Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 34 (661. - 680. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
680. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:38:12
Üzenet elküldve: 2020-08-05 18:38:12
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A vízcseppek lassan mind legurulnak a bőrén megfestve alatta a móló fáját, kisebb tócsát hagyva a fán. Csak pár csepp marad a mellkasán és a karjain, megülnek rajta visszaverve a nap fényét. Nem kell sokat találgatnia, hogy hol lehet a nadrágja, mert hűlt helyét nem látja és csak Lyzendra áll a mólón. Elfhez képest erős testalkatú, a sok edzés és fizikai erőnlétet fokozó gyakorlat mutatós izomzatot szült az erdőmélyi elfen. Bár nem ez volt a szempont, de mások számára talán tetszetős lehet. Lyz számára biztosan, mert elég a szemeibe néznie.
A csókra maga is közelebb lép és viszonozza azt, miközben két karjával átkarolja az elf lányt és közben kezei a Lyz háta mögé rejtett nadrágot kutatja. Amikor megleli, a csók alatt megpróbálja kiszabadítani és visszadobni a mólóra.
Az edzés említésére sem szakítja el tekintetét a lányétól.*
- Jó tanítvány. Lelkes és szeretne is tanulni. Jó a fizikális alapja, de van mit csiszolni a képességein. *Mondja el véleményét a gnómról. Ugyan az ifjú erőnléte jó, de a gyorsasága még fejlesztésre szorul. De amilyen lelkes, nem lesz ezzel probléma.
A megdolgoztatásra nem felel semmit. Nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni Ganert azzal, hogy a hiányosságairól beszél és magát sem szeretné magasztalni, hisz nagy előnye van. Umonnal edzett utoljára, de a szakállas szerzetessel nem egyszer lett sérülés a vége. Umon legalább olyan képzett volt, mint az erdőmélyi elf, ha nem képzettebb. Vele más volt a helyzet.
Viszont az edzés témáját lezárva lassan araszolni kezd Lyzzel a móló széle felé, alig érezhetően, szinte andalog.*
- Mit szólnál egy még remekebb ötlethez? *Kérdi halkan a víz felé tekintve és még mielőtt az elf lány válaszolhatna, ahogy átkarolja, megpróbálja egy ugrással Lyzt is magával húzni a vízbe. Persze vigyáz, hogy ne sérüljön meg senki, ő maga háttal érkezik a vízbe, felfogva az esés erejét, de Lyzt biztosan meglepetésként éri a mozdulat és a vízbeérés. Már ha sikerül csel és a vízben landolnak.*
*A vízcseppek lassan mind legurulnak a bőrén megfestve alatta a móló fáját, kisebb tócsát hagyva a fán. Csak pár csepp marad a mellkasán és a karjain, megülnek rajta visszaverve a nap fényét. Nem kell sokat találgatnia, hogy hol lehet a nadrágja, mert hűlt helyét nem látja és csak Lyzendra áll a mólón. Elfhez képest erős testalkatú, a sok edzés és fizikai erőnlétet fokozó gyakorlat mutatós izomzatot szült az erdőmélyi elfen. Bár nem ez volt a szempont, de mások számára talán tetszetős lehet. Lyz számára biztosan, mert elég a szemeibe néznie.
A csókra maga is közelebb lép és viszonozza azt, miközben két karjával átkarolja az elf lányt és közben kezei a Lyz háta mögé rejtett nadrágot kutatja. Amikor megleli, a csók alatt megpróbálja kiszabadítani és visszadobni a mólóra.
Az edzés említésére sem szakítja el tekintetét a lányétól.*
- Jó tanítvány. Lelkes és szeretne is tanulni. Jó a fizikális alapja, de van mit csiszolni a képességein. *Mondja el véleményét a gnómról. Ugyan az ifjú erőnléte jó, de a gyorsasága még fejlesztésre szorul. De amilyen lelkes, nem lesz ezzel probléma.
A megdolgoztatásra nem felel semmit. Nem szeretné kellemetlen helyzetbe hozni Ganert azzal, hogy a hiányosságairól beszél és magát sem szeretné magasztalni, hisz nagy előnye van. Umonnal edzett utoljára, de a szakállas szerzetessel nem egyszer lett sérülés a vége. Umon legalább olyan képzett volt, mint az erdőmélyi elf, ha nem képzettebb. Vele más volt a helyzet.
Viszont az edzés témáját lezárva lassan araszolni kezd Lyzzel a móló széle felé, alig érezhetően, szinte andalog.*
- Mit szólnál egy még remekebb ötlethez? *Kérdi halkan a víz felé tekintve és még mielőtt az elf lány válaszolhatna, ahogy átkarolja, megpróbálja egy ugrással Lyzt is magával húzni a vízbe. Persze vigyáz, hogy ne sérüljön meg senki, ő maga háttal érkezik a vízbe, felfogva az esés erejét, de Lyzt biztosan meglepetésként éri a mozdulat és a vízbeérés. Már ha sikerül csel és a vízben landolnak.*
679. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-03 11:23:24
Üzenet elküldve: 2020-08-03 11:23:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A mólón állva várja a felbukkanót, már előre mosolyog a nadrág eltulajdonításának komisz tettén, s hogy esze ágában sincs csak úgy visszaadni. A kérdésre pedig ugyan azzal a kis felfelé görbülő szájszéllel ingatja meg a fejét. ~Nem, nem!~
Ahogy Pycta a vízcseppektől pöttyözve kifelé igyekszik, Lyz végigköveti tekintetével s testével is fokozatosan felé fordul. Kezével háta mögé rejti az érintett ruhadarabot. Hiába, térde mindig elgyengül, mikor Pycta ilyen közelségbe kerül, mondjuk akkor is, amikor csak a távolban megpillantja őt. A fekete madáralakon végigfutó cseppek pedig vonzzák tekintetét most is.
Erős gondolkodást mímelve húzza el száját, vajon elegendő ajánlat-e a mártózás a nadrágért cserébe? Egy két pillanatig húzza ezzel az időt, míg háta mögül karjait Pycta mögé vezeti ölelésbe, nem törődve hogy lenge ruhája felissza a vízcseppeket.*
- Remek ötlet *határoz végül a móló deszkáira ejtve a ruhadarabot kedvese háta mögött, smaragd szemeit csak eztán emeli a lombszínűek felé. Futó csókra nyújtózik lábujjhegyen, mielőtt vetkőzésbe kezdene.*
- Láttalak gyakorolni odabent. *Pillantása a gyakorlótér felé villan, jelezve a helyet.* Gyorsan tanul Ganer? Megdolgoztatott? *Emlékszik még, milyen gyakorlásokat rendeztek Umonnal annak idején az erődben, és külön örül, hogy Pycta talán talál magának alkalmas társat itt is.*
*A mólón állva várja a felbukkanót, már előre mosolyog a nadrág eltulajdonításának komisz tettén, s hogy esze ágában sincs csak úgy visszaadni. A kérdésre pedig ugyan azzal a kis felfelé görbülő szájszéllel ingatja meg a fejét. ~Nem, nem!~
Ahogy Pycta a vízcseppektől pöttyözve kifelé igyekszik, Lyz végigköveti tekintetével s testével is fokozatosan felé fordul. Kezével háta mögé rejti az érintett ruhadarabot. Hiába, térde mindig elgyengül, mikor Pycta ilyen közelségbe kerül, mondjuk akkor is, amikor csak a távolban megpillantja őt. A fekete madáralakon végigfutó cseppek pedig vonzzák tekintetét most is.
Erős gondolkodást mímelve húzza el száját, vajon elegendő ajánlat-e a mártózás a nadrágért cserébe? Egy két pillanatig húzza ezzel az időt, míg háta mögül karjait Pycta mögé vezeti ölelésbe, nem törődve hogy lenge ruhája felissza a vízcseppeket.*
- Remek ötlet *határoz végül a móló deszkáira ejtve a ruhadarabot kedvese háta mögött, smaragd szemeit csak eztán emeli a lombszínűek felé. Futó csókra nyújtózik lábujjhegyen, mielőtt vetkőzésbe kezdene.*
- Láttalak gyakorolni odabent. *Pillantása a gyakorlótér felé villan, jelezve a helyet.* Gyorsan tanul Ganer? Megdolgoztatott? *Emlékszik még, milyen gyakorlásokat rendeztek Umonnal annak idején az erődben, és külön örül, hogy Pycta talán talál magának alkalmas társat itt is.*
678. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-01 17:23:20
Üzenet elküldve: 2020-08-01 17:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kellemes érzéssel merül a hűs víz alá, hogy lemossa magáról az edzés verejtékét. Pár pillanatig a víz alatt marad, majd felbukkan a felszínen és úszik pár métert a folyó közepe felé. Persze megfelelő óvatossággal jár el, bár a víz errefelé elég békés. Felfekszik a vízre és hunyt szemmel élvezi a víz simogatását és a nap melengető sugarait. Ritka békés pillanatok ezek.
Amikor úgy érzi, eleget ázott, megfordul és pár karcsapással a part felé indul, de nem jut messzire, mert ott megpillantja Lyzendrát a nadrágjával a kezében.*
- Visszakapom a nadrágomat? *Kérdi a parton álló elf lánytól viszonozva a mosolyát. Sejti, hogy nem megy majd olyan könnyen a ruha visszaszerzése. Legalábbis a komisz mosolyból erre következet.
A partra úszik és kimászik a mólón, hogy csurom vizesen megálljon Lyzendra előtt. A fekete rajzolatokból álló madáralak, amelynek szárnyai a vállaira is felfutnak, szinte vezetik a vízcseppeket vonalaik mentén, hogy a móló fájára hulljanak.*
- Vagy te is dobd le a ruhád és mártózz meg velem a vízben. Igazán kellemes. *Int a folyó felé halovány mosollyal.*
*Kellemes érzéssel merül a hűs víz alá, hogy lemossa magáról az edzés verejtékét. Pár pillanatig a víz alatt marad, majd felbukkan a felszínen és úszik pár métert a folyó közepe felé. Persze megfelelő óvatossággal jár el, bár a víz errefelé elég békés. Felfekszik a vízre és hunyt szemmel élvezi a víz simogatását és a nap melengető sugarait. Ritka békés pillanatok ezek.
Amikor úgy érzi, eleget ázott, megfordul és pár karcsapással a part felé indul, de nem jut messzire, mert ott megpillantja Lyzendrát a nadrágjával a kezében.*
- Visszakapom a nadrágomat? *Kérdi a parton álló elf lánytól viszonozva a mosolyát. Sejti, hogy nem megy majd olyan könnyen a ruha visszaszerzése. Legalábbis a komisz mosolyból erre következet.
A partra úszik és kimászik a mólón, hogy csurom vizesen megálljon Lyzendra előtt. A fekete rajzolatokból álló madáralak, amelynek szárnyai a vállaira is felfutnak, szinte vezetik a vízcseppeket vonalaik mentén, hogy a móló fájára hulljanak.*
- Vagy te is dobd le a ruhád és mártózz meg velem a vízben. Igazán kellemes. *Int a folyó felé halovány mosollyal.*
677. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-01 17:13:29
Üzenet elküldve: 2020-08-01 17:13:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
*A teljes alázat pózában hallgatja az újra emberszerűvé váló Erdőszellem szavait. Csak most döbben rá igazán, hogy mi is folyik körülötte. Érzi, ahogy átjárja a Fákban Lakó ereje, ahogy közelebb kerül patrónusához. Mindig is ez volt az életének célja, ezért indult el magányos aszkézisre annak idején Erdőmélye vadonjába, mert ez vezérelte. És most úgy tűnik, hogy egy lépéssel közelebb került ehhez a célhoz.
A Fákban Lakó szavaira újra lehajtja fejét. Ezzel most esélyt kapott, hogy ne csak várjon, míg Sa'Tereth beváltja az ígéretét, hanem elé is mehet, hogy ő tegyen pontot a történetük végére.
A törvényeket lehajtott fejjel hallgatja végig, mintha a szívéből szólnának, mintha a saját szavait visszahangozná az Erdő Szíve.
Csak akkor néz fel, amikor az erdő megnyugszik körülötte és kabócák zenéje tölti be a levegőt. A meglepetten őt bámuló Xauzur felé néz, viszonozza pillantását. Érzi az arcán és testén végigmenő változásokat, megnyúló arcát, szemfogai deformációját is. Kezeit, tenyereit kezdi fürkészni, ahogy ereiben az új erő szétáramlását érzi. Egész testében megváltozott. Az Erdő Szíve kiválasztotta és feladatott kapott, amit el is fog végezni.
Amikor a hangok elhalnak és egyedül marad az irbisszel, arrafelé tekint, amerre Lyz lombházát sejti. Fogalma sincs hogyan fogadja majd Lyzendra a most történteket és mi lesz majd Nieveshával, ha ő a feladatát fogja teljesíteni, de reméli, hogy nem megy majd a kapcsolatukra.
