Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 245 (4881. - 4900. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
4900. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:24:50
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:24:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Kei, Tifa//
-Legyen igazság a szavaidban Vándor! Azt hiszem, hogy ezt megbeszélhetjük. Jól jön nekem egy olyan, aki ért a mérgező növényekhez.
*Igazából nem gondolt arra, hogy látszólag ellentmondásos dolgot említett korábban, mint most, így kicsit váratlanul is érinti Kei kérdése, de mint jó alvilági, tudja, hogy miként vágja ki magát ebből is.*
-Nem alkimista vagyok. Én a virágokhoz értek, s a mérgező növények hidegen hagytak eddig. Ami nem virág, kiszedtem, mint gyomot.
*Mosolyodik el, s szinte maga is meglepődik, hogy mennyire a szavak embere. Ha tettekre kerülne a sor, akkor nem feltétlenül hidalná át ilyen könnyedén az esetleges problémákat, főleg, ha az szemtől szemben áll, talpig vértben.*
-A kíváncsiság... Az nagyon nagy mozgató erő, de bajba is sodorhat.
*Látja, hogy a fél-elf nézelődik, de mivel nagyon a pult felé teszi ezt, Aletai sejti, hogy mit. Nincs szüksége tekintetét követve végigmérni neki is a pultosnak állt lányt, hiszen már korábban kiszúrta. Nagyon jó a szeme a formás idomokhoz és a lenge öltözetekhez, s gyakran egyében sem jár az esze. Konstatálta azt is, hogy Tifa egy elf, ami nagyon sokat ront a báján, hiszen az orgyilkos nem igazán rajong értük. Sajnos azt sem veszi észre, hogy oldalról, sörrel a kezében közeledik a lány. Vesztére. Az értékes nedű egy része a köpenyén landol. Sajnos nem a lány maga huppan valami véletlen botlás után az ölébe, amit meg is jegyez.*
-A sör az ajándék, vagy kiskegyed!?
*Van egy kis indulat a hangjában, miközben szúrós szemekkel pillant a szépséges nő felé.*
~Tessék! Ez sem más, mint a többi pökhendi fajtársa! Vagy talán véletlen, hogy éppen két fattyúra sikerült ráborítani a sört és még csak elnézést sem kért?~
*Gondolatai cikáznak fejében, miközben próbálja az italos kezét megtörölni a még száraz ruharészében. Mire fejét felemeli, Kei máris a "pórul járt" hölgy segítségére siet.*
~Tudtam, hogy tetszik neked te Ostoba! Mondjuk szemrevaló is, az egyszer biztos!~
*Nem szól egy szót sem, csupán elmosolyodik Kei gyermeteg segítőkészségén.*
~S lám, tüstént szemtanúja leszel egy csajozásnak, csak úgy a várostól elrugaszkodottan, erdei nomád módjára!~
*Kicsit megrázza a fejét, de nagyon kíváncsi, hogy mi is fog ebből kisülni.*
~Minden esetre lehet, hogy nem csak te taníthatsz nekem egyet, s mást. Te az alkímia alapjait, én meg az életet!~
*A fogadós sietős léptekkel, s sűrű bocsánatkéréssel fűszerezve küldi ki a konyhából a tizenéves-forma lánykát, hogy takarítsa fel, amit amaz elrontott. Egyébként Tifára kissé rosszallóan néz.
Aletai pedig egy cirkusz kellős közepébe csöppenve figyeli a történéseket, hol ide pillantva, hogy oda.*
-Legyen igazság a szavaidban Vándor! Azt hiszem, hogy ezt megbeszélhetjük. Jól jön nekem egy olyan, aki ért a mérgező növényekhez.
*Igazából nem gondolt arra, hogy látszólag ellentmondásos dolgot említett korábban, mint most, így kicsit váratlanul is érinti Kei kérdése, de mint jó alvilági, tudja, hogy miként vágja ki magát ebből is.*
-Nem alkimista vagyok. Én a virágokhoz értek, s a mérgező növények hidegen hagytak eddig. Ami nem virág, kiszedtem, mint gyomot.
*Mosolyodik el, s szinte maga is meglepődik, hogy mennyire a szavak embere. Ha tettekre kerülne a sor, akkor nem feltétlenül hidalná át ilyen könnyedén az esetleges problémákat, főleg, ha az szemtől szemben áll, talpig vértben.*
-A kíváncsiság... Az nagyon nagy mozgató erő, de bajba is sodorhat.
*Látja, hogy a fél-elf nézelődik, de mivel nagyon a pult felé teszi ezt, Aletai sejti, hogy mit. Nincs szüksége tekintetét követve végigmérni neki is a pultosnak állt lányt, hiszen már korábban kiszúrta. Nagyon jó a szeme a formás idomokhoz és a lenge öltözetekhez, s gyakran egyében sem jár az esze. Konstatálta azt is, hogy Tifa egy elf, ami nagyon sokat ront a báján, hiszen az orgyilkos nem igazán rajong értük. Sajnos azt sem veszi észre, hogy oldalról, sörrel a kezében közeledik a lány. Vesztére. Az értékes nedű egy része a köpenyén landol. Sajnos nem a lány maga huppan valami véletlen botlás után az ölébe, amit meg is jegyez.*
-A sör az ajándék, vagy kiskegyed!?
*Van egy kis indulat a hangjában, miközben szúrós szemekkel pillant a szépséges nő felé.*
~Tessék! Ez sem más, mint a többi pökhendi fajtársa! Vagy talán véletlen, hogy éppen két fattyúra sikerült ráborítani a sört és még csak elnézést sem kért?~
*Gondolatai cikáznak fejében, miközben próbálja az italos kezét megtörölni a még száraz ruharészében. Mire fejét felemeli, Kei máris a "pórul járt" hölgy segítségére siet.*
~Tudtam, hogy tetszik neked te Ostoba! Mondjuk szemrevaló is, az egyszer biztos!~
*Nem szól egy szót sem, csupán elmosolyodik Kei gyermeteg segítőkészségén.*
~S lám, tüstént szemtanúja leszel egy csajozásnak, csak úgy a várostól elrugaszkodottan, erdei nomád módjára!~
*Kicsit megrázza a fejét, de nagyon kíváncsi, hogy mi is fog ebből kisülni.*
~Minden esetre lehet, hogy nem csak te taníthatsz nekem egyet, s mást. Te az alkímia alapjait, én meg az életet!~
*A fogadós sietős léptekkel, s sűrű bocsánatkéréssel fűszerezve küldi ki a konyhából a tizenéves-forma lánykát, hogy takarítsa fel, amit amaz elrontott. Egyébként Tifára kissé rosszallóan néz.
Aletai pedig egy cirkusz kellős közepébe csöppenve figyeli a történéseket, hol ide pillantva, hogy oda.*
4899. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:23:52
Üzenet elküldve: 2014-05-14 19:23:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Meril Falasse //
- Igen, valóban nemes lény, és még csak nem is húsevő, szerencsére... *Finom, visszafogott mosollyal konstatálja a lány csodálatát, azonban nem ácsoroghatnak egész nap a fa mögött, miután a minx továbbállt, ők is folytatják útjukat a fogadóba.
Szerencséjük, hogy még bőségesen a délután óráiban járnak, mert bár nem kell túl mélyre hatolniuk az erdőségben, azonban a külső területeken haladva is kellő védelmet biztosítanak a fák lombkoronái a napfénnyel szemben, tehát félhomályban kell eljutniuk a csapásra, ahonnét már gyerekjáték elérni a Holdudvart.
Megvárja, míg Meril ott is elcsodálkozik a rendezett, különös növényekkel díszített udvaron, ahol éjjel egészen más világ ölt formát, utána viszont belépnek a fogadó hátsó ajtaján, honnét igen erős alkohol és pipafüst szag terjeng kifelé. Különösebben egyik sem zavarja, főként a dohány illata, amellyel ő is szívesen él, persze nem az olcsó füvekkel, amik inkább okoznak torokfájdalmat, mint kellemes érzést a testnek.
Még régebben egy keletről érkezett kereskedőtől szerzett egy egészen különös pipát, melynek formája megnyúlt, a kunkorodó szár helyett hosszas, szög egyenes, a végén kicsi, kerekded pipafejjel végződve. Színei, mintái szintén csak eltérnek a megszokottól, nem is hiába nőtt annyira a szívéhez eme tárgy.*
- Hogyne lehetne. Addig is keríts egy asztalt, mindjárt követlek *Arcán továbbra is derűs mosoly játszik, főleg miután látta Meril ellentmondást nem tűrő, könyörgő tekintetét. Valószínűleg ha jégből lenne a szíve, akkor sem tudott volna nemet mondani az egyszerű, ámde kedves kérésre, főként, hogy korábban a szavát adta erre a délutánba nyúló ebédre.
Tehát oda is lép a fogadóshoz, majd a táncosleánynak rendel egy Rántottát 5 arany fejében
, magának pedig egy adag Őzragu levest 9-ért. . S hogy a torkuk se maradjon száraz, két bögre Teát is vásárol az étkek mellé 8 aranyért. .
Amíg a rántotta készül – mert hogy az az egyetlen, mit frissiben kell sütni – tekintetével megkeresi Merilt, majd társul hozzá, s leül a kiszemelt asztalhoz.*
- Mindjárt hozzák az ebédet *Nem hiszi, hogy meg kellene magyaráznia, amiért üres kézzel tért vissza, de azért megemlítette.
S ahogy mondta, valóban nem kell sokat várni, a felszolgáló hamarost eléjük hozza a rendelt étkeket, illetve a kétbögrényi teát, amit lehetőleg langyosan kért, mert már nincsen olyan zord idő, hogy le kelljen forrázniuk a testüket.*
- Jó étvágyat!
- Igen, valóban nemes lény, és még csak nem is húsevő, szerencsére... *Finom, visszafogott mosollyal konstatálja a lány csodálatát, azonban nem ácsoroghatnak egész nap a fa mögött, miután a minx továbbállt, ők is folytatják útjukat a fogadóba.
Szerencséjük, hogy még bőségesen a délután óráiban járnak, mert bár nem kell túl mélyre hatolniuk az erdőségben, azonban a külső területeken haladva is kellő védelmet biztosítanak a fák lombkoronái a napfénnyel szemben, tehát félhomályban kell eljutniuk a csapásra, ahonnét már gyerekjáték elérni a Holdudvart.
Megvárja, míg Meril ott is elcsodálkozik a rendezett, különös növényekkel díszített udvaron, ahol éjjel egészen más világ ölt formát, utána viszont belépnek a fogadó hátsó ajtaján, honnét igen erős alkohol és pipafüst szag terjeng kifelé. Különösebben egyik sem zavarja, főként a dohány illata, amellyel ő is szívesen él, persze nem az olcsó füvekkel, amik inkább okoznak torokfájdalmat, mint kellemes érzést a testnek.
Még régebben egy keletről érkezett kereskedőtől szerzett egy egészen különös pipát, melynek formája megnyúlt, a kunkorodó szár helyett hosszas, szög egyenes, a végén kicsi, kerekded pipafejjel végződve. Színei, mintái szintén csak eltérnek a megszokottól, nem is hiába nőtt annyira a szívéhez eme tárgy.*
- Hogyne lehetne. Addig is keríts egy asztalt, mindjárt követlek *Arcán továbbra is derűs mosoly játszik, főleg miután látta Meril ellentmondást nem tűrő, könyörgő tekintetét. Valószínűleg ha jégből lenne a szíve, akkor sem tudott volna nemet mondani az egyszerű, ámde kedves kérésre, főként, hogy korábban a szavát adta erre a délutánba nyúló ebédre.
Tehát oda is lép a fogadóshoz, majd a táncosleánynak rendel egy Rántottát 5 arany fejében
, magának pedig egy adag Őzragu levest 9-ért. . S hogy a torkuk se maradjon száraz, két bögre Teát is vásárol az étkek mellé 8 aranyért. .Amíg a rántotta készül – mert hogy az az egyetlen, mit frissiben kell sütni – tekintetével megkeresi Merilt, majd társul hozzá, s leül a kiszemelt asztalhoz.*
- Mindjárt hozzák az ebédet *Nem hiszi, hogy meg kellene magyaráznia, amiért üres kézzel tért vissza, de azért megemlítette.
S ahogy mondta, valóban nem kell sokat várni, a felszolgáló hamarost eléjük hozza a rendelt étkeket, illetve a kétbögrényi teát, amit lehetőleg langyosan kért, mert már nincsen olyan zord idő, hogy le kelljen forrázniuk a testüket.*
- Jó étvágyat!
4898. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 18:36:54
Üzenet elküldve: 2014-05-14 18:36:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
- Nem azt mondom, hogy fuss utána. És nem kell férinak lennie, ha egy nő sötételffel szeretnél találkozni, akkor biztos, hogy az is megoldható lenne. Én sem futottam soha senki után... Csak ha sötételf barátokat is akarsz szerezni, akkor.... Mindegy.
- Akkor teljesen biztos, hogy nem lesz gond, ha az ember nem iszik.
* Mondja mosolyogva.*
- De te tudod, hogy mennyi alkoholtól nem leszel még rosszul.
* Assa nem tudja, hogy hány pohártól dőlne ki, de nem is szándékozik ezt letesztelni. A mai bor után arra jutott, hogy néha- néha fog inni egy pohárkával az ízek miatt. Mikor végeznek, akkor elviszik a tányérjaikat, s Erf a bor után nyúl.*
- Én ebben a társaságban nem találtam a helyem... Talán azért, mert nem ittam valami sokat. De te jól elvoltál.
* Néz az iszogató lányra.*
- Nem azt mondom, hogy fuss utána. És nem kell férinak lennie, ha egy nő sötételffel szeretnél találkozni, akkor biztos, hogy az is megoldható lenne. Én sem futottam soha senki után... Csak ha sötételf barátokat is akarsz szerezni, akkor.... Mindegy.
