Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 36 (701. - 720. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
720. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-21 13:04:16
Üzenet elküldve: 2020-09-21 13:04:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*A lány szégyenlősen mosolyog és aprót bólint a csók utáni kérdésre.*
-Igen, le tudnék itt telepedni Rúnával és veled.
*Pont ahogyan mondanivalója végéhez érkezik, föntről valaki leszól nekik. Valószínűleg a kapu egyik őre az, aki köszön nekik és rögtön egy kérdést is kapnak.*
-Köszönjük! Téged is áldjon! Hallottunk a hely varázslatosságáról és útra keltünk, hogy megnézzük. Érdekelne minket a közösség erdei életmódja. Reggel óta gyalogolunk. Lehetne, hogy bebocsátást nyerjünk?
*Tetszik neki az őr barátságos modora, így ő is ilyen módon nyilvánul meg. Reméli, hogy szimpatikusnak látszanak, hamar bebocsátást nyernek és pihenhetnek.*
*A lány szégyenlősen mosolyog és aprót bólint a csók utáni kérdésre.*
-Igen, le tudnék itt telepedni Rúnával és veled.
*Pont ahogyan mondanivalója végéhez érkezik, föntről valaki leszól nekik. Valószínűleg a kapu egyik őre az, aki köszön nekik és rögtön egy kérdést is kapnak.*
-Köszönjük! Téged is áldjon! Hallottunk a hely varázslatosságáról és útra keltünk, hogy megnézzük. Érdekelne minket a közösség erdei életmódja. Reggel óta gyalogolunk. Lehetne, hogy bebocsátást nyerjünk?
*Tetszik neki az őr barátságos modora, így ő is ilyen módon nyilvánul meg. Reméli, hogy szimpatikusnak látszanak, hamar bebocsátást nyernek és pihenhetnek.*
719. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:15:40
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:15:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mil'Ochassban//
*Míg a trióból ketten szótlan indulnak el az íjásszal, a szarvassal érkező lány reflektál Aravien korábbi szavaira.*
- Úgy legyen, de ahogy mondani szokás: "messziről jött ember azt mond, amit akar". *Mosolyog a szőke elf, ahogy beljebb vezeti őket.
Ahogy a N'orthym felé tartanak, találkoznak Pyctával és társával, Xauzurral, az erdőmélyi irbisszel. Korábban voltak kétségei a ragadozót illetően, de mostanra teljesen megszokta az irbisz jelenlétét. Általában csak akkor jelenik meg, ha az ezüsthajú elf is ott van, így nincs mitől tartania már.*
- A Fákban Lakó áldjon, me'ochass. *Köszönti enyhe meghajlással az elfet és a hármashoz fordul.*
- Hadd mutassam be nektek Pycta del Ventust, a közösség egyik alapítóját. *Int jobbjával az irbisszel álló férfi felé.*
- Vendégek, letelepedni vágyók és Datot már ismered. *Mutatja be a hármast röviden.
Pycta visszaküldi az őrségbe és Aravien örömmel veszi a dolgot.*
- Köszönöm, me'ochass. Az Erdő Szíve áldjon. *Újabb alig érezhető meghajlás, majd az íjász elindul vissza a kapu felé, a többi íjász is követi őt, kik eddig a menetet biztosították.*
//Bármi megtörténhet//
*A kapuhoz visszatérve már újabb érkezőket talál előtte. Felmászik az őrhelyére és onnan tekint le a kettősre. Két ember, egy férfi és egy nő áll odakint.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket! *Köszönti az egy párnak tűnő alakokat, alkarjait az őrposzt palánkjára támasztja, úgy folytatja.*
- Mi járatban érkeztetek Mil'Ochassba? *Kezdi a kötelező kérdéssel. Hisz a bejutás első lépcsőfoka az erre a kérdésre adott válasz. Hangja és viselkedése barátságos, de mint őr, kötelező távolságtartással fűszerezett.*
*Míg a trióból ketten szótlan indulnak el az íjásszal, a szarvassal érkező lány reflektál Aravien korábbi szavaira.*
- Úgy legyen, de ahogy mondani szokás: "messziről jött ember azt mond, amit akar". *Mosolyog a szőke elf, ahogy beljebb vezeti őket.
Ahogy a N'orthym felé tartanak, találkoznak Pyctával és társával, Xauzurral, az erdőmélyi irbisszel. Korábban voltak kétségei a ragadozót illetően, de mostanra teljesen megszokta az irbisz jelenlétét. Általában csak akkor jelenik meg, ha az ezüsthajú elf is ott van, így nincs mitől tartania már.*
- A Fákban Lakó áldjon, me'ochass. *Köszönti enyhe meghajlással az elfet és a hármashoz fordul.*
- Hadd mutassam be nektek Pycta del Ventust, a közösség egyik alapítóját. *Int jobbjával az irbisszel álló férfi felé.*
- Vendégek, letelepedni vágyók és Datot már ismered. *Mutatja be a hármast röviden.
Pycta visszaküldi az őrségbe és Aravien örömmel veszi a dolgot.*
- Köszönöm, me'ochass. Az Erdő Szíve áldjon. *Újabb alig érezhető meghajlás, majd az íjász elindul vissza a kapu felé, a többi íjász is követi őt, kik eddig a menetet biztosították.*
//Bármi megtörténhet//
*A kapuhoz visszatérve már újabb érkezőket talál előtte. Felmászik az őrhelyére és onnan tekint le a kettősre. Két ember, egy férfi és egy nő áll odakint.*
- Az Erdő Szíve áldjon benneteket! *Köszönti az egy párnak tűnő alakokat, alkarjait az őrposzt palánkjára támasztja, úgy folytatja.*
- Mi járatban érkeztetek Mil'Ochassba? *Kezdi a kötelező kérdéssel. Hisz a bejutás első lépcsőfoka az erre a kérdésre adott válasz. Hangja és viselkedése barátságos, de mint őr, kötelező távolságtartással fűszerezett.*
718. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:01:44
Üzenet elküldve: 2020-09-20 16:01:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Nehéz szívvel indul el lefelé a lépcsőn, hogy a Hajnal-liget felé vegye az irányt. Ahogy leér, csatlakozik hozzá Xauzur, aki, mintha érezné a közelmúlt eseményeinek súlyát, oldalát-hátát az erdőmélyi elf lábának támasztva halad mellette. A csuhátlan csuhás szomorú mosollyal simítja meg az irbisz hátát, halk sóhajjal próbálja lerázni magáról a történtek hatását, hogy az előtte álló áldozatra tudjon hangolódni.
Ahogy a Szent Fa felé tart, szembetalálkozik Araviennel, az íjász őr egy kisebb csapattal közeledik feléjük. Az erdőmélyi elf megtorpan, sárga ragadozószemeivel néz végig a színes társaságon.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'ochass. *Köszönti az ismerősökkel érkező ismeretleneket is. Hisz Datot korábban már látta a közösségben. A levélszín hajú elf és a madártollal díszített hajú embert lány viszont ismeretlen számára.*
- Kik a vendégeink? *Kérdi az elf férfit. Jobbját az idegeneket fürkésző irbisz hátára teszi, biztos, ami biztos. Xauzur érdeklődve szimatol a levegőbe, a csuhátlan csuháséval hasonlatos sárga íriszű, hasított pupillás tekintete kíváncsian villan az érkezettek felé.*
- Térj csak vissza az őrségbe, innen átveszem őket. *Mondja halovány mosollyal Araviennek és ha nincs az íjásznak kifogása ellene, akkor valóban folytatja a hármas kíséretét. Bár ő épp a N'orthymből érkezett, majd kiderül, merre tartott a hármas.*
//Az áldozat előkészületei//
//Mil'Ochassban//
*Nehéz szívvel indul el lefelé a lépcsőn, hogy a Hajnal-liget felé vegye az irányt. Ahogy leér, csatlakozik hozzá Xauzur, aki, mintha érezné a közelmúlt eseményeinek súlyát, oldalát-hátát az erdőmélyi elf lábának támasztva halad mellette. A csuhátlan csuhás szomorú mosollyal simítja meg az irbisz hátát, halk sóhajjal próbálja lerázni magáról a történtek hatását, hogy az előtte álló áldozatra tudjon hangolódni.
