//Fény és Árnyék - Fény//
* Echnal egészen sötétedésig vár a nemesre, hátha újra előbukkan, ám ez hiú ábránd marad csupán. Ha Twikkle - vagy ki - távozott is a városházából, azt nem a főbejáraton tette. A zsoldosnak tehát most nem jut más szerep, vissza kell térnie társaihoz, és be kell számolnia a látottakról. Habár nem látott valami sokat, az bizonyossá vált, hogy nép és a tanácsos közeli ismerősei ugyanúgy bántak ezzel az emberrel, mintha az lenne akinek mondja magát.
"Ám ha ez valóban így van, akkor kit találtunk az erdőben?"
Echnal csak a fejét rázza, egyszerűen nem tud rájönni a titok nyitjára. Ilyen kevés információ mellett nem tudja kibogozni a szálakat, habár egy igen kézenfekvő megoldás is folyton vissza-visszatér a gondolatai közé: mágia. Valamiféle varázslat, vagy legalábbis nem e világi történés játszik szerepet az ügyben, erre akár a mágikus kardját is feltenné
A fogadó ajtaján belépve, már várja, hogy vajon melyik asztalnál fogja megpillantani az igen vegyes csapatot. Elsősorban az orkot keresi, hisz nagy termetével és zöld bőrével még ebben a közegben is jól felismerhető -lenne. Bármerre is tekint, sehol sem látja Chothalt, ám végül szemei rátalálnak az asztalra ahol a törpe és az elf ül.*
- Chothal még nem érkezett meg? * kérdezi a másik kettőt éppen, hogy csak az asztalhoz érve.*