- Akkor teljesen biztos, hogy nem lesz gond, ha az ember nem iszik.
* Mondja mosolyogva.*
- De te tudod, hogy mennyi alkoholtól nem leszel még rosszul.
* Assa nem tudja, hogy hány pohártól dőlne ki, de nem is szándékozik ezt letesztelni. A mai bor után arra jutott, hogy néha- néha fog inni egy pohárkával az ízek miatt. Mikor végeznek, akkor elviszik a tányérjaikat, s Erf a bor után nyúl.*
- Én ebben a társaságban nem találtam a helyem... Talán azért, mert nem ittam valami sokat. De te jól elvoltál.
* Néz az iszogató lányra.*
4897. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 17:40:02
Üzenet elküldve: 2014-05-14 17:40:02
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
- Édes vagy, de...ez már nem sokat segítene. *Néz rá hálásan. Igaz, hogy a lány fizikailag nem szenved kárt attól ha a sötétben mozog, vele ellentétben akinek a bőrét még eddig szinte nem is érintette természetes fény a szeméről már nem is beszélve, mégis tapasztalatból tudja, hogy már csak az olyan apróságok mint átállni egyik napszakról a másikra elégé megerőltető tud lenni.* Fogadj meg tőlem kérlek egy jó tanácsot: Mélységi hím után, Soha nem futunk! *Kacsint rá huncut mosollyal.* De más férfi után se. *Fordul vissza, hogy még hozzátehesse ezt korrigálva. Képtelenségnek tartja, hogy elkezdjék keresgélni azt a mélységi hímet, vagy bármilyen másik sötételfet. Nem az ő stílusa, ráadásul az a másik hím rá a példa, hogy néha jobb távol maradni tőlük idefent.*
*Még szép, hogy egy felszíni nagyobb bizalommal van a felszíni étkek irányában mint ő, de azért neki se esik rosszul ez az ízvilág.*
- Ezt a napot már úgyis elittuk. Illetve te nem, de mi igen. *Kuncogja el magát legyintve a tündérlány felé, a fürdős csapatra utalva. Nem nehéz megállapítani róla, hogy teljesen józan, az előző poharakat már sikerrel kipihente, és most legalább még eszik is ez előtt a pohár előtt.*
- Csak pár pohárral tudtam, mert a fiúk gyakorlatilag magukba döntötték az egészet. Azt meg már kipihentem. És különben is...az italozás első szabálya, hogy ne éhgyomorral tedd, és akkor nem lesz belőle túl nagy baj. *Mosolyog rá biztatóan. Mondjuk, ha Assa belegondol nem nehéz kitalálni, hogy de igenis ott éhgyomorral volt, most viszont nem. Ráadásul már akkor se ártott meg neki a bor. Pedig néha azért jó kicsit megszédülni és feloldódni. Assa is lassan elengedhetné magát néhanapján, Erf biztos benne, hogy idősebb a tündérke nála, mégis amíg nem a másokkal való kapcsolatteremtésről, kommunikációról vagy hasonlókról van szó, addig sok olyan dologra volt nyitottabb amiken a tündérke egyáltalán még csak el sem akart gondolkodni. Pedig biztos könnyebben el tudta volna engedni magát ő is, ha egy picit többet kortyolt volna.
Az érdekes látvány lenne, ha egy pohár ezek után úgy megártana neki, hogy fel se tudna ülni a lovára. Már most jót kacagna a gondolaton, és bizonyos, hogy a tündérlányka is jót mulatna a látványon. Kár, hogy van benne önkontroll, és tisztában van a határaival, amiket szeret is rendesen átlépni, de most nincs meg hozzá se az idő, se a hangulat.
Közben lassan végeznek is a vacsorával, a tányéraikat pedig pár percen belül már el is viszi az egyik felszolgáló, ő pedig végre több figyelmet szentelhet a vöröslő nedűnek, melynek színe nagyon hasonlít valamire. Valamire amit nagyon, nagyon szeret.*
- Édes vagy, de...ez már nem sokat segítene. *Néz rá hálásan. Igaz, hogy a lány fizikailag nem szenved kárt attól ha a sötétben mozog, vele ellentétben akinek a bőrét még eddig szinte nem is érintette természetes fény a szeméről már nem is beszélve, mégis tapasztalatból tudja, hogy már csak az olyan apróságok mint átállni egyik napszakról a másikra elégé megerőltető tud lenni.* Fogadj meg tőlem kérlek egy jó tanácsot: Mélységi hím után, Soha nem futunk! *Kacsint rá huncut mosollyal.* De más férfi után se. *Fordul vissza, hogy még hozzátehesse ezt korrigálva. Képtelenségnek tartja, hogy elkezdjék keresgélni azt a mélységi hímet, vagy bármilyen másik sötételfet. Nem az ő stílusa, ráadásul az a másik hím rá a példa, hogy néha jobb távol maradni tőlük idefent.*
*Még szép, hogy egy felszíni nagyobb bizalommal van a felszíni étkek irányában mint ő, de azért neki se esik rosszul ez az ízvilág.*
- Ezt a napot már úgyis elittuk. Illetve te nem, de mi igen. *Kuncogja el magát legyintve a tündérlány felé, a fürdős csapatra utalva. Nem nehéz megállapítani róla, hogy teljesen józan, az előző poharakat már sikerrel kipihente, és most legalább még eszik is ez előtt a pohár előtt.*
- Csak pár pohárral tudtam, mert a fiúk gyakorlatilag magukba döntötték az egészet. Azt meg már kipihentem. És különben is...az italozás első szabálya, hogy ne éhgyomorral tedd, és akkor nem lesz belőle túl nagy baj. *Mosolyog rá biztatóan. Mondjuk, ha Assa belegondol nem nehéz kitalálni, hogy de igenis ott éhgyomorral volt, most viszont nem. Ráadásul már akkor se ártott meg neki a bor. Pedig néha azért jó kicsit megszédülni és feloldódni. Assa is lassan elengedhetné magát néhanapján, Erf biztos benne, hogy idősebb a tündérke nála, mégis amíg nem a másokkal való kapcsolatteremtésről, kommunikációról vagy hasonlókról van szó, addig sok olyan dologra volt nyitottabb amiken a tündérke egyáltalán még csak el sem akart gondolkodni. Pedig biztos könnyebben el tudta volna engedni magát ő is, ha egy picit többet kortyolt volna.
Az érdekes látvány lenne, ha egy pohár ezek után úgy megártana neki, hogy fel se tudna ülni a lovára. Már most jót kacagna a gondolaton, és bizonyos, hogy a tündérlányka is jót mulatna a látványon. Kár, hogy van benne önkontroll, és tisztában van a határaival, amiket szeret is rendesen átlépni, de most nincs meg hozzá se az idő, se a hangulat.
Közben lassan végeznek is a vacsorával, a tányéraikat pedig pár percen belül már el is viszi az egyik felszolgáló, ő pedig végre több figyelmet szentelhet a vöröslő nedűnek, melynek színe nagyon hasonlít valamire. Valamire amit nagyon, nagyon szeret.*
4896. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:23:02
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:23:02
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Aborath Artois//
-Meglehet, igazság szerint van egy nagy hibám, nem bírom a kitartó munkát, és abban teljesen igaza van, hogy rengeteg munka lenne azzal, hogy megtaláljuk az összefüggéseket. Gondoltam arra, hogy kiadom a munkát, de legfeljebb valami ostobának lehetne kiadni annyi pénzért, amennyit én tudok erre szánni. És egy részről ezt nem tenném meg, másrészről viszont, egy olyan személyre nem is bíznám ezt a munkát. Viszont ez a teremtés mítosz beindította az agyam, valóban eltérőek, de nagy munkával összekapcsolhatók, nem?
-Meglehet, igazság szerint van egy nagy hibám, nem bírom a kitartó munkát, és abban teljesen igaza van, hogy rengeteg munka lenne azzal, hogy megtaláljuk az összefüggéseket. Gondoltam arra, hogy kiadom a munkát, de legfeljebb valami ostobának lehetne kiadni annyi pénzért, amennyit én tudok erre szánni. És egy részről ezt nem tenném meg, másrészről viszont, egy olyan személyre nem is bíznám ezt a munkát. Viszont ez a teremtés mítosz beindította az agyam, valóban eltérőek, de nagy munkával összekapcsolhatók, nem?
4895. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:20:29
Üzenet elküldve: 2014-05-14 16:20:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Amint kimondja, hogy mit jelent ez, akkor Erf eléggé elkeseredetten néz. Meg tudja valamennyire érteni, hisz ő meg a mélységiek között nem érezné jól magát. Megpróbál egy kis lelket önteni belé.*
- Felkeresünk majd sötétebb helyeket. Pl. a templom is olyan! Ha akarod, akkor járkálunk inkább sötétedésnél, nem lesz gondod. Ha pedig mélységiek társaságára vágysz, akkor megkeressük Belthart vagy más mélységit.
* Egy ideig próbálta megmutatni Erfnek, hogy mennyire szép itt minden, de erről már letett. Assa szemében a napsütés éltető, Erfnek a látását rontja. A sötételf szereti a rövid, kihívó ruhákat, Assa az egyszerűbb stílust kedveli, s még lehetni sorolni, hogy mennyi mindenben különböznek nézeteik. Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy a mélységieknek a család sem fontos.*
- Finom ez az őz.
* Mikor a lány egy újabb adag bort kér, ő megrázza fejét.*
- Nem lesz sok?
* Persze tudja ő, hogy Erfnek nem sokat ér az ő vélenye, de ezt a gondolatot már nem tudta magának megtartani.*
- Ittál rendesen a fürdőben is...
~ Bár a többiek jócskán fölülmúlták őt. A kis Zefnek nem kellett volna annyit innia, hisz még csak gyerek. Ennyi idősen még a szüleim mellett voltam, ő meg csámborog össze- vissza Sauriival. Az a lány sem olyan nemeslelkű szerintem... Na, de mindegy.~
* Gondolkozik, hogy kérjen -e még valamit, de inni már ivott eleget a fürdőben. Nem akar egy pohárnálmtöbbet meginni, hisz az hiányzik, hogy szédelejen, s effélék. Sokan még a kettős látásra is panaszkodnak ilyenkor.*
~ Ha valaki mértéktelenül vedeli az alkoholt, annak soha nincs jó vége. Sokkal történik baleset vagy a férfiak verekednek. Nekem egyik mellékhatása sem hiányzik. De Erfalody azt csinál, amit akar. Én nem szólhatok bele. Csak azért a lóra bírjon majd felülni.~
* Mosolyog magában.*
~ Most jóllaktam. Jó itt az étel.~
* Amint kimondja, hogy mit jelent ez, akkor Erf eléggé elkeseredetten néz. Meg tudja valamennyire érteni, hisz ő meg a mélységiek között nem érezné jól magát. Megpróbál egy kis lelket önteni belé.*
- Felkeresünk majd sötétebb helyeket. Pl. a templom is olyan! Ha akarod, akkor járkálunk inkább sötétedésnél, nem lesz gondod. Ha pedig mélységiek társaságára vágysz, akkor megkeressük Belthart vagy más mélységit.
* Egy ideig próbálta megmutatni Erfnek, hogy mennyire szép itt minden, de erről már letett. Assa szemében a napsütés éltető, Erfnek a látását rontja. A sötételf szereti a rövid, kihívó ruhákat, Assa az egyszerűbb stílust kedveli, s még lehetni sorolni, hogy mennyi mindenben különböznek nézeteik. Mi sem igazolja ezt jobban, mint hogy a mélységieknek a család sem fontos.*
- Finom ez az őz.
* Mikor a lány egy újabb adag bort kér, ő megrázza fejét.*
- Nem lesz sok?
* Persze tudja ő, hogy Erfnek nem sokat ér az ő vélenye, de ezt a gondolatot már nem tudta magának megtartani.*
- Ittál rendesen a fürdőben is...
~ Bár a többiek jócskán fölülmúlták őt. A kis Zefnek nem kellett volna annyit innia, hisz még csak gyerek. Ennyi idősen még a szüleim mellett voltam, ő meg csámborog össze- vissza Sauriival. Az a lány sem olyan nemeslelkű szerintem... Na, de mindegy.~
* Gondolkozik, hogy kérjen -e még valamit, de inni már ivott eleget a fürdőben. Nem akar egy pohárnálmtöbbet meginni, hisz az hiányzik, hogy szédelejen, s effélék. Sokan még a kettős látásra is panaszkodnak ilyenkor.*
~ Ha valaki mértéktelenül vedeli az alkoholt, annak soha nincs jó vége. Sokkal történik baleset vagy a férfiak verekednek. Nekem egyik mellékhatása sem hiányzik. De Erfalody azt csinál, amit akar. Én nem szólhatok bele. Csak azért a lóra bírjon majd felülni.~
* Mosolyog magában.*
~ Most jóllaktam. Jó itt az étel.~
4894. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 15:34:03
Üzenet elküldve: 2014-05-14 15:34:03
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Assa Nides//
*Egy pillanat alatt megtalálja azt a kis szösszenetet a történetben, amibe a nőstényke eddig inkább bele se gondolt, most viszont fájdalmas grimasszal temeti tenyerébe az arcát. Jellemző, ez is az ő hibája...kellett neki anno a fegyverekhez nyúlnia! Ha akkor nem erősködött volna, most biztos nem lenne azzal problémája, hogy meddig kell még "élveznie" a felszín "csodálatos" világát.*
- Ha ebben nősz fel, ehhez szoksz hozzá. *Persze, a tündérlányka a családi idillhez szokott, neki lehet hogy szörnyű, de náluk a szülői szeretet igen ritka fogalom. Ennek fényében pedig kevés mélységit foglalkoztat az, hogy ki lehet az apja. Néhányan még azt is elfelejtenék legszívesebben, hogy ki az anyjuk.*
*Talán csak ezek az alkalmak tartoznak azon ritka esetek közé, hogy a szokásosnál lassabban mozog ahogy lejönnek a lépcsőn. Még a magas sarokkal megoldaná a gyorsabb lépcsőzést, a miniruha viszont erősen gátolja ebben.
