Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 30 (581. - 600. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
600. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-15 22:46:08
Üzenet elküldve: 2020-05-15 22:46:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nem tudja, hogy Pycta mennyire merül ki a segítségnyújtás ezen formájától, de az biztos, hogy Nolliro az adósa marad. Egy kissé hihetetlen, közben pedig nagyon is lenyűgöző, amit az erdőmélyi lényegében a hitével, legalábbis valami abból eredő erővel képes véghez vinni. A fekete hajú hosszúéletűben ez elismerést és tiszteletet fakaszt. Egészen sorsszerűnek érződik a háta mögött álló órák eseményekkel tömött hosszú sora. A nap már jó ideje nyugovóra tért, és Nolliro most először tért vissza annyira az őt körülvevő fizikai környezetbe, hogy érzékelje maga körül a hangokat, az illatokat és a látási viszonyokat. Sápadt legelő színét magára öltő tekintete lassan teret nyer felnyíló szemhéjai mögül, ő pedig fáradtas ködfelhőn át látja maga körül a világot. Általában az arca körül legyeskedő ében tincsek most nedvesen tapadnak homlokára, szájüregében sürgető szárazság uralkodik.
Pycta még mindig behunyt szemmel koncentrál, Mulaeyra még mindig mellette van. Lassan kihúzza kezét a másikéból. Összeizzadt a két idegen bőrfelület, és ez Nollirot, habitusához mérten, idegesíti. Nem viszi túlzásba a mocorgást, mellkasát vízszintesen tartja, de fejét egy picit megmozgatja, ahogy lábujjait is. Ahogy végzett ezzel a két apró, egészségügyi mozzanattal, meg is üti a fülét valami. Farkasüvöltés. A csillagokkal pettyezett ablakra kalandozik tekintete, bár nem olyan éberen, ahogy szeretné.*
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nem tudja, hogy Pycta mennyire merül ki a segítségnyújtás ezen formájától, de az biztos, hogy Nolliro az adósa marad. Egy kissé hihetetlen, közben pedig nagyon is lenyűgöző, amit az erdőmélyi lényegében a hitével, legalábbis valami abból eredő erővel képes véghez vinni. A fekete hajú hosszúéletűben ez elismerést és tiszteletet fakaszt. Egészen sorsszerűnek érződik a háta mögött álló órák eseményekkel tömött hosszú sora. A nap már jó ideje nyugovóra tért, és Nolliro most először tért vissza annyira az őt körülvevő fizikai környezetbe, hogy érzékelje maga körül a hangokat, az illatokat és a látási viszonyokat. Sápadt legelő színét magára öltő tekintete lassan teret nyer felnyíló szemhéjai mögül, ő pedig fáradtas ködfelhőn át látja maga körül a világot. Általában az arca körül legyeskedő ében tincsek most nedvesen tapadnak homlokára, szájüregében sürgető szárazság uralkodik.
Pycta még mindig behunyt szemmel koncentrál, Mulaeyra még mindig mellette van. Lassan kihúzza kezét a másikéból. Összeizzadt a két idegen bőrfelület, és ez Nollirot, habitusához mérten, idegesíti. Nem viszi túlzásba a mocorgást, mellkasát vízszintesen tartja, de fejét egy picit megmozgatja, ahogy lábujjait is. Ahogy végzett ezzel a két apró, egészségügyi mozzanattal, meg is üti a fülét valami. Farkasüvöltés. A csillagokkal pettyezett ablakra kalandozik tekintete, bár nem olyan éberen, ahogy szeretné.*
599. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:03:34
Üzenet elküldve: 2020-05-15 17:03:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nem szakíthatja meg a fohászt, hisz akkor elvész a gyógyulás folyamatossága, viszont a seb már lassan kezd teljesen összehúzódni, lassan nem lesz már több, mint egy felszíni sérülés, ami jócskán kisebb, mint az a seb, amellyel Nolliro beállított Mil'Oschassba.
Az erdőmélyi elf csak fohászkodik tovább az Erdő Szívéhez, hogy segítségével folytathassa a varázslatot. Ugyan nem érzi a lány fájdalmát, de abból, hogy izmai engednek, már nem olyan görcsös a tartása, ahogy fekszik, úgy gondolja, hogy a gyógyítás nem csak fizikai, de szellemi testére is kihatott. Persze a testnek az elvesztett vért majd pótolnia kell, de azt csak nyugodt pihenéssel és alvással tudja majd visszaszerezni. Megígérte neki és Mulaeyrának, hogy addig maradnak Mil'Ochassban, ameddig csak szeretnének, de addig biztosan, míg Nolliro fel nem épül rendesen. Persze nem fogja visszatartani őket, ha indulni akarnak, de jobb lenne mindkét lánynak, ha most egy ideig nem nagyon mozognának. Nollironak a begyógyult sebe miatt, Milaeyrának pedig, hogy ne hagyja egyedül társát.
Ha a Fákban Lakó újra megsegíti, akkor varázslata folytatódik, míg az egykori bőven vérző és fájdalmas sebből már csak egy apró karcolás, felületi sérülés marad.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nem szakíthatja meg a fohászt, hisz akkor elvész a gyógyulás folyamatossága, viszont a seb már lassan kezd teljesen összehúzódni, lassan nem lesz már több, mint egy felszíni sérülés, ami jócskán kisebb, mint az a seb, amellyel Nolliro beállított Mil'Oschassba.
Az erdőmélyi elf csak fohászkodik tovább az Erdő Szívéhez, hogy segítségével folytathassa a varázslatot. Ugyan nem érzi a lány fájdalmát, de abból, hogy izmai engednek, már nem olyan görcsös a tartása, ahogy fekszik, úgy gondolja, hogy a gyógyítás nem csak fizikai, de szellemi testére is kihatott. Persze a testnek az elvesztett vért majd pótolnia kell, de azt csak nyugodt pihenéssel és alvással tudja majd visszaszerezni. Megígérte neki és Mulaeyrának, hogy addig maradnak Mil'Ochassban, ameddig csak szeretnének, de addig biztosan, míg Nolliro fel nem épül rendesen. Persze nem fogja visszatartani őket, ha indulni akarnak, de jobb lenne mindkét lánynak, ha most egy ideig nem nagyon mozognának. Nollironak a begyógyult sebe miatt, Milaeyrának pedig, hogy ne hagyja egyedül társát.
Ha a Fákban Lakó újra megsegíti, akkor varázslata folytatódik, míg az egykori bőven vérző és fájdalmas sebből már csak egy apró karcolás, felületi sérülés marad.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
598. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:53:48
Üzenet elküldve: 2020-05-15 16:53:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Érezhetően Ganer kezd ráérezni. Van tehetsége és ahogy belemelegednek a harcba, úgy bontakozik ki ez a rejtett tehetség. Az erdőmélyi elf igyekszik folyamatosan instruálni, hogy érezze, merre kell mozdulnia, milyen védekezést vagy támadást kell végrehajtania. A csuhátlan csuhás úgy gondolta, felesleges alapvető gyakorlatokkal kezdeni, mert a gnóm ifjú nem teljesen kezdő.
Az erdőmélyi elf egyáltalán nem tartja csodának, hogy eltalálják a mellkasán. Amikor a gyakorlókard eléri a testét, elégedetten mosolyog a támadáson és ezt Ganer felé is tolmácsolja. A pozitív megerősítés fontos eleme a tanításnak. Ám a bevitt találat egy pillanatra talán kihagyásra készteti Ganert, így az elf kardja végigszánt a mellkasának közepén. Az elismerésre egy hálás mosolya válasz, de a csuhátlan csuhás nem zökken ki a dicsérettől és látszólag könnyedén hárítja a gnóm támadását és vezeti el a gyakorlópengét a teste mellett, majd amikor rajta a támadás sora, kilép oldalra és megpróbál Ganer mögé kerülni. Előbb igyekszik kihasználni gyorsaságát, hogy elcsípje azt a pillanatot, amikor megteheti a mozdulatot, hogy megindítsa a manővert és úgy tűnik, ez tökéletesen sikerül is. Majd már lép is, hogy két gyors lépéssel ügyesen Ganer mögé kerüljön, amit megint csak sikeresen véghezvisz, majd onnan szegezi a gnóm hátának gyakorlókardját.*
- Ezt úgy hívják, mögé kerülés. *Szólal meg és hagyja, hogy Ganer megforduljon és szembenézzen vele újra.*
- Harc körben a megfelelő pillanatot elkapva, kihasználva gyorsaságodat, megindítod a mozdulatot, majd az ügyességedet használva megkerülöd az ellenfelet. Ilyenkor legtöbbször annyira megleped a másikat, hogy talán esélye sem lesz támadni, te magad viszont akár két támadást is leadhatsz kedvezőbb pozícióból. *Magyarázza a végrehajtás mikéntjét.*
//Közelharci gyakorlás//
*Érezhetően Ganer kezd ráérezni. Van tehetsége és ahogy belemelegednek a harcba, úgy bontakozik ki ez a rejtett tehetség. Az erdőmélyi elf igyekszik folyamatosan instruálni, hogy érezze, merre kell mozdulnia, milyen védekezést vagy támadást kell végrehajtania. A csuhátlan csuhás úgy gondolta, felesleges alapvető gyakorlatokkal kezdeni, mert a gnóm ifjú nem teljesen kezdő.