Lassan felkel az Szent Fa előtt, halkan sóhajtva tudatosul benne, hogy innen az élete megváltozik majd. Bár mindig is ez volt a legelső, de akkor még nem táplált gyengéd érzelmeket Lyz iránt és nem volt egy lánya. De bárhogyan is legyen, igyekszik majd minden téren helyt állni, ám most már ő is tudja, hogy mire is rendeltetett.
Xauzur mellé lép, oldalát az erdőmélyi elf lábának nyomja. A Fákban Lakó prófétája pedig halovány mosollyal simogatja meg a ragadozó hátát.*
- Hát elkezdődött...
*A teljes alázat pózában hallgatja az újra emberszerűvé váló Erdőszellem szavait. Csak most döbben rá igazán, hogy mi is folyik körülötte. Érzi, ahogy átjárja a Fákban Lakó ereje, ahogy közelebb kerül patrónusához. Mindig is ez volt az életének célja, ezért indult el magányos aszkézisre annak idején Erdőmélye vadonjába, mert ez vezérelte. És most úgy tűnik, hogy egy lépéssel közelebb került ehhez a célhoz.
A Fákban Lakó szavaira újra lehajtja fejét. Ezzel most esélyt kapott, hogy ne csak várjon, míg Sa'Tereth beváltja az ígéretét, hanem elé is mehet, hogy ő tegyen pontot a történetük végére.
A törvényeket lehajtott fejjel hallgatja végig, mintha a szívéből szólnának, mintha a saját szavait visszahangozná az Erdő Szíve.
Csak akkor néz fel, amikor az erdő megnyugszik körülötte és kabócák zenéje tölti be a levegőt. A meglepetten őt bámuló Xauzur felé néz, viszonozza pillantását. Érzi az arcán és testén végigmenő változásokat, megnyúló arcát, szemfogai deformációját is. Kezeit, tenyereit kezdi fürkészni, ahogy ereiben az új erő szétáramlását érzi. Egész testében megváltozott. Az Erdő Szíve kiválasztotta és feladatott kapott, amit el is fog végezni.
Amikor a hangok elhalnak és egyedül marad az irbisszel, arrafelé tekint, amerre Lyz lombházát sejti. Fogalma sincs hogyan fogadja majd Lyzendra a most történteket és mi lesz majd Nieveshával, ha ő a feladatát fogja teljesíteni, de reméli, hogy nem megy majd a kapcsolatukra.
Lassan felkel az Szent Fa előtt, halkan sóhajtva tudatosul benne, hogy innen az élete megváltozik majd. Bár mindig is ez volt a legelső, de akkor még nem táplált gyengéd érzelmeket Lyz iránt és nem volt egy lánya. De bárhogyan is legyen, igyekszik majd minden téren helyt állni, ám most már ő is tudja, hogy mire is rendeltetett.
Xauzur mellé lép, oldalát az erdőmélyi elf lábának nyomja. A Fákban Lakó prófétája pedig halovány mosollyal simogatja meg a ragadozó hátát.*
- Hát elkezdődött...
676. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-01 10:59:04
Üzenet elküldve: 2020-08-01 10:59:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Pycta//
*Lyz teendői az elmúlt időszakban sűrűn kitöltötték a napokat, de a maiban mégis sikerül eljutnia Hajnalhoz, akivel a karámból egyenesen a part felé sétál. Ma nem a szokásos bőr nadrágot viseli, hanem vékony anyagú lenge hosszú vászonszoknyát, mely fűzővel kötődik derekánál. Meglibbenti a szél a könnyű anyagot, ahogy a páros végighalad a karámoktól a part felé. Menetben még látja a távolabb gyakorlatozó Pyctát és Ganert. Elégedettséggel tölti el, hogy ilyen jól alakul a kis közösségük.
Békés lépteik először a dús füvön hagynak nyomokat, majd szép átmenetben a parton is. Minx és gazdája csendes egyetértésben halad, meg-megállva míg Hajnal harap egy ínycsiklandozó fűcsomóból. Aztán sétálnak tovább, Lyz ujjait a dús prémbe fúrja, simítja az állatot, aki annak idején mellé szegődött, s aki erre válaszképp mindig évődve bökné gazdáját nedves orrával homlokon.*
- Hajnal, nee! *dorgálja csupa szeretettel hangjában, s törli ingének ujjával homlokát az elf vadászlány.
Békés évődéssel tűzdelve útjukat állnak meg egy kiszögellésnél, ahol az állat ihat egy pár kortyot. *
- De nehogy összenyalj megint! *emeli szigorúan mutatóujját Lyz, de figyelmét elvonja az az elsiető alak, aki egyenesen a móló felé tart. Kedvtelve legelteti szemét, a vízbe csobbanó alakon, így Hajnal természetesen kihasználja az alkalmat, hogy újabb nedves foltot hagyjon Lyzendra halántéka körül. Az elf lány immár célirányosan indul a magányosan hagyott ruhadarab felé, újra ingujjával törölve halántékát. Hajnalt legelészni engedi a parton, míg ő a móló végében áll meg kutatva a nadrág tulajdonosát. A nadrág pedig, a halovány komisz mosoly markában pihen, melynek aranyszőke hajába, s lenge vászon szoknyájába bele-belekap a parti szellő.*
//Pycta//
*Lyz teendői az elmúlt időszakban sűrűn kitöltötték a napokat, de a maiban mégis sikerül eljutnia Hajnalhoz, akivel a karámból egyenesen a part felé sétál. Ma nem a szokásos bőr nadrágot viseli, hanem vékony anyagú lenge hosszú vászonszoknyát, mely fűzővel kötődik derekánál. Meglibbenti a szél a könnyű anyagot, ahogy a páros végighalad a karámoktól a part felé. Menetben még látja a távolabb gyakorlatozó Pyctát és Ganert. Elégedettséggel tölti el, hogy ilyen jól alakul a kis közösségük.
Békés lépteik először a dús füvön hagynak nyomokat, majd szép átmenetben a parton is. Minx és gazdája csendes egyetértésben halad, meg-megállva míg Hajnal harap egy ínycsiklandozó fűcsomóból. Aztán sétálnak tovább, Lyz ujjait a dús prémbe fúrja, simítja az állatot, aki annak idején mellé szegődött, s aki erre válaszképp mindig évődve bökné gazdáját nedves orrával homlokon.*
- Hajnal, nee! *dorgálja csupa szeretettel hangjában, s törli ingének ujjával homlokát az elf vadászlány.
Békés évődéssel tűzdelve útjukat állnak meg egy kiszögellésnél, ahol az állat ihat egy pár kortyot. *
- De nehogy összenyalj megint! *emeli szigorúan mutatóujját Lyz, de figyelmét elvonja az az elsiető alak, aki egyenesen a móló felé tart. Kedvtelve legelteti szemét, a vízbe csobbanó alakon, így Hajnal természetesen kihasználja az alkalmat, hogy újabb nedves foltot hagyjon Lyzendra halántéka körül. Az elf lány immár célirányosan indul a magányosan hagyott ruhadarab felé, újra ingujjával törölve halántékát. Hajnalt legelészni engedi a parton, míg ő a móló végében áll meg kutatva a nadrág tulajdonosát. A nadrág pedig, a halovány komisz mosoly markában pihen, melynek aranyszőke hajába, s lenge vászon szoknyájába bele-belekap a parti szellő.*
675. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:25:58
Üzenet elküldve: 2020-07-28 18:25:58
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
*Az Erdő Szelleme újra kissé ágas-bogas, de emberszerű szellemalakját veszi fel. Aztán kezével Pycta vállát érinti, a férfin átrohan az erdő minden lakójának hangja, az élet születése, halála, az eső illata, majd nem marad más, csak egy napsugár, egy mosoly ami átszűrődik a levelek között, egy bizakodás, egy ígéret, egy egyezség. Pycta ereibe befolyik ez a szelídség, majd nyomában a pezsgés, a vadak ereje, dühe, de a csend is, melyben egy bagoly vadászik. Ereje összeköttetett tehát a Fákban Lakóval, és immáron az erdő magába fogadja. A tisztás képe is fakulni kezd, ám az Erdőszellem arca még jó ideig éles marad. Szavakat suttog, szavakat, melyekkel megismétli mondandóját.*
-Tanítsd őket, védd az Erdőt, áldozz nekem, légy a szemem, légy a karmom! A törvények... a fa törzse!
*A hangok kavarognak, aztán az Erdő Szelleme még a törvényeket adja át Pyctának, mielőtt a kavargást, a vad természeti erőt a füvek suttogása váltja csak fel.*
-Tiszteld és féld az erdő törvényeit! Törekedj megismerésükre!
Minden erdő, minden fa, növény és erdei állat kedves nekem, védd és óvd a pusztítástól!
Csak annyit vegyél el az erdő kincseiből, amennyire szükséged van. Ne legyél mohó, ne használd ki!
Fékezd meg azokat, kik az erdő és kincsei oktalan elpusztítására törnek!
Törekedj együtt élni az erdővel, nem pedig belőle! Az egyensúly a fontos!
Ha az erdőben jársz, igyekezz részévé válni, magad okolhatod, ha prédává válsz!
Védd meg magad az erdő vadjai ellen, ha úgy hozza a szükség, de feleslegesen ne ölj, csak ha az életed múlik rajta!
*Aztán elhalkul, az erdő ismét megnyugszik, a kabócák zaja tölti meg most a levegőt, és a füvek suttognak*
-Jááárj! Jááárj! Jááárj szerencséveeel!
*Susognak halkan, és végül, mintha csak egy elvonuló zápor hangjai lennének elcsendesednek. Pycta négylábú társa kissé idegenkedve néz fel a prófétára, s ha ránéz, elsőre még egy apró, meglepett fújtatásra is futja tőle, láthatóan össze van zavarodva kicsit. A férfi pedig érzi, hogy az erdő körülveszi őt. Fejében, noha még csengenek az utasítások, egy aprócska gondolat is megmozdul. Olyan ez, mint mikor a gyermek mellett ott áll az apja. Tudja, hogyha most bajba kerülne, bizony a fák, és az erdei állatok, kikkel egy a vére, a segítségére kelnek. Álla is kissé másképp helyezkedik most, ahogy megnyúlt szemfogaira csuk rá, melyeket ugyan ajkai eltakarnak, mégis párducszerűen megnőttek. Vére tehát tényleg megváltozott, nem csak képzelgett, a Fák Ura tényleg kiválasztotta erre a nemes feladatra, s nem fukarkodott erejét is neki adni.*
*Az Erdő Szelleme újra kissé ágas-bogas, de emberszerű szellemalakját veszi fel. Aztán kezével Pycta vállát érinti, a férfin átrohan az erdő minden lakójának hangja, az élet születése, halála, az eső illata, majd nem marad más, csak egy napsugár, egy mosoly ami átszűrődik a levelek között, egy bizakodás, egy ígéret, egy egyezség. Pycta ereibe befolyik ez a szelídség, majd nyomában a pezsgés, a vadak ereje, dühe, de a csend is, melyben egy bagoly vadászik. Ereje összeköttetett tehát a Fákban Lakóval, és immáron az erdő magába fogadja. A tisztás képe is fakulni kezd, ám az Erdőszellem arca még jó ideig éles marad. Szavakat suttog, szavakat, melyekkel megismétli mondandóját.*
-Tanítsd őket, védd az Erdőt, áldozz nekem, légy a szemem, légy a karmom! A törvények... a fa törzse!
*A hangok kavarognak, aztán az Erdő Szelleme még a törvényeket adja át Pyctának, mielőtt a kavargást, a vad természeti erőt a füvek suttogása váltja csak fel.*
-Tiszteld és féld az erdő törvényeit! Törekedj megismerésükre!
Minden erdő, minden fa, növény és erdei állat kedves nekem, védd és óvd a pusztítástól!
Csak annyit vegyél el az erdő kincseiből, amennyire szükséged van. Ne legyél mohó, ne használd ki!
Fékezd meg azokat, kik az erdő és kincsei oktalan elpusztítására törnek!
Törekedj együtt élni az erdővel, nem pedig belőle! Az egyensúly a fontos!
Ha az erdőben jársz, igyekezz részévé válni, magad okolhatod, ha prédává válsz!
Védd meg magad az erdő vadjai ellen, ha úgy hozza a szükség, de feleslegesen ne ölj, csak ha az életed múlik rajta!
*Aztán elhalkul, az erdő ismét megnyugszik, a kabócák zaja tölti meg most a levegőt, és a füvek suttognak*
-Jááárj! Jááárj! Jááárj szerencséveeel!
