//Caletnia Phyaltet//
*Az elf nem a legkedvesebb szavakkal próbálkozik a nőnél. Nem kenyere az udvariaskodás, sőt beszélgetni se igazán szeret. Azt viszont tudja, hogy a nők igénylik ezt. Előtte. Úgy szokta kezdeni, ahogy most is, aztán ha ez egy nőnek sok, akkor nem is próbálkozik tovább, hanem keres másikat. A mimózákat nem bírja.
A kis vörös lány nem riad meg. Alaposan megnézi Lanetiát, de végül elmosolyodik. Az elf is jól megnézi magának. Főleg a vörös haját bámulja, de a szemeibe is belenéz, jó mélyen, aztán halad tovább lefelé. Szemrevaló teremtés, azt meg kell hagyni.
A lány hasonló stílusban válaszol, nem finomkodik, nem kertel. Úgy látszik, tetszik neki a közeledés, mert rögtön egy erdei sétára hívja Lanetiát.*
"A fák susogó lombjai és a madarak önfeledt csivitelése között a legjobb. Tetszik nekem ez a leányzó!"
*Ahogy a lány felhajtja a gyümölcsteát, az elf is belekortyol a saját teájába. Még forró, gőzölög is, úgyhogy csak óvatosan issza. A felkérésre így felel:*
- Egy erdei séta a lehető legjobb. Szeretem az erdőket, ahogy mi elfek általában. Ott mindig van valami érdekes és váratlan, ami izgalmas, nem igaz?*mondja kacsintva egyet és megbillentve a fejét. Fújja a teát, hogy egy kicsit hűljön és kevergeti közben a cukrot benne. Körbenéz a vendégseregen, majd így szól a leányhoz:*
- Nem idevalósi, ugye? Hasonló szépséget nem igazán látni errefelé.
*Bevetette a puhító mondatot is, de van még valami, ami elmaradhatatlan, ha egy nőt meg akar hódítani: az ital. Az alkohol, amitől feloldódnak a gátlások.*
- Látom, elfogyott a teája. Mit szólna egy körtepálinkához?
*A szája elé teszi a kezét és úgy hazudik suttogva, mintha ismerné a helyet, ahol most jár először:*
- Elárulom, hogy nem olyan erős, amilyennek kéne lennie. Tudja, hogy megy ez az ilyen helyeken. Az íze viszont nagyon zamatos.