Arthenior - Pegazus fogadó
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 258 (5141. - 5160. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
5160. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-26 11:50:15
Üzenet elküldve: 2014-06-26 11:50:15
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Aokin elfáradt a mai napi edzés és meditáció után. A városban mikor elfárad akkor a fogadót keresi fel. Ott könnyedén fel lehet töltődni hisz sok érdekes alakkal és újdonsággal találkozhat Aokin. Szokásához híven hát odalép a pulthoz és rendel.*
-A 4 aranyba kerülőTeát kérem.
*Megvárja míg megkapja majd odaül egy asztalhoz és magába szívja a fogadó hangulatát. Az italok szagával és az emberek beszélgetésével együtt. Tetszik neki ez a város bár múltkor eléggé mélyen elgondolkoztatták azok amiket az a törp lány mondott neki de, most nem törődik vele majd később. Most a teájával és a fogadóval törődik. Ez külső szemlélő számára annyi, hogy mosolyogva ül az asztalánál és a teáját kortyolgatja.*
-A 4 aranyba kerülőTeát kérem.
*Megvárja míg megkapja majd odaül egy asztalhoz és magába szívja a fogadó hangulatát. Az italok szagával és az emberek beszélgetésével együtt. Tetszik neki ez a város bár múltkor eléggé mélyen elgondolkoztatták azok amiket az a törp lány mondott neki de, most nem törődik vele majd később. Most a teájával és a fogadóval törődik. Ez külső szemlélő számára annyi, hogy mosolyogva ül az asztalánál és a teáját kortyolgatja.*
5159. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-25 19:21:08
Üzenet elküldve: 2014-06-25 19:21:08
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Roselyn Fryea//
-Foglalkoztatottságom a könyvtári könyvek rendezése és pakolása, munkám pedig az alkímiáról szerzett ismereteim kamatoztatása, lejegyzése és rendszerezése. A csillagjóslás babonás szokásaitól kezdve egészen a világunkat meghatározó félfilozófiai kérdéskörökig sok minden és ezen belül kell majd foglalkozási területet választanom, mert egyszerre sok lenne ez egy ember vállán... Én majd a gépészet területén próbálok meg érvényesülni, főleg mert az ork támadások óta még nem sikerült felújíttatni a vízimalmot a közelben.
*Miután észreveszi a lány kutatásának szándékát és saját faragatlanságát, megpróbálván elkerülni a fölösleges mentegetőzést, megszólal.*
-A leveseket egy nagy kondérban főzik ki, ezzel spórolva a költségeken és néha előfordul, hogy elfogy és egy teljesen újat kell készíteni, ez pedig eltarthat sokáig, akár ötpercekig is. Addig nyugodtan kóstolja meg ezt.
*Villáját középen fogva az egyik szeletkére rápakolja a krumplidarabokat, majd a fémeszközzel alányúlva felemeli ezt a barátságos építményt, melyet ételből készített és a villa másik végét a Rosslyn felé nyújtja egy kedélyes mosoly társaságában.*
-Én úgy sem bírok egyszerre sokat enni, nem is egészséges, ha az ember egyszerre tömi meg magát, de enni mindig kell. Na, hanyagolom a tudálékosságomat, amennyiben megszabadítja kezemet ettől az egyre nehezülő fémdarabtól, mielőtt teljesen begörcsöl.
*Ő maga is körbenéz, mert tényleg szokatlan, hogy ilyen sokáig elmaradtak volna a rendeléssel, majd visszagondol az állatra.*
-Foglalkoztatottságom a könyvtári könyvek rendezése és pakolása, munkám pedig az alkímiáról szerzett ismereteim kamatoztatása, lejegyzése és rendszerezése. A csillagjóslás babonás szokásaitól kezdve egészen a világunkat meghatározó félfilozófiai kérdéskörökig sok minden és ezen belül kell majd foglalkozási területet választanom, mert egyszerre sok lenne ez egy ember vállán... Én majd a gépészet területén próbálok meg érvényesülni, főleg mert az ork támadások óta még nem sikerült felújíttatni a vízimalmot a közelben.
*Miután észreveszi a lány kutatásának szándékát és saját faragatlanságát, megpróbálván elkerülni a fölösleges mentegetőzést, megszólal.*
-A leveseket egy nagy kondérban főzik ki, ezzel spórolva a költségeken és néha előfordul, hogy elfogy és egy teljesen újat kell készíteni, ez pedig eltarthat sokáig, akár ötpercekig is. Addig nyugodtan kóstolja meg ezt.
*Villáját középen fogva az egyik szeletkére rápakolja a krumplidarabokat, majd a fémeszközzel alányúlva felemeli ezt a barátságos építményt, melyet ételből készített és a villa másik végét a Rosslyn felé nyújtja egy kedélyes mosoly társaságában.*
-Én úgy sem bírok egyszerre sokat enni, nem is egészséges, ha az ember egyszerre tömi meg magát, de enni mindig kell. Na, hanyagolom a tudálékosságomat, amennyiben megszabadítja kezemet ettől az egyre nehezülő fémdarabtól, mielőtt teljesen begörcsöl.
*Ő maga is körbenéz, mert tényleg szokatlan, hogy ilyen sokáig elmaradtak volna a rendeléssel, majd visszagondol az állatra.*
5158. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-25 13:34:05
Üzenet elküldve: 2014-06-25 13:34:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Őrült és a Szépség//
*Egyre inkább érdekli a férfi valódi énje, mindazonáltal tisztában van vele, még nem jött el az ideje a kíváncsiskodásnak. Ki tudja, Orrden talán nem venné magára, finom természete azonban mégis várakozásra sarkallja, egyelőre ő sem szándékszik egyetlen titkát sem megosztani a férfival. Elég, ha olyasmiket árul el, amelyeket Orrden is könnyedén kideríthetne, ha utánajárna múltjának, esetleg kérdezősködne származása felől.
Az idegen beszédén érződik, hogy kedveli a munkáját, mégha tudja is, hogy mások számára bizarr elfoglaltságnak tűnhet. Meril nem sok alkimistával találkozott élete során, többségük fura szerzet volt, a kutatásaiknak éltek. Orrden talán hasonlatos hozzájuk, és tevékenysége utáni rajongásában sem marad alul, ugyanakkor mégis megkülönbözteti őt a ravaszsága, az allatomos él, mellyel szavaival bánik. A lány csak találgathat, mikor, melyik szavával árul el magáról többet a kelleténél, mégis ritkán fordul elő, hogy ne olvasna a jelekből.*
- Egy nő sem tud ellenállni a kíváncsiságának, azonban megígérhetem, hogy nem igazán tudsz meglepni. Többet láttam annál...
*Kissé felcsillan a szeme, mégsem árul el többet, hagyja, hogy a levegőben lógjon félmondata, Orrden fantáziájára bízva a folytatást. Érezhető, hogy a férfi belemegy a játékba, sejtelmes szavai a lány kétértelműségét követik, a beszélgetésük komolyabb színre vált, mégha képletesen említik is csak szavaik valódi szándékát.*
- Remélem nem lep meg, de kedvelem az efféle kihívásokat... Az igazi szórakozás akkor kezdődik, ha elég bátor vagy, hogy ismeretlen talajra lépj.
*Buja élt visz hangjába, elmosolyodik, mikor Orrden közelebb hajol, szinte arcára leheli suttogó hangján a könnyen félreértelmezhető szavakat. Egy pillanatra sem kédelkedik benne, hogy Orrden megtalálja majd igazi jelentésüket, pont ezért fogalmazza meg őket a maga módján. Orrden kézfejének gyengéd érintésére elégedetten elmosolyodik, tenyere szinte magától indul el, hogy gyengéd, lassú simogatásával viszonozza a szívességet a férfi mellkasán. Az újabb kérdés már sokkal egyértelműbb hangnemben hangzik el, az apró kis közjáték nem tereli el a figyelmét annyira, hogy ne érezze, Orrden az eredeti terveire utal.*
- Attól tartok, nem hagynék veszendőbe menni egy ilyen lehetőséget... ha hozzám illő elfoglaltságot találnál. Megvan a magam értékrendje, amely szerint válogatok, némi szabadságra ugyanis még a munkám terén is szükségem van. Remélem, ez megbocsátható.
*Mosolyodik el, ahogy felnéz a férfira, ajkain az apró mosoly sem kerüli el figyelmét. Meril számára persze a szabadság egészen más, mint a legtöbbeknél, a szórakozásnak él, és ehhez tartja magát, ígyhát a túlzottan egysíkú feladatok elvennék pajkos életkedvét, mellyel a kihívások elébe áll. Cseppet sem volna ellenére, ha megváltoztathatná a férfi eredeti terveit, szemének eltökélt csillogása is bizonyítja ezt, míg a válaszra várakozik. Újból végigméri a férfit, teste azonban egyelőre semmiről sem árulkodik.*
*Egyre inkább érdekli a férfi valódi énje, mindazonáltal tisztában van vele, még nem jött el az ideje a kíváncsiskodásnak. Ki tudja, Orrden talán nem venné magára, finom természete azonban mégis várakozásra sarkallja, egyelőre ő sem szándékszik egyetlen titkát sem megosztani a férfival. Elég, ha olyasmiket árul el, amelyeket Orrden is könnyedén kideríthetne, ha utánajárna múltjának, esetleg kérdezősködne származása felől.
Az idegen beszédén érződik, hogy kedveli a munkáját, mégha tudja is, hogy mások számára bizarr elfoglaltságnak tűnhet. Meril nem sok alkimistával találkozott élete során, többségük fura szerzet volt, a kutatásaiknak éltek. Orrden talán hasonlatos hozzájuk, és tevékenysége utáni rajongásában sem marad alul, ugyanakkor mégis megkülönbözteti őt a ravaszsága, az allatomos él, mellyel szavaival bánik. A lány csak találgathat, mikor, melyik szavával árul el magáról többet a kelleténél, mégis ritkán fordul elő, hogy ne olvasna a jelekből.*
- Egy nő sem tud ellenállni a kíváncsiságának, azonban megígérhetem, hogy nem igazán tudsz meglepni. Többet láttam annál...
*Kissé felcsillan a szeme, mégsem árul el többet, hagyja, hogy a levegőben lógjon félmondata, Orrden fantáziájára bízva a folytatást. Érezhető, hogy a férfi belemegy a játékba, sejtelmes szavai a lány kétértelműségét követik, a beszélgetésük komolyabb színre vált, mégha képletesen említik is csak szavaik valódi szándékát.*
- Remélem nem lep meg, de kedvelem az efféle kihívásokat... Az igazi szórakozás akkor kezdődik, ha elég bátor vagy, hogy ismeretlen talajra lépj.
*Buja élt visz hangjába, elmosolyodik, mikor Orrden közelebb hajol, szinte arcára leheli suttogó hangján a könnyen félreértelmezhető szavakat. Egy pillanatra sem kédelkedik benne, hogy Orrden megtalálja majd igazi jelentésüket, pont ezért fogalmazza meg őket a maga módján. Orrden kézfejének gyengéd érintésére elégedetten elmosolyodik, tenyere szinte magától indul el, hogy gyengéd, lassú simogatásával viszonozza a szívességet a férfi mellkasán. Az újabb kérdés már sokkal egyértelműbb hangnemben hangzik el, az apró kis közjáték nem tereli el a figyelmét annyira, hogy ne érezze, Orrden az eredeti terveire utal.*
- Attól tartok, nem hagynék veszendőbe menni egy ilyen lehetőséget... ha hozzám illő elfoglaltságot találnál. Megvan a magam értékrendje, amely szerint válogatok, némi szabadságra ugyanis még a munkám terén is szükségem van. Remélem, ez megbocsátható.