*Susognak halkan, és végül, mintha csak egy elvonuló zápor hangjai lennének elcsendesednek. Pycta négylábú társa kissé idegenkedve néz fel a prófétára, s ha ránéz, elsőre még egy apró, meglepett fújtatásra is futja tőle, láthatóan össze van zavarodva kicsit. A férfi pedig érzi, hogy az erdő körülveszi őt. Fejében, noha még csengenek az utasítások, egy aprócska gondolat is megmozdul. Olyan ez, mint mikor a gyermek mellett ott áll az apja. Tudja, hogyha most bajba kerülne, bizony a fák, és az erdei állatok, kikkel egy a vére, a segítségére kelnek. Álla is kissé másképp helyezkedik most, ahogy megnyúlt szemfogaira csuk rá, melyeket ugyan ajkai eltakarnak, mégis párducszerűen megnőttek. Vére tehát tényleg megváltozott, nem csak képzelgett, a Fák Ura tényleg kiválasztotta erre a nemes feladatra, s nem fukarkodott erejét is neki adni.*
674. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-27 13:31:37
Üzenet elküldve: 2020-07-27 13:31:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
//Záró//
*Nem nagyon volt senki, akit így tanított volna még. Umonnal sokat gyakorlatoztak, de az átkozott szerzetessel egy szinten voltak, ha nem volt jobb a szakállas férfi. Az erdőmélyi elfből mindig hiányzott az a vad kiszámíthatatlanság, ami Umonban megvolt.*
- Örülök, hogy hasznodra lehettem. *Hajtja meg kissé magát a vállas gnóm felé halovány mosollyal. Bár maga úgy van vele, ha soha nem kellene harcolnia, már boldog lenne, de sajnos erre kicsi esély van. Ha pedig átadhat a tudásából, nem lehet olyan önző senki, hogy azt megtartsa magának.
Ganer remek tanítványnak bizonyul, szívós és erős, tettre kész és nem csak tud, de akar is tanulni. Ez az egyik legfontosabb.*
- Az Erdő Szíve adja, hogy soha ne kerülj olyan helyzetbe, de legyél kész mindig a harcra. *Bólint a gnóm ifjú szavaira.*
- Szívesen tettem. *Mosolyog a köszönetre, kezeit összefonja a dereka mögött, úgy hallgatja a báburól szóló szavakat. Lám, egy gnóm máris továbbgondolja, hogyan tehetné hatékonyabbá az edzést, akár partner nélkül is. Nem hiába a legnagyobb találmányok gnómok nevéhez fűződik.*
- Én is köszönöm az edzést, magam is élveztem. A Fákban Lakó áldjon és vigyázzon rád. *Köszön el maga is Ganertől és bár a gnóm marad, hogy máris a bábun dolgozzon, amit kitalált, de az erdőmélyi elf a folyó felé veszi az irányt. Jól fog esni, ha megmártózik a vízben az edzés után. Ugyan nem fáradt el, de a homlokán apró gyöngyökként ütközött ki a verejték és a gyakorlótér porát is jó lesz lemosni magáról. Xauzur a partig követi, hogy ott az egyik fa árnyékába dőljön le.
A parton ledobja a nadrágját és az egyik mólóról ugrik fejest a hűs folyóvízbe.*
//Közelharci gyakorlás//
//Záró//
*Nem nagyon volt senki, akit így tanított volna még. Umonnal sokat gyakorlatoztak, de az átkozott szerzetessel egy szinten voltak, ha nem volt jobb a szakállas férfi. Az erdőmélyi elfből mindig hiányzott az a vad kiszámíthatatlanság, ami Umonban megvolt.*
- Örülök, hogy hasznodra lehettem. *Hajtja meg kissé magát a vállas gnóm felé halovány mosollyal. Bár maga úgy van vele, ha soha nem kellene harcolnia, már boldog lenne, de sajnos erre kicsi esély van. Ha pedig átadhat a tudásából, nem lehet olyan önző senki, hogy azt megtartsa magának.
Ganer remek tanítványnak bizonyul, szívós és erős, tettre kész és nem csak tud, de akar is tanulni. Ez az egyik legfontosabb.*
- Az Erdő Szíve adja, hogy soha ne kerülj olyan helyzetbe, de legyél kész mindig a harcra. *Bólint a gnóm ifjú szavaira.*
- Szívesen tettem. *Mosolyog a köszönetre, kezeit összefonja a dereka mögött, úgy hallgatja a báburól szóló szavakat. Lám, egy gnóm máris továbbgondolja, hogyan tehetné hatékonyabbá az edzést, akár partner nélkül is. Nem hiába a legnagyobb találmányok gnómok nevéhez fűződik.*
- Én is köszönöm az edzést, magam is élveztem. A Fákban Lakó áldjon és vigyázzon rád. *Köszön el maga is Ganertől és bár a gnóm marad, hogy máris a bábun dolgozzon, amit kitalált, de az erdőmélyi elf a folyó felé veszi az irányt. Jól fog esni, ha megmártózik a vízben az edzés után. Ugyan nem fáradt el, de a homlokán apró gyöngyökként ütközött ki a verejték és a gyakorlótér porát is jó lesz lemosni magáról. Xauzur a partig követi, hogy ott az egyik fa árnyékába dőljön le.
A parton ledobja a nadrágját és az egyik mólóról ugrik fejest a hűs folyóvízbe.*
673. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-25 20:58:02
Üzenet elküldve: 2020-07-25 20:58:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//A betoppanó új kezdet//
*Különösen örül, hogy Enna nem feszeng legalábbis nem látja rajta annak jeleit.*
- Ó a Taverna. A Három Barát, Mil'Ochass Tavernája. *Szeme megtelik szeretettel ahogyan erről beszél. Különösen szíve csücske ez a kis hely, amit Umon olyan gondosan szépített és épített, míg el nem hagyta őket.*
- Az ingovány határában van egy tanya. Monsotort kértem, hogy keresse meg, mert már járt ott *egy gyors pillantást vet Dronrin felé is, hisz erről neki már tett említést.*
- A tanyán van néhány növény, amiből szerettem volna kérni a közösségünknek. Gyógynövények főleg. Ismerem az ott élőket, és biztosan szívesen adnak majd belőlük.
*Dronrin is megerősíti kapcsolatukat, s mivel Monsotort már jó ideje nem látta úgy dönt, inkább a két lányra bízza a feladatot.*
- Ennek nagyon örülök *nyugtázza szélesedő mosollyal az ismeretséget, és folytatja is mondandóját.*
- Mivel Dronrin régen megbecsült tagunk, vele mehetnél Enna. Ha Dronrin is beleegyezik természetesen *egy rövid engedélynyi pillantás a sötét hajú nőre, hisz nem szeretne olyat ráerőltetni akit netán nem kedvel, de az eddigiekből úgy veszi ki, nem lesz ezzel baja.*
- Lealla, és Tae akik ott élnek. Tae sötét hajú, könnyen kint találjátok a szabadban, de nem beszél, legalábbis én sosem hallottam egy szavát sem. Lealla vörös hajú, cserfes, vele könnyen szót találtok. *Lényegre törő leírás a két nőről, s hogy ne lepje meg őket, ha Tae nem válaszol nekik.*
- Írok egy rövid üzenetet, hogy tudják, valóban én küldtelek benneteket. Tudtok olvasni? *A választ még megvárja, de aztán feláll az asztaltól, és a korábbi trónus mellé sétál, az asztalról magához vesz egy tiszta pergament, és lúdtollat, tintát. Aztán újra az asztalhoz lép a két nőhöz. Láthatják ahogy cirkalmas betűkkel írni kezd. Ha a lányok nem tudnának olvasni, minden további nélkül olvassa is a leírt szavakat.
~Vajon Lealla tud olvasni?~
"-Kedveseim,
Remélem épségben éltek, ahogyan legutóbb találkoztunk. Sajnálom, hogy korábban nem tudtam eljutni hozzátok, és most sem személyesen megyek.
Segítségeteket kérném Mil'Ochass közösségének, azokból a növényekből, melyet Vadvéd idejében gyűjtöttünk. Csupán annyit kérnénk, amennyit nélkülözni tudtok.
Mil'Ochass védelme pedig mindig nyitva áll előttetek, amikor csak szeretnétek.
Ssyleana Lyzendra
Mil'Ochass úrnője"
Befejezésül a két nőre pillant.*
- Vadvédben éltünk együtt, mely igen szép időszak volt. Ha bizalmatlanok volnának ezt feltétlen említsétek fel. S hogy Hárman indultuk el vadászni, mikor utoljára láttak. Egy mélységi vörös köpenyben, egy óriás, és én. *Nyomatékosítja azon lényeges momentumot, melyet rajtuk kívül senki idegen nem tudhat róluk. Aztán összehajtja a levelet, s egy viaszcseppet ejt rá lezárásképp azon gyertyának melegétől, melyet az eső miatt gyújtanak odabent, mikor az épület spalettáit zárják. *
- A tanya pedig itt helyezkedik el *A levél hátára vonalak kerülnek, és pontok.* Itt vagyunk. Az út így vezet *egy vérbeli vándor aki a környéket ismeri, biztosan nem téved el, de Lyz gyakorlott erdőjáróként amúgy is elég pontos helyet tud megadni.*
- Itt ágazik az út, itt Arthenior és a tanya itt van, egészen az ingovány határában, bent a fák közt. Az útról nem lehet azonnal észrevenni, kicsit húzzatok beljebb, egyszerű kis tanya lesz.
*Várja a jóváhagyást a lányoktól, de úgy érzi, elég alapos útmutatást adott, ellenben vára a kérdéseket, ha mégis kihagyott volna valamit. Örömmel hallja, hogy az eső közben elül, a spalettákat újra nyitják, s a gyertyák elfújt gomolygása tölti be lassan a N'othrym levegőjét. *
*Különösen örül, hogy Enna nem feszeng legalábbis nem látja rajta annak jeleit.*
- Ó a Taverna. A Három Barát, Mil'Ochass Tavernája. *Szeme megtelik szeretettel ahogyan erről beszél. Különösen szíve csücske ez a kis hely, amit Umon olyan gondosan szépített és épített, míg el nem hagyta őket.*
- Az ingovány határában van egy tanya. Monsotort kértem, hogy keresse meg, mert már járt ott *egy gyors pillantást vet Dronrin felé is, hisz erről neki már tett említést.*
- A tanyán van néhány növény, amiből szerettem volna kérni a közösségünknek. Gyógynövények főleg. Ismerem az ott élőket, és biztosan szívesen adnak majd belőlük.
*Dronrin is megerősíti kapcsolatukat, s mivel Monsotort már jó ideje nem látta úgy dönt, inkább a két lányra bízza a feladatot.*
- Ennek nagyon örülök *nyugtázza szélesedő mosollyal az ismeretséget, és folytatja is mondandóját.*
- Mivel Dronrin régen megbecsült tagunk, vele mehetnél Enna. Ha Dronrin is beleegyezik természetesen *egy rövid engedélynyi pillantás a sötét hajú nőre, hisz nem szeretne olyat ráerőltetni akit netán nem kedvel, de az eddigiekből úgy veszi ki, nem lesz ezzel baja.*
- Lealla, és Tae akik ott élnek. Tae sötét hajú, könnyen kint találjátok a szabadban, de nem beszél, legalábbis én sosem hallottam egy szavát sem. Lealla vörös hajú, cserfes, vele könnyen szót találtok. *Lényegre törő leírás a két nőről, s hogy ne lepje meg őket, ha Tae nem válaszol nekik.*
- Írok egy rövid üzenetet, hogy tudják, valóban én küldtelek benneteket. Tudtok olvasni? *A választ még megvárja, de aztán feláll az asztaltól, és a korábbi trónus mellé sétál, az asztalról magához vesz egy tiszta pergament, és lúdtollat, tintát. Aztán újra az asztalhoz lép a két nőhöz. Láthatják ahogy cirkalmas betűkkel írni kezd. Ha a lányok nem tudnának olvasni, minden további nélkül olvassa is a leírt szavakat.
~Vajon Lealla tud olvasni?~
"-Kedveseim,
Remélem épségben éltek, ahogyan legutóbb találkoztunk. Sajnálom, hogy korábban nem tudtam eljutni hozzátok, és most sem személyesen megyek.
Segítségeteket kérném Mil'Ochass közösségének, azokból a növényekből, melyet Vadvéd idejében gyűjtöttünk. Csupán annyit kérnénk, amennyit nélkülözni tudtok.
Mil'Ochass védelme pedig mindig nyitva áll előttetek, amikor csak szeretnétek.
Ssyleana Lyzendra
Mil'Ochass úrnője"
Befejezésül a két nőre pillant.*
- Vadvédben éltünk együtt, mely igen szép időszak volt. Ha bizalmatlanok volnának ezt feltétlen említsétek fel. S hogy Hárman indultuk el vadászni, mikor utoljára láttak. Egy mélységi vörös köpenyben, egy óriás, és én. *Nyomatékosítja azon lényeges momentumot, melyet rajtuk kívül senki idegen nem tudhat róluk. Aztán összehajtja a levelet, s egy viaszcseppet ejt rá lezárásképp azon gyertyának melegétől, melyet az eső miatt gyújtanak odabent, mikor az épület spalettáit zárják. *
- A tanya pedig itt helyezkedik el *A levél hátára vonalak kerülnek, és pontok.* Itt vagyunk. Az út így vezet *egy vérbeli vándor aki a környéket ismeri, biztosan nem téved el, de Lyz gyakorlott erdőjáróként amúgy is elég pontos helyet tud megadni.*
- Itt ágazik az út, itt Arthenior és a tanya itt van, egészen az ingovány határában, bent a fák közt. Az útról nem lehet azonnal észrevenni, kicsit húzzatok beljebb, egyszerű kis tanya lesz.
