Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 992 (19821. - 19825. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:
19825. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 15:47:56
Üzenet elküldve: 2024-12-18 15:47:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Úgy érzi, hogy ezúttal igazán büszke lehet magára. Teljes mértékben átlátja a helyzetet, és sikerült anélkül a kezébe vennie a dolgok alakulásának irányítását, hogy az igazán szemet szúrt volna a társaság bármely tagjának.
Nestar-t sikerül rávezetnie arra, hogy nem feltétlenül csak a vöröske apjának képességeiben gondolkodhatnak, hanem esetleg őt magát is beavathatnák az üzletbe, hisz úgy az apjával való kapcsolatuk is a rendelkezésükre áll majd bármikor. Most már csak az kell, hogy a lány maga is ráharapjon a dolgok ízére, ehhez pedig nincs szükség másra, mint, hogy kitalálja, mi az, aminek Anlyeska igazán tudna örülni. Nincs nehéz dolga, mert ehhez elég lesz önmagát adnia. Az után, ahogy a lány megbámulta őt és a vörös ruháját, mikor bevonult a képbe, nem is kérdés, hogy mi lesz a csali, amit be fog vetni. A fényűzés, a szép, drága ruhák. ~Éééés, bingó!~ Elégedett mosolyra húzódik a szája, mikor, szinte azonnal azt a választ sikerül kicsikarni Anlyeská-ból, amit hallani szeretett volna.*
- Ez nagyszerű hír! *fejezi ki az örömét, persze rá is játszva egy kicsit, hogy még kifejezőbb legyen.* Anlyeska kisasszony, már így is gyönyörű, ám egy Önre szabott, csodálatos ruhában egyenesen ellenállhatatlan lesz. Ez pedig üzleti szempontból sem hátrány.
*Mások előtt titkolja, de magában természetesen ezzel a kijelentéssel is Corad-ot akarja provokálni kissé. Ami a férfit illeti, a tőle kapott válaszra csak egy biztató mosolyt ejt meg felé, utána úgy viselkedik, mintha egy mukkot sem szólt volna hozzá, tovább hallgatja a másik páros diskurzusát. Ugyan Anlyeska mindent megtesz, hogy ne derüljön ki, kire céloz a kapitány személyével kapcsolatban, de neki van egy sejtése, azonban nem szeretné lelőni a poént. Egyébként is, hátha téved.
Egyébként egyáltalán nem gondol olyasmire, hogy ne lenne gyümölcsöző a velük való együttműködés, sőt, úgy gondolja, hogy Nestar üzletén kívül is sokat profitálhat belőle. Egy kereskedő lánya tudhat dolgokat egyről s másról, amit ő később kamatoztathat a hétköznapjaiban, ha eltanulja tőle.*
- Szabad érdeklődnünk, hogy ki ez a fiatal, tanulékony férfi, akire gondol, kisasszony? Vagy talán túl… félénk, hogy csak így elárulja a nevét, mielőtt megkérdezte volna róla őt, magát? *Kérdez sejtelmesen, udvarias mosolyt varázsolva magára. A kiürült kakaós bögre közben halkan az asztalon koppan, arra már nincs szükség, hisz nincs mit tovább takargatnia, és kakaó sincsen már benne.*
*Úgy érzi, hogy ezúttal igazán büszke lehet magára. Teljes mértékben átlátja a helyzetet, és sikerült anélkül a kezébe vennie a dolgok alakulásának irányítását, hogy az igazán szemet szúrt volna a társaság bármely tagjának.
Nestar-t sikerül rávezetnie arra, hogy nem feltétlenül csak a vöröske apjának képességeiben gondolkodhatnak, hanem esetleg őt magát is beavathatnák az üzletbe, hisz úgy az apjával való kapcsolatuk is a rendelkezésükre áll majd bármikor. Most már csak az kell, hogy a lány maga is ráharapjon a dolgok ízére, ehhez pedig nincs szükség másra, mint, hogy kitalálja, mi az, aminek Anlyeska igazán tudna örülni. Nincs nehéz dolga, mert ehhez elég lesz önmagát adnia. Az után, ahogy a lány megbámulta őt és a vörös ruháját, mikor bevonult a képbe, nem is kérdés, hogy mi lesz a csali, amit be fog vetni. A fényűzés, a szép, drága ruhák. ~Éééés, bingó!~ Elégedett mosolyra húzódik a szája, mikor, szinte azonnal azt a választ sikerül kicsikarni Anlyeská-ból, amit hallani szeretett volna.*
- Ez nagyszerű hír! *fejezi ki az örömét, persze rá is játszva egy kicsit, hogy még kifejezőbb legyen.* Anlyeska kisasszony, már így is gyönyörű, ám egy Önre szabott, csodálatos ruhában egyenesen ellenállhatatlan lesz. Ez pedig üzleti szempontból sem hátrány.
*Mások előtt titkolja, de magában természetesen ezzel a kijelentéssel is Corad-ot akarja provokálni kissé. Ami a férfit illeti, a tőle kapott válaszra csak egy biztató mosolyt ejt meg felé, utána úgy viselkedik, mintha egy mukkot sem szólt volna hozzá, tovább hallgatja a másik páros diskurzusát. Ugyan Anlyeska mindent megtesz, hogy ne derüljön ki, kire céloz a kapitány személyével kapcsolatban, de neki van egy sejtése, azonban nem szeretné lelőni a poént. Egyébként is, hátha téved.
Egyébként egyáltalán nem gondol olyasmire, hogy ne lenne gyümölcsöző a velük való együttműködés, sőt, úgy gondolja, hogy Nestar üzletén kívül is sokat profitálhat belőle. Egy kereskedő lánya tudhat dolgokat egyről s másról, amit ő később kamatoztathat a hétköznapjaiban, ha eltanulja tőle.*
- Szabad érdeklődnünk, hogy ki ez a fiatal, tanulékony férfi, akire gondol, kisasszony? Vagy talán túl… félénk, hogy csak így elárulja a nevét, mielőtt megkérdezte volna róla őt, magát? *Kérdez sejtelmesen, udvarias mosolyt varázsolva magára. A kiürült kakaós bögre közben halkan az asztalon koppan, arra már nincs szükség, hisz nincs mit tovább takargatnia, és kakaó sincsen már benne.*
19824. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 14:58:11
Üzenet elküldve: 2024-12-18 14:58:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nincs is most szüksége semmilyen varázslatra, hisz itt van vele az igazi Mai, ami sokkalta jobb érzés bármiféle álomképnél. Mellette nyugodtan alszik, még akkor is, ha társának most nem az éjszaka a legjobb barátja. Így reggel is kipihenten ébred, mindezt a világ tudtára adva az igencsak színpadias mocorgásával.*
- Hát jó. *Beletörődik, hogy még most sem tudhatja meg, mit fognak csinálni, de legalább tényleg motiválja arra, hogy minél hamarabb elkészüljön.
A fekete macskaszemek mindennél fontosabbak, így végül első dolga lemosni magáról a már elmaszatolódott festéket, majd le is csüccsen, és nekilát újra jó erősen kifesteni a szemeit és a száját is. A kis lelkét is megnyugtatják közben Mai szavai. Ha jól érzi magát vele, annak örül, mert akkor talán most az egyszer nem rontott el semmit. Bár, hosszú még a nap…
Miután a sminkje elkészült, akkor kezd el újra az öltözködéssel foglalkozni, már Mai igényeinek tudatában, amikre korábban csak egy morcos grimaszt ejtett meg. Ha nem lehet a szoknyához bakancs, akkor nem lesz szoknya sem. Erre a döntésre jut, így végül a feszes, fekete nadrágját veszi fel, és ahhoz a kedvenc, kényelmes, magasított sarkaktól mentes bakancsát. A Vérkertben meglepődött azon, hogy Sa'Tereth entitásai között is jelen van a fehér szín. A démon hófehér páncélt viselt, és már akkor eldöntötte, hogy ő is többet fog kísérletezni ezzel a színnel. A szokásos fekete helyett fehér blúzt ölt magára, arra pedig a fekete mellényét veszi még fel, azt, amit hétköznap szinte mindig hordani szokott, ha nem a vértje van rajta. Az most hadd pihenjen csak ott a fal mellett, és élvezze, hogy szép, rendezettek a zsinórjai, úgyis csak addig lesznek azok, amíg egyszer fel nem veszi. Szinte azonnal össze fogja gubancolni őket.*
- Akkor kész vagyok *fordul Mai felé, miközben még a tőreit csatolja az övére. A kardja maradhat itthon, biztos benne, hogy Mai nem vinné őt olyan helyre, ahol szüksége lesz rá.*
- Remélem így elégedett velem, főnökasszony. *Meg is pördül előtte gúnyos játékossággal. Nem, most nem úrnő. Ez a Nori nem akar egy kicsit sem megalázkodni, de szerencsére eltiporni sem óhajt másokat. Egyelőre az egészséges határ vékony talaján egyensúlyozik.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nincs is most szüksége semmilyen varázslatra, hisz itt van vele az igazi Mai, ami sokkalta jobb érzés bármiféle álomképnél. Mellette nyugodtan alszik, még akkor is, ha társának most nem az éjszaka a legjobb barátja. Így reggel is kipihenten ébred, mindezt a világ tudtára adva az igencsak színpadias mocorgásával.*
- Hát jó. *Beletörődik, hogy még most sem tudhatja meg, mit fognak csinálni, de legalább tényleg motiválja arra, hogy minél hamarabb elkészüljön.
A fekete macskaszemek mindennél fontosabbak, így végül első dolga lemosni magáról a már elmaszatolódott festéket, majd le is csüccsen, és nekilát újra jó erősen kifesteni a szemeit és a száját is. A kis lelkét is megnyugtatják közben Mai szavai. Ha jól érzi magát vele, annak örül, mert akkor talán most az egyszer nem rontott el semmit. Bár, hosszú még a nap…
Miután a sminkje elkészült, akkor kezd el újra az öltözködéssel foglalkozni, már Mai igényeinek tudatában, amikre korábban csak egy morcos grimaszt ejtett meg. Ha nem lehet a szoknyához bakancs, akkor nem lesz szoknya sem. Erre a döntésre jut, így végül a feszes, fekete nadrágját veszi fel, és ahhoz a kedvenc, kényelmes, magasított sarkaktól mentes bakancsát. A Vérkertben meglepődött azon, hogy Sa'Tereth entitásai között is jelen van a fehér szín. A démon hófehér páncélt viselt, és már akkor eldöntötte, hogy ő is többet fog kísérletezni ezzel a színnel. A szokásos fekete helyett fehér blúzt ölt magára, arra pedig a fekete mellényét veszi még fel, azt, amit hétköznap szinte mindig hordani szokott, ha nem a vértje van rajta. Az most hadd pihenjen csak ott a fal mellett, és élvezze, hogy szép, rendezettek a zsinórjai, úgyis csak addig lesznek azok, amíg egyszer fel nem veszi. Szinte azonnal össze fogja gubancolni őket.*
- Akkor kész vagyok *fordul Mai felé, miközben még a tőreit csatolja az övére. A kardja maradhat itthon, biztos benne, hogy Mai nem vinné őt olyan helyre, ahol szüksége lesz rá.*
- Remélem így elégedett velem, főnökasszony. *Meg is pördül előtte gúnyos játékossággal. Nem, most nem úrnő. Ez a Nori nem akar egy kicsit sem megalázkodni, de szerencsére eltiporni sem óhajt másokat. Egyelőre az egészséges határ vékony talaján egyensúlyozik.*
19823. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 08:42:34
Üzenet elküldve: 2024-12-18 08:42:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 102
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Szinte hálásnak érzi magát azért, hogy a figyelem elterelődik róla egy kicsit. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy jelen legyen az ilyen jellegű beszélgetéseken – se hozzáértése, se köze, se státusza nincs ilyesmihez. Sokkal jobban hozzá van szokva ahhoz, hogy a háttérben maradjon, és legfeljebb csak akkor jelenjen meg, ha valami miatt szükség van rá. És most akárhogy nézi, a váratlanul jött két ember számára tulajdonképpen L'szka az, aki egyedül érdekes lehet, és így-vagy-úgy, de le tud tenni az asztalra bármi értékeset.
Szájzuga megrándul, hogy Naerice kisasszony a ruhákat hozza fel. Pont a ruhákat! Az iménti apró, mostanra már értelmetlennek tűnő feszültség gyújtószerét. Finoman megszorítja ujjai között a villát, és erre az érzésre fókuszál; így legalább képes feltűnés nélkül elnyomni a majdnem-megindult vigyort. Felpislant a tányérjából, tekintete végigsiklik L'szka arcán, felfedezi rajta az érdeklődést és talán.. az izgalmat? Ezután Erefiz úr felé fordítja a figyelmét, aki -úgy fest- épp arra a kérdésre válaszol, amiről ő lemaradt. Így bele is telik pár másodpercbe míg megpróbál rájönni hogy miről is lehetett szó; és miután L'szka visszaválaszol neki, már egész pontosan össze is tudja tenni a képet. Halkan koccan evőeszköze a tányérjának meglepettségében. Felvont szemöldökkel, és kissé értetlen tekintettel pislog a lány felé. Megbeszélni a dolgot? Nahát, igen.. az nem ártana. Veszettül kíváncsi lenne, hogy mit forgat L'szka a fejében.
