Nincs játékban - Mil'Ochass
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Mil'Ochass | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 45 (881. - 900. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
900. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-14 15:04:16
Üzenet elküldve: 2021-09-14 15:04:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Niev kicsit most olyan, mint egy újszülött. Persze ismeri, hogy milyen például a fa kérgének érintése, de mégis mintha először érintené. Ismeri az erdő illatát, az eper ízét, tenyere alatt Xauzur bundáját, de most mégis minden olyan, mintha csak most szívná be, ízlelné, vagy érintené először. A járás éppen olyan furcsa, mintha most tanulná, talpának szokatlan, talpának bőre annyira finom, hogy életében először szeretne cipőt húzni.
Halk sikollyal dőlnek el, hiszen azelőtt sosem tudta volna Pyctát kibillenteni az egyensúlyából, még akkor sem, ha annak elgémberedtek a tagjai, erre tessék! Hirtelen el is szégyelli magát, hogy így feldöntötte, igyekszik is lekászálódni róla és ha ez sikerült, akkor a kezét nyújtja az elfnek, hogy az is összeszedhesse magát.*
- Sajnálom.
*Mondja leszegett fejjel, kezeit tördelve, mintha ő tehetne arról, hogy Pycta elborult. Persze ő tehet róla, de nem azért, mert hirtelen magas lett és nehéz. Egyébként is nagyon kényelmetlenül érzi magát, szeretne valami lábbelit húzni, meg rendesen felöltözni. A legzavaróbb azonban nem is a szokatlan, esetlen test, vagy az, hogy ezt nem tudja ruhával eltakarni, hanem az, hogy a haja nagyon hosszú.*
- Levágod a hajam, apa?
*Kérdezi még mindig lehajtott fejjel, lesütött szemmel, kezeit tördelve, egyik lábáról a másikra állva.*
*Niev kicsit most olyan, mint egy újszülött. Persze ismeri, hogy milyen például a fa kérgének érintése, de mégis mintha először érintené. Ismeri az erdő illatát, az eper ízét, tenyere alatt Xauzur bundáját, de most mégis minden olyan, mintha csak most szívná be, ízlelné, vagy érintené először. A járás éppen olyan furcsa, mintha most tanulná, talpának szokatlan, talpának bőre annyira finom, hogy életében először szeretne cipőt húzni.
Halk sikollyal dőlnek el, hiszen azelőtt sosem tudta volna Pyctát kibillenteni az egyensúlyából, még akkor sem, ha annak elgémberedtek a tagjai, erre tessék! Hirtelen el is szégyelli magát, hogy így feldöntötte, igyekszik is lekászálódni róla és ha ez sikerült, akkor a kezét nyújtja az elfnek, hogy az is összeszedhesse magát.*
- Sajnálom.
*Mondja leszegett fejjel, kezeit tördelve, mintha ő tehetne arról, hogy Pycta elborult. Persze ő tehet róla, de nem azért, mert hirtelen magas lett és nehéz. Egyébként is nagyon kényelmetlenül érzi magát, szeretne valami lábbelit húzni, meg rendesen felöltözni. A legzavaróbb azonban nem is a szokatlan, esetlen test, vagy az, hogy ezt nem tudja ruhával eltakarni, hanem az, hogy a haja nagyon hosszú.*
- Levágod a hajam, apa?
*Kérdezi még mindig lehajtott fejjel, lesütött szemmel, kezeit tördelve, egyik lábáról a másikra állva.*
899. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-14 11:24:15
Üzenet elküldve: 2021-09-14 11:24:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Ahogy megfogadta, nem mozdul a szoba zárt ajtaja elől. Naphosszat ott ül étlen-szomjan és ha a közösségbeli elfek nem hoznak neki ételt és italt, akkor így is vészelné át azt a három napot, amelyet a Fákban Lakó mondott ki rá, míg a szertartás végbemegy. Mardossa a kétség, az aggodalom, hogy mi történhet odabent, be bizalma töretlen patrónusa felé. Biztos benne, hogy nem lesz baja a kislányának, de ettől még nem kevésbé aggódik az elmúlt órákkal.
Amikor az első napon fényt lát az ajtó alsó résén valamiért nyugalom önti el, mint az Erdő Szívének prófétája, fogékonyabb lehet bárkinél a Fényre. A második napig meditációval tölti az időt, így legalább el tudja nyomni az elf érzéseit és csak a próféta hite él benne.
A második nap, amikor megelevenedik körülötte az erdő, a lombházat tartó, belső ágakon is új levelek sarjadnak és virágok nyílnak körülötte, majd megjelennek az apró állatok is, már tudja, hogy minden rendben lesz. Halovány mosoly jelenik meg az arcán és már az erdei állatokkal együtt várja, hogy elérkezzen a harmadik nap. Xauzur valószínűleg normális esetben prédaként tekintene az állatokra, de talán most együtt, békében várják, hogy elérkezzen a szertartás vége.
A harmadik napon már alig férhetnek el odafent a lombházban, apró vadak, állatok, madarak és az irbisz. Az állatok élelmet hoznak, gyümölcsöket és mindenfélét az erdő kincseiből.
A sarkain ülve vár, sárga ragadozószemei hunyva, amikor kinyílik az ajtó. Talán észre sem veszi az ajtó nyitódását, az elmúlt napokban csak apró pillanat-alvásokra jutotta és nem is evett túl sokat, így amikor meghallja az ismeretlen-ismerős hangot, felpattannak szemei. Épp akkor, amikor Nievesha, a kamaszlánnyá serdült, idősebb lány a nyakába ugrik. A lendülettől és a három napnyi üléstől elgémberedett lábaitól nem tudja megtartani a kislány - milyen kislány, nagylány - súlyát és vele együtt dől hátra, kisállatok garmadája rebben szét mögöttük.*
- Nievesha! *Öleli át a lányt, szorosan, mintha most tenné először. Aztán, ha sikerült felülni újra, akkor végignéz rajta. A szertartás sikeres volt, Niev kamaszlány lett, akit már sosem kell magára hagynia.*
- Köszönöm. *Suttogja maga elé lehunyva szemeit patrónusához. Ezután már semmi sem állhat útjukba, hogy teljesítsék küldetésüket. Együtt, közösen.*
*Ahogy megfogadta, nem mozdul a szoba zárt ajtaja elől. Naphosszat ott ül étlen-szomjan és ha a közösségbeli elfek nem hoznak neki ételt és italt, akkor így is vészelné át azt a három napot, amelyet a Fákban Lakó mondott ki rá, míg a szertartás végbemegy. Mardossa a kétség, az aggodalom, hogy mi történhet odabent, be bizalma töretlen patrónusa felé. Biztos benne, hogy nem lesz baja a kislányának, de ettől még nem kevésbé aggódik az elmúlt órákkal.
Amikor az első napon fényt lát az ajtó alsó résén valamiért nyugalom önti el, mint az Erdő Szívének prófétája, fogékonyabb lehet bárkinél a Fényre. A második napig meditációval tölti az időt, így legalább el tudja nyomni az elf érzéseit és csak a próféta hite él benne.
A második nap, amikor megelevenedik körülötte az erdő, a lombházat tartó, belső ágakon is új levelek sarjadnak és virágok nyílnak körülötte, majd megjelennek az apró állatok is, már tudja, hogy minden rendben lesz. Halovány mosoly jelenik meg az arcán és már az erdei állatokkal együtt várja, hogy elérkezzen a harmadik nap. Xauzur valószínűleg normális esetben prédaként tekintene az állatokra, de talán most együtt, békében várják, hogy elérkezzen a szertartás vége.
A harmadik napon már alig férhetnek el odafent a lombházban, apró vadak, állatok, madarak és az irbisz. Az állatok élelmet hoznak, gyümölcsöket és mindenfélét az erdő kincseiből.
A sarkain ülve vár, sárga ragadozószemei hunyva, amikor kinyílik az ajtó. Talán észre sem veszi az ajtó nyitódását, az elmúlt napokban csak apró pillanat-alvásokra jutotta és nem is evett túl sokat, így amikor meghallja az ismeretlen-ismerős hangot, felpattannak szemei. Épp akkor, amikor Nievesha, a kamaszlánnyá serdült, idősebb lány a nyakába ugrik. A lendülettől és a három napnyi üléstől elgémberedett lábaitól nem tudja megtartani a kislány - milyen kislány, nagylány - súlyát és vele együtt dől hátra, kisállatok garmadája rebben szét mögöttük.*
- Nievesha! *Öleli át a lányt, szorosan, mintha most tenné először. Aztán, ha sikerült felülni újra, akkor végignéz rajta. A szertartás sikeres volt, Niev kamaszlány lett, akit már sosem kell magára hagynia.*
- Köszönöm. *Suttogja maga elé lehunyva szemeit patrónusához. Ezután már semmi sem állhat útjukba, hogy teljesítsék küldetésüket. Együtt, közösen.*
898. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-13 20:24:43
Üzenet elküldve: 2021-09-13 20:24:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Furcsa álmot lát, főként fény szerepel benne, mintha ez a fény átjárná, melegséggel töltené el. Nem rossz álom ez, az a fajta, amiből az ember mosollyal az arcán ébred, nincs ez másként Nievvel sem. Felébredve azonban egy pillanatra pánikba esik, mert még sosem tapasztalt olyat, hogy egy álom valósággá váljon, mert látta ugyan álmában azt a másik testet, de abban ébredni?!
Szeretne felülni, de teste nem engedelmeskedik, csak fekszik tovább. A helyzethez mért meglepő higgadtsággal. Lepillant a kezére, komolyan koncentrálnia kell, de egy kis győzelem, mikor megmoccan mutatóujja. Percekkel később tudja mozgatni kézujjait, kezeit, karjait. Nem sokkal később halkan skandálja "mozdulj meg nagylábujj!". Meglepődik saját hangján, a gyermeki csicsergéséhez képest mély, kicsit reszelős is, de talán csak azért, mert az elmúlt három napban egy szó sem hagyta el a száját. Mikor sikerült felülni, akkor köhögcsél párat, hogy visszakapja eredeti hangját, vagy legalább eltüntesse belőle azt az idegenül ható rekedtséget.
A kislány teste helyett egy kamaszlányéban van, jelentős változásokat lát, elég csak arra gondolni, hogy a combja olyan hosszúnak tűnik, mintha az égig érne. Nem annyira más, mint volt, de egyértelműen nem kislányos, de a felnőtt nőket sem pont így képzeli meztelenül. Bizarrnak érzi, jobbnak látja ruhába bújtatni.