*Várja a jóváhagyást a lányoktól, de úgy érzi, elég alapos útmutatást adott, ellenben vára a kérdéseket, ha mégis kihagyott volna valamit. Örömmel hallja, hogy az eső közben elül, a spalettákat újra nyitják, s a gyertyák elfújt gomolygása tölti be lassan a N'othrym levegőjét. *
672. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-23 23:48:47
Üzenet elküldve: 2020-07-23 23:48:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Mindenki figyelmébe!//
*A fák és virágok között igen nehéz lenne felróni az esőnek, hogy zuhog, legalább megöntözi azok gyökerét. Szerencsére a villámok sem okoztak kárt az óriási növényekben, sokkal inkább enyhülést és párát hoztak magukkal, amely szinte tapintható. Mindenesetre a vihar feladja a küzdelmet itt, az eső eláll, és továbbindul Arthenior felé. Már most érezni lehet, hogy az alapvetően száraz idő miatt a földre érkező víz hamar felszárad majd, de még nem késő tocsogni egy kicsit a pocsolyákban, amíg vannak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.23 23:49:31
*A fák és virágok között igen nehéz lenne felróni az esőnek, hogy zuhog, legalább megöntözi azok gyökerét. Szerencsére a villámok sem okoztak kárt az óriási növényekben, sokkal inkább enyhülést és párát hoztak magukkal, amely szinte tapintható. Mindenesetre a vihar feladja a küzdelmet itt, az eső eláll, és továbbindul Arthenior felé. Már most érezni lehet, hogy az alapvetően száraz idő miatt a földre érkező víz hamar felszárad majd, de még nem késő tocsogni egy kicsit a pocsolyákban, amíg vannak.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.07.23 23:49:31
671. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-15 12:48:05
Üzenet elküldve: 2020-07-15 12:48:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A betoppanó új kezdet//
*Örül, hogy Enna érti a viccét és jót derül, amikor tesz is hozzá még egy kicsit. Dronrin látja az együtt érzés jeleit és mivel nem érzi szükségét a történtek felemlegetésének, így inkább átugorja a témát a maga részéről.*
-Hát ha jól alakult annak nagyon örülök.
*Sokat sejtetően mosolyog.*
-Történés. Tudod testi kontaktus is történt?
*Elmosolyodik és húzogatni kezdi szemöldökét. Nem gondolja, hogy odáig eljutottak volna az este folyamán, de eljátszik a gondolattal. Lyz érkezésével, háttérbe húzódva hallgatja a beszélgetést és amikor kell helyeslően bólogat. Az eső gondolata megörvendezteti a fekete hajút és nyugodtan hallgatja az eső kopogását. Már kis korában is a legnagyobb természetességgel játszott az esőben, amíg a többiek menekültek előle. Nincs ez másképpen most sem. Késztetést érez kimenni, de asztal társait nem akarja otthagyni, és amikor szóba kerül a neve felkapja a fejét. Enna készségesen tömören fejezi ki ismeretségüket.*
-Igen, igen. Bőven történt.
*Felnevet, majd Lyzhez fordul.*
-Gondolom nem véletlen, hogy felkerestél. Szeretnél vele beszélni? Terveid vannak velem?
*Tudja, hogy az elfnek sok dolga van, nem sok ideje van a fölösleges beszélgetésekre, így szeretne a tárgyra térni és nem feltartani a hosszú életűt.*
*Örül, hogy Enna érti a viccét és jót derül, amikor tesz is hozzá még egy kicsit. Dronrin látja az együtt érzés jeleit és mivel nem érzi szükségét a történtek felemlegetésének, így inkább átugorja a témát a maga részéről.*
-Hát ha jól alakult annak nagyon örülök.
*Sokat sejtetően mosolyog.*
-Történés. Tudod testi kontaktus is történt?
*Elmosolyodik és húzogatni kezdi szemöldökét. Nem gondolja, hogy odáig eljutottak volna az este folyamán, de eljátszik a gondolattal. Lyz érkezésével, háttérbe húzódva hallgatja a beszélgetést és amikor kell helyeslően bólogat. Az eső gondolata megörvendezteti a fekete hajút és nyugodtan hallgatja az eső kopogását. Már kis korában is a legnagyobb természetességgel játszott az esőben, amíg a többiek menekültek előle. Nincs ez másképpen most sem. Késztetést érez kimenni, de asztal társait nem akarja otthagyni, és amikor szóba kerül a neve felkapja a fejét. Enna készségesen tömören fejezi ki ismeretségüket.*
-Igen, igen. Bőven történt.
*Felnevet, majd Lyzhez fordul.*
-Gondolom nem véletlen, hogy felkerestél. Szeretnél vele beszélni? Terveid vannak velem?
*Tudja, hogy az elfnek sok dolga van, nem sok ideje van a fölösleges beszélgetésekre, így szeretne a tárgyra térni és nem feltartani a hosszú életűt.*
670. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-14 21:47:25
Üzenet elküldve: 2020-07-14 21:47:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//A betoppanó új kezdet//
*Dronrin mosolya oldja zavarát, mókás válaszai nem különbben.*
- Ja. Hát, a cipót legalábbis kóstoltam, az tényleg jó.
*Int az említett étel felé, tovább szőve társa gondolatmenetét. Utána pedig hálásan, mosolygós szemekkel pillant vendéglátójára.
Ezután másfelé terelődik a párbeszéd, Enna pedig egyetértő bólogatással hallgatja Dronrin meséjét a tegnapi éjszakáról.*
- El is hiszem, persze hogy. *Ennél a pontnál szíve szerint még egyszer bocsánatot kérne a történtekért, de végül csak egy együtt érző-szánakozó mosollyal fejezi ki, mit érez.* - Valahogy én is így vagyok mostanában. Az este meeeg… *Nyújtja el odázásképpen az utolsó szót, miközben pillanatnyi lányos zavar ül ki az arcára.* - Jól alakult. *Összegzi.* Jól elvoltunk. De, hogy történt-e valami… Várjunk csak, mit nevezel te történésnek?
*Nyílik ki egy kicsit nagyobbra szeme, ahogy felismerés villan benne azt illetően, hogy ez feltehetőleg valami célzás akart lenni. A csodálkozást kacagás is kíséri, így érezhető, hogy a lány inkább viccesnek, mint kellemetlennek találja a kérdést.
Ekkortájt lép oda hozzájuk Lyzendra, és következik be az ominózus bemutatkozás. Fajtársa úgy látszik, nyugodtan, kellemesen érzi magát az úrnő jelenlétében is, ez pedig kissé oldja Enna „rendkívüli” formalitását. Ehhez hozzáadódik még a közeledő vihar hangzavara is, amelynek hatására a fél-elf alig tudja palástolni izgatottságát, mivel a villámlás és mennydörgés váltakozása valahogy mindig képes lázba hozni őt. Ezen kívül még Lyz viselkedése is kevésbé merev viselkedésre ösztönzi, így helyet is foglal az intést követően, és elkényelmesedik ültében. Nem ül annyira szanaszét, ahogy alapvetően ülne, de nem is szálegyenes háttal feszeng, mutatva „fegyelmezett” mivoltát – társadalmilag elfogadható, de mégis kényelmes pozícióban ücsörögve hallgatja hát a nagy vezér szavait.*
- Legutóbb a Tavernában jártam, így hát onnan is érkeztem. *Igyekszik magát kivágni a kérdések alól. Elvégre milyen utazó az, aki még azt sem tudja elmondani, merre járt.* Azt a területet pedig azt hiszem, nem ismerem, de ez még egy okkal több arra, hogy ellátogassak arra. Mi szóra érdemes van ott?
*Az ismertségről szóló kérdést ugyan neki címezték, de Lyz tekintete közben Dronrint pásztázza, így kis tétovázás után felel csak. Na meg persze azért is kerül néhány pillanatba a válasz kiötlése, mert Enna nem igazán tudja, melyik végéről is lenne érdemes megragadni a kapcsolatát Dronrinnal.*
- Nem régóta ismerjük egymást, de történt már velünk jó pár dolog.
*Summázza az eseményeket, közben óvatos pillantást vetve a hollóhajúra, hogy felmérje, számára is megfelelő volt-e ez a magyarázat.*
*Dronrin mosolya oldja zavarát, mókás válaszai nem különbben.*
- Ja. Hát, a cipót legalábbis kóstoltam, az tényleg jó.
*Int az említett étel felé, tovább szőve társa gondolatmenetét. Utána pedig hálásan, mosolygós szemekkel pillant vendéglátójára.
Ezután másfelé terelődik a párbeszéd, Enna pedig egyetértő bólogatással hallgatja Dronrin meséjét a tegnapi éjszakáról.*
- El is hiszem, persze hogy. *Ennél a pontnál szíve szerint még egyszer bocsánatot kérne a történtekért, de végül csak egy együtt érző-szánakozó mosollyal fejezi ki, mit érez.* - Valahogy én is így vagyok mostanában. Az este meeeg… *Nyújtja el odázásképpen az utolsó szót, miközben pillanatnyi lányos zavar ül ki az arcára.* - Jól alakult. *Összegzi.* Jól elvoltunk. De, hogy történt-e valami… Várjunk csak, mit nevezel te történésnek?
*Nyílik ki egy kicsit nagyobbra szeme, ahogy felismerés villan benne azt illetően, hogy ez feltehetőleg valami célzás akart lenni. A csodálkozást kacagás is kíséri, így érezhető, hogy a lány inkább viccesnek, mint kellemetlennek találja a kérdést.
Ekkortájt lép oda hozzájuk Lyzendra, és következik be az ominózus bemutatkozás. Fajtársa úgy látszik, nyugodtan, kellemesen érzi magát az úrnő jelenlétében is, ez pedig kissé oldja Enna „rendkívüli” formalitását. Ehhez hozzáadódik még a közeledő vihar hangzavara is, amelynek hatására a fél-elf alig tudja palástolni izgatottságát, mivel a villámlás és mennydörgés váltakozása valahogy mindig képes lázba hozni őt. Ezen kívül még Lyz viselkedése is kevésbé merev viselkedésre ösztönzi, így helyet is foglal az intést követően, és elkényelmesedik ültében. Nem ül annyira szanaszét, ahogy alapvetően ülne, de nem is szálegyenes háttal feszeng, mutatva „fegyelmezett” mivoltát – társadalmilag elfogadható, de mégis kényelmes pozícióban ücsörögve hallgatja hát a nagy vezér szavait.*
- Legutóbb a Tavernában jártam, így hát onnan is érkeztem. *Igyekszik magát kivágni a kérdések alól. Elvégre milyen utazó az, aki még azt sem tudja elmondani, merre járt.* Azt a területet pedig azt hiszem, nem ismerem, de ez még egy okkal több arra, hogy ellátogassak arra. Mi szóra érdemes van ott?
*Az ismertségről szóló kérdést ugyan neki címezték, de Lyz tekintete közben Dronrint pásztázza, így kis tétovázás után felel csak. Na meg persze azért is kerül néhány pillanatba a válasz kiötlése, mert Enna nem igazán tudja, melyik végéről is lenne érdemes megragadni a kapcsolatát Dronrinnal.*
- Nem régóta ismerjük egymást, de történt már velünk jó pár dolog.
*Summázza az eseményeket, közben óvatos pillantást vetve a hollóhajúra, hogy felmérje, számára is megfelelő volt-e ez a magyarázat.*
669. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-11 20:13:48
Üzenet elküldve: 2020-07-11 20:13:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Betoppanó új kezdet//
*Lyz szeretné, ha Dronrin elindulna Monsotorral a küldetésre, jót tenne mindkét Levélnek, ha egy kicsit kiszellőztetné a friss tavaszi szellő. Bár az óriást egy ideje nem látta, azért reméli, még nem indult el.
A Nothrymban az idegen szőkeség és Dronrin már együtt ül, így Lyz a bemutatkozás után a korábban olyan búskomor nő felé is biztató mosollyal fordul. MikorEnna feláll, hogy bemutatkozzon éles elf fülei a feltámadó szelet hallják meg először, majd nem sokkal később a halkan koppanó cseppeket is a N'othrym tetején. A koppanások után, az ablakon bevillanó fényekre, a mindig higgadt Lyz odakapja pillantását. Óhatatlan szorongás kezd terjedni mellkasában, ámbár kevés olyan dolog adódik a világban, mely így hatna rá. A villámos farkas emléke még mindig benne él, és óhatatlanul a csatát juttatja eszébe. Ám Mil'Ochass vezetője nem lehetne az aki, ha mindezt engedné magán elhatalmasodni. Asztaltársai annyit észlelhetnek, hogy ideges pillantást vet az ablaknyílások felé, tán komor is egyben, de higgadt marad velük kapcsolatban, s támogatóan fordul a bemutatkozó szőkeség felé.*
- Üdvözöllek nálunk Ennalinae. Nem zavarsz *míg ezen szavakat ejti, kezével a pad felé int, hogy Enna nyugodtan foglaljon csak helyet, s ő maga is odaül közéjük.*
- Utazó? Merre jártál már? Ismered az ingovánnyal határos területet?* érdeklődik.* Merről érkeztél közénk?