Ahogy a Szent Fa felé tart, szembetalálkozik Araviennel, az íjász őr egy kisebb csapattal közeledik feléjük. Az erdőmélyi elf megtorpan, sárga ragadozószemeivel néz végig a színes társaságon.*
- Az Erdő Szíve áldjon, me'ochass. *Köszönti az ismerősökkel érkező ismeretleneket is. Hisz Datot korábban már látta a közösségben. A levélszín hajú elf és a madártollal díszített hajú embert lány viszont ismeretlen számára.*
- Kik a vendégeink? *Kérdi az elf férfit. Jobbját az idegeneket fürkésző irbisz hátára teszi, biztos, ami biztos. Xauzur érdeklődve szimatol a levegőbe, a csuhátlan csuháséval hasonlatos sárga íriszű, hasított pupillás tekintete kíváncsian villan az érkezettek felé.*
- Térj csak vissza az őrségbe, innen átveszem őket. *Mondja halovány mosollyal Araviennek és ha nincs az íjásznak kifogása ellene, akkor valóban folytatja a hármas kíséretét. Bár ő épp a N'orthymből érkezett, majd kiderül, merre tartott a hármas.*
717. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-18 22:36:57
Üzenet elküldve: 2020-09-18 22:36:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*A férfi mosolyogva fogadja a csókot, és szinte alig győzi a tempót amit a kedvese diktál. Ha megérkeznek a kapuhoz, a férfi bezörget.*
-Egy kicsit talán várnunk kell.* Szól a bárd.*
-Azt mondják sok szép látnivaló van itt.* Majd közel hajolva Tasához megcsókolja őt.*
-A szavaidból úgy vettem ki, mintha itt szeretnél letelepedni, jól gondolom?* Persze a férfit ez egy cseppet sem zavarná. Itt csendben alkothat, meg énekelhet, és ki tudja, talán az itteniek is szeretik a művészeteket. Az elfek amúgy is híresek a költeményeikről, és arról, hogy szépen zenélnek, sőt kiváló hangszerkészítők is. Valaki egyszer azt mesélte Xarasnak, hogy az elfek ezüstből készült húrokat használnak, azért olyan szépen csengő az énekeik. A férfi nem tudja, hogy valóban így van-e de most lesz ideje körbenézni és tanulni. Neki mindegy, hogy hol van, csak Tasa közelében lehessen.*
*A férfi mosolyogva fogadja a csókot, és szinte alig győzi a tempót amit a kedvese diktál. Ha megérkeznek a kapuhoz, a férfi bezörget.*
-Egy kicsit talán várnunk kell.* Szól a bárd.*
-Azt mondják sok szép látnivaló van itt.* Majd közel hajolva Tasához megcsókolja őt.*
-A szavaidból úgy vettem ki, mintha itt szeretnél letelepedni, jól gondolom?* Persze a férfit ez egy cseppet sem zavarná. Itt csendben alkothat, meg énekelhet, és ki tudja, talán az itteniek is szeretik a művészeteket. Az elfek amúgy is híresek a költeményeikről, és arról, hogy szépen zenélnek, sőt kiváló hangszerkészítők is. Valaki egyszer azt mesélte Xarasnak, hogy az elfek ezüstből készült húrokat használnak, azért olyan szépen csengő az énekeik. A férfi nem tudja, hogy valóban így van-e de most lesz ideje körbenézni és tanulni. Neki mindegy, hogy hol van, csak Tasa közelében lehessen.*
716. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-18 16:46:56
Üzenet elküldve: 2020-09-18 16:46:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat előkészületei//
*A N'orthrym bejáratában álló erdőmélyi elf, szemben Lyzzel, leveszi nyakából Nieveshát és maga elé állítva, hogy hátát a lábának támaszthassa, kezeit a vállaira teszi.*
- Találkoztam az Erdő Szívével, aki feladattal bízott meg. *Válaszol a szőke elf lánynak.*
- Prófétája lettem. *Mondja ki egyszerűen, pedig egyáltalán nem egyszerű dologról van szó.
A titulussal feladatot is kapott, nem csak hatalmat, hisz a nagyobb hatalom nagyobb felelősséggel is jár. Most már nem csak lesújtó ökle a Fákban Lakónak, hanem útmutató is. Nem kérte a megtiszteltetést, de mégis megkapta. Nem is megkapta, elfogadta, hisz egész életében erre készült és bár nem gondolta, hogy azzá válik, mégsem utasíthatta vissza, bármilyen hatással is lesz majd az életére és ezzel az életükre.*
- El kell végeznem az áldozatot az oltárnál, hogy megerősítsem azt. Aztán útnak indulok. *Halkul el, lenézve az előtte álló kislányra. Biztos benne, hogy Lyznek ez nem fog jólesni, de az Erdő Szívének ügye mindenek előtt áll. Akár személyes kapcsolatai előtt is. Persze nem az a célja, hogy megbántsa Lyzendrát vagy maga mögött hagyja Nieveshát, de fel kell állítania a sorrendet és aszerint cselekedni.*
- Niev, menj, egyél valamit és találkozunk a Szent Fánál. Szeretném, ha te is ott lennél az áldozatkor. *Simogatja meg a kócos fürtökkel keretezett fejet.
Egyszerre szomorú és izgatott. Szomorú, mert mostani életének vége és még nem tudja, miféle hatással lesz ez a Lyzzel való kapcsolatára vagy Nieveshára. De mégis olyan kaland áll előtte, amire a hívők nagy része egész életében vár és készül és neki megadatott a lehetőség, hogy valóban tegyen valamit a Fákban Lakóért.*
- Megyek, előkészítem az áldozatot. *Mondja halkan és leguggolva megcsókolja Niev homlokát, majd kerülve Lyz pillantását lesiet a lépcsőn, hogy a Hajnal-ligethez menjen.*
//Az áldozat előkészületei//
*A N'orthrym bejáratában álló erdőmélyi elf, szemben Lyzzel, leveszi nyakából Nieveshát és maga elé állítva, hogy hátát a lábának támaszthassa, kezeit a vállaira teszi.*
- Találkoztam az Erdő Szívével, aki feladattal bízott meg. *Válaszol a szőke elf lánynak.*
- Prófétája lettem. *Mondja ki egyszerűen, pedig egyáltalán nem egyszerű dologról van szó.
A titulussal feladatot is kapott, nem csak hatalmat, hisz a nagyobb hatalom nagyobb felelősséggel is jár. Most már nem csak lesújtó ökle a Fákban Lakónak, hanem útmutató is. Nem kérte a megtiszteltetést, de mégis megkapta. Nem is megkapta, elfogadta, hisz egész életében erre készült és bár nem gondolta, hogy azzá válik, mégsem utasíthatta vissza, bármilyen hatással is lesz majd az életére és ezzel az életükre.*
- El kell végeznem az áldozatot az oltárnál, hogy megerősítsem azt. Aztán útnak indulok. *Halkul el, lenézve az előtte álló kislányra. Biztos benne, hogy Lyznek ez nem fog jólesni, de az Erdő Szívének ügye mindenek előtt áll. Akár személyes kapcsolatai előtt is. Persze nem az a célja, hogy megbántsa Lyzendrát vagy maga mögött hagyja Nieveshát, de fel kell állítania a sorrendet és aszerint cselekedni.*
- Niev, menj, egyél valamit és találkozunk a Szent Fánál. Szeretném, ha te is ott lennél az áldozatkor. *Simogatja meg a kócos fürtökkel keretezett fejet.
Egyszerre szomorú és izgatott. Szomorú, mert mostani életének vége és még nem tudja, miféle hatással lesz ez a Lyzzel való kapcsolatára vagy Nieveshára. De mégis olyan kaland áll előtte, amire a hívők nagy része egész életében vár és készül és neki megadatott a lehetőség, hogy valóban tegyen valamit a Fákban Lakóért.*
- Megyek, előkészítem az áldozatot. *Mondja halkan és leguggolva megcsókolja Niev homlokát, majd kerülve Lyz pillantását lesiet a lépcsőn, hogy a Hajnal-ligethez menjen.*
715. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-18 16:23:19
Üzenet elküldve: 2020-09-18 16:23:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*Ahogy felbukkannak a közösség sejtelmes vonalai, a szíve gyorsabban kezd dobogni és izgatottság fogja el.*
-Nagyon jó!
*Vissza mosolyog a férfira és bólint Xaras javaslatára.*
-Remélem, hogy igazad van és nem maradunk kint étlen-szomjan.
*Kézen fogva indul meg a bárd után és Rúnát szorosan a lába mellé parancsolja, hogy látszódjon igazán jól nevelt kutyus. Ahogy a nagy kapuhoz egyre közelebb érnek, kíváncsian tekintget felfelé, hogy meglát-e valakit így este felé, akivel tudnának beszélni. Már izgatottan várja, hogy találkozzon egy elfel. Gondolatain átfut, hogy talán még más fajú személyekkel is megpillanthat. Kislány korában álmodozott már törpékről, tündérekről, a könyvek amelyeket forgatott mind más és más leírást adtak ezekről a lényekről. Ameddig várnak, közelebb hajol Xarashoz és megcsókolja a férfit.*
*Ahogy felbukkannak a közösség sejtelmes vonalai, a szíve gyorsabban kezd dobogni és izgatottság fogja el.*
-Nagyon jó!