Amint leérnek neki az első dolga felmérni a terepet, majd a pult irányába fordítania a tekintetét. A fogadós már a helyén van ahogy látja, ezek szerint el tudják majd intézni a kulcsproblémát. Egykedvűen fordul is Assa felé, hogyha ő még nem vette észre akkor szóljon neki, viszont a tündérlánykának hűlt helye van csak mellette. Kettőt pislogva néz körbe, de gyorsan meg is találja az egyik közeli asztalnál. Jó éhes lehet, ha ennyire siet. Neki ez nem szokása, nyugodt tempóban megy oda az asztalhoz, ahol már ott is egy felszolgáló.*
- Ugyanazt kérném! *Szól a felszolgálónak, a kezébe is nyomva a 9 aranyat az Őzragu levesért. Azt biztosan kilátta a lány szájának a mozgásából, hogy most nem kenyeret rendelt, de hogy mit, azt már nem hallotta tisztán, de arra meg most nincs kedve időt pazarolni, hogy végigfusson a kínálaton.*
- Nagyon éhes vagy? *Érdeklődik a saját feltételezését is tesztelve ezzel. Assa sietségét ugyanis az éhségnek tulajdonítja be, és kíváncsi vajon helyes-e a következtetése.
Kis idő múlva meg is érkezik az étel. Megkönnyebbülten sóhajt fel a látványra, hogy valóban nem kenyér, se gyümölcs vagy azokhoz hasonló. Az egyetlen gondja vele csak annyi, hogy fogalma sincs, hogy mit is raktak bele.
Elfojt egy késztetést magában, hogy megvonja a vállát a belső gondolatra, majd Assa példáját követve csendben hozzálátnak a leveshez.
A vége fele, mikor az egyik felszolgáló a közelébe kerül gyorsan jelzi a kezével, hogy még rendelni kíván.*
- Még kérnék egy pohár Bort. *A 9 aranyat átnyújta, mire a felszolgáló távozik, ő pedig visszafordul a leveshez.* Köszönöm! *Csak akkor fordul meg, mikor a pohár elé kerül az asztalra. Hiába, ez a mai nap már csak a borokról szól. Ezt viszont nem a leveshez, hanem a leves utánra rendelte, így addig nem is szándékozik hozzáérni, míg a tálból el nem fogyott az étel.*
*Egy pillanat alatt megtalálja azt a kis szösszenetet a történetben, amibe a nőstényke eddig inkább bele se gondolt, most viszont fájdalmas grimasszal temeti tenyerébe az arcát. Jellemző, ez is az ő hibája...kellett neki anno a fegyverekhez nyúlnia! Ha akkor nem erősködött volna, most biztos nem lenne azzal problémája, hogy meddig kell még "élveznie" a felszín "csodálatos" világát.*
- Ha ebben nősz fel, ehhez szoksz hozzá. *Persze, a tündérlányka a családi idillhez szokott, neki lehet hogy szörnyű, de náluk a szülői szeretet igen ritka fogalom. Ennek fényében pedig kevés mélységit foglalkoztat az, hogy ki lehet az apja. Néhányan még azt is elfelejtenék legszívesebben, hogy ki az anyjuk.*
*Talán csak ezek az alkalmak tartoznak azon ritka esetek közé, hogy a szokásosnál lassabban mozog ahogy lejönnek a lépcsőn. Még a magas sarokkal megoldaná a gyorsabb lépcsőzést, a miniruha viszont erősen gátolja ebben.
Amint leérnek neki az első dolga felmérni a terepet, majd a pult irányába fordítania a tekintetét. A fogadós már a helyén van ahogy látja, ezek szerint el tudják majd intézni a kulcsproblémát. Egykedvűen fordul is Assa felé, hogyha ő még nem vette észre akkor szóljon neki, viszont a tündérlánykának hűlt helye van csak mellette. Kettőt pislogva néz körbe, de gyorsan meg is találja az egyik közeli asztalnál. Jó éhes lehet, ha ennyire siet. Neki ez nem szokása, nyugodt tempóban megy oda az asztalhoz, ahol már ott is egy felszolgáló.*
- Ugyanazt kérném! *Szól a felszolgálónak, a kezébe is nyomva a 9 aranyat az Őzragu levesért.
Azt biztosan kilátta a lány szájának a mozgásából, hogy most nem kenyeret rendelt, de hogy mit, azt már nem hallotta tisztán, de arra meg most nincs kedve időt pazarolni, hogy végigfusson a kínálaton.*- Nagyon éhes vagy? *Érdeklődik a saját feltételezését is tesztelve ezzel. Assa sietségét ugyanis az éhségnek tulajdonítja be, és kíváncsi vajon helyes-e a következtetése.
Kis idő múlva meg is érkezik az étel. Megkönnyebbülten sóhajt fel a látványra, hogy valóban nem kenyér, se gyümölcs vagy azokhoz hasonló. Az egyetlen gondja vele csak annyi, hogy fogalma sincs, hogy mit is raktak bele.
Elfojt egy késztetést magában, hogy megvonja a vállát a belső gondolatra, majd Assa példáját követve csendben hozzálátnak a leveshez.
A vége fele, mikor az egyik felszolgáló a közelébe kerül gyorsan jelzi a kezével, hogy még rendelni kíván.*
- Még kérnék egy pohár Bort. *A 9 aranyat átnyújta, mire a felszolgáló távozik, ő pedig visszafordul a leveshez.*
Köszönöm! *Csak akkor fordul meg, mikor a pohár elé kerül az asztalra. Hiába, ez a mai nap már csak a borokról szól. Ezt viszont nem a leveshez, hanem a leves utánra rendelte, így addig nem is szándékozik hozzáérni, míg a tálból el nem fogyott az étel.*
4893. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 14:28:24
Üzenet elküldve: 2014-05-14 14:28:24
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Hogy a mélységi bővebben elmondta, hogy miről van szó, akkor bólint.*
- Aha, értem. Tehát még jó ideig a felszínen maradsz. Nem tudja valaki, hogy ki az apja?! Ez szörnyű lehet...
* Erf is támogatja a tündérke ötletét, így együtt mennek le. Assa se, veszi fel a köpenyt, így jobban látszik a visszafogott, de csinos zöld ruhája.*
*Mikor leérnek, akkor odaül egy asztalhoz, s úgy dönt, hogy ma valami finomat eszik.*
- Jó napot! Egy Őzragu leves lesz nekem. 9 arany, ugye?
* Átnyújtja a pénzt az odaérkező pincérnek. Majd, ha Erf is rendel valamit, akkor a felszolgáló távozik. Kis idő múlva megkapják az ételt. Assa nagyon ízletesnek találja a levest, szép lassan kanalazza a forró folyadékot.*
* Hogy a mélységi bővebben elmondta, hogy miről van szó, akkor bólint.*
- Aha, értem. Tehát még jó ideig a felszínen maradsz. Nem tudja valaki, hogy ki az apja?! Ez szörnyű lehet...
* Erf is támogatja a tündérke ötletét, így együtt mennek le. Assa se, veszi fel a köpenyt, így jobban látszik a visszafogott, de csinos zöld ruhája.*
*Mikor leérnek, akkor odaül egy asztalhoz, s úgy dönt, hogy ma valami finomat eszik.*
- Jó napot! Egy Őzragu leves lesz nekem. 9 arany, ugye?
* Átnyújtja a pénzt az odaérkező pincérnek. Majd, ha Erf is rendel valamit, akkor a felszolgáló távozik. Kis idő múlva megkapják az ételt. Assa nagyon ízletesnek találja a levest, szép lassan kanalazza a forró folyadékot.*
4892. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-14 00:06:38
Üzenet elküldve: 2014-05-14 00:06:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Tifa//
- Ha gondolod, segíthetek megtanulni. Csak eleinte nehéz, de ha jobban hozzászoksz, már nevetségesen egyértelművé válik.
*Egy magabiztos vigyorral az arcán újra megemeli kupáját, ügyelve, nehogy itala kifröccsenjen, azonban a egy pillanatra ledermed, mintha az idő is megállna. Pár másodpercnyi szünet után befejezi a mozdulatot, és elgondolkodva néz a férfira.*
- Egy kertésznek nem kéne értenie az ilyesmihez?
*Van ugyan némi gyanakvás a hangjában, de mosolyában van egy kis csibészes hajlam, elvégre nem érdekli, hogy hazudott-e a férfi. Ha Aletai ebben a hitben akarja hagyni, akkor neki nincs oka belekötni.*
- Tulajdonképpen mind egyszerre. Habár önszántamból jöttem el, üldöztek is, kalandra is vágytam, de leginkább a kíváncsiság hajtott. Mindenesetre széleskörű ösztönzés vezetett ide.
*Mintha még mondani akarna valamit, ám egy váratlan pillanatban megakad a pillantása egy kellemes külsejű, ám neméppen takart lányon a pult mögött. Természetesen nem halad el tekintete a elflány szépsége fölött, ám miután jól megnézte magának, apránként észreveszi a zavart is arcán, melyet egy másik asztaltársaság okoz. Lassan oldalra fordítja a fejét, miközben figyeli az eseményeket, tekintetét egy pillanatra sem szakítja el - afféle megszokás ez, vadászat közben is hasonlóképpen figyeli prédáját, bár a lányhoz most egészen más célok fűzik. Ha esetleg Aletai megkérdezné mit figyel, csuklója egy kecses mozdulatával int a pult felé. Az elf eközben összeszedi magát, és egy tálcát egyensúlyozva indul meg éppen az ő asztaluk felé. Kei vizslató tekintettel várja, hogy odaérjen, ám a lány vét egy apró bakit, így az ital fele az asztalon, másik fele pedig Kei lábain végzi. Nem éppen finnyás természet, ezért inkább csak meglepődik, minthogy felháborodjon, a lány megjegyzésére pedig még egy jóleső nevetést is elereszt. Egy gyors pillantással megbizonyosodik felőle, hogy köpenyét nem érte az ital, majd a lány mellé lép, vállára teríti a fekete selymet, hogy avval takarva öltözetét, enyhítse zavarát.*
- Egy magadfajta lány hogyan kerül efféle helyre?
*Suttogja fülébe, hogy csak ő, és esetleg még Aletai halhassa. Egy rosszfiús mosoly kíséretében kissé talán közelebb hajol a kelleténél, de egyáltalán nem erőszakos, megtartja a szükséges távolságot.*
- Egyébként értékelem az aggódásodat, de fölösleges. Egykettőre megszárad.
*Kacsint egyet a lánynak, ahogy ismét elfoglalja korábbi ülőhelyét, kihúz maga mellett egy széket.*
- Csatlakozol hozzánk?
*Ugyan még nem volt alkalma megkérdezni Aletait, de kétli, hogy a férfit zavarná egy ilyen lány jelenléte, a maga részéről pedig örülne az újabb társaságnak.*
- Ha gondolod, segíthetek megtanulni. Csak eleinte nehéz, de ha jobban hozzászoksz, már nevetségesen egyértelművé válik.
*Egy magabiztos vigyorral az arcán újra megemeli kupáját, ügyelve, nehogy itala kifröccsenjen, azonban a egy pillanatra ledermed, mintha az idő is megállna. Pár másodpercnyi szünet után befejezi a mozdulatot, és elgondolkodva néz a férfira.*
- Egy kertésznek nem kéne értenie az ilyesmihez?
*Van ugyan némi gyanakvás a hangjában, de mosolyában van egy kis csibészes hajlam, elvégre nem érdekli, hogy hazudott-e a férfi. Ha Aletai ebben a hitben akarja hagyni, akkor neki nincs oka belekötni.*
- Tulajdonképpen mind egyszerre. Habár önszántamból jöttem el, üldöztek is, kalandra is vágytam, de leginkább a kíváncsiság hajtott. Mindenesetre széleskörű ösztönzés vezetett ide.
*Mintha még mondani akarna valamit, ám egy váratlan pillanatban megakad a pillantása egy kellemes külsejű, ám neméppen takart lányon a pult mögött. Természetesen nem halad el tekintete a elflány szépsége fölött, ám miután jól megnézte magának, apránként észreveszi a zavart is arcán, melyet egy másik asztaltársaság okoz. Lassan oldalra fordítja a fejét, miközben figyeli az eseményeket, tekintetét egy pillanatra sem szakítja el - afféle megszokás ez, vadászat közben is hasonlóképpen figyeli prédáját, bár a lányhoz most egészen más célok fűzik. Ha esetleg Aletai megkérdezné mit figyel, csuklója egy kecses mozdulatával int a pult felé. Az elf eközben összeszedi magát, és egy tálcát egyensúlyozva indul meg éppen az ő asztaluk felé. Kei vizslató tekintettel várja, hogy odaérjen, ám a lány vét egy apró bakit, így az ital fele az asztalon, másik fele pedig Kei lábain végzi. Nem éppen finnyás természet, ezért inkább csak meglepődik, minthogy felháborodjon, a lány megjegyzésére pedig még egy jóleső nevetést is elereszt. Egy gyors pillantással megbizonyosodik felőle, hogy köpenyét nem érte az ital, majd a lány mellé lép, vállára teríti a fekete selymet, hogy avval takarva öltözetét, enyhítse zavarát.*
- Egy magadfajta lány hogyan kerül efféle helyre?
*Suttogja fülébe, hogy csak ő, és esetleg még Aletai halhassa. Egy rosszfiús mosoly kíséretében kissé talán közelebb hajol a kelleténél, de egyáltalán nem erőszakos, megtartja a szükséges távolságot.*
- Egyébként értékelem az aggódásodat, de fölösleges. Egykettőre megszárad.