A ruha, melyet három napja viselt, most szinte rövid, pedig akkor majdnem olyan hosszú volt, hogy elbotlott benne. Ráadásul az anyaga is érdekes. Mintha apró virágok lennének?!
A járás az elején kicsit akadozva megy neki, mindig találnia kell valamit, amibe belekapaszkodhat, de lépésről-lépésre egyre ügyesebb. A következő meglepetés odakint éri, nem is egy. Az egyik a hirtelen rátörő éhség, a másik pedig a számtalan erdei állat, akik mintha csak tudták volna, hogy milyen éhes, lakomával készültek.*
- Ó, köszönöm.
*Hangja továbbra is reszelős, leguggolva megsimogatja a hozzá legközelebbi nyuszikát, kezében pedig egy jókora földieperrel felegyenesedik.*
- Apa?
*Topázsárga tekintete Pyctát keresi, Pyctának alig egy pillanata van arra, hogy szemügyre vegye a kislányt, mielőtt az a nyakába vetné magát. A kislány már nem is olyan kicsi, mert majdnem hat láb magas, nyurga, inas. Szőke haja majdnem a feneke alá ér, ugyanolyan kócos csomó, mint volt. Arca komoly, pillantása átható. Hangja pedig mély, reszelős. Az elfnek már nem kell olyan mélyre hajolnia, hogy átölelhesse, Xauzur pedig többé nem fogja a hátán vinni.*
*Furcsa álmot lát, főként fény szerepel benne, mintha ez a fény átjárná, melegséggel töltené el. Nem rossz álom ez, az a fajta, amiből az ember mosollyal az arcán ébred, nincs ez másként Nievvel sem. Felébredve azonban egy pillanatra pánikba esik, mert még sosem tapasztalt olyat, hogy egy álom valósággá váljon, mert látta ugyan álmában azt a másik testet, de abban ébredni?!
Szeretne felülni, de teste nem engedelmeskedik, csak fekszik tovább. A helyzethez mért meglepő higgadtsággal. Lepillant a kezére, komolyan koncentrálnia kell, de egy kis győzelem, mikor megmoccan mutatóujja. Percekkel később tudja mozgatni kézujjait, kezeit, karjait. Nem sokkal később halkan skandálja "mozdulj meg nagylábujj!". Meglepődik saját hangján, a gyermeki csicsergéséhez képest mély, kicsit reszelős is, de talán csak azért, mert az elmúlt három napban egy szó sem hagyta el a száját. Mikor sikerült felülni, akkor köhögcsél párat, hogy visszakapja eredeti hangját, vagy legalább eltüntesse belőle azt az idegenül ható rekedtséget.
A kislány teste helyett egy kamaszlányéban van, jelentős változásokat lát, elég csak arra gondolni, hogy a combja olyan hosszúnak tűnik, mintha az égig érne. Nem annyira más, mint volt, de egyértelműen nem kislányos, de a felnőtt nőket sem pont így képzeli meztelenül. Bizarrnak érzi, jobbnak látja ruhába bújtatni.
A ruha, melyet három napja viselt, most szinte rövid, pedig akkor majdnem olyan hosszú volt, hogy elbotlott benne. Ráadásul az anyaga is érdekes. Mintha apró virágok lennének?!
A járás az elején kicsit akadozva megy neki, mindig találnia kell valamit, amibe belekapaszkodhat, de lépésről-lépésre egyre ügyesebb. A következő meglepetés odakint éri, nem is egy. Az egyik a hirtelen rátörő éhség, a másik pedig a számtalan erdei állat, akik mintha csak tudták volna, hogy milyen éhes, lakomával készültek.*
- Ó, köszönöm.
*Hangja továbbra is reszelős, leguggolva megsimogatja a hozzá legközelebbi nyuszikát, kezében pedig egy jókora földieperrel felegyenesedik.*
- Apa?
*Topázsárga tekintete Pyctát keresi, Pyctának alig egy pillanata van arra, hogy szemügyre vegye a kislányt, mielőtt az a nyakába vetné magát. A kislány már nem is olyan kicsi, mert majdnem hat láb magas, nyurga, inas. Szőke haja majdnem a feneke alá ér, ugyanolyan kócos csomó, mint volt. Arca komoly, pillantása átható. Hangja pedig mély, reszelős. Az elfnek már nem kell olyan mélyre hajolnia, hogy átölelhesse, Xauzur pedig többé nem fogja a hátán vinni.*
897. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-13 16:06:20
Üzenet elküldve: 2021-09-13 16:06:20
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 341
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Szelíd
//Nievesha és a siettetett idő//
* Ha fájó szívvel is, de Pycta megteszi az utolsó teendőket. A kislány elszenderül és ezzel el is kezdődhet a szertartás. Három nap elég hosszú idő lesz, talán egy örökkévalóság a férfinak, de itt most nem tehet már mást. Első dolog, amit bárki észrevehet, hogy a szobából halvány, zöldes, sárgás fény kezd el világítani, mintha ezer meg ezer szentjánosbogár gyűlt volna oda. Aztán mindenféle, fajta rovar kezd el az épület köré gyűlni. Vad kergetőző végtelen táncba kezdenek. A második nap reggelén megelevenedik a környék. A környező aljnövényzet heves burjánzásba kezd. A száraz ágak és bokrok is mind élettel telnek meg. Madarak és apró vadak érkeznek, hogy együtt várjanak Pyctával. A fény pedig erősebben kezd el világítani a szobában. Végül pedig elérkezik a harmadik nap is, amikorra már a környék összes vadja képviselteti magát. Ha eddig zárva is voltak a kapuk, akkor most kénytelenek megnyitni őket a kint sorakozó állatok számára, akik rendezett sorokban gyűlnek a kis kunyhó köré. Eddig Nievesha nem érzékelt semmit a külvilágból, mert legédesebb álmát aludta. Egy álmot, amiben a végtelen rengeteg átjárta őt, de az álom most a végére ér. Látja régi magát, ahogy kilép a fiatal testből és egy újba, egy eddig ismeretlenbe lép át. Aztán kinyitja a szemét. Fekszik egy ágyon és ez a különös fény veszi körül, ami fokozatosan belé ivódik. Kába még és nehezen mozdulnak a végtagjai. A szeme még szokja a benti látási viszonyokat. Ha végig néz magán, akkor szembesülhet új kinézetével, mivel teljesen anyaszült meztelenül fekszik az ágyon. Testén sok változás ment keresztül, amik még ismeretlenek lehetnek számára. Szoknia kell új testét, ami igazából a régi teste. Egy vékony takaró akad, amibe becsomagolhatja magát, ha esetleg úgy érzi, hogy most már képes megtenni újra az első lépéseket. Ezek nehezen fognak menni, így hirtelen, de hamar belejön. Amint kilép az ajtón a népes gyülekezet fogja fogadni. Szó szerint itt van minden IS. Talán bele fog telni egy óra is, mire szétszélednek a békés állatok, mert addig biztosan itt lesznek még. Akár meg is simíthatja bármelyiket, még a legvadabb bestiákat, de csak ő. Érezheti, hogy ezek az állatok segíteni fogják, amint szüksége lesz rá. Márpedig most máris szüksége van rá, mert eddig ugyan nem érezte, de most borzasztó éhség tör rá, de nem kell aggódnia, mert a kis állatkák gyümölcsöket és egyéb az évszaknak megfelelő ehető erdei finomságokat hoznak neki. Még egy darab lépes méz is akad. Közben az is feltűnhet bárkinek, hogy a magán viselt szövet (már, ha vett fel ilyet), olyan mintha virágokból lenne szőve, mert igazából abból is van szőve.*
* Ha fájó szívvel is, de Pycta megteszi az utolsó teendőket. A kislány elszenderül és ezzel el is kezdődhet a szertartás. Három nap elég hosszú idő lesz, talán egy örökkévalóság a férfinak, de itt most nem tehet már mást. Első dolog, amit bárki észrevehet, hogy a szobából halvány, zöldes, sárgás fény kezd el világítani, mintha ezer meg ezer szentjánosbogár gyűlt volna oda. Aztán mindenféle, fajta rovar kezd el az épület köré gyűlni. Vad kergetőző végtelen táncba kezdenek. A második nap reggelén megelevenedik a környék. A környező aljnövényzet heves burjánzásba kezd. A száraz ágak és bokrok is mind élettel telnek meg. Madarak és apró vadak érkeznek, hogy együtt várjanak Pyctával. A fény pedig erősebben kezd el világítani a szobában. Végül pedig elérkezik a harmadik nap is, amikorra már a környék összes vadja képviselteti magát. Ha eddig zárva is voltak a kapuk, akkor most kénytelenek megnyitni őket a kint sorakozó állatok számára, akik rendezett sorokban gyűlnek a kis kunyhó köré. Eddig Nievesha nem érzékelt semmit a külvilágból, mert legédesebb álmát aludta. Egy álmot, amiben a végtelen rengeteg átjárta őt, de az álom most a végére ér. Látja régi magát, ahogy kilép a fiatal testből és egy újba, egy eddig ismeretlenbe lép át. Aztán kinyitja a szemét. Fekszik egy ágyon és ez a különös fény veszi körül, ami fokozatosan belé ivódik. Kába még és nehezen mozdulnak a végtagjai. A szeme még szokja a benti látási viszonyokat. Ha végig néz magán, akkor szembesülhet új kinézetével, mivel teljesen anyaszült meztelenül fekszik az ágyon. Testén sok változás ment keresztül, amik még ismeretlenek lehetnek számára. Szoknia kell új testét, ami igazából a régi teste. Egy vékony takaró akad, amibe becsomagolhatja magát, ha esetleg úgy érzi, hogy most már képes megtenni újra az első lépéseket. Ezek nehezen fognak menni, így hirtelen, de hamar belejön. Amint kilép az ajtón a népes gyülekezet fogja fogadni. Szó szerint itt van minden IS. Talán bele fog telni egy óra is, mire szétszélednek a békés állatok, mert addig biztosan itt lesznek még. Akár meg is simíthatja bármelyiket, még a legvadabb bestiákat, de csak ő. Érezheti, hogy ezek az állatok segíteni fogják, amint szüksége lesz rá. Márpedig most máris szüksége van rá, mert eddig ugyan nem érezte, de most borzasztó éhség tör rá, de nem kell aggódnia, mert a kis állatkák gyümölcsöket és egyéb az évszaknak megfelelő ehető erdei finomságokat hoznak neki. Még egy darab lépes méz is akad. Közben az is feltűnhet bárkinek, hogy a magán viselt szövet (már, ha vett fel ilyet), olyan mintha virágokból lenne szőve, mert igazából abból is van szőve.*
896. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-10 22:52:39
Üzenet elküldve: 2021-09-10 22:52:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*A varázslattal az áldás is sikerül, így a Fény átszállhat Nieveshába, ha az Erdő Szíve is úgy akarja. Márpedig miért akarná másként, ha ő szabta ezt az utat nekik. Hunyt szemek helyett végig Niev pillantását fürkészi, látja benne az éledező ijedelmet, a kezét fogva igyekszik bátorságot önteni belé, de tudja, hogy gyermekkora ellenére a kislány bátor és kitartó lesz.
