istenek csinálták? *Kérdezi most meg karba fonva kezét, a szablya csak lengedezik arca előtt, minek pengéjében ismét meglátja saját tükörképét.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.07.01 20:08:16
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-07-01 01:34:30
Üzenet elküldve: 2019-07-01 01:34:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//A karámnál//
*Ahseela vízszintesbe emeli a karámrúdat, beveri az előbbi szöget is, majd felszegeli a másik végét is. Bekalapál még három szöget, aztán ledobja a fejszét. Néhányszor rátámaszkodik a karámfára, ide-oda meglökdösi, majd ráhajolva rádől teljes testsúlyával, hogy megnézze mennyire stabil az eddigi építmény. A kavicsba ágyazott oszlopok fixen állnak, nem mozog egyik sem, a felszögelt keresztrúd is nyikorgás, recsegés nélkül megtartja a súlyát. Az elf lány biccent maga elé.*
~ Hát, alakul. ~ *Szusszan egyet, leoldja derekáról a bőrtömlőjét és iszik pár kortyot a gyógyfüves teájából. Közben szemmel méricskél és vázolja magában tovább a kialakítást. Azt nézi, hogy a karám honnan nyíljon.*
~ Talán, innen. ~ *Jár körbe két oszlop között, miközben visszakötözi a tömlőt az oldalára. Szimpla, két levehető rudas bejáratot képzel el. Lehajol, felveszi a baltát, kivesz néhány szeget a zsebéből és egy újabb karámfát odahúzva kezdi el az előbbi alá felrögzíteni. Ahseela surranó, zizegő hangokra lesz figyelmes, a hang irányába pillant, valamivel távolabb a folyómentén nádat vágnak. A hosszú szárú bugás növények sorban dőlnek el. Látja, hogy ez a kocsmaépítő kompánia. Feléjük int, ha látják, látják, hanem nem, nem, de nem szándékozik megzavarni a dolgos hármast. – Vagyis, Ahseela a lovat is beszámítja, szóval az ő szemszögéből négyen vannak. – Látja, nagy munkában vannak és neki is van, mit csinálnia. A vacsoránál, majd nyilván mindenki egy asztalhoz fog ülni. Az egyik pásztor cserfes kislánya éppen arra sétál, akitől hallja, hogy az asszonyok éppen kenyérlepényt sütnek.*
~ Remek lesz a gombapörkölt mellé. ~
*Nyugtázza magában az elf lány a köret gondolatát, közben egy szögre üt rá a fejszével. A jámbor óriás patásról eszébe jut saját lova is, amitől elkomorul.*
~ Vehetnék egy lovat, mondjuk egy csikót. Vagy nem is tudom. A lovasíjászkodást is elkezdtem Linerával. ~ *Ötlettel magában a druida lány munkaközben.*
*Ahseela vízszintesbe emeli a karámrúdat, beveri az előbbi szöget is, majd felszegeli a másik végét is. Bekalapál még három szöget, aztán ledobja a fejszét. Néhányszor rátámaszkodik a karámfára, ide-oda meglökdösi, majd ráhajolva rádől teljes testsúlyával, hogy megnézze mennyire stabil az eddigi építmény. A kavicsba ágyazott oszlopok fixen állnak, nem mozog egyik sem, a felszögelt keresztrúd is nyikorgás, recsegés nélkül megtartja a súlyát. Az elf lány biccent maga elé.*
~ Hát, alakul. ~ *Szusszan egyet, leoldja derekáról a bőrtömlőjét és iszik pár kortyot a gyógyfüves teájából. Közben szemmel méricskél és vázolja magában tovább a kialakítást. Azt nézi, hogy a karám honnan nyíljon.*
~ Talán, innen. ~ *Jár körbe két oszlop között, miközben visszakötözi a tömlőt az oldalára. Szimpla, két levehető rudas bejáratot képzel el. Lehajol, felveszi a baltát, kivesz néhány szeget a zsebéből és egy újabb karámfát odahúzva kezdi el az előbbi alá felrögzíteni. Ahseela surranó, zizegő hangokra lesz figyelmes, a hang irányába pillant, valamivel távolabb a folyómentén nádat vágnak. A hosszú szárú bugás növények sorban dőlnek el. Látja, hogy ez a kocsmaépítő kompánia. Feléjük int, ha látják, látják, hanem nem, nem, de nem szándékozik megzavarni a dolgos hármast. – Vagyis, Ahseela a lovat is beszámítja, szóval az ő szemszögéből négyen vannak. – Látja, nagy munkában vannak és neki is van, mit csinálnia. A vacsoránál, majd nyilván mindenki egy asztalhoz fog ülni. Az egyik pásztor cserfes kislánya éppen arra sétál, akitől hallja, hogy az asszonyok éppen kenyérlepényt sütnek.*
~ Remek lesz a gombapörkölt mellé. ~
*Nyugtázza magában az elf lány a köret gondolatát, közben egy szögre üt rá a fejszével. A jámbor óriás patásról eszébe jut saját lova is, amitől elkomorul.*
~ Vehetnék egy lovat, mondjuk egy csikót. Vagy nem is tudom. A lovasíjászkodást is elkezdtem Linerával. ~ *Ötlettel magában a druida lány munkaközben.*
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:12:42
Üzenet elküldve: 2019-06-30 20:12:42
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 166
OOC üzenetek: 127
Játékstílus: Vakmerő
//Három barát//
//Roth, Umon, Dat//
*Ahogy beljebb mennek a kis házikóba, Rothot megcsapja az állott, dohos levegő illata. Umon kérésére kinyitja a hozzá közelebb levő ablakokat, majd Umon után néz, aki a szerszámokat pakolgatja. Különösebben nem veszi szemügyre a helységet, de látszik, hogy akad tennivalójuk.