*Vissza mosolyog a férfira és bólint Xaras javaslatára.*
-Remélem, hogy igazad van és nem maradunk kint étlen-szomjan.
*Kézen fogva indul meg a bárd után és Rúnát szorosan a lába mellé parancsolja, hogy látszódjon igazán jól nevelt kutyus. Ahogy a nagy kapuhoz egyre közelebb érnek, kíváncsian tekintget felfelé, hogy meglát-e valakit így este felé, akivel tudnának beszélni. Már izgatottan várja, hogy találkozzon egy elfel. Gondolatain átfut, hogy talán még más fajú személyekkel is megpillanthat. Kislány korában álmodozott már törpékről, tündérekről, a könyvek amelyeket forgatott mind más és más leírást adtak ezekről a lényekről. Ameddig várnak, közelebb hajol Xarashoz és megcsókolja a férfit.*
714. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-15 23:03:19
Üzenet elküldve: 2020-09-15 23:03:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 200
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bármi megtörténhet//
*A nap lassan kezd lefelé bukni a horizonton, de a település már körvonalazódik.*
-Úgy tűnik megérkeztünk. Mil'Ochass, az Ezer Levél hóna.* Szól mosolyogva Xaras.*
-Menjünk a kapuhoz, és jelentkezünk be. Remélem tudnak ételt és fekhelyet biztosítani két elcsigázott vándornak.* Mondja a férfi, majd egy puszit nyom a lány aranyszínű fürtjeire, és a kezét fogva indul a kapu felé.*
*A nap lassan kezd lefelé bukni a horizonton, de a település már körvonalazódik.*
-Úgy tűnik megérkeztünk. Mil'Ochass, az Ezer Levél hóna.* Szól mosolyogva Xaras.*
-Menjünk a kapuhoz, és jelentkezünk be. Remélem tudnak ételt és fekhelyet biztosítani két elcsigázott vándornak.* Mondja a férfi, majd egy puszit nyom a lány aranyszínű fürtjeire, és a kezét fogva indul a kapu felé.*
713. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-08 21:50:56
Üzenet elküldve: 2020-09-08 21:50:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Néma csendben lépdel tovább, ruházatának susogása és lépteinek zaja hallatszik csak. Továbbra is lenyűgözve, ámbár frusztráltan cammog a középre vezető ösvényen. Látja a többiek arckifejezésén, és érdeklődő tekintetén, hogy hasonlóképp éreznek, leszámítva persze a szorongást. Azt már korábban elhatározta, hogy épít magának egy saját kis kunyhót valamelyik alacsonyabb fa ágai közt, de legnagyobb bánatára erre még nem került sor, pedig igen vágyott rá.*
~Sebaj, talán majd most összejön.~
*Tulajdonképp csak egy otthonos és védett kuckóra vágyik, ahova megtérhet egy hosszú nap után, s ahol nincs kitéve az időjárás viszontagságainak. Ezen mélázva még a torkában levő gombóc is visszahúzódik. Ha végez a rászabott teendőkkel, akkor el is kezdheti tervezgetni saját kis lakhelyét, ennek persze az a feltétele, hogy Lyz előkerüljön. Régi barátjával, Umonnal is szívesen találkozna, a férfit azóta nem látta, amióta elhagyta a klán falait. Egy kicsit kezd türelmetlen lenni, korábban ez az út jóval rövidebbnek tűnt, s most már igazán megkerülhetne az a szőke elf is.*
*Néma csendben lépdel tovább, ruházatának susogása és lépteinek zaja hallatszik csak. Továbbra is lenyűgözve, ámbár frusztráltan cammog a középre vezető ösvényen. Látja a többiek arckifejezésén, és érdeklődő tekintetén, hogy hasonlóképp éreznek, leszámítva persze a szorongást. Azt már korábban elhatározta, hogy épít magának egy saját kis kunyhót valamelyik alacsonyabb fa ágai közt, de legnagyobb bánatára erre még nem került sor, pedig igen vágyott rá.*
~Sebaj, talán majd most összejön.~
*Tulajdonképp csak egy otthonos és védett kuckóra vágyik, ahova megtérhet egy hosszú nap után, s ahol nincs kitéve az időjárás viszontagságainak. Ezen mélázva még a torkában levő gombóc is visszahúzódik. Ha végez a rászabott teendőkkel, akkor el is kezdheti tervezgetni saját kis lakhelyét, ennek persze az a feltétele, hogy Lyz előkerüljön. Régi barátjával, Umonnal is szívesen találkozna, a férfit azóta nem látta, amióta elhagyta a klán falait. Egy kicsit kezd türelmetlen lenni, korábban ez az út jóval rövidebbnek tűnt, s most már igazán megkerülhetne az a szőke elf is.*
712. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-07 09:56:00
Üzenet elküldve: 2020-09-07 09:56:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
*A gyermeki lélek sok szempontból sokkal földhöz ragadottabb annál, hogy átvitt értelmű dolgokat úgy értsen, mint azt a felnőttek gondolják. Szemöldökeit összevonja, látszik, hogy forognak odabent a fogaskerekek.*
- Tessék?
*Kérdez végül vissza. Nem érti, hogy hogyan lehet valaki az erdő szaván, a szelek szárnyán, a levelek zizegésében, a folyó vizének csobogásában. Persze egy pillanattal később ki is esik a dolog a fejéből, végigfekszik Xauzur hátán, vigyorogva élvezi, ahogyan az állat minden lépésénél emelkedik az ő fejecskéje is, hisz a nagymacska lapockáin pihen.*
- Szeretlek Szauszur!
*Búcsúzik az állattól, mikor Pycta leveszi a hátáról, puszit is dob neki.*
- Mindent tudnak? Ez nem ijesztő? Mint a szemed.
*Nevet, közben két kezét összefonja Pycta feje búbján, állát kezecskéin nyugtatja, ehhez kicsit görnyedten kell ülnie.
Lyzhez érve a nő is rögtön észreveszi, hogy Pycta szemei megváltoztak.*
- Tök ijesztőőőőő, nemmmm? Ugye anyuuuuu?! Beszélt az erdővel, képzeld!
*A gyermeki lélek sok szempontból sokkal földhöz ragadottabb annál, hogy átvitt értelmű dolgokat úgy értsen, mint azt a felnőttek gondolják. Szemöldökeit összevonja, látszik, hogy forognak odabent a fogaskerekek.*
- Tessék?
*Kérdez végül vissza. Nem érti, hogy hogyan lehet valaki az erdő szaván, a szelek szárnyán, a levelek zizegésében, a folyó vizének csobogásában. Persze egy pillanattal később ki is esik a dolog a fejéből, végigfekszik Xauzur hátán, vigyorogva élvezi, ahogyan az állat minden lépésénél emelkedik az ő fejecskéje is, hisz a nagymacska lapockáin pihen.*
- Szeretlek Szauszur!
*Búcsúzik az állattól, mikor Pycta leveszi a hátáról, puszit is dob neki.*
- Mindent tudnak? Ez nem ijesztő? Mint a szemed.
*Nevet, közben két kezét összefonja Pycta feje búbján, állát kezecskéin nyugtatja, ehhez kicsit görnyedten kell ülnie.
Lyzhez érve a nő is rögtön észreveszi, hogy Pycta szemei megváltoztak.*
- Tök ijesztőőőőő, nemmmm? Ugye anyuuuuu?! Beszélt az erdővel, képzeld!
711. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-07 07:12:47
Üzenet elküldve: 2020-09-07 07:12:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'ochassban//
*Megpróbálja elképzelni maga előtt az úrnőt és fogadásukat. Amint az ezer levél honának földi helytartója aláereszkedik harci szekerén, két óriási griff által vontatva fogatát. A magasztos, büszke állatok mennydörgő hangjára összerezzen a pór nép, akaratlanul is utat adva az alászálló előljáróságnak. Ahogy végig vonulnak a bíbor bársony szőnyegen, amelyen léptei hangját nesztelenül, lábnyomait illatos mocsárképp nyeli el a puha szővet alkalmatosság. Elképzeli, ahogy fél térdre ereszkedik, majd szemét lesütve hajtja fejét remegő térdének kalácsára vezetőjük előtt. Amaz tenyerével előbb vállát illeti, majd két ujjával tavaszi szellő képében megemeli állát, majd eme szavakat intézi hozzá:
~Üdvözöllek Csermely, tedd meg esküdet az erdő szíve előtt, imádd Eeyr istennőt és tartozz közénk. Meglásd, megtalálod a helyed eme menedékben. Csupán egyet kérek tőled, hass, alkoss, gyarapíts, mert ebben áll a nagy titok.~
Ifjonti álmodozásából hangos kacaja ébreszti fel. Vadul rátörő érzelmeit meg sem próbálja véka alá rejteni. Úgy érzi végbe révbe ért, akár a hat árbócos fregatt megannyi megpróbáltatása után, megtépázott vitorláival a biztonságot adó kikötői dokkjába, hosszú, s kalandos tengeri útja végeztével.