*Mosolyodik el, ahogy felnéz a férfira, ajkain az apró mosoly sem kerüli el figyelmét. Meril számára persze a szabadság egészen más, mint a legtöbbeknél, a szórakozásnak él, és ehhez tartja magát, ígyhát a túlzottan egysíkú feladatok elvennék pajkos életkedvét, mellyel a kihívások elébe áll. Cseppet sem volna ellenére, ha megváltoztathatná a férfi eredeti terveit, szemének eltökélt csillogása is bizonyítja ezt, míg a válaszra várakozik. Újból végigméri a férfit, teste azonban egyelőre semmiről sem árulkodik.*
5157. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:28:30
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:28:30
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nestar Erefiz//
*A gyors mentegetőzésre kedvesen ingatja a fejét, ami nagyjából egyenlő a -ne aggódjon, semmi gond- célzatú mondattal. Figyeli, ahogy a férfi kis szeletekre vágja a húst, majd egy gyors pillantással a pult felé les, hogy mikor is hozzák már a hús levest, amit rendelt. Nestar újabb szellemes megjegyzésén derül egyet, majd érdeklődve, nagy figyelemmel hallgatja. A könyvtár szóra azonban fölkapja a fejét és izgatottan megkérdezi?*
-Maga akkor ott dolgozik a templomi könyvtárban? Mondja, mivel is foglalkozik? *Szemében lelkes fény ül, majd az újabb kérdésre szemérmesen lesütött szemekkel válaszol.*
-Igen. Minden este szoktam egyet sétálni itt a környéken. Nekem se árt, meg a sólyomnak se. *Mosolyodik el.* A neve Flawel. Ha hívom általában ide jön, de ha nem, akkor is nagyon jól tudja, hogy neki szóltam. Okos egy madár annyi szent. *Újabb pillantás vet a pult felé, mivel nem érti, hogy mit késlekednek ennyit a levessel, majd újra társára figyel, akitől nagyon szívesen hallgatná, hogy mit is csinál a könyvtárban pontosan.*
*A gyors mentegetőzésre kedvesen ingatja a fejét, ami nagyjából egyenlő a -ne aggódjon, semmi gond- célzatú mondattal. Figyeli, ahogy a férfi kis szeletekre vágja a húst, majd egy gyors pillantással a pult felé les, hogy mikor is hozzák már a hús levest, amit rendelt. Nestar újabb szellemes megjegyzésén derül egyet, majd érdeklődve, nagy figyelemmel hallgatja. A könyvtár szóra azonban fölkapja a fejét és izgatottan megkérdezi?*
-Maga akkor ott dolgozik a templomi könyvtárban? Mondja, mivel is foglalkozik? *Szemében lelkes fény ül, majd az újabb kérdésre szemérmesen lesütött szemekkel válaszol.*
-Igen. Minden este szoktam egyet sétálni itt a környéken. Nekem se árt, meg a sólyomnak se. *Mosolyodik el.* A neve Flawel. Ha hívom általában ide jön, de ha nem, akkor is nagyon jól tudja, hogy neki szóltam. Okos egy madár annyi szent. *Újabb pillantás vet a pult felé, mivel nem érti, hogy mit késlekednek ennyit a levessel, majd újra társára figyel, akitől nagyon szívesen hallgatná, hogy mit is csinál a könyvtárban pontosan.*
5156. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:05:32
Üzenet elküldve: 2014-06-25 09:05:32
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Őrült és a Szépség//
*Feltűnik a nő arcán, hogy mikor elmosolyodik, akkor bájos gödröcskék alakulnak ki az orcáján, amitől csak vonzóbbá válik. Emellett nem hinné, hogy különös figura lenne, de a titokzatos részét beismerné minden további nélkül. Egyelőre nem akarja felfedni a másik előtt a múltjának azon részeit, amire az emberek többsége egy hangos sikollyal válaszolna. Tán ott van a titok elásva, hogy sok-sok év után most először beszélget női egyeddel, aki nem varázsol, sem pedig mutatja, hogy mennyire halálos fegyver. Hallgatja a szavait, azonban nincs kedve közben mutatni, hogy egy papírra jegyzetel. Túl feltűnő lenne másoknak a felvételizés. Hogy ő aranyos lenne a gyümölcslevével? Nem! Szereti, ha elbódul valamilyen erős italtól, de jelenleg nem engedheti meg magának. Marad a gyümölcslé, és emellett a józanság.*
- Szerintem, lefelé görbülne az ajkad, ha megtudnád, hogy milyen kísérleteim vannak. De ha nem utálsz meg érte, akkor tán lehet róla szó, hogy mutassak valamit. Van hobbid? Ő bevallom igazán kíváncsivá tettél * jelenti ki nemes egyszerűséggel, miközben az agyában újabb kérdések fogalmazódnak meg. Ha értékelni kellene az eddigi beszélgetésüket, akkor a másik igazán jól szerepelt, mert nem ütközött semmilyen ellenállásba. Mikor a másik a következő szavakat elmondja, akkor csupán elmosolyodik lágyan, de nincsen ellenére a játszadozás. Ha már egy ilyen élt visznek bele beszélgetésükbe, akkor megfelelően reagál rá.*
- Ugyan, amíg tudod hol a határ, addig nyugodtan. Vajon te örülnél annak, ha kígyóval vagy esetleg lángoló fáklyákkal
kellene táncolnod? * teszi fel nyugodtan, de ugyanolyan hangnemben adja elő, mint a nő. Kétértelmű a javából. Fokozni kívánja a helyzetet azzal, hogy közelebb húzódik hozzá, így jobban meg tudják figyelni egymást. Nem hagyja ki az alkalmat, hogy véletlenségnek álcázva érjen hozzá Meril derekához. Halvány simítás a kézfejével, és semmi több.*
- Érdekelne egy biztos pénzkereseti lehetőség, egy jó helyen? * újra kérdez, azonban erre adott válasz dönti el, hogy az ajánlatot elmondja e, vagy sem. Ráadásul kíváncsi, hogy indít-e ellentámadást ellene, mikor véletlenségből hozzáért? Most válik igazán érdekessé a társalgásuk, sőt nem tartja kizártnak, hogy esetleg másképp fejeződjön be, mint az elképzeléseik. A gyümölcsléből két kortyot iszik, mikor ajkai csábító mosolyra fordulnak. Szépfiús mosolya tán hatással lesz a másikra.*
*Feltűnik a nő arcán, hogy mikor elmosolyodik, akkor bájos gödröcskék alakulnak ki az orcáján, amitől csak vonzóbbá válik. Emellett nem hinné, hogy különös figura lenne, de a titokzatos részét beismerné minden további nélkül. Egyelőre nem akarja felfedni a másik előtt a múltjának azon részeit, amire az emberek többsége egy hangos sikollyal válaszolna. Tán ott van a titok elásva, hogy sok-sok év után most először beszélget női egyeddel, aki nem varázsol, sem pedig mutatja, hogy mennyire halálos fegyver. Hallgatja a szavait, azonban nincs kedve közben mutatni, hogy egy papírra jegyzetel. Túl feltűnő lenne másoknak a felvételizés. Hogy ő aranyos lenne a gyümölcslevével? Nem! Szereti, ha elbódul valamilyen erős italtól, de jelenleg nem engedheti meg magának. Marad a gyümölcslé, és emellett a józanság.*
- Szerintem, lefelé görbülne az ajkad, ha megtudnád, hogy milyen kísérleteim vannak. De ha nem utálsz meg érte, akkor tán lehet róla szó, hogy mutassak valamit. Van hobbid? Ő bevallom igazán kíváncsivá tettél * jelenti ki nemes egyszerűséggel, miközben az agyában újabb kérdések fogalmazódnak meg. Ha értékelni kellene az eddigi beszélgetésüket, akkor a másik igazán jól szerepelt, mert nem ütközött semmilyen ellenállásba. Mikor a másik a következő szavakat elmondja, akkor csupán elmosolyodik lágyan, de nincsen ellenére a játszadozás. Ha már egy ilyen élt visznek bele beszélgetésükbe, akkor megfelelően reagál rá.*
- Ugyan, amíg tudod hol a határ, addig nyugodtan. Vajon te örülnél annak, ha kígyóval vagy esetleg lángoló fáklyákkal
kellene táncolnod? * teszi fel nyugodtan, de ugyanolyan hangnemben adja elő, mint a nő. Kétértelmű a javából. Fokozni kívánja a helyzetet azzal, hogy közelebb húzódik hozzá, így jobban meg tudják figyelni egymást. Nem hagyja ki az alkalmat, hogy véletlenségnek álcázva érjen hozzá Meril derekához. Halvány simítás a kézfejével, és semmi több.*
- Érdekelne egy biztos pénzkereseti lehetőség, egy jó helyen? * újra kérdez, azonban erre adott válasz dönti el, hogy az ajánlatot elmondja e, vagy sem. Ráadásul kíváncsi, hogy indít-e ellentámadást ellene, mikor véletlenségből hozzáért? Most válik igazán érdekessé a társalgásuk, sőt nem tartja kizártnak, hogy esetleg másképp fejeződjön be, mint az elképzeléseik. A gyümölcsléből két kortyot iszik, mikor ajkai csábító mosolyra fordulnak. Szépfiús mosolya tán hatással lesz a másikra.*
5155. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:19:35
Üzenet elküldve: 2014-06-24 23:19:35
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Orrden Zisthe//
*A bókra elégedetten elmosolyodik, apró kis gödröcskék jelennek meg orcáján, azonban ezek is mintha csak kiemelnék szépségét. A férfi legalább annyira különös, amennyire titokzatos is, mintha igyekezne minél több információt titkolni magáról. Ez persze már ismerős a lány számára, és nem is hibáztatja érte. Erreféle gyakori az ilyesmi, azonban bizalmatlanságra, vagy rejtett félelmekre utal. Meril azonban gyűlöli elemezni az embereket, vagy ítélkezni felettük, míg jobban meg nem ismeri őket, így inkább nem vájkál tovább a férfiban, helyette almaborral kényezteti magát, hátha az kellően tompítja érzékeit.*
- Nem vagyok éppen ragaszkodó típus, anyám pedig meghalt, nem sokkal azelőtt, hogy elhagytam Wegtorent... csak az apám él. *Halvány mosollyal figyeli, ahogy a férfi megkapja a gyümölcslevét, máris talált Orrdenben valami aranyosat, mégha az efféle gondolatokat valószínűleg nem is díjazná.*
- Gyermekem pedig szerencsére nincsen, bár kedvelem őket, de egyelőre nem vonz a gondolat, hogy sajátot neveljek. Előbb élvezni akarom az életet... Bizonyára érted, mire gondolok.
*Sejtelmesen mosolyog, ahogy ajkait érinti a pohár, ugyan csak aprókat kortyol, mégis fogyóban van tartalma, egy pillanatig elmélázva figyeli a félig üres kelyhet, mintha kifejezetten lekötné látványa, valójában azonban odafigyel a férfira, a következő kérdését ízlelgeti.*
- Valóban? Be kell vallanom, hogy nem igazán értek az efféle tudományokhoz, bár kíváncsi lennék, miképpen zajlanak a kísérleteid. És persze szívesen megmutatnám neked a saját kis hobbimat is, ha egyszer alkalmas lesz az idő és a helyszín.
*Bólint Orrden felé, és lassacskán ürülő poharára tekintve elmélkedve fordítja tekintetét a pult felé, mielőtt ismét az idegenre fókuszálna.*
- Remélem nem tartasz majd iszákosnak, ha rendelek még egy pohárral... *Kuncog halkan, szelíden, mégis kacéran csillan fel tekintete.* Jobbára anyámtól örököltem az alkohol bírás képességét.
*Elsőre komolytalannak tűnhet, hogy efféle szavakkal dobálózik, de érezhető a szikra, amely fellobban, a levegő is mintha másképp rezegne hirtelen, pedig valójában csak a hanghordozása kétértelmű kissé. Meril imád játszadozni, és nem féli megkockáztatni, hogy maga is tesztelje, akárki is ül mellette.*
*A bókra elégedetten elmosolyodik, apró kis gödröcskék jelennek meg orcáján, azonban ezek is mintha csak kiemelnék szépségét. A férfi legalább annyira különös, amennyire titokzatos is, mintha igyekezne minél több információt titkolni magáról. Ez persze már ismerős a lány számára, és nem is hibáztatja érte. Erreféle gyakori az ilyesmi, azonban bizalmatlanságra, vagy rejtett félelmekre utal. Meril azonban gyűlöli elemezni az embereket, vagy ítélkezni felettük, míg jobban meg nem ismeri őket, így inkább nem vájkál tovább a férfiban, helyette almaborral kényezteti magát, hátha az kellően tompítja érzékeit.*
- Nem vagyok éppen ragaszkodó típus, anyám pedig meghalt, nem sokkal azelőtt, hogy elhagytam Wegtorent... csak az apám él. *Halvány mosollyal figyeli, ahogy a férfi megkapja a gyümölcslevét, máris talált Orrdenben valami aranyosat, mégha az efféle gondolatokat valószínűleg nem is díjazná.*
- Gyermekem pedig szerencsére nincsen, bár kedvelem őket, de egyelőre nem vonz a gondolat, hogy sajátot neveljek. Előbb élvezni akarom az életet... Bizonyára érted, mire gondolok.
*Sejtelmesen mosolyog, ahogy ajkait érinti a pohár, ugyan csak aprókat kortyol, mégis fogyóban van tartalma, egy pillanatig elmélázva figyeli a félig üres kelyhet, mintha kifejezetten lekötné látványa, valójában azonban odafigyel a férfira, a következő kérdését ízlelgeti.*
- Valóban? Be kell vallanom, hogy nem igazán értek az efféle tudományokhoz, bár kíváncsi lennék, miképpen zajlanak a kísérleteid. És persze szívesen megmutatnám neked a saját kis hobbimat is, ha egyszer alkalmas lesz az idő és a helyszín.
*Bólint Orrden felé, és lassacskán ürülő poharára tekintve elmélkedve fordítja tekintetét a pult felé, mielőtt ismét az idegenre fókuszálna.*
- Remélem nem tartasz majd iszákosnak, ha rendelek még egy pohárral... *Kuncog halkan, szelíden, mégis kacéran csillan fel tekintete.* Jobbára anyámtól örököltem az alkohol bírás képességét.
*Elsőre komolytalannak tűnhet, hogy efféle szavakkal dobálózik, de érezhető a szikra, amely fellobban, a levegő is mintha másképp rezegne hirtelen, pedig valójában csak a hanghordozása kétértelmű kissé. Meril imád játszadozni, és nem féli megkockáztatni, hogy maga is tesztelje, akárki is ül mellette.*
5154. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:00:25
Üzenet elküldve: 2014-06-24 22:00:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Szelíd
//Őrült és a Szépség//
*Megérkezik a szépséghez, azt viszont érzékeli, hogy alaposan végigméri alakját. Nem a legizmosabb férfi, mert az alkimista munka nem igényel nagy erőt. Nincs szüksége rá, azonban tervei között szerepel, hogy jó megjelenést varázsol magának. Sok edzés kell hozzá, amihez idő is kell. Ebből egy ideig nagyon kevés lesz, de aztán kerít rá sort. Köszön neki a lány, amit egy halvány biccentéssel fogad. A másik mosolygására, egy mindentudó somolygással válaszol. Megfigyelés alatt a nőről volt alkalma kideríteni pár dolgot, azonban beszélgetés során ismerheti meg igazán. Eljött ennek az alkalma.*
- Köszönöm. Akkor ebben az esetben rendelek, csak tanácstalan vagyok, hogy mit innék szívesen ezen a szép napon, egy bájos teremtés társaságában. * vigyorodik el, miközben végig zongorázza a lehetséges italokat, hogy mit szeretne inni. Teljesen elkalandozik magában, de mikor hallja a történet kezdetét, akkor a figyelme a másiknál összpontosul. Csendben hallgatja a másik élettörténetét, a rögös utat, amelyen egészen idáig eljutott. Látja a másik mozdulatait, azonban nem tesz megjegyzést, hogy ettől idegesnek lehet mondani.*
- Egyáltalán nem untattál. Felkeltetted az érdeklődésem, hogy vajon még mi mindenre vagy képes. Hmm * merül bele a saját elméjének világába, hogy aztán következő kérdés sorozattal álljon elő.*
- Van családod, vagy valakid? Esetleg gyermek? * teszi fel a következő adagot, amire remélhetőleg kap választ. Közben rájön, hogy milyen italt szeretne magának, ezért nekilát intézkedni. Kezével magához int egy inast, akinek a következőket mondja.*
- Kérek egy Gyümölcslevet * kifizeti a 6 aranyat érte. * Ezek után nem marad más, mint várakozni. Mivel ez az ital nem igényel nagy felhajtást, ezért számíthat arra, hogy gyorsan kiszolgálják. Visszafordul a partneréhez, hogy egy bocsánatkérő mosollyal kérjen tőle elnézést. Mikor ez megtörténik, akkor újfent magához ragadja a kezdeményezést.*
- Szóval táncol vagy, aki leginkább az ütemre figyel, és akként mozdul. Ez nagyon becsülendő, sőt el merem árulni, hogy kíváncsi lennék egy táncodra, de jómagam nem vagyok zenész. Én alkímiával foglalkozom, emellett értek a gyógyításhoz * árulja el magát, hogy mi az ő szakértelme. Nem teszi hozzá, hogy a szakmájában egy lángész, mert az nagyképűen hangozna, ami jelen helyzetben nem válna előnyére. Később bőven lesz ideje megismerni az őrült valóját a többivel együtt.*
*Megérkezik a szépséghez, azt viszont érzékeli, hogy alaposan végigméri alakját. Nem a legizmosabb férfi, mert az alkimista munka nem igényel nagy erőt. Nincs szüksége rá, azonban tervei között szerepel, hogy jó megjelenést varázsol magának. Sok edzés kell hozzá, amihez idő is kell. Ebből egy ideig nagyon kevés lesz, de aztán kerít rá sort. Köszön neki a lány, amit egy halvány biccentéssel fogad. A másik mosolygására, egy mindentudó somolygással válaszol. Megfigyelés alatt a nőről volt alkalma kideríteni pár dolgot, azonban beszélgetés során ismerheti meg igazán. Eljött ennek az alkalma.*
- Köszönöm. Akkor ebben az esetben rendelek, csak tanácstalan vagyok, hogy mit innék szívesen ezen a szép napon, egy bájos teremtés társaságában. * vigyorodik el, miközben végig zongorázza a lehetséges italokat, hogy mit szeretne inni. Teljesen elkalandozik magában, de mikor hallja a történet kezdetét, akkor a figyelme a másiknál összpontosul. Csendben hallgatja a másik élettörténetét, a rögös utat, amelyen egészen idáig eljutott. Látja a másik mozdulatait, azonban nem tesz megjegyzést, hogy ettől idegesnek lehet mondani.*
- Egyáltalán nem untattál. Felkeltetted az érdeklődésem, hogy vajon még mi mindenre vagy képes. Hmm * merül bele a saját elméjének világába, hogy aztán következő kérdés sorozattal álljon elő.*
- Van családod, vagy valakid? Esetleg gyermek? * teszi fel a következő adagot, amire remélhetőleg kap választ. Közben rájön, hogy milyen italt szeretne magának, ezért nekilát intézkedni. Kezével magához int egy inast, akinek a következőket mondja.*
- Kérek egy Gyümölcslevet * kifizeti a 6 aranyat érte.
