Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 39 (761. - 780. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
780. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:20:04
Üzenet elküldve: 2020-10-20 07:20:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Hazugság volna, ha azt állítanánk, hogy az ifjú mogorin leány nem számított a meglepettségre. Nagyon is erre számított, s bizony egy ilyen nagy szám hallatán csak az volna a furcsa, ha valaki nem lepődne meg. Ganer kisebb számokat mond, de Linä mindegyikre tagadóan rázza a fejét.*
- Nem, nem, 300 ezer.* Kellő határozottsággal igyekszik meggyőzni a gnómot saját igazáról, mert tényleg ilyen gazdag a mogorin népzene és népdal világa. Itt talán szokatlan, sőt, még Mogorina környékén is páratlan ez a mennyiség, ezért Linä büszke is arra, hogy egy ilyen gazdag kultúrájú nép gyermeke lehet.
Nem csoda, hogy kedvesnek találhatja Ganer az elbeszélt életformát. A valóságban is ennyire barátságos az egész, Linä számára természetesen. Örül hallgatósága érdeklődésének mind a mogorin népet, mind pedig a hurundhyt illetően. Széles mosoly jelenik meg arcán az öröm jeleként, hogy nincs akadálya egy új hangszer megismertetésének. Készséggel válaszol is minden feltett kérdésre:*
- Köszönöm a segítséget.* Szól természetesen mogorinul.*
- A hangszer testéhez szükségem volna fenyőre vagy cseresznyefára vagy diófára vagy körtefára. Csak ezek jók ehhez a hangszerhez. De vadkörtefára is szükségem van a korong miatt. Aztán... Kell még hozzá bél a húrokhoz és gyanta a koronghoz. Továbbá olyan eszközök, amelyekkel el tudom készíteni a hangszert. És festékre is szükségem volna, hogy befesthessem. Sosem készítettem még hangszert, de mielőtt eljöttem otthonról, egy kedves barátom, aki hangszerkészítő, beavatott minden részletbe. Ja, és majdnem elfelejtettem, bőr és bőrműves is szükséges lenne, hogy tokja is legyen a hurundhynak.
*Igyekszik mindent összeszedni, reméli, tényleg nem hagy ki semmit.*
*Hazugság volna, ha azt állítanánk, hogy az ifjú mogorin leány nem számított a meglepettségre. Nagyon is erre számított, s bizony egy ilyen nagy szám hallatán csak az volna a furcsa, ha valaki nem lepődne meg. Ganer kisebb számokat mond, de Linä mindegyikre tagadóan rázza a fejét.*
- Nem, nem, 300 ezer.* Kellő határozottsággal igyekszik meggyőzni a gnómot saját igazáról, mert tényleg ilyen gazdag a mogorin népzene és népdal világa. Itt talán szokatlan, sőt, még Mogorina környékén is páratlan ez a mennyiség, ezért Linä büszke is arra, hogy egy ilyen gazdag kultúrájú nép gyermeke lehet.
Nem csoda, hogy kedvesnek találhatja Ganer az elbeszélt életformát. A valóságban is ennyire barátságos az egész, Linä számára természetesen. Örül hallgatósága érdeklődésének mind a mogorin népet, mind pedig a hurundhyt illetően. Széles mosoly jelenik meg arcán az öröm jeleként, hogy nincs akadálya egy új hangszer megismertetésének. Készséggel válaszol is minden feltett kérdésre:*
- Köszönöm a segítséget.* Szól természetesen mogorinul.*
- A hangszer testéhez szükségem volna fenyőre vagy cseresznyefára vagy diófára vagy körtefára. Csak ezek jók ehhez a hangszerhez. De vadkörtefára is szükségem van a korong miatt. Aztán... Kell még hozzá bél a húrokhoz és gyanta a koronghoz. Továbbá olyan eszközök, amelyekkel el tudom készíteni a hangszert. És festékre is szükségem volna, hogy befesthessem. Sosem készítettem még hangszert, de mielőtt eljöttem otthonról, egy kedves barátom, aki hangszerkészítő, beavatott minden részletbe. Ja, és majdnem elfelejtettem, bőr és bőrműves is szükséges lenne, hogy tokja is legyen a hurundhynak.
*Igyekszik mindent összeszedni, reméli, tényleg nem hagy ki semmit.*
779. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-19 16:27:30
Üzenet elküldve: 2020-10-19 16:27:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 5.//
*Nievet továbbra is egy dolog érdekli, márpedig az, hogy apukája eltűnt, lebiggyedt szájjal lép Xauzur mellé, hogy az állat mellé rogyjon. Arcán minden fájdalom ott van, illetve a rémület. Ez utóbbi talán hangsúlyosabb, de érthető is, nem minden nap válik az ember apukája köddé. Ha a nagymacska nem maradna nyugodt, akkor Niev ordibálásba meg fejvesztett szaladgálásba kezdenek. Könny futotta szemekkel néz az idegenre, aki szerint Pycta egykettőre visszatér. Nem nyugtatja meg, amit a férfi mond neki, és ez nagy, sárga szemein, meg szája remegő szélén látszik is.
Aztán szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik: Pycta ugyanolyan hirtelen kerül elő, mint ahogyan nyoma veszett. De aztán minden helyre kerül, Pycta kitárja karjait, Niev pedig közéjük veti magát.*
- Apa, te bementél a fába? Miért mentél be a fába? Hogy lehet bemenni a fába? Az jó, ha bemész a fába? A fa gyökere nem vizet iszik, hanem bort? Nem lesz tőle olyan, mint Umon bácsi?
//Az áldozat 5.//
*Nievet továbbra is egy dolog érdekli, márpedig az, hogy apukája eltűnt, lebiggyedt szájjal lép Xauzur mellé, hogy az állat mellé rogyjon. Arcán minden fájdalom ott van, illetve a rémület. Ez utóbbi talán hangsúlyosabb, de érthető is, nem minden nap válik az ember apukája köddé. Ha a nagymacska nem maradna nyugodt, akkor Niev ordibálásba meg fejvesztett szaladgálásba kezdenek. Könny futotta szemekkel néz az idegenre, aki szerint Pycta egykettőre visszatér. Nem nyugtatja meg, amit a férfi mond neki, és ez nagy, sárga szemein, meg szája remegő szélén látszik is.
Aztán szó bennszakad, hang fennakad, lehelet megszegik: Pycta ugyanolyan hirtelen kerül elő, mint ahogyan nyoma veszett. De aztán minden helyre kerül, Pycta kitárja karjait, Niev pedig közéjük veti magát.*
- Apa, te bementél a fába? Miért mentél be a fába? Hogy lehet bemenni a fába? Az jó, ha bemész a fába? A fa gyökere nem vizet iszik, hanem bort? Nem lesz tőle olyan, mint Umon bácsi?
778. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-19 09:07:29
Üzenet elküldve: 2020-10-19 09:07:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Örömmel látja, hogy Lina nagyon jól érzi magát, ha zenélhet. Egy jó kedvű, muzsikus lelkű személy mindig hasznos egy közösség életében. Továbbra is jól odafigyel a mogorin mondatokra, szavakra, kifejezésekre, s azok kiejtésére, de még mindig csak magában ismételgeti őket, és próbálja a nyelv szerkezetét, rendszerét kiépíteni a fejében. Érdeklődve hallgatja, hogy Lina népének dalai érzelmekről szólnak főként, s igen változatosak ütemben és alkalomhoz is. A dalok számánál egy kissé meglepődik, ezért óvatosan visszakérdez.*
- Három ezerre gondoltál. Vagy esetleg harminc ezerre? *Itt úgy érzi, hogy a háromszázezer egy kissé túlzó lehet és a nyelvi akadályok kiütköznek a számokban, ami nem zavarja, csupán, ha tényleg erről van szó, akkor a közös nyelv egy finom aspektusára tanítja a lányt. A szép ének és zeneszólamok után kíváncsian hallgatja Lana beszámolóját a mogorin nép életéről. Nagyon érdekesnek találja, hogy a családok jurtákban élnek, s az is kedvesen hangzik, hogy a családok együtt élnek, akár több nemzedék is. Ez saját hazájában is szokás volt, így közel áll hozzá. A nép hangszer megismertetésének ötletére bátorítóan bólogat.*
- Nem látom akadályát. Biztosan sokan lennének kíváncsiak egy új hangszerre, és újfajta zenére. *Bátorítani próbálja a lányt, mert a zenéje olyan, amit érdemes másokkal is megismertetnie. A kérdésre igenlőn felel.*
- Igen, szívesen segítek az elkészítésben, legalább alapanyagban biztosan. *A segítség dolgában puhatolóznia kell, hogy konkrétan mit tudnának tenni a hangszer elkészítése érdekében.*
- Pontosan mire lenne szükséged? Egyedül is el tudod készíteni, ha megvan hozzá minden? *Érdeklődve figyeli, hogy miben tudnának segíteni Lina hangszerének elkészítésében. Fával kapcsolatos eszközök elkészítésében már van tapasztalata, de hangszert még sohasem készített. Reméli, hogy a mogorin lány el tudja készíteni, ha megkap minden szükséges eszközt hozzá.*
*Örömmel látja, hogy Lina nagyon jól érzi magát, ha zenélhet. Egy jó kedvű, muzsikus lelkű személy mindig hasznos egy közösség életében. Továbbra is jól odafigyel a mogorin mondatokra, szavakra, kifejezésekre, s azok kiejtésére, de még mindig csak magában ismételgeti őket, és próbálja a nyelv szerkezetét, rendszerét kiépíteni a fejében. Érdeklődve hallgatja, hogy Lina népének dalai érzelmekről szólnak főként, s igen változatosak ütemben és alkalomhoz is. A dalok számánál egy kissé meglepődik, ezért óvatosan visszakérdez.*
- Három ezerre gondoltál. Vagy esetleg harminc ezerre? *Itt úgy érzi, hogy a háromszázezer egy kissé túlzó lehet és a nyelvi akadályok kiütköznek a számokban, ami nem zavarja, csupán, ha tényleg erről van szó, akkor a közös nyelv egy finom aspektusára tanítja a lányt. A szép ének és zeneszólamok után kíváncsian hallgatja Lana beszámolóját a mogorin nép életéről. Nagyon érdekesnek találja, hogy a családok jurtákban élnek, s az is kedvesen hangzik, hogy a családok együtt élnek, akár több nemzedék is. Ez saját hazájában is szokás volt, így közel áll hozzá. A nép hangszer megismertetésének ötletére bátorítóan bólogat.*
- Nem látom akadályát. Biztosan sokan lennének kíváncsiak egy új hangszerre, és újfajta zenére. *Bátorítani próbálja a lányt, mert a zenéje olyan, amit érdemes másokkal is megismertetnie. A kérdésre igenlőn felel.*
- Igen, szívesen segítek az elkészítésben, legalább alapanyagban biztosan. *A segítség dolgában puhatolóznia kell, hogy konkrétan mit tudnának tenni a hangszer elkészítése érdekében.*
- Pontosan mire lenne szükséged? Egyedül is el tudod készíteni, ha megvan hozzá minden? *Érdeklődve figyeli, hogy miben tudnának segíteni Lina hangszerének elkészítésében. Fával kapcsolatos eszközök elkészítésében már van tapasztalata, de hangszert még sohasem készített. Reméli, hogy a mogorin lány el tudja készíteni, ha megkap minden szükséges eszközt hozzá.*
777. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-19 06:40:30
Üzenet elküldve: 2020-10-19 06:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat//
*Jobban szemügyre veszi a hatalmas tölgyfát. Legalább tíz emberöltőt megélhetett már, öles termetét nem egy óriás mamutfenyő megirigyelhetné. A legvékonyabb ágacskája is kar vastagságú, a törzse nagyjából húsz öl lehet. Termései, amik sűrűn szegélyezik dús lombkoronáját, arasznyi makkok. Mintha élne a fa, megrázza magát, majd termései kőzáporként hullanak a mélybe. Rögvest-hamarost bizonyságot is nyer, hogy nem az érzékei játszanak vele. Kirajzolódik a fának humanoid szerű alakja. Kérges szemhéjából elővillan gleccserkék szeme, amelyet tágra nyit, majd a távolból érkező veszélyt fürkészi. Baljából és jobbjából messzire mutató karjait maga elé fekteti a földre, midőn kusza indái páncélt formálnak a teste körül ide-oda tekeregve. Megtámaszkodik az éltető anyaföldön kérges markain, amelyek immár ökölbe szorulnak. Törzse, hatalmas reccsenéssel ketté válik, mélyre hatoló gyökereit kihúzza az éltető elemből, ami lábakká alakul.
Már ő maga a fa, a magasból tekint le az erdei sokaságra, akik elszántan fogják védelmezni a szent erdőt utolsó csepp vérükig, a gonoszság rút szörnyetegei ellen. Komótosan elindul a tisztás széle felé, ahonnan a közelgő veszélyt sejti. Jobbjával hatalmasat üt a földre, majd ökle nyomán meghasad a föld és az egész menedék megremeg. Egy hatalmas, kétélű harci csatabárd sziluettje tűnik fel előtte, amit megannyi ősi rúna díszít. Egy burjánzó gejzír lövelli azt a felszínre, amely majd olyan hosszú, mint magasztos termete. Magasra szökellve még a levegőben elkapja azt, majd úrrá lesz rajta a harci láz és táncba kezd a hústépővel. Miután befejezte fél térdre ereszkedik, fegyverét fejjel lefelé fordítja, annak markolatán tenyereit imára kulcsolja és buzgó fohászba kezd a fákban lakó istenséghez.
A transzállapotból valami felriasztja. Újra hallja a az erdő hangjait, lassan visszatér a valós világba, ismét érzi a tagjait, hallja Fürge lassú és halk szuszogását gelebének mélyéről*
*Jobban szemügyre veszi a hatalmas tölgyfát. Legalább tíz emberöltőt megélhetett már, öles termetét nem egy óriás mamutfenyő megirigyelhetné. A legvékonyabb ágacskája is kar vastagságú, a törzse nagyjából húsz öl lehet. Termései, amik sűrűn szegélyezik dús lombkoronáját, arasznyi makkok. Mintha élne a fa, megrázza magát, majd termései kőzáporként hullanak a mélybe. Rögvest-hamarost bizonyságot is nyer, hogy nem az érzékei játszanak vele. Kirajzolódik a fának humanoid szerű alakja. Kérges szemhéjából elővillan gleccserkék szeme, amelyet tágra nyit, majd a távolból érkező veszélyt fürkészi. Baljából és jobbjából messzire mutató karjait maga elé fekteti a földre, midőn kusza indái páncélt formálnak a teste körül ide-oda tekeregve. Megtámaszkodik az éltető anyaföldön kérges markain, amelyek immár ökölbe szorulnak. Törzse, hatalmas reccsenéssel ketté válik, mélyre hatoló gyökereit kihúzza az éltető elemből, ami lábakká alakul.
Már ő maga a fa, a magasból tekint le az erdei sokaságra, akik elszántan fogják védelmezni a szent erdőt utolsó csepp vérükig, a gonoszság rút szörnyetegei ellen. Komótosan elindul a tisztás széle felé, ahonnan a közelgő veszélyt sejti. Jobbjával hatalmasat üt a földre, majd ökle nyomán meghasad a föld és az egész menedék megremeg. Egy hatalmas, kétélű harci csatabárd sziluettje tűnik fel előtte, amit megannyi ősi rúna díszít. Egy burjánzó gejzír lövelli azt a felszínre, amely majd olyan hosszú, mint magasztos termete. Magasra szökellve még a levegőben elkapja azt, majd úrrá lesz rajta a harci láz és táncba kezd a hústépővel. Miután befejezte fél térdre ereszkedik, fegyverét fejjel lefelé fordítja, annak markolatán tenyereit imára kulcsolja és buzgó fohászba kezd a fákban lakó istenséghez.
A transzállapotból valami felriasztja. Újra hallja a az erdő hangjait, lassan visszatér a valós világba, ismét érzi a tagjait, hallja Fürge lassú és halk szuszogását gelebének mélyéről*
776. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-18 14:28:18
Üzenet elküldve: 2020-10-18 14:28:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Bármi megtörténhet//
*Figyeli ahogy az őr elrakja a fegyvereket és felnevet annak viccelődésén a zenével kapcsolatban.*
-Bizony, hogy lehet. Főleg hogyha valaki annyira tehetséges, mint Xaras.
*Kedvesen mosolyog kedvesére, majd Rúnára pillant, aki szorosan a nyomukban ballag.*
-Tényleg egy igazi irbisz?
*Valahol már olvasott róluk, de nem tudta eldönteni tényleg léteznek-e.*
-Nem lesz gond Rúnával. Jól nevelt kutyus.
*Egyre közelebb érnek a faluhoz és Tasának elakad a lélegzete is a látványtól, ami a szemük elé tárul.*
-Hűha!
*Hirtelen több dolog eszébe sem jut, hogy mit is mondhatna, annyira lefoglalják a látottak. Követi a hosszú életűt és bele telik egy kis időbe, mire szóhoz jut.*
-Tudnunk kell valamit a közösség vezetőiről, mielőtt találkozunk velük?
*Kíváncsian a szőke elfre pillant és vár hátha a bárdnak is van még kérdése.*
*Figyeli ahogy az őr elrakja a fegyvereket és felnevet annak viccelődésén a zenével kapcsolatban.*
-Bizony, hogy lehet. Főleg hogyha valaki annyira tehetséges, mint Xaras.
*Kedvesen mosolyog kedvesére, majd Rúnára pillant, aki szorosan a nyomukban ballag.*
-Tényleg egy igazi irbisz?
*Valahol már olvasott róluk, de nem tudta eldönteni tényleg léteznek-e.*
-Nem lesz gond Rúnával. Jól nevelt kutyus.
*Egyre közelebb érnek a faluhoz és Tasának elakad a lélegzete is a látványtól, ami a szemük elé tárul.*
-Hűha!
*Hirtelen több dolog eszébe sem jut, hogy mit is mondhatna, annyira lefoglalják a látottak. Követi a hosszú életűt és bele telik egy kis időbe, mire szóhoz jut.*
-Tudnunk kell valamit a közösség vezetőiről, mielőtt találkozunk velük?