Fáj neki, hogy utoljára látja ilyennek őt, aki nem a véréből van, mégis mindennél fontosabb a számára ebben az életben. Ezért kell most végigcsinálnia ezt a szertartást, hogy többé ne kelljen aggódnia érte, hogy megtaníthassa arra amit ő tud és mellette maradhasson.
Szerencsére ott van, amikor a kislány összecsuklik, arcán mosollyal szenderül el, ahogy azt a Fákban Lakó megmondta neki. Gyorsan utánanyúl, hogy ne eshessen el, ölelésébe vonja, magához szorítja, meg is könnyezi. Nem szégyelli könnyeit, hisz mindenki tudja, mit jelent számára a kislány.
Felkel karjában Nieveshával és nehéz léptekkel indul el a lombházuk felé, Xauzur engedelmesen ad utat nekik és követi őket.
Mielőtt felmenne a lépcsőn karjaiban a szendergő kislánnyal, lemetsz két virágot a közeli bokorról, hisz erre is szüksége lesz és a két holdviolával a kezében megy fel a lombházba, ahol ágyára fekteti a kislányt és leteszi mellé a virágokat. Még ad egy puszit Niev arcára, megsimogatja szendergő arcát és kilép a szobából, bezárva a szoba ajtaját.
Most következik a szertartás legnehezebb része. Számára legalábbis. Három napig kell várnia a zárt ajtó előtt, míg a változás a Fákban Lakó kegyéből végbemegy. Az a terve, hogy nem mozdul el addig onnan, megvárja, bármi történjen. Ezúttal Xauzur is vele tart és vele strázsál a zárt szoba ajtaja előtt, míg Nievesha fel nem ébred.*
*A varázslattal az áldás is sikerül, így a Fény átszállhat Nieveshába, ha az Erdő Szíve is úgy akarja. Márpedig miért akarná másként, ha ő szabta ezt az utat nekik. Hunyt szemek helyett végig Niev pillantását fürkészi, látja benne az éledező ijedelmet, a kezét fogva igyekszik bátorságot önteni belé, de tudja, hogy gyermekkora ellenére a kislány bátor és kitartó lesz.
Fáj neki, hogy utoljára látja ilyennek őt, aki nem a véréből van, mégis mindennél fontosabb a számára ebben az életben. Ezért kell most végigcsinálnia ezt a szertartást, hogy többé ne kelljen aggódnia érte, hogy megtaníthassa arra amit ő tud és mellette maradhasson.
Szerencsére ott van, amikor a kislány összecsuklik, arcán mosollyal szenderül el, ahogy azt a Fákban Lakó megmondta neki. Gyorsan utánanyúl, hogy ne eshessen el, ölelésébe vonja, magához szorítja, meg is könnyezi. Nem szégyelli könnyeit, hisz mindenki tudja, mit jelent számára a kislány.
Felkel karjában Nieveshával és nehéz léptekkel indul el a lombházuk felé, Xauzur engedelmesen ad utat nekik és követi őket.
Mielőtt felmenne a lépcsőn karjaiban a szendergő kislánnyal, lemetsz két virágot a közeli bokorról, hisz erre is szüksége lesz és a két holdviolával a kezében megy fel a lombházba, ahol ágyára fekteti a kislányt és leteszi mellé a virágokat. Még ad egy puszit Niev arcára, megsimogatja szendergő arcát és kilép a szobából, bezárva a szoba ajtaját.
Most következik a szertartás legnehezebb része. Számára legalábbis. Három napig kell várnia a zárt ajtó előtt, míg a változás a Fákban Lakó kegyéből végbemegy. Az a terve, hogy nem mozdul el addig onnan, megvárja, bármi történjen. Ezúttal Xauzur is vele tart és vele strázsál a zárt szoba ajtaja előtt, míg Nievesha fel nem ébred.*
895. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-10 20:50:05
Üzenet elküldve: 2021-09-10 20:50:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Niev minden percet élvez, amit Pyctával tölthet, számtalan izgalmas kalandjuk volt már, de most még a szokásosnál is jobban be van zsongva, de a szokásosnál is jobban kontrollálja magát. Meg aztán hirtelen lecsap rá egy nagyon furcsa érzés, kezein, lábain majd az arcán kezdi érezni. Megmagyarázhatatlan a dolog, mintha a bőrén át szívódna fel valami. Ujjaiból indul az érzés, szinte érzi, ahogyan teste összes sejtjébe elér. Ijesztő érzés, Pycta láthatja is a kislány arcán, aki egy pillanattal később összecsuklik. Az álom szó szerint lesújt rá, nem úgy, mint mikor lehetetlen pózokban és helyekben elszenderedik, hanem szó szerint letaglózza. Az imént az arcán lévő ijedtségnek ekkor már nyoma sincs, mosollyal az arcán merül el a varázslatos álomban.*
*Niev minden percet élvez, amit Pyctával tölthet, számtalan izgalmas kalandjuk volt már, de most még a szokásosnál is jobban be van zsongva, de a szokásosnál is jobban kontrollálja magát. Meg aztán hirtelen lecsap rá egy nagyon furcsa érzés, kezein, lábain majd az arcán kezdi érezni. Megmagyarázhatatlan a dolog, mintha a bőrén át szívódna fel valami. Ujjaiból indul az érzés, szinte érzi, ahogyan teste összes sejtjébe elér. Ijesztő érzés, Pycta láthatja is a kislány arcán, aki egy pillanattal később összecsuklik. Az álom szó szerint lesújt rá, nem úgy, mint mikor lehetetlen pózokban és helyekben elszenderedik, hanem szó szerint letaglózza. Az imént az arcán lévő ijedtségnek ekkor már nyoma sincs, mosollyal az arcán merül el a varázslatos álomban.*
894. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-10 18:57:05
Üzenet elküldve: 2021-09-10 18:57:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Talán maga a csuhátlan csuhás sem fogja fel, hogy milyen jelentősége van ennek a szertartásnak. Bízik patrónusában és a legjobbakban. De még jósolni sem tud. Reméli, hogy nem lesz probléma majd azután, hogy Nievesha kapott pár évet és felnőttesebb, komolyabb és taníthatóbb lesz. Sajnos nincs ideje kivárni, míg eléri azt a kort, hisz akkor jó időre magára kellene hagynia és az már most sem volt jó kimenetelű.*
- Majd kiderül. *Mosolyog kitérő válasszal mielőtt elkezdenék a szertartást a Hajnal-ligetben.
Ott aztán még Nievesha is lenyugszik, átérzi, hogy most valami nagy dolog van készülőben. Ha a közösségből köréjük gyűlnek a szertartásra, nem zavarja, hogy nézik őket, hisz újabb csoda van készülőben. Bár ők még nem tudják, hogy ezzel a csodával sok dolog megváltozik majd Mil'Ochassban.
Miután megmosdatta a négy vízzel a kislányt és elmondta a fohászt, belefog, hogy a Fákban Lakó hatalmával és áldásával is megerősítse a varázst, ahogy az Erdő Szíve kívánta.
Az áldás hivatott átadni Nieveshának a Fényt, amely benne van. Ezzel a Fénnyel táplálta egykor az oltár erejét is, hogy erősebb legyen. Ha sikerül az áldás, és reméli, hogy sikerül, hisz ezt hivatott erősíteni a felhajtott fiola is, nem tudja, mi fog történni. De azt hiszi, senki sem tudja. Az biztos, hogy Niev el fog szenderedni és majd két virággal kell lepihennie egy szobában három napra. Ezalatt a három nap alatt megy majd végbe a változás.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
*Talán maga a csuhátlan csuhás sem fogja fel, hogy milyen jelentősége van ennek a szertartásnak. Bízik patrónusában és a legjobbakban. De még jósolni sem tud. Reméli, hogy nem lesz probléma majd azután, hogy Nievesha kapott pár évet és felnőttesebb, komolyabb és taníthatóbb lesz. Sajnos nincs ideje kivárni, míg eléri azt a kort, hisz akkor jó időre magára kellene hagynia és az már most sem volt jó kimenetelű.*
- Majd kiderül. *Mosolyog kitérő válasszal mielőtt elkezdenék a szertartást a Hajnal-ligetben.
Ott aztán még Nievesha is lenyugszik, átérzi, hogy most valami nagy dolog van készülőben. Ha a közösségből köréjük gyűlnek a szertartásra, nem zavarja, hogy nézik őket, hisz újabb csoda van készülőben. Bár ők még nem tudják, hogy ezzel a csodával sok dolog megváltozik majd Mil'Ochassban.
Miután megmosdatta a négy vízzel a kislányt és elmondta a fohászt, belefog, hogy a Fákban Lakó hatalmával és áldásával is megerősítse a varázst, ahogy az Erdő Szíve kívánta.
Az áldás hivatott átadni Nieveshának a Fényt, amely benne van. Ezzel a Fénnyel táplálta egykor az oltár erejét is, hogy erősebb legyen. Ha sikerül az áldás, és reméli, hogy sikerül, hisz ezt hivatott erősíteni a felhajtott fiola is, nem tudja, mi fog történni. De azt hiszi, senki sem tudja. Az biztos, hogy Niev el fog szenderedni és majd két virággal kell lepihennie egy szobában három napra. Ezalatt a három nap alatt megy majd végbe a változás.*
A varázsló fertály órás imádkozást tart egy korábban felépített oltár előtt, melynek hatására az oltár az ima végétől 1. szintű fény oltárának számít, vagy ha már létező oltár volt, a szintje növekszik eggyel. Az imádkozás alatt a karakter felhasznál annyi fény pontot, ahányas szintű lesz az oltár az ima után, ezek nélkül a varázslat hatástalan.
893. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-10 17:54:44
Üzenet elküldve: 2021-09-10 17:54:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
*Niev valószínűleg nem is fogja fel annak a tettnek, annak a szertartásnak a súlyát, amit most késznek elvégezni. Gyermeki gondolatai közé csak az férkőzi be magát igazán, hogy ezentúl mindig Pyctával lehet majd és sosem fogja sehol otthagyni. Ő csak ezt akarja és azt se bánná, ha Pycta olyan kicsivé varázsolná, hogy zsebre tudja tenni.*
- De álmunkban hogyan történik csoda?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, mert amúgy sem érti kritály tisztán a csodák működését - mondjuk ezzel a világos mindenki így lehet -, de valahogy úgy gondolta, hogy azokhoz csinálni is kell valamit, nemcsak aludni. Szemöldökei összeszaladnak, mikor Pycta beszélni kezd arról, hogy hogyan is fog történni a dolog. Nem mintha ez eloszlatna minden ködös részletet a kislány fejében, de mivel teljes bizalommal van Pycta irányába, ezért bárhogyan legyen is, az úgy lesz jól, mert az ő apukája mindig tudja, hogy mit kell csinálni.
Mókásnak találja a kicsit nagyobb ruhát, ami lábujjait is eltakarja, ujjait meg jócskán vissza kell hajtani és a legfelsőbb gombot is be kell gombolni, hogy ne csússzon le keskeny vállairól.*
- Kezdjük! Kezdjük! Kezdjük!
*Szökdécsel izgatottan, de pár perccel később a kíváncsi áhítat belefojtja a szót, ráadásul még az ugrabugrálást is beszünteti. Készségesen nyújtja a végtagjait, a lába mosása mondjuk nagyon csikis, de csak halkan nevetgél meg egészen kicsit zizeg is. Teljesen rábízza magát Pyctára, mert apukája tudja, hogy mit kell csinálni. Niev hangtalanul ismételgeti, hogy "Fákban Lakó, Erdő Szíve, Erdőszellem".*
*Niev valószínűleg nem is fogja fel annak a tettnek, annak a szertartásnak a súlyát, amit most késznek elvégezni. Gyermeki gondolatai közé csak az férkőzi be magát igazán, hogy ezentúl mindig Pyctával lehet majd és sosem fogja sehol otthagyni. Ő csak ezt akarja és azt se bánná, ha Pycta olyan kicsivé varázsolná, hogy zsebre tudja tenni.*
- De álmunkban hogyan történik csoda?
*Kérdezi félrebiccentett fejjel, mert amúgy sem érti kritály tisztán a csodák működését - mondjuk ezzel a világos mindenki így lehet -, de valahogy úgy gondolta, hogy azokhoz csinálni is kell valamit, nemcsak aludni. Szemöldökei összeszaladnak, mikor Pycta beszélni kezd arról, hogy hogyan is fog történni a dolog. Nem mintha ez eloszlatna minden ködös részletet a kislány fejében, de mivel teljes bizalommal van Pycta irányába, ezért bárhogyan legyen is, az úgy lesz jól, mert az ő apukája mindig tudja, hogy mit kell csinálni.
Mókásnak találja a kicsit nagyobb ruhát, ami lábujjait is eltakarja, ujjait meg jócskán vissza kell hajtani és a legfelsőbb gombot is be kell gombolni, hogy ne csússzon le keskeny vállairól.*
- Kezdjük! Kezdjük! Kezdjük!
*Szökdécsel izgatottan, de pár perccel később a kíváncsi áhítat belefojtja a szót, ráadásul még az ugrabugrálást is beszünteti. Készségesen nyújtja a végtagjait, a lába mosása mondjuk nagyon csikis, de csak halkan nevetgél meg egészen kicsit zizeg is. Teljesen rábízza magát Pyctára, mert apukája tudja, hogy mit kell csinálni. Niev hangtalanul ismételgeti, hogy "Fákban Lakó, Erdő Szíve, Erdőszellem".*
892. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-09 15:03:45
Üzenet elküldve: 2021-09-09 15:03:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha és a siettetett idő//
- Szerintem nem lesz gond vele. *Mosolyog megnyugtatón a kislányra. Nem tudja, mi fog történni a szertartás után abban a szobában, de biztos benne, hogy semmi olyan, ami fájdalmas lenne. Hisz Eeyr, a Fákban Lakó az életet védi.
A szófogadás is relatív, hisz ami az erdőmélyi elfnek már nem az, könnyen lehet, hogy Nievnek még bőven belefér a szófogadó keretei közé. Nem is tud neheztelni rá, hisz ha minden igaz, most láthatja utoljára ilyen vidámnak, gondtalannak. Hisz ha felébred majd három nap múlva, már nem lesz ugyanaz a kislány és ha valóban magával viszi, hogy kiképezze és együtt harcoljanak patrónusa mellett, akkor már nem lesz gondtalan és vidám.
Az együtt eltöltött nap után, amikor eljön az idő, természetesen Nievesha nem álmos, az erdőmélyi elf szeretetteljesen megsimogatja a kislány arcát, sárga ragadozótekintete a borostyán pillantást keresi.*
- Elmegyünk az oltárhoz, ahol megmosom az arcod a négy vízzel, amit összegyűjtöttünk, aztán a homlokodra rajzolom az Erdő Szívének jelét az erdő földjével. *Mutatja és jobbjának hüvelykjével felrajzolja a kislány homlokára patrónusának jelét. Most persze nem látható még.*
- Aztán elszenderedsz és miután felébredtél, megtörténik a csoda. *Mosolyogva meséli mindezt, elhallgatva, hogy az az ébredés három nap múlva esedékes csak.*
- Menjünk.
*Ha kislány is engedi, akkor kézenfogja őt és elindulnak előbb a lombházukba. Egyrészt, hogy átöltözhessen és magához vehesse a vizeket. Felérve leveszi a páncélt, leteszi a mesterkardot és könnyű nadrágot és ujjatlan inget vesz fel, amely láttatni engedi a mellkasát, felkarját beterítő fekete madáralakot, amelyet a lázadás alatt szerzett és amelynek eredete, célja még mindmáig tisztázatlan. Haját egy bőrszalaggal fogja hátra, lábára nem húz semmit. Nievre egy könnyű, kicsit nagyobb ruhát ad a biztonság kedvéért, de reméli, az hogy neki sem kell cipőt vennie és megfésülködni, eléggé eltereli a figyelmét erről az apróságról.
Ha mindent sikerült elintézni, akkor kézenfogva elindulna a Hajnal-ligetbe, kezében a négy kulaccsal, amelyek a két folyó- és két állóvizet tartalmazzák. Az alacsony kerítéssel körbevett kis kert, ahol az Erdőmélyéről származó fa, az élő oltár áll, békés mint mindig. A fa körül apró, fehér virágok nyíltak, a fa ágain színes szalagokkal játszik a szél. Xauzur követi őket, mint egy katona, védelmező és amikor az erdőmélyi elf és a kislány betérnek a ligetbe, leül a bejáratba, hogy senki se zavarhassa meg őket a szertartás alatt.*
- Kezdhetjük? *Kérdi szelíden a csuhátlan csuhás és ha igen a válasz akkor kidugaszolja mind a négy kulacsot és maga mellé állítja őket, hogy el ne dőlhessenek, értékes kincsük ne vesszen kárba. Lehajtja egy üvegcse tartalmát, hogy az elmondott igéket megerősítse, ezzel is biztosítva a szertartás sikerességét.*
- Fákban Lakó, Erdő Szíve, Erdőszellem, halld szavam és áld meg gyermekedet érintéseddel. Adj neki éveket, adj neki erőt és értelmet, tapasztalatot, hogy a te oldaladon állhasson a harcban. *Minden kulacsból önt a tenyerébe, hogy megmosdassa Nievesha karjait, lábait és arcát.*
- Fényeddel ragyogd be a sötétséget, világod vezessen bennünket az úton, adj erőt és éveket leányodnak. *Folytatja a fohászt, a lefolyó víz sárrá áztatja a földet a fűszálak között, a kislány lába alatt. Ebbe mártja jobbjának hüvelykujját és feketével Nievesha homlokára rajzolja az Erdő Szívének kilencágú fára hasonlító szimbólumát.
Miután végzett, halk fohászba kezd, hogy befejezhesse a szertartást egy áldással.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
- Szerintem nem lesz gond vele. *Mosolyog megnyugtatón a kislányra. Nem tudja, mi fog történni a szertartás után abban a szobában, de biztos benne, hogy semmi olyan, ami fájdalmas lenne. Hisz Eeyr, a Fákban Lakó az életet védi.
A szófogadás is relatív, hisz ami az erdőmélyi elfnek már nem az, könnyen lehet, hogy Nievnek még bőven belefér a szófogadó keretei közé. Nem is tud neheztelni rá, hisz ha minden igaz, most láthatja utoljára ilyen vidámnak, gondtalannak. Hisz ha felébred majd három nap múlva, már nem lesz ugyanaz a kislány és ha valóban magával viszi, hogy kiképezze és együtt harcoljanak patrónusa mellett, akkor már nem lesz gondtalan és vidám.
Az együtt eltöltött nap után, amikor eljön az idő, természetesen Nievesha nem álmos, az erdőmélyi elf szeretetteljesen megsimogatja a kislány arcát, sárga ragadozótekintete a borostyán pillantást keresi.*
- Elmegyünk az oltárhoz, ahol megmosom az arcod a négy vízzel, amit összegyűjtöttünk, aztán a homlokodra rajzolom az Erdő Szívének jelét az erdő földjével. *Mutatja és jobbjának hüvelykjével felrajzolja a kislány homlokára patrónusának jelét. Most persze nem látható még.*
- Aztán elszenderedsz és miután felébredtél, megtörténik a csoda. *Mosolyogva meséli mindezt, elhallgatva, hogy az az ébredés három nap múlva esedékes csak.*
- Menjünk.
*Ha kislány is engedi, akkor kézenfogja őt és elindulnak előbb a lombházukba. Egyrészt, hogy átöltözhessen és magához vehesse a vizeket. Felérve leveszi a páncélt, leteszi a mesterkardot és könnyű nadrágot és ujjatlan inget vesz fel, amely láttatni engedi a mellkasát, felkarját beterítő fekete madáralakot, amelyet a lázadás alatt szerzett és amelynek eredete, célja még mindmáig tisztázatlan. Haját egy bőrszalaggal fogja hátra, lábára nem húz semmit. Nievre egy könnyű, kicsit nagyobb ruhát ad a biztonság kedvéért, de reméli, az hogy neki sem kell cipőt vennie és megfésülködni, eléggé eltereli a figyelmét erről az apróságról.
