*És újfent a fogadó... tulajdonképpen elmondhatja, hogy a fogadó egyfajta motívumként nyert már helyet a tudatában, mely a dohány és az alkohol szagát jelenti. Minden alkalommal örül, amikor kilép, hogy friss levegőre érkezik, ezután mindig elfelejti, milyen nehéz is az itteni légkör, így mindig újra és újra ólomsúllyal zuhan a vállaira. Úgy érzi, ezt sosem lesz képes megszokni. Az itteni büdös levegőtől még kicsit kábultan ér a pulthoz, ahol meg a száját sincs ideje kinyitnia, de már ott díszeleg előtte egy pohárka pálinka. Ilyenkor már késő lenne belekezdeni abba, hogy ő nem igazán szeret ilyen erős italt inni, mert hamar megárt neki, hiszen nem csak hogy ott díszeleg az említett szomjoltó, de már az árát is kifizették helyette. Igazán modortalan dolog lenne bármit is mondani ahelyett, hogy:*
- Köszönöm *böki ki, majd gyorsan megragadja a poharat, azonban amikor Eris egyvégtében lehúzza a sajátját, egy apró vállrándítás kíséretében követi a példáját. Mint később kiderül, ez igen nagy hiba volt. Ahogy a pálinka leszalad a torkán, szinte úgy érzi magát, mintha egy kalapáccsal fejbe vágták volna, kis híján el is terül a földön. Azonban ez még csak a kisebbik baj, hiszen ez mindenkivel megtörténik, aki ritkán iszik alkoholt. Verner ettől még nem is ijedne meg, ha ezt nem követnék további dolgok, amik már valóban csak nála jelentkeznek (legalábbis ő szinte biztos benne): először a világ a szemei láttára vesz fel enyhén lilás árnyalatot, majd kicsit elmosódik a kép, a fülében visszhangzani kezd minden, amit hall, és érzi, hogy a valóság újra összemosódik a képzeletével. Újra szaporábban kezdi venni a levegőt, miközben óvatosan (már amennyire most képes ilyenfajta mozdulatra) lehelyezi az üres poharat a pultra.*
- Lehet, hogy ezt inkább nem kellett volna *persze, késő bánat, már megtette, de most akkor is bután érzi magát emiatt* Nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz, talán... talán megártott egy kicsit *persze azt nem tudná elmagyarázni, hogy éppen a szeme láttára borítják el a valóságot képzelgései, de talán Erisnek ennyi magyarázat is elég lesz. Őrültségét még magának sem ismerné be, nemhogy másoknak... egyenlőre kénytelen lesz kicsit összeszednie magát, és úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi komoly.*