*Kíváncsian a szőke elfre pillant és vár hátha a bárdnak is van még kérdése.*
775. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-17 12:40:26
Üzenet elküldve: 2020-10-17 12:40:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 5.//
*Ki-ki a maga módján reagál az áldozat mikéntjére. Csermely önkívületben ül a kis ligetben, valahol máshol járhat. Nievesha eltűnt apja utáni szomorúságát készül könnyekbe önteni. Dat mintha óvón lépne kislánya felé, a csuhátlan csuhás hálás ezért a törődését. Egy idegennek tetsző alakot is lát a Hajnal-liget felé közeledni. Nem ismeri bár, fegyverek sincsenek nála, de fegyverforgatónak tűnik, így talán vendég, de láthatóan áhítattal fordul a fa és az áldozat felé.
A fából kilépne sem nehezebb, mint korábban történt befelé, így ha minden jól megy, akkor az erdőmélyi elf újra megjelenik az áldozatra gyűlők előtt, kilépve a Szent Fából, hogy lehajtott fejjel adózzon a pillanat szentsége előtt. Lám, most már mások is látták, milyen ajándékot adott neki az Erdő Szíve. Legalábbis ilyenkor, amikor az erdő az ősz színeibe öltözik felkészülve a télre.
Nem szívesen zökken ki a fohászból, de széttárt karokkal fordul Niev felé, hogy magához hívja a sírós kislányt és ha megtörténik a találkozás a fa előtt, akkor ölelésbe zárja. Pár szívdobbanás csak mit apa és lánya ellop az áldozat idejéből, majd, ha Nievesha sem áll ellen, akkor kézenfogva visszafordul a próféta a Szent Fa felé. Övéről egy kulacsot akaszt le, amelyben Mil'Ochass szegényes borkészletének egy kulacsnyi része van, majd a kislány felé fordul sárga ragadozótekintete.*
- Gyere, locsoljuk meg ezzel a borral a fa gyökereit. *Halovány mosollyal kéri az áldozatban való részvételre Nievet és ha a lányka beleegyezik, akkor ketten fogva a kulacsot öntözik meg a Szent Fa törzsét, ahol a körülötte nyíló vadvirágokkal találkozik.*
//Az áldozat 5.//
*Ki-ki a maga módján reagál az áldozat mikéntjére. Csermely önkívületben ül a kis ligetben, valahol máshol járhat. Nievesha eltűnt apja utáni szomorúságát készül könnyekbe önteni. Dat mintha óvón lépne kislánya felé, a csuhátlan csuhás hálás ezért a törődését. Egy idegennek tetsző alakot is lát a Hajnal-liget felé közeledni. Nem ismeri bár, fegyverek sincsenek nála, de fegyverforgatónak tűnik, így talán vendég, de láthatóan áhítattal fordul a fa és az áldozat felé.
A fából kilépne sem nehezebb, mint korábban történt befelé, így ha minden jól megy, akkor az erdőmélyi elf újra megjelenik az áldozatra gyűlők előtt, kilépve a Szent Fából, hogy lehajtott fejjel adózzon a pillanat szentsége előtt. Lám, most már mások is látták, milyen ajándékot adott neki az Erdő Szíve. Legalábbis ilyenkor, amikor az erdő az ősz színeibe öltözik felkészülve a télre.
Nem szívesen zökken ki a fohászból, de széttárt karokkal fordul Niev felé, hogy magához hívja a sírós kislányt és ha megtörténik a találkozás a fa előtt, akkor ölelésbe zárja. Pár szívdobbanás csak mit apa és lánya ellop az áldozat idejéből, majd, ha Nievesha sem áll ellen, akkor kézenfogva visszafordul a próféta a Szent Fa felé. Övéről egy kulacsot akaszt le, amelyben Mil'Ochass szegényes borkészletének egy kulacsnyi része van, majd a kislány felé fordul sárga ragadozótekintete.*
- Gyere, locsoljuk meg ezzel a borral a fa gyökereit. *Halovány mosollyal kéri az áldozatban való részvételre Nievet és ha a lányka beleegyezik, akkor ketten fogva a kulacsot öntözik meg a Szent Fa törzsét, ahol a körülötte nyíló vadvirágokkal találkozik.*
774. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-16 13:07:16
Üzenet elküldve: 2020-10-16 13:07:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Linä szívét melegség tölti el, valahányszor saját népe zenéjét játssza és saját anyanyelvét beszéli. Élvezi is amúgy a muzsikálást, függetlenül attól, hogy lassút vagy gyorsat penget. Most sincs tehát másképp, s arcán is megjelennek érzelmei. Bár nem mosolyodik el a dal komolysága miatt, de örül neki, hogy Ganerre is átragad az élvezet. A tapsot kedves gesztusnak tartja, s hálásan biccent is egyet a gnóm irányába.*
- Nekem is ez a véleményem.* Mondja mogorinul, utalva a dal kifejezőségére. Még nem fordít, hiszen folytatja:*
- A mogorin népdalok jelentős része érzelmekről szól, de azok a dalok sem elenyészőek, amelyek táncosabb karakterűek. Nagyjából egyensúlyban vannak a gyors és lassú dalok, bár ezt nehéz megmondani, mert 300 ezernél több mogorin népdal létezik.* Ezután pedig következik a fordítás, amihez már keresgélnie kell a közös nyelvben a szavakat, de végül is megbirkózik vele. Közben már tudja, hogy mi lesz a következő dal, s a fordítás után bele is akar csapni a húrokba, amikor egy elgondolkodtató kérést kap. Hirtelen nem tudja, mit mondhatna, s hogy ne legyen teljes a csönd, halkan pengeti a húrokat. Nem dallamot játszik, csak úgy penget pár akkordot.*
- Nálunk Mogorinában a családok jurtákban élnek.* Kezd bele végül szeretett anyanyelvén a mesélésbe, s bár ez nem teljesen róla szól, mégis kapcsolódik a személyéhez, hiszen a mogorin nép leánya.*
- Minden családnak van egy jurtája. Idősek és fiatalok együtt élnek, így 15-20 fő is élhet együtt. Leginkább nomád életet élünk, vándorlunk legelőkről legelőkre, és ilyenkor visszük a jurtát is. A pásztorok furulyáznak, mások meg énekelnek. Ezek mind mogorin népdalok.* Itt megáll kicsit, s a fordítással folytatja. Majd utána már ténylegesen magáról mesél, immáron megint mogorinul.*
- Szeretnék egy tipikusan mogorin népi hangszert megismertetni az itteni népekkel, de ehhez szükségem volna faanyagra és állati inakra a húrhoz. Hurundhy névre hallgat ez a hangszer. Olyasmi, mint a lant, de a hangot tekeréssel állítjuk elő. A hangszeren belül egy korong forog, ami rezgésbe hozza a húrokat. Kérhetnék segítséget ahhoz, hogy el tudjam készíteni ezt a hangszert?* Egyelőre részletesebben nem megy bele a recsegő működésébe, mint ahogy még azt sem fejti ki, hogy egyáltalán miféle segítségre volna szüksége. De ha igenlő választ kap, kifejti Ganernek a részleteket. Mert bizony nem mindegy a tökéletes hangzáshoz, hogy milyen fából készül a recsegő.*
*Linä szívét melegség tölti el, valahányszor saját népe zenéjét játssza és saját anyanyelvét beszéli. Élvezi is amúgy a muzsikálást, függetlenül attól, hogy lassút vagy gyorsat penget. Most sincs tehát másképp, s arcán is megjelennek érzelmei. Bár nem mosolyodik el a dal komolysága miatt, de örül neki, hogy Ganerre is átragad az élvezet. A tapsot kedves gesztusnak tartja, s hálásan biccent is egyet a gnóm irányába.*
- Nekem is ez a véleményem.* Mondja mogorinul, utalva a dal kifejezőségére. Még nem fordít, hiszen folytatja:*
- A mogorin népdalok jelentős része érzelmekről szól, de azok a dalok sem elenyészőek, amelyek táncosabb karakterűek. Nagyjából egyensúlyban vannak a gyors és lassú dalok, bár ezt nehéz megmondani, mert 300 ezernél több mogorin népdal létezik.* Ezután pedig következik a fordítás, amihez már keresgélnie kell a közös nyelvben a szavakat, de végül is megbirkózik vele. Közben már tudja, hogy mi lesz a következő dal, s a fordítás után bele is akar csapni a húrokba, amikor egy elgondolkodtató kérést kap. Hirtelen nem tudja, mit mondhatna, s hogy ne legyen teljes a csönd, halkan pengeti a húrokat. Nem dallamot játszik, csak úgy penget pár akkordot.*
- Nálunk Mogorinában a családok jurtákban élnek.* Kezd bele végül szeretett anyanyelvén a mesélésbe, s bár ez nem teljesen róla szól, mégis kapcsolódik a személyéhez, hiszen a mogorin nép leánya.*
- Minden családnak van egy jurtája. Idősek és fiatalok együtt élnek, így 15-20 fő is élhet együtt. Leginkább nomád életet élünk, vándorlunk legelőkről legelőkre, és ilyenkor visszük a jurtát is. A pásztorok furulyáznak, mások meg énekelnek. Ezek mind mogorin népdalok.* Itt megáll kicsit, s a fordítással folytatja. Majd utána már ténylegesen magáról mesél, immáron megint mogorinul.*
- Szeretnék egy tipikusan mogorin népi hangszert megismertetni az itteni népekkel, de ehhez szükségem volna faanyagra és állati inakra a húrhoz. Hurundhy névre hallgat ez a hangszer. Olyasmi, mint a lant, de a hangot tekeréssel állítjuk elő. A hangszeren belül egy korong forog, ami rezgésbe hozza a húrokat. Kérhetnék segítséget ahhoz, hogy el tudjam készíteni ezt a hangszert?* Egyelőre részletesebben nem megy bele a recsegő működésébe, mint ahogy még azt sem fejti ki, hogy egyáltalán miféle segítségre volna szüksége. De ha igenlő választ kap, kifejti Ganernek a részleteket. Mert bizony nem mindegy a tökéletes hangzáshoz, hogy milyen fából készül a recsegő.*
773. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-15 07:10:27
Üzenet elküldve: 2020-10-15 07:10:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat//
*Meditációjában teljesen elmerül, majd több állat alakját is felveszi révedezése közepette.
