// Toragg Trognoul//
*Figyelmesen hallgatja az orkot. Talán csak érzékei csalatják, de mintha Toragg hanglejtése megváltozna, kissé komorabb, sötétebb lenne. De nem teszi szóvá neki. Miért is tenné? Hisz még alig egy órája csatlakozott hozzá, a zöld „szörnyeteg”. Kissé megsajnálja, hisz bizonyosan rossz lehet neki, hogy övéi között nem találja a helyét. Talán ezért is érzi, úgy hogy sorsuk kicsikét hasonló. Ő maga is tudja, milyen az ha olyan elvárásoknak kell megfelelni, amit egyszerűen nem tud teljesíteni az ember vagy éppen egy ork.*
-Soha nem értettem, az olyan embereket, akiket nem érdekel semmi más, ami nem megszokott.* húzza el kelletlenül a száját.*- De így kerek a világ. De számodra, talán mégis kicsit könnyebb a helyzeted, a gyógynövények ismerete igen hasznos dolog. S tudomásom szerint vannak olyan növények, mely ilyen- olyan nyavalyákra igen jók. S az erdőben biztos találni mindenfélét. Jó magam csak az írás, olvasáshoz és számoláshoz értek. S némiképp a zenéhez.* mosolyog Toraggra.* - Na és valamelyest a kardforgatáshoz, s fogtam már kezemben íjat is. De ahogy elnézlek, te magad is érthetsz azért a harchoz.* kissé kihajol az asztal mögül, és végig néz az orkon, egy mosoly kíséretében, hogy nyomatékosítsa mondani valóját. Már rég befejezte az evést, hisz az orkkal való beszélgetés elvonta a figyelmét az éhségéről. Kíváncsisága nagyobbnak bizonyult. A fogadós is arra a megállapításra juthatott, hogy Myryan nem folytatja tovább az étkezést, hangtalanul érkezik az asztalukhoz.*
-Elnézést a zavarásért, de ha megbocsátanak, elvinném a hölgy tányérját.* s már nyúl is a fatányérért és az evőeszközökért.*
-Oh, természetesen, köszönöm.* köszöni meg illedelmesen a lány a fogadós figyelmességét, hisz teljesen megfeledkezett az előtte levő reggeliről.*
-Ha még esetleg szolgálhatok valamivel, szóljanak bátran. * mondja, s távozik az asztaltól, ismét magukra hagyva a furcsa párost. Toragg figyelme a fogadó ajtaja felé irányul így ő maga is odapillant. Egy nőstény.*
„ Hmm, milyen kegyes egy nap eddig csak könyvekből olvastam róluk, és most pedig kettőt is van szerencsém látni.”
Szívesen látná az ork vonásait mikor az megpillantja a nőt, de az álarc makacsul védelmezi azokat. Eltöpreng rajta, miért is hordhatja azt.*
„Talán hozzá tartozik az életéhez egy ork sámánnak, vagy más miatt rejti el a külvilág elől.”
*Kérdések sokaságát tudná, rázúdítani az idegenre, de semmiképp sem akar tolakodóvá válni. Hisz már így is többet tud róla, mint a másik ő róla. De hát neki tényleg, nem volt olyan izgalmas az élete, mint Toraggnak.*
-Irigyelek, amiért már ilyen sok helyen jártál és találkoztál már más népek egyedeivel.* hangjában és szemében némi csalódottság, de csak egy pár percig fedezhető fel, talán fel sem tűnik a másiknak. Hisz a következő pillanatban, már ismét a férfira mosolyog. Furcsa ötlet az ami a fejébe ötlik. Szívesen tartana Toraggal, már csak azért is mert többet megtudhatna a népéről és mert úgy tűnik több tapasztalattal rendelkezik, mint ő. Az ötlet igen kecsegtető, csak nem is tudja, hogy fogalmazza meg a másiknak. Pár perces csendben, melyben csak a halk szuszogásukat lehet hallani és a kortyolást. S saját „fogaskerekeinek” lassú monoton kattogását, ahogy a szavakat keresi. Néha szóra nyitja száját, majd tétován csukja vissza. Hasonlít most egy gülledt szemű, tátogó halra. Hogy leplezze tanácstalanságát, olyankor inkább ismét kortyol a kissé már kihűlt italból. De a csend kezd lassan kínossá válni, legalábbis számára, így épp itt az ideje, hogy kinyögje végre mondandóját. Végül talán megtalálja a megfelelő szavakat. Felnéz.*
-Ha esetleg, nem szeretnél egyedül bolyongani a városban vagy az erdőben, szívesen csatlakozom hozzád. Hisz hellyel-közzel azt hiszem egy a célunk. És még tanulhatunk is egymástól… ezt-azt.* tágra nyílt szemekkel várja az ork reakcióját.*
A hozzászólás írója (Myryan Arlyan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.17 15:05:29