//Lleanysta Shyeldeora//
*Őszintén mesél, sallangmentesen, egyébként sem tudna mit hozzáfűzni, hiszen nem emlékszik, hogy mi volt. Hazudni sem tud, hogy ki ő, vagy ki volt ő, hogy pontosabban leírjuk a jelenlegi állapotát. Lehet, hogy egy mesés elf herceg, mint a mesékben? Vagy egy a sok közül, egy arctalan, aki csak élvezte az életet? Egyikről sem tud többet, akármelyik lehet és egyik sem. Persze jól jön neki a vigasztaló szó, de nem nagyon tud vele mit kezdeni.*
- Még én sem tudom, hogy mit fogok kezdeni. Talán lesz a városban egy tudós, vagy varázstudó, aki helyrerakja elzárt emlékeimet. *Mondja reményteljesen és egy kicsit elréved Lleanysta válla felett. Lángok csapnak fel lelki szemei előtt, valaki sikít, ő pedig odakapja a fejét. A kép, mielőtt kiélesedne, megszakad, csak egy smaragdzöld szempár tekint felé szomorúan. Megrázza a fejét, majd vidámabban keresi meg a félelf szemkontaktusát. Főleg, a kedvesnek tűnő érintéstől, ami kissé meg is riasztja őt, nem várta a fizikai kontaktust e kedves teremtéstől.*
- Mit számít vakolat, ha a fal sziklaszilárd? *Bókol újra, Lleanysta furcsán tökéletes teremtmény és eléggé impulzív. Látott már sok nőt Hyran – még ha nem is emlékszik rájuk pontosan – az érzések visszajáró vendéként köszöntik őt. Nem tudja eldönteni, hogy mit akar tőle még mindig a félelf, de jelenleg nincs ellenére a közeledés. Talán a vörös szemek, amik fájdalmas vonzalmat indít meg a az elfben, kettészakítva a lelkében felkavart nyugalom tavát.*
- Mindenképpen! Halottam itt egy Holdudvar nevű helyről, az biztosan megtenné. Már a neve is felkelti a kíváncsiságom. *Őszintén csillanó barna szempár néz a félelfre és mikor az rendel a csapostól Hyran még egy kérdést feltesz az aranyakat a zsebébe besöprő férfinek.*
- Merre találjuk a Holdudvart jó uram? *A kocsmáros nem először hallhatja ezt a kérdést, mert a szemei máris egy irányba mozdulva mutatnak, amit Hyran is követ a tekintetével.*
- Azon az ajtón kimennek, az a Holdudvar. *Válaszolja és még a kezével is a szavaival megjelölt útvonal felé mutat. Elfünk felkel és felteszi magára a földön heverő felszerelését, majd ha Lleanysta engedi, lesegíti őt a székről.*
- Köszönjük a tájékoztatást, a tea egészen ízletes volt. *Mondja kissé felélénkülve, majd a vörös ajkú hölgyre pillantva elindul kifelé az ajtón. A kocsma megint megdermed egy pillanatra és most Hyran is kap pár irigykedő, vagy épp vészjósló pillantást, de ő csak a kardjára helyezi a kezét és úgy sétál tovább. Nem szereti a meglepetéseket, főleg úgy, hogy még nem tudja, hogy ki ő valójában. Az ajtót kinyitva félreáll, hogy Lleanysta távozhasson először a Pegazusból. Ő is kimegy végül és finoman beteszi maga mögött az ajtót.*
~ Ha nem lenne ennyire füstös, még egész jó kis fogadó lenne. ~