Ha mindent sikerült elintézni, akkor kézenfogva elindulna a Hajnal-ligetbe, kezében a négy kulaccsal, amelyek a két folyó- és két állóvizet tartalmazzák. Az alacsony kerítéssel körbevett kis kert, ahol az Erdőmélyéről származó fa, az élő oltár áll, békés mint mindig. A fa körül apró, fehér virágok nyíltak, a fa ágain színes szalagokkal játszik a szél. Xauzur követi őket, mint egy katona, védelmező és amikor az erdőmélyi elf és a kislány betérnek a ligetbe, leül a bejáratba, hogy senki se zavarhassa meg őket a szertartás alatt.*
- Kezdhetjük? *Kérdi szelíden a csuhátlan csuhás és ha igen a válasz akkor kidugaszolja mind a négy kulacsot és maga mellé állítja őket, hogy el ne dőlhessenek, értékes kincsük ne vesszen kárba. Lehajtja egy üvegcse tartalmát, hogy az elmondott igéket megerősítse, ezzel is biztosítva a szertartás sikerességét.*
- Fákban Lakó, Erdő Szíve, Erdőszellem, halld szavam és áld meg gyermekedet érintéseddel. Adj neki éveket, adj neki erőt és értelmet, tapasztalatot, hogy a te oldaladon állhasson a harcban. *Minden kulacsból önt a tenyerébe, hogy megmosdassa Nievesha karjait, lábait és arcát.*
- Fényeddel ragyogd be a sötétséget, világod vezessen bennünket az úton, adj erőt és éveket leányodnak. *Folytatja a fohászt, a lefolyó víz sárrá áztatja a földet a fűszálak között, a kislány lába alatt. Ebbe mártja jobbjának hüvelykujját és feketével Nievesha homlokára rajzolja az Erdő Szívének kilencágú fára hasonlító szimbólumát.
Miután végzett, halk fohászba kezd, hogy befejezhesse a szertartást egy áldással.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán hárommal növeli az intelligenciát a következő két körre.
891. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-06 15:36:03
Üzenet elküldve: 2021-09-06 15:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
*Niev összevont szemöldökkel, komoly arccal hallgatja Pyctát. Mindent ért, tudja már, hogy mit kell csinálni, csupán csak egyetlen apró momentum nem tiszta neki. Jó, igazából a többit sem érti igazán, de a többi nem ennyire fontos kérdés.*
- Mi lesz, ha nem tudok aludni?
*Egyébként megelégszik azzal, hogy Pycta szerint a Fákban Lakó fog rá vigyázni, ez elég biztosíték, végtére is a Fákban Lakó olyan hatalommal bír, ami Niev számára felfoghatatlan.*
- Bla-bla-bla.
*Mondja a szemét forgatva arra, hogy Pycta a szaván fogja fogni. Őt igazán nem kell a szaván fogni, mert hiszen jó gyerek. Jó gyerek és okos is, bár nem feltétlenül látja be, hogy Pycta mosolya miért is olyan kényszeredett, mikor anyukájáról kérdezi. Félrebiccentett fejjel néz rá, de nem szól, de valami azt súgja neki - talán a Fákban Lakó maga -, hogy most ne is forszírozza a dolgot. Amúgy sem számít, mert Pycta végre visszajött és többé nem is fogja elhagyni.
A nap további részében remekül elvan Pyctával, minden tökéletes, például a kökényszínű virágokból font koszorú is, ami remekül mutat a kislány szőke tincsei között. A kék koszorú Xauzurnak is jól és Pyctának is, bár a nagymacska nem tűri olyan jól magán.*
- De apa, csak kicsit vagyok álmos. Icurka-picurkát. Pindurkát.
*Hüvelyk- és mutatóujját összeszorítja, hogy megmutassa, hogy mennyire pincuri is az álmosságának mértéke. Jóformán nem is mérhető. Bár valahányszor azt állítja, hogy nem álmos, hamar elnyomja az álom.*
*Niev összevont szemöldökkel, komoly arccal hallgatja Pyctát. Mindent ért, tudja már, hogy mit kell csinálni, csupán csak egyetlen apró momentum nem tiszta neki. Jó, igazából a többit sem érti igazán, de a többi nem ennyire fontos kérdés.*
- Mi lesz, ha nem tudok aludni?
*Egyébként megelégszik azzal, hogy Pycta szerint a Fákban Lakó fog rá vigyázni, ez elég biztosíték, végtére is a Fákban Lakó olyan hatalommal bír, ami Niev számára felfoghatatlan.*
- Bla-bla-bla.
*Mondja a szemét forgatva arra, hogy Pycta a szaván fogja fogni. Őt igazán nem kell a szaván fogni, mert hiszen jó gyerek. Jó gyerek és okos is, bár nem feltétlenül látja be, hogy Pycta mosolya miért is olyan kényszeredett, mikor anyukájáról kérdezi. Félrebiccentett fejjel néz rá, de nem szól, de valami azt súgja neki - talán a Fákban Lakó maga -, hogy most ne is forszírozza a dolgot. Amúgy sem számít, mert Pycta végre visszajött és többé nem is fogja elhagyni.
A nap további részében remekül elvan Pyctával, minden tökéletes, például a kökényszínű virágokból font koszorú is, ami remekül mutat a kislány szőke tincsei között. A kék koszorú Xauzurnak is jól és Pyctának is, bár a nagymacska nem tűri olyan jól magán.*
- De apa, csak kicsit vagyok álmos. Icurka-picurkát. Pindurkát.
*Hüvelyk- és mutatóujját összeszorítja, hogy megmutassa, hogy mennyire pincuri is az álmosságának mértéke. Jóformán nem is mérhető. Bár valahányszor azt állítja, hogy nem álmos, hamar elnyomja az álom.*
890. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-06 13:20:23
Üzenet elküldve: 2021-09-06 13:20:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
- Nem kell csinálni semmit. Aludnod kell és reggelre megtörténik. Előtte megmosakszunk a négy vízzel, amit gyűjtöttünk az oltárnál. Utána az erdő földjével felrajzolom homlokodra az Erdő Szívének jelét. Aztán pedig aludni fogsz. *Valójában nem tudja, mit kellene vagy kell tennie a kislánynak, hogy milyen is lesz a szertartás, hisz nem lehet ott, nem lehet jelen. Ezt mondta az Erdő Szíve.*
- Nem hiszem, hogy fájni fog, de én sem tudom pontosan. A Fákban Lakó vigyázni fog rád. *Nyugtatja Nievet nehéz szívvel. De tényleg semmit sem tud, csak bízik patrónusában, hogy nem tenné ki a kislányt semmiféle fájdalomnak.*
- Szavadon foglak. *Mosolyog a "mindig szófogadó" kijelentésre. Nievesha tényleg nem rossz kislány, egyáltalán nem. Olyan, mint minden más korabeli gyermek.
Az izgatottság nem ragad át az erdőmélyi elfre, benne aggodalom van. Most, hogy kézzel fogható közelségbe került a cél és hogy Niev rákérdezett arra, hogy fájni fog-e neki, így már egyre idegesebb.
Amikor aztán kiderül, hogy az elf őr azt mondta a kislánynak, hogy elviszi az édesanyjához, ez pillanatra megtorpan. Tudja, hogy senki sem ismeri Niev valódi édesanyját és egy pillanatra haragot is érez Aravien felé, de rájön, hogy az elf bizonyosan csak kiutat kereshetett egy véget nem érő kérdéssorozatból, ami végül ide lyukadt ki.*
- Előbb legyünk túl ezen, aztán megbeszéljük. *A mosolya koránt sem olyan őszinte, mint amilyennek szeretné mutatni.
Ha sikerül, előre megy lefelé a létrán, hogy közbe tudjon lépni, ha valami történik lemászás közben. A pillanatban, amikor Niev meginog lefelé, majd szívrohamot kap, de szerencsére nem történik baj és leérve sem marasztalja el a kilányt.
A nap lemenőben van és nem tudja, hogy Nievesha milyen álmos, így amíg el nem jön a pillanat, addig kettesben lenne vele. Beszélgetni, ülni a folyó partján és kihasználni azt a kis időt mit még együtt tölthet a gyermekkel. Ha kell bújócskáznak, Xauzurral fogócskáznak.*
- Itt az idő, kincsem. *Mondja végül szomorú mosollyal kicsivel az alkony beállta után.*
- Nem kell csinálni semmit. Aludnod kell és reggelre megtörténik. Előtte megmosakszunk a négy vízzel, amit gyűjtöttünk az oltárnál. Utána az erdő földjével felrajzolom homlokodra az Erdő Szívének jelét. Aztán pedig aludni fogsz. *Valójában nem tudja, mit kellene vagy kell tennie a kislánynak, hogy milyen is lesz a szertartás, hisz nem lehet ott, nem lehet jelen. Ezt mondta az Erdő Szíve.*
- Nem hiszem, hogy fájni fog, de én sem tudom pontosan. A Fákban Lakó vigyázni fog rád. *Nyugtatja Nievet nehéz szívvel. De tényleg semmit sem tud, csak bízik patrónusában, hogy nem tenné ki a kislányt semmiféle fájdalomnak.*
- Szavadon foglak. *Mosolyog a "mindig szófogadó" kijelentésre. Nievesha tényleg nem rossz kislány, egyáltalán nem. Olyan, mint minden más korabeli gyermek.
Az izgatottság nem ragad át az erdőmélyi elfre, benne aggodalom van. Most, hogy kézzel fogható közelségbe került a cél és hogy Niev rákérdezett arra, hogy fájni fog-e neki, így már egyre idegesebb.
Amikor aztán kiderül, hogy az elf őr azt mondta a kislánynak, hogy elviszi az édesanyjához, ez pillanatra megtorpan. Tudja, hogy senki sem ismeri Niev valódi édesanyját és egy pillanatra haragot is érez Aravien felé, de rájön, hogy az elf bizonyosan csak kiutat kereshetett egy véget nem érő kérdéssorozatból, ami végül ide lyukadt ki.*
- Előbb legyünk túl ezen, aztán megbeszéljük. *A mosolya koránt sem olyan őszinte, mint amilyennek szeretné mutatni.
