-Cél az mindig van, attól függetlenül, hogy mi tudunk róla vagy sem, a Nornák már mindent jól előre elterveztek velünk kapcsolatban. *mondja barátságosan a törpe, majd kortyol egyet a borából*
-Képzelj el egy hatalmas hegyet, nagyobb mint bármely ezen a földön, itt volt az otthonunk.
Az egész város egy hatalmas fém kapuval kezdődik, arany, drágakövek, bármi amit csak el tud képzelni az ember, mikor a nap délben a kapura vetül aki előtte áll szinte megvakul a fényétől.
Innen egy hosszú folyosó szerű járat vezet, fehér márvány falakkal, aki ezen keresztül halad eléri magát a várost, ami egyetlen óriási csarnokból áll, melyet ezernyi vaskos gránit oszlop támaszt alá, az első negyed a főtér, itt élnek a nemesek gyönyörű márványból és mészkőből épült házakban, és itt vannak a piacok is, ahol mindent meg lehet venni, amit a hegy csak adni képes, de a leglényegesebb az az Amloshrudd, hatalmas tűzoszlopa felér egészen a csarnok tetejéig, sőt a hegy tetején egy világítótorony szerű építményben a felszínre bukkan, hogy Wylnurana mindig láthassa, és bármikor vissza találjon a törpékhez, ha kedve úgy szottyan. Alant pedig a hegy mélyében végeláthatatlan alagutak, jártam egyszer a könyvtár térképészeti részlegében, az egész hegy mélyéről vannak ott térképek, állítólag több ezer kilométernyi bányajárat van odalent, a nagy csarnokokról nem is beszélve.
*hadarja fellelkesülve, hogy a lány leírni is alig győzi, majd felsóhajt*
-De egyszer mindennek vége szakad. Nos hol is kezdjem? Nem tudni mi váltotta ki a rengéseket, egyszerűen egyik napról a másikra megőrült a föld, azelőtt sohasem tapasztaltunk ilyet. Egyesek szerint túlságosan kizsigereltük a hegyeket, és azok a saját súlyuk alatt kezdtek összeroskadni. *mondja csendesen, majd kis szünet után folytatja, látszik, hogy nehezére esik erről beszélni* -Napokon keresztül rengett a föld szinte megállás nélkül, rengetegen odavesztek, a város nagy része vagy beszakadt, vagy a lehulló törmelék pusztította el. Én és a társaim az utolsók között hagytuk el a várost, az utolsó pillanatig mentettük a felszínre a táblákat, és a relikviákat, volt aki még a király parancsa ellenére is visszatért, hogy kimenekítsen párat, felőlük azóta sem hallottunk. Nem messze innen, északra van egy hegység ott építettünk fel egy kisebb várost, és ott telepedtünk le, építettünk egy könyvtárat is, ahol elhelyeztük azt amit kimentettünk, hogy megőrizzük addig, amíg vissza nem térünk otthonunkba.
*újabb kortyot iszik a borából, hogy megnedvesítse a torkát*
-Persze vannak más települések is, többnyire minden nemes maga köré gyűjtötte a híveit, és így élnek kisebb-nagyobb közösségekben a hegyek között, a mi városunk az egyetlen független település.
A hozzászólás írója (Gari Harhigson) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.03.19 14:28:28