*Mosolyogva hallgatja a hölgyeményt, látszik, sőt, érződik rajta, hogy tiszta vérű elf, hiszen modorában semmi kivetnivaló nincsen, külleme is ápolt, és a kedvesség is erénye. Ráadásul neve is nagy.
Ugyan Alinar mindig is utálta a hosszú meséket, miket kiskorában kellett végighallgatnia, de volt egy-kettő, amely érdekfeszítően eseménydús volt, azokat kedvelte igazán, így a Holdcsillag népének neve megmaradt az ő tudatában is, ámbátor a történetekre már kevésbé emlékszik.
Gondolatmenetéből Nys kérdése zökkenti ki, így eddig elkomolyodott arcára ismét vidám mosoly kúszik fel, és készségesen válaszol.*
- Igen, Arthenior gazdagnegyedében élnek meg szívesen, másutt nem is igen találkozni olyan házakkal, amelyeket elfek laknak, ám biztosra nem mondhatom, hogy sokan lennénk. Én is sajnálom igazából, hogy erdőségeket lakott családom a várost választotta, de hát a kényszer nagy úr *mondja kicsit ismét elkomolyodva, és a kényszer részét az erdőből való távozásuknak inkább nem is firtatja, talán ez már túl intim, hogy megossza a két ismeretlen hölgyeménnyel. Talán Ardnak mesélne róla, ha kérdezné, de jelenleg elégnek érzi ezt az információ mennyiséget.
Ezután elmosolyodva hallgatja fiatal barátja lelkendezését és Nyskelienne vidám társalgását. Kicsit talán most kívülállónak érzi magát, de koránt sem akarna közbeszólni a boldog szóváltásba, leszámítva, mikor az elfnő hozzá intézi ismét kérdését.*
- Népedről még én is hallottam, örvendezetes a társaságod, Holdcsillag népének leánya *hajtja előre ismét a fejét Alinar, miközben e szavakat formálja vékony ajkaival, majd kiegyenesedik, és ténylegesen válaszra nyitja száját.*
- Arthenior még mindig többnyire emberek lakta város, így hát tünde népek szokásait nem igen veszik át, ám íjászversenyeket hellyel-közzel tartanak, de oda meg azért nem látják az elfeket szívesen, mert többünk messze földön híres a tudásáról *mondja mosolyogva, majd bólint a tavasz ünnepének említésekor.*
- Valóban létezik-e ünnep, sajnos már megesett, így nem csodálhatjátok meg varázslatosságát, ugyanis nagy port kavar itt a városban, és valóban lenyűgöző momentum. Kicsit talán visszaérzem magam a természetbe, így megmelengeti szívemet *meséli őszinte átéléssel, s látszik szemeiben, hogy nagy kalandokra hivatott ő az erdőségek mélységeiben.*
- Engedd meg, Nyskelienne, hogy én is intézzek feléd egy kérdést affelől, hogy egy ilyen híres nép leányát mi szél hozta Arthenior, a levegő városába? *kérdezi kedvesen, s koránt sem tolakodóan.*