Az erdőmélyi elf egyáltalán nem tartja csodának, hogy eltalálják a mellkasán. Amikor a gyakorlókard eléri a testét, elégedetten mosolyog a támadáson és ezt Ganer felé is tolmácsolja. A pozitív megerősítés fontos eleme a tanításnak. Ám a bevitt találat egy pillanatra talán kihagyásra készteti Ganert, így az elf kardja végigszánt a mellkasának közepén. Az elismerésre egy hálás mosolya válasz, de a csuhátlan csuhás nem zökken ki a dicsérettől és látszólag könnyedén hárítja a gnóm támadását és vezeti el a gyakorlópengét a teste mellett, majd amikor rajta a támadás sora, kilép oldalra és megpróbál Ganer mögé kerülni. Előbb igyekszik kihasználni gyorsaságát, hogy elcsípje azt a pillanatot, amikor megteheti a mozdulatot, hogy megindítsa a manővert és úgy tűnik, ez tökéletesen sikerül is. Majd már lép is, hogy két gyors lépéssel ügyesen Ganer mögé kerüljön, amit megint csak sikeresen véghezvisz, majd onnan szegezi a gnóm hátának gyakorlókardját.*
- Ezt úgy hívják, mögé kerülés. *Szólal meg és hagyja, hogy Ganer megforduljon és szembenézzen vele újra.*
- Harc körben a megfelelő pillanatot elkapva, kihasználva gyorsaságodat, megindítod a mozdulatot, majd az ügyességedet használva megkerülöd az ellenfelet. Ilyenkor legtöbbször annyira megleped a másikat, hogy talán esélye sem lesz támadni, te magad viszont akár két támadást is leadhatsz kedvezőbb pozícióból. *Magyarázza a végrehajtás mikéntjét.*
597. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-15 10:59:02
Üzenet elküldve: 2020-05-15 10:59:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nol egyre kevésbé szenved, ahogy a gyógyítási folyamat halad előre. Szinte nem is érzékeli már Pycta kezét a mellkasán, mentálisan mintha kicsit elszakadt volna testétől. Vagy lélekben... Ki tudja, mi a pontos metafizikai magyarázata a bűbájnak. Nolliro még nem tapasztalt varázslatot ilyen közvetlen módon a saját testén. A fájdalom múlóban van, a seb környékén is már szinte csak a bőr húzódását érzi.
Továbbra is fogja Mulaeyra kezét, de szorítása enged. Mikor elernyeszti kézfeje izmait, megint tudatosul benne egy pillanatra fáradtsága valós mértéke. Úgy érzi, nem tudná még egyszer összeszorítani, ha az élete múlna is rajta. Szerencsére nem is kell. Biztonságban érzi magát, hagyja is, hogy teste még egy kicsit jobban megadja magát a bűbájnak. Már biztosan nincs sok hátra, a kimerültségen kívül már majdhogynem egésznek érzi magát. A rémes fájdalom is enyhe szúrássá zsugorodott, és érzi, hogy vére is már legfeljebb cseppenként hagyja el testét.*
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Nol egyre kevésbé szenved, ahogy a gyógyítási folyamat halad előre. Szinte nem is érzékeli már Pycta kezét a mellkasán, mentálisan mintha kicsit elszakadt volna testétől. Vagy lélekben... Ki tudja, mi a pontos metafizikai magyarázata a bűbájnak. Nolliro még nem tapasztalt varázslatot ilyen közvetlen módon a saját testén. A fájdalom múlóban van, a seb környékén is már szinte csak a bőr húzódását érzi.
Továbbra is fogja Mulaeyra kezét, de szorítása enged. Mikor elernyeszti kézfeje izmait, megint tudatosul benne egy pillanatra fáradtsága valós mértéke. Úgy érzi, nem tudná még egyszer összeszorítani, ha az élete múlna is rajta. Szerencsére nem is kell. Biztonságban érzi magát, hagyja is, hogy teste még egy kicsit jobban megadja magát a bűbájnak. Már biztosan nincs sok hátra, a kimerültségen kívül már majdhogynem egésznek érzi magát. A rémes fájdalom is enyhe szúrássá zsugorodott, és érzi, hogy vére is már legfeljebb cseppenként hagyja el testét.*
596. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:13:32
Üzenet elküldve: 2020-05-14 22:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Az erdőmélyi elf folytatja a fohászt, hisz nem hagyhat fel vele, míg az Erdő Szívének erejével be nem forrasztotta teljesen a sebet. Már szépen halad, de a teljes gyógyuláshoz tovább kell fohászkodnia patrónusához.
Hunyt szemhéjai mögött érzékeli Nolliro mozgolódását és mintha Mulaeyra mozgását is érezné, de nem mozdítja meg a fejét, kezét továbbra is a sérült mellkasán tartja, hogy a gyógyítás folyamata ne szakadjon meg.
Ha a hatalma továbbra is kitart, akkor a seb tovább gyógyul, a sebszélek lassan teljesen összezáródhatnak. Talán még vérzik is, de lassan a fájdalomnak is múlnia kell. Ha nem is teljesen, de már jócskán enyhült ahhoz, mint amikor Norillo és Mulaeyra megérkeztek. Már nincs sok hátra, talán még egy kevés fohász és a seb teljesen begyógyul.
Persze, csak akkor, ha a varázslat újra sikerül.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Az erdőmélyi elf folytatja a fohászt, hisz nem hagyhat fel vele, míg az Erdő Szívének erejével be nem forrasztotta teljesen a sebet. Már szépen halad, de a teljes gyógyuláshoz tovább kell fohászkodnia patrónusához.
Hunyt szemhéjai mögött érzékeli Nolliro mozgolódását és mintha Mulaeyra mozgását is érezné, de nem mozdítja meg a fejét, kezét továbbra is a sérült mellkasán tartja, hogy a gyógyítás folyamata ne szakadjon meg.
Ha a hatalma továbbra is kitart, akkor a seb tovább gyógyul, a sebszélek lassan teljesen összezáródhatnak. Talán még vérzik is, de lassan a fájdalomnak is múlnia kell. Ha nem is teljesen, de már jócskán enyhült ahhoz, mint amikor Norillo és Mulaeyra megérkeztek. Már nincs sok hátra, talán még egy kevés fohász és a seb teljesen begyógyul.
Persze, csak akkor, ha a varázslat újra sikerül.*
A varázsló tenyerét a sérült mellkasára teszi, majd csöndben mormolni kezd, melynek hatására a célpont legsúlyosabb sérülésének súlyossága minden körben egy kategóriával csökken. A varázslat minden körben újra és újra alkalmazni kell a hatás fenntartásáért. A varázslat hatástalan, ha a célpont lelke egy sötétség oltárhoz van kötve.
595. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:50:54
Üzenet elküldve: 2020-05-14 21:50:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Sólyommadár Enilorac//
- Itt mindig van valaki. *Válaszol szinte azonnal a kapu alá érkezőnek Aravien, ahogy visszaér a kereskedőház küldötteinek bekísérése után. Ma tényleg nagy a forgalom, több, mint eddig valaha.
Az őrposztba beérve, ahonnan kényelmesen, mellmagasságban meg tud támaszkodni, de a lábánál, kintről láthatatlanul, íja ott pihen mellette.*
- Köszöntelek Mil'Ochassban, vagy ahogy a közös nyelven mondják, az Ezer Levél Honában. Miben állhatok szolgálatodra? *Kérdi barátságosan a félvér lánytól. A sólyom felkelti az érdeklődését, mosolyogva figyeli az erdei állatot a lány mellett.*
//Sólyommadár Enilorac//
- Itt mindig van valaki. *Válaszol szinte azonnal a kapu alá érkezőnek Aravien, ahogy visszaér a kereskedőház küldötteinek bekísérése után. Ma tényleg nagy a forgalom, több, mint eddig valaha.
Az őrposztba beérve, ahonnan kényelmesen, mellmagasságban meg tud támaszkodni, de a lábánál, kintről láthatatlanul, íja ott pihen mellette.*
- Köszöntelek Mil'Ochassban, vagy ahogy a közös nyelven mondják, az Ezer Levél Honában. Miben állhatok szolgálatodra? *Kérdi barátságosan a félvér lánytól. A sólyom felkelti az érdeklődését, mosolyogva figyeli az erdei állatot a lány mellett.*
594. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:48:44
Üzenet elküldve: 2020-05-14 20:48:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Nem sokkra tellett tőle, amint volt mibe kapaszkodnia már biccentet is a csaposnak, és sarkon is fordult. Benne a két jóféle ital, és az elhatározás. Nem nehéz a Tavernától az Ezer levél honáig eljutni, így hamar oda is találna, ha nem keresztezné az útját valami. Sólyom. Már magasból hallani, és Enil kérdés nélkül megkülönbözteti a hangját. Nem lepődik meg, mikor a szabadságot kapott madár a vállára száll út közben.*
-Hát te?
*Kérdezi szeretettől megbűvölt haraggal, miközben lassan halad előre. Az állat, nem nagyon akar távozni, és a könnyes búcsú ellenére a fél-elf sem akarja elhessegetni újra.*
-Azt teszel amit akarsz.
*Mondja kedvesen, ezzel megengedve, hogy a vállán tengesse az idejét a madár. Ő úgy fogja föl, hogy most ott van kedve tisztogatni a tollait, holott mind a ketten sejthetik, hogy nem egészen erről van szó. Hamarosan a fakerítés mellé ér, és kissé felrepteti Sólymot, ami bizonyára felkelti valaki érdeklődését, de ha nem, akkor pár pillanaton belül a kapuhoz ér.*
-Van itt valaki?
