//Raken Doral//
*Lehet, hogy mindenkinek egészségesebb lenne, ha ő nem lenne ennyire kíváncsi. Bár igazából a mostani még mindig tarthatóbb helyzet, hiszen nem kérdez vissza nyíltan, csak magában mereng el a dolgon. Nem mer mindenre kérdéseket feltenni, mert még a végén megint megkapná, hogy túl közvetlen és lerövidít olyan utakat, amik normális helyzetben eszébe sem jutna.*
-Csak... Mivel kössem ki?
*Látszik rajta, hogy tényleg tanácstalan. Nemcsak nyerget nem rakott a lóra, hanem kantárt sem, ez pedig kicsit megbonyolítja a helyzetet. Ő hiába tudja, hogy Lupo nem fog elkóborolni semerre, nem tudja, hogy mennyire fognak az emberek megbotránkozni, ha csak úgy otthagyja a lovat a kocsma előtt. Próba szerencse.*
-Nekik is? Ezt hogy érted?
*Pillant fel ártatlanul. Neki sosem számított annyira a pénz. Mindig volt, amennyi kellett, sosem több, de szerencsére nem is kevesebb. Nem tudja, hogy a többségnek ez miért olyan fontos, hiszen csak pár csillogó tallér, amiket könnyen meg lehet keresni, hiszen egy bundáért bárki örömmel fizet, főleg így, hogy közeledik a tél.
Eleget tesz az invitálásnak, meg is indul előre, remélhetőleg Raken oldalán, nyomukban a hűségesen baktató lóval. A Pegazus előtt aztán újabb halk szavak, amiknek hatására Lupo lecövekel, láthatóan nem is igazán akar mozdulni. Elég termetes jószág, nem egykönnyen fogják innen elvinni, az már biztos.
Mivel ő lett előre küldve, így Dawn nagy lendülettel löki be az ajtót, ami hangosan csapódik a falhoz a túloldalon. Dawn behúzza a nyakát, próbál lehetőleg elsüllyedni, amiért kicsit erősebbre sikerült a művelet, mint szerette volna. Nem mindig van tisztában saját erejével. Ahogy belép, tekintete máris körbejár, felmérve nagyjából mindent: a zsúfoltságot, az általános hangulatot, az üres helyeket. Van is egy szabad asztal, ami mintha kifejezetten rájuk várna, méghozzá a terem közepén. Tökéletes! Nyújtott léptekkel halad a kiszemelt cél felé, tekintetét egy pillanatra sem véve le róla, így sikerült átbucskáznia egy kisebb hokedlin, amit nem vett észre. Mégis hogy kerül ilyen pont az útba? Szerencse, hogy nem esik el, csak ügyetlenkedik, amíg vissza tudja nyerni az egyensúlyát, utána pedig kisebb térdfájással számolhat. Nemártana néha a lába elé is nézni...
Ezt a kis közjátékot leszámítva sikeresen elér az asztalhoz, íját és tegezés máris a háttámlára akasztja, a köpenytől is megválik, kifordítva nyújtja Raken felé, így könnyebben megszáradhat a nedvessé vált rész.*
-Köszönöm még egyszer.