Menet közben nem tud betelni a káprázatos látvánnyal. Fürge is izgatottan kémleli kámzsájának redői közül az eléjük táruló bujaságot. A zöldellő természetnek ilyen csodájára nem sok példa van. Az elfek lombkunyhói a fák magasába veszve, csak az avatott szemek számára láthatóak. Száz éves tölgyek oltalmazó ölelésében, tucatnyi ház bújik meg a koronaszinten. Azokat karcsú kötélhidak kötik össze, néhol csak egy-egy vastagabb faág biztosítja az áthaladást. Itt-ott csomózott kötélhágcsók lógnak a mélybe, máshol csigalépcsők tekeregnek a magasba.*
*Megpróbálja elképzelni maga előtt az úrnőt és fogadásukat. Amint az ezer levél honának földi helytartója aláereszkedik harci szekerén, két óriási griff által vontatva fogatát. A magasztos, büszke állatok mennydörgő hangjára összerezzen a pór nép, akaratlanul is utat adva az alászálló előljáróságnak. Ahogy végig vonulnak a bíbor bársony szőnyegen, amelyen léptei hangját nesztelenül, lábnyomait illatos mocsárképp nyeli el a puha szővet alkalmatosság. Elképzeli, ahogy fél térdre ereszkedik, majd szemét lesütve hajtja fejét remegő térdének kalácsára vezetőjük előtt. Amaz tenyerével előbb vállát illeti, majd két ujjával tavaszi szellő képében megemeli állát, majd eme szavakat intézi hozzá:
~Üdvözöllek Csermely, tedd meg esküdet az erdő szíve előtt, imádd Eeyr istennőt és tartozz közénk. Meglásd, megtalálod a helyed eme menedékben. Csupán egyet kérek tőled, hass, alkoss, gyarapíts, mert ebben áll a nagy titok.~
Ifjonti álmodozásából hangos kacaja ébreszti fel. Vadul rátörő érzelmeit meg sem próbálja véka alá rejteni. Úgy érzi végbe révbe ért, akár a hat árbócos fregatt megannyi megpróbáltatása után, megtépázott vitorláival a biztonságot adó kikötői dokkjába, hosszú, s kalandos tengeri útja végeztével.
Menet közben nem tud betelni a káprázatos látvánnyal. Fürge is izgatottan kémleli kámzsájának redői közül az eléjük táruló bujaságot. A zöldellő természetnek ilyen csodájára nem sok példa van. Az elfek lombkunyhói a fák magasába veszve, csak az avatott szemek számára láthatóak. Száz éves tölgyek oltalmazó ölelésében, tucatnyi ház bújik meg a koronaszinten. Azokat karcsú kötélhidak kötik össze, néhol csak egy-egy vastagabb faág biztosítja az áthaladást. Itt-ott csomózott kötélhágcsók lógnak a mélybe, máshol csigalépcsők tekeregnek a magasba.*
710. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-03 22:17:06
Üzenet elküldve: 2020-09-03 22:17:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochassban//
*Minthogy immáron mindhármójuk fegyverei a földön hevernek, a béke szándékának jelzése miatt kitárul a mogorin lány számára ismeretlen hely kapuja. Aggódó szívvel tekint fegyverei után, melyek elfek kíséretében tűnnek el szemei elől. Azzal igyekszik nyugtatni magát több-kevesebb sikerrel, hogy előbb-utóbb úgy is visszakapja őket.*
- Okom semmi bántani fák és erdő. A természet csodálatos és szép.* Felel az őrnek mosolyogva. Eztán két társa nyomában haladva ő is belép a kapun. Az őr biztosítja a kis csapatot, hogy itt biztonságban vannak. Ez Linára is nyugtató jelleggel hat, s ennek fényében már kevésbé aggódik fegyvereiért. Hátasát is rábízza az elfekre, bár előtte leakasztja a nyeregből lantját és nyeregtáskáját. Előbbit hátára köti, utóbbit kezében tartja, így halad előre. Szemet kápráztató látvány tárul szemei elé. Itt a fák égbenyúló óriásokként fogadják, mint megannyi merev tartású őr, akik csak a békét vigyázzák. Linának ez nagyon más világ. Mogorinában ilyesmi nem létezik. Ott csak a jurta jelenti a kvártélyt. Nem is hallott eleddig még olyanról, hogy fák lombja közé építenek házat. Meglehetősen szokatlan elképzelés. Noha kétség sem férhet hozzá, hogy gyönyörű vidék, s a lombok között megbúvó építmények képi bizonyítékul szolgálnak, hogy ez is egy formája az életnek. Linä fejét forgatva nézelődik. Gyakorta meg-megáll, lassítva ezzel a csapat menetén. Arcára a látvány miatt érzett gyönyörűség ül ki, még mélyen fel is sóhajt. El tudná képzelni, hogy itt letelepszik. Persze nagyon sok minden van még, amit Lanawinban nem látott. Különben meg az esetben csatlakozna ehhez a társasághoz, ha az itt lakóknak nem lenne gond, hogy ihlet esetén alkotói tevékenységet folytat. Biztos lenne olyan hely, ahol zavartalanul írhatná újabb és újabb dalait. És persze anélkül, hogy ezzel másokat is zavarna. Őszintén szólva annak is örülne, ha itt lehetőséget kapna zenés estekkel szórakoztatni az itteni népet. Nem gondolja, hogy ellene lennének. Saját népéből indul ki, amelyik bizony szereti a muzsikát minden mennyiségben. Elhatározza, hogy mindenképpen érdeklődni fog a vezetőnél az őt foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatban.*
*Minthogy immáron mindhármójuk fegyverei a földön hevernek, a béke szándékának jelzése miatt kitárul a mogorin lány számára ismeretlen hely kapuja. Aggódó szívvel tekint fegyverei után, melyek elfek kíséretében tűnnek el szemei elől. Azzal igyekszik nyugtatni magát több-kevesebb sikerrel, hogy előbb-utóbb úgy is visszakapja őket.*
- Okom semmi bántani fák és erdő. A természet csodálatos és szép.* Felel az őrnek mosolyogva. Eztán két társa nyomában haladva ő is belép a kapun. Az őr biztosítja a kis csapatot, hogy itt biztonságban vannak. Ez Linára is nyugtató jelleggel hat, s ennek fényében már kevésbé aggódik fegyvereiért. Hátasát is rábízza az elfekre, bár előtte leakasztja a nyeregből lantját és nyeregtáskáját. Előbbit hátára köti, utóbbit kezében tartja, így halad előre. Szemet kápráztató látvány tárul szemei elé. Itt a fák égbenyúló óriásokként fogadják, mint megannyi merev tartású őr, akik csak a békét vigyázzák. Linának ez nagyon más világ. Mogorinában ilyesmi nem létezik. Ott csak a jurta jelenti a kvártélyt. Nem is hallott eleddig még olyanról, hogy fák lombja közé építenek házat. Meglehetősen szokatlan elképzelés. Noha kétség sem férhet hozzá, hogy gyönyörű vidék, s a lombok között megbúvó építmények képi bizonyítékul szolgálnak, hogy ez is egy formája az életnek. Linä fejét forgatva nézelődik. Gyakorta meg-megáll, lassítva ezzel a csapat menetén. Arcára a látvány miatt érzett gyönyörűség ül ki, még mélyen fel is sóhajt. El tudná képzelni, hogy itt letelepszik. Persze nagyon sok minden van még, amit Lanawinban nem látott. Különben meg az esetben csatlakozna ehhez a társasághoz, ha az itt lakóknak nem lenne gond, hogy ihlet esetén alkotói tevékenységet folytat. Biztos lenne olyan hely, ahol zavartalanul írhatná újabb és újabb dalait. És persze anélkül, hogy ezzel másokat is zavarna. Őszintén szólva annak is örülne, ha itt lehetőséget kapna zenés estekkel szórakoztatni az itteni népet. Nem gondolja, hogy ellene lennének. Saját népéből indul ki, amelyik bizony szereti a muzsikát minden mennyiségben. Elhatározza, hogy mindenképpen érdeklődni fog a vezetőnél az őt foglalkoztató kérdésekkel kapcsolatban.*
709. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:47:20
Üzenet elküldve: 2020-09-03 20:47:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass felé//
