*Az erdőt hamar megjárja. Ott semmi látnivalót nem lát, tovább menni pedig nincs kedve. Nem gondolja, hogy a folyóparton, vagy az erdő melletti tisztáson ólálkodna bárki is. Ha meg igen, hát örömmel lemond társaságáról annak reményében, hogy a fogadóban talál valaki mást. Egy szembetűnő szépséget, akivel nagyszerűen töltheti idejét.
Gyorsan átvágtat a Holdudvaron is. Gondolkozik azon, hogy megszerezhetne egy gyönyörűséget az ott nyíló virágok közül, de inkább hagyja, hagy gyönyörködjenek benne mások is, ha arra járnak. Elvégre nem liliomtipró ő. Legalábbis bizonyos értelemben nem az.
A fogadóba érve ismét nagyot köszön a népnek. Ez már szokásává vált, ha ilyen helyekre téved. Általában a szegénynegyed lebujait járja, de ma ünnepel. "Ünneplem drága Elimeirám ajándékát. Annál szebbet még senki nem adott nekem. De... még így is odaadnám bármely bájos hölgynek, aki megfelelő ellenszolgáltatásban részesít..." elmélkedik, miközben táskájába nyúl, hogy ellenőrizze a nyakék ottlétét.
A pulthoz érve egy asztalon akad meg a szeme. Egyetlen hölgyemény ül a bútornál, egyes-egyedül. "Axor, csak nem hagyod, hogy szegény egyedül töltse az idejét? Ráadásul egy kocsmában, ahol mindenféle mocskos alak bámulja? Na nyomás oda, öregem!" utasítja magát gondolatban. Lábai meg is indulnak. Közben igazít öltözetén, köpenyét táskájába rejti, sálját is megigazgatja, közben kendőjét fejére köti, ezzel eltakarva rendezetlen sörényét.
Az asztalhoz érve megköszörüli finoman a torkát, majd meghajol. Tekintetét le sem veszi a sötételfről, s megpróbál sárga szemeibe nézni.*
- Megengedi nekem, hogy helyet foglaljak asztalánál, drága hölgyem? Axor Maday Dabish, szolgálatára! *mutatkozik be gyorsan, majd előre nyújtja egyik kezét, egy esetleges kézcsók reményében, mely hízelgésének első lépcsőfoka lehet, ha megtörténik. Ha engedélyt kap, a gesztusok után helyet is foglal. Amennyiben viszont nem, nem tágít az asztal mellől. Szétnéz, majd állva kezdeményez társalgást a fekete hajú csábítóval. Közben alaposan végigméri tekintetével, lopva egy-egy pillantást vetve idomaira.*