*Kiáltja el magát, fűtve az alkoholtól. Anélkül, hogy körbenézne.*
*Nem sokkra tellett tőle, amint volt mibe kapaszkodnia már biccentet is a csaposnak, és sarkon is fordult. Benne a két jóféle ital, és az elhatározás. Nem nehéz a Tavernától az Ezer levél honáig eljutni, így hamar oda is találna, ha nem keresztezné az útját valami. Sólyom. Már magasból hallani, és Enil kérdés nélkül megkülönbözteti a hangját. Nem lepődik meg, mikor a szabadságot kapott madár a vállára száll út közben.*
-Hát te?
*Kérdezi szeretettől megbűvölt haraggal, miközben lassan halad előre. Az állat, nem nagyon akar távozni, és a könnyes búcsú ellenére a fél-elf sem akarja elhessegetni újra.*
-Azt teszel amit akarsz.
*Mondja kedvesen, ezzel megengedve, hogy a vállán tengesse az idejét a madár. Ő úgy fogja föl, hogy most ott van kedve tisztogatni a tollait, holott mind a ketten sejthetik, hogy nem egészen erről van szó. Hamarosan a fakerítés mellé ér, és kissé felrepteti Sólymot, ami bizonyára felkelti valaki érdeklődését, de ha nem, akkor pár pillanaton belül a kapuhoz ér.*
-Van itt valaki?
*Kiáltja el magát, fűtve az alkoholtól. Anélkül, hogy körbenézne.*
593. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-14 14:48:30
Üzenet elküldve: 2020-05-14 14:48:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Lyz mindenkivel ugyan olyan kedvesen beszél, s hellyel kínálja mindegyiküket, Mil'Ochass minden vendégszeretetével. Azonnal megmutatkozik amint helyet foglaltak, s az asztalon azonnal pogácsa és víz kínálja magát kosárban és kancsóban. Figyelmesen hallgatja Arja mondandóját a harangokkal kapcsolatban.*
- Örülök, hogy sikerült megoldani *Hogy egyben szállítsák le az összes harangot.
*Mivel a kereskedő tündér bemutatására csak most kerül sor, s az Arja által elhangzottak alapján, Lyzben csak most áll össze a kép a hármasról, ki milyen minőségében van jelen.*
- Üdvözöllek Tuldhron. *A tündér felé biccent újfent, mikor a hamvasrőt lány átadja számára a szót. A végösszeget nem látja még pontosan, csupán egy része az, melyet a kereskedő tündér felemlít, így amondó, inkább magához vesz egy pergament, és egy lúdtollat. Az említett összeget pedig feljegyzi. *
- Akkor jól számoltam odalent. Annak az egynek a sorsát, a pótharangét hagyjuk későbbre. *Arca ezúttal sem árulkodik sem arról hogy dühítené, hogy nem annyit hoztak, mint amennyit rendelt, sem csalódottságot. A válasz logikus, és kereskedői szemmel egy kerek szám mely felfelé kerekedik jobban mutat, de mindezt inkább megérti, mint kifogásolná elsősorban. Illetve inkább kivárja a végösszeget. A harangok nyomán tehát ezerháromszáz arany jelei vetülnek a papírra cirkalmas vonalakkal.*
- Jöhet az izgalmasabb csomag. *csapja össze halkan tenyereit maga előtt, ahogy témát vált a lúdtollat lefektetve.* Tehát az íjam is itt van. Szabad? *szeme csillanásán látszik, hogy szívéhez ez a rendelés jóval közelebb áll, s hogy már nyúl is a csomag felé. *Míg nem fizette ki, addig nem tartja sajátjának, így illendőbb rákérdezni, s megvárni, hogy rendelkezésére bocsássák.*
- Milyen anyagból készült? A vesszők helye is abból van? * pillantása végigköveti mindhárom jövevényt, egyikük bizonyosan tud válaszolni tömkeleg kérdésére. Annak kimondottan örül, hogy Graril mestermunkának találja, úgy reméli ez a hozzáértés véleménye, nem pedig a kereskedői érdeké.*
- Entitások ellen hatásos? *Kérdései egymás után tolulnak.*
*Lyz mindenkivel ugyan olyan kedvesen beszél, s hellyel kínálja mindegyiküket, Mil'Ochass minden vendégszeretetével. Azonnal megmutatkozik amint helyet foglaltak, s az asztalon azonnal pogácsa és víz kínálja magát kosárban és kancsóban. Figyelmesen hallgatja Arja mondandóját a harangokkal kapcsolatban.*
- Örülök, hogy sikerült megoldani *Hogy egyben szállítsák le az összes harangot.
*Mivel a kereskedő tündér bemutatására csak most kerül sor, s az Arja által elhangzottak alapján, Lyzben csak most áll össze a kép a hármasról, ki milyen minőségében van jelen.*
- Üdvözöllek Tuldhron. *A tündér felé biccent újfent, mikor a hamvasrőt lány átadja számára a szót. A végösszeget nem látja még pontosan, csupán egy része az, melyet a kereskedő tündér felemlít, így amondó, inkább magához vesz egy pergament, és egy lúdtollat. Az említett összeget pedig feljegyzi. *
- Akkor jól számoltam odalent. Annak az egynek a sorsát, a pótharangét hagyjuk későbbre. *Arca ezúttal sem árulkodik sem arról hogy dühítené, hogy nem annyit hoztak, mint amennyit rendelt, sem csalódottságot. A válasz logikus, és kereskedői szemmel egy kerek szám mely felfelé kerekedik jobban mutat, de mindezt inkább megérti, mint kifogásolná elsősorban. Illetve inkább kivárja a végösszeget. A harangok nyomán tehát ezerháromszáz arany jelei vetülnek a papírra cirkalmas vonalakkal.*
- Jöhet az izgalmasabb csomag. *csapja össze halkan tenyereit maga előtt, ahogy témát vált a lúdtollat lefektetve.* Tehát az íjam is itt van. Szabad? *szeme csillanásán látszik, hogy szívéhez ez a rendelés jóval közelebb áll, s hogy már nyúl is a csomag felé. *Míg nem fizette ki, addig nem tartja sajátjának, így illendőbb rákérdezni, s megvárni, hogy rendelkezésére bocsássák.*
- Milyen anyagból készült? A vesszők helye is abból van? * pillantása végigköveti mindhárom jövevényt, egyikük bizonyosan tud válaszolni tömkeleg kérdésére. Annak kimondottan örül, hogy Graril mestermunkának találja, úgy reméli ez a hozzáértés véleménye, nem pedig a kereskedői érdeké.*
- Entitások ellen hatásos? *Kérdései egymás után tolulnak.*
592. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-13 14:21:38
Üzenet elküldve: 2020-05-13 14:21:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Lassan kezdi teljesen átérezni, hogy az ellenfelével folyamatosan és teljes szinkronban kell mozognia, hogy egy leheletnyi esélyt se tudjon adni védtelen felületet hagyva. Persze ezt még gyakorolnia kell, de talán ez a legelső dolog, ami sikerélményt ad a gnómnak. Pycta mindig megerősíti a helyes meglátásait, ami így pozitív visszajelzésként nagyban segíti a fejlődését. Valami csoda folytán sikerül olyan pozitúrában támadnia, hogy átjut az erdőmélyi elf védelmén és szúrása mellkason éri a tapasztalt harcost. Pycta dicséretén meglepődik, mert maga sem akarja elhinni, hogy egyáltalán sikerült betalálnia.*
- Köszönöm. *Válaszolja szerény mosollyal az arcán, bár a tejes mozdulatsor még nem teljesen profizmusról árulkodhatott, de mégis eredményes lett. Olyannyira eltereli figyelmét a sikere, hogy képtelen időben reagálni az elf gyors ellentámadására, így gyomor magasságában érzi a gyakorlókard karcolását a ruháján. Nem lett semmi baja, csupán nagyot lép hátra a váratlan vágás után.*
- Ez is szép volt. *El kell ismernie, hogy egy percre sem billenhet ki a harcból, mert az ellenfél bármikor kihasználhatja a tétova pillanatokat. Támadó pozíciót vesz fel és ismét egy szúrással próbálkozik. ~Az előbb bejött, talán most is.~*
//Közelharci gyakorlás//
*Lassan kezdi teljesen átérezni, hogy az ellenfelével folyamatosan és teljes szinkronban kell mozognia, hogy egy leheletnyi esélyt se tudjon adni védtelen felületet hagyva. Persze ezt még gyakorolnia kell, de talán ez a legelső dolog, ami sikerélményt ad a gnómnak. Pycta mindig megerősíti a helyes meglátásait, ami így pozitív visszajelzésként nagyban segíti a fejlődését. Valami csoda folytán sikerül olyan pozitúrában támadnia, hogy átjut az erdőmélyi elf védelmén és szúrása mellkason éri a tapasztalt harcost. Pycta dicséretén meglepődik, mert maga sem akarja elhinni, hogy egyáltalán sikerült betalálnia.*
- Köszönöm. *Válaszolja szerény mosollyal az arcán, bár a tejes mozdulatsor még nem teljesen profizmusról árulkodhatott, de mégis eredményes lett. Olyannyira eltereli figyelmét a sikere, hogy képtelen időben reagálni az elf gyors ellentámadására, így gyomor magasságában érzi a gyakorlókard karcolását a ruháján. Nem lett semmi baja, csupán nagyot lép hátra a váratlan vágás után.*
- Ez is szép volt. *El kell ismernie, hogy egy percre sem billenhet ki a harcból, mert az ellenfél bármikor kihasználhatja a tétova pillanatokat. Támadó pozíciót vesz fel és ismét egy szúrással próbálkozik. ~Az előbb bejött, talán most is.~*
591. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-13 10:29:44
Üzenet elküldve: 2020-05-13 10:29:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Házhozszállítás//
*Érdekes az elf nyelv, Tuldhront mindig is érdekelte, de a képességei ehhez még kevésnek bizonyultak, nem tudta sohase megtanulni. Szerencséjére azonban Arja felé tereli a kereskedelem lebonyolítását, így Aztyannak sem okoz csalódást, s apró mosollyal emeli tekintetét a lányra, hogy jelezze, hálás ezért. Azzal, ha más nincs hátra, kissé előrébb lép, majd kiereszti hangját. Nem kiabál, nem is nyers, gyermeki lejtésű, jobban hasonlít egy trubadúréra, kissé ütemes. Közben azért arra is figyel, hogy Arját kimentse - ha egyáltalán kellene, mert ő nem hiszi, Aztyan is tízet említett neki, az egyik csak tartalék.*
- Úrnő! *Hajol meg, derékmagasságig körülbelül, az talán megfelel az etikettnek.* Ahogy munkatársam is említette, Tuldhron Slittendryk vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház segédkalmárja. Valóban tíz harangot rendeltünk meg, nem csak a kedvezőbb ár miatt. Kereskedőházunk arra gondolt, hogy egy esetleges baleset, hétköznapi probléma miatt, bár Teysus ne adja, jól jöhet egy pótharang. Természetesen ez az árat semmiben nem befolyásolja, százharminc arany darabja, egy árva tallérral sem több, s mivel szerződésen felüli áruról van szó, dönthet úgy a kedves vásárló, hogy nem szeretne élni a plusz felszerelés ajánlatával. *Egyelőre csak várja a választ, reméli, eléggé meggyőző volt, hiszen indoka mégiscsak tartalmaz némi valóságot is.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.05.13 16:56:36, a következő indokkal:
Kérésre.