*Araiven felé intézett szavai furcsa, enyhén kellemetlen érzéssel töltik el. Súlyos, komoly szavak ezek, amikre hasonlóképp komoly bólintással felel. Egy kissé el is bizonytalanodik, talán az erdei klán neheztel rá, amiért egy időre meglépett tőlük. Ugyanakkor jó oka volt rá, amit közölt is Lyzzel, s emiatt egyszerűen nem fér a fejébe, mi gond lehet. Hamarosan úgyis kiderül minden, s ezért aggódó szívvel elengedi minden kétségét. Szerencsére kitárják előttük a kapukat, s feltárul Mil'Ochass valódi szépsége, a zöld lombkorona teljes pompájában, büszkén magasodik az utazók fölé. Újabb két íjász lép melléjük, nyilván biztonsági okokból, habár Dat erősen kétli, hogy erre szükség lenne. Lyzhez vezetik őket, aki -hacsak nincs valami dolga- feltehetőleg a központi épületben tartózkodik. Sétálás közben folyamatosan nézelődik, minden számára új dolgot megcsodál az út során. Kíváncsi két társa reakciójára is, érdeklődve tekintget felváltva egyikről a másikra. Midőn egyre közelebb érnek a közösség szívéhez ismét elfogja a nyugtalanság, szíve is heves dobogásba kezd. Talán látszik rajta a feszültség, két kezét összeszorítva lépdel tovább.*
*Araiven felé intézett szavai furcsa, enyhén kellemetlen érzéssel töltik el. Súlyos, komoly szavak ezek, amikre hasonlóképp komoly bólintással felel. Egy kissé el is bizonytalanodik, talán az erdei klán neheztel rá, amiért egy időre meglépett tőlük. Ugyanakkor jó oka volt rá, amit közölt is Lyzzel, s emiatt egyszerűen nem fér a fejébe, mi gond lehet. Hamarosan úgyis kiderül minden, s ezért aggódó szívvel elengedi minden kétségét. Szerencsére kitárják előttük a kapukat, s feltárul Mil'Ochass valódi szépsége, a zöld lombkorona teljes pompájában, büszkén magasodik az utazók fölé. Újabb két íjász lép melléjük, nyilván biztonsági okokból, habár Dat erősen kétli, hogy erre szükség lenne. Lyzhez vezetik őket, aki -hacsak nincs valami dolga- feltehetőleg a központi épületben tartózkodik. Sétálás közben folyamatosan nézelődik, minden számára új dolgot megcsodál az út során. Kíváncsi két társa reakciójára is, érdeklődve tekintget felváltva egyikről a másikra. Midőn egyre közelebb érnek a közösség szívéhez ismét elfogja a nyugtalanság, szíve is heves dobogásba kezd. Talán látszik rajta a feszültség, két kezét összeszorítva lépdel tovább.*
708. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-09-01 12:34:17
Üzenet elküldve: 2020-09-01 12:34:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass felé//
*Az arany varkocsos bizalmas szavainak hallatára, jól látható pír ül ki Csermely arcára. Annak szónoklata teljesen letaglózza, egész a szívéig hatol, süvítő nyílvesszőként talál utat a harsányan zakatoló lüktető elemébe. A reménynek sugára vak buzgalommal vértezi fel remegő testét, kicsit tán meg is szédül, de úgy érzi végre megérkezett és megtalálja számítását eme pompázatos menedékben. Az "étel" szó hallatán akaratlanul is megnyalja a szája szélét, majd korgó gyomra is tompán kordul kettőt, akár az üstdob baritonja, a megújulást hozó kikeleti felvonuláson tavasszal. Férfi útitársuk Dat és az elf védő közti beszélgetésből leszűrhető, hogy előbbi egykoron már tagja lehetett eme kommunának. Utóbbi fürkésző szemmel méregette magának az újonnan érkezettet. Szavainak súlya volt, talán egy kis bűntudatot szeretett volna okozni a hűtlen Datnak, bár mire mondata végére ért, egy reményteli jövőt vázolt felé.
Gondolatai kicsit elkalandoznak.
~Vajon mi lehet az erő szíve?~
Talán egy féltve őrzött titkos ereklye a múltból? Bármi is az, ahogy Araiven beszél erről és úrnőjéről, biztos abban, hogy az utolsó véréig védelmezné mindkettőt.
Hamarosan kinyílik a kapu két szárnya, majd feltárul előttük a menedék természetes szépsége. Lyzendra úrnőhöz kísérik őket, azt mondta bizalmasa. Útközben ismét derengéseibe réved, amelyben magát a vezetőt próbálja elképzelni.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.01 14:05:38
*Az arany varkocsos bizalmas szavainak hallatára, jól látható pír ül ki Csermely arcára. Annak szónoklata teljesen letaglózza, egész a szívéig hatol, süvítő nyílvesszőként talál utat a harsányan zakatoló lüktető elemébe. A reménynek sugára vak buzgalommal vértezi fel remegő testét, kicsit tán meg is szédül, de úgy érzi végre megérkezett és megtalálja számítását eme pompázatos menedékben. Az "étel" szó hallatán akaratlanul is megnyalja a szája szélét, majd korgó gyomra is tompán kordul kettőt, akár az üstdob baritonja, a megújulást hozó kikeleti felvonuláson tavasszal. Férfi útitársuk Dat és az elf védő közti beszélgetésből leszűrhető, hogy előbbi egykoron már tagja lehetett eme kommunának. Utóbbi fürkésző szemmel méregette magának az újonnan érkezettet. Szavainak súlya volt, talán egy kis bűntudatot szeretett volna okozni a hűtlen Datnak, bár mire mondata végére ért, egy reményteli jövőt vázolt felé.
Gondolatai kicsit elkalandoznak.
~Vajon mi lehet az erő szíve?~
Talán egy féltve őrzött titkos ereklye a múltból? Bármi is az, ahogy Araiven beszél erről és úrnőjéről, biztos abban, hogy az utolsó véréig védelmezné mindkettőt.
Hamarosan kinyílik a kapu két szárnya, majd feltárul előttük a menedék természetes szépsége. Lyzendra úrnőhöz kísérik őket, azt mondta bizalmasa. Útközben ismét derengéseibe réved, amelyben magát a vezetőt próbálja elképzelni.*
A hozzászólás írója (Csendes Chiqerqaq) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.09.01 14:05:38
707. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-29 16:04:10
Üzenet elküldve: 2020-08-29 16:04:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Mil'Ochass felé//
*A közösség kapuja előtt állók látszólag hajlanak a fegyvereik letételére a belépés előtt. Ez a módszer már a kezdetekben is bevált és bár biztosan szerez pár kellemetlen pillanatot a belépésre váróknak, mégis biztonságosabb, ha idegeneket úgy engednek be falaik közé, hogy azok fegyvertelenek.
A zöld hajú Csermely büszke elf lánynak látszik és ők, Aravien maga is tudja, nem szívesen mondanak le íjukról még rövid időre sem.*
- Az Erdő Szíve előtt felelj szavaidért, ha azok igaztalanok. Lyzendra úrnő elé kísérlek majd. Csatlakozásod kérelme felett ő mond majd ítéletet. *Bólint komoly mosollyal a zöld hajú elf felé.
Datvinoolv is leteszi fegyvereit. Számára már nem új keletű a dolog, így tőle nem is várt mást.*
- Magad is tudod már, hogy ez járható út. Csak rajtad múlik, élsz-e a lehetőséggel. *Mondja a férfi felé. Természetesen neki is majd Lyzendra előtt kell számot adnia távozása és visszatérése felől.
A szarvason érkező lány, úgy tűnik, nem táplál érdeklődést az elhangzó szavak iránt. Aravien érdeklődve nézi a lusta kört leíró alakot a kapu előtt. A lány tétovázni látszik, de végül maga is leteszi fegyvereit a többi mellé. Az elf kapuőr elégedetten biccent, majd egy fejmozdulattal jelez a többi elf őrnek, akik kinyitják a kaput és a fegyvereket felveszik és biztonságba helyezik.*
- A Fákban Lakó vendégszeretete téged is megillet, ha tiszteled őt és az erdőt, vándor. *Bólint felé Aravien, majd a nyitott kapuban megállva befelé invitálja a hármast.*
- Gyertek, hátasaitokat bízzátok társaimra, én pedig Lyzendra úrnő elé kísérlek benneteket. Míg Mil'Ochass biztonságát élvezitek, nincs mitől tartanotok. Kosztra és kvártélyra nem lesz gondotok. Kövessetek. *Hajol meg kissé, majd megindul vezetve a triót a N'orthrym felé. Két másik elf íjász szegődik nyomukba, hogy hátulról biztosítsák a menetet.*
*A közösség kapuja előtt állók látszólag hajlanak a fegyvereik letételére a belépés előtt. Ez a módszer már a kezdetekben is bevált és bár biztosan szerez pár kellemetlen pillanatot a belépésre váróknak, mégis biztonságosabb, ha idegeneket úgy engednek be falaik közé, hogy azok fegyvertelenek.