*Kacsint egyet a lánynak, ahogy ismét elfoglalja korábbi ülőhelyét, kihúz maga mellett egy széket.*
- Csatlakozol hozzánk?
*Ugyan még nem volt alkalma megkérdezni Aletait, de kétli, hogy a férfit zavarná egy ilyen lány jelenléte, a maga részéről pedig örülne az újabb társaságnak.*
4891. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 23:04:51
Üzenet elküldve: 2014-05-13 23:04:51
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Ëleya Meynücha, Aingeal Moya//
-Ez esetben kíváncsian hallgatom. *jegyzi meg még Rolf, aztán hagyja, hogy a nő kibeszélje magát. Az orkos részt teljesen át tudja élni, mivel neki is meggyűlt a baja a fajtával. Igazából ez sarkallta arra, hogy fegyvert kell fogni, önvédelmet és fegyveres harcot kell tanulni, különben könnyű prédává válik. Jellemző volt még amerre ő élt az ork támadások, portyázások, amit inkább szórakozásból űzhettek, mivel nyilvánvaló lehetett, hogy az egyszerű napszámos parasztoktól nem fognak nagy vagyonokat bezsebelni. A nő mondókája végén Rolf töri meg a másodpercekig tartó csendet, míg feldolgozza magában a hallottakat.*
-Félelmetes élete lehetett önnek kedves Ëleya. *szív bele a pipába.* -Az a csoda, hogy ennyi évet kibírt az orkok rabságában. *mondja elismerően bólogatva, és teljes tisztelettel.* -Bizony mondom én ezt nem sokan élték, vagy élnék túl, így örülhet hogy ennyivel megúszta, ha szabad így kifejeznem magam. *mondja, persze bizonyára a nő számára is jobb a halálnál, viszont így egész életében kíváncsi szempárok kereszttüzébe kerülhet, ami pszichológiai megközelítésből elég nagy terhet jelenthet.*
-Nekem is meggyűlt velük a bajom, és egyet-kettőt fel is szeleteltem a baltámmal. *mondja büszkén mit sem cicomázva a dolgot.* -Biztosan megtalálja ön is élete párját, aki majd szeretni fogja, és nem használja ki. Ebben kell hinni, különben egy idő után felemészti saját magát. *bölcselkedik a földműves.*
-Ugyan ne túlozzunk. *legyint egyet a nő hízelgő szavaira, és ki is derül, hogy jól sejtette a dolgot, így egy druidával került szembe.* -Őszintén szólva csak tipp volt. Volt egy bölcs öregember, és a maga titokzatos lénye, és mozdulatai rá emlékeztettek. Persze ön sokkalta csinosabb nála. *teszi hozzá mosolyogva, mielőtt kiakadna, hogy egy vénemberről jut eszébe.* -Másrészről az öltözéke sem hétköznapi, persze ne rossz értelemben gondolja, és olyan hajtűt sem visel minden asszony. *mutat pipája szárával a nő fejdíszére, ami egyébiránt igen tetszetős ékszer. Így mondhatni, hogy részben a nő lénye, részben a ruhája leplezte le.* -Ön is akkor új életet kezdeni jött ide ? Vagy egyáltalán mikor érkezett ? És druidaként a minél nagyobb bölcsesség, vagy a magas szintű mágia vezérli, esetleg mindkettő ? *kérdezősködik Rolf, és szavaiból is kiérezhető, hogy nem buta tudatlan ember, mint ahogy azt első ránézésre gondolná a gyanútlan szem. Aztán jön Aingeal története, aminek egyes részét magára is veszi, mintegy célzást vél felfedezni a szavakban, persze mindezen mosolyog egyet.* ~Milyen fiatal.~ *tűnődik el Rolf, és ekkor jön rá igazán mennyire is elszaladt már fölötte is az idő.*
-És mondja Aingeal a tündérek fogékonyabbak a mágiára mint mondjuk az emberek vagy nem ? *kérdezi, aztán elmosolyodik, mikor elképzeli a karddal csapkodó tündért, ami igen vicces látvány lenne.* -A kardforgatást szinte bárhol megtanulhatja, rengeteg oktató van, viszont a mágiatanulás bizonyára korlátozottabb. *mondja, és újabbat szív a pipájából.* -És meddig él átlagban egy tündér ? *jön az újabb kérdés, látszólag nagyon érdekli a tündérek világa, és bátran kérdezősködik is róla, elvégre is ha zavarja a tündért a faggatózás majdcsak megjegyzi talán.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.14 11:28:15, a következő indokkal:
Jelpótlás.
-Ez esetben kíváncsian hallgatom. *jegyzi meg még Rolf, aztán hagyja, hogy a nő kibeszélje magát. Az orkos részt teljesen át tudja élni, mivel neki is meggyűlt a baja a fajtával. Igazából ez sarkallta arra, hogy fegyvert kell fogni, önvédelmet és fegyveres harcot kell tanulni, különben könnyű prédává válik. Jellemző volt még amerre ő élt az ork támadások, portyázások, amit inkább szórakozásból űzhettek, mivel nyilvánvaló lehetett, hogy az egyszerű napszámos parasztoktól nem fognak nagy vagyonokat bezsebelni. A nő mondókája végén Rolf töri meg a másodpercekig tartó csendet, míg feldolgozza magában a hallottakat.*
-Félelmetes élete lehetett önnek kedves Ëleya. *szív bele a pipába.* -Az a csoda, hogy ennyi évet kibírt az orkok rabságában. *mondja elismerően bólogatva, és teljes tisztelettel.* -Bizony mondom én ezt nem sokan élték, vagy élnék túl, így örülhet hogy ennyivel megúszta, ha szabad így kifejeznem magam. *mondja, persze bizonyára a nő számára is jobb a halálnál, viszont így egész életében kíváncsi szempárok kereszttüzébe kerülhet, ami pszichológiai megközelítésből elég nagy terhet jelenthet.*
-Nekem is meggyűlt velük a bajom, és egyet-kettőt fel is szeleteltem a baltámmal. *mondja büszkén mit sem cicomázva a dolgot.* -Biztosan megtalálja ön is élete párját, aki majd szeretni fogja, és nem használja ki. Ebben kell hinni, különben egy idő után felemészti saját magát. *bölcselkedik a földműves.*
-Ugyan ne túlozzunk. *legyint egyet a nő hízelgő szavaira, és ki is derül, hogy jól sejtette a dolgot, így egy druidával került szembe.* -Őszintén szólva csak tipp volt. Volt egy bölcs öregember, és a maga titokzatos lénye, és mozdulatai rá emlékeztettek. Persze ön sokkalta csinosabb nála. *teszi hozzá mosolyogva, mielőtt kiakadna, hogy egy vénemberről jut eszébe.* -Másrészről az öltözéke sem hétköznapi, persze ne rossz értelemben gondolja, és olyan hajtűt sem visel minden asszony. *mutat pipája szárával a nő fejdíszére, ami egyébiránt igen tetszetős ékszer. Így mondhatni, hogy részben a nő lénye, részben a ruhája leplezte le.* -Ön is akkor új életet kezdeni jött ide ? Vagy egyáltalán mikor érkezett ? És druidaként a minél nagyobb bölcsesség, vagy a magas szintű mágia vezérli, esetleg mindkettő ? *kérdezősködik Rolf, és szavaiból is kiérezhető, hogy nem buta tudatlan ember, mint ahogy azt első ránézésre gondolná a gyanútlan szem. Aztán jön Aingeal története, aminek egyes részét magára is veszi, mintegy célzást vél felfedezni a szavakban, persze mindezen mosolyog egyet.* ~Milyen fiatal.~ *tűnődik el Rolf, és ekkor jön rá igazán mennyire is elszaladt már fölötte is az idő.*
-És mondja Aingeal a tündérek fogékonyabbak a mágiára mint mondjuk az emberek vagy nem ? *kérdezi, aztán elmosolyodik, mikor elképzeli a karddal csapkodó tündért, ami igen vicces látvány lenne.* -A kardforgatást szinte bárhol megtanulhatja, rengeteg oktató van, viszont a mágiatanulás bizonyára korlátozottabb. *mondja, és újabbat szív a pipájából.* -És meddig él átlagban egy tündér ? *jön az újabb kérdés, látszólag nagyon érdekli a tündérek világa, és bátran kérdezősködik is róla, elvégre is ha zavarja a tündért a faggatózás majdcsak megjegyzi talán.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.05.14 11:28:15, a következő indokkal:
Jelpótlás.
4890. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 22:38:10
Üzenet elküldve: 2014-05-13 22:38:10
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Aletai, Kei//
*Önbecsülését félredobva tér vissza a fogadóba. A nap korongja szinte súrolja a föld peremét. Alázattal odalibben a pulthoz és halkan magához inti a fogadóst.*
- Jó Uram! Kérem, bocsásson meg korábbi viselkedésemért és ezennel a segítségét kérném! Hadd szolgáljak önnél! Gyorsan tanulok, és nem marad el a hálám! Nem kérnék, fizetséget csupán tanulni szeretnék.
*A fogadósnak természeténél fogva felcsillan a szeme. Ki ne örülne ingyen munkaerőnek főleg egy zsúfolt este előtt. Tifa megkapja az első kétkezű munkáját. Csak annyi a dolga hogy átveszi a fogadós által adott munkaruhát és beáll a pultba. A nő nem rest és fel is rohan, az egyik szobába átöltözni, azonban meghűl ereiben a vér, amint rápillant az ominózus ruhadarabra. "Ez több a kelleténél! Hogy vehetnék fel egy ennyire ledér holmit?" Két ujjal megemeli. "Hát nincs mit tenni." Hamar beletörődik. Fegyverét gondosan elrejti a komód aljába lepleit pedig az egyik fiókba. "Lássunk neki!" Nyolc óra tájt meg is kezdi a munkát ott ahova osztotta felettese. Eleinte lassan osztja a kért italokat, de végül, mint minden másba, ebbe is belejön. Látván ezt a tulaj rögtön más helyre küldi. Irány a konyha és a piszkos meló. hatalmas próbatétel, mert Tifa ilyet életében nem látott hogyan kell csinálni. Kezébe nyomják a mosórongyot és egy nagy vízzel teli bödön mellé állítják. Szerencséjére ott találja maga mellett a reggeli kislányt, aki szerencséjére mindent megmutat neki. "Még pech hogy itt nem kerámia edényben szolgálják fel az ételt!" Sóhajt örömében. Feladata elvégzése után ismét kiment a pultba. Az egyre részegedő tömeg egy része, akik közvetlen közelében ülnek, üdvrivalgással fogadják. Ennek is megvan, az oka mivel nemrégiben említett munkaruhájába alig fér bele és idomainak kicsiny részét takarja csak vászon azt is csupán a hölgy alsóneműje miatt. "Megalázó! Miért vállalkoztam én ekkora feladatra, hogy lehettem ennyire felelőtlen!" Pirul el orcája szégyenében, ekkor odakurjant neki a fogadós és kezébe nyom két kupa sört.*
- Vidd ezt ki annak a csőcseléknek! Mondd, hogy a ház ajándéka a sok aranytallérért, amit már rám hagyományoztak!
*Tifa mélyen legbelül ellenzi a kiszállítást, de nincs mit tennie. Vállalta így meg is teszi. Szorosan megmarkolja a nedűket és megindul az asztal felé. Kész akadálypálya a fogadó ilyentájt. "Nem sokban különbözik fiatalkori kiképzésemtől. Habár akkor bekötött szemmel kellett kivédenem a támadásokat." Mereng el ismét gondolataiban ezzel okozva konfliktust az adott asztalnál, hiszen hála ügyetlenségének az egyik sör a bútoron a másik pedig az egyik idegenen köt ki. Hirtelen azt se tudja, mihez kezdjen. Sajnálkozással, rohanjon törlőrongyért, avagy ruhájával itassa fel a kiömlött szeszt, mert az ott van helyben. Végül nem szándékozik egyiket se teljesíteni csak egy mondatot szúr oda nekik.*
- Ez a ház ajándéka a becses tallérokért! Remélem felfrissítette az Urakat!
*Gúnyos mosollyal tűri el egyik oldalon haját tudatosság teljes hiányával leleplezve származását.
Következő pillanatban sarkon fordulva hagyja ott az asztalt, HA Kei vagy Aletai nem lép közbe.*
*Önbecsülését félredobva tér vissza a fogadóba. A nap korongja szinte súrolja a föld peremét. Alázattal odalibben a pulthoz és halkan magához inti a fogadóst.*
- Jó Uram! Kérem, bocsásson meg korábbi viselkedésemért és ezennel a segítségét kérném! Hadd szolgáljak önnél! Gyorsan tanulok, és nem marad el a hálám! Nem kérnék, fizetséget csupán tanulni szeretnék.