*Érdekes az elf nyelv, Tuldhront mindig is érdekelte, de a képességei ehhez még kevésnek bizonyultak, nem tudta sohase megtanulni. Szerencséjére azonban Arja felé tereli a kereskedelem lebonyolítását, így Aztyannak sem okoz csalódást, s apró mosollyal emeli tekintetét a lányra, hogy jelezze, hálás ezért. Azzal, ha más nincs hátra, kissé előrébb lép, majd kiereszti hangját. Nem kiabál, nem is nyers, gyermeki lejtésű, jobban hasonlít egy trubadúréra, kissé ütemes. Közben azért arra is figyel, hogy Arját kimentse - ha egyáltalán kellene, mert ő nem hiszi, Aztyan is tízet említett neki, az egyik csak tartalék.*
- Úrnő! *Hajol meg, derékmagasságig körülbelül, az talán megfelel az etikettnek.* Ahogy munkatársam is említette, Tuldhron Slittendryk vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház segédkalmárja. Valóban tíz harangot rendeltünk meg, nem csak a kedvezőbb ár miatt. Kereskedőházunk arra gondolt, hogy egy esetleges baleset, hétköznapi probléma miatt, bár Teysus ne adja, jól jöhet egy pótharang. Természetesen ez az árat semmiben nem befolyásolja, százharminc arany darabja, egy árva tallérral sem több, s mivel szerződésen felüli áruról van szó, dönthet úgy a kedves vásárló, hogy nem szeretne élni a plusz felszerelés ajánlatával. *Egyelőre csak várja a választ, reméli, eléggé meggyőző volt, hiszen indoka mégiscsak tartalmaz némi valóságot is.*
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2020.05.13 16:56:36, a következő indokkal:
Kérésre.
590. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-12 19:40:34
Üzenet elküldve: 2020-05-12 19:40:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Graril is helyet foglal és érdeklődően figyeli a társalgást. A szíve mélyén örül, hogy Lyzendra úrnő még emlékszik rá, pedig csak egy hírt hozott. Figyelemmel kíséri, hogy Arja beszédét, amikor az íjról beszél a lány a férfi is megszólal.*
- Igazi mestermunka, nem fognak benne csalódni.*-mondja nemes egyszerűséggel a férfi. Közben végigtekint újra a nagytermen, amit impozánsnak tart. Reméli sikeresen nyélbe tudják ütni az üzletet, mert ha van rá lehetőség, akkor szívesen szétnézne, érdekli őt a közösség mindennapjai.*
*Graril is helyet foglal és érdeklődően figyeli a társalgást. A szíve mélyén örül, hogy Lyzendra úrnő még emlékszik rá, pedig csak egy hírt hozott. Figyelemmel kíséri, hogy Arja beszédét, amikor az íjról beszél a lány a férfi is megszólal.*
- Igazi mestermunka, nem fognak benne csalódni.*-mondja nemes egyszerűséggel a férfi. Közben végigtekint újra a nagytermen, amit impozánsnak tart. Reméli sikeresen nyélbe tudják ütni az üzletet, mert ha van rá lehetőség, akkor szívesen szétnézne, érdekli őt a közösség mindennapjai.*
589. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-12 14:12:24
Üzenet elküldve: 2020-05-12 14:12:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Arja most már biztosan megjegyzi a nevet, amit hall, elf nyelven is, egyre tisztábbá válva számára a szó csengése: MilOchassz, és a Lanawin-szerte használt, számára azonnal jelentést hordozó nyelven is. Már azt is érti, hogy miért is ez a neve a településnek, azok után, amit ma látott.
A kedves invitálásra a társaira pillant, majd bátran megindul, és helyet foglal az egyik széken, a természetes szép, fonott, trónusnak ható ülőhely mellett, óvatosan maga elé helyezve a gondosan bebugyolált, értékes fegyvert. Feltételezi, hogy a trónusféleség a település vezetőjének kijáró hely ~igazán nagyon illik az egész faluhoz~.
Kicsit izgul, de nagyon örül, hogy hárman vannak itt, ez is, és a harangokat illető elégedettség kifejezése is Lyzendra úrnő részéről sokat old ezen az izgatottságon. ~Bizonyára megnézte őket még odalent, idefele jövet.~ gondolja megnyugodva. A harangok dolgában úgy érzi, mivel ő rendelte meg őket, és tízet rendelt, ügyesen kell szólania.*
- Kerek számot rendeltünk inkább. Így valamivel kedvezőbb volt az ár is. *mondja magyarázatképpen, remélve, hogy eléggé meggyőzően hangzik, pláne hogy némiképp még fedi is a valóságot. Ezt így sokkal jobban hangzónak tartja, mint azzal rontani a kereskedőház renoméját, hogy ő először csak az árat ment el, és a lehetőséget megérdeklődni thargföldön, de mikor a kiskovácsok rábólintottak, ő meg is rendelte őket, hogy akkor már csak értük kelljen menni. De nem tudta, kilenc vagy tíz harang kell összesen, mert a nagy sietésben ezt végül nem is pontosították. Ez igazán nem tartozik, úgy véli, a megrendelőre!*
- Igazából véletlen szerencse, hogy egyszerre tudtuk leszállítani őket. *mosolyodik el.*
- A harangokat thargföldi kovácsok készítették. *magyarázza.*
- Ott járva én magam rendeltem meg őket, és a Kereskedőház Tuldhron *~jajaj, nem tudom Tuldhron másik nevét, legalábbis nem kellene butaságot mondanom~* - Tuldhron segédkalmárt *~Aztyan így nevezte, nem?~ vágja ki magát, ahogy gondolkodik kétségbeesetten, de persze nagyon igyekszik, hogy kívülről eközben nyugodtnak és kedvesen határozottnak tűnjön* - bízta meg a harangok leszállításával. *~Hurrá! Igazán szépen végigmondtam!~*
- A harangok árát vele kell rendezned, Lyzendra úrnő. *teszi még hozzá, megint kicsit meghajolva, lesütve a szemét, hogy enyhítse az anyagiak szóba hozását, de hát ugye nekik ez is a dolguk, Arja tisztában van ezzel.*
- Mi a társammal, Graril Dhassornnal *néz a férfira, aki felé az úrnő külön kedves mosollyal fordult, amikor megérkezésekor köszöntötte őket* - hosszú út után tértünk vissza. De sikerrel jártunk. *mondja komolyan.*
- Így a Kereskedőházból együtt indultunk ki ide, MilOchasszba. *lázasan gondolkodik, hogyan is fejezze be a mondókáját, hogy az szép is meg jó is legyen. De Arját nem kell félteni, legtöbbször sikerül megtalálnia a megfelelő szavakat.*
- Reméljük, ahogy a harangok, úgy az íj is elnyeri majd a tetszésedet, Lyzendra úrnő. *fejezi be végül kedves mosollyal, picit újra meghajolva ültében, majd egyelőre átadva Tuldhronnak a szót a harangok dolgában, rápillantva. Hiszen hogy mennyiért adja el a Kereskedőház a megrendelőnek, arról ő beszélt al'Areen úrral.*
*Arja most már biztosan megjegyzi a nevet, amit hall, elf nyelven is, egyre tisztábbá válva számára a szó csengése: MilOchassz, és a Lanawin-szerte használt, számára azonnal jelentést hordozó nyelven is. Már azt is érti, hogy miért is ez a neve a településnek, azok után, amit ma látott.
A kedves invitálásra a társaira pillant, majd bátran megindul, és helyet foglal az egyik széken, a természetes szép, fonott, trónusnak ható ülőhely mellett, óvatosan maga elé helyezve a gondosan bebugyolált, értékes fegyvert. Feltételezi, hogy a trónusféleség a település vezetőjének kijáró hely ~igazán nagyon illik az egész faluhoz~.