A zöld hajú Csermely büszke elf lánynak látszik és ők, Aravien maga is tudja, nem szívesen mondanak le íjukról még rövid időre sem.*
- Az Erdő Szíve előtt felelj szavaidért, ha azok igaztalanok. Lyzendra úrnő elé kísérlek majd. Csatlakozásod kérelme felett ő mond majd ítéletet. *Bólint komoly mosollyal a zöld hajú elf felé.
Datvinoolv is leteszi fegyvereit. Számára már nem új keletű a dolog, így tőle nem is várt mást.*
- Magad is tudod már, hogy ez járható út. Csak rajtad múlik, élsz-e a lehetőséggel. *Mondja a férfi felé. Természetesen neki is majd Lyzendra előtt kell számot adnia távozása és visszatérése felől.
A szarvason érkező lány, úgy tűnik, nem táplál érdeklődést az elhangzó szavak iránt. Aravien érdeklődve nézi a lusta kört leíró alakot a kapu előtt. A lány tétovázni látszik, de végül maga is leteszi fegyvereit a többi mellé. Az elf kapuőr elégedetten biccent, majd egy fejmozdulattal jelez a többi elf őrnek, akik kinyitják a kaput és a fegyvereket felveszik és biztonságba helyezik.*
- A Fákban Lakó vendégszeretete téged is megillet, ha tiszteled őt és az erdőt, vándor. *Bólint felé Aravien, majd a nyitott kapuban megállva befelé invitálja a hármast.*
- Gyertek, hátasaitokat bízzátok társaimra, én pedig Lyzendra úrnő elé kísérlek benneteket. Míg Mil'Ochass biztonságát élvezitek, nincs mitől tartanotok. Kosztra és kvártélyra nem lesz gondotok. Kövessetek. *Hajol meg kissé, majd megindul vezetve a triót a N'orthrym felé. Két másik elf íjász szegődik nyomukba, hogy hátulról biztosítsák a menetet.*
706. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-28 23:36:41
Üzenet elküldve: 2020-08-28 23:36:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
*Szeretettel nézi közeledő családját. Olyan szépek együtt apja és lánya, hogy a látvánnyal ritkán tud betelni.*
- Gyertek, nagyon finom a ma reggeli pogácsa. * Nem tudván hogy zabkásáról folyt a diskurzus és persze az anyák mindent tudó képességéről. Reggeli tapasztalata szerint a legjobbat ajánlja, noha ő maga sem evett túl sokat, feladatai közben csupán pár falatot.*
- Hogy vagy, Csillagom? *Szól Nievnek. Tekintetét végigvezeti a Xauzuron majd Pycta nyakában utazó lánykán, majd kedvesén is. Közeledtükben, Pycta szemén megakad saját smaragdja, mely fölött szemöldöke összébb moccan. Csak nézi a lombokat szégyenítő árnyalatot, annak vonalaiban beállt változást, melyre lassan csodálkozóra fordul arcán minden vonás.*
- Olyan különös ma a szemed, Pycta. Történt valami? Egészen olyan mint... mint... *eláll a lépcsőtetejéről helyet adva az érkezőknek, de aztán utánuk fordulva késztetné megállásra őket. Közelebb lépve szívesen megvizsgálná ezt a különös változást. Egyik tenyerét Niev kicsiny lábán pihentetné mely Pycta vállán elé lóg, másikat Pycta arcára simítaná, s közelebb hajolva vizsgálná meg a különös szembogarat.*
- Majdnem mint Xauzuré.* Lyz látott egyet s mást, de még így is meglepi a látvány. Amúgy félrefordulna, s nyitná az ajtót családjának, ne toporogjanak kívül, ha le is ülhetnek odabent.*
*Szeretettel nézi közeledő családját. Olyan szépek együtt apja és lánya, hogy a látvánnyal ritkán tud betelni.*
- Gyertek, nagyon finom a ma reggeli pogácsa. * Nem tudván hogy zabkásáról folyt a diskurzus és persze az anyák mindent tudó képességéről. Reggeli tapasztalata szerint a legjobbat ajánlja, noha ő maga sem evett túl sokat, feladatai közben csupán pár falatot.*
- Hogy vagy, Csillagom? *Szól Nievnek. Tekintetét végigvezeti a Xauzuron majd Pycta nyakában utazó lánykán, majd kedvesén is. Közeledtükben, Pycta szemén megakad saját smaragdja, mely fölött szemöldöke összébb moccan. Csak nézi a lombokat szégyenítő árnyalatot, annak vonalaiban beállt változást, melyre lassan csodálkozóra fordul arcán minden vonás.*
- Olyan különös ma a szemed, Pycta. Történt valami? Egészen olyan mint... mint... *eláll a lépcsőtetejéről helyet adva az érkezőknek, de aztán utánuk fordulva késztetné megállásra őket. Közelebb lépve szívesen megvizsgálná ezt a különös változást. Egyik tenyerét Niev kicsiny lábán pihentetné mely Pycta vállán elé lóg, másikat Pycta arcára simítaná, s közelebb hajolva vizsgálná meg a különös szembogarat.*
- Majdnem mint Xauzuré.* Lyz látott egyet s mást, de még így is meglepi a látvány. Amúgy félrefordulna, s nyitná az ajtót családjának, ne toporogjanak kívül, ha le is ülhetnek odabent.*
705. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:08:33
Üzenet elküldve: 2020-08-19 22:08:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass felé//
*Tulajdonképpen Linä nem sokat figyel az elhangzó párbeszédekre, figyelmét jobban leköti a táj. Legalábbis amennyi itt látható. Tetszik neki a környék, még a hely is, ahová érkeztek. Le is pattan szarvasa hátáról, s kis félkört jár be, amíg Dat és Chiqerqaq az őrrel társalog. Tényleg nem megy messzire, legfeljebb három-négy méterre, ha eltávolodik. Ez nem érdektelenség nála, de úgy érzi, hogy érdemben amúgy sem tudna sokat hozzátenni a beszélgetéshez. Meg kell azonban jegyezni, hogy sétálgatása ellenére lankadatlan figyelemmel hallgatja, mi történik. Annak mondjuk örül, hogy a kivételesen magas elf is keletről jött. Igaz, nem újdonság már ez az információ a számára, hisz az út során többek között ez is szóba került. Nem mindig érti igazán, hogy miről van szó, de azt kiveszi, hogy le kell rakni a fegyvereit. Nem igazán világos számára, hogy miért is kell ezt megtennie, de annyi bizonyos, hogy két társa már a földre is helyezte fegyvereit. Tétován tesz egy-két lépést. Szinte magán érzi az őr pillantását, még ha az nem is nézi. Végtére is úgy dönt, hogy csatlakozik a fegyverletételben társaihoz bizalmat szavazva ezzel az itt lakó népeknek. Leakasztja magáról íját, tegezét és szablyáját is. Ezeket pedig a többi mellé a földre teszi. Majd felegyenesedve itt tartózkodásuk óta először szól, ami hallgatag jelleméhez köthető:*
- Én csak vándor. Nolve jártam erre még. Messziről jöttem el eme vidékre. Alig tudok Meil'Ohazról valamit. Dat mesélt kevés. Én kíváncsi, milyen hely ez.
*Úgy érzi, minden fontosat elmondott, így újból elhallgat. Most már nem megy el, az az érzése támad, hogy hamarosan átjuthatnak az őrségen.*
*Tulajdonképpen Linä nem sokat figyel az elhangzó párbeszédekre, figyelmét jobban leköti a táj. Legalábbis amennyi itt látható. Tetszik neki a környék, még a hely is, ahová érkeztek. Le is pattan szarvasa hátáról, s kis félkört jár be, amíg Dat és Chiqerqaq az őrrel társalog. Tényleg nem megy messzire, legfeljebb három-négy méterre, ha eltávolodik. Ez nem érdektelenség nála, de úgy érzi, hogy érdemben amúgy sem tudna sokat hozzátenni a beszélgetéshez. Meg kell azonban jegyezni, hogy sétálgatása ellenére lankadatlan figyelemmel hallgatja, mi történik. Annak mondjuk örül, hogy a kivételesen magas elf is keletről jött. Igaz, nem újdonság már ez az információ a számára, hisz az út során többek között ez is szóba került. Nem mindig érti igazán, hogy miről van szó, de azt kiveszi, hogy le kell rakni a fegyvereit. Nem igazán világos számára, hogy miért is kell ezt megtennie, de annyi bizonyos, hogy két társa már a földre is helyezte fegyvereit. Tétován tesz egy-két lépést. Szinte magán érzi az őr pillantását, még ha az nem is nézi. Végtére is úgy dönt, hogy csatlakozik a fegyverletételben társaihoz bizalmat szavazva ezzel az itt lakó népeknek. Leakasztja magáról íját, tegezét és szablyáját is. Ezeket pedig a többi mellé a földre teszi. Majd felegyenesedve itt tartózkodásuk óta először szól, ami hallgatag jelleméhez köthető:*
- Én csak vándor. Nolve jártam erre még. Messziről jöttem el eme vidékre. Alig tudok Meil'Ohazról valamit. Dat mesélt kevés. Én kíváncsi, milyen hely ez.