*Majd Dronrin felé fordul, noha kényelmesen elhelyezkedett saját alkalmatosságán.*
- Ismeritek egymást Dronrinnal? *pillant a másik lány felé, nem tudván csupán most avagy korábban is ismerték már egymást.*
*Lyz szeretné, ha Dronrin elindulna Monsotorral a küldetésre, jót tenne mindkét Levélnek, ha egy kicsit kiszellőztetné a friss tavaszi szellő. Bár az óriást egy ideje nem látta, azért reméli, még nem indult el.
A Nothrymban az idegen szőkeség és Dronrin már együtt ül, így Lyz a bemutatkozás után a korábban olyan búskomor nő felé is biztató mosollyal fordul. MikorEnna feláll, hogy bemutatkozzon éles elf fülei a feltámadó szelet hallják meg először, majd nem sokkal később a halkan koppanó cseppeket is a N'othrym tetején. A koppanások után, az ablakon bevillanó fényekre, a mindig higgadt Lyz odakapja pillantását. Óhatatlan szorongás kezd terjedni mellkasában, ámbár kevés olyan dolog adódik a világban, mely így hatna rá. A villámos farkas emléke még mindig benne él, és óhatatlanul a csatát juttatja eszébe. Ám Mil'Ochass vezetője nem lehetne az aki, ha mindezt engedné magán elhatalmasodni. Asztaltársai annyit észlelhetnek, hogy ideges pillantást vet az ablaknyílások felé, tán komor is egyben, de higgadt marad velük kapcsolatban, s támogatóan fordul a bemutatkozó szőkeség felé.*
- Üdvözöllek nálunk Ennalinae. Nem zavarsz *míg ezen szavakat ejti, kezével a pad felé int, hogy Enna nyugodtan foglaljon csak helyet, s ő maga is odaül közéjük.*
- Utazó? Merre jártál már? Ismered az ingovánnyal határos területet?* érdeklődik.* Merről érkeztél közénk?
*Majd Dronrin felé fordul, noha kényelmesen elhelyezkedett saját alkalmatosságán.*
- Ismeritek egymást Dronrinnal? *pillant a másik lány felé, nem tudván csupán most avagy korábban is ismerték már egymást.*
668. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-04 22:28:11
Üzenet elküldve: 2020-07-04 22:28:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 59
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A betoppanó új kezdet//
*A lány úgy látja Enna kicsit meglepődik érkezésé, de nem feltételez rosszat a reakció láttán, főleg köszöntés hallatán, ami nagyon megmosolyogtatja.*
-Úgy látom már sikerült ezek szerint kiokosítania az ittenieknek. Nagyon kedves nép.
*Enyhén közelebb hajol és suttogva folytatja.*
-Mellesleg az ételük sem az utolsó...
*Természetesen viccnek szánja a dolgot. Tudja, hogy nagyon sokat köszönhet ennek a varázslatos helynek és Lyznek, akit nem áll szándékában megsérteni. Vissza tér hát a megszokott csevegési stílusához.*
-Hát én jobbnak láttam az éjjel lelécelni és kialudni magamat. A közel múltban történtek kicsit megbolygatták a lelki világomat, de próbálok túl lendülni a dolgokon. Nektek végül hogyan alakult az este? Mesélj, történt valami Umonnal?
*Kíváncsiskodik kicsit, hiszen mindenki érezhette a pattogó szikrákat közöttük és azt mennyire megértették egymást. Hamarosan Lyz is betoppan és a tőle már jól megszokott kecsességgel, eleganciával betölti a teret. Valószínűleg Enna is érzékeli ezt a jelenséget, hiszen tőle nem várt módon, stílusban köszönti a közösség vezetőjét. Dronrin halkan fel is kuncog a jelenet láttán és sejti, hogy Lyz is jól mulat közben. A fekete hajú már tudja, hogy nincs miért tartani a hosszú életűtől, ezért hagyja, hogy két társa megismerkedjen és megoldja a helyzetet. Hátradőlve székében, egy kis időre háttérbe húzódik tehát és csak akkor szól közbe, hogyha szólítják.*
*A lány úgy látja Enna kicsit meglepődik érkezésé, de nem feltételez rosszat a reakció láttán, főleg köszöntés hallatán, ami nagyon megmosolyogtatja.*
-Úgy látom már sikerült ezek szerint kiokosítania az ittenieknek. Nagyon kedves nép.
*Enyhén közelebb hajol és suttogva folytatja.*
-Mellesleg az ételük sem az utolsó...
*Természetesen viccnek szánja a dolgot. Tudja, hogy nagyon sokat köszönhet ennek a varázslatos helynek és Lyznek, akit nem áll szándékában megsérteni. Vissza tér hát a megszokott csevegési stílusához.*
-Hát én jobbnak láttam az éjjel lelécelni és kialudni magamat. A közel múltban történtek kicsit megbolygatták a lelki világomat, de próbálok túl lendülni a dolgokon. Nektek végül hogyan alakult az este? Mesélj, történt valami Umonnal?
*Kíváncsiskodik kicsit, hiszen mindenki érezhette a pattogó szikrákat közöttük és azt mennyire megértették egymást. Hamarosan Lyz is betoppan és a tőle már jól megszokott kecsességgel, eleganciával betölti a teret. Valószínűleg Enna is érzékeli ezt a jelenséget, hiszen tőle nem várt módon, stílusban köszönti a közösség vezetőjét. Dronrin halkan fel is kuncog a jelenet láttán és sejti, hogy Lyz is jól mulat közben. A fekete hajú már tudja, hogy nincs miért tartani a hosszú életűtől, ezért hagyja, hogy két társa megismerkedjen és megoldja a helyzetet. Hátradőlve székében, egy kis időre háttérbe húzódik tehát és csak akkor szól közbe, hogyha szólítják.*
667. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-04 21:52:35
Üzenet elküldve: 2020-07-04 21:52:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 25
Játékstílus: Megfontolt
//A betoppanó új kezdet//
*Érdeklődve hallgatja a segítőkész elf szavait, kíváncsian szív magába mindent, ami ezzel a különös, de varázslatos hellyel kapcsolatos.*
- Á, értem. Szóval levelem. Ez kedves.
*Mondja lelkesen, elcsodálkozva. A további neveket is igyekszik elcsípni, valamint belevésni a fejébe, de nem mindent sikerül teljesen. A szavak ritmusát ugyan sikerül elkapnia, de megjegyeznie már nem feltétlen tudja őket, így a pontos kiejtéssel meggyűlne a baja. Na, majd ha majd később is hallja még ezeket a neveket, akkor majd úgyis beletanul. Mindenesetre a „Me'Ochass”-t igyekszik mélyre vésni, mert tényleg tetszik neki, illetve a vezér nevét is többször elismétli magában, nehogy később kellemetlen helyzetbe kerüljön miatta. Lyzendrát egyébként kifejezetten szimpatikusnak találja, vagyis inkább megkönnyebbül, mikor meglátja őt a trónuson. Valahogy keményebbnek, szigorúbbnak képzelt egy úrnőt.*
- Köszönöm az útbaigazítást, és a vizet is.
*Hálálkodik. Tényleg jól esik neki az újabb pohár víz, azonnal kortyolgatni is kezdi, bár ezúttal jóval lassabban, és csak a pohár feléig issza le azt. Éhsége is csillapulóban van. Összességében eléggé jól érzi magát most a bőrében.
Ahogy ott üldögél, egyszer csak megcsapja a felismerés, hogy ez pontosan az a hely, amelyről Umon mesélt neki nem is olyan régiben. Illetve a nevük mintha piszok mód hasonlítana. Felkavarodik benne rengeteg gondolat és érzelem, újraéli a tegnap éjszakát, majd a ma reggeli útját is, de a sok-sok gondolatfoszlány nem áll össze semmi értelmessé, csak újabb és újabb gondolatokat és kérdőjeleket szül. Miért is nem kereste meg reggel a többieket? Egy buta megérzés miatt? A rátörő mehetnék miatt? Maga sem tudja. Hogyhogy nem tűnt fel neki, hova tévedt? Bár persze nem tud sokat Mil'Ochassról, sőt, voltaképpen semmit, de meglehetősen különös fordulata a sorsnak, hogy pont ide vetődött. ~ Pont, ahol Umon... ~ forgatja magában a dolgot.
Merengése közben lép oda hozzájuk Dronrin, akinek igencsak sikerül meglepnie Ennát. Ezt a magasra szaladó szemöldökök jelzik is. Félreértés ne essék, örül a váratlan találkozásnak, sőt, még akár szívesen meg is ölelné fajtársát üdvözlésül, ha arra kerülne sor, de azért nem számított rá, hogy újra összefutnak, ráadásul ilyen hamar.*
- Nahát, Dronrin! Nem szükséges a fordítás, már kitanultam a dolgokat. Me'Ochass neked is.
*Még kacsint is mellé, hogy teljes hatást érjen el a frissen szerzett nyelvtudásával. Persze mindezt csak azért teszi, hogy mihamarabb kizökkenjen az előbbi furcsa lelkiállapotából, és leplezze zavarát. Hiszen, ha kívül vidámnak és magabiztosnak látszik, akkor sokkal könnyebb ezt elhitetnie önmagával is, míg a vihar csillapul, és valójában azzá nem válik.*
- Hát te meg hova lettél az este? Minden rendben?
*Kérdezi inkább viccelődve, mint aggodalmasan, miközben Dronrin helyet foglal mellettük. A könnyed hangnem ellenére tényleg érdekli, mi történt azóta a lánnyal, így minden figyelmét a válaszának szenteli.
Kibontakozó csevegésük közben odalép hozzájuk Lyzendra is, így Ennát már szinte csak akkor érhetné több külső és belső impulzus, ha valaki erőteljesen rázni kezdené a testét. De azért csak feláll, szép egyenesen, összeszedi magát, és bemutatkozik.*
- Ennalinae Traelehnn vagyok, utazó. *Foglalja össze szép köntösben, hogy egy céltalanul bolyongó munkanélküli.* - Kíváncsiságom hozott erre a helyre, remélem, jelenlétemmel nem zavarok majd senkit. Örvendek a találkozásnak.
*Még meg is hajol kissé, bár inkább csak biccentésnek lehetne nevezni a mozdulatot. Igyekszik illedelmes lenni, de ugyanakkor nem túlzásokba esni. Mindenesetre az összkép kissé komikusra sikeredik, mert a lány közvetlen jellemének ellentmond a helyzet (vélt vagy valós) formalitása, így végül egy felelő kisdiákhoz hasonlatos a produkciója.*
*Érdeklődve hallgatja a segítőkész elf szavait, kíváncsian szív magába mindent, ami ezzel a különös, de varázslatos hellyel kapcsolatos.*
- Á, értem. Szóval levelem. Ez kedves.
*Mondja lelkesen, elcsodálkozva. A további neveket is igyekszik elcsípni, valamint belevésni a fejébe, de nem mindent sikerül teljesen. A szavak ritmusát ugyan sikerül elkapnia, de megjegyeznie már nem feltétlen tudja őket, így a pontos kiejtéssel meggyűlne a baja. Na, majd ha majd később is hallja még ezeket a neveket, akkor majd úgyis beletanul. Mindenesetre a „Me'Ochass”-t igyekszik mélyre vésni, mert tényleg tetszik neki, illetve a vezér nevét is többször elismétli magában, nehogy később kellemetlen helyzetbe kerüljön miatta. Lyzendrát egyébként kifejezetten szimpatikusnak találja, vagyis inkább megkönnyebbül, mikor meglátja őt a trónuson. Valahogy keményebbnek, szigorúbbnak képzelt egy úrnőt.*
- Köszönöm az útbaigazítást, és a vizet is.
*Hálálkodik. Tényleg jól esik neki az újabb pohár víz, azonnal kortyolgatni is kezdi, bár ezúttal jóval lassabban, és csak a pohár feléig issza le azt. Éhsége is csillapulóban van. Összességében eléggé jól érzi magát most a bőrében.
Ahogy ott üldögél, egyszer csak megcsapja a felismerés, hogy ez pontosan az a hely, amelyről Umon mesélt neki nem is olyan régiben. Illetve a nevük mintha piszok mód hasonlítana. Felkavarodik benne rengeteg gondolat és érzelem, újraéli a tegnap éjszakát, majd a ma reggeli útját is, de a sok-sok gondolatfoszlány nem áll össze semmi értelmessé, csak újabb és újabb gondolatokat és kérdőjeleket szül. Miért is nem kereste meg reggel a többieket? Egy buta megérzés miatt? A rátörő mehetnék miatt? Maga sem tudja. Hogyhogy nem tűnt fel neki, hova tévedt? Bár persze nem tud sokat Mil'Ochassról, sőt, voltaképpen semmit, de meglehetősen különös fordulata a sorsnak, hogy pont ide vetődött. ~ Pont, ahol Umon... ~ forgatja magában a dolgot.