*A fogadósnak természeténél fogva felcsillan a szeme. Ki ne örülne ingyen munkaerőnek főleg egy zsúfolt este előtt. Tifa megkapja az első kétkezű munkáját. Csak annyi a dolga hogy átveszi a fogadós által adott munkaruhát és beáll a pultba. A nő nem rest és fel is rohan, az egyik szobába átöltözni, azonban meghűl ereiben a vér, amint rápillant az ominózus ruhadarabra. "Ez több a kelleténél! Hogy vehetnék fel egy ennyire ledér holmit?" Két ujjal megemeli. "Hát nincs mit tenni." Hamar beletörődik. Fegyverét gondosan elrejti a komód aljába lepleit pedig az egyik fiókba. "Lássunk neki!" Nyolc óra tájt meg is kezdi a munkát ott ahova osztotta felettese. Eleinte lassan osztja a kért italokat, de végül, mint minden másba, ebbe is belejön. Látván ezt a tulaj rögtön más helyre küldi. Irány a konyha és a piszkos meló. hatalmas próbatétel, mert Tifa ilyet életében nem látott hogyan kell csinálni. Kezébe nyomják a mosórongyot és egy nagy vízzel teli bödön mellé állítják. Szerencséjére ott találja maga mellett a reggeli kislányt, aki szerencséjére mindent megmutat neki. "Még pech hogy itt nem kerámia edényben szolgálják fel az ételt!" Sóhajt örömében. Feladata elvégzése után ismét kiment a pultba. Az egyre részegedő tömeg egy része, akik közvetlen közelében ülnek, üdvrivalgással fogadják. Ennek is megvan, az oka mivel nemrégiben említett munkaruhájába alig fér bele és idomainak kicsiny részét takarja csak vászon azt is csupán a hölgy alsóneműje miatt. "Megalázó! Miért vállalkoztam én ekkora feladatra, hogy lehettem ennyire felelőtlen!" Pirul el orcája szégyenében, ekkor odakurjant neki a fogadós és kezébe nyom két kupa sört.*
- Vidd ezt ki annak a csőcseléknek! Mondd, hogy a ház ajándéka a sok aranytallérért, amit már rám hagyományoztak!
*Tifa mélyen legbelül ellenzi a kiszállítást, de nincs mit tennie. Vállalta így meg is teszi. Szorosan megmarkolja a nedűket és megindul az asztal felé. Kész akadálypálya a fogadó ilyentájt. "Nem sokban különbözik fiatalkori kiképzésemtől. Habár akkor bekötött szemmel kellett kivédenem a támadásokat." Mereng el ismét gondolataiban ezzel okozva konfliktust az adott asztalnál, hiszen hála ügyetlenségének az egyik sör a bútoron a másik pedig az egyik idegenen köt ki. Hirtelen azt se tudja, mihez kezdjen. Sajnálkozással, rohanjon törlőrongyért, avagy ruhájával itassa fel a kiömlött szeszt, mert az ott van helyben. Végül nem szándékozik egyiket se teljesíteni csak egy mondatot szúr oda nekik.*
- Ez a ház ajándéka a becses tallérokért! Remélem felfrissítette az Urakat!
*Gúnyos mosollyal tűri el egyik oldalon haját tudatosság teljes hiányával leleplezve származását.
Következő pillanatban sarkon fordulva hagyja ott az asztalt, HA Kei vagy Aletai nem lép közbe.*
4889. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:04:33
Üzenet elküldve: 2014-05-13 21:04:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 460
OOC üzenetek: 115
Játékstílus: Vakmerő
//Kei//
*Persze Aletainak nem tűnik fel, hogy a beszélgetőtársa éhezik, de ez nem is meglepő, hiszen senkinek sincs az arcára írva. A sör hirtelen és gyors elpusztításából is csak arra következtetett, hogy szomjas az erdei Vándor, holott talán csak a mardosó éhet próbálta elcsitítani kissé. Mert bizony a szőke nem sajnálná azt az átkozott 6 aranyat egy rántottára. Rosszabb helyre is elmegy, s egyébként is nagyon rendes tud lenni, ha nem célpontként néz valakire, s van szíve is, noha kissé szelektív.*
-Ismered a mérgező növényeket? Mert az nagy előny! Nekem ezt a képességet még el kell sajátítanom.
*Rántja meg a vállát, mert bizony a klán alkimistái levették róla eddig a felelősséget, s neki általában csak egy üvegcsét nyomtak a kezébe, ami olykor a leggyilkosabb mérgeket is meghazudtolta a hatóidőt, vagy a szenvedtetés mértékét illetően. Mióta szabadúszó lett, ezt mind el kell majd sajátítania.*
-Miért jöttél el? Kíváncsiság? Menekülés? Kaland? Esetleg új élet?
*Mindenki vált valamiért. A kérdés az, hogy mi indukálja ezt. Nem mindegy, hogy valaki önszántából jön el, mert úgy dönt, változtat az életén, vagy menekül és a helyzet leginkább kényszerű. Aletai is iszik néhány jóleső kortyot az italából, majd Kei-re helyezi figyelmét.*
*Persze Aletainak nem tűnik fel, hogy a beszélgetőtársa éhezik, de ez nem is meglepő, hiszen senkinek sincs az arcára írva. A sör hirtelen és gyors elpusztításából is csak arra következtetett, hogy szomjas az erdei Vándor, holott talán csak a mardosó éhet próbálta elcsitítani kissé. Mert bizony a szőke nem sajnálná azt az átkozott 6 aranyat egy rántottára. Rosszabb helyre is elmegy, s egyébként is nagyon rendes tud lenni, ha nem célpontként néz valakire, s van szíve is, noha kissé szelektív.*
-Ismered a mérgező növényeket? Mert az nagy előny! Nekem ezt a képességet még el kell sajátítanom.
*Rántja meg a vállát, mert bizony a klán alkimistái levették róla eddig a felelősséget, s neki általában csak egy üvegcsét nyomtak a kezébe, ami olykor a leggyilkosabb mérgeket is meghazudtolta a hatóidőt, vagy a szenvedtetés mértékét illetően. Mióta szabadúszó lett, ezt mind el kell majd sajátítania.*
-Miért jöttél el? Kíváncsiság? Menekülés? Kaland? Esetleg új élet?
*Mindenki vált valamiért. A kérdés az, hogy mi indukálja ezt. Nem mindegy, hogy valaki önszántából jön el, mert úgy dönt, változtat az életén, vagy menekül és a helyzet leginkább kényszerű. Aletai is iszik néhány jóleső kortyot az italából, majd Kei-re helyezi figyelmét.*
4888. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:49:34
Üzenet elküldve: 2014-05-13 16:49:34
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Eidan Loawyr//
*Az illem ezek szerint nem halt ki a világból, elvégre még mindig vannak Eidanhoz hasonló férfiak, akik nem feledkeznek meg az apróságoktól.*
- Ez esetben rád bízom magam.
*Mosolyog a fiúra, majd meglepetten néz a felé tartott festményre, melyen saját képmását pillantja meg, Eidan szavaira felderül arca. Ki nem hagyná a lehetőséget, hogy emlékeit ilyen gyönyörű formában őrizhesse meg, mégha a színek nincsenek is megelevenítve a képen.*
- Megtartom, köszönöm.
*Sugárzó mosolyt küld a fiú felé, ahogy felszedelődzködnek, és elindulnak az erdő irányában. Magas, vékony fák közt haladnak el, és ahogy egyre beljebb kerülnek az erdőben, annál sötétebb a félhomály, amely körülveszi őket. Égbenyúló, vékony törzsű, széles lombozatú fák magasodnak köréjük, az aljnövényzet azonban ritkásabb, ami megkönnyíti a közlekedést. Eidan váratlanul emeli elé karját, így alig észrevehetően hátratándorodik kissé, miközben megpillantja az erdő egy lakosát. Az állat egészen különös, sosem látott mégcsak hasonlót sem Wegtorenben.*
- Tiszta édi!
*Meril legszívesebben odamenne, és megsimogatná az állatot, de sejti, hogy jobb, ha hallgat a fiúra. Alig bírja ki, de végül sikerül megvárnia, míg a minx távozik, és folytathatják útjukat. Eidan a Holdudvaron keresztül vezeti őt, amihez előbb egy jó néhány méteres fűsávon kell átverekedniük magukat, hogy a kerítéshez juthassanak. Innen azonban már egyszerű dolguk van, gyönyörű látvány fogadja őket, a holdfény és a növények egészen hangulatossá teszik a helyet, melyet már csak az itt elhelyezett sír tör meg kissé, melynek látványától megborzong a lány.*
- Arthenior tényleg csodálatosan szép hely.
*Egy kis, kövezett úton áthaladva azonban elérik a Pegazus fogadó hátsó ajtaját. Meril az asztalok közt szambázva a pulthoz halad, és felméri a kínálatot. Végül lelkesen fordul Eidan felé, aki valószínűleg már utolérte őt, vagy éppen mögötte jött be.*
- Döntöttem. Egy rántottát szeretnék.
*Az étel gondolata egészen felvillanyozza, szinte összefut a nyál a szájában, mindenestre csillogó íriszekkel bámul a művészre.* Lehet?
*Valószínűleg ha akarná, sem tudná most visszautasítani a fiú, de felesleges is ettől tartani, elvégre megígérte, és nem mintha Eidan nem tartaná be szavait.*
*Az illem ezek szerint nem halt ki a világból, elvégre még mindig vannak Eidanhoz hasonló férfiak, akik nem feledkeznek meg az apróságoktól.*
- Ez esetben rád bízom magam.
*Mosolyog a fiúra, majd meglepetten néz a felé tartott festményre, melyen saját képmását pillantja meg, Eidan szavaira felderül arca. Ki nem hagyná a lehetőséget, hogy emlékeit ilyen gyönyörű formában őrizhesse meg, mégha a színek nincsenek is megelevenítve a képen.*
- Megtartom, köszönöm.
*Sugárzó mosolyt küld a fiú felé, ahogy felszedelődzködnek, és elindulnak az erdő irányában. Magas, vékony fák közt haladnak el, és ahogy egyre beljebb kerülnek az erdőben, annál sötétebb a félhomály, amely körülveszi őket. Égbenyúló, vékony törzsű, széles lombozatú fák magasodnak köréjük, az aljnövényzet azonban ritkásabb, ami megkönnyíti a közlekedést. Eidan váratlanul emeli elé karját, így alig észrevehetően hátratándorodik kissé, miközben megpillantja az erdő egy lakosát. Az állat egészen különös, sosem látott mégcsak hasonlót sem Wegtorenben.*
- Tiszta édi!
*Meril legszívesebben odamenne, és megsimogatná az állatot, de sejti, hogy jobb, ha hallgat a fiúra. Alig bírja ki, de végül sikerül megvárnia, míg a minx távozik, és folytathatják útjukat. Eidan a Holdudvaron keresztül vezeti őt, amihez előbb egy jó néhány méteres fűsávon kell átverekedniük magukat, hogy a kerítéshez juthassanak. Innen azonban már egyszerű dolguk van, gyönyörű látvány fogadja őket, a holdfény és a növények egészen hangulatossá teszik a helyet, melyet már csak az itt elhelyezett sír tör meg kissé, melynek látványától megborzong a lány.*
- Arthenior tényleg csodálatosan szép hely.
*Egy kis, kövezett úton áthaladva azonban elérik a Pegazus fogadó hátsó ajtaját. Meril az asztalok közt szambázva a pulthoz halad, és felméri a kínálatot. Végül lelkesen fordul Eidan felé, aki valószínűleg már utolérte őt, vagy éppen mögötte jött be.*
- Döntöttem. Egy rántottát szeretnék.
*Az étel gondolata egészen felvillanyozza, szinte összefut a nyál a szájában, mindenestre csillogó íriszekkel bámul a művészre.* Lehet?
*Valószínűleg ha akarná, sem tudná most visszautasítani a fiú, de felesleges is ettől tartani, elvégre megígérte, és nem mintha Eidan nem tartaná be szavait.*
4887. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 15:56:07
Üzenet elküldve: 2014-05-13 15:56:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rolfeuss Kelardo, Aingeal Moya//
* Szelíd mosollyal hallgatja az ifjú hölgy válaszát. Lélekben talán máshol jár, de minden bizonnyal nem azért, mert untatja a lány - az általa említett dolgok repítik most el. *
- Milyen tünemény.
* Szólal meg „önkívületében”, majd szélesen el is mosolyodik, mintegy leplezve ezzel zavartságát, hisz valójában nem akarta kimondani a szavakat. *
- Vájkálni? Az én múltamban? Ugyan! Nem ajánlottam vala fel, hogy elmesélem e vicces históriát, ha annyira fájna szívemnek. Tudják, édesatyám mindig arra tanított, hogy az élet pofonjait ki kell védeni… vagy legalábbis el kell viselni. Míg más leány sírással jár túl az ember eszén, s éri el, mit akar… én addig a mosolyommal. * Mintha csak bizonyítani akarná állítása igazságát, széles, magabiztos vigyorra kanyarodik szája, mely alól kivillannak szép, fehérlő fogai. Igencsak meglepő egy nem túl magas sorokból származó nőtől, hogy ilyen ápolt legyen. *
- Vicces egy história valóban. Amerre én éltem, ott igen sok volt az ork. Zöldbőrűek… * Keserű mosoly üli meg szája sarkát, s arca megrándul az utálatos gondolattól. *
- Évről évre többen lettek. Nem a városokban, dehogy is - az utakon. Védtelen utazókra vadásztak, akiket később rabszolgaként adtak el. Akkortájt hagytam el atyám házát, hogy magam próbáljak szerencsét. Hát, a szerencse nem úgy gondolta, hogy bekopogtat a fiatal Ëleya Meynücha ajtaján. * Szomorkás mosolyt villant, majd egy kis szünetet hagy - felhörpinti maradék italát, s leteszi az immár elaludt pipát. *
- Egy nap, az úttól nem messze vertem tanyát. Még mindig emlékszem, milyen éhes voltam - már készítettem nyárson a nyulakat. De a tüzet megláthatták. A szemetek a hátam mögé kerültek! Tompa ütés a fejre… és láncokban ébredtem fel. Az ork kegyetlen népség. Közel öt évig voltam a fogságukban, akkor szereztem itt ezt. * Mutat az arcán lévő hegre. *
- A tiszteletlenség jussa. Megjelöltek, és a szolgák között is szakadár lettem. Az ötödik év, negyedik hónapján sikerült elszöknöm, hogy aztán egy évvel később két esztendőre újra láncra verjenek, ezúttal egy rablóbanda. Onnan már nem volt olyan nehéz megszöki. Az idő úgy vánszorog, akár a teknősbéka… de a szabadság gondolata, hogy egyszer majd önszántamból visz valaki ágyba, nem pedig láncon, s hajnál fogva rángatnak, nyomnak a porba és sárba… percekké teszi az éveket.