* Ezek után nem marad más, mint várakozni. Mivel ez az ital nem igényel nagy felhajtást, ezért számíthat arra, hogy gyorsan kiszolgálják. Visszafordul a partneréhez, hogy egy bocsánatkérő mosollyal kérjen tőle elnézést. Mikor ez megtörténik, akkor újfent magához ragadja a kezdeményezést.*- Szóval táncol vagy, aki leginkább az ütemre figyel, és akként mozdul. Ez nagyon becsülendő, sőt el merem árulni, hogy kíváncsi lennék egy táncodra, de jómagam nem vagyok zenész. Én alkímiával foglalkozom, emellett értek a gyógyításhoz * árulja el magát, hogy mi az ő szakértelme. Nem teszi hozzá, hogy a szakmájában egy lángész, mert az nagyképűen hangozna, ami jelen helyzetben nem válna előnyére. Később bőven lesz ideje megismerni az őrült valóját a többivel együtt.*
5153. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 19:21:20
Üzenet elküldve: 2014-06-24 19:21:20
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Niodemmi Yarito//
*A várakozás mérhetetlenül unalmas, de sajnos ez is hozzá tartozik a munkájához. Egykedvűen nézegeti a falak díszítését, és ahányszor az ajtó kitárul, bizakodva felé fordítja a fejét. Sajnos többször is csalódnia kell, mire célpontja megérkezik. Rögtön tudja, hogy ő az, hiszen tökéletesen ráillik a leírás, amit kapott.
Ahogy Lerila előre sejtette, a lánynak első dolga, hogy ételt rendeljen. Hosszú út állt mögötte, és üldözték is. Legalábbis eleinte. De valahogy sikerült elmenekülnie, csak elbújni nem tudott.
Lerila egy darabig figyeli, nem túl feltűnően, inkább csak a szeme sarkából.*
~Hogyan tudok vajon a közelébe férkőzni?~ *Gondolkodik egy darabig, majd úgy dönt, egyszerűen és szemtelenül megszólítja.
Kiüríti a kupáját, majd Niodemmi asztalához sétál, leül az egyik székre, és így szól:*
- Nem vagy idevalósi. Mi dolgod erre?
*Ezután várja a választ. Bármi is legyen az, elhatározta, hogy most levakarhatatlan lesz.*
*A várakozás mérhetetlenül unalmas, de sajnos ez is hozzá tartozik a munkájához. Egykedvűen nézegeti a falak díszítését, és ahányszor az ajtó kitárul, bizakodva felé fordítja a fejét. Sajnos többször is csalódnia kell, mire célpontja megérkezik. Rögtön tudja, hogy ő az, hiszen tökéletesen ráillik a leírás, amit kapott.
Ahogy Lerila előre sejtette, a lánynak első dolga, hogy ételt rendeljen. Hosszú út állt mögötte, és üldözték is. Legalábbis eleinte. De valahogy sikerült elmenekülnie, csak elbújni nem tudott.
Lerila egy darabig figyeli, nem túl feltűnően, inkább csak a szeme sarkából.*
~Hogyan tudok vajon a közelébe férkőzni?~ *Gondolkodik egy darabig, majd úgy dönt, egyszerűen és szemtelenül megszólítja.
Kiüríti a kupáját, majd Niodemmi asztalához sétál, leül az egyik székre, és így szól:*
- Nem vagy idevalósi. Mi dolgod erre?
*Ezután várja a választ. Bármi is legyen az, elhatározta, hogy most levakarhatatlan lesz.*
5152. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 18:24:16
Üzenet elküldve: 2014-06-24 18:24:16
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lerila Aerin//
*Egy napja kering már a városban, fogadót keresve. Végső elkeseredettségében út közben kér eligazítást az arra járóktól, és végül egy idős nő tanácsára itt lyukad ki, a Pegazusnál. Az öreg szerint, ez a legmegbízhatóbb fogadó Artheniorban. Majd kiderül, igazat mondott-e, mindenesetre Nio körültekintő lesz. Nem akarja, hogy visszavigyék táncolni. Elege van abból az életből.
Kinyitja a fogadó ajtaját, és belép. Egy pillanatra megtorpan, és szétnéz odabent. Nem lát semmi gyanúsat, így, első ránézésre, úgyhogy tovább indul, egyenesen a pult felé. Mivel már napok óta nem evett, így kér a fogadóstól valami finom Főtt ételt, és kifizeti az érte járó 11 aranyat. Ezután szabad helyet keres magának az asztaloknál, és leül. Hamarosan meg is kapja a rendelését, aminek elfogyasztásához rögtön neki is áll. Azt sem bánná, ha az ételnek rossz íze lenne, mert igazából olyan gyorsan eszik, hogy az ízeket is alig érzi. Nem lehet túl nőies ez a falánkság, de nem tud ellene mit tenni. Pár perc erejéig meg is szűnik körülötte a világ, amíg falatozik. A szökésre gondol, és nővéreire. Borzalmas éjszaka volt.
~Vajon hol lehetnek most? Az is lehet, hogy ők is itt vannak, csak elkerültük egymást. Igazi égi csoda lenne. De nem mehetek vissza, még a végén elkapnának, és megfenyegetnék őket, hogy ők is térjenek vissza.~
Ilyen nem fordulhat elő. Itt, ebben a városban nem ismer senkit, ez pedig jelen helyzetben nagyon nagy szerencse.*
*Egy napja kering már a városban, fogadót keresve. Végső elkeseredettségében út közben kér eligazítást az arra járóktól, és végül egy idős nő tanácsára itt lyukad ki, a Pegazusnál. Az öreg szerint, ez a legmegbízhatóbb fogadó Artheniorban. Majd kiderül, igazat mondott-e, mindenesetre Nio körültekintő lesz. Nem akarja, hogy visszavigyék táncolni. Elege van abból az életből.
Kinyitja a fogadó ajtaját, és belép. Egy pillanatra megtorpan, és szétnéz odabent. Nem lát semmi gyanúsat, így, első ránézésre, úgyhogy tovább indul, egyenesen a pult felé. Mivel már napok óta nem evett, így kér a fogadóstól valami finom Főtt ételt, és kifizeti az érte járó 11 aranyat.
Ezután szabad helyet keres magának az asztaloknál, és leül. Hamarosan meg is kapja a rendelését, aminek elfogyasztásához rögtön neki is áll. Azt sem bánná, ha az ételnek rossz íze lenne, mert igazából olyan gyorsan eszik, hogy az ízeket is alig érzi. Nem lehet túl nőies ez a falánkság, de nem tud ellene mit tenni. Pár perc erejéig meg is szűnik körülötte a világ, amíg falatozik. A szökésre gondol, és nővéreire. Borzalmas éjszaka volt.~Vajon hol lehetnek most? Az is lehet, hogy ők is itt vannak, csak elkerültük egymást. Igazi égi csoda lenne. De nem mehetek vissza, még a végén elkapnának, és megfenyegetnék őket, hogy ők is térjenek vissza.~
Ilyen nem fordulhat elő. Itt, ebben a városban nem ismer senkit, ez pedig jelen helyzetben nagyon nagy szerencse.*
5151. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 16:34:54
Üzenet elküldve: 2014-06-24 16:34:54
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Niodemmi Yarito//
*A fogadó ajtaja előtt megáll egy pillanatra. Sietve tette meg az utat, hogy még célpontja előtt ideérjen. Most kifújja magát, lesimítja a haját, megigazítja méregzöld ruháját, majd kényelmes lassúsággal tárja ki az ajtót és sétál a pulthoz.
Közben az asztalok felé pillant, hogy meg győződjön róla, nincs-e itt mégis a keresett lány. Mikor látja, hogy a jelen levők közül senkire sem illik a személyleírás, alig észrevehetően elmosolyodik. Egészen biztos benne, hogy a lány ide fog jönni, ő pedig várni fogja.*
~Kivéve, ha már ideért, és fent van az egyik szobában.~ *Ébred rá.* ~Akkor sincsen semmi baj.~ *Gondolja.* ~Előbb-utóbb le fog jönni, vagy ha nem hát kiveszek én is egy szobát.~
*Közben odaér a pulthoz, és rendel is. Egy kupa Bort rendel magának. Mikor meg kapja, kifizeti érte a 9 aragyat, majd helyet foglal egy asztalnál, ahonnan jól látja a bejáratot. Így könnyen észreveszi majd a lányt, ha megérkezik. Már csak azt kell kitalálni, hogyan juttassa vissza a megbízójához.*
*A fogadó ajtaja előtt megáll egy pillanatra. Sietve tette meg az utat, hogy még célpontja előtt ideérjen. Most kifújja magát, lesimítja a haját, megigazítja méregzöld ruháját, majd kényelmes lassúsággal tárja ki az ajtót és sétál a pulthoz.
Közben az asztalok felé pillant, hogy meg győződjön róla, nincs-e itt mégis a keresett lány. Mikor látja, hogy a jelen levők közül senkire sem illik a személyleírás, alig észrevehetően elmosolyodik. Egészen biztos benne, hogy a lány ide fog jönni, ő pedig várni fogja.*
~Kivéve, ha már ideért, és fent van az egyik szobában.~ *Ébred rá.* ~Akkor sincsen semmi baj.~ *Gondolja.* ~Előbb-utóbb le fog jönni, vagy ha nem hát kiveszek én is egy szobát.~
*Közben odaér a pulthoz, és rendel is. Egy kupa Bort rendel magának. Mikor meg kapja, kifizeti érte a 9 aragyat, majd helyet foglal egy asztalnál, ahonnan jól látja a bejáratot.
Így könnyen észreveszi majd a lányt, ha megérkezik. Már csak azt kell kitalálni, hogyan juttassa vissza a megbízójához.*
5150. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:59:17
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:59:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Roselyn Fryea//
*A húst elsőként apró darabokra vágja, hogy ne kelljen majd sokat rágnia és ne várassa sokat a válasszal sem. A borból kortyol néha, ha éppen kiszáradóban van a torka. *
-Ohh, elnézést ha érzékeny témát érintettem.
*Mondja őszinte részvéttel, majd megpróbál gyorsan eltérni, tényleg nem kívánta beleártani magát ilyesmikbe és örömmel veszi, hogy ebben segítségre is talál.*
Hát igen, jobb az idő és valamivel kényelmesebbek az ülőalkalmatosságok is, bár nem túlozták el, az bizonyos.
*Majd egy enyhe öniróniával fűszerezi meg a végét.*
-Bár van aki a márványpadokon sem átallik elaludni... hogy mennyi ilyen hajléktalan jár errefele, borzalom.
*Majd kortyol egy rövidet.*
-Szerencsére nincs. Mármint ne gondoljon rosszat, neki szerencsére, mert a környezetem és időm nem elég alkalmas egy állat rendes tartására. Munkám és hivatásom is a könyvtárakhoz...khm, mind az egyhez bilincsel hosszú órákra. Csak ritkán járok kifele, ha éppen gyűjtögetnem kell. Meg persze a friss levegő sem árt.
*Majd miután úgy érzi, hogy kibeszélte magát egy időre, partnerét is szóhoz jutni.*
- Gyakran szokott sétálgatni ilyentájt? Vagy csak a sólyom kötelezi ezen túrákra. Bár még az állat nevét sem tudom igazán, ha van neki és ha publikus információ.
*Ezzel étkezéséhez is lát, ezzel is elfoglalva a száját és nyelvét, ami úgy látszik, eléggé megperdült az ital, vagy inkább a jó társaság hatására.*
~Egyébként az ital lehetne valamilyen jobb is, bár akkor valószínűleg nem azt kapná minden jöttment vendég.~
*A húst elsőként apró darabokra vágja, hogy ne kelljen majd sokat rágnia és ne várassa sokat a válasszal sem. A borból kortyol néha, ha éppen kiszáradóban van a torka. *
-Ohh, elnézést ha érzékeny témát érintettem.