Annyira lekötik a gondolatai, hogy majdnem lecsúszik Naerice kisasszony halk szavairól. Egy másodpercig a nő is szembesülhet a zavart-értetlen tekintetével, majd halkan mormogva inkább visszafordul a tányérja felé. Zavarban érzi magát a tanácstól, és talán zavarja az is, hogy azt kéretlenül kapta, olyas valakitől, akit nem ismer. És talán a legjobban az zavarja, hogy mégis érzi a szavak igazságát. Felpislant a tojás maradékáról a vöröshajúra, majd alig láthatóan megvonja a vállát.*
- Szerintem.. tudja. Gondolom. *-mormogja szinte az orra alá.*
*Szinte hálásnak érzi magát azért, hogy a figyelem elterelődik róla egy kicsit. Nincs hozzászokva ahhoz, hogy jelen legyen az ilyen jellegű beszélgetéseken – se hozzáértése, se köze, se státusza nincs ilyesmihez. Sokkal jobban hozzá van szokva ahhoz, hogy a háttérben maradjon, és legfeljebb csak akkor jelenjen meg, ha valami miatt szükség van rá. És most akárhogy nézi, a váratlanul jött két ember számára tulajdonképpen L'szka az, aki egyedül érdekes lehet, és így-vagy-úgy, de le tud tenni az asztalra bármi értékeset.
Szájzuga megrándul, hogy Naerice kisasszony a ruhákat hozza fel. Pont a ruhákat! Az iménti apró, mostanra már értelmetlennek tűnő feszültség gyújtószerét. Finoman megszorítja ujjai között a villát, és erre az érzésre fókuszál; így legalább képes feltűnés nélkül elnyomni a majdnem-megindult vigyort. Felpislant a tányérjából, tekintete végigsiklik L'szka arcán, felfedezi rajta az érdeklődést és talán.. az izgalmat? Ezután Erefiz úr felé fordítja a figyelmét, aki -úgy fest- épp arra a kérdésre válaszol, amiről ő lemaradt. Így bele is telik pár másodpercbe míg megpróbál rájönni hogy miről is lehetett szó; és miután L'szka visszaválaszol neki, már egész pontosan össze is tudja tenni a képet. Halkan koccan evőeszköze a tányérjának meglepettségében. Felvont szemöldökkel, és kissé értetlen tekintettel pislog a lány felé. Megbeszélni a dolgot? Nahát, igen.. az nem ártana. Veszettül kíváncsi lenne, hogy mit forgat L'szka a fejében.
Annyira lekötik a gondolatai, hogy majdnem lecsúszik Naerice kisasszony halk szavairól. Egy másodpercig a nő is szembesülhet a zavart-értetlen tekintetével, majd halkan mormogva inkább visszafordul a tányérja felé. Zavarban érzi magát a tanácstól, és talán zavarja az is, hogy azt kéretlenül kapta, olyas valakitől, akit nem ismer. És talán a legjobban az zavarja, hogy mégis érzi a szavak igazságát. Felpislant a tojás maradékáról a vöröshajúra, majd alig láthatóan megvonja a vállát.*
- Szerintem.. tudja. Gondolom. *-mormogja szinte az orra alá.*
19822. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-18 07:38:58
Üzenet elküldve: 2024-12-18 07:38:58
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 101
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Hattyúvágta//
*Borzalmasan kíváncsi, hogy miről beszélgetnek az asztal túloldalán, de izgatottságának hála leginkább most Nestar Úr szavai kötik le. Sokszor hallott apja révén üzleti megbeszéléseket, azokat az unalmasan, érdektelenül száraz információkat, amik gyerekként egyáltalán nem tudták lekötni. De most lát maga előtt valamit, amit talán magukénak tudhatnak egyfajta kiútként.
Érzi a bokáját érő erősebb érintést. Szeme sarkából Coradra pillantva el is mosolyodik, de figyelme hamar visszatér Nestarhoz. A kapitányságot illető megjegyzésre megrándulnak ajkai. Hogy mosolyba akart volna fordulni vagy éppen nemtetszése készült kiülni az arcára nehéz megmondani, mert a mozdulat ideje korán marad abba. Az ő fejében kiforrott ötlet egy tanulékony és ügyes fiút szolgáltatna a célra, nem pedig oktondi utca kölyköt vagy öreg apját. És kétli, hogy az elfogultság beszélne belőle. Mert valóban meglehet, hogy elfogult Coraddal szemben, de apjától azt az egyet megtanulta, hogy üzletben nincs barátság. Amihez nagyjából igyekszik is magát tartani. Ha nem érezné, hogy a fiú képes lehet megtanulni valami újat, valami komolyabbat, akkor nem is kezdene már most tervezgetni vele.*
- Nem apámra gondoltam.
*Csóválja meg a fejét, miközben hátra dől a székén. Futó pillantást vet a reggelije felé, de a többiekkel ellentétben most annyira sem tudja magát rávenni, hogy egyáltalán beletúrjon.*
- Nála sokkal fiatalabb és tanulékonyabb férfira.
*Most nem pillant Coradra. Nem akarja, hogy egyértelmű legyen, hogy pontosan ő rá céloz. Hisz abban sem biztos, hogy egyáltalán a fiú osztozna az ötletében. A kapitányságról, erről az egészről. Így egyelőre nagyon bele sem éli magát, hisz még azt sem tudja, hogy magának egyáltalán szánható-e ebben az egészben bármiféle szerep. És éppen ezért hirtelen hálásan pillant Merlana felé, ahogy a szép ruhás lány szavait hallgatja. Ha kimondottan a kereskedéshez nem is ért, az biztos, hogy sok szép dologhoz viszont igen. Az sem elhanyagolható észrevétel a részéről, hogy úgy érzi, hogy ezzel a nővel hamar megtalálhatná akár a közös hangot is. Mintha belelátna a másik. A szép ruhák, kelmék gondolata újra felszítja benne a vágyat, hogy kilépjen a mocsokból. Hogy... Corad oldalán sétálhasson büszkén egy rendezettebb életben, egy szép ruhában. Hogy barátokat szerezzen maguknak, akikkel összedolgozhatnak. Mintha a világot készülne most megváltani. A saját világukat legalábbis.*
- Érdekel.
*Vágja rá szinte azonnal, majd szusszanva préseli össze ajkait egy pillanatra. Nem kéne hagynia, hogy izgatottsága ennyire elhatalmasodjon felette, mert bármibe beleélni magát és a végén esetleg a közelébe sem jut, akkor onnan fájdalmas lesz a földre zuhanni.*
- Persze, ha valóban úgy gondoljátok, hogy érdemes az ügyben velünk szóba állni. Meg nekünk is meg kell beszélnünk még a dolgot.
*Pillant át ismét Coradra és a bögre mögé bújt szép lányra. Kettejük közül a fiú kapja a tartósabb pillantásokat, miközben elméjébe betódulnak a gondolatok, ötletek. Most még attól sem kezd annyira nagyon aggódni, hogy Merlana furcsa mód bújik meg a bögre mögött. Mert azért beleképzeli a mozdulatba, hogy a nő fejében már az a gondolat érik, hogy talán mégsem olyan okos ötlet a párosukkal üzletbe kezdeni. De ugyan ennyire aggasztja az is, hogy talán csak ő ilyen naiv, hogy lát az egészben lehetőséget és Corad sem kívánná ezt az egészet a háta közepére sem.*
*Borzalmasan kíváncsi, hogy miről beszélgetnek az asztal túloldalán, de izgatottságának hála leginkább most Nestar Úr szavai kötik le. Sokszor hallott apja révén üzleti megbeszéléseket, azokat az unalmasan, érdektelenül száraz információkat, amik gyerekként egyáltalán nem tudták lekötni. De most lát maga előtt valamit, amit talán magukénak tudhatnak egyfajta kiútként.
Érzi a bokáját érő erősebb érintést. Szeme sarkából Coradra pillantva el is mosolyodik, de figyelme hamar visszatér Nestarhoz. A kapitányságot illető megjegyzésre megrándulnak ajkai. Hogy mosolyba akart volna fordulni vagy éppen nemtetszése készült kiülni az arcára nehéz megmondani, mert a mozdulat ideje korán marad abba. Az ő fejében kiforrott ötlet egy tanulékony és ügyes fiút szolgáltatna a célra, nem pedig oktondi utca kölyköt vagy öreg apját. És kétli, hogy az elfogultság beszélne belőle. Mert valóban meglehet, hogy elfogult Coraddal szemben, de apjától azt az egyet megtanulta, hogy üzletben nincs barátság. Amihez nagyjából igyekszik is magát tartani. Ha nem érezné, hogy a fiú képes lehet megtanulni valami újat, valami komolyabbat, akkor nem is kezdene már most tervezgetni vele.*
- Nem apámra gondoltam.
*Csóválja meg a fejét, miközben hátra dől a székén. Futó pillantást vet a reggelije felé, de a többiekkel ellentétben most annyira sem tudja magát rávenni, hogy egyáltalán beletúrjon.*
- Nála sokkal fiatalabb és tanulékonyabb férfira.
*Most nem pillant Coradra. Nem akarja, hogy egyértelmű legyen, hogy pontosan ő rá céloz. Hisz abban sem biztos, hogy egyáltalán a fiú osztozna az ötletében. A kapitányságról, erről az egészről. Így egyelőre nagyon bele sem éli magát, hisz még azt sem tudja, hogy magának egyáltalán szánható-e ebben az egészben bármiféle szerep. És éppen ezért hirtelen hálásan pillant Merlana felé, ahogy a szép ruhás lány szavait hallgatja. Ha kimondottan a kereskedéshez nem is ért, az biztos, hogy sok szép dologhoz viszont igen. Az sem elhanyagolható észrevétel a részéről, hogy úgy érzi, hogy ezzel a nővel hamar megtalálhatná akár a közös hangot is. Mintha belelátna a másik. A szép ruhák, kelmék gondolata újra felszítja benne a vágyat, hogy kilépjen a mocsokból. Hogy... Corad oldalán sétálhasson büszkén egy rendezettebb életben, egy szép ruhában. Hogy barátokat szerezzen maguknak, akikkel összedolgozhatnak. Mintha a világot készülne most megváltani. A saját világukat legalábbis.*
- Érdekel.
*Vágja rá szinte azonnal, majd szusszanva préseli össze ajkait egy pillanatra. Nem kéne hagynia, hogy izgatottsága ennyire elhatalmasodjon felette, mert bármibe beleélni magát és a végén esetleg a közelébe sem jut, akkor onnan fájdalmas lesz a földre zuhanni.*
- Persze, ha valóban úgy gondoljátok, hogy érdemes az ügyben velünk szóba állni. Meg nekünk is meg kell beszélnünk még a dolgot.
*Pillant át ismét Coradra és a bögre mögé bújt szép lányra. Kettejük közül a fiú kapja a tartósabb pillantásokat, miközben elméjébe betódulnak a gondolatok, ötletek. Most még attól sem kezd annyira nagyon aggódni, hogy Merlana furcsa mód bújik meg a bögre mögött. Mert azért beleképzeli a mozdulatba, hogy a nő fejében már az a gondolat érik, hogy talán mégsem olyan okos ötlet a párosukkal üzletbe kezdeni. De ugyan ennyire aggasztja az is, hogy talán csak ő ilyen naiv, hogy lát az egészben lehetőséget és Corad sem kívánná ezt az egészet a háta közepére sem.*
19821. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:24:00
Üzenet elküldve: 2024-12-17 18:24:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Alenia hangulata sokkal kedélyesebb lesz. Talán kissé meg is könnyebbült (véli Orthus), hogy nem kell a férfi udvarlását fogadnia. Vagy éppen jó neveltetéséből fakadóan mindent megtesz azért, hogy jó társaság maradjon. Ami viszont nagyon is elismerésre méltó és olyan dolog, amit Morthimer nagyon tud értékelni.
Akárhogy is legyen, a nő kedélyessége valamelyest Orthusra is átragad, bár a férfi sokkal visszafogottabb, így kifejezetten vidámnak még akkor se tűnne, ha tényleg az lenne. De ő is kedélyes társalkodóvá válik. Szót ejt többek között a gazdagnegyedről, adomázik régi utazásairól.
Végül Alenia az, aki asztalbontást javasol, Orthus pedig udvariasan eleget tesz a kérésnek.
Előtte azonban ígéretéhez híven kifizet 50 aranyat
a fogadó készséges személyzetének a figyelmes kiszolgálásért.
Aztán segít Aleniának felkelni a helyéről, majd kikísérő őt a hintóhoz, amelyet Japher őrzött odakint, és segít neki beszállni. Visszaútjuk során Orthus kevésbé beszédes, hacsak Alenia nem kínál témát. Ő maga legfeljebb a kínos csönd megtörése végett hoz fel valamilyen témát a várossal kapcsolatban. Hát igen, ez az alkalom már ilyen marad, következő találkozójukra majd jobban összeszedi magát.
Egészen a Sayqueves rezidenciáig fuvarozza a nemeskisasszonyt, ott pedig ismét kisegíti és az ajtóig kíséri.*
- Alenia, nem is sejti, mennyire hálás vagyok azért, hogy milyen erőt és megértést tanúsított ma. Jobban tisztelem, mint eddig valaha, azért, ahogyan az én szörnyű fiaskómat viselte és ahogy velem bánt.