* Egészen elmerül a mesélésben. Eddig, bárkivel is találkozott, mindenféle csodás-hihetetlen történetet mondott el eme hegről… most kivételesen, valami érzés viszi arra, hogy az igazat mondja el. Az igazat, s csakis azt. Bár ebben igazából senki sem lehet biztos. Akik ismerik, azt mondanák „Áh! Megint egy szépre sikeredett mese!” Egy mese. Halk sóhajjal mosolyodott el ismét, s fordult a pultos felé. *
- Egészen megéheztem. Egy Csirkesültet, lesz oly szíves! * Mondja halvány mosollyal, majd odacsúsztatja a 17aranyat a férfi elé a pulton. *
- És egy pohárka Pálinkát. Ha van, akkor cseresznyét, de ha az nincs, az sem baj. Akkor teljesen mindegy. * S az előző érmék mellé még hozzácsap 16 aranyat. *
* S ekkor kérdez rá Rolf druida mivoltára. Ez enyhe - vagy talán nem is enyhe - meglepettséget vált ki Ëleyából. ~ Nem egy idióta földet túró, annyi szent ~ Jegyzi meg magában, s a meglepettséget mély, titokzatos pillantás váltja fel. Az ember képes benne elveszni. *
- Maga okos, kedves Rolf. Nagyon-nagyon okos. Valóban druida vagyok… vándorló életmódom, vagy a kinézetem leplezett le? * Kérdezi elismerő pillantással, s mikor megkapja az ételt és az italt, nemes egyszerűséggel lehajtja a pálinkát. Arca megrezzen, de úgy tűnik, igencsak bírja a tömény szeszt. *
* Szelíd mosollyal hallgatja az ifjú hölgy válaszát. Lélekben talán máshol jár, de minden bizonnyal nem azért, mert untatja a lány - az általa említett dolgok repítik most el. *
- Milyen tünemény.
* Szólal meg „önkívületében”, majd szélesen el is mosolyodik, mintegy leplezve ezzel zavartságát, hisz valójában nem akarta kimondani a szavakat. *
- Vájkálni? Az én múltamban? Ugyan! Nem ajánlottam vala fel, hogy elmesélem e vicces históriát, ha annyira fájna szívemnek. Tudják, édesatyám mindig arra tanított, hogy az élet pofonjait ki kell védeni… vagy legalábbis el kell viselni. Míg más leány sírással jár túl az ember eszén, s éri el, mit akar… én addig a mosolyommal. * Mintha csak bizonyítani akarná állítása igazságát, széles, magabiztos vigyorra kanyarodik szája, mely alól kivillannak szép, fehérlő fogai. Igencsak meglepő egy nem túl magas sorokból származó nőtől, hogy ilyen ápolt legyen. *
- Vicces egy história valóban. Amerre én éltem, ott igen sok volt az ork. Zöldbőrűek… * Keserű mosoly üli meg szája sarkát, s arca megrándul az utálatos gondolattól. *
- Évről évre többen lettek. Nem a városokban, dehogy is - az utakon. Védtelen utazókra vadásztak, akiket később rabszolgaként adtak el. Akkortájt hagytam el atyám házát, hogy magam próbáljak szerencsét. Hát, a szerencse nem úgy gondolta, hogy bekopogtat a fiatal Ëleya Meynücha ajtaján. * Szomorkás mosolyt villant, majd egy kis szünetet hagy - felhörpinti maradék italát, s leteszi az immár elaludt pipát. *
- Egy nap, az úttól nem messze vertem tanyát. Még mindig emlékszem, milyen éhes voltam - már készítettem nyárson a nyulakat. De a tüzet megláthatták. A szemetek a hátam mögé kerültek! Tompa ütés a fejre… és láncokban ébredtem fel. Az ork kegyetlen népség. Közel öt évig voltam a fogságukban, akkor szereztem itt ezt. * Mutat az arcán lévő hegre. *
- A tiszteletlenség jussa. Megjelöltek, és a szolgák között is szakadár lettem. Az ötödik év, negyedik hónapján sikerült elszöknöm, hogy aztán egy évvel később két esztendőre újra láncra verjenek, ezúttal egy rablóbanda. Onnan már nem volt olyan nehéz megszöki. Az idő úgy vánszorog, akár a teknősbéka… de a szabadság gondolata, hogy egyszer majd önszántamból visz valaki ágyba, nem pedig láncon, s hajnál fogva rángatnak, nyomnak a porba és sárba… percekké teszi az éveket.
* Egészen elmerül a mesélésben. Eddig, bárkivel is találkozott, mindenféle csodás-hihetetlen történetet mondott el eme hegről… most kivételesen, valami érzés viszi arra, hogy az igazat mondja el. Az igazat, s csakis azt. Bár ebben igazából senki sem lehet biztos. Akik ismerik, azt mondanák „Áh! Megint egy szépre sikeredett mese!” Egy mese. Halk sóhajjal mosolyodott el ismét, s fordult a pultos felé. *
- Egészen megéheztem. Egy Csirkesültet, lesz oly szíves! * Mondja halvány mosollyal, majd odacsúsztatja a 17aranyat a férfi elé a pulton. *
- És egy pohárka Pálinkát. Ha van, akkor cseresznyét, de ha az nincs, az sem baj. Akkor teljesen mindegy. * S az előző érmék mellé még hozzácsap 16 aranyat. *
* S ekkor kérdez rá Rolf druida mivoltára. Ez enyhe - vagy talán nem is enyhe - meglepettséget vált ki Ëleyából. ~ Nem egy idióta földet túró, annyi szent ~ Jegyzi meg magában, s a meglepettséget mély, titokzatos pillantás váltja fel. Az ember képes benne elveszni. *
- Maga okos, kedves Rolf. Nagyon-nagyon okos. Valóban druida vagyok… vándorló életmódom, vagy a kinézetem leplezett le? * Kérdezi elismerő pillantással, s mikor megkapja az ételt és az italt, nemes egyszerűséggel lehajtja a pálinkát. Arca megrezzen, de úgy tűnik, igencsak bírja a tömény szeszt. *
4886. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 14:08:23
Üzenet elküldve: 2014-05-13 14:08:23
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Egy pillanatra se hagy fel a tömeg kémlelésével.
Ennyi féle lényt régen látott egy helyen mivel arra se emlékszik hogyan került a fogadó környékére bármennyire is nyüstöli elméjét. Talán 30 perc telhetett el ételrendelése óta ezért egyre feszültebbé válik a nemes elf hercegnő.
"Hol lehet már az az étek? Frissen fosztott csirkéből készítik?" Gyilkos tekintetét a pultosra emeli, akinek csak a sötétből kivillanó szempár tűnhet fel. Nem áll szándékában akárkit is bántani csak a kellemetlenül indult napjának köszönhető hisztissége.*
- Hozd már azt a sültet te leány! Meddig kell még megváratnod a hölgyet? Ahhoz az asztalhoz, ni, de szedd a lábad, mert kidoblak beteg nagyanyáddal együtt!
*Kiabálja el magát a fogadós és abban a szempillantásban egy fiatal alig 13 éves lányka libben ki a konyhából Tifa csirkéjével és teájával. Szinte nagyobb a tálca, mint a teremtés. Nehézkesen lépdel az asztal felé aprócska lábaival. Tifa érzi, hogy ennek nem lesz jó vége és gyors mozdulattal megelőzi csirkéje és a padló találkozását.*
- Add, csak ide mielőtt elszállna!
*A kislány ijedten bámulja a hirtelen feltűnt nőt. Fel se fogja, ésszel mi történik csak arra lesz figyelmes, hogy a tálca már nincs nála és megragadják a kezét. Tifa barátságosan karon öleli és a kandalló előtti szőnyeghez vezeti.*
- Ülj csak le bátran! *Mosolyodik el a nő.*
- Étkezz, velem amúgy se tudnék jobb társaságot találni magamnak ebben a fogadóban. *Előző helye mellé pillant a két idegenre.*
- Tudod sok itt a gyanús alak. Nem félsz, hogy bántalmazni fognak? Miért dolgozol ilyen szörnyű helyen?
*Faggatni kezdi, az ifjút közben gyors mozdulattal szerez magának még 1 csészét a közeli asztalról, ami viszonylag tisztának tűnik.
Ezután ellazulva leheveredik a szőnyegre szorosan maga mellé húzva a leányzót. A tálcát maguk elé helyezi és egy falat húst tép le csirkéjéből, amit újdonsült partnerének szájába nyom.*
- Egyél csak bátran! Most nem mer megszólni egy árva lélek sem.
*Mosolyodik el megtörve arcának komor hangulatát. Mikor látja az első falat hatását saját magának is szakajt egyet. A teát kétfelé ossza és azt is megosztja. Miközben így csillapítják éhségüket Tifa átöleli a fiatal fehérnépet és egy elf dalt kezd csendben énekelni szinte suttogni. Csak azok hallhatják, akik közelebbi asztaloknál foglaltak helyet. A dal nagyon melankolikus és nyugtató hatású. Elgondolkoztató. A nőt édesanyjára emlékezteti, aki már nagyon régen elhunyt. Esti mese helyett mindig ezt az éneket szerette hallgatni.
Váratlanul egy könnycsepp gurgulázik végig sima bőrén. Nem törődik vele, hogy letörölje így az gömbölyded kebleire pottyanva a ruhájában köt ki. Miután elfogy minden jóság, amit rendelt megsimogatja a kislány fejét pár biztató szót hozzáfűzve majd bőséges mennyiségű aranypénzt rejt annak tenyerébe.*
- Ezt jól rejtsd el! Költsd magadra, vagy amire szükségetek lehet. Véletlenül se adj belőle a fogadósnak!
*Kezébe adja az üres edényekkel teli tálcát és visszatessékeli munkájához. Jómaga ülve marad a szőnyegen. Jobb kezére támaszkodik meg és oldalasan ülve balra nyújtja el lábait. A játékosan lobogó lángokon akad meg tekintete és még egy könnycseppet hullajt. Teljesen megfeledkezik a mögötte zajongó társaságról így sebezhetővé kiszolgáltatottá válhat mivel íját a közelben lévő asztalnál felejtette.*
Ennyi féle lényt régen látott egy helyen mivel arra se emlékszik hogyan került a fogadó környékére bármennyire is nyüstöli elméjét. Talán 30 perc telhetett el ételrendelése óta ezért egyre feszültebbé válik a nemes elf hercegnő.
"Hol lehet már az az étek? Frissen fosztott csirkéből készítik?" Gyilkos tekintetét a pultosra emeli, akinek csak a sötétből kivillanó szempár tűnhet fel. Nem áll szándékában akárkit is bántani csak a kellemetlenül indult napjának köszönhető hisztissége.*
- Hozd már azt a sültet te leány! Meddig kell még megváratnod a hölgyet? Ahhoz az asztalhoz, ni, de szedd a lábad, mert kidoblak beteg nagyanyáddal együtt!
*Kiabálja el magát a fogadós és abban a szempillantásban egy fiatal alig 13 éves lányka libben ki a konyhából Tifa csirkéjével és teájával. Szinte nagyobb a tálca, mint a teremtés. Nehézkesen lépdel az asztal felé aprócska lábaival. Tifa érzi, hogy ennek nem lesz jó vége és gyors mozdulattal megelőzi csirkéje és a padló találkozását.*
- Add, csak ide mielőtt elszállna!
*A kislány ijedten bámulja a hirtelen feltűnt nőt. Fel se fogja, ésszel mi történik csak arra lesz figyelmes, hogy a tálca már nincs nála és megragadják a kezét. Tifa barátságosan karon öleli és a kandalló előtti szőnyeghez vezeti.*
- Ülj csak le bátran! *Mosolyodik el a nő.*
- Étkezz, velem amúgy se tudnék jobb társaságot találni magamnak ebben a fogadóban. *Előző helye mellé pillant a két idegenre.*
- Tudod sok itt a gyanús alak. Nem félsz, hogy bántalmazni fognak? Miért dolgozol ilyen szörnyű helyen?
*Faggatni kezdi, az ifjút közben gyors mozdulattal szerez magának még 1 csészét a közeli asztalról, ami viszonylag tisztának tűnik.
Ezután ellazulva leheveredik a szőnyegre szorosan maga mellé húzva a leányzót. A tálcát maguk elé helyezi és egy falat húst tép le csirkéjéből, amit újdonsült partnerének szájába nyom.*
- Egyél csak bátran! Most nem mer megszólni egy árva lélek sem.
*Mosolyodik el megtörve arcának komor hangulatát. Mikor látja az első falat hatását saját magának is szakajt egyet. A teát kétfelé ossza és azt is megosztja. Miközben így csillapítják éhségüket Tifa átöleli a fiatal fehérnépet és egy elf dalt kezd csendben énekelni szinte suttogni. Csak azok hallhatják, akik közelebbi asztaloknál foglaltak helyet. A dal nagyon melankolikus és nyugtató hatású. Elgondolkoztató. A nőt édesanyjára emlékezteti, aki már nagyon régen elhunyt. Esti mese helyett mindig ezt az éneket szerette hallgatni.
Váratlanul egy könnycsepp gurgulázik végig sima bőrén. Nem törődik vele, hogy letörölje így az gömbölyded kebleire pottyanva a ruhájában köt ki. Miután elfogy minden jóság, amit rendelt megsimogatja a kislány fejét pár biztató szót hozzáfűzve majd bőséges mennyiségű aranypénzt rejt annak tenyerébe.*
- Ezt jól rejtsd el! Költsd magadra, vagy amire szükségetek lehet. Véletlenül se adj belőle a fogadósnak!