*Úgy érzi, minden fontosat elmondott, így újból elhallgat. Most már nem megy el, az az érzése támad, hogy hamarosan átjuthatnak az őrségen.*
704. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-19 20:13:32
Üzenet elküldve: 2020-08-19 20:13:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az erdőmélyi elf láthatóan nem tart a retorziótól vagy haragtól. Ez csak ártatlan tréfa volt. A folyó vize kellemes és ha Lyz ruhája bánta is, egy száradás után semmi baja nem lesz. A hízelgés persze beválik, így a mosolyra húzódó száj pedig a végső bizonyíték, hogy megúszta.
Kifelé evickélve együtt nevetnek a szőke íjász lány és a csuhátlan csuhás. Ha most látná őket bárki, nem igazán hinné el, hogy a közösség vezetője és az Erdő Szívének irbiszekkel barátkozó szerzetese kacagnak önfeledten a folyóban.*
- Tudtam, hogy így lesz. *Megy bele a játékba és a lombzöld szemekben gyermeki csillogás mutatja, hogy füllent.*
- Szomorú vagyok. *Arckifejezése is ezt támasztja alá, de mögötte ott bújik meg az igazság, a derű.
Segít Lyzendrának kikászálódni a mólóra, amit bár nem segít a ruha, de végül megoldják ketten. Az erdőmélyi elf a móló szélébe kapaszkodva hunyorog fel a vízzel elárasztó elf lányt a biztonságos mólón állva.
A felkínált kezet elfogadja, a gyanakvásra pedig halkan felnevet. Be kell vallania magának, hogy megfordult a fejében, de Lyz rajtakapta, így már elvesztette a meglepetés erejét az újabb megmártózás gondolata.*
- Rosszul esik, hogy gyanúsítasz. *Mosolyog, ahogy maga is kimászik a lány segítségével, de mosolyában látni, hogy nem teljesen őszinte a rosszallása.
Ha sikerült kimásznia a mólóra, inge után néz, hogy felajánlhassa Lyznek törölköző gyanánt.*
- Most mond, hogy nem esett jól. *Teszi csípőre kezeit és összehúzott szemekkel néz a szőke elf lányra, hogy bizonyosságot szerezzen szavainak.*
*Az erdőmélyi elf láthatóan nem tart a retorziótól vagy haragtól. Ez csak ártatlan tréfa volt. A folyó vize kellemes és ha Lyz ruhája bánta is, egy száradás után semmi baja nem lesz. A hízelgés persze beválik, így a mosolyra húzódó száj pedig a végső bizonyíték, hogy megúszta.
Kifelé evickélve együtt nevetnek a szőke íjász lány és a csuhátlan csuhás. Ha most látná őket bárki, nem igazán hinné el, hogy a közösség vezetője és az Erdő Szívének irbiszekkel barátkozó szerzetese kacagnak önfeledten a folyóban.*
- Tudtam, hogy így lesz. *Megy bele a játékba és a lombzöld szemekben gyermeki csillogás mutatja, hogy füllent.*
- Szomorú vagyok. *Arckifejezése is ezt támasztja alá, de mögötte ott bújik meg az igazság, a derű.
Segít Lyzendrának kikászálódni a mólóra, amit bár nem segít a ruha, de végül megoldják ketten. Az erdőmélyi elf a móló szélébe kapaszkodva hunyorog fel a vízzel elárasztó elf lányt a biztonságos mólón állva.
A felkínált kezet elfogadja, a gyanakvásra pedig halkan felnevet. Be kell vallania magának, hogy megfordult a fejében, de Lyz rajtakapta, így már elvesztette a meglepetés erejét az újabb megmártózás gondolata.*
- Rosszul esik, hogy gyanúsítasz. *Mosolyog, ahogy maga is kimászik a lány segítségével, de mosolyában látni, hogy nem teljesen őszinte a rosszallása.
Ha sikerült kimásznia a mólóra, inge után néz, hogy felajánlhassa Lyznek törölköző gyanánt.*
- Most mond, hogy nem esett jól. *Teszi csípőre kezeit és összehúzott szemekkel néz a szőke elf lányra, hogy bizonyosságot szerezzen szavainak.*
703. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:10:22
Üzenet elküldve: 2020-08-19 00:10:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
*Nevetése mosollyá szelídül, amikor megpillantja, Niev hogyan tartja a fejét. Mindig is látta benne Aenaet, de ebben a mozdulatban szinte olyan sok van belőle, hogy elnémítják az emlékek. Le kell sütnie a szemét, mert olyan, mintha a topázszemű lány tekintetébe nézne. Persze túllépett már azon, hogy Aenae elhagyta őt és már másért dobog a szíve, de neki mindig kitüntetett helye lesz a szívében. Főleg, hogy Nieveshát az erdőmélyi elf neveli fel.
A sorjázó kérdésekre aprót szélesedik a mosolya és visszarántják a jelenbe.*
- Nem tudom, gondolom, a feladatom sikerétől függ. *Válaszolja az első kérdésre, majd szép sorjában a többire is.*
- Az erdő szaván, a szelek szárnyán, a levelek zizegésében, a folyó vizének csobogásában. Csodálatos volt. Láttam, ő volt maga az erdő. *Érinti meg mutatóujjával a kíváncsi orrocskát.*
- Nem hiszem, hogy ijesztő szemed lenne, de ezt csak az Erdő Szíve tudhatja. *Kerüli meg a választ, hisz erre még ő sem tud felelni. Bár azt sejti, ez a különös változás csak prófétáinak jár ki.
Közben megegyeznek, hogy a csuhátlan csuhástól szeretne enni kapni a kislány, vagy esetleg Lyztől, aki a N'orthrym bejáratánál várja őket a központi lombháznál. A kézmosásban is megegyeznek, amit az erdőmélyi elf már egy apró győzelemként könyvelhet el.
A zabkása elutasítására halkan felnevet, bár fogalma sincs, hogyan fogják megoldani a pocok-kérdést. Aztán ahogy felfelé baktatnak, a Xauzur hátán utazó Niev is megpillantja Lyzendrát és örömtelin köszönti.*
- Az anyák már csak ilyenek. *Vonja meg a vállát a csuhátlan csuhás.*
- Nem tudom, kérdezzük meg. *Teszi hozzá, ahogy felérnek Lyz elé. Leemeli az irbisz hátáról a kislányt és a nyakába ülteti. Xauzur pedig visszatér az erdőbe. Szívesen van a próféta és Nievesha vagy Lyzendra mellett, de a közösség többi tagját inkább elkerüli.
Ilyen közelről már a szőke íjász elf is láthatja az erdőmélyi elfen végbement változásokat, aki halk sóhajjal áll meg előtte. Komoly beszélgetés előtt állnak ők ketten a történtek után.*
*Nevetése mosollyá szelídül, amikor megpillantja, Niev hogyan tartja a fejét. Mindig is látta benne Aenaet, de ebben a mozdulatban szinte olyan sok van belőle, hogy elnémítják az emlékek. Le kell sütnie a szemét, mert olyan, mintha a topázszemű lány tekintetébe nézne. Persze túllépett már azon, hogy Aenae elhagyta őt és már másért dobog a szíve, de neki mindig kitüntetett helye lesz a szívében. Főleg, hogy Nieveshát az erdőmélyi elf neveli fel.
A sorjázó kérdésekre aprót szélesedik a mosolya és visszarántják a jelenbe.*
- Nem tudom, gondolom, a feladatom sikerétől függ. *Válaszolja az első kérdésre, majd szép sorjában a többire is.*
- Az erdő szaván, a szelek szárnyán, a levelek zizegésében, a folyó vizének csobogásában. Csodálatos volt. Láttam, ő volt maga az erdő. *Érinti meg mutatóujjával a kíváncsi orrocskát.*
- Nem hiszem, hogy ijesztő szemed lenne, de ezt csak az Erdő Szíve tudhatja. *Kerüli meg a választ, hisz erre még ő sem tud felelni. Bár azt sejti, ez a különös változás csak prófétáinak jár ki.
Közben megegyeznek, hogy a csuhátlan csuhástól szeretne enni kapni a kislány, vagy esetleg Lyztől, aki a N'orthrym bejáratánál várja őket a központi lombháznál. A kézmosásban is megegyeznek, amit az erdőmélyi elf már egy apró győzelemként könyvelhet el.