Szemhéja vibrálni kezd, finoman megremeg, majd egész lényében érzi az átható energia erőtől duzzadó melegségét. Sosem volt még ennyire erős a transz állapot, ami úrrá lesz rajta. Teljesen megszűnik számára a külvilág.
Először büszke sas képében szárnyal idegen helyek felett. Érzi, ahogyan minden egyes tollába belekap a szél. Zúzájából földrengető vijjogása előtör, midőn a szelek szárnyán szárnyal. A magasból alábukik, villámgyorsan zuhan alá a mélybe, majd ismét a magasba tör egy ódon hegynek, hóval fedett csúcsa fölé.
Épp a nap kél fel a hajnali pirkadatban távol a horizonton, amely új reménnyel kecsegtet. Eme fényes korong első sugárai aranyba foglalják sziluettjét, majd jóleső melegséggel töltik fel.
A látomás következő fázisában négy lábra ereszkedve, egy pompás szarvas képét ölti magára. Egy patakparton találja magát, miközben szomját oltja a hűs vízből. A jéghideg nedű jólesően járja át izmos szügyét. Hirtelen hűvös szellő támad, majd felborzolja dús szőrzetét. Teste megremeg, egész testét átjárja a hűvös fuvallat. A túlpartról neszezés hangja hallatszik a sűrű csalitosból, majd kísérteties morgás kíséri. Az árnyékból sárga szemek hada tör előre, viselőjük nem látszik, egyelőre a homályba vész, de a veszély valós. Minden idegszála megfeszül, nem várja meg a végkifejletet, egy hosszú szökkenéssel beveti magát az erdőbe, majd sebes vágtába kezd. Agancsait előre hajtja, százával törnek az apró ágak körötte, majd hullanak az avartakaróra. Patái szinte alig érik a földet, a büszke, fenséges állaton úrrá lesz a páni félelem. Nem néz hátra, csak tör előre rendületlenül, minél távolabb a sötétség kíméletlen seregeitől. Egy apró tisztásra érkezik, ami furcsa aranyszín derengésben játszik. Egy hatalmas tölgyfa áll a közepén, amely körül már összesereglettek az erdei állatok.*
*Meditációjában teljesen elmerül, majd több állat alakját is felveszi révedezése közepette.
Szemhéja vibrálni kezd, finoman megremeg, majd egész lényében érzi az átható energia erőtől duzzadó melegségét. Sosem volt még ennyire erős a transz állapot, ami úrrá lesz rajta. Teljesen megszűnik számára a külvilág.
Először büszke sas képében szárnyal idegen helyek felett. Érzi, ahogyan minden egyes tollába belekap a szél. Zúzájából földrengető vijjogása előtör, midőn a szelek szárnyán szárnyal. A magasból alábukik, villámgyorsan zuhan alá a mélybe, majd ismét a magasba tör egy ódon hegynek, hóval fedett csúcsa fölé.
Épp a nap kél fel a hajnali pirkadatban távol a horizonton, amely új reménnyel kecsegtet. Eme fényes korong első sugárai aranyba foglalják sziluettjét, majd jóleső melegséggel töltik fel.
A látomás következő fázisában négy lábra ereszkedve, egy pompás szarvas képét ölti magára. Egy patakparton találja magát, miközben szomját oltja a hűs vízből. A jéghideg nedű jólesően járja át izmos szügyét. Hirtelen hűvös szellő támad, majd felborzolja dús szőrzetét. Teste megremeg, egész testét átjárja a hűvös fuvallat. A túlpartról neszezés hangja hallatszik a sűrű csalitosból, majd kísérteties morgás kíséri. Az árnyékból sárga szemek hada tör előre, viselőjük nem látszik, egyelőre a homályba vész, de a veszély valós. Minden idegszála megfeszül, nem várja meg a végkifejletet, egy hosszú szökkenéssel beveti magát az erdőbe, majd sebes vágtába kezd. Agancsait előre hajtja, százával törnek az apró ágak körötte, majd hullanak az avartakaróra. Patái szinte alig érik a földet, a büszke, fenséges állaton úrrá lesz a páni félelem. Nem néz hátra, csak tör előre rendületlenül, minél távolabb a sötétség kíméletlen seregeitől. Egy apró tisztásra érkezik, ami furcsa aranyszín derengésben játszik. Egy hatalmas tölgyfa áll a közepén, amely körül már összesereglettek az erdei állatok.*
772. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-14 19:03:18
Üzenet elküldve: 2020-10-14 19:03:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat//
*Meglett az összpontosításának az eredménye, egyszerre megnyugvás és béke tölti el. Hallgatja a természet hangjait, a madarak énekén, a víz csobogását, a szél zúgását a fák lombozata közt, s a távolból egy ismerős lant dallama száll felé. Elmosolyodik, hisz tudja, kihez tartozik. Ebből a kellemes meditációszerű állapotból egy, ehhez az idilli állapothoz egyáltalán nem illő hangos kiáltás rázza fel. Veszélyt sejtve a pillanat törtrésze alatt kinyitja a szemét és felugrik, s közben a tőréhez kap, de csak az üres levegőt markolja meg, hiszen korábban leadta fegyvereit. Persze eszébe juthatott volna, hogy Xauzur nem hagyta volna annyiban ha valóban baj lenne, de ő sem akart tétlenül ülni. Körbenéz, Pyctát nem látja sehol, csak a kis Nievesha szomorú tekintetét. Utoljára a fa előtt látta az elfet, most azt veszi szemügyre.*
~Csak nem ment... bele?~
*A hirtelen döbbenettől akaratlanul is hátralép, tekintete egyre feljebb kúszik a fa törzsén egészen a tetejéig, majd visszatér a földre, az erdőbéli elf gyermekéhez. Valahogy szeretné megvigasztalni a kislányt, de tudja, hogy ehhez Pyctát kéne előkeríteni. Tanácstalanul huppan le a földre, és ismét körbenéz. Biztos benne, hogy az elf visszajön, csak idő kérdése. Végül rövid töprengés után elszánja magát, és megszólítja Nieveshát.*
- Ne aggódj, apa egykettőre visszajön!
*Hangja nyugodt, határozottságot sugall, pedig ő maga sem tudja, igazat mond-e. Nyilván egy idegen szájából ez sovány vigasz, ezért is reméli, hogy Pycta minél hamarabb véghez viszi a küldetését.*
- Hé, ne sírj, nincs semmi baj! Meglátod egy szempillantáson belül itt lesz.
*Ha lehet még lágyabban mondja ezt, s egy biztató mosollyal próbálja jobb kedvre deríteni.*
*Meglett az összpontosításának az eredménye, egyszerre megnyugvás és béke tölti el. Hallgatja a természet hangjait, a madarak énekén, a víz csobogását, a szél zúgását a fák lombozata közt, s a távolból egy ismerős lant dallama száll felé. Elmosolyodik, hisz tudja, kihez tartozik. Ebből a kellemes meditációszerű állapotból egy, ehhez az idilli állapothoz egyáltalán nem illő hangos kiáltás rázza fel. Veszélyt sejtve a pillanat törtrésze alatt kinyitja a szemét és felugrik, s közben a tőréhez kap, de csak az üres levegőt markolja meg, hiszen korábban leadta fegyvereit. Persze eszébe juthatott volna, hogy Xauzur nem hagyta volna annyiban ha valóban baj lenne, de ő sem akart tétlenül ülni. Körbenéz, Pyctát nem látja sehol, csak a kis Nievesha szomorú tekintetét. Utoljára a fa előtt látta az elfet, most azt veszi szemügyre.*
~Csak nem ment... bele?~
*A hirtelen döbbenettől akaratlanul is hátralép, tekintete egyre feljebb kúszik a fa törzsén egészen a tetejéig, majd visszatér a földre, az erdőbéli elf gyermekéhez. Valahogy szeretné megvigasztalni a kislányt, de tudja, hogy ehhez Pyctát kéne előkeríteni. Tanácstalanul huppan le a földre, és ismét körbenéz. Biztos benne, hogy az elf visszajön, csak idő kérdése. Végül rövid töprengés után elszánja magát, és megszólítja Nieveshát.*
- Ne aggódj, apa egykettőre visszajön!