*Mondja őszinte részvéttel, majd megpróbál gyorsan eltérni, tényleg nem kívánta beleártani magát ilyesmikbe és örömmel veszi, hogy ebben segítségre is talál.*
Hát igen, jobb az idő és valamivel kényelmesebbek az ülőalkalmatosságok is, bár nem túlozták el, az bizonyos.
*Majd egy enyhe öniróniával fűszerezi meg a végét.*
-Bár van aki a márványpadokon sem átallik elaludni... hogy mennyi ilyen hajléktalan jár errefele, borzalom.
*Majd kortyol egy rövidet.*
-Szerencsére nincs. Mármint ne gondoljon rosszat, neki szerencsére, mert a környezetem és időm nem elég alkalmas egy állat rendes tartására. Munkám és hivatásom is a könyvtárakhoz...khm, mind az egyhez bilincsel hosszú órákra. Csak ritkán járok kifele, ha éppen gyűjtögetnem kell. Meg persze a friss levegő sem árt.
*Majd miután úgy érzi, hogy kibeszélte magát egy időre, partnerét is szóhoz jutni.*
- Gyakran szokott sétálgatni ilyentájt? Vagy csak a sólyom kötelezi ezen túrákra. Bár még az állat nevét sem tudom igazán, ha van neki és ha publikus információ.
*Ezzel étkezéséhez is lát, ezzel is elfoglalva a száját és nyelvét, ami úgy látszik, eléggé megperdült az ital, vagy inkább a jó társaság hatására.*
~Egyébként az ital lehetne valamilyen jobb is, bár akkor valószínűleg nem azt kapná minden jöttment vendég.~
5149. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:30:29
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:30:29
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Nestar Erefiz//
*Beléptük után a férfi észrevesz, egy még üres asztalt, így bólintással adja a másik tudtára, hogy megfelel neki. Követi a férfit az asztalhoz, majd Nestar után maga is rendel egy adag Főtt ételt, melyért előkotor 11 aranyat.*
-Az egyetlen ajándék, amit apám személyesen adott át. *Simítja vég tenyerét a díszes darabon.* Tudja nem valami otthon ülős fajta. *Vonja meg lazán vállát, majd össze dörzsöli tenyerét.*
-Itt már is jobbak az időjárási körülmények! *Érdeklődve néz a férfira, majd megszólal.*
-Mondja, magának van valamilyen házi állata?
*Beléptük után a férfi észrevesz, egy még üres asztalt, így bólintással adja a másik tudtára, hogy megfelel neki. Követi a férfit az asztalhoz, majd Nestar után maga is rendel egy adag Főtt ételt, melyért előkotor 11 aranyat.
*-Az egyetlen ajándék, amit apám személyesen adott át. *Simítja vég tenyerét a díszes darabon.* Tudja nem valami otthon ülős fajta. *Vonja meg lazán vállát, majd össze dörzsöli tenyerét.*
-Itt már is jobbak az időjárási körülmények! *Érdeklődve néz a férfira, majd megszólal.*
-Mondja, magának van valamilyen házi állata?
5148. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:07:22
Üzenet elküldve: 2014-06-24 01:07:22
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 919
OOC üzenetek: 104
Játékstílus: Megfontolt
//Roselyn Fryea//
*Végignézvén a jelenetet szerény krokodilkönnyeket hullajt az állat iránt, majd örömmel tekinti, ahogy végül feljebb száll.*
-Szegény... Pedig hogy örült volna. De most már mi is kezdjük el a testmozgást vagy idefagyunk.
*Végül gyorsan eltér, nem akar tényleges bűntudatot kelteni. A fogadó zsúfolt tömegétől elsőre feláll a szőr a hátán, ki nem állhatja a tömeget.*
~Ha nem veszek róluk tudomást, eltűnnek.~
*Így figyelmét inkább egészében a hölgy felé fókuszálja. Megles egy kisebb, szerényebb asztal, mely szerencsére annál üresebb, majd amennyiben ez partnerének is megfelelő, leülnek.*
-Egyébként kénytelen voltam észrevenni az oldalán azt a díszes fegyvert, amelyet hord. Ritkán látni ilyesmit, bár a sólyomtartás sem gyakoribb esemény.
* Egy Szelet húst kér 7 aranyért krumplis körettel, Mellé egy üveg Bort, 8 aranyért . *
*Végignézvén a jelenetet szerény krokodilkönnyeket hullajt az állat iránt, majd örömmel tekinti, ahogy végül feljebb száll.*
-Szegény... Pedig hogy örült volna. De most már mi is kezdjük el a testmozgást vagy idefagyunk.
*Végül gyorsan eltér, nem akar tényleges bűntudatot kelteni. A fogadó zsúfolt tömegétől elsőre feláll a szőr a hátán, ki nem állhatja a tömeget.*
~Ha nem veszek róluk tudomást, eltűnnek.~
*Így figyelmét inkább egészében a hölgy felé fókuszálja. Megles egy kisebb, szerényebb asztal, mely szerencsére annál üresebb, majd amennyiben ez partnerének is megfelelő, leülnek.*
-Egyébként kénytelen voltam észrevenni az oldalán azt a díszes fegyvert, amelyet hord. Ritkán látni ilyesmit, bár a sólyomtartás sem gyakoribb esemény.
* Egy Szelet húst kér 7 aranyért
krumplis körettel, Mellé egy üveg Bort, 8 aranyért . *
5147. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-23 20:24:20
Üzenet elküldve: 2014-06-23 20:24:20
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Lovagi torna //
*Kissé kétkedően rándul felfelé szemöldöke a kijelentésre, miszerint Lim „nem akarta, hogy idegeskedjen”. Meg van a maga véleménye arról, hogy a lovag cselekedete mennyire volt korrekt és figyelmes, de ettől függetlenül arca hamar elsimul, és nem olvassa a férfi fejére a gyermekkori badarságait. Kinőtt már abból a korszakból, hogy függjön bárkitől, így ezek az apró-cseprő régi sérelmek is mehetnek a lelki szemétdombra. Nem érdemes velük foglalkozni.*
- Nincs semmi baj - *mosolyodik el együtt érzően. Elgondolkodik azon, hogy megérintse-e a lovag kezét. Ha a gyermekkori barátságukra gondol, ennek mindenképpen helye lenne itt. De nem teszi meg. Nem sértettség, vagy bosszúvágy hajtja, ám ő most már egy felnőtt nő. Nem akarja túlzottan elkényeztetni a lovagok, és hagyni, hogy elbízza magát. Küzdjön meg. Azért nevelték.
Hagyja, hogy a férfi elmerüljön az önsajnálat és a kellemetlen borús emlékek kavalkádjában. Ő már nem tudja feloldozni, ezt neki kell megtennie, hisz esküt fogadott. A lelkébe meg nem kíván belenyúlni. Ki tudja, mit rontottak el, másítottak meg, cseréltek ki abban a finom szerkezetben a lovagi kódexek, amiket ő nem ismer? Jobb nem babrálni Limmel, amíg nem ismerte ki ismét. Hisz egy évtized eltelt azóta, hogy találkoztak. Nagyon megváltoztak. Mindketten.*
- Amikor elindultam a Papa jól volt - *mosolyodik el szélesen a következő kérdésre. * - És azóta sem kaptam hírt arról, hogy baj érte volna. Vitatkozni… - *itt kissé megakad a könnyed hangnem, majd úgy határoz, nem hazudik Lim szemébe.* - … vitatkoztunk, sokat. De semmi komoly.
*Ez már így ebben a formában nem teljesen igaz. A Papa elvárta volna, hogy kicsit komolyabb legyen, kicsit méltóbb legyen, hogy ne bosszantsa, hogy ne hajkurásszon férfiakat.
Persze, könnyű ezt úgy mondani, hogy bezárkózik egész napra, és nem is törődik vele. Amióta már nem kislány, a Papa egyre kevesebb időt töltött vele. Szomjazta a figyelmét, mégha ez dorgálásokban merült ki, akkor is. De most már ennek is vége.*
- Itt délen híres a mágus iskola. Ezért jöttem ide először. Aztán utazom tovább, ha itt kitanultam a mesterséget - *mosolyodik el szélesen.
Még éppen hogy csak belenyal az almaborba, amikor a férfi előtt már kiürül a tányér. Kissé meglepve pislant a lovagra, aki nemrégiben még olyannyira marasztalni akarta, most pedig elküldené aludni.*
- Persze, mehetünk - *mosolyodik el végül megadóan, hisz miért is akarna ellentmondani Limnek. Valószínűleg útjuk úgyis szerteágazik, miért erőltetné tovább a beszélgetést, ha a lovag nem akarja.*
- Jó éjt! - *jegyzi meg, kulcsáról teljesen elfeledkezve, így meglepetésként éri, hogy a kulcs az asztalon csattan. Mosolyogva fordul vissza a férfi felé, majd feláll, és egyik kezében a borral, másikban a gyümölcstállal, megindul felfelé a szobájához.
Így viszonylag hamar utol is éri Limet, és elé vág. Az utolsó pár lépcsőfokon már a férfi első kézből élvezheti légies léptei nyomán ringó csípőjének látványát, majd felér az emeletre, és megindul a szobájába, hasonlóan tempós, könnyed léptekkel.
Persze, fogalma sincs arról, hogy miként fogja az almabort ÉS a gyümölcstálat a kezében tartva kinyitni az ajtót. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ismerné a levitáció varázslatot! De ezt majd a helyzet eldönti. Reméli, hogy a lovag szobája a másik irányba esik, így nem nézi végig majd kínlódását az ajtónál.*
*Kissé kétkedően rándul felfelé szemöldöke a kijelentésre, miszerint Lim „nem akarta, hogy idegeskedjen”. Meg van a maga véleménye arról, hogy a lovag cselekedete mennyire volt korrekt és figyelmes, de ettől függetlenül arca hamar elsimul, és nem olvassa a férfi fejére a gyermekkori badarságait. Kinőtt már abból a korszakból, hogy függjön bárkitől, így ezek az apró-cseprő régi sérelmek is mehetnek a lelki szemétdombra. Nem érdemes velük foglalkozni.*
- Nincs semmi baj - *mosolyodik el együtt érzően. Elgondolkodik azon, hogy megérintse-e a lovag kezét. Ha a gyermekkori barátságukra gondol, ennek mindenképpen helye lenne itt. De nem teszi meg. Nem sértettség, vagy bosszúvágy hajtja, ám ő most már egy felnőtt nő. Nem akarja túlzottan elkényeztetni a lovagok, és hagyni, hogy elbízza magát. Küzdjön meg. Azért nevelték.
Hagyja, hogy a férfi elmerüljön az önsajnálat és a kellemetlen borús emlékek kavalkádjában. Ő már nem tudja feloldozni, ezt neki kell megtennie, hisz esküt fogadott. A lelkébe meg nem kíván belenyúlni. Ki tudja, mit rontottak el, másítottak meg, cseréltek ki abban a finom szerkezetben a lovagi kódexek, amiket ő nem ismer? Jobb nem babrálni Limmel, amíg nem ismerte ki ismét. Hisz egy évtized eltelt azóta, hogy találkoztak. Nagyon megváltoztak. Mindketten.*
- Amikor elindultam a Papa jól volt - *mosolyodik el szélesen a következő kérdésre. * - És azóta sem kaptam hírt arról, hogy baj érte volna. Vitatkozni… - *itt kissé megakad a könnyed hangnem, majd úgy határoz, nem hazudik Lim szemébe.* - … vitatkoztunk, sokat. De semmi komoly.
*Ez már így ebben a formában nem teljesen igaz. A Papa elvárta volna, hogy kicsit komolyabb legyen, kicsit méltóbb legyen, hogy ne bosszantsa, hogy ne hajkurásszon férfiakat.
Persze, könnyű ezt úgy mondani, hogy bezárkózik egész napra, és nem is törődik vele. Amióta már nem kislány, a Papa egyre kevesebb időt töltött vele. Szomjazta a figyelmét, mégha ez dorgálásokban merült ki, akkor is. De most már ennek is vége.*
- Itt délen híres a mágus iskola. Ezért jöttem ide először. Aztán utazom tovább, ha itt kitanultam a mesterséget - *mosolyodik el szélesen.
Még éppen hogy csak belenyal az almaborba, amikor a férfi előtt már kiürül a tányér. Kissé meglepve pislant a lovagra, aki nemrégiben még olyannyira marasztalni akarta, most pedig elküldené aludni.*
- Persze, mehetünk - *mosolyodik el végül megadóan, hisz miért is akarna ellentmondani Limnek. Valószínűleg útjuk úgyis szerteágazik, miért erőltetné tovább a beszélgetést, ha a lovag nem akarja.*
- Jó éjt! - *jegyzi meg, kulcsáról teljesen elfeledkezve, így meglepetésként éri, hogy a kulcs az asztalon csattan. Mosolyogva fordul vissza a férfi felé, majd feláll, és egyik kezében a borral, másikban a gyümölcstállal, megindul felfelé a szobájához.
Így viszonylag hamar utol is éri Limet, és elé vág. Az utolsó pár lépcsőfokon már a férfi első kézből élvezheti légies léptei nyomán ringó csípőjének látványát, majd felér az emeletre, és megindul a szobájába, hasonlóan tempós, könnyed léptekkel.