*mondja érezhető őszinteséggel. Búcsút mond hát Aleniának, és aztán visszaül a hintóba, hogy hazatérjen. Valamivel kevésbé lelombozott hangulatban, mint ahogy eredetileg gondolta, hogy fog. Ami nem jelenti azt, hogy otthon nem fog a pohár fenekére nézni.*
//Ünnepi vacsora//
*Alenia hangulata sokkal kedélyesebb lesz. Talán kissé meg is könnyebbült (véli Orthus), hogy nem kell a férfi udvarlását fogadnia. Vagy éppen jó neveltetéséből fakadóan mindent megtesz azért, hogy jó társaság maradjon. Ami viszont nagyon is elismerésre méltó és olyan dolog, amit Morthimer nagyon tud értékelni.
Akárhogy is legyen, a nő kedélyessége valamelyest Orthusra is átragad, bár a férfi sokkal visszafogottabb, így kifejezetten vidámnak még akkor se tűnne, ha tényleg az lenne. De ő is kedélyes társalkodóvá válik. Szót ejt többek között a gazdagnegyedről, adomázik régi utazásairól.
Végül Alenia az, aki asztalbontást javasol, Orthus pedig udvariasan eleget tesz a kérésnek.
Előtte azonban ígéretéhez híven kifizet 50 aranyat
a fogadó készséges személyzetének a figyelmes kiszolgálásért.Aztán segít Aleniának felkelni a helyéről, majd kikísérő őt a hintóhoz, amelyet Japher őrzött odakint, és segít neki beszállni. Visszaútjuk során Orthus kevésbé beszédes, hacsak Alenia nem kínál témát. Ő maga legfeljebb a kínos csönd megtörése végett hoz fel valamilyen témát a várossal kapcsolatban. Hát igen, ez az alkalom már ilyen marad, következő találkozójukra majd jobban összeszedi magát.
Egészen a Sayqueves rezidenciáig fuvarozza a nemeskisasszonyt, ott pedig ismét kisegíti és az ajtóig kíséri.*
- Alenia, nem is sejti, mennyire hálás vagyok azért, hogy milyen erőt és megértést tanúsított ma. Jobban tisztelem, mint eddig valaha, azért, ahogyan az én szörnyű fiaskómat viselte és ahogy velem bánt.
*mondja érezhető őszinteséggel. Búcsút mond hát Aleniának, és aztán visszaül a hintóba, hogy hazatérjen. Valamivel kevésbé lelombozott hangulatban, mint ahogy eredetileg gondolta, hogy fog. Ami nem jelenti azt, hogy otthon nem fog a pohár fenekére nézni.*
19820. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 13:28:48
Üzenet elküldve: 2024-12-15 13:28:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai sokszor előrébb jár gondolatban, mint ahol a beszélgetés tart. Nem arra gondol már rég, hogy a feketeséggel hol tudna ketten tanulni, hanem arra, hogy majd egyedül hol tudna gyakorolni. Vagyis inkább, hogy hol nem. Persze volnának erre is megoldások, de még nem szokta meg a gondolatot. Túlságosan rászűkült arra, hogy lépten-nyomon gyerekekbe botlik, amivel semmi problémája nincsen, mindössze van, ami nem a szemüknek való. Az már jó jel, hogy visszakalandozott a lurkók közé is, hiszen volt néhány perc, amíg nem az járt a fejében, ami annyira mérgezi jelenleg. Ami miatt tanulni akar, sokkal veszélyesebb varázslatokat, mint azt eddig tette volna. Mások lelkébe belemászni, vagy kicsit megmásítani a viselkedést nem okoz maradandó károkat - szerinte. De fordult vele a világ, amióta benne sikerült ilyet okozni.
Nem alszik jól, szinte végig éber, de arra már nem jut ereje, hogy a lány álmait is megbolygassa. Itt van vele, na meg már a reggelre gondol, ami sokban kell, hogy segítsen a kettejük kapcsolatán. Nem akarja tovább folytatni a mágiát… szünetet kíván tartani. Magára kell koncentrálnia, Nori-t pedig szabadon engedni az új életében. Aztán majd résen lesz, hogy kell-e némi beleavatkozás.
Kedve volna nevetni, ahogy újra látja a macska-ember mocorgást, nem is lehet nagy különbséget tenni két lény között, főleg, ha így nyújtózkodik és izeg-mozog. Most nincs ideje máson agyalni, csak a kis úti célon.*
- Nem, de nemsokára megtudod. Minél hamarabb készülsz el, annál gyorsabban érünk oda.
*Már most sürget, kissé görcsben a gyomra. De szelíden mosolyog, miközben mossa az arcát, s hamar odaengedi húgát is, hogy legyen tere elkészítenie a megszokott éjfekete szemeit.*
- Nekem is jó volt veled, Nori. *Nem teszi hozzá, hogy aludni, mert azt keveset sikerült, de bármennyire is kívánta az egyedüllétet, mégis jobb volt így. Hiányzott neki.*
- Ahogy akarsz. *Mondja.* - Illetve… nem vehetsz fel a szoknyához bakancsot. *Nevet, majd türelmetlenül, várja, hogy végre indulhassanak. Szinte az ajtóban toporog, hogy idegesítse a lányt akaratlanul is azzal, hogy már menetkész.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai sokszor előrébb jár gondolatban, mint ahol a beszélgetés tart. Nem arra gondol már rég, hogy a feketeséggel hol tudna ketten tanulni, hanem arra, hogy majd egyedül hol tudna gyakorolni. Vagyis inkább, hogy hol nem. Persze volnának erre is megoldások, de még nem szokta meg a gondolatot. Túlságosan rászűkült arra, hogy lépten-nyomon gyerekekbe botlik, amivel semmi problémája nincsen, mindössze van, ami nem a szemüknek való. Az már jó jel, hogy visszakalandozott a lurkók közé is, hiszen volt néhány perc, amíg nem az járt a fejében, ami annyira mérgezi jelenleg. Ami miatt tanulni akar, sokkal veszélyesebb varázslatokat, mint azt eddig tette volna. Mások lelkébe belemászni, vagy kicsit megmásítani a viselkedést nem okoz maradandó károkat - szerinte. De fordult vele a világ, amióta benne sikerült ilyet okozni.
Nem alszik jól, szinte végig éber, de arra már nem jut ereje, hogy a lány álmait is megbolygassa. Itt van vele, na meg már a reggelre gondol, ami sokban kell, hogy segítsen a kettejük kapcsolatán. Nem akarja tovább folytatni a mágiát… szünetet kíván tartani. Magára kell koncentrálnia, Nori-t pedig szabadon engedni az új életében. Aztán majd résen lesz, hogy kell-e némi beleavatkozás.
Kedve volna nevetni, ahogy újra látja a macska-ember mocorgást, nem is lehet nagy különbséget tenni két lény között, főleg, ha így nyújtózkodik és izeg-mozog. Most nincs ideje máson agyalni, csak a kis úti célon.*
- Nem, de nemsokára megtudod. Minél hamarabb készülsz el, annál gyorsabban érünk oda.
*Már most sürget, kissé görcsben a gyomra. De szelíden mosolyog, miközben mossa az arcát, s hamar odaengedi húgát is, hogy legyen tere elkészítenie a megszokott éjfekete szemeit.*
- Nekem is jó volt veled, Nori. *Nem teszi hozzá, hogy aludni, mert azt keveset sikerült, de bármennyire is kívánta az egyedüllétet, mégis jobb volt így. Hiányzott neki.*
- Ahogy akarsz. *Mondja.* - Illetve… nem vehetsz fel a szoknyához bakancsot. *Nevet, majd türelmetlenül, várja, hogy végre indulhassanak. Szinte az ajtóban toporog, hogy idegesítse a lányt akaratlanul is azzal, hogy már menetkész.*
19819. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 12:31:32
Üzenet elküldve: 2024-12-15 12:31:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ha nem lenne túl álmos, akkor bőven volna még min meglepődnie. Például azon, hogy hogyan kerülnek a gyerekek oda, mikor ők ketten együtt épp varázsolni tanulnak. Csakis úgy, ha Mai újra megengedni neki, hogy abban a hatalmas házban lehessen, ahonnan annyira ki akarta tiltani, hogy még a hollétét sem mondta el neki. Most is csak azért tud róla, mert Alaver elvitte oda.*
- Ühüm. *Így viszont csak ennyit reagál félálomból. Nem próbál már megérteni semmit, sőt, már talán fel sem fogja, amit a lány mondott neki, csak ösztönösen válaszolt rá úgy, ahogy.
Érdekelné az is, hogy Mai miért nem lehet szabad, de az álmok világa már hívogatja, nagyon szeretné látni őt. Hamarosan nem is szól többet, csak halkan szuszog, s az egyetlen, amire még ilyen önkívületi állapotban is odafigyel az az, hogy soha ne távolodjon el a másiktól. Nem is akar, és nem is tudna, mert néha pont Mai az, aki úgy szorongatja valamely testrészét, mintha az élete múlna rajta, hogy érezze őt. Igen, már megszokta, s mióta nyugodtabban tud aludni, egyáltalán nem is zavarja, hogy társa éberebb a kelleténél. Az álmaiban most nem látja Mai-t. Nem is láthatná, hisz most teljes valójában itt van mellette. Két helyen pedig nem lehet egyszerre.
Mikor reggel ébresztgetni kezdik, ő is előadja a szokásos mutatványát. Nyöszörgések, melyek jelzik, hogy életben van, csak még nem akaródzik visszatérni a valóságba, aztán a mocorgás, nyújtózkodás, vonaglás, amit bármelyik fekete macska megirigyelhetne, majd végül a szemei is lassan kinyílnak, hogy a barnák újra rácsodálkozhassanak a világra.*
- Ébredek már, na! *szólal meg morcosan, mint minden ébredés után.* Még mindig nem mondod el…? *érdeklődik, és közben összeszedi magát annyira, hogy fel tudjon ülni az ágyban. Megdörzsöli a szemeit, amivel szépen elkeni az előző napi, le nem mosott fekete festéket, de nem baj, úgyis újat fog csinálni.*
- Jó volt veled aludni *jegyzi meg, és amíg Mai a mosakodással foglalkozik, ő a szekrényéhez lép, onnan fordul vissza a lány felé.*
- Hogyan öltözzek fel? *Inkább megkérdezi, mert Mai tudja, hogy hová mennek. Ő csak azt tudja, hogy Mai mennyire ijesztően tud rá nézni egy bakancs miatt is, ha épp nem azt tartja a megfelelő öltözetnek.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ha nem lenne túl álmos, akkor bőven volna még min meglepődnie. Például azon, hogy hogyan kerülnek a gyerekek oda, mikor ők ketten együtt épp varázsolni tanulnak. Csakis úgy, ha Mai újra megengedni neki, hogy abban a hatalmas házban lehessen, ahonnan annyira ki akarta tiltani, hogy még a hollétét sem mondta el neki. Most is csak azért tud róla, mert Alaver elvitte oda.*
- Ühüm. *Így viszont csak ennyit reagál félálomból. Nem próbál már megérteni semmit, sőt, már talán fel sem fogja, amit a lány mondott neki, csak ösztönösen válaszolt rá úgy, ahogy.
Érdekelné az is, hogy Mai miért nem lehet szabad, de az álmok világa már hívogatja, nagyon szeretné látni őt. Hamarosan nem is szól többet, csak halkan szuszog, s az egyetlen, amire még ilyen önkívületi állapotban is odafigyel az az, hogy soha ne távolodjon el a másiktól. Nem is akar, és nem is tudna, mert néha pont Mai az, aki úgy szorongatja valamely testrészét, mintha az élete múlna rajta, hogy érezze őt. Igen, már megszokta, s mióta nyugodtabban tud aludni, egyáltalán nem is zavarja, hogy társa éberebb a kelleténél. Az álmaiban most nem látja Mai-t. Nem is láthatná, hisz most teljes valójában itt van mellette. Két helyen pedig nem lehet egyszerre.