*Hangja nyugodt, határozottságot sugall, pedig ő maga sem tudja, igazat mond-e. Nyilván egy idegen szájából ez sovány vigasz, ezért is reméli, hogy Pycta minél hamarabb véghez viszi a küldetését.*
- Hé, ne sírj, nincs semmi baj! Meglátod egy szempillantáson belül itt lesz.
*Ha lehet még lágyabban mondja ezt, s egy biztató mosollyal próbálja jobb kedvre deríteni.*
771. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-14 11:17:55
Üzenet elküldve: 2020-10-14 11:17:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Örömmel veszi tudomásul veszi a bólintást a lán részéről, amiben beleegyezik, hogy csiszolják egymás nyelvi tudását. Némi fejtörést lát Lina tekintetében, amikor az említett népzene prezentálásán lenne a sor. Nem tudja mi lehet az oka a hezitálásnak, de türelmesen kivárja. Egy szép, lassú csengésű dalt kezd hárfán játszani a másik, s ezt énekkel kíséri. Hangzásra nagyon dallamos, nyugtató. Tökéletesen illik az erdő ritmusához. Tekintetében látható, hogy élvezi a darabot, és nagyon kellemesnek találja az egész előadást. Mikor a végéhez ér, akkor tapssal jutalmazza Lina produkcióját. Nagy koncentrációval és figyelemmel követi a mogorin magyarázatot, kiejtést, mondatszerkezetet. Miután a közös nyelven is meghallja a dalban énekelt történetet, igyekszik a szavakat, jelentéseket összekapcsolni. Ez külső szemszögből szinte semmi látványosat nem sejtet. Pedig minden mondattal, amit megtanul, minden szóval közelebb kerül, ahhoz, hogy kellő ismeret után mogorinul szólaljon meg. A közös nyelven elhangzott magyarázat után őszinte dicséretet szeretne tolmácsolni Lina-nak.*
- Nagyon megindító dal, szomorú, romantikus, ugyanakkor roppant kifejező. *Ritka az ilyen szép és drámai dal, s talán nem is hallott hasonlót még közös nyelven sem, az elmúlt években. A lány kérdésére visszatér dal által keltett érzelmekből, hogy válaszoljon a kérdésre.*
- Igen, jó lesz így. Beszélj kérlek tovább mogorinul, és fordítsd, ahogy tudod közös nyelvre. *Szeretne majd meglepetést okozni a nyelvismereti képességével, de ehhez még hallania kell mogorin szavakat, és azok közös nyelvi értelmezését, melyekből finomra csiszolja a mogorin szavak értelmezését, pontos jelentéstartalmát. Lina minden szavára nagyon odafigyel, úgy, hogy akár pontosan tudja utánozni a kiejtett szavakat. Most még nem próbálkozik a másik anyanyelvét használni. Jobban szereti a tudást összegyűjteni, s csak utána felhasználni, amikor már nem csak akadozva, hanem folyékonyan tud majd beszélni. Ez másoknak talán sok idő lenne, azonban a nyelvismeretekben szerzett képességei elegendőek ahhoz, hogy viszonylag hamar elsajátítson és megértsen egy új nyelvet. A zenén kívül kérdése is lenne a lányhoz, amivel egy kicsit többet megtudhat róla.*
- Kérlek, mesélj magadról! Bármit, amit szeretnél elmondani, szívesen meghallgatom. *Kérdése barátságos és válaszra ösztönző, s reméli, hogy a válaszokból betekintést kaphat Lina eddigi életéről.*
*Örömmel veszi tudomásul veszi a bólintást a lán részéről, amiben beleegyezik, hogy csiszolják egymás nyelvi tudását. Némi fejtörést lát Lina tekintetében, amikor az említett népzene prezentálásán lenne a sor. Nem tudja mi lehet az oka a hezitálásnak, de türelmesen kivárja. Egy szép, lassú csengésű dalt kezd hárfán játszani a másik, s ezt énekkel kíséri. Hangzásra nagyon dallamos, nyugtató. Tökéletesen illik az erdő ritmusához. Tekintetében látható, hogy élvezi a darabot, és nagyon kellemesnek találja az egész előadást. Mikor a végéhez ér, akkor tapssal jutalmazza Lina produkcióját. Nagy koncentrációval és figyelemmel követi a mogorin magyarázatot, kiejtést, mondatszerkezetet. Miután a közös nyelven is meghallja a dalban énekelt történetet, igyekszik a szavakat, jelentéseket összekapcsolni. Ez külső szemszögből szinte semmi látványosat nem sejtet. Pedig minden mondattal, amit megtanul, minden szóval közelebb kerül, ahhoz, hogy kellő ismeret után mogorinul szólaljon meg. A közös nyelven elhangzott magyarázat után őszinte dicséretet szeretne tolmácsolni Lina-nak.*
- Nagyon megindító dal, szomorú, romantikus, ugyanakkor roppant kifejező. *Ritka az ilyen szép és drámai dal, s talán nem is hallott hasonlót még közös nyelven sem, az elmúlt években. A lány kérdésére visszatér dal által keltett érzelmekből, hogy válaszoljon a kérdésre.*
- Igen, jó lesz így. Beszélj kérlek tovább mogorinul, és fordítsd, ahogy tudod közös nyelvre. *Szeretne majd meglepetést okozni a nyelvismereti képességével, de ehhez még hallania kell mogorin szavakat, és azok közös nyelvi értelmezését, melyekből finomra csiszolja a mogorin szavak értelmezését, pontos jelentéstartalmát. Lina minden szavára nagyon odafigyel, úgy, hogy akár pontosan tudja utánozni a kiejtett szavakat. Most még nem próbálkozik a másik anyanyelvét használni. Jobban szereti a tudást összegyűjteni, s csak utána felhasználni, amikor már nem csak akadozva, hanem folyékonyan tud majd beszélni. Ez másoknak talán sok idő lenne, azonban a nyelvismeretekben szerzett képességei elegendőek ahhoz, hogy viszonylag hamar elsajátítson és megértsen egy új nyelvet. A zenén kívül kérdése is lenne a lányhoz, amivel egy kicsit többet megtudhat róla.*
- Kérlek, mesélj magadról! Bármit, amit szeretnél elmondani, szívesen meghallgatom. *Kérdése barátságos és válaszra ösztönző, s reméli, hogy a válaszokból betekintést kaphat Lina eddigi életéről.*
770. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-13 23:09:47
Üzenet elküldve: 2020-10-13 23:09:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Linä & Ganer//
*Nos igen, Linával nem egy nagy bonyolultság kommunikálni, bár esetenként a közös nyelvvel kapcsolatos gondjai miatt kicsit nehezebb megérteni, mit akar kifejezni. De egyébként ez sem egy olyan tényező, ami elmozdíthatatlan akadályt gördítene a beszélgetés útjába. Sokkal nagyobb lenne a gond, ha kizárólag mogorinul beszélne, a közös nyelvet meg nem ismerné. Akkor bizony feladná a leckét azoknak, akik nem ismerik saját nyelvét. Vagyis mindenkinek. Ganer kérésére bólint, mintegy jelezve, hogy rendben van a dolog. És egyúttal hálásan pillant rá, amiért ő meg a lánynak segít eligazodni a közös nyelv rejtelmeiben. Szemmel láthatóan a zavarkodásra vonatkozó kérdése nem okozott gondot a megértést tekintve. Linä ugyan némileg megkönnyebbül, de azért reménykedik benne, hogy tényleg nem fogják csendháborításért megkövezni. A lány eltöpreng kissé, no nem azért, mert nincs miből választania a repertoárján lévő népdalok és saját szerzemények közül. A fejtörést inkább az okozza, hogy nem tudja, mit játsszon. A bőség zavara, ugye. Na de végül egy szép lassú népdalra esik a választása. Úgy dönt, hogy előbb inkább elénekli lantkísérettel a dalt, majd utána is ráér beavatni Ganert a tartalmába. Neki is kezd, lantján egy díszítésekkel teli dallamot penget a magasabb húrokon. Furulyát sajnos nem tud rajta imitálni, pedig amúgy furulyával szól igazán szépen ez az ének. Aztán már csak kíséretet játszik, s a dallamot immáron énekli. A muzsikának jellegzetes - és egyben szokatlan ütemmutatója van. Az ének alatt a lant szolgáltatja a dal alapját. A produkció öt percnél kicsit több, s miután véget ér, a lány mogorinul szólal meg - Ganer kérésére:*
- A dal egy fülemüléről szól. Nyár van, csillagos az égbolt és a hold is világít. Egy pár fölött énekel messze zengő hangon egy ágon ülve. De aztán a lány elmegy, többé nem tér vissza. A fülemüle örökké sírva énekel utána, a fiú pedig egyre várja vissza a lányt, de hiába. Nem minden népdal ennyire szomorú, vannak bőven vidámak is.* Kicsit lassabban ejti ki a szavakat, hogy a gnóm is tudja követni, amit mond. Közben pedig figyeli a reakciókat is. Persze utána igyekszik a lehető legpontosabban lefordítani a közös nyelvre iménti mesélését, de nem sikerül tökéletesre.*