Ha sikerül, előre megy lefelé a létrán, hogy közbe tudjon lépni, ha valami történik lemászás közben. A pillanatban, amikor Niev meginog lefelé, majd szívrohamot kap, de szerencsére nem történik baj és leérve sem marasztalja el a kilányt.
A nap lemenőben van és nem tudja, hogy Nievesha milyen álmos, így amíg el nem jön a pillanat, addig kettesben lenne vele. Beszélgetni, ülni a folyó partján és kihasználni azt a kis időt mit még együtt tölthet a gyermekkel. Ha kell bújócskáznak, Xauzurral fogócskáznak.*
- Itt az idő, kincsem. *Mondja végül szomorú mosollyal kicsivel az alkony beállta után.*
889. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-06 11:34:16
Üzenet elküldve: 2021-09-06 11:34:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
- És ez hosszú szertartás? Mit kell csinálni? Fájni fog?
*Nem is tudja, hogy ez miért is jut eszébe, végtére is csupa olyan szertartásokat látott itt, amik cseppet sem fájtak soha senkinek.*
- Én mindig szót fogadok.
*Mondja mindezt olyan arccal, hogy bárki elhinné, hogy valóban így is van. Egyébként tényleg nem egy rossz gyerek, csupán a határokat szereti feszegetni, de ez nagyon sok kortársánál ugyanígy van, fajra való tekintet nélkül.*
- Menjünk-menjünk!
*Szökdécsel izgatottan, tulajdonképpen már el is felejtette azt, hogy pár perccel ezelőtt még mennyire haragudott Pyctára.*
- Araiven azt mondta, hogy elvisz anyukámhoz.
*Az egy dolog, hogy Niev nem tudja, hogy hol is kell keresni, de arra meg álmában sem gondol, hogy Araiven sem.*
- Utána elmehetünk hozzá?
*Meglepő fürgeséggel mászik le a toronyból, fürgeségébe vegyül egy kis izgatottság is, amitől az egész kissé veszélyesnek látszik, de uralja a helyzetet és mindenféle extra nélkül sikeresen földet is ér.*
- És ez hosszú szertartás? Mit kell csinálni? Fájni fog?
*Nem is tudja, hogy ez miért is jut eszébe, végtére is csupa olyan szertartásokat látott itt, amik cseppet sem fájtak soha senkinek.*
- Én mindig szót fogadok.
*Mondja mindezt olyan arccal, hogy bárki elhinné, hogy valóban így is van. Egyébként tényleg nem egy rossz gyerek, csupán a határokat szereti feszegetni, de ez nagyon sok kortársánál ugyanígy van, fajra való tekintet nélkül.*
- Menjünk-menjünk!
*Szökdécsel izgatottan, tulajdonképpen már el is felejtette azt, hogy pár perccel ezelőtt még mennyire haragudott Pyctára.*
- Araiven azt mondta, hogy elvisz anyukámhoz.
*Az egy dolog, hogy Niev nem tudja, hogy hol is kell keresni, de arra meg álmában sem gondol, hogy Araiven sem.*
- Utána elmehetünk hozzá?
*Meglepő fürgeséggel mászik le a toronyból, fürgeségébe vegyül egy kis izgatottság is, amitől az egész kissé veszélyesnek látszik, de uralja a helyzetet és mindenféle extra nélkül sikeresen földet is ér.*
888. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-05 17:53:23
Üzenet elküldve: 2021-09-05 17:53:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Megfontolt
//Újra Itthon//
- Tegyük el magunkat holnapra. *Bólint egyetértően Dat is, miközben feltápászkodik a földről.* Holnap is van nap. *Teszi hozzá nyújtózkodás közben. Szívesen hallgatta volna még az elf történetét, de az is igaz, hogy elfáradt a munkában. Jó éjt kíván tehát ő is a két elfnek, majd megkeresi szertehagyott cuccait. Elkéri a fegyvereit is az őrszobából, csak a biztonság kedvéért, azután egy közeli vizes-hordó segítségével gyorsan megmossa magát, persze csak ott ahol nagyon muszáj. Végül keres egy kellemes helyet a központi tűz környékén, és köpenyét feje alá hajtva lefekszik egy oszlop tövébe, vigyázva, hogy ne legyen útban. Rövid ideig még gondolataival van elfoglalva, de hamar álomba szenderül.*
A hozzászólás írója (Datvinoolv Nyarneldurki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.05 18:23:09
- Tegyük el magunkat holnapra. *Bólint egyetértően Dat is, miközben feltápászkodik a földről.* Holnap is van nap. *Teszi hozzá nyújtózkodás közben. Szívesen hallgatta volna még az elf történetét, de az is igaz, hogy elfáradt a munkában. Jó éjt kíván tehát ő is a két elfnek, majd megkeresi szertehagyott cuccait. Elkéri a fegyvereit is az őrszobából, csak a biztonság kedvéért, azután egy közeli vizes-hordó segítségével gyorsan megmossa magát, persze csak ott ahol nagyon muszáj. Végül keres egy kellemes helyet a központi tűz környékén, és köpenyét feje alá hajtva lefekszik egy oszlop tövébe, vigyázva, hogy ne legyen útban. Rövid ideig még gondolataival van elfoglalva, de hamar álomba szenderül.*
A hozzászólás írója (Datvinoolv Nyarneldurki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.09.05 18:23:09
887. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-03 17:20:59
Üzenet elküldve: 2021-09-03 17:20:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
*Érzi, nem csak látja, hogy Nievesha haragjának falai ledőlőben vannak. Persze tudta eddig is, vagy legalábbis hitte, hogy a kislány nem haragszik rá igazán. Nem érthette, hogy miért is teszi, amit tesz, hogy miért van szükség arra, hogy elinduljon és távol maradjon kis időre. És ez az egésznek csak egy kis szeletkéje, részlete.*
- Minél hamarabb végezzük el a szertartást, annál gyorsabban.
*Féligazság, mert bár az idő nem sürgeti őket, minden nappal nehezebb és nehezebb lesz. Most még érzi magában az elhatározást, de félő, hogy meggondolja magát és inkább hagyja meg Niev gyermekéveit, minthogy magával vigye.*
- Rajtad múlik majd, mennyi idő. Ha valóban akarod és mindent beleadsz, akkor kevesebb, ha nem fogadsz szót, akkor több.
*Pontos intervallumot nem tudna mondani amúgy sem, hisz nem tudja, mi vár rá, ha Nievesha kilép majd a szobából évekkel idősebben. Reméli, hogy a teste mellett az elméje is öregebb lesz, befogadóbb és taníthatóbb. Mert egy idősebb, de gyermeki gondolkodású lánnyal sajnos ugyanott tartana.*
- Indulhatunk? *Kérdi komolyan a komoly kislánytól. Neki mindig az a kócos, mindig láb alatt lévő szőke hajkupac marad, aki kis majomként lógott rajta bárhova ment. De az idők változnak és nekik követniük kell a változást.*
*Érzi, nem csak látja, hogy Nievesha haragjának falai ledőlőben vannak. Persze tudta eddig is, vagy legalábbis hitte, hogy a kislány nem haragszik rá igazán. Nem érthette, hogy miért is teszi, amit tesz, hogy miért van szükség arra, hogy elinduljon és távol maradjon kis időre. És ez az egésznek csak egy kis szeletkéje, részlete.*
- Minél hamarabb végezzük el a szertartást, annál gyorsabban.
*Féligazság, mert bár az idő nem sürgeti őket, minden nappal nehezebb és nehezebb lesz. Most még érzi magában az elhatározást, de félő, hogy meggondolja magát és inkább hagyja meg Niev gyermekéveit, minthogy magával vigye.*
- Rajtad múlik majd, mennyi idő. Ha valóban akarod és mindent beleadsz, akkor kevesebb, ha nem fogadsz szót, akkor több.
*Pontos intervallumot nem tudna mondani amúgy sem, hisz nem tudja, mi vár rá, ha Nievesha kilép majd a szobából évekkel idősebben. Reméli, hogy a teste mellett az elméje is öregebb lesz, befogadóbb és taníthatóbb. Mert egy idősebb, de gyermeki gondolkodású lánnyal sajnos ugyanott tartana.*
- Indulhatunk? *Kérdi komolyan a komoly kislánytól. Neki mindig az a kócos, mindig láb alatt lévő szőke hajkupac marad, aki kis majomként lógott rajta bárhova ment. De az idők változnak és nekik követniük kell a változást.*
886. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-03 13:57:18
Üzenet elküldve: 2021-09-03 13:57:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
*Niev továbbra is komoly kínban van, haragudni akarna, de egyre kevésbé tud, csikorgatja a fogát, egyik lábával halkan dobol.*
- És meg fogod tanítani? Mikor? És sokáig fog tartani? Meddig? Az sok idő?
*A kislány jelen pillanatban nem fogja fel, hogy Pycta ígérete mivel is jár, hogy ennek milyen súlya van. Pycta persze mindent megtesz, de egy gyermek ezt valójában nem értheti meg. Meglehet, hogy későbbi élete folyamán felfogja, hogy elveszített valamit, de egyelőre nem érti ezt. Meg hát ugye haragudnia kellene, nem pedig megértenie a tetteik következményét. A haragja már egészen elszállóban van, csak a dacos testtartást nem adja fel. Így komoly kisgyerek benyomását kelti, de egy komoly téma meg is kívánja a komolyságot. Komolyságról persze szó sincs, éppen csak a dac, ami nem engedi, hogy Pycta karjai közé vesse magát az örömtől, hogy visszajött és hogy ezentúl mindig magával fogja vinni.*
*Niev továbbra is komoly kínban van, haragudni akarna, de egyre kevésbé tud, csikorgatja a fogát, egyik lábával halkan dobol.*
- És meg fogod tanítani? Mikor? És sokáig fog tartani? Meddig? Az sok idő?
