*A tündér megint itt van a fogadóban. Éhes ugyan, de most nem rendel. Azt akarja megkérdezni, hogy mennyi itt egy szoba. Ha nagyon drága, akkor elmegy az erdőbe. Ott enni is tud és aludni is. Biztosan vannak olyanok, akik számára ez rangon aluli, de neki nem. Az erdei faluban ugyan házban laktak és volt ágy is, de időnként kint aludtak az erdőben. Főleg akkor, ha késő estig dolgoztak kint. Sokszor aludt fák tövében, ágakon és jól érezte magát.
Odajárul a pulthoz és megkérdezi a fogadóst, hogy mennyi egy szoba. Amikor meghallja, a szemei nem kerekednek ki, de majdnem. Nem akarja megsérteni a tulajdonost, ezért csak nagyon szépen megköszöni a választ és távozik a hátsó bejáraton. Jó lesz az erdő. Nem kell nagyon messzire menni, a szélén is látott olyan fákat, amiken eltölthet egy éjszakát. És legalább megnézheti, milyen ez a Holdudvar éjszaka, amikor beragyogja a holdfény. Ma már körbejárta a várost. Az útjának vége lehetne, ha elfogadná az árat, de neki ez sok. Még nem tudja, hogy máshol sem igazán vannak olcsóbb szállások. Az is igaz viszont, hogy egyáltalán nem megterhelő neki esténként visszamenni az erdőbe. Mikor a faluban lakott, a mezőről vagy az erdőből ment vissza a lakóhelyre. Itt majd fordítva csinálja, a városból megy vissza az erdőbe. Városlakó lesz belőle illetve mégsem, mert csak a napjait akarja benn tölteni, az éjszakákat nem. Kbegemoko Bgulubgulu Adongobetk távozik is a hátsó ajtón.*