Merengése közben lép oda hozzájuk Dronrin, akinek igencsak sikerül meglepnie Ennát. Ezt a magasra szaladó szemöldökök jelzik is. Félreértés ne essék, örül a váratlan találkozásnak, sőt, még akár szívesen meg is ölelné fajtársát üdvözlésül, ha arra kerülne sor, de azért nem számított rá, hogy újra összefutnak, ráadásul ilyen hamar.*
- Nahát, Dronrin! Nem szükséges a fordítás, már kitanultam a dolgokat. Me'Ochass neked is.
*Még kacsint is mellé, hogy teljes hatást érjen el a frissen szerzett nyelvtudásával. Persze mindezt csak azért teszi, hogy mihamarabb kizökkenjen az előbbi furcsa lelkiállapotából, és leplezze zavarát. Hiszen, ha kívül vidámnak és magabiztosnak látszik, akkor sokkal könnyebb ezt elhitetnie önmagával is, míg a vihar csillapul, és valójában azzá nem válik.*
- Hát te meg hova lettél az este? Minden rendben?
*Kérdezi inkább viccelődve, mint aggodalmasan, miközben Dronrin helyet foglal mellettük. A könnyed hangnem ellenére tényleg érdekli, mi történt azóta a lánnyal, így minden figyelmét a válaszának szenteli.
Kibontakozó csevegésük közben odalép hozzájuk Lyzendra is, így Ennát már szinte csak akkor érhetné több külső és belső impulzus, ha valaki erőteljesen rázni kezdené a testét. De azért csak feláll, szép egyenesen, összeszedi magát, és bemutatkozik.*
- Ennalinae Traelehnn vagyok, utazó. *Foglalja össze szép köntösben, hogy egy céltalanul bolyongó munkanélküli.* - Kíváncsiságom hozott erre a helyre, remélem, jelenlétemmel nem zavarok majd senkit. Örvendek a találkozásnak.
*Még meg is hajol kissé, bár inkább csak biccentésnek lehetne nevezni a mozdulatot. Igyekszik illedelmes lenni, de ugyanakkor nem túlzásokba esni. Mindenesetre az összkép kissé komikusra sikeredik, mert a lány közvetlen jellemének ellentmond a helyzet (vélt vagy valós) formalitása, így végül egy felelő kisdiákhoz hasonlatos a produkciója.*
666. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-07-01 09:37:36
Üzenet elküldve: 2020-07-01 09:37:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Két hattal később//
*A kígyómarás okozta nehézségeken már túl van. Két hat pihenés és fokozatos terhelés meghozta a gyümölcsét. Szerencsére nem szerzett maradandó károsodást, de bal alkarján két apró pont jelzi a halálos kígyó névjegyét, amit rajta hagyott. Korábbi ereje és fizikuma majdnem teljesen visszatért már. Most, felgyógyulva, könnyedén kel ki az ágyból, ami azon az éjszakán lehetetlennek tűnt. Redin már nincs itt. Legalább is nem látta azóta az éjszaka után. Biztos visszatért a biztonságot jelentő Kikötőjébe. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem sajnálja azt, hogy már nincs itt. Hiányzik a társasága, még, akkor is, ha tudja, ismeri a valódi énjét. Titkon még reménykedik, hogy nem ment messzire, és ez is csak egy játék számára. Nála nem lehet tudni sosem mit forgat a fejében. Az egészen biztos, hogy meg fogja látogatni a Kikötőben, ha elérkezik ennek az ideje. Kikelve az ágyból megmosakodik a friss patakvízben, amit előző nap hozott fel egy vödörben. Már tervek vannak róla, hogy csináljon egy esővíztárolót, amit használhatnak idefent fürdésre, vagy zuhanyfürdéshez. Ezeket meg fogja valósítani amint visszatér a városból, de most két elintéznivalója is akad, amit szeretne már elvégezni. Mosdás után felöltözik tiszta ruhákba és megreggelizik. Arra papa egy ideje már elment, s az őröktől úgy hallani, hogy a Tavernában segít, mint személyzet. Reggeli után leereszkedik a csigás felvonón, majd az istállóhoz sétál, ahol Éjtépő már nagyon várja. Felszerszámozza hátasát, majd felül a hátára és a kapu irányába indul meg lóháton. A kapu őrségének hagy egy üzenetet, hogy merre találják. Egész pontosan meghagyja, hogy Artheniorba kell mennie, de hamarosan visszatér. A nyitott kapun a felkelő nap sugarai között kilovagol az erdőbe és vágtában indul meg a város felé.*
*A kígyómarás okozta nehézségeken már túl van. Két hat pihenés és fokozatos terhelés meghozta a gyümölcsét. Szerencsére nem szerzett maradandó károsodást, de bal alkarján két apró pont jelzi a halálos kígyó névjegyét, amit rajta hagyott. Korábbi ereje és fizikuma majdnem teljesen visszatért már. Most, felgyógyulva, könnyedén kel ki az ágyból, ami azon az éjszakán lehetetlennek tűnt. Redin már nincs itt. Legalább is nem látta azóta az éjszaka után. Biztos visszatért a biztonságot jelentő Kikötőjébe. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem sajnálja azt, hogy már nincs itt. Hiányzik a társasága, még, akkor is, ha tudja, ismeri a valódi énjét. Titkon még reménykedik, hogy nem ment messzire, és ez is csak egy játék számára. Nála nem lehet tudni sosem mit forgat a fejében. Az egészen biztos, hogy meg fogja látogatni a Kikötőben, ha elérkezik ennek az ideje. Kikelve az ágyból megmosakodik a friss patakvízben, amit előző nap hozott fel egy vödörben. Már tervek vannak róla, hogy csináljon egy esővíztárolót, amit használhatnak idefent fürdésre, vagy zuhanyfürdéshez. Ezeket meg fogja valósítani amint visszatér a városból, de most két elintéznivalója is akad, amit szeretne már elvégezni. Mosdás után felöltözik tiszta ruhákba és megreggelizik. Arra papa egy ideje már elment, s az őröktől úgy hallani, hogy a Tavernában segít, mint személyzet. Reggeli után leereszkedik a csigás felvonón, majd az istállóhoz sétál, ahol Éjtépő már nagyon várja. Felszerszámozza hátasát, majd felül a hátára és a kapu irányába indul meg lóháton. A kapu őrségének hagy egy üzenetet, hogy merre találják. Egész pontosan meghagyja, hogy Artheniorba kell mennie, de hamarosan visszatér. A nyitott kapun a felkelő nap sugarai között kilovagol az erdőbe és vágtában indul meg a város felé.*
665. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-30 10:57:31
Üzenet elküldve: 2020-06-30 10:57:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
//Záró//
*Pycta hasznos tanácsokkal látja el gyakorlás közben. Jól odafigyel minden gondolatra, amit a harcos erdőmélyi elf közvetít neki. A segítő kezet hálásan veszi, majd így felállva tovább hallgatja, hogyan kell az ellenfél hibáit kihasználni, magunkat kiismerhetetlennek megtartani, és a türelem fontossága. Ezekre egyetértően bólint a gnóm.*
- Ezekre oda fogok figyelni. Biztosan sokat kell gyakoroljak még, de már így is rengeteget tanítottál nekem. *Hálásan és mosolyogva mondja mindezt a másiknak. Az újabb csel kérdésén Pycta felnevet. Ganer kíváncsisága mint gnómé határtalan. Erre a kérdésére az elf harcos pár tanácsot ad még, hogyan lehet előnyhöz juttatni magunkat egy küzdelemben.*
- Ezeket is észben tartom majd. Sőt, gyakorolni is fogom. *Látszik rajta, hogy valamin már töri is a fejét. Egy bábu terve kezd kirajzolódni a fejében, amivel gyakorolhatja a küzdelmet. Az ellenfél részletezését is aprólékosan jegyzeteli magában. Nagyon hasznos dolgokat mond a harcos, amikre fontos odafigyelnie. A komoly hangvételű mondatra komolyan is bólint. Megérti, hogy egy éles harc akár halálhoz is vezet.*
- Megértettem, ez komoly dolog, ha élesben harcolunk. Nem fogom elviccelni ha netalán olyan helyzetbe kerülnék. *Biztosítja mesterét, hogy megfogadja az intelmeit és azok szerint fog eljárni. Úgy érzi, hogy sokat tanult, amit magában tudna gyakorolni. Pycta-nak van elég dolga, ezért nem szeretné tovább feltartani az elfet, ezért enyhén meghajtja magát a másik felé.*
- Nagyon hálás vagyok a segítségedért mesterem. Valóban nagy harcos vagy, akitől érdemes lesz még tanulnom a jövőben is. Egy bábut szeretnék építeni, amin gyakorolhatok mindenfélét. Ha nem bánod, itt építeném meg, hogy más is használhassa, ha kedve támad. Nem is szeretnélek tovább feltartani téged. A kislányod bizonyára hiányol már. *Megvárja a másik reakcióit, s ha Pycta is rábólint, akkor el fogja kezdeni a gyakorló bábú építését. Az elf érzékelheti a gnóm szavaiból áradó hálát, a gyakorlásért, oktatásért. Amennyiben a másik távozna, akkor mosollyal köszön el tőle. Ganer mindenképp marad, mert a bábút meg kell tervezni és építeni is.*
//Közelharci gyakorlás//
//Záró//
*Pycta hasznos tanácsokkal látja el gyakorlás közben. Jól odafigyel minden gondolatra, amit a harcos erdőmélyi elf közvetít neki. A segítő kezet hálásan veszi, majd így felállva tovább hallgatja, hogyan kell az ellenfél hibáit kihasználni, magunkat kiismerhetetlennek megtartani, és a türelem fontossága. Ezekre egyetértően bólint a gnóm.*
- Ezekre oda fogok figyelni. Biztosan sokat kell gyakoroljak még, de már így is rengeteget tanítottál nekem. *Hálásan és mosolyogva mondja mindezt a másiknak. Az újabb csel kérdésén Pycta felnevet. Ganer kíváncsisága mint gnómé határtalan. Erre a kérdésére az elf harcos pár tanácsot ad még, hogyan lehet előnyhöz juttatni magunkat egy küzdelemben.*
- Ezeket is észben tartom majd. Sőt, gyakorolni is fogom. *Látszik rajta, hogy valamin már töri is a fejét. Egy bábu terve kezd kirajzolódni a fejében, amivel gyakorolhatja a küzdelmet. Az ellenfél részletezését is aprólékosan jegyzeteli magában. Nagyon hasznos dolgokat mond a harcos, amikre fontos odafigyelnie. A komoly hangvételű mondatra komolyan is bólint. Megérti, hogy egy éles harc akár halálhoz is vezet.*
- Megértettem, ez komoly dolog, ha élesben harcolunk. Nem fogom elviccelni ha netalán olyan helyzetbe kerülnék. *Biztosítja mesterét, hogy megfogadja az intelmeit és azok szerint fog eljárni. Úgy érzi, hogy sokat tanult, amit magában tudna gyakorolni. Pycta-nak van elég dolga, ezért nem szeretné tovább feltartani az elfet, ezért enyhén meghajtja magát a másik felé.*
- Nagyon hálás vagyok a segítségedért mesterem. Valóban nagy harcos vagy, akitől érdemes lesz még tanulnom a jövőben is. Egy bábut szeretnék építeni, amin gyakorolhatok mindenfélét. Ha nem bánod, itt építeném meg, hogy más is használhassa, ha kedve támad. Nem is szeretnélek tovább feltartani téged. A kislányod bizonyára hiányol már. *Megvárja a másik reakcióit, s ha Pycta is rábólint, akkor el fogja kezdeni a gyakorló bábú építését. Az elf érzékelheti a gnóm szavaiból áradó hálát, a gyakorlásért, oktatásért. Amennyiben a másik távozna, akkor mosollyal köszön el tőle. Ganer mindenképp marad, mert a bábút meg kell tervezni és építeni is.*
664. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:40:34
Üzenet elküldve: 2020-06-29 17:40:34
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Időjárásjelentés//
*A meleg idővel a szeszélyes időjárás kéz a kézben jár, s úgy tűnik, most különösen tréfás kedvében van. A fák levelei közül kikukkantva a figyelmesebbek észrevehetik, hogy lassan tömött, szürke fellegek kúsznak Mil'Ochass fölé, halk morgástól, dörgéstől kísérve – de már kár is lenne miattuk szólni. A kellemes, hűs szél szinte azonnal feltámad, nem veszedelmesen, de azért alaposan végigsimít a fák lombkoronáján, és bizony a kövér esőcseppekre sem kell várni. Kipp, kopp, pattognak a keményebb felületeken, meglocsolják a földet, és, ha nem vigyáznak, a népét sem kímélik. Az első villámok felvillannak, az általuk kísért mély dörgés most már betölti a teret. Szép kis eső kerekedik, meg kell hagyni.*
//Időjárásjelentés//
*A meleg idővel a szeszélyes időjárás kéz a kézben jár, s úgy tűnik, most különösen tréfás kedvében van. A fák levelei közül kikukkantva a figyelmesebbek észrevehetik, hogy lassan tömött, szürke fellegek kúsznak Mil'Ochass fölé, halk morgástól, dörgéstől kísérve – de már kár is lenne miattuk szólni. A kellemes, hűs szél szinte azonnal feltámad, nem veszedelmesen, de azért alaposan végigsimít a fák lombkoronáján, és bizony a kövér esőcseppekre sem kell várni. Kipp, kopp, pattognak a keményebb felületeken, meglocsolják a földet, és, ha nem vigyáznak, a népét sem kímélik. Az első villámok felvillannak, az általuk kísért mély dörgés most már betölti a teret. Szép kis eső kerekedik, meg kell hagyni.*
663. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-26 12:10:54
Üzenet elküldve: 2020-06-26 12:10:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
*Nem ez az első pillanat, hogy a világ egy szemvillanás alatt változik meg körülötte. Ám ez az alkalom sokkal üdvözítőbb, mint amikor Sa'Tereth-tel találkozott az artheniori oltár sikeres felszabadítása után. Azonnal érzi, hogy ez a hely közelebb áll a szívéhez és a lelkéhez, mint minden más hely, ahol eddig járt. Talán csak Erdőmélye nyugalma hasonlítható hozzá. Ennek ellenére sem mosolyog, mert tisztában van azzal, milyen lemondásokkal járhatnak számára az elkövetkezők.