Kicsit izgul, de nagyon örül, hogy hárman vannak itt, ez is, és a harangokat illető elégedettség kifejezése is Lyzendra úrnő részéről sokat old ezen az izgatottságon. ~Bizonyára megnézte őket még odalent, idefele jövet.~ gondolja megnyugodva. A harangok dolgában úgy érzi, mivel ő rendelte meg őket, és tízet rendelt, ügyesen kell szólania.*
- Kerek számot rendeltünk inkább. Így valamivel kedvezőbb volt az ár is. *mondja magyarázatképpen, remélve, hogy eléggé meggyőzően hangzik, pláne hogy némiképp még fedi is a valóságot. Ezt így sokkal jobban hangzónak tartja, mint azzal rontani a kereskedőház renoméját, hogy ő először csak az árat ment el, és a lehetőséget megérdeklődni thargföldön, de mikor a kiskovácsok rábólintottak, ő meg is rendelte őket, hogy akkor már csak értük kelljen menni. De nem tudta, kilenc vagy tíz harang kell összesen, mert a nagy sietésben ezt végül nem is pontosították. Ez igazán nem tartozik, úgy véli, a megrendelőre!*
- Igazából véletlen szerencse, hogy egyszerre tudtuk leszállítani őket. *mosolyodik el.*
- A harangokat thargföldi kovácsok készítették. *magyarázza.*
- Ott járva én magam rendeltem meg őket, és a Kereskedőház Tuldhron *~jajaj, nem tudom Tuldhron másik nevét, legalábbis nem kellene butaságot mondanom~* - Tuldhron segédkalmárt *~Aztyan így nevezte, nem?~ vágja ki magát, ahogy gondolkodik kétségbeesetten, de persze nagyon igyekszik, hogy kívülről eközben nyugodtnak és kedvesen határozottnak tűnjön* - bízta meg a harangok leszállításával. *~Hurrá! Igazán szépen végigmondtam!~*
- A harangok árát vele kell rendezned, Lyzendra úrnő. *teszi még hozzá, megint kicsit meghajolva, lesütve a szemét, hogy enyhítse az anyagiak szóba hozását, de hát ugye nekik ez is a dolguk, Arja tisztában van ezzel.*
- Mi a társammal, Graril Dhassornnal *néz a férfira, aki felé az úrnő külön kedves mosollyal fordult, amikor megérkezésekor köszöntötte őket* - hosszú út után tértünk vissza. De sikerrel jártunk. *mondja komolyan.*
- Így a Kereskedőházból együtt indultunk ki ide, MilOchasszba. *lázasan gondolkodik, hogyan is fejezze be a mondókáját, hogy az szép is meg jó is legyen. De Arját nem kell félteni, legtöbbször sikerül megtalálnia a megfelelő szavakat.*
- Reméljük, ahogy a harangok, úgy az íj is elnyeri majd a tetszésedet, Lyzendra úrnő. *fejezi be végül kedves mosollyal, picit újra meghajolva ültében, majd egyelőre átadva Tuldhronnak a szót a harangok dolgában, rápillantva. Hiszen hogy mennyiért adja el a Kereskedőház a megrendelőnek, arról ő beszélt al'Areen úrral.*
588. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-12 12:54:27
Üzenet elküldve: 2020-05-12 12:54:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Bizony mozgatja Ganert, hogy érezze a távolságokat, a helyzeteket és hogy milyen hátrányt vagy előnyt szerezhet, ha leköveti ellenfele mozgását. Ha nem mozdulna utána, az erdőmélyi elf könnyedén a hátába kerülhetne vagy tévútra vezethetné egy visszalépéssel, hogy előnyösebb pozíciót szerezzen a támadáshoz vagy megacélozza védelmét.
A gnóm ifjú szavaira csak kurtán bólint, szája szegletében a mosoly árnyékával, de látni rajta, hogy komolyan veszi a páros harcot, még annak ellenére is, hogy csak gyakorlóharcról van szó.
Igyekszik instrukcióival segíteni Ganert, aki egyből ráérez a magyarázat lényegére.*
- Pontosan. *Feleli röviden.
Támadása Ganer combján hasít végig, valódi kard esetében egy komolyabb vágással ajándékozva meg a gnómot, de most csak egy suhintást érezhet. A csuhátlan csuhás nem zökken ki a fájdalom hangjára. "Ha nincs fájdalom, nincs fejlődés, ha nincs fejlődés, nincs eredmény." - hangzik fel benne mesterének szavai.
Sikeres támadását aztán Ganeré követi, amely, megkerüli az erdőmélyi elf védelmét és a szúrás a mellkasa alatt éri a bal oldalon.*
- Szép! *Szólal meg mosolyogva az erdőmélyi elf, elégedetten nyugtázva az ifjú gnóm első, sikeres támadását. De nem áll meg, hanem már mozdul is el a kard útjából és egyúttal egy vágást indít meg Ganer felsőteste felé, gyomormagasságban.*
//Közelharci gyakorlás//
*Bizony mozgatja Ganert, hogy érezze a távolságokat, a helyzeteket és hogy milyen hátrányt vagy előnyt szerezhet, ha leköveti ellenfele mozgását. Ha nem mozdulna utána, az erdőmélyi elf könnyedén a hátába kerülhetne vagy tévútra vezethetné egy visszalépéssel, hogy előnyösebb pozíciót szerezzen a támadáshoz vagy megacélozza védelmét.
A gnóm ifjú szavaira csak kurtán bólint, szája szegletében a mosoly árnyékával, de látni rajta, hogy komolyan veszi a páros harcot, még annak ellenére is, hogy csak gyakorlóharcról van szó.
Igyekszik instrukcióival segíteni Ganert, aki egyből ráérez a magyarázat lényegére.*
- Pontosan. *Feleli röviden.
Támadása Ganer combján hasít végig, valódi kard esetében egy komolyabb vágással ajándékozva meg a gnómot, de most csak egy suhintást érezhet. A csuhátlan csuhás nem zökken ki a fájdalom hangjára. "Ha nincs fájdalom, nincs fejlődés, ha nincs fejlődés, nincs eredmény." - hangzik fel benne mesterének szavai.
Sikeres támadását aztán Ganeré követi, amely, megkerüli az erdőmélyi elf védelmét és a szúrás a mellkasa alatt éri a bal oldalon.*
- Szép! *Szólal meg mosolyogva az erdőmélyi elf, elégedetten nyugtázva az ifjú gnóm első, sikeres támadását. De nem áll meg, hanem már mozdul is el a kard útjából és egyúttal egy vágást indít meg Ganer felsőteste felé, gyomormagasságban.*
587. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-11 23:28:23
Üzenet elküldve: 2020-05-11 23:28:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*Az épület alatt látta a lepakolt harangokat, így van arról sejtése, hogy a küldöttek már megérkeztek. Idegen arcokat keres miután köszön, lepakol a helyére, s meg is leli. Arja jól érzi, hogy Lyz az, akihez érkeztek. Graril egyébként ismerős Lyznek, így mikor körbejártatja tekintetét és megakad a férfin, mint régi ismerőst mosolyogva köszönti őt, és azokat is, akik vele vannak. *
- Üdvözöllek benneteket Mil'Ochasson, az Ezer Levél Honában. *viszonozza a köszöntést, enyhe meghajlással. Nem várja el, hogy ismerjék az elf szokásokat, ezért köszöntése részükre a világi nyelven is szól, illetve meghajol, de homlokát nem érinti homlokukhoz, mint ahogy fajtársaival köszöntené egymást.*
- Ssyleana Lyzendra vagyok. Köszönöm, hogy elhoztátok a rendelést. Itt foglalhattok helyet *int maga mögé, ahol a nagyobb természetes fonott trónus előtte asztallal, mellette székekkel várja, hogy letelepedjenek. A maga részéről saját helye mellé lép, s ha a többiek is elfogadják az invitálást, el is helyezkedik. Nem kell sokat várniuk, mikor két dolgos kéz vizet, és apró szemű pogácsát hoz eléjük az asztalra.*
- A harangokat láttam, méretre tökéletesen megfelelnek, ilyet szerettünk volna. Úgy hiszem, javára válik majd a közösségünknek. Köszönjük szépen. *mosolyog visszafogottan, mégis elégedettség sugárzik belőle.*
- Ellenben kilenc darabról szólt a rendelés, de tízet számoltam. Lehetséges, hogy több érkezett? *Csap máris a közepébe. Első sorban a közösség szempontjából fontos témára, az íja is nagyon érdekli persze, de mindent csak sorjában. Mivel Arja szólította meg főként, elsősorban hozzá beszél, de tekintete nem feledi a másik két jövevényt sem. Attól függetlenül sem, hogy úgy véli, Arja lehet a szószóló, a két társa inkább vigyázhat rá az úton, illetve segít pakolni. *
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 23:28:58
*Az épület alatt látta a lepakolt harangokat, így van arról sejtése, hogy a küldöttek már megérkeztek. Idegen arcokat keres miután köszön, lepakol a helyére, s meg is leli. Arja jól érzi, hogy Lyz az, akihez érkeztek. Graril egyébként ismerős Lyznek, így mikor körbejártatja tekintetét és megakad a férfin, mint régi ismerőst mosolyogva köszönti őt, és azokat is, akik vele vannak. *
- Üdvözöllek benneteket Mil'Ochasson, az Ezer Levél Honában. *viszonozza a köszöntést, enyhe meghajlással. Nem várja el, hogy ismerjék az elf szokásokat, ezért köszöntése részükre a világi nyelven is szól, illetve meghajol, de homlokát nem érinti homlokukhoz, mint ahogy fajtársaival köszöntené egymást.*
- Ssyleana Lyzendra vagyok. Köszönöm, hogy elhoztátok a rendelést. Itt foglalhattok helyet *int maga mögé, ahol a nagyobb természetes fonott trónus előtte asztallal, mellette székekkel várja, hogy letelepedjenek. A maga részéről saját helye mellé lép, s ha a többiek is elfogadják az invitálást, el is helyezkedik. Nem kell sokat várniuk, mikor két dolgos kéz vizet, és apró szemű pogácsát hoz eléjük az asztalra.*
- A harangokat láttam, méretre tökéletesen megfelelnek, ilyet szerettünk volna. Úgy hiszem, javára válik majd a közösségünknek. Köszönjük szépen. *mosolyog visszafogottan, mégis elégedettség sugárzik belőle.*
- Ellenben kilenc darabról szólt a rendelés, de tízet számoltam. Lehetséges, hogy több érkezett? *Csap máris a közepébe. Első sorban a közösség szempontjából fontos témára, az íja is nagyon érdekli persze, de mindent csak sorjában. Mivel Arja szólította meg főként, elsősorban hozzá beszél, de tekintete nem feledi a másik két jövevényt sem. Attól függetlenül sem, hogy úgy véli, Arja lehet a szószóló, a két társa inkább vigyázhat rá az úton, illetve segít pakolni. *
A hozzászólás írója (Ssyleana Lyzendra) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.11 23:28:58
586. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:38:14
Üzenet elküldve: 2020-05-11 20:38:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 31
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A sérült//
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Hirtelen megérzi bőrén Mulaeyra érintését, ahogy a másik igyekszik lefejteni kezét a saroglya fájáról. Alapjáraton egyből elhúzódna, de harapnivaló anyag hiányában azzal is megelégszik, hogy legalább kezével erőt fejthet ki valamire. Ezt maradéktalanul meg is teszi. Nem kíméli barátnője kezét, erősen rámarkol, és így várja, hogy fájdalma enyhüljön. Kicsit olyan, mintha az a sok-sok eltelt év visszatért volna valahol az Erdőmélyén. Mintha az eddig érzett tompa késszúrás a szívében begyógyult volna a közös botorkálás során. Nem az a fajta, aki szeretetteljesen borul a másik keblére, de ezzel a kézszorítással nagyjából hasonló gesztust gyakorol a maga módján. A későbbiekben biztosan szó fog esni arról, hogy mi történt kettejük között, de úgy érzi, a lány letette a szükséges bizonyítékot az asztalra, hogy nem vesztett lojalitásából, és biztos csak valami félreértés történt. Egyébként sem ez a haragtartás pillanata.