Mikor reggel ébresztgetni kezdik, ő is előadja a szokásos mutatványát. Nyöszörgések, melyek jelzik, hogy életben van, csak még nem akaródzik visszatérni a valóságba, aztán a mocorgás, nyújtózkodás, vonaglás, amit bármelyik fekete macska megirigyelhetne, majd végül a szemei is lassan kinyílnak, hogy a barnák újra rácsodálkozhassanak a világra.*
- Ébredek már, na! *szólal meg morcosan, mint minden ébredés után.* Még mindig nem mondod el…? *érdeklődik, és közben összeszedi magát annyira, hogy fel tudjon ülni az ágyban. Megdörzsöli a szemeit, amivel szépen elkeni az előző napi, le nem mosott fekete festéket, de nem baj, úgyis újat fog csinálni.*
- Jó volt veled aludni *jegyzi meg, és amíg Mai a mosakodással foglalkozik, ő a szekrényéhez lép, onnan fordul vissza a lány felé.*
- Hogyan öltözzek fel? *Inkább megkérdezi, mert Mai tudja, hogy hová mennek. Ő csak azt tudja, hogy Mai mennyire ijesztően tud rá nézni egy bakancs miatt is, ha épp nem azt tartja a megfelelő öltözetnek.*
19818. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 11:33:41
Üzenet elküldve: 2024-12-15 11:33:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarja, hogy tudja a másik, hogy ez neki kellemetlen. Máskor valamilyen módon a tudtára adja, ha valamit sérelmez, de ez nem az a helyzet. Belül játszik és ott is fog, ki tudja, hogy meddig. Ha ez nem csak egy állapot, amiből majd visszaesik a maga sötét vermébe a feketeség, hanem fejlődik, azt tudni fogja Mai is. Látja majd és érzi, s akkor talán megpróbálkozhat az igazsággal, amit minél tovább tartogat magában, annál súlyosabb. De majd megtalálja a módját, hogy hogyan közölje vele ezt az igen fontos dolgot. Nehéz úgy szorítani magához a másikat, hogy csak ő tudja, hogy milyen szál is van közöttük. *
- Szerintem azonnal megismernéd. *Mosolyodik el, s bár keserű a nyelve, mégsem ül ki arcára az érzés. Jó összefüggéseket lát meg Nori, kár, hogy ebben még Mai sem látja meg igazán a sajátját.*
- A tanulás miatt. Ott nem zavar meg benne senki, itt nehezebb nekem, mindig szól valamelyik gyerek. Mások szeme láttára pedig nem az igazi.
*Fáradt a félvér is, de nem akarja még egyszer behunyni a szemeit. Nem jók azok a képek. Még nyugodt álmot sem varázsolhat magára, mert az a húgát bántaná. Miért olyan nehéz ezen az átkozott napon minden?*
- Ó, Szívem…
*Nem is mond semmi többet, hiszen már hallja, ahogy a lány haloványabban beszél. Szívesen kifejtené, hogy azért jár a fizetés, ha valaki dolgozik. Azért pedig még több, ha valaki sokszor és sokat. De mégis azért a legjobb érzés kapni aranyat, amit még csinálni is annyira szeret valaki, hogy el sem várja érte. Mint Mai. Mert fogalma sincs, hogy mikor tartotta a markát utoljára, annyira nem fontos. Bár lassan nem ártana a pénz dolgával is jobban foglalkoznia, igencsak megcsappant a készlet. Bár még mindig igen jól eléldegél belőle.
Hagyja, hogy ott a karjaiban aludjon el a testvére. Neki sokkal hosszabb és keservesebb idő, mire valamelyest elnyomja az álom, akkor is zaklatott légvételek, erősebb szorítások jelzik, hogy nincs minden rendben. A feketeség ezt már megszokhatta tőle, sosem volt békés alvó. Persze, amióta a rezidencián él, azóta sokat változott a helyzet, de most újra kezdődik az, ami talán el sem múlt soha.
Egészen addig játszik ébrenlét és alvás között szlalomozva, amíg az ablakot nem festi meg végre az első halovány fény. Nézi a fekete hajzuhatagot, el sem engedte egész éjjel a másik erős, mégis apró testét. Mindegy hogyan kötött ki mellette, ki mennyit mozgolódott, jó szokásukhoz híven valamijüknek össze kellett érnie.
Nem pihente ki magát, fájnak az emlékek, de eljött a nap. El, csak még Nori nem tudja. Ezért mit sem érdekli őt, hogy amaz meddig kíván pihegni, még jobban odabújik, megszorítja az ölelésével és a fülébe kezd el beszélni.*
- Ébresztő! Nagyon fontos dolgunk van.
*Ismeri azt is, ami majd most következik, de nem érdekli. Ő már fel is pattan és a mosdótálhoz igyekszik, hogy mielőbb felfrissítse arcát, hogy szeme alatt halványabban ékeskedjenek azok a sötét karikák. *
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarja, hogy tudja a másik, hogy ez neki kellemetlen. Máskor valamilyen módon a tudtára adja, ha valamit sérelmez, de ez nem az a helyzet. Belül játszik és ott is fog, ki tudja, hogy meddig. Ha ez nem csak egy állapot, amiből majd visszaesik a maga sötét vermébe a feketeség, hanem fejlődik, azt tudni fogja Mai is. Látja majd és érzi, s akkor talán megpróbálkozhat az igazsággal, amit minél tovább tartogat magában, annál súlyosabb. De majd megtalálja a módját, hogy hogyan közölje vele ezt az igen fontos dolgot. Nehéz úgy szorítani magához a másikat, hogy csak ő tudja, hogy milyen szál is van közöttük. *
- Szerintem azonnal megismernéd. *Mosolyodik el, s bár keserű a nyelve, mégsem ül ki arcára az érzés. Jó összefüggéseket lát meg Nori, kár, hogy ebben még Mai sem látja meg igazán a sajátját.*
- A tanulás miatt. Ott nem zavar meg benne senki, itt nehezebb nekem, mindig szól valamelyik gyerek. Mások szeme láttára pedig nem az igazi.
*Fáradt a félvér is, de nem akarja még egyszer behunyni a szemeit. Nem jók azok a képek. Még nyugodt álmot sem varázsolhat magára, mert az a húgát bántaná. Miért olyan nehéz ezen az átkozott napon minden?*
- Ó, Szívem…
*Nem is mond semmi többet, hiszen már hallja, ahogy a lány haloványabban beszél. Szívesen kifejtené, hogy azért jár a fizetés, ha valaki dolgozik. Azért pedig még több, ha valaki sokszor és sokat. De mégis azért a legjobb érzés kapni aranyat, amit még csinálni is annyira szeret valaki, hogy el sem várja érte. Mint Mai. Mert fogalma sincs, hogy mikor tartotta a markát utoljára, annyira nem fontos. Bár lassan nem ártana a pénz dolgával is jobban foglalkoznia, igencsak megcsappant a készlet. Bár még mindig igen jól eléldegél belőle.
Hagyja, hogy ott a karjaiban aludjon el a testvére. Neki sokkal hosszabb és keservesebb idő, mire valamelyest elnyomja az álom, akkor is zaklatott légvételek, erősebb szorítások jelzik, hogy nincs minden rendben. A feketeség ezt már megszokhatta tőle, sosem volt békés alvó. Persze, amióta a rezidencián él, azóta sokat változott a helyzet, de most újra kezdődik az, ami talán el sem múlt soha.
Egészen addig játszik ébrenlét és alvás között szlalomozva, amíg az ablakot nem festi meg végre az első halovány fény. Nézi a fekete hajzuhatagot, el sem engedte egész éjjel a másik erős, mégis apró testét. Mindegy hogyan kötött ki mellette, ki mennyit mozgolódott, jó szokásukhoz híven valamijüknek össze kellett érnie.
Nem pihente ki magát, fájnak az emlékek, de eljött a nap. El, csak még Nori nem tudja. Ezért mit sem érdekli őt, hogy amaz meddig kíván pihegni, még jobban odabújik, megszorítja az ölelésével és a fülébe kezd el beszélni.*
- Ébresztő! Nagyon fontos dolgunk van.
*Ismeri azt is, ami majd most következik, de nem érdekli. Ő már fel is pattan és a mosdótálhoz igyekszik, hogy mielőbb felfrissítse arcát, hogy szeme alatt halványabban ékeskedjenek azok a sötét karikák. *
19817. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-15 10:56:57
Üzenet elküldve: 2024-12-15 10:56:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarta újra kellemetlen helyzetbe hozni Mai-t. Azért hívta el a temetőbe, hogy a maga groteszk módján ezzel is kifejezze, mennyire fontos ő a számára. Nem gondolta, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozza, de ha tudta volna, hogy mennyire negatív módon csapódik le benne, akkor biztos, hogy nem most hozakodott volna elő a kérésével.
Mivel Mai jól álcázza magát, és mit sem sejt arról, hogy nem örül a sírlátogatásnak, helyette azon kezd el járni az agya, hogy vajon mi lehet az, amire aludni kell egyet, hogy megtudhassa, hogy miről van szó. Nem jut eredményre, így egy idő után feladja, és csak laposakat pislogva hallgatja Mai-t, ahogy ő hangosan kezd el elmélkedni mellette.*
- Nem tudom, hogy ott volt-e. Végül nem engedted, hogy én is lássam, lehet, hogy fel sem ismerném. Bár, ha olyan, mint mesélted, akkor nem lehet eltéveszteni, hogy ő az. *Az ötletre, hogy ott tanuljanak közösen tűzmágiát, újra gyanakodva húzza össze a szemöldökeit. Nem maga az ötlet a furcsa, az neki is tetszik, mert bár előle elzárták a magas szintű elemi mágiát, bőven van még mit tanulnia azokból a varázskönyvekből, amiket egyre jobban megért anélkül is, hogy varázsitalokkal segítene rá a képességeire.*
- A tanulás miatt akarsz odamenni, vagy az anyád miatt? *Az összefüggéseket még mindig nem érti, de az már neki is furcsa, hogy miért kerül a mágia és Mai anyja egy mondatba, hacsak nem azért, mert mindkettőt utálja.*
- Amúgy elég rosszul hangzik ez a szabadnap dolog… Milyen már, hogy elvárják, hogy mikor csináld azt, amivel segítesz másoknak? Minden napodnak szabadnak kéne lennie, különben nem vagy… szabad… *Sóhajt egyet, majd lehunyja a szemeit. Utóbbi szavait is már csak motyogja, ha így folytatják a csevegést az ágyon fekve, egymáshoz bújva, ő hamar el fog aludni.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Nem akarta újra kellemetlen helyzetbe hozni Mai-t. Azért hívta el a temetőbe, hogy a maga groteszk módján ezzel is kifejezze, mennyire fontos ő a számára. Nem gondolta, hogy ilyen kellemetlen helyzetbe hozza, de ha tudta volna, hogy mennyire negatív módon csapódik le benne, akkor biztos, hogy nem most hozakodott volna elő a kérésével.
Mivel Mai jól álcázza magát, és mit sem sejt arról, hogy nem örül a sírlátogatásnak, helyette azon kezd el járni az agya, hogy vajon mi lehet az, amire aludni kell egyet, hogy megtudhassa, hogy miről van szó. Nem jut eredményre, így egy idő után feladja, és csak laposakat pislogva hallgatja Mai-t, ahogy ő hangosan kezd el elmélkedni mellette.*
- Nem tudom, hogy ott volt-e. Végül nem engedted, hogy én is lássam, lehet, hogy fel sem ismerném. Bár, ha olyan, mint mesélted, akkor nem lehet eltéveszteni, hogy ő az. *Az ötletre, hogy ott tanuljanak közösen tűzmágiát, újra gyanakodva húzza össze a szemöldökeit. Nem maga az ötlet a furcsa, az neki is tetszik, mert bár előle elzárták a magas szintű elemi mágiát, bőven van még mit tanulnia azokból a varázskönyvekből, amiket egyre jobban megért anélkül is, hogy varázsitalokkal segítene rá a képességeire.*
- A tanulás miatt akarsz odamenni, vagy az anyád miatt? *Az összefüggéseket még mindig nem érti, de az már neki is furcsa, hogy miért kerül a mágia és Mai anyja egy mondatba, hacsak nem azért, mert mindkettőt utálja.*
- Amúgy elég rosszul hangzik ez a szabadnap dolog… Milyen már, hogy elvárják, hogy mikor csináld azt, amivel segítesz másoknak? Minden napodnak szabadnak kéne lennie, különben nem vagy… szabad… *Sóhajt egyet, majd lehunyja a szemeit. Utóbbi szavait is már csak motyogja, ha így folytatják a csevegést az ágyon fekve, egymáshoz bújva, ő hamar el fog aludni.*
19816. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:42:02
Üzenet elküldve: 2024-12-14 17:42:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 358
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Az ő kedve már nem romlik tovább, nincs lejjebb. A szervezetének ismeretlen alkohol kétféleképp hathatna rá. Előtérbe kerülhetne a bánata, és akkor Orthus az este további részét kénytelen lenne egy búvalbélelt Aleniával tölteni, de szerencsére nem ez történik. A lányt inkább feldobja az ital hatása, kedves, nevetgélős, felszabadult lesz tőle.*
- Talán igen, de hogy őszinte legyek, én egyáltalán nem is terveztem még férjhez menni. Több gondom is van annál, mint hogy még férjuramnak is meg kelljen felelnem.
*Merthogy mindenki másnak meg kell. A rezidencián dolgozóknak, a városnak, és mindenki másnak is, aki számít rá. Nehéz teher ez egy olyan fiatal lánynak, mint ő. Legalábbis ő így érzi magát.
Az este folyamán Alenia nyelve egészen megered, így a szomorú tényeket félretéve egész jókat sikerül beszélgetnie Orthus-szal ilyen-olyan, átlagosabb témákról. Aztán, mikor már minden tányér és pohár üres, és a szavakból is kifogy, akkor így szól.*
- Köszönöm az estét Morthimer úr, de ha nem bánja, most már szeretném megkérni, hogy kísérjen haza engem! Elfáradtam. *Koránt sincs ittas állapotban attól az egy pohár bortól, csupán annyira felpörgette, hogy mostanra valóban eléggé elfáradt. Most már pihenni szeretne otthon a kényelmes ágyában.*
//Ünnepi vacsora//
*Az ő kedve már nem romlik tovább, nincs lejjebb. A szervezetének ismeretlen alkohol kétféleképp hathatna rá. Előtérbe kerülhetne a bánata, és akkor Orthus az este további részét kénytelen lenne egy búvalbélelt Aleniával tölteni, de szerencsére nem ez történik. A lányt inkább feldobja az ital hatása, kedves, nevetgélős, felszabadult lesz tőle.*
- Talán igen, de hogy őszinte legyek, én egyáltalán nem is terveztem még férjhez menni. Több gondom is van annál, mint hogy még férjuramnak is meg kelljen felelnem.