A zabkása elutasítására halkan felnevet, bár fogalma sincs, hogyan fogják megoldani a pocok-kérdést. Aztán ahogy felfelé baktatnak, a Xauzur hátán utazó Niev is megpillantja Lyzendrát és örömtelin köszönti.*
- Az anyák már csak ilyenek. *Vonja meg a vállát a csuhátlan csuhás.*
- Nem tudom, kérdezzük meg. *Teszi hozzá, ahogy felérnek Lyz elé. Leemeli az irbisz hátáról a kislányt és a nyakába ülteti. Xauzur pedig visszatér az erdőbe. Szívesen van a próféta és Nievesha vagy Lyzendra mellett, de a közösség többi tagját inkább elkerüli.
Ilyen közelről már a szőke íjász elf is láthatja az erdőmélyi elfen végbement változásokat, aki halk sóhajjal áll meg előtte. Komoly beszélgetés előtt állnak ők ketten a történtek után.*
702. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:12:52
Üzenet elküldve: 2020-08-18 23:12:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Mil'Ochass felé//
*Gyanúsan ismerős neki a falon posztoló, s egy rövid, az emlékezetében való kutakodás után beugrik neki a neve is.*
~Araiven!~
*Nehéz elfelejteni egy ilyen égimeszelőt, jellegzetes vonásaival még az elfek közül is kitűnik. Kissé feszültnek látja, de lehet, hogy csak a fények játéka teszi. Mivel szándékaik békések, ezért nyugodtan várja, míg a hosszúhajú csirkefogó végez a mustrálással. Örömmel veszi tudomásul, hogy hegyesfülű ismerőse is emlékszik rá, pedig jó régen volt mikor erre hozta a sors, s ez önkéntelenül is megmosolyogtatja.
Ugyan amikor először járt itt nagyon nem fűlött a foga a fegyverei letételéhez, de most már tudja, hogy megbízhat a közösségben, így nyugodt szívvel teszi, hiszen előbb vagy utóbb úgyis visszakapják. Leveszi az íját a hátáról, s a hozzá tartozó tegezzel együtt a kapu mellé fekteti. Hasonlóképp jár el az oldalán himbálódzó tőrrel, immáron teljesen fegyvertelen. Míg a zöld hajú elf lány a szándékairól beszél, ő a cölöpfal távolabbi részeit bámulja. Át ugyan nem lát fölötte, de így is ki tud szúrni egynéhány kunyhót a közeli fák lombjában. Talán mintha több is lenne, mint a múltkor. Midőn Csermely befejezi a szónoklatát, ő is rákezdi.*
- Úgy gondoltam szükségetek lehet egy segítő kézre, s szolgálataimért cserébe nem kérek mást, csak ételt és menedéket.
*Aztán hátha történik valami érdekes, sosem lehet tudni.*
*Gyanúsan ismerős neki a falon posztoló, s egy rövid, az emlékezetében való kutakodás után beugrik neki a neve is.*
~Araiven!~
*Nehéz elfelejteni egy ilyen égimeszelőt, jellegzetes vonásaival még az elfek közül is kitűnik. Kissé feszültnek látja, de lehet, hogy csak a fények játéka teszi. Mivel szándékaik békések, ezért nyugodtan várja, míg a hosszúhajú csirkefogó végez a mustrálással. Örömmel veszi tudomásul, hogy hegyesfülű ismerőse is emlékszik rá, pedig jó régen volt mikor erre hozta a sors, s ez önkéntelenül is megmosolyogtatja.
Ugyan amikor először járt itt nagyon nem fűlött a foga a fegyverei letételéhez, de most már tudja, hogy megbízhat a közösségben, így nyugodt szívvel teszi, hiszen előbb vagy utóbb úgyis visszakapják. Leveszi az íját a hátáról, s a hozzá tartozó tegezzel együtt a kapu mellé fekteti. Hasonlóképp jár el az oldalán himbálódzó tőrrel, immáron teljesen fegyvertelen. Míg a zöld hajú elf lány a szándékairól beszél, ő a cölöpfal távolabbi részeit bámulja. Át ugyan nem lát fölötte, de így is ki tud szúrni egynéhány kunyhót a közeli fák lombjában. Talán mintha több is lenne, mint a múltkor. Midőn Csermely befejezi a szónoklatát, ő is rákezdi.*
- Úgy gondoltam szükségetek lehet egy segítő kézre, s szolgálataimért cserébe nem kérek mást, csak ételt és menedéket.
*Aztán hátha történik valami érdekes, sosem lehet tudni.*
701. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-08-18 08:33:56
Üzenet elküldve: 2020-08-18 08:33:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
*Fajtársa, ki a cölöpfalon posztol őrhelyén, a magasból üdvözöli őket. Fürkésző szemeivel végigméri a társaságot, kezében íját szorongatva, bármi eshetőségre felkészülve. Jól képzett katona az már látszik, erre enged következtetni lába mellet lévő tegeze is, ami ha kell, szükség esetén készen áll a menedék védelmére.
Csermely alaposabban felméri az elfet, miközben az feléjük intézi szavait. Magas, szikár férfiú, talán egy arasznyival még nála is hosszabb az ég felé. Szemére komor mélabúnak sötét fellege vetül, talán megsebezte a szívét egykoron egy fehérnép. Hosszú szőke haja úgy ragyog a nap fényében, akár búzatábla a vihar setétjének árnyékában. Egy zsineggel fogja azt varkocsba egyszerűen, mint a fa ék, aranyszín korbácsképp. Bőrének színe nem sápadt, mint általában a hosszúlétűeké, inkább a tenger homokjára emlékezteti. Sokat járja az erdőt az bizonyos, nem egy tudós fajta lehet, aki laborjában kísérletezve bújja könyveit sápatag orcájával. Talán még vonzónak is találná a férfit, de nem ezért jött ide. Tudásszomja erősebb holmi férfinép vonzerejénél. Tanulni, fejlődni, szolgálni jött egy igaz eszmét és talán egy szerető család, közösség aktív része lenni, az övéi közt. Izgatottságát legyűrve, eleget tesz a kérésnek és fegyvereit a földre helyezi. Majd büszkén kihúzza magát, lábait megveti, állát és szemeit a kérdezőnek szegezve intézi szavait. Balját magasba emeli, a béke szimbólumát mutatva. Jobbját vadul kalapáló szívére teszi, mintha esküt tenne, ezután belekezd mondandójába.*
-Eeyr adjon bizonyságot szavaimnak. A messzi távoli keletről érkeztem hozzátok, ahol a hegyek csúcsát hó fedi. Szándékomat a béke vezérli. Csatlakoznék eme menedékhez, melyet hosszúéltű fajunk népesít, amennyiben bizonyítom rátermettségemet és ti is úgy gondoljátok.
*Befejezve szónoklatát válaszra várva áll ott, lassan maga mellé engedve karjait. Bízik benne, hogy bebocsátást nyer, nagy levegőt vesz és lassan visszaállítja szívverését, ahogyan tanulta a meditációs gyakorlatok során.*
Csermely alaposabban felméri az elfet, miközben az feléjük intézi szavait. Magas, szikár férfiú, talán egy arasznyival még nála is hosszabb az ég felé. Szemére komor mélabúnak sötét fellege vetül, talán megsebezte a szívét egykoron egy fehérnép. Hosszú szőke haja úgy ragyog a nap fényében, akár búzatábla a vihar setétjének árnyékában. Egy zsineggel fogja azt varkocsba egyszerűen, mint a fa ék, aranyszín korbácsképp. Bőrének színe nem sápadt, mint általában a hosszúlétűeké, inkább a tenger homokjára emlékezteti. Sokat járja az erdőt az bizonyos, nem egy tudós fajta lehet, aki laborjában kísérletezve bújja könyveit sápatag orcájával. Talán még vonzónak is találná a férfit, de nem ezért jött ide. Tudásszomja erősebb holmi férfinép vonzerejénél. Tanulni, fejlődni, szolgálni jött egy igaz eszmét és talán egy szerető család, közösség aktív része lenni, az övéi közt. Izgatottságát legyűrve, eleget tesz a kérésnek és fegyvereit a földre helyezi. Majd büszkén kihúzza magát, lábait megveti, állát és szemeit a kérdezőnek szegezve intézi szavait. Balját magasba emeli, a béke szimbólumát mutatva. Jobbját vadul kalapáló szívére teszi, mintha esküt tenne, ezután belekezd mondandójába.*
-Eeyr adjon bizonyságot szavaimnak. A messzi távoli keletről érkeztem hozzátok, ahol a hegyek csúcsát hó fedi. Szándékomat a béke vezérli. Csatlakoznék eme menedékhez, melyet hosszúéltű fajunk népesít, amennyiben bizonyítom rátermettségemet és ti is úgy gondoljátok.
*Befejezve szónoklatát válaszra várva áll ott, lassan maga mellé engedve karjait. Bízik benne, hogy bebocsátást nyer, nagy levegőt vesz és lassan visszaállítja szívverését, ahogyan tanulta a meditációs gyakorlatok során.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927