Persze, fogalma sincs arról, hogy miként fogja az almabort ÉS a gyümölcstálat a kezében tartva kinyitni az ajtót. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha ismerné a levitáció varázslatot! De ezt majd a helyzet eldönti. Reméli, hogy a lovag szobája a másik irányba esik, így nem nézi végig majd kínlódását az ajtónál.*
5146. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-23 19:19:43
Üzenet elküldve: 2014-06-23 19:19:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
// Lovagi torna //
*Nem csak benne kavarodnak a múlt érzelmei, látja a lányon is hogy odabent harcol az érzések ellen. Teljesen megérti és büszke rá, hogy nem felejti honnan jött.*
-Tudod el akartam köszönni. De nem akartam hogy idegeskedj. *Böki ki végül, bár tudja hogy így is kételyek között hagyta a lányt. Bár megírta a rendnek szóló levelébe hogy mit mondjanak annak aki felkeresné őket az ügyébe.*
-Sajnálom. *Hajtja le a fejét és egy fél percig néma csönd telepedik közéjük. Ezt szakítja a lány utalása, hogy kis korukba sokszor került bajba.*
-Tudod drága Rin felnőttem, ahogy mondtam. Egyszer mindennek vége szakad. *Mereng el a sok csínyen amit elkövettek kis korukba. Gazfickókat meghazudtoló dolgokat műveltek. Akkor ez volt számukra a természetes és nézze meg a világ. Egyikük mágusnak tanul míg a másik lovag lett. Mindkettő életre szóló és fontos hivatás. A lány arcából eltűnt minden szomorúság csak úgy ragyogott mint a nap.*
-Miután apród lettem teljesen megváltoztam. Elmaradoztak a csínyek és a tréfák. Lehet hogy túl korán felnőttem. *Gondolkodott el ezen. Végül is nem volt igazi gyerek kora, nagyon korán megismerte milyen érzés is egy ember életét kioltani. Még ma is emlékszik az érzésre. Szeme sem rebbent meg közbe. A szoba egy távoli részébe meredve a víz után nyúlt és ívott egy nagy kortyot abból, majd megtörölte száját és visszahelyezte oda ahonnan elvette.*
-Nem gondolod hogy messzire kerültél kicsit otthonról ? Félre ne érts nem féltelek ezért, mert ismertelek. *Emelte fel kezét védekezően, majd egy darab barackot dobott be a szájába. Eltűnődve nézte egy darabig a lányt, beszívta az illatát majd egy kósza gondolat ragadta meg a fantáziáját és nem engedte.*
-Ugye nem azért jöttél ilyen messzire mert apáddal valami baj történt ? Vagy összevesztetek ? *Bár az elsőre tudta a választ a látszat kedvéért kénytelen volt feltenni a lánynak a kérdést. Nem örülne ha a lány családja is szétesne mint az övé. Eleget szenvedett anyja elvesztése után a lány. Emlékeibe még élesen él, hogy egy hétig kutattak utána a környéken. 100 ember és nem találták. Már mindenki a legrosszabbra gondolt, amikor is egy viharos délután bebotorkált a házunkba. Koszos volt, éhes és halálosan fáradt. Annyi ereje volt hogy bekopogjon majd mire kiértünk az ajtófélfának dőlve aludt. Nagyon megkönnyebbült mindenki. Apját viselte meg legjobban a dolog, majdnem beleőrült szerető asszonya után a lánya elvesztésének gondolatába. Ahogy gondolataiba réved azon kapja magát, hogy a tálja kiürült. Pohara után nyúl és felhajtja az egészet és elégedett pillantást vet a lányra.*
-Nos, hogy megvolt a vacsora elmehetnénk aludni. *Nyújtózkodik egyet majd a lány kezére teszi a sajátját.* -Holnap ne menekülj sehová, van még miről beszélnünk. *Majd ismét két kezét használva fel kell az asztaltól pajzsát átlendíti, kesztyűjét az övébe tűri, sisakját a bal hóna alá veszi és legvégül lehajol a lándzsájáért.*
-Nyugodalmas jó éjszakát kívánok. *Majd elfordul és a lépcső felé indul, amikor is eszébe jut végre, hogy a lány kulcsa nála van. Mosolyogva fordul meg.*
-Örülök hogy találkoztunk. *Majd felmutatja a lánynak a kulcsot és egy könnyed mozdulattal az asztalra dobja. Majd ismét hátat fordít a lánynak és elindul a lépcsőn, alatta a lépcső fa deszkái ropognak a súly alatt, amit a páncél jelent. Még a fordulóba lepillant a lányra, majd eltűnik az emeleten.*
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.23 19:20:22
*Nem csak benne kavarodnak a múlt érzelmei, látja a lányon is hogy odabent harcol az érzések ellen. Teljesen megérti és büszke rá, hogy nem felejti honnan jött.*
-Tudod el akartam köszönni. De nem akartam hogy idegeskedj. *Böki ki végül, bár tudja hogy így is kételyek között hagyta a lányt. Bár megírta a rendnek szóló levelébe hogy mit mondjanak annak aki felkeresné őket az ügyébe.*
-Sajnálom. *Hajtja le a fejét és egy fél percig néma csönd telepedik közéjük. Ezt szakítja a lány utalása, hogy kis korukba sokszor került bajba.*
-Tudod drága Rin felnőttem, ahogy mondtam. Egyszer mindennek vége szakad. *Mereng el a sok csínyen amit elkövettek kis korukba. Gazfickókat meghazudtoló dolgokat műveltek. Akkor ez volt számukra a természetes és nézze meg a világ. Egyikük mágusnak tanul míg a másik lovag lett. Mindkettő életre szóló és fontos hivatás. A lány arcából eltűnt minden szomorúság csak úgy ragyogott mint a nap.*
-Miután apród lettem teljesen megváltoztam. Elmaradoztak a csínyek és a tréfák. Lehet hogy túl korán felnőttem. *Gondolkodott el ezen. Végül is nem volt igazi gyerek kora, nagyon korán megismerte milyen érzés is egy ember életét kioltani. Még ma is emlékszik az érzésre. Szeme sem rebbent meg közbe. A szoba egy távoli részébe meredve a víz után nyúlt és ívott egy nagy kortyot abból, majd megtörölte száját és visszahelyezte oda ahonnan elvette.*
-Nem gondolod hogy messzire kerültél kicsit otthonról ? Félre ne érts nem féltelek ezért, mert ismertelek. *Emelte fel kezét védekezően, majd egy darab barackot dobott be a szájába. Eltűnődve nézte egy darabig a lányt, beszívta az illatát majd egy kósza gondolat ragadta meg a fantáziáját és nem engedte.*
-Ugye nem azért jöttél ilyen messzire mert apáddal valami baj történt ? Vagy összevesztetek ? *Bár az elsőre tudta a választ a látszat kedvéért kénytelen volt feltenni a lánynak a kérdést. Nem örülne ha a lány családja is szétesne mint az övé. Eleget szenvedett anyja elvesztése után a lány. Emlékeibe még élesen él, hogy egy hétig kutattak utána a környéken. 100 ember és nem találták. Már mindenki a legrosszabbra gondolt, amikor is egy viharos délután bebotorkált a házunkba. Koszos volt, éhes és halálosan fáradt. Annyi ereje volt hogy bekopogjon majd mire kiértünk az ajtófélfának dőlve aludt. Nagyon megkönnyebbült mindenki. Apját viselte meg legjobban a dolog, majdnem beleőrült szerető asszonya után a lánya elvesztésének gondolatába. Ahogy gondolataiba réved azon kapja magát, hogy a tálja kiürült. Pohara után nyúl és felhajtja az egészet és elégedett pillantást vet a lányra.*
-Nos, hogy megvolt a vacsora elmehetnénk aludni. *Nyújtózkodik egyet majd a lány kezére teszi a sajátját.* -Holnap ne menekülj sehová, van még miről beszélnünk. *Majd ismét két kezét használva fel kell az asztaltól pajzsát átlendíti, kesztyűjét az övébe tűri, sisakját a bal hóna alá veszi és legvégül lehajol a lándzsájáért.*
-Nyugodalmas jó éjszakát kívánok. *Majd elfordul és a lépcső felé indul, amikor is eszébe jut végre, hogy a lány kulcsa nála van. Mosolyogva fordul meg.*
-Örülök hogy találkoztunk. *Majd felmutatja a lánynak a kulcsot és egy könnyed mozdulattal az asztalra dobja. Majd ismét hátat fordít a lánynak és elindul a lépcsőn, alatta a lépcső fa deszkái ropognak a súly alatt, amit a páncél jelent. Még a fordulóba lepillant a lányra, majd eltűnik az emeleten.*
A hozzászólás írója (Therumon Elimeon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.06.23 19:20:22
5145. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-23 17:26:33
Üzenet elküldve: 2014-06-23 17:26:33
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
// Lovagi torna //
*Gyönge karjai jelentősen megkönnyebbülnek, még akkor is, hogyha a páncél hidege átsüt ruháján. A zöld selyem érdekes, bizsergető hanggal siklik le a fémről, ahogy ismét talajt fog a két kecses lábfej.
Ő nem törődik az elcsöppenő nyállal a férfiak szájának szegletében, pedig tud róla. Egyszerűen nem vesz róla tudomást. Tapasztalatai azt mutatják, hogy egy férfi érdeklődését felkorbácsolja, hogyha nem vesz tudomást róla.
Érdeklődve figyeli, ahogy a lovag elmegy a kulcsáért, ám kicsit meglepődik, hogy nem kapja vissza. No se baj, majd meglátja, hogy mi a terve Limnek. Nem fogja rögtön egrecíroztatni, csupán szépen, fokozatosan…
Élvezettel nyúl ismét a gyümölcsös tálba, eperért, málnáért, kissé talán élvezve, hogy ezúttal nem az ő kontája bánja a számlát.
Lim nem mellé ül le, eredeti helyire, hanem ahol még a beszélgetésük elején ő támaszkodott. Nos, legyen így, alig észrevehetően helyre igazítja vállait, így testének hangsúlyai kissé eltolódnak ízlésesen fedett, ám minden lélegzetvétel sújtása alatt hullámzó mellkasára.
A megjegyzésre, hogy nőiessége virágba borult, csak halványan elpirul. Lim még látta, mikor anyja halála után teljesen elvadultan rótta a birtokon, ám azaz idő is véget ért. A gyász soha, de a kétségbeesés igen.*
~ Ha pótolni akarsz egy anyát, neked kell nővé válnod… ~ *jutnak eszébe a szavak, de nem mondja ki őket.
Helyette inkább hosszú szempilláit lesüti a pír mellé, szerényen fogadva a bókot.
A komorodó hangnemre viszont eltűnik a vidámság csillogó lélektükrei mélyéből is, helyét lágyan fodrozódó gyász és szomorúság veszi át.*
- Emlékszem - *hangja halk, és visszafogott. Osztozik a férfi fájdalmában, sok embert hagyott maga mögött.
Bár emlékszik, hogy mennyire megrökönyödött, mikor Lim egyszer csak eltűnt. Szó és hang nélkül szívódott fel, elvitte egy hajó. Dühös volt a fiúra. Roppant módon dühös. De talán ez a tapasztalat indította el azon az úton, melyet ma is jár. Szeresd a férfiakat. Bűvöld el őket… De… nem kell tőlük sokat várni, érzelmekben semmiképp. Aranyban és gyémántban… és izgalomban… na az egy másik kérdés.*
- Udvarló! - *horkant fel szélesedő mosollyal.* - Szerinted olyan volt valaha a közelemben? A Papa megbűvölt seprűnyéllel kergette őket a közelemből, vagy ha az nem volt kéznél, hát lándzsával!
*Nem túloz, tényleg volt ilyen eset. Egyszer. A fiú beszökött a fiú az uradalmi lakosztályába. Erre ő nem számított – hogy lehet egy férfi mégis ennyire ostoba, hogy betörjön egy nagyhatalmú mágushoz? – a Papa viszont igen.
A hencegő alaposan megjárta, és örülhetett, hogy a bőrét menthette.
Az meg a másik kérdés, hogy utána a reggelinél hallgathatta a szentbeszédet a női viselkedésről és könnyűvérűségről.*
- Jobbnak láttam utazni. Látni a világot. Tanulni mástól is. A Papa nagy ember, de minél több szemszöget lát az ember annál nagyobb utat tett meg a mélyebb megértés felé - *és az ezzel járó hatalom felé, persze.*
- Bajba? - *nevet fel könnyedén, majszolgatva a gyümölcsöt, és borát lötykölve a pohárban.* - Ugyan! Az a te reszortod!
*Gyönge karjai jelentősen megkönnyebbülnek, még akkor is, hogyha a páncél hidege átsüt ruháján. A zöld selyem érdekes, bizsergető hanggal siklik le a fémről, ahogy ismét talajt fog a két kecses lábfej.
Ő nem törődik az elcsöppenő nyállal a férfiak szájának szegletében, pedig tud róla. Egyszerűen nem vesz róla tudomást. Tapasztalatai azt mutatják, hogy egy férfi érdeklődését felkorbácsolja, hogyha nem vesz tudomást róla.
Érdeklődve figyeli, ahogy a lovag elmegy a kulcsáért, ám kicsit meglepődik, hogy nem kapja vissza. No se baj, majd meglátja, hogy mi a terve Limnek. Nem fogja rögtön egrecíroztatni, csupán szépen, fokozatosan…
Élvezettel nyúl ismét a gyümölcsös tálba, eperért, málnáért, kissé talán élvezve, hogy ezúttal nem az ő kontája bánja a számlát.
Lim nem mellé ül le, eredeti helyire, hanem ahol még a beszélgetésük elején ő támaszkodott. Nos, legyen így, alig észrevehetően helyre igazítja vállait, így testének hangsúlyai kissé eltolódnak ízlésesen fedett, ám minden lélegzetvétel sújtása alatt hullámzó mellkasára.
A megjegyzésre, hogy nőiessége virágba borult, csak halványan elpirul. Lim még látta, mikor anyja halála után teljesen elvadultan rótta a birtokon, ám azaz idő is véget ért. A gyász soha, de a kétségbeesés igen.*
~ Ha pótolni akarsz egy anyát, neked kell nővé válnod… ~ *jutnak eszébe a szavak, de nem mondja ki őket.
Helyette inkább hosszú szempilláit lesüti a pír mellé, szerényen fogadva a bókot.
A komorodó hangnemre viszont eltűnik a vidámság csillogó lélektükrei mélyéből is, helyét lágyan fodrozódó gyász és szomorúság veszi át.*
- Emlékszem - *hangja halk, és visszafogott. Osztozik a férfi fájdalmában, sok embert hagyott maga mögött.
Bár emlékszik, hogy mennyire megrökönyödött, mikor Lim egyszer csak eltűnt. Szó és hang nélkül szívódott fel, elvitte egy hajó. Dühös volt a fiúra. Roppant módon dühös. De talán ez a tapasztalat indította el azon az úton, melyet ma is jár. Szeresd a férfiakat. Bűvöld el őket… De… nem kell tőlük sokat várni, érzelmekben semmiképp. Aranyban és gyémántban… és izgalomban… na az egy másik kérdés.*
- Udvarló! - *horkant fel szélesedő mosollyal.* - Szerinted olyan volt valaha a közelemben? A Papa megbűvölt seprűnyéllel kergette őket a közelemből, vagy ha az nem volt kéznél, hát lándzsával!
