//Nibat Uvekin//
*Nibat elég sokat kérdezősködik, ami.kicsit frusztrálja a leányzót, ért nem szokta meg, hogy ilyen sok kérdést tesznek fel neki egyszerre. Úgy érzi, mintha valami vallatásön lenne, de próbálja magát ezen túltenni, és mosollyal az arcán válaszol, lehetőleg sorban a feltett kérdésekre.*
- Óh, ő? Xanon a neve. Nagyon szelíd, már egész kiskora óta én nevelem. *mondja egy mosollyal az arcán.* Köszönj szépen Xanon! *mondja, megsimogatva a kis mókus fejét, mire az állat valami csipogáshoz hasonlító hangot ad ki, üdvözölve a férfit. A kérdésre, miben arról érdeklődik, honnan érkezett, Kylan egy kissé zavart arcot vág. Igazából csak azért, mert nem tudja,hogy erre most hogyan válaszoljon, de végül összeszedi magát, és bár kicsit remegő hangon ugyan, de belekezd.*
- Hát, az az igazság, hogy én, én valójában nem igazán tudom. Már elég rég elindultam onnan egészen északról. Egy nagyon kicsi faluból a hegyek lábánál. - Mondja ki végül.* És te, honnan jöttél? *Kérdi. Ez így utólag nem is tűnt neki olyan nehéznek, de először nagyon is az volt, mert igazából abban a faluban sem töltött olyan sok időt. A mesterével állandóan a hegyekben jártak, akiről olyan sok jó emléke nincs, de apja helyett apja volt, és segített neki megerősödni. Csak éppen a világi, meg egyéb dolgokról nem tanított neki semmit, így éppoly tudatlan mint egy néhány éves kisgyerek.*
- Hogy? Mit? Öhm... Igen, kérnék valamit. *feleli zavartan a kérdésre, ami ki húzta óta gondolataiból, és emlékeiből.* Te mit rendelsz? Mert akkor azt iszom én is.
A hozzászólás írója (Kylan Frenze) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.08.20 22:09:04