*Kellemes hang rántja vissza a valóságba merengéséből. Egy fiatal lány hangja, aki épp a rántottáját rendelte. Szemérmetlenül végigméri, majd mikor rájön hogy esetleg zavaró lehet, elfordította tekintetét, mintha nem is érdekelné. Pedig szó mi szó szemrevaló, és a szépet dicsérni illik. Odafordul hát a lányhoz hogy megszólítsa, ám a fogadós megelőzi, s mintegy kihívásként jelentőségteljes pillantást vet Idaenere, aztán a lányhoz fordul hogy szóba elegyedjen vele, ő azonban ügyet sem vetve rá megfordul. Idaene türelmesen várta míg végeznek, majd mikor a lány megfordul hogy helyet keressen magának, megszólítja.*
-Várj egy kicsit. Kérlek , csatlakozhatom hozzád ? Új vagyok a városban, és érdekelne pár dolog. Talán te segíthetsz nekem. *Reményteli arccal áll ott, mint akinek az élete függ a választól. A lány Széles mosollyal fordul felé, s azonnal vissza is foglalja helyét a pultnál.*
-Óh. Azt hiszem szánhatok rád egy kis időt.
*Feleli, majd érdeklődve várja Idaene kérdéseit, közben úrinőhöz illően nekilát a rántottájának. Idaene most nem tudja mivel is kezdje. Egyből nem térhet rá a lényegre, hiszen azt sem tudja hogy fogadná partnere a szándékait. Körültekintőnek kell lennie, hogy minél gyorsabban célhoz érjen.*
-Csak meg szeretném ismerni a várost, tudni amit tudni érdemes, amire egy magamfajta utazó kíváncsi lehet. *Erre a lány is végigméri, majd mélyen a szemébe néz, mintha azt próbálná kideríteni mennyire is őszinte a férfi. Úgysem emgy semmire, Idaene álarca mögé szinte lehetetlen belátni. Ő még a legnagyobb kínok közt is képes olyan arcot vágni , mintha bárányokat simogatna a réten.*
-Utazó ? Úgy érted vándor vagy ? Különös. Első látásra nemesnek néztelek, vagy legalábbis egy nemesi küldöncnek. *Kacagva újra végigfuttatja tekintetét Idaene kopott ruháin, és szinte hibátlan arcán. Szinte már zavarba ejtő az érdeklődése. Most azonban nem folyamodik a csuklyához, mint általában. Ennek a lánynak el kell nyerni a bizalmát, ha jobban nem is , csak amíg közelebb viszi a célhoz.*
-Még hogy én nemes. *Nevet egy nagyot a hallottakon majd folytatja.*
-Nincs bennem semmi nemesi vonás higgy nekem. Apám vadász volt, anyám gyógyító. Én pedig jobbára célt keresek a nagyvilágban. Mindenhol talál az ember olyat ami érdekli, itt is szeretném megtalálni ezt a valamit. *Majd zavartan a fejéhez kap, s szégyentől elvörösödve szólal meg ismét.*
-Bocsáss meg, még be sem mutatkoztam. Idaene, Idaene Carem, kóbor lovag, sárkányölő és vándor nemes. *Viccelődik saját magán. Viszont volt igazság is abban amit mondott. Ha viszont kiderülne származása, könnyen a tolvajok célpontjává válna. Jobb az ilyesmit véka alá rejteni, ha idegen az ember. A lány is felkacag a kis tréfán, majd kezet nyújt.*
-Szólíts Eivah-nak. Nos én végeztem, ha készen állsz akár indulhatunk is. Azt hiszem a Holdudvar érdekelhet. *Azzal el is indulnak a kijárat felé, távozásuk előtt Idaene még visszapillant a fogadósra, s egy elégedett mosollyal üzen neki.* ~Azt hiszem ez a kör az enyém. *Azután követi Eivah-t a Holdudvar felé. Gyorsabban haladnak a dolgok mint remélni merte.*