*Merthogy mindenki másnak meg kell. A rezidencián dolgozóknak, a városnak, és mindenki másnak is, aki számít rá. Nehéz teher ez egy olyan fiatal lánynak, mint ő. Legalábbis ő így érzi magát.
Az este folyamán Alenia nyelve egészen megered, így a szomorú tényeket félretéve egész jókat sikerül beszélgetnie Orthus-szal ilyen-olyan, átlagosabb témákról. Aztán, mikor már minden tányér és pohár üres, és a szavakból is kifogy, akkor így szól.*
- Köszönöm az estét Morthimer úr, de ha nem bánja, most már szeretném megkérni, hogy kísérjen haza engem! Elfáradtam. *Koránt sincs ittas állapotban attól az egy pohár bortól, csupán annyira felpörgette, hogy mostanra valóban eléggé elfáradt. Most már pihenni szeretne otthon a kényelmes ágyában.*
19815. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 16:22:42
Üzenet elküldve: 2024-12-14 16:22:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Annyira szeretne egy kis nyugalmat... egy kis mentességet az elméjének. Mintha az egész nap csak arra volna hivatott, hogy megmutassa az összes hibáját és gyengeségét. A titkokat, amiket cipelnie kell… szünetet akar. Kiszakadni mindenhonnan. Pedig mennyire élvezi máskor, hogy le sem áll egy pillanatra sem. Ha nem szándékozná betartani az ígéretét, akkor tudná, hogy hova kellene most mennie. Hol zárhatná magára az ajtót úgy, hogy senki ne tudjon hozzászólni. Ritka az igénye az ekkora csendre. Húgát nézve hamar elveti az ötletet, hogy tovább induljon. Nem értené meg. A fene tudja, hogy miért kell mindig minden lépésében valaki akaratának megfelelnie. Jó, hogy újra együtt vannak, de nem jókor.
Rossz érzés, hogy a sírról kell beszélniük, hogy ki kell látogatniuk reggel. Nem akar folyton szembesülni. De talán ez is elfelejtődik, ahogyan a téma, mikor újat hoz fel. *
- Nem lesz rossz. De nem mondom el. Ahhoz egyet aludnunk kell.
*Magához húzza a feketeséget. Nagyon rég volt már ilyen. Egy masszává olvadnak össze, elkeveredik az éjszín a fehérrel. Most mégis szürkének érzi magát. Oda nem való idegennek. Lehunyja a szemeit egy pillanatra. A töredék idő alatt máris betörnek a délután képei. Nyelnie kell egyet, ahogy hirtelen újra szétnyílnak a szempillák. *
- Azt mondtad, hogy voltál a Mágustoronyban. Vajon ott volt az anyám? El kellene, hogy menjek oda. Mi lenne, ha ott tanítanál? Talán valamikor kapok néhány szabadnapot.
*Eltűnődik, maga sem tudja miért jutott eszébe az az elf hárpia. Talán az ellenszenve ellenére most jól jönne a nőtől megismert érzelemmentes erő. Ő nem agyalna egy percet sem feleslegesen, csak cselekedne. Sosem gondolt még arra, hogy amaz mit tenne a helyében. Semmi nem vezet sehová. Fáradt és álmos. De nem meri lehunyni a szemét.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Annyira szeretne egy kis nyugalmat... egy kis mentességet az elméjének. Mintha az egész nap csak arra volna hivatott, hogy megmutassa az összes hibáját és gyengeségét. A titkokat, amiket cipelnie kell… szünetet akar. Kiszakadni mindenhonnan. Pedig mennyire élvezi máskor, hogy le sem áll egy pillanatra sem. Ha nem szándékozná betartani az ígéretét, akkor tudná, hogy hova kellene most mennie. Hol zárhatná magára az ajtót úgy, hogy senki ne tudjon hozzászólni. Ritka az igénye az ekkora csendre. Húgát nézve hamar elveti az ötletet, hogy tovább induljon. Nem értené meg. A fene tudja, hogy miért kell mindig minden lépésében valaki akaratának megfelelnie. Jó, hogy újra együtt vannak, de nem jókor.
Rossz érzés, hogy a sírról kell beszélniük, hogy ki kell látogatniuk reggel. Nem akar folyton szembesülni. De talán ez is elfelejtődik, ahogyan a téma, mikor újat hoz fel. *
- Nem lesz rossz. De nem mondom el. Ahhoz egyet aludnunk kell.
*Magához húzza a feketeséget. Nagyon rég volt már ilyen. Egy masszává olvadnak össze, elkeveredik az éjszín a fehérrel. Most mégis szürkének érzi magát. Oda nem való idegennek. Lehunyja a szemeit egy pillanatra. A töredék idő alatt máris betörnek a délután képei. Nyelnie kell egyet, ahogy hirtelen újra szétnyílnak a szempillák. *
- Azt mondtad, hogy voltál a Mágustoronyban. Vajon ott volt az anyám? El kellene, hogy menjek oda. Mi lenne, ha ott tanítanál? Talán valamikor kapok néhány szabadnapot.
*Eltűnődik, maga sem tudja miért jutott eszébe az az elf hárpia. Talán az ellenszenve ellenére most jól jönne a nőtől megismert érzelemmentes erő. Ő nem agyalna egy percet sem feleslegesen, csak cselekedne. Sosem gondolt még arra, hogy amaz mit tenne a helyében. Semmi nem vezet sehová. Fáradt és álmos. De nem meri lehunyni a szemét.*
19814. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 15:14:22
Üzenet elküldve: 2024-12-14 15:14:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 414
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Ünnepi vacsora//
*Jobb híján tovább falatozik, de különösebb kedv nélkül. De fél szemmel azért figyeli, hogy Alenia mennyit iszik és az hogyan hat rá. Ő maga is eléggé abban az állapotban van, hogy komolyabb mennyiségű alkohollal akarja tompítani az agyát. De ezt későbbre hagyja, majd miután hazatért. De a nemeskisasszonynak nincs ebben gyakorlata, úgyhogy vigyáznia kell rá.
Alenia szavaira így felel.*
- Bizonyára így lesz, ahogy Ön is talál majd méltó férfit, akivel jövőt tervezhet. Bizonyos vagyok ebben.
*mondja. Persze így is gondolja. Alenia oldalán ott a rang, a vagyon (idővel) és a szépség.*
//Ünnepi vacsora//
*Jobb híján tovább falatozik, de különösebb kedv nélkül. De fél szemmel azért figyeli, hogy Alenia mennyit iszik és az hogyan hat rá. Ő maga is eléggé abban az állapotban van, hogy komolyabb mennyiségű alkohollal akarja tompítani az agyát. De ezt későbbre hagyja, majd miután hazatért. De a nemeskisasszonynak nincs ebben gyakorlata, úgyhogy vigyáznia kell rá.
Alenia szavaira így felel.*
- Bizonyára így lesz, ahogy Ön is talál majd méltó férfit, akivel jövőt tervezhet. Bizonyos vagyok ebben.
*mondja. Persze így is gondolja. Alenia oldalán ott a rang, a vagyon (idővel) és a szépség.*
19813. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 14:46:44
Üzenet elküldve: 2024-12-14 14:46:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Míg Mai a saját fejében lévő káoszban próbál rendet tenni, megoldásokat találni, addig Nori-nak fel sem tűnik, hogy talán most először mondta ki a lánynak azt, hogy szereti őt. Nem vette észre, mert őszintén jött. Hogy mindez a mágia okán történik, vagy a feketeség jelleme fejlődött annyit, hogy ha csupán ilyen egyszerűen is, de ki tudja mondani, mit érez iránta, talán mindegy is.
Az újabb megerősítésre már nem tud mit mondani, ennyi jó érzés egyszerre már túl sok neki ahhoz, hogy fel tudja dolgozni mindet. Helyette a saját kérésével hozakodik elő, ami valahol illik kettejük kapcsolatába, hisz az emberek be szokták mutatni a családjuknak azokat, akiket szeretnek. Nori-nak nincs családja, akihez elvihetné Mai-t, a kilétét is csupán egyetlen rokonának tudja, de ő is a föld alatt pihen. Vele azonban szokott beszélgetni, még akkor is, ha többen is megpróbálták már meggyőzni arról, hogy a halottak nem tudnak válaszolni. Ez nem igaz, tudnak, és a barátainkat is be lehet nekik mutatni. Ezt gondolja Nori határozottan, mielőtt a beleegyező választ hallva megnyugodna. Ekkor visszafordul Mai-hoz, és mellkasának nyomja a fejét, majd kicsit később fél kézzel át is öleli úgy fekve. Ebben benne van minden. Köszönet az előbb kifejezett háláért, és azért is, hogy a lány eleget tesz a kérésnek, ami neki fontos.
Azt azonban még mindig nem tudja, hogy hová akarja őt vinni Mai holnap, de egyre kíváncsibb rá.*
- Dolgunk van. Rossz lesz? Vagy örülni fogok neki? *Kérdezi mormogva, de nem mászik ki az ölelésből, így a másik mosolyát sem látja igazán. Nem akar most megmozdulni. Jó így neki, kis félgombóc pózban, érezve Mai puha testének melegét és biztonságát.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Míg Mai a saját fejében lévő káoszban próbál rendet tenni, megoldásokat találni, addig Nori-nak fel sem tűnik, hogy talán most először mondta ki a lánynak azt, hogy szereti őt. Nem vette észre, mert őszintén jött. Hogy mindez a mágia okán történik, vagy a feketeség jelleme fejlődött annyit, hogy ha csupán ilyen egyszerűen is, de ki tudja mondani, mit érez iránta, talán mindegy is.
Az újabb megerősítésre már nem tud mit mondani, ennyi jó érzés egyszerre már túl sok neki ahhoz, hogy fel tudja dolgozni mindet. Helyette a saját kérésével hozakodik elő, ami valahol illik kettejük kapcsolatába, hisz az emberek be szokták mutatni a családjuknak azokat, akiket szeretnek. Nori-nak nincs családja, akihez elvihetné Mai-t, a kilétét is csupán egyetlen rokonának tudja, de ő is a föld alatt pihen. Vele azonban szokott beszélgetni, még akkor is, ha többen is megpróbálták már meggyőzni arról, hogy a halottak nem tudnak válaszolni. Ez nem igaz, tudnak, és a barátainkat is be lehet nekik mutatni. Ezt gondolja Nori határozottan, mielőtt a beleegyező választ hallva megnyugodna. Ekkor visszafordul Mai-hoz, és mellkasának nyomja a fejét, majd kicsit később fél kézzel át is öleli úgy fekve. Ebben benne van minden. Köszönet az előbb kifejezett háláért, és azért is, hogy a lány eleget tesz a kérésnek, ami neki fontos.
Azt azonban még mindig nem tudja, hogy hová akarja őt vinni Mai holnap, de egyre kíváncsibb rá.*
- Dolgunk van. Rossz lesz? Vagy örülni fogok neki? *Kérdezi mormogva, de nem mászik ki az ölelésből, így a másik mosolyát sem látja igazán. Nem akar most megmozdulni. Jó így neki, kis félgombóc pózban, érezve Mai puha testének melegét és biztonságát.*
19812. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 12:56:55
Üzenet elküldve: 2024-12-14 12:56:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Bár először nem tűnik kedvesnek a lány kérdése, Mai mégis mosolyog. Lehet csavarni a szavakat, virágnyelven beszélni, vagy szinte semmit sem mondani, hogy aztán mindenki magában kutassa a megfelelő válaszokat, de van, hogy valami egészen egyszerűen csak ennyi. A feketeségnek talán könnyebb is, ha nem csűri jobban azt, amit egyetlen szóval is ki lehet fejezni, de azért nem Mai lenne, ha csak úgy odadobná félmondatban a valóságot. Szeret kifejező lenni, pedig most igen nehezére esik bármi, ami őszinte. Mert bár nem látszik, de belül minden megkérdőjeleződött. A szép vonások mögötti gonosz, a veszélyes külső mögötti jó. Hogy kitől érdemes segítséget kérnie, ki mellé pedig nem szabadna odaszegődni sem. Mégis valami furcsa árny ébred fel benne, hogy vissza kell mennie, összeilleszteni azt, amit összetörtek benne. Keresni valamit, ami úgy forrasztja be a sebeket, mintha sosem hasadt volna meg a lelke. Azt csak az tudja helyre tenni, aki okozta, vagy az, aki elszenvedte. Az utat még nem tudja, talán elégeti a poros lakással együtt, talán más utat választ, de fel kell magát vérteznie. Meg kell oldania.
Elkalandozó gondolatai közé ékelődik a kimondott szó. Emlékszik, hogy amikor ő először mondta ezt Nori-nak, - pedig csak épp vicces kedvében volt - nem érkezett rá válasz, sőt. Most pedig finom lepelként ereszkedik rá a tudat, mintha majd az védené meg mindentől. Segíteni fognak egymáson, amíg csak világ a világ. Még ha néha ebben nem is olyan biztos, mint most.*
- Hálás vagyok neked, tényleg.