*Kezébe adja az üres edényekkel teli tálcát és visszatessékeli munkájához. Jómaga ülve marad a szőnyegen. Jobb kezére támaszkodik meg és oldalasan ülve balra nyújtja el lábait. A játékosan lobogó lángokon akad meg tekintete és még egy könnycseppet hullajt. Teljesen megfeledkezik a mögötte zajongó társaságról így sebezhetővé kiszolgáltatottá válhat mivel íját a közelben lévő asztalnál felejtette.*
4885. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 13:07:32
Üzenet elküldve: 2014-05-13 13:07:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rolfeuss Kelardo, Ëleya Meynücha//
*Csodálattal, vegyes ámulattal figyeli a druida mozdulatait, amit bemutatkozáskor tesz, s ugyan ilyen érzelmek ülnek arcára végig, miközben beszél, majd elmosolyodik kérdésére.*
- Nos, nem igazán tudom mi igaz más tündérekre és mi nem, hiszen még csak 38 évet éltem, az emberi korba átszámítva azt hiszem, csak 19 év lenne, így nem állíthatok semmit sem biztosra, de elmondhatom azt, amit én tapasztaltam. Személy szerint nincs bajom a városokkal, bár tény, ami tény, eléggé zsúfolt. A legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy a legtöbben nem látnak a szemüktől és ezért nem képesek észrevenni azt, ami előttük van. Bár én még egész magasnak számítok, van, hogy engem sem vesznek észre és jóformán fellöknek. Ez pedig egy nagyvárosban óriási hiba lenne, hiszen mint már mondtam, a legtöbben nem néznek maguk elé, így könnyen el is taposhatnak minket. Talán ezért is van az, hogy a családom generációk óta abban a faluban él, ahonnan jöttem. A fogadók pedig... *Elgondolkodik, hogyan is fejezhetné ki magát a legjobban.* Számomra kicsit ijesztőek. Igaz, amit Ön állít, egy fogadó lehet nagyon elragadó, tele lehetőségekkel. Mint ez itt, *mutat körbe egy laza mozdulattal* de a legtöbb, amivel találkoztam maga volt a borzalom egy olyan számára, mint én, hiszen kicsi vagyok és nem is vagyok túl erős, így ha megtámadnának, nagy valószínűséggel esélyem se lenne egy csapat jól kiképzett haramia ellen. Bele sem akarok gondolni, hogy mi történhetne velem. Talán ha egy ellenfelem lenne és lesből tudnék támadni, éppenséggel még nyerhetek is, hiszen megtanítottak kardot forgatni kiskoromban a falubeli fiúk, apám legnagyobb bosszúságára. *Kuncogva gondol vissza arra a napra, mikor bemutatta apjának az új tudományát, aki átkozódva kergette meg később a suhancokat, akik röhögve menekültek a husángot lengető férfi elől, majd meghallgatja Ëleya válaszát, amit Rolf kérdésére ad, azt követően pedig megválaszolja a hozzá intézett újabb kérdést.*
- Még nem igazán gondolkodtam el azon, hogy mi lesz a következő célom, mivel az utolsóban is mondhatni még benne ¸¸járok”, ez pedig az volt, hogy elhagyjam a falut ahol éltem, de azt hiszem, kitanulom a mágiahasználatot és talán a kardforgatást sem ártana, ha már megvan ez itt. *Paskolja meg az oldalán függő, dísztelen kardot.*
*Csodálattal, vegyes ámulattal figyeli a druida mozdulatait, amit bemutatkozáskor tesz, s ugyan ilyen érzelmek ülnek arcára végig, miközben beszél, majd elmosolyodik kérdésére.*
- Nos, nem igazán tudom mi igaz más tündérekre és mi nem, hiszen még csak 38 évet éltem, az emberi korba átszámítva azt hiszem, csak 19 év lenne, így nem állíthatok semmit sem biztosra, de elmondhatom azt, amit én tapasztaltam. Személy szerint nincs bajom a városokkal, bár tény, ami tény, eléggé zsúfolt. A legnagyobb problémát talán az jelenti, hogy a legtöbben nem látnak a szemüktől és ezért nem képesek észrevenni azt, ami előttük van. Bár én még egész magasnak számítok, van, hogy engem sem vesznek észre és jóformán fellöknek. Ez pedig egy nagyvárosban óriási hiba lenne, hiszen mint már mondtam, a legtöbben nem néznek maguk elé, így könnyen el is taposhatnak minket. Talán ezért is van az, hogy a családom generációk óta abban a faluban él, ahonnan jöttem. A fogadók pedig... *Elgondolkodik, hogyan is fejezhetné ki magát a legjobban.* Számomra kicsit ijesztőek. Igaz, amit Ön állít, egy fogadó lehet nagyon elragadó, tele lehetőségekkel. Mint ez itt, *mutat körbe egy laza mozdulattal* de a legtöbb, amivel találkoztam maga volt a borzalom egy olyan számára, mint én, hiszen kicsi vagyok és nem is vagyok túl erős, így ha megtámadnának, nagy valószínűséggel esélyem se lenne egy csapat jól kiképzett haramia ellen. Bele sem akarok gondolni, hogy mi történhetne velem. Talán ha egy ellenfelem lenne és lesből tudnék támadni, éppenséggel még nyerhetek is, hiszen megtanítottak kardot forgatni kiskoromban a falubeli fiúk, apám legnagyobb bosszúságára. *Kuncogva gondol vissza arra a napra, mikor bemutatta apjának az új tudományát, aki átkozódva kergette meg később a suhancokat, akik röhögve menekültek a husángot lengető férfi elől, majd meghallgatja Ëleya válaszát, amit Rolf kérdésére ad, azt követően pedig megválaszolja a hozzá intézett újabb kérdést.*
- Még nem igazán gondolkodtam el azon, hogy mi lesz a következő célom, mivel az utolsóban is mondhatni még benne ¸¸járok”, ez pedig az volt, hogy elhagyjam a falut ahol éltem, de azt hiszem, kitanulom a mágiahasználatot és talán a kardforgatást sem ártana, ha már megvan ez itt. *Paskolja meg az oldalán függő, dísztelen kardot.*
4884. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-13 10:52:46
Üzenet elküldve: 2014-05-13 10:52:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ismét egy újabb reggel. kótyagos fejjel tér magához. Nem nagyon emlékszik mi történt vele tegnap éjjel, de nem vél felfedezni maga mellett senkit se az ágyban. Nagyot sóhajt majd mosakodással kezdi meg reggeli teendőit. Gondosan elsimítja, kósza fürtjeit majd íját teszi rendben.*
"Rég volt már mikor együtt vadászhattunk. Remélem, jó ideig nem kell, még használjalak ölésre, de jobb minden eshetőségre felkészülni."
Sunyi mosolyra húzódik cseresznyeszín ajka. Utolsó feladatként kirívó öltözékét ölti magára, amin tisztán látható származásának jelei. Ekkor gyomra hirtelen nagyot kordul. "Ideje beszerezni valami étket is." Derékövéhez nyúl, de nincs benne egy morzsa se. Fintorral indul meg a fogadó felé. Nem állt szándékában más emberek közé menni, hiszen nem emlékszik mit tett előtte csak a benne morajló dühöt érzi. Lassú és kecses léptekkel vonul le a lépcsőn tekintélyt parancsolóan. "Pórnép. Itt kell elfogyasztanom életet adó étkemet e lények társaságában." Émelygés fogja el a tudattól. "Nincs mit tenni. Nem mehetek haza férj nélkül, de ilyen csőcselékben kizárt, hogy találnék nálam nemesebb hímnemű példányt!"
Lépteinek zaja szinte elveszik a vendégek zajában. Lassú határozott mozdulattal könyököl rá a pult végére. Uram! Szolgáljon fel nekem Csirkesültet! Amott annál az asztalnál foglalok helyet. Hozassa oda nekem! Az aranyát, ami pontosan 18 lesz, majd később kapja meg. A sültjének minőségétől függően. Frissítő nedűként pedig hozza elém a legjobb minőségű Teát, ami valaha önhöz került. Azt a 4 aranyat is a sültjével együtt fiezetem!
Leadván a rendelését megindul a kiszemelt asztal felé. Jól megnézi a másik asztal lefoglalóit. "Íj, két sötét alakkal. Ebből nem lehet konfliktus." Nesztelenül odalibben asztalához majd egy határozott mozdulattal végigsöpri székét és helyet foglal. Íját maga mellé helyezi pont olyan távolságban, hogy akármikor akárki ellen védekezni tudjon. Mellkasát előre döntve kecsesen az asztalra könyököl, és állát kezein pihenteti meg. Így kémleli a csőcseléket."
"Rég volt már mikor együtt vadászhattunk. Remélem, jó ideig nem kell, még használjalak ölésre, de jobb minden eshetőségre felkészülni."
Sunyi mosolyra húzódik cseresznyeszín ajka. Utolsó feladatként kirívó öltözékét ölti magára, amin tisztán látható származásának jelei. Ekkor gyomra hirtelen nagyot kordul. "Ideje beszerezni valami étket is." Derékövéhez nyúl, de nincs benne egy morzsa se. Fintorral indul meg a fogadó felé. Nem állt szándékában más emberek közé menni, hiszen nem emlékszik mit tett előtte csak a benne morajló dühöt érzi. Lassú és kecses léptekkel vonul le a lépcsőn tekintélyt parancsolóan. "Pórnép. Itt kell elfogyasztanom életet adó étkemet e lények társaságában." Émelygés fogja el a tudattól. "Nincs mit tenni. Nem mehetek haza férj nélkül, de ilyen csőcselékben kizárt, hogy találnék nálam nemesebb hímnemű példányt!"
Lépteinek zaja szinte elveszik a vendégek zajában. Lassú határozott mozdulattal könyököl rá a pult végére. Uram! Szolgáljon fel nekem Csirkesültet! Amott annál az asztalnál foglalok helyet. Hozassa oda nekem! Az aranyát, ami pontosan 18 lesz, majd később kapja meg. A sültjének minőségétől függően.
Frissítő nedűként pedig hozza elém a legjobb minőségű Teát, ami valaha önhöz került. Azt a 4 aranyat is a sültjével együtt fiezetem! Leadván a rendelését megindul a kiszemelt asztal felé. Jól megnézi a másik asztal lefoglalóit. "Íj, két sötét alakkal. Ebből nem lehet konfliktus." Nesztelenül odalibben asztalához majd egy határozott mozdulattal végigsöpri székét és helyet foglal. Íját maga mellé helyezi pont olyan távolságban, hogy akármikor akárki ellen védekezni tudjon. Mellkasát előre döntve kecsesen az asztalra könyököl, és állát kezein pihenteti meg. Így kémleli a csőcseléket."