*Nem túloz, tényleg volt ilyen eset. Egyszer. A fiú beszökött a fiú az uradalmi lakosztályába. Erre ő nem számított – hogy lehet egy férfi mégis ennyire ostoba, hogy betörjön egy nagyhatalmú mágushoz? – a Papa viszont igen.
A hencegő alaposan megjárta, és örülhetett, hogy a bőrét menthette.
Az meg a másik kérdés, hogy utána a reggelinél hallgathatta a szentbeszédet a női viselkedésről és könnyűvérűségről.*
- Jobbnak láttam utazni. Látni a világot. Tanulni mástól is. A Papa nagy ember, de minél több szemszöget lát az ember annál nagyobb utat tett meg a mélyebb megértés felé - *és az ezzel járó hatalom felé, persze.*
- Bajba? - *nevet fel könnyedén, majszolgatva a gyümölcsöt, és borát lötykölve a pohárban.* - Ugyan! Az a te reszortod!
5144. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-23 16:29:21
Üzenet elküldve: 2014-06-23 16:29:21
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
//Lovagi torna//
*Rég elfeledett érzés kerítette hatalmába a nevető lány láttán. Olyan boldogságot érzett, amit azelőtt nagyon régen. A lány kecsesen ugrik a nyakába a férfi páncélos keze pedig óvatosan magához szorítja a lányt és beszívja annak finom illatát. A lány súlya már meg sem kottyan a férfinak, érzi ahogy a lány ajkával gyengéden megcsókolja az arcát. Kellemes bizsergés fogja el. Miután a lány kibújik az öleléséből lecsúszik róla és egy lépést hátralép.*
~Gyönyörű lettél~ *Vallja be magának most már szabadon. Körül tekint a fogadóba és látja, hogy a fogadóba mindenki a kettejük "bohóckodását" figyeli. Egy-két haragos tekintettel is találkozik, amit köszönhet a lánynak. Tekintete azonban még a leghevesebb vérmérsékletű emberekbe is kétséget ébreszt azzal kapcsolatba amire éppen gondolnak. Sokan inkább elfordulnak és ott folytatják félbeszakadt dolgaikat ahol éppen félbehagyták. Tekintete visszasiklik a lányra és kérdésére hangos nevetésbe tör ki.*
-Nos pontosan tudod, hogy milyen neveltetést kaptam. *Vált közvetlenebb hangnemre.* -Nem nevezném csűrben. De elnézésedet kérem. *Nevetve hajt fejet, majd sarkon fordul és a lány kulcsáért nyúl. Miután felvette a kulcsot a fogadóshoz lép és leadja a rendelést.*
-Jó uram lesz 2 gyümölcstál 1 kupa a legjobb almaborból és egy pohár hideg víz. *A fogadós markába számolja a 10 aranyat és nem sokra rá kapja is a két Gyümölcstálat amit letesz az asztalra. . Majd visszatérvén a fogadóshoz a kezébe olvassa a 10aranyat a kupaAlmaborért és ezt leteszi a lány elé. Majd legvégül a 2aranyat adja a fogadós kezébe a pohár Vízellenszolgáltatása képen . Majd lehuppan a lánnyal szembe és egy szelet almát tüntet el a szájába. A lány kérdésére zavarába a tarkóját megvakarja és elmosolyodik.*
-Nos Syrinx ezt én is mondhatnám rólad. Meg... *Egy pillanatig nem találta a megfelelő szót, majd végül csak kibökte.* -.. nőiesedtél. Úgy néz ki az évek jó hatással voltak rád. Nem vagy már fiús. *Tört fel belőle a kacaj. Emlékszik, hogy kiskorukba mennyire fiús volt sokszor fiúnak mondták a lányt akik nem ismerték. De azok az idők már elmúltak, ütött bele ismét a tudat. A lány kérdésére újra felszínre tört a fájdalom amit palástolni próbált. De úgy érezte hogy a lány talán az egyetlen aki megértheti mit is keres ilyen messze délen.*
-Nos. *Kezdte szomorúbb hangnemre váltva.* -Emlékszel még a Helion családra ? *Ökölbe szorult a keze a név kimondásakor.* -A családom sírjára esküdtem fel, hogy hazaviszem az árulókat és törvény elé fogom őket állítani. Idáig követtem a nyomukat, de itt elvesztettem őket. *A temetésre sem hívtak meg senkit. Idős tanítójával sebtében hantolta el családját, megírt két levelet egyiket a Rendnek másikat a sziget királyának küldte el. Nagyon sajnálta hogy nem tudott elbúcsúzni senkitől de azonnal kellett indulnia. És most itt Artheniorban találkozik azok egyikével akitől nem tudott elbúcsúzni. Ebben valami felsőbb hatalom keze van, érezte. Sőt tudta. Ahogy a lány smaragd zöld szemeibe nézett szempillantás alatt megnyugodott. Sok minden változott, de a szemei nem.*
~A szemei olyanok mint régen.~ *Mindig is a gyermeki huncutság mögött hihetetlen megnyugvást keltő dolog bujkált a lány szemébe. Valami megmagyarázhatatlan dolog. Újra mosolyra húzódott a szája és egy újabb falat almát kapott be.*
-Nos én te miért jöttél ennyire délre ? Megmondom őszintén meglepődtem amikor megláttalak. Csak nem valami udvarló ? *Húzta össze a szemöldökét, majd hangosan felnevetett. Gondolta hogy a lánynak megannyi kérője lehetett.* -Apád biztos nem örülne neki. *Köhintett egyet, majd komolyabb hangnemre váltott.* -Ugye nem valami bajba kerültél ?
*Rég elfeledett érzés kerítette hatalmába a nevető lány láttán. Olyan boldogságot érzett, amit azelőtt nagyon régen. A lány kecsesen ugrik a nyakába a férfi páncélos keze pedig óvatosan magához szorítja a lányt és beszívja annak finom illatát. A lány súlya már meg sem kottyan a férfinak, érzi ahogy a lány ajkával gyengéden megcsókolja az arcát. Kellemes bizsergés fogja el. Miután a lány kibújik az öleléséből lecsúszik róla és egy lépést hátralép.*
~Gyönyörű lettél~ *Vallja be magának most már szabadon. Körül tekint a fogadóba és látja, hogy a fogadóba mindenki a kettejük "bohóckodását" figyeli. Egy-két haragos tekintettel is találkozik, amit köszönhet a lánynak. Tekintete azonban még a leghevesebb vérmérsékletű emberekbe is kétséget ébreszt azzal kapcsolatba amire éppen gondolnak. Sokan inkább elfordulnak és ott folytatják félbeszakadt dolgaikat ahol éppen félbehagyták. Tekintete visszasiklik a lányra és kérdésére hangos nevetésbe tör ki.*
-Nos pontosan tudod, hogy milyen neveltetést kaptam. *Vált közvetlenebb hangnemre.* -Nem nevezném csűrben. De elnézésedet kérem. *Nevetve hajt fejet, majd sarkon fordul és a lány kulcsáért nyúl. Miután felvette a kulcsot a fogadóshoz lép és leadja a rendelést.*
-Jó uram lesz 2 gyümölcstál 1 kupa a legjobb almaborból és egy pohár hideg víz. *A fogadós markába számolja a 10 aranyat és nem sokra rá kapja is a két Gyümölcstálat amit letesz az asztalra.
. Majd visszatérvén a fogadóshoz a kezébe olvassa a 10aranyat a kupaAlmaborért és ezt leteszi a lány elé. Majd legvégül a 2aranyat adja a fogadós kezébe a pohár Vízellenszolgáltatása képen . Majd lehuppan a lánnyal szembe és egy szelet almát tüntet el a szájába. A lány kérdésére zavarába a tarkóját megvakarja és elmosolyodik.*-Nos Syrinx ezt én is mondhatnám rólad. Meg... *Egy pillanatig nem találta a megfelelő szót, majd végül csak kibökte.* -.. nőiesedtél. Úgy néz ki az évek jó hatással voltak rád. Nem vagy már fiús. *Tört fel belőle a kacaj. Emlékszik, hogy kiskorukba mennyire fiús volt sokszor fiúnak mondták a lányt akik nem ismerték. De azok az idők már elmúltak, ütött bele ismét a tudat. A lány kérdésére újra felszínre tört a fájdalom amit palástolni próbált. De úgy érezte hogy a lány talán az egyetlen aki megértheti mit is keres ilyen messze délen.*
-Nos. *Kezdte szomorúbb hangnemre váltva.* -Emlékszel még a Helion családra ? *Ökölbe szorult a keze a név kimondásakor.* -A családom sírjára esküdtem fel, hogy hazaviszem az árulókat és törvény elé fogom őket állítani. Idáig követtem a nyomukat, de itt elvesztettem őket. *A temetésre sem hívtak meg senkit. Idős tanítójával sebtében hantolta el családját, megírt két levelet egyiket a Rendnek másikat a sziget királyának küldte el. Nagyon sajnálta hogy nem tudott elbúcsúzni senkitől de azonnal kellett indulnia. És most itt Artheniorban találkozik azok egyikével akitől nem tudott elbúcsúzni. Ebben valami felsőbb hatalom keze van, érezte. Sőt tudta. Ahogy a lány smaragd zöld szemeibe nézett szempillantás alatt megnyugodott. Sok minden változott, de a szemei nem.*
~A szemei olyanok mint régen.~ *Mindig is a gyermeki huncutság mögött hihetetlen megnyugvást keltő dolog bujkált a lány szemébe. Valami megmagyarázhatatlan dolog. Újra mosolyra húzódott a szája és egy újabb falat almát kapott be.*
-Nos én te miért jöttél ennyire délre ? Megmondom őszintén meglepődtem amikor megláttalak. Csak nem valami udvarló ? *Húzta össze a szemöldökét, majd hangosan felnevetett. Gondolta hogy a lánynak megannyi kérője lehetett.* -Apád biztos nem örülne neki. *Köhintett egyet, majd komolyabb hangnemre váltott.* -Ugye nem valami bajba kerültél ?
5143. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-23 15:22:05
Üzenet elküldve: 2014-06-23 15:22:05
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*A fogadó viszonylag békés nyugalmába hangos, csilingelő kacagás hasít. Ám ezért senki nem tud haragudni a bájos, nőies teremtésre, aki könnyeit törölgetve, a falnak dőlve kapkod levegő után, és nézi a lovagot, akit a hosszú kiképzés eléggé ízetlenné tett, a tréfára legalábbis.
Viszont csodálja a férfi mozgékonyságát ebben a hatalmas páncélban, és reflexeit. Bár azért nyilván nem lenne jó ötlet lebontani a fogadót egy kis gyermekkori csínytevés nyomán, de mindenesetre, mikor eszébe ötlik a lovag haragos arca, ismét hangosan gyöngyöző nevetés szakad fel kellemesen domborodó keblei alól.
A kitárt karokat látva több sem kell neki, meggyorsítja lépteit, és két karjával a lovag nyakát fonja át, dús ajkai a férfi járomcsontján cuppannak össze, nem törődve a napos borostával. Lábai nem érik a földet, még lábujjainak hegye is alig érinti a padlót, ennek megfelelően a lovag újabb 150 fontnyi testsúlyt kell hogy cipeljen a nem apró lovagi páncél mellett.
Ha Therumom Elimeonnak eddig nem voltak haragosai a városban az itt eltöltött egy év után, abban biztos lehet, hogy ez után a találkozás után lesznek. A kocsmában legalábbis minden bizonnyal, hisz Syrinx nem az a nő, aki mellett füttyszó nélkül el lehet menni.
Smaragdzöld selyem éri a férfi arcát, a kellemes, visszafogott virágillat beburkolja egy pillanatra a lovagot, majd Syrinx talpa földet ér, és egy lépést nevetve hátra lép, arcából óvatosan kisöpörve az elkószált, aranyló tincseket.*
- Hol neveltek téged, egy csűrben? Be sem mutatkozol egy úri nőnek - *lép közelebb Limhez, és cibálja meg a fülét játékosan, majd kacagva, könnyű léptektől ringó csípővel az elfoglalt asztalhoz lejt és letelepszik a lovag széke mellett.*
- Gyümölcsöt és almabort kérek - *mosolyog el huncut gödröcskékkel arcán a lovagra, orrán játékosan ráncolva a bőrt.* - Egy ilyen találkozásra koccintani kell.
*Innen ülve a lovag még magasabbnak tűnik, mint eddig gondolni merte volna.*
- Megnőttél - *jelenti ki, félig ajkába harapva, és kissé kuncogva saját megjegyzésén. Persze, hogy megnőtt, nyilván komoly munkaórák, és testedzés áll az eredmény mögött, melyet most páncél takar, de ez csak idő kérdése…
Kulcsáról teljes mértékben el is feledkezik, hiszen az asztal túloldalán landolt a lovag szerencsés manőverének köszönhetően.*
- Mi szél hozott ide? Ne gyere a terelő utakkal, mert tudod, hogy átlátok rajtad! - *nevet fel halkan, mégis olyan kellemmel, mely nem volt rá jellemző botor gyermekkora idején. Nehezen tudja elfojtani izgatottságát, hogy régi pajtásával itt találkozik.
Annak ellenére, hogy most nem az a megfontolt, kifinomult nő, úgy érzi, a lovag előtt nem is kell feltétlenül annak tűnnie. Viszont az bizonyos, hogy azóta is rengeteget változott, mióta a férfit apródként messzire sodorta tőle az élet. Sokat nőiesedett, mind alakban, mind öltözékben, mind kifejezésekben, bár zöld szemei még mindig huncut fénnyel csillámlanak.*
Viszont csodálja a férfi mozgékonyságát ebben a hatalmas páncélban, és reflexeit. Bár azért nyilván nem lenne jó ötlet lebontani a fogadót egy kis gyermekkori csínytevés nyomán, de mindenesetre, mikor eszébe ötlik a lovag haragos arca, ismét hangosan gyöngyöző nevetés szakad fel kellemesen domborodó keblei alól.
A kitárt karokat látva több sem kell neki, meggyorsítja lépteit, és két karjával a lovag nyakát fonja át, dús ajkai a férfi járomcsontján cuppannak össze, nem törődve a napos borostával. Lábai nem érik a földet, még lábujjainak hegye is alig érinti a padlót, ennek megfelelően a lovag újabb 150 fontnyi testsúlyt kell hogy cipeljen a nem apró lovagi páncél mellett.
