//Nolie Piwerd, Mordach Harders//
*Noha már nem sok látszik a Napból az égen, Iriana mégsem tart semmitől az ismeretlen erdő véget nem érő fasorai között. Mordach bár sérült, de már a puszta megjelenése is biztonságérzetet nyújt azok számára, akik az oldalán tudhatják magukat.*
~ Egyáltalán hogy lehetnek egy ilyen rendes embernek ellenségei? ~ *A kérdés helyénvalónak tűnik; Mordach őszinte kíváncsisága és meleg természete a tündérek felé nem egy olyan személyre vallanak, aki úton-útfélen magára haragítaná a helyieket.*
~ Talán jobb, ha nem akarom megtudni hogyan, és miképp szerezte a sebesülését. ~
*A holdudvarra kiérve már összehúzza magát, és picit leszakad a többiektől. Nem tud gyönyörködni a környék szépségében, az agya viszont még üzemel.*
~ Nolie igazán megfontolt, nem is tudnám megmondani, hogy mi az, ami felkeltené az érdeklődését. Az már biztos, hogy nem szívesen beszél a gyerekkoráról, és azt is nyílt titokká tette, hogy kik miatt. Nem számít, a jó szándékáról már tanúbizonyságot tett a tisztáson. ~
*A fogadóba beérvén azonnal tüzet fognak a sápadt fülei, és úgy néz ki velük, mint egy rosszul kidekorált bohóc. Szerencséjére nem kell sokat igazgatnia a haját, hogy elfedjék a két vörös paprikát a fején. Mordach ismerheti a fogadóst, mert miután fejbiccentést váltanak, csak úgy, fizetség nélkül a szállások felé indul.*
- Hova üljünk? *kérdezi Nolie-t, aki ha kiválasztja a neki szimpatikus asztalt, vagy épp asztali szomszédokat, akkor már le is ülnek egymással szemben. A pincérek csak úgy sürögnek-forognak a vendégek között, a konstans nyüzsgés pedig sajátosan teremt privát légkört a megannyi vendég sűrűjében. Még mindig égő fülek, zsibbadt láb, ellazult gerinc, lelassult légzés, és mindezért csak egy fájó hátsóval kell fizetni, ugyanis a széknek csúfolt ülőalkalmatosság nem épp a legideálisabb.*
~ Legalább szép! ~ *találja meg a pozitívumot benne Iriana, aki aztán inkább behajtja a lábait maga alá, így teljesítvén ki a kényelem érzését. Az már csak extra, hogy így még ki is tud látni az asztal mögül. Miután felveszi ezt a pár percig bizonyossággal tökéletes pozitúrát, lelkiismeret furdalása támad, amit Nolie egyik – még a tisztáson elejtett – mondata okoz. Már út közben is fontolgatta, hogy felhozza, de túlságosan is erőltetettnek tűnt, ezért inkább most hozza fel, de ugyanolyan erőltetetten. Nem tudni, hogy a tündérek, a nők, vagy Iriana ilyen bonyolult-e, vagy ez a három így egyben.
- Nem igaz, hogy nem tudtál még másnak segíteni! *egy üres kocsmában sem zengtek volna a falak ettől a hangerőtől, de itt most suttogásnak is alig mennek el* A tisztáson szó nélkül segíteni akartál Mordach-nak! *legalább mosolyogva bólogat, hogy ha esetleg semmit nem is ért Nolie, legalább azt ki tudja következtetni, hogy valami bíztatót mondtak neki épp.*
- Milyen kellemes egy -- *ekkor egy részeg alak picit nekiütközik Iriana vállának, akinek így elakad a mondata, de mint egy ingaóra, visszatér az eredeti pozíciójába, és rendíthetetlenül befejezi, amit elkezdett* hely! Nem szoktam hasonlókba járni, de… mindig jó új dolgokat megtapasztalni. *”anyád!”, hallatszik egy üvöltés a kandalló mellől, amit pár pofon követ a két dulakodó vendég között, miközben a falon széttörő üvegek szolgálnak aláfestő muzsikaként az eseményhez. A többiek közben, erre ügyet sem vetve, társalognak és isznak tovább* Igazán lenyűgöző! *a lány elkezd tapsolni a kis kezeivel, de pár szomszédos alak igen csúnya pillantásokat vett rá, ami meggyőzi arról, hogy először csak lassabban és halkabban paskoljon, aztán csak némán, míg végül visszateszi a hófehér végtagjait az asztalra.* Ó… azt hittem ilyenkor kell tapsolni a színdaraboknál!