Szemét továbbra sem szükséges kinyitnia ahhoz, hogy érezze a rá ható gyógyító energiákat. Közben úgy érzi, muszáj csatlakoznia a néma fohászhoz. Tudja, hogy Pycta ezt teszi, és ugyan neki nincs semmiféle kifejezett kegye az Erdő Szívének köreiben, mégis hisz benne, hogy így akár hatékonyabb is lehet a gyógyító esemény.
Érzi, ahogy a seb egy hangyányit még jobban összehúzódik, és fájdalma is némileg enyhülni látszik, bár még mindig üvölteni tudna tőle. A kötés eltávolítása óta vígan bugyogó vérfolyás is apadni érződik. Nem tudja, meddig fog még tartani a dolog, de minden eltelt perccel határozottan egyre jobban érzi magát. Fizikai ereje ugyan még valószínűleg jó pár napig nem fog belé visszatérni, de immár biztos benne, hogy megmarad. Szeretett végtagjával együtt.*
//Pycta, Nolliro, Mulaeyra//
*Hirtelen megérzi bőrén Mulaeyra érintését, ahogy a másik igyekszik lefejteni kezét a saroglya fájáról. Alapjáraton egyből elhúzódna, de harapnivaló anyag hiányában azzal is megelégszik, hogy legalább kezével erőt fejthet ki valamire. Ezt maradéktalanul meg is teszi. Nem kíméli barátnője kezét, erősen rámarkol, és így várja, hogy fájdalma enyhüljön. Kicsit olyan, mintha az a sok-sok eltelt év visszatért volna valahol az Erdőmélyén. Mintha az eddig érzett tompa késszúrás a szívében begyógyult volna a közös botorkálás során. Nem az a fajta, aki szeretetteljesen borul a másik keblére, de ezzel a kézszorítással nagyjából hasonló gesztust gyakorol a maga módján. A későbbiekben biztosan szó fog esni arról, hogy mi történt kettejük között, de úgy érzi, a lány letette a szükséges bizonyítékot az asztalra, hogy nem vesztett lojalitásából, és biztos csak valami félreértés történt. Egyébként sem ez a haragtartás pillanata.
Szemét továbbra sem szükséges kinyitnia ahhoz, hogy érezze a rá ható gyógyító energiákat. Közben úgy érzi, muszáj csatlakoznia a néma fohászhoz. Tudja, hogy Pycta ezt teszi, és ugyan neki nincs semmiféle kifejezett kegye az Erdő Szívének köreiben, mégis hisz benne, hogy így akár hatékonyabb is lehet a gyógyító esemény.
Érzi, ahogy a seb egy hangyányit még jobban összehúzódik, és fájdalma is némileg enyhülni látszik, bár még mindig üvölteni tudna tőle. A kötés eltávolítása óta vígan bugyogó vérfolyás is apadni érződik. Nem tudja, meddig fog még tartani a dolog, de minden eltelt perccel határozottan egyre jobban érzi magát. Fizikai ereje ugyan még valószínűleg jó pár napig nem fog belé visszatérni, de immár biztos benne, hogy megmarad. Szeretett végtagjával együtt.*
585. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-11 11:09:33
Üzenet elküldve: 2020-05-11 11:09:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Próbál mozgásban maradni, amit Pycta tanít neki, és amire most ösztönözi is a másik mozgásával. Kénytelen mozogni, ha nem akar hátrányos helyzetbe kerülni. Erre lassan már kezd ráérezni. Az erdőmélyi elf megnyugtatja, hogy ne keseredjen el a kudarcai miatt. Ezen kedves gesztusra elmosolyodik.*
- Nem szomorkodom, de köszönöm a szavaid. *Jól esik neki a harcos figyelmessége, mert akár könnyen a kedves is elmehetne, de erre nem gondol, mert a lényeg most a gyakorlás. A támadását az elf kivédi. Ügyesebb és gyorsabb nála, de nem adja fel a gnóm. Még egy dicséretet is kap, amit biccentéssel és mosollyal fogad. Ez nagy szó egy tapasztalt harcostól.*
- Próbálkozom mester. *Tudja, jól, hogy legjobb esetben is az igyekezetét és talán gyors tanulási képességét lehet dicsérni, de a technikája még közel sem érdemel szép szavakat. Az újabb instrukciókra próbál nem a fegyverekre figyelni, hanem az ellenfélre. Bólintva veszi az újabb tanácsot. Érdekes és hasznos tanácsokat kap még, hogy a támadásait honnan indítsa. Nem kézből, hanem irányuljon vállból és törzsből.*
- A nagyobb erőkifejtés miatt? *Feltehetően igen, de szeretne biztos lenni benne. A következő támadás, ami éri újfent nagyon gyors és combján csattan a gyakorlókard. Aprót feljajdul, de csak alig hallhatót, és a fájdalmával nem foglalkozva ellentámadásba lendül egy szúrással Pycta felé. Továbbra is nagyon tetszik neki ez a gyakorlás. Már így első alkalommal is rengeteget tanult az elf harcostól.*
//Közelharci gyakorlás//
*Próbál mozgásban maradni, amit Pycta tanít neki, és amire most ösztönözi is a másik mozgásával. Kénytelen mozogni, ha nem akar hátrányos helyzetbe kerülni. Erre lassan már kezd ráérezni. Az erdőmélyi elf megnyugtatja, hogy ne keseredjen el a kudarcai miatt. Ezen kedves gesztusra elmosolyodik.*
- Nem szomorkodom, de köszönöm a szavaid. *Jól esik neki a harcos figyelmessége, mert akár könnyen a kedves is elmehetne, de erre nem gondol, mert a lényeg most a gyakorlás. A támadását az elf kivédi. Ügyesebb és gyorsabb nála, de nem adja fel a gnóm. Még egy dicséretet is kap, amit biccentéssel és mosollyal fogad. Ez nagy szó egy tapasztalt harcostól.*
- Próbálkozom mester. *Tudja, jól, hogy legjobb esetben is az igyekezetét és talán gyors tanulási képességét lehet dicsérni, de a technikája még közel sem érdemel szép szavakat. Az újabb instrukciókra próbál nem a fegyverekre figyelni, hanem az ellenfélre. Bólintva veszi az újabb tanácsot. Érdekes és hasznos tanácsokat kap még, hogy a támadásait honnan indítsa. Nem kézből, hanem irányuljon vállból és törzsből.*
- A nagyobb erőkifejtés miatt? *Feltehetően igen, de szeretne biztos lenni benne. A következő támadás, ami éri újfent nagyon gyors és combján csattan a gyakorlókard. Aprót feljajdul, de csak alig hallhatót, és a fájdalmával nem foglalkozva ellentámadásba lendül egy szúrással Pycta felé. Továbbra is nagyon tetszik neki ez a gyakorlás. Már így első alkalommal is rengeteget tanult az elf harcostól.*
584. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-10 16:59:48
Üzenet elküldve: 2020-05-10 16:59:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 114
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Ronyt mindig is érdekelték a népek nyelvei, az elfet is tanulta egy ideig, de a jelenlegi helyzet is eszébe juttatja, miért is hagyta fel pár fontosabb szó és kifejezés után a tanulását - nagyon, nagyon nehéz. Araiven szavait nem is érti, az utasításon kívül, így hát bólint, s egyenként kiköti a hátasokat. Kicsit kellemetlenül kezdi érezni magát, mintha szigorodna a hely, ahogyan beljebb és beljebb haladnak. A főépületbe érve pedig, a szőke szépség, a határozott, mégis lágy, kedves hangú vezető fogadja őket - Lyzendra úrnő. Rony nagyot nyel, majd meghajol, mikor arra kerül sor. Arja tájékoztatja az elfet az ittlétük okáról, így beszélnie sem kell. Csendben marad egészen addig, míg az üzleti részre nem terelődik a szó.*
//Házhozszállítás//
