//Sok a zöld, mégse tájkép//
*Egyáltalán nem tűnik fel neki, hogy félreértették volna egymást, így Zeekx ötlete számára megmarad annak, aminek elsőre gondolta, viccnek, amit azok pontosan értenének, akik később a könyvét olvassák, vagy talán csak a hozzá készült képeket nézegetik, sőt igazából mindenki pont ugyanúgy értené, ahogyan ő is rögtön elsőre értette.
Ettől még nyilván nem így szeretné megörökíttetni magát a jövőnek, aminek majd ő lesz az egyik távoli őse, vagyis inkább csak egy múltban távol élt valakije, aki most már szellem, mivel továbbra sem képes elképzelni anyaként magát, ha pedig anya nem lesz, akkor értelemszerűen nem lesz senki háziszelleme sem senki családi sátrának, vagy házának az oltárán.
Vidám gondolat, de legalább ennyire furcsa, meg persze nyomasztó is. Talán szeszélyes mint a szél, vagy a szellemek maguk, de ettől most kicsit el is megy az élethez való kedve a róla még el sem készült rajzoknak köszönhetően, amiket tegnap este még ő is annyira nagyon szeretett volna látni. Ugyan nem fél a haláltól, de azért egy elég hosszú pillanatra beleborzong a gondolatba, ami a közeli és a távoli jövőről eszébe jut, hogy lesznek majd sok-sok évvel később olyanok, akiknek majd ő lesz vén és öreg, pont úgy, ahogyan neki meg a banya volt vén, öreg és undoríttatóan csúnya, akitől ellopta kedvenc csonttőrét. Más kérdés, hogy nem ezért tette, hanem mert gonosznak is gondolta őt. Meg mert szabadságra vágyott, amire született. Végül meg is kapta, hiszen itt van, és itt azt tehet, amit akar.
Ettől függetlenül lehet jobb lenne fiatalon, szépen és erősen meghalni egy csatában, mint ősei tíz, vagy százezrei tették, ki tudja hányan, mint ráncos és vén öreg banyává válni. De hát még nem teljesen felnőttként és az ifjúság minden szépségével és erejével könnyen gondol ilyesmiket az ork.
Most is megkísérti ez a gondolat, de a természet törvénye az életösztön. A legutolsó, legundorítóbb bogár is azonnal menekülni kezd, ha el akarják taposni, nem hogy a legnemesebb prédák, sőt még a legöregebb vad is próbál elbicegni a vadászok elől, szemeiben pont azzal a fénnyel, mintha ereje teljében lévő hímként, vagy nőstényként szökellne és szaladna. Senki sem várja és hívja a halált, talán csak azok, akik szenvedtek már annyit, hogy megváltás számukra elhagyni ezt a világot.*
- Azért kár, hogy egyszer meg kell öregedni, de ezzel nem lehet mit kezdeni. Ezért is kell minél jobban kiélvezni ezeket a napokat. *összegzi csak ennyiben a benne felkavarodó gondolatokat hirtelen, mert Zeekx kedvét nem szeretné elrontani, de igazából a sajátját sem. Szerencséjére általában elég vidám, csak ritkán gondol bele hasonlóba, így most sem tart nála túl sokáig a hirtelen rátörő rosszkedv. Tényleg, miért is eméssze magát olyasmi miatt, ami azért még bőven a messzi jövő?
El is mosolyodik újra. Napfényben és Zeekx mosolygós, kicsit talán lányos arca mellett elég nehéz sokáig szomorú dolgokra gondolni.*
- A rajz szerintem jó lesz úgy, ahogy mondod. Ehhez amúgy is te értesz *hagyja rá végül Zeekxre. Igazából nem nagyon tudja a végeredményt maga elé képzelni az elmondottak alapján, de az biztos, hogy sokkal jobb, mint a kolbászos ötlet.*
- Na és, ki az a Mer? *kérdi inkább a még el nem készült képen, vagy képeken való gondolkodás helyett. Nagyon reméli, hogy kérdése inkább hangzik kíváncsinak, mint féltékenynek, mert amúgy tényleg nem az. Az egy dolog, hogy amióta Zeekxel szétváltak ő nem feküdt össze mással, de az is igaz, hogyha lett volna lehetősége rá, mindenképpen megtette volna, végtére is nem fogadtak hűséget egymásnak. Meg az is, hogy nem is kereste a lehetőséget. Fontosabbnak tartotta, hogy legyen itt egy igazi otthona és teljesen kiismerje ezt a várost, ideje nagy részét inkább ezzel töltötte. Amúgy sem szívesen látná magát a féltékeny hárpia szerepében és teljesen biztos abban, hogy nem is állna jól neki.*
- Kedves lány? Gondolom szép. Kíváncsi vagyok rá. Mutasd meg, ha itt van a rajz róla! *kéri.*
- Az itteni borral meg semmi baj a világon, csak annyira megszoktam már, hogy a piacon veszem, ha veszek, hogy eszembe sem jutott, hogy itt is árulnak, főleg, hogy itt leginkább csak sört és pálinkát szoktam inni. A sört tényleg jobban szeretem, de a bor is finom. Annyiból jobb is, hogy kevesebbet kell meginni belőle, hogy megérezzem, meg egy liter bor olcsóbb két korsó sörnél. *mondja.*
- Mondjuk, ha már itt vagyunk, tényleg egyszerűbb itt megvenni, mint a piacról hozni. Tényleg, meddig akarsz itt maradni a fogadóban? *kérdi végül, mert őszintén kíváncsi nem csak arra, hogy ki az a Mer és hogy néz ki, hanem, hogy az ifjú papnak van-e bármilyen hosszabb távú terve, vagy inkább, - és ő erre tippelne, - éppen ellenkezőleg, hagyja, hogy minden nap mást hozzon neki, és még abban sem biztos, hogy meddig szeretne a Pegazusban maradni.*