*De újra másra kell figyelnie. A lány mondani akar neki valamit, Mai pedig érdeklődve méri végig, elfeküdve mellette. Ha nem lenne olyan jó abban, hogy a vonásait úgy rendezze, hogy senki ne lássa mögé a megdöbbenését, most bajban lenne. A szíve mégis zakatolni kezd. Nem akarta ezt. Nem akart újabb sokkot, elkerülést, hazugságot. Rég beszélgettek kettesben, persze, hogy egyszerre kerül elő minden. Hiába fordul a másik, ő belesimít a fekete fürtökbe, miközben közelebb húzódik.*
- Kimehetünk holnap reggel, ha gondolod.
*Mély levegőt vesz, de álcázni próbálja. Nem gondolkodott, mikor gazolt egy kicsit azon a síron. Nem hitte, hogy sűrűn látogatja a húga, de neki szüksége volt arra, hogy mozogjon a keze, mikor ott állt értetlenül a helyen, ahol az a porhüvely fekszik, ami őt is nemzette. Szavai ugyan nem voltak, ami ritkaság számba megy, de ez a gesztus, hogy rendezze a nyughelyet, szinte kötelessége volt.*
- De előtte dolgunk van.
*Mosolyodik el szélesen. Talán a játék, hogy nem árulja majd el, hogy mi is az a dolog, majd segít elfújni közülük ezt a számára is nehéz témát.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Bár először nem tűnik kedvesnek a lány kérdése, Mai mégis mosolyog. Lehet csavarni a szavakat, virágnyelven beszélni, vagy szinte semmit sem mondani, hogy aztán mindenki magában kutassa a megfelelő válaszokat, de van, hogy valami egészen egyszerűen csak ennyi. A feketeségnek talán könnyebb is, ha nem csűri jobban azt, amit egyetlen szóval is ki lehet fejezni, de azért nem Mai lenne, ha csak úgy odadobná félmondatban a valóságot. Szeret kifejező lenni, pedig most igen nehezére esik bármi, ami őszinte. Mert bár nem látszik, de belül minden megkérdőjeleződött. A szép vonások mögötti gonosz, a veszélyes külső mögötti jó. Hogy kitől érdemes segítséget kérnie, ki mellé pedig nem szabadna odaszegődni sem. Mégis valami furcsa árny ébred fel benne, hogy vissza kell mennie, összeilleszteni azt, amit összetörtek benne. Keresni valamit, ami úgy forrasztja be a sebeket, mintha sosem hasadt volna meg a lelke. Azt csak az tudja helyre tenni, aki okozta, vagy az, aki elszenvedte. Az utat még nem tudja, talán elégeti a poros lakással együtt, talán más utat választ, de fel kell magát vérteznie. Meg kell oldania.
Elkalandozó gondolatai közé ékelődik a kimondott szó. Emlékszik, hogy amikor ő először mondta ezt Nori-nak, - pedig csak épp vicces kedvében volt - nem érkezett rá válasz, sőt. Most pedig finom lepelként ereszkedik rá a tudat, mintha majd az védené meg mindentől. Segíteni fognak egymáson, amíg csak világ a világ. Még ha néha ebben nem is olyan biztos, mint most.*
- Hálás vagyok neked, tényleg.
*De újra másra kell figyelnie. A lány mondani akar neki valamit, Mai pedig érdeklődve méri végig, elfeküdve mellette. Ha nem lenne olyan jó abban, hogy a vonásait úgy rendezze, hogy senki ne lássa mögé a megdöbbenését, most bajban lenne. A szíve mégis zakatolni kezd. Nem akarta ezt. Nem akart újabb sokkot, elkerülést, hazugságot. Rég beszélgettek kettesben, persze, hogy egyszerre kerül elő minden. Hiába fordul a másik, ő belesimít a fekete fürtökbe, miközben közelebb húzódik.*
- Kimehetünk holnap reggel, ha gondolod.
*Mély levegőt vesz, de álcázni próbálja. Nem gondolkodott, mikor gazolt egy kicsit azon a síron. Nem hitte, hogy sűrűn látogatja a húga, de neki szüksége volt arra, hogy mozogjon a keze, mikor ott állt értetlenül a helyen, ahol az a porhüvely fekszik, ami őt is nemzette. Szavai ugyan nem voltak, ami ritkaság számba megy, de ez a gesztus, hogy rendezze a nyughelyet, szinte kötelessége volt.*
- De előtte dolgunk van.
*Mosolyodik el szélesen. Talán a játék, hogy nem árulja majd el, hogy mi is az a dolog, majd segít elfújni közülük ezt a számára is nehéz témát.*
19811. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-14 10:01:03
Üzenet elküldve: 2024-12-14 10:01:03
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai-nak ilyen könnyű dolga talán még sosem volt kis fekete társával. Most, hogy nem csak a saját véleményének végtelenségig tartó, minél hangosabb ismételgetése a lényeg, hanem meghallja azt is, amit más mond neki, és ami a legfontosabb, meg is próbálja megérteni azokat, sokkal befogadóbb azokra az apró trükkökre is, amiket a fél-elf lány szinte már ösztönösen, minden erőfeszítés nélkül képes alkalmazni még a legrosszabb pillanataiban is.*
- Ennyi? *Először nem feltétlenül kedvesen kérdez vissza Mai egyébként igazán szép szavaira. Lehet, hogy most már pont a nyitott szemei vitték tévútra, és valamire a magyarázat egészen egyszerű, nem szükséges olyan tartalmakat keresni benne, mint Ril ajándéka mögött.*
- Persze, hogy ennyi *győzi meg magát is arról, hogy nincs és nem is kell más indok arra, hogy tőle kérjen segítséget a mágia terén, mintsem az, hogy szereti őt, de a legerősebben az hat rá, hogy hosszú ideje először érzi újra úgy, hogy barátnője bízik benne. Összezavarodott, igen, de jó értelemben. Az elméjében tekergő kusza szálakon most egy olyan utat talál, ami nem a káoszhoz, hanem a megbékéléshez vezet.*
- Én is szeretlek, Mai. *Mosolya őszinte, hálás, még ha az érzéseinek megfogalmazása kapcsán most ismét zsákutcába kerül. Úgyhogy csak leegyszerűsíti a dolgot, és a lényegét mondja ki annak a sok mindennek, ami a jóleső érzések közepette megfogalmazódott benne.
Aztán már az ágyon fekszik, pihen egy kicsit, majd feltesz egy egyelőre csak sejtelmes kérdést. Mielőtt kifejtené a lényegét, ő is oldalra fordul, és kissé komolyabb ábrázattal pillant Mai-ra.*
- Azt szeretném, ha kijönnél velem a temetőbe Apám sírjához. Már voltunk ott együtt, de akkor azt Lil elrontotta. Sosem ismertem Apámat, és gyűlölöm, mint a szart, de azt hiszem, hogy mégis fontos nekem, mert ő is figyel rám, és meghallgat mindig, mikor akarom. Te is fontos vagy nekem, szóval be akarlak neki mutatni. *A választ nem várja meg, inkább visszagurul a hátára. Nem akarja tartani a szemkontaktust, mert akkor megint el fog vörösödni. Most épp azért, mert fél az elutasító választól, fél attól, hogy Mai megint őrültnek fogja nézni, amiért egy halottnak akarja bemutatni őt.*
- Tudod, érdekes amúgy… *szólal meg újra, közben már ismét a plafont bámulva.* Szerintem ő tényleg ott van. A múltkor teljesen tisztán találtam a sírját, egyáltalán nem volt rajta gaz, pedig egész biztos vagyok benne, hogy nem én takarítottam le… Én úgy gondolom, hogy ő csinálta meg magának. *Egyre erősebben hisz benne, hogy ilyesmi megtörténhet, főleg az után, hogy a Vérkertben másodszor jelent meg neki egy nem e világi entitás. Ha ez megtörténhet, akkor a halottak is gondoskodhatnak a saját sírjukról.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Mai-nak ilyen könnyű dolga talán még sosem volt kis fekete társával. Most, hogy nem csak a saját véleményének végtelenségig tartó, minél hangosabb ismételgetése a lényeg, hanem meghallja azt is, amit más mond neki, és ami a legfontosabb, meg is próbálja megérteni azokat, sokkal befogadóbb azokra az apró trükkökre is, amiket a fél-elf lány szinte már ösztönösen, minden erőfeszítés nélkül képes alkalmazni még a legrosszabb pillanataiban is.*
- Ennyi? *Először nem feltétlenül kedvesen kérdez vissza Mai egyébként igazán szép szavaira. Lehet, hogy most már pont a nyitott szemei vitték tévútra, és valamire a magyarázat egészen egyszerű, nem szükséges olyan tartalmakat keresni benne, mint Ril ajándéka mögött.*
- Persze, hogy ennyi *győzi meg magát is arról, hogy nincs és nem is kell más indok arra, hogy tőle kérjen segítséget a mágia terén, mintsem az, hogy szereti őt, de a legerősebben az hat rá, hogy hosszú ideje először érzi újra úgy, hogy barátnője bízik benne. Összezavarodott, igen, de jó értelemben. Az elméjében tekergő kusza szálakon most egy olyan utat talál, ami nem a káoszhoz, hanem a megbékéléshez vezet.*
- Én is szeretlek, Mai. *Mosolya őszinte, hálás, még ha az érzéseinek megfogalmazása kapcsán most ismét zsákutcába kerül. Úgyhogy csak leegyszerűsíti a dolgot, és a lényegét mondja ki annak a sok mindennek, ami a jóleső érzések közepette megfogalmazódott benne.
Aztán már az ágyon fekszik, pihen egy kicsit, majd feltesz egy egyelőre csak sejtelmes kérdést. Mielőtt kifejtené a lényegét, ő is oldalra fordul, és kissé komolyabb ábrázattal pillant Mai-ra.*
- Azt szeretném, ha kijönnél velem a temetőbe Apám sírjához. Már voltunk ott együtt, de akkor azt Lil elrontotta. Sosem ismertem Apámat, és gyűlölöm, mint a szart, de azt hiszem, hogy mégis fontos nekem, mert ő is figyel rám, és meghallgat mindig, mikor akarom. Te is fontos vagy nekem, szóval be akarlak neki mutatni. *A választ nem várja meg, inkább visszagurul a hátára. Nem akarja tartani a szemkontaktust, mert akkor megint el fog vörösödni. Most épp azért, mert fél az elutasító választól, fél attól, hogy Mai megint őrültnek fogja nézni, amiért egy halottnak akarja bemutatni őt.*
- Tudod, érdekes amúgy… *szólal meg újra, közben már ismét a plafont bámulva.* Szerintem ő tényleg ott van. A múltkor teljesen tisztán találtam a sírját, egyáltalán nem volt rajta gaz, pedig egész biztos vagyok benne, hogy nem én takarítottam le… Én úgy gondolom, hogy ő csinálta meg magának. *Egyre erősebben hisz benne, hogy ilyesmi megtörténhet, főleg az után, hogy a Vérkertben másodszor jelent meg neki egy nem e világi entitás. Ha ez megtörténhet, akkor a halottak is gondoskodhatnak a saját sírjukról.*
19810. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-13 19:14:42
Üzenet elküldve: 2024-12-13 19:14:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Jól emlékszik még arra, amikor az alkímiát szerette volna neki tanítani a másik, legalábbis, amikor erről volt szó. Sokkal jobban fel volt villanyozva a lány, így annyira nem érti, hogy mi ez a hitetlenség a kérésével kapcsolatban. Ugyan, abból nem lett semmi, hogy varázsitalokat kevergessenek együtt, de ezt nem bánja. Már van, aki szívesen készít neki és még csak magyarázatot sem kér arra vonatkozóan, hogy mire kell neki; hiszen pontosan tudja. Érdekes, ha valaki tényleg a veséjébe tud látni. Nori is majdnem sikeresen vette az akadályt, de őt játszi könnyedséggel szereli le, amikor akarja. Persze nem bánná, ha tanulna tőle majd a lány, de csak akkor jönne ez jól, amikor a fondorlatos megoldások nem éppen akkor jönnének elő, amikor valakit bántani akar. Ha valóban megtanulja uralni a lelkét, akkor biztos sokkal több erőfeszítést tenne bele Mai, hogy több mögöttes szándékot, összefüggést láttasson meg, hogy jobban olvashasson másban. Bár már most is szinte akaratlan csepegtet neki ebből, főleg, amikor jól kérdez és kicsikarja azt a választ, amin a feketeség talán nem akart gondolkodni, vagy nem nagy mélységekben. *
- Ez jó. Én nem tudom, hogy ki ő, de ezekből a dolgokból, ha eléggé figyelsz, rájöhetsz végre, hogy igen is vannak, akik figyelnek rád és akiknek valamilyen formában fontos vagy. Nekem például az vagy. Nagyon is. Többek között ezért örülök, ha majd te tanítod meg a tűzmágiát. Mert ügyes vagy benne és nekem sokat jelentene, ha te lennél az, aki segít.