Ha Therumom Elimeonnak eddig nem voltak haragosai a városban az itt eltöltött egy év után, abban biztos lehet, hogy ez után a találkozás után lesznek. A kocsmában legalábbis minden bizonnyal, hisz Syrinx nem az a nő, aki mellett füttyszó nélkül el lehet menni.
Smaragdzöld selyem éri a férfi arcát, a kellemes, visszafogott virágillat beburkolja egy pillanatra a lovagot, majd Syrinx talpa földet ér, és egy lépést nevetve hátra lép, arcából óvatosan kisöpörve az elkószált, aranyló tincseket.*
- Hol neveltek téged, egy csűrben? Be sem mutatkozol egy úri nőnek - *lép közelebb Limhez, és cibálja meg a fülét játékosan, majd kacagva, könnyű léptektől ringó csípővel az elfoglalt asztalhoz lejt és letelepszik a lovag széke mellett.*
- Gyümölcsöt és almabort kérek - *mosolyog el huncut gödröcskékkel arcán a lovagra, orrán játékosan ráncolva a bőrt.* - Egy ilyen találkozásra koccintani kell.
*Innen ülve a lovag még magasabbnak tűnik, mint eddig gondolni merte volna.*
- Megnőttél - *jelenti ki, félig ajkába harapva, és kissé kuncogva saját megjegyzésén. Persze, hogy megnőtt, nyilván komoly munkaórák, és testedzés áll az eredmény mögött, melyet most páncél takar, de ez csak idő kérdése…
Kulcsáról teljes mértékben el is feledkezik, hiszen az asztal túloldalán landolt a lovag szerencsés manőverének köszönhetően.*
- Mi szél hozott ide? Ne gyere a terelő utakkal, mert tudod, hogy átlátok rajtad! - *nevet fel halkan, mégis olyan kellemmel, mely nem volt rá jellemző botor gyermekkora idején. Nehezen tudja elfojtani izgatottságát, hogy régi pajtásával itt találkozik.
Annak ellenére, hogy most nem az a megfontolt, kifinomult nő, úgy érzi, a lovag előtt nem is kell feltétlenül annak tűnnie. Viszont az bizonyos, hogy azóta is rengeteget változott, mióta a férfit apródként messzire sodorta tőle az élet. Sokat nőiesedett, mind alakban, mind öltözékben, mind kifejezésekben, bár zöld szemei még mindig huncut fénnyel csillámlanak.*
5142. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-23 14:51:46
Üzenet elküldve: 2014-06-23 14:51:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Szelíd
*A lány reakcióbál egyértelműen látszik, hogy túl lőtt a célon az utalásokkal és saját magát leplezte le.*
~A fenébe. Ez már sok volt.~ *Szitkozódik, miközben a lány távolodó alakját figyeli aki miután kivette a szobáját eltűnik a lépcsőfordulóba.*
-Úgyis keresni fogsz. *Csúsznak ki a szavak halkan a szájából és elmosolyodik. A fogadós ekkor ér oda hozzá. Szemébe látszik, hogy a háta közepére nem kívánja már a mai napra az utazókat.*
-Mivel szolgálhatok ? *Vonja fel a szemöldökét.*
-Szeretnék egy szobát estére. *Kiszámolja a Szobaárát, ami14arany a fogadós kezébe. *
*A fogadós morog valamit az orra alatt, majd az egyik zsebéből az asztalra dob egy kulcsot.*
-Az emeleten bal kéz felől az utolsó. *Majd már el is tűnik a vendégsereg kavalkádjában. Az emlékek kavalkádja újra magával ragadja. Ezúttal nem ellenkezik és a régi emlékek, képek, érzések a felszínre törnek újult erővel. Látja magát fiatalon, amikor is testvéreivel és a lánnyal bejutottak a birtok barakkjába, ahol az őrség fegyverei voltak elzárva. Katonásat játszottak, de a végén majdnem baj lett belőle. Hadonászás közbe, majdnem levágta idősebb testvére a penge a torkától mindössze pár milliméterrel hasított a levegőbe. A bőrét felvágva még vérzett is, de komolyabb baja ezen kívül nem lett. Azt hazudták az apjuknak hogy egy bottal sértették meg a bőrét, de persze apjuk egyből rájött, hogy hazudnak de nem büntette meg őket. Ellenben az anyjával. Még most is sajog a feneke ha rá gondol.*
~Na akkor talán ideje lenne elmenni és lefeküdni.~ *Jutott az elhatározásra.* ~Valószínűleg holnap úgyis találkoznak majd a lánnyal.~ *Két kezét az asztalra támasztva nyomta álló helyzetbe magát. Megigazította az övét, majd még egyszer körül nézett a helyiségbe. Mindenféle népet meg lehetett találni egy ilyen fogadóba, kezdve az egyszerű parasztól a leghíresebb kardfórgáton át a legaljasabb bérgyilkosig. Színes és veszélyes világ volt ez. Ahogy ott állt az asztal mellett hirtelen megpillantott egy aranyat az asztalon és lehajolt érte. Érezte hogy valami elrepül fölötte, először azt gondolta hogy valamiféle fegyver lehetett, így az aranyon túl nyúlva felkapta pajzsát és maga elé tartva megfordult. Szeme sarkával kikukucskált a pajzs takarása alól, miközben jobb kezével már félig kihúzta kardját a hüvelyéből. Meglepetésére Syrinxet pillantotta meg a lépcsőfordulóba. Arcán nem tudott kivenni semmiféle érzelmet. Hátrasandított és néhány méterre magától meglátta azt amit "fegyvernek" gondolt egy kulcs képébe. Haragosan tekintett a lányra.*
~Jó nagy bohócot csináltál belőlem.~ *Mérgelődött magába, majd leengedte a pajzsot és kardját visszacsúsztatta a hüvelyébe.*
-Látom még mindig úgy kell a szádba rágni a dolgokat Syrinx. *Mosolyodik el a lányra, majd szabad kezével pajzsát ismét az asztalnak támasztja és széttárja kezeit.*
-Azt hittem már soha nem ismersz fel.
~A fenébe. Ez már sok volt.~ *Szitkozódik, miközben a lány távolodó alakját figyeli aki miután kivette a szobáját eltűnik a lépcsőfordulóba.*
-Úgyis keresni fogsz. *Csúsznak ki a szavak halkan a szájából és elmosolyodik. A fogadós ekkor ér oda hozzá. Szemébe látszik, hogy a háta közepére nem kívánja már a mai napra az utazókat.*
-Mivel szolgálhatok ? *Vonja fel a szemöldökét.*
-Szeretnék egy szobát estére. *Kiszámolja a Szobaárát, ami14arany a fogadós kezébe.
**A fogadós morog valamit az orra alatt, majd az egyik zsebéből az asztalra dob egy kulcsot.*
-Az emeleten bal kéz felől az utolsó. *Majd már el is tűnik a vendégsereg kavalkádjában. Az emlékek kavalkádja újra magával ragadja. Ezúttal nem ellenkezik és a régi emlékek, képek, érzések a felszínre törnek újult erővel. Látja magát fiatalon, amikor is testvéreivel és a lánnyal bejutottak a birtok barakkjába, ahol az őrség fegyverei voltak elzárva. Katonásat játszottak, de a végén majdnem baj lett belőle. Hadonászás közbe, majdnem levágta idősebb testvére a penge a torkától mindössze pár milliméterrel hasított a levegőbe. A bőrét felvágva még vérzett is, de komolyabb baja ezen kívül nem lett. Azt hazudták az apjuknak hogy egy bottal sértették meg a bőrét, de persze apjuk egyből rájött, hogy hazudnak de nem büntette meg őket. Ellenben az anyjával. Még most is sajog a feneke ha rá gondol.*
~Na akkor talán ideje lenne elmenni és lefeküdni.~ *Jutott az elhatározásra.* ~Valószínűleg holnap úgyis találkoznak majd a lánnyal.~ *Két kezét az asztalra támasztva nyomta álló helyzetbe magát. Megigazította az övét, majd még egyszer körül nézett a helyiségbe. Mindenféle népet meg lehetett találni egy ilyen fogadóba, kezdve az egyszerű parasztól a leghíresebb kardfórgáton át a legaljasabb bérgyilkosig. Színes és veszélyes világ volt ez. Ahogy ott állt az asztal mellett hirtelen megpillantott egy aranyat az asztalon és lehajolt érte. Érezte hogy valami elrepül fölötte, először azt gondolta hogy valamiféle fegyver lehetett, így az aranyon túl nyúlva felkapta pajzsát és maga elé tartva megfordult. Szeme sarkával kikukucskált a pajzs takarása alól, miközben jobb kezével már félig kihúzta kardját a hüvelyéből. Meglepetésére Syrinxet pillantotta meg a lépcsőfordulóba. Arcán nem tudott kivenni semmiféle érzelmet. Hátrasandított és néhány méterre magától meglátta azt amit "fegyvernek" gondolt egy kulcs képébe. Haragosan tekintett a lányra.*
~Jó nagy bohócot csináltál belőlem.~ *Mérgelődött magába, majd leengedte a pajzsot és kardját visszacsúsztatta a hüvelyébe.*
-Látom még mindig úgy kell a szádba rágni a dolgokat Syrinx. *Mosolyodik el a lányra, majd szabad kezével pajzsát ismét az asztalnak támasztja és széttárja kezeit.*
-Azt hittem már soha nem ismersz fel.
5141. hozzászólás ezen a helyszínen: Pegazus fogadó
Üzenet elküldve: 2014-06-23 14:22:42
Üzenet elküldve: 2014-06-23 14:22:42
Rang: Játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 32
Játékstílus: Szelíd
*Szemöldöke kissé feljebb ugrik, ahogy a férfi haragos tekintetét figyeli. Ismerős számára a mozdulat, és már sejtése is van, hogy honnan. Egy gyermekkori pajtás dühös tekintete jut eszébe, amikor kiderül számára, hogy a varázspor, amit apja laboratóriumából vett kölcsön a délutáni szieszta helyetti szökés idejére valójában bibircsók növesztő…
Majd a bibircsók szárító kenet pillangó szárnyak nőttek a bibircsókokra. Gurgulázott a nevetéstől, hasfala napokig fájt utána. A Papához menni, a két varázslatot eltűntetni már nem volt ilyen mókás, de egy életre szóló élmény volt, mindenképpen.
Erre a sejtelmére csak ráerősítenek a férfi szavai, mely szerint sokat járt a Venefis birtokon.*
- Valóban? - *hangsúlya kérdő, ám kedves. Gyanúja egyre inkább megerősödik… De hogy kerülne ő ide?*
- Igen, sajnálatos módon ezt nem lehet eléggé megtanulni. Évek gyakorlása mire az ember egy-egy ábrát tökéletesen fel tud róni a pergamenre, és akkor még a mágikus körök rajzolásáról nem is beszéltünk - *csóválja meg a fejét kissé kelletlenül, vállát meg-megrántva.* - De jó így nekem.
- Itt Artheniorban nem - * mosolyodik el szélesen.* - Otthon… otthon az egy teljesen más tészta, ott igen, bele-belefolytam a politikába, mondhatni ismerős voltam a témában - *mosolyodik el, ajkán kissé ravaszkás, talán huncut árnyékkal, de ez csupán egy villanás, hamar leolvad, hisz tekintete kérdőn csüng a hirtelen dühödtbe váltó lovag arckifejezésén. Azért a férfi uralkodik rajta, hisz hamár belekezdett a játékba, akkor nem akarja abbahagyni. Puhatolódzik, próbál utalgatni, de nem mondja a szemébe, hogy adott esetben tényleg gyermekkori pajtása. Nem érti ezt a modort, de nem is kívánja feladni a játékot.*
- Úgy hiszem, ma este csak pihenés vár rám - *mosolyog szélesen, elbűvölően a férfi felé, hiába kívánja az további édességekkel ott tartani.* - De minden bizonnyal még találkozni fogunk - *a bájos mosoly tovább szélesedik, és fogainak fehér gyöngysora is kivillan, ékítve arcát.* - Jó éjt uram!
*Könnyed léptekkel lejt el az asztal mellett a fogadóshoz, a férfi háta mögött maradva. Hallani fogja, hogyha a másik felé fordul, és tudja, hogy nem kényelmes ebben a páncélban a mozgás.*
- Egy Szobát szeretnék az éjszakára - *mosolyog a fogadósra bájosan, miközben kezébe számolja a 14 aranyérmét.*
*Nyugodt léptekkel indul meg felfelé a kapott lakosztályba, majd mikor eltűnik a felső szinten, villám gyorsan nyitja az ajtót, és dobja le a könyveit a kerevetre. A kulcs fordul a zárban, és halk, könnyed léptekkel, mint a macska leoson a kocsmarészbe. Tudja, hogy nem olyan könnyű egy lovagi páncélt magára ölteni az embernek, így valószínűleg a férfi még a fogadóban ténykedik.
Egy jól célzott, íves dobással elhajítja a kulcsot, mely, ha minden terve beválik, és még lent találja a lovagot, hangosan fog koppanni Therumon Elimeon koponyáján, vagy éppen a sisakján… Attól függ, mennyire kívánt az úr gyorsan távozni.*
Majd a bibircsók szárító kenet pillangó szárnyak nőttek a bibircsókokra. Gurgulázott a nevetéstől, hasfala napokig fájt utána. A Papához menni, a két varázslatot eltűntetni már nem volt ilyen mókás, de egy életre szóló élmény volt, mindenképpen.
Erre a sejtelmére csak ráerősítenek a férfi szavai, mely szerint sokat járt a Venefis birtokon.*
- Valóban? - *hangsúlya kérdő, ám kedves. Gyanúja egyre inkább megerősödik… De hogy kerülne ő ide?*
- Igen, sajnálatos módon ezt nem lehet eléggé megtanulni. Évek gyakorlása mire az ember egy-egy ábrát tökéletesen fel tud róni a pergamenre, és akkor még a mágikus körök rajzolásáról nem is beszéltünk - *csóválja meg a fejét kissé kelletlenül, vállát meg-megrántva.* - De jó így nekem.
