*A zsoldos élvezi a kis játszmát ami Lina és közötte alakult ki, bár illúziókat nem kerget. Tisztában van azzal a ténnyel, hogy egy Linához hasonlatos szép fiatal hölgy szóba álljon vele, ám ebben a pillanatban csavar egyet a játékon.*
-Talán igazad van.*válaszolja kissé lesajnáló hangon tegezésre váltva, de arcán még mindig kedves mosoly ül.*
-Bár kissé fáradt vagyok egy ilyesfajta beszélgetéshez, talán, hangsúlyozom TALÁN, mégis fenn tudod tartani az érdeklődésem. De ehhez azért kicsit többre lesz szükség.*kacsint rá, és felhajtja az almabor maradékát. "Na, Csillagszem. Játsszuk le a dolgot." gondolja magában vidáman, s valóban érdekli vajon a nő be tudja-e hálózni és ha igen mégis miféle zsákmányra számít? Feltéve persze hogy egy tolvajról van szó, amiben a lovag már azóta egészen bizonyosnak érzi magát, hogy a nő első gesztusait meglátta a saját irányában. Kizárt, nincs olyan nő kit ingyen az ágyába vihetne. Rá van sütve a bélyeg: zsoldos, gyilkos, erőszaktevő, rabló, haramia, útonálló. Ő nem befogadott sehol, legfeljebb csak... eltűrt. És ez a tudat dühössé tette mindig, de most csak egy kis vállrándítást csikar ki belőle. Gondolatai visszatekeredenek a nőhöz, bár jó fél percre csakugyan elmerengett, mint akit a másik nem is érdekel, vagy ne is tudna róla, hogy ott van. Ekkor ötlik fel benne egy gondolat, mi szerint Lina hivatásos örömlány is lehet. De akkor tán nem így incselkedne. "Rendben van, a kutyák csaholnak, feltüzelve várják a prédát. Eresszük ki a medvét..."- gondolja, és arcán újra mosoly ül. Közelebb húzódik Linához, és jobbjával gyengéden magához húzza, persze nem tolakodón. Baljával a nő füle mögé simít egy tincset és belesuttog.*
-Ó hiszek én neked. Csak épp nem vagy az esetem...*hangja meglepően lágy, oly kedvességgel ejti ki a becsmérlő szókat, hogy a lánynak olybá tűnhet dícséret hagyta el a lovag száját.*
-Még valami, ha a tüneményes unokahúg élete fontos neked, bízz bennem. Én vagyok a pajzsa. És lehetőleg... ne próbálj hátbaszúrni.*hadarja suttogva, majd lesz ami lesz alapon futólag megcsókolja a nőt, majd elengedi és elhúzódik tőle. Biccent felé, s már ott sincs. "A vadászat elkezdődött..." gondolja, s nem néz hátra. Nyugodt, lassú, megfontolt léptekkel indul el a lépcső felé, mely a szálláshelyre vezet. "De vajon ki a vadász, s ki a vad...?" teszi fel somolyogva magának a kérdést, mely valóban érdekes dilemmát vet fel. "Vajon a kutyák rámozdulnak a medvére...? Gyere csak szépségem... indulj csak utánam..." ekkor érkezik a lépcsőhöz, majd futó pillantással felméri a fogadót. Tekintetével megtalálja Luxot, majd a Kanalim nevű pasast is. Aztán pillantása Linára siklik, kérdőn néz rá, majd fejével felfelé biccent és el is indul.*
A hozzászólás írója (Atiesh Raleigh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2012.05.15 22:05:47