//Lleanysta Shyeldeora//
*Egy kicsit megzavarodik, a kedvességtől, ami a nevét illeti. Most ugyan előjött néhány emlékfoszlány, egy magas fáról, amit elfek táncolna körbe, de, ahogy beleélné magát az emlék értelmébe, az máris kifakul az elméjéből.*
- Nem tudom, hogy ez cím-e, vagy mi más. Sajnos ezt az emlékemet elvesztettem valamikor, nem is tudom, hogy miért említettem, csak a nevem mellé illett hirtelen. Nem hinném, hogy nagy jelentősége lenne, hiszen én magam sem tudom, hogy miről van szó. *Az ajkai rövid, fájdalmas görbületbe váltanak, de gyorsan túlteszi magát a megpróbáltatáson. Az események, most mintha belassultak volna, mintha csak egy láthatatlan kéz „Az Órába” tette volna kezeit, így az idő homokszemeinek egyenletes pergésének üteme szétzilálódott. A tea is lassabban fogy, mint, ahogy azt az ifjú elf szomjazó torka a magának követeli, viszont a beszélgetés közvetlenebbé válik az elf származékok között. Főleg a kézcsók után, mintha a mellette ülőnek felvillant volna a szemében valami, amit Hyran örömnek titulál. ~ Ki ne örülne, ha egy normális férfi megadja a tiszteletet, amit megérdemel? ~ Ennyiben marad magával, nem gyanakodik a fakószín szépségre.*
- Ugyan Lleanysta, ez magától értetődő. Idegen város, idegen szokások. *A kedves mosolyt most egy kissé megszélesíti, és ezzel az ő oldaláról le is zárja ezt a kis ügyet. Az őszinteség mindig kifizetődőbb, mint a hazugság, mert az egy idő után felemészt. Ha az igazság fáj is, a lelkünk megmaradhat szabadnak.*
- Félvér? Érdekes, nem hittem volna. *Az idő hirtelen visszaáll, és a férfi pedig körberopogtatja a nyakát, egy fél fejkörzéssel. Kissé beleragadt a csodálatba, amit most egy furcsa gondolat szakított ki látszólag törhetetlen keménységéből. ~ A félvérekre mindig rossz sors jut, de ez a hölgy nem tűnik számkivetettnek. Sőt, nemesi kinézete van, akkor miért mondja, hogy nincs a világban helye? Talán elszökött otthonról? Vagy kitagadták netán? ~ Morfondírozik magában, de nem fogja megkérdezni ezt a nőtől. Két okból sem, hiszen ha nem igaz, akkor megsértheti őt, ha pedig igaz a gondolatmenete, túl nagy fájdalmat is okozhat e szépséges teremtésnek. Elmélkedését egy újabb korty tea mögé rejti, így nem feltűnő, hogy az agya éppen erős aktivitásban van.*
- Meséljen magáról, persze csak van kedve hozzá. Vagy menjünk máshova? Odakint jobban érzem magam. *Próbálja meg Lleanysta-t kihúzni a füstös fogadóból. Mag sem tudja, hogy honnan jött az ötlet, de ami még feltűnik neki, hogy a hölgynek nincsenek csomagjai. Márpedig egy ilyen határozott úrihölgynek legalább két ládával kéne utaznia, ezt már megtanulta vándorlása során. Félrekapja a fejét, mert éppen mellettük csúszik meg a padlón a cseléd egy hangos sikoltással, még a seprűjén sem tud megkapaszkodni. Mire megmozdulna, már a segítőkész kezek emelik fel, persze néhány kéz illetlen helyeken is megnézi, hogy fáj-e a cselédlánynak, nyilván csakis szegény pára egészsége megőrzése miatt. Úgy tűnik a hősi pók még halálában egyszer visszavágott, mert a cselédlány talpa alatt furcsaszín miazma húzott csíkot a padlón, ahol elesett a felszolgáló. A kis közjáték után Lleanysta-ra néz az elfünk, kérdőn tekintve rá, hátha megkapja az előző kérdésekre a feleletet.*
A hozzászólás írója (Hyran Lardon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.06 21:55:06