- Biztos, hogy jó így ez? Mármint, hogy tanítlak téged. Mert lehet, nem tudsz érteni mindent a nyelvetek tanulása miatt.* Ezt most a közös nyelven mondja, s tekintetében látszik is, hogy vannak aggodalmai az iránt, hogy Ganer sikeresen megtanulhatja a mogorin nyelvet, ha Linä tanítja.*
*Nos igen, Linával nem egy nagy bonyolultság kommunikálni, bár esetenként a közös nyelvvel kapcsolatos gondjai miatt kicsit nehezebb megérteni, mit akar kifejezni. De egyébként ez sem egy olyan tényező, ami elmozdíthatatlan akadályt gördítene a beszélgetés útjába. Sokkal nagyobb lenne a gond, ha kizárólag mogorinul beszélne, a közös nyelvet meg nem ismerné. Akkor bizony feladná a leckét azoknak, akik nem ismerik saját nyelvét. Vagyis mindenkinek. Ganer kérésére bólint, mintegy jelezve, hogy rendben van a dolog. És egyúttal hálásan pillant rá, amiért ő meg a lánynak segít eligazodni a közös nyelv rejtelmeiben. Szemmel láthatóan a zavarkodásra vonatkozó kérdése nem okozott gondot a megértést tekintve. Linä ugyan némileg megkönnyebbül, de azért reménykedik benne, hogy tényleg nem fogják csendháborításért megkövezni. A lány eltöpreng kissé, no nem azért, mert nincs miből választania a repertoárján lévő népdalok és saját szerzemények közül. A fejtörést inkább az okozza, hogy nem tudja, mit játsszon. A bőség zavara, ugye. Na de végül egy szép lassú népdalra esik a választása. Úgy dönt, hogy előbb inkább elénekli lantkísérettel a dalt, majd utána is ráér beavatni Ganert a tartalmába. Neki is kezd, lantján egy díszítésekkel teli dallamot penget a magasabb húrokon. Furulyát sajnos nem tud rajta imitálni, pedig amúgy furulyával szól igazán szépen ez az ének. Aztán már csak kíséretet játszik, s a dallamot immáron énekli. A muzsikának jellegzetes - és egyben szokatlan ütemmutatója van. Az ének alatt a lant szolgáltatja a dal alapját. A produkció öt percnél kicsit több, s miután véget ér, a lány mogorinul szólal meg - Ganer kérésére:*
- A dal egy fülemüléről szól. Nyár van, csillagos az égbolt és a hold is világít. Egy pár fölött énekel messze zengő hangon egy ágon ülve. De aztán a lány elmegy, többé nem tér vissza. A fülemüle örökké sírva énekel utána, a fiú pedig egyre várja vissza a lányt, de hiába. Nem minden népdal ennyire szomorú, vannak bőven vidámak is.* Kicsit lassabban ejti ki a szavakat, hogy a gnóm is tudja követni, amit mond. Közben pedig figyeli a reakciókat is. Persze utána igyekszik a lehető legpontosabban lefordítani a közös nyelvre iménti mesélését, de nem sikerül tökéletesre.*
- Biztos, hogy jó így ez? Mármint, hogy tanítlak téged. Mert lehet, nem tudsz érteni mindent a nyelvetek tanulása miatt.* Ezt most a közös nyelven mondja, s tekintetében látszik is, hogy vannak aggodalmai az iránt, hogy Ganer sikeresen megtanulhatja a mogorin nyelvet, ha Linä tanítja.*
769. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-13 17:52:19
Üzenet elküldve: 2020-10-13 17:52:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útja//
//Próféták//
//Az áldozat 4.//
*Miután bebocsátást kap elindul arrafelé, amerre az őr mondta. Nem tudja, hogy mi az a különleges érzés, ami elfogja őt, de érzi, hogy itt most minden más. Szinte vibrál körülötte a mindenség, s mintha láthatatlan erővonalak sokasága összpontosulna a fában. Közelebb érve lát egy kisgyermeket is, de az említett prófétát nem. A gyerekkel nem igazán törődik, de annál inkább érez valamit, ami teljesen betöltené. Egy erőt ami átjárja. Ez az erő hirtelen mintha felrobbanna a testében. Csak egy időre veszi el az eszméletét, de abban az időben hallja belső démonai rosszalló morgását, és látja,a hogy a fény, mintha égetné őket. A földön ébred, de még mindig nem látja azt a férfit, akit keres.*
//Próféták//
//Az áldozat 4.//
*Miután bebocsátást kap elindul arrafelé, amerre az őr mondta. Nem tudja, hogy mi az a különleges érzés, ami elfogja őt, de érzi, hogy itt most minden más. Szinte vibrál körülötte a mindenség, s mintha láthatatlan erővonalak sokasága összpontosulna a fában. Közelebb érve lát egy kisgyermeket is, de az említett prófétát nem. A gyerekkel nem igazán törődik, de annál inkább érez valamit, ami teljesen betöltené. Egy erőt ami átjárja. Ez az erő hirtelen mintha felrobbanna a testében. Csak egy időre veszi el az eszméletét, de abban az időben hallja belső démonai rosszalló morgását, és látja,a hogy a fény, mintha égetné őket. A földön ébred, de még mindig nem látja azt a férfit, akit keres.*
768. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:00:16
Üzenet elküldve: 2020-10-13 14:00:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útja//
*Graril viszonozza a köszöntést és rátér ékezésének okára. Aravien egyáltalán nem neveti ki vagy mosolyog a hallottak miatt. Barátságos mosollyal válaszol a fegyvertelen férfinek.*
- Miért tartanálak bolondnak? *Kérdi fejcsóválva, igyekezve, hogy ne vegye sértésnek a másik.*
- Szerintem te Pyctát keresed. Nem tudom, hogy próféta-e, de ő szentelte oltárrá a Szent Fát nemrég és most épp áldozatot mutat be ott. *Mutat csaknem a közösség központjában álló Hajnal-liget felé. Ahová mutat, egy alacsony kerítés vesz körbe egy fát, amelynek ágairól szalagok és különféle díszek lógnak, körülötte pedig erdei virágok nyíltak. Kisebb csoport is áll most ott, valószínűleg az áldozat miatt.*
- Menj csak, én elkísérem a vendégeinket a N'orthymba. *Mondja még Grarilnak. A férfi korábban már járt a közösségben, nem volt baj vele, így nyugodtan engedi útjára és más íjászok is őrködnek a Mil'Ochass békéje felett, nem aggódik.
Graril előtt szabad az út a Hajnal-liget felé.*
*Graril viszonozza a köszöntést és rátér ékezésének okára. Aravien egyáltalán nem neveti ki vagy mosolyog a hallottak miatt. Barátságos mosollyal válaszol a fegyvertelen férfinek.*
- Miért tartanálak bolondnak? *Kérdi fejcsóválva, igyekezve, hogy ne vegye sértésnek a másik.*
- Szerintem te Pyctát keresed. Nem tudom, hogy próféta-e, de ő szentelte oltárrá a Szent Fát nemrég és most épp áldozatot mutat be ott. *Mutat csaknem a közösség központjában álló Hajnal-liget felé. Ahová mutat, egy alacsony kerítés vesz körbe egy fát, amelynek ágairól szalagok és különféle díszek lógnak, körülötte pedig erdei virágok nyíltak. Kisebb csoport is áll most ott, valószínűleg az áldozat miatt.*
- Menj csak, én elkísérem a vendégeinket a N'orthymba. *Mondja még Grarilnak. A férfi korábban már járt a közösségben, nem volt baj vele, így nyugodtan engedi útjára és más íjászok is őrködnek a Mil'Ochass békéje felett, nem aggódik.
Graril előtt szabad az út a Hajnal-liget felé.*
767. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-13 13:49:06
Üzenet elküldve: 2020-10-13 13:49:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 4.//
*Különös érzés egy fa részének lenni. De most az erdőmélyi elf a fa része vagy maga a fa? Érzi az ágakat, a levelek között matató szelet. Talán azt is érezné, ha a fa megsérülne. Vajon fájna neki? Úgy gondolja, biztosan.
A fából kitekintve látja a révületbe eső Csermelyt, aki nemrég érkezett Mil'Ochassba. Vöröses-sárgás szemöldökét összevonná, ha volna neki a látottak alapján. De ami szinte azonnal magához ragadja a figyelmét, az Nievesha. A kislány is a fát figyeli, őt figyeli, pedig ő nincs már ott, ahol korábban állt. A szája lefelé görbül, sírósra áll, a csuhátlan csuhás pontosan tudja, hogy mi következik hamarosan.