*Hogy mennyire zavarja össze a húgát, most nem tudja. Igazat is szól persze, meg nem is. Ha lenne más, aki mindenféle sötét istenséget mellőzve vezetné be ezen tudományba, lehet, hogy azt választaná. De ahogy beszél, rájön arra is, hogy ez lehet szükséges a másiknak is. Az álmok csak egy dolog, nem árt máshogy is megmutatni neki, hogy tényleg fontos a számára. Fájna, ha el kellene válni az útjuknak csak azért, ha ugyanaz a meggondolatlan és veszélyes lány maradna, mint amit megmutatott magából. Nagyon szeretné, ha kordában tudná magát tartani.
A Dokiról nem kezd el beszélni hosszasan, mert sosem fejezné be. Persze égeti a vágy, hogy valakivel megossza, de végtére is jó, ha ez csakis az övé marad és úgy őrizheti belül, hogy nem kell megmagyaráznia semmit. Ettől szép. Érthetetlen, és nem akarja megfejteni az okokat.*
- Köszönöm.
*Végignézi, ahogy amaz lefekszik az ágyra, s ő is eldől; oldalvást fordulva könyököl fel egyik kezével és figyeli a testvérét.*
- Mit szeretnél?
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Jól emlékszik még arra, amikor az alkímiát szerette volna neki tanítani a másik, legalábbis, amikor erről volt szó. Sokkal jobban fel volt villanyozva a lány, így annyira nem érti, hogy mi ez a hitetlenség a kérésével kapcsolatban. Ugyan, abból nem lett semmi, hogy varázsitalokat kevergessenek együtt, de ezt nem bánja. Már van, aki szívesen készít neki és még csak magyarázatot sem kér arra vonatkozóan, hogy mire kell neki; hiszen pontosan tudja. Érdekes, ha valaki tényleg a veséjébe tud látni. Nori is majdnem sikeresen vette az akadályt, de őt játszi könnyedséggel szereli le, amikor akarja. Persze nem bánná, ha tanulna tőle majd a lány, de csak akkor jönne ez jól, amikor a fondorlatos megoldások nem éppen akkor jönnének elő, amikor valakit bántani akar. Ha valóban megtanulja uralni a lelkét, akkor biztos sokkal több erőfeszítést tenne bele Mai, hogy több mögöttes szándékot, összefüggést láttasson meg, hogy jobban olvashasson másban. Bár már most is szinte akaratlan csepegtet neki ebből, főleg, amikor jól kérdez és kicsikarja azt a választ, amin a feketeség talán nem akart gondolkodni, vagy nem nagy mélységekben. *
- Ez jó. Én nem tudom, hogy ki ő, de ezekből a dolgokból, ha eléggé figyelsz, rájöhetsz végre, hogy igen is vannak, akik figyelnek rád és akiknek valamilyen formában fontos vagy. Nekem például az vagy. Nagyon is. Többek között ezért örülök, ha majd te tanítod meg a tűzmágiát. Mert ügyes vagy benne és nekem sokat jelentene, ha te lennél az, aki segít.
*Hogy mennyire zavarja össze a húgát, most nem tudja. Igazat is szól persze, meg nem is. Ha lenne más, aki mindenféle sötét istenséget mellőzve vezetné be ezen tudományba, lehet, hogy azt választaná. De ahogy beszél, rájön arra is, hogy ez lehet szükséges a másiknak is. Az álmok csak egy dolog, nem árt máshogy is megmutatni neki, hogy tényleg fontos a számára. Fájna, ha el kellene válni az útjuknak csak azért, ha ugyanaz a meggondolatlan és veszélyes lány maradna, mint amit megmutatott magából. Nagyon szeretné, ha kordában tudná magát tartani.
A Dokiról nem kezd el beszélni hosszasan, mert sosem fejezné be. Persze égeti a vágy, hogy valakivel megossza, de végtére is jó, ha ez csakis az övé marad és úgy őrizheti belül, hogy nem kell megmagyaráznia semmit. Ettől szép. Érthetetlen, és nem akarja megfejteni az okokat.*
- Köszönöm.
*Végignézi, ahogy amaz lefekszik az ágyra, s ő is eldől; oldalvást fordulva könyököl fel egyik kezével és figyeli a testvérét.*
- Mit szeretnél?
19809. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-13 09:35:46
Üzenet elküldve: 2024-12-13 09:35:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Oldalra billentett fejjel fürkészi Mai kékjeit, mintha azt gondolná, hogy ha más szögből nézi a lányt, akkor meg fogja érteni, hogy mi történik, miért lett hirtelen ennyire egyértelmű, hogy tőle szeretne mágiát tanulni.*
- Bárki… ~akiben jobban bízol~ …más? *Most még épp időben rájön, hogy ha kimondja az elsőként megfogalmazódó véleményét, akkor újra felszíthatja azt a tomboló tűzvihart, ami azóta már lenyugodott Mai lelkében. Ő már most is ért a tűzhöz, csak az a lelke mélyéről tör fel néha. Ha ezt a tüzet képes lesz valódi anyaggá formálni, akkor tehetséges tűzmágus válhat belőle, gondolja.
Mai kedves mosolya viszont összezavarja. Eddig egészen biztos volt abban, hogy konkrét oka van a kérésének, de ez a gesztus már majdnem elhiteti vele, hogy egyszerűen csak tényleg rájött, hogy a mágia hasznos. Talán most még jó is, hogy a lila virág története elkalandoztatja a figyelmét, így nem megy végig azon az úton, amin arra a következtetésre jutna, hogy Mai-nak nincs is semmi baja. Mondjuk ebben a témában is sikerül összegubancolnia a gondolatfonalakat.*
- Azt sejtem, hogy nem csak azért adta, hogy legyen ilyen virágom, hanem mást akart vele mondani. Szerintem azt akarta jelezni, hogy sokkal jobban odafigyelt rám az alatt a két nap alatt, mint, ahogy én éreztem. Tudod, olyan hidegnek és elutasítónak tűnt velem a legtöbbször, de a virág a bizonyíték rá, hogy nem volt az. Akkor nem emlékezett volna a legjelentéktelenebb dologra, amit mondtam neki.
*Végül csak sikerül megfogalmaznia értelmes mondatokban azt az összevisszaságot, ami az elméjében kavarog. Nehezére esik, mikor tudatosan próbálkozik vele, és nem ösztönösen, véletlenül sikerül okosat mondania, de ha koncentrál rá, akkor lassan ugyan, de képes összerakni a teljes képet a darabkákból.
Ezt a sikerélményt meglovagolva kérdez rá a Doki témájára is, miután szinte már belemászik Mai aurájába, ahogy próbálja megfejteni a problémája forrását.*
- Vele…? *pislog nagyokat, de csalódnia kell. Nem kap igazi választ.* Oh… *Szeretne kontrázni arra, hogy Mai nem is tiltotta meg neki soha a varázslást. Ő tisztán emlékszik rá, hogy igenis megtiltotta, csak épp nem tudja felidézni a konkrét jelenetet. Talán azért nem, mert nem is volt ilyen. Csak elpirulva fordítja el a fejét, mert már megint Mai nyert meg egy vitát, ami még el sem kezdődött.*
- Jó, oké, értelek. Igazából örülök, hogy elkezdtél foglalkozni azzal, hogy meg tudd magad védeni. Majd megtanítom neked a tüzet. *Nem tud belekötni a magyarázatba, számára kielégítő és tökéletes. Fel is áll a székről, így már nincs tovább miért olyan közelről bámulni barátnőjét, mintha a lelkébe akarna nézni. Inkább fogja magát, és kidől az ágyon.*
- Mai, én is kérhetek tőled valamit…? *Szólal meg újra nem sokkal később, miközben a plafont bámulja.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Oldalra billentett fejjel fürkészi Mai kékjeit, mintha azt gondolná, hogy ha más szögből nézi a lányt, akkor meg fogja érteni, hogy mi történik, miért lett hirtelen ennyire egyértelmű, hogy tőle szeretne mágiát tanulni.*
- Bárki… ~akiben jobban bízol~ …más? *Most még épp időben rájön, hogy ha kimondja az elsőként megfogalmazódó véleményét, akkor újra felszíthatja azt a tomboló tűzvihart, ami azóta már lenyugodott Mai lelkében. Ő már most is ért a tűzhöz, csak az a lelke mélyéről tör fel néha. Ha ezt a tüzet képes lesz valódi anyaggá formálni, akkor tehetséges tűzmágus válhat belőle, gondolja.
Mai kedves mosolya viszont összezavarja. Eddig egészen biztos volt abban, hogy konkrét oka van a kérésének, de ez a gesztus már majdnem elhiteti vele, hogy egyszerűen csak tényleg rájött, hogy a mágia hasznos. Talán most még jó is, hogy a lila virág története elkalandoztatja a figyelmét, így nem megy végig azon az úton, amin arra a következtetésre jutna, hogy Mai-nak nincs is semmi baja. Mondjuk ebben a témában is sikerül összegubancolnia a gondolatfonalakat.*
- Azt sejtem, hogy nem csak azért adta, hogy legyen ilyen virágom, hanem mást akart vele mondani. Szerintem azt akarta jelezni, hogy sokkal jobban odafigyelt rám az alatt a két nap alatt, mint, ahogy én éreztem. Tudod, olyan hidegnek és elutasítónak tűnt velem a legtöbbször, de a virág a bizonyíték rá, hogy nem volt az. Akkor nem emlékezett volna a legjelentéktelenebb dologra, amit mondtam neki.
*Végül csak sikerül megfogalmaznia értelmes mondatokban azt az összevisszaságot, ami az elméjében kavarog. Nehezére esik, mikor tudatosan próbálkozik vele, és nem ösztönösen, véletlenül sikerül okosat mondania, de ha koncentrál rá, akkor lassan ugyan, de képes összerakni a teljes képet a darabkákból.
Ezt a sikerélményt meglovagolva kérdez rá a Doki témájára is, miután szinte már belemászik Mai aurájába, ahogy próbálja megfejteni a problémája forrását.*
- Vele…? *pislog nagyokat, de csalódnia kell. Nem kap igazi választ.* Oh… *Szeretne kontrázni arra, hogy Mai nem is tiltotta meg neki soha a varázslást. Ő tisztán emlékszik rá, hogy igenis megtiltotta, csak épp nem tudja felidézni a konkrét jelenetet. Talán azért nem, mert nem is volt ilyen. Csak elpirulva fordítja el a fejét, mert már megint Mai nyert meg egy vitát, ami még el sem kezdődött.*
- Jó, oké, értelek. Igazából örülök, hogy elkezdtél foglalkozni azzal, hogy meg tudd magad védeni. Majd megtanítom neked a tüzet. *Nem tud belekötni a magyarázatba, számára kielégítő és tökéletes. Fel is áll a székről, így már nincs tovább miért olyan közelről bámulni barátnőjét, mintha a lelkébe akarna nézni. Inkább fogja magát, és kidől az ágyon.*
- Mai, én is kérhetek tőled valamit…? *Szólal meg újra nem sokkal később, miközben a plafont bámulja.*
19808. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-12 22:38:57
Üzenet elküldve: 2024-12-12 22:38:57
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 918
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 918
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Hattyúvágta//
*Anlyeska kérdésére a kapitányi alkalmasságról meglepő módon, tud választ adni.*
- Ettől távol áll a helyzet. Kifejezetten nem intelligens személyek számára is elsajátítható szakma, rossz nyelvek szerint preferált is, de erről tanúbizonyságot nem tudok tenni. Természetesen a egy tapasztalt kapitánnyal tervezünk kezdeni, de hosszabb távon észszerűbb házon belül megoldani.
*Még Nestar szociálisan alulfejlett mérői is sejtetik vele, hogy nem véletlenül kérdezik ezt tőle és hogy a fejében van egy személy.*
- És bár nem lennék semminek sem az akadálya, de talán édesapád képességei kereskedésre jobban kamatoztathatóak, mintsem hajóvezérlésre kérelmezzük.
*Merlana felvetése érdekes, bár az alkimista ismeretein túlmutatóak, de talán megkérdezi erről a személyt, akiről szó vagyon.*
- Azt nem tudhatom, de természetesen szívesen fogadunk, ha magad is érdeklődnél. Akár csak az utazás miatt Wegtorenbe, akár úgy az egész üzletet illetően.
*Mindenki iszogat valamit, így hogy torkát nedvesítse és emlékezetét frissítse, ő is elfogyaszt egy varázsitalt. Nem éppen az elfogadott iszogatási forma itt, de hozzá ez illendő.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
*Anlyeska kérdésére a kapitányi alkalmasságról meglepő módon, tud választ adni.*
- Ettől távol áll a helyzet. Kifejezetten nem intelligens személyek számára is elsajátítható szakma, rossz nyelvek szerint preferált is, de erről tanúbizonyságot nem tudok tenni. Természetesen a egy tapasztalt kapitánnyal tervezünk kezdeni, de hosszabb távon észszerűbb házon belül megoldani.
*Még Nestar szociálisan alulfejlett mérői is sejtetik vele, hogy nem véletlenül kérdezik ezt tőle és hogy a fejében van egy személy.*
- És bár nem lennék semminek sem az akadálya, de talán édesapád képességei kereskedésre jobban kamatoztathatóak, mintsem hajóvezérlésre kérelmezzük.
