- Igazából már csak azért is jó lesz a gyümölcsbor, mert még sosem ittam! Kíváncsi vagyok rá.
*Reagál a barnahajúra. Aztán várakozik az asztalnál, hiszen beszélgetőtársa elment a borokért. Nem kell sokat egyedül ücsörögnie, ugyanis Naah pillanatokon belül már eléje rakja az italt.*
- Egészségére!
*Emeli ő is a kupáját, majd belekóstol a borba, és tetszik neki az íze.*
- Végképp elveszve valóban nem vagyok, de azért nem ismerem ki magam itt egykönnyen. Bár igazából mindent megtalálok, amit akarok, csak nem biztos, hogy elég gyorsan. És miért jött városunkba, ha szabad tudnom?
*A következő kérdésen egy kicsit elgondolkozik. Ez egy olyan dolog, amiről folyton változik a véleménye. Hol visszavágyna, hol pedig örül, hogy elszakadt nevelőitől.*
- Furcsa, ez lenne talán a legmegfelelőbb szó rá. Egész gyermekkoromban sehova se tehettem meg egy lépést egyedül, ezért néha még most is keresem a szüleimet a tömegben, mert elfelejtem, hogy már egyedül élek. És mit ne mondjak, kicsit megkönnyebbült érzés is, hogy már nincsenek velem, szeretem magam irányítani a jövőmet. De ha már itt tartunk, ön mióta él egyedül, és milyen érzés?
*Mondandója végeztével újra beleiszik a borába, és azon morfondírozik, hogy mit válaszol neki asztaltársasága.*