4883. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-12 22:37:40
Üzenet elküldve: 2014-05-12 22:37:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Aingeal Moya, Ëleya Meynücha//
*Immár megtudja a másik vörös hajú nő nevét is, így már két embert ismer Arthenior városában. A különös kézmozdulatokra összeszűkíti szemeit, ugyanis emlékeiben kotorászik éppen. Biztos benne, hogy már látott effélét, és lám, be is ugrik egy kép, egy bölcs öregről, aki a régi földesura szomszédságában lakott. A bölcs öreg nem volt más, mint egy druida, bár elég visszamaradott fajta, mivel ő nagyon mélyen elzárkózva remeteként élt.* ~Csak nem te is druida vagy ?~ *gondolkodik, de az asztalra kerülő habzó sör kizökkenti a gondolatmenetéből. Kezébe fogja, és gyorsan szájához is emeli, és a legkevésbé sem finomkodván nagyot nyel belőle, majd a szája szélére kerülő habot letörli inge ujjáról.* ~Micsoda ízletes söröcske.~ *mosolyog magában, mivel már megszokta a keserű nem lágy söröket, amiket a helyi ivóban lehetett kapni. így már talán meg is érti, miért kerül ilyen sokba, bár ez is relatív, mert lehet itt ezek a normális árak. Bal kezében a sörrel, jobb kezében a pipájával hallgatja Ëleya beszédét, közben hallja, amint a tündér megköszöni az ételt.*
-Ez így van, ezért keresi mindenki a fogadót, aki új helyre téved, ráadásul pillanatok alatt betekintést nyerhetünk a helyi színvonalba. *mondja a fő okot, amiért ő a fogadókat, ivókat keresi fel előbb.* -Én is arra készülök, hogy bejárjam a várost, és az erdőbe én is el szeretnék menni. Sőt még egy kis zöldséges levest is összedobok, nincs is jobb a szabad tűzön főtt ételnél. *mosolyodik el, és újabbat szív a pipából, és a sörből is fogyaszt egy újabb nagy kortyot. Ëleya a tündérnek feltett kérdésére Rolf is kíváncsi, és eddig is az volt, így érdeklődve fogja figyelni Aingeal válaszát.*
-Mindenkinek megbotránkoztató valaki. Nézzen csak rám. *mutat végig poros, itt-ott szakad és néhol megfoltozott ingére.* -Sokaknak már ez a rongy is megbotránkoztató, de én ehhez szoktam, nekem ez jutott, én így szeretem. *mondja egyáltalán nem önsajnálóan, de azért most nem is mosolyog, és nem is neveti el a dolgot. Úgy tűnik itt a fogadóban nem nézik le rongyos öltözéke miatt, és nem néznek rá furcsa szemekkel, ami jólesik neki, és látszólag a két hölgy is képes a ruha mögött meglátni az embert.*
-Szívesen meghallgatom, de nem szeretnék az életében vájkálni. *mondja kedvesen Rolf.* -Ha majd szeretné, később elmeséli. Viszont ön nagyon különös nekem. Csak nem a druidák bölcs és fáradtságos útját járja ? *kérdezi Rolf, közben kiüríti pohara tartalmát, és leteszi a korsót a pultra.* ~Ez jól esett.~ *bólogat elégedetten magában, de meg is jegyzi jól az árát az is szent igaz.*
-És ön Aingeal mivel keresi a napi betevőjét, vagy milyen cél vezérli ? Esetleg mágiahasználat, orvoslás, vagy kardforgatás ? *vonja bele a beszélgetésbe a tündért, bár a kardforgatás részét ő sem gondolja komolyan, de mindenhol vannak kivételek, és sosem szabad alulbecsülni senkit méretei miatt, különben nagyon könnyen pórul járhat az illető.*
*Immár megtudja a másik vörös hajú nő nevét is, így már két embert ismer Arthenior városában. A különös kézmozdulatokra összeszűkíti szemeit, ugyanis emlékeiben kotorászik éppen. Biztos benne, hogy már látott effélét, és lám, be is ugrik egy kép, egy bölcs öregről, aki a régi földesura szomszédságában lakott. A bölcs öreg nem volt más, mint egy druida, bár elég visszamaradott fajta, mivel ő nagyon mélyen elzárkózva remeteként élt.* ~Csak nem te is druida vagy ?~ *gondolkodik, de az asztalra kerülő habzó sör kizökkenti a gondolatmenetéből. Kezébe fogja, és gyorsan szájához is emeli, és a legkevésbé sem finomkodván nagyot nyel belőle, majd a szája szélére kerülő habot letörli inge ujjáról.* ~Micsoda ízletes söröcske.~ *mosolyog magában, mivel már megszokta a keserű nem lágy söröket, amiket a helyi ivóban lehetett kapni. így már talán meg is érti, miért kerül ilyen sokba, bár ez is relatív, mert lehet itt ezek a normális árak. Bal kezében a sörrel, jobb kezében a pipájával hallgatja Ëleya beszédét, közben hallja, amint a tündér megköszöni az ételt.*
-Ez így van, ezért keresi mindenki a fogadót, aki új helyre téved, ráadásul pillanatok alatt betekintést nyerhetünk a helyi színvonalba. *mondja a fő okot, amiért ő a fogadókat, ivókat keresi fel előbb.* -Én is arra készülök, hogy bejárjam a várost, és az erdőbe én is el szeretnék menni. Sőt még egy kis zöldséges levest is összedobok, nincs is jobb a szabad tűzön főtt ételnél. *mosolyodik el, és újabbat szív a pipából, és a sörből is fogyaszt egy újabb nagy kortyot. Ëleya a tündérnek feltett kérdésére Rolf is kíváncsi, és eddig is az volt, így érdeklődve fogja figyelni Aingeal válaszát.*
-Mindenkinek megbotránkoztató valaki. Nézzen csak rám. *mutat végig poros, itt-ott szakad és néhol megfoltozott ingére.* -Sokaknak már ez a rongy is megbotránkoztató, de én ehhez szoktam, nekem ez jutott, én így szeretem. *mondja egyáltalán nem önsajnálóan, de azért most nem is mosolyog, és nem is neveti el a dolgot. Úgy tűnik itt a fogadóban nem nézik le rongyos öltözéke miatt, és nem néznek rá furcsa szemekkel, ami jólesik neki, és látszólag a két hölgy is képes a ruha mögött meglátni az embert.*
-Szívesen meghallgatom, de nem szeretnék az életében vájkálni. *mondja kedvesen Rolf.* -Ha majd szeretné, később elmeséli. Viszont ön nagyon különös nekem. Csak nem a druidák bölcs és fáradtságos útját járja ? *kérdezi Rolf, közben kiüríti pohara tartalmát, és leteszi a korsót a pultra.* ~Ez jól esett.~ *bólogat elégedetten magában, de meg is jegyzi jól az árát az is szent igaz.*
-És ön Aingeal mivel keresi a napi betevőjét, vagy milyen cél vezérli ? Esetleg mágiahasználat, orvoslás, vagy kardforgatás ? *vonja bele a beszélgetésbe a tündért, bár a kardforgatás részét ő sem gondolja komolyan, de mindenhol vannak kivételek, és sosem szabad alulbecsülni senkit méretei miatt, különben nagyon könnyen pórul járhat az illető.*
4882. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-12 21:37:31
Üzenet elküldve: 2014-05-12 21:37:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Erfalody//
* Erfnek odaadja a kulcsot, s ő is látja, hogy bizony van különbség köztük. Mikor a jegyzetekről kérdez, akkor rögtön bólint.*
- Persze, nyugodtan.
- A lovagláshoz nekem is nadrágot kéne vennem.
* Pihén már nincs nyereg, mert levette róla, de a másik lány lován még mindig ott van a nyereg, ami hosszútávon zavaró. A lónak szeretné kifésülni a sörényét, kifényesítené majd a lószerszámokat is, meg meg fogja tisztítani a patáit.*
* Mikor beérnek a fogadóba, akkor a mélységi kér egy gyümölcslevet. Ő már ivott a fürdőben, így nem kér semmit. Megindul a szállás felé.*
- Nincs kedvem maradni, inkább hozdd fel!
* Erfnek odaadja a kulcsot, s ő is látja, hogy bizony van különbség köztük. Mikor a jegyzetekről kérdez, akkor rögtön bólint.*
- Persze, nyugodtan.
- A lovagláshoz nekem is nadrágot kéne vennem.
* Pihén már nincs nyereg, mert levette róla, de a másik lány lován még mindig ott van a nyereg, ami hosszútávon zavaró. A lónak szeretné kifésülni a sörényét, kifényesítené majd a lószerszámokat is, meg meg fogja tisztítani a patáit.*
* Mikor beérnek a fogadóba, akkor a mélységi kér egy gyümölcslevet. Ő már ivott a fürdőben, így nem kér semmit. Megindul a szállás felé.*
- Nincs kedvem maradni, inkább hozdd fel!
4881. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-05-12 21:23:54
Üzenet elküldve: 2014-05-12 21:23:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Rolfeuss Kelardo, Aingeal Moya//
- Valaha szenvedélyem volt az erős dohány… nem mintha most nem szeretném. * Halk kis kacajt hallat, majd enyhén hátrabillenti a fejét. Feje tetején megbillen a szarvas koponya, ám le nem esik - úgy tűnik, a sűrű, erős hajzat eléggé tartja ahhoz, hogy ne legyen se szoros, de ne is mozogjon zavaróan. *
- Ëleya Meynücha, szolgálatukra * Feleli, majd különös kézmozdulatot mutat be - baljával, hiszen jobbjában a pipáját tartja. Felemeli a szeme elé a kezeit, hosszú ujjaival elhúzva a szeme előtt, majd jelképesen leír egy kört szíve fölött, mielőtt tenyere megállapodna a saját mellkasán, épp a szívén. Azzal fejet hajt, hogy egy kósza vörös tincs előreomlik, eltakarva jobb szemét. Végül, hogy megkoronázza „előadását”, hátrafésüli vörös tincsét, majd udvariasabb, emberibb módon kezet nyújt Rolf felé. * Örvendek Rolf. Ahogy Önnek is, Aingeal kedves. * Gyors léptékben letudja ugyane mozdulatsort, majd felé is kezet nyújt. *
- Látom, nem csak engem, különös idegent érdekel ez a fogadó - bár, őszintén szólva, nem tervezek túl sokáig maradni. Talán nekivágok az erdőnek, hacsak valami vissza nem tart. Ki tudja. Az is lehet, hogy két perc múlva meggondolom magam. Elvégre, olyan nagy a világ! Sokat láttam, de nem eleget! * Nevetgél magában. Tekintete újra a csendesebb hölgyre fut. *
- De pont egy tündérre… nem számítottam ilyen helyen. Ismertem valaha egy tündért. Ő azt mondta nékem - bár lehet, hogy rosszul emlékszem -, hogy a maguk fajták nem szeretik annyira a várost. Zsúfolt nekik talán? Sosem értettem. Egy fogadónál nincs izgalmasabb hely, vagy tán rosszul gondolom?! Kalandozók minden sarokban, egyesek még mesélnek is. Milyen elragadó! S az esti tivornyák, szeszmámor, sör és borgőzös lehellet… * Elhallgat pár pillanatra, majd széles, mégis titokzatos vigyorra húzódnak keskeny, halvány ajkai. Szeme ezúttal oly acélos kéken villan meg, akár a borús, téli égbolt. *
- Egyesek szerint megbotránkoztató vagyok. Óh, hogy hányszor próbáltak már meg máglyán elégetni…! * Mondja úgy, mintha ez a világ legmulatságosabb és legtermészetesebb dolga volna. S újabb nevetés. Szép, nőies kacaja teljesen ellentmond a hallott dolgokkal. Hogy lehet, hogy egy ilyen, harcosnak nem igen mondható nő - még a sebhellyel sem -, ilyen dolgokat élt volna át? De ő nem zavartatja magát, még akkor sem, ha a tekintetek, melyek felé irányulnak, talán döbbenten méregetik. Sőt, még jól el is szórakozik a hasonló pillantásokon. Egyenesen imádja elkápráztatni - vagy épp elborzasztani - az embereket, akik vele beszélgetésbe elegyednek. Szájához emeli a korsóját, egy jóízű, mézes korty erejéig, hogy a beszédtől - és a pipától - kiszáradt torka, szája, és ajkai új életre keljenek. Egyetlen, arany-könnycseppnyi az édes nedűből mellé csordul, s a finom vonalú ajkak mentén, majd a kecses állon át a nyakára fut - ám nem menekülhet. Ëleya menthetetlenül letörli bőréről a menekülőt. *
- Nem mondanám én magam amazonnak, kedves Rolf * Válaszolja már-már szelíd mosollyal - ellentétben előző hangnemével, most furcsán visszafogja magát, szinte komollyá válik a lágy mosoly álcája mögött, mely most talán egy-két évvel öregebb - talán bölcsebb? - ábrázatot kölcsönöz a druidának. * Ez egy nagyon-nagyon hosszú történet… de ha akarja, talán egyszer elmesélem.
- Valaha szenvedélyem volt az erős dohány… nem mintha most nem szeretném. * Halk kis kacajt hallat, majd enyhén hátrabillenti a fejét. Feje tetején megbillen a szarvas koponya, ám le nem esik - úgy tűnik, a sűrű, erős hajzat eléggé tartja ahhoz, hogy ne legyen se szoros, de ne is mozogjon zavaróan. *
- Ëleya Meynücha, szolgálatukra * Feleli, majd különös kézmozdulatot mutat be - baljával, hiszen jobbjában a pipáját tartja. Felemeli a szeme elé a kezeit, hosszú ujjaival elhúzva a szeme előtt, majd jelképesen leír egy kört szíve fölött, mielőtt tenyere megállapodna a saját mellkasán, épp a szívén. Azzal fejet hajt, hogy egy kósza vörös tincs előreomlik, eltakarva jobb szemét. Végül, hogy megkoronázza „előadását”, hátrafésüli vörös tincsét, majd udvariasabb, emberibb módon kezet nyújt Rolf felé. * Örvendek Rolf. Ahogy Önnek is, Aingeal kedves. * Gyors léptékben letudja ugyane mozdulatsort, majd felé is kezet nyújt. *
- Látom, nem csak engem, különös idegent érdekel ez a fogadó - bár, őszintén szólva, nem tervezek túl sokáig maradni. Talán nekivágok az erdőnek, hacsak valami vissza nem tart. Ki tudja. Az is lehet, hogy két perc múlva meggondolom magam. Elvégre, olyan nagy a világ! Sokat láttam, de nem eleget! * Nevetgél magában. Tekintete újra a csendesebb hölgyre fut. *
- De pont egy tündérre… nem számítottam ilyen helyen. Ismertem valaha egy tündért. Ő azt mondta nékem - bár lehet, hogy rosszul emlékszem -, hogy a maguk fajták nem szeretik annyira a várost. Zsúfolt nekik talán? Sosem értettem. Egy fogadónál nincs izgalmasabb hely, vagy tán rosszul gondolom?! Kalandozók minden sarokban, egyesek még mesélnek is. Milyen elragadó! S az esti tivornyák, szeszmámor, sör és borgőzös lehellet… * Elhallgat pár pillanatra, majd széles, mégis titokzatos vigyorra húzódnak keskeny, halvány ajkai. Szeme ezúttal oly acélos kéken villan meg, akár a borús, téli égbolt. *
- Egyesek szerint megbotránkoztató vagyok. Óh, hogy hányszor próbáltak már meg máglyán elégetni…! * Mondja úgy, mintha ez a világ legmulatságosabb és legtermészetesebb dolga volna. S újabb nevetés. Szép, nőies kacaja teljesen ellentmond a hallott dolgokkal. Hogy lehet, hogy egy ilyen, harcosnak nem igen mondható nő - még a sebhellyel sem -, ilyen dolgokat élt volna át? De ő nem zavartatja magát, még akkor sem, ha a tekintetek, melyek felé irányulnak, talán döbbenten méregetik. Sőt, még jól el is szórakozik a hasonló pillantásokon. Egyenesen imádja elkápráztatni - vagy épp elborzasztani - az embereket, akik vele beszélgetésbe elegyednek. Szájához emeli a korsóját, egy jóízű, mézes korty erejéig, hogy a beszédtől - és a pipától - kiszáradt torka, szája, és ajkai új életre keljenek. Egyetlen, arany-könnycseppnyi az édes nedűből mellé csordul, s a finom vonalú ajkak mentén, majd a kecses állon át a nyakára fut - ám nem menekülhet. Ëleya menthetetlenül letörli bőréről a menekülőt. *
- Nem mondanám én magam amazonnak, kedves Rolf * Válaszolja már-már szelíd mosollyal - ellentétben előző hangnemével, most furcsán visszafogja magát, szinte komollyá válik a lágy mosoly álcája mögött, mely most talán egy-két évvel öregebb - talán bölcsebb? - ábrázatot kölcsönöz a druidának. * Ez egy nagyon-nagyon hosszú történet… de ha akarja, talán egyszer elmesélem.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826