- Itt Artheniorban nem - * mosolyodik el szélesen.* - Otthon… otthon az egy teljesen más tészta, ott igen, bele-belefolytam a politikába, mondhatni ismerős voltam a témában - *mosolyodik el, ajkán kissé ravaszkás, talán huncut árnyékkal, de ez csupán egy villanás, hamar leolvad, hisz tekintete kérdőn csüng a hirtelen dühödtbe váltó lovag arckifejezésén. Azért a férfi uralkodik rajta, hisz hamár belekezdett a játékba, akkor nem akarja abbahagyni. Puhatolódzik, próbál utalgatni, de nem mondja a szemébe, hogy adott esetben tényleg gyermekkori pajtása. Nem érti ezt a modort, de nem is kívánja feladni a játékot.*
- Úgy hiszem, ma este csak pihenés vár rám - *mosolyog szélesen, elbűvölően a férfi felé, hiába kívánja az további édességekkel ott tartani.* - De minden bizonnyal még találkozni fogunk - *a bájos mosoly tovább szélesedik, és fogainak fehér gyöngysora is kivillan, ékítve arcát.* - Jó éjt uram!
*Könnyed léptekkel lejt el az asztal mellett a fogadóshoz, a férfi háta mögött maradva. Hallani fogja, hogyha a másik felé fordul, és tudja, hogy nem kényelmes ebben a páncélban a mozgás.*
- Egy Szobát szeretnék az éjszakára - *mosolyog a fogadósra bájosan, miközben kezébe számolja a 14 aranyérmét.*
*Nyugodt léptekkel indul meg felfelé a kapott lakosztályba, majd mikor eltűnik a felső szinten, villám gyorsan nyitja az ajtót, és dobja le a könyveit a kerevetre. A kulcs fordul a zárban, és halk, könnyed léptekkel, mint a macska leoson a kocsmarészbe. Tudja, hogy nem olyan könnyű egy lovagi páncélt magára ölteni az embernek, így valószínűleg a férfi még a fogadóban ténykedik.
Egy jól célzott, íves dobással elhajítja a kulcsot, mely, ha minden terve beválik, és még lent találja a lovagot, hangosan fog koppanni Therumon Elimeon koponyáján, vagy éppen a sisakján… Attól függ, mennyire kívánt az úr gyorsan távozni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7401-7420 , 7421-7440 , 7441-7460 , 7461-7480 , 7481-7500 , 7501-7520 , 7521-7540 , 7541-7560 , 7561-7580 , 7581-7600 , 7601-7620 , 7621-7640 , 7641-7660 , 7661-7680 , 7681-7700 , 7701-7720 , 7721-7740 , 7741-7760 , 7761-7780 , 7781-7800 , 7801-7820 , 7821-7840 , 7841-7860 , 7861-7880 , 7881-7900 , 7901-7920 , 7921-7940 , 7941-7960 , 7961-7980 , 7981-8000 , 8001-8020 , 8021-8040 , 8041-8060 , 8061-8080 , 8081-8100 , 8101-8120 , 8121-8140 , 8141-8160 , 8161-8180 , 8181-8200 , 8201-8220 , 8221-8240 , 8241-8260 , 8261-8280 , 8281-8300 , 8301-8320 , 8321-8340 , 8341-8360 , 8361-8380 , 8381-8400 , 8401-8420 , 8421-8440 , 8441-8460 , 8461-8480 , 8481-8500 , 8501-8520 , 8521-8540 , 8541-8560 , 8561-8580 , 8581-8600 , 8601-8620 , 8621-8640 , 8641-8660 , 8661-8680 , 8681-8700 , 8701-8720 , 8721-8740 , 8741-8760 , 8761-8780 , 8781-8800 , 8801-8820 , 8821-8840 , 8841-8860 , 8861-8880 , 8881-8900 , 8901-8920 , 8921-8940 , 8941-8960 , 8961-8980 , 8981-9000 , 9001-9020 , 9021-9040 , 9041-9060 , 9061-9080 , 9081-9100 , 9101-9120 , 9121-9140 , 9141-9160 , 9161-9180 , 9181-9200 , 9201-9220 , 9221-9240 , 9241-9260 , 9261-9280 , 9281-9300 , 9301-9320 , 9321-9340 , 9341-9360 , 9361-9380 , 9381-9400 , 9401-9420 , 9421-9440 , 9441-9460 , 9461-9480 , 9481-9500 , 9501-9520 , 9521-9540 , 9541-9560 , 9561-9580 , 9581-9600 , 9601-9620 , 9621-9640 , 9641-9660 , 9661-9680 , 9681-9700 , 9701-9720 , 9721-9740 , 9741-9760 , 9761-9780 , 9781-9800 , 9801-9820 , 9821-9840 , 9841-9860 , 9861-9880 , 9881-9900 , 9901-9920 , 9921-9940 , 9941-9960 , 9961-9980 , 9981-10000 , 10001-10020 , 10021-10040 , 10041-10060 , 10061-10080 , 10081-10100 , 10101-10120 , 10121-10140 , 10141-10160 , 10161-10180 , 10181-10200 , 10201-10220 , 10221-10240 , 10241-10260 , 10261-10280 , 10281-10300 , 10301-10320 , 10321-10340 , 10341-10360 , 10361-10380 , 10381-10400 , 10401-10420 , 10421-10440 , 10441-10460 , 10461-10480 , 10481-10500 , 10501-10520 , 10521-10540 , 10541-10560 , 10561-10580 , 10581-10600 , 10601-10620 , 10621-10640 , 10641-10660 , 10661-10680 , 10681-10700 , 10701-10720 , 10721-10740 , 10741-10760 , 10761-10780 , 10781-10800 , 10801-10820 , 10821-10840 , 10841-10860 , 10861-10880 , 10881-10900 , 10901-10920 , 10921-10940 , 10941-10960 , 10961-10980 , 10981-11000 , 11001-11020 , 11021-11040 , 11041-11060 , 11061-11080 , 11081-11100 , 11101-11120 , 11121-11140 , 11141-11160 , 11161-11180 , 11181-11200 , 11201-11220 , 11221-11240 , 11241-11260 , 11261-11280 , 11281-11300 , 11301-11320 , 11321-11340 , 11341-11360 , 11361-11380 , 11381-11400 , 11401-11420 , 11421-11440 , 11441-11460 , 11461-11480 , 11481-11500 , 11501-11520 , 11521-11540 , 11541-11560 , 11561-11580 , 11581-11600 , 11601-11620 , 11621-11640 , 11641-11660 , 11661-11680 , 11681-11700 , 11701-11720 , 11721-11740 , 11741-11760 , 11761-11780 , 11781-11800 , 11801-11820 , 11821-11840 , 11841-11860 , 11861-11880 , 11881-11900 , 11901-11920 , 11921-11940 , 11941-11960 , 11961-11980 , 11981-12000 , 12001-12020 , 12021-12040 , 12041-12060 , 12061-12080 , 12081-12100 , 12101-12120 , 12121-12140 , 12141-12160 , 12161-12180 , 12181-12200 , 12201-12220 , 12221-12240 , 12241-12260 , 12261-12280 , 12281-12300 , 12301-12320 , 12321-12340 , 12341-12360 , 12361-12380 , 12381-12400 , 12401-12420 , 12421-12440 , 12441-12460 , 12461-12480 , 12481-12500 , 12501-12520 , 12521-12540 , 12541-12560 , 12561-12580 , 12581-12600 , 12601-12620 , 12621-12640 , 12641-12660 , 12661-12680 , 12681-12700 , 12701-12720 , 12721-12740 , 12741-12760 , 12761-12780 , 12781-12800 , 12801-12820 , 12821-12840 , 12841-12860 , 12861-12880 , 12881-12900 , 12901-12920 , 12921-12940 , 12941-12960 , 12961-12980 , 12981-13000 , 13001-13020 , 13021-13040 , 13041-13060 , 13061-13080 , 13081-13100 , 13101-13120 , 13121-13140 , 13141-13160 , 13161-13180 , 13181-13200 , 13201-13220 , 13221-13240 , 13241-13260 , 13261-13280 , 13281-13300 , 13301-13320 , 13321-13340 , 13341-13360 , 13361-13380 , 13381-13400 , 13401-13420 , 13421-13440 , 13441-13460 , 13461-13480 , 13481-13500 , 13501-13520 , 13521-13540 , 13541-13560 , 13561-13580 , 13581-13600 , 13601-13620 , 13621-13640 , 13641-13660 , 13661-13680 , 13681-13700 , 13701-13720 , 13721-13740 , 13741-13760 , 13761-13780 , 13781-13800 , 13801-13820 , 13821-13840 , 13841-13860 , 13861-13880 , 13881-13900 , 13901-13920 , 13921-13940 , 13941-13960 , 13961-13980 , 13981-14000 , 14001-14020 , 14021-14040 , 14041-14060 , 14061-14080 , 14081-14100 , 14101-14120 , 14121-14140 , 14141-14160 , 14161-14180 , 14181-14200 , 14201-14220 , 14221-14240 , 14241-14260 , 14261-14280 , 14281-14300 , 14301-14320 , 14321-14340 , 14341-14360 , 14361-14380 , 14381-14400 , 14401-14420 , 14421-14440 , 14441-14460 , 14461-14480 , 14481-14500 , 14501-14520 , 14521-14540 , 14541-14560 , 14561-14580 , 14581-14600 , 14601-14620 , 14621-14640 , 14641-14660 , 14661-14680 , 14681-14700 , 14701-14720 , 14721-14740 , 14741-14760 , 14761-14780 , 14781-14800 , 14801-14820 , 14821-14840 , 14841-14860 , 14861-14880 , 14881-14900 , 14901-14920 , 14921-14940 , 14941-14960 , 14961-14980 , 14981-15000 , 15001-15020 , 15021-15040 , 15041-15060 , 15061-15080 , 15081-15100 , 15101-15120 , 15121-15140 , 15141-15160 , 15161-15180 , 15181-15200 , 15201-15220 , 15221-15240 , 15241-15260 , 15261-15280 , 15281-15300 , 15301-15320 , 15321-15340 , 15341-15360 , 15361-15380 , 15381-15400 , 15401-15420 , 15421-15440 , 15441-15460 , 15461-15480 , 15481-15500 , 15501-15520 , 15521-15540 , 15541-15560 , 15561-15580 , 15581-15600 , 15601-15620 , 15621-15640 , 15641-15660 , 15661-15680 , 15681-15700 , 15701-15720 , 15721-15740 , 15741-15760 , 15761-15780 , 15781-15800 , 15801-15820 , 15821-15840 , 15841-15860 , 15861-15880 , 15881-15900 , 15901-15920 , 15921-15940 , 15941-15960 , 15961-15980 , 15981-16000 , 16001-16020 , 16021-16040 , 16041-16060 , 16061-16080 , 16081-16100 , 16101-16120 , 16121-16140 , 16141-16160 , 16161-16180 , 16181-16200 , 16201-16220 , 16221-16240 , 16241-16260 , 16261-16280 , 16281-16300 , 16301-16320 , 16321-16340 , 16341-16360 , 16361-16380 , 16381-16400 , 16401-16420 , 16421-16440 , 16441-16460 , 16461-16480 , 16481-16500 , 16501-16520 , 16521-16540 , 16541-16560 , 16561-16580 , 16581-16600 , 16601-16620 , 16621-16640 , 16641-16660 , 16661-16680 , 16681-16700 , 16701-16720 , 16721-16740 , 16741-16760 , 16761-16780 , 16781-16800 , 16801-16820 , 16821-16840 , 16841-16860 , 16861-16880 , 16881-16900 , 16901-16920 , 16921-16940 , 16941-16960 , 16961-16980 , 16981-17000 , 17001-17020 , 17021-17040 , 17041-17060 , 17061-17080 , 17081-17100 , 17101-17120 , 17121-17140 , 17141-17160 , 17161-17180 , 17181-17200 , 17201-17220 , 17221-17240 , 17241-17260 , 17261-17280 , 17281-17300 , 17301-17320 , 17321-17340 , 17341-17360 , 17361-17380 , 17381-17400 , 17401-17420 , 17421-17440 , 17441-17460 , 17461-17480 , 17481-17500 , 17501-17520 , 17521-17540 , 17541-17560 , 17561-17580 , 17581-17600 , 17601-17620 , 17621-17640 , 17641-17660 , 17661-17680 , 17681-17700 , 17701-17720 , 17721-17740 , 17741-17760 , 17761-17780 , 17781-17800 , 17801-17820 , 17821-17840 , 17841-17860 , 17861-17880 , 17881-17900 , 17901-17920 , 17921-17940 , 17941-17960 , 17961-17980 , 17981-18000 , 18001-18020 , 18021-18040 , 18041-18060 , 18061-18080 , 18081-18100 , 18101-18120 , 18121-18140 , 18141-18160 , 18161-18180 , 18181-18200 , 18201-18220 , 18221-18240 , 18241-18260 , 18261-18280 , 18281-18300 , 18301-18320 , 18321-18340 , 18341-18360 , 18361-18380 , 18381-18400 , 18401-18420 , 18421-18440 , 18441-18460 , 18461-18480 , 18481-18500 , 18501-18520 , 18521-18540 , 18541-18560 , 18561-18580 , 18581-18600 , 18601-18620 , 18621-18640 , 18641-18660 , 18661-18680 , 18681-18700 , 18701-18720 , 18721-18740 , 18741-18760 , 18761-18780 , 18781-18800 , 18801-18820 , 18821-18840 , 18841-18860 , 18861-18880 , 18881-18900 , 18901-18920 , 18921-18940 , 18941-18960 , 18961-18980 , 18981-19000 , 19001-19020 , 19021-19040 , 19041-19060 , 19061-19080 , 19081-19100 , 19101-19120 , 19121-19140 , 19141-19160 , 19161-19180 , 19181-19200 , 19201-19220 , 19221-19240 , 19241-19260 , 19261-19280 , 19281-19300 , 19301-19320 , 19321-19340 , 19341-19360 , 19361-19380 , 19381-19400 , 19401-19420 , 19421-19440 , 19441-19460 , 19461-19480 , 19481-19500 , 19501-19520 , 19521-19540 , 19541-19560 , 19561-19580 , 19581-19600 , 19601-19620 , 19621-19640 , 19641-19660 , 19661-19680 , 19681-19700 , 19701-19720 , 19721-19740 , 19741-19760 , 19761-19780 , 19781-19800 , 19801-19820 , 19807-19826