*Ronyt mindig is érdekelték a népek nyelvei, az elfet is tanulta egy ideig, de a jelenlegi helyzet is eszébe juttatja, miért is hagyta fel pár fontosabb szó és kifejezés után a tanulását - nagyon, nagyon nehéz. Araiven szavait nem is érti, az utasításon kívül, így hát bólint, s egyenként kiköti a hátasokat. Kicsit kellemetlenül kezdi érezni magát, mintha szigorodna a hely, ahogyan beljebb és beljebb haladnak. A főépületbe érve pedig, a szőke szépség, a határozott, mégis lágy, kedves hangú vezető fogadja őket - Lyzendra úrnő. Rony nagyot nyel, majd meghajol, mikor arra kerül sor. Arja tájékoztatja az elfet az ittlétük okáról, így beszélnie sem kell. Csendben marad egészen addig, míg az üzleti részre nem terelődik a szó.*
583. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:42:18
Üzenet elküldve: 2020-05-10 14:42:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Házhozszállítás//
*A falu központi részét eddig Graril is csak a földről látta. Az az éjszaka amit itt töltött nem volt arra sem elég, hogy alaposan körbenézzen, és indulni is akart vissza, mert szükség volt rá a Kalmárban.*
- Még én sem voltam itt.*-szól kurtán, majd hamarosan megérkezik Lyzendra. A férfi sem jártas az elfek köszönésében, ezért udvariasan meghajol, és hagyja, hogy Arja beszéljen, aki el is mondja jövetelüknek okát. A férfi is bemutatkozik, bár neki már volt szerencséje találkozni az úrnővel, ha még ő nem is emlékszik rá.*
- Graril Dhassorn vagyok!*-mutatkozik be kurtán, hiszen Arja már elmondta jövetelük okát.*
*A falu központi részét eddig Graril is csak a földről látta. Az az éjszaka amit itt töltött nem volt arra sem elég, hogy alaposan körbenézzen, és indulni is akart vissza, mert szükség volt rá a Kalmárban.*
- Még én sem voltam itt.*-szól kurtán, majd hamarosan megérkezik Lyzendra. A férfi sem jártas az elfek köszönésében, ezért udvariasan meghajol, és hagyja, hogy Arja beszéljen, aki el is mondja jövetelüknek okát. A férfi is bemutatkozik, bár neki már volt szerencséje találkozni az úrnővel, ha még ő nem is emlékszik rá.*
- Graril Dhassorn vagyok!*-mutatkozik be kurtán, hiszen Arja már elmondta jövetelük okát.*
582. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-10 13:56:53
Üzenet elküldve: 2020-05-10 13:56:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Arja bólint*
- Én szeretnék! *mondja csengő hangon, felfelé bámulva, a világért ki nem hagyná, lenyűgözi az, ami odalentről látszik. Az egész úgy néz ki, mintha egy hatalmas faluházat tett volna le egy óriási kéz, rá a fák tetejére, a lombok közé.
És a méretei ellenére (vagy hat fára nyúlik át, ahogy Arja végignézi) teljesen stabilnak látszik! ~Ebben még táncmulatságot is lehet tartani.~ gondolja magában a lány vidáman, miközben kiköti Keirát a központi épület mellett. Persze azt nem tudja, szoktak-e az itteniek táncmulatságokat tartani. Azok, akikkel eddig találkozott az itt élők közül, az elf őrök és íjászok, ők igazán elég komolynak tűntek. Arja valahogy nem tudja elképzelni, ahogy épp szilajon ropják, mint ahogy a tanyasiak például, amikor már biztossá vált, hogy vége a pestisnek, és megrendezték azt a nagy mulatságot.
Miközben ezen agyal, magához veszi a bebugyolált íjat és a pergament, amire az intéző mindent leírt, és lepecsételte a leviatános pecséttel is, és aztán megindul Araiven után felfelé a különös lépcsősoron.*
- Te jártál már itt fent? *kérdezi súgva Grariltól, ha felérnek, és ha a testőr is úgy döntött, hogy velük tart, ahogy belépnek az impozáns, belülről még különlegesebb látványt nyújtó terembe.
Arja nem is leplezi, hogy mennyire bámul, mindig is szerette a különleges és izgalmas dolgokat, de bármennyit is csavargott, azért ő mindig is jobbára a nagyobb városokban, és az utakon élt.
A tanyát is ezért szerette: sok új dolgot megtanult a háziaktól ott is. Például a szövés nagyon érdekelte! Mert bár a gazdasszony és a családja csak a földet, az állatokat, a gazdálkodást ismerte, és az artheniori piacnál messzebb sohasem jártak egész életükben, de a gazdálkodáshoz igazán jól értettek.
Erdei elfek településén viszont Arja sohasem járt még eddigi életében. Azt mondjuk nem tudja, hogy az ő körükben mindenütt ugyanez dívik-e, és másutt is ugyanilyen lombházakat építenek, és azokban élnek, mint itt. De ez, amit itt lát, mindenesetre lenyűgözi a lányt.
Idebent felérve hatalmas a tér, a padlót vaskos fagerendák alkotják: mintha csak a földön járna, olyan masszív, meg sem rezzen a lépteire.*
- Rendben! *mondja kedvesen, amikor a vezetőjük magukra hagyja őket, hogy bejelentse a jövetelüket.
Arja mindenesetre gyorsan kihasználja az időt, és nekiáll bámészkodni onnan fentről az egyik felhajtott spalettájú ablakon át: varázslatos látvány! Sorra megy, hogy ahol teheti, le és ki bámul, nézelődve, csodálva ami a szeme elé tárul.
A tisztán csengő hangra fordul meg, gyorsan iparkodik visszatérni a többiekhez, vagy legalábbis közelebb lép a belépőhöz. A köszönést egy pillanatig ő nem tudja, hogyan viszonozza, a szó, amit az aranyszőke fonatú, zöldes szemű, magas, szép elf nő hozzátesz, és amit ért is, nem segít. Viszonozni nem akarja, azt butaságnak véli, így csak illően fejet hajt, sőt egy kicsit meg is hajol, lassan kiegyenesedve megint, hogy kifejezze a tiszteletét. Úgy véli, ez így igazán udvarias, érdekes módon a pukedlit itt és most szintén nem érzi helyén valónak. Az is átfut rajta, hogy ezt a nőt látta már, igen, ő volt ott, a Kalmárban! ~Tehát ő a Lyzendra úrnő, a vezetőjük!~ gondolja, de eszébe jut, hogy hiszen még nem is biztos, még nem mutatkozott be.*
- Szürke Arjának hívnak, és a *most már eszébe jut a név, nem is kell gondolkodnia!* - Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkeztünk. *mondja kedves mosolygással, mégis komoly arccal, nagyon igyekezve, hogy határozottnak és kellő fellépésűnek tűnjön. Hiszen a Kereskedőházat kell képviseljék most!
Nem akarja a társait ő bemutatni, úgy véli, illendőbb talán, ha mindannyian maguk mutatkoznak be.*
- Le kellett szállítsuk a megrendelt harangokat, és a megrendelt fegyvert. Szerencsésen ideértünk, hála Eeyrnek *mondja, kíváncsian várva, hogyan fogadja őket a vezető. ~A báró biztosan hozzátenné még, hogy hála a kalmárok védőszellemének...~ De Arja megelégszik Eeyr segítségével is. ~Végül is igazán a kegyében részesített minket eddig, nem?~ gondolja vidáman, hogy eljutottak idáig Grarillal annyi viszontagság után.*
//Házhozszállítás//
*Arja bólint*
- Én szeretnék! *mondja csengő hangon, felfelé bámulva, a világért ki nem hagyná, lenyűgözi az, ami odalentről látszik. Az egész úgy néz ki, mintha egy hatalmas faluházat tett volna le egy óriási kéz, rá a fák tetejére, a lombok közé.
És a méretei ellenére (vagy hat fára nyúlik át, ahogy Arja végignézi) teljesen stabilnak látszik! ~Ebben még táncmulatságot is lehet tartani.~ gondolja magában a lány vidáman, miközben kiköti Keirát a központi épület mellett. Persze azt nem tudja, szoktak-e az itteniek táncmulatságokat tartani. Azok, akikkel eddig találkozott az itt élők közül, az elf őrök és íjászok, ők igazán elég komolynak tűntek. Arja valahogy nem tudja elképzelni, ahogy épp szilajon ropják, mint ahogy a tanyasiak például, amikor már biztossá vált, hogy vége a pestisnek, és megrendezték azt a nagy mulatságot.
Miközben ezen agyal, magához veszi a bebugyolált íjat és a pergament, amire az intéző mindent leírt, és lepecsételte a leviatános pecséttel is, és aztán megindul Araiven után felfelé a különös lépcsősoron.*
- Te jártál már itt fent? *kérdezi súgva Grariltól, ha felérnek, és ha a testőr is úgy döntött, hogy velük tart, ahogy belépnek az impozáns, belülről még különlegesebb látványt nyújtó terembe.
Arja nem is leplezi, hogy mennyire bámul, mindig is szerette a különleges és izgalmas dolgokat, de bármennyit is csavargott, azért ő mindig is jobbára a nagyobb városokban, és az utakon élt.
A tanyát is ezért szerette: sok új dolgot megtanult a háziaktól ott is. Például a szövés nagyon érdekelte! Mert bár a gazdasszony és a családja csak a földet, az állatokat, a gazdálkodást ismerte, és az artheniori piacnál messzebb sohasem jártak egész életükben, de a gazdálkodáshoz igazán jól értettek.
Erdei elfek településén viszont Arja sohasem járt még eddigi életében. Azt mondjuk nem tudja, hogy az ő körükben mindenütt ugyanez dívik-e, és másutt is ugyanilyen lombházakat építenek, és azokban élnek, mint itt. De ez, amit itt lát, mindenesetre lenyűgözi a lányt.
Idebent felérve hatalmas a tér, a padlót vaskos fagerendák alkotják: mintha csak a földön járna, olyan masszív, meg sem rezzen a lépteire.*
- Rendben! *mondja kedvesen, amikor a vezetőjük magukra hagyja őket, hogy bejelentse a jövetelüket.
Arja mindenesetre gyorsan kihasználja az időt, és nekiáll bámészkodni onnan fentről az egyik felhajtott spalettájú ablakon át: varázslatos látvány! Sorra megy, hogy ahol teheti, le és ki bámul, nézelődve, csodálva ami a szeme elé tárul.
A tisztán csengő hangra fordul meg, gyorsan iparkodik visszatérni a többiekhez, vagy legalábbis közelebb lép a belépőhöz. A köszönést egy pillanatig ő nem tudja, hogyan viszonozza, a szó, amit az aranyszőke fonatú, zöldes szemű, magas, szép elf nő hozzátesz, és amit ért is, nem segít. Viszonozni nem akarja, azt butaságnak véli, így csak illően fejet hajt, sőt egy kicsit meg is hajol, lassan kiegyenesedve megint, hogy kifejezze a tiszteletét. Úgy véli, ez így igazán udvarias, érdekes módon a pukedlit itt és most szintén nem érzi helyén valónak. Az is átfut rajta, hogy ezt a nőt látta már, igen, ő volt ott, a Kalmárban! ~Tehát ő a Lyzendra úrnő, a vezetőjük!~ gondolja, de eszébe jut, hogy hiszen még nem is biztos, még nem mutatkozott be.*
- Szürke Arjának hívnak, és a *most már eszébe jut a név, nem is kell gondolkodnia!* - Wegtoren Aranya Kereskedőház megbízásából érkeztünk. *mondja kedves mosolygással, mégis komoly arccal, nagyon igyekezve, hogy határozottnak és kellő fellépésűnek tűnjön. Hiszen a Kereskedőházat kell képviseljék most!
Nem akarja a társait ő bemutatni, úgy véli, illendőbb talán, ha mindannyian maguk mutatkoznak be.*
- Le kellett szállítsuk a megrendelt harangokat, és a megrendelt fegyvert. Szerencsésen ideértünk, hála Eeyrnek *mondja, kíváncsian várva, hogyan fogadja őket a vezető. ~A báró biztosan hozzátenné még, hogy hála a kalmárok védőszellemének...~ De Arja megelégszik Eeyr segítségével is. ~Végül is igazán a kegyében részesített minket eddig, nem?~ gondolja vidáman, hogy eljutottak idáig Grarillal annyi viszontagság után.*
581. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-05-09 17:19:16
Üzenet elküldve: 2020-05-09 17:19:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Őrség//
//Házhozszállítás//
*Umon távozásával el kell telnie pár percnek, hogy visszanyerje korábbi higgadtságát. A végleges döntés kinyilatkoztatása egészen más mint az, ha csak valaki a szabad lelkűsége okán járja a világot, és ki tudja meddig nem tér haza. De akkor is lehet tudni és remélni, hogy egyszer igen. Lyz, Vadvéd óta sokkal jobban kezeli lelkét, különíti el a közösség dolgait sajátjától, így talán azok akik nem egy fedél alatt élnek vele, csak a karót nyelt elf nőt láthatják benne. Azt nem tudja, hogy Nievesha jelenléte mennyit változtatott megítélésén, hogy gyengébbnek tartják-e azzal, hogy nem csak vezetői minőségben él köztük, hanem anyaként is.
Nincs túl sok idejük a családi életet rendbe szedni, Pyctát máris sebesültért hívatják. Annyi szerencséjük éppen akad, hogy betegeskedő kislányukat újra ágyba tudják tenni, ám nem sokkal később Lyzt is hívatják. *
- Me'Ochass Araiven *köszönti az őrt.*
- N'othrymban várnak? *A lágyan szuszogó kislány arany fürtjein végigsimít újra, majd egy puszit nyom a halántékára, mielőtt ő is elhagyja a lobházat.*
- Menj csak vissza őrködni Araiven *bocsátja dolgára az őrt, ő pedig íját tegezét magához véve indul a tanácsterem felé. Nem mintha használni szeretné, de mint minden elf íjász, Lyz is kényelmetlenül érzi magát a fegyvere nélkül. Rövid kerülővel ér oda, mert felkopog a szomszéd családhoz, hogy legyenek kedvesek Nieveshára rápillantani, mert egyedül van otthon, ami Lyzt akkor is nyugtalanítja, ha nem beteg. Lelki nyugalma csak akkor enged, mikor a család egyik két idősebb gyermeke közül az egyik, feláll a korábban folytatott diskurzusból, és segítségét ajánlva elindul Lyzék lombháza felé.
Lyz pedig folytathatja útját a N'othrím felé.*
- Me'Ochass! Leveleim! *hangzik a köszöntés mindkét nyelven mikor belép. Hangja tisztán, érthetően, de még véletlenül sem harsányan szeli át a N'othrím levegőjét.*
//Ennának//
*Eközben Enna elé, ha felért a közösség főépületébe, egy egyszerű öltözetű elf asszony érkezik, aki hellyel kínálja, s egy kancsó vizet tesz le az asztalra, egy kosár cipó kíséretében.*
- Messziről jött, Me'Ochass? *kérdezi az elf asszony Ennától.* Mi járatban felénk? *Érdeklődik a szőke lánytól szerényen.*
//Házhozszállítás//
*Umon távozásával el kell telnie pár percnek, hogy visszanyerje korábbi higgadtságát. A végleges döntés kinyilatkoztatása egészen más mint az, ha csak valaki a szabad lelkűsége okán járja a világot, és ki tudja meddig nem tér haza. De akkor is lehet tudni és remélni, hogy egyszer igen. Lyz, Vadvéd óta sokkal jobban kezeli lelkét, különíti el a közösség dolgait sajátjától, így talán azok akik nem egy fedél alatt élnek vele, csak a karót nyelt elf nőt láthatják benne. Azt nem tudja, hogy Nievesha jelenléte mennyit változtatott megítélésén, hogy gyengébbnek tartják-e azzal, hogy nem csak vezetői minőségben él köztük, hanem anyaként is.
Nincs túl sok idejük a családi életet rendbe szedni, Pyctát máris sebesültért hívatják. Annyi szerencséjük éppen akad, hogy betegeskedő kislányukat újra ágyba tudják tenni, ám nem sokkal később Lyzt is hívatják. *
- Me'Ochass Araiven *köszönti az őrt.*
- N'othrymban várnak? *A lágyan szuszogó kislány arany fürtjein végigsimít újra, majd egy puszit nyom a halántékára, mielőtt ő is elhagyja a lobházat.*
- Menj csak vissza őrködni Araiven *bocsátja dolgára az őrt, ő pedig íját tegezét magához véve indul a tanácsterem felé. Nem mintha használni szeretné, de mint minden elf íjász, Lyz is kényelmetlenül érzi magát a fegyvere nélkül. Rövid kerülővel ér oda, mert felkopog a szomszéd családhoz, hogy legyenek kedvesek Nieveshára rápillantani, mert egyedül van otthon, ami Lyzt akkor is nyugtalanítja, ha nem beteg. Lelki nyugalma csak akkor enged, mikor a család egyik két idősebb gyermeke közül az egyik, feláll a korábban folytatott diskurzusból, és segítségét ajánlva elindul Lyzék lombháza felé.
Lyz pedig folytathatja útját a N'othrím felé.*
- Me'Ochass! Leveleim! *hangzik a köszöntés mindkét nyelven mikor belép. Hangja tisztán, érthetően, de még véletlenül sem harsányan szeli át a N'othrím levegőjét.*
//Ennának//
*Eközben Enna elé, ha felért a közösség főépületébe, egy egyszerű öltözetű elf asszony érkezik, aki hellyel kínálja, s egy kancsó vizet tesz le az asztalra, egy kosár cipó kíséretében.*
- Messziről jött, Me'Ochass? *kérdezi az elf asszony Ennától.* Mi járatban felénk? *Érdeklődik a szőke lánytól szerényen.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927