Ahogy nézi az ijedt kislányt, az ajkairól le tudja olvasni, hogy épp őt keresi és a szívét marokra fogja a félelem. Mi lesz vele, ha neki el kell indulnia, hogy eleget tegyen küldetésének? Nem szegheti meg Aenaenek tett esküjét, hogy vigyáz rá és megóvja, ha közben ő a sötétség szolgáira vadászik és oltárok után kutat. De magával sem vihet egy pár éves kislányt. Olyan veszélyeknek tenné ki, amelyeknek semmiképp nem szeretné és még a küldetés sikerességét is veszélybe sodorná ezzel. De mit tegyen?
A döntés lassan formálódik meg benne. Nem a legjobb döntés, de most ez belátni képtelen. Csak az van előtte, hogy megóvja Nievet és vele lehessen, ahogy azt megfogadta az anyjának. A jövőbe nem lát, de csak ezt az egy utat látja és a következményekre csak később derül majd fény.
Felkészül arra, hogy kilépjen a fából, hogy karjaiba zárja gyermekét, aki bár nem vér szerint az övé, de mindennél és mindenkinél jobban szereti ezen a földön.
Fohászát nem szakítja meg, ajkai némán formálják az ima szavait, amelyben kéri patrónusát, hogy segítse és vezesse őt azon az úton, amelyre most ketten készülnek rálépni. És bocsásson meg neki, ha téved. De hisz halandó, aki a legjobbat szeretné mindenkinek. Épp ez teszi tökéletlenné, épp ettől halandó, gyarló, de az akarat benne van.*
//Az áldozat 4.//
*Különös érzés egy fa részének lenni. De most az erdőmélyi elf a fa része vagy maga a fa? Érzi az ágakat, a levelek között matató szelet. Talán azt is érezné, ha a fa megsérülne. Vajon fájna neki? Úgy gondolja, biztosan.
A fából kitekintve látja a révületbe eső Csermelyt, aki nemrég érkezett Mil'Ochassba. Vöröses-sárgás szemöldökét összevonná, ha volna neki a látottak alapján. De ami szinte azonnal magához ragadja a figyelmét, az Nievesha. A kislány is a fát figyeli, őt figyeli, pedig ő nincs már ott, ahol korábban állt. A szája lefelé görbül, sírósra áll, a csuhátlan csuhás pontosan tudja, hogy mi következik hamarosan.
Ahogy nézi az ijedt kislányt, az ajkairól le tudja olvasni, hogy épp őt keresi és a szívét marokra fogja a félelem. Mi lesz vele, ha neki el kell indulnia, hogy eleget tegyen küldetésének? Nem szegheti meg Aenaenek tett esküjét, hogy vigyáz rá és megóvja, ha közben ő a sötétség szolgáira vadászik és oltárok után kutat. De magával sem vihet egy pár éves kislányt. Olyan veszélyeknek tenné ki, amelyeknek semmiképp nem szeretné és még a küldetés sikerességét is veszélybe sodorná ezzel. De mit tegyen?
A döntés lassan formálódik meg benne. Nem a legjobb döntés, de most ez belátni képtelen. Csak az van előtte, hogy megóvja Nievet és vele lehessen, ahogy azt megfogadta az anyjának. A jövőbe nem lát, de csak ezt az egy utat látja és a következményekre csak később derül majd fény.
Felkészül arra, hogy kilépjen a fából, hogy karjaiba zárja gyermekét, aki bár nem vér szerint az övé, de mindennél és mindenkinél jobban szereti ezen a földön.
Fohászát nem szakítja meg, ajkai némán formálják az ima szavait, amelyben kéri patrónusát, hogy segítse és vezesse őt azon az úton, amelyre most ketten készülnek rálépni. És bocsásson meg neki, ha téved. De hisz halandó, aki a legjobbat szeretné mindenkinek. Épp ez teszi tökéletlenné, épp ettől halandó, gyarló, de az akarat benne van.*
766. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-13 13:03:54
Üzenet elküldve: 2020-10-13 13:03:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útja//
*A férfi köszönésképpen biccent.*
-Légy te is üdvözölve!* Szól a férfi, majd elmondja jövetelének okát.*
-Lehet, hogy bolondnak fogsz tartani, de egy szent elfet, egy prófétát keresek, aki itt élhet. Ismersz ilyet?* Kérdezi rá a férfi, amennyiben igenlő választ kap akkor elmondhatja, hogy sikerrel járt jövetelének a célja. Egyelőre megvárja a posztoló válaszát, és csak utána indul be a településre. Természetesen a fegyvereit átadja, hogy ez megtörténhessen.*
*A férfi köszönésképpen biccent.*
-Légy te is üdvözölve!* Szól a férfi, majd elmondja jövetelének okát.*
-Lehet, hogy bolondnak fogsz tartani, de egy szent elfet, egy prófétát keresek, aki itt élhet. Ismersz ilyet?* Kérdezi rá a férfi, amennyiben igenlő választ kap akkor elmondhatja, hogy sikerrel járt jövetelének a célja. Egyelőre megvárja a posztoló válaszát, és csak utána indul be a településre. Természetesen a fegyvereit átadja, hogy ez megtörténhessen.*
765. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-12 22:37:12
Üzenet elküldve: 2020-10-12 22:37:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útja//
*Mielőtt bekísérné a kettőst, újra zörgést hall a kapu felől. Sóhajtva fordul vissza pillanatnyi türelmet kérve az épp befelé tartóktól és visszatér a kapuba, hogy megnézze, ki érkezett.
Ismerős alak áll a kapu előtt, korábban már jártak erre, ha minden igaz egy artheniori kereskedő megbízásából. Ő hozta egy lánnyal és egy tündérrel a harangokat és Lyzendra íját.*
- Üdvözöllek újra Mil'Ochassban! *Köszönti a férfit, aki láthatóan már ismeri a szabályt és leadná fegyvereit. Aravien átveszi azokat, majd elhelyezi a megfelelő helyen és bejutást enged Grarilnak.*
- Mi járatban nálunk? *Kérdi barátságosan, de határozottan, hogy megtudja a férfi jövetekének okát.
Közben, ha Graril is úgy látja jónak, beérik Xarast és Tasatayana befelé tartva.*
*Mielőtt bekísérné a kettőst, újra zörgést hall a kapu felől. Sóhajtva fordul vissza pillanatnyi türelmet kérve az épp befelé tartóktól és visszatér a kapuba, hogy megnézze, ki érkezett.
Ismerős alak áll a kapu előtt, korábban már jártak erre, ha minden igaz egy artheniori kereskedő megbízásából. Ő hozta egy lánnyal és egy tündérrel a harangokat és Lyzendra íját.*
- Üdvözöllek újra Mil'Ochassban! *Köszönti a férfit, aki láthatóan már ismeri a szabályt és leadná fegyvereit. Aravien átveszi azokat, majd elhelyezi a megfelelő helyen és bejutást enged Grarilnak.*
- Mi járatban nálunk? *Kérdi barátságosan, de határozottan, hogy megtudja a férfi jövetekének okát.
Közben, ha Graril is úgy látja jónak, beérik Xarast és Tasatayana befelé tartva.*
764. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-12 10:05:58
Üzenet elküldve: 2020-10-12 10:05:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Az Áldozat//
*Niev számára nem újdonság az ima és a Szent fa előtti áldozás sem, ezek szinte a közösség mindennapjainak részei. Az lenne újdonság, ha mindezt képes volt végigülni, ültében is nyilván zsizseg és egyre közeledik az a pillanat, hogy felpattanjon és inkább elmenjen és keressen valami olyasmit, ami számára kevésbé unalmas. Az ilyen áhítatos dolgokat meghagyja a felnőtteknek, mert őt egyelőre nem köti le az ilyesmi.
Tervei szerint négykézláb hagyja majd el az áldozat helyszínét, lehetőleg úgy, hogy senki figyelmét ne hívja fel magára. Szeme sarkából azonban figyeli Pyctát, aztán pedig megáll mozdulata - vagyis egy felemelt keze és egy felemelt térde - a levegőben.*
- APA?!
*Pattan fel a kislány és földbe gyökerezett lábakkal néz oda, ahol az imént még az elf volt. Szájacskája lefelé biggyed, szemeiben gyűlnek a könnyek. Nem, cseppet sem ijed meg Csermelytől, hiszen nem is foglalkozik Csermellyel - sőt a nő valószínűleg még háttal is van neki, így nem is láthatja a szemét -, ő csak azzal foglalkozik, hogy az apukája - aki valóban szintén elf - egyszer csak eltűnt.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.12 12:09:17
*Niev számára nem újdonság az ima és a Szent fa előtti áldozás sem, ezek szinte a közösség mindennapjainak részei. Az lenne újdonság, ha mindezt képes volt végigülni, ültében is nyilván zsizseg és egyre közeledik az a pillanat, hogy felpattanjon és inkább elmenjen és keressen valami olyasmit, ami számára kevésbé unalmas. Az ilyen áhítatos dolgokat meghagyja a felnőtteknek, mert őt egyelőre nem köti le az ilyesmi.
Tervei szerint négykézláb hagyja majd el az áldozat helyszínét, lehetőleg úgy, hogy senki figyelmét ne hívja fel magára. Szeme sarkából azonban figyeli Pyctát, aztán pedig megáll mozdulata - vagyis egy felemelt keze és egy felemelt térde - a levegőben.*
- APA?!