*A kislány jelen pillanatban nem fogja fel, hogy Pycta ígérete mivel is jár, hogy ennek milyen súlya van. Pycta persze mindent megtesz, de egy gyermek ezt valójában nem értheti meg. Meglehet, hogy későbbi élete folyamán felfogja, hogy elveszített valamit, de egyelőre nem érti ezt. Meg hát ugye haragudnia kellene, nem pedig megértenie a tetteik következményét. A haragja már egészen elszállóban van, csak a dacos testtartást nem adja fel. Így komoly kisgyerek benyomását kelti, de egy komoly téma meg is kívánja a komolyságot. Komolyságról persze szó sincs, éppen csak a dac, ami nem engedi, hogy Pycta karjai közé vesse magát az örömtől, hogy visszajött és hogy ezentúl mindig magával fogja vinni.*
885. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-02 22:12:10
Üzenet elküldve: 2021-09-02 22:12:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
*Nem tudja, a kislány mennyit fogott fel abból, ami elhangzott a részéről. A küldetésről, a veszélyekről, a lehetőségről, a szertartásról. Ezért sem hagyhatja rá a döntést, hisz a gyermeki lélek másképp működik. Tőle is elvették a gyermekkorának egy részét, amikor csíntevései után a vén szerzetesre bízták, hogy zabolázza meg a benne dúló viharos szelet. Neki sokkal több ideje volt arra, hogy felnőjön, de most Nievesha egy éjszaka leforgása alatt gyermekből kamasszá válik, elveszítve gondtalan éveinek jó részét. Azután ki kell képeznie, hogy bírja majd az iramot, a veszélyeket. Karforgatást, pusztakezes harcot kell elsajátítania, emellett meg kell ismerni a Fákban Lakó útját és küldetéseit. De ha nem akarja elhagyni és nem tenné ki veszélyeknek, nincs más választása.
Észreveszi, hogy Niev egyre gyakrabban fordul felé, hogy figyeli őt, de talán csak egyetlen dolgot fog fel igazán, amit kérdésében is megfogalmaz.*
- Mivel velem tartasz, így nem. De nem mondom, hogy nem jársz majd külön utakat. Viszont megtanulod, hogyan találj rám és keress meg. *Nem fog hazudni a kislánynak, hogy rávegye a szertartásra. Szeretné, ha gyermeki elméjével felfogja a hallottakat és értse, amit elmondott neki.
Felkel a deszkákról, megigazítja vértjét és kardját a hátára szíjazott kardhüvellyel. Nem mond semmit, de indulniuk kellene. Az alkony hamarosan leszáll és az Erdő Szívének rendelése szerint a négy vízzel és egy virággal kell nyugovóra térnie a kislánynak, hogy reggelre végbemenjen a változás.*
~ Életért élettel kell fizetni. ~
*Nem tudja, a kislány mennyit fogott fel abból, ami elhangzott a részéről. A küldetésről, a veszélyekről, a lehetőségről, a szertartásról. Ezért sem hagyhatja rá a döntést, hisz a gyermeki lélek másképp működik. Tőle is elvették a gyermekkorának egy részét, amikor csíntevései után a vén szerzetesre bízták, hogy zabolázza meg a benne dúló viharos szelet. Neki sokkal több ideje volt arra, hogy felnőjön, de most Nievesha egy éjszaka leforgása alatt gyermekből kamasszá válik, elveszítve gondtalan éveinek jó részét. Azután ki kell képeznie, hogy bírja majd az iramot, a veszélyeket. Karforgatást, pusztakezes harcot kell elsajátítania, emellett meg kell ismerni a Fákban Lakó útját és küldetéseit. De ha nem akarja elhagyni és nem tenné ki veszélyeknek, nincs más választása.
Észreveszi, hogy Niev egyre gyakrabban fordul felé, hogy figyeli őt, de talán csak egyetlen dolgot fog fel igazán, amit kérdésében is megfogalmaz.*
- Mivel velem tartasz, így nem. De nem mondom, hogy nem jársz majd külön utakat. Viszont megtanulod, hogyan találj rám és keress meg. *Nem fog hazudni a kislánynak, hogy rávegye a szertartásra. Szeretné, ha gyermeki elméjével felfogja a hallottakat és értse, amit elmondott neki.
Felkel a deszkákról, megigazítja vértjét és kardját a hátára szíjazott kardhüvellyel. Nem mond semmit, de indulniuk kellene. Az alkony hamarosan leszáll és az Erdő Szívének rendelése szerint a négy vízzel és egy virággal kell nyugovóra térnie a kislánynak, hogy reggelre végbemenjen a változás.*
~ Életért élettel kell fizetni. ~
884. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-02 13:20:28
Üzenet elküldve: 2021-09-02 13:20:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
*Niev nagy bajban van, hiszen fent kell tartania a sértett állapotát, mert azt, hogy csak úgy itt hagyják, nem lehet csak úgy ukmukfukk megbocsátani! Niev persze imádja Pyctát, nyilván hamar meg tudna neki bocsátani, mármint valami apróságért. Mert _ez_ egyértelműen nem apróság. Egyszer még összehúzott szemekkel az elfre néz, de aztán topáz tekintete vissza is fordul a folyó kanyarulata felé. Ha a konokságról szobrot állítanának, akkor Niev ragyogóan modellt tudna állni hozzá. Ettől függetlenül azért figyel, ezért is olyan nehéz fenntartania a haragját, vagy legalább annak a látszatát.
Pycta mondandójának a felvezetésénél könnyedén szorítja durcásan össze az ajkait és könnyedén nézi továbbra is a folyó kanyarulatát. De ahogy az elf egyre halad és halad, úgy néha már azon kaphatja Nievet, hogy rápillant, vagy hogy nem préselődtek ajkai pengevékonyra. Ennek ellenére hosszú percekig nem mond semmit, mintha a Pycta által vázolt lehetőséget vagy annak elutasítását fontolgatná. Valójában inkább a megbocsátáson gondolkodik, meg azon, hogy a nagy haragvásban megéhezett.*
- És ha nagy leszek, akkor nem hagysz ott sehol?
*Kérdi végül, még mindig büszkén felszegett állal és egy lapos pillantással. Hangjába vegyül egy kevés számonkérés.*
*Niev nagy bajban van, hiszen fent kell tartania a sértett állapotát, mert azt, hogy csak úgy itt hagyják, nem lehet csak úgy ukmukfukk megbocsátani! Niev persze imádja Pyctát, nyilván hamar meg tudna neki bocsátani, mármint valami apróságért. Mert _ez_ egyértelműen nem apróság. Egyszer még összehúzott szemekkel az elfre néz, de aztán topáz tekintete vissza is fordul a folyó kanyarulata felé. Ha a konokságról szobrot állítanának, akkor Niev ragyogóan modellt tudna állni hozzá. Ettől függetlenül azért figyel, ezért is olyan nehéz fenntartania a haragját, vagy legalább annak a látszatát.
Pycta mondandójának a felvezetésénél könnyedén szorítja durcásan össze az ajkait és könnyedén nézi továbbra is a folyó kanyarulatát. De ahogy az elf egyre halad és halad, úgy néha már azon kaphatja Nievet, hogy rápillant, vagy hogy nem préselődtek ajkai pengevékonyra. Ennek ellenére hosszú percekig nem mond semmit, mintha a Pycta által vázolt lehetőséget vagy annak elutasítását fontolgatná. Valójában inkább a megbocsátáson gondolkodik, meg azon, hogy a nagy haragvásban megéhezett.*
- És ha nagy leszek, akkor nem hagysz ott sehol?
*Kérdi végül, még mindig büszkén felszegett állal és egy lapos pillantással. Hangjába vegyül egy kevés számonkérés.*
883. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-09-01 18:47:34
Üzenet elküldve: 2021-09-01 18:47:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
*Halkan sóhajt a kislány makacsságán. A sárga szemein kívül úgy tűnik, ebben is hasonlít az édesanyjára. Talán a haragot és a megbántódást is érzi Nievesha felől, de mit tehetne? A lesújtóan rá néző kislány egy szomorú, beletörődő pillantással találhatja szembe magát.
Amikor Araiven lemászik a toronyból és kettesben maradnak, sokáig nem is szólal meg, ehelyett leül, hátát a palánknak vetve néz maga elé. Gondolkodik.
A gyermeki elme tiszta és makulátlan, ártalmatlan és egyszerű. Nem árnyékolják még be a leélt élet tapasztalatai, nem változtatták meg az átélt borzalmak és kínok, ahogy a kellemes és békés pillanatok sem.*
- Tudod, azért kellett elmennem, mert az Erdő Szíve feladatot bízott rám. Nem is feladatot, hanem lehetőséget. *Kezd bele halkan, kissé szomorú felhanggal szavai közt.*
- Én a Fákban Lakó prófétája vagyok, az erdőt és az életet védelmezem, folyamatos harcot vívva a sötétség ellen, amelyek mindezt szét akarják zúzni. *Sárga ragadozópillantása a lombkoronán kúszuk végig, ameddig egy elf szeme ellát.*
- De nálad fontosabb nincs nekem és ha nem akarlak elhagyni vagy nem akarlak kitenni küldetésem veszélyeinek, megoldást kellett találnom erre. *Pillant a kislány felé, ha csak a hátát látja, akkor is.*
- Emlékszel, amikor vizet töltöttem a kulacsomba a varázsló lebegő tornyánál és a város melletti folyóból? *Kérdi, de kérdése csupán költői, mert úgy hiszi, Nievesha, ha nem is figyelt fel ezekre az eseményekre, de emlékszik rájuk.*
- Az itteni folyóból is kellett víz és messze délről, a tengerből is. *Mutat el dél felé, mintha onnan látni lehetne a tengert.*
- Az Erdő Szíve azt mondta nekem, ha mind a négy vizet összegyűjtöm, akkor lehetőséget ad nekem, hogy velem legyél mindig, sőt, segíthess nekem küldetésemben. Egy kislány sok veszélynek lenne kitéve egy ilyen kaland alatt, de egy idősebb lány, akinek megtaníthatom mindazt, amit tudok, már velem tarthat az úton. *Lesüti sárga tekintetét, egyetlen könnycsepp gördül le szeméből.*
- Szeretném, ha sosem lennél egyedül és együtt indulhassunk el az úton. Mind a négy víz megvan a szertartáshoz. Ha szeretnéd, akkor elvégzem és te idősebb leszel. Olyan idős, hogy velem tarthass. *Ezt a döntést neki kellett meghoznia, hisz úgy hiszi, Niev nem mondana nemet, ha őt kérdezné. Neki csak ő maradt meg a múltból és nem akarja magára hagyni.*
- Ma este elvégezhetjük ezt a szertartást. *Néz fel a kislányra, lelkének egy darabja még mindig tiltakozik az ellopott gyermekkor miatt, de ez most pont olyan pillanat, amikor a kisebb rosszt kell választania a két lehetőség közül.*
*Halkan sóhajt a kislány makacsságán. A sárga szemein kívül úgy tűnik, ebben is hasonlít az édesanyjára. Talán a haragot és a megbántódást is érzi Nievesha felől, de mit tehetne? A lesújtóan rá néző kislány egy szomorú, beletörődő pillantással találhatja szembe magát.