*Merlana felvetése érdekes, bár az alkimista ismeretein túlmutatóak, de talán megkérdezi erről a személyt, akiről szó vagyon.*
- Azt nem tudhatom, de természetesen szívesen fogadunk, ha magad is érdeklődnél. Akár csak az utazás miatt Wegtorenbe, akár úgy az egész üzletet illetően.
*Mindenki iszogat valamit, így hogy torkát nedvesítse és emlékezetét frissítse, ő is elfogyaszt egy varázsitalt. Nem éppen az elfogadott iszogatási forma itt, de hozzá ez illendő.*
Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.
19807. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-12 18:03:46
Üzenet elküldve: 2024-12-12 18:03:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 707
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Máskor egészen biztosan lett volna valami felvezetés, vagy némi átgondoltság abban, hogy pont Nori-tól kér segítséget, ráadásul a mágia dolgában. Még a gyanút sem engedte volna feléledni, ha nem csak az járna a fejében, hogy az, ami ma, az máskor is megtörténhet. Ha nem kérdőjeleződött volna meg benne minden, amit eddig csinált. Mert bizony már jól tudja, hogy keveredhetett volna veszélybe furcsa döntései és kapcsolatai okán. Nem adózik a gondolatainak sokat, hogy mégis mikor eshetett volna meg a rossz, mert válaszolnia kell.*
- Persze, te. Ki más?
*Mosolyodik el, mintha csak büszkeség töltené el, hogy húga olyan tudással rendelkezik, amivel ő nem. Hallgatja a történetet, de neki csak egyre az zakatol a fejében, hogy miben kellene fejlődnie. Egy kis időre tűnik csak el a duruzsolás, amikor eszébe jut az, hogy ő hogyan szerezte meg azokat a virágokat, hogyan fűzte a saját hajába és a zöld szemek hogyan mérték végig, ahogy megjelent az ékkel a fürtjei között. Nem lepődik meg, hogy nem tud választ adni a feketeség, de legalább kicsit visszatért az élők sorába Mai, így bele is kezd abba, ami már sokkal megszokottabb tőle.*
- De így szokták mondani. De te sejted, hogy jelképes, mert máskülönben nem mondtad volna. Biztos gondolkodtál rajta, hogy mi lehet a valódi ok. Szóval, szerinted mi?
*Talán csak zavarban van Nori, hogy ilyesmit feltételez másról. Talán tényleg nem érti igazán, de abban biztos, hogy már jutott valamire. És őszintén kíváncsi arra, hogy mennyire földtől elrugaszkodott az, amire gondolt. Vagy éppen mennyire csodálatosan egyszerű.
Hamar űzi el belőle újra a gondtalanságot, már-már kezdte azt hinni, hogy annyiban marad a faggatózás, hogy nem lát rajta semmit a másik, s végre nem kell megfelelő válaszokon gondolkodnia. Már nyílna ajka a szavakra, amikor felteszi a nagy kérdést. Még a szeme is elkerekedik. Hogy a Doki? Képtelenség. Annyira képtelenség, hogy akár meg is történhetne egy óvatlan pillanatban, ha az a szép elf rájön, hogy mennyire elveszik az érzelmek között, hogyha vele van. Túl közel ül a testvére, s már kissé terhes is neki. Akaratlan hátrál kissé testével, de alig észrevehetően.*
- Először is. A Doki nem bánt. Vele egyszerűen… *Elakad a szava, nagy levegőt vesz, válaszolnia sem kell, kiül rá minden: teljesen elvarázsolta, mindenféle mágiától mentesen. De inkább legyint egyet, az ilyet úgysem tudja a lánnyal megosztani, s igazi szavai sincsenek rá.* - Mindegy, szóval: nem. Na de én sosem használtam olyan szót, hogy megtiltanám neked. Csak szeretném, ha óvatosabb lennél és nem keresnéd direkt a bajt. De ettől még be kell látnom, hogy van haszna. Én nem tudok fegyvert forgatni és az erőm sem akkora, mint a tied. Valamivel meg kell védenem magam, ha egyszer történne valami. Mert történhet. Mindenki erre hívja fel a figyelmem, lehet, hogy már elhiszem a szavakat. Mindössze ennyi. *Bólint egyet a mondat végén, megerősítve a szavait. Szerinte kielégítő a féligazság, amit elrebegett.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Máskor egészen biztosan lett volna valami felvezetés, vagy némi átgondoltság abban, hogy pont Nori-tól kér segítséget, ráadásul a mágia dolgában. Még a gyanút sem engedte volna feléledni, ha nem csak az járna a fejében, hogy az, ami ma, az máskor is megtörténhet. Ha nem kérdőjeleződött volna meg benne minden, amit eddig csinált. Mert bizony már jól tudja, hogy keveredhetett volna veszélybe furcsa döntései és kapcsolatai okán. Nem adózik a gondolatainak sokat, hogy mégis mikor eshetett volna meg a rossz, mert válaszolnia kell.*
- Persze, te. Ki más?
*Mosolyodik el, mintha csak büszkeség töltené el, hogy húga olyan tudással rendelkezik, amivel ő nem. Hallgatja a történetet, de neki csak egyre az zakatol a fejében, hogy miben kellene fejlődnie. Egy kis időre tűnik csak el a duruzsolás, amikor eszébe jut az, hogy ő hogyan szerezte meg azokat a virágokat, hogyan fűzte a saját hajába és a zöld szemek hogyan mérték végig, ahogy megjelent az ékkel a fürtjei között. Nem lepődik meg, hogy nem tud választ adni a feketeség, de legalább kicsit visszatért az élők sorába Mai, így bele is kezd abba, ami már sokkal megszokottabb tőle.*
- De így szokták mondani. De te sejted, hogy jelképes, mert máskülönben nem mondtad volna. Biztos gondolkodtál rajta, hogy mi lehet a valódi ok. Szóval, szerinted mi?
*Talán csak zavarban van Nori, hogy ilyesmit feltételez másról. Talán tényleg nem érti igazán, de abban biztos, hogy már jutott valamire. És őszintén kíváncsi arra, hogy mennyire földtől elrugaszkodott az, amire gondolt. Vagy éppen mennyire csodálatosan egyszerű.
Hamar űzi el belőle újra a gondtalanságot, már-már kezdte azt hinni, hogy annyiban marad a faggatózás, hogy nem lát rajta semmit a másik, s végre nem kell megfelelő válaszokon gondolkodnia. Már nyílna ajka a szavakra, amikor felteszi a nagy kérdést. Még a szeme is elkerekedik. Hogy a Doki? Képtelenség. Annyira képtelenség, hogy akár meg is történhetne egy óvatlan pillanatban, ha az a szép elf rájön, hogy mennyire elveszik az érzelmek között, hogyha vele van. Túl közel ül a testvére, s már kissé terhes is neki. Akaratlan hátrál kissé testével, de alig észrevehetően.*
- Először is. A Doki nem bánt. Vele egyszerűen… *Elakad a szava, nagy levegőt vesz, válaszolnia sem kell, kiül rá minden: teljesen elvarázsolta, mindenféle mágiától mentesen. De inkább legyint egyet, az ilyet úgysem tudja a lánnyal megosztani, s igazi szavai sincsenek rá.* - Mindegy, szóval: nem. Na de én sosem használtam olyan szót, hogy megtiltanám neked. Csak szeretném, ha óvatosabb lennél és nem keresnéd direkt a bajt. De ettől még be kell látnom, hogy van haszna. Én nem tudok fegyvert forgatni és az erőm sem akkora, mint a tied. Valamivel meg kell védenem magam, ha egyszer történne valami. Mert történhet. Mindenki erre hívja fel a figyelmem, lehet, hogy már elhiszem a szavakat. Mindössze ennyi. *Bólint egyet a mondat végén, megerősítve a szavait. Szerinte kielégítő a féligazság, amit elrebegett.*
19806. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2024-12-12 13:10:35
Üzenet elküldve: 2024-12-12 13:10:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 760
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ez a mai a meglepetések napja. Abban még semmi meglepő nincs, hogy Mai máshogy gondolja, kiket szabad megölni. Már megszokta, hogy ebben különbözik a véleményük. Nori-é az, hogy akik veszélyesek, azokat valóban nem kell, de akik bántják őt, azokat jobb holtan látni.
Azonban nem jut el odáig, hogy ezt ki is fejtse, mert hollóhajú barátnője előhozakodik egy olyan kéréssel, amiről nem hitte volna, hogy valaha is meg fog történni.*
- Tanítsak tűzmágiát? Én? Neked? Ömm, jó. *Nagyokat pislog a kíváncsi, barna szemeivel. Most már egészen biztos, hogy valami nem stimmel a lánnyal. Még csak nem is szükséges megküzdeni semmilyen zajjal ahhoz, hogy lássa. Egészen eddig minden porcikájával tiltakozott a mágia ellen, most pedig ő maga kéri, hogy tanítsa, ráadásul olyan varázslatokra, amivel ártani lehet másnak.
A téma közben az Elija Csókjára terelődik, de a gyanúja nem múlik el, csak épp háttrébe szorul. Elmeséli a kis lila virág történetét, ám mikor Mai visszakérdez, akkor kissé megakad, sőt, el is vörösödik, amiért hirtelen nem tud válaszolni.*
- Mit tudom én, hogy milyen ok... Nem ezt szokták mondani, ha kapunk valamit, de nem tudjuk, csak sejtjük, hogy miért?
*Végül egész boldogan mosolyodik el. Nem csak meglepetésekkel teli, de szép is ez a nap. Mai mágiát szeretne tőle tanulni, és még azzal kapcsolatban sincs kifogása, hogy kivel töltötte az elmúlt napokat. Nem érti, de örül neki.
Egy ideig még bámulja a lányt, na meg a gyönyörűen befűzött vértjét, mielőtt újra megszólalna. Igen, továbbra is imád magáról beszélni, de most már foglalkoztatják más dolgok is, főleg az olyanok, amik furák és szokatlanok, mert azok érdekesek.*
- Amúgy nem úgy volt egészen eddig, hogy gyűlölöd a mágiát, csak szükséges rossz az anyád miatt, nem akarod használni, és nekem is megtiltanád?
*Kérdezi értetlenül, mert továbbra sem tudja, hol és mi változott meg ennyire. Mai jött volna rá, hogy a mágia jó dolog? Lehet, de kételkedik benne, hogy mindez csak úgy megtörtént.*
- Bántott a Doki? *Erre a következtetésre jut, hisz Mai elmondása szerint vele töltött egy csomó időt. Közben az egyik széket odahúzza Mai elé, és leül rá, hogy jó közelről bámulhassa őt a válaszadás közben.*
//Tépett sorsok//
//Emelet//
*Ez a mai a meglepetések napja. Abban még semmi meglepő nincs, hogy Mai máshogy gondolja, kiket szabad megölni. Már megszokta, hogy ebben különbözik a véleményük. Nori-é az, hogy akik veszélyesek, azokat valóban nem kell, de akik bántják őt, azokat jobb holtan látni.
Azonban nem jut el odáig, hogy ezt ki is fejtse, mert hollóhajú barátnője előhozakodik egy olyan kéréssel, amiről nem hitte volna, hogy valaha is meg fog történni.*
- Tanítsak tűzmágiát? Én? Neked? Ömm, jó. *Nagyokat pislog a kíváncsi, barna szemeivel. Most már egészen biztos, hogy valami nem stimmel a lánnyal. Még csak nem is szükséges megküzdeni semmilyen zajjal ahhoz, hogy lássa. Egészen eddig minden porcikájával tiltakozott a mágia ellen, most pedig ő maga kéri, hogy tanítsa, ráadásul olyan varázslatokra, amivel ártani lehet másnak.
A téma közben az Elija Csókjára terelődik, de a gyanúja nem múlik el, csak épp háttrébe szorul. Elmeséli a kis lila virág történetét, ám mikor Mai visszakérdez, akkor kissé megakad, sőt, el is vörösödik, amiért hirtelen nem tud válaszolni.*
- Mit tudom én, hogy milyen ok... Nem ezt szokták mondani, ha kapunk valamit, de nem tudjuk, csak sejtjük, hogy miért?
*Végül egész boldogan mosolyodik el. Nem csak meglepetésekkel teli, de szép is ez a nap. Mai mágiát szeretne tőle tanulni, és még azzal kapcsolatban sincs kifogása, hogy kivel töltötte az elmúlt napokat. Nem érti, de örül neki.
Egy ideig még bámulja a lányt, na meg a gyönyörűen befűzött vértjét, mielőtt újra megszólalna. Igen, továbbra is imád magáról beszélni, de most már foglalkoztatják más dolgok is, főleg az olyanok, amik furák és szokatlanok, mert azok érdekesek.*
- Amúgy nem úgy volt egészen eddig, hogy gyűlölöd a mágiát, csak szükséges rossz az anyád miatt, nem akarod használni, és nekem is megtiltanád?
*Kérdezi értetlenül, mert továbbra sem tudja, hol és mi változott meg ennyire. Mai jött volna rá, hogy a mágia jó dolog? Lehet, de kételkedik benne, hogy mindez csak úgy megtörtént.*
- Bántott a Doki? *Erre a következtetésre jut, hisz Mai elmondása szerint vele töltött egy csomó időt. Közben az egyik széket odahúzza Mai elé, és leül rá, hogy jó közelről bámulhassa őt a válaszadás közben.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19806-19825