*Pattan fel a kislány és földbe gyökerezett lábakkal néz oda, ahol az imént még az elf volt. Szájacskája lefelé biggyed, szemeiben gyűlnek a könnyek. Nem, cseppet sem ijed meg Csermelytől, hiszen nem is foglalkozik Csermellyel - sőt a nő valószínűleg még háttal is van neki, így nem is láthatja a szemét -, ő csak azzal foglalkozik, hogy az apukája - aki valóban szintén elf - egyszer csak eltűnt.*
A hozzászólás írója (Nievesha del Ventus) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.10.12 12:09:17
763. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-12 06:35:36
Üzenet elküldve: 2020-10-12 06:35:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 58
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Az Áldozat//
*Öt-hat lábbal Pycta háta mögött helyezkedik el, kissé a jobbján, hogy nehogy megzavarja őt mélységes áhítatában. Kényelmes, sokszor begyakorolt pozíciót vesz fel a leány. Lábait lótusz ülésbe kulcsolja, majd bársonyosan puha tenyeréből felfelé mutató ujjait finoman összefonja, mely mintha tulipán hagymáját formázná. Nem vár parancsra, sem az imádat kezdetét jelző vezényszóra. Ki-ki saját fohászát mormolja a fákban lakó istenséghez. Pycta hangját nem is hallja, talán tényleg némán mormolja ő is buzgó imáját, de lehet, hogy csak saját eksztázisa erősödött meg annyira, hogy minden külső hangot, s az erdő zaját is elnyomja körötte.
Pupillái kimerednek, majd áttetsző, tejfehér fátyol borul szemére. Teljesen megszűnik számára a külvilág, a mindennapok gondjai, egyáltalában a földi lét. Teste légiessé válik számára, ez csak egy porhüvely, melyből most kilép és egy másik létsíkra repül éteri lelke. Nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen, csak a most van. Teljesen átadja magát ennek az euforikus érzésnek és élvezi ahogy átjárja jóleső melegével az ősi energia.*
*Öt-hat lábbal Pycta háta mögött helyezkedik el, kissé a jobbján, hogy nehogy megzavarja őt mélységes áhítatában. Kényelmes, sokszor begyakorolt pozíciót vesz fel a leány. Lábait lótusz ülésbe kulcsolja, majd bársonyosan puha tenyeréből felfelé mutató ujjait finoman összefonja, mely mintha tulipán hagymáját formázná. Nem vár parancsra, sem az imádat kezdetét jelző vezényszóra. Ki-ki saját fohászát mormolja a fákban lakó istenséghez. Pycta hangját nem is hallja, talán tényleg némán mormolja ő is buzgó imáját, de lehet, hogy csak saját eksztázisa erősödött meg annyira, hogy minden külső hangot, s az erdő zaját is elnyomja körötte.
Pupillái kimerednek, majd áttetsző, tejfehér fátyol borul szemére. Teljesen megszűnik számára a külvilág, a mindennapok gondjai, egyáltalában a földi lét. Teste légiessé válik számára, ez csak egy porhüvely, melyből most kilép és egy másik létsíkra repül éteri lelke. Nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen, csak a most van. Teljesen átadja magát ennek az euforikus érzésnek és élvezi ahogy átjárja jóleső melegével az ősi energia.*
762. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-11 22:41:26
Üzenet elküldve: 2020-10-11 22:41:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Próféták//
//Az áldozat 3.//
*Nem tudja, mi történik körülötte, minden idegszála, minden figyelme az imára összpontosul jelenleg, hisz olyan hatalmat kapott, amelyek eddig ismeretlenek voltak számára. A templomi csata után vált igazán méllyé a hite, akkor érte el azt a szintet, amit Erdőmélyén hiába keresett. A vadonbéli aszkézisnek és a Vadvédben töltött időnek is meg volt a saját szerepe, de itt nyerte el valódi céljait és kapott magyarázatot az okokra. Hosszú időbe került és rengeteg dolgon ment keresztül, de végre elért oda, ahol valóban tenni is képes választott patrónusáért.
A fa előtt állva, teljesen átadva magát a fohásznak, már szavak nélkül folytatja az imát. Hisz a szavakkal, egyszerű kommunikációval képtelen volna kifejezni azt, amit érez és amit közvetíteni akar a Szent Fa és az Erdő Szíve felé.
Miközben tovább imádkozik, minden lépéssel közelebb és közelebb kerül a fához, hogy végül szó szerint belépjen a fába, a fa törzsébe, így váljon eggyé az erdővel és a Fákban Lakóval.
kívülről nem tudja, hogyan játszódik ez le, egyszerűen, mintha egy ajtó volna, lépi át a határt a fizikai lét és az erdő között, hogy a következő pillanatban már szemből lássa azokat, akik odagyűltek, hogy vele együtt fohászkodjanak és mutassanak be áldozatot az Erdő Szívének.
Érezni véli a törzset, mely most otthont ad neki, az ágakat, a fő ágaktól a legvékonyabbakig és a leveleket, azt a sok-sok, száz, ezer levelet, amelyek a szél kedve szerint hajlanak.
Hogy másokra milyen hatással van ez a látvány, nem tudja, de a fából kinézve biztosan le tudja olvasni majd azokat az arcokról, Xauzur nem mozdul, sárga ragadozószemeiben nincs meglepettség, mintha mindig is tudta volna, mi készül. Persze lehet, hogy ez csak képzelet, az átélés delíriuma, ám mindez egyelőre mellékes csupán ahhoz, ami most lejátszódik a fában létező erdőmélyi elfben.*
//Az áldozat 3.//
*Nem tudja, mi történik körülötte, minden idegszála, minden figyelme az imára összpontosul jelenleg, hisz olyan hatalmat kapott, amelyek eddig ismeretlenek voltak számára. A templomi csata után vált igazán méllyé a hite, akkor érte el azt a szintet, amit Erdőmélyén hiába keresett. A vadonbéli aszkézisnek és a Vadvédben töltött időnek is meg volt a saját szerepe, de itt nyerte el valódi céljait és kapott magyarázatot az okokra. Hosszú időbe került és rengeteg dolgon ment keresztül, de végre elért oda, ahol valóban tenni is képes választott patrónusáért.
A fa előtt állva, teljesen átadva magát a fohásznak, már szavak nélkül folytatja az imát. Hisz a szavakkal, egyszerű kommunikációval képtelen volna kifejezni azt, amit érez és amit közvetíteni akar a Szent Fa és az Erdő Szíve felé.
Miközben tovább imádkozik, minden lépéssel közelebb és közelebb kerül a fához, hogy végül szó szerint belépjen a fába, a fa törzsébe, így váljon eggyé az erdővel és a Fákban Lakóval.
kívülről nem tudja, hogyan játszódik ez le, egyszerűen, mintha egy ajtó volna, lépi át a határt a fizikai lét és az erdő között, hogy a következő pillanatban már szemből lássa azokat, akik odagyűltek, hogy vele együtt fohászkodjanak és mutassanak be áldozatot az Erdő Szívének.
Érezni véli a törzset, mely most otthont ad neki, az ágakat, a fő ágaktól a legvékonyabbakig és a leveleket, azt a sok-sok, száz, ezer levelet, amelyek a szél kedve szerint hajlanak.
Hogy másokra milyen hatással van ez a látvány, nem tudja, de a fából kinézve biztosan le tudja olvasni majd azokat az arcokról, Xauzur nem mozdul, sárga ragadozószemeiben nincs meglepettség, mintha mindig is tudta volna, mi készül. Persze lehet, hogy ez csak képzelet, az átélés delíriuma, ám mindez egyelőre mellékes csupán ahhoz, ami most lejátszódik a fában létező erdőmélyi elfben.*
761. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2020-10-11 15:51:46
Üzenet elküldve: 2020-10-11 15:51:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A zarándok útja//
*A férfi kicsit bicegve érkezik meg a kapuhoz, ami beengedné az elf településre, de mivel harcos, vagy legalábbis annak gondolta magát ezért erőt vesz magán és a kapuhoz lép, és zörget. Rendszerint egy posztoló őr megállítja és elkéri a fegyvereit. Azoknak átadása számára nem okoz különösebb nehézséget, hiszen ha ez a szabály, akkor azt be kell tartani. Szíve egy kicsit a torkában dobog, hiszen izgatott avégre, hogy Eeyr mit akar neki megmutatni, hogy egyáltalán sikerül-e legyőzni a belső démonjait, vagy azok felemésztik őt.*
*A férfi kicsit bicegve érkezik meg a kapuhoz, ami beengedné az elf településre, de mivel harcos, vagy legalábbis annak gondolta magát ezért erőt vesz magán és a kapuhoz lép, és zörget. Rendszerint egy posztoló őr megállítja és elkéri a fegyvereit. Azoknak átadása számára nem okoz különösebb nehézséget, hiszen ha ez a szabály, akkor azt be kell tartani. Szíve egy kicsit a torkában dobog, hiszen izgatott avégre, hogy Eeyr mit akar neki megmutatni, hogy egyáltalán sikerül-e legyőzni a belső démonjait, vagy azok felemésztik őt.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927