Amikor Araiven lemászik a toronyból és kettesben maradnak, sokáig nem is szólal meg, ehelyett leül, hátát a palánknak vetve néz maga elé. Gondolkodik.
A gyermeki elme tiszta és makulátlan, ártalmatlan és egyszerű. Nem árnyékolják még be a leélt élet tapasztalatai, nem változtatták meg az átélt borzalmak és kínok, ahogy a kellemes és békés pillanatok sem.*
- Tudod, azért kellett elmennem, mert az Erdő Szíve feladatot bízott rám. Nem is feladatot, hanem lehetőséget. *Kezd bele halkan, kissé szomorú felhanggal szavai közt.*
- Én a Fákban Lakó prófétája vagyok, az erdőt és az életet védelmezem, folyamatos harcot vívva a sötétség ellen, amelyek mindezt szét akarják zúzni. *Sárga ragadozópillantása a lombkoronán kúszuk végig, ameddig egy elf szeme ellát.*
- De nálad fontosabb nincs nekem és ha nem akarlak elhagyni vagy nem akarlak kitenni küldetésem veszélyeinek, megoldást kellett találnom erre. *Pillant a kislány felé, ha csak a hátát látja, akkor is.*
- Emlékszel, amikor vizet töltöttem a kulacsomba a varázsló lebegő tornyánál és a város melletti folyóból? *Kérdi, de kérdése csupán költői, mert úgy hiszi, Nievesha, ha nem is figyelt fel ezekre az eseményekre, de emlékszik rájuk.*
- Az itteni folyóból is kellett víz és messze délről, a tengerből is. *Mutat el dél felé, mintha onnan látni lehetne a tengert.*
- Az Erdő Szíve azt mondta nekem, ha mind a négy vizet összegyűjtöm, akkor lehetőséget ad nekem, hogy velem legyél mindig, sőt, segíthess nekem küldetésemben. Egy kislány sok veszélynek lenne kitéve egy ilyen kaland alatt, de egy idősebb lány, akinek megtaníthatom mindazt, amit tudok, már velem tarthat az úton. *Lesüti sárga tekintetét, egyetlen könnycsepp gördül le szeméből.*
- Szeretném, ha sosem lennél egyedül és együtt indulhassunk el az úton. Mind a négy víz megvan a szertartáshoz. Ha szeretnéd, akkor elvégzem és te idősebb leszel. Olyan idős, hogy velem tarthass. *Ezt a döntést neki kellett meghoznia, hisz úgy hiszi, Niev nem mondana nemet, ha őt kérdezné. Neki csak ő maradt meg a múltból és nem akarja magára hagyni.*
- Ma este elvégezhetjük ezt a szertartást. *Néz fel a kislányra, lelkének egy darabja még mindig tiltakozik az ellopott gyermekkor miatt, de ez most pont olyan pillanat, amikor a kisebb rosszt kell választania a két lehetőség közül.*
882. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-31 19:31:54
Üzenet elküldve: 2021-08-31 19:31:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 258
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
- Haragszom!
*Ajkait annyira összeszorítja, hogy teljesen elfehérednek és penge vékonnyá préselődnek. Makacs jószág, tisztán látszik rajta, hogy ilyen könnyen nem lehet neki megmagyarázni, hogy miért is nem kéne haragudjon apukájára. Araivenre néz, majd büszkén-sértődötten, egy nyögésféleség kíséretében elfordítja a fejét egy olyan irányba, hogy se Araiven, sem pedig Pycta ne legyen a látóterében. A folyó kanyarulata sokkal-sokkal érdekesebb.
Elf-hallása ugyan nincsen, de ettől még igen éles a füle, elér hozzá az, hogy valaki éppen felmászik hozzájuk. Nem kell hozzá túl sok sütnivaló, hogy kitalálja, hogy Pycta az. Kitartóan nem néz rá, mikor üdvözli őt és Araivent, akkor is rendületlenül áll a folyó kanyarulatát nézve, két kézzel kapaszkodva a korlátba maga előtt, terpeszben. Nonverbális kommunikációja egyértelmű: haragszik, meg van bántva és különben is...
Mikor Pycta hozzászól, akkor lesújtó pillantással - már amennyire egy ilyen kislány pillantása lesújtó tud lenni - néz az elfre. Aztán pedig anélkül fordul el felhúzott orral, hogy bármit válaszolni. Igazi kis pukkancs módjára viselkedik, tőle teljesen szokatlan gőggel, de olyan gőggel, hogy bárki zsebében kinyílna tőle a bicska. Biztosan valami örökölt dolog lehet, mert itt, ebben a közsségben ilyet nemigen láthatott senkitől.*
- Haragszom!
*Ajkait annyira összeszorítja, hogy teljesen elfehérednek és penge vékonnyá préselődnek. Makacs jószág, tisztán látszik rajta, hogy ilyen könnyen nem lehet neki megmagyarázni, hogy miért is nem kéne haragudjon apukájára. Araivenre néz, majd büszkén-sértődötten, egy nyögésféleség kíséretében elfordítja a fejét egy olyan irányba, hogy se Araiven, sem pedig Pycta ne legyen a látóterében. A folyó kanyarulata sokkal-sokkal érdekesebb.
Elf-hallása ugyan nincsen, de ettől még igen éles a füle, elér hozzá az, hogy valaki éppen felmászik hozzájuk. Nem kell hozzá túl sok sütnivaló, hogy kitalálja, hogy Pycta az. Kitartóan nem néz rá, mikor üdvözli őt és Araivent, akkor is rendületlenül áll a folyó kanyarulatát nézve, két kézzel kapaszkodva a korlátba maga előtt, terpeszben. Nonverbális kommunikációja egyértelmű: haragszik, meg van bántva és különben is...
Mikor Pycta hozzászól, akkor lesújtó pillantással - már amennyire egy ilyen kislány pillantása lesújtó tud lenni - néz az elfre. Aztán pedig anélkül fordul el felhúzott orral, hogy bármit válaszolni. Igazi kis pukkancs módjára viselkedik, tőle teljesen szokatlan gőggel, de olyan gőggel, hogy bárki zsebében kinyílna tőle a bicska. Biztosan valami örökölt dolog lehet, mert itt, ebben a közsségben ilyet nemigen láthatott senkitől.*
881. hozzászólás ezen a helyszínen: Mil'Ochass
Üzenet elküldve: 2021-08-31 10:45:07
Üzenet elküldve: 2021-08-31 10:45:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nievesha//
*A kislánynak igaza van, az édesapja nincs itt és ezen nem is tud változtatni, így inkább nem is válaszol. Ám sikerül kicsalogatnia Nievet a búvóhelyéről az őrtornyos ígérettel.*
- Felmászunk, szétnézünk, aztán kitaláljuk. *Válaszol a megkereséses kérdésre. Nincs igazán tapasztalata a kislányokkal, így csak igyekszik valahogy megoldani a helyzetet.
De végül sikerül elindulni az őrtoronyhoz, ahova fel is másznak. Felesleges aggódni, a kilány úgy mászik fel, mintha mindig ezt csinálta volna. Araiven igyekszik odafent is vigyázni rá, amikor megpillantják a visszatérő Pyctát. Ám amikor felhívja erre Niev figyelmét, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy gondolta.*
- Haragszol? *Kérdi meglepődve. Azt hitte, nem győz majd a lefelé mászó kislány után mászni, annyira fog sietni Pycta elé.*
- De visszajött és nem hagyott el, és látod, milyen hamar itthon is van újra. Szerintem nem kellene haragudnod rá. *Magyarázkodik zavartan, remélve, hogy a kislány megenyhül.
Mire észbe kap, megpillantja az őrtoronyhoz közeledő elfet az irbisze társaságában. ~ Biztosan ő szólt neki. ~ gondolja magában. Mindig furcsán tekintett az elf és az irbisz kapcsolatára, de a fickó az Erdőszellem prófétája, így elfogadja.
Kisvártatva Pycta felmászik hozzájuk és köszönti az őrt, aki viszonozza neki és amikor megkéri, hogy hagyja kettesben őket, akkor Araiven megkönnyebbült mosollyal mászik le a toronyból eleget téve a kérésnek.
Örül, hogy véget ért a pesztra, elég volt belőle ennyi, inkább visszatér az őrködéshez, ahhoz ért és jobban is megy neki.*
*A kislánynak igaza van, az édesapja nincs itt és ezen nem is tud változtatni, így inkább nem is válaszol. Ám sikerül kicsalogatnia Nievet a búvóhelyéről az őrtornyos ígérettel.*
- Felmászunk, szétnézünk, aztán kitaláljuk. *Válaszol a megkereséses kérdésre. Nincs igazán tapasztalata a kislányokkal, így csak igyekszik valahogy megoldani a helyzetet.
De végül sikerül elindulni az őrtoronyhoz, ahova fel is másznak. Felesleges aggódni, a kilány úgy mászik fel, mintha mindig ezt csinálta volna. Araiven igyekszik odafent is vigyázni rá, amikor megpillantják a visszatérő Pyctát. Ám amikor felhívja erre Niev figyelmét, a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy gondolta.*
- Haragszol? *Kérdi meglepődve. Azt hitte, nem győz majd a lefelé mászó kislány után mászni, annyira fog sietni Pycta elé.*
- De visszajött és nem hagyott el, és látod, milyen hamar itthon is van újra. Szerintem nem kellene haragudnod rá. *Magyarázkodik zavartan, remélve, hogy a kislány megenyhül.
Mire észbe kap, megpillantja az őrtoronyhoz közeledő elfet az irbisze társaságában. ~ Biztosan ő szólt neki. ~ gondolja magában. Mindig furcsán tekintett az elf és az irbisz kapcsolatára, de a fickó az Erdőszellem prófétája, így elfogadja.
Kisvártatva Pycta felmászik hozzájuk és köszönti az őrt, aki viszonozza neki és amikor megkéri, hogy hagyja kettesben őket, akkor Araiven megkönnyebbült mosollyal mászik le a toronyból eleget téve a kérésnek.
Örül, hogy véget ért a pesztra, elég volt belőle ennyi, inkább visszatér az őrködéshez, ahhoz ért és jobban is megy neki.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 908-927