*Yaral elmosolyodik amint kiderül, hogy egy tengerésszel van dolga. Mindig is kedvelte őket, lenéző stílusuk miatt. Egy pillanatra megkísérti a vágy, hogy megüsse, amikor az őt le földestalpúzza, de a gondolat, hogy Loqnak igaza van lenyugtatja.*"Mit tudok én arról milyen tengerésznek lenni. Majdnem egész életemet a szárazföldön töltöttem. Talán akkor egyszer nem amikor a kalózokkal utaztam, de az egy régi történet."
- Nos kedves Loq, többé-kevésbé örülok, hogy megismertelek. Én a magam részéről egyszer voltam csak a tengeren. Akkor is kalózokkal, bár nem mint fogoly. De ez egy régi dolog és nem is untatnám vele, ha csak nem kíváncsi rá amit nem feltételezek. Hogy őszinte legyek nem tudok semmit a tengerről csak azt, hogy szeszélyes és kiszámíthatatlan. De ha mesél róla, akkor...Nos mondjon valamit arról, hogy milyen tengerésznek lenni.
*És ez most tényleg érdekli. Nem csak azért mondta, hogy beszélgessenek valamiről. Ha unatkozna az ork társaságában már rég elnézést kért volna a zavarásért és nem zavarja tovább. Így viszont...Iszik egyet a jó borból, a levegőbe enged egy karikát és ha a szemével nem is, a fülével azért odafigyel az orkra.*