//Rigolhand Hemitar//
*A fiú türelmessége alább hagy, és neki szegezi a kérdést Argusnak, amin csak elmosolyodik a mágus.*
-Ne légy türelmetlen. Te egy olyan választ kérsz, amit nem tudok megadni. Ami olyannyira egyszerű, mint a ruhám színe. Kék. És kész, de ilyen válaszom nincs. De ha még vársz egy kicsit, akkor megérted a választ. *dorgálja meg a fiút, ahogyan egy tanár teszi a tanítványával.*
-Szóval ott tartottam, hogy a a Vén Farkas megkért, hogy segítsek. Ő olyan ember, aki ha megkér téged, akkor nem érdemes visszautasítani. Így pár nappal később Darellal, és közel tíz katonával lovagoltam egy a célunk felé. Valaki elrabolta az egyik falú összes gyermekét. A feladatunk az volt, hogy megtaláljuk őket, és megbüntessük az elkövetőket. A falusiak megörültek nekünk, s Darel nyomozásba kezdett. Csak azokat a kérdéseket tette fel, ami szerinte fontos volt. Mikor tűntek el? Hány gyermek tűnt el? Hogy hívják a gyermekeket. Ezen az utolsó kérdésen én is meglepődtem, de idővel rájöttem, hogy miért kellet. Nagyon hamar rájött, hogy mi történt. Én nem értettem vele egyet, hiszen szerintem még számtalan más lehetőség is van, nem csak az amit ő gondol. Nem vitatkozott velem, csak azt mondta, hogy ha úgy vélem, hogy téved, akkor kezdjek el nyomozni, ő addig az emberivel a gyermekrablók után megy. Hiszen minden perc számít. Bízott magában, számára nem volt más lehetőség, csak amit ő úgy gondolt, hiába mondtam számtalan más lehetőséget. Mikor megkérdeztem, hogy miért ennyire biztos magában, akkor csak annyit válaszolt, hogy: minden perc, amit a kétségek megvitatására fordítunk, az a gyerekek életéből vesz el. Evvel nem tudtam vitába szállni. Ha igaz van, és én tovább nyomozom, akkor húzom az időt. Három nap alatt utolértük az emberkereskedőket. Darel parancsot adott, a támadásra. Ő és a katonák belevetették magukat a tömegbe, és elkezdték a mészárlást. Az emberkereskedők többen voltak, mind fel volt fegyverezve, de mégsem voltak képesek, akár egy farkassal is végezni. Ha már legyőztek volna egyet, akkor egy másik termett ott, hogy megvédje, s harcoljon a társa helyett, de mind közül Darel volt a legfélelmetesebb. Úgy harcolt, ahogy még előtte senki mást nem láttam, volt, hogy öten vetették magukat rá, de ő könnyedén tartotta az erőfölényét. Negyvenhét emberrabló halt meg abban a csatában, kilenc megadta magát. Amíg az emberei vasra verték a kilencet, addig Darel kiengedte a gyerekeket, s mindtől megkérdezte a nevüket, amikor evvel végzett, akkor oda állt az emberkereskedők vezére elé, s elkezdte sorolni a neveket. Minden név után rácsapott egyet a kardjának lapjával. Végére hagyta azokat a neveket, akik meghaltak. Kilenc név volt. Nem mondta ki őket. Közölte a foglyoknak, hogy aki fel tudja sorolni a kilenc nevet, az élve elmehet, majd lefejezte a vezért. Mind mondtak kilenc nevet, de egy sem élte meg a másnap reggelt.