//A főnixpecsét//
*Valer kissé zavarba jön az őzleves láttán, és gondolatban szidja magát, amiért azt gondolta, az elfek nem esznek meg mindenfajta húst. "Csak én lehetek ennyire eszement, hogy képes vagyok elrágcsálni a fagyott, száraz fenyőmagot, és még a füvet is megeszem, ha épp nincs más, de elhányom magam, ha letesznek elém valami őzből vagy nyúlból készült ételt" - gondolja, és ahogy a levesre néz, érzi, hogy már kavarodik is a gyomra. Mindenesetre nagyon éhes, úgyhogy megpróbál erőt venni magán, és kanalazni kezdi a levest, amikor szörcsögő hangra lesz figyelmes. Csodálkozva néz Ttarira, aki két kézzel markolja a tányért, és úgy issza a tartalmát. "Na most már tényleg nem bírom tovább" - gondolja kissé kétségbeesetten, de azért összehoz egy mosolyt.*
- Ami azt illeti, én nem iszom meg sem a bort, sem más hasonló italt, mert szerintem az emberek undorítóan viselkednek tőle. Azt hiszem, hozok magamnak még egy teát.
*"Az talán jót fog tenni a gyomromnak is" - teszi hozzá gondolatban, és igyekszik kiverni a fejéből a széllel szárnyalva futó őzek képét. "Attól még nem lesz kevésbé halott, hogy nem eszed meg" - tesz magának szemrehányást, és a pulthoz lép. Gondolataiba mélyedve nem igazán veszi észre, hogy merre lép, de a pultnál ücsörgő férfi még így is feltűnik neki. Igyekszik nem nagyon bámulni, nehogy az felfigyeljen rá, de kellemetlen érzéseket kelt benne az idegen alakja.*