// Samira Karniel //
*Mordach kíváncsian figyeli Samira arcát, fájdalmat keresve, miközben végigtapogatja a fejét, ám úgy tűnik, hogy nem érte ütés. Viszont ez esetben talán nagyobb is a baj, mint gondolnák.*
- Nem mondom, hogy nincs ebben az egészben benne valakinek a keze, de azt sem, hogy igen.. *elhúzza száját, s megpróbálja felvázolni a helyzetet* Ha valaki mondjuk, hogy rásegített arra, hogy ebbe a tudatlan állapotba kerüljön, akkor nagy valószínűséggel mágiát használhatott. Bár nem igazán emlékszik, de nem látott esetleg maga körül akkor ismeretlen alakot? Nem tapasztalt vadászat közben valami szokatlant? Tudom, hogy nehéz emlékezni, de próbálja meg! *ekkor elhallgat, s megvárja, hogy ez a bájos éjelf válaszoljon, majd folytatja* Ha pedig nem volt semmilyen külső hatás, akkor sajnos azt kell mondanom, hogy ezt a saját elméje okozta Önnek. Ha picit túlpróbálunk rugaszkodni a matérián, akkor azt mondhatnánk, hogy az elméje bezárt maga mögött egy kaput, mely mögött a múltja van. A kapun ugyan vannak kis ablakok, melyeken át tud tekinteni, ám az egészet képtelen belátni.. *bár kicsit elvontan fogalmaz, de a párhuzam tökéletesen észrevehető* Ez esetben viszont nem ártana orvoshoz fordulni, hátha valami komolyabb probléma lapul ott a fejében. Nem szeretném, ha esetleg végzetes baj állna elő, így hallgasson rám, kérem! *ekkor biztatóan megérinti a vállát, és félmosolyra húzza ajkait* A karavánnál jó gyógyítók vannak, így látja, az Ön érdeke is, hogy velem tartson!
*Ekkor kihúzza magát, kortyol egyet a teából, majd eltolja magától a tányért, s kicsit kinyújtózik székében. A kinti hűvös szellő halkan meg is zörgeti az ablakokat, miközben a kandallóban lágyan ropogó tűz kellemes félhomályba borítja a fogadót. Most nincs semmilyen rendezvény, s a pároson kívül is alig tartózkodnak bent, ezért is vannak eloltva a fáklyák, s ezért is pislákol egyedül a tűz. A Vörösben csak ebben a bágyadt melegben tudatosul, hogy milyen régen nem hunyta le normális keretek közt a szemeit, s milyen régen nem pihent egy jót. Elvégre a kikötőből pont egy huszonöt fős alvilági banda elől menekült.. Tény, hogy álmos lett kicsit, melyet ködös tekintete is jól mutat, ám a hölgyet még mindig nem akarja magára hagyni, sőt, szinte már valamiért kötelességének érzi, hogy segítsen neki megoldani a problémáját.*
- Az emlékezetvesztésnek több fajtája ismert manapság *folytatja a témát*, az egyik, mikor a személyekkel s a múlttal együtt minden képesség is kiesik, a másik pedig mikor a saját tudásod megmarad, az nem csorbul egyáltalán, csupán a múltra és a személyekre nem emlékszel, viszont ugyanolyan okos és ügyes maradsz. Ezt persze könnyen kitudjuk deríteni! *emeli fel vigyorogva az ujját* Holnap úgyis végigjárjuk a füves puszta egy részét, aztán akkor vadászunk egyet! Nagyobb állatok ugyan nem merészkednek nyílt terepre, de szerintem kisebbeket könnyen el tudnánk ejteni. *ekkor felemeli kacagva az acélkarmokkal borított karját* Bár nekem nincs egyáltalán íjam, bánni ugyan tudok vele, de szerintem kevésbé olyan jól, mint te! *véletlenül elkezd tegeződni, észre sem veszi* Az én testemhez ez a két fegyver illik remekül *emeli fel a karmos kezét és megkocogtatja a hosszúkardot*, aztán majd meglátjuk, mit tudunk velük kezdeni holnap! Ha nem veszítetted el a tudásod, akkor egy általad elejtett vadat fogunk ebédelni! Majd gyújtunk egy kis tüzet odafelé!
*Próbálja elérni azt, hogy a felvetett gondolatokban kicsit elmélyedjen Samira, s hogy a keletkezett érzés picit jobban elvonja a figyelmét, s hogy a hangulata javuljon. Bár úgy látja a férfi, hogy a beszédével s a felvetéseivel már apróbb sikereket elkönyvelhet magának!*
- Igen, mondhatjuk így is! Az életednek egy nagy kalandja, melynek ezennel én is részese vagyok, és ez nagy megtiszteltetés! *ekkor felemeli poharát koccintásra* Igyunk arra, hogy ettől a perctől kezdődik eme nagy kaland! *azzal lehúzza az utolsó kortyot is, s észreveszi a hölgyemény fáradt pillantásait* Mondd csak, van nálad pénz? Ki tudsz venni egy szobát? Mert ha nem, akkor ebben is szívesen segítek! Van nekem odafent egy szobám, ami már hosszú ideje az enyém, így nem kell attól félned, hogy esetleg kint kell éjszakáznod!