//Aborath Artois//
*Zecsu nem vesz észre semmi furcsát.*~Hmmm, Aborath, érdekes név, még nem hallottam.~*Odanéz, az Aborathal szembeni székre, belegondol, hogy nem lenne-e tiszteletlenség csak úgy lehuppanni elé, ezért először is megkérdezi.*-Elnézést Aborath, remélem nem baj, hogy a keresztnevén hívom, de leülhetek ide?-*És a székre mutat, öröklődő betegsége miatt megnyúlt ujjával, várja a választ.*~Jó ötlet volt ez, mármint ide jönni?Mi van, ha ez a fickó nem keres társaságot, amikor legutóbb ilyen helyzetbe kerültem, majdnem megöltek.~*Közben mély zsebében kutat, kezébe kerül fokosa feje, mert, hogy csak a feje van meg, mert a nyele elrohadt, kell majd szereznie egy seprű, vagy valamilyen nyelet.Eszébe jutnak azok az idők mikor ilyen városokba jártak két társával, rabolni, inni, nőzni, de ez a város másnak tűnik neki, és valószínűleg, tényleg más, merthogy föladta érte a bandita életet, bár meg is lehet érteni, hogy egy olyan élet ahol kellemes légkörben lehetsz, és nem kell attól félned, hogy meg akar mérgezni valaki, jelentősen jobb, mint vaddisznókat hajszolni -30 fokban a csalitosban, merthogy rosszabb időkben, ezt kellett tenniük, hogy életben maradjanak, itt pedig, mindenki jól él, senki sem szűkölködik, és ami a legfontosabb, senki sem hallotta a hírét, vagy ha hallották, nem biztos, hogy elhiszik, hogy ő van itt ezért itt "tiszta lappal" indulhat.*