~Körülöttünk az erdő, kellemes a levegő. Mire lehetne még szüksége az embernek.~
Elmélkedését Umon szakítja félbe, aki egy szablyát ad a kezébe, mondván ezzel hasznosabb munkát tud majd végezni.*
-Ez igaz. Rendben.
*Fogja kezébe a szablyát és a többiekkel együtt ismét felülnek a szekérre, hogy a közeli folyó partjáról gyűjtsenek nádat.
Nem tesz megjegyzéseket, nem is villan fel az agyában semmi ötlet, csak szófogadóan végzi el a rábízott teendőket. Megfigyeli az utat, amelyet bejárnak a folyóig, jellegzetes ágakat, bokrokat memorizálva. Mindez hasznára válhat bármikor, ha magára hagynák. Ez azonban kevésbé valószerű, hiszen Rothot alig ismerik egyelőre. Hogy ezt kompenzálja, eldönti, hogy majd Umon felől is érdeklődjön és a beszélgetés illetve munka folyamán lesz lehetősége jobban bemutatkozni.
A folyópartra érve felveszik az Umon által előirányzott pozíciókat és hozzálátnak a nád tizedeléséhez.
Rothnak már az indulásuk óta feltűnt, hogy Dat szótlanabb az átlagosnál, nem tudja miért, de lehet, hogy majd idővel beszédesebb lesz. Egyelőre Umon felé irányul érdeklődése, mert most hirtelen elcsendesedik.*
-Umon! *Szól hozzá baráti hangnemben.*
Hirtelen csendes lettél! Netán gond adódott?
*Közben a kapott szablyával, előre hajolva vagdossa a nádat.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.30 20:14:11
//Roth, Umon, Dat//
*Ahogy beljebb mennek a kis házikóba, Rothot megcsapja az állott, dohos levegő illata. Umon kérésére kinyitja a hozzá közelebb levő ablakokat, majd Umon után néz, aki a szerszámokat pakolgatja. Különösebben nem veszi szemügyre a helységet, de látszik, hogy akad tennivalójuk.
~Körülöttünk az erdő, kellemes a levegő. Mire lehetne még szüksége az embernek.~
Elmélkedését Umon szakítja félbe, aki egy szablyát ad a kezébe, mondván ezzel hasznosabb munkát tud majd végezni.*
-Ez igaz. Rendben.
*Fogja kezébe a szablyát és a többiekkel együtt ismét felülnek a szekérre, hogy a közeli folyó partjáról gyűjtsenek nádat.
Nem tesz megjegyzéseket, nem is villan fel az agyában semmi ötlet, csak szófogadóan végzi el a rábízott teendőket. Megfigyeli az utat, amelyet bejárnak a folyóig, jellegzetes ágakat, bokrokat memorizálva. Mindez hasznára válhat bármikor, ha magára hagynák. Ez azonban kevésbé valószerű, hiszen Rothot alig ismerik egyelőre. Hogy ezt kompenzálja, eldönti, hogy majd Umon felől is érdeklődjön és a beszélgetés illetve munka folyamán lesz lehetősége jobban bemutatkozni.
A folyópartra érve felveszik az Umon által előirányzott pozíciókat és hozzálátnak a nád tizedeléséhez.
Rothnak már az indulásuk óta feltűnt, hogy Dat szótlanabb az átlagosnál, nem tudja miért, de lehet, hogy majd idővel beszédesebb lesz. Egyelőre Umon felé irányul érdeklődése, mert most hirtelen elcsendesedik.*
-Umon! *Szól hozzá baráti hangnemben.*
Hirtelen csendes lettél! Netán gond adódott?
*Közben a kapott szablyával, előre hajolva vagdossa a nádat.*
A hozzászólás írója (Rothawdar Arskeliss) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.30 20:14:11
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927