Lombzöld szemeit áhítattal emeli az előtte álló szellemalakra. Kétségtelen számára, hogy patrónusa, maga az Erdő Szíve előtt térdel.*
- Parancsolj velem. *Suttogja maga elé halkan és teljes lelkével átadja magát az elhangzó szavaknak.
Hangtalan, türelmesen hallgatja a Fákban Lakót, nem szól közbe, nem kérdez, hisz a kérdéseknek nem jött még el az ideje.
Valóban, sosem vesztette el a hitét, még akkor sem, amikor az Erdő Szíve elvette tőle az érzelmeit és valóját, mert erejére és képességeire volt szükség, hogy őérte harcoljon. Eddig sem volt kétsége afelől, hogy Eeyr, a Fény Úrnője a Fákban Lakóval egylényegű, bár most már tudja, hogy különálló égi istenség, nem egyazon isten két aspektusa. Ám ez semmit sem változtat meg benne, sem hitében, sem eltökéltségében.
Aztán elérnek az erdőmélyi elf szerepére is a történésekben és most először villan érzelem a csuhátlan csuhás lombzöld tekintetében. Sosem vágyott vezetni, sosem akart több lenni a Fákban Lakó katonájánál, lesújtó öklénél, ki védelmezi és harcol őérte. Ám most úgy tűnik, patrónusa egészen más utat kíván el tőle.
Lehajtja fejét, úgy hallgatja feladatait, amelyek minden emléknél élesebben vésődnek elméjébe és tagjaiba. Tudja, hogy nincs akarat benne nemet mondani, de nem is kíván. Szolgája volt mindig is az Erdő Szívének és ezután sem lesz ez másképp. Ez az ő sorsa.
Amikor a szellemalak alakja megváltozik, újra ráemeli lombzöld szemeit, hogy tanúja lehessen az erdő körforgását lefestő változásoknak. Tavasszal a gyógyítás erejét kínálja neki a Fákban Lakó, nyáron ereje kiteljesedik, ősszel védelmet nyújt neki és télen pedig őrszem lesz az erdő békéje felett. Ha minden most nem is teljesen világos számára, türelmesen kivárja majd, míg fény derül valódi képességeire.
Patrónusa emberibb arcán tanúja lehet annak is, rajta miféle változások mennek majd végbe, de egyiket sem bánja, hisz eddig is együtt élt és lélegzett az erdővel, szívében ugyanezek az érzések váltották egymást.
Végül az Erdő Szíve felajánlja neki a választás lehetőségét, de az erdőmélyi elf egyetlen pillanatig sem gondolkodik a válaszon, hisz egész életét az ő szolgálatának szentelte.*
- Az életem és a sorsom a tiéd, rendelkezz velem, mutasd meg utam és vezess engem. *Teljes odaadással és őszinteséggel ejti ki a szavakat, kétségnek makulája sincs benne.
Ha a Fákban Lakó azt kéri tőle, legyen a Küldötte, Prófétája ezen a földön, akkor a csuhátlan csuhás örömmel vállalja a feladatot, a nehézségeket és mindent, mit ez az út kínál neki.*
- Vállalom, mit kívánsz tőlem. *Mondja ki végül a beleegyezés szavait és lombzöld szemeit patrónusára emeli, ajkának szélén örömteli, halvány mosoly. Megérkezett.*
*Nem ez az első pillanat, hogy a világ egy szemvillanás alatt változik meg körülötte. Ám ez az alkalom sokkal üdvözítőbb, mint amikor Sa'Tereth-tel találkozott az artheniori oltár sikeres felszabadítása után. Azonnal érzi, hogy ez a hely közelebb áll a szívéhez és a lelkéhez, mint minden más hely, ahol eddig járt. Talán csak Erdőmélye nyugalma hasonlítható hozzá. Ennek ellenére sem mosolyog, mert tisztában van azzal, milyen lemondásokkal járhatnak számára az elkövetkezők.
Lombzöld szemeit áhítattal emeli az előtte álló szellemalakra. Kétségtelen számára, hogy patrónusa, maga az Erdő Szíve előtt térdel.*
- Parancsolj velem. *Suttogja maga elé halkan és teljes lelkével átadja magát az elhangzó szavaknak.
Hangtalan, türelmesen hallgatja a Fákban Lakót, nem szól közbe, nem kérdez, hisz a kérdéseknek nem jött még el az ideje.
Valóban, sosem vesztette el a hitét, még akkor sem, amikor az Erdő Szíve elvette tőle az érzelmeit és valóját, mert erejére és képességeire volt szükség, hogy őérte harcoljon. Eddig sem volt kétsége afelől, hogy Eeyr, a Fény Úrnője a Fákban Lakóval egylényegű, bár most már tudja, hogy különálló égi istenség, nem egyazon isten két aspektusa. Ám ez semmit sem változtat meg benne, sem hitében, sem eltökéltségében.
Aztán elérnek az erdőmélyi elf szerepére is a történésekben és most először villan érzelem a csuhátlan csuhás lombzöld tekintetében. Sosem vágyott vezetni, sosem akart több lenni a Fákban Lakó katonájánál, lesújtó öklénél, ki védelmezi és harcol őérte. Ám most úgy tűnik, patrónusa egészen más utat kíván el tőle.
Lehajtja fejét, úgy hallgatja feladatait, amelyek minden emléknél élesebben vésődnek elméjébe és tagjaiba. Tudja, hogy nincs akarat benne nemet mondani, de nem is kíván. Szolgája volt mindig is az Erdő Szívének és ezután sem lesz ez másképp. Ez az ő sorsa.
Amikor a szellemalak alakja megváltozik, újra ráemeli lombzöld szemeit, hogy tanúja lehessen az erdő körforgását lefestő változásoknak. Tavasszal a gyógyítás erejét kínálja neki a Fákban Lakó, nyáron ereje kiteljesedik, ősszel védelmet nyújt neki és télen pedig őrszem lesz az erdő békéje felett. Ha minden most nem is teljesen világos számára, türelmesen kivárja majd, míg fény derül valódi képességeire.
Patrónusa emberibb arcán tanúja lehet annak is, rajta miféle változások mennek majd végbe, de egyiket sem bánja, hisz eddig is együtt élt és lélegzett az erdővel, szívében ugyanezek az érzések váltották egymást.
Végül az Erdő Szíve felajánlja neki a választás lehetőségét, de az erdőmélyi elf egyetlen pillanatig sem gondolkodik a válaszon, hisz egész életét az ő szolgálatának szentelte.*
- Az életem és a sorsom a tiéd, rendelkezz velem, mutasd meg utam és vezess engem. *Teljes odaadással és őszinteséggel ejti ki a szavakat, kétségnek makulája sincs benne.
Ha a Fákban Lakó azt kéri tőle, legyen a Küldötte, Prófétája ezen a földön, akkor a csuhátlan csuhás örömmel vállalja a feladatot, a nehézségeket és mindent, mit ez az út kínál neki.*
- Vállalom, mit kívánsz tőlem. *Mondja ki végül a beleegyezés szavait és lombzöld szemeit patrónusára emeli, ajkának szélén örömteli, halvány mosoly. Megérkezett.*
662. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-25 21:34:04
Üzenet elküldve: 2020-06-25 21:34:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Közelharci gyakorlás//
*Valóban nem az a cél, hogy Ganer essen-keljen vagy hogy az erdőmélyi elf a saját tudását csillogtassa egy kevésbé képzett előtt. A lényeg a tapasztalás és a tanulás és a csuhátlan csuhás igyekszik ennek megfelelően vezetni a gnóm ifjút az edzés alatt.
A cselt magyarázat követi, majd amikor Ganer szinte azonnal megismételné a korábbi cselt, a mögé kerülést, akkor az erdőmélyi kihasználja azt, hogy pontosan tudja, mi következik és egy másik csellel lepi meg a gnómot.
Amikor aztán Ganer a földre kerül, felhagy a támadással és kezét nyújtja neki, hogy segítsen felállni.*
- A harcban előny a kiismerhetetlenség. Ha az ellenfeled tudja, mit fog tenni, akkor kihasználhatja. Ezért mindig maradj kiismerhetetlen, lásd meg a lehetőséged és használd ki. Légy türelmes. *Mosolyog a feltápászkodó Ganerre, miközben pár újabb tanáccsal próbál meg segíteni neki a fejlődésben.*
- Újabb csel? *Nevet fel halkan. A gnóm ifjú szivacsként szívná magába a tudást. Elgondolkodik, hogy mit taníthatna még neki és persze sok minden van a tarsolyában, de nem szeretné egyszerre sok újdonsággal elárasztani őt, mert akkor félő, hogy a sok információ között elvész a tudás.*
- Sokféle előnyhöz juttathatod magad egy harcban. Ha le tudod fegyverezni az ellenfeled vagy megfelelő fegyver esetén akár el is törheted a másik fegyverét. *Sorolja, amelyek gyorsan eszébe jutnak.*
- Ezek mind-mind az ellenféltől és fegyverétől függenek, ezért nagyon fontos, hogy minden apró részletet megfigyelj az ellenfeleden. A fegyver, a páncélzat, a mozgása, a súlya, de még az is, hogy melyik kezében forgatja a fegyvert fontos lehet. *Lép kissé közelebb, hogy mélyen a gnóm ifjú szemébe nézhessen.*
- Ez most egy gyakorló küzdelem, de ha valódi harc kezdődik, akkor sokszor meghal valaki. *Szeretné, hogy mielőtt folytatják, Ganer tisztában lenne azzal, hogy amit mondott, nagyon is igaz. A mostani harc alatt sokadszor hallhatott volna már meg.*
//Közelharci gyakorlás//
*Valóban nem az a cél, hogy Ganer essen-keljen vagy hogy az erdőmélyi elf a saját tudását csillogtassa egy kevésbé képzett előtt. A lényeg a tapasztalás és a tanulás és a csuhátlan csuhás igyekszik ennek megfelelően vezetni a gnóm ifjút az edzés alatt.
A cselt magyarázat követi, majd amikor Ganer szinte azonnal megismételné a korábbi cselt, a mögé kerülést, akkor az erdőmélyi kihasználja azt, hogy pontosan tudja, mi következik és egy másik csellel lepi meg a gnómot.
Amikor aztán Ganer a földre kerül, felhagy a támadással és kezét nyújtja neki, hogy segítsen felállni.*
- A harcban előny a kiismerhetetlenség. Ha az ellenfeled tudja, mit fog tenni, akkor kihasználhatja. Ezért mindig maradj kiismerhetetlen, lásd meg a lehetőséged és használd ki. Légy türelmes. *Mosolyog a feltápászkodó Ganerre, miközben pár újabb tanáccsal próbál meg segíteni neki a fejlődésben.*
- Újabb csel? *Nevet fel halkan. A gnóm ifjú szivacsként szívná magába a tudást. Elgondolkodik, hogy mit taníthatna még neki és persze sok minden van a tarsolyában, de nem szeretné egyszerre sok újdonsággal elárasztani őt, mert akkor félő, hogy a sok információ között elvész a tudás.*
- Sokféle előnyhöz juttathatod magad egy harcban. Ha le tudod fegyverezni az ellenfeled vagy megfelelő fegyver esetén akár el is törheted a másik fegyverét. *Sorolja, amelyek gyorsan eszébe jutnak.*
- Ezek mind-mind az ellenféltől és fegyverétől függenek, ezért nagyon fontos, hogy minden apró részletet megfigyelj az ellenfeleden. A fegyver, a páncélzat, a mozgása, a súlya, de még az is, hogy melyik kezében forgatja a fegyvert fontos lehet. *Lép kissé közelebb, hogy mélyen a gnóm ifjú szemébe nézhessen.*
- Ez most egy gyakorló küzdelem, de ha valódi harc kezdődik, akkor sokszor meghal valaki. *Szeretné, hogy mielőtt folytatják, Ganer tisztában lenne azzal, hogy amit mondott, nagyon is igaz. A mostani harc alatt sokadszor hallhatott volna már meg.*
661. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-06-22 21:45:47
Üzenet elküldve: 2020-06-22 21:45:47
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Próféták//
*Xauzur megtorpan a virágok szélén, füleit hegyezve, éber őrként figyeli az újabb és újabb neszeket, amik miután egyetlen hanggá olvadtak elhalnak.*
-Jöjj!
*Mondja még egyszer utoljára a hang, és ahogy Pycta lenéz és a szirmokat érinti, egyetlen pislantás alatt megváltozik körülötte a világ. Mikor újra kinyitja a szemét óriási, hegymagas fák között áll, melyek akár a felhők, úgy takarják el a napot, köztük kisebb fák, bokrok, virágok nőnek, nem olyan vadak, mint Erdőmélye bozótosai, nagyságuk letisztulttá teszi a tájat. Egy éteri alak áll Pycta előtt, a szellemalak lába gyökerekben végződik, külsejéből pillangók és madarak repülnek ki, vagy éppen olvadnak bele, karjai ágak, vagy éppen agancsok, teste pedig akár a vezérszarvas kihúzott mellkasa, úgy domborodik.*
-Hallgattam Erdő Gyermeke, mint a lombok télvíz idején. Hallgattam, míg a rügy újra ki nem bújt, míg a virág újra ki nem nyílt, de most itt vagyok!
*Jelenti be egy kis szünet után.*
-Itt vagyok, s te, az Erdő Védelmezője is itt vagy, mert még álmomban sem hagytál el.
*Kicsit elmozdul a levegőben.*
-Erőm újra a teljében, a Hetedik, és hű követőim jóvoltából. A Hetedik, igen Pycta, ő az egyedüli szövetséges az égi hatalmasok között, ő az, aki megérti a virágot és gyámolítja azt, kinek a szíve a természet szavára dobban. Az ő temploma az enyém, és az én templomom az övé. Te pedig ennek a templomnak, ennek az óriás zöld katedrálisnak vagy az őrizője, s hűségedért, kitartásodért tanítást és felhatalmazást kapsz tőlem.
*Miután kifejtette Eeyr istennő szerepét önmaga fényének visszanyerésében rátér Pyctáéra.*
-Küldöttem leszel, küldöttem, hogy megvédd az erdő határait, hogy taníts, hogy szólj helyettem azokhoz, kiknek a füle nem elég éles. Küldetésed nem ért véget Erdők Őrizője, még csak most kezdődik. Áldozzatok nekem minden nyári napfordulóján Eeyr oltárán szentelt vadat, s bogyókat, valamint vasat, mely már nem bánthat fát. Hívd össze az embereket, elfeket és egyéb lényeket, hogy tanúi lehessenek a zöld uralmának! De nem hagylak egyedül utadon, nem, többé nem!
*Átváltozik, egy apró fagyermek alakját veszi fel, mi rügyet fakaszt, leveleket, virágot növeszt, majd elhullajtja azokat, végül kopaszon didereg, csak hogy egy perccel később újrakezdhesse.*
-A természet örökkön változik, ez az ereje. Ez az én szívdobbanásom, ez a zubogó vér az ereimben, és ez lesz a tiedben is, ha szolgálatomba állsz.
*A táj hirtelen kicsit megváltozik, tavasz köszönt be.*
-A tavasz a növekedésé, a sebek begyógyulásáé, a megfelelő időben a tavasz erejét adom neked, hogy se állat, se növény ne szenvedhessen, ha őket érinted.
*A virágok kipattannak, a rovarok kórusa felhangosodik, a fény is erősödik kissé ahogy az első termések is megjelennek.*
-A nyár a természet erejének telje, ilyenkor ébren vannak az állatok, növények, fák, ha valaki ilyenkor tör reád, az én otthonomban, az erdőben segítségedre sietnek testvéreid!
*A levelek megsárgulnak, esőként kezdenek lehullni.*
-Az ősz a színeké, a felkészülésé, a megbúvásé. A levelek eltakarják a földi bogarat, a fák pedig téged. Lépj a törzsükbe, s onnan ki többé nem engednek, ám vigyázz Erdő Védelmezője, amelyik fába belépsz, azzal összekötöd életedet, míg el nem hagyod őt!
*Ezután hideg szél hasít végig a tájon, a fák csontvázként merednek az égbe száz meg száz láb magasan, és a vadak kezdenek el csak mozogni a hóban.*
-Télen majd mindenki alszik, néhány vad csupán az, ki őrzi az erdőt, te vagy a vezérük. Ha álomra hunyod a szemed, s ismersz egy vadat, úgy az ő szemével látod a világot, az ő vére zubog át rajtad, s az ő izmait feszítheted meg. Egy télen egy vad Pycta, ahogyan a vadászat szabálya is írja!
*Mindezek után visszaváltozik emberibb alakjába, és most az arcán jelentkeznek az évszakok jelei. Tavasszal kisimul arca, haja kisarjad, nyárra szemfogai megnyúlnak kissé, erőssé téve arccsontját, ősszel szőrzete a kékes-fehéres-zöldes árnyalatból rőtbe vált, míg télen haja kihullik, arcára ráncok költöznek.*
-A vérem, mi benned folyik rajtad is meglátszik majd. Az állatok megérzik, nem akarják majd véred, míg nem bántod őket. Tavasszal te is megújulsz, hegeid a múltba vesznek a hatok alatt. Nyáron a virágok és vadak erejének teljében a virágok illata és a vadak szemfoga lesz a tiéd. Ősszel te is a levelekkel sárgulsz, míg télen rideg lesz homlokod, akár a fagyott faág.
*Beszédének végével Pyctára néz.*
-Szólj most te, Erdő Őrzője! Magadra veszed vérem terhét? Vezeted azon gyermekeimet, kik elszakadtak tőlem, hogy újra harmóniában élhessenek velem? S esküdet megújítod azzal, hogy az Eeyrnél szentelt vadat feláldozod nekem, s vérét magadénak veszed?
*Kérdezi most az újdonsült prófétát, hisz sorsa talán elkerülhetetlen, de az Erdő Ura is tudja, hogy nem lehet Őrző az, kinek szívében kétségek égnek, akár az erdő avarába beleharapó bozótlángok.*
*Xauzur megtorpan a virágok szélén, füleit hegyezve, éber őrként figyeli az újabb és újabb neszeket, amik miután egyetlen hanggá olvadtak elhalnak.*
-Jöjj!
*Mondja még egyszer utoljára a hang, és ahogy Pycta lenéz és a szirmokat érinti, egyetlen pislantás alatt megváltozik körülötte a világ. Mikor újra kinyitja a szemét óriási, hegymagas fák között áll, melyek akár a felhők, úgy takarják el a napot, köztük kisebb fák, bokrok, virágok nőnek, nem olyan vadak, mint Erdőmélye bozótosai, nagyságuk letisztulttá teszi a tájat. Egy éteri alak áll Pycta előtt, a szellemalak lába gyökerekben végződik, külsejéből pillangók és madarak repülnek ki, vagy éppen olvadnak bele, karjai ágak, vagy éppen agancsok, teste pedig akár a vezérszarvas kihúzott mellkasa, úgy domborodik.*
-Hallgattam Erdő Gyermeke, mint a lombok télvíz idején. Hallgattam, míg a rügy újra ki nem bújt, míg a virág újra ki nem nyílt, de most itt vagyok!
*Jelenti be egy kis szünet után.*
-Itt vagyok, s te, az Erdő Védelmezője is itt vagy, mert még álmomban sem hagytál el.
*Kicsit elmozdul a levegőben.*
-Erőm újra a teljében, a Hetedik, és hű követőim jóvoltából. A Hetedik, igen Pycta, ő az egyedüli szövetséges az égi hatalmasok között, ő az, aki megérti a virágot és gyámolítja azt, kinek a szíve a természet szavára dobban. Az ő temploma az enyém, és az én templomom az övé. Te pedig ennek a templomnak, ennek az óriás zöld katedrálisnak vagy az őrizője, s hűségedért, kitartásodért tanítást és felhatalmazást kapsz tőlem.
*Miután kifejtette Eeyr istennő szerepét önmaga fényének visszanyerésében rátér Pyctáéra.*
-Küldöttem leszel, küldöttem, hogy megvédd az erdő határait, hogy taníts, hogy szólj helyettem azokhoz, kiknek a füle nem elég éles. Küldetésed nem ért véget Erdők Őrizője, még csak most kezdődik. Áldozzatok nekem minden nyári napfordulóján Eeyr oltárán szentelt vadat, s bogyókat, valamint vasat, mely már nem bánthat fát. Hívd össze az embereket, elfeket és egyéb lényeket, hogy tanúi lehessenek a zöld uralmának! De nem hagylak egyedül utadon, nem, többé nem!
*Átváltozik, egy apró fagyermek alakját veszi fel, mi rügyet fakaszt, leveleket, virágot növeszt, majd elhullajtja azokat, végül kopaszon didereg, csak hogy egy perccel később újrakezdhesse.*
-A természet örökkön változik, ez az ereje. Ez az én szívdobbanásom, ez a zubogó vér az ereimben, és ez lesz a tiedben is, ha szolgálatomba állsz.
*A táj hirtelen kicsit megváltozik, tavasz köszönt be.*
-A tavasz a növekedésé, a sebek begyógyulásáé, a megfelelő időben a tavasz erejét adom neked, hogy se állat, se növény ne szenvedhessen, ha őket érinted.
*A virágok kipattannak, a rovarok kórusa felhangosodik, a fény is erősödik kissé ahogy az első termések is megjelennek.*
-A nyár a természet erejének telje, ilyenkor ébren vannak az állatok, növények, fák, ha valaki ilyenkor tör reád, az én otthonomban, az erdőben segítségedre sietnek testvéreid!
*A levelek megsárgulnak, esőként kezdenek lehullni.*
-Az ősz a színeké, a felkészülésé, a megbúvásé. A levelek eltakarják a földi bogarat, a fák pedig téged. Lépj a törzsükbe, s onnan ki többé nem engednek, ám vigyázz Erdő Védelmezője, amelyik fába belépsz, azzal összekötöd életedet, míg el nem hagyod őt!
*Ezután hideg szél hasít végig a tájon, a fák csontvázként merednek az égbe száz meg száz láb magasan, és a vadak kezdenek el csak mozogni a hóban.*
-Télen majd mindenki alszik, néhány vad csupán az, ki őrzi az erdőt, te vagy a vezérük. Ha álomra hunyod a szemed, s ismersz egy vadat, úgy az ő szemével látod a világot, az ő vére zubog át rajtad, s az ő izmait feszítheted meg. Egy télen egy vad Pycta, ahogyan a vadászat szabálya is írja!
*Mindezek után visszaváltozik emberibb alakjába, és most az arcán jelentkeznek az évszakok jelei. Tavasszal kisimul arca, haja kisarjad, nyárra szemfogai megnyúlnak kissé, erőssé téve arccsontját, ősszel szőrzete a kékes-fehéres-zöldes árnyalatból rőtbe vált, míg télen haja kihullik, arcára ráncok költöznek.*
-A vérem, mi benned folyik rajtad is meglátszik majd. Az állatok megérzik, nem akarják majd véred, míg nem bántod őket. Tavasszal te is megújulsz, hegeid a múltba vesznek a hatok alatt. Nyáron a virágok és vadak erejének teljében a virágok illata és a vadak szemfoga lesz a tiéd. Ősszel te is a levelekkel sárgulsz, míg télen rideg lesz homlokod, akár a fagyott faág.
*Beszédének végével Pyctára néz.*
-Szólj most te, Erdő Őrzője! Magadra veszed vérem terhét? Vezeted azon gyermekeimet, kik elszakadtak tőlem, hogy újra harmóniában élhessenek velem? S esküdet megújítod azzal, hogy az Eeyrnél szentelt vadat feláldozod nekem, s vérét magadénak veszed?
*Kérdezi most az újdonsült prófétát, hisz sorsa talán elkerülhetetlen, de az Erdő Ura is tudja, hogy nem lehet Őrző az, kinek szívében kétségek égnek, akár az